udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 781-810 | 811-840 | 841-870 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. február 17.
Taktikás autonómiatervezet
A tavaszi ülésszak során a parlament elé terjeszti autonómiastatútum-tervezetét az RMDSZ. Ezt Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke jelentette ki, hangsúlyozva: a dokumentumot eddig taktikai okokból nem mutatták be.
Az RMDSZ szakemberei az autonómiatervezet két változatát készítették elő, néhány kérdést azonban még tisztázni kell. Az egyik vagy másik változatot az alaptörvény módosításának vagy jelenlegi formájában maradása függvényében hozzák nyilvánosságra – magyarázta az Erdély TV Híradójának Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
„Hogyha az alkotmánymódosításról úgy látjuk, hogy egyenesbe kerül, meg tudja ezt a parlament szavazni és népszavazásra kerül és benne lesznek az alkotmánymódosításban, az új alkotmányban, amelyeket mi tettünk le és elfogadták, például az, hogy a közigazgatási régiókon belül létrejöhessenek az alrégiók, akkor a dél-tiroli mintához, modellhez hasonló tervezetet nyújtunk be” – vélekedett Kelemen Hunor szövetségi elnök, RMDSZ.
Ez jelentené Székelyföld vagy akár Partium számára azt a megoldást, ami a közösségi autonómiát egy külön alrégióban biztosíthatná. Amennyiben nem lesz alkotmánymódosítás, akkor a jelenlegihez igazított tervezetet érvényesítenék.
„Ez azt jelenti, hogy a székely megyéknek a szabad társulásából jöhetne létre az a székelyföldi autonómia amely az ottani közösségek számára, azt az ügyintézést, döntési hatásköröket adná meg, amelyet mi ebben a tervezetben elképzeltünk”. – mondta el Kelemen Hunor szövetségi elnök, RMDSZ. A szövetség azért dolgozott ki két változatot, mert nem szeretne közvitára bocsátani, valamint a parlament elé terjeszteni egy olyan tervezetet, amelyről eleve köztudott, hogy nem állja ki az alkotmányossági próbát. Ennek elfogadásához bár a román többséget meg kell győzni, a honatyák nem utasíthatják el az alkotmányra hivatkozva – hangsúlyozta Híradónknak az RMDSZ elnöke.
Palkó Attila
erdely.tv
Erdély.ma,2014. február 17.
Támogatást kér az RMDSZ a kórházi anyanyelvhasználatról szóló tervezethez
A román parlamenti pártok támogatását kérte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) hétfőn a kórházi anyanyelvhasználatot segítő törvénymódosítás elfogadásához.
A tervezetet ismertető parlamenti képviselők – Kerekes Károly és Markó Attila – hétfői sajtóértekezletükön rámutattak: Romániát a 2007-ben ratifikált Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája is arra kötelezi, hogy közkórházaiban és szociális intézményeiben lehetővé tegye az anyanyelvű kommunikációt a kisebbségi nyelvet beszélő páciensek számára, erről szóló tervezetüket a szenátus mégis elutasította.
Az RMDSZ politikusai a módosítás képviselőházi vitája előtt felhívták a figyelmet arra, hogy egy olyan joghoz kérik a román pártok támogatását, amelyet a kommunista rendszer sem tagadott meg a romániai kisebbségektől.
1978-ban Románia törvénybe iktatta, hogy a kisebbségek által lakott térségek egészségügyi intézményeiben kisebbségi nyelvet is beszélő szakszemélyzetet kell alkalmazni – magyarázták. Az egészségügyi törvény módosítását célzó indítványukban az RMDSZ törvényhozói a Ceausescu-rendszer idején is hatályos előírást akarják ismét elfogadtatni, azzal a pontosítással, hogy ez azokra a településekre érvényes, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább húsz százalékát.
Az RMDSZ képviselői bemutattak egy átfogó tanulmányt a nyelvi charta betegjogi rendelkezésének európai alkalmazásáról. Erre alapozva azt állították: egyes európai uniós országokban előnyt jelent a kisebbségi nyelvtudás a kórházi személyzet alkalmazásánál, másutt nyelvtanfolyamokkal készítik fel az egészségügyi alkalmazottakat arra, hogy megértsék a kisebbségi nyelvet beszélő páciensek anyanyelven elmondott panaszait.
Kerekes Károly az MTI-nek elmondta, a csaknem felerészt magyarok lakta Marosvásárhelyen is van olyan kórházi részleg, ahol egyetlen alkalmazott sem beszél magyarul.
„Volt egy lapockatörésem, bekerültem a sürgősségre és ott egy román orvos volt, akinek nem tudtam elmagyarázni, mi fáj. Megpróbáltam magyarul kommunikálni vele, de elutasított: azt mondta, beszéljek románul. Biztos vagyok benne, hogy sokan kerülnek ilyen helyzetbe, és a betegek a következményektől tartva még reklamálni sem mernek, hiszen az egészségükről van szó" – magyarázta a képviselő.
Hozzátette: a kórházi anyanyelv-használatról szóló törvénymódosítás tervezetét kedden tűzik napirendre a képviselőház egészségügyi szakbizottságában.
MTI
Erdély.ma,2014. február 17.
Román alkotmánymódosítás – Kelemen Hunor: az alkotmánybíróság túllépte hatáskörét
A román alkotmánybíróság túllépte hatáskörét, és lezárta a 2014-es alkotmánymódosítás lehetőségét – jelentette ki az MTI-nek Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke hétfőn, a taláros testület előző napi döntését kommentálva.
A testület alkotmányellenesnek minősítette a parlamenti különbizottság alkotmánymódosító tervezetének 26 pontját, közöttük a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatokat. Az alkotmánybíróság szerint ezek túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt.
„Nem fogunk támogatni 2014-ben alkotmánymódosítást, és úgy látom, hogy az nem is lesz lehetséges" – mondta az RMDSZ elnöke, hozzátéve, hogy a helyzet „egy alkotmánybírósági diktatúrához" hasonlít.
MTI
Erdély.ma,2014. február 17.
Autonómia (14.) – Székely önrendelkezés
Nemzeti múltunk meghamisítása 1821-re vezethető vissza, amikor a bécsi kancellária írásban ad utasítást egy olyan őstörténet megírására, amellyel a magyarok tartása és büszkesége megtörhető.
Ennek folyamodványaként születik meg később két német ajkú nyelvész, Budenz József és Paul Hunsdorfer tollából a finnugor elmélet. Magyarországon ezt azóta sem vonták vissza, bár napjainkban a nyelvi, régészeti és történelmi kutatások eredményein kívül már örökléstani (genetikai) vizsgálatok is igazolják a krónikáinkban rögzített igazságot, miszerint a Kárpát-medencét mindig magyarok lakták, Árpád ide hazatérő népét pedig székelyek fogadták.
A magyarság többi részétől eltérően a székelyek nem vármegyékbe, hanem önálló közigazgatási egységekbe, úgynevezett székekbe szerveződtek. Az általuk napjainkban is belakott területet hét fő szék, vagyis Aranyos-, Csík-, a Háromszék néven egyesült Sepsi-, Kézdi- és Orbai-, valamint Maros- és Udvarhelyszéken kívül öt fiúszék (Gyergyó- és Kászon-, Miklósvár-, végül Bardoc- és Keresztúrszék) alkotta. A székeknek gazdasági, katonai és igazságszolgáltatási hatáskörük volt, élükön a tisztségét választás útján elnyerő bíró és katonai parancsnok, a hadnagy (kapitány) állt. Munkájukat az előkelő székelyekből álló tanácsadó testület, később pedig a mellette felállított esküdtszék segítette. Az egyetlen kinevezett vezető a székely haderő parancsnoki tisztjét ellátó székely ispán, akinek beiktatásakor esküt kellett tegyen a székely szabadság és Székelyföld oltalmazására.
A nemesi joggal felruházott székelység belső életét saját nemzetgyűlése szabályozta, adót nem kellett fizetniük, csupán új király trónra lépésekor tartoztak ajándékkal, viszont az országot fenyegető veszély esetén, saját költségükön történő hadba vonulásra vállaltak kötelezettséget. A legkisebb közigazgatási egységük a tízes bíró által vezetett, 10 katona előállítására képes település volt. A földet és erdőt közösen birtokolták, így együtt gazdálkodtak és tenyésztették az állatokat is, ezért magszakadás esetén a vagyon nem a kincstárra, hanem a közösségre szállt.
A történelem folyamán a székelyek önrendelkezési jogait többször próbálták megnyirbálni, azonban ha óriási véráldozatokkal járó lázadások árán is, de mindig sikerült azokat visszaállíttatni. A székek önállósága az 1876-ban véghezvitt megyésítéssel szűnt meg végérvényesen.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma,2014. február 17.
Zászlóháború helyett
Újabb, a székelyföldi magyar közösség véleményének kinyilvánítását célzó kezdeményezést kaszált el a prefektus és az igazságszolgáltatás: ezúttal a megyei önkormányzat népszavazás kiírásáról szóló határozatát nyilvánították törvénytelennek, amelyben a székelyföldi fejlesztési régió kialakításáról kérdezték volna az itt élőket.
Persze, aligha számít meglepetésnek, hogy a kormánymegbízott azonnal a közigazgatási bírósághoz fordult az ügyben, de még az alapfokú ítélet láttán sem csodálkozhatunk túlságosan, az elmúlt években ugyanis hozzászokhattunk már ahhoz, hogy Romániában bizonyos értelemben különleges státussal bír Székelyföld: egészen más törvények érvényesek itt, mint az ország többi részén, és ami másutt szabad, az nálunk tilos. Nem nyilváníthatjuk ki véleményünket a demokrácia egyik alapvető eszköze, a referendum révén, nem használhatjuk szimbólumainkat, zászlónk nem loboghat, még a községháza felirat is sérti a román államhatalom helytartóinak szemét. De hiába ennyire kiszámítható a bukaresti hatalom, mégsem tudunk mit kezdeni a helyzettel. Véget nem érő szimbólumháborúba kényszerülünk, ráadásul folyvást védekező állásban, válaszunk pedig se nem elég határozott, se nem elég bölcs, de még csak nem is egységes. Tudtuk ugyan előre, hogy keresztbe tesznek a népszavazási próbálkozásnak – mégsem az erősebb, közigazgatási hatáskörökkel is felruházott székelyföldi régió szerepelt a tervezetben, eleve a kompromisszumos változatot választottuk. És hiába nyilatkozza egyfelől Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, hogy előre egyeztetett forgatókönyv szerint kérte fel az SZNT autonómiapárti határozatok elfogadására a székelyföldi önkormányzatokat – Kelemen Hunor már fanyalog és kétségeit hangoztatja. Habozunk, vitatkozunk, meghátrálunk – észre sem vesszük, és a bukaresti hatalom játékát játsszuk.
Ráadásul miközben a szimbolikus térben folyó harcra áldozzuk minden energiánkat, megfeledkezünk arról, hogy önszerveződésünkre figyeljünk: elherdáljuk természeti értékeinket, nem törekszünk civil és szakmai szervezetek létrehozására, megerősítésére, saját intézményrendszer kiépítésére, nem élünk nyelvi jogainkkal, nem építjük tudatosan a helyi gazdaságot, közéletünket mindinkább áthatja a balkániasodás, a korrupció. Pedig nem ártana átmenteni némi muníciót az önmagunk, igénytelenségünk, közönyünk elleni küzdelemre is. Mert ez még nehezebb lesz, mint a Bukaresttel való viaskodás.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 17.
Szent Benedek Napközi Otthont avattak (Felsőlemhény)
Ünnepi szentmisén, Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke jelenlétében avatták fel és áldották meg Felsőlemhényben a Szent Benedek Napközi Otthont a régi óvoda épületében, amelyet az önkormányzat anyagi támogatásával újítottak fel. Kézdiszéken az esztelneki Szent Rita, a kézdiszentléleki Bartók Albert és a kézdialmási Kelemen Didák után a tegnap felavatott a negyedik napközi otthon, amelyet a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet.
A zsúfolásig telt felsőlemhényi római katolikus templomban a szentmisét Csaba testvér tartotta Sántha Pál helybeli plébános koncelebrálásával. A plébános és Gergely Erika, az otthon nevelője köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy létrejöhessen a napközi otthon. Böjte Csaba a kovásznai Boldog Apor Vilmos Gyermekotthon gondozottjainak egy részét is meghívta a szentmisére, akik latin nyelvű énekeket adtak elő. A ferences szerzetes elmagyarázta: az általa vezetett alapítvány kétféle otthont működtet, a napközit átlagban 15–20 óvodás és kisiskolás látogatja a tanórák után, ahol megebédelnek és elkészítik a másnapi házi feladatokat, majd este hazamennek (ilyen a felsőlemhényi is), a másik a bentlakó otthon, ahonnan a gondozottak nem mennek naponta haza. Csaba testvér azt kívánta, alakuljon ki élő kapcsolat a faluközösség és a napközi otthon között. A szentmise végén a Szent Benedek Napközi Otthon lakói rövid műsort adtak elő, majd a helybeliek és a meghívottak a régi óvoda épületéhez vonultak, ahol Böjte Csaba megáldotta a napközi otthont (felvételünkön). Az avatóünnepség közös imával ért véget.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 17.
Átértelmezett történelem
Aranykor, barátok és ellenségek
„Inkább jöjjenek vissza a lengyelek! Jobban járnánk, ha nemzeti kisebbség lennénk az EU- és NATO-tag Lengyelországban, mintsem névlegesen függetlenül évtizedekre ismét az orosz csizma alá kerüljünk” – hallani a hónapok óta gyűrűződő politikai válság kapcsán egyes erős nemzeti elkötelezettségű ukrántól.
Azoktól, kiknek felmenői 1919-ben és 1943–45-ben még fegyverrel küzdöttek a lengyelek ellen!
Véleményük nyilván periférikus a mai Nyugat-Ukrajnában, mégis nagyszerűen tükrözi azt a gyökeres és széleskörű társadalmi szemléletváltozást, amit a keserű történelmi tapasztalat váltott ki.
A mai Nyugat-Ukrajna (Galícia történelmi tartomány) évszázadokig Lengyelország része volt, majd közel 150 évig a Habsburg Monarchia része, a két világháború között ismét Lengyelországhoz tartozott, s csupán a második világégés idején került Moszkva uralma alá. Mivel korábban semmilyen közvetlen kapcsolatuk nem volt az oroszokkal, ellenszenv sem alakulhatott ki a görög katolikus nyugati ukránok között velük szembe. A térséget politikailag, gazdaságilag és kulturálisan uraló lengyeleket viszont egyértelműen ellenségnek tekintették. Olyannyira, hogy kétszer is fegyverrel küzdöttek ellenük.
1945 gyökeres változást hozott. A lengyelek kb. 90%-t etnikai tisztogatás során elűzték a mai Nyugat-Ukrajnából, a nyugati ukránok (régi elnevezés szerint rutének) pedig kelet-ukrán testvéreikkel egyesülhettek a Szovjetunióban. És első alkalommal ismerkedhettek meg közvetlenül a moszkvai uralommal. Nyomban át is értékelték sorsukat. Azóta hajthatatlan oroszellenesekké váltak, a lengyelek pedig átminősültek barátokká. Olyannyira, hogy 60 évvel az etnikai tisztogatás után a galíciai fiatal ukrán értelmiségiek szinte kivétel nélkül beszélnek lengyelül, holott iskolában nem tanították őket! Elképesztő, mintha a kolozsvári románok 60 évvel Trianon után tanultak volna meg tömegesen magyarul, úgy, hogy környékükön alig maradt volna magyar ember! Kétségtelen, az ukrán nyelv közel áll a lengyelhez, közelebb, mint az oroszhoz, de a változás mégis meglepő, hiszen annak idején lengyel fennhatóság alatt, felmenőik nem lelkesedtek a lengyel nyelv megtanulásáért, noha akkoriban kötelező volt minden iskolában, a közigazgatásban pedig kizárólagos volt, még a Habsburg-időkben is.
