udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 2176 találat lapozás: 1-30 ... 1981-2010 | 2011-2040 | 2041-2070 ... 2161-2176

Helymutató: Háromszék

2006. március 22.

1995 novemberében hivatalosan is megalakult az Apáczai Csere János Líceum /Kolozsvár/ néptáncegyüttese Szarkaláb néven. A Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetője a kezdetekben Pillich Gyöngyvér volt. Az évek során mind az együttes-vezetők, mind pedig a tagok cserélődtek. 1998-tól a Szarkaláb vezetését Pillich Balázs vette át, az Apáczai Csere János Líceum részéről pedig 1999-től Mihály Béla testnevelés tanár felelt a csapat munkájáért. 1999-ben teljes egészében kicserélődött az együttes tagsága, ez a szakadás egybeesett egy új kolozsvári néptáncegyüttes, az Ördögtérgye megalakulásával. Ettől kezdve a Szarkaláb zömét már nem apáczais diákok, hanem Erdély különböző vidékeiről származó, Kolozsváron tanuló egyetemi hallgatók alkotják. Az új csapat több bel- és külföldi rangos fesztiválon, rendezvényen vett részt. A Szarkaláb fennállásának tíz éve alatt több mint 40 fesztiválnak, falunapnak, kiállításnak, ünnepségnek volt a meghívottja Magyarországon, Felvidéken, Vajdaságban Horvátországban és más országokban. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány az együttes fenntartó intézménye, turnészervezéssel, támogatásszerzéssel, a teljes infrastruktúrájának használatával nyújtott támogatást. A Heltai Alapítvánnyal való szoros együttműködés eredményeként a Szarkaláb társszervezője az évente megszervezendő „Szent István-napi Néptánctalálkozónak”, melyet a szakmai körök már Erdély legnagyobb nemzetközi kisebbségi fesztiváljaként tartják számon. Az együttesnek saját zenekara nincs, Erdély valamennyi táncház-zenekarával dolgoztank már. Muzsikált már nekik a Palló, Tarisznyás, Tüske, Pirászló zenekar, a Háromszék és a Hargita Együttesek zenekarai és mások is. A Szarkaláb Néptáncegyüttes 2005/2006-ban ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. /Tíz év Szarkaláb – Ünnepi fesztivál március 25–26-án. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

2006. március 23.

Kipróbálták Bukarestet, Kolozsvárt, Nagyváradot, különböző városokból, egyetemekről tértek haza, Székelyföldre, Kézdivásárhelyre. 2002-ben megalapították az egyesületet, az alapítók: Szabó Krisztina (képzőművész), Gáspár Csongor (képzőművész), és Szabó Melinda (szociális munkás).  Szabó Melinda elmondta, hogy nagyapja, dr. Bányay Árpád néhai lemhényi körorvos elhunyta után kb. 10 ezer kötetes, általa gyűjtött könyvtár maradt a családra. Egyesületük fókuszába a művelődés került. Animációs foglalkozásokat tartanak immár ötödik éve a Kézdivásárhely környéki falvakban, valamint a kézdivásárhelyi Lakásotthon-intézményben felnőtt gyermekek számára. Tevékenységükben partnerünk a francia Jeunesse sans Frontieres if­júsági egyesület, általuk ismerkedtek meg az animációval. Kézművesnapokat rendeztek gyermekeknek, továbbá tehetségkutató versenyt, gyermekelőadást.  Folyamatban a Dr. Bányay Árpád Információs Központ kialakítása, amely ifjúsági rendezvényeknek ad otthont. Találkozókat szerveztek, februárban pedig diákklubot indítottak. A Kovászna Megyei Művelődési Központ által meghirdetett, Háromszék legfiatalosabb települése című versenyben indulnak. A díj – az ifjúsági iroda – nagy lépést jelentene számukra. /Szabó Melinda csapatvezető: Erőnk a lelkesedés! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

2006. március 25.

A nacionalista diskurzus radikalizálódása miatt bírálta az RMDSZ vezetőségét Eckstein-Kovács Péter szenátor. Ennek legbeszédesebb példája Markó Béla szövetségi elnök március 15-én Kézdivásárhelyen mondott beszéde. A szenátor szerint az RMDSZ-nek azon kell munkálkodnia, hogy visszanyerje a román civil szféra és a román sajtó szimpátiáját. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) által használt radikális hang túllicitálása nagy hiba lenne. A szenátor bízik abban, hogy az RMDSZ vezetői párbeszédet folytatnak az RMDSZ-en kívüli szervezetekkel. Muszáj lesz tárgyalóasztalhoz ülniük az RMDSZ vezetőinek a Magyar Polgári Szövetséggel, ha a Szász Jenő vezette szervezetnek sikerül magát pártként bejegyeztetnie, vélte Gazda Zoltán a háromszéki MPSZ vezetője. – Mi mindig a tárgyalás hívei voltunk, de az RMDSZ vezetői elutasították ezt – mondta. /-or-: Hiba az MPSZ túllicitálása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

2006. március 25.

Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.

2006. március 25.

A háromszéki képzőművészek alkotásait bemutató 2005. évi megyei tárlat alkalmából negyvenegy háromszéki képzőművész negyvenegy képeslap formátumban közreadott alkotásának reprodukciója jelent meg sajátos katalógusként. A még fellelhető klasszikusabb hangvételtől a legkorszerűbb kifejezési formákig terjed a skála, amely festészeti, grafikai, szobrászati és iparművészeti vonatkozásban egyaránt nyomon követhető a kiadványban. /N. J.: Rezultart 2005. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./

2006. április 3.

Több román lap a csodálat hangján méltatta az eseményt: Fogarason megnyílt a kommunista rendszer romániai ellenállásának múzeuma. Anyagát zömében a túlélők vallomásai alkotják. A főszereplő Ion Gavrila-Ogoranu, aki a Fegyveres Ellenállás Alapítványának elnöki tisztségét is betölti. Legutóbb, március 27-én a Cotidianul mutatta be harcos múltját abból az alkalomból, hogy négy kötetben közzétette visszaemlékezéseit. Ogoranu 1923-ban született a Fogarasi-hegyekben. 1944-ben önkéntesnek jelentkezett, hogy „harcolhasson a horthysta csapatok ellen”. 1947-ben több társával a hegyekbe menekült, ahol „harcba kezdett a kommunista rendszer ellen”. Huszonegy évig majdani felesége, Ana Sabadus bújtatta, a Szekuritáté ezért nem tudta elfogni. Bővebb információval szolgált az Adevarul évekkel ezelőtt (1997. december 13.). A riporter megkérdezte Ogoranutól: igaz-e, hogy a fegyveres ellenállók döntő többsége az egykori Vasgárda soraiból került ki? A válasz: „Igaz. Harcunk egyezett az ő eszményeikkel. A Fratii de Cruce (a fasiszta mozgalom fegyveres szárnya) sok olyan partizánt küldött a hegyekbe, akik a barátság és önfeláldozás kultuszában nőttek fel.” Jurnalul National, 2004. május 10.: Dr. Gheorghe Cornea, volt partizán: „A kommunistaellenes fegyveres mozgalom az összes volt kommunista országok közül Romániában volt a legkiterjedtebb és itt tartott leghosszabb ideig.” National, 1998. szeptember 9.: Paul Goma, a Ceausescu-rendszer ellenállója, jelenleg Párizsban élő író a román nacionalizmus élharcosairól: „Nyugtalanító mindaz az ostobaság, amit szemrebbenés nélkül hangoztatnak: mi, románok voltunk a legvehemensebben kommunistaellenesek; mi, románok voltunk leghosszabb ideig ellenállók stb. Börtönéveim alatt kapcsolatba kerültem néhány ilyen harcossal, és mindannak alapján, amit elmondtak, tanúsítani tudom: a románok antikommunista harca is passzív mozgalom volt; a mi partizánjaink megelégedtek annyival, hogy bujkáljanak, hátha sikerül majd Nyugatra menekülniük. Mindazt, amit ezzel kapcsolatban írtam, igazolta Ion Gavrila-Ogoranu is.” Revital, 2004/14.: Dumitru Steanta, a Volt Politikai Foglyok Egyesületének tagja idézi fel emlékeit. Egyetemi hallgatóként 1944 őszén Brassóban bekapcsolódott a Parasztpárt szervezte „anti-horthysta mozgalomba.” Zászlóalja Iuliu Maniu nevét viselte, céljául azt tűzte, hogy a front elvonulása után Észak-Erdélyben „visszaállítsa a rendet”. „A háromszéki Szárazajtán elfogtunk 13 magyart, akikről helybeliek jelentették, hogy román katonákat bántalmaztak. A háború törvényei szerint halálra ítéltük őket. A fővádlottat lefejeztük, a többit főbe lőttük. Csíkszentdomokoson hasonlóképpen jártunk el a magyarokkal, akik meg akarták tartani Erdélyt. Vezérünk egy vérbeli hős, Gavrila Olteanu volt. Mikor Maniu utasítást adott zászlóaljaink felszámolására, a hegyekbe vonultunk, hogy utolsó csepp vérünkig folytassuk a harcot. Nem akartuk hagyni a magyarokat, hogy csúfot űzzenek Erdélyből, de az oroszokat sem, hogy leigázzanak bennünket.” /Barabás István: Milyen ügy hősei? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./

2006. április 3.

Tizenhat háromszéki – nyolc egyházi és ugyancsak nyolc világi – kórus vett részt a hét végén a felső-háromszéki katolikus templomi kórusok tizenkettedik és a Seprődi János Kórusszövetség háromszéki tagegyesületeinek hatodik találkozóján, melyre Kézdivásárhelyen a kantai római katolikus műemlék templomban került sor. A szervezők – a kantai római katolikus plébánia, a helybeli Pro Cantus Egyesület és a Seprődi János Kórusszövetség – a megyei és a kézdivásárhelyi önkormányzat anyagi támogatásával hozták össze e kettős találkozót, melyen idén közel ötszázan vettek részt. /(Iochom): Kettős kórustalálkozó Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./

2006. április 4.

Folyamatosan növekszik 2003 óta a születések száma Romániában. Az országos statisztikai adatok szerint 2004-ben közel ötezerrel több gyerek jött a világra mint egy évvel korábban, és a szakértők szerint a növekvő trend folyamatos marad. Országos szinten 9,7 ezrelék volt a születési arányszám 2002-ben, 9,8 ezrelék 2003-ban, és 10 ezrelék 2004-ben. Háromszéken a születési arány 2002-ben 10,9, 2003-ban 10,8 és 2004-ben 11,6 ezrelékes volt, ami átlagban több mint egy ezrelékkel meghaladja az országos arányokat. Veres Valér szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa úgy véli: a növekvő gyerekszám mögött többek között az áll, hogy a népes 1967-1970 közötti generáció, amely – elsősorban gazdasági okokból – elhalasztotta a gyermekvállalást, 2003 után már gondoskodni kezdett az utódokról. /Növekvőben a gyermekvállalási kedv. „Baby-boom”: a székelyföldi magyarság túlszárnyalja az országos átlagot. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./

2006. április 4.

Magyarországon először jelent meg a Szentkatolnai Bálint Gábor munkásságát bemutató könyv /Szentkatolnai Bálint Gábor: Válogatott írások. Szerkesztő és kiadó: Zágoni Jenő, 2005 Budapest/. A szerző és szerkesztő a Háromszékről származó Zágoni Jenő. Zágoni hűen mutatja be a magyar tudós munkásságát: alaposan tanulmányozta a kiváló nyelvész életútját, és a könyv bevezetőjében összegezte a legfontosabb életrajzi, valamint tudománytörténeti adatait. Bálint Gábor teológus-jogász végzettségű nyelvzseni volt, aki közel harminc nyelvet beszélt tökéletesen, köztük ismerte az összes altaji nyelvet és nyelvjárást, de tudott oroszul, finnül, járatos volt az antik nyelvekben. Ő volt az első európai mongolista, aki a legkülönlegesebb nyelveket tanította akkoriban először Budapesten, majd Kolozsvárott. A mongol és török nyelvek, de a japán akkoriban még jórészt ismeretlen volt a világhírűnek mondott európai egyetemeken. Zágoni a levelektől kezdve az akadémiai felolvasó ülés jegyzőkönyvén keresztül minden elérhető dokumentumot beleszerkesztett a könyvbe. A szerző célja nem Bálint Gábor életművének tudományos elemzése volt, hanem a róla szóló adatok kiadása, hogy végre a magyarországi közönség értesüljön a nagy Kelet-kutató életművéről. A magyarországi tudományos közéletben még mindig kering az a rosszindulatú pletyka, miszerint Bálint Gábor nem volt komoly tudós. A közreadott művek ezt alaposan megcáfolják, sőt, inkább azt mutatják, hogy Bálint Gábor tanulmányútjain nagyon rendszerezett kutatómunkát végzett: külföldön a nyelvtanuláson kívül felfigyelt az adott nép szokásaira, és azokat részleteiben feljegyezte. Zágoni az életrajzi adatok felsorolásán kívül elemzést ad a korabeli magyar tudományos közéletről, ebbe helyezi bele Bálint munkásságát. Elemzéséből megtudhatjuk, hogy a tudós körök miért nem segítették hozzá kutatási lehetőséghez és szakmájának megfelelő álláshoz. Zágoni arra a következtetésre jutott, hogy személyes konfliktusok miatt történt mindez. Egyrészt a magyar szabadságharc eszméin nevelkedő Bálint ellenezte azt, hogy a Magyar Akadémiát német tudósok irányítsák, akik még magyarul sem tanultak meg jól. Másrészt Bálint Gábor jogos kritikával illette Budenz József cseremiszgyűjtését, aki azt személyes sértésnek vette, és mindent megtett, hogy meggátolja Bálint munkásságát. Ráadásul Budenz is azokkal a nyelvekkel foglalkozott, mint az erdélyi tudós, csak ő nem végzett olyan alapos és több évig tartó terepmunkát. Akkoriban, ahogyan a mai magyar tudományban, nem volt demokrácia: csak egyetlen tudományos nézetet engedtek meg, aki pedig ellene szegült, nem engedték tovább kutatni és publikálni. Bálint Gábor is így járt, ugyanis helytelenítette mind a két módszert: vagyis a magyar nyelv besorolását az ugor vagy a török nyelvek közé. Ő az 1870–1880-as években zajló, ugor–török háborúban Fo­garasi János akadémikussal együtt azon az állásponton volt, hogy a magyar önálló nyelv, amely közeli rokonságban áll a japán és a mongol nyelvvel. Bálint azt állította, hogy a két távoli nyelvvel még a nagy eurázsiai hun birodalomban érintkezhettünk. A könyv kiindulópontja lehet Bálint Gábor további munkássága feltárásának. Bálint 1200 hasonló mongol szó magyar kapcsolatát mutatta ki, melyek helyességét a későbbi magyar turkológusok és mongolisták (Németh Gyula, Ligeti Lajos, Futaky István, Kara György) saját ered­ményeik alapján megerősítették. Sőt, Bálint már olyan általános nyelvészeti megállapításokat is tett, melyekre most jön­nek rá a magyar nyelvészek. Dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista, a filozófia doktora (Ph. D) 1997-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem–mongol szakán, majd kétéves posztgraduális képzésen vett rész a Mongol Állami Egyetemen, ugyanakkor ösztöndíjasként több ázsiai tanulmányutat tehetett az utóbbi évtized során. Itt olvasható könyvismertetése angol nyelven készült egy amerikai folyóirat részére, a magyar változatot maga a szerző bocsátotta a lap rendelkezésére. /Obrusánszky Borbála: Szentkatolnai Bálint Gábor Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2006. április 4./

2006. április 5.

Bodó Barna politológus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke levélben válaszolt az Előre- vagy félrelépés egyetemügyben? című cikk felvetéseire. (Háromszék, márc. 27.) Mintegy két hónapja a BKB sem beszél az egyetem szétválasztásáról, mert ezzel csak rontana a helyzeten. Karokat kell létrehozni a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, mert nem lehet lemondani arról, amit bevittek a közös egyetembe, és ami a magyar közösségé. Figyelembe kell venni: 50 százalékkal kevesebb a magyar diákok aránya, mint a romániai átlag (országosan 10 000 lakosra 300 egyetemista, a magyar tagozatra vetítve 10 000-re 207 jut), vagyis hatalmas »tartalékok« vannak. A magyar feliratokat megtagadják, közben a Babes-Bolyai együtt tartásának ,,harcosai” – köztük némely magyar egyetemi oktatók is – azt állítják, hogy az egyetem Európa egyik modellértékű létesítménye. /Sylvester Lajos: Tombol az egynyelvű multikulturalitás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

2006. április 5.

Az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport hetilap a leggazdagabb romániai magyar politikus, Verestóy Attila tulajdona, akinek részvényei vannak a Krónikában is. Továbbá médiaérdekeltségei Kovászna és Hargita megyében, s ahol nem ő vásárolja fel a lapokat, rádióadókat, megteszi azt sógora, Ferenczy Ká­roly udvarhelyi vállalkozó – írta az Evenimentul Zilei bukaresti lap. Kelemen Hunor szenátornak, a SZET elnökének, Verestóy egyik leghűségesebb politikai harcostársának tulaj­dona a népszerű internetes hírportál, a Transindex – folytatta a lap. A magyar olvasók kénytelenek a RMDSZ sajtómágnásaihoz lojális újságokat olvasni. Ez csak részben igaz, tette hozzá a Háromszék. Léteznek még RMDSZ-tisztségviselőtől független lapok Erdélyben. Többek között a Háromszék vagy az Erdélyi Napló, a Krónika is, ahol lehet ugyan 11,2 százalék részvénye Verestóynak és embereinek, de meghatározni az újság profilját nem tudták. A Krónikánál tulajdonosváltás volt. A lap többségi részvénycsomagját Nagy Elek kolozsvári származású, Magyarországon élő üzletember vásárolta meg, akinek polgári elkötelezettsége közismert. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

2006. április 5.

A Megálló nevű kísérletező tárlatokhoz hasonlóan néhány lelkes fiatal művész kívánja bizonyítani, hogy Háromszéken is lehet alkotni és művészi víziókat nyújtani az azt igénylőknek. Az 1, 2, 4… Galéria megszervezője, kurátora Madaras Péter szobrász, tanár, aki egybegyűjti nemcsak a Művészeti Líceumban végzett aktív alkotókat, de más erdélyi városokból is hív művészeket.  Sepsiszentgyörgyön az első tárlaton Selyem Katalin és Végh Ibolya grafikái, Madaras Péternek kisplasztikáit láthatók. A csoport videó-­installációkat, kísérleti filmeket, animációkat mutat be. /Sántha I. Géza: Galéria 1, 2, 4… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

2006. április 6.

Azokban a falvakban, ahol a roma gyerekek nem javítják az arányt, talán nincs is olyan iskola, tagozat Háromszék megyében, ahol teljes létszámmal (25 tanuló) működnének a magyar tannyelvű osztályok. Az elszórványosodó településeken pedig csak osztatlan osztályokban tanulnak a magyar gyerekek. Sem tanítónak, sem tanárnak nem könnyű feladat úgy megszervezni az órát, hogy az új ismereteket is átadja, s közben a két különböző osztályba járó gyerekek teljesítményét mérni tudja. A március 6-i miniszteri rendelet szerint ha egy településen 4-22 I-IV. osztályos gyerek van, akkor csak egy tanítót helyeznek ki, aki egy osztatlan osztályban oktatja az elemistákat. 23-40 közötti gyereklétszám esetén két, 41-60 között három, és 60 gyerek fölött négy tanítóra jogosult az iskola. Az V-VIII.-ban ezentúl csak az elszigetelt településeken lehet megszervezni az összevont osztályokat, akkor, ha egy osztályban legalább kilenc gyerek van. Az általános iskolát lezáró teszthez szükséges tantárgyakat pedig a rendelet értelmében csak a nyolcadikosok számára oktathatják külön órában, ami a jövő tanévtől jó néhány, még működő magyar tagozat végét jelenti. Az idézett miniszteri rendelet több kérdést vet fel. Melyek lesznek azok a települések, amelyeket elszigeteltnek lehet tekinteni? Mi lesz az elszórványosodott falvakkal? Ha megszűnik a tagozat, iskolabusz hiányában hova járnak majd a gyerekek? Az RMDSZ-képviselőknek jobban oda kellett volna figyelni a magyar iskolák megszüntetését eredményező rendeletre. /Bodolai Gyöngyi: Megszűnésre ítélt iskolák, tagozatok. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

2006. április 7.

Három év szabadságvesztésre ítélte alapfokon a bíróság Erdély Edét, a hírhedt felső-háromszéki üzletembert. Erdélyt csalással és egyéb gazdasági bűncselekmények elkövetésével vádolták egy, a kézdivásárhelyi csavargyárral kapcsolatos ügyben. Március 30-án Erdélyt három év letöltendő börtönbüntetésre, Márton Albertet két év, Szőke Lajost pedig egy év és nyolc hónap feltételes felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Erdélyt különféle bűncselekmények elkövetéséért összesen tizenegy évre ítélték, de a legnagyobb büntetést kell letöltenie adócsalásért. /(Iochom): Elítélték Erdély Edét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 7./

2006. április 8.

A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és a tavaly alakult Mozgásszínházi Műhely első közös bemutatóját tartotta Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színházban. Címe: A falu, Uray Péter rendezésében.   A budapesti rendező hetedik erdélyi munkája, a Dokk (Woyzeck) után második sepsiszentgyörgyi bemutatója egyfajta színházi összegzése azoknak a technikáknak, amelyeket az elmúlt három-négy évben kipróbált. /Fekete Réka: A falu (Két társulat közös bemutatója) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

2006. április 8.

Gazda József közíró, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke 70 éves.  Mindig jelen van, a közösség javán munkálkodik. A legjobb magyar pedagógusok egyike volt. Személyes példaadásával, következetes, megalkuvást nem tűrő magatartásával tanított. Eszméit, nézeteit ország-világ előtt vállalta.   /Tóth Mónika: Gazda József 70 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./ A Háromszék folytatásokban közli Gazda József: Ezerkilencszázötvenhat: A Golgota útja című munkáját, melyet szemtanúk, túlélők vallomásaiból állított össze, a mostani számban látott napvilágot a 9. rész.

2006. április 8.

Egy száznegyvenöt esztendővel ezelőtt olasz nyelven írt életrajz első magyar fordításának bemutatóját tartották április 7-én Sepsiszentgyörgyön. Az Olaszországban elhunyt Gál Sándor ezredes meghatározó alakja volt a háromszéki, később a csíki önvédelem megszervezésének az 1848–49-es szabadságharcban. Megjelent a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál „Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból” című, Zágoni Zsolt által magyarra fordított kötet. /(fekete): A székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

2006. április 11.

Szeptembertől ötvenhét katedra szűnik meg a háromszéki tanügyben, ebből huszonegy tavalyról maradt megoldatlan. Elbocsátani ugyan senkit nem fognak, de az intézkedéssel címzetes tanárok válnak helyettesítőkké. A városi tanítók körében tizenegy magyar és négy román pedagógusnak az új tanévben nem lesz osztálya, falun egy tanító és egy óvónő marad csoport nélkül. Városon másik negyven katedra szűnik meg, öt matematika szakos és tíz műszaki tárgyat oktató kényszerül helyettesítői állásra pályázni, a többi szakról két-három tanár kapott felszólítást, hogy mennie kell, tájékoztatott Keresztély Irma főtanfelügyelő. Minderre a gyermeklétszám csökkenése miatt kerül sor, kis létszámú osztályokat kell összevonni. /(fekete): A tanárok helyettesítők lesznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 11./

2006. április 11.

Romosak az ódon közép- és főnemesi házak, kastélyok. Egy kis csoport bejárta, feltérképezte, lefényképezte Székelyföld kúriáit, így született meg a Kúriák földje – Háromszék, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által megjelentetett kiadvány, amelyet bemutattak Marosvásárhelyen. Haller Béla méltatta a kötetet és az azzal kapcsolatos fotótárlatot. A Nagy Balázs szerkesztette, kilenc szakember írta kötetben hetvenöt nemesi lak sorakozik. /Nagy Botond: Orbán Balázs utódai. Kúriák földje – Háromszék. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./

2006. április 14.

Április 13-án Sepsiszentgyörgyön az evangélikus templomban kilenc kórusban, mintegy négyszáz háromszéki gimnazista hangján szólalt meg a muzsika. A zeneolimpiának is nevezett megmérettetésen két kategóriában díjaztak, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum mellett a Mikes, a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola és a kovásznai Tiszta szív kórus érdemelte ki az első, második, illetve harmadik helynek járó elismerést. /(Fer-): Négyszáz gyermekhang. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./

2006. április 15.

1896-ban Sepsiszentgyörgyön a Jókai könyvnyomdában napvilágot látott az Ezer év múltán című első háromszéki gyermekirodalmi mű Török Ferenc tollából, díszkiadásban. Most újra kiadták. /Pásztori Tibor Endre: Ezer év múltán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

2006. április 20.

A Háromszék megye új községe, Esztelnek volt a házigazdája a kézdiszéki polgármesterek találkozójának. A közösségi rendőrség megszervezése került terítékre. Szakács Tibor gelencei polgár­mester elmondása szerint érdemes volt április elsejétől két közösségi rendőrt al­kalmazni, ilyen rövid idő alatt is látszik munkájuk eredménye. Az öt román rendőr mellett a lakosságnak na­gyobb a bizalma a két magyar nemzetiségű rendőrben. A polgármester elmondta: a versenyvizsgán az egyik feltétel a magyar nyelv ismerete volt (öt román nyelvű mondatot kellett volna lefordítani magyarra), emiatt az egyik elcsapott rendőr, aki egy hangot sem tudott magyarul, feljelentette őt. A polgármesterek zöme a közösségi rendőrök alkalmazása mellett foglalt állást. /(Iochom): Magyarul tudó rendőröket! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 20./

2006. április 27.

Április 28-tól május el­sejéig tartják meg Orosházán a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége vezetőinek a találkozóját, melyre Háromszékről Boldizsár Bélát, a Karitas Megsegítő Alapítvány, Bandi Sándort, az Őrcsillag Család- és Nagycsalád-egyesület, valamint Bögözi Attilát, az ozsdolai családegyesület vezetőjét hívták meg. Erdélyből Felső-Háromszéken kívül csíkszeredai, nyárád­szeredai és nagyváradi családegyesületek lesznek még jelen. A találkozó fő célja a júliusban megrendezendő VII. családkongresszus előkészítése, melynek idén Győr lesz a házigazdája. /(Iochom): Családkongresszus Győrött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 27./

2006. április 27.

A hét végén a sepsiszentgyörgyi városnapok keretében Pro Urbe-díjat kap Albert Ernő néprajzkutató, Sylvester Lajos publicista, a Háromszék napilap főmunkatársa, Sorin Rafiroiu, valamint Török Áron. A díjazottak kiválasztása, az elmúlt évekhez hasonlóan, ismét szenvedélyes vitákat kavart a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésén. /Domokos Péter: Pro Urbe-díj körüli kontrák. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

2006. április 29.

Vállalkozók, gazdasági szakemberek és megyeszékhelyi önkormányzati képviselők jelenlétében indították el április 28-án Sepsiszentgyörgyön az inkubátorház-programot. Az ENSZ Fejlesztési Programja, az inkubátorházak létesítésének kezdeményezője Romániában három városra összpontosít: Sepsiszentgyörgyre, Brassóra és Gyulafehérvárra. A megyei és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat közös tervét a Kis- és Középvállalkozások Országos Ügynöksége és a japán kormány finanszírozza. Demeter János, a megyei tanács elnöke elmondta: öröm számára, hogy Háromszék első lehet a kezdeményezésben. /(Szekeres): Vállalkozás-nevelde. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

2006. május 3.

Katasztrofális a helyzet a háromszéki egészségügyben, jelen pillanatban két intézményt is végveszély fenyeget. A kézdivásárhelyi kórház a csőd szélére került, a sepsiszentgyörgyi megyei kórház felújítását megkezdték, de elfogyott a pénz. Hiába van kormányon az RMDSZ, hiába van miniszterelnök-helyettese, államtitkára a minisztériumban, még a legégetőbb kérdéseket sem oldják meg. A kézdivá­sárhelyi kórház, mint kiderült, egy tévedés miatt került kisebb finanszírozási kategóriába. Székely Ervin egészségügyi államtitkár tehetetlennek mondja magát, Markó Béla pontosan ismeri a helyzetet, de közbenjárása nem érzékelhető. Jelen pillanatban a helyzet tragikus, egyetlen forgalmazó sem szolgálja ki a fizetésképtelen intézményt – derült ki György Ervin prefektus tájékoztatójából. /(-kas): Kórházaink végveszélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 3./

2006. május 4.

Május 3-án mutatták be a Sepsiszentgyörgyről Izraelbe költözött Féder Zoltán Zsidók Háromszéken /Charta, Sepsiszentgyörgy/ című könyvét. A szerző agrármérnökként 1968–1977 között az árkosi Agronómusok Házának volt alapítója és igazgatója. Kisgyörgy Tamás, a kötetet megjelentető Charta vezetője, a kiadó történelmi vonatkozású könyveiről beszélt. /(mózes): A múltat feltárni kötelességünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 4./

2006. május 8.

Ma már nem az állambiztonságtól, hanem a közönytől kell félteni az anyanyelvet – hangzott el a hét végén Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjének megnyitóján. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont közös szervezésében sorra kerülő rendezvényen Erdély Judit, az AESZ alelnöke, valamint Becsek Ede iskolaigazgató köszöntötte az Erdélyből és a szórványvidékekről érkezett általános és középiskolás diákokat, tanárokat.  A dr. Tapodi Zsuzsa, illetve dr. Zsigmond Győző egyetemi tanárok által vezetett játékos vetélkedők témája a negyven évvel ezelőtt elhunyt Tamási Áron élete és munkássága volt. Az országos anyanyelvi versenyen kiváló eredményt értek el a háromszéki diákok. /Nagy Zsuzsanna: Harcba szállni az anyanyelvért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./

2006. május 8.

Háromszék megye számos gazdasági és szociális mutatója évek óta aggasztó értékeket mutat. A megyei bruttó átlagbér évek óta kevesebb az országos átlagnál. Romániai viszonylatban közel ezerszáz új lejes bruttó átlagbérrel számolnak (pontosabban 1077 új lejjel), addig a térségre mindössze 662,5 lej jut. Szintén közismert, hogy a megye mintegy 44 ezer alkalmazottjának – számuk egyébként január óta hónapról hónapra csökken – negyede minimálbérért, havi bruttó 330 lejért dolgozik, a munkanélküliségi ráta hivatalos értéke 8–9 százalék körül ingadozik, miközben az országos átlagérték 6 százalék körüli. A különféle támogatásokat igénybe vevők tábora szintén népes, miközben szociális segélyre idén szinte negyed annyival kevesebb pénz jutott, mint egy évvel korábban, holott tizenötezer ember a lehető legmélyebb nyomorban él, munka és jövőkép nélkül.  Egyre több, főként vidéken élő, nélkülöző családból származó középiskolás, 14–16 éves diák int búcsút az iskolának, abbahagyja tanulmányait. Az idei első negyedévben Háromszéken havonta átlagosan 16 884 fiatal kapott állami gyermeksegélyt, míg egy esztendővel ezelőtt 17 519-en részesültek ugyanebben. Mivel ez az illetmény tanuláshoz vagy legalábbis iskolalátogatáshoz kötött, az illetékesek azt mondják, a hatszáz főt meghaladó differencia onnan származhat, hogy a nebulók lemondtak a képzésről. Hasonló csökkenést mutat a – szintén tanuláshoz kötött – kiegészítő családi pótlék is (amely abban az esetben jár, ha egy családban az egy főre jutó nettó átlagjövedelem nem éri el a 168 lejt): míg azt 2005-ben 7541 címzettnek utalták át, 2006-ban már csak 6846 jogosult volt, a közel hétszáz fős különbséget szintén az iskolától való elszakadásnak tulajdonítják. Ez pedig a szegénység lehető legrosszabb forgatókönyve. /Mózes László: Kényszerű búcsú az iskolától. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./

2006. május 9.

Hamarosan mérleget von az RMDSZ – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a múlt héten. Markó az önkormányzati szerepvállalással elégedett, úgy értékeli, minisztereik, államtitkáraik közbenjárásának köszönhetően jelentős előrelépések érzékelhetőek Székelyföldön is, infrastrukturális fejlesztéseket, óvoda- és iskolaépületek javítását említette. A beruházások sorából hiányzott azonban Háromszék. A megyében egyetlen fontosabb utat sem újítottak fel. Háromszéken két iskola felújítását és az árvíz sodorta oltszemi hidat.  A hiánylista ennél tetemesebb. Az egészségügy helyzete kataszrofális, a megyei kórház bármikor összeomolhat, a kézdivásárhelyi lassan csődbe megy. RMDSZ-es közbenjárásnak köszönhető, hogy megkezdték a Fogolyán Kristóf Kórház felújítását, de a pénz elfogyott, az épület szerkezete még gyengébb, mint azelőtt. A kézdivásárhelyi kórházat egy törvénymódosítás menthetné meg, bizonyítottan rossz besorolásba került, ám hiába van az RMDSZ-nek miniszterelnök-helyettese, államtitkára a szaktárcánál, minden marad úgy, ahogy van. A székelyuvarhelyi kórház a legjobb besorolást kapta, mégis nekik jut a legkevesebb pénz.     Az oktatás helyzete sem rózsás. Önálló magyar egyetemről nincs szó, az iskolai oktatás javításáért kisebb lépéseket sem tettek. A cselekvés hiányát tanácskozásokkal, konferenciákkal leplezik. /Farkas Réka: Mérlegen az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./


lapozás: 1-30 ... 1981-2010 | 2011-2040 | 2041-2070 ... 2161-2176




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék