udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4068
találat
lapozás: 1-30 ... 931-960 | 961-990 | 991-1020 ... 4051-4068
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. március 27.
Színház, műemlékvédelem, Székelyföld
Kelemen Hunor a Nemzetiben
Sajtótájékoztatót tartott Kelemen Hunor kulturális miniszter péntek kora délután a Nemzeti Színházban. Vlad Radescu igazgató és Kárp György gazdasági igazgató társaságában a tájékoztatót megelőzően a színházban zajló munkálatokat szemrevételezte, majd azokról alkotott benyomásait mondta el a sajtó képviselőinek.
– Ma délelőtt a megyei igazgatóság és a megyei műemlékvédelem munkatársaival beszélgettünk a kulturális örökségről, onnan érkeztem ide. A színház vezetőségével is sikerült megbeszélnünk a problémákat, melyeket jelenleg a régóta zajló átalakítási, felújítási munkálatok jelentik. A színházat 1973 óta nem érte főjavítás, így érthető mai állapota. Megegyeztünk, hogy a jelenleg kialakítás alatt álló, úgynevezett Underground-termet a rendelkezésünkre álló költségvetési forrásból befejezzük és elvégezzük a Kisteremben esedékes átalakítási munkákat is. Ott a felújítás befejeződött, de számos színészi, illetve nézői panasz illette azt: az előző vezérigazgató kérésére a mennyezet és az azon függő világítás túl alacsonyra került, a szellőzési gondokat sem oldották meg, mindezeken változtatni kell. Jövő héten várjuk a színház vezetőségét és a tervezőt Bukarestbe a szükséges engedélyek megszerzése végett. Ha nem lesz költségvetési összeomlás, akkor 2011–’12-re sikerül ezeket a munkákat elvégezni, a színház többi részének felújítása még várat magára.
Holnap este Szovátára megyek egy műemlékvédelmi konferenciára, amelyen olyan szakemberek is részt vesznek, akiket a leendő Nemzeti Kulturális Örökség Törvénykönyve kidolgozását véghez vivő bizottságba meghívunk. A törvénykönyv egyaránt foglalkozik a szellemi, illetve fizikai kulturális örökséggel, az örökségvédelmet szabályozza, sokkal komolyabb szankciókat tartalmaz a jelenlegieknél és a minisztérium számára az idei legnagyobb kihívás.
Újságírói kérdésekre válaszolva a miniszter elmondta: a kultúrpalotabeli felújítási munkálatok nem tartoznak a hatáskörébe, az eltartó megyei tanács sem kért támogatást, a minisztérium amúgy is csak engedélyeztetési jogkörrel rendelkezik. A színházban zajló munkálatok értéke hétmillió euró körül alakul, az idei országos, minisztériumi költségvetés körülbelül 70 millió lejt tesz ki, amit az ország összes, állami, kulturális intézménye között kell elosztani. – Ebből a pénzből kell megéljünk, így a felújításokra vonatkozólag a szavamon kívül más garancia nincs. Körülbelül 300 építőtelepen dolgozunk, nagyon sok műemlék épület van éppen renoválás alatt – hallottuk a minisztertől, aki további kérdésekre válaszolva elmondta: a megyei kastélyok jövője a tulajdonosoktól függ, ha már visszaigényelték – és kapták – őket, akkor a minisztérium nem adhat támogatást, ha a helyi polgármesteri hivatalok tulajdonában vannak, akkor ők kell intézzék a felújításokat. Hozzátette viszont, hogy épp a műemlékvédelem előrelendítése érdekében a műemlék épületek után nem kell az államnak adót fizetni. A színház plakátgondjainak kapcsán kijelentette, a miniszterelnök megígérte, a napokban jóváhagyja, hogy ezentúl az adott intézmény költségvetéséből lehessen reklámozásra is költeni, végül arra a kérdésre, hogy mit szól Victor Ponta PSD-elnök azon kijelentésére, miszerint Székelyföld nem létezik, válaszolt. – Ez poltikai hozzáállás a PSD részéről, ami szokatlan, lévén egy balközép pártról szó. De ezt Ponta úrtól kell személyesen megkérdezni, életkora és tapasztalata alapján biztos vagyok benne, hogy képes lesz adni egy elfogadható magyarázatot.
Nagy Botond. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)2010. március 28.
A replika jogán – Lakatos Péter képviselő közleménye
Válasz a Magyar Polgári Párt Bihar megyei és nagyváradi elnökségének
Annak reményében, hogy a replika jogán az Erdély.ma lehetőséget biztosít a személyemről szóló terjedelmes „irománnyal” kapcsolatos véleményem közlésére, úgy gondoltam benevezek a „Ki tud többet Lakatos Péterről?” című nyilvános vetélkedőre. Tudom, nem nyerhetek, mert én csak az ellenőrizhető igazságot közlöm, aláírásommal vállalom az állítottak hitelességét, én nem élhetek az eddig megszólalók által alkalmazott ködösítésekkel, alaptalan gyanúsítgatásokkal, a csúsztatástól a durva hazugságig terjedő arzenállal.
De kik is az eddig, ebben az ügyben megszólalók és mi magyarázza a személyem iránt tanúsított, megkülönböztetett figyelmet? Megszólalásuk időrendjében:
- egy, a személyével kapcsolatos közismert de először a kimondott valóság miatt hiúságában sértett EP képviselő, aki korábban az anyaországi közpénzekkel csak nehezen, többszöri nekifutásra és a hatóságok jóindulatú hozzáállásával tudott elszámolni;
- egy volt parlamenti képviselő, aki kilenc év távlatából próbálja magyarázni választási vereségét, arra alapozva, hogy az emberek már nem emlékeznek a történtekre. Ezzel egyidőben kenyéradó gazdája sok pénzéért sárdobálásra is vállalkozik;
- Traian Băsescu államelnök örökbefogadott és politikai párttá nevelt janicsár hada, az MPP, amely az elnöki szolgálatok segítségével hajt végre diverziót az egységes magyar közképviselet ellehetetlenítése céljából.
Az említettek átvették és szorgalmasan gyakorolják Goebbels, a hitleri propagandagépezet atyjának elvét, amely szerint: „egy hazugságot ha számtalanul elismételünk, és azt a megfelelő odaadással tesszük, akkor az emberek azt igazságként fogják fel”. Tőkés, Szilágyi valamint az MPP ezt megfelelő odaadással és lelkesedéssel teszik.
Ami a romániai tűzoltóságot illeti, annak ellenére, hogy engem 1985-ben eltávolítottak belőle, meg kell védenem azoktól akik megpróbálják lejáratni. Lényeges ez, mert Hitler óta bizonyosságot nyert milyen veszedelmes „a kollektív bűnösség elve”. Az ominózus 130/1972-es törvényerejű rendelet, amely alapján minden tárgyszerűség nélkül, szándékos félremagyarázással megkísérlik a tűzoltóságot elnyomó, karhatalmi erőként beállítani, tevékenységét a Securitate–val összemosni, holott az említett törvényerejű rendelet preambulumában csak a milícia és a biztonsági szervek összevonásáról van szó, amint az alábbi idézetből is kiderül: „ a fentiek értelmében szükséges volt annak a szervezési keretnek a megteremtése, amely biztosítja a milícia és biztonsági szervek tevékenységének egységes összehangolását ...” A Belügyminisztérium és a tűzoltóság viszonyáról kizárólag csak az alábbi négy cikkely rendelkezik:
a) a tűz megelőzésével és oltásával megbízott egységeket és katonai tűzoltó alakulatokat szervez; b) biztosítja a tűzmegelőzési és oltási tevékenység irányítását és szakmai ellenőrzését a Román Szocialista Köztársaság teljes területén;
c) kibocsát illetve jóváhagy, közösen a törvény által nevesített szervekkel, az épületek és berendezések tervezésénél és kivitelezésénél általánosan kötelező tűzmegelőzési és oltási előírásokat;
d) megállapítja a gépekre, berendezésekre, eszközökre, felszerelésekre és oltóanyagokra vonatkozó szükségletet, jóváhagyja ezek tervezését valamint hitelesítését és részt vesz átvételükben.
1989 decemberéig a tűzoltóság egyetlen karhatalmi, tömegmegmozdulást leverő intézkedésben sem vett részt, ezt tanúsíthatják azok a fiatal vonulós tűzoltók akik sorkatonai szolgálatot teljesítettek és semmilyen alapvető emberi jogok elleni parancsot nem kaptak és nem kellett teljesítsenek. Az csak egy beteg agy szüleménye, hogy a Belügyminisztérium mostoha gyermekét, a tűzoltóságot, „információ szerzésre és különféle technikai eszközök telepítésére használták fel”. Riasztás esetén, amit előre nem lehetett tudni, hogy mikor és hova szól, a vonulós tűzoltók, éjjel-nappal két percen belül kellett elhagyják a laktanyát, tehát gyakorlatilag lehetőségük sem volt és ezt eddig soha senki fel sem vetette, „a titkosszolgálati eszközök telepítésére”.
A Temesvári Kiáltvány 8. pontját illene ismerni, pontosan idézni és értelmezni, nem csak ködösen hivatkozni rá: „A választási törvénynek meg kell tiltani azt, hogy a volt kommunista aktivisták és a Securitate egykori tisztjei, három, egymást követő választási ciklus idejére bármilyen listán jelöltethessék magukat”. A fiatal, vonulós tűzoltótiszteket, altiszteket kollektíven kommunista aktivistáknak vagy Securitate tiszteknek beállítani, csak azért, hogy aztán egyikükre minden ok és bizonyíték nélkül rásüthessék a billogot, az szégyenletes kísérlet, ezzel eddig senki sem próbálkozott.
Ami az én tűzoltótiszti pályafutásomat illeti, az a következően alakult. A magyar nyelven, legnagyobb érettségi általánossal elvégzett bánffyhunyadi liceum után, 1970-ben a nagyszebeni Tűzoltótiszti Főiskola 25 helyére 125 jelentkező közül, egyedüli magyarként sikeresen felvételiztem. A román nyelv hiányos ismerete miatt első évben éjjel-nappal kellett tanulnom, viszont a második év végén évfolyamelső lettem. Az is a történethez tartozik és könnyen elképzelhető, hogy volt mit hallania a „bozgornak”, amíg sikerült tekintélyt kiharcolnia magának. 1972-ben vettek fel a pártba, nem „rendhagyóan korán” hanem összes évfolyamtársammal, mert nem lehetett úgy elvégezni a főiskolát, hogy ne legyen párttag a végzős növendék. Soha semmilyen párttisztséget nem töltöttem be sem ott, sem később. 1973-ban a diplomavizsgát követően Nagyváradot, kedvenc városomat választottam, pedig Bánffyhunyadon, szülővárosomban is volt szabad hely. Nem parancsnok helyettes beosztásba kerültem, amint a hazugságoktól hemzsegő iromány szerzői állítják, hanem a gyakorlatnak megfelelően a ranglétra aljára, ahonnan csak 4 év elteltével léptem feljebb egy grádicsot (ezt több tíz, Bihar megyei, kezem alatt szolgált magyar és román tűzoltó bizonyíthatja). Igen, szakmám iránt elkötelezett, lelkiismeretes tűzoltótiszt voltam, román és magyar altisztekkel és vonulós közkatonákkal körülvéve addig, amíg a még dolgozó magyar altiszteket (Nácsay András, Kovács J.) nem nyugdíjazták . Az évek során több mint 1500 tűzesethez riasztottak és bár a laktanyában a kornak megfelelően hivatalosan csak románul lehetett beszélni, a tűzeseteknél Nagyváradon, Biharvajdán, Szalárdon, Biharban, Jánosfalván, hogy csak pár települést soroljak azok közül ahol emlékezetes nagy tűzesetek voltak 1973 és 1985 között, ahol én vezettem az tűzoltást, jól jött ha a kétségbeesett, románul nem tudó, idős magyar embertől vagy megriadt gyerektől anyanyelvén lehetett megkérdezni:- van-e még valaki az égő házban? Van-e gázpalack a lakásban? Az életmentésnél a felettesek elnézték ugyan a magyar nyelv használatát adott esetben, ha szükséges volt, a büntetés kiszabásánál már a román nyelvet kellett használni. A szakmai lelkiismeretességet és hivatástudatot „közvetetten terhelő adatoknak” feltüntetni csak egy „terhelt” agy tulajdonosa képes.
