udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 6943 találat lapozás: 1-30 ... 1621-1650 | 1651-1680 | 1681-1710 ... 6931-6943 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2014. április 2.

Nem fizet bírságot az SZNT
Nem hajlandó kifizetni a Maros megyei csendőrségnek a gyülekezési törvény megsértéséért kiszabott 12 ezer lejes büntetést Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki törvénytelennek és jogellenesnek nevezte a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetés szervezőinek a megbírságolását.
A csendőrség által kiszabott bírság legnagyobb, 8 ezer lejes tételét a be nem jelentett vagy betiltott rendezvény megtartásáért kapta a demonstrációt szervező, az SZNT alapította Siculitas Egyesület. További háromezer lejes bírságot szabtak ki arra hivatkozva, hogy a szervezők nem tették meg a szükséges intézkedéseket az incidensek megelőzésére, és újabb ezer lejt az úttest elfoglalásáért.
„Az egész társadalom erkölcsi kötelessége a hatóságokat rákényszeríteni a törvények betartására, az alkotmányos jogok tiszteletére. Sokkal súlyosabb, ha nem az egyén, hanem maga a hatóság sért törvényt. Előbbi az okozott kár megtérítésére kényszeríthető, ám ha a törvényesség fölött őrködni hivatott intézmények sértenek törvényt, akkor a jogállamiság egész intézménye, maga a demokrácia kerül veszélybe” – fogalmazott közleményében Izsák Balázs, aki korábban túlkapásnak nevezte a bírság kiszabását.
Az SZNT-elnök szerint felelősség hárul ezen a téren a kormányzásban szerepet vállaló RMDSZ-re is. „Van elegendő befolyása, hogy kikényszerítse a hatóságok törvénytiszteletét, a magyar nyelvhasználat elleni fellépések, a rendszeres zaklatások vagy jelképeink üldözésének leállítását?” – tette fel a kérdést az SZNT-elnök, aki korábban is elmondta, a közigazgatási bíróságtól fogja kérni a szervezőkre kirótt bírság megsemmisítését.
Mint ismeretes, a székely vértanúk emlékművénél március 10-én rendezett marosvásárhelyi autonómiatüntetés végén a résztvevők – Dorin Florea polgármester tiltása ellenére – Marosvásárhely főterére vonultak. A csendőrség akkor azt mondta: jelentősebb incidensek nélkül fejeződött be a demonstráció, ennek ellenére 11 kihágásért összesen 36 ezer lej értékben szabtak ki bírságot.
„Hasukra ütve adták a büntetéseket!”
Újabb fejlemény történt egyébként a március 10-ei rendezvény után megbírságolt HVIM-es fiatalok ügyében: a kezdetben megbüntetett hat személyen kívül még háromnak postáztak pénzbírságról szóló értesítést.
Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi elnöke a Székelyhon érdeklődésére elmondta: a kezdeti 12 ezer lejes büntetés (amit a HVIM hat tagja kapott) időközben 21 500 lejre emelkedett, miután a Maros megyei csendőrség két kolozsvári és egy sepsiszentgyörgyi tagjuk részére is postázta az értesítést. A fiatalokat szintén videofelvétel alapján azonosították, legalábbis a büntető jegyzőkönyvek szerint. Szőcs szerint 15 nap állt rendelkezésükre, hogy a büntetést megfellebbezzék, az előzőleg pénzbírságot kapó hat tag (többek között ő is, aki 4000 lejt kellene fizessen – szerk. megj.) ajánlott levelet küldött a hatóságoknak, amiben jelezték, hogy nem értenek egyet a büntetésekkel.
A HVIM elnöke kifejtette: a hatóságok össze-vissza beszélnek, hiszen a március 10-ei eseményt követően a csendőrség szóvivője szerint nem történt rendbontás, másnap viszont már a büntetések kirovásával volt tele a sajtó. Szőcs szerint a román média is ferdítve közölte a valóságot, hiszen elsősorban a tüntetők voltak a sértett felek, akiket a csendőrök lökdöstek és ütöttek. Szőcs úgy véli, hogy az eseményektől távol maradó, ágyban fekvő Vetró András háromezer lejes büntetése a a legjobb példa arra, hogy mennyire felületesen jártak el a karhatalmi szervek, hiszen „hasukra ütve” rótták ki az 1500 és 4000 lej közötti pénzbírságokat. A HVIM elnöke elmondta, hogy még nincs jogi képviselőjük, a fellebbezésük elbírálása dől el, hogy szükségük lesz-e ügyvédre. Székelyhon.ro

2014. április 2.

Emlékplakett az első megyés érseknek
Egykori iskolatársai kezdeményezésére állítanak emléktáblát a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban Bálint Lajosnak, a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye első megyés érsekének.
Több olyan neves személyiség emlékét őrzi egy-egy tábla, akik a tanintézmény diákjai voltak – fogalmazott a kezdeményezéssel kapcsolatban Csiszér Lajos nyugalmazott tanár. Az említett tanintézmény egykori igazgatója kifejtette, a néhai érsek 1940–48 között volt diákja az iskolának, így megérdemli, hogy ilyen módon is leróják tiszteletüket élete és munkássága előtt. „Én, mint volt iskolatárs és mint volt igazgató, szorgalmaztam az ötletet Bara Bélával közösen, aki szintén az érsek iskolatársa volt” – részletezte Csiszér. Az emléktábla avató ünnepsége pénteken 13 órakor kezdődik a gimnázium dísztermében, a plakettet Tamás József püspök áldja meg.
Az első megyés érsek
Bálint Lajos érsek 1929. július 6-án született Csíkdelnén. 1957. április 28-án szentelte pappá Márton Áron püspök, ezt követően segédlelkészként dolgozott Sepsiszentgyörgyön, majd plébánosként Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen, ahol egyben a kerület főesperese is volt. 1981. szeptember 29-ben szentelte püspökké Jakab Antal megyéspüspök a gyulafehérvári székesegyházban – egy évvel a nagy püspök, Márton Áron halála után. 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a Szentatya őt nevezte ki Gyulafehérvár első megyés érsekének. Ezt a nem kis áldozatot és próbatételt igénylő szolgálatot 1993 végéig vállalhatta, mert súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. 2010. április 4-én, húsvét vasárnapján hunyt el Székelyudvarhelyen. Szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.
Rédai Botond. Székelyhon.ro

2014. április 2.

Minimálbér-emelés felemás hatásokkal
Az idei év folyamán jelentős mértékben nő a romániai minimálbér, azonban továbbra is alulmarad a térség más országaiban alkalmazott összegnél – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) országjelentéséből.
Mint ismeretes, a 2014-es költségvetés úgy számol, hogy a januári 50 lejes emelés után a második félévtől további 50 lejjel nő az összeg, a tavalyi 800 lejről elérve a 900 lejt. Nálunk alacsonyabb minimálbér egyébként csak Bulgáriában van (158 euró), s a romániai szint még mindig a fele az olyan országokban alkalmazott összegnél, mint Horvátország, Lengyelország vagy Szlovákia. Igaz, a bruttó hazai termék (GDP) is 40 százalékkal alacsonyabb, mint az említett országokban.
Az IMF egyébként azzal számol, hogy a minimálbér emelése felemás hatást fog gyakorolni az adóbevételek alakulására: miközben nőni fog a társadalombiztosítási hozzájárulások összege, a cégek kisebb profitja az általuk befizetett adóból fog lefaragni.
Miközben sokak szerint fellélegezhetnének valamelyest a vállalkozók, ha a kormány csökkentené az általuk befizetett társadalombiztosítási hozzájárulás mértékét, úgy tűnik, a washingtoni pénzintézet illetékesei hallani sem akarnak erről. Andrea Schaechter, az IMF romániai küldöttségének vezetője egy keddi videokonferencián arról beszélt, hogy a tb-csökkentésről valótárgyalás legmegfelelőbb időpontja akkor lenne, amikor elkezdik előkészíteni a 2015-ös év költségvetést.
Amint arról beszámoltunk, az időközben ellenzékbe került nemzeti liberálisok nyomására vette tervbe a kormány a tb-csökkentést. Victor Ponta miniszterelnök a napokban úgy nyilatkozott, hogy az intézkedés mindenképp az első negyedév gazdasági mutatóin múlik.
Bálint Eszter. Székelyhon.ro

2014. április 2.

