udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 1651-1680 | 1681-1710 | 1711-1740 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. április 4.
Művelődéstörténeti okiratok Vályi Gyula hagyatékában
Vályi Gyula marosvásárhelyi születésű, kolozsvári matematikaprofesszor emlékére immár a matematikát művelő közösség szobrot állított Marosvásárhelyen – Sebestyén Júlia tanárnő kitartó munkálkodása által –, és emléktáblát Kolozsváron – Kása Zoltán professzor kivitelezése által –, a Majális (Republicii) utca 20. szám alatt lévő volt Vályi Gábor-féle ház, jelenleg CFR Kórház falára. (Vályi Gyula eredetileg a Majális utca 2. szám alatt lakott, de aztán átköltözött a bátyjához, a Majális utca 20. szám alá.) Méltó elismerés mindkettő.
A Kolozsvári Állami Levéltárban őrzött Vályi-hagyatékban találtam olyan okiratokat, amelyek tanúsítják, hogy annak idején, amikor Kolozsváron, a Mátyás király szülőházán az emléktáblát leleplezték, akkor arra Vályi Gyulát is meghívták. Úgy gondolom, hogy érdekes helytörténeti adalék ennek a két okiratnak a tartalma:
OLÁH-GÁL RÓBERT. Szabadság (Kolozsvár)2014. április 4.
Határtalan Napok Miskolcon
A Miskolci Nemzeti Színház a miskolci SZEM Fesztivál (Európai Színművészeti Egyetemek Miskolcon) mellett egy másik nemzetközi fesztivált is útjára indított a tavalyi évadban.
A háromnapos Határtalan Napok célja, hogy bemutassa három határon túli magyar város alkotóit, előadóit a színház, a zene és az irodalom műfaján keresztül. Az első Határtalan Napokon Kassa, Marosvásárhely és Szabadka volt a vendég, idén Beregszász, Komárom és Nagyvárad színházi előadásai, költői, írói mutatkoznak be a miskolci közönség előtt április 4. és 6. között. Szabadság (Kolozsvár)2014. április 4.
Választ a magyar nemzet
Gőzerővel készülnek az anyaországi pártok a vasárnapi országgyűlési választásra, amelyen a könnyített honosítás nyomán olyan Országgyűlés alakul, amelynek összetételére nem csupán az anyaországi, hanem a határokon túli magyarok is szavazhatnak.
Mint ismeretes, a magyarországi lakcímmel nem rendelkező külhoniak csak pártlistákra szavazhatnak, aki viszont állandó magyarországi lakhellyel rendelkezik, az az egyéni képviselőjelöltek közül is választhat.
A módosult választási törvény értelmében a választás egyfordulós, és csökkentett létszámú – az eddigi 386 helyett 199 fős – parlamentet eredményez. A mandátumok közül 106 egyéniben dől el, a többit a listákra leadott szavazatok arányában osztják szét. A bejutási küszöb ötszázalékos.
Az országos listán 18 párt szerepel, a felmérések szerint a legnagyobb esélye a Fidesz–KDNP-nek van a győzelemre, vagyis az Orbán Viktor vezette kormány újrázhat. Legfőbb ellenfele az MSZP, az Együtt–PM, a Demokratikus Koalíció és a Liberálisok alkotta összefogás, amelynek Mesterházy Attila MSZP-elnök a miniszterelnök-jelöltje.
A Vona Gábor vezette, szélsőjobb pártként számon tartott Jobbik esélyes még a parlamentbe jutásra, illetve kérdés, hogy a Lehet Más a Politika meg tudja-e őrizni parlamenti jelenlétét.
A voksolás előtti utolsó napokban a pártvezetők lakossági fórumokon próbálják meggyőzni a polgárokat arról, miért érdemes rájuk szavazni. „Ne adjuk alább, mint négy éve" – javasolta Orbán Viktor szerdán Mezőkövesden a Fidesz–KDNP politikai nagygyűlésén résztvevőknek.
A pártelnök-miniszterelnök kritikával illette a megelőző nyolcévnyi kormányzást, a baloldali erőkről pedig megjegyezte: megfigyelte, hogyha nem a baloldal nyer, hanem a Fidesz, akkor a választások nem lehetnek tisztességesek, „sőt nemhogy nem tisztességesek, hanem vége van a demokráciának".
Orbán: fontos lesz a magyar állampolgárság
Orbán Viktor a Magyar Szó című délvidéki napilap csütörtöki számában megjelent interjúban az egyszerűsített honosítási eljárással és a kettős állampolgársággal kapcsolatban kifejtette, hogy komoly próbatételről van szó, mert „a kettős állampolgárság olyan dolog, ami nem egyik pillanatról a másikra teljesedik ki".
„Szép nyugodtan, napról napra emelkedik a magyar állampolgárok száma. Ennek nagy jelentősége lesz még a jövőben. Sokan csak egyszerű jogi aktusnak tekintik, az érző szívűek tudják azonban azt is, hogy ez egy szívaktus is, és komoly politikai tényezővé válik majd a jövőben. A következő 5–10 évben igenis lesz jelentősége annak, hogy kinek van és kinek nincs magyar állampolgársága" – fejtette ki a miniszterelnök.
A jövőre vonatkozó tervekkel kapcsolatban vázolta, hogy a következő lépés a külhoni intézmények megerősítése lesz. Mint magyarázta: „ott, ahol már van, elmélyítjük az autonómiát, ott, ahol még nincs, kiépítjük. Létrehozzuk a magyar autonómiák közötti koordinációt és együttműködést, hogy az összhang, amely a Kárpát-medencei magyarok tehetségéből, tudásából és szorgalmából kialakítható, az mindenki számára hallható legyen".
Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos a győzelem aránya az április 6-ai választásokon, a kormányfő úgy fogalmazott: „ha itt nyomban aláírhatnék egy papirost, hogy megvan az egyszerű többség, gondolkodás nélkül megtenném. Nem áltatnám magunkat, és nem ringatnám olyan illúzióban a saját híveinket, hogy a cél a kétharmados többség elérése." Hozzátette: a cél az, hogy az országnak olyan kormánya legyen, amely rossz kompromisszumok nélkül tudja intézni az állam ügyeit, és tudja védeni a magyar emberek érdekeit.
Az ellenzék kormányt váltana
A „kormányváltó erők" miniszterelnök-jelöltje szerint elszegényedést, elvándorlást és félelmet hozott az Orbán-kormány. Mesterházy Attila MSZP-elnök a Veszprémben tartott választási fórumán szerdán azt mondta: megvan a kormányváltó hangulat, már csak az a kérdés, hogy hányan mennek el szavazni, és „hányan húznak bazi nagy ikszet a jelöltjeinkre". Kormányra jutásuk esetén – egyebek között – a nyugdíjak emelését, a rokkantnyugdíjasok jogosultságának visszaadását, a földpályázatok felülvizsgálatát, valamint a cigarettapiac liberalizálását ígérte.
Vona Gábor, a Jobbik elnöke szintén szerdán Debrecenben úgy vélekedett: a Jobbik felkészült a kormányzásra. Hozzátette: pártja a kampányt megnyerte, és bízik abban, hogy április 6-án a választást is megnyeri. A pártelnök szerint a három nagy tömörülés – a baloldali összefogás, a Fidesz és a Jobbik - közül egyedül a Jobbik folytatott pozitív kampányt, és mutatta be három pillérre – megélhetés, rend, elszámoltatás – épülő programját.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika társelnöke Székesfehérváron közölte: pártja új irányt és megújuló Magyarországot akar. Azt mondta: „ma a miniszterelnök azzal dicsekedhet, hogy milyen olcsó a magyar munkaerő, és milyen könnyű kirúgni a dolgozókat".
Úgy vélte: az emberek éhbérért robotolnak, nem tudják, mikor rúgják ki őket, és kényszerülnek közmunkára, a tudásnak pedig nincs értéke. Schiffer András emlékeztetett arra: „Gyurcsány és Bajnai egyszer már Orbán Viktor kezére játszották az országot 2006 és 2010 között és a legjobb úton haladnak afelé, hogy még egyszer a kezére játsszák". Szerinte ők a legnagyobb akadályai a kormányváltásnak. Krónika (Kolozsvár)2014. április 4.
Bunta: ne piszkáljuk a székelyzászló-ügyet
Bár az SZNT székelyudvarhelyi szervezetének kezdeményezésére felmerült, hogy a városháza székely lobogót helyezzen el a Márton Áron téren, Bunta Levente polgármester szerint nem időszerű ezzel foglalkozni.
Az elöljáró a testület csütörtöki ülésén azzal magyarázta kijelentését, hogy a hatályos törvények szerint a nemzeti szimbólumokat nem lehet állandó jelleggel kifüggeszteni közterületen.
„Tudva azt, hogy új törvény készül a szimbólumok használatáról, nem szerencsés most megbolygatni ezt az ügyet. A zászlót kitenni egyszerű, de szégyen lesz, és frusztrációt fog szüli, ha majd néhány hét múlva el kell távolítani azt” – fejtette ki Bunta.
Amint arról beszámoltunk, egy évvel ezelőtt Hargita megyében egy maroshévízi nyugalmazott tanár feljelentése alapján kezdett vizsgálódni a csíkszeredai, a székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi ügyészség azon az intézményeknél, amelyeken székely zászló leng.
Az intézményvezetők márciusban és áprilisban kaptak rendőrségi idézést, és írásos nyilatkozatot kellett beadniuk arról, hogy miért tűzték ki a zászlót, ki utasította erre őket, mit jelképez a lobogó, kitől kapták azt. A csíkszeredai ügyészség április 23-án közölte, hogy bűncselekmény hiányában ejtette az ügyet.
Kovács Eszter. Krónika (Kolozsvár)2014. április 4.
Újabb magyar államtitkárokat nevezett ki Ponta
Újabb magyar államtitkárok kinevezését írta alá Victor Ponta miniszterelnök az RMDSZ javaslata alapján.
Pásztor Sándort, a Körös-vidéki vízügyi hatóság ügyvezető igazgatóját vízügyi, erdészeti és halászati államtitkárrá nevezte ki. A közlekedési minisztériumban István Zoltán, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke kapott államtitkári kinevezést.
A pénzügyminisztérium államtitkári tisztségébe György Attilát, a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyettesét nevezte ki a kormányfő. A köztisztviselők ügynökségének élére hat év után Birtalan József tért vissza, aki eddig a Hargita megyei önkormányzatban töltött be alelnöki tisztséget.
Borbély Károly korábbi informatikai miniszter energiaügyi államtitkári, illetve Hegedüs Csilla RMDSZ-főtitkár-helyettes kulturális államtitkári kinevezését múlt héten írta alá a román kormányfő.
Az RMDSZ-nek a kormánykoalícióba való belépése előtt is volt államtitkára Király András személyében az oktatási minisztériumban, és a szövetség által jelölt Laczikó Enikő vezeti államtitkári rangban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát.
A kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Unió (USD) pártjaival kötött megállapodás szerint az RMDSZ 14 államtitkári, illetve államtitkári rangú intézményvezetői tisztséget kapott. Krónika (Kolozsvár)2014. április 4.
Az ősi rend két szemszögből
Jövő héten két vendégelőadásra is várja közönségét a nagyváradi Szigligeti Színház: a budapesti Nemzeti Színház április 10-én mutatja be a Vitéz lélek című előadását, míg 11-12-én az Antigonét játssza a debreceni Csokonai Színház bérletes előadásként.
Tamási Áron darabját Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója rendezte, a budapesti társulatából többek között Trill Zsolt, Martinovics Dorina, Reviczky Gábor és Tenki Réka látható a Vitéz lélekben, amelyre csütörtökön 19 órától kerül sor a nagyváradi teátrum nagyszínpadán.
Az előadásra az erkélyre 10, a zsöllyébe 20, az oldalpáholyokba 25, a központi páholyokba pedig 30 lejért lehet jegyet váltani. A bérletesek kedvezményesen válthatnak jegyet (bérletük felmutatásával) a zsöllyébe 10, a páholyokba 20 lejért.
A „komoly játék” műfaji megjelölésű színdarabnak az üzenete és egyben kérdése, hogy – Pilinszky szavaival élve – miként fogadja vissza „az ősi rend” a háború után hazatérőt. „Tamásinak tehát, nyilván nem egy édes-bús népszínmű megírása volt a célja, hanem a magyar néplélek igazi drámáját próbálta megfogalmazni, színpadon láttatni.
A darabban ugyanis, azt a párbeszédekben megragadható dinamizmust hozta játékba, mely az egy nyelvet beszélő közösségeket, végső soron összetartja – ahogyan a múltban, úgy reményeink szerint a jövőben is” – olvasható a produkció ismertetőjében. A Tamási mű volt egyébként Vidnyánszky Attila első, bemutatkozó, programadónak is nevezett rendezése a Nemzeti élén.
A debreceni Csokonai Színház előadását az évad elején beharangozott Gyöngéd barbárok című előadás helyett, a nagyváradi és a debreceni színház közötti bérletes előadáscsere keretében láthatja a közönség. A bemutatóra jövő pénteken 19 órától kerül sor, erre az előadásra a Szigligeti-bérletek érvényesek, míg másnap 17 órától a Papp Magda-bérlet használható fel.
Az előadást Anca Bradu rendezte, aki Nagyváradon néhány évaddal ezelőtt a Kasimir és Karoline, illetve a Kávéház című darabokat vitte színre. A debreceni színház produkciójában a Szigligeti Társulat két tagja is szerepet kapott: Kardos M. Róbert a Karvezető, Pál Hunor az egyik Őr szerepét alakítja.
Szophoklész művét alapvetően az erkölcs és a hatalom összecsapásaként a természet törvényeinek és az ember által önkényesen alkotott törvények szembenállásaként lehet tekinteni. Antigoné eltemeti testvérét, hogy annak lelke a másvilágra juthasson, holott ezt a király, Kreón – aki hazaárulónak tekinti a halott Polüneikészt – megtiltotta.
Az uralkodó elvakult ragaszkodása saját törvényéhez azonban tragédiához vezet. „Bukása elkerülhetetlen. Sőt szükségszerű, hiszen csak így állhat vissza az általa felbolygatott világrend” – fogalmaznak a darab ismertetőjében. Krónika (Kolozsvár)2014. április 4.
Megérdemlik a gyalázást a magyarok a vásárhelyi felirat szerzői szerint
A nagyszebeni Ultra Sound szurkolói csoportosulás büszkén magára vállalta a múlt szombati Maros KK–Nagyszebeni CSU férfi kosárlabda-mérkőzésen kifeszített magyarellenes, nyomdafestéket nem tűrő molinót.
A csoportosulás a 285 kedvelővel rendelkező Facebook-oldalán megjelent bejegyzésben vállalja magára a banner kifeszítését, kiemelve, hogy akciójukban nem támogatta őket sem a Nagyszebeni CSU többi szurkolója, sem pedig a klub vagy a város.
Az Ultra Sound – amely 2007-ben alakult, és a kosárlabdacsapat mellett a Nagyszebeni Voința futballklubot is támogatja – a bejegyzésben kifejti, hogy az Ez itt Románia (román nyelven) – Szopjátok le a f...unkat magyarok (magyarul) feliratú transzparenst csak néhány másodpercig tarthatták magasba, ugyanis a csendőrség közbelépett, és elkobozta azt.
A szurkolói csoport felteszi a kérdést: miért lett most akkora balhé az ügyből, ha a helyszínen az őket igazoltató rendfenntartók – akik így elviekben gond nélkül azonosíthatják őket – hagyták, hogy tovább szurkoljanak csapatuknak?
Az Ultra Sound magyarázata szerint egyébként a sértő feliratot nem egy kosárlabdacsapatnak, városnak vagy személynek szánták, hanem „azoknak a magyar nemzetiségű embereknek, akik több ízben ellenszenvüket fejezték ki a román állam és annak állampolgárai ellen".
Erre vonatkozóan a szurkolói csoport „példákat" is felhoz: megemlítik, hogy egy Gyergyószentmiklósi Progym–Steaua jégkorongmeccsen a hazai szurkolók kifütyülték a román zászlót lobogtató bukarestieket, közben pedig Ria, Ria, Hungáriát kiabáltak.