1985 végén, az akkori Bihar megyei tűzoltóparancsnok, (ma is Nagyváradon él és bármikor hajlandó erről nyilatkozni), tudomásomra hozta, hogy központi utasításra el kell hagynom a tűzoltóságot. Az újságban megjelent iromány legnagyobb hazugsága (ha a hazugságot fokozni lehet) az, hogy ez azért történt, mert egyik családtagom „elfelejtett” visszatérni Magyarországról. Születésem után 1952 és 1990 között egyetlen, első-, másod- vagy harmadfokú rokonom sem maradt külföldön. Ezzel tisztában volt, van Szilágyi Zsolt is, akinek szüleivel meghitt, baráti viszonyban voltunk, akiket tisztelek és sajnálok, hogy ilyen helyzetbe kerültek kisebbik fiuk miatt. Az viszont igaz, hogy Szilágyi Zsolt testvérének, Tibornak, segítettem amikor külföldre való településéhez illetve azt követően, különböző igazolásokat kellett beszereznie.
A tűzoltóságtól történő eltávolításomat az alábbi vádakra alapozták, amint azt a fejemre is olvasták: - irredenta (a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítására törekvő) családból származik, anyja papleány, párton kívüli;
- felettesi engedély nélkül vette feleségül Böndi Katalin fizika tanárt, mi több Bánffyhunyadon a református templomban esküdtek és felesége a hivatalos felkérés ellenére sem volt hajlandó belépni a pártba; - nem volt hajlandó felvételizni sem a Ştefan Gheorghiu pártfőiskolára sem a katonai akadémiára, ezt elkerülendő felettesi engedély nélkül felvételizett és jutott be a Babes-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karára;
- gyermekeit a lefordíthatatlan Melinda és Levente névre anyakönyveztette, templomban kereszteltette és magyar tagozatra íratta őket;
- előnytelen megvilágításba helyezte Ceausescu elvtársat összehasonlítva Kádár Jánossal, nagyváradi találkozójukat követően;
- több tűzeset okainak vizsgálatánál elfogultságot tanúsított magyar gyanúsítottakkal szemben.
Mindezek után az Erdély.mán megjelent förmedvény kiagyalói önmaguknak mondanak ellent. Ha Lakatos Péter, idézem: „meggyőződéses, hithű a mundérhoz ragaszkodó tiszt” volt, miért kellett 1985-ben, Ceausescu kivégzése előtt 4 évvel eltávolítani a tűzoltóságtól? „Előléptetésnek” minősíteni azt, hogy valakivel, csak azért mert magyar, otthagyatnak egy jól fizetett tűzoltótiszti beosztást és emiatt az illető csak jóval kisebb fizetésű állást talál magának, az megkérdőjelezi az ezt állítók józan ítélőképességét. Én utólag is köszönöm a Sinteza akkori vezetőinek, Máté Józsefnek és néhai Crisan Ioachimnak az irántam tanúsított megértést és a felkínált munkahelyet.
A Sinteza-beli tevékenységemről sokan tudnak most is nyilatkozni. Azok a magyar és román volt kollégáim, barátaim, ismerőseim akikkel sokat voltuk együtt, de valószínű azok is, akik 1987-ben feljelentettek és akik miatt több mint egy éven keresztül megfigyeltek, otthoni telefonomat lehallgatták. Erről csak 2001-ben szereztem tudomást, amikor kértem átvilágításomat a CNSAS-nál.
dossziéban található anyagokból kiderül, mivel gyanúsítottak: - kémkedéssel Magyarország javára;
- magyar tűzoltók (Balogh István, Fugel Sándor és mások) alkalmazása és vállalati tűzoltóegység vezetőnek történő kinevezése.
A feljelentők és besúgók neveit az iratok tartalmazzák. Alig várom, hogy Tőkés László feltegye a világhálóra saját megfigyelési dossziéját, ígérem követem példáját. Az engem vádolók felületességét az is bizonyítja, hogy elfelejtik megemlíteni, hogy 1994 után kereskedelmi osztályvezetőként majd kereskedelmi igazgatóként tevékenykedtem a Sinteza-ból alakult részvénytársaságoknál.
1990 januárjában léptem be az RMDSZ –be. A felkérések ellenére nem vállaltam semmilyen vezetői szerepet 1996-ban, mert röviddel azelőtt neveztek ki, mint már említettem kereskedelmi igazgatónak és elfoglaltságom nem tette lehetővé a közéleti szereplést. Ez a helyzet 1999-ben változott meg, amikor már saját cégemet vezettem, időm megengedte és olyan tiszteletre méltó, minden gyanú felett álló személyek kértek fel a Bihar megyei RMDSZ gazdasági alelnöki tisztségére mint néhai Stark László, Varga Gábor, Szabó Ödön. A Tőkés-Szilágyi-MPP hazugságban részvényes korlátolt felelősségű társaságként nem bejegyzettek szerint, én „gyanús RMDSZ karriert” futottam be, mert miután 1999-ben elvállaltam a gazdasági alelnöki funkciót és becsülettel dolgoztam 2 éven keresztül, közel egy évig Bihar megye alprefektusa is voltam, 2001-ben merészeltem „ismeretlenként” elindulni azzal a Szilágyi Zsolttal szemben, aki 1990-ben előzmény nélkül, csak fiatalságának és Tőkés László temesvári szélárnyékának köszönhetően jutott képviselői mandátumhoz. A szabályosan, a körzeti szervezetek által megválasztott küldöttek döntő többsége, köztük a fiatalok is, rám szavazott, így újabb, közel 4 kemény, munkás év következett, amelyekben a „temesvári hős” lejárató kampányával szemben kellett a Bihar megyei szervezetet megerősíteni, számára székházat szerezni.
Mi volt a bűnöm, hogy a velem közel egyidős Tőkés László, akiért családommal átiratkoztunk Nagyváradon a Várad-Olaszi egyházközségbe, aki lányom és keresztlányom konfirmálásánál asszisztált, aki könyveit számomra „szeretettel” dedikálta ellenem fordult, az a mai napig rejtély. Valószínű az, hogy megnyertem a választást és első találkozásunkat követően, amelyen az elnökség több tagjával együtt vettünk részt, nem voltam hajlandó lemondani, ahogyan ő kérte. Az ellentét tovább fokozódott, amikor lelkipásztoraival és akkori espereseivel megtaláltuk az együttműködés lehetőségeit, mert mindannyian a református egyház érdekét és nem a személyes érvényesülést helyeztük előtérbe. Így magyarázható, hogy a rogériuszi, olaszi, margittai, nagyszalontai, perbálhidai, köröskisjenői, bihardiószegi és a sort még folytathatnám, egyházközség lelkészei, presbiterei megköszönték a felkérésükre a visszaszolgáltatás és templomfelújítás terén nyújtott támogatást, amit az RMDSZ országos és megyei szervezeteinek vezetőségével közösen tudtunk megvalósítani. Ezekre válaszul Tőkés László levelekben fenyegette meg, vonta kérdőre azokat a lelkészeket, közéleti személyeket akik ezt nyilvánosan megköszönték (leveleinek saját kézzel írt illetve aláírt fénymásolatai bármikor az érdeklődők rendelkezésére áll).
A goebbelsi hazugságismétlés eklatáns példája a Tőkés-MPP által hol felváltva, hol párban hangoztatott vád az érmindszenti pályázattal kapcsolatban. Az igazság röviden: Tőkés László nem nyert el ezzel kapcsolatban semmilyen pályázatot. Előzetes ígéreteket kapott ugyan, de mint kiderült, az a Kft-konstrukció amelyet a neki lekötelezett magánszemélyekkel akart létrehozni, a magyarországi törvényes előírások szerint nem is pályázhatott. Az újonnan kiírt pályázatra a nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a Mecénás Alapítvány együtt nyújtottak be tervet és nyerték el a támogatást. Megépült, és azóta is használatban van a nagyváradi Ady Kulturális Központ. A mellette levő szálloda befejezése a még szükséges pénz hiányában késik, de az Alapítvány idejében és a teljes összeggel elszámolt a Magyar Kormány felé (a hivatalos igazoló irat az Alapítványnál található). A Bihar megyei és nagyváradi MPP elnökségek együtt és külön-külön is hazudnak az érmelléki területi RMDSZ szervezet tervezett létrehozásával kapcsolatban is, amikor azt állítják, hogy Lakatos Péter „ezt megakadályozta, a kezdeményezők ellen pedig retorziót alkalmazott”. Azt hiszik, hogy senki sem emlékszik pontosan, nincsenek bizonyítékok, ergo állíthatnak bármit. Tévednek. Mint az Erdélyi Napló 2002 május 28. száma, (XII. évfolyam 21. szám ) annak idején megírta: „Az SZKT formai kifogásokra hivatkozva megtagadta az RMDSZ Érmelléki területi szervezetének elismerését”. Tehát az Alapszabályzatnak megfelelően az RMDSZ döntéshozó fóruma hozott határozatot, aminek helyességét az idő is igazolta. Retorziót a Bihar megyei RMDSZ-ben sem elnökségem alatt, sem utána, senkivel szemben sem alkalmaztak, pedig néhányan ugyancsak megérdemelték volna az alapszabályzat szerint kiróható szankciókat.
2004 júniusában nagyváradi tanácsosi, majd 2004 novemberében parlamenti mandátumhoz jutottam, amit ezúton ismételten köszönök választóimnak, támogatóimnak. Valószínű, parlamenti képviselőként sem okoztam csalódást, ha az MPP 2008. november 20-i ellenem korteskedő felhívása és Tőkés László ármánykodása ellenére, a magyar választók ismét bizalmat szavaztak nekem. Nem én vagyok hivatott azt eldönteni, hogy ellenzőim hiteltelenek vagy választókerületem magyar lakosai úgy értékelték, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítettem. Az is lehet, hogy mind a két állítás egyidőben igaz. Érdekes, ugyanakkor érthető, ha az érmellékiek azt értékelik, hogy:
- sikerült az RMDSZ megyei és országos vezetésével közösen, az országos átlagot jóval meghaladó számban ANL-lakásokat felépíttetni Margittán, Székelyhídon.
