Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 52 találat lapozás: 1-30 | 31-52

Helymutató: Balázsfalva

2002. január 23.

A tájékozatlan gyulafehérvári román lapok szerint az információs irodákat a Fehér megyei RMDSZ hozza létre s ezek Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Balázsfalván és Marosújváron fognak működni. Ugyanakkor hangoztatták, hogy a prefektus szerint a megye területén szóba sem jöhet az infóirodák megnyitása. Az ügy tisztázása végett jan. 17-én az RMDSZ megyei, valamint helyi szervezeteinek vezetőivel találkozott a megyefőnök a prefektúrán. A találkozóról a prefektus így nyilatkozott: "A megbeszélésről tájékoztatni fogom a kormányt, és a Bukarestből érkező válasz értelmében fogunk eljárni Fehér megyében. Nem tudjuk elképzelni, hogy Romániának Magyarországgal való kapcsolatai egy etnikai párt közvetítése által bonyolódjanak le. Mindezekhez kétoldali kormányszintű, valamint helyhatósági beleegyezés szükséges. Az lenne a normális, ha a magyar igazolványt igénylő állampolgárok a magyar konzulátusokhoz, és Magyarország nagykövetségéhez fordulnának kérelmükkel. Az RMDSZ esetleg konzultációs szerepet vállalhatna a Memorandum előírásának ismertetése végett." Octav Cosmanca közigazgatási miniszter szintén törvénytelennek minősítette az irodák megnyitását. Köble Csaba enyedi irodavezető másképp látja a dolgokat. Szerinte hasznos, tájékoztató jellegű találkozó zajlott a prefektúrán. A prefektus nem tiltakozott, azonban a konzulátusok és nagykövetség szerepét igyekezett előtérbe hozni. Köble hangsúlyozta: igenis működni fog a nagyenyedi és a gyulafehérvári iroda – mindkettő a helyi RMDSZ-székházban. A rajtolás pedig pozitív volt: már az első napon szépszámmal jelentkeztek az enyedi irodában. /(Györfi Dénes): Prefektus és irodavezető-találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

2002. március 13.

Az egyre durvább fordulatokat vevő marosújvári felekezeti vita során a napokban a gyulafehérvári ortodox érsek, Andrei sajtóközleményben fejtette ki véleményét. Ebben durva kifejezésekkel illette a görög katolikus egyházat: véleménye szerint a görög katolikusok a világháborúk közti idillikus időszakot leszámítva, 300 éven át csak megosztottságot, keserűséget hoztak az erdélyiek életébe. Szerinte a görög katolikus egyház egyáltalán nem törődik híveinek lelki üdvösségével, csupán a különböző kedvezmények elérését vadássza. Az érsek szerint megengedhetetlen, hogy a görög katolikusok csak úgy kitoloncolják a Szent Mihály templomból a többségi ortodoxokat. A gyulafehérvári táblabíróság márc. 14-én mondja ki döntését a marosújvári templom ügyében. A balázsfalvi görög katolikus érsek nem nyilatkozott semmit az ügyben. /Fekete: A gyulafehérvári ortodox érsek sajtóközleménye. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

2002. március 14.

Miközben Frunda György Strasbourgban kormánypárti partnereivel karöltve azon munkálkodik, hogy végleg lezáruljon Románia Európa tanácsi monitorozásának utolsó szakasza is, a marosújvári ortodoxok meglehetősen különös értelmezéseket fogalmaznak meg az egykoron görög katolikus tulajdonban levő templomok sorsára vonatkozóan. Úgy vélik, a templom nem azé az egyházé és hitközségé, amely azt felépítette, és a polgári jogelveknek megfelelően a kommunista rendszer berendezkedéséig birtokolta, hanem azoké, akik a negyvenes évek végén "elhagyták" az erőszakkal felszámolt egyházat, s "visszatértek" az ortodoxia kebelére. Hogy ez jog- és tulajdonfosztással történt – az nem foglalkoztatja az ortodox egyház mai szóvivőit. Az Európa Tanács részéről a megfigyelési folyamat lezárásának egyik alapfeltétele az, hogy Románia rendezze az egyházi ingatlanok helyzetét, s adja vissza azokat egykori jogos tulajdonosaiknak. A román kormánypárt még mindig úgy gondolja, egyszerre tehet engedményeket az ortodoxia államegyházi törekvéseinek és a tulajdonlás biztonságán alapuló, hitek és felekezetek jog előtti egyenlőségét szavatoló polgári berendezkedés kívánalmainak. /Bakk Miklós: Jogállam Marosújváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./ Eldurvult a marosújvári (Fehér megye) templom körüli vita: az egykori birtokot jogi úton visszafoglaló görög katolikusok kénytelenek voltak elbarikádozni magukat a templomban, és homokkal dobálták meg a kívül rekedt ortodoxokat. A görög katolikusok egy hete kapták vissza – végleges törvényszéki ítélet és a bírósági végrehajtó segítségével – egykori templomukat. "Nem egyezhetünk bele, hogy egy kisebbségben levő hitközösség jogtalanul elfoglalja templomunkat" – magyarázta Remus Oprisan lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség szóvivője. Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érsek-metropolita kifejtette: "A görög katolikus egyház párbeszéd útján szeretné megoldani a templomkérdést, csak éppen az a baj, hogy nem találunk megértésre ortodox testvéreinknél." Hasonló egyházközi konfliktus bontakozott ki a szintén Fehér megyei Mihálcfalván is. A balázsfalvi görög katolikus főegyházmegyéhez tartozó templomok közül mindmáig csupán a küküllővárit (Fehér megye) sikerült visszaszerezni. A kolozsvár-szamosújvári főegyházmegye márc. 13-án közleményben tiltakozott amiatt, hogy az ortodoxok nem hajlandók tiszteletben tartani az eddig meghozott bírósági ítéleteket, amelyek a templomok visszaszolgáltatására vonatkoznak. A közlemény a bálványosváraljai, kajántói és pecsétszegi (Kolozs megye), izakonyhai (Máramaros megye), bikszádi (Szatmár megye), óradnai (Beszterce-Naszód megye), sálfalvai (Szeben megye) és mihálcfalvi (Fehér megye) templomok helyzetét hozta fel példaként, amelyeket a kommunista diktatúra az ortodox egyháznak juttatott, s azóta sem kárpótolta értük a görög katolikus egyházat senki./Lukács János: Jogháború és homokbombák. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

2002. április 20.

Ápr. 19-én kezdődött el a Babes?Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának A vallás szerepe a kiengesztelődésben című előadássorozata, a harmadik alkalommal megszervezett teológiai napok keretén belül. Az első előadó Joseph Favazza amerikai teológus volt, utána az Ortodox Teológia részéről Ioan Chirila következett, majd Cristian Barta balázsfalvi görög katolikus és Péter István kolozsvári református teológus beszélt. /(benke): A vallás szerepe a kiengesztelődésben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

2002. április 25.

Több ezer személy kísérte utolsó útjára ápr. 24-én Reizer Pál szatmári megyés püspököt. A temetésen mintegy háromszáz lelkész vett részt. A szertartást Ardai Attila kanonok, az egyházmegye ideiglenes kormányzója mutatta be a részt vevő főbb méltóságokat. Dr. Jean Claude Périsset nuncius latin nyelven kezdte az elhunyt püspök lelki üdvéért bemutatott szentmisét, amelyet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentbeszédét követően dr. Paskai László bíboros, esztergom?budapesti érsek fejezett be. Románul dr. Ioan Robu bukaresti érsek búcsúztatta Reizer Pál püspököt. Dr. Paskai László bíboros, végezte a temetői szertartást. Merlás Tibor címzetes főesperes, a szatmárnémeti Szentlélek plébánia plébánosa rövid beszédében jelezte: nem sokkal a ceremóniát megelőzően ő vehette át Íjgyártó István bukaresti magyar nagykövettől a Reizer Pál nevére kibocsátott magyarigazolványt. A püspök búcsúztatásán a következő egyházi és világi méltóságok vettek részt. Egyházi személyek: Dr. Paskai László esztergom–budapesti érsek, bíboros, Dr. Jean Claude Périsset, címzetes érsek, bukaresti apostoli nuncius, Dr. Ioan Robu, bukaresti érsek, Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Petru Gherghel, iasi–i püspök, Tempfli József nagyváradi püspök, Martin Roos, temesvári püspök, Majnek Antal, munkácsi püspök, Huzsvár László, nagybecskereki püspök, Bosák Nándor, debrecen–nyíregyházi püspök, Dr. Gyulay Endre szeged–csanádi püspök, Mayer Mihály, pécsi püspök, Balázs Béla, kaposvári püspök, Spányi Antal esztergom–budapesti segédpüspök, Lucian Muresan, balázsfalvi görög katolikus érsek, Gheorghe Gutiu, kolozsvári görög katolikus érsek, Alexandru Messian, lugosi görög katolikus püspök, Ioan Sisestean, nagybányai görög katolikus püspök, Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök, Mózes Árpád erdélyi evangélikus püspök, Tőkés László, királyhágómelléki református püspök, Papp Géza, erdélyi református püspök, Tietze Jenő, nagybecskereki általános helynök, Fodor József, nagyváradi általános helynök, Böcskey László, temesvári általános helynök, Potyó Ferenc, gyulafehérvári általános helynök, Dr. Czirják Árpád, gyulafehérvári érseki helynök, P. Szőke János SDB, szenttéavatási promotor, a gyulafehérvári római katolikus teológia tanári kara, Dr. Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész, Tincu Alexandru, szatmári ortodox főesperes Világi személyiségek: Klaus Peter Marte, német konzul, Temesvár, Szíjgyártó István, magyar nagykövet, Bukarest; Cseh Áron, konzul, Kolozsvár, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Gheorghe Ciocan, Szatmár megye prefektusa, Riedl Rudolf, Szatmár megye alprefektusa, Horea Anderco, Szatmárnémeti polgármestere, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Erdei D. István, parlamenti képviselő, Varga Attila, parlamenti képviselő, Pécsi Ferenc, parlamenti képviselő, Kereskényi Sándor, szenátor, Szabó Károly, szenátor, Dr. Kalmár László, főorvos, a Segítő Jobb Alapítvány elnöke, Budapest. /Princz Csaba: Ezrek kísérték utolsó útjára Nm. és Ft. Reizer Pál püspököt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 25./

2002. május 16.

Máj. 15-én Bukarestben összeült az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Monitorizálási Bizottsága, hogy döntést hozzon arra vonatkozóan, hogy Románia esetében lezárja-e a "poszt-monitorizálási" szakaszt. Ez azt jelentené, hogy Románia teljes mértékben eleget tesz az Európa Tanács követelményeinek. A nyitva maradt kérdések között szerepel, többek között, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Bársony András, a bizottság elnöke a máj. 15-i ülésen elmondta: több román politikussal sorra kerülő találkozója után bejelenti Románia ötévi monitorizálásának eredményét. Az ülést megelőzően a Bársony András vezette küldöttség nem hivatalosan külön fogadta a magyar történelmi egyházak, a görög katolikus, a balázsfalvi érsekség és a szász evangélikus egyház képviselőit. Tőkés László püspök a Szabadságnak elmondta: az egyházi vezetők vegyes érzésekkel fogadták a bizottság elnökének azon bejelentését, hogy javasolni fogja Románia megfigyelésének megszüntetését. Az egyházak arra kérték a bizottság elnökét, hogy amennyiben Románia lekerülne a megfigyelt országok listájáról, továbbra is kérjék számon az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által elfogadott 1123/97-es ötpontos ajánlás teljesítését, amelyek között szerepel az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése is. Azzal kapcsolatban, hogy egy nappal a megfigyelő-bizottság ülése előtt ténylegesen is visszaadtak kilenc ingatlant a magyar történelmi egyházaknak, amelyeket korábban már sürgősségi kormányrendelettel visszaszolgáltattak, de az egyházak a mai napig nem vehettek a birtokukba, Tőkés László elmondta: "Európa kevéssel beéri, Románia pedig olcsón kifizeti Európát. Románia mestere a porhintésnek: egy restriktív intézkedést így tud eredményként eladni, miután közel két éve halogatja az akkor visszaadott épületek tényleges visszaszolgáltatását" — mondta Tőkés László. /P. A. M.: Felfüggesztik Románia utóellenőrzését? Tőkés: Bukarest mestere a szemfényvesztésnek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

2002. május 24.

Két héttel 90. születésnapja előtt elhunyt Dr. Todea Alexandru bíboros /Telek (Fehér megye), 1912. jún.5. – Szászrégen, 2002. máj. 22./ Rómában szentelték pappá, ugyanott szerzett doktorátust. Titokban szentelte püspökké Schubert József bukaresti római katolikus püspök 1950-ben. 1952-ben a kommunista hatóságok életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Megjárta a politikai börtönök poklát, ahonnan 1965-ben, közkegyelemben részesülve szabadult. 1986-ban titokban megválasztották a romániai Görög Katolikus Egyház metropolitájának. Ünnepélyes metropolita-érseki székfoglalására csak a rendszerváltás után, 1990. október 7-én kerülhetett sor Balázsfalván. II. János Pál pápa nevezte ki bíborossá Rómában, 1991. december 8-án. 1994-től egészségi okok miatt nyugállományban volt. Máj. 28-án helyezik örök nyugalomra a balázsfalvi katedrális kriptájába. /Fodor György: Elhunyt Todea Alexandru bíboros. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

2002. április 27.

A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete közleményt adott ki a romániai magyar történelmi egyházak küldöttségének Strasbourgban az Európa Tanácsnál tett ápr. 22-i látogatásáról. A négy erdélyi egyház képviseletében dr. Jakobinyi György római katolikus érsek, valamint Tőkés László református, Mózes Árpád evangélikus és dr. Szabó Árpád unitárius püspökök vettek részt , hozzájuk csatlakozott még Nicolae Anusca, a Román Görög Katolikus Egyház balázsfalvi érsekségének tanácsosa. A romániai kisebbségi egyházak vezetői mindenekelőtt a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok és egyéb javak visszaszolgáltatása tárgyában tartották szükségesnek az Európa Tanácshoz fordulni. Reprezentatív dokumentációt tartalmazó füzetet nyújtottak át az illetékeseknek. A Jussunkat követeljük (Demanding our property) című — angol nyelvű — kiadvány egyebek mellett magába foglalja az egyházak által rendezett, 2002. nov. 29–30–án Kolozsváron megtartott nemzetközi értekezlet közös nyilatkozatát, amelyben a résztvevők kilátásba helyezik Románia Európa Tanács általi monitorizálása újrafelvételének kérelmezését, abban az esetben, amennyiben a román kormány az egyházakkal kapcsolatban vállalt nemzetközi kötelezettségeit továbbra sem teljesíti. A dokumentumgyűjtemény tartalmazza továbbá a magyar kisebbségi egyházaktól elkobzott javak teljességre törekvő kimutatását. Az egyházi küldöttséget fogadta Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. A magyar egyházi vezetők ez alkalommal az egyházi ingatlanokra és magyar egyház, valamint kisebbségi magyarság helyzetére vonatkozó beadványt nyújtották át a főtitkárnak. Nicolae Anusca tanácsos a román görög katolikus egyház jogfosztottságát bemutató dokumentumot adott Walter Schwimmernek. A magyar egyházfők közös folyamodványukban — az ingatlanok ügye mellett — a következő egyházi és kisebbségi sérelmeket tárták az Európa Tanács elé: magyarellenes politikai propaganda és időről időre előálló diszkriminatív kisebbségellenes állami intézkedések, politikai gyakorlat; a kisebbségi egyházakat sújtó diszkrimináció, a privilegizált román ortodox "nemzeti" egyházzal szemben; a közigazgatási törvénynek megfelelő kétnyelvűség bevezetésének a részleges elmaradása, illetve halogatása; a kisebbségi nyelvek — így a magyar nyelv - teljes kizárása az igazságszolgáltatásból; a tanügyi törvényben érvényesülő hátrányos megkülönböztetés a kisebbségekkel szemben; a vallásszabadságra vonatkozó törvény tizenkét év óta tartó elszabotálása; a kisebbségi törvény elfogadásának elodázása; a Romániai Magyar Demokrata Szövetség által benyújtott egyes törvénytervezetek semmibevétele (pl. törvénytervezet, melyet 500 ezer polgár aláírásával terjesztettek elő; a magyar állami egyetem helyreállítására vonatkozó törvénytervezet; az ingatlanok restitúciójára vonatkozó törvénytervezet); az önerőből létrehozott magyar tannyelvű magánegyetem akadályoztatása; a moldvai "csángó" magyarok erőszakos elrománosítása; a magyar nemzetiségű politikai foglyok elítéltetése, illetve fogva tartása; a magyar kisebbségek által — is — lakott területek és a magyar népesség gazdasági megkülönböztetése; a magyar többségű vidékek etnikai összetételének erőszakos megváltoztatására irányuló törekvések (pl. Székelyföld); botrányossá fajult kisebbségi esetek (pl. Székelyudvarhely). Ugyanakkor felhívták a főtitkár figyelmét arra, hogy a kisebbségi kérdések vonatkozásában — az európai integráció előmozdítása, illetve a kedvező arculatépítés céljából Románia továbbra is a rá jellemző, hagyományos kirakatpolitikát folytatja. Ennek tulajdoníthatóan terjedt el országunkról az a hamis kép, mint hogyha kisebbségpolitikája — európai szinten is, "modell–értékű" volna. A magyar egyházi vezetők óvatos bizakodással szóltak az állítólagosan rövidesen elkészülő ingatlanügyi törvénytervezetről. Felvetések rendjén a küldöttség tagjai rámutattak a román kormány egyházakat egymás között megosztó törekvéseire, valamint a kisebbségi egyházakat sújtó botrányos megkülönböztetésre, illetve a Román Ortodox Egyház privilegizált helyzetére. Továbbá aggodalmukat fejezték ki a készülőfélben lévő törvénytervezet esetleges megszorító intézkedéseinek veszélyére. Külön is kitértek a marosújvári görög katolikus templom erőszakos elfoglalásának esetére, a marosvásárhelyi iskolabotrányra és a gyulafehérvári Batthyáneum, valamint a nagyváradi római katolikus püspöki palota sorsára. Egyházaink küldöttségét fogadták továbbá: Paul R. Gallagher, a Szentszék különleges megbízottja az ET–nél, Bársony András, az ET Monitoring Bizottságának elnöke, valamint Bruno Haller, az ET Parlamenti Közgyűlésének főtitkára. Valamennyi találkozón és megbeszélésen kiemelt figyelmet nyert az erőszakos asszimilációnak alávetett moldvai csángók, valamint a hátrányos megkülönböztetést szenvedő egyházi–felekezeti oktatás ügye. /A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete: Közlemény.= Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 27./

2002. április 27.

2004. január 12.

1849. január 8-án az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópa vezette román sereg megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és lemészárolta a védtelen magyar lakosságot. A martalócok nemcsak Nagyenyeden, hanem szerte a megyében meggyilkoltak magyarokat, öregeket, gyerekeket és nőket. A vérengzés január 11-ig tartott. A vérfürdő áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található. Az első megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke előtt. Eddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. /N. T.: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./ Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekről Nagyenyeden. Egyelőre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. /Sz. Cs.: Nagyenyed fekete vízkeresztje – 1849. január 8. Főhajtás a mártírok előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./ Rácz Levente beszédében felidézte a történteket. Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyűlésen a románság képviselői – miután a császár megengedte fegyverkezésüket – külön nemzetőrség állítása mellett voksoltak. Ezt követően sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkező számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Marosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt ezen települések nagy részében a magyar közösségeket majdnem teljesen kiirtották. A nagyenyediek jelentős része ekkor nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentős része a honvédségnél szolgált, a nők egy része elmenekült Kolozsvárra , a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nők és gyermekek. A magyar lakosság egy része túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, képesek legyenek őket lemészárolni és kirabolni. 1849. január 8-án Axente Sever feleskette embereit, hogy kő kövön nem marad Nagyenyeden. Prodan biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra. Ezt követően indultak el a románok. Felgyújtották a házakat, nőket, gyerekeket és öregeket is öltek. A város magyarságának egy része a minorita rendházba és a katolikus templomba menekült, de hiába, őket is megölték. Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. /Részletek Rácz Levente ünnepi beszédéből. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2004. február 27.

A megszűnés veszélye fenyegeti a Székelyudvarhely – Héjjasfalva vasútvonalon közlekedő, a környékbeliek által csak székelygőzösként emlegetett személyszállító vonat működését. Ugyanebben a helyzetben van a Parajd – Balázsfalva közötti szárnyvasút is. Az említett vasútvonalak nem gazdaságosak, ezért az állam magánkézbe szeretné adni azok működtetését – ellenkező esetben fennáll annak a veszélye, hogy megszűnik ezek üzemeltetése. Február 24-én a Hargita Megyei Tanács részéről Bunta Levente alelnök Székelyudvarhelyre, megbeszélésre hívta össze az érintett települések polgármestereit. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy mindenképp meg kell menteni a vasútvonalakat – azonban konkrétumokról nem, csak lehetőségekről tudtak tanácskozni. A Brassói Vasúttársaság már korábban megkezdte az alkalmazottak elbocsátását. /Szász Emese: Veszélyben a székelygőzös? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

2004. április 15.

Fehér megye területén a kormányhatározat értelmében három újabb vasútvonalat /Alkenyér-Kudzsir, Gyulafehérvár-Zalatna és Balázsfalva-Parajd/ fenyeget a felszámolás veszélye. Ez a döntés csak nehezíti az érintett városok és egyéb helységek siralmas gazdasági, szociális állapotát. Négy évvel ezelőtt az Erdélyi Érchegységet átszelő Torda-Abrudbánya vasútszakaszt szüntették meg. /Három vasútvonal végnapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

2004. május 27.

A Romániai Katolikus Püspöki Kar máj. 24–25–én tartotta évi találkozóját, amelyen a katolikus püspökök nyilatkozatot fogadtak el, amely Románia jelenlegi helyzetével, nehézségeivel és erkölcsi kihívásaival foglalkozik. Az ország lakosságának nehéz gondjait látva a püspökök az egyház szavát fogalmazzák meg, amikor a szeretet krisztusi értékeire hivatkozva a szegények, a bajbajutottak melletti elköteleződésre szólítanak fel. A Katolikus Püspöki Kar Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érseket választotta elnökké. – Arra a kérdésre, hogy a moldovai csángó falvakban miért celebrálják a római katolikus szentmiséket román nyelven, Robu érsek és Perca iasi–i püspök azt válaszolta, hogy a szentmiséket csak anyanyelven lehet celebrálni, csángó anyanyelv pedig nem létezik. /Elek György: Befejeződött a Romániai Katolikus Püspöki Kar szatmárnémeti találkozója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 27./

2005. február 5.

Gálfalvi Gábor alsóboldogfalvi nyugdíjas tanító magyar–roma társalkodó-szótárt készített. A P. Buzogány Árpád szerkesztette szótárt a Hargita Megyei Kulturális Központ adta ki, Core Mária, a balázsfalvi Pedagógiai Főiskolán végzett roma tanítónő írt hozzá előszót. /Magyar–roma társalkodószótár. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

2005. november 14.

Tizenharmadik alkalommal adták át november 12-én Szamosújváron a Czelder Márton- és Földes Károly-díjat. A Diaszpóra Alapítvány és az Erdélyi Református Egyházkerület minden évben kitüntet egy református lelkészt és egy gondnokot a szórványban végzett áldozatos munkájáért. Vetési László a Diaszpóra Alapítvány elnöke köszöntőbeszédében elmondta, ezt a vidéket nem a pusztulás, hanem az építő cselekvés jellemzi. A Czelder Márton-díjat Jánossy László balázsfalvi református lelkipásztor vehette át, aki a Kis-Küküllő mentén végzett szórványszolgálata elismeréseként kapott kitüntetést. A Füzes-mente szórványmagyarsága hitének és nyelvének őrzéséért Földes Károly-díjjal Nagy István kispulyoni gondnokot tüntették ki. /Dézsi Ildikó: Élet a romok felett. Szórványdíjakat adtak át Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./

2005. december 31.

Torján, az országút mellett jobb oldalt termetes kőporta tátong. A kerítés a torjai nemes család, az Aporok ősi birtokát határolja. Báró Apor Csaba agrármérnök most e telken lévő kertészlakásban él feleségével együtt. Nyolcvanötödik életévében még mindig gazdálkodik, s energiája nagy részét a kommunista rendszer által elkobozott családi vagyon visszaszerzésére fordítja. Az első erdélyi írásos bizonyíték az Apor családról 1311-ből származik, 1300 körül már itt laktak. Apor Péter (1676–1752), az író, a Metamorphosis Transylvaniae (1736) szerzője, és az egykori püspök, boldog Apor Vilmos (1892–1945) csupán két közismert név a népes családból. A kitelepítésre egy éjszaka került sor, fél órájuk volt, hogy összecsomagoljanak, és teherautóra üljenek. Először Sepsiszentgyörgyre kerültek, majd Balázsfalvára. Ott voltak 1963-ig. Apor Csaba harmincöt évet dolgozott állami gazdaságokban, „kezdtem mint kertész, és végeztem mint főmérnök”, emlékezett. Apor Csaba 1991 márciusában, a 18-as, földtörvény megjelenése után költözött vissza Torjára, majd árverésen megvásárolta a volt állami gazdaság épületeit, amelyek hajdan a család birtokán voltak. Visszatért ,,azért, hogy a mi területünk megmaradjon”. Hétszáz esztendeje a család tulajdona, magyarázta, hozzátéve: ,,engem az Isten a magyar nemzet keretén belül teremtett meg. Az embernek vannak génjei is, van lelke is, és az ember lélekben ragaszkodik saját nemzetéhez, családjához.” ,,A katolikus hit és erkölcs alapján jó magyar akarok lenni, és az volt mindig a törekvésem, hogy ha tudok, használjak a magyarságnak.” Élete során az is előfordult, hogy el akart menni Erdélyből. De aztán mégsem tette, mert volt egy beszélgetése Márton Áronnal, aki csak annyit mondott neki: ,,ne menj el, fiam”. S ebből értett, ez az intelem egy életre elég volt. Az ősi udvarházat akarja helyreállítani, a mintegy hatszáz éves épületben maradtak régi freskók is. Szeretné, ha három gyermeke közül az egyik visszatérne Torjára, a másik esetleg a Maros menti birtokra, Dedrádszéplakra. Az egykori erdélyi arisztokrácia körében mostanában jellemző, hogy valami hazahozza az utódokat, még a gyermekeket, unokákat is. Az a baj, hogy a föld s az erdő visszaadása nagyon lassú, pedig a család gazdasági megerősödéséhez kellene az egykor meglévő erdő s föld, anélkül nehezen tudják helyreállítani a kúriát. /(Mózes László): Aporék fiatalsága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./

2006. január 10.

Az elmúlt hetekben a pápa „Ecclesiae Archiepiscopalis maior” rangra (főérsekség) emelte a balázsfalvi székhellyel rendelkező Fogaras-Gyulafehérvári Görög Katolikus Metropolitai Érsekséget. Az új főérsekség egyházjogi hatáskörének kiterjedése, a keleti egyházak törvénykönyvének értelmében ugyanaz, mint a pátriárkátusoké. A főérsek, Lucian Muresan metropolita egyenlő rangsorba került a romániai görögkeleti egyház pátriárkájával, Teoctist Arapasuval. Az új főérsekségi egyháztartományhoz tartoznak továbbra is a kolozsvár-szamosújvári, a lugosi, a nagyváradi és a máramarosi szuffragáneus egyházmegyék mind román, mind magyar nemzetiségű görög katolikus híveikkel s a pasztorációt bármilyen nyelven végző klérussal együtt. Lucian Muresan fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita, akit a hazai görög katolikus egyház több mint 300 éves történelme során elsőként ruháztak fel főérseki méltósággal, 1931. május 23-án született a Máramaros megyei Fernezelyen. 1955-ben megkezdte teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. Negyedéves volt, amikor az 1958–1959-es tanévben a hatóságok – négy görög katolikus társával együtt – az intézet elhagyására kötelezték. Muresan minden alkalmat felhasznál ma is arra, hogy felelevenítse Márton Áron püspök rendkívüliségét, emberi és főpapi nagyságát és életszentségét. „Márton Áron az én püspököm volt. Most is, naponta kérem a jó Istent, ha úgy akarja, mutassa meg az egész világnak, mutassa fel egyházának eme nagy főpap lelki szépségét, jellemszilárdságát és hősiességben megnyilvánuló erényeinek a ragyogását.” A teológiáról történt kizárása után Lucian Muresan csak kőbányában, szakképzetlen munkásként kereshette meg kenyerét, de hű maradt papi hivatásához. Titokban szentelték pappá 1965-ben. A rendszerváltás után Nagybányán szentelték püspökké 1990-ben. Előbb máramarosi megyéspüspök, 1994 augusztusától fogaras-gyulafehérvári érsek-metropolita. Jelenleg a Romániai Katolikus Püspökök Konferenciájának soros elnöki tisztségét is betölti. /Fodor György: Főérsekségi rangra emelték a romániai görög katolikus egyháztartományt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

2006. május 2.

Háromszáz éves működése után főegyházmegyei rangra emelte XVI. Benedek pápa a balázsfalvi görög katolikus érsekséget. Lucian Muresan fogarasi és gyulafehérvári görög katolikus mitropolita-érseket Jean Claude Périsset bukaresti pápai nuncius szentelte fel „archiepiscopus major”-rá. Ezzel Balázsfalva ugyanazt a rangot kapta meg, amelyet az ukrajnai görög katolikus egyház, s amely gyakorlatilag önálló egyházi státust biztosít, saját zsinattal és autonóm jogkörökkel. Bullájával a pápa a kommunista időszak görög katolikus papjai, püspökei mártíromságának is emléket kívánt állítani. A hazai görög katolikusok úgy vélik, hogy a főegyházmegyei rang megszerzése ugyanolyan fontos esemény egyházuk életében, mint amikor azt 1853-ban mitropolitai provinciai rangra emelték. /Főegyházmegyei rang Balázsfalvának. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./

2006. május 26.

Bukarestben, a Szent József Római Katolikus katedrális mellé egy vállalat 75 méter magas csupa üveg és acél külsejű irodaépületet szándékozik építtetni. A terv heves tiltakozást váltott ki a hívők szintjén, de számos közéleti személyiség is felháborodásának adott hangot, amiért közvetlenül a műemlék értékű templom mellé építenék a 19 emeletes kolosszust. A tiltakozáshoz csatlakozott a balázsfalvi görög katolikus egyházmegye is, az oda tartozó templomok előtt május 25-én este élő láncot alkottak a hívők. A Máltai Lovagrend tagjai díszegyenruhában vonultak fel. A római katolikus egyház a három brassói templomban szervez hasonló tiltakozást – közölte dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. A döntést azzal indokolta, hogy Erdélyben a Cenk alatti városban él a legnagyobb lélekszámú, román anyanyelvű római katolikus közösség. /E.-R. F.: Tiltakoznak a katolikusok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

2006. május 31.

Margittán és Sepsiszentgyörgyön is egész napos magyar műsort sugározhat rövidesen a Partium Rádió, illetve a Régió Rádió. Margittán a Stirea Kft., Szentgyörgyön a helyi Antal és Tamás Kft. üzemeltethet rádiókat, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) napokban hozott döntése nyomán, Barót, Balázsfalva, Kolozsvár új magyar nyelvű kereskedelmi rádiói mellett. A médiafelügyelet kilenc évvel meghosszabbította a székelyudvarhelyi Príma Rádió műsorszolgáltatási jogát. /Magyar rádió Margittán és Szentgyörgyön is. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

2006. szeptember 29.

Nagyenyeden a természetrajzi, valamint történelmi múzeum megalakulásának 210. évfordulóját ünnepli a város. A múzeum alapításának az 1796-os évet tekintik, amikor Benkő Ferenc professzor külön választotta a Bethlen-könyvtárban őrzött tekintélyes gyűjteményt a könyvtár anyagától. Alapítási dokumentumként a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban őrzött A ritkaságok és természeti dolgok Múzeuma címet viselő, Benkő Ferenc 1796-ban kézzel írt leltára szolgál. A mai Románia területén elsőként a székelyudvarhelyi múzeum 1772-ben, majd a nagyszebeni 1790-ben, a iasi-i Természetrajzi Múzeum és a bukaresti Nemzeti Múzeum 1834-ben, a balázsfalvi Természettörténeti Múzeum 1850-ben, a kolozsvári Erdélyi Múzeum 1859-ben létesült. Mint természetrajzi múzeum azonban a nagyenyedi vitathatatlanul az első az országban. A Bethlen Kollégium 1948-ban történt államosítása után 1950-ben a múzeumot kettéválasztották. A Történelmi Múzeum a Fejedelmi Palotába (vár) költözött. Az akkor átvett kb. 7000 tárgy jelenleg 30 000-re bővült, főleg az ásatások során előkerült leletekkel. A Természetrajzi Múzeum a Kollégium épületében maradt és a Fenichel-gyűjteménynek köszönhetően, tudományos értéke alapján a bukaresti Grigore Antipa után a másodikként tartják számon az országban. Az Erdélyi Református Egyházkerület mindkét múzeumot visszaigényli, az államosításkor készült leltár eltűnt. Az 1950-es kettéváláskor készült és megőrzött leltár szerint valamennyi tárgy a román állam tulajdonát képezi. A Bethlen Dokumentációs Könyvtár államosítási leltára viszont minden további nélkül előkerült, így az átadás is zökkenőmentesen megtörtént. /Takács Ildikó: 210 évesek az enyedi múzeumok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

2006. november 11.

Fehér megyei oktatási tanácskozást tartottak Erdei Itala oktatáskutató munkaanyaga alapján Nagyenyeden. A megbeszélésre a megyében működő magyar tannyelvű iskolák egy részének bizonytalan helyzete szolgáltatott okot. A problémára iskolaközpontok létrehozása jelentené a megoldást. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium már lépett egyben az ügyben, hiszen bentlakásában már 15 vidéki kisiskolás lakik. A tanácskozáson megjelent Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője, dr. Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója, Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szeminárium igazgatója, Bárócz Huba református esperes, Tóth Gabriella kisebbségi tanfelügyelő és Stáb Ildikó megyei RMPSZ-elnök. Általános vélemény szerint az I–IV. osztályok hosszabb távon is fenntarthatók, de az általános iskolák V–VIII. osztályos tagozatainak egy része nehéz helyzetbe került. Bár az utóbbi időben javult a szaktanári ellátottság, a felvinci, a balázsfalvi, a marosújvári, a gyulafehérvári tagozatok komoly létszámgondokkal, osztályösszevonásokkal küzdenek. Szilárdabb a helyzete a bethlenszentmiklósi, magyarlapádi, torockói, és természetesen a nagyenyedi kollégiumi osztályoknak. Kötő József volt oktatási államtitkár néhány éve oktatási mikrorégiók kialakítását kezdeményezte. A tanulmány két megyei iskolaközpont működtetését feltételezi Nagyenyeden és Gyulafehérváron. Új lehetőség a gyulafehérvári és a környékbeli gyermekek számára az, hogy a katolikus érsekség tulajdonában található ún. Fogarasi-féle épületcsoport felújítását tervezik. Decemberben megérkeznek a mikrobuszok (iskolabuszok) is, amelyekkel jövőtől több mint 400 román és magyar tanuló fog ingázni különböző iskolaközpontokba. A tervek szerint Magyarlapádra szállítják a megszűnt becei iskola V–VIII. osztályos diákjait és a Bethlenszentmiklós környéki tanulókat. /Bakó Botond: Válsághelyzetben a magyar tannyelvű iskolák= Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

lapozás: 1-30 | 31-52