udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 811-840 | 841-870 | 871-900 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. február 18.
„Sok mindenben tudunk a szakmának segíteni”
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) egy tevékenységét önállóan szervező és kifejtő, politikai csoportérdekeknek semmilyen formában alá nem rendelődő magyar szakmai szervezet, leginkább a háttérben tevékenykedik, és sok mindenben segít a szakmának.
Az országban minden olyan megyében van pedagógus szövetség, ahol magyar nyelvű oktatás folyik.
Arad megyében körülbelül 200 pedagógus tanít magyar gyerekeket – ebben benne vannak a román nyelv-, idegen nyelv-, valamint a testneveléstanárok is, akik nem magyar anyanyelvűek.
Az Arad Megyei Pedagógus Szövetségnek aktívan 180 tagja van, majdnem 100 százalékosan felöleli az Arad megyei magyar pedagógusokat. Köztük vannak olyanok is, akik magyar pedagógusok, de román iskolában tanítanak, mert a magyar tanintézményekben nem volt helyük, de ők is aktívan részt vesznek a magyar közéletben.
Az RMPSZ Arad megyei szervezetének elnöke Matekovits Mihály, Szabó Attila és Rogoz Marianna alelnökök, Kiss Anna a titkári teendőket látja el, vezeti a könyvtárat, tanfolyamokat szervez stb. Kurunczi Enikő jelenlegi pénztáros, Cirjak Izabella Márta utódja – mondhatjuk, hogy a szervezetnél igazi csapatmunka folyik.
Matekovits Mihály elnököt arra kértük, ismertesse a szervezetet, tevékenységeit és terveit az idei tanévre.
– Arad megyében a tevékenység központja a pedagóguskönyvtár – köszönet érte az aradi minorita rendháznak, hogy termet biztosítanak ingyen és bérmentve. Itt tankönyvek, folyóiratok is, de zömében módszertani könyvek vannak, itt folyik a tankönyvszétosztás is. Megjegyzem, hogy ilyen központ, ahol a tankönyvek szétosztása zajlik, csak Arad megyében van. Nálunk nagyon sok falun élő I–IV. osztályos van, és amíg a tankönyv eljut hozzájuk – legalább öt láncon keresztül –, legtöbbször elvész, ezért sokkal egyszerűbb, ha így oldjuk meg ezt a problémát. Kiss Anna titkár nagyon nagy segítség, ő koordinálja ezt az akciót, de van még két kolléga: egyikük csak az I–IV. osztályosokkal, a másik csak az V–VIII. osztályosokkal foglalkozik. Vezetik a számítógépes nyilvántartást, és követik, hogy melyik évben kinek mennyi tankönyv kell. Ugyanúgy adjuk ki mi is a könyveket, mint a tanfelügyelőség: papírral, elismervénnyel stb. Úgy érezzük, hogy ez így nagyon jól működik.
Vannak országos tevékenységek, melyeken részt veszünk, ilyen például a Bolyai Nyári Akadémia (BNYA), de elmegyünk a határon túlra is. Nyári továbbképzők működnek évek óta Szlovákiában és a Vajdaságban is. Az aradiak sokszor többen mennek vajdasági tanfolyamokra, mert az az igazság, hogy Aradról könnyebben megközelíthető Szabadka vagy Zente, mint mondjuk Csíkszereda vagy Szováta. Ezek mind nagyon jó tanfolyamok, feltételük azonban a pedagógus szövetségi tagság.
Vannak díjaink is: az Ezüstgyopár-díjat kétévente adjuk olyan pedagógusoknak, akik akár aktívak, akár nyugdíjasok, de van a hátuk mögött komoly szakmai tapasztalat.
Arad megyében az országból elsőként létesítettük a Márki Sándor-díjat és a Márki Sándor-életműdíjat, melyeket szintén kétévente osztunk ki. Ez utóbbit nyugdíjas pedagógusok, míg az előzőt aktív pedagógusok kapják.
A pedagógusok szövetség foglalkozik a gyermeklapok, valamint felnőtt szakmai lapok (Közoktatás– havi és Magiszter – kéthavi) terjesztésével is, éppen a tankönyvnél említett okok miatt. A könyvtárunkban van egy polcrendszer, mint a postán a postafiókok. Minden iskolának megvan a helye, mikor a lapok megérkeznek, Kiss Anna szétosztja azokat a megfelelő tanintézmények postafiókjába, majd az illetékesek értük mennek. Ez nagyon jól működik így.
Ezen kívül a Szülőföldön magyarul pályázatot négy éve ismét a pedagógus szövetség rendezi – de csak a pályázat terjesztését, pénzzel nem foglalkozunk.
Tevékenységeink között szerepel még a Szakmai Napok, ennek idén lesz a 16. kiadása, Arad és Kovászna megyei pedagógusok tapasztalatcseréje, találkozója.
Az Aradi Magyar Napok keretében évente megrendezzük a Pedagógus Napot, ekkor tartják kollégáink a beszámolókat továbbképzésekről, ezen a napon adjuk át a díjakat és bemutatjuk a pályakezdő fiatalokat.
– Az állandó tevékenységek mellett még számos tantárgyversenyt és egyéb képzést szokott szervezni az RMPSZ.
– Hogy csak az elmúlt tanévről beszéljek, rendeztünk Ágyán az Olosz Lajos Általános Iskolában egy 20 órás tanfolyamot, ez tulajdonképpen sajátos nevelési módszereket igénylő gyermekekkel való foglalkozás volt, a Csiky Gergely Főgimnázium pedagógusa, Hasas Katalin vezette, és összesen 44 pedagógus vett részt rajta.
Egy másik nagy sikerű rendezvényünk a KETT-módszer óvodában és iskolában, ezt a székelyudvarhelyi Nagy Enikő, Kriszta nővér tartotta Pécskán 40 pedagógus részvételével.
Részt vettünk Nagyváradon egy megyeközi konferencián – Az előkészítő osztályok tapasztalatai 7 hónap után –, ahol Arad megyéből Kiss Anna tartott előadást.
Érdekes megemlíteni, hogy 2012 volt a Külhoni Magyar Óvodák éve, tavaly a Külhoni Magyar Kisiskolások éve, és idén a Határon túli nagyiskolások éve van. Mindenik rendezvény egy konferenciával végződik Szovátán, ahol 5–5 aradi magyar pedagógus vesz részt.
- Az állandó tevékenységeken kívül mik a szervezet idei tervei?
– Idén már volt egy eseményünk január 16–18. között az Erdőhegyi Általános Iskolában: Szövegértelmezés a közoktatás minden fokán – meghívott tanfolyamvezetők Porsche Éva és Zsigmond István voltak Csíkszeredából. Ezen a tanfolyamon összesen 46 résztvevő volt. Május 16–18-ra tervezünk a Csiky Gergely Főgimnáziumban egy előadássorozatot pedagógusoknak (tanítók, tanárok, lelkészek) Szenvedélybetegségek megelőzése a közoktatásbancímmel. Erre már 35 jelentkező van, meghívott előadó dr. Csendes Éva pszichológus lesz Budapestről.
Januárban Horváth Tünde kitüntetése (Kölcsey-díj) alkalmából megalakult a pedagógus kórus 12 pedagógussal. A Kölcsey-díjátadó előtt egy hétig minden nap próbáltunk, aztán azt mondtuk, hogy miért ne csináljuk ezt máskor is? Terveink közt szerepel, hogy rendszeresíteni szeretnénk fellépéseinket, aztán, hogy életképes lesz-e vagy sem, az majd eldől.
Ugyancsak most van először, hogy az Educatio futball-kupán aradi pedagógusok is részt vesznek. Eddig csak székelyföldi csapatok vettek részt, de most, Szabó Attila simonyifalvi alelnökünk beszervezett 10 embert, akik el is utaztak Szovátára. Ezt csupán érdekességként említem, és azt is, hogy a kapus Mészáros Mónika.
– Miben tud segíteni az RMPSZ, ha pedagógushiány van?
– Az RMPSZ országos elnöksége és a minisztérium kötött egy egyezményt, melynek értelmében a minisztérium kikéri a magyar oktatásügyekben a pedagógusszövetség véleményét. Országosan csak két megyében működik ez, köztük Arad megyében is. Van egy szerződésünk a tanfelügyelőséggel, ennek értelmében bármikor magyar pedagógusokkal kapcsolatos probléma van, kikérik a véleményünk, és fordítva. Ennek alapján bármely iskolában bármilyen továbbképző tanfolyamot szervezhetünk, illetve, ha a tanfelügyelőség szervez magyar iskolák számára, akkor értesít bennünket. A pedagógus hiánypótlásban elég sokat tudunk segíteni úgy, hogy én is és Kiss Anna is rengeteg pedagógust ismerünk – legyen az aktív vagy nyugdíjas, vagy éppen olyan, aki valamilyen okból kifolyólag már nem vesz részt az oktatásban. Ezen kívül megpróbálunk segíteni a felkészülésben azoknak a pedagógusoknak, akik nem szaktantárgyat tanítanak, pl. fizika–kémia szakos kénytelen biológiát tanítani stb. Ugyanakkor rendszeresen foglalkozunk azokkal, akik magyar nyelvet tanítanak román iskolában. Ennyit tudunk jelen pillanatban segíteni, a nagy frissítésbe azért nem tudunk beleszólni, mert ez anyagi kérdés. Legyünk őszinték: a tanügyi bérek nemhogy nem vonzóak, egyenesen taszítóak, de ebbe mi nem tudunk beleszólni. A tapasztalat az, hogy a régebbi alkalmazottak, akik mar tizenvalahány évet lehúztak a tanügyben, azok már nem keresnek új pályát, ezekkel az emberekkel próbálunk dolgozni, újítani.
Takáts Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),2014. február 18.
Románia nemzetállamiságára hivatkoztak az alkotmánybírák
NYILATKOZATOKKAL FRISSÍTVE – Rövid életűnek bizonyultak azok a kisebbségek számára kedvező változásokat előirányzó javaslatok, amelyeket az RMDSZ nyújtott be az alkotmány módosításához. Az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek minősítette a parlamenti különbizottság által kidolgozott alkotmánymódosító tervezet 26 pontját, közöttük a magyarságnak fontos változtatásokat is.
A normakontroll során az alkotmánybíróság vasárnap megállapította, hogy a kisebbségi jelképhasználatra, a kulturális autonómia elvére és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe (alrégiókba) szerveződésére vonatkozó módosítási javaslatok túlmutatnak az alkotmánymódosítás határain, ezért elfogadásukkal a parlament sértené az alaptörvényt.
A hatályos alkotmány korlátokat szab az alaptörvény módosításának: ezektől a korlátoktól csak akkor tekinthet el a törvényhozás, ha nemcsak módosítja az alkotmányt, hanem új alaptörvényt fogad el. Egy alkotmánymódosítás során a parlament egyebek között nem változtathatja meg Románia hivatalos nyelvét és egységes, független, oszthatatlan nemzetállamként való meghatározását.
A magyarságot érintő változtatások közül csak az ellen nem emelt kifogást az alkotmánybíróság, amely szerint Románia elismeri a királyi család, a nemzeti kisebbségek, a román ortodox egyház és a többi vallásos felekezet történelmi szerepét a román állam kialakulásában.
Puskás: elvetették az érveimet
A Krónika megkeresésére Puskás Bálint alkotmánybíró, volt RMDSZ-es szenátor, akit a szövetség javaslatára választottak a taláros testület tagjává, hétfőn elmondta: a magyar szempontból kedvező módosításokat arra hivatkozva vetették el, hogy azok sértik az egységes nemzetállamiságot kimondó cikkelyt.
Ezt a 152-es cikkelyre hivatkozva tették, amely tiltja az országot egységes nemzetállamként meghatározó első cikkely módosítását. Ilyen alapon tehát csak akkor kerülhetnek be hasonló jellegű kezdeményezések az alaptörvénybe, ha nem csupán módosítják a régit, hanem teljes egészében újat fogadnak el.
Puskás lapunknak elmondta: a több mint ötórás vita során ő a módosítások elvetése ellen érvelt, de nem hallgattak rá. „Olyan volt, mintha csak magamnak beszéltem volna” – ecsetelte. Közölte: különvéleményt fogalmaz meg, amelyet majd az alkotmánybírósági döntés indoklásának nyilvánosságra hozatalakor tesz közzé. Ez e hónap végén, vagy március elején várható.
Az alkotmánybíró azt is elmondta: a magyarok számára fontos javaslatokat szavazattöbbséggel vetette el a taláros testület, de azt nem árulhatta el, hogy milyen arányban szavazták le a módosításokat.
Kelemen Hunor: így nem támogatjuk a módosítást
Kelemen Hunor úgy vélte: az alkotmánybíróság túllépte hatáskörét, és lezárta a 2014-es alkotmánymódosítás lehetőségét. „Nem fogunk támogatni 2014-ben alkotmánymódosítást, és úgy látom, hogy az nem is lesz lehetséges” – mondta az RMDSZ elnöke az MTI-nek, hozzátéve, hogy a helyzet „egy alkotmánybírósági diktatúrához” hasonlít.
Úgy vélekedett: hibát követett el a 2003-as alkotmánymódosításkor az akkori parlament, amikor elfogadta, hogy az alkotmánybíróság olyan határozatokat hozhat, amelyeket a törvényhozás nem tud felülbírálni.
„A társadalom dolga eldönteni, hogy milyen államformát akar – mert például ezt sem lehetne módosítani –, milyen legyen az intézmények közti viszony, milyen jogi keretet biztosít az alkotmányon keresztül az őshonos kisebbségeknek. Az alkotmánybíróság mostani döntése szerint ez nem lehetséges” – magyarázta Kelemen Hunor. Kifejtette: az RMDSZ álláspontja szerint új alkotmányt kellene írni, de az alkotmánymódosító parlamenti különbizottságot nem ruházták fel ilyen mandátummal.
Maradnak az államfői jogkörök
Az alkotmánybíróság szerint egyebek mellett azok a változtatási javaslatok is túlmutatnak az alkotmánymódosítás keretein, amelyekkel a szövegező testület a miniszterelnök jelölését akarta pontosabban szabályozni és amelyekkel a honatyák egyik frakcióból a másikba való átülését akarta megtiltani. Az elvetett módosítás arról szólt volna, hogy az államfő köteles lett volna a legtöbb voksot szerzett párt vagy pártszövetség jelöltjét kormányalakítással megbízni.
Krónika (Kolozsvár),2014. február 18.
Második bemutatójára készül a marosvásárhelyi Spectrum Színház
Tamási Áron Vitéz lélek című darabjával második premierje előtt áll Marosvásárhely legújabb művelődési intézménye, a Spectrum Színház. Mint ismeretes, a tavaly év végén alakult társulat Henrik Ibsen A nép ellensége című darabjával mutatkozott be a közönségnek.
A magántársulat a nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttes közreműködésével szerdán este 7 órától, a vásárhelyi Ifjúsági Házban viszi színre a Kossuth-díjas székely író 1941-ben született művét. Török Viola rendező és lelkes csapata már túl van a vasárnap este Nyárádszeredában tartott előbemutatón, amelynek közönségsikere lendületet adott a társulatnak.
Erről maguk a Spectrum tapasztaltabb tagjai meséltek, mondván, hogy az akadozva, szerepcserékkel induló próbafolyamat élvezhető, igényes előadássá fejlesztette a produkciót, amelyet a rendező Tamási egyik legjellegzetesebb alkotásának tart.
„Sajátos, szürrealista formanyelven próbáljuk megfogalmazni az előadást. Fontos szerep jut a Bekecsnek, amely a néptánc stilizált felhasználásával álomvilágot teremt a színpadon" – jellemezte a produkciót Török Viola. Kárp György és Tatai Sándor – akik pályafutásuk során számos Tamási-darabban játszottak – elismerték, hogy a rendezői koncepció még számukra is több újdonságot hozott, viszont örömmel nyugtázták, hogy Török Viola nem próbált semmiféle „kicsavart dolgot" színpadra vinni.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nyugalmazott színészei mellett a darabban a New Yorkból visszatelepedett Szász Anna és a Bécsből két hónapra hazaköltözött Székely Szabó Zoltán is helyet kapott. Szász Anna elmondta: számára olyan érzés volt huszonöt év után színpadra lépni, mintha a negyed évszázados szünet nem is létezett volna. A taxisofőrként dolgozó Székely Szabó Zoltán huszonnyolc esztendős kihagyás után tért vissza a színház világába, és bevallotta, komoly lámpalázzal küzdött.
„Be kell ismernem: rettenetesen féltem, elvégre az általam vezetett taxiból kerültem ismét a színpadra. Azt meg egyenesen csodának tartom, hogy miután valamikor nagyon régen kétszer is eltanácsoltak a színiről, még tapsot is kaptam a nyárádszeredai közönségtől" – tréfálkozott a Sepsiszentgyörgyről a 80-as évek derekán kivándorolt Székely Szabó Zoltán.
A Vitéz lélekben egy megváltozott, elidegenedett világba tér haza hétévnyi távollét után Balla Péter (Faragó Zénó). Az első világégés utáni székely faluban megbomlott a korábbi rend. Menyasszonya, Rozáli (Ritziu Ilka Krisztina) már a gépész (Kinda Szilárd) felesége, apját közben eltemették, szülőházát nem találja, a hagyományos földművelés helyett a gépeket részesítik előnyben.
A háborútól megfáradt és az emberéletek kioltására alkalmas gépezetektől megundorodott Péter mégis megtalálja az újrakezdés módját. A hit és hűség drámájának is nevezett színpadi játék álomvilágát a Spectrum Színház ezúttal a népzene és néptánc kifejező eszköztárának felhasználásával fogalmazta meg. A darab koreográfiáját Ivácson László jegyzi, a zenét Kelemen László szerezte, a díszleteket és a jelmezt a rendező Török Viola tervezte.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),2014. február 18.
Cáfol a háromszéki kereskedelmi kamara által átveréssel vádolt újságíró
Átveréssel vádol egy magyarországi cégtulajdonost a Kovászna megyei kereskedelmi kamara és a vállalkozók szövetsége. A Háromszék gazdaságáról könyvet megjelentetni készülő szolnoki kiadó rágalmazásnak tartja az állításokat.
Egy magyarországi vállalkozás visszaél több háromszéki intézmény és cég nevével – hívta fel a figyelmet a napokban a Kovászna megyei kereskedelmi és iparikamara. Édler András, a kamara és Bagoly Miklós, az Asimcov vállalkozói szövetség elnöke közös közleményben arra figyelmeztetik a megye üzletembereit, hogy átverésnek eshetnek áldozatul.
Tájékoztatásuk szerint a magyarországi Egri Sándor már több céget megkeresett, és pénzt kért tőlük, hogy szerepeljenek készülő könyvében. Levelében az szerepel, hogy a Kovászna Megyei Tanács, a megyei kereskedelmi és iparkamara, a megyei agrárkamara, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozata ajánlásával magyar– román–angol nyelvű könyvet készít, melyben Kovászna megye gazdaságának élvonalát megjelenítő tíz vállalkozás szerepel, teljes körű cégbemutatással. Egri már megkötött szerződésekre is hivatkozik.
A vállalkozói érdekvédelmi szervezetek szerint azonban egyik intézmény sem adott ajánlást a magyarországi kiadónak, és nem engedélyezték nevük felhasználását. A kamara és az Asimcov közleménye szerint egy kivételével a felsorolt szerződések nem léteznek, tehát a cégek nevével is visszaéltek.
Egy háromszéki vállalkozó valóban kötött szerződést a magyarországi ajánlattevővel, de már két éve kifizette a 650 eurós előleget, és még mindig nem kapott semmit cserébe, habár a szerződésben foglalt határidő rég lejárt. Édler András a Krónikának leszögezte, semmi bajuk azzal, ha valaki könyvet akar kiadni a háromszéki vállalkozásokról, ám az intézmények és cégek nevét nem használhatja engedélyük nélkül.