- sportcsarnokokat illetve tornatermeket tudtunk felépíttetni Margittán, Székelyhídon, Szalárdon, Borson, Paptamásiban;
- új iskolaközpontot hoztunk létre Székelyhídon;
- elértük, hogy az érmelléki méhészek csak a méhek utaztatásának idejére fizessék ki az útadót.
Helyszűke miatt nem tudom, de nincs is szándékomban felsorolni mindazokat a megvalósításokat amelyeknek kezdeményezésében, kivitelezésében részem volt, nehogy dicsekvésnek tűnjön a beszámoló . Mielőtt az a vád érne, hogy ezeknek nincs szimbolikus értékük, ami messze nem igaz, megemlíteném azt az érmelléki, országos hírű összefogást és eredményt, amelyben tevékenyen részt vettem. 2002-ben helyi , református egyházi és RMDSZ kezdeményezésre a megyei és országos RMDSZ vezetőségekkel közösen állítottuk vissza köztérre az eredeti Kossuth szobrot Bihardiószegen. Felemelő érzés volt ott lenni, az ebből az alkalomból veretett emlékérméket átadni illetve átvenni. Ugyanígy a nagyváradi római-katolikus palota visszaszerzése , megyei és országos RMDSZ csapatmunka révén, bizonyítja az egységes, kitartó fellépés és munka eredményét. Én képviselői mandátumomat az RMDSZ listáján választóimtól kaptam, nekik tartozom elszámolással, amit évente meg is teszek. Azoknak, akik sárdobálással, sanda gyanúsítgatásokkal még magyarságomat is megkérdőjelezik könnyű lenne Adyt idéznem:
„S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem volnék magyar?”
Én viszont a nehezebb utat választom és kevéssé ismert, írója által már el is felejtett gondolatokat idézek Tőkés László: „Ideje van a szólásnak” kötete „Karácsonyi üzenet szövetségünk dolgában” című, 1991 Karácsonyán kelt írásából:
„Mire gondolok? Legfőképpen a bizalmatlanságra és az ebből fakadó suttogó propagandára és vádaskodásra. Az értetlenségre, gyanakvásra, türelmetlenségre, nemtelen versengésre vagy közönséges irigységre....Beszéljünk még tisztábban. Mindennapi jelenség, hogy némelyeket „lekommunistázzanak”. ... Kétségbeejtő gyanakvás és rosszhiszeműség övezi előbb-utóbb mindazokat, akik szerepet vállalnak önvédelmi harcunkban... Ki kell józanodnunk önpusztító bizalmatlanságunkból, előlegeznünk kell egymásnak a bizalmat- ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy kijussunk belső válságunkból.” Úgy látszik ez a kijózanodás egyeseknek sehogyan sem sikerül. A szokásos római beszédzáró szavakkal élve: „Dixi, et salvavi animam meam”, azaz „ Megmondtam az igazat, s ezzel megmentettem lelkem nyugalmát”.
Lakatos Péter
parlamenti képviselő
Előzmény: Erdély.ma, 2010. márc.25.
Emlékeztető Lakatos Péternek – Az MPP bihari szervezetének közleménye. Forrás: Erdély.ma2010. március 28.
Mondjon le a legfőbb ügyész!
A hét főbb belpolitikai témáiról mondott véleményt tegnapi sajtóértekezletén Lakatos Péter Bihar megyei képviselő. A hivatali visszaéléssel és megvesztegetéssel vádolt Cătălin Voicu szociáldemokrata szenátor letartóztatása kapcsán napvilágra került visszásságok közül az RMDSZ-es törvényhozó azt emelte ki, hogy a legfőbb ügyész az állami televízió csütörtöki főműsorában egy vitában elismerte, hogy próbálkozott ugyan, de nem tudja megakadályozni a nyilvánosságra nem tartozó információk „kiszivárgását” az ügyészségekről, a korrupciós ügyekben eljáró hatóságoktól. „Ha valaki nem képes ellátni a feladatát, akkor az a természetes, hogy lemond” – nyilatkozta a képviselő.
Ugyancsak lemondást vár a Román Hírszerző Szolgálat vezetőjétől, mert nem volt képes megtalálni a konkurens lehallgató csoportot. Az RHSZ igazgatója ugyanis tagadta, hogy ők készítettek volna hangfelvételeket Voicu telefonbeszélgetéseiről (amiknek az átirata kikerült a sajtóba). Ha nem a titkosszolgálat, akkor ki hallgatta le a vádlottat? Erre a kérdésre is választ vár a képviselő, akárcsak arra, hogy valóban „elintézett-e” pénzért kedvező bírósági ítéleteket a letartóztatott szocdem kiskirály, akiben Lakatos inkább a nagyotmondó Münchausen bárót véli felfedezni. Ha a vesztegetés valóban megtörtént, az súlyosan érinti a romániai igazságszolgáltatást – tette hozzá.
Az Egyesült Államoktól vásárolandó F–16-os vadászgépekről szóló legfőbb védelmi tanácsi határozatot illetően Lakatos haladásnak tekinti, hogy végre eljutott oda Románia, hogy az ügylethez kérik a törvényhozás jóváhagyását. A demokratikus lépést meg kellene toldani azzal is, hogy a parlament szakbizottságai (például a pénzügyi) megkapják a többi repülőgépgyártó ajánlatát, hogy összehasonlítsák, valóban az amerikai féllel kötendő üzlet lesz a legelőnyösebb. A képviselő javasolja továbbá, hogy az adásvételi szerződésbe foglalják bele az eladó kötelezettségét arra, hogy a vételár bizonyos százalékáért román termékeket vásároljon (offset-szerződés).
Lakatos Péter számon kérte továbbá a kormány tagjain, hogy nem egy nyelvet beszélnek. A képletes megrovás oka, hogy a pénzügyminiszter nyilvánosságra hozott bizonyos szakmákat, amelyeket gyakorló kisvállalkozásokat átalányadó befizetésére kötelezik, a kormányfő azonban nyilatkozatában tagadta, hogy ilyesmiről tudna. A sokat kritizált minimáladót eltörlő és az új átalányadót bevezető törvénymódosítást egyébként március végéig meg kellene jelentetni – emlékeztetett a képviselő.
Máté Zsófia. Forrás: Reggeli Újság (Arad)2010. március 28.
Horváth Imre a Holnaposok továbbvivője
Nagyvárad – A nagyváradi Kiss Stúdió Színház 16. éves fennállása alkalmából Horváth Imre emlékműsort szervezett pénteken este.
A költő egykori barátai, tisztelői, költészetének kedvelői jelentek meg szép számban pénteken este a nagyváradi Kiss Stúdióban megrendezett Horváth Imre emlékesten. A Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál nevű sorozat keretében megrendezett emlékműsor bevezetéseképpen Kiss Törék Ildikó elmondta, hogy a Kiss Stúdió Színház 16 éves évfordulója, a Költészet Napjának, és a Horváth Imre évfordulónak a közelsége nyújtotta az apropót ennek az estnek a megszervezésére. A művésznő által meghívott megemlékezők F.Bathó Ida, F.Márton Erzsébet, Meleg Vilmos színművészek, és Tavaszi Hajnal könyvtáros voltak.
Mítosz
Tavaszi Hajnal a költő életéről beszélt az egybegyűlteknek, többek között kifejtve azt, hogy minden korosztálynak szüksége lenne egy mítoszra, és a váradi magyarok számára Horváth Imre jelentheti ezt a mítoszt, mert ő a Holnaposok mítoszának továbbközvetítője. „Horváth Imre volt az a művész, aki a múlt század 70-es, 80-as éveiben a polgári világot megtestesítette nekünk. Az általa megtestesített mítoszt kellene továbbadni a a fiatal generációknak” – hangsúlyozta Tavaszi Hajnal. Az emlékműsor során szó esett Ezután Horváth Imre viszontagságos életéről.
„Ő egy folyton próbálkozó, kereső ember volt, aki sokszor elbukik, de aki mindig megtalálja azokat az embereket, akik kisegítik a bajból. Horváth Imre játékos jelleme, mondhatni felelőtlensége a legnagyobb nyomoron is átsegítette” – idézte fel a költő személyiségét Tavaszi Hajnal. A művészek Horváth Imre aforizmáiból adtak ízelítőt, elhangzott pár verse, és visszaemlékezéseinek egyes részletei is, F, Bathó Ida pedig egyik a Fáklyában megjelent, megrázó, és egyben meghökkentő végkicsengésű egyik írását olvasta fel: a börtönt, akárcsak a szabadságot, okosan kell megválasztani. A barátságos hangvételű és kegyeletteli emlékest kötetlen beszélgetéssel zárult.
Pap István. Forrás: erdon.ro2010. március 28.
Varga Melinda kettős könyvbemutatója
Nagyvárad – A Várad kulturális folyóirat szerkesztőségében került sor péntek délután Varga Melinda gyergyószentmiklósi születésű, de Kolozsváron élő fiatal költőnő kettős könyvbemutatójára.
A szerzővel Kinde Annamária és Szűcs László beszélgetett kis számú érdeklődő előtt. Elsőként felolvasásra került Bogdán László író méltatása Kinde Annamária tolmácsolásában, majd a megjelent kötetekről, a költőnő írói pályájáról, a témaválasztásról és kortárs irodalomról szólt a beszélgetés. Mindkét verseskötete 2009-ben jelent meg: A kék tempó a felvidéki AB-Art Kiadó, míg a 6van9 című az Erdélyi Híradó gondozásában. A Kolozsváron újságíróként tevékenykedő költőnő több verset is felolvasott.
Egy szerelem hatása
Megtudhattuk, hogy nagyon rövid idő alatt írta meg mindkét kötetét egy szerelem hatására. A múzsának megfelelően a versek többsége a szerelem érzésének megéléséről, továbbá fülledt erotikáról és mámorról szól. Ezekből is ízelítőt kaphattak a könyvbemutató során az érdeklődők. Egyoldalú témaválasztását a múzsa hatásán kívül azzal magyarázta, hogy az erotika eladható az irodalomban. Ugyanakkor annak a véleményének is hangot adott, hogy ma már egy olyan korban élünk, amikor mindent – avagy bármit – meg lehet írni, semmi sem eléggé lázadó. A tervekkel kapcsolatosan elhangzott, hogy előkészületben van a következő kötet, mely ezúttal egy gyerekeknek szóló mesét fog tartalmazni.
Mészáros Tímea. Forrás: erdon.ro2010. március 28.
Mesék szárnyán mesevetélkedő
Nagyvárad – Az elmúlt hónapokban Alföldy Andrea nagyváradi tanítónő Mesék szárnyán címmel országos versenyt szervezett III-IV. osztályos diákok számára. A döntőt szombaton tartották az Ady líceumban.