Milyen változásokra képesek a keserű történelmi tapasztalatok! Főleg, hogy az egykori rutének példája nem egyedülálló Közép-Európában.
1945 előtt a cseh volt az egyetlen katolikus szláv nép, amely a panszlavizmusnak hódolt, az oroszokat pedig felszabadító testvérnek tekintette, a többi szláv nép nagy értetlenségére és csalódására. Távolról idealizált kép alakult ki a csehekben az oroszokról, amolyan egyetlen reményként az erős, évszázados német szorításban. 1945-ben és különösen 1968-ban a csehek közvetlenül megismerték az orosz medve szorítását – ki is gyógyultak a korábbi heves orosz-barátságból.
Délebbi rokonaiknál hasonló átértelmezést hozott a történelem. 1918 előtt a horvátok nehezen nyelték le Magyarországon belüli autonóm státusokat, a magyaroknak alárendelt szerepüket, kb. úgy, ahogy a magyarság viszonyult az Ausztriához fűződő viszonyhoz. A szerbekért ugyan akkor sem lelkesedtek, de nem is tekintették ellenségnek, mindenesetre rokonszenvesebbek voltak, mint a magyarok, vagy osztrákok. Jugoszlávia keserű tapasztalata viszont már az 1970–80-as években a Monarchia egykori népei között elsőként a horvátok körében eredményezett Habsburg-nosztalgiát. Az 1991–95 közötti függetlenségi háborúban szerbek részéről elszenvedett gyötrelmek nyomán a történelem még inkább átértelmeződött, a Monarchia iránti nosztalgia felerősödött, s manapság a horvátok a magyarokat és osztrákokat tekintik legjobb barátaiknak, míg a szerbek toronymagasan az első számú ellenség.
A szomszédok ugyanazok, a hozzájuk fűződő viszony viszont változott. Saját portánkon sem különb a helyzet. Trianon előtt évszázadokon keresztül az osztrákok, mindenekelőtt a Habsburg uralkodó család volt a magyarság nagy ellensége. Bármely Trianon előtti kiadvány fellapozásából nyilvánvaló, hogy a dualizmus-kori magyarság meglehetősen elégedetlen volt az Ausztriához fűződő, alárendeltnek tekintett viszonnyal, és osztrákellenes érzelmeket táplált. A szlovákságra viszont egyáltalán nem tekintett ellenségként, a románokra és szerbekre pedig legfeljebb azért pikkeltek, mert a bécsi udvar magyarellenes manipulációinak eszközei voltak.
Trianon után gyökeresen megváltozott a szemlélet, az osztrákokat manapság barátnak tekintjük, sőt, mondhatni legjobb barátnak, az akkoriban annyira szidott dualizmust pedig valóságos aranykornak. Ellenben a szlovákok, románok vagy szerbek nem kimondottan barátok.
Remélhetőleg újabb 100 év múlva a szomszédok közötti viszonyok jobbak lesznek. De kölcsönös megértés eredményeként és nem újabb traumák nyomán.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),2014. február 17.
Sorsukra bízná a városi öregeket az új segélyszabályozás
Tömegesen csődbe mennek a segélyező civil szervezetek?
Összeomolhat a rászorulókat saját otthonaikban segítő civil szervezetek rendszere, ha a képviselőház is jóváhagyja a civil szervezetek állami szubvencióját szabályozó új törvényt, amely a korábbi 60 százalékról 50-re csökkentené az állami támogatás arányát a segélyszervezetek költségvetésében, és a szociális szubvenciót csak vidéken, illetve a 10 ezernél kevesebb lakosú városokban tenné igényelhetővé.
Az új szabály nem engedélyezi, hogy a segélyszervezetek a központi mellett helyi és megyei költségvetési támogatást is igényeljenek, bár a központi pénzösszegeket a jövőben a rászorulók közvetlen megsegítésére (élelmezés stb.) nem, csak fizetésekre költhetik – mondta Hegedűs Lajos, a Diakónia Keresztény Alapítvány országos koordinátora. A segélyszervezetek mintegy 10 százaléka már csődbe jutott az európai strukturális alapok sikertelen lehívása miatt. Ki fogja pelenkázni, mosdatni, etetni a magányos, beteg időseket?
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 17.
RMDSZ: hatan az EP-listán
Hat pályázó jelezte az Európai Parlamenti (EP) választásokon való indulási szándékát a hivatalos határidő lejártáig az RMDSZ választási bizottságánál, a jelöltlistát március elején véglegesítik – közölte szombaton Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A szövetség honlapján olvasható tájékoztatás szerint valamennyi pályázó dossziéját formai szempontból megfelelőnek találták és az esetleges óvások elbírálása után a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) a héten rangsorolja őket. A jelöltlistát a szövetség belső parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) március elsejei ülésén erősíti meg – tette hozzá a főtitkár.
„A szövetség színeiben a két jelenlegi európai parlamenti képviselőnk, Sógor Csaba és Winkler Gyula mellett Vincze Loránt külügyi titkár, Eckstein-Kovács Péter, valamint Hegedüs Csilla főtitkárhelyettes, a Nőszervezet jelöltje és Antal Lóránt, a Magyar Ifjúsági Értekezlet jelöltje indul a május 25-i választásokon” – tájékoztatott a jelöltekről a főtitkárság vezetője.
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 17.
Szakoktatás magyarul: bal lábbal indulnak?
A szakemberhiány, a magyar szaknyelv nem megfelelő szintű ismerete és a magyar tankönyvek hiánya egyaránt gondot jelent a következő tanévtől újrainduló magyar szakoktatás számára. Kolozsváron a Református Kollégium templomi hirdetésben próbál mesterembereket toborozni. Gindele Imre volt szakoktatásért felelős tanfelügyelő szerint nem vonzó a pedagógusbér a pedagógiai végzettséggel is rendelkező mérnökök, közgazdászok számára.
A szakemberhiány, a magyar szaknyelv nem megfelelő szintű ismerete és a magyar tankönyvek hiánya egyaránt gondot jelent a következő tanévtől ismét újrainduló magyar szakoktatás számára.
Kolozsváron például a Református Kollégium vezetősége templomi hirdetésben próbál mesterembereket toborozni az ősszel indítandó két szakosztály számára.
Kovács Tibor iskolai lelkipásztor szerint egyelőre szakemberhiánnyal küzdenek, másik gondjuk pedig, hogy csak néhány cég hajlandó befogadni szakmai gyakorlatra a diákokat. Kovács Tibor szerint azt követően nyílt lehetősége a kollégiumnak a szakosztályok beindítására, hogy az állam visszaszolgáltatta a református egyháznak a hídelvei templom mögötti épületet, amelyben korábban faipari szakiskola működött.
Felmerült annak is az ötlete, hogy az ingatlanban magyar szakiskolai központot hozzanak létre, ennek kivitelezését azonban senki nem vállalta. Ezért döntöttek úgy, hogy két szakosztályt indítanak víz- és gázszerelő–elektronikus és szakács–fodrász szakokon. Elsősorban az épületet kellett felszerelni, laboratóriumokat kialakítani, ugyanakkor a szakmát oktatni tudó mérnökökre is szükségük van.
Szintén gondot jelent, hogy egyelőre csak egy vendéglő és két fodrászat hajlandó szerződésben vállalni, hogy lehetőséget biztosít a diákok szakmai gyakorlatára. Szakonként 3–4 céggel kellene szerződést kötniük, ugyanis ezek érdemben csak 3–4 diákot tudnak foglalkoztatni, magyarázta a lelkész.
A Református Kollégium hirdetés útján igyekszik szakembereket toborozni, ugyanis március közepére le kell adniuk az oktatók névsorát. Kovács Tibor szerint jelentkezőik vannak, azonban gondot okoz, hogy a szakembereket egyelőre csak félnormával tudják alkalmazni.
„Szeretettel várjuk minden olyan mérnök és mester jelentkezését, akinek villanyszerelés, víz- és gázszerelés, szakácskodás és fodrászat terén valamilyen végzettsége van, tanítani szeretne, és kész szívvel-lélekkel felkarolni ezt az igen nemes ügyet. Jelentkezni lehet a Farkas utca 16. szám alatt vagy a 0264-430653-as telefonszámon" – áll a kollégium hirdetésében, melyet a vasárnapi istentiszteleteken is felolvasnak a lelkészek.
Hiányoznak a szakkönyvek
Bár Szatmár megyében 90 százalékban sikerül a szaktanári állásokat képzett munkaerővel betölteni, más problémák itt is akadnak – tudtuk meg Gindele Imre volt szakoktatásért felelős tanfelügyelőtől. Rámutatott, a romániai magyar nyelvű szakoktatás számos problémával küzd már hosszú évek óta. Gindele szerint egyrészt nem vonzó a pedagógusbér sem a pedagógiai végzettséggel (is) rendelkező mérnökök, sem a közgazdászok számára.
Mindemellett az említettek közül még a magyar anyanyelvűek túlnyomó többsége is románul végzett, így nem ismerik kielégítő mértékben a magyar szaknyelvet, melynek elsajátítása jelentős pluszerőfeszítést igényel részükről. Hozzátette: évek óta megoldatlan egy másik probléma, azaz a magyar nyelvű tankönyvek hiánya, ami szintén nehezíti a hazai anyanyelvű szakoktatást.
Csak átcsoportosítanak Nagyváradon
Nagyváradon, ahol eddig is voltak magyar nyelvű szakosztályok, nem jelent hasonlóan nagy gondot a szakemberek biztosítása, az egyházi tanintézetek ugyanis más iskoláktól veszik át az ilyen jellegű képzést.
„Általában valóban problémát jelent megfelelő szakoktatókat biztosítani, de csak most kezdődik a pedagógusok elhelyezkedési időszaka, és bízunk abban, hogy szeptemberig megoldódik a helyzet" – értékelte a helyzetet Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. Rámutatott, a középiskolai szintű műszaki oktatást a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium veszi át a Traian Vuia Iskolacsoporttól.
„A Vuiában megvannak a magyar nyelvű oktatást biztosító szakemberek, akik eleinte katedrakiegészítéssel, majd teljes katedrával kerülnek át a Lorántffyba" – magyarázta Kéry. Közgazdaság terén sincs problémájuk, hiszen a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban már eddig is volt középiskolai színtű közgazdaságtan-profil, emellé tervezik a hároméves szolgáltatói képzés beindítását.
Az Andrei Șaguna Iskolacsoportban is korábban indítottak magyar nyelvű szakosztályokat, itt idén szeptembertől esztétika osztályt terveznek középiskolai szinten, míg hároméves szakképzéssel autószerelő-oktatás indulna. A bővítés hosszú távon valóban kimerítheti a „tanárkeretet", de ezt Kéry Hajnal szerint akár pedagógusként viszszatérő végzősök is pótolhatják majd.
A megyei szinten tervezett 41 magyar nyelvű középiskolai osztályból különben tíz hároméves szakosztállyal számolnak, de utána azok végzősei is beiratkozhatnak középiskolai osztályba az érettségi megszerzéséért. „Kettővel több szakosztályt javasoltunk magyar nyelven, azonban olyan iskolákban, ahol valamennyire biztosított a tanári létszám is" – szögezte le Kéry.
Babos Krisztina, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),2014. február 17.
Alkotmánybíróság: alaptörvénybe ütköznek a magyar javaslatok
Az alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénybe ütközőnek minősítette a parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító tervezet 26 pontját, közöttük azokat a magyarság számára fontos változtatásokat, amelyeket az RMDSZ javasolt – derült ki a taláros testület vasárnapi közleményéből.
A pénteken kezdődött normakontroll során az alkotmánybíróság megállapította, hogy a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatok „túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain”, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt.
A hatályos román alkotmány korlátokat szab az alaptörvény módosításának: ezektől a korlátoktól csak akkor tekinthet el a törvényhozás, ha nemcsak módosítja az alkotmányt, hanem új alaptörvényt fogad el. Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását.
Az RMDSZ javaslatai közül már a parlamenti különbizottság sem fogadta el azt, hogy a kisebbségi nyelveket regionális nyelvként ismerjék el Romániában.
Azt azonban a szövegező testület megszavazta és beépítette az alkotmánymódosító tervezetbe, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják köztéren és magánterületen az etnikai, nyelvi és vallásos identitásukkal kapcsolatos nemzeti jelképeiket, hogy a kisebbségek képviselői saját döntéshozó és végrehajtó szerveket hozhatnak létre az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel, és hogy a parlament sarkalatos törvénnyel elismerheti a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe szerveződését a megalakítandó közigazgatási régiókon belül. Ezt a három módosítást alkotmányellenesnek minősítette a taláros testület.
A magyarságot érintő változtatások közül csak az ellen nem emelt kifogást az alkotmánybíróság, amely szerint Románia elismeri a királyi család, a nemzeti kisebbségek, a román ortodox egyház és a többi vallásos felekezet történelmi szerepét a román állam kialakulásában.
Az alkotmánybíróság szerint egyebek mellett azok a változtatási javaslatok is túlmutatnak az alkotmánymódosítás keretein, amelyekkel a szövegező testület a miniszterelnök jelölését akarta pontosabban szabályozni és amelyekkel a honatyák egyik frakcióból a másikba való átülését akarta megtiltani.
A normakontroll után a tervezet a román törvényhozás elé kerül, amelynek ki kell igazítania a taláros testület által kifogásolt pontokat, mert a tervezet a parlamenti szavazás után ismét az alkotmánybíróság elé kerül, amely ugyanúgy érvénytelenítheti azt, mint bármely alkotmányellenes törvénytervezetet.
Az alkotmánybíróság – a 26 alaptörvénybe ütköző ponton kívül – több tucatnyi javaslatot is megfogalmazott, amelyeket a parlamentnek nem kötelező figyelembe vennie, de elfogadásuk – a taláros testület szerint – összehangoltabbá és egyértelműbbé tenné az alkotmány szövegét.
Az alkotmánymódosítást a román parlamentnek kétharmados többséggel kell elfogadnia, és akkor lép hatályba, ha azt érvényes népszavazás is megerősíti.
Krónika (Kolozsvár),2014. február 17.
Ápolják a nemzeti összetartozást – Csángó bál Budapesten
„A nemzeti összetartozás ápolása mindannyiunk feladata, megőrzéséhez ragaszkodnunk kell” – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a budapesti Csángó bál szombat esti megnyitóján a Petőfi Csarnokban.
Hozzátette: az idén 18. alkalommal megszervezett Csángó bál egyszerre jelenti a felszabaduló öröm érzését és a nemzetszolgálat fogalmát.
A Csángó bált a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség szervezte. A közönséget a bejáratnál vendégváró pálinkával és kaláccsal kínálták, zenével, tánccal fogadták.
A színpadon a lakodalmas hagyományokat jól ismerő gyimesi és moldvai idős hagyományőrzők, fiatalok és gyerekek – Kicsi Kóta Károly, Antal Tibor, Hodorog András, Legedi László István, Roman Ștefan, Chiriac Gheorghe, Benke Róbert, Benke Viktor, Nyisztor Ilona, a Zerkula Zenekar, zenészek Pusztinából, Klézséből, Lészpedről, Külsőrekecsinből, Somoskáról, Gyimesből, Setétpatakáról és Kóstelekről – mutatták be a csángók lakodalmas szokásait.
A műsorban fellépett a Kossuth-díjas Berecz András, Petrás Mária, Dresch Dudás Mihály, Tintér Gabriella, valamint a magyarországi csángó muzsikát játszó zenekarok közül a Berka Együttes, a Fanfara Complexa, a Tatros Együttes, a Somos Együttes, a Szigony Együttes és a Zurgó Együttes. A színpadi műsort idén is több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követték.
A Csángó bál keretében nyitották meg a Petőfi Csarnokban az Ádám Gyula csíkszeredai fotográfus munkáiból összeállított kiállítást is. A Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársa gyimesi és csángó életképeket, a csángómagyarok mindennapjait bemutató képeit tárta a közönség elé.
A Csángó bál szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. A bál fővédnöke Áder János köztársasági elnök.
Krónika (Kolozsvár),2014. február 17.
Állampolgárság, szavazás
Érdemi következtetéseket és a folyamat értékelését a magyar állampolgárság kiterjesztéséről, valamint a külhoniak számára biztosított szavazati jogról csak a 2010–2014-es kormányzati ciklus végén, a választások után lehet levonni, de két hónappal a választások előtt is érdemes számot vetni a 2010-es állampolgársági törvény módosításának következményeivel. Az alábbiakban a budapesti Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet közös elemzését közöljük.
Az állampolgárságot 2014. február elejéig 575 ezren igényelték, 510 ezren tették le az állampolgársági esküt, február 5-éig 138 027-en adták le kérelmüket, és 118 263 választópolgárt regisztráltak a külhoni választói névjegyzékbe. A nemzetpolitika, a külhoniak támogatása, a kettős állampolgárság elismerése, a szavazati jog biztosítása a külhoniak számára elsősorban a nemzeti összetartozás ideáljával magyarázható.
Az állampolgársági törvény módosítása és a szavazati jog kiterjesztése a nemzetpolitikának csupán egyik kiemelt vetülete: a magyar állam és a külhoni magyar egyének viszonyának – más formában ugyan, de elsőként a státusztörvény által megtett – intézményesítése. A magyar nemzetpolitika a nemzeti integrációt helyezte középpontba a Magyar nemzetpolitika – a magyar nemzetpolitikai stratégia kerete című dokumentumban.
Ebben megfogalmazódik a nemzeti integráció stratégiai célja: a külhoni magyarok integrációja a saját közösségükbe, közösségként az adott államba, valamint az integráció az összmagyar nemzetbe, amelyet az állampolgársági kötelék erősít (a magyar állam mint a nemzet letéteményese felé). Mindez azon a felfogáson alapult, hogy az állampolgárság egy olyan kötelék, amely a külhoni magyarok identitását erősíti.
Kötelék a magyar államhoz
Habár a nemzethez tartozásnak nem feltétele az állampolgárság (hisz állampolgárság nélkül is magyarok a nem Magyarországon élő magyarok), a 2004. december 5-ei népszavazás után a magyar állampolgárság sokak számára a nemzethez tartozás szimbólumává vált. A magyar állampolgárság iránti igényt elsősorban a népszavazást övező viták és a népszavazás eredménye keltette fel (igaz, a státusztörvény körülötti vitában – habár kevésbé intenzíven – is felvetődött a kettős állampolgárság kérdése).
Egy 2009-es sikertelen kezdeményezés után, a 2010-es választásokat és kormányváltást követően 2010. május 26-án sor került a magyar állampolgársági törvény módosítására, amelynek eredményeként 2011. január 1-jével megindulhatott a külhoni magyarok kedvezményes honosítása.
A jogszabály lényege, hogy a magyar állampolgárság megszerzéséhez nem kell letelepedni Magyarországon, nem kell állampolgársági vizsgát tenni, elég a magyar nyelv ismerete és egy olyan felmenő, aki magyar állampolgár volt. Ez azon a felfogáson alapul, hogy habár a külhonban élő magyarok más államok állampolgárai, nemzeti vonatkozásban egyazon nemzet tagjai, függetlenül attól, hogy melyik államban élnek.
Az állampolgárságot igénylők száma meghaladta az előzetes várakozásokat (emlékezetes, hogy 2010-ben az elemzők a 2010–2014-es kormányzati ciklus végére 200-400 000-re prognosztizálták az állampolgárságot igénylők számát). Ez a szám minden bizonnyal magasabb lenne, ha a felvidéki és a kárpátaljai magyarság is akadálymentesen igényelhette volna az állampolgárságot. Ismeretes, hogy 2010-ben Szlovákia olyan törvényt fogadott el, miszerint elveszti szlovák állampolgárságát az, aki más állam állampolgárságát megszerzi.
Ukrajna nem ismeri el a kettős állampolgárság intézményét, így a magyar állampolgárságot megszerzők szankciókra számíthatnak, amennyiben a magyar állampolgárság megszerzése az ukrán hatóságok számára kiderül. A diaszpórából az igénylők száma alacsonyabb a korábbi prognózisokhoz képest. Amint az várható volt, legnagyobb számban Erdélyből és a Vajdaságból igényelték az állampolgárságot.
Az állampolgárságot igénylők magas száma jelzés, hogy a külhoni magyarság számára jelentőséggel bír a magyar állampolgárság, a kötelék a magyar államhoz, függetlenül attól, hogy szimbolikus okok miatt igényelte az állampolgárságot, vagy valamilyen hasznot remél a magyar állampolgárság (és magyar útlevél) birtoklásától. Az állampolgárságot igénylők különböző motivációkkal rendelkeznek. A szimbolikus vetület mellett pragmatikus okok is közrejátszanak (pl. a magyar állampolgárokkal egyenlő felvételi esélyek a magyarországi oktatási intézményekbe, egyszerűbb külföldi munkavállalás), valamint a magyar állampolgárság erősítheti az egyének és családok biztonságérzetét.
Habár viták vannak arról, hogy az állampolgárság kiterjesztésének hatása összeegyeztethető-e a külhoni autonómiatörekvésekkel (mint az adott magyar közösségek legfontosabb követelése), ez a vita inkább akadémiai jellegű. A szerbiai/vajdasági példa (a Magyar Nemzeti Tanács működése) bizalomra ad okot, hogy két – elméletben különálló, de a politikai gyakorlatban ellenséges szándékkal könnyen összemosható – intézmény nem gátolja egymást.
Amennyiben előrehaladott és eredménnyel kecsegtető tárgyalások lennének egy szomszédos államban a magyar kisebbség és az adott állam között az autonómia létrehozásáról, úgy a magyar állampolgárok nagy száma esetleg hátráltató tényező lehetne a tárgyalások eredményességét tekintve. Mivel azonban jelenleg nem mutatkozik hajlandóság a szomszédos országok részéről (Románia, Szlovákia, Ukrajna) az autonómiaigények komoly tárgyalásával kapcsolatban, a magyar állampolgárság a külhoni magyarok számára identitáserősítő hatással bír.
Mobilizáció, közösségépítés
A kettős integráció – az adott közösségbe és a magyar államhoz – is felvetheti annak a kérdését, hogy a magyar államhoz kötődés nem gyengíti-e az adott magyar közösségbe történő integrációt. Elméletben kötődéskonfliktus fennállhat, a gyakorlatban viszont az állampolgárság-igénylés, az állampolgársági eskü letétele, a regisztráció és a szavazás (főleg, hogy az állampolgárság-igénylésben és a regisztrációban a külhoni magyar szervezetek, pártok segítséget nyújtanak) inkább mobilizáló erővel bír, amely a közösségépítést és a helyi célokért való mobilizációt is elősegíti.
A nemzetközi jog nem tiltja a kettős állampolgárságot. Ukrajna és Ausztria kivételével minden szomszédos állam ismeri a kettős állampolgárság jogintézményét, valamint biztosítja a külföldön élők szavazati jogát. Az állampolgárság kiterjesztése – Szlovákia és részben Ukrajna kivételével – nem okozott konfliktusokat a szomszédos államokkal. Korábban Szlovákia is biztosította a kettős állampolgárságot. Emlékezetes, hogy Szlovákiában a magyar állampolgársági törvény módosítása után voltak a parlamenti választások, amelyek főszabályként a kisebbségi (magyar) kérdés tematizálásával jártak.
Az új magyar választási törvény lehetővé tette, hogy a más országokban élő, de magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgárok is szavazzanak az országos listára, így a külhoni magyarok is részt vehetnek a magyarországi politika alakításában: regisztrálás után, levélben szavazhatnak. Ennek egyik legfontosabb hatása az, hogy a magyarországi pártokat rákényszeríti, hogy politikájukban, kampányukban hangsúlyosan figyelembe vegyék a külhoni magyarságot. A regisztráltak száma valószínűleg 200 ezerig fog emelkedni (nem utolsósorban a külhoni magyar szervezetek tájékoztató és segítő munkájának köszönhetően), és a regisztráltak döntő többsége szavazni is fog.
Úgy a regisztráció, mint a levélben történő szavazás újdonságnak számít a külhoni választók részére, így a procedurális nehézségek miatt vélhetően kevesebben fognak szavazni, mint ahány külhoni állampolgárnak ez szándékában áll. Mivel a levélben szavazás során további technikai nehézségek léphetnek fel (a szavazólap mellett egy azonosításra szolgáló űrlapot is ki kell tölteniük a választóknak, itt értelemszerűen hiánypótlásra vagy javításra nincs lehetőség), ezért fontos kérdés lesz a levélben beérkező, ám érvénytelennek nyilvánított szavazatok várhatóan magas száma.
További nehézséget fog jelenteni a levélben szavazásra rendelkezésre álló időszak rövidsége, valamint az a tény, hogy több nappal a választás előtt postára kell adni a borítékokat. Várhatóan szép számmal lesznek olyan szavazatok, amelyek a határidő után érkeznek be.
Erdély élen jár
Mivel egy magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgár szavazata több mint kétszer annyit nyom a latba, mint egy magyarországi lakcím nélküli állampolgáré, így a külhoni magyar állampolgárok szavazata két (legfeljebb három) mandátum sorsáról dönthet. A felmérések szerint a külhoni magyar szavazók nagy része a jelenlegi kormánypártokat fogja preferálni, ezt az arányt növeli a regisztrációs folyamat: azok, akik kritikusak a kormánypártokkal, várhatóan nem is regisztrálnak.
A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint a külhoni szavazatok nem befolyásolják lényegesen a magyarországi választások végeredményét, de elképzelhető olyan helyzet, hogy szoros választási eredmény esetén a külhoni szavazatok befolyásolhatják a kormányalakítást. A legtöbben Erdélyből (mintegy 63 ezer) és a Vajdaságból (mintegy 21 ezer) adták le regisztrációs kérelmüket. A Nemzeti Választási Iroda a regisztrációs kérelmeket értesítési cím szerinti bontásban teszi közre. A kettős állampolgárságot tiltó országokból 1700-an regisztráltak. Az értesítést elektronikus úton kérők száma mintegy 45 ezer.
Az állampolgárság kiterjesztésének – mint ahogy a magyar állam nemzetpolitikájának – elsődleges célja a külhoni magyarság önszerveződésének, közösségépítésének erősítése, támogatása. Ebből a perspektívából az állampolgárság kiterjesztése – az igénylések számának alakulását és a közösségépítésre gyakorolt hatását tekintve – elérte az állampolgársági törvény módosításánál megfogalmazott célokat.
A magyar állampolgárság kiterjesztése az egyszerűsített honosítás által pozitív visszhangra talált a külhoni magyarság körében. Az igénylők száma és az igénylés folyamatossága azt jelzi, hogy a külhoni magyarok számára – az igénylés motivációjától függetlenül – fontos a magyar állampolgárság. Amenynyiben a regisztrálók száma eléri – és ez valószínűsíthető – a 200 ezret, kijelenthetjük, hogy a felnőtt korú új szavazati joggal rendelkező állampolgárok mintegy fele élni kíván szavazati jogával.
Krónika (Kolozsvár),2014. február 17.
Márton Áronra emlékeztek
Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulóját ünnepelték könyv- és filmbemutatóval február 16-án, vasárnap este Csíkszentdomokoson. Megtelt közönséggel Csík legnépesebb községének nemrégiben felújított kultúrotthona.
„A püspök boldoggá avatásáért mondott imában minden alkalommal elmondjuk, hogy »tanítása és példája világító jel legyen mindannyiunk számára«, de óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy mennyire ismerjük életpályáját, munkásságát. Sokan személyesen is ismerték a néhai püspököt, de mindannyian, főleg a fiatalabbak, nem részesülhettek ebben a szerencsében, ezért fontos minél több alkalmat, lehetőséget teremteni a tanítása, életműve iránt érdeklődőknek, hogy ezt megismerjék” – emelte ki Lázár Csilla, a domokosi Márton Áron múzeum vezetője, aki megköszönte a helyi ifjúsági szervezetnek, hogy példásan megszervezték az emlékünnepséget.
A múzeum vezetője ismertette Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről című kötetet, mely az intézménye által tavalyelőtt szervezett konferencia anyagát tartalmazza. Tizenöt tudományos dolgozat szerepel a könyvben, főként történészek, levéltárosok, egyházi személyiségek, illetve társadalomkutatók tanulmányai, akiknek írásaiból levonható az a fő következtetés, hogy bárhogy is próbálták Márton Áron püspököt az elmúlt rendszerben megtörni, ez még a kommunista hatalomnak sem sikerült. A püspököt hiába korlátozták tevékenységében, munkáját nem tudták ellehetetleníteni, mindig megtalálta azokat a hű embereket, akiken keresztül egyházát irányíthatta. Tette ezt úgy, hogy több mint tízen megfigyelték, hogy hozzávetőlegesen 77 000 oldalnyi jelentést írtak róla. Amúgy a nagysága abban is megmutatkozott, hogy nemcsak a római katolikusokért harcolt, hanem 1944-ben felszólalt a zsidók deportálása ellen. Elhangzott az is, hogy a kommunizmusban, amikor Romániában a görög katolikus egyházat megszüntették, felhívást tett közzé, melyben kérte, hogy a római katolikus templomokban tegyék lehetővé e felekezet számára, hogy ott misézhessenek.
A néhai püspök nemcsak egyházi vezetőként, hanem akár közíróként is megállja a helyét, templomi beszédei, levelei, valamint az Erdélyi Iskolában megjelent írásai, tanulmányai Lövétei Lázár László író szerint „kiváló irodalmi alkotások”. Lövétei hozzátette, erről mindenki meggyőződhet, aki elolvassa a Székely Könyvtár 18. kötetét, melynek címe Márton Áron: Válogatott írások és beszédek.
Az est folyamán az is kiderült, hogy nemcsak a puszta kíváncsiság miatt fontos a néhai püspök cselekedeteit, életművét ismertetni, hanem ez a boldoggá avatási perének is egyik lényeges pontja. Maksay Ágnes kolozsvári rendező, szerkesztő Márton Áron boldoggá avatási pere című dokumentumfilmje, melyet levetítettek, éppen egy ilyen eljárás bonyolultságát próbálta átláthatóvá tenni. A filmből kiderül: a boldoggá avatás folyamata feltételezi, hogy az illető személy legyen közismert. A filmrendező, aki részt vett az emlékünnepségen, kifejtette, a filmjét azért készítette, hogy felfedje, megértesse magát az eljárást, továbbá, hogy Márton Áron hívei számára is közvetítse, ebben a folyamatban mi az ő feladatuk. Maksay hozzátette, a filmet a nyáron tartandó TIFFszereda keretében szándékoznak ismét levetíteni.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro,2014. február 17.
Izsák Balázs: fel sem merült, hogy ne legyen felvonulás
December 10. volt az a határidő, ameddig Marosvásárhely polgármestere betilthatta volna a Székely Szabadság Napja alkalmából tervezett felvonulást, amennyiben bizonyított lenne a rendezvény államcsíny-jellege. Erről azonban szó sincs, tehát mindenképpen lesz felvonulás.
Múlt héten röppent fel a hír, hogy a marosvásárhelyi közbiztonsági véleményező bizottság nem engedélyezte, hogy március 10-én, a Székely Szabadság Napján felvonulást szervezzenek a Postaréttől a Főtérig. Az indok az volt, hogy a felvonulás nem áll összefüggésben az esemény emlékező jellegével. Mint beszámoltunk róla, a bizottság elnöke Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője, a testületnek pedig csupán véleményező szerepe van, a döntést a polgármesternek kell meghoznia. Megkeresésünkre Izsák Balázs, a szervező Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, a mozgósítás zökkenőmentes, a rendezvényt megtartják és tavalyhoz hasonlóan várnak résztvevőket Székelyföld minden szegletéből, valamint a Partiumból, Magyarországról és a nagyvilágból is. Azt szeretnék, ha legalább százötvenezren lennének.
„Fel sem merült, hogy ne tartsuk meg a felvonulást. Napok óta nem kaptam levelet Bretfelean úrtól, pedig korábban gyorsfutárral naponta több levelet is küldött. Az is előfordult, hogy reggel 9 órakor iktattam egy okiratot, és 11-kor már választ kaptam rá, de szerda óta semmilyen fejleményről nem tudok. Mi a március 10-ei eseményt december 8-án jelentettük be, a törvény értelmében pedig a polgármesternek 48 óra áll rendelkezésére, hogy amennyiben bizonyíthatóan egy adott rendezvényen államcsínyre készülnek, akkor betiltóhatározatot adjon ki. Államcsíny a mi terveinkben nem szerepel, december 10-ig pedig határozat nem született. Egyébként a gyülekezeti és a vélemény-nyilvánítási jogot, a szólásszabadságot nem lehet korlátozni, tehát lesz felvonulás” – tudtuk meg Izsák Balázstól. Hozzátette, az előzetes bejelentést – és nem engedélyezési kérelmet, mert ilyenre nincs szükség – december 8-án iktatták, ez pedig tartalmazta a rendezvény minden elemét. „Az egyik eleme a felvonulás. A törvény értelmében ezen úgy lehet módosítani, ha a véleményező bizottság a szervezőkkel együtt változtat az eredeti terven, mi viszont nem írtuk alá a felvonulás elmaradására tett javaslatot” – ismertette az SZNT elnöke.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,2014. február 17.
Falufórum rendőri felügyelettel
A rendőrség kellett rendreutasítsa Kászonújfaluban az ideiglenesen kijelölt közbirtokossági elnökség által összehívott lakossági fórumon részt vevő helyieket. A hétfő délutáni, többször is vitába torkollt beszélgetésen a közbirtokosság ellen indított csődeljárás volt a téma.
Mivel a január 25-én megtartott tisztújítás eredményét a korábbiakhoz hasonlóan megfellebbezték, az ideiglenesen kijelölt közbirtokossági elnök, Kotró Antal, az alelnök László Albert, és az erdőgazda Bartha Imre hívott össze falugyűlést, amelyen ismertették a helyiekkel a közbirtokosság jelenlegi helyzetét. Az elnök kifejtette, nehéz helyzetbe került a közbirtokosság, ugyanis az állam felé több mint 115 ezer lejes adósságot halmozott fel, amelyhez évente negyven százalék kamatot is felszámolnak. „Amennyiben ezt az összeget nem tudjuk kifizetni március 10-ig, a kászonújfalvi közbirtokosság ellen csődeljárást indít a pénzügy, a kinevezett csődbiztos pedig a tartozások fejében valószínűleg lefoglalja az épületeket, járműveket, különböző eszközöket. Ha ezek értéke nem fedezi a tartozást, akkor elárverezteti a területeket” – magyarázta a megbízott elnök.
Elvehetik a legeltetési jogot is
Kotró azt is elmondta, hogy a csődbiztosnak jogában áll elárvereztetni a kászonújfalvi közbirtokosság tulajdonában lévő 854 hektár legelőt is. Amennyiben ez megtörténik, a helyi gazdáknak nem lesz joguk az említett területeken legeltetni az állataikat – tisztázta. Hozzátette, próbálnak mindent megtenni, hogy ez ne következzen be, de még ők sem ismerik pontosan, hogy a helyzet miként oldható meg, hiszen hivatalosan nincs vezetősége a közbirtokosságnak, ezért aláírási joga sincs senkinek.
Háziorvos szemben a közösséggel
Bálint Tulit Ida, a helyi háziorvos – aki a januári elnökválasztás eredményét megfellebbezte – nehezményezte, hogy miért kell nekik megoldást keresni, amikor a régi vezetőség kellene feleljen a történtekért, amely az adósságot felhalmozta. Az elnökség és a jelenlévők egymás után próbálták meggyőzni a legtöbb közbirtokossági joggal rendelkező háziorvost, hogy mire számon kérik a volt vezetőséget, az adósságuk megsokszorozódik, és akár az őseik tulajdonát is elvehetik tőlük. Az idős nő hajthatatlan volt, kitartott meggyőződése mellett, hogy nem tudják a magánszemélyek tulajdonában lévő területeket elvenni, főleg úgy, hogy azok nincsenek is birtokba helyezve.
Rendőri beavatkozás a fórumon
Időközben elszabadultak az indulatok, egyre hangosabban próbálták meggyőzni egymást a felek. A jelenlevők a háziorvost akarták elhallgattatni, kiküldeni a teremből. A nő viszont nem volt hajlandó elhagyni a termet, és mellébeszélésnek tartotta a megbízott elnök által felvázolt lehetőségeket. Az ellenkezés odáig fajult, hogy Bálint Tulit Ida fia kihívta a rendőrséget fenyegetés és felbujtás miatt. A helyszínre érkezett rendőrök lecsillapították a kedélyeket, arra kérve a fórum résztvevőit, hogy civilizáltan folytassák a beszélgetést, hallgassák meg egymást véleményét, sajátjukat pedig mérsékelt hangerővel fejezzék ki. A beszélgetés a hatóság jelenlétében folytatódott.
Bálint Tulit Ida nem hajlandó visszavonni a januári tisztújítással kapcsolatos fellebbezését, így továbbra sincs legitim vezetősége a közbirtokosságnak. Kotró végezetül elmondta, az eljárás fejleményeiről – ahogy az eddigiekről is – értesíteni fogják a falubelieket.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro,2014. február 17.
Banigyűjtéssel segítenek a Wass-est miatt megbüntetett EMI-seken
Gyűjtést szervez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei szervezete, hogy az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének két vezetőjére kirótt 600 lejes bírság kifizetésében közösséget vállaljanak.
Az EMI-seket amiatt az egy évvel ezelőtti Wass Albert-felolvasómaratonért büntették meg, amelyet az író halálának 15. fordulója alkalmával szerveztek, hogy szolidaritást vállaljanak az ugyancsak Wass Albert-megemlékezés miatt kihallgatásra beidézett gyergyószentmiklósi társaikkal.
A romániai törvények – mint ismert – tiltják a háborús bűnösök és emberiesség ellenes bűnöket elkövetők kultuszát Romániában, Wass pedig máig így van számon tartva, miután egy koncepciós perben elítélték.
A váradiakra kirótt bírság miatt Nagy József Barna, az EMNT partiumi régióelnöke és Török Sándor Bihar megyei EMNT-elnök aláírásával adtak közzé felhívást a szervezet közösségi oldalán, hogy „azok, akik a magyar összefogást és polgári engedetlenséget felvállalva, hozzájárulnak a pénzbüntetés kifizetéséhez, 1, 5 és 10 banisokkal keressék fel az EMNT nagyváradi irodáját”.
Vásárhelyi-Nyemec Réka |
Székelyhon.ro,2014. február 17.
Csak magyarul!
Egy kisfilm kering a világhálón, közösségi oldalakon nevetnek vagy gúnyolódnak rajta. A tévés tudósítás részletében – amelynek címe az egyetlen, ami megbocsátható, „a legrokonszenvesebb magyar sofőr román beszéde” – egy magyar fiatalember válaszol a riporter kérdésére, aki alkalmasint a havas utak helyzetéről érdeklődik.
A rossz románsággal adott válasz készséges, „nu are tot oameni cauciuc de iarnă, vin cu vara si nu merge mașina atuncea” (nagyjából: nincs minden ember téli gumi, jönnek a nyárral és nem megy az autó akkor), nyilván tetszett a riporternek is. A román hozzászólók többsége úgy reagál, ahogyan ez jelen körülmények között elvárható, elküld Magyarországra, bárhová a világon. Szidnak, mint a bokrot, elmondják, hogy a magyar vidékre érkező románnal nem beszélnek magyarul, jóllehet a film éppen ellenkezőjét bizonyítja, mint ahogy az is igaz, hogy évtizedek óta velünk együtt élő románok nem hajlandók vagy nem képesek megszólani magyarul, nyilván azért, mert soha nem kényszerülnek olyan helyzetbe, hogy magyarul kelljen beszélniük.
A magát egyeduralmi helyzetben képzelő románságot félrevezeti egyfelől a hivatalos politikai közbeszéd, miszerint a hivatalos nyelv a román, így azt mindenki köteles ismerni, másfelől a történetírás, amely még ma is úgy ír, beszél, mintha a mai Románia területén történt események a román történelem részét képeznék. Ha Bukovináról van szó, elfelejtik azt az apró részletet, hogy az a Habsburg Birodalom része volt, ha Erdélyről, akkor azt, hogy az Magyarország volt 1920-ig.
A hamis történelemszemlélet kivetül a mai köznapi gondolkodásra is, nézzük meg, ahogy beszélnek a sportolóinkról. A román színekben versenyző magyar sportoló csakis román lehet, a román Tófalvi Éva, Kelemen Zoltán, Miklós Edit stb. De még a német ajkú, német nyelven író, magát erdélyi szásznak valló Nobel-díjas Herta Müller is román író. Mert a logikájukban, aki a mai Romániában él, az román.
De menjünk vissza a dicsőségről a bakikhoz. Ha a magyar rosszul beszél románul, kigúnyolják. A megoldás: válaszoljunk magyarul a román újságírók kérdéseire. Olyan tudósító nincs a világon, akinek ne kellene ismernie annak a közösségnek a nyelvét, amelyről naponta ír. Nálunk még a magyar nevek ékezeteit sem voltak képesek megtanulni, vagy a fenti logikától vezérelve, szándékosan nem használják.
Nem kell azonnal hasra esni egy kamera vagy mikrofon előtt, nem köteles válaszolni, vagy úgy beszél, ahogy neki megfelel. És most nem a közszereplőkről beszélek, akik szégyent eddig sem hoztak ránk. Ne szégyelljük tehát anyanyelvünket használni, hiszen amúgy is elég kényszerhelyzet van, hivataloktól, bíróságon át egészen az orvosokig, ahol kínlódunk, és senki nem jön segítségünkre.
Oláh-Gál Elvira |
Székelyhon.ro,2014. február 17.
Jelentős könyvadomány iskoláknak
Több tízezer vadonatúj kötetet kapott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az Osiris kiadótól. Hétfőn a Lorántffy Zsuzsanna, valamint a Szent László iskoláknak adományoztak belőlük.
Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke, valamint Nagy József Barna partiumi régióelnök hétfőn délelőtt ért el a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna iskolába, ahol Szabó Zsuzsa igazgató és Eszenyei Ilona könyvtáros fogadta őket. Mintegy száz kötetet adományoztak az iskola könyvtárának – az elegáns kivitelezésű képes művészettörténeti albumok mellett többek között történelmi, teológiai és szépirodalmi könyveket, utóbbiak nagy része kötelező olvasmány is. „Hátha ezeknek köszönhetően a diákok visszatalálnak a könyvekhez. Sokan már kezdenek rájönni, hogy az internetes olvasás nem az igazi…” – mondta Szabó Zsuzsa igazgató. Mint megtudtuk, a kötetek egy része a könyvtárban marad, a többit jutalomkönyvként fogják kiosztani.
Utánpótlás
Egy órával később a Szent László római katolikus gimnázium könyvtárába jutott el az EMNT két képviselője – itt Zalder Éva igazgatónak és Pap Judith könyvtárosnak adták át a könyvadományt. Zalder Éva elmondta, a költözés közepette nagyon sok könyv tönkrement, jól jön az utánpótlás. Új könyveik pedig szinte nincsenek is, tette hozzá Pap Judith, amit kapnak, azok rendszerint régi kiadások, s már eleve használtan kerülnek hozzájuk. Itt valószínűleg mindegyik kötet a könyvtárban marad, tudtuk meg az iskola igazgatójától.
Mint megtudtuk, az Osiris kiadó több tízezer kötetet adományozott a Pro Minoritate alapítványnak, mely igen jó kapcsolatban van az EMNT-vel, így nekik ajánlotta fel ezeket szétosztás végett. Az EMNT kolozsvári központja a települések magyar lakosságának számával arányosan osztotta ki a könyveket, Nagyváradra több ezer kötet jutott, melyet az elkövetkezendő félévben fognak kiosztani tanintézeteknek, könyvtáraknak, közintézményeknek.
Küldetés
Az Osiris kiadó küldetésként fogja fel azt,hogy támogassa az iskolakönyvtárakat, ekkora adományra azonban még nem volt példa részükről itt Erdélyben, mondta Török Sándor, kihangsúlyozva egyúttal: az EMNT azért is fontosnak találja ezt az akciót, mert a magyarok megmaradását szolgálja a művelődés lehetővé tétele által és segítséget nyújt a szép magyar beszéd ápolásában. Az sem elhanyagolandó, hogy a szakkönyvek a tanárok munkájában nyújtanak jelentős segítséget. A következő állomás valószínűleg a Partiumi Keresztény Egyetem lesz, tette hozzá.
Neumann Andrea
erdon.ro,2014. február 17.
A zászlók sorrendje is zavarja a háromszéki prefektust
Egyes háromszéki polgármesterek „túlfeszítik a húrt” a magyar szimbólum használattal, nyilatkozta hétfői sajtótájékoztatóján Dumitru Marinescu prefektus, aki szerint nem folytat zászlóháborút azokkal az elöljárókkal, akik betartják a törvényeket.
A kormány megbízottja azt mondta: nem áll harcban a helyi hatóságokkal a magyar feliratok és a székely zászló miatt, sőt jóban van azokkal a polgármesterekkel, akik betartják a törvényeket. Hozzátette: a Kovászna Megyei Tanács és egyes polgármesterek azonban „túlfeszítik a húrt” azzal, hogy nem engedélyezett helyekre helyeznek ki törvénytelen szimbólumokat.
A magyar elöljáróknak tudniuk kell, hogy a székely lobogó mellé ki kell függesztetni Románia zászlaját, és meg van határozva azok sorrendje is, mutatott rá Dumitru Marinescu, aki szerint a megyei önkormányzat alárendeltségbe tartozó Bod Péter Megyei Könyvtár épületén helytelenül vannak kihelyezve a zászlók.
Ebben az épületben működik Magyarország Bukaresti Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi fiókintézete, amely középre helyezte a magyar zászlót és melléje a román lobogót, mutatott rá a prefektus, aki szerint nem számít, hogy ebben az épületben működik egy más állam intézménye, a román zászlónak akkor is középen van a helye.
A háromszéki prefektus szerint a nyilatkozattal jelezni szeretné az érintett intézménynek, hogy tartsa be a zászlók kifüggesztésére vonatkozó jogszabályokat. Elmondta: ugyanezeket az érveket felsorolta múlt héten Borbély Lászlónak, az RMDSZ politikai alelnökének is, aki azt kérte tőle, hogy „vegye lazábbra” a magyar közösség szimbólumai elleni harcot, és ne költsön közpénzt fölösleges pereskedésekre.
Kovács Zsolt
maszol.ro,