Azt is „rossz néven vették", hogy állításuk szerint Magyarország nemzeti ünnepén Marosvásárhelyen „cigányoztak” és románellenes rigmusokat skandáltak a felvonulók (az Ultra Sound „jól informált” tagjai minden bizonnyal nem a március 15-ei rendezvényekre, hanem a 10-ei autonómiatüntetésre gondolnak).
A szurkolócsoport „ezen megnyilvánulások elleni fellépésként” magyarázza a Marosvásárhelyen történt eseményeket.
A csoport ugyanakkor elnézést kér a nagyszebeni kosárlabdacsapattól, annak szurkolóitól, akiket amúgy szerintük verbálisan zaklattak „az úgynevezett áldozatok". Emellett elnézést kérnek a marosvásárhelyi klubtól, annak szurkolóitól, illetve a város polgáraitól, mondván, hogy nekik semmilyen közük nincs a bejegyzésben „tisztázottakhoz.”
Eközben a Nagyszebeni CSU kosárlabdacsapata is bocsánatot kért Marosvásárhely polgáraitól és a Maros KK szurkolóitól, abban bízva, hogy városuk nevét nem azonosítják majd néhány figyelemre éhes fiatal szélsőséges megnyilvánulásaival – áll a klub által csütörtökön kiadott közleményben.
A nagyszebeni klub közleménye kiemeli: csapatuk mindig azt vallotta, hogy a sport csak sport, és a fair play szellemének kell uralkodnia nemcsak a pályán, de azon kívül is, és ettől az elvtől nem kívánnak a továbbiakban sem eltérni.
„A vásárhelyi sportcsarnokban történtekre vonatkozóan szeretnénk aláhúzni, hogy a klubnak befolyása nem volt az ott történtekre. A csapat szurkolói egyénileg – nem a klub által szervezett keretek között – utaztak Marosvásárhelyre, ők oldották meg a jegyvásárlást és ők az egyedüli felelősei annak, ami a sportcsarnokban történt" – áll a közleményben.
A Nagyszebeni CSU állásfoglalásában reményét fejezi ki, hogy az effajta megnyilvánulásoknak nem lesz helye a sporttermekben, „a dolgok itt véget érnek, és a sport megmarad sportnak". Emellett kifejezik, hogy a tiszta sportért fognak harcolni, illetve azért, hogy a fair play a pályán és a lelátókon is érvényesüljön.
Amint arról beszámoltunk, a Maros KK vezetősége feljelentést tett a rendőrségen, illetve a Román Kosárlabda-szövetséget is értesítette az esetről. Utóbbi elítélte a történteket, de büntetést egyelőre nem helyezett kilátásba. A magyarellenes kirohanás láttán az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálata is lépéseket tervez. Krónika (Kolozsvár)2014. április 4.
Tizenöt gyereket szült császárral egy magyar pedagógus
Egy nő 18 éve van gyereknevelési szabadságon, és ez idő alatt 15 gyereke született. A berettyóújfalusi pedagógus már az első gyermekét császármetszéssel hozta a világra, majd így sorban a többi 14-et is. Nem csak azzal, hogy 15 gyereke van, de azzal is, hogy mind az összes császármetszéssel született, hívta fel magára a világ figyelmét.
A szakértők szerint a világon nincsen ilyen, és a 15 császármetszésével a nő bekerülhet a Guinness rekordok könyvébe is akár. A 17 főből álló Frank család legkisebb gyerekét, Rebekát nemrég vitte haza a szülészetről. Már-már tradíciónak számító kellemes zeneszó várta a hazaérkező legkisebbet: mindig virággal és zenével várják a többiek a kórházból hazaérkező újszülöttet.
A pedagógus, angol tanárnő anya és a méhész apa így összesen 15 császármetszéssel megszületett gyereket nevel.
[Az ismertetést író kihagyta, a tévében az anya nyilatkozott: vallásos, a gyermeket elfogadja, ha Isten adja neki. Orvosok szerint legfeljebb hat alkalommal lehet császármetszéssel szülni, ezután a szülés halálos veszéllyel jár.] maszol.ro2014. április 4.
Szilágyi a MOGYE-ügyről: „van sapkád, nincs sapkád” alapon akartak kifogást találni
Nem volt lehetősége a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar vezetőinek a román vezetőséggel egyeztetni a magyar főtanszékek megalakításáról azok után, hogy úgy döntöttek: amennyiben a jövő hét végéig, a miniszteri látogatás révén sem történik előrelépés az ügyben, kiállnak az intézmény vezetőségi struktúráiból – tudtuk meg Szilágyi Tibortól, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettestől. Elmondása szerint mind Constantin Copotoiu, a szenátus elnöke, mind Leonard Azamfirei rektor elutazott, ezért nem sikerült párbeszédet folytatni a továbbiakról. Kérdésünkre, hogy mivel indokolták a magyar intézetek létrehozásának elhalasztását, a rektorhelyettes elmondta, a román vezetőség szerint a magyar tagozat nem rendelkezik „igazi” akkreditációval, így meg kell várni az egy éven belül esedékes monitorizálási vizit lezajlását.
„A román vezetőségnek az akkreditációval kapcsolatos indoklása ebben a formában nem igaz. Ha a monitorizálási vizit során a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) esetleg valamit nem találna megfelelőnek, akkor változhatna a jelenleg érvényes akkreditáció státusza, de mi most egyértelműen akkreditáltak vagyunk, méghozzá a legmagasabb minősítési fokozattal, ezért ez nem lehet indok.
De próbálkoztak mással is: azzal, hogy a kari tanácsnak kellett volna a szenátus elé terjesztenie a magyar főtanszékek létrehozásának igényét, és mivel nem így történt, a szenátus nem is beszéli meg az igényt. Ekkor én azt javasoltam, hogy ha csak ez a baj, akkor a jelenlevő karitanács-tagokkal tartsunk egy rendkívüli ülést, és ennek alapján tárgyaljuk meg a magyar főtanszékek megalakításának ügyét. Azt kell mondanom, hogy nyuszika van sapkád – nincs sapkád alapon akartak találni valamilyen kifogást” - mondta el megkeresésünkre Szilágyi.
A jövő héten látogatást tesz az egyetemre Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter. Az esedékes miniszteri látogatástól Szilágyi azt várja, hogy megegyezzenek az intézetek létrejöttéről, és erre garanciát kapjanak, olyan formában, hogy a szervezés már most megkezdődhessen és ősztől ezek már teljes értékűek és működőképesek legyenek. „A magyar tagozat közgyűlésén elhatároztuk, hogy ha nincs előrelépés, akkor automatikusan életbe lép az a döntésünk, mely szerint kilépünk az egyetem vezetőségéből” - mondta el a rektorhelyettes. (hírszerk.) Transindex.ro2014. április 4.
Damokos Csaba
SZAKPOLITIKAI VITAINDÍT?
Vitaindító az erdélyi képzomuvészet jelenlegi helyzetérol és jövojérol
http://welemeny.transindex.ro/?cikk=23018&vitaindito_az_erdelyi_kepzomuveszet_jelenlegi_helyzeterol_es_jovojerol
Az erdélyi képzomuvészet trendek és tradíciók között kanyargó bonyolult szövevényét tekintve a problémákat látszólag egyszeru kiszurni. Viszont rájuk megoldásokat találni még látszólag sem egyszeru.
A megoldások meg nem egyértelmuek, habár az érdekek látszólag közösek, mégis a mufaj, és az abban alkotók habitusa olyan jellegu, hogy mindig több a kérdés, mint a válasz.
A képzomuvészek, annak dacára, hogy szívesen szervezodnek különbözo trendek vagy helyek által meghatározott csoportokba, mégis egyénileg saját arccal, alkotói koncepcióval és munkamódszerrel rendelkeznek. Ezek a különbségek fokozottan érvényesülnek napjainkban, amikor a valamikori festészet-szobrászat-grafika mufaji variációi szinte felsorolhatatlanul megsokasodtak. Az erdélyi képzomuvészet egyrészt Erdélyben élo, és itt alkotó, másrészt, magát erdélyinek valló, de részben, vagy teljesen külföldön élo muvészek alkotják. Továbbá, a képzomuvészet többnyire nonverbális voltára való tekintettel nem mehetünk el szó nélkül azon román vagy német ajkú muvészek mellett, akik ittlétükkel, közös sorsvállalásukkal, a különbözo interferenciák által színesítik ezt a palettát. A témát hét problémakörre osztottam fel, nyilván teljesen önkényesen, hiszen egy vitaindító mire jó, ha általános és örök érvényu igazságokat tartalmaz... A helyzetet belülrol szemlélem, úgy is mint alkotó, és úgy is mint szervezo, hiszen, mint arról alább szó lesz, az erdélyi képzomuvészet egyik nagy problémája a krónikus muvészettörténész, mukritikus hiány, és ezért többnyire a muvészek veszik kézbe saját sorsuk irányítását.
1. MINDENKI AMATOR, AVAGY HOGYAN ?L A K?PZOMUV?SZ ERD?LYBEN
2. KIÁLLÍTÁS ?S KIÁLLÍT?T?R, A BEMUTATKOZÁS LEHETOS?GEI
3. KURÁTOROK ?S MUV?SZETT?RT?N?SZEK RENDSZERBEN ?S AZON KÍV?L
4. TRENDEK EGYMÁS MELLETT ?S EGYMÁS ELLEN?BEN
5. GYUJTEM?NYEKBEN, ?LVE VAGY HALVA
6. N?ZOK ?S N?ZELODOK
7. ISKOLÁK, RAJZTUDÁS ?S SZOFTVERISMERET K?Z?TT
Transindex.ro2014. április 4.
Moszkva csalódott Băsescu bírálatai miatt
Az orosz külügyminisztérium csalódását fejezte ki Traian Băsescu sorozatos oroszellenes kijelentései miatt, amelyeket a román államfő Ukrajnával és a Krímmel kapcsolatban tett – közölte Alekszandr Lukasevics külügyi szóvivő pénteken.
Moszkvában egyebek között azt nehezményezik, hogy a román elnök a napokban Bukarestben, az ország NATO-csatlakozásának 10. évfordulóján azt mondta, Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen és megsértette az ország területi egységét garantáló, 1994-es budapesti memorandumot.
Moszkva szerint épp az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sértette meg az 1994-es budapesti memorandumban vállalt kötelezettségeit – azzal, hogy szemet hunytak a „kijevi államcsíny” felett és aktívan hozzájárultak annak végrehajtásához. A Kreml ezzel védte álláspontját a Krím félsziget Oroszországhoz csatolását követő napon, március 19-én, és azóta is ezt hangoztatja.
A húsz évvel ezelőtt elfogadott budapesti memorandumban Oroszország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vállalta Ukrajna szuverenitásának és területi épségének szavatolását, cserében azért, hogy Ukrajna lemondott az atomhatalmi státusáról.
Alekszandr Lukasevics orosz külügyi szóvivő Titus Corlățean román külügyminiszter Oroszországra vonatkozó bírálatát is kifogásolta pénteken. A román diplomácia vezetője a múlt vasárnap, kanadai kollégájával folytatott bukaresti megbeszélései után kijelentette, hogy országa elítéli a Krím orosz annektálását, a nemzetközi jog megsértését és aggódik a Fekete-tenger térségének, valamint a – többségében román nyelvű – Moldovai Köztársaságnak a biztonságáért.
Az orosz külügyminisztérium Bukarestet bíráló közleménye nem sokkal azt követően jelent meg, hogy Moszkvában tárgyalt az európai uniós tagságra törekvő, Romániával szoros kapcsolatokat ápoló Moldovai Köztársaság külügyminisztere. A pénteki megbeszélésről kiadott szűkszavú külügyi tájékoztatás szerint Szergej Lavrov, az orosz és Natalia Gherman, a moldovai diplomácia vezetője a Dnyeszteren túli területtel kapcsolatos rendezésről, valamint a rendezést célzó 5+2 formátumú nemzetközi tárgyalások előkészítéséről tárgyaltak, „tekintettel az ukrajnai eseményekre”.
A tárgyalásokon eddig Moldova és a Dnyeszteren túli terület mint érdekelt fél, Oroszország, Ukrajna és az EBESZ mint közvetítő, valamint – megfigyelőként – az EU és az Egyesült Államok vett részt.
A moldovai fővárosban, Chișinăuban attól tartanak, hogy a szakadár Dnyeszteren túli területet Oroszország a Krímhez hasonlóan megpróbálja bekebelezni. A 2006-os népszavazáson a Dnyeszter folyótól keletre fekvő terület többségében orosz ajkú lakossága az Oroszországhoz csatlakozásra szavazott. A Dnyeszter folyótól keletre fekvő terület 1990-ben vált ki a többségében román nyelvű Moldovai Köztársaságból. Azóta ott orosz csapatok állomásoznak, függetlenségét egyetlen állam sem ismerte el.
MTI. Székelyhon.ro2014. április 4.
Iskoláknak másképp a néptáncról
Több ezer gyerekhez juttatja el a néptáncot és a népművészet szeretetét a Maros Művészegyüttes jövő héten az Iskola másként program keretében. Öt nap alatt a két tagozat húsz előadást játszik, de megnyílik az intézmény kapuja is a diákok előtt.
A Maros Művészegyüttes idén különösen készült az Iskola másképp programra, a hivatásos táncegyüttes igazgatójának, Barabási Attilának ugyanis meggyőződése, hogy a fiatalkorban kell bevezetni a néptáncba a gyerekeket, ahhoz, hogy felnőttkorukba is szeressék azt. Éppen ezért április 7–11. között a Maros megyei diákok népi ruhakiállításon vehetnek részt, folklórelőadásokat láthatnak, gyerektáncházon vehetnek részt, miközben ismerkedhetnek a Maros Művészegyüttes tevékenységével is.
„A román és magyar tagozattal is hónapok óta készülünk erre a hétre, amikor öt nap alatt gyakorlatilag húsz előadást játsszunk, nem csak Vásárhelyen, hanem a megye különböző részein. Gyakorlatilag amikor a román tagozat a vásárhelyi székházban játszik, a magyar tagozat kiszálláson van, és fordítva. Naponta 600-700 gyerek fordul meg csak a székházban, s akkor még a megye többi részét nem számoltuk. Úgy hogy több ezer diákkal próbáljuk megszerettetni a néptáncot” – mondja Barabási Attila.
A program román részének a hivatalos megnyitója április 7-én, hétfőn reggel 9 órakor zajlik, a magyar tagozat hivatalos megnyitója az együttes kövesdombi székhelyén zajlik április 8-án, kedden reggel 10 órától. Akkor nyitják meg a népviselet kiállítást is, amelyen több mint 25 ruha lesz kiállítva, amelyeken keresztül a gyerekek megismerhetik a legjellemzőbb magyar, román és cigány viseleteket is. Ezenkívül néptáncot is tanítanak a gyerekeknek, valamint gyerektánc-házakat szerveznek számukra. Folklórelőadásokban is lesz részük, a magyar tagozat a Mátyás király álruhái, valamint a János vitéz című előadásával kedveskedik a gyerekeknek, mindkettő pont az ő korosztályuk számára készült.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro2014. április 4.
Farkas Árpád hetvenéves
Valahogy úgy vagyok a költővel, hogy örökifjúnak tartom. Alig harmincöt esztendős lehetett, amikor érettségi tétellé vált, hiszen benne volt az 1977-re elkészült, a romániai magyar irodalom történetét bemutató tankönyvben.
Én akkor arra gondoltam, hogy vannak a régi klasszikusok, akik – mondjuk – Janus Pannoniustól Nagy Lászlóig, Szilágyi Domokosig sorakoznak elénk valami helyi Pantheonban, és vannak az élők, a közöttünk járók, akik természetes módon örökkévalók, vagy legalábbis: nagyon-nagyon, de nagyon hosszú ideig egyazon szerelvényen utaznak velünk.
“Mi mítosztalan már,/ de lelkiismeret még”
Gyermekként teljesen más volt az időhöz való viszonyulásom, szép volt, tágas és bizalomkeltő minden, mintha kizárólag értünk, főleg a székelyekért teremtették volna ezt az álom-dús, fenyves és borvizes a világot.
Egyébként Farkas Árpád volt az első élő költő, akit emberi mivoltában is megismerhettem, s mivel a versei hozzám közelálló gondolatokat, miénk-féle mondanivalót hordoztak, igencsak megkedveltem a munkásságát.