Az elmúlt hónapokban Alföldy Andrea nagyváradi tanítónő Mesék szárnyán címmel országos vetélkedőt szervezett III-IV. osztályos gyermekek számára. Tizennégy romániai megyéből, illetve a magyarországi Érdről összesen 968 csapat indult a megmérettetésen. Előselejtezőkre került sor, a három forduló során négy-négy magyar népmesét kellett elolvasniuk a versenyzőknek, majd feladatlapokat töltöttek ki, melyek többek közt különböző rejtvényeket, anagrammákat, igaz-hamis játékokat tartalmaztak. Az Ady Endre Középiskola dísztermében lezajlott szombat délelőtti döntőbe 31, négy fős csapat jutott: megyénként kettő-kettő, melyekhez az érdi, illetve a négy Bihar megyei csoport csatlakozott. A finálé két részből állt: előbb kérdésekre kellett válaszolniuk a résztvevőknek, majd egy általuk kiválasztott népmesét dramatizáltak. A zsűriasztalnál Arad, Bihar és Szatmár megyei pedagógusok és tanfelügyelők foglaltak helyet, valamint Zsigmond Emese, a Napsugár folyóirat főszerkesztője.
Eredményhirdetés
Az eredményhirdetést és ünnepélyes díjkiosztást délután tartották. Előbb a váradi George Coşbuc Általános iskola I. B. és I. C. osztályos növendékei léptek fel egy színvonalas produkcióval, majd az derült ki, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Bihar megyei szervezetének különdíját az érmihályfalvi Copfosok csapata érdemelte ki. A jutalom egy május végi háromnapos budapesti kirándulás. Bronzérmet a szilágyfőkeresztúri Viperák kaptak. Az ezüstvárat a csíkszeredai Csodamanók vették be sikerrel, míg a versenyt az érmihályfalvi Lépesméz csapata nyerte. A győztesek a Napsugár jóvoltából nyári táborba mehetnek a székelyföldi Illyefalvára.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ro2010. március 28.
20 ÉV UTÁN - 1990 fekete márciusa a pszichológia és a demográfia között
Az egyik megközelítés szerint a nemzeti kommunista ideológia előkészítő szerepet játszott, a diktatúra bukása és a helyi elitek felelőtlen viselkedése pedig kirobbantotta a konfliktust.
Az 1990. márciusi marosvásárhelyi etnikai konfliktus két, egymásnak látszólag ellentmondó tényező miatt is meglepő:
(1) akkor robbant ki, amikor nem kellett volna, vagyis nem sokkal az 1989-es általános lelkesedés után, amikor úgy tűnt, hogy a románok a magyarok testvériségben élnek;
(2) más romániai társadalmi feszültséghez hasonlóan akkor csitult el, amikor ez nem volt indokolt, vagyis amikor a romániai gazdasági helyzet drasztikusan romlani kezdett. Hogyan magyarázhatjuk meg ezeket a sajátos jellemvonásokat? Az elmúlt tíz év során, a válaszokat keresve megvizsgáltam több olyan elméletet is, amely a különböző csoportok közötti konfliktusokat elemzi, értelmezi. Be kell ismernem, nagyon nehéz néhány ezer szóba tömöríteni azt a rengeteg tanulmányt, tudományos munkát, amely a kérdéshez kapcsolódik. Nagyon sok érdekes teóriát leszek kénytelen mellőzni, illetve leegyszerűsíteni, és a magyarázatokkal, szemléltetésekkel is takarékosan kell bánnom. Ennek ellenére, igyekszem majd a lehető legvilágosabban felvázolni a jelenséget ebben, az általam választott kettős megközelítésben: demográfia és társadalompszichológia.
I. A fiatalok számarányából kiinduló elmélet szerint, egy társadalomban a fiatalnak számító lakosság arányának növekedésével párhuzamosan növekszik annak az esélye is, hogy erőszakos cselekményekbe torkolló konfliktusok robbanjanak ki. Amikor 1990-ben Irak megtámadta Kuvaitot, a támadók esetében 110 15 és 29 év közötti férfi jutott 100 30 év fölötti férfi lakosra. Egy békés országban, mint például Svédország a 35/100-as arány messzire alatta van a kritikusnak mondott 60/100-as arányszámnak. Ez az elmélet sikeresen jelezte előre pl. azt a tényt, hogy Írországban a lakosság elöregedésével párhuzamosan elcsitulnak majd a feszültségek.
Ceauşescu 1966. október 1-én adta ki a hírhedt 770. rendeletet, amely a törvény erejével tiltotta meg a terhesség-megszakítást. A rendelet egy év leforgása alatt megduplázta a születések számát. Az 1990-es események tanulmányozása közben lényegében ez a rendelet hívta fel a figyelmem a fent vázolt elméleti megközelítésre. Vajon a diktátor ezen döntése járult hozzá ahhoz a demográfiai robbanáshoz, amely két évtizeddel később erőszakos társadalmi megmozdulásokhoz vezetett? Az a tény, hogy a rendelet után született fiatalok a Ceauşescu-diktatúra utolsó éveiben léptek a családalapítás útjára, akár arra is ösztönözhet, hogy elfogadjuk ezt az elméletet.
Ezen teóriát igazolná egy másik megállapítás is, miszerint a diktatúra bukása megnyitotta a kapukat az elégedetlen fiatalok előtt, hogy egy jobb megélhetés reményében elhagyják az országot és hogy az ő eltávozásuk, a versenyhelyzet okozta nyomás enyhülése csökkenthette az újabb társadalmi konfliktusok kitörésének lehetőségét. A Nemzetközi Migrációs Szervezet 2005-ben kimutatta, hogy a romániai kivándorlók a felnőtt lakosság 10 százalékát tették ki, és azt is, hogy a kivándorlók többsége 15-44 év közötti férfi volt.
Tehát a 770. rendelet által kiváltott népességnövekedés, illetve a decemberi változások utáni elvándorlás elméletileg megmagyarázhatná, hogy miért került sor Romániában különböző társadalmi konfliktusokra, és hogy ezek miért csitultak el jelentős mértékben annak ellenére is, hogy a gazdasági válság tovább mélyült. Vajon ez lenne a tények állása?
A matematikai számítások azonban nem magyaráznak meg minden jelenséget. Bárhogy is vizsgáljuk a fiatal lakosság arányát, Románia esetében a kritikusnak nevezhető küszöb alatti értékeket találunk, tehát a fiatalok aránya nem haladta meg a 45/100-as arányszámot. Ahogy azt mások is megállapították, a romániai lakosság elöregedését a rendelettel sem sikerült meggátolni.
A fent említett elmélet hívei azt állítják, hogy amikor egy viszonylag elöregedett társadalomban alakul ki erőszakos cselekményekkel járó konfliktus, akkor ez a jelenség azzal is magyarázható, hogy a fiatal lakosság aránya egy nagyobb jelentőségű alcsoport esetében növekszik meg jelentősen. A mi esetünkben ez csak a roma lakosság esetében volt érvényes. Mindezek mellett abszurd ötletnek tartom, hogy a marosvásárhelyi erőszakos eseményeket a társadalom perifériájára szorult roma lakosság számlájára írjuk, még akkor is, ha az események utáni bírósági ítéletek zöme a roma lakosság ellen irányult, és a marosvásárhelyi lakosság körében még ma is számtalan történet kering a romák akkori szerepéről, jelenlétéről.
Inkább egy olyan komplexebb megközelítés mellett tenném le a voksom, amely szerint a társadalmi feszültségek a gazdasági és demográfiai változások egymásra hatása folytán keletkeznek, és jelentős szerepet játszanak az ún. társadalmi feszültségeket levezető „szelepek” is.
II. Egy másik megközelítés szerint a román és a magyar etnikumok közötti viszony dinamikáját három tényező határozta meg: (1) a nemzeti kommunista ideológia előkészítő szerepet játszott, (2) a kommunista diktatúra bukása és a helyi elitek felelőtlen viselkedése kirobbantotta, (3) az ország nyugatbarát irányultsága pedig hatástalanító funkciót töltött be.
1. A nemzeti kommunista ideológia. A romániai eseményeket vizsgálva nyilvánvalónak tűnik, hogy a post-Ceauşescu korszakban bekövetkezett társadalmi feszültségek nem voltak véletlenszerűek, a nemzeti kommunista ideológia által hamis céltáblaként felhasznált csoportokat érintették. A hatalom a gazdasági-társadalmi nehézségeket, elégedetlenséget ezen csoportok ellenében próbálta levezetni. A hatalmasra duzzasztott kommunista propaganda gépezet harcba vetette úgy a belső ellenség (értelmiségiek), mint a külső ellenség (magyarok) rémképét.
Az értelmiségiek ellen felhozott vádak között szerepelt az, hogy tevékenységükkel aláaknázzák a munkásosztály által épített sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. Ebbe a képbe illeszthető be a transzcendentális meditációt gyakorlók elleni tragikomikus per, amely nagyon sok tudós életét lehetetlenítette el, és gyakorlatilag a pszichológia teljes felszámolásához vezetett.
A magyarok elleni vád az volt, hogy Erdélyt akarják. A nyolcvanas években tombolt a román-magyar diplomáciai háború, még diplomaták kiutasítására is sor került. Ugyancsak ebben az időszakban több ún. „történelmi” alkotás született, amely jelentősen borzolta a kedélyeket mindkét oldalon.
2. A kommunista diktatúra bukása és a helyi elitek felelőtlensége. Több évtizedes fásultság, beletörődés után Ceauşescu bukásától a románság ismét erősnek érezte magát. Pszichológiai szempontból a hatalom annál van, aki ezt tettekkel nyomatékosítja, aki lépéselőnybe kerül. Ilyenkor a racionalitás és a tettek közötti távolság jelentősen leredukálódik. A Ceauşescu-diktatúra bukása azt a percepciót erősítette, miszerint akár eddig valószínűtlennek tűnő dolgok is megtörténhetnek, sőt meg fognak történni. Ha az eddig megingathatatlannak tűnő Ceauşescu-rendszer megdőlt, miért ne próbálkozhatnának a magyarok is Erdéllyel?
Valószínű, hogy a diktatúrában táplált és folyamatosan jelen levő félelmek a diktatúra bukása után intenzívebbek lettek. Azt sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy ilyen történelmi kontextusban az emberek fogékonyabbak a különböző meggyőző és bujtogató kísérletekre, a felgyülemlett stressz jelentősen csökkenti az önkontroll lehetőségét, és egy leegyszerűsített látásmódot eredményez. Az ilyen helyzetekben kialakult konfliktusok kezelése nagymértékben függ az elitek viselkedésétől.
Sajnos, ez a történet leggyengébb láncszeme: ahelyett, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, tárgyaláskész álláspontot alakítottak volna ki, a helyi elitek, ahogy azt több tudományos munka is kimutatta, egy részrehajló, néha kimondottan kártékony társadalmi kommunikáció mellett tették le a voksukat, jelentősen felkorbácsolva ezzel a kedélyeket.
3. A Nyugat-barát orientáció. A nemzeti kommunista ideológia még arra bátorította a románokat, hogy a dicső történelmi múltba tekintsenek vissza, ahol a magyarok, mint ellenség jelentek meg. Az átmenet során az euroatlanti csatlakozás került előtérbe, egy virágzó és nyugodt társadalom kialakításának jövőképe, ahol a magyarok szövetségesek.