Érthetetlen szövegek, furcsa követelmények
Magyartalan fordítások és idegen kifejezések várják a magyar másodikos diákokat az év végi országos felmérésen. A mintatesztekből kiderül: a tételekben túl sok a logikai feladat, a tanterv azonban nem ezekre épít.
túl sok a logikai feladat, a tanterv azonban nem ezekre épít.
Idén első alkalommal tartanak országos felmérést a második, negyedik és hatodik osztályokban. A tételekről eddig a pedagógusok sem tudtak konkrétumokat, azonban a napokban az Oktatási Minisztérium közzétett néhány mintát. Az érthetetlen szövegek és a furcsa követelmények a magyar szülők felháborodását váltották ki, ennek ellenére a gyerekeknek nem jelent feltétlenül nehézséget.
Korondi Kinga gyermeke második osztályos, ezért tüzetesen átvizsgálta a tételeket. Az édesanya elmondta, volt olyan kérdés, amelyre ő maga sem tudott válaszolni. „Az egyik tétel egy erdei kirándulásról szól, ahol egy adott ponton az a feladat, hogy az etetőt el kell látni élelemmel, szóval igazából meg kellene etetni az etetőt, sőt a környéket is. Íme egy részlet: »Itt segítséget fogunk nyújtani az erdésznek. Megtisztítjuk az etető környékét és ellátjuk élelemmel, vízzel. Elfogyasztjuk az első tízórait. Megcsodáljuk a virágokat, hogy majd az iskolában rajzkiállítást készíthessünk róluk.« Hányszor is lehet tízóraizni? És hogy jön ide a rajzkiállítás, főleg hogy utána a túra folytatásáról tájékoztat a feladat” – tette fel a kérdést a szülő, aki gyermekével is megoldatta a feladatokat. Kiderült, a gyerekben fel sem merültek azok a kérdések, amelyek az édesanyát aggasztották. „Ebből csak arra tudok következtetni, hogy a tanítási rendszer arra neveli a gyermekemet, hogy az ilyen jellegű szövegekben otthonosan mozogjon. Szerintem ez nem helyes, ráadásul nincs semmilyen tétje ennek a vizsgának” – mondta az édesanya.
A pedagógusok véleményét is megkérdeztük a tételekről. Demeter Otília második osztályt tanít, és elmondta, nagyon összetettnek találja a tételeket. „Megfelelnek a tantervnek a feladatok, azonban abban a formában, ahogyan összeállították ezeket, túlságosan bonyolult, mert egy feladatba túl sok információt próbálnak belezsúfolni. Igyekszünk minél több teszt jellegű feladatlapot íratni a gyerekkel, hogy szokják a karikázást, ikszelést” – mondta a pedagógus.
A legnagyobb gond a tételekkel az, hogy gyakorlatiasak, ugyanis a romániai tanterv nem az, fejtette ki Dóczy Melinda. A negyedik osztályt tanító pedagógustól megtudtuk, hogy például a matematika-tételben kevés az alapművelet, pedig arra nagy hangsúlyt fektetnek az órákon. „Emellett nagyon sok a logikai feladat, amely önmagában természetesen nem baj, de a tantervben ez egyáltalán nem hangsúlyos. Lehet, hogy a gyerekek meg tudnák oldani ezeket, de nem elhanyagolandó tényező, hogy mihez szokott hozzá a diák” – fejtette ki a pedagógus.
Becze Dalma. Székelyhon.ro

2014. április 2.

Országos Találkozót szervez Györgyfalván a Bonus Pastor Alapítvány
A Református Mentőmisszió és Bonus Pastor Alapítvány április 4–6. között Györgyfalván tartja idei második Országos Találkozóját, ahova szeretettel vár minden érintett vagy érdeklődő személyt (vallási hovatartozástól függetlenül), aki megerősödésre, támogatásra, vagy éppen szabadulásra vágyik, vagy akár csak érdeklődik.
A konferencia jellegű találkozó címe: "Növekedésem kínjai". A növekedéssel, erősödéssel, felelősségteljes és elégedett élettel kapcsolatos témát szakelőadások, áhítatok, valamint kiscsoportos beszélgetések segítenek elmélyíteni.
Részletekért, bejelentkezésért keresse az alapítványt a honlapon, valamint telefonon (Szakács Előd lelkipásztor - 0752 243 649).
A Református Mentőmisszió és Bonus Pastor Alapítvány célja, hogy segítséget nyújtson az alkohol-, drog-, nikotin-, szerencsejáték- és egyéb függőségekben szenvedőknek és hozzátartozóiknak, keresztény lelkiséggel, a segítő szakma eszközeivel. E célt három fő tevékenységcsoport: a terápia, az utógondozás és a prevenció által kívánja megvalósítani.
Az utógondozás egyik fontos lehetősége az évente három alkalommal megszervezett Országos Találkozó. maszol.ro

2014. április 2.

Tőkés László szerint egyszerre képviselhető a román és magyar érdek
Tőkés László szerint csak "a központosított egységes állam kizárólagosságát valló részrehajló bukaresti politikusok fejében" zárja ki egymást Románia és a romániai magyarság egyidejű képviselete. A mandátuma végéhez közeledő Európai Parlamenti (EP) képviselővel terjedelmes interjút közölt szerdán az Agerpres román nemzeti hírügynökség.
Az interjúban Tőkés László elmondta, Románia igazi érdekének tartotta, hogy a területén élő etnikai közösségek jól érezzék magukat a szülőföldjükön. "A kulturális sokszínűség mérhetetlen érték az ország számára. Nem véletlenül szól ugyanerről az Európai Unió +egység a sokszínűségben+ jelmondata is" - jelentette ki.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét is betöltő képviselő megjegyezte, az európai parlamenti munkája során "közös nevezőre próbált jutni" mind a magyar, mind a román képviselőkkel. Példaként említette, hogy a Szerbia vezetőivel az EP alelnökeként folytatott megbeszélései során minden egyes alkalommal felhívta a figyelmet a vajdasági magyarok helyzetére, és a timoki vlahok (archaikus román közösség - a tud.) mostoha sorsára.
Hozzátette, a cianidos aranybányászás betiltására vonatkozó kezdeményezés is - amelyet Áder Jánossal, Magyarország jelenlegi köztársasági elnökével közösen nyújtottak be, és vittek sikerre - az egész Kárpát-medence javát szolgálta. Mandátuma sikerének tekintette, hogy "Európa ma már azonos mércével méri a náci és a kommunista diktatúrák bűneit, és hogy az általa készített jelentés alapján intézményesült az Európai Parlament és a vallási felekezetek közötti párbeszéd és együttműködés."
"Európa nem fogja megoldani a gondjainkat. Esetleg segít, hogy megoldjuk azokat, ha lesz akit segítenie. (...) Mindennek a kulcsa a belpolitika. Az európai érdekérvényesítés csak arra alkalmas, hogy erősítse vagy visszahúzza mindazt, amit itthon megvalósítunk" - fogalmazott Tőkés László.
Megjegyezte, a Fidesz jelöltlistáján készül újabb EP-képviselői mandátumot szerezni, és továbbra is a magyar nemzet önrendelkezéséért, az erdélyi magyarság autonómiájáért kíván fellépni. Úgy érezte, szükség van e célok képviseletére, hiszen Brüsszelben még az őshonos nemzeti közösségek és a bevándorlók közötti különbséget sem értik, pedig minden hetedik európai polgár valamely kisebbséghez tartozik. MTI

2014. április 3.