Egyébként olyan volt akkor, a hetvenes években a korhangulat, hogy a versnek, a jó versnek, úgy általában, irtózatos ereje volt. Alig-alig fordulhatott elő iskolai ünnepség, amelyen ne hangzott volna el egy-két igen szép és fontos, gerincet erősítő költeménye: az Avaron, az Epilógus a lófürösztéshez vagy igen emlékezetes prózaverse, az a Mikor az öregemberek mosakodnak című. Mert nagyapám is ilyenformán mosakodott vasárnap délelőttönként, úgy tíz óra tájban, még az első harangszó előtt. Írhatta volna Mózsi nagyapámról is, hiszen találkoztak: „…meregető és nyújtózkodó mozdulatokkal/ mosdanak az öregemberek, apró szusszanásaiktól porzik a víz s/ visszahulló függönye mögül felsejlenek háromnegyed százados/ hajoló mozdulataik, botot emeltek a földről, forrásból itták a vizet/ tenyérrel merve, az Irtisz vagy a Tisza partján hajoltak így a/ patak fölé, bokornak támasztva a bajonétos puskát, mikor bukdá-/ csolva, ügető hajolgatással kergettek ellenséget vagy éppen előle/ futottak, fölperzselve a földet és szagolva, törölve magukról a vért…”
Egyébként ma is kellemes borzongás fut végig rajtam, ha felidézem az egykori évzárókat vagy ballagásokat, amikor megilletődött leánykák szavalták valamelyik versét. A hatás frenetikus és feledhetetlen. Recsegnek a hangfalak, begerjed közben az emlék-mikrofon, de ma is hallani az ünnep fénykörében: „…ne csupán látva lássa/ a földet, honnan vétetett/ a fel-feltámadásra.” Ez pedig nem csak biztatás volt, hanem maga volt a megmaradás. In integrum. Holott tiltották, de csoda volt, hogy ez a versbeszéd élhetett és működhetett a lelkekben.
Közéleti költészet a Farkas Árpádé, az a nemes-magyar aggódás, amilyen az Illyés Gyuláé és a Kányádi Sándoré. Minden sora helyén való, értünk való. A költői magasságokat már a Forrás-kötetével (Másnapos ének, 1968) és második könyvével (Jegenyekör, 1971) elérte. A következő évtizedekben szűkszavú volt, ám legalább annyira jelentős publicistaként működött és működik ma is. A poéta manapság ritkábban szól belőle, de akkor ünnep van, versek általi különös vasárnap.
Simó Márton. Székelyhon.ro2014. április 4.
Nőileg: bemutatják az erdélyi nők világát
Megszületett az erdélyi nők magazinja, Nőileg néven. Az önerőből, elszántságból és szenvedélyből megalkotott lap tartalma olyan űrt tölt be, amelyet a magyarországi női magazinok variációi még nem tudtak érinteni, ugyanis a Nőileget erdélyi nők írják az erdélyi nőknek – így mutatta be a szerkesztőség az első évfolyam első számát csütörtök délután a székelyudvarhelyi Gondűző Szállodában.
A nő teremtésének legendájával buzdította eredményes munkára a Nőileg szerkesztőségét Fincziski Andrea, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze, aki átvette lapbemutató moderátori szerepét.
Sokkal több érzelem áll a Nőilegben – mondta el Sebestyén Kinga felelős kiadó, hozzátéve, a lap tartalma tükrözi azt, hogy miként látják az újságírók a körülöttük lévő világot. Hatalmas lelkesedéssel dolgozott a szerkesztőség összes tagja, szívüket-lelküket adták a minőségi tartalomba, emellett érzés kapcsolódik minden íráshoz, ugyanis mindegyik rovathoz hasonló felfogású újságírók csatlakoznak – magyarázta lelkesen a felelős kiadó.
Áttekinthető, ízléses köntösben, igényes fotókkal gazdagítva találkozhatnak Asztalos Ágnes, Barabás Blanka, Forró Gyöngyvér, Kovács Eszter, Lázár Emese, Lévai Barna, Magyari Tekla, Takáts D. Ágnes, Trella-Vásárhelyi Gyopár, Vetési Júlia és Visky Anna írásaival. A szerkesztőség tagjai egyenlő arányban képviselik Erdély régióit az ezentúl minden hónap első hétfőjén megjelenő hatvanoldalas magazinban, mely jelenleg tízezer példányban jelent meg.
Minél több téma bemutatása mellett céljuk volt, hogy közelebb kerüljenek az olvasókhoz, ezt a jövőben találkozókkal is fokoznák, valamint számos nyereménnyel – mondta el Jakab Ildikó értékesítési és marketingfelelős.
Az őket is érdeklő témákat ragadták meg, ezt több hónapos kialakítási folyamat előzte meg, hiszen fontos volt számukra az egyéni érdeklődés és a tartalom összehangolása, így a lapban nem találhatók átvett írások – részletezte Zörgő Noémi, a magazin főszerkesztője. A Farkas Boglárkával készített interjút ajánlotta az olvasók figyelmébe, emellett Dávid Botond székelyudvarhelyi fotográfussal, valamint a hónap pasijával, Bányai Kelemen Barna színművésszel készített interjút olvashatnak a lap hasábjain. A művészetek változatos világát mutatták be a lap Kultúrkoktél rovatában, és saját környezetük lelki oldalát érintették az Egyensúly rovatban. Nem csak a nőket érdekelheti a gasztronómia világa, a férfiak figyelmébe többek között a székelyudvarhelyi Pethő Étterem szeretett szakácsa, Manci néni által készített hagyományos húsvéti lakoma bemutatását ajánlotta a főszerkesztő.
Több oldalnyi színes ruhakölteménnyel kedveskedik a lap, a TrenDíva rovat külföldi, nyugati trendeket mutat be erdélyi fűszerezéssel, hazai divattervező gardróbjából meríthetnek ihletet az olvasók, de Kolozsvár utcáin sétáló hölgyek összeállításaival is megismerkedhetnek.
A mindennapi hősök bemutatására is törekednek: a Közelről rovat érzékeny és egyben nehéz témája a magazinnak, bizonyítva, hogy a nőiesség nemcsak könnyed hangulatú cikkekben összegezhető, hanem társadalmi kérdéseknek teret adva is, érintve a valós problémákat.
Hétfőtől az erdélyi nők felfedezhetik a Nőileg többi témáját is – hangzott el a bemutatón, kiegészítve: remélik, hogy az érzelem-teli, lelkes szerkesztőkhöz hasonló felfogású olvasóközönség csatlakozik.
Veres Réka. Székelyhon.ro2014. április 5.
Versek a költőnek
Sokak számára volt Farkas Árpád „a” költő, némelyek számára mester, egyféle jóakaratú báty, akinek egyéni zamatú, azonnal felismerhető versei mellett erkölcsi tartását is bámulták olvasói, pályatársai.
Csütörtök délután bensőséges, szeretetteljes ünnepségen köszöntötték a 70 éves alkotót tisztelői, rokonai, barátai a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A Székelyföld kulturális folyóirat áprilisi számában tizenhárom író és költő üdvözli – versben és prózában – a kerek évfordulóhoz érkezett „élő klasszikust” (akinek sikerült tréfával oldania a pillanat komolyságát), ezeket az írásokat olvasták fel szerzőik: Ferenczes István, Bogdán László, Borcsa János, Dimény Árpád, Fekete Vince, György Attila, Lakatos Mihály, Molnár Vilmos és Sántha Attila; jelen volt Lövétei Lázár László, a Székelyföld főszerkesztője is. Kis zene is fűszerezte a hangulatot: előbb a Kaláka együttes által megénekelt Virágzápor hangzott el, majd a Plugor Sándor Művészeti Líceum vonósnégyese adott elő Kodály- és Bartók-műveket, végül pedig Majláth Attila egy népdalt. Kolcsár József színész verseket olvasott fel, a városvezetés jókívánságait Incze Sándor tanácstag, nyugalmazott református esperes tolmácsolta, személyes ráadással is nyomatékosítva az üzenetet. Meglepetten és meghatódva válaszolt minderre Farkas Árpád: mert nem tudott arról, hogy ilyen összeesküvés készül a születésnapjára, és mert „ennyi barátja van még az embernek és a versnek”. Nem ilyen lovat akart ő sem – elevenítette fel gyermekkorát –, előbb pilóta szeretett volna lenni, azután kezdett verset írni, hogy szárnyai nem nőttek. Idővel kiderült, hogy a verseket ki is nyomtatják, és fel is szállnak, emberek közé mennek: így alakult a költői pálya, amelyhez az embernek, magyarnak, székelynek levés kényszere és igyekezete társult. Erre kell törekedni, nem arra, hogy élő vagy holt klasszikusok, esetleg múzsák legyünk – fogalmazta meg a Hargita megyei Siménfalván született, munkásságáért több rangos díjjal is kitüntetett költő, aki büszkén és felemelt fejjel vállalta, ami ráméretett: hogy „erdélyinek születtem és annak kellett maradnom”. Azt is elmondta, hogy külföldön, más tájakon éppen a sajátosan székely szavajárású, ízű, élményvilágú versei a legkeresettebbek, és ez nagy öröm. Éljünk a világban, ha már megadatott nekünk, és legyenek barátaink, mert valahogy így áll össze a közösség; vigyázzunk nagyon egymásra, ahogy én is szerettem volna a szavakra vagy a versekre vigyázni, hogy ne dülöngjenek szanaszét, ne lézengjenek csak úgy a világban – mondotta el köszönetképpen. A rendhagyó születésnap dedikálásokkal, oldott beszélgetéssel végződött. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. április 5.
Hírsaláta
ÖNJOGFOSZTÁS KÉNYELEMBŐL. A Mensura Transylvanica szerint a meglévő nyelvi jogokkal sem él a magyar polgárok jelentős része. Ez ügyben nagy a magyar érdek-képviseleti és jogvédő szervezetek felelőssége is. Ha már a hivatalok ezt nem teszik meg – a magyar szervezetekre hárulna, hogy folyamatosan, akár rendszeres tájékoztató kampányok révén bevigyék a köztudatba: megvan a lehetőség a magyar nyelvű ügyintézésre és a magyar nyelvű űrlapok használatára. Ezen állapotok jobbá tételére az úgynevezett civil kurázsi is szükséges. Felvidéken mozgalom indult a jelentős részben magyarok lakta régiókban, Hol a magyar felirat?, illetve Ha kell a pénzünk, kérjék magyarul is! matricákkal tudatosították a hivatali illetékesekben és a vállalkozókban, hogy magyar nemzetiségű ügyfeleikre sem árt gondolniuk.
MEGIJEDT ELÖLJÁRÓ. Bár az SZNT székelyudvarhelyi szervezetének kezdeményezésére felmerült, hogy a városháza székely lobogót helyezzen el a Márton Áron téren, Bunta Levente polgármester szerint nem időszerű ezzel foglalkozni. Az elöljáró azzal magyarázta kijelentését, hogy a hatályos törvények szerint a nemzeti szimbólumokat nem lehet állandó jelleggel kifüggeszteni közterületen. (Krónika)
CSÖKKEN AZ OROSZ GÁZIMPORT. Az eddiginél is kevesebb orosz gázt importál Románia ettől a hónaptól. A korábbi öt százalék helyett áprilistól a lakossági fogyasztás két százalékát fedezik importból, az ipar esetében tíz-húsz százalékról öt százalékra csökken az orosz gáz aránya. Románia évi 10–11 milliárd köbméter földgázt használ, miután az elmúlt években jelentősen csökkent a gázfogyasztás. 2008-ban még 18 milliárd köbméter gáz fogyott el, ebből hatmilliárd importból származott. Most azonban egymilliárd köbméter származik külföldről. (Erdély FM) KISTAFÍROZTÁK A NÉMET ÉS A MAGYAR SZÍNHÁZAT. A temesvári városháza 1,3 millió lej értékben vásárol műszaki eszközöket – reflektorok tartókkal együtt, elektronikus vezérlésű díszletmozgató rendszerek, mechanikus működtetésű új függöny, hangszórók, mikrofonok, hang- és videolejátszók, keverőasztalok, profi számítógépek, varrógépek, vasalók stb. – a temesvári magyar és a német színháznak. A két társulat jelenleg közös teremben játszik, így a műszaki eszközöket mindkettő használhatja. A magyar színház számára haszongépjárművet is vásárolnak. A városháza egy alternatív előadótermet is szeretne a német színház rendelkezésére bocsátani (a magyar színháznak van egy ötven férőhelyes stúdióterme), amelynek tervei idén elkészülnek. (Nyugatijelen.com) SZAHARAI HOMOKOT HOZ A SZÉL. A România TV által idézett hazai szakemberek szerint Romániát is elérheti az a Szaharából érkező hatalmas porfelhő, amely már kedd óta megkeseríti a britek életét. A por- és homokszemcsék olykor óriási távolságokra juthatnak, akár több ezer kilométert is utazhatnak a légkörben, kontinensről kontinensre vándorolhatnak. Az elmúlt napokban is ez történt: homokviharok dúltak a Szaharában, és a sivatagi homokszemcsék a légkörben kialakult erőteljes délies áramlással messze, Északnyugat-Európáig jutottak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. április 5.
Páll Lajos: Válogatott versek (Székely Könyvtár)
Nagyon nehéz volt...
...a Páll Lajos-összesből válogatni, mert túl közel van még, mert hallom még enyhén karcos hangját, a dikcióját, amint mondja, szavalja verseit, amelyek így élőbb, katartikusabb hatással égtek belénk, másabbá, tágasabbá lett a holdudvarral, mint amikor a papírra örökített szöveggel szembesül az ember.
Nehéz volt kihagyni az egyiket, beválogatni a másikat, amikor sokszor ott láttam a vers mögött a képet is, a festőállványon éppen készülő alkotást, a kínkeserves küzdést az anyaggal és a megszenvedett élettel. „...mikor valamit előbbi Nemlétezőből utóbb a Léthez juttatunk el, azt, aki odajuttatja: alkotónak, a létrehozott dolgot pedig: alkotásnak hívjuk” – olvasom Platónnál a művészet mibenlétéről szóló töprengésekben, s máris oldalamba üti tőrét a kételkedés kisördöge, mert Páll Lajos Léthez juttatott alkotásai mögött látom, érzem, hallom, sejtem a kimondhatatlant is, az isteni káoszban szanaszét kavargó Nemlétező elemeit, reminiszcenciáit, borozásaink közben elejtett félmondatait, hallgatásait a Duna-delta megsemmisítő táborairól, az Andromache rabhajó pokláról, Szamosújvár gyalázatáról, a koncepciós perek vérbíróiról, a rabtartó pribékekről, akik nemlétezőként, éterivé szublimáltan kísértetként bolyonganak immár a Létező Páll Lajos-életmű pokoltornácain. És ott lebeg fölöttük a szülőföld, Korond, az alfa és az ómega, az Atlantisz mélyére süllyedt édeni szédület, ó, nem a valódi, az utcaszélére kirakodott, zsibvásáros, kivagyi, közönséges urbe, hanem az egyszeri, egyedi, megismételhetetlenül megszenvedett, csak a Páll Lajos-i teremtés által örökkön Létezővé lett, síró-kacagó tündérkert. A Szép! Az érdek nélkül tetsző. A mindenséggel mérhető.
A kötet szerkesztése közben végképp meggyőződtem, hogy az oktondiságok oktondisága Páll Lajos kapcsán feltenni a kérdést – sokan fel is tették, és sajnos, meg is válaszolták –, hogy a festő, avagy a költő-e az előbbre való. Alulírottként most is azt mondom, amit mindig is: nincsen két Páll Lajos! Egy van, egyetlen, a totalitást kísértő, az egyetemes felé törekvő elementáris erejű alkotó. Páll Lajosnál a látvány, a vizualitás a lírai dallammal szervesülve lényegül megismételhetetlen egyetlenné, szinte álombéli egésszé, múlhatatlanul nyugtalanító gondolattá. A kételkedőknek egyetlen próbát ajánlanék csupán: tessék megállni Páll Lajos Passió című festménye előtt, és bekapcsolni a magnót az E se tánc? című versére. Bizony, Egy a Kettő, s így ez az Egy több, mint a Kettő. Páll Lajos immár lezárult életművében a festészet és a költészet a sziámiiker-szindróma megtestesüléseként működik, épp oly csodásan, akár az Úr. Mögöttük ott érezzük a megszenvedettséget, amelyet a nagy előd, a szigorú tekintetű mester, Zsögödi Nagy Imre imperatívuszként állított a kortárs alkotók, tanítványok elé, legyenek azok festők, költők, szobrászok, zenészek, a múzsák áldott-átkozottjai. Páll Lajos világi, közemberi, hétköznapi, ha úgy tetszik: fizikai élete telített volt szenvedéssel és fájdalommal, önpusztító küzdelemmel, amely fölött azonban a legnehezebb pillanatokban is ott lebegett a derű, az irónia, az önmagunkon való kacagás képessége, mint teremtéskor az Isten lelke a vizek fölött. Szinte magam előtt látom, amint Szilágyi Domokossal egymás karján oltják ki sírón-kacagón a cigarettacsikkeket, bizonyára az ifjúkor vagányságától is megrészegülten, de valószínűbb, hogy a kínról való több tudásért, vagy azért a bizonyosságért, hogy a fizikai fájdalomnál elviselhetetlenül teremtőbb gyötrelem lehet az alkotó lelkének a mélységeiben.
Van Páll Lajosnak egy emlékezetes metaforája az alkotó ember helyzetéről. Ebben a vallomásban ahhoz a balga favágóhoz hasonlítja önmagát, aki a sudár fenyőfa kivágásához úgy kezd hozzá, hogy alulról fölfelé haladva nyesi le a gallyakat, végeredményben maga alatt vágja a fát, s csak amikor fölér oda, hol a piros tobozok tündökölnek, veszi észre, hogy bár messzire, nagyon messzire, tán az Óperenciásig is elláthat, nincsen visszaút, a család tűzifa nélkül, ő pedig végképp egyedül maradt. Egyedül a Jóisten van vele.
Ott van immár. Néki mondja verseit.
Ferenczes István. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. április 5.
Kőrösi Csoma Sándor és családja az anyakönyvek tükrében (230 évvel ezelőtt született a nagy Kelet-kutató)
Bölcsőjét Háromszéken, a Keleti-Kárpátok hegytömegének lábánál ringatták.
A századok folyamán, akár a legtöbb székely településen, az egykor egységes székely társadalom itt is nagy szerkezeti változáson ment át. A tizenkilencedik század elejére Kőrös lakosainak nagy része már az aránylag egyforma határőri katonai rendből és aránylag kisszámú jobbágyból, továbbá egy papból, egy tanítóból és egy-két cigány családból tevődött össze. Bizonyság erre, hogy a születési anyakönyvben 1830–1847 között bejegyzett gyermekek közül 215 származik gyalogkatona családból és csak 37 jobbágycsaládból, illetve egy-egy papi, illetve cigány családból. A látszólag egyenrangú gyalogkatonák között volt egy jobb módú réteg is Kőrösön, amit a Csoma, Gecse, Nagy, Ördög, Debreczi, Csorja, Dancs, Teleki, Bernád nevűek képviseltek. Ezek közé tartozott Kőrösi Csoma Sándor apja, Csoma András is, hiszen már a Székely Határőrség megalakulásának első évtizedeiben ő töltötte be a faluban a mindenható káplár szerepét. E jobb módú, hétgyermekes katonacsalád hatodik gyermekeként született Csoma Sándor. Napjainkban sok téves nézet él róla a köztudatban, és életrajzában sok a kiegészíteni való – írja Csetri Elek professzor, az egyik legjelentősebb hazai Csoma-kutató. Az anyakönyvekről szóló digitális felvételek birtokában – meglehetősen alapos kutakodás után a Csoma-irodalom e „kiegészíteni valójához” szeretnék hozzáadni valamit, néhány – fikcióból származó – téves nézetet tisztázni, eddig ismeretlen adatot bemutatni, illetve felvetni egy-két megválaszolásra váró kérdést.
Ki is volt Kőrösi Csoma Sándor? Nekünk, háromszéki székely-magyaroknak, (ahogyan ő is nevezte magát) büszkeségünk, aki „lerakta a modern tibetológia alapjait”, amikor „Tibet nyelvét és irodalmát feltárta a tudomány számára”, összegyűjtve és betűrendbe szedve e nyelv 40 000 szavát. Ezt felhasználva 1834-ben kiadta az angol–tibeti szótárt és a tibeti nyelvtant. Ezenkívül elkészítette a szanszkrit–tibeti–angol szótárt is.
E munkák befejezése után Buddha élete tanulmányozásához kezdett, és „a tibeti kánonnak Buddhára vonatkozó részeit foglalta tömören össze”, még két fontos tanulmányt tett közzé a csak tibeti nyelven fennmaradt buddhista tanításról, majd ezeket követve 1838-ban a buddhizmus különböző rendszereiről. Közben sohasem mondott le eredeti célkitűzéséről: a magyarok őshazájának megtalálásáról. Nyelvészeti és vallási kutatásait igen nagy nehézségek között, legtöbbször „hideg és nélkülözés” közepette végezte a zanglai lámakolostorban, később Kamumban a kolostor mellett lévő „viskóban”, amit az őt meglátogató dr. Gerardtól tudunk.
Csoma-kutatók számos életrajzi regényt, tanulmányt írtak, különleges élete több költőt megihletett, de a gyermekkorára és a családjára vonatkozó egyházi anyakönyvet – amely e kor talán egyetlen hiteles forrása – sem a régi, sem az új kutatók nem tanulmányozták kellőképpen, az utolsó hét-nyolc évtizedben pedig senki (bizonyság a levéltárban lévő kötetek olvasói kimutatása!). A gyermekkort – főleg a regényírók – pontatlan adatokkal, fikcióval töltötték ki, amelyet a későbbi életrajzírók, lexikonok szerkesztői (újabban a világháló is) átvettek. Ezért van napjainkban is „a sok téves nézet és életrajzában a sok kiegészíteni való”.
Az életrajzírók között Duka Tivadar az első, majd az ő munkáját felhasználva és kiegészítve W. W. Hunter írt angol nyelven könyvet Kőrösi Csoma Sándorról. Mindketten sok értékes adat mellett olykor nem létező – a korra jellemző romantikus – adatokkal is színezték az életrajzot. Ezekből merít Baktay Ervin, aki végigjárta Csoma útját. Később Benedek Elek is, aki szegény családnak véli a Csoma Andrásét, holott a káplárság már önmagában írástudást és jobb módot tételez. A kőrösi származású Debreczy Sándor, bár tanulmányozta az anyakönyveket, több olyan adatot közölt, amely nincs összhangban az általam találtakkal.
Napjaink kutatóinak egy része, Le Calloc’h, Szilágyi Ferenc a születési évet is kétségbe vonják, mert az útlevélben 1819-ben 32 évesnek tünteti fel magát, s ezek szerint – „több kortárs véleményével alátámasztva”, állítják a nevezett szerzők – 1787-ben kellett születnie. Csakhogy az anyakönyvben ebben az évben nem találunk ilyen bejegyzést! Csupán a keresztelés dátuma, l784 Aprily 4. szerepel.
Az egyik legnépszerűbb könyv szerzője, az említett Debreczy Sándor azt írta: „Csoma András és Gecse Krisztina házasságából hét gyermek született, öt leány és két fiú. Az elsőszülött Ágnes 1772-ben el is halt. Két év múlva Julianna született. 1776-ban Zsuzsanna szintén elhalt, a két évre rá született Krisztina, édesanyja örömére életben maradt. A leányok hézagos sorát 1781-ben Mária zárta, ki születése után elhalt nővérei sorsát követte. Csoma András hatodik gyermeke, első fia, Sándor volt. A megpróbált családot 1788-ban az utolsó gyermek, Gábor egészítette ki.” Tehát úgy vélte, hogy három lány már csecsemőkorában elhalt.
Azonban hiába keressük a Debreczi Sándor által említett, csecsemőkorban elhunyt kislányok nevét a születésük évében elhaltak között, mind Ágnes, mind Susa nevét csak 1805-ben találjuk. A következő évben hal meg Susa „törvénytelen ágyból” született kislánya is. Tehát Ágnes 33 éves, Susa 29 éves korában hunyt el.
Nem volt hosszú életű a két férjhez ment lány sem. Júlia (Dancs Józsefné) 1820-ban halt meg szárazbetegségben (TBC). Krisztinát nem találtuk meg, de Csoma Sándor 1835-ben írt végrendeletében ez áll: „Nemkülönben testvérem szívére kötöm, hogy a szerencsétlen Annát, már rég megholt Krisztina néném nagyobbik lányát mindenben segítse.” Anna ugyanúgy törvénytelen ágyból született, akárcsak a „Júlis lánya, Maris”. Az ötödik lány, Mária hároméves korában halt meg. Hacsak ez a Mária nem egy másik, Csoma András ugyancsak 1784-ben született, csecsemőkorban meghalt lánya, aki feltételezésünk szerint Csoma András káplár úr első házasságából született. Ugyanis a káplár úr 41 éves volt, amikor Gecse Krisztinától megszületett Ágnes nevű lánya.
Kőrösön, de különösen a Gecse családban abban az időben sok a fiatalon, szárazbetegségben elhunyt ember. A legfiatalabb testvér, Gábor is 62 éves korában hunyt el, a felesége szintén fiatalon, szárazbetegségben halt meg, és a gyermekei közül is négyen.
Feltételezhetjük, hogy Kőrösi Csoma Sándor a végzetes malária mellett krónikus gümőkórban is szenvedhetett, s így 58 éves korában könnyen végzett vele a frissen szerzett maláriás betegség. Nos, ezek csak egy orvos-helytörténésznek a kellően nem tanulmányozott keresztelőkönyvben talált adatai és az azokon való töprengés keltette hipotézisei, látván a családban előforduló alacsony életkort. Hozzáértő Csoma-kutatóknak talán ezen is érdemes elgondolkozniuk.
Dr. Nagy Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. április 5.
Példák a díszdoktorságról
Lehet legyinteni, elítélően nyilatkozni a hírneves szívsebész professzor gesztusáról, aki április elsején visszaadta díszdoktori címét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy dr. Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem emeritus professzora, aki gyermekkorától személyes tanúja volt a vásárhelyi egyetem történetének, ahol édesapja is kiváló sebészként, tanárként oktatott, szükségesnek érezte, hogy kifejezze tiltakozását a MOGYE diszkriminatív oktatáspolitikája ellen. Cselekedete nem hirtelen és meggondolatlan fellángolásból született, gesztusát hosszú vívódás előzte meg. 2005-ben ugyanis őszinte örömmel és reményekkel vette át a kitüntető díszdoktori címet, amellyel munkásságát elismerték, s lelkesen követte mindazt, ami az egyetemen történik. Az utóbbi évek botrányos eseményei, amelyek során a román törvényeket figyelmen kívül hagyva hátrányosan megkülönböztetik a magyar tannyelvű oktatást, a világjárt professzor szemszögéből ellentmondanak annak a légkörnek, amit egyetemi tanári köröktől joggal várna el az egykori diák, s a mai nyugalmazott professzor, akinek alkalma volt külföldön és Magyarországon is megismerni ezt a közeget. A csapást pedig érzésem szerint nem a régi "orvosdoktorok kihűlt arcára mérte", hanem a mai többségi egyetemi vezetésre, amely minden úton- módon igyekszik kitörölni az intézmény keletkezésének és múltjának számára lényegtelen és kellemetlen eseményeit, s megakadályozni a magyar oktatás folytonosságát. A szenátusi teremben szétnézve erről hamar meggyőződhet az, aki ismerte a múltat és látja a jelent.
Lehet Péterffy professzor gesztusát udvariatlanságnak nevezni, s hivatalban levő rektorként lekicsinylő undorral szólni a "mutikulturális" egyetemre magyarul benyújtott lemondó levélről (a lasat ceva documente în limba maghiara), amit törvényellenes módon nem iktattak be. A rektor nem először vall színt ilyen hangnemben a magyar nyelvről. Lehet fenyegetőzni is, hogy majd meghozzák a szükséges intézkedést a Debreceni Egyetemmel szemben, ahol Péterffy professzor oktatott, ha az egyetem is egyetért emeritus professzorának a gesztusával. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy dr. Péterffy Árpád immár a második egyetemi tanár, aki ily módon fejezi ki tiltakozását. 2012-ben ugyanehhez a gesztushoz folyamodott dr. Tulassay Tivadar professzor is. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem volt rektorát törekvéseik és gyümölcsöző együttműködési kísérleteik kudarca győzte meg arról, hogy orvosprofesszorként nem viselheti a vásárhelyi egyetemtől kapott díszdoktori címet, amit angol nyelvű levélben származtatott vissza.
Szóval lehet anyázni, gyűlölettel teli szavakkal fröcskölődni a különböző közösségi oldalakon, de azért el kellene gondolkozni azon, hogy a szomszédos ország egyetemei által felajánlott segítség, a lehetséges jó kapcsolatok helyett, érdemes-e a magyar tagozat elleni gyűlölet diktálta úton továbbhaladni. Mert egyelőre csak magyar egyetemi tanárok, de nem kizárt, hogy a jövőben más nációk professzorai sem tartják majd szalonképesnek a vásárhelyi egyetem által felkínált címet. Ahogy a minap Angela Merkel német kancellár sem kért a bukaresti Műszaki Egyetem díszdoktori kitüntetéséből.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)2014. április 5.
Sajtóközlemény
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete határozott fellépést követel a hatóságoktól az utóbbi időben aggasztóan fokozódó magyarellenesség megfékezésére! Sajnálatosnak tartjuk, hogy szűk egy hónap alatt több próbálkozás is történt a város magyar közösségének provokálására. A történtek ismeretében egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek nem csak szélsőséges, intoleráns, elvakult emberek partizánakciói, ugyanis egyre többen csatlakoznak az ilyen szélsőséges nézetekhez és megnyilvánulásokhoz. Nem lehet véletlen, hogy március 19-én, amikor Marosvásárhely fekete márciusának évfordulóján román hazafiak – a városháza engedélyével – a város főterén tüntethettek a magyarság jogkövetelései ellen, ismeretlenek megrongálták a Nemzeti Színház pannóját, és eltávolították róla a magyar feliratokat! A jelzett időszakban történt az is, hogy fekete festékkel bemázoltak több helységnévtáblát a megyeszékhely környékén. Március utolsó hétvégéjén pedig ismeretlen elkövetők az egykori barátok templomának főtéri tornyára rámázolták a szélsőségesen nacionalista, magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Új Jobboldal jelvényét, majd abba horogkeresztet festettek. Végezetül pedig a múlt hét végén a Maros Kosárlabdaklub mérkőzésén történt egy minősíthetetlen incidens: a magukat szurkolóknak nevező személyek megengedhetetlen hangvételű üzeneteket intéztek a magyarokhoz, durván megsértve ezáltal nemzeti közösségünk tagjainak önérzetét.
Elég volt! Kérjük, sőt követeljük az illetékes hatóságoktól, hogy derítsék ki: kik és miért provokálják folyamatosan a magyarságot, és tegyenek meg mindent, ami hatáskörükben áll, hogy a hasonló cselekedeteknek a jövőben elejét vegyék!
A magyarságot gyalázó felirat ügyében az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete feljelentést tett az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, és kérte az elkövetők kilétének megállapítását és megbüntetésüket, továbbá a nagyszebeni klubnak, a csapat szurkolói csoportjának felülvizsgálatát is, valamint a Román Kosárlabda-szövetségnek a megbírságolását. Utóbbiét azért, mert nem indított belső vizsgálatot saját rendszabályzatának megsértése okán, és beérte annyival, hogy az ügyet a karhatalmi szervek hatáskörébe passzolta.
Marosvásárhelyen békére, nyugalomra, egymás elfogadására van most szükség! A fent említett romboló hatású tevékenységek helyett a fölös energiákkal inkább a gazdasági fellendülés elősegítésén kellene munkálkodni, és élni a számtalan kulturális esemény adta lehetőséggel.
Köszönjük ugyanakkor a békés, higgadt ítélőképességű marosvásárhelyiek józanságát, akik nem reagáltak mindezen törvényt és becsületet sértő magatartásformákra! Az önmérséklet bölcsességre vall, míg az elvakult indulatosság kulturálatlanságra.
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete
Peti András elnök. Népújság (Marosvásárhely)