Valóban, a romániai közvélemény elég gyorsán átváltott az izolacionista, autarhista nézetekről az euroatlanti integrációra. Ez pozitívan befolyásolta az interetnikus kapcsolatokat is. A társadalmi identitás kialakításában természetes folyamat, hogy amikor a saját csoportod presztízse veszteséget szenved, más irányból, más tartalmi elemekkel próbálod kárpótolni, visszaállítani a megcsorbult büszkeséget.
A megoldás több irányból is érkezhet. Egyaránt működhet a nemzeti identitás alá rendelt ún. regionális identitás (ezzel magyarázható, hogy több nemzettársunk esetében is felerősödött a regionális identitás) vagy a nemzeti identitás fölé épülő identitás, az európaiság. Minél negatívabb tendenciákat mutatnak a társadalmi gazdasági feltételek, annál inkább felértékelődnek a pozitívnak tartott, vélt társadalmi normák, kategóriák, és idővel egyfajta azonosulás is kialakulhat ezekkel. Mivel az európaisághoz társul a tolerancia, a kisebbségekkel szembeni nagyobb megértés, interetnikus szempontból ennek a folyamatnak csak pozitív hozadékai lehetnek.
Vasile Cernat. Forrás: Transindex.ro2010. március 28.
Megadnák az állampolgárságot a határon túli magyaroknak az országos listát állító pártok
- Bizonyos feltételekkel mindegyik országos listát állító párt megadná a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak - derült ki a pártok képviselőinek nyilatkozatából vasárnap a Duna TV Heti Hírmondó című műsorában.
A szocialista Szabó Vilmos a nemzetpolitikáról tartott választási kerekasztalon közölte: az MSZP nyitott arra, hogy kettős állampolgárságot megadja a határon túli magyaroknak. Ugyanakkor felhívta arra figyelmet, jelenleg is létezik a kettős állampolgárság intézménye Magyarországon, illetve a kedvezményes honosítás is.
A kormánypárti képviselő hangsúlyozta, hogy a kettős állampolgárság megadása nem lehet a belpolitika eszköze, meg kell vizsgálni a következményeit a szociális és a nyugdíjrendszert, valamint a munkavállalást illetően.
Simon Zsolt, a Civil Mozgalom képviselője elmondta, a csúfosan végződött 2004-es népszavazás miatt is meg kell adni az állampolgárságot, de erről a határon túli magyaroknak kell döntenie.
Szegedi Csanád, a Jobbik politikusa hangsúlyozta: pártja be szeretné vezetni a kettős állampolgárság intézményét, ezért első tíz törvényjavaslatuk között fogják ezt kezdeményezni. Úgy fogalmazott: nem a kettős állampolgárság megadásáról, hanem a magyar állampolgárság "visszaadásáról" van szó, mivel a határon túli magyaroktól erőszakosan vették el azt.
Hozzátette: Magyarországnak kötelessége állami védnökséget nyújtania a határon túli magyarságnak.
Az MDF-es Kerék-Bárczy Szabolcs szerint nemcsak a Kárpát-medencei, hanem a nyugati magyarságnak is meg kellene adni a kettős állampolgárságot. Mint mondta, az MDF külön kezelné a szavazati jogot és az állampolgárságot, azok kapnának szavazati jogot, akik Magyarországon állandó lakhellyel rendelkeznek, és itt fizetik a közterheket.
A Lehet Más a Politika (LMP) képviseletében felszólaló Mile Lajos arról beszélt, hogy a határon túli közösségek véleménye a meghatározó ebben a dologban. Utalt arra, hogy míg a nyugati államokban jogi kérdésként merül fel a kettős állampolgárság kérdése, addig Magyarországon ez identitásbeli kérdés.
A fideszes Németh Zsolt közölte: támogatják a kettős állampolgárságot, a Fidesz és a KDNP már korábban benyújtotta ezzel kapcsolatos törvényjavaslatát a parlamentnek. Kifejtette: a magyar állampolgárságot egyéni kérelem alapján azok kaphatnák meg, akiknek magyarok a felmenői, illetve tudnak magyarul.
Elmondta: a szavazati jog egy másik törvény hatálya alá tartozna. Németh Zsolt szerint a világ magyarságát összetartó intézmény az állampolgárság, amelynek megadásához nincs szükség népszavazásra. Forrás: MTI2010. március 29.
Megalkuvás vagy kompromisszum?
Hamar kiderülhet, valóban annyira hasznos-e a magyar közösség számára az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, mint azt a szövetség vezetői állítják. A következő hetekben, hónapokban ugyanis azok a törvénytervezetek kerülnek terítékre a parlamentben, amelyek különösen fontosak számunkra, így az oktatási, a kisebbségi és a régióátszervezési jogszabály.
Bár eddig sok minden nem szivárgott ki a koalíciós vezetőtanács ülésein elhangzottakról — így jóformán nincs is garancia arra, hogy a Demokrata-Liberális Párt hajlandó-e az eredeti formában támogatni a Székelyföldi Fejlesztési Régió és a kulturális autonómia megteremtéséről szóló tervezeteket —, a Bukarestben zajló politikai játszmák azt sejtetik, afféle „csendes társnak" szeretnék a szövetséget, aki megszavaz mindent, amit a nagyobbik párt akar, de csak visszafogottan szabad kérnie.
A legegyértelműbb jelzés eddig a szociáldemokratáktól érkezett: a távozók miatt meggyengült, ellenzékbe szorult párt frissen megválasztott elnöke a régióátszervezési törvény határozott elutasításában vélte felfedezni azt az üzenetet, amelynek révén szerezhet néhány voksot. (Nem kizárt egyébként, hogy Victor Ponta kijelentése összefüggésben áll az RMDSZ Mircea Geoană leváltása ügyében tanúsított szolgalelkű, következetlen magatartásával!) Ráadásul a Nemzeti Liberális Párttal is megromlott a szövetség viszonya, így jóformán megszűnt a párbeszéd az ellenzéki pártokkal. A szövetség gyakorlatilag csak koalíciós partnerére számíthat — vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, a Demokrata-Liberális Pártnak vált kiszolgáltatottá. Amely eddig hol egyik, hol másik arcát mutatta a szövetség felé: a maroshévízi nagygyűlésen ugyan nem vett részt, de sietve közölte, csak egy hivatalos nyelv létezhet Romániában, a régióátszervezés kapcsán felemás álláspontot fogalmazott meg, a kisebbségi törvényről pedig fölöttébb óvatosan nyilatkoztak. Ennél sokkal nagyobb veszélyt jelent azonban a függetlenek egyre gyarapodó csoportja, amelyet immár pártként is bejegyeztek, és amely könnyen fölöslegessé teheti az RMDSZ-t a nagyobbik koalíciós partner számára, hiszen ha a demokrata-liberálisok az elmúlt hónapokban tapasztalt iramban vásárolják fel a honatyákat, nemsokára egymagukban is kormányozhatnak.
Sorsdöntő időszak következik hát a szövetség számára, Markó Béláék egyetlen esélye csak a következetesség marad. Bukaresti szövetségeseik ugyanis minden bizonnyal ésszerű kompromisszumként igyekeznek majd tálalni az esetleges megalkuvást — a tisztánlátás végett ezért nem árt, ha az RMDSZ elsősorban a közösség hangjára figyel, döntéseit pedig nem a bársonyszékek, hanem a magyarság érdekeinek tükrében hozza.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. március 29.
Nemzetben kell gondolkodnunk – Tőkés László: Délvidéken nagy hagyománya van a terrornak. – Mindig az adott közösség helyzetének megfelelő autonómiára van szükség
A hétvégén, Muzslyán szervezték meg a Szórványok egyesítése a Délvidéken című konferenciát, amelynek megnyitóján tiszteletét tette Tőkés László európai parlamenti képviselő, püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Lapunknak adott interjújában (amelyet teljes terjedelmében holnapi számunkban olvashatnak) kiemelte, bízik abban, hogy Magyarországon az április 11-i választások után a nemzeti oldal veszi át a kormányzást.
Tőkés László az Európai Parlament plenáris ülésén felszólította az Európa Parlamentet, hogy lépjen fel a vajdasági magyar atrocitásokkal szemben, illetve tegyék csatlakozási feltétellé az erőszak megszüntetését.
– Délvidéken nagy hagyománya van a terrornak, az erőszaknak. Még mindig nem történt jóvátétel. Ott, ahol Tito partizánjai 40-50 ezer magyart irtottak ki, ez a hagyomány sajnos folytatódik. Enyhébb formában ugyan, de a magyarverésekben ez a hagyomány érhető tetten. Európában nincs helye az emberi jogok ilyen mértékű megsértésének. Mindig szóvá kell tenni ezeket az ügyeket. Hasonlóképpen lépek fel a szlovákiai nyelvtörvény, az ukrajnai oktatási megszigorítások esetében is, hiszen mi azért vagyunk ott, azzal a feladattal, hogy nemzetben gondolkodjunk – mondta Tőkés.
Az autonómia megvalósulásának kapcsán kiemelte, Székelyföldnek előnyösebb a statisztikai és nemzeti helyzete, mint a szerbiai magyarságé.
– Komoly számban, tömbben élnek magyarok a Székelyföldön. Elvben tehát könnyebb lenne megvalósítani az autonómiát, mégis Szerbiában állnak előrébb ezen a téren, mert nagyobb hagyománya van az autonómia intézményének. Egy kicsit furcsállja is az ember, hogy a háborús múltjától alig szabaduló Szerbia kedvezőbben kezeli az autonómia ügyét, mint a már jó ideje az EU tagjaként a kisebbségi politikájával dicsekvő Románia. Azt gondolom viszont, hogy Európában hosszú távon nem lehet megakadályozni az autonómia bevezetését. Ez egy demokratikus jog, és egy jól működő intézmény Európában. Komoly kiállásra, politikai következetességre és magyar összefogásra, összmagyar nemzetpolitikára van szükség. Ennek a megvalósítását reméljük az április 11-i választások nyomán, hiszen ha a nemzeti oldal veszi át a kormányzást, akkor az felér egy rendszerváltozással – mondta Tőkés László, aki szerint a kulturális autonómia illetve az országos kisebbségi önkormányzat nem kompenzálhatja a területi autonómiát.
– Ezek kiegészítőleges viszonyban vannak egymással, egyik nem pótolhatja a másikat és mindig az adott közösség helyzetének megfelelő autonómiára van szükség. Nyilvánvaló, hogy a Székelyföld esetében a területi autonómia indokolt, a szórványmagyarság számára a személyi elvű autonómia a megfelelő forma. Éppen a VMDP huszadik évfordulójának az ünnepére vagyok hivatalos, az autonómia ügyének egy kiemelkedő harcosa Ágoston András. Itt a Kárpát-medencében sokat tanulhatunk tőlük.
Tómó Margaréta. Forrás: Magyar Szó (Újvidék)2010. március 29.
Tisztújító közgyűlés az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél
Sipos Gábor, az új elnök, bízik a kollektív munkában
Szombaton a hagyományoknak megfelelően a Protestáns Teológiai Intézet patinás dísztermében tartották meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendes évi közgyűlését, amelyen kiértékelték a 2009-es esztendő munkáját, vázolták az idei tennivalókat, és – az alapszabályzat értelmében – új elnökséget választottak, ugyanakkor lecserélték a választmány egyharmadát. A fennállásának százötvenedik évfordulóját tavaly megünnepelt intézmény a romániai magyar tudományos élet meghatározója kíván maradni, és ennek érdekében akar több hangsúlyt fektetni munkájában a fiatalok bevonására, a műszaki haladás elmélyítésére. A hazai és magyarországi felszólalók szerint folytatni kell a kiváló kutatási és képzési eredményeket, amelyben fontos szerepet játszanak a Magyar Tudományos Akadémiához fűződő kapcsolatok, de nem szabad elhanyagolni a román és a nemzetközi tudományossággal való együttműködést sem.
Köszöntőbeszédében Görömbei András, a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke aktuális feladatnak nevezte a határtalanítás jegyében zajló tudományos együttműködést a nemzetrészek között, mivel az Európai Unió nem oldotta meg a magyarság közös gondjait. Görömbei szerint az EME bámulatos eredményeket produkált, és az erdélyi magyar tudományosságban megvan a folytonosságra való törekvés.
Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár a nemzeti célt, a Kárpát-medencei magyarság határmódosítás nélküli egyesítését említette, valamint azt, hogy az EU-n belül sem felhőtlen a viszony minden szomszéddal (pl. a szlovák kormány magyarellenes kampánya). Szilágyi Mátyás magyar főkonzul szerint az erdélyi magyarság jogos igénye folytatni gróf Mikó Imre szellemi hagyatékát, és ezért az EME a legjelentősebb mértékben rászolgál a magyarországi támogatásra.
Megnyitójában Egyed Ákos EME-elnök kiemelte a tavaly Budapesten és Kolozsváron lezajlott jubileumi emlékünnepséget, amikor az EME értékmentő, értékteremtő, és a jövőbe is tekintő munkáját vették számba. Az elnök szerint a választott vezetőség teljesítette feladatát. Beindult az elektronikus adattároló, célul tűzték ki a szélesebb közönség megszólítását, felismerték, hogy elengedhetetlen a kommunikáció a tudományos műhelyek és ágazatok között.
Bitay Enikő főtitkári jelentéséből kitűnt, hogy eredményei alapján az EME-t a nemzetközi kutatóintézetek 282-es mezőnyében a 130. helyre rangsorolták. A közgyűlés elfogadta a költségvetési, ellenőri és jogtanácsosi beszámolókat, a 2010-es munkatervet, valamint az alapszabály két paragrafusának módosítását: az EME kutatóintézetet tart fenn; a kutatóintézet vezetője elnökségi tag. A hozzászólások során Garda Dezső, a gyergyószentmiklósi fiókegyesület vezetője a vidéki egyesületrészek mozgásterének megnövelését siettette.
A közgyűlés tiszteletbeli taggá választotta dr. Balla Árpád székelyudvarhelyi főorvost (laudációt mondott Péter Mihály), és alapító tagjává fogadta dr. Széman Pétert, a szilágysomlyói fiókegyesület elnökét. Még a 150 jubileum jegyében gróf Mikó Imre emlékérmet adományoztak az EME-vel együttműködött több tucat személynek (köztük az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztőgárdájának és a Szabadság tudósítójának is). Monoki István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója két Mikó Imre-díjat adott át: Fehér Jánosnak a Teleki Mihály udvartartási naplója című munkájáért, és Dáné Veronkának a Torda vármegye jegyzőkönyvei forráskiadvány megjelentetéséért.
Ezután következett a mandátumát letöltött elnökség helyébe lépő új testület megválasztása. Az eredmény: elnök – Sipos Gábor, főtitkár – Bitay Enikő, alelnökök – Gyenge Csaba, Gyéresi Árpád, Kovács András, Péntek János, ellenőr – Somai József, jogtanácsos – Bányai József. És kicserélődött a választmány egyharmada.
Sipos Gábor, az új elnök, Jakó Zsigmond, Benkő Samu és Egyed Ákos utódjaként, zárszavában azt hangsúlyozta, hogy nincs szükség gyökeres programváltozásra. Ő az EME-ben a következő négy évre kollektív munkát képzel el, nem múltba fordulással, hanem a jövőre szóló hangolódással. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)2010. március 29.
Bál a színházért
Hajnal felé forrósodott fel igazán a hangulat, amikor az Autóstop együttes és Koszorús Kálmán játékára szinte mindenki a porondon ropta a táncot a pezsgő mulatságon, amelyet a színházi világnap előestéjén szervezett a Székely Színház Egyesület a Tompa Miklós Társulat művészi munkájának további támogatására.
Amint az esten kiderült, válságos időben is vannak jó barátai a színháznak, bár jelentőségéhez mérten lehetnének többen is. Hisz ahogy a bál díszvendége, Cselényi László, a Duna Televízió elnöke fogalmazott, az iskola és a templom mellett a színház is ugyanolyan fontos tartópillére a nemzetiségi létnek. Ezért kellene minden művészetet kedvelő embernek tisztelegnie a színészek előtt, akik sokszor nehéz körülmények között végzik munkájukat – hangsúlyozta Kelemen Hunor kultuszminiszter, a bál védnöke, aki ígéretet tett, hogy a marosvásárhelyi közönség a 2012–13-as évadot egy szépen felújított színházban fogja elkezdeni. Ami pedig a második alkalommal megszervezett színészbált illeti, Bajtai Erzsébet, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet neje megígérte, hogy támogatni, gondozni fogja ezt a szép hagyományt, amely fontos szerepet tölt be az anyanyelv megőrzésében. A nagykövet asszony gratulált Kilyén Ilkának, a Székely Színház Egyesület elnökének, aki a bált megelőzően vette át Kolozsváron a Pro Cultura Hungarica és a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetéseket. Nagy István műsorvezető a Tompa Miklós Társulat művészeit hívta színpadra, akik a költők nyelvén beszéltek a színházról, majd a Tiberius vonósnégyesnek tapsolt a közönség. Az elkomolyodó hangulatot egy Gruppenhecc-jelenet oldotta fel, azt követően a színház művészei bizonyították sokoldalú énekesi, táncosi tehetségüket operett-jelenetekkel, pergő csárdással fűszerezve a hangulatot, amit kiegészített a kolozsvári Belloni mester galambot és nyulat varázsló bűvészmutatványa, majd a Bekecs táncegyüttes lélekből előadott fergeteges tánca is.
A bálanyát Szélyes Ferenc kérte fel a nyitótáncra, a színházi világnap üzenetét Balázs Éva színművésznő tolmácsolta a közönségnek. Miközben a gazdagon megrakott asztalokon az Anna Panzió kínálta a finom falatokat, a táncporondon a jótékonysági bál fontos pillanata, az aukció is elkezdődött. Bár sokan ajánlották fel alkotásaikat, a vásárlókedvet a válság befolyásolta, s így nem mindenik munkának került gazdája. Kellemes színfoltja volt a bálnak Albert Attila, a Bioeel vezetőjének ajándéka. Az ötszáz euróval járó nívódíjat az idén Berekméri Katus vehette át, akinek "sokoldalú, elhivatott, lelkes és a közönség tetszését elnyerő munkájáról" a társulatvezető, Kövesdi István mondott laudációt. Megválasztották a bál szépét is, s a legmutatósabb hölgynek járó címen Fodor Piroska és Ritiu Ilka osztozott. A Székely Színház Egyesület Maszk- díját színpadi alakításaiért Balázs Éva művésznőnek adták át, s a szervezésben kifejtett értékes munkájáért Nagy Istvánné Fodor Piroska, Bányai Kelemen Barna és Szabó Annamária kapott elismerő oklevelet. Volt tombola és párkereső tánc, és jó hangulat, kellemes beszélgetések, alkalom, hogy a résztvevők megszólítsák kedvenc színészüket.
Gratulálunk a fellépő színészeknek, elnézésüket kérve, hogy mindenikük nevét nem soroltuk fel, és a szervező Székely Színház Egyesületnek, amely ily módon próbálja a Tompa Miklós Társulat évről évre fogyó költségvetését pótolni, s a szponzoroknak is, akiknek Nagy István mondott köszönetet. Reméljük, hogy jövőre is lesz színészbál népesebb részvétellel, nagyobb adakozási kedvvel, hisz a színház a miénk, s ha azt akarjuk, hogy megmaradjon, megnevettessen és elgondolkoztasson, hogy tartalmasan szórakoztasson, akkor szeretni, támogatni kell.
Bodolai Gyöngyi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)2010. március 29.
Ponta: Európában nem léteznek etnikai alapú régiók
Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét – jelentette ki a hétvégén Victor Ponta PSD-elnök.
Európában nem etnikai kritériumok szerint vonják meg a régiók határait – mondta egy szombaton, Buşteni-ban tartott sajtótájékoztatón Victor Ponta. „Európában éppen az az alapelv érvényesül, hogy az etnikai és nemzeti szempontok helyett fejlesztési és kohéziós kritériumokat érvényesüljenek” – fogalmazott a szociáldemokrata pártelnök. Hozzátette: pártja ellenezni fogja az RMDSZ által a romániai régiók határainak átrajzolásával kapcsolatban benyújtott törvénytervezetet, amelyet a szenátus hallgatólagosan elfogadott, és amely a képviselőházhoz került át megvitatásra.
Victor Ponta szerint az RMDSZ diskurzusa az 1950-es időket idézi, ezzel szemben a PSD nem nacionalista, hanem európai diskurzust folytat. Egy nappal korábban a PSD-elnök a kormányzó Demokrata Liberális Párt (PDL) szenátorait tette felelőssé amiatt, hogy az RMDSZ regionalizációs tervezetét vita nélkül, hallgatólagosan fogadta el a szenátus.
Mint arról korábban beszámoltunk, az RMDSZ mintegy egy évvel ezelőtt nyújtott be módosítási javaslatot a szenátusban a fejlesztési régiókról szóló 2004/315-ös törvényhez. A tervezet oly módon alakítaná át a fejlesztési régiókat, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye közös régiót alkotna. Mivel a tervezetet a szenátorok nem vitatták meg az előírt határidőn belül, a hatályos törvények értelmében elfogadottnak minősül. A tervezetet esetében a képviselőházé a döntési hatáskör. Forrás: Krónika (Kolozsvár)2010. március 29.
Egyetem lesz a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskolájából
A változások időszakát éli a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája Székelyudvarhelyi Képzési Központja, hiszen ősztől mesteri képzéseket indítanak, továbbá az új üzemeltető mielőbb egyetemmé szeretné alakítani a főiskolát.
Ugyancsak idéntől a MÜTF-ös diploma mellé magyar és angol nyelvű Europass oklevél is jár. Székelyudvarhelyen 12 éve tart marketing-alapképzést a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, ősztől azonban tovább mélyíthetik ismereteiket az ezen a szakterületen végzett diákok, 2010 októberétől marketing mesteri képzést indít a főiskola.
A képzések elsősorban a MÜTF-ön végzett hallgatókat szólítják meg, azonban lehetőséget szeretnének biztosítani azoknak is, akik máshol végeztek, s érdekli őket a továbbtanulási lehetőség, tudtuk meg Dr. Kandikó Józseftől, a főiskola rektorától.
A MÜTF udvarhelyi tagozata és a győri Széchenyi István Egyetem együttműködésében 2010 októberétől vezetés és szervezés mesteri képzés is indul Székelyudvarhelyen. A győri intézmény szenátusa jóváhagyta az udvarhelyi szakindítást, az akkreditációs kérés pedig már a Magyar Akkreditációs Bizottság előtt van. A mesteri képzés teljességgel a győri egyetem keretei között fog zajlani, Győrből érkeznek az oktatók, az egyetem által összeállított tanmenetben oktatnak, és az oklevelet is a győri egyetem állítja majd ki. Az is újdonság, hogy 2010 októberétől 50 államilag finanszírozott helyet hirdet meg a MÜTF Székelyudvarhelyen a kereskedelem és marketing szakon.
A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium ezzel is tanújelét adta annak, hogy fontosnak tartja a MÜTF által Székelyudvarhelyen szervezett gazdasági képzést, elismerve az itt folyó oktatás minőségét, véli a rektor. A főiskola életében nagy jelentőséggel bír, hogy egy nonprofit cég, az Edutus Zrt. vette át a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája fenntartói jogát. Mint megtudtuk, az Edutus fő célja, hogy az oktatási intézményt új pályára állítsa és egyetemmé alakítsa. A fenntartó további célja, hogy a műszaki ágazatokban és a közigazgatásban is képezzenek hallgatókat. Csáki Emese. Forrés: Krónika (Kolozsvár)2010. március 29.
Húszéves hazai civil társadalom
„Ne legyünk szerények, mert akkor senki sem figyel ránk” – hangzott el azon a Marosvásárhelyen rendezett konferencián, amelyen a romániai civil társadalom kialakulását ünnepelték.
A romániai civil társadalom kialakulásának huszadik évfordulóját ünnepelték pénteken a marosvásárhelyi Bod Péter Diakónia és Tanulmányi Központban. A civil társadalom szerepe a tolerancia, a szolidaritás és esélyegyenlőség európai értékeinek a képviseletében című értekezlet főszereplői Sógor Csaba EP-képviselő, valamint Smaranda Enache, a Pro Europa Liga (PEL) társelnöke volt.
A rendezvényen többnyire a PEL tagjai, szimpatizánsai gyűltek össze, hogy egy kötetlen beszélgetés keretében megemlékezzenek a PEL fennállásának huszadik évfordulójáról, és arról, hogy húsz éve kezdett kiépülni Romániában a civil társadalom. Sógor Csaba beszédében EP-képviselőtársát, Schöpflin Györgyöt idézte, aki szerint nem véletlen, hogy korábban Kelet-Európában alakultak ki a kommunista diktatúrák, ugyanis itt igen gyenge volt a civil társadalom. Sógor emlékeztetett arra, hogy Európában 2010 a szegénység, 2011 pedig az önkéntesség éve, amikor a civil mozgalmaknak még inkább a társadalom motorjaivá kellene válniuk.
Az Európai Parlamentben épp a napokban tárgyaltak egy olyan kezdeményezésről, amelynek értelmében, ha a testület nem tárgyal egy bizonyos témát, akkor lehetőség legyen arra, hogy az Unió polgárai aláírásgyűjtés nyomán napirendre tűzhessék azt.
Haller István államtitkár, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) tagja, aki a civil társadalmat képviseli a testületben, arra intette a hallgatóságot, hogy „ne legyünk szerények, amikor a jogaink érvényesítéséről van szó, mert akkor senki nem figyel ránk”. Haller felvázolta azt az utat, amelynek során Romániában létrejött a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölését szavatoló törvény, amely most már összhangban van az uniós direktívákkal.
Az Európa Tanács felkérésére éppen a PEL dolgozta ki annak idején azokat a kritériumokat, amelyek figyelembevételével meg lehet állapítani azt, hogy bizonyos esetekben valóban hátrányos megkülönböztetés ér-e egyes embereket, csoportokat, vagy sem. Ugyancsak az emberi jogi szervezet készítette el a 90-es évek elején az első tanulmányt arról, hogy diszkrimináció terén hol áll Románia. Annak idején a politikusok nem vettek részt ennek a vitáján, mert tabutémának tartották a hátrányos megkülönböztetést.
A Divers Egyesület elnöke, Koreck Mária azt hangsúlyozta, hogy a civil szervezetek csak szívós kitartással maradhatnak fenn, érhetnek el eredményeket. Ugyanakkor azt is elemezte, hogy Romániában még mindig csak látszólag létezik a hatóságok tevékenységének az átláthatósága, sok esetben a helyi önkormányzatok csak mímelik azt, hogy demokratikusan járnak el, és hogy bevonják a döntésekbe a civil társadalmat.
A Maros megyei Nők Fórumának elnöke, dr. Lucia Briscan a nők társadalmi szerepéről, Sárkány-Kiss Endre nyugalmazott egyetemi tanár a civileknek a környezetvédelemben betöltött szerepéről értekezett. A Maros Megyei Tanács főtitkára, Cosma Paul az önkormányzat és a civilek együttműködési modelljeit vázolta.
Smaranda Enache azt vette számba, melyek voltak azok a legfontosabb civil megmozdulások, amelyek során a PEL más társadalmi szervezetekkel együtt konkrét eredményeket tudott felmutatni. Ilyen volt például az, hogy a civilek megakadályozták a Segesvár mellé tervezett Drakula Park felépítését. Emellett már a kezdet kezdetén felemelték szavukat a kolozsvári Caritas pilótajáték ellen. Igen hasznos volt a több évben megszervezett Demokrácia Kollégiuma, melynek keretében sok fiatal ismerkedett meg a demokratikus társadalom alapszabályaival, a tolerancia, szolidaritás fogalmával, értékelte Enache.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)2010. március 29.
Martonyi: lehet kettős állampolgárság
Ha állandó letelepedés nélkül meg lehet adni a határon túli magyaroknak az állampolgárságot, akkor meg kell adni – jelentette ki Martonyi János korábbi és – Orbán Viktor, az április 11-i választásokon a győzelemre leginkább esélyesnek tartott Fidesz elnökének hétvégi közlése szerint – leendő külügyminiszter a Látleletek 2010 tavaszán címmel pénteken Budapesten rendezett konferencián.
Martonyi az eddigieknél sokkal markánsabb, erőteljesebb közép-európai politikát és határozott nemzetpolitikát szorgalmazott a konferencián. Kiemelte: lesznek vitás kérdések, de a közép-európai érdek az együttműködés mellett szól. Arról is beszélt, hogy Európa bajban van, a nagy intézményi reform, amelyen az Unió 15 évet dolgozott, nem hozta meg a várt eredményeket.
Hiányzik az egyeztetett, koordinált gazdaságpolitika is – mondta –, „ezt meg kellene csinálni”. Tőkés László európai parlamenti képviselő „nemzetpolitikai rendszerváltozást” szorgalmazott. Úgy fogalmazott, hogy „a határok feletti nemzetegyesítés szellemében kell viszonyulnunk önmagunkhoz és Európához”. Magyar integrációt kell megvalósítani a nemzetek Európájában – mondta, hozzátéve: Európának nem külön a romániai, felvidéki, délvidéki magyarokkal kell foglalkoznia, hanem „a magyar nemzettel, mint az Unió tagnemzetével” kell számolnia.
Tudnunk kell együtt képviselni a magyar ügyet – jelentette ki a református püspök. Duray Miklós, a pozsonyi parlament képviselője arról szólt, hogy a realitások figyelembevételével kell a határok felett a nemzetet egyesíteni, s ennek az anyagi és intézményi rendszerét meg kell teremteni. Reményének adott hangot, hogy miután 1998–2002 között sikerült az első lépéseket megtenni, 2010-től ezt folytatni lehet. Forrás: Krónika (Kolozsvár)2010. március 29.
Válókeresetet nyújtott be Tőkés László
Válókeresetet nyújtott be a nagyváradi bíróságon Tőkés Edit, Tőkés László korábbi református püspök, jelenlegi EP-képviselő felesége. A Mediafax hírügynökség szerint a feleség keresetében azt állítja: a református püspök számtalan esetben megcsalta őt, ugyanakkor arra kéri a bíróságot, hogy a válást kizárólag férje hibájából mondja ki. Tőkés László az MTI-nek azt nyilatkozta: élete legnagyobb próbatételeként éli meg a felesége lépését.
Tőkés Edit keresetében azt állítja: "számtalan kalandjairól kollegái is tudtak, mert nem törekedett diszkrécióra." Hozzáteszi: amennyiben szükséges tanúkkal, szerelmes levelekkel, telefonos üzenetekkel és egyéb feljegyzésekkel kész bizonyítani állítását. Mint írja: 25 évnyi házasságuk alatt „lelkileg is terrorizálta" és olyan abszurd szokása is volt, hogy csak írásban kommunikált a családjával.
A válókereset szerint Tőkés nem volt hajlandó feleségével megjelenni barátai között vagy egyéb nyilvános eseményen. Tőkés Edit ugyanakkor leánykori nevének újrafelvételét kéri és azt, hogy a jelenlegi férje a jövedelmének egyharmadát a három - tanulmányaikat még be nem fejezett - gyereküknek továbbítsa.
Tőkés László az MTI-nek azt nyilatkozta: élete legnagyobb próbatételeként éli meg azt, hogy felesége válókeresetet nyújtott be. A politikus elmondta, hogy felesége egy héttel ezelőtt adta be a válópert, miután tavaly decemberben elhagyta őt, és otthonukból elköltözött. „Mivel ezen a helyzeten nem tudtam változtatni, döntését kénytelen vagyok tudomásul venni és tiszteletben tartani” – mondta Tőkés László.
Rámutatott: család- és gyermekszerető emberként élete legnagyobb próbatételeként és válságaként éli meg a történteket. Leszögezte: az ügy további részleteibe nem avatja be a nyilvánosságot, mivel családját óvni akarja a nyilvánvaló politikai ártószándéktól, valamint a bulvársajtótól.
A politikus hozzátette, hogy munkájának és hivatásának a továbbiakban is megpróbál töretlenül eleget tenni.
Tőkés kifejtette: a román sajtó úgy tálalja a hírt, mintha felesége nyilatkozott volna. A valóság viszont az – tette hozzá –, hogy Tőkés Edit nem nyilatkozott a sajtónak, amely megszerezte a válóperes dosszié tartalmát, miközben őt még nem is értesítették a válóper beadásáról és a tárgyalásról. Forrás: Krónika (Kolozsvár)2010. március 29.
Boldoggá avathatják Bogdánffy Szilárdot
Nagyvárad – Böcskei László megyés püspök bejelentette: szombaton XVI. Benedek pápa jóváhagyta az Isten Szolgája Bogdánffy Szilárd vértanúságáról szóló dekrétum közzétételét, mely aznap délután egyéb határozatokkal együtt megjelent a Vatikán hivatalos közlönyében.
Ennek megfelelően hamarosan sor kerülhet a boldoggá avatási ceremóniára, idő és szervezés kérdése az ünnepség. A testvéregyházmegyék örömüknek adtak hangot a hír kapcsán: a Nagybecskereki Egyházmegye (melynek területén született a volt püspök) és a Temesvári Egyházmegye is (ahol tanulmányai egy részét folytatta) is üdvözölte a döntést.
Bogdánffy Szilárd boldoggá avatási eljárása egyházmegyei szinten 1993. október 8-án kezdődött el, amit a Szenttéavatási Kongregáció 1994. február 4-én keltezett leiratával engedélyezett, az „Isten Szolgája” cím használatával együtt. 2001. március 5-én ugyanez a grémium elfogadta az ún. poziciót, vagyis a dokumentációt, egy 250 oldalas gyűjteményt. A teológus bizottság dogmatikai szempontból megvizsgálta és elfogadta a beterjesztett iratokat és megállapította: amennyiben a Szentatya beleegyezését adja, Bogdánffy Szilárd Krisztus vértanújának nevezhető. Ehhez még a bíborosi kollégium jóváhagyása volt szükséges, mely 2010. január 12-én megtörtént. Ezt követően engedélyezte március 27-én maga XVI. Benedek pápa is a boldoggá avatást.
Az ünnepélyes szertartás valószínűleg Nagyváradon lesz. 1192. február 2-án volt szentté avatás a Körös parti városban, amikor az egyházmegye alapító védőszentjét Szent László királyt avatták szentté. Több száz év eltelte után lehet tehát ismét részünk egy ilyen magasztos, valóban történelmi eseményben és szent ünneplésben.
Ciucur Losonczi Antonius. Forrás: erdon.ma2010. március 29.
EU-stratégia: ötből három kipipálva
Öt kiemelt középtávú célból hármat számszerűsítve jóváhagytak az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői pénteken befejeződött kétnapos brüsszeli találkozójukon, kettőről azonban egyelőre nem született döntés. A Görögországgal kapcsolatos megállapodás szerint Athén a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve kétoldalú alapon a többi euróövezeti országtól is hitelhez juthat, ha a piacokról átlagos feltételekkel már nem tud kölcsönözni.
Öt kiemelt középtávú gazdaságpolitikai, foglalkoztatási és versenyképességi célból hármat számszerűsítve jóváhagytak az Európai Unió tagországainak állam- és kormányfői pénteken befejeződött kétnapos brüsszeli találkozójukon, kettőről azonban egyelőre nem született döntés.
A vezetők – az előzetes várakozásoknak megfelelően – nem döntöttek a 2020-ig érvényes EU-stratégia egészéről, miután néhány ponton megosztottnak mutatkoztak az Európai Bizottság javaslatát illetően.
Döntés született viszont a csúcstalálkozón a pénzügyi nehézségekkel küzdő Görögország támogatásáról, pontosabban az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy közös mechanizmusáról, amelyet Athén – vagy akár más bajba kerülő euróövezeti ország – szükség esetén igénybe vehet.
A 20 és 64 év közötti korosztályon belül 75 százalékos foglalkoztatási arányt akar elérni az Európai Unió 2020-ra. Az uniós átlag jelenleg 69 százalék. A következő uniós célkitűzés értelmében a kutatásfejlesztésre fordított összegek arányát a bruttó nemzeti termék 3 százalékára kell emelni 2020-ig. Az uniós átlag most 1,9 százalék.
Az EU-vezetők megerősítették azokat az éghajlatvédelmi vállalásokat, miszerint 2020-ra 20 százalékkal kell csökkenteni a légkör felmelegedését okozó gázok kibocsátását, 20 százalékkal kell növelni az energiahatékonyságot, valamint 20 százalékra kell emelni a megújuló energiaforrások felhasználási arányát.
Két további célkitűzés számszerűsítését az EU csak a későbbiekben, legkorábban júniusban tervezi. Az oktatás javításán belül az előkészítő dokumentumokban két terv fogalmazódott meg. Tíz százalékra kellene csökkenteni uniós szinten az idő előtti iskolaelhagyók arányát, ami EU-átlagban ma 15 százalék. Emellett negyven százalékra kellene emelni a felsőfokú végzettséget szerzők arányát, ami EU-átlagban ma 31 százalék. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)2010. március 29.
Összefogni a szórványkollégiumokat – A megmaradás előfeltétele a pozitív gazdasági diszkrimináció –hangzott el a muzslyai szórványkonferencián
A hétvégén a muzslyai Emmausz Kollégium adott otthont a Szórványok egyesítése a Délvidéken című tudományos konferenciának, melyen a Kárpát-medence magyar szórványvidékeiről érkező civil szervezetek, politikusok és szakemberek vettek részt. A Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum (ENCEF) 2005-ben alakult egyesület határokon átívelve foglalkozik a nemzeti kisebbségek ügyével, tavaly Kolozsvárott tartotta meg az első Szórványok egyesítése konferenciát.
Az idei konferencia a Magyar Köztársaság külügyminisztériumának támogatásával jött létre, és a fő hangsúlyt a Kárpát-medencei szórványvidékek gazdasági fejlesztésére, a Duna menti vidékek gazdasági együttműködésére helyezték. Kárpátalján kívül képviseltetve volt a Kárpát-medence minden magyarok lakta régiója. Jelen volt a magyarországi Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum, a Hét Határ Egyesület, a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft., a vajdasági Szórvány Alapítvány, a Torontál Szórványközpont, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, az Árgus civil szervezet, a Ci-Fi Civil Központ, a romániai Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége, a pozsonyi Kriza János Néprajzi Társaság, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség.
Dr. Adamov Dávid, a Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum elnöke a konferencia kezdetén megtartott sajtótájékoztatón elmondta: egymás megismerése mellett a tanácskozás célja a kölcsönös tanácsadás, egy civil háló létrehozása, a pozitív jövőkép és a megoldási javaslatok kidolgozása. Egyúttal bejelentette a szórvány-konferenciák folytatását, amelynek következő színhelye Kárpátalja lesz.
Dr. Becsey Zsolt volt európai parlamenti képviselő, a Hét Határ Egyesület elnöke szerint a rendszerváltás és az európai integráció jó hátteret ad, de a problémáinkat még nem oldja meg. Stratégiai célunk pedig megmaradni mindenütt a Kárpát-medencében, ahol magyarok élnek, a magyar gazdasági belső piac megőrzéséért, másrészt, pedig azért, mert a statisztika is azt mutatja, hogy ahol megmaradt az őshonos magyar közösség, ott a nacionalizmus és a szélsőségesség kisebb intenzitású.
Ehhez viszont fontos gazdasági lépések szükségesek, miközben demográfiai visszaszorulásban van a Kárpát-medencében élő magyarság (de a többi nemzet is). Csak az képes megmaradni, aki ezeket az integrált őshonos lakosokat meg tudja tartani. Ehhez fontosak a gazdasági intézkedések, ha kell, akkor a pozitív diszkrimináció is. Az új magyar nemzetpolitikában, pedig a külgazdaságnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen, hiszen Magyarország és a Kárpát-medence magyarsága csak akkor tud kibontakozni, ha egy nagyon komoly gazdasági terjeszkedést valósítunk meg.
Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét és az Európai Néppárt európai parlamenti képviselőjét egyházi személyként, most pedig politikai-közéleti szinten elkötelezetten foglalkoztatja a szórvány, amelynek újabban a gazdasági diszkrimináció okoz komoly gondot. Szerinte a szórványkérdés erkölcsi ügy és nem csupán egy szakmai kérdés. Bejelentette, hogy áprilisban, Brassóban az EMNT szórványtanácsot alapít, amely intézményesen kíván foglalkozni a csángókkal, a nagyvárosokban élő és a dél-erdélyi szórványmagyarsággal. Szerinte az EU-ban hangoztatott mobilitás, a munkaerőpiac megnyitása vagy a földeladás liberalizációja nem kedvez a szórványnak.
– Nem lehet érdekünk, hogy a magyar ember Spanyolországba menjen dolgozni, hogy felvásárolják alólunk a földet, hanem az, hogy idehaza tudjuk megőrizni népünket a beolvadástól és az elvándorlástól. Az európai hátteret olyan irányban kell kihasználnunk, hogy összehangoljuk az európai lehetőségeket a saját célkitűzéseinkkel – mondta Tőkés.
Tápi Lajos, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulátusának vezető konzulja emlékeztetett, hogy a délvidéki magyarság 40 százaléka szórványban él. A munkanélküliség aránya rendkívül magas, ugyanakkor az ide irányuló támogatások összege alig öt százalék. Súlyosak ezek az ellentmondások európai kitekintésben is, ha nem lépünk. Az európai elveket Szerbiának is alkalmaznia kell. A pozitív diszkrimináció az Európába igyekvő Szerbia számára azt kell, hogy jelentse, hogy fel kell, hogy karolja a szórványban élő magyar kisebbséget is. Szerbia európai integrációjával a magyar kisebbség is az európai verseny részesévé válik. Felvetődik a kérdés: a döntő többségben mezőgazdaságból élő szórványmagyarság jelenlegi állapotában hogyan fog az EU-ban versenyképes lenni?
A konferencián előadást tartott: dr. Becsey Zsolt a Határokon átívelő gazdasági együttműködés és a hatása a szórvány közösségekre címmel, dr. Czene Zsolt, a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft., Stratégiai Tervezési és Vidékfejlesztési iroda projektcsoport vezetője a Helyi gazdaságfejlesztés – ötletadó megoldások, jó gyakorlatok címmel, Búcsú Lajos, Baja alpolgármestere a gyakorlatban is megvalósult határokon átnyúló környezetgazdálkodási és hulladékgazdálkodási modellt mutatta be. Dr. Kégler Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetének tudományos munkatársa a Civil érdekérvényesítés az Európai Unióban címmel tartott előadást. Pósa Krisztiánnak, a Határon Túli Magyarok Hivatala volt főosztályvezető-helyettesének a Délvidéki magyarság a Bánságban volt a témája, Talpai Sándor, a VMSZ alelnöke arról beszélt, mit tehet a VMSZ a szerbiai szórványmagyarságért, Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke pedig a párt szórványpolitikájáról szólt.
A konferencia keretében volt könyvbemutató és két kerekasztal-beszélgetés: A kárpát-medencei szórvány civil szervezetek helyzete és jövőbeni víziói és A szórvány közösségek fennmaradásának kulcsterülete: a gazdasági fejlesztés címmel.
A konferencián elhangzott számos konkrét javaslat közül figyelmet érdemelt az, amely szerint indokolt lenne összefogni a szórványmagyarság kollégiumait. Részükre valamilyen közös szervezetet létrehozni. Közösen ugyanis sokkal hatékonyabban tudnák érvényesíteni érdekeiket, az anyaországban, Brüsszelben, de helyi szinten is. Természetesen a szórványmagyarság továbbra is számíthat a Brüsszelben ténykedő képviselők, illetve ottani kapcsolatokkal bíró szervezetek támogatására.
Kecskés István. Forrás: Magyar Szó (Újvidék)