Mircea Dinescu: Színes szekereken vonulnak a magyarok
Ha a magyarok egy évvel előttünk fordítják a fegyvert a németek ellen, az 1945-ös nagy hepaj idején Sztálin és Churchill nem restellte volna Erdéllyel megtörölni a száját, úgy dobva azt a Horthy asztalára akár egy szalvétát. Bár nem igazán köztudott, miután Hitlernél a fonákjára fordult, köszönve szépen, az admirális Salazar díszvendékeként 1957-ben az ágyacskájában halt meg, nem pedig a Jilava-i erődben karóhoz kötve.
Ilyen helyzetben ma mi a magyar hatóságok szigorú felügyelete alatt játszottunk volna Kolozsváron szabad dákosdit, és teljes belsőnkből fújtuk volna a havasi kürtöt, hogy Brüsszelben meghallják: a bozgorok nem engedik a nyakunk köré tekerni Avram Iancu trikolór-kendőjét, és beárultuk volna Bolyai professzort, hogy kollegáját, Babest szájba fejelte az egyetem előcsarnokában.
Bár a történelem mindkét világháborúban megcsonkolta a honvédek bajuszát, arra ítélve őket, hogy velünk éljenek egy „Titanicját" még kereső jéghegyen, a románok a bordáik közé beágyazott magyar fájdalommal maradtak. Nem sikerül nekik önfeledten örülni a kocka szerencsés fordultának. Mintha rágná őket a stratégiai implantátumok édes komplexusa, azokból az időkből, amikor Nicu bá' moldovaiakat oltott a nagy erdélyi kombinátok törzsére.
Egyfajta posztmodern robinsoncrusoizmusra vágyakozva a latin tengertől körülvett finnugor szigetükön, a székelyek sosem ölték magukat Budapestért, amely mindenkor lekezelte őket a besszarábiai hangsúlyúkért. Ők azt szeretnék, ha Verestóy Attila, román állampolgár – akinek a Snagov partján palotája van – nem borotválná többé az erdeiket, és Oprea generális a tábori pékségtől nem küldene az Ilfov mezőgazdasági szektor tenyészkertjéből különös gonddal kiválogatott őrsparancsnokokat a székely falvakba.
Akár egy madárinfluenza-járványt jelentve be a tévéadóinkon – ahol rég nem láttam ennyi részünkről csatárként előreküldött ostobát, hogy okos magyarokkal vitatkozzanak – a magyarok napja – amikoris a száz éves bánatot ünnepelték Kézdivásárhelyen – Burebistától errefelé a legszebb utcai operettnek bizonyult.
Nem lenne rossz, ha a mi nemzeti napjainkon megtartott girhes bóvlivásárok szervezői mihamarabb elcsennék a mintát, de akár a lovaikat is.
Forrás: catavencii.ro
Fordította: Román Győző. Erdély.ma

2014. április 3.

Zsebünkből kormányoznak
Ha a tehetségtelen kormánynak elfogy a pénze, nem azon gondolkodik, miként növelhetné bevételeit, hanem újabb és újabb adók kivetésével próbálja pótolni a hiányt. Így történik ez most is, dacára annak, hogy Románia egyike a legnagyobb adót kivető államoknak, csak idén harmincötféle illetéket vezettek be, találtak ki Bukarestben, s ennek következménye, hogy száz megkeresett lejéből a munkavállaló mindössze 45,6 lejt kap kézhez.
Úgy látszik, a 3,2 százalékos gazdasági bővülés ellenére kiadásaihoz mérten alacsony a kormány adóbevétele, s azt tették, ami legegyszerűbb: a világpiaci tendenciák ellenére ismét emelték a benzin és a gázolaj jövedéki adóját.
Ez nemcsak azt jelenti, hogy egy személygépkocsit használó ember havi kiadása körülbelül ötven lejjel emelkedik, hanem azt is, amit a gazdaságban amúgy járatlan polgár is rég megtanult: az energiahordozók árának növelése, a fuvarozás költségeinek emelkedése mindent megdrágít a zöldségféléktől a patkószegig. Április elsején a nap folyamán a benzinkutak már „rendezték” az árakat, a legolcsóbb benzint 6,2 lejért, a gázolajat 6,5 lejért kínálták. De mindössze két-három hétnek kell eltelnie, hogy az élelmiszertermékek, zöldségek, gyümölcsök, hús és húskészítmények vagy a cipő, ruha árában is tükröződjék ez.
Az elmúlt huszonöt esztendő megtanította az embereket arra, hogy a bukaresti kormányok, akár jobb-, akár baloldalinak vallják magukat, mindig az ő zsebük rovására oldják meg az államháztartás gondjait. Ezt tették a börtönt is megjárt Decebal Traian Remeştől Emil Bocig valamennyien, s a jelek szerint a szocdem Victor Ponta és pénzügyminisztere, a Harvard Egyetem doktora sem lát más lehetőséget, mint a benzinadó emelését.
Hogy szemérmetlenségüket enyhítsék, ígérik, a befolyó összegeket a közúti infrastruktúra fejlesztésére fordítják. Ha valóban meg is tennék, a harag is valamelyest enyhülne, hisz az ország autóút és -pálya hálózata mintegy fél évszázaddal lemarad a kontinens többi országáétól. De semmi kezesség erre, a hét eurócent is bekerül – ez a szabály – a nagy közös zsákba, mely nemcsak dupla fenekű, de lyukas is, s ahogyan az öregek mondják: onnan az Isten pénze is elszivárog. De apelláta nincs, a Nemzetközi Valutaalap is ezt várja a kormánytól, s mert eddig zokszó nélkül minden elvárását teljesítették, most is borítékolhattuk: nem saját polgáraik érdeke, hanem a hitelezők parancsa győz.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. április 3.

Farkas Árpád 70 éves
Erdélyben egy másik Erdély van ördöglakattal bezárva. A kettő néha érintkezik, néha nem. Amikor érintkezik, a kiszámítható következményekkel és kiszámíthatatlan eseményekkel teli súrlódások után – akárha a Bánffy Miklós előtt is felvilágló írás – néha felszikráznak a felismerések.
Farkas Árpád sokat tudott erről, bizonyos verseinek fragmentumai nem véletlenül lettek szállóigék: „Itt Erdélyben a suvadásos dombok / a férfiakban éjjel mélyre szállnak, / reccsenve nőnek meg a pofacsontok, / s a vízmosásos szemekben az árnyak / nézik, nézik évezredes hosszan, / hogy a türelem partjain milyen erdő ég el…” Vagy: „Ürügyek fogytán, aki jajgat, / adj néki olyan hatalmat, / hogy bűneivel fölhúrozva álljon / cimbalomként e mennyországbálon, / s ugasson fel belőle a kín / gyomorsavmarta csöndünk / artézikútjain.” Vagy itt van egyik legnépszerűbb verse, az Avaron: „Orra bukva az avaron, / forogva mennyköves határon, / az ember mondja a magáét, / mint akit nem vertek még szájon, / mint aki lélegzetet is / e föld gyomrából vesz már, / kövek köhögnek tüdején, / nyelvére agyagos sár / tapad, / hogy érezze, / ne csupán látva lássa / a földet, honnan vétetett / a fel-feltámadásra.” Lehetne folytatni, van miből idézni, de itt meg is állhatunk, nem véletlen, hogy Farkas Árpád verseit különböző életkorú rajongói, középiskolások és színészek fáradhatatlanul, újra meg újra elmondották, hiszen úgy érezték, nyomorúságos, a hetvenes-nyolcvanas években végképpen ellehetetlenülő létezésünkre vonatkozik, kimond valamit, ami visszaadhatja megtépázott önbecsülésünk. Akarhat többet egy költő? Akit verseivel köszöntünk hetvenéves születésnapján, ama verseivel, amelyek olvasóiban élnek.
Bogdán László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. április 3.

Farkas Árpád köszöntése
A Székelyföld folyóirat szerkesztőivel és munkatársaival közösen Farkas Árpád költőt születésnapján, ma 18 órától a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Bogdán László, Borcsa János, Dimény-Haszmann Árpád, Fekete Vince, Ferenczes István, György Attila, Lakatos Mihály, Molnár Vilmos, Sántha Attila köszönti. Közreműködik Kolcsár József színművész és a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósnégyese. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. április 3.

Leégett…
…a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Mező utcai díszletraktára
Ismeretlen tettes ellen indít eljárást a rendőrség az okból, hogy a 2014. április 1-jén 15 és 16 óra között keletkezett tűz következtében leégett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszletraktára a Mező utcában, ahol az intézmény díszleteinek egy részét tárolta – írja április másodikai keltezésű sajtóközleményében Bartha Réka, a színház irodavezetője.
Az illetékes hatóságok hatékonyan közbeléptek, de már nem tudták megfékezni a szomszédos telekről átterjedt tüzet. Az erős szél következtében, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszletraktára mellett a környéken lévő több ingatlan is kigyulladt.
Mint azt a közleményben olvashatjuk, Gáspárik Attila vezérigazgató a helyszíni szemle után elmondta: a színház zömében a műsorán már nem szereplő előadásainak díszletét raktározta az alapokig égett Mező utcai ingatlanban, de az intézmény – helyszűkében – ott tárolta néhány még játszott produkció díszletelemeit is.
"Előzetes becsléseink szerint a keletkezett anyagi kár hozzávetőleges összege 100.000 lej fölötti, hiszen itt tároltunk minden olyan díszletelemet, amelyet leírásra, illetve újrahasznosításra szántunk. Az esetről tájékoztattam a színház fenntartóját, a Kulturális Minisztériumot is. Az elmúlt időszakban a fenntartónak több hivatalos dokumentumban is beszámoltunk arról, hogy a színháznak nincsenek megfelelő anyagi feltételei a díszletek tárolására, a Mező utcai ingatlanunk állapota nem teszi lehetővé ezek szakszerű és biztonságos elhelyezését" – jelentette ki Gáspárik Attila.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója azt is hozzátette: a minisztériumnak részletes jelentés készül a tűz okozta károkról. Ebben a beadványban a színház azt is igényli, hogy a fenntartó anyagi segítséggel járuljon hozzá a még műsoron lévő előadások díszletelemeinek helyreállításához.
"Az eset kapcsán talán sikerül felhívnunk a figyelmet a színházak országos szintű megoldatlan gondjára. A biztosítótársaságok a díszletet műalkotásnak tekintik. Ezért ajánlatukban az ilyen jellegű beruházások biztosítása legalább annyiba kerül, mint magának a díszletnek az előállítása. Ezt pedig nem áll módunkban kifizetni a jelenlegi költségvetési keretből" – jelentette ki a vezérigazgató.
(knb.) Népújság (Marosvásárhely)

2014. április 3.

Magyar nyelvű könyvészeti anyag Borossebesre
A Nyugati Jelen a közelmúltban kétszer is foglalkozott a Borossebesen, Babál Andrea által szervezett magyar nyelvű fakultatív oktatással, amihez legutóbb könyvészetianyag-támogatást kértünk.
Hétfőn a szerkesztőségünket Matekovits Mihály, RMPSZ Arad megyei elnök kereste meg, aki két jókora szatyorban néhány ábécés könyvet; néhány, a VI–VII. osztályok számára kiadott Erdélyi magyarság történetét; régi Napsugár, illetve Szivárvány című gyermek folyóiratokat; kerékpáros ábécét, továbbá a magyar kifejezések helyes használata érdekében egy I. osztályos matematika könyvet, környezetismeret, illetve régi V. osztályos magyar énekkönyveket, sőt egy népdalgyűjteményt is hozott. Mert szerinte, ha az oktatásban részt vevő diákok kora, végzettsége, illetve a magyar nyelvismerete igen eltérő, nehéz kiválasztani számukra a szükséges könyvészeti anyagot. Amint az elnök elmondta, húsvét után az RMPSZ megyei vezetőségében megbeszélik, illetve megszervezik egy tapasztalt pedagógusnak a borossebesi, szombati magyar nyelvű foglalkozásra történő kiszállását, helyzetfelmérés, szakmai tanácsadás céljából. Mivel a borossebesihez hasonló, heterogén közegben történő oktatáshoz szakmai segítségre szakképzett pedagógusnak is szüksége lehet, az önkéntes oktatót mindenképp támogatni kívánják. Ugyanakkor azt szeretnék, ha Babál Andrea a mostani tanév hátra lévő részében történő kísérletezést követően, a következő tanévtől kidolgozott tanterv alapján oktatna, hogy felmérhető legyen a gyermekek tanulmányi előmenetele. Mindennek oda kellene vezetnie, hogy a gyermekek magyarul meg tudjanak fogalmazni egy levelet, választékosan megtanuljanak magyarul beszélni.
Az RMPSZ megyei elnök is tudja, hogy lelkesedésből oktatni, dolgozni csak bizonyos ideig, határig lehet, ezért a borossebesi önkéntes oktató támogatását pályázati úton képzeli el. A naptári év elején ugyanis a Communitas Alapítvány rendszeresen pályázati lehetőséget hirdet szórványközösségekben zajló magyar nyelvű oktatás támogatására. A Pedagógus Szövetség mindenként megpróbál pályázni, de addig is borossebesi magyarok, esetleg az ottani vagy a környékbeli valamelyik RMDSZ-szervezet is megpróbálhatná támogatni a Napsugár vagy a Szivárvány gyermek folyóiratokra történő előfizetést. Havonta 50-60 lejért, a borossebesi magyar nyelvű fakultatív oktatásban részt vevő minden gyermek egy-egy kiváló folyóiratot kaphatna – mondta el a Nyugati Jelennek Matekovits Mihály RMPSZ-megyei elnök. A szerkesztőségbe hozott könyvészeti anyag az aradi rokonok, a Szabó házaspár közvetítésével jut el Babál Andreához.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

2014. április 3.

Magyarországi támogatás a Téglás-iskolának
Kétmillió forintot nyert el a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum a Bethlen Gábor Alaptól meghívásos pályázaton. A meghívásos pályázat kiemelt fontosságú intézményeknek szól, ismertette a helyzetet Kocsis Attila iskolaigazgató.
A tavalyi pályázaton elnyert összeget két célra használják fel. 1,4 millió forintból (közel 21 000 lej) 70 ülőhelyet alakítottak ki az iskola aulájában, ami már régóta esedékes volt, hiszen az aula nemcsak az iskolai rendezvények színhelye, hanem számos egyéb magyar közösségi eseményt is szerveznek, melyeken gyakran több száz ember vesz részt. Eddig csak improvizált ülések fogadták a közösséget, a megnyert pályázat nyomán viszont kényelmes ülőhelyeket alakítottak ki. Újratöltötték a lépcsőket, új csempéket tettek le, valamint fából készült padokat, a lépcsőn pedig korlátot szereltek fel, szemléltette Kocsis Attila. A maradék 600 000 forintot (közel 9000 lej) a bentlakásos diákok támogatására költik.
Ez már a második alkalom, hogy a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum, Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű középiskolája anyagi támogatásban részesül a budapesti Bethlen Gábor Alaptól, hiszen 2012-ben is nyertek már pályázatot, s remélhetőleg idén is nyernek, véli az iskolaigazgató.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

2014. április 3.