A szolnoki Egri Sándor a Krónikának elismerte, hogy könyve megjelenése késedelmet szenved, ami kellemetlen a benne szereplőknek és a kiadónak egyaránt, ám szerinte nincs szó kétéves késésről, semmittevésről, mivel a fejezetek sorra készülnek. A magyarországi újságíró megkeresésünkre elmondta, Bagoly Miklóst a közelmúltban telefonon, majd levélben részletesen tájékoztatta a Pozitív példák Kovászna megye gazdaságában címmel készülő könyvről, kérve együttműködését.
„Következő telefonhívásom alkalmával magyarázatot követelt általa föltételezett visszaélésekre. Azonnal kitűnt, hogy tájékozódása enyhén szólva nem volt körültekintő. Felajánlottam, hogy a bizalom és a legteljesebb nyíltság jegyében következő sepsiszentgyörgyi látogatásom alkalmával készséggel elé tárom azon dokumentumokat, amelyek állításai ellenkezőjét bizonyítják. Ezt meg nem várva öntötte sajtóközleménybe, hozta nyilvánosságra a felsorolt intézményeket, engem és cégemet egyaránt hátrányosan érintő vélekedését” – jelentette ki lapunknak Egri, sajnálkozásának adva hangot amiatt, hogy Édler András sem elődjénél, sem nála nem tájékozódott, hanem ellenőrzés nélkül azonosult Bagoly véleményével.
A szolnoki kiadó felelős szerkesztője úgy véli, a háromszéki kamara és az Asimcov vezetője messze túllépi a véleménynyilvánítás szabadságát, amikor visszaéléssel, félrevezetéssel, átveréssel, azaz súlyos következményekkel járó bűncselekmény elkövetésével vádolják. „Saját magam és cégem tisztességét, jó hírnévhez való jogát sértik, teljességgel kimerítik a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás tényállását” – szögezte le a Krónikának Egri Sándor.
Bíró Blanka, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),2014. február 18.
Megrázó tények a nők bántalmazásáról
Évente egyre többen kapcsolódnak a nőket érő erőszak elleni tüntetésekbe, megmozdulásokba. A tények azonban azt mutatják, a próbálkozások ellenére sincs megoldás a bántalmazásuk megszüntetésére. Történetüket felvállalók nők és szakemberek beszélnek a maszol.ro kérésére a problémáról.
Nőies mozdulatok, lebegő kendők, közel százötven táncos nő és az őket elkísérő szeretett férj: a Bálint-napi, a bántalmazott nők jogaiért fellépő megmozdulás Székelyföldön is beírta magát a történelembe. A közös tánc eufórikus lendülete azokban a személyekben is együttérzést váltott ki, akik a szerencsésebb, nőiségüket szabadon megélhető kategóriát erősítik.
Hangtalan bizonyítékok
A statisztikák szerint minden harmadik nő szenved bántalmazástól. Azonban a munkája során Borsos Annamária pszichológus azt tapasztalta, hogy a bántalmazott nők száma ennél is nagyobb. A szakember szerint a számadatoknak nincs, ahogy tükrözniük a valóságot, mivel a konkrétan jegyzett esetek már annyira súlyosak, hogy vagy rendőrségi, vagy egészségügyi beavatkozásra van szükség, azonban ennél halmozottan több olyan eset van, amikor a bántalmazott nők megpróbálják eltitkolni vagy megoldani az ügyet saját maguk: egyrészt a társadalmi kirekesztettség, másrészt az erőszakos társnál is félelmetesebb anyagi nehézség felvállalásának képtelensége miatt.
A legtöbb esetben a nők együtt élnek a terrorral. Mert ha kilépnek, a társadalom megkövezi őket. Esetleg a legszűkebb rokonság megpróbál segíteni, ha ők is ki nem tagadják az ilyen asszonyt, de az esetek nagy többségében a társadalom is tovább terrorizálja őket – magyarázza a szakember.
Ami pedig a legmeglepőbb, a bántalmazás megítélése egyáltalán nem súlyos a társadalom szempontjából. „A családon belüli erőszak ugyanarra a szintre van téve, mint például egy nem működő párkapcsolat, vagy a megcsalás esete. Mintha nem látnának benne életveszélyt. Sajnálkoznak az emberek, aztán még egy követ rádobnak. Ez a porig alázás” – mutat rá a pszichológus a problémára.
„Mert megérdemeltem...”
Egy középkorú nő, akinek sikerült kiszabadulni egy agresszív élettárs hatalma alól, úgy emlékszik vissza a történtekre, hogy még évek múltán is lelkiismeret furdalása van.
„Én voltam a hibás, én hoztam ki belőle azt, hogy így bánt velem. Legalábbis minden alkalommal ezt mondta" – mesélte lapunknak a nevét eltitkolni kérő középkorú nő. "A hajamnál fogva húzott a földön, a szomszédok szeme láttára hurcolt végig a lépcsőházban, addig rúgott belém, amíg több emeletet is legurultam és mindvégig azt kiabálta, hogy én hoztam ki belőle, én vagyok a hibás, miattam boldogtalan az élete és miattam lesznek szerencsétlenek a gyerekeink is. Ez a heg az arcomon minden alkalommal emlékeztet a verésekre, akárhányszor tükörbe nézek” – mutat a sebhelyre a középkorú édesanya.
„Sokat veszekedünk és igen, néha hozzám is ütött, de hát csak olyankor történik meg, amikor ideges. Olyan a munkahelye is, hogy sokat ideges, és én szeretném, ha mellettem megtalálná a nyugalmát, de lehet, hogy én is csak idegesítem és ilyenkor persze, hogy megtörténik. De elviselhető, mások ennél is rosszabb helyzetben vannak...” – vall a családi helyzetéről egy fiatal, kétgyerekes édesanya.
Egy tavaly júliusi felmérés szerint a romániai lakosság 43,5 százaléka hallott az ismerősök, szomszédság körében zajló családon belüli erőszak esetéről. 30,9 százalékuk úgy gondolja, „ha a nőket verik, azt ők kiérdemelték”. Több mint 8 százalék véli úgy, hogy a bántalmazás „velünk született tulajdonság”, 6,4 százalék pedig arról van meggyőződve, hogy „nem is szereti a feleségét az a férfi, aki nem üti meg”. A legmegbotránkoztatóbb viszont az a tény, hogy a megkérdezettek 7 százaléka úgy véli, „a nő a férfi tulajdona”.
Egy másik, idősebb asszony pedig úgy vélekedik, ha újra kellene élnie az életét, úgy, ahogy az lezajlott, nem vállalná be újra, a szörnyűségek miatt. Ennek ellenére még mindig ugyanabban a párkapcsoltban él.
A forgatókönyvszerű folyamat az, hogy még az első verésnél bocsánatot kér a férfi, de a soron következőknél már nem, sőt, olyan szinten a nőre van hárítva a felelősség, hogy már neki kellene bocsánatot kérnie, mert ő a felelős az agresszivitás miatt.
Erőszakba rejtett gyengeség
Az emberi lélek útvesztőibe betekintve a szakkönyvek szerint az erőszak mögött a gyengeség, a tehetetlenség áll, semmiképpen sem az erő. „Az agresszió mindenkiben benne van, a düh, a harag az természetes, hiszen ha belegondolunk, sok esetben erőszakosan viszonyulunk egy-egy felmerülő problémához és ez alatt nem a verekedésre kell gondolni, hanem akár arra is, hogy ráerőszakoljuk a mi nézőpontunkat másvalakire. Éppen ahhoz kellene erő, hogy az agressziónkat kezelni tudjuk” – mondja a pszichológus.
Ugyanakkor arra is rámutat, hogy a bántalmazó magatartás már időben, az első pofon előtt felismerhető. A fizikai bántalmazást egy egész sor lelki terror, felelősség elhárítás, hibáztatás, féltékenység, szabadságkorlátozás előzi meg. A legtöbb esetben természetesen „szeretetből”, hisz nagyon sok nő arról számol be, hogy ha kedve lenne mondjuk aerobicra járni, a férje azonnal meglepi egy otthon használható fittness géppel, hogy „ne kelljen fáradnia”, ameddig eljut a tornateremig.
2013-as adatok szerint 18 éves kor alatt nagyjából hasonló arányban válnak erőszak áldozataivá a lányok (5300) és a fiúk (5400), 18 éves kor felett azonban tízszeresére növekszik a nőket ért erőszak száma a férfiakéhoz képest. Romániára a megyék szerinti elosztás szempontjából érdekes adatok érvényesek, bár ezek az Országos Statisztikai Hivatal szerint sem megbízhatóak teljes mértékben: a legtöbb esetet Konstanca (több mint hatszáz), a legkevesebbet Ilfov (kevesebb, mint száz) megyéből jelentettek. A székelyföldi megyékből havonta kevesebb, mint száz esetet jelentenek, kivételt képez Maros megye, ahol átlagban több mint kétszáz bejelentés érkezik.
A szabadság-korlátozást a lelki terror, majd a féltékenység követi, utána pedig már egyértelműen következik a testi bántalmazás, amire már a társadalom is felfigyel. „De ekkor már porig van döntve a nő önbecsülése, és teljes mértékben birtokolható, hiszen ez idő alatt sikerült belé nevelni, hogy nem rendelkezik ugyanolyan jogokkal, mint a férfi társa” – összegez Borsos.
Miért tűrik a nők az erőszakot?
A leggyakrabban a gyerekek miatt, hiszen egy erőszakos apa is jobb a semminél, ugyanakkor számottevő a házastársi eskü, a szerelem bemagyarázásra, hogy amikor a férfi nem durva, akkor jó mellette az élet. A társadalmi megítélés miatt nagyon gyakori a valóság letagadása, miszerint ez a néhány verés még elviselhető, sokkal inkább, mint a szégyenérzet, ha kiderülne, hogy miket képes tenni egy agresszív férfi egy nővel. Leggyakoribb mégiscsak a bűntudat, az önbecsülés hiánya, a félelem, a beletörődés és a gazdasági kiszolgáltatottság.
Romániában 2013-ban alig több mint hatvan olyan otthont tartottak nyilván, amely a bántalmazott nők, különösen az anyák számára van kialakítva. Ezekben az otthonokban összesen 673 nő számára van férőhely, ami csak minden tizennyolcadik áldozat számára biztosít védelmet. Jelenleg nyolc olyan megye van az országban, ahol egyáltalán nem létezik ilyen jellegű otthon.
Az Ora International szervezet által Gyergyószentmiklóson működtetett bántalmazott anyák otthonának szociális munkása szerint az a tapasztalat, hogy a családon belül bántalmazott nők néhány órán, esetleg néhány napon belül visszaköltöznek társukhoz. Egy múlt heti helyzet is ezt igazolja, amikor nadrágszíjjal vert félholtra egy nőt a férje, reggel elköltözött tőle, de estére már megint otthon volt.
„Mi nem tudunk nekik munkahelyet biztosítani, lakást vásárolni és fizetést adni. Ezért úgy döntenek, hogy az anyagi kiszolgáltatottságnál még mindig jobb egy agresszív férfi. Sokan pedig, akiknek gyerekük van, azt mondják, egy félelmetes, verekedő apa még mindig jobb, mint ha nem lenne senki” – mondja az intézmény illetékese. Bár az otthon harminc nő és gyerek számára biztosít ingyenes ellátást, leginkább azok a nők laknak ott, akik árvaházból kerültek ki és gyereket szültek, esetleg nincs hol lakniuk, de ritka az az eset, hogy agresszív bánásmód miatt költözzenek el otthonról és tartósan a szálló lakói maradjanak.
Nincs megoldás, esetleg segítség
Nagyon fontos, hogy a nők tisztába legyenek azzal, hogy nekik is jogaik vannak, teljes emberként élhetnek, és nem kell mindenképpen egy függőségi kapcsolatban maradniuk. Azonban nagyon fontos tudatosítani, hogy csak az a nő fogja megtenni a döntő lépést, aki erre fel van készülve – vélik a szakemberek. Azt mondják, aki nincs felkészülve a váltásra, azt nem lehet megmenteni, mert nem biztos, hogy kibírja. „Ha nem tudok úszni és beledobnak a mélyvízbe, akkor van egy százalék esélyem, hogy megtanulok úszni és kimenekülök. De ott van az a 99 százalék esély, hogy belehalok – mutat rá a pszichológus, és figyelmeztet: ezzel a helyzettel nagyon óvatosan kell bánni. Bátorítani kell ezeket a nőket, hogy visszanyerjék önbecsülésüket”.
Ami az elköltözéssel járó lakhely problémákat illeti, az Ora International szervezet által működtetett gyergyószentmiklósi hajléktalanszálló és a bántalmazott anyák otthona mindig nyitva áll a bajba került nők számára. A polgármesteri hivatal és a segítő szervezet között együttműködési szerződés van, és ez nagyon sokat segít a szociális osztálynak, mutat rá az irodavezető. Hargita megyében Balánbányán is működik egy hasonló otthon, ott azonban meg kell téríteni a költségeket.
Csibi Márti
maszol.ro,2014. február 18.
Román nyelvű címkék hiánya miatt büntettek Hargita megyei boltokat
Hat, Hargita megyei üzletet magába foglaló kereskedelmi láncot büntetett meg a román felirat nélküli termékek miatt a fogyasztóvédelem – számolt be a Marosvásárhelyi Rádió hétfőn.
A kirótt pénzbírság megközelíti az 50 ezer lejt. A fogyasztóvédelem lakossági panasz kapcsán indított vizsgálatot, a kifogásolt termékek nagy része Magyarországról származott.
maszol/marosvasarhelyiradio.ro,2014. február 18.
Elhunyt Bíró Gáspár kisebbségi jogi szakértő
Életének 56. évében elhunyt Bíró Gáspár egyetemi tanár, az ENSZ korábbi különmegbízottja - tudatta a Külügyminisztérium február 17-én, hétfőn az MTI-vel. A neves kisebbségi jogi szakértőt a tárca saját halottjának tekinti.
A közlemény szerint Bíró Gáspár 1958-ban született a Tenkén (Tinca), 1982-ben szerzett diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem jogi karán. Miután 1988-ban Magyarországra települt, a Bibó István Szakkollégium nevelőtanára lett, emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán kezdett tanítani. 1989 és 1990 között a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségekkel foglalkozó hivatalában dolgozott, 1990-től 1991-ig pedig a Miniszterelnöki Hivatal kormányfőtanácsosa volt.
1991-ben szakértőként részt vett az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának azon eseti csoportjában, amely a kisebbségek jogainak deklarációját dolgozta ki. Az 1990-es évektől szakértőként részt vett az Európa Tanács kisebbségvédelmi bizottságában is. 1992-től 1998-ig ő volt az ENSZ különleges jelentéstevője Szudánban, ahol munkáját széleskörű nemzetközi figyelem kísérte. Emellett aktívan részt vett a magyarországi kisebbségi törvény kidolgozásában, amelyért 1995-ben megkapta a Kisebbségekért kitüntetést a kormánytól.
1998-tól 2004-ig, majd 2008-tól 2012-ig az Európa Tanács a Nemzeti Kisebbségek Keretegyezményének végrehajtását felügyelő tanácsadó bizottság szakértője volt, melynek az első terminusban az elnökhelyettesi posztját is betöltötte. 2004 és 2006 között pedig az ENSZ emberi jogokat védelmező és előmozdító albizottság szakértője volt.
1996 és 2005 között az ELTE Politikatudományi Intézetének docense, 2005-től pedig egyetemi tanára volt. 1997-ben szerzett doktori fokozatot. A Magyar Politikatudományi Társaság elnökségi tagja volt. Az ELTE mellett számos külföldi egyetemen is tartott előadásokat a nemzetközi politikai viszonyokról és a kisebbségvédelemről Srí Lankától Szkopjéig.
A Magyar Külügyi Intézet közleményében azt írta: mély megrendüléssel értesültek Bíró Gáspár haláláról. Munkatársaik 1990 óta álltak szoros munka- és baráti kapcsolatban a tudóssal, aki 1990-től a Dunatáj Intézet munkatársa volt, 1992-től 1998-ig pedig annak a Teleki László Alapítványnak volt a kutatója, amelynek keretébe az intézet is tartozott. Korai halála nemcsak a magyar tudományosságnak, hanem az oktatásügynek is fájó, pótolhatatlan veszteség - tették hozzá.
Kiegészítés: könyvei
Bevezetés a nemzetközi politikai viszonyok tanulmányozásába /Teleki László Alapítvány/
Demokrácia és önrendelkezés a 21. század elején - Rejtjel politológia könyvek 19. /Rejtjel Kiadó, 2003/
maszol/MTI,2014. február 18.
Irodalmi délután Erdőszentgyörgyön
Február 20-án csütörtök délután 5 órától a művelődési házban, az Europe Direct Információs Központ termében farsangi irodalmi délutánra kerül sor, a humor jegyében. A Bodor Péter Művelődési Egyesület vendégei: Bölöni Domokos, P. Buzogány Árpád írók, Székely Szabó Zoltán színész, író és Székely Ferenc néprajzgyűjtő. Közreműködnek Antal Ágnes és Imre, valamint az egyesület tagjai. Házigazda Kovrig Magdolna tanár, az egyesület elnöke. Bemutatják P. Buzogány Árpád Ötven lóerős pálinka című anekdotagyűjteményét. A belépés díjtalan.
Népújság (Marosvásárhely),2014. február 18.
Mint oldott kéve...
2000 júniusától vagyok nyugdíjas, 2009-től a bal oldalamon bénulást szenvedtem, így van időm tévét nézni, olvasni, rádiót hallgatni, többek között a Mária rádiót, amiben legtöbbször olyan felemelő dolgokat hallok, amiért érdemes hallgatni.
A könyveimet átnéztem, a legnagyobb részét odaajándékoztam a gyimesfelsőloki iskolának, de még maradt bőven böngészni való. A kezembe kerültek az RMDSZ iratai, amelyeket 1991–1996 között én tartottam nyilván.
Amikor átvettem az ügyvitelt, névsort készítettem az összes tagról, akkor 530 személy volt, de utána új tagok csatlakoztak. 564 személynek töltöttem ki a könyvecskét, a sorszámot mai napig őrzöm. A falut tizenkét csoportra osztottuk fel, a csoportfelelősök negyedévenként szedték a tagdíjat, amit nekem adtak le, ennek egy bizonyos százalékát bevittem a központba. Mivel én jártam a falut villanyórát olvasni, a tagdíjat is beszedtem. Amikor a tagok közül valaki elhunyt, koszorút vásároltunk, de mára ez is kiment divatból.
Amikor a tagdíjjal bementem a városba, könyveket vásároltam az irodánknak. Amikor átadtam a nyilvántartást, 38 könyvünk volt, most egyet sem látni. Másfél éve tagdíjért sem volt senki. Jelenleg hány tag van? Hány új tagot vettek fel?
A kommunista világban évekig kínoztak, hogy legyek párttag. 1960 februárjában IMSZ-gyűlés volt, hiszen én is tag voltam, mert az iskolaigazgató nyomására letettem a kérvényt a RKP-ba való belépésre. Akkor azt mondták, hogy három hónap próbaidő, és lesz az avatás. Június közepe táján megkérdeztem az igazgatót, hogy mi lesz a kérvényemmel? Azt mondta, Németh elvtárs, az elavult, írjon mást. Megköszöntem a tájékoztatást. 1964–1965-ben a kollektív gazdaságnál voltam pénztáros, a marosludasi pártszervezettől kint volt a titkár, Farkas elvtárs. Azt mondta, hogy hallottam, maga ügyes és agilis ember, be kellene iratkoznia a pártba.
Mondom neki, Farkas elvtárs, én már párttag vagyok három hónapja. Kérdi, hogyhogy nem tudok róla? – Úgy, hogy én Krisztus-párti vagyok! Otthon átvettem a kántorságot, s ezzel befejeztem a piroskönyv-igénylésem.
A fentiekkel kapcsolatban csak annyit szeretnék tudni, hogy most már nem kell RMDSZ-tagdíjat fizetni? Azt tudom, hogy napról napra fogyunk, szétesünk, mint az oldott kéve. Amióta szövetségünk megalakult, 233 személlyel csökkent a létszámunk.
Németh Árpád, Búzásbesenyő
Népújság (Marosvásárhely),2014. február 18.
Politikai megfontolások lehetnek az Alkotmánybíróság döntése mögött?
A múlt hét végén az alkotmányozó parlamenti bizottság által előkészített alkotmánytervezet 26 pontját nevezte alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság. Ezek között található többek között a kisebbségi jelképek használata, a kulturális autonómia elve és a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe, alrégiókba szerveződésére vonatkozó javaslatok. Az Alkotmánybíróság szerint ezek túlmutatnak az alkotmánymódosítási lehetőségek határain, és elfogadásukkal a parlament magát az alaptörvényt sértené meg. De ott van az 1-es cikkely, amely változatlan marad, kimarad a kisebbségi nyelvek regionális nyelvként való elismerése is, vagyis szinte minden, ami a magyar közösséget is érinti.
Az Alkotmánybíróság döntéséről, a tervezet további sorsáról Varga Attila alkotmányjogászt, egyetemi professzort kérdeztük.
– Valóban az van, hogy egyrészt az alkotmánymódosító tervezet 26 rendelkezését minősítette alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, vagy tizenkettőt törlésre javasolt, és jó néhányat módosításra, átgondolásra. Ez a 26 pozíció, amelyet alkotmányellenesnek állapítottak meg, önmagában is rendkívül nagy szám: ebben benne van a már említett három, bennünket közvetlenül érintő tétel. Nem tudom, hogy a szimbólumhasználat miben sértené a 152-es cikkelyt. A közigazgatási alegységek, történelmi tájegységek létrehozását közigazgatási alegységekként sem hiszem, hogy sértené. Ami a döntési és végrehajtási kompetenciával rendelkező hatóság vagy szerv létrehozását illeti, ami lehetőséget teremthetne akár területi, akár kulturális autonómiára, talán annak mondható, de az sem igazából. Emellett törlésre javasolja az első cikkelyben azt az inkább csak udvariassági megfogalmazást, hogy a királyi ház, a román ortodox egyház és a többi felekezet mellett a nemzeti kisebbségeknek is történelmi szerepük van a román állam kialakulásában. Illetve törlésre javasolja azt, hogy a központi vagy a helyi hatóságoknak, mielőtt a nemzeti kisebbségekre vonatkozó döntéseket meghoznák, konzultálniuk kell az adott nemzeti kisebbség szervezeteivel.
Kíváncsian várom az indoklást is, tételesen lebontva, jogilag indokolva a 26-ból mindegyiket, van, amiben igaza van az Alkotmánybíróságnak, de úgy vélem, összességében egy kicsit mintha túllépné a hatáskörét, belehelyezi magát a törvényhozó szerepébe, és meg akarja mondani, mi kerüljön és mi ne kerüljön bele az alkotmánymódosító tervezet szövegébe.
Le szeretném jó előre szögezni, hogy akkor, amikor a törvénytervezetet vizsgálja – és az egyetlen törvény, amelyet mint tervezetet vizsgál az Alkotmánybíróság, hiszen a rendes törvények esetében a már elfogadott törvényt vizsgálja – , arra kellene korlátozódnia, hogy a tervezet szövege esetleg sérti-e a 152-es cikkelyt, amely megfogalmazza azokat a tilalmakat, hogy mire vonatkozóan nem lehet módosítást elfogadni. Nem hinném, hogy mind a 26 sértené a 152-es cikkelyt. Mert semmi más vonatkozásban nem állapíthat meg alkotmányellenességet, hiszen akkor lehetetlenné válna az alkotmánymódosítás. Azt is tudni kell, hogy nehéz helyzetben van a parlament és a parlamenti bizottság, mert nincs módja törvényesen és alkotmányosan vitatkozni az Alkotmánybírósággal. Ha az azt mondta, hogy 26 pont alkotmányellenes, akkor az a parlamentre nézve kötelező. A többi, amiben törlést, módosítást vagy más szövegmegfogalmazást javasol, nem kötelezi a parlamentet. De ott, ahol alkotmányellenességet állapít meg, amit egyhangúlag, különvélemény nélkül fogadott el az Alkotmánybíróság, nem tud a parlament mit tenni, de én soknak találom, hogy 26 olyan javaslat lenne, ami ellentmond a 152-es cikkelynek.
– Nem gondolja, hogy politikai megfontolások is közrejátszottak az alkotmányossági kifogások megfogalmazásában?
– A 26 pontból vannak olyanok, amelyek számomra részint nehezen érthetők, illetve politikát is látok bennük. Például módosítást javasolt a bizottság arra nézve, hogy korlátozza a köztársasági elnököt abban, hogy kit nevez meg miniszterelnök-jelöltnek. Tehát köti ahhoz, hogy a többséget szerzett párt vagy pártkoalíció javaslatát fogadja el az elnök, ami szerintem rendjén is van. Ezt mégis alkotmányellenesnek minősíti az Alkotmánybíróság. Úgy vélem, hogy inkább az Alkotmánybíróságnak a jelenlegi köztársasági elnök iránti, mondjuk úgy, elkötelezettsége az, ami indokolhatná ezt a rendelkezést. Mi indokolja azt, hogy alkotmányellenesnek minősítette azt, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács két civil taggal kiegészüljön? Netán ez sértené az igazságszolgáltatás függetlenségét? Vagy egy másikat mondok: a bizottság egy olyan javaslatot fogalmazott meg, hosszú évekre visszavezethető tapasztalat alapján, amely gátat akart vetni annak, hogy a bizonyos pártszínekben megválasztott képviselők elhagyhassák a pártot, illetve a frakciót, amivel gyakorlatilag megváltozik a választásokkor kialakult politikai képlet. Azt javasolta a bizottság, hogy megszűnik a képviselői mandátum, ha az illető kilép a pártjából. És ezt alkotmányellenesnek minősítette. Ha szigorúan vesszük a szabad mandátum rendjét, akkor formálisan igaza van az Alkotmánybíróságnak, de a politikai döntést a parlamentre kellett volna bízni, mert az Alkotmánybíróság is tudja, hogy az sem nagyon alkotmányos, hogy van egyfajta szavazói akarat a választáskor, és egy idő múlva teljesen megváltozik a parlament politikai összetétele.
– Kötelező a parlamentre nézve az újrafogalmazása azoknak a cikkelyeknek, amelyeket alkotmányellenesnek minősített az Alkotmánybíróság?
– Ha van esély rá, akkor változtatni kell a megfogalmazáson az alkotmánynak megfelelő, a 152-es cikkelyt nem sértő módon, hogy az Alkotmánybíróság ne találjon benne kivetnivalót. De bizonyos esetekben ez elég nehéz anélkül, hogy a javaslattevő ne adja fel az eredeti szándékát.
– Mi történik, ha a parlament esetleg változtatás nélkül hagyja azokat?
– Most az következik, hogy az alkotmánymódosító parlamenti bizottság pontról pontra megnézi az indoklást, ahol lehet, újrafogalmazza, ahol nem lehet, tudomásul veszi, hogy alkotmányellenes, lemond arról a szövegről, és az újabb változatot benyújtja az egyik házhoz. A szenátus megszavazza kétharmados többséggel, majd átküldi a képviselőházhoz, az is megszavazza kétharmados többséggel. Egyeztetés következik, és ha kétharmados többséggel elfogadásra kerül a tervezet, akkor kerül újra vissza az Alkotmánybírósághoz.
– Tehát, közérthetően: azok a cikkelyek, amelyeket alkotmányellenesnek minősített az Alkotmánybíróság, de amelyeknek a megszövegezésén nem tudott vagy nem akart változtatni a parlament, törlődnek az alkotmány szövegéből?
– Így van. Lehetősége van a parlamentnek, hogy változtasson a szövegen. De amikor elfogadják a megváltoztatott szöveget, és az Alkotmánybíróság megint csak azt fogja rá mondani, hogy alkotmányellenes, akkor az a szöveg ki fog kerülni a törvényből. Akkor már nem tud mit csinálni a parlament.
– Ezek szerint ilyen szempontból veszélyben vannak a magyarság számára fontos kitételek?
– Így van, mert ezeket át kell fogalmazni, és elég nehéz lesz úgy átfogalmazni, hogy meg is maradjon a tartalma, alkotmányos is legyen. Az eljárás végén a már elfogadott alkotmánymódosító törvényt az Alkotmánybíróság újból megvizsgálja, megint talál alkotmányellenes rendelkezéseket, lehet, hogy nem 26-ot, hanem csak tízet, akkor az megint visszakerül a parlamenthez, de ott már ténylegesen nem tud változtatni. És aztán még mindig ott van a népszavazás, ami ismét kérdéses.
Ebben a konkrét ügyben tehát az Alkotmánybíróság egy kicsit túldimenzionálta a hatáskörét. Korábban ő maga fogalmazta meg, hogy az Alkotmánybíróság nem viszonyulhat úgy az alkotmánymódosításhoz, hogy gyakorlatilag megakadályozza azt. Most úgy látom, hogy ezzel a döntésével akadályozza az alkotmánymódosítást.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),2014. február 18.
Nem engedélyezték a felvonulást, de lesz megmozdulás
A marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean szerint betiltották a március 10-ei felvonulást és hétfőn délután erről értesítették a szervezőket, ezért ezután – szerinte – bűncselekmény a mozgósítás és a részvétel. A törvény szerint azonban mindezért indokolt esetben csak pénzbírság róható ki, Izsák Balázs szerint pedig megtartják a megmozdulást.
A marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean megkereste szerkesztőségünket, és elmondta: Romániában nem lehet nyilvános gyülekezést szervezni a polgármester beleegyezése nélkül.
„Szó sincs arról, hogy a gyülekezési vagy a vélemény-nyilvánítási jogokat korlátozzuk. A véleményező bizottság, amelynek tagja a csendőrség, a rendőrség, a közúti rendőrség, a tűzoltóság és a helyi rendőrség képviselője is, tehát szakmai szempontokat figyelembe véve úgy döntött, hogy munkanapon nem lehet megszervezni ezt a felvonulást. A véleményező bizottság javaslatára a polgármester is elutasította a jóváhagyást, hiszen ha nem így tett volna, akkor viselnie kellett volna a felelősséget, ha bármilyen incidens történt volna. Hétfőn délután az 1742-es számú átiratban értesítettük Izsák Balázst, hogy a megemlékezést a Székely Vértanúk emlékművénél jóváhagytuk, viszont a Postarét és a Főtér között tervezett felvonulást nem. Ezért ha mégis megtartják, akkor az bűncselekménynek minősül, és az ügyészségnek kell majd kivizsgálnia a szervezők és a résztvevők tettét. Mivel írásban értesítettük a szervezőket, ezután mindenfajta mozgósítás, hívogatás a büntető törvénykönyv hatáskörébe tartozik” – fogalmazott Valentin Bretfelean.
Megkeresésünkre Izsák Balázs elmondta, valóban megkapta hétfő délután az átiratot, amelyben engedélyezték a március 10-én 17 órakor a Postaréten kezdődő megemlékezést, a felvonulást viszont nem, ezért megmozdulásra hívják az embereket. „Ezek után miként lenne bűncselekmény a mozgósítás, hiszen mi mindenkit a 17 órai rendezvényre hívunk” – mondta.
Az 1991. évi 60-as, 2004. szeptemberében újraközölt törvénynek a bírságokra vonatkozó 25. cikkelye értelmében a törvény előírásainak megszegése fegyelmi, pénzbeli, polgári vagy bűnügyi felelősséget von maga után. A 26-os cikkely pedig leszögezi, hogy pénzbírság róható ki abban az esetben, ha be nem jelentett vagy betiltott nyilvános gyülekezést mégis megtartanak; ha nem tartják be a bejelentett időintervallumot, menetirányt, helyszínt; ha a be nem jelentett vagy betiltott rendezvényen azután is részt vesznek, miután a hatóságok a helyszín elhagyására szólítottak fel. Bűncselekménynek – a 29-es cikkely szerint – minősül a fegyverek, robbanó- és gyúlékony anyagok stb. bevitele, valamint – a helyzet súlyosságától függően – a szervezőkkel vagy a hatóságokkal szembeni erőszak.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro,2014. február 18.
Összefogást szorgalmaznak ismert erdélyi személyiségek
Az erdélyi magyarság fennmaradásának és megerősödésének legfőbb zálogát a Kós Károly által közel egy évszázada meghirdetett, az egész Erdélyt átszövő közösségi autonómia jelenti – áll a több ismert erdélyi magyar értelmiségi által megfogalmazott keddi felhívásban.
A magyar politikai elit akkor tudja elérni ezt a célt, ha egységesen tesz azért, hogy megszerezze a magyar közösség feltétlen támogatását, és maga mellé állítsa a demokratikus román értelmiséget, valamint a mérvadó európai intézményeket – olvasható a felhívásban, amely leszögezi, hogy az elvszerű és racionális magyar–magyar, illetve román–magyar kapcsolatépítés érdekében továbbra is szükség van egy hiteles, erős és demokratikus európai képviseletre.
A felhívást megfogalmazók meggyőződése, hogy szükség van az egyházi és civil szervezetek támogatására, a politikai alakulatok választási koalíciójára és minden erdélyi magyar választópolgár bizalmára, valamint szavazatára – mert a nemzeti érdeknek előbbre valónak kell lennie a pártérdekeknél.
Meggyőződésük továbbá, hogy az erdélyi magyarság európai képviseletét a jövőben is annak a Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament korábbi alelnökének kell fémjeleznie, aki a magyar közösség világszerte ismert és elismert egyénisége, és aki már a 80-as évektől ellenáll minden politikai nyomásnak és megfélemlítésnek.
Aláírók:
Dr.Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár Dr. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár Bíró Edit, Udvarhely Városi Székely Tanács elnöke Boros Zoltán zeneszerző, ny. tévészerkesztő Dr. Bodó Barna politológus, egyetemi tanár Dr. Brassai Attila orvos, egyetemi tanár Dr. Brassai Zoltán akadémikus, ny. egyetemi tanár Dr. Csiszár Anna orvos, ny. előadótanár Csinta Samu újságíró Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia-EMTE rektora Demény Attila zeneszerző, rendező Dr. Farkas Csaba fogorvos Ferenczes István költő Fodor Imre, Marosvásárhely ny. polgármestere Fülöp G. Dénesné Suba Ilona, a Lazarenum Alapítvány intézetvezetője Fülöp Lajos tanár, ny. múzeumigazgató Gazda József író Gergely István „Tiszti”, a Csibész Alapítvány elnöke Dr. Geréb Zsolt teológus, ny. egyetemi professzor, a Partiumi Keresztény Egyetem volt rektora György Attila író Dr. Hollanda Dénes ny. egyetemi tanár, a Sapientia Egyetem volt dékánja János Szabolcs egyetemi tanár, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora Dr. Juhász Tamás teológus, ny. egyetemi professzor, a Protestáns Teológiai Intézet volt rektora Kallós Zoltán néprajzkutató Katona Ádám tanár, az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület elnöke Kónya Hamar Sándor író, filozófus, volt parlamenti és európai parlamenti képviselő Dr. Kincses Előd ügyvéd Dr. Kincses Mária ny. egyetemi tanár Kincses Elemér rendező, író Kozsik József színművész László János üzletember Lászlóffy Zsolt zeneszerző Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke Lakó Péterfi Tünde civil- társadalmi aktivista Márton Zoltán, Makfalva polgármestere Meleg Vilmos színművész, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja Murádin Jenő művészettörténész, egyetemi tanár Nagy Pál ny. ideggyógyász főorvos Nagy László unitárius lelkész Dr. Pálosi Csaba állatorvos Dr. Papp Kincses Emese író, publicista Dr. Péntek János akadémikus, nyelvész, ny. egyetemi tanár Pillich László közíró Sánta Imre református lelkész Somai József közgazdász, az RMKT tiszteletbeli elnöke Székely Attila ny. régész-tanár Szőcs Géza költő Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem megbízott elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár
Székelyhon.ro,2014. február 18.
Az EP választásokról is egyeztetett Orbán Viktor Kelemen Hunorral
A román politikai helyzetről és az uniós választásokról egyeztetett Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kedden Budapesten.
A román alkotmánybíróság minapi elutasító döntése a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által is javasolt és támogatott alkotmánymódosításról rossz üzenet a romániai kisebbségi jogok bővítése tekintetében – szögezte le Kelemen Hunor az Orbán Viktorral folytatott megbeszélésen.
Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője az MTI-nek elmondta: a két politikus a magyar kormányfő irodájában tárgyalt, és a romániai politikai kérdéseken kívül a közelgő európai parlamenti választásokról is egyeztettek. Egyetértettek abban, hogy az uniós választás után is erős és egységes magyar képviseletre van szükség úgy az Európai Parlamentben, mint annak jobbközép frakciójában, az Európai Néppártban, melynek a Fidesz és az RMDSZ is tagja. Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ a hétvégén rangsorolja a választáson indítandó képviselőjelöltjeit.
A nap folyamán Orbán Viktor ugyancsak hivatalában fogadta Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, erdélyi EP-képviselőt is.
MTI |
Székelyhon.ro,2014. február 18.
In memoriam Bereczki Károly
Döbbenten olvastuk a hírt, hogy Bereczki Károly életének 66. évében, 2014. február 16-án egy budapesti kórházi ágyon elhunyt. Bereczki Károlyt – szolgálati nevén Csárlit – elsősorban székelyföldi írói és újságírói tevékenysége kapcsán ismertük.
Szovátán született 1948. április 4-én, értelmiségi-hivatalnoki családban, Gyergyószentmiklóson érettségizett, Kolozsváron történelem-filozófia szakon szerzett tanári képesítést a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Újságírói tevékenységét az aradi Vörösi Lobogónál kezdte, majd Csíkszeredába, a Hargita napilaphoz szerződött (1971). Akkortájt rendszeresen jelen volt írásaival a Korunk, az Új Élet és a Művelődés hasábjain is. Elsősorban szatíráival, humoreszkjeivel és meglepően merész hangú, nagy tájékozottságról árulkodó honismereti riportjaival tűnt fel a „szocialista sajtóban”. Miután eltávolították a Csíkban megjelenő napilap szerkesztőségéből, előbb revizorként, majd fordítóként működött Cskszeredában, illetve Székelyudvarhely környéki településeken tanított.
A rendszerváltozást követően alapítója volt a Tromf nevű élclapnak, majd annak megszűnte után családjával együtt Magyarországra költözött. Debrecenben a Hajdú-Bihari Naplónál, a Pest Megyei Hírlapnál, a budapesti Kis Újságnál, később a Világ Magyarsága című lapnál dolgozott. Távozása után is ápolta kapcsolatait az erdélyi és székelyföldi sajtóval. Munkatársa volt az aradi Nyugati Jelennek, írásait a Hargita Népének és az Udvarhelyi Híradónak is rendszeresen elküldte a kilencvenes évek közepén és az ezredfordulót követő időkben. Életében két prózakötete látott napvilágot.
Bereczki Károly hamvasztás utáni temetéséről később intézkednek a hozzátartozók.
Isten nyugtasson, Csárli!
Székelyudvarhely, 2014. február 18.
Simó Márton
Székelyhon.ro,2014. február 18.
Fejkvótára mérik a lapkiadást
Az udvarhelyszéki önkormányzatok többségénél az elmúlt hetekben fogadták el a helyi, 2014-es évi költségvetéseket, melyek zömében nem szerepel az Udvarhelyi Média Kft. által kiadandó napilap támogatása. A székelyudvarhelyi városvezetőség ez idáig 500 ezer lejt különített el a lapkiadásra, kilátásba helyezve azonban, hogy a kiadvány fenntartásában a vidéki önkormányzatok is segédkeznek majd. A médiatorta szeletjét azonban nem adják olcsón: a beszállni vágyó önkormányzatoknak lakosságszám függvényében fejenkénti legkevesebb 3 lejes hozzájárulást kellene fizetniük, de ha úgy kívánják, 10 lejig is elmehetnek.
„Az udvarhelyszéki önkormányzatok vezetőinek többsége jelezte igényét és egyben szükségességét egy saját médiatermék létrehozásának. A lap fenntartásának költségeit mindenki lehetőségei, költségvetése szerint fogja támogatni” – írta korábban Bunta Levente a lapkiadással kapcsolatos kérdéseinkre küldött válaszlevelében. A városvezető által szorgalmazott napilap kiadását az Udvarhelyi Média Kft. végezné, melynek törzstőkéje 300 ezer lej (amit a tavalyi városi költségvetésből különítettek el), a lapkiadásra azonban újabb 200 ezer lejt szán a városvezetőség. A polgármester a továbbiakban hozzátette: „az igény és az ígéret megfogalmazódott a vidéki vezetők részéről, a kft. működése gazdasági alapú, hosszú távú célunk, hogy a lap 2-3 éven belül nyereséges legyen”.
Három lej a fejkvóta
Mint arról már írtunk, az udvarhelyszéki településvezetők zöme a január végén Fenyéden tartott polgármesterek találkozóján értesült az udvarhelyi városvezetőség lapkiadási szándékáról, ezért a helyi költségvetések elfogadásakor a települések többségénél nem is tűzték napirendre a témát. Mint Farkas György, az Udvarhelyi Média Kft. ügyvezetője lapunknak megerősítette: az udvarhelyi városvezetőség tanácsi határozattervezetet küldött a vidéki önkormányzatoknak, melyben egyebek mellett az is szerepel, hogy a lapkiadáshoz való hozzájárulás a lakosságszám arányában történik majd, a vidéki önkormányzatoknak fejenként 3–10 lejjel kellene hozzájárulniuk a projekthez. „A tervezetet csak véleményezésre küldtük az udvarhelyszéki önkormányzatoknak, ez nem azt jelenti, hogy ilyen formában kell elfogadniuk” – magyarázta Bálint Attila, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal sajtószóvivője. Az ügyben egyébként március végéig kell döntést hozniuk a vidéki önkormányzati képviselő-testületeknek.
Az udvarhelyszéki önkormányzatok többségénél – így a többi közt Farkaslaka, Homoródszentmárton, Homoródalmás, Kápolnásfalu, Korond, Lövéte, Etéd, Magyarandrásfalva, Zetelaka községekben és Szentegyházán – az udvarhelyi városvezetőség javasolta tanácsi határozattervezet nem is volt előterjesztve az önkormányzati képviselő-testületek januári ülésein. „Egyelőre nem szerepel a község éves költségvetésében a tétel, de a márciusi határidőig több mint bizonyos, hogy beszállunk a kezdeményezésbe” – mondta el Kerekes Péter Tivadar, Homoródszentmárton község polgármestere. Zetelakán meglehetősen szűkös az idei költségvetés – tudtuk meg Nagy Attila polgármestertől –, az Udvarhelyi Média Kft. támogatása nem szerepel a községvezetés prioritásai között. „A város 545 ezer lejt fizet önrészként a Harvíz európiai uniós projektjébe, ez az idei költségvetésnek jelentős része. Nagy a szegénység, ilyen körülmények között fél évig biztosan nem tudunk lapkiadásra pénzt szánni” – fejette ki az üggyel kapcsolatosan Rus Sándor, Szentegyháza polgármestere.
Van már, mit kezdeni a pénzzel
Kányád, Székelyderzs és Bögöz községek önkormányzati képviselő-testületei tárgyaltak ugyan az ügyről, és egyik esetben sem fogadták el a támogatás lehetőségét, a településvezetők azonban különbözően értékelik az eredményeket. Farkas Mózes, Bögöz község polgármestere, az új lap kiadásának híve, mint elmondta: az Udvarhelyszéken jelenleg működő sajtótermékek egyoldalúan, RMDSZ-ellenesen tájékoztatnak. „Egyelőre halasztottuk az ügyet, mert az önkormányzat nem fogadta el a tervezetet, de a februári ülésen ismét előterjesztjük. Építő jellegű kezdeményezés ez, csak meg kell hozzá találni az anyagi forrásokat” – magyarázta a polgármester. Bögöz községben egyébként mintegy 3700 lakost számolnak, amennyiben az önkormányzat a minimális fejenkénti három lejjel járul hozzá az Udvarhelyi Média Kft. törzstőkéjéhez, ez évi 11 100 lejes kiadást jelentene a községnek. „Idén egy tűzoltókocsit szeretnénk vásárolni az önkéntes tűzoltó-alakulat számára, ez lenne a legfontosabb projekt, amelyre pénzt adnánk ki” – folytatta a település vezetője. A megvásárolandó tűzoltóautó 2500 euróba, azaz mintegy 11 250 lejbe kerülne. Székelyderzsben, akárcsak Kányádban, az önkormányzati képviselő-testület elutasította a kft. támogatására vonatkozó határozattervezetet, mint Zoltáni Csaba, Székelyderzs polgármestere elmondta: a községnek van mit kezdenie a pénzével, sem értelmét, sem szükségét nem látják beszállni az új lap törzstőkéjébe.
Együtt vagy sehogy sem
Fenyéd, Parajd és Újszékely községek hozzájárulnak az Udvarhelyi Média Kft. törzstőkéjéhez, a lakosságszám függvényében fejenként három lejjel. „A határozattervezetet egyöntetűen elfogadta a testület, azzal a feltétellel, hogy csak akkor szállunk be a lapkiadásba, ha ebben az ügyben konszenzus lesz az összes udvarhelyszéki önkormányzat között. Természetesen ki kell dolgozni azt, hogy a kiadványban miként fog megjelenítődni Parajd község, de fontos, hogy az újságban mindenki egyenlően helyet kapjon és ne legyen rivalizálás. Vagy beszáll a szék összes önkormányzata, vagy csak a felvetés szintjén marad meg az egész lapkiadás ötlete” – fogalmazott Bokor Sándor, Parajd község polgármestere.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro,2014. február 18.
Megrótták Gidófalva polgármesterét
Állampolgári feljelentés nyomán az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD), február 10-én megrovásban részesítette Berde Józsefet, Gidófalva polgármesterét, a községi művelődési otthont díszítő, időközben eltakart feliratért.
A diszkriminációellenes tanácsot a notórius feljelentőként ismert, Spanyolországban élő, de eredetileg háromszéki Dan Tănasă kereste meg, azzal, hogy a művelődési házon szereplő felirat diszkriminálja a románságot. A testület február 10-én hozott döntést a még tavaly beérkezett beadványra, megállapítva, hogy az önkormányzat, illetve annak vezetője Berde József polgármester valóban diszkriminatív módon járt el, amikor az „Erdős Gábor, Művelődési Ház, Gidófalva” feliratot csak magyar nyelven tüntette fel a felújított ingatlan homlokzatán. A feljelentő egyébként azt sérelmezte, hogy mint magyarul nem értő személy hátrányos megkülönböztetésnek van így kitéve. Berde József a testületnek írt válaszában rámutatott, hogy a felirat az épület rendbetétele során került elő, és a rendelkezésükre álló adatok értelmében hetven éve került fel a homlokzatra.
A tanács a felek érveinek elemzése nyomán, több jogszabály értelmében is diszkriminatívnak ítélte meg gidófalvi polgármester eljárását, és megrovásban részesítette őt. Emellett a határozatban felszólítják a polgármestert, hogy lehetőleg tegyen meg mindent, annak érdekében, hogy a fennálló állapotot korrigálja. A feljelentő szerint a testület ezzel csak megveregette az elöljáró vállát.
Mint arról már beszámoltunk, a szóban forgó feliratra egyébként február 13-án, csütörtökön, egy nappal a tanácsi határozat megszerkesztését követően, fehér fóliaborítás került, akárcsak az 1904-ben épült polgármesteri hivatal épületének Községháza feliratára. Mint kiderült a feliratok letakarását Berde József kezdeményezte, aki azzal indokolta a döntést, hogy reméli így senkinek nem lesz szembeszökő a továbbiakban egyik felirat sem.
Az önkormányzat egyébként vesztesként került ki a prefektúra által a hivatalon található felirat alapfokú peréből, az ügy most a Brassói Táblabíróságon van, illetve megkapták a felszólítást szintén a kormányhivataltól a művelődési ház homlokzata miatt. Berde portálunknak pénteken megerősítette, hogy nem távolítják el a feliratokat, csak letakarták, amíg elcsendesednek a kedélyek.
Nagy D. István
Székelyhon.ro,2014. február 18.
Sorozatosan gyalázzák a magyarság szimbólumait Gyergyóban
Ismeretlen tettesek két szobrot gyaláztak meg Gyergyószentmiklóson. A kultúrház melletti parknak a Kossuth utcára nyíló végén felállított egész alakos Kossuth Lajos szobor, és a városi kórházzal szembeni kis parkot díszítő Fejér Dávid fejszobra esett áldozatul a vandálok cselekedetének. A Kossuth szobor a fejrésztől a talapzatig viseli a barbárok keze nyomát.
Fejér Dávid egykori orvos fejszobra, amely egyébként már gyakran volt barbár cselekedetek áldozata, még rosszabbul járt: a vörös festékes locsolkodás mellett az orr-részéből is kitörtek egy darabot.
Kivizsgálás késlelteti a restaurálást
Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatala feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, közölte Madaras Szidónia, a hivatal sajtóreferense. A kivizsgálás ideje alatt a szobor restaurálása nem kezdődhet el, hiszen a legapróbb részletek is fontosak a nyomravezetésben, mutatott rá a sajtószóvivő.
A Facebook Közösen Gyergyószentmiklósért nevű csoportjának néhány tagja örömmel nekilátott volna a tisztogatási munkálatoknak, azonban a hivatalos szervek leállították kezdeményezésüket, közölte Egyed Zsolt, a csoport létrehozója. A restaurálási munkálatokat egyébként szívesen vállalná Burján Gál Emil szobrász, restaurátor, aki tavasszal látna hozzá a feladathoz a szobor készítőjével közösen, természetesen a szükséges műemlékvédelmi engedélyek beszerzése után.
Székely zászló kapta az első pofont
Néhány héttel ezelőtt a stadionnal szembeni egyik házra kifüggesztett székely zászló is megsínylette a barbárok esti sétáját: ugyancsak barnás-vöröses színű folyadékkal fecskendezték le az emberi méreteket kétszeresen meghaladó magasságban lengedező lobogót.
A kék-arany színkombinációt jól láthatóan egy vöröses-barnás árnyalat is tarkítja, és bár a cseréptartó gerendák is hasonló színnel lettek lefestve, a tulajdonos állítja, semikképpen sem a renoválást sínylette meg a zászló, hiszen azt biztos helyre tette a háztető felújítási munkálatainak ideje alatt.
„Egyértelmű, hogy rosszindulatból öntötte le valaki a székely zászlót. Nem jelentem fel, nem bízom annyira a rendőrség munkájában, hogy kézre kerítenék az elkövetőt”, adott hangot kételkedésének Karácsony Pál, a zászlós ház ura. A Közösen Gyergyószentmikósért Facebook-csoport néhány tagja egyértelmű összefüggést lát a kimagasló magyar személyiségek és a székely zászló megbecstelenítése között, különösen, mert mindkét esetben hasonló színű a festék, így a feltételezéseik szerint azonosak lehetnek az elkövetők is.
Gyakori a köztéri szobrok meggyalázása
Burján Gál Emil gyergyói szobrász arra is felhívta a figyelmet, hogy nem ez volt az első eset a Hargita megyei kisvárosban, amikor szobrokat gyaláztak meg. 2010 szeptemberében a Szent Miklós szobor esett áldozatul gyalázatos tetteknek, amikor viasszal és rágógumival tömték be a köztéri szobor szemét és száját, a talapzat mögötti kis szűk rést emberi ürülékkel hordták tele. Ugyanakkor a Fejér Dávid szobrot több ízben is elfordították, háttal az utcának, hogy tarkóját mutassa a járókelőknek. Mindhárom szobron maradandó nyomokat okozott a rongálás. A tetteseket azóta sem sikerült kézre keríteni, holott a törvény szigorúan bünteti a bűnözőket.
A városi kültéri kulturális vagyont képező szobrok, emlékművek védelméről a Büntetőtörvénykönyv 253-as szakasza tartalmaz jogi előírásokat: ennek értelmében a vagyon rongálói egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatók. A gyergyószentmiklósi önkormányzat 2010/83-as tanácshatározata is tartalmaz a zöldövezetek rendben tartását célzó előírásokat, eszerint 50–1000 lejes pénzbírsággal sújtható a rongáló.
Csibi Márti
maszol.ro,2014. február 18.
A nemzeti parlamenteknek meghatározó szerepük van az emberi jogok tudatosításában, gyakorlati érvényesítésében és a jogsértések visszaszorításában - mutatott rá Borbély László, a román képviselőház külügyi bizottságának elnöke, a bukaresti törvényhozás és az Interparlamentáris Unió (IPU) által rendezett kétnapos emberi jogi szeminárium raportőre kedden.
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkáját ismertető, a törvényhozók felelősségét tudatosító tanácskozáson 11 kelet-közép-európai ország parlamentje képviseltette magát.
Borbély László kifejtette: Románia értékes tapasztalatokat gyűjtött a kommunista rendszer bukása óta az emberi jogok tudatosítása és gyakorlati érvényesítése terén, és ezt kész megosztani a térség többi országával.
"A közösség bizalmát élvező, választott politikusoknak feladatuk tudatosítani az állampolgárokban alapvető jogaikat, feltárni, kivizsgálni a társadalomban tapasztalt jogsértéseket, legyen szó embercsempészetről, erőszakról, gyermekmunkáról, vagy a nemzeti kisebbségek helyzetéről" - hangsúlyozta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa.
A nemzeti kisebbségek jogsérelmeiből fakadó társadalmi feszültségekre hívta fel a bukaresti tanácskozás résztvevőinek figyelmét Kalmár Ferenc országgyűlési képviselő is. A KDNP-s politikus az MTI-nek elmondta: az emberi jogok problémaköre nem korlátozható a romák helyzetére, a szexuális kisebbségekre vagy a fogyatékkal élők gondjaira. Ebben a kelet-közép-európai térségben a nemzeti közösségek közti súrlódások okozzák a legnagyobb feszültségeket - mutatott rá Kalmár Ferenc.
A képviselő kifejtette: az Interparlamentáris Unió által szervezett tanácskozások jó alkalmat teremtenek arra, hogy a résztvevő országok egymás törvényhozására tudjanak hatni, és - egyebek mellett kisebbségvédelmi kérdésekben - a jó megoldások meghonosítására bíztassák egymás parlamenti képviselőit. Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
(MTI)2014. február 19.
Festékkel öntöttek le két szobrot Gyergyószentmiklóson
Ismeretlen tettesek piros festékkel öntötték le Kossuth Lajos és Fejér Dávid köztéri szobrát Gyergyószentmiklóson. A szoborgyalázás vasárnapra virradóra történt, a polgármesteri hivatal azt követően tett feljelentést a rendőrségen a szoborgyalázás ügyében, hogy fényképek jelentek meg az egyik közösségi portálon a piros festékkel leöltött szobrokról.
Az önkormányzat felhívást intézett a gyergyószentmiklósiakhoz, hogy amennyiben olyan információk birtokában vannak, amelyekkel segíthetik a nyomozást, tegyenek bejelentést a rendőrségen vagy akár a városházán. Bakos László, a Hargita Megyei Művelődési és Egyházügyi Igazgatóság műemlékvédelemért felelős vezetője elmondta: tudomása szerint a megyében még nem történt ilyen típusú szoborrongálás.
A gyergyószentmiklósi kultúrház melletti parkban 1998-ban állították fel Kossuth Lajos egész alakos szobrát, Miholcsa József szobrászművész alkotását. Fejér Dávid orvosnak, aki a XX. század elején sokat tett a gyergyószentmiklósi közegészségügyi állapotok javításáért, az 1990-es évek elején állítottak mellszobrot a városi kórház régi épülete előtt. Burján Gál Emil szobrász alkotását korábban is megrongálták. Ismeretlenek többször is elfordították a kőszobrot a talapzaton.
MTI
Helyesbítés:
Kossuth Lajos szobrát 1997. május 18-án avatták fel Gyergyószentmiklóson /Gál Éva Emese: Rendhagyó pünkösd Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1997. máj. 21./
Erdély.ma,2014. február 19.
A magyarok emléke Bukovinában
Az 1760-as években a székely magyarok fellázadtak az osztrák hatóságok megalázó katonai besorozási rendelkezései ellen. A székelyek képviselői a Csíkszeredától mintegy 10 km-re északra fekvő Madéfalván gyűltek össze. Éjnek idején az osztrák hadsereg bekerítette a falut, és 1764. január 7-én hajnalban az osztrák csapatok ágyútűz kíséretében többszáz székelyt mészároltak le. Ezen tragikus események kapcsán a székelyek egy része átkelve a Kárpátokon, Moldvába menekült, és letelepedett a Szeret völgyében, Bákó vidékén.
A menekülteknek mintegy fele véglegesen megállapodott ezen a helyen, de egy jelentős része viszont 10-20 év hányódtatás után kénytelen volt elmenni Moldva észak-nyugati szegletébe, Bukovinába. Itt, Szucsáva város szomszédságában 5 falut alapítottak, melyek – északról délre haladva a következők: Andrásfalva (ma: Măneuţi), Hadikfalva (ma: Dornesţi), Istensegíts (ma: Tibeni), Fogadjisten (ma: Iacobesţi), és Józseffalva (ma: Vornicenii Mari).
A székelyek vándorlásai ezzel nem értek véget: több, mint másfél évszázaddal később, 1941-ben valamennyi lakost átszállították Magyarországra. Bukovinában szinte senki sem maradt közülük. Azok, akik mégis maradtak, azóta megöregedtek és meghaltak. Ma, 2014 januárjában csupán egyetlen személyről tudunk, aki még él: a neve Nagy János, és betöltötte a 92. életévét; Ţibeni Faluban él, aminek a hajdani neve: Istensegíts.
Meg kell említenünk, hogy Daniel Hrenciuc úr történelmi munkájából, amelynek címe: „A magyarok Bukovinában (1774-1941)”, és amelyet a Iași városban működő Princeps Kiadó adott ki 2006-ban, átfogó képet kaphatunk a bukovinai magyarság kialakulásáról és fejlődéséről. Ezen könyv alapján, 2008-ban a Szucsáva Megyei Tanfelügyelőség a Hadik András Bukovinai Etnokulturalis Társulattal közösen, Magyarország kormánya támogatásával elkészítette a „Gyökerek” című dokumentumfilmet.
Ahogy mondtuk, Bukovinában gyakorlatilag már nem élnek magyarok, de a bukovinai székelyek múltja és történelme nagyon érdekes. Lehet, hogy ez a tény is szerepet játszott abban, hogy Radu Furman úr múzeumot létesítsen Dornesti községben, a hajdani Hadikfalván, ahol megtekinthetők a község régi háztartási eszközei, ruhadarabok, vallási kegytárgyak, régi épületek fényképei.
csangoradio.ro
Erdély.ma,