udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
732
találat
lapozás: 1-30 ... 571-600 | 601-630 | 631-660 ... 721-732
Helymutató:
Nagyenyed
2005. december 2.
Az Áprily-estek során, november utolsó napján Torockó és Nagyenyed festőművészére, Vass Albertre (1896–1969) emlékezett a nagyenyedi közönség. Király László, az ünnepelt egykori kollégája személyes élményei alapján idézte a festő emlékét, Pópa Tibor előadásban méltatta Vass Albert sokszínű művészetét, Hantz Lám Irén /Kolozsvár/ Vass Albert festményeinek tizenhárom reprodukciójával díszített 2006-os falinaptárát mutatta be. Vass Albert az internálás után, 1945-től a Bethlen Kollégium rajztanára volt. