udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
52
találat
lapozás: 1-30 | 31-52
Helymutató:
Balázsfalva
1991. március 14.
Márc. 3-án történelmi esemény történt, 75 év után visszatért a Monostoron levő kolozsvári Kálvária templom a római katolikus egyházhoz. "A templomok, szent kegyhelyeink haza- s visszatérnek." "A kolozsvári Kálvária az egykori, immár évezrede fennálló-létező Kolozsmonostori Apátság szent földje visszatért az erdélyi római katolikus egyház kebelébe." tudósított a lap. /Miklós László: Kálvária. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./ A templomot 1924-ben a balázsfalvi görög katolikus érsekség kérésére 25 évi használatra a püspökség bérbe adta a görög katolikusoknak. 1948-ban, amikor betiltották a görög katolikus vallást, az ortodox egyház birtokba vette a templomot, annak ellenére, hogy a gyulafehérvári püspökség nem egyezett bele, hanem tiltakozott ellene. 1991. május 10.
Entz Géza államtitkár, a határon túli magyarok államtitkárságának vezetője egyhetes romániai körútra indult. Körútján elkísérte Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára, más vezetőkkel együtt. Nagyváradon egyházi és RMDSZ-vezetőkkel tárgyalt, Nagysomkúton részt vett Szilágyi Domokos emléktáblájának fölavatásán, Kolozsváron, május 11-én a magyar értelmiségiekkel találkozott, majd az egyházi vezetőkkel, máj. 12-én Grigore Zanc Kolozs megyei prefektussal, ezután a város fiatalságával tartott eszmecserét a KMDSZ székházában. Nagyenyedre látogatott, majd Gyulafehérvárra, ahol Bálint Lajos püspök vendége volt. Balázsfalván Todea görög katolikus érseket kereste fel, ezután Medgyes, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Brassó és Bukarest lesz az úticél. A vendégek rész vesznek a csíksomlyói búcsún. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./1991. május 14.
Néhány napja Romániába érkezett dr. Entz Géza, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, a Határon Túli Magyarok Titkárságának elnöke Bálint-Pataki József és Keszthelyi Gyula kormányfőtanácsosok társaságában. A magyar politikusokat elkísérik Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára és más RMDSZ-vezetők. Az államtitkár Nagyváradon találkozott az egyházi vezetőkkel, az RMDSZ megyei vezetőségével, nagyváradi értelmiségiekkel, majd Nagysomkúton részt vett Szilágyi Domokos emléktáblájának felavatásán. Máj. 11-én Kolozsváron az RMDSZ székházában találkozott a magyarság politikai, kulturális és tudományos életének képviselőivel, majd Csiha Kálmán református püspök meghívására találkozott az egyházak vezetőivel. Máj. 12-én, vasárnap dr. Enzt Géza találkozott Grigore Zanc prefektussal, majd Czirják Árpád kanonok és a római katolikus egyház vendége volt, délben a KMDSZ és a MADISZ székházában a város magyar fiatalságával tartott eszmecserét. Délután Nagyenyedre látogattak, majd este Gyulafehérváron a katolikus püspökség látta őket vendégül. Innen Balázsfalvára indultak, ahol Todea görög katolikus püspökkel találkoztak, a következő úti cél Medgyes és Székelyudvarhely volt. Máj. 13-án Sepsiszentgyörgy és Brassó meglátogatása után Bukarestbe érkezik az államtitkár, ahol találkozik az RMDSZ parlamenti csoportjával és Domokos Géza elnökkel. Ezután nem hivatalos megbeszéléseket folytat román politikusokkal. Dr. Entz Géza máj, 18-án részt vesz a csíksomlyói búcsún. /Nem hivatalos látogatáson Romániában tartózkodik dr. Entz Géza államtitkár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./1991. május 20.
Teoctist pátriárka, a román ortodox egyház vezetője máj. 20-án kiadott közleményében tiltakozott amiatt, hogy a görög katolikus hívők, élükön Alexandru Todea érsekkel elfoglalták a balázsfalvi ortodox templomot, az egykori görög katolikus érseki székesegyházat. Teoctist felszólította a világ valamennyi ortodox egyházát, hogy szakítsák meg a teológiai párbeszédet a római katolikus egyházzal II. János Pál pápa működésének idejére, amíg a pápa támogatja az unitusok /görög katolikusok/ térítő buzgalmát, a katolicizmus expanzióját Kelet-Európában. /MTI/1991. május 22.
Ioan Robu, Bukarest római katolikus érseke sértőnek minősítette Teoctist pátriárka nyilatkozatát, aki erőszakosnak nevezte a balázsfalvi templom elfoglalását. A balázsfalvi székesegyház a görög katolikusoké volt, 1948-ban, a görög katolikus egyház betiltásakor a templom az ortodoxok kezébe került. Ezt a templomot foglalták vissza a hívek Alexandru Todea érsek vezetésével. A Romania Libera "Teoctisttal kihátrálva Európából" címmel szintén elítélte Teoctist nyilatkozatát, melyben hadat üzent a pápának. A középkor óta nem volt ilyen csatakiáltás, írta a lap. /MTI/ Előzmény, a nyilatkozat: máj. 20.1993. október 1.
Az 1930-as években alakultak meg Erdély-szerte az első Kolping-szellemű Magyar Katolikus Legényegyletek. 1947 után feloszlatták ezeket az egyleteket. 1991 volt az újjászületés éve. 1993. szept. 24-én pedig a sepsiillyefalvi Keresztény Ifjúsági Otthonban tartott tanácskozáson a Kolping-családok országos egyesületbe tömörültek, megalakították a Kolping Szövetséget. Országos egyházi elnökké Máthé Vilmos Brassó-bolonyai plébánost választották, alelnökké dr. Ilies Dan orvost, a balázsfalvi közösség görög-katolikus világi elnökét. /Nagyhalmágyi József: Szárba szökken a Kolping-mozgalom. = Brassói Lapok (Brassó), okt. 1./1994. augusztus 27.
Aug. 27-én beiktatták a két éve agyvérzés miatt tolószékbe kényszerült Alexandru Todea bíboros, Fogaras és Gyulafehérvár görög katolikus érsekének utódát, a 63 éves Lucian Muresant a balázsfalvi székesegyházban. Jelen volt John Bukovsky romániai apostoli nuncius, Jakubinyi György gyulafehérvéri érsek, Reizer Pál szatmári püspök, a magyarországi püspöki kar képviseletében pedig Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspök. Lucian Muresant júl. 20-án nevezte ki a pápa. /Magyar Kurír (Budapest), 181. sz., aug. 31./1996. október 4.
Egyre több magyar gyermek jár román iskolába: amíg az 1992/93-as tanévben 57 ezer magyar gyermek járt román osztályokba, egy esztendő múlva a számuk már 64 648 volt. Különösen nehéz a szórvány helyzete. A Balázsfalvához tartozó Tür faluban 25 magyar gyermekből mindössze négye járnak anyanyelvű iskolába. Barabás István felteszi a kérdést, mit tesz a Szórványtanács? Mit tesz a Diaszpóra, a Bartók Béla, a Julianus, a Domokos Pál Péter Alapítvány és a sok egyéb alapítvány, amely a szórványmagyarság megmaradásáért harcol? Barabás szerint a válasz: tanácskoznak, konferenciákat, szimpóziumokat szerveznek, tudományosan fölmérik a szórvány helyzetét, és minden marad úgy, ahogy volt. A cikkíró felidéz néhány tanácskozást. 1994. jan. 22-23-án Nagyenyeden az RMDSZ Oktatásügyi Főosztálya megbeszélésének egyik napirendi pontja volt: "konkrét tervek kidolgozása a szórványkérdés megoldására". 1994 novemberében tisztújító közgyűlést tartott a Temes megyei RMDSZ. Oktatási bizottsága közölte: a megye magyar gyermekeinek csak 30 %-a tanul anyanyelvén, a 40 óvónőből 27 képesítetlen. A szórványtanács 1995. febr. 10-én rendezett tanácskozást Nagyenyeden, ahol Vetési László ismertette - ugyanúgy, mint egy évvel azelőtt - a szórványok helyzetét. Csávossy György A magyarságtudat a szórványban című előadásában kifejtette: "Ölbetett kezekkel a pusztulás vár ránk." Ekkor született meg az elhatározás a szórványtanács felállításáról, amely feltérképezi a tennivalókat. 1995. márc. 2-án Szórványgondok címmel nyilatkozatot közöltek a Romániai Magyar Szóban: "Erdély nagy részében kiszorulóban van a magyar nyelv", "csángósodásunk megállítása egyike legsürgősebb feladatainknak". "Egy olyan koordináló szervre is nagy szükség van, amely képes összehangolni az önkéntes, apostoli munkát a tudatos lélekmentéssel...". 1995. ápr. 1-jén újabb fórum volt, a Temes megyei RMDSZ tanácskozást szervezett Anyanyelvű oktatás a szórványban címmel. Közben tovább csökkent a magyar iskolát választó magyar tanulók száma. Alig egy héttel Temesvár után Kolozsváron összegyűltek a szórványszakértők, Bodó Barna ismertette a célkitűzéseket, Vetési László a szórványsorsról tartott előadást. 1995. aug. 29-én újra összeült a Szórványtanács. 1996. márc. 22-én Illyefalván, egy hét múlva Segesváron tanácskoztak. A tanácskozásokon ugyanazt állapítják meg, mint amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége minden évi konferenciáján bejelent, és amit az 1994-ben összeállított /és azóta végleg elfektetett/ A megmaradás esélye című helyzetfelmérés /Nagy F. István és Balla Júlia munkája/ kimondott: "A teljes felszámolás veszélye fenyegeti a szórványmagyarság magyar iskolahálózatát" és ezt számadatokkal igazolta. /Barabás István: "A cselekvés órája" egyre késik. A szórványmagyarság iskoláiban. = A Hét (Bukarest), okt. 4./1996. december 9.
Székelyudvarhely önkormányzata dec. 9-én nyilatkozatot tett közzé a leköszönő kormány egyik utolsó cselekedetével kapcsolatban. A Vacaroiu-kormány 1346. sz. határozatával a "Csereháti" kisegítő iskolához tartozó területet önkényesen átengedte a balázsfalvi székhelyű görög katolikus érsekség használatába, figyelmen kívül hagyva a lakosság érdekeit. Bíznak abban, olvasható a nyilatkozatban, hogy az új kormány nem egy antidemokratikus kormányhatározat megerősítésével kezdi tevékenységét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 10., 927. sz./1998. május 17.
Máj. 17-én, vasárnap megünnepelték az 1848-as romániai forradalom kiemelkedő eseményét, a balázsfalvi gyűlést. Az ünnepi istentisztelet után Emil Constantinescu elnök és más vezetők megkoszorúzták a román forradalmárok emlékművét. Constantinescu elnök ünnepi beszédében kifejtette, hogy az elődök számos törekvése megvalósult, így "Erdély már régóta ugyanazok a határok között van, mint Bukarest, és ez örökre így is marad". /Balázsfalvi ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./1998. május 25.
Máj. 25-én a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban megkezdődött a romániai katolikus püspökkari konferencia tavaszi ülése, melyen a magyar és román római katolikus és görög katolikus főpapok vesznek részt. Ion Robu bukaresti érsek 3 éves mandátumának lejártával az elnöki tisztségbe Lucian Muresan balázsfalvi metropolita érseket választották meg. A püspökök a csíksomlyói kegytemplomban közös szentmisét mutattak be. A mostani ülésen a tábori lelkészség kérdését vitatták meg. Janusz Bolonek pápai nuncius a Vatikán üzenetét tolmácsolta. /Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./ 1998. június 19.
A hatalmas esőzések következtében több erdélyi folyó szinte teljes hosszában kilépett medréből. Kiöntött a Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllő, árvíz van a Körösök felső szakaszán, a Szamos, a Maros és az Olt is árad. Különösen veszélyes a Nyárád, a Maros és az Olt erdélyi szakasza. Vízakna az áradás miatt ivóvíz nélkül maradt, víz alatt áll az országút Nagyszeben, Medgyes és Segesvár között, járhatatlan a Hétúr és Segesvár közötti országút. Válságosra fordult a helyzet jún. 18-ra virradóan a Szilágyságban és Kolozs megyében is. Kolozsváron ivóvízszolgáltatási korlátozásokat kellett bevezetni. Gyulafehérvár, Balázsfalva és Marosújvár környékén is árvíz van. Észak-Moldvában is áradnak a folyók. /Országos helyzet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ 1999. február 8.
Az erdélyi magyar római katolikus püspökök Tempfli József nagyváradi püspök javaslatára febr. 8-án kelt közös levelükben azzal a kéréssel fordultak II. János Pál pápához, hogy Romániába érkezésekor látogasson el Erdélybe is. Két központot javasoltak, Csíksomlyót és Balázsfalvát, a római katolikusok, illetve a görög katolikusok központját. Magyarázatul hozzáfűzték, hogy a Románia 2,3 milliónyi katolikus hívőjének 84,6 %-a /1,1 millió görög katolikus és 900 ezer római katolikus/ Erdélyben él. Az ókirálysági részben csak 362 ezer katolikus él, a katolikus hívők 15, 4 %-a. /Erdélyi püspökök aggódó felhívása a pápához. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16. - a levél szövege: Új Ember (Budapest), febr. 21./1999. február 15.
A Szabadság interjút készített Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. A beszélgetés során szóba került a romániai pápalátogatás kérdésköre is. Az egyes országok katolikus püspöki konferenciájának tagjai minden ötödik évben kötelesek együttesen elmenni Rómába. Ilyenkor meglátogatják a pápát, és a pápa minisztériumait, amelyek kongregációk és pápai tanácsok. "Először 1991 márciusában voltunk Rómában testületileg, 1937 óta első alkalommal Romániából. 1996 decemberében, a második látogatásunkkor is átadtuk a romániai katolikus püspöki kar meghívását. Ezt követően minden levélben, amit hozzá intéztünk, az utolsó passzus a meghívás megismétlése volt. Ezt a pápa elfogadta, azzal a kitétellel, hogy látogatására csak akkor kerülhet sor, ha az illető ország többségi vallásának vezetői, illetve az állami hivatalosságok részéről visszajelzést kap arra, hogy látogatása ellen legalább nem tiltakoznak." A legutóbbi napokig azonban még mindig hiányzott az ortodox egyház meghívása. "A román ortodox egyház ugyanis nem merte bevallani, hogy az orosz ortodox egyház nyomása alatt áll. Az oroszok szerint ugyanis a pápa azért látogatna a többségében ortodoxok lakta országokba, hogy visszahódítsa a 4 millió ukrán, és a két millió román görög katolikus hívét, akit kényszerítő körülmények között ortodoxxá változtattak. Hogy ezt valamiként kimagyarázza, II. Teoctist pátriárka még tavalyelőtt kijelentette: alapjában véve nincs ellene a pápa romániai látogatásának, de az ortodox illemszabályok szerint nem illik, hogy elsőként egy újkori, mindössze 1925-ben alapított pátriárkátust látogasson meg, mielőtt az ősi, apostoli korú pátriárkátusoknál tenné tiszteletét: Alexandriában, Jeruzsálemben, Antiochiában, vagy a XVI. század óta pátriárkátusi címet hordozó Moszkvában." "Tavaly annyiban változott az ortodox egyház vezetőségének álláspontja, hogy kijelentette: a pápa jöhetne, hiszen az ortodoxoknak a római katolikusokkal jó kapcsolataik vannak, de az igazi baj a görög katolikusokkal van, mert őket az ortodoxok hittagadóknak és nemzetárulóknak tartják. Amíg az 1948-ban elvett 1800 templomukról, mindennemű követeléseikről és abbeli szándékukról nem mondanak le, hogy az 1948-ban ortodox hitre áttért 2 millió hívőjüket visszatérítsék, addig pápa ide nem jöhet! Mindezek után számomra is igen meglepő volt a múlt csütörtökön nyilvánosságra hozott ortodox szinódusi döntés, amely szerint a Szentatyát feltétel nélkül meghívják Romániába. Ennek a hátterében az áll, hogy a Szentszék kérésére a görög katolikus egyház lemondott kezdeti, 1990-es álláspontjáról, amelyet az akkor még fungens Alexandru Todea bíboros így fogalmazott meg: restitutio in integrum! ... A román ortodox egyház úgy hirdeti, hogy az 1690-es unió a Habsburgok részéről állami kényszer volt: a románoknak ravasz ígéreteket tettek, ha áttérnek a katolikus vallásra. Hogy visszatérhessenek az ortodox egyházba, ehhez teljes szabadságra volt szükség, és ez csak 1948-ban következett be. A hivatalos ortodox verziót a lakosság elhiszi, pedig az 1800 görög katolikus lelkész kétharmada kényszer alatt, kínzások közepette tért át, egyharmadát pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték, miközben az egyház püspökeit kivétel nélkül bezárták. Gyulafehérvárra a titkosügynökök révén összehívott lelkészi nagygyűlés színjáték volt. A román ortodox egyház nem ismeri el testvérének a görög katolikust. Meglátása szerint igazi román csak ortodox lehet! A Szentszék ilyen előzmények után azt kérte, hogy valamilyen tárgyalás kezdődjék el. Az első találkozó Bukarestben volt, a másodikra pedig két hete, Balázsfalván került sor, a harmadik pedig március 6-án lesz a torockóremetei kolostorban." "Meggyőződésem, hogy a görög katolikus egyház részéről ez óriási áldozatokat követel. Annyi eredményt mégis hoztak, hogy az ortodoxok lemondanak azokról a templomokról, amelyeket a görög katolikusok valamilyen formában visszaszereztek: összesen 100 ilyen templom van. A görög katolikus egyház viszont arra kötelezte magát, hogy a további templomai visszaszerzésére indított pereit leállítja, illetve visszavonja. A közös tárgyalás harmadik pontjaként arra született egyezség, hogy vegyes bizottság száll ki minden faluba, ahol vitatott templom van. Ezek további, vegyes használatáról tárgyalnak. Persze kérdés, hogy ebbe beleegyezik-e minden görög katolikus püspök. Számomra mégis meglepő, hogy a további tárgyalások kimenetelétől függetlenül az ortodox szinódus felhatalmazta a pátriárkát, hogy hívja meg Romániába a pápát. Nyilván emögött politikai szándék, érdek is van. Románia azt szeretné bebizonyítani, hogy európai ország, hogy fogadja a pápát." "Elképzelések szerint egy napra érkezne Bukarestbe. Látogatást tenne Emil Constantinescu államfőnél, a pátriárkánál, ezt követően pedig a román fővárosban misézne, mert elvégre minket, a híveit jön meglátogatni. Valószínűleg valamelyik stadiont bérelnék ki, ott lenne a szentmise, amelyre az egész országból várják a katolikus zarándokokat. A hír hallatára mi, erdélyi püspökök azonnal beadtunk a Szentszékhez egy kérelmet (amibe természetesen nem írhattuk be a Székelyföld hangulatát, mely szerint, ha a pápa csak Bukarestbe jönne, inkább ne jöjjön, olyan nagy volna a kiábrándulás, mert a székely ember nem megy el Bukarestbe). Elképzelhető, hogy az eredeti tervektől eltérően nem májusban kerülne sor a látogatásra, hanem a beütemezett lengyelországi látogatás előtt vagy ezt követően jönne Romániába, így Erdélyt is útba ejthetné..." "Püspöki karunkat a mai napig nem értesítette a Szentszék arról, hogy a pápa jön, és kéri javaslatainkat. Az idő rövidsége és a rendkívülinek minősíthető romániai látogatás kapcsán könnyen megtörténhet, hogy a Szentszék egy szép napon közli a végleges döntését az egynapos bukaresti látogatásáról, ami megváltoztathatatlan lesz..." "A pápa, ha eljön, ha nem, minden politikai alakulat érvként vagy ellenérvként használja fel ezt. Ezt nem lehet elkerülni! A görög katolikusok már eleve félnek attól, hogy ha a pápa eljön Romániába, az eddigi tárgyalásaik az ortodoxokkal vakvágányra kerülnek, mert a többségi egyház képviselői azzal fognak érvelni, hogy lám, a pápa legitimizálta az ők álláspontjukat." /Makkay József: Beszélgetés Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15., részletesen idézte: Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./1999. február 19.
Febr. 17-én rendkívüli tanácskozást tartott Bukarestben a romániai katolikus püspökkari konferencia. Az ülésről egyelőre csak annyit közöltek, hogy a pápa látogatásával kapcsolatos javaslatok szerepeltek a napirenden. Az erdélyi katolikus püspökök azzal a kéréssel fordultak II. János Pál pápához, hogy látogasson el Erdélybe is, ahol a 2,3 milliónyi katolikus - 1,3 millió görög katolikus és 1 millió római katolikus él. Az erdélyi püspökök Csíksomlyót és Balázsfalvát javasolják az erdélyi állomások helyszínéül. /Magyar Hírlap, febr. 19./1999. június 22.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálatának közleménye szerint jún. 22-én Bukarestben Radu Vasile miniszterelnök fogadta a romániai elismert egyházak vezetőit. A találkozón a történelmi magyar egyházak részéről jelen volt Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek nevében Tamás József csíkszeredai segédpüspök, Csiha Kálmán és Tőkés László református, valamint Mózes Árpád evangélikus és Szabó Árpád unitárius püspök. Részt vett a találkozón Gheorghe F. Anghelescu kultuszállamtitkár is. Az erdélyi protestáns egyházak püspökei ez alkalomból sokadszor írásbeli beadványban sürgették az elkobzott egyházi javak visszaadását, a felekezeti iskolák helyreállítását és állami alapokból való finanszírozását, valamint a közel tíz éve halogatott vallásügyi törvény mihamarabbi elfogadását. A megbeszélés középpontjában a lelkészek állami költségvetésből való javadalmazására vonatkozó törvénytervezet állt. Lucian balázsfalvi görög katolikus érsek jogosan emelt kifogást a javadalmazás terén érvényesítendő, a népszámlálási adatokra támaszkodó arányossági elv alkalmazása ellen, rámutatva, hogy az 1992-es népszámlálás óta a felekezet híveinek száma jelentősen emelkedett. Mózes Árpád püspök csatlakozott hozzá, mivel a népszámlálás a magyar és szász evangélikusokat, valamint az evangéliumi keresztyén kisegyház híveit összekeverte. Tőkés László az arányossági elv mechanikus alkalmazását kifogásolta, mivel ez egyfelől beavatkozást jelent az egyes egyházak lelkészei számának a megállapítására vonatkozóan. A napirenden szerepelt még az előkészületben lévő vallásügyi törvény, az egyházi-felekezeti oktatás, valamint az elkobzott egyházi javak kérdése. Tőkés László püspök a román kormány politikai akaratát hiányolta a jogos egyházi követelések, illetve a kormány ígérgetéseinek megvalósítása tekintetében. Anghelescu államtitkár ezzel szemben minden téren előrelépésről beszélt, és a következőket helyezte kilátásba: egy-két héten belül a kultusztörvény végleges tervezete a kormány elé kerül; a kormány a közeljövőben mintegy kétszáz egyházi ingatlant készül visszaadni sürgősségi rendelettel, melyek közül 40-50 épület a történelmi magyar egyházakat illeti. A miniszterelnök a jogos egyházi követelésekkel és igényekkel szemben teljes nyitottságot és megértést tanúsított, de nem titkolta, hogy a különféle jogi nehézségek határt szabnak a kormány segítőkészségének. Azt is megígérte, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület időközben peres úton visszaszerzett nagyváradi székháza helyében más, hasonló értékű épület visszaadására fognak törekedni. Tőkés László emlékeztetett arra, hogy a román kormány ismételten kötelezettséget vállalt az egyházi tulajdonok és a felekezeti oktatás problémáinak rendezésére. A jelenlévők kívánságára a kormányfő megígérte, hogy szeptember elején újra találkozni fog az egyházfőkkel. /Egyházi vezetők a kormányfőnél. = Bihari Napló (Nagyvárad), jún. 23./1999. június 24.
Antal Béla, Fehér megye kisebbségi tanfelügyelője számszerűsítette a megye magyar tanügyi helyzetét: iskolák és tagozatok száma 46, osztályok száma 140, a diákoké 2400, kiknek oktatásával-nevelésével 150 magyar tanerő foglalkozik naponta. Idén magyar óvodáscsoport indult Felsőújváron, valamint Kötő József államtitkár közbenjárására Csombordon is. Marosnagylakon viszont a szülők - engedve a helyi nyomásnak - a román tagozatra íratták be csemetéiket. Küküllőváron, a kevés magyar gyerek miatt heti négy órában zajlik a magyar nyelv és irodalom tanítása. Türben megszűnt az elemi osztályokban a magyar oktatás. Egy másik nehézség a szakképzett pedagógusok faluszerte tapasztalható hiánya. Az elemi iskolák hálózata a következőképpen fest: Marosújvár, Felsőújvár, Székelykocsárd, Felvinc, Marosdécse, Miriszló, Felenyed, Csombord, Marosgombás, Tövis, Magyarlapád, Magyarbece, Torockó, Torockószentgyörgy, Balázsfalva, Búzásbocsárd, Magyarpéterfalva, Bethlenszentmiklós, Küküllővár, Boldogfalva, Gyulafehérvár és Vajasd. V?VIII. osztályos magyar iskolák, illetve tagozatok működnek Marosújváron, Székelykocsárdon, Felvincen, Magyarlapádon, Magyarbecében, Torockón, Balázsfalván, Bethlenszentmiklóson, Gyulafehérváron és, természetesen, az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, mely a gimnázium mellett elemi, valamint líceumi osztályokat is működtet. Ugyanitt ősztől felsőfokú tanítóképző tagozattal bővül a magyar oktatás. /Fehér megye: magyar tanügy . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./1995. március 12.
Az utóbbi években több katolikus-ellenes, román nyelvű könyv jelent meg, például "A katolikus imperializmus - újabb veszély a román népre", hasonló "A konkordátum a román nép leigázására szolgáló aktus" című kiadvány, de említhető Petre Turleának a parlamentben elmondott, katolikusokat sértő vádbeszéde, sorolta Fodor György, aki a négy év tapasztalatairól kérdezte John. Bukowsky érseket. Romániában a római katolikus egyház kisebbségben van, mondta Bukowsky érsek. Az ország szellemi-kulturális fejlődésében meghatározó volt a görög katolikus "balázsfalvi iskola" kisugárzása. A pápa szeretett volna Romániába látogatni, de az ortodox patriarchátus, személyesen Teoctist pátriárka elutasította ezt a kezdeményezést. /Vasárnap (Kolozsvár), márc. 5., márc. 12./1997. január 13.
Az RMDSZ részéről négy újabb államtitkárt neveznek ki jan. 14-én. Oktatásügyi Minisztérium: Béres András; Területrendezési Minisztérium: Borbély László; Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium: Kovács Adorján; Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium: Bara Gyula.
Béres András, a Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémia filozófiatanára 55 éves, Görgényszentimrén (Maros m.) született, nős, két fia van; a Babes-Bolyai Egyetem történelem-filozófia szakán szerzett diplomát 1995-ben, jelenleg ugyanott doktorandus; a marosvásárhelyi színművészeti főiskola adjunktusa, a színházelméleti és beszédtechnika tanszék vezetője, számos filozófiai, esztétikai és színházelméleti tanulmány szerzője; az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapító tagja, 1990-1993 között alelnöke, majd tagja volt az RMDSZ Országos Elnökségének, városi tanácsos, 1993-tól az Ügyvezető Elnökség Oktatásügyi Főosztályának vezetője, ügyvezető alelnök. Borbély László 1954. március 26-án született Marosvásárhelyen, nős, egy gyermeke van. A Temesvári Egyetem közgazdasági fakultásán szerzett közgazdászi diplomát 1973-ban. Közgazdászként dolgozott Szászrégenben, majd Marosvásárhelyen. 1985-ben Bukarestben, 1991-ben Salzburgban végzett posztgraduális tanulmányokat. 1990-1994 között az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, 1990-1996 között Maros megyei képviselő, 1991-1994 között a képviselőházi frakció alelnöke, 1994-1996 között a Képviselőház Állandó Bizottságának titkára, 1992-1996 között a Románia-Európai Unió parlamenti vegyes bizottságának tagja. Kovács Adorján 58 éves, nős, a Bukaresti Agrártudományi Akadémián 1965-ben szerzett kertészmérnöki diplomát, szőlészeti doktorandus, a Valea Calugareasca-i, majd a balázsfalvi szőlészeti és borászati kutatóállomáson tudományos kutató, majd főmérnök, 1994-től II. tudományos főkutató, a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem konzulens professzora, Fehér megyei tanácsos. Alapító tagja és alelnöke az RMGE-nek, több szőlészeti és borászati tanulmány szerzője. Bara Gyula Csíkszeredában született, 47 éves, nős, egy fiú és egy leány apja. Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban érettségizett, majd 1974-ben közgazdászi és kibernetikusi diplomát szerzett a bukaresti Közgazdaságtudományi Akadémia Gazdasági Kibernetika szakán; 1991-ben a svájci Neuchâtel Egyetemen vállalkozásfejlesztést, az Egyesült Államokban gazdasági és pénzügyi elemzést-tervezést tanult. II. tudományos főkutató a bukaresti informatikai kutatóintézetben, számos tudományos munka és jelentős kibernetikai tanulmány szerzője, az RMDSZ bukaresti szervezetének elnöke, 1992-1996 között bukaresti városi tanácsos. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 14., 944. sz./2000. november 25.
Háromszáz éve valósult meg az erdélyi román görög katolikus egyház Rómával való uniója. Erre emlékező nemzetközi tudományos szimpóziumot tartanak Kolozsváron. A szervezők: a balázsfalvi (erdélyi) Görög Katolikus Metropolia, a tudományegyetem Görög Katolikus Teológiai Kara és Történelem-Filozófia Kara. A nov. 22-i megnyitó ünnepségen az egyháztörténelmi eseményt méltatták beszédükben dr. Andrei Marga egyetemi professzor, oktatásügyi miniszter, a Babes-Bolyai Egyetem rektora; dr. Jean-Claude Périsset apostoli nuncius-érsek, II. János Pál pápa romániai képviselője, Lucian Muresan, a Görög Katolikus Egyház metropolita-érseke, a Romániai Püspökök Konferenciájának elnöke; Virgil Ercea püspök, a Görög Katolikus Teológiai Fakultás dékánja és dr. Toader Nicoara előadótanár, a Történelem Filozófia Fakultás dékánja. Képviseltették magukat az erdélyi történelmi egyházak is. Rangos kül- és belföldi tudósok tartanak előadást. Ilyen témák is szerepelnek: "Firenze előtt és Brest után. Latinellenes vita Moszkvában és Kijevben a XV-XVII. századokban", "A kommunista kormányzat és a katolikus egyház a francia diplomácia távlatában". Gyulafehérváron, 1697 március 21-én mondták ki először az uniót a római katolikus egyházzal, amit megismételtek ugyanott "nagy zsinaton", 1700 szeptember 5-én. Az uniót elfogadó román papság ugyanolyan jogokat kapott, amilyenekkel a római katolikusok rendelkeztek. A bécsi udvar és Kollonich bíboros közbenjárására a római Hitterjesztés Kongregációja engedélyezte nekik a bizánci rítus használatát. /Fodor György: Görög katolikus jubileumi szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./2000. március 22.
80 éves a Kolozsvári Állami Levéltár, amely 1920-1950 között fiókágakkal bővült: a besztercei, dési, tordai, enyedi, valamint zilahi fiókokkal. Erdélyben az egyedüli ilyen jellegű intézmény, az országban pedig a bukaresti után a második helyen áll: összesen 17 ezer archív dokumentumot, 26 ezer régebbi és újabb könyvet tartalmaz. Az idők folyamán értékes dokumentumok kerültek ide a balázsfalvi Központi Könyvtárból, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettől, továbbá hasonló külföldi intézményektől: Ausztriából, az Egyesült Államokból, Németországból. A levéltárnak két időszakos kiadványa is van. /80 éves a Kolozsvári Állami Levéltár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./2001. június 6.
A Bethlen Gábor Kollégium /Nagyenyed/ igazgatósága, magyar tanári munkaközössége, az V-VIII. osztályosok diákönkormányzata jún. 1-2-án az EMKE égisze alatt Szórványszínjátszó Találkozót szervezett. A rendezvényen kb. 200 kisdiák vett részt Bethlenszentmiklósról, Becéből, Balázsfalváról, Gyulafehérvárról, Magyarlapádról, Felvincről, Torockóról és Nagyenyedről. Az ünnepélyes megnyitón Simon János igazgató és Demény Piroska szervező tanár köszöntötte a megjelenteket, majd megkezdődtek a színpadi előadások. Az előadások után a kisiskolások közös történelmi sétára indulhattak. A szórványszínjátszó találkozó célja a szórványban élő gyerekek anyanyelvi kultúrájának fejlesztése, önazonosságtudatuk erősítése. /Demény Piroska, szervező tanár: Tini-buli, táncház, kabaré és szalonnasütés. Szórványszínjátszó Találkozó a Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ 2001. június 16.
Szászrégenben a mindkét rítusú katolikus főpásztorok köszöntötték Todea Alexandru bíboros-érseket tízéves bíborosi jubileuma és születésnapja alkalmából. Todea bíboros 1912. jún. 5-én született a Fehér megyei Telek községben. Rómában szentelték pappá 1939-ben, ugyanott egy év múlva doktorátust szerzett. Josef Schubert római katolikus bukaresti püspök szentelte titokban püspökké 1950. nov. 19-én. 1952-ben a kommunista hatóságok életfogytiglani kényszermunkára ítélték a püspököt. Megjárta a politikai börtönök poklát, ahonnan 1965-ben, közkegyelemben részesülve szabadult. 1986 márciusában titokban megválasztották a Romániai Görög Katolikus Egyház metropolitájának. Ünnepélyes metropolita-érseki székfoglalására csak a rendszerváltás után, 1990. okt. 7-én kerülhetett sor Balázsfalván. II. János Pál pápa kreálta bíborossá Rómában, 1991. dec. 8-án. Todea 1994-től, egészségi okok miatt, nyugállományban van. Köszöntőjében Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek hangsúlyozta a bíboros és boldogemlékű Márton Áron püspök közötti barátságot és sorsközösséget, beleértve a máramarosi börtönben töltött éveket. /Fodor György: Főpásztorok tisztelgése Todea bíboros előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./2001. július 27.
Romániában mostanáig megoldatlan az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügye; erre nincs, vagy éppen ellenkező előjelű politikai akarat mutatkozik - állapították meg júl. 25-én a bálványosi nyári szabadegyetem előadói. - Arra van politikai akarat, hogy ne szolgáltassák vissza az egyházi ingatlanokat - jelentette ki Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. A püspök hangsúlyozta, hogy míg mintegy 1000 ingatlan visszaszolgáltatására várnak a magyar történelmi egyházak, 1000 ortodox templom épült tíz év alatt Erdélyben. - Az alapszerződésből cinkos módon kihagyta a két fél az RMDSZ hallgatólagos beleegyezésével az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését - tette hozzá. - Az 580 elkobzott ingatlanunkból ötöt kaptunk vissza kormányrendelettel, de csak egyet birtokolunk ténylegesen - vázolta helyzetüket Tamás József, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye csíkszeredai segédpüspöke. Kató Béla püspök-helyettes bemutatta a gyülekezetében, Illyefalván végzett munkát, azt, hogy román állami támogatást nem kapott sem a gyermekfalu létrehozásához és működtetéséhez, sem az 1700 Kovászna megyei vállalkozást támogató, 7000 munkahelyet létrehozó alapítvány anyagi háttere biztosításához. A román görög katolikus egyház helyzetét Nicolae Anusca lelkész, a balázsfalvi görög katolikus érsekség mellett működő Caritas-szervezet igazgatója mutatta be. A román hatalom egyházához való ellenséges magatartását kommunista és pánszláv fogantatásúnak nevezve. Tőkés püspök kijelentéseire reagálva, Serban Mihilescu kormányfőtitkár megállapította: Tőkés László immár 11 éve aberráns kijelentéseket tesz. /Bálványosi nyári szabadegyetem. Nincs politikai akarat az egyházi ingatlanok visszaadására. Az RMDSZ-nek felül kell vizsgálnia irányvonalát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ Magyarország határon túli támogatáspolitikájáról szólva Bárdi Nándor a Teleki László Alapítvány részéről - moderátor - a bevezetőben az elmúlt század magyar támogatáspolitikáját vázolta. Eszerint a két világháború közötti időszakban a jövőkép és a döntő stratégiai kérdés a revízió. Jancsó Benedek szerint: elvesztettük a területi integritásunkat, de meg kell őrizni a kulturálist. Budapesten a Népies Irodalmi Társaság foglalkozott az erdélyi ügyekkel, biztosította a két világháború között az erdélyi magyar kisebbség támogatását. Ennek a két oldala: a normatív támogatási politika, a másik a "tűzoltás". A magyar támogatás politikában e kettősség végig megvolt. A két világháború között az erdélyi támogatások nyolcvan százalékát normatív alapon, az oktatásra kellett költeni: ebből tartották el azt az 1800-1900 iskolát, amit az egyházak hoztak létre. Ezt 30-40 százalékban magyarországi pénzekből tartották el. A támogatáspolitika másik része, a politikai támogatás szoros gyeplőn keresztül működött. A második korszak 1940-1944 közötti. Gyakorlatilag Dél-Erdélyben nem lehetett ugyanazt folytatni. Működött a kölcsönösségi kisebbségpolitika: amit csináltak a dél-erdélyi magyarokkal, azt csinálták Észak-Erdélyben a románokkal. Sokkal fontosabb, ami Észak-Erdélyben történt. Gyakorlatilag egy képzésközpontú, tudásalapú modernizációs programot próbáltak megvalósítani: téli iskolákkal, gazdatovábbképzőkkel, az egyetemnek mindenféle más kurzusaival. A harmadik korszak 1944-48: továbbra is folyt a támogatás, Magyarországról a Kisgazda Párton keresztül az erdélyi szövetkezeti mozgalmat támogatták. A negyedik korszak - 1989-ig. Ekkor egyfajta családi, népi támogatás alakult ki. Spontánul szerveződött középosztálybeli vagy értelmiségi csoportok Magyarországról hoztak könyveket. A nyolcvanas évek második felében jelentkezett a gyógyszer a romániai gyógyszerhiány következtében. A magyar támogatáspolitika ötödik korszaka az, ami 1989 után létezik. 1990-1993-94 között döntően bizalmi alapon folyt, majd intézményesült. Negyven évig nem foglalkoztak kormányzati szinten a külmagyar problémával és meg kellett teremteni az intézményes hátteret. Közben a határon túli társadalom és intézményépítés igényelte e támogatásokat. Az 1994-98 között létrejönnek az Illyés Alapítvány és más támogatási formáknál is az adott országban működő alkuratóriumok. Körülbelül 300-400 ember vehet részt e rendszerben az egész Kárpát-medencében. Így sokkal nagyobb az ellenőrzése az erőforrásoknak. 1998-tól aztán gyakorlatilag kiépül a határon túli magyarság intézményrendszere, ezt kellene tovább fejleszteni, működtetni. - Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának határon túli főosztályának vezetője szerint sajnálatos, hogy az adott országok államhatalmai nem teljesítik vagy szerény csak mértékben azon kötelességüket, hogy az ott élő magyar kisebbség jogos kulturális támogatását ellássák. Dobos András az Új Kézfogás Közalapítvány titkára szerint elsősorban a regionális együttműködés felé kell elmozdulni, ez irányba kell a támogatási formákat építeni és fejleszteni. Veress László, az Illyés Közalapítvány titkára részletesen beszámolt eddigi eredményeikről. Az eltelt tizenegy év után az Illyés Közalapítvány alapintézményként értékelhető. Tíz év 7,5 milliárd forintot jelentett. Érdekes a ciklusok szerinti megoszlás: 1990-994 1,2 milliárd Ft, 1995-1998-ban 1,7 milliárd és 1999-2002-es ciklusban 4,5 milliárd Ft fordítható határon túli támogatásra. A határon túli magyar szervezetek, így az erdélyi is, önhibáján kívül nem tudja maradéktalanul fenntartani intézményrendszerét. /Daczó Dénes: Vigyázó szemetek Tusványosra vessétek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./2001. augusztus 19.
Aug. 4-8. között Országos Katolikus Ifjúsági Találkozót tartottak Temesvárott, eljöttek a római katolikus (Bukarest, Jászvásár, Gyulafehérvár, Szatmár, Nagyvárad. Temesvár)) és öt görög katolikus (Balázsfalva, Kolozsvár-Szamosújvár, Nagyvárad, Nagybánya, Lugos) egyházmegyéből a fiatalokat. Böcskei László temesvári püspöki általános helynök elmondta, hogy a fiatalok szép számban vettek részt az idei, sorrendben a nyolcadik, romániai katolikus ifjúsági találkozón. Böcskei László kérte, hogy a résztvevő különböző nemzetiségű fiatalok saját anyanyelvükön mutathatták be műsorukat. /Bánsági Csilla: Az Országos Katolikus Ifjúsági Találkozó margójára. Érdemes az ifjúságra erőt és időt fordítani. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./2003. február 13.
Geréb Mihály olvasói levelében leszögezte: Tőkés László püspök nem tetszett az RMDSZ megalkuvó politikáját folytató vezetőségének, egyszerűen félretették, megszűntetve a tiszteletbeli elnök tisztségét. De gondoltak-e arra, hogy ők ott lehetnének-e ahol vannak, ha nem lett volna Tőkés László bátor kiállása 1989-ben? Most is bátran ki meri mondani, hogy a romániai magyarság jogfosztott, megalázott nemzetiség. Amit visszaszolgáltattak, az külföldi nyomás eredménye. A fasisztákat, utána a kommunistákat (már ahol) kérdőre vonták. Húsz-harminc év múlva majd megkérdik a PSD-t, a kormánypártot, hogy a reform nevében miként tette tönkre az országot? És akkor mellette lesz az RMDSZ is. /Geréb Mihály, Balázsfalva: "Legnagyobb ellensége a magyarnak a magyar". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13., Postafiók rovat/ 2003. június 24.
A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ 2003. július 3.
Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./1997. október 19.
Okt. 19-én Balázsfalván a katedrálisban újratemették a román görög katolikus egyház alapítóját, Micu Kleint. Ebből az alkalomból Victor Ciorbea miniszterelnök üzenetet küldött, amelyben ígéretet tett a görög katolikusoknak a közel 2000 templom visszaszerzésére. A kormányfő minden olyan közösségnek, amelynek tulajdonát elvitatták, igazságos rendezést helyezett kilátásba. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./1997. december 16.
A Mediafax hírügynökség dec. 16-án ismertette azt a jegyzőkönyvet, amelyet a Helsinki Bizottság és a Pro Europa Liga vezetőinek közvetítésével hétórás tárgyalás után írt alá hétfőn este Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, négy városi tanácsos, Anca Dragos, a Szeplőtlen Szív görög katolikus apácarend képviselője, valamint az elmúlt időszakban "elhíresült" csereháti ingatlant felépítő Aris Industrie képviselője, Aristide Roibu: "1. Az építménynek és szolgáltatásainak haszonélvezőit illetően a felek 90 napon belül újabb megbeszélést folytatnak. 2. A gyermekeknek biztosítják az anyanyelvű oktatást, anyanyelvük szabad használatát és vallásuk szabad gyakorlását. 3. Az orvosi és szakoktatási, valamint kisegítő személyzet tekintetében elsőbbséget élveznek a székelyudvarhelyi és a város környékéről való személyek. Amennyiben a helyi személyzet nem megfelelő, más helységekből való olyan személyeket is alkalmaznak, akik beszélik azok a gyermekeknek az anyanyelvét, akiknek a szolgáltatást felajánlják. 4. Az épületet befejezésekor ellátják a fogyatékos gyerekek ápolásához szükséges berendezésekkel (lift, rámpák a tolószékek számára, korlátok stb), kezelőtermeket és lábadozási szobákat létesítenek. 5. A felek megteszik az építkezéshez és a működéshez szükséges engedélyek beszerzéséhez szükséges lépéseket. A Szeplőtlen Szív apácarend azzal a fenntartással írta alá a jegyzőkönyvet, hogy a balázsfalvi görög katolikus metropolita is jóváhagyja és külön megjegyzést fűzött hozzá, miszerint a 3. pont megtagadja az apácarend törvényes jogát arra, hogy maga döntsön az orvosi, szak- és segédszemélyzet alkalmazásáról. Ugyanebből az okból Ciryll Bürgel, az adományozó Basel Hilft cég képviselője elhagyta a tárgyalást. Gabriel Andreescu és Smaranda Enache a tárgyalás után kifejtették, hogy az nehéz volt és a sajtó jelenléte csak tovább bonyolította volna. A januárra tervezett következő tárgyalási fordulóban azokról a pontokról lesz szó, amelyekről nem született teljes megegyezés. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./ Az első pont, mutatnak rá a megfigyelők, kulcsfontosságú a helyi közösség szempontjából, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a város által biztosított telken az eredeti szerződésnek megfelelően székelyudvarhelyi és a környékről való fogyatékos gyermekeket ápoljanak. /MTI/