Háttal a falnak
Keresgélem a szavakat, hiszen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a MOGYE a jelenlegi romániai érdekérvényesítés nagy, égő sebe.
Kényes ügy, ami elemeiben egyszerre villantja fel az egyre keserűbb történet minden összetevőjét. Az egyazon oldalon álló, mégis nézetkülönbségek által elválasztott érdekeltek külön táborba sodródását.
A magyar érdekképviselet mindig konjunktúra vezérelte tárgyalási trükközéseit. Az ügyben „hibátlanul" megnyilvánuló igazságszolgáltatási pártosságot. Olyan ügy ez, amelyben ott sűrűsödik a romániai magyarság elmúlt negyed évszázadának minden frusztrációja, elszalasztott lehetősége – és talán reménytelensége is.
Talán furcsának tűnik, hogy mindezt épp akkor írjuk le, amikor a MOGYE magyar oktatói ultimátumra készülnek. Nevezetesen arra, hogy a magyar tagozat önállósodásának halasztása miatti tiltakozásuk jeléül kilépnek az egyetem valamennyi vezetőtestületéből, lemondanak valamennyi kinevezett vezetői tisztségről.
Könnyű lenne azt mondani, hogy lépték volna meg ezt tavaly szeptemberben ahelyett, hogy hitelt adnak Leonard Azamfirei rektor korábban is többször „megbicsakló" ígéreteinek. Egy év távlatából nézve minden bizonnyal az lett volna a helyes megoldás, ám az vesse az első követ a döntéshozókra, aki ne tette volna akkor a mérleg serpenyőjére mindazt, amit egy radikális fellépés révén elveszíthet a magyar oktatási vonal.
Egyesek szerint ugyan semmi egyebet, mint láncait, de az ember már csak ilyen, néha az elveszített láncok iránt is nosztalgiát érez. A különböző döntéshozatali struktúrákból való kilépés csak szimbolikus értékű, hiszen semmilyen hatást nem gyakorol az intézmény mindennapjaira, sőt a „magyarfaló" szenátusnak néhány vitamentes hónapot ajándékoz. Amelyet az gond nélkül fel is él, hiszen aki időt nyer, ugyebár, életet nyer.
A magyar oktatók mégsem tehetnek másként, hiszen olyannyira a falig hátráltak már, hogy talán soha nem sikerül megszabadulniuk a hátukra tapadt vakolattól. Főleg, hogy Azamfireit és társait talán már az sem terelheti jobb útra, ha egyszer majd külföldi nyaraláson tolmács nélkül lesznek kénytelenek elmondani a románul nem beszélő helyi orvosnak, hol is fáj.
Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

2014. április 3.

Erdélyi orvosokat díjaztak Budapesten
Több erdélyi is szerepel az Év praxisa a Kárpát-medencében pályázat idei kitüntetettjei között, az elismerést tíz határon túli és tíz magyarországi háziorvos vehette át szerdán Budapesten.
A szavazatok alapján első helyezést ért el Orbán Klára Székelyudvarhelyről és Molnár Mária Bonyhádról, második lett Bakcsy Gabriella Gyimesközéplokról és Dani Győző Orosházáról, harmadik pedig Oláh Amália Székelyudvarhelyről és Szalai Ilona Érdről.
A miskolci Munkácsi László és a csíkszentimrei Kristó Ibolya a negyedik, Rittling Ferenc Dagról és Kolumbán Antal Ilona Zetelakáról az ötödik, Tövissi Melinda Csíkpálfalváról és Oldal Edit Jászberényből a hatodik helyezést érte el.
Hetedik lett a litéri Horváth Balázs és a gyimesbükki Deáky Papp Mária, nyolcadik Mátéffy Izabella Pozsonyból és Németh Mária Győrből, kilencedik Simon Szabó Rozália Csíkszentimréről és Máté Csongor Győrből, tizedik Darvas Ilona Nagyváradról és Siket Nándor Újfehértóról.
A díjakat Beneda Attila, az egészségügyért felelős államtitkárság kabinetfőnöke és Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója adta át. A negyedik alkalommal meghirdetett pályázatra több mint 200 jelölés érkezett. A legidősebb ajánló 83 éves volt Csíkszentimréről. Krónika (Kolozsvár)

2014. április 3.

Erdély mint szimbolikus tér
Március 23–31. között több mint 313 Bihar megyei és Partiumi lakost kérdeztek meg a nagyváradi Pro Demokrácia Egyesület önkéntesei azon felmérés keretében, amely a magyarországi választási kampány hatásait volt hivatott felmérni a külhoni magyarság körében. Az eredményeket tegnap ismertette Simon Adrián, az egyesület elnöke.
A felmérésből kiderült, a romániai magyar lakosság nagy része ritkán és rendszertelenül követte a magyar pártok kampányát. Érdekes adat emellett, hogy a felmérés alapján öt magyarból kettő nem tudta magát határozott politikai rendszerhez sorolni. A megkérdezettek 28%-a egyébként keresztény-demokratának vallotta magát, 17%-a pedig liberálisnak. A legapróbb arányt a magukat „zöldnek” vallók érték el 3 százalékkal.
A volt miniszterelnökök közül két jobboldali politikus, Orbán Viktor és Antall József tevékenységét értékelték legtöbbre a megkérdezettek. Előbbi 9,1-es, utóbbi pedig 8,7-es átlagot ért el a tízes skálán. Medgyessy Péter tevékenységét ugyanakkor 4,8-re, Gyurcsány Ferencét 2,8-re, Horn Gyuláét pedig 4,3-re értékelték átlagosan. Mint Simon Adrián megjegyezte, Medgyessy esetében az is sokat számított, hogy részben erdélyi származású.
Azzal kapcsolatban, hogy melyik pártra szavaz majd, a megkérdezettek 86 százalékának volt konkrét elképzelése. Nyolc százalékuk még nem döntötte el, 6% pedig egyáltalán nem akar szavazni. A megkérdezettek jelentős hányada (mintegy 66%-a) egyébként a Fidesz-KDNP mellett voksolna. A JESZ/MDF-re 13%, a Jobbikra pedig 14% szavazna, a Független Kisgazdapártra pedig 4%. A Pro Demokrácia Egyesület munkatársai ugyanakkor a felmérés alapján elkészítették a különböző pártok tipikus szimpatizánsainak profilját. Ezek a Jobbik esetében 45–65 éves vidéki férfiakat jelentenek, akik az Simon megfogalmazásában „a rendszerváltás vesztesei”. A kisgazdapártot elsősorban olyan 60 év fölötti férfiak támogatják, akik „a ’90-es évek politikai rendszerénél ragadtak meg”. A JESZ/MDF támogatói pedig kisvárosban vagy falun élő 45 fölötti férfiak, illetve 65 fölötti nők, akik határozott politikai értékrenddel rendelkeznek és főként keresztény-demokraták. A Fidesz-KDNP szimpatizánsai változatos nemű, életkorú, irányultságú polgárok, sokukra jellemző azonban, hogy nem a pártot, hanem a pártvezetőt támogatják.
Mint Simon Adrián elmondta, a külhoni magyarok szavazata valószínűleg csak egyetlen mandátumot jelent pluszba vagy mínuszba egyik vagy másik pártnak. Ennek fényében a Jobbik erdélyi kampányával kapcsolatban (amely az egyedüli olyan párt volt, amely aktívan kampányolt a régióban) elmondta, hogy sokkal inkább a magyarországi választópolgároknak szólt, semmint az ittenieknek. Mint hozzátette, „Erdély továbbra is szimbolikus tér marad a magyar pártok diskurzusában”. Szombati-Gille Tamás. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2014. április 3.

Akkor és most: MNSZ–RMDSZ-párhuzamok
A történelem ismétli önmagát – szoktuk hallani a kocsmafilozófia szeretett szólamát, amit többnyire felszínes párhuzamok csalogatnak elő. Tény ugyanakkor, hogy hosszú időn át önmagukat újratermelő hasonló történelmi peremfeltételek hasonló helyzeteket, szereposztásokat, állásfoglalásokat hoznak elő.
Az erdélyi magyarság Trianon óta alávetettségben él, amit csak Stockholm-szindrómás, az elnyomóval – az eredeti élethelyzetben a túszejtőkkel – azonosuló lelki-tudati sérültek tagadnak. A román hatalom következetes szándéka a helyzet pacifikálása mellett módszeresen felmorzsolni nemzeti közösségünket. Az eszköztár változatos a telepítési politikától az oktatás- és kultúrpolitikán keresztül a kisebbségi politikusok megfélemlítéséig és/vagy lekenyerezéséig. Domokos Gézát, aki három évig hátráltatta az autonómia programba vételét aligha motiválták az anyagiak, és 1993-as visszavonulása azt valószínűsíti, hogy a hatalmat sem önmagáért akarta. Esetében inkább a nem feltétlenül tudatos megfélemlítettség és a bukaresti szocializáció hozta a labanc politikai vonalvezetést, ellentétben a neptuni trióval és Markó Bélával, akik vonatkozásában sokkal esélyesebb a harminc ezüst csörgésének csábereje, ha politikai cselekvésük mögötteseit elemezzük.
Folyosói ellenzék
Visszatérve a történelmi párhuzamokra: néha hátborzongatók. Lapozgatjuk megrabolt, elnyomott közösségünk lassan százéves történelmének lapjait, a román megszállás után 27, Trianon után 25 esztendővel járunk, amikor a második világháború végeztével 1945. november 15–18 között összeül a Magyar Népi Szövetség százas intéző bizottsága. S mit látunk? Azt, hogy a közel félmilliós tagsággal bíró, magát érdekképviseletinek nevező szervezet – mely egyébként a későbbiekben a román hatalom segítségével akadályozza meg más magyar politikai erők pástra lépését – választmánya kiszolgálva a román nemzetstratégiai érdekeket, a párizsi béketárgyalások előtt olyan nyilatkozatot fogad el, mely Erdély Romániához tartozása mellett foglal állást. A jegyzőkönyv egyetlen ellenszavazatról beszél, de a visszaemlékezők szerint sem volt ennél sokkal több bátor ember, az ellenzők inkább kimentek a folyosóra. A Bányai László által előterjesztett eredeti szöveg a Romániához tartozás gondolatát explicit tartalmazta, de ez érthető okokból a küldöttekben felindulást és ellenállást váltott ki, szükség volt hát egy körmönfontabb fogalmazásra. A nyilatkozat szerint annak megszavazói tudatában vannak, „hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés.(…), nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést [...], amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel [...] Erdélyből újból háborús tűzfészket teremtene.”
Emellett az áttelepítés gondolatát is elutasították. Miközben immár 27 év tapasztalata igazolta, hogy a román féltől semmi jóra nem számíthat a magyarság, s hogy nemzetpolitikai szempontból a nemzetközi jogilag kifogásolhatatlan – egyébiránt a román fél által kért, elfogadott és végrehajtott – második bécsi döntésben meghúzott határok melletti kiállás az egyetlen, erkölcsileg és politikailag is vállalható alternatíva. Mely egyébként az MNSZ által elutasított lakosságcserével hosszú távú stabilitást is hozott volna.
Jóvátehetetlen önkéntesség
Voltak, akik életük kockáztatásával is, de vállalták az igazság kimondását. 1946. május 2-án Márton Áron püspök átadott egy memorandumot Nékám Sándornak, a bukaresti magyar misszió vezetőjének, amelyben az átadón kívül Vásárhelyi János református püspök, Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus többek közt leszögezik, hogy „az erdélyi magyarság felfogása szerint sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja; az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. (…) Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünnepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. (…)”
A liba ára
A párhuzam kézenfekvő az RMDSZ 1996-os kormányra lépésével. Akkor az elsődleges román érdek az volt, hogy az erdélyi magyarság fogadja el Románián belüli státuszát, s azt, hogy sorsa a román jóindulaton és empátián múlik. Az MNSZ szállította is az elvárt nyilatkozatot, amire a román fél hivatkozhatott a béketárgyalásokon.
Egyértelművé vált 1989 után: az erdélyi magyarság egyetlen esélye egy megmaradást és gyarapodást szavatoló létkeret megteremtése, ha sikerül nemzetköziesíteni az erdélyi kérdést, ha sikerül elérni a nemzetközi rendezést. E politika három év késéssel vált konszenzusossá, 1992. október 25-én a Kolozsvári Nyilatkozattal, majd 1993. január közepén a brassói kongresszus alapszabályzat- és programmódosításával. A stratégiát előbb a neptuniak torpedózták meg 1993. júniusában, midőn a román érdekeknek megfelelően hitelesítették az etnosoviniszta román hatalmat a nemzetközi közvélemény előtt, majd ez a politika vált általánossá a kormányzati szerepvállalással.
Az RMDSZ SZKT 1996. november 28-án még létszámában is az MNSZ IB-t idézte, amikor szabad kezet adott a testületet kész helyzet elé állító, puccsszerűen eljáró Operatív Tanácsnak arra, hogy kormányzati megállapodást kössön a román választások győzteseivel. Két tartózkodás mellett csak három ellenszavazat akadt ezúttal is. (Tartózkodott Toró T. Tibor és Sógor Csaba, a döntés ellen szavazott Csapó József, Katona Ádám és e sorok írója.) Sokaknak, akárcsak 1945. november 18-án, a háromnapos gyűlés utolsó napján ismét hirtelen a folyosón akadt dolguk. Pedig miként Márton Áron 1945-46-ban, 1996-ban is volt egy bátorsága révén ismertté vált püspök, Tőkés László, aki rámutatott a tervbe vett kormányzati kaland kockázataira és feltételekhez kívánta kötni az RMDSZ „hitelesítő bélyegének” kiadását. Őt Markó Béla azzal szerelte le, hogy a jó alkusz nem mondja meg előre a liba árát.
Végtelen játék
A folytatás ismert. A kezdeti megengedő Petru Groza-i politikának – amely hibáiról híven tanúskodnak Márton Áron memorandumai – vége szakad, a kommunista Románia a legkeményebb elnyomást hozza a magyarság számára, az MNSZ előbb önálló akarat nélküli kommunista bábszervezetté válik, majd feloszlatják.
1996 után pedig a kormányzati szerepvállalással lehetetlenné válik Románia EU-csatlakozása előtti bizonyítási kényszer kihasználása, a nemzetközi fórumok képviselői pedig örömmel veszik tudomásul, hogy nincs szükség egy koszovóihoz hasonló rendezésre Székelyföld esetében, hiszen a magyarnak mondott s a magyar szavazók által hitelesített érdekképviseleti szervezet kormányon van. A libát pedig, mint tudjuk, ingyen adták oda, még koalíciós szerződés sem született az RMDSZ programjának végrehajtásáról. A magát magyarnak, demokratikusnak és szövetségnek nevező zsákmánypárt azóta sem kéri meg a liba árát, sőt az üzletkötés puszta tényéből hasznot húzva, a portékát minden adódó alkalommal ár alatt tukmálja rá a vevőre. Mindeközben a libatulajdonosnak – a választónak – azt magyarázza, hogy jobb üzletet nem lehetett kötni, s reméli, hogy továbbra is őt bízzák meg a vásározással. Meddig lehet még játszani ezt a játékot?
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2014. április 3.

Szovjetmagyarok
A jobbikosok az orosz imperializmus ügynökei – írta blogjában március 10-e után a román szocialisták ügyeletes magyarfalója, Bogdan Diaconu parlamenti képviselő. Bukarestből nézve a magyarországi párt képviselői „Romániát akarják destabilizálni”, erős fundamentuma lehet az országnak, ha Vona Gábor lakossági fórumon magyarul elmondott szavaitól repedezik. Rá is csatlakozott erre a fősodor médiától az államfőig nagyjából mindenki, akinek kampányüzemmódban már megint nem jut semmi más eszébe a magyarveszélyen kívül.
Mert hát erről volna szó, kampány van, jövőkép nincs, ellenséget kell gyorsan találni vagy kreálni. A kormánypártok kissé bajban vannak, mivel koalíciós társsá fogadták az RMDSZ-t, hülyén venné ki magát, ha folytatnák az eddigi magyarellenes kurzust, amit erdélyi közösségünk ellen folytattak. Szerencsére Vona Gáborék házhoz jöttek, sikerült is nagyjából kinyírniuk a Székely Szabadság Napján Marosvásárhelyen tartott autonómiatüntetést.
Az ellenzék mindenfajta skrupulus nélkül letámadta az erdélyi magyarságot, a nemrég még Székelyföldön kupicázó Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, Traian Băsescu államelnök szőke üdvöskéje hirtelen fordulattal beleakadt a székely zászlóba, a kórházakban alkalmazandó anyanyelvhasználattól kapott kiütést, mit nekünk nyelvi jogok. Kívánom neki, hogy egyszer angolul kelljen elmagyaráznia egy orvosnak, hol fáj. És ne legyen a környékén tolmács, amikor hallgatja a diagnózist.
Új elemként jelentkezett viszont az orosz imperializmus, és annak magyar leágazása. Bukarestben attól félnek, és ennek hangot is adnak úton-útfélen, hogy Putyin a régi Szovjetuniót akarja visszaállítani, ezért megy szembe a világgal Krím kapcsán. Következik majd a Moldovai Köztársaságtól de facto bő két évtizede függetlenedett Transznisztria, majd a jelentős orosz ajkú és identitású lakossággal bíró Moldovai Köztársaság bekebelezése. Oda az egyesüléssel megvalósítandó nagyromán álom, ráadásul az oroszok már itt is lesznek a határon. Addig meg deszantosoknak átdobják a jobbikosokat. Az egyik bukaresti napilapban komoly tényfeltáró cikkben kimutatták Vona Gábor orosz indoktrinációját és kötődéseit. A paksi atomerőmű még nem került elő hangsúlyos érvként, de ami késik, nem múlik, legfeljebb majd a magyarországi elvtársak besegítenek a szocialista internacionalizmus égisze alatt.
Traian Băsescu most ismét a jófiút játszhatja a nagyvilág szemében úgy, hogy közben idegengyűlölettel szerez magának és frissen gründolt pártjának szavazatokat. A második mandátumának végén a román államfő elmondhatja magáról, hogy következetes és elkötelezett euroatlantista politikát folytatott, ellenállt az orosz befolyásnak (sőt, kifejezetten ellenséges volt a viszonya Moszkvával), és jelenleg ő védi Európa keleti határait. És ebben igaza is van. Csakhogy Romániában nem is olyan régen olyan kormánynak adtak kétharmados hatalmat a kezébe a választók, amelynek az első számú embere, Ion Iliescu Moszkvában tanult vén kommunista, és az ifjú titánokat hátulról irányító erős emberek szintén a Román Kommunista Párt második vonalából mentették át a hatalmukat 1989 után. Nem beszélve a médiatrösztjével az egész romániai politikát befolyásoló és uraló Dan Voiculescu igazolt szekusbesúgóról. És tény, hogy a román szocialistákat és csatlósaikat az elmúlt években erőteljesen támogatták Moszkvából, az Oroszország Hangja néha vehemensebben tolta a propagandájukat, mint ők maguk.
Az istenadta népet nem érdekli „az orosz imperializmus”. Ezért kell a képbe a Jobbik, a magyarveszélyt értik. Vona Gábor meg köszöni, jól van. Hiszen Traian Băsescu neki kampányol.
Csak mi, erdélyi magyarok szívunk.
Demeter Szilárd. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2014. április 3.

Fidesz-győzelem kampánycsend nélkül?
Biztos Fidesz–KNDP-győzelmet ígérnek a közvélemény-kutató cégek az április 6-i magyarországi országgyűlési választásokon. Mind a februári, mind a márciusi adatok egyöntetűen igazolják: a biztosan szavazó pártválasztók körében a kormánypártok 50 százalékot meghaladó eredményt érnek el, ami megegyezik a 2010-es, kétharmados többségű győzelmet hozó négy évvel ezelőtti választással.
A Századvég közvélemény-kutató intézet szerint a baloldali pártok szavazótábora már belenyugodott az újabb vereségbe – igaz, egyebet nem is nagyon tehetne. Egy gondolatot mégis érdemes kiragadni a baloldali táborhoz közel álló HVG című hetilap politikai kommentárjából: a hétvégére már csak az a kérdés maradt, hogy a Fidesz–KNDP egymagában éri el a kétharmadot, vagy a hetek óta folyamatosan erősödő Jobbik Magyarországért Mozgalom üti el ettől a lehetőségtől? A látszólag változatlan magabiztossággal kormányváltásra készülő baloldali-liberális kötődésű pártkoalíció – Magyar Szocialista Párt (MSZP)-Együtt-Korszakváltók Pártja-Demokratikus Koalíció (DK)-Párbeszéd Magyarországért (PM)-Magyar Liberális Párt – a folyamatos népszerűség-csökkenés után, március végén 25 százalékon megállt. Mindeközben a Jobbik erősödik: az elmúlt három hónapban a jobboldali radikális párt három százalékpontot hozott be hátrányából.
Új választási rendszer
A 2011. december 23-án elfogadott választási törvény – amellett, hogy az Országgyűlés létszámát 386-ról 199 főre csökkentette – jelentősen átalakította a magyar választási rendszert. A rendszerváltás óta létező alapelv, a kétszavazatos, vegyes, többségi választási rendszer maradt ugyan, de számos hiányosságát korrigálták. Egyéni választókerületi ágon 2014-ben 106 mandátumot szerezhetnek a pártok: ez az új országgyűlés képviselői helyeinek 53 százalékát jelenti az eddigi 46 százalékkal szemben. 93 képviselőt arányos listás rendszerben választanak meg, úgy, hogy az egyéni választókerületi ág töredékszavazatait is beszámítják. A külhoni magyarok a 93 képviselői helyet tartalmazó országos listára szavazhatnak.
Az egyfordulós új választási rendszer annak a nagy pártnak vagy pártszövetségnek kedvez, amely magas szavazataránnyal gyakorlatilag mindent visz. A szocialisták vádjai, miszerint a Fidesz a maga képére faragta az új választási rendszert, azért nem igaz, mert főbb elvei megegyeznek az eddigi gyakorlattal: elég, ha a kilencvenes évek nagyarányú, kétharmados szocialista-liberális kormányaira gondolunk. A szocialisták pechére a baloldal távolról sem tűnik olyan erősnek, hogy kormányváltó tényező legyen, következésképpen az új választási rendszer számukra nem jelenthet ilyenszerű előnyt.
A nagy pártok túlnyerési esélyeit mégis korlátozza a megkönnyített listaállítás, ami a kispártoknak kedvez. Ennek köszönhetően – jelentős állami költségvetési támogatással – tucatnyi kis párt állíthatott idén országos listát: az alsó határként 27-53 egyéni választókerületben listát indító kis pártok közel 150 millió forintos apanázsa az egyéni jelöltek számától függően félmilliárd forint vissza nem térítendő támogatásig is terjedhet. A képviselőnként e fölött kifizetett egy-egy millió forintot abban az esetben kell visszatéríteni, ha a jelölt nem szerzi meg a kerületben leadott voksok legalább 2 százalékát. A baloldal által diktatórikus hajlamokkal vádolt Orbán-kormány tehát politikai sokszínűségre törekszik. Más kérdés, hogy a berobbanó kis pártok többsége szintén baloldali-liberális eszméket vall, tovább csökkentve a baloldali összefogás kormányváltó esélyeit. Ez viszont már nem a Fidesz gondja.
Erőtlen baloldal, erős jobb
Az elmúlt hét végén a szervezők által egymilliósra saccolt – az ellenzék szerint jóval túlbecsült –, de mindenképpen több százezer ember részvételével megszervezett Békemenet bizonyítja: Orbán Viktor és csapata immár semmit nem bíz a véletlenre. Tanulva a 2002-es és 2006-os választási kudarcból – mindkét esetben hajszálon múlott a jobboldal győzelme – a Fidesz-KNDP vezetői nem dőltek hátra magabiztosan a karosszékükben. A rendszerváltás óta a legalaposabban átgondoltnak és részleteiben kidolgozottnak tűnő jobboldali kampány szemlélői lehettünk.
A baloldali összefogás ezzel szemben hibát hibára halmozott: a 2010 óta nyögvenyelősen induló összefogásból 2014 elejére összeállt választási koalíció a saját táborát sem tudta meggyőzni. A pártok közötti belső feszültségek folyamatosan uralták a róluk kialakult közös képet. A nyilvánosságra került korrupciós botrányok már csak a habot jelentették a tortán egy olyan választási kampányban, ahol a baloldali ellenzék folyamatos gyengeségről tett tanúbizonyságot. Ennek a tengeren hánykolódó, kormányos nélküli hajónak lett erőteljes ellenpontja mind a Fidesz, mind a Jobbik kampánya. A kormánypárti és ellenzéki jobboldal nemcsak terepen, hanem az internet világában is mindent meghódított, ami meghódítható.
A választásokig hátralevő néhány nap újdonsága, hogy a rendszerváltás óta először nem lesz kampánycsend. A kialakult helyzeten azonban mindez aligha változtathat lényegesen.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2014. április 3.

Lukács Vilmos: nem én buktam el
Nem volt biztosítva a vizsga semlegessége, átláthatósága és függetlensége – állítja a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzseri tisztségének betöltésére szervezett versenyvizsga egyetlen résztvevője, Lukács Vilmos.
Amint arról beszámoltunk, április elsején zajlott le a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzseri tisztségére szervezett versenyvizsga írásbeli próbája. Ezen egyetlen vizsgázó vett részt, Lukács Vilmos, aki 4,50 pontszámot ért el. A sikeres vizsgához legalább hetes pontszámot kell a vizsgázónak kapnia. Lukács Vilmos óvást nyújtott be az eredmény ellen, mivel – amint azt csütörtökön szerkesztőségünkben kifejtette – úgy gondolja, hogy a vizsga nem volt semlegesen, átláthatóan és független módon megszervezve, lebonyolítása során hiányosságokat és akadályozó tényezőket tapasztalt. Kifogásai többségét a benyújtott óvásban is megfogalmazta.
A vizsgának a kórház honlapján közzétett szabályzata szerint az óvást a benyújtásra megszabott határidő után 24 órán belül kell megoldani. Az óvások letételére megszabott határidő az eredmény kiközlése után 24 órával, április 2-án 15.30 órakor járt le, ezért Lukács Vilmos csütörtökön választ várt, de ezt nem kapta meg.
„Hiányos vizsgarend és szabályzat”
Lukács Vilmos szerint már a versenyvizsgára összeállított vizsgarend és a szabályzat is hiányos volt. Rámutatott, a versenyvizsga kiírásában csak az április 1. és 4. közötti időszakot jelölték meg, nem adták meg pontosan a vizsga időpontját és helyszínét, bár törvény szerint ezeket le kellett volna szögezni. Szerinte jogtalan, hogy a vizsga menetének szabályzatát utólag csatolták a versenyszabályzathoz, a vizsga dátumának megjelölésével egyszerre. „Hozzácsatolták a menedzseri dolgozat pontozási rendszerét is. De a dolgozat ekkor már három hete le volt adva, olyan dolgozatot kellett készítsek, amit nem tudtam, mi alapján pontoznak” – mutatott rá.
„Várattak és zavartak”
„Elsején 12 órára jelölték ki a vizsga kezdési időpontját. Háromnegyed egyig a lépcsőkön várattak engem, tehát nem tartották be a saját szabályzatukat sem” – sérelmezte. Emellett úgy látta, az írásbeli teszt szerkesztése hibás volt, nem határolták el megfelelően a kérdéseket, összefolytak a válaszokkal, kérdések és válaszok is voltak kiugrasztva a szövegből, nem voltak elkülönítve a több jó válaszos és az egy jó válaszos kérdések. Az egész nem volt átlátható, nyelvtani, nyelvhelyességi hibák voltak benne, írásjelek hiányoztak – mondta. Tartalmi gondok is voltak meglátása szerint, a tesztben olyan kérdés is szerepelt, ami nem része az előzetesen kiadott bibliográfiának –nyilatkozta. „A vizsga lefolyása alatt az öttagú bizottság járkált a teremben, mind az öten, és egymás között beszélgettek, egy személy pedig intézte a folyó ügyeit, valaki kintről is bejött” – idézte fel.
„A történtek arra engednek engem következtetni, hogy olyan környezetet akartak kialakítani, ahol lényegesen tudják csökkenteni az összpontosítási képességemet és a megtanultak visszaadását” – mondta Lukács Vilmos. Hozzátette, a dolgozatával kapcsolatosan nem tudott érdemben óvást emelni, hisz azt nem adták ki neki. „Ez teljesen az átláthatóság ellen szól. Ez már teljesen kilóg a törvényességből, gátoltak a jogaim érvényesítésében. Az az érzésem, hogy egy nagyon jól meghatározott céllal történt ez az egész. Azzal a céllal, hogy ne sikerüljön a vizsgám” – szögezte le Lukács. A kérdésre, hogy véleménye szerint ez kinek állhat érdekében, azt válaszolta, nem tudja.
„A bizottság bukta el a vizsgát”
Lukács leszögezte, részéről a történetet lezártnak tekinti. „Többet erre a tisztségre nem pályázok, mivel úgy érzem, nem volt meg a kellő átláthatóság és korrektség a vizsgabizottság részéről. Az volt az érzésem, hogy a teremből én tudom a legjobban az anyagot, ugyanis egy teljesen értelmetlen kérdésnél megkérdeztem, hogy mit akartak kérdezni, és hosszú időbe telt, amíg előkeresték, hogy honnan másolták ki. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy én buktam el a vizsgát, hanem a vizsgáztató bizottság, illetve az, aki ezt megszervezte” – nyilatkozta.
Azzal kapcsolatosan, miszerint korábban egyes vélemények szerint a versenyvizsga előző kiírását úgy fogalmazták meg, hogy az neki kedvezzen, azt mondta, nem hiszi ezt a felvetést. Leszögezte, ő nem politikus, hanem a gazdasági szférában dolgozott, és állami tisztségviselőként az RMDSZ támogatásával tevékenykedett, többek között az országos befektetési társaság, továbbá a kórházakat akkreditáló országos bizottság élén is. Elmondta, a csíkszeredai kórház vezetésére azért pályázott, mert úgy gondolja, el tudta volna érni, hogy az olyan legyen, amilyennek meglátása szerint egy megyei kórháznak lennie kell.
„Nem járt le még az óvási időszak”
A Lukács Vilmos által felhozott vádakról Csata Tündét, a vizsgáztató bizottság elnökét kérdeztük. A Hargita Megye Tanácsának menedzsment vezérigazgatóságát vezető Csata Tünde azt mondta, attól a pillanattól, hogy óvást tettek le, az óvásokat kivizsgáló bizottság hatásköre az abban jelzetteket kivizsgálni, ezért ő nem nyilatkozhat az ügyben. Meglátása szerint péntek délutánig kell az óvásokat megoldó bizottság választ adjon Lukács Vilmosnak. A felhozott vádakról Borboly Csabát, a megyei önkormányzat elnökét is megkérdeztük, mivel a verseny szabályzatát elnöki rendelettel korábban ő hagyta jóvá. „A válaszom nem lehet más, mint az, hogy a vizsga folyamata járjon le, addig én nem szólhatok abba bele, ha a sajtón keresztül véleményt formálok, azzal törvényt sértek. Ezért előreláthatólag kedden kapom meg a folyamatról a jegyzőkönyvet, és akkor fogok nyilatkozni. De addig is egyetlen szempont és érdek van számomra, és az a megyei sürgősségi kórház érdeke” – írta e-mailben a Brüsszelben tartózkodó elnök.
R. Kiss Edit. Székelyhon.ro



lapozás: 1-30 ... 1621-1650 | 1651-1680 | 1681-1710 ... 6931-6943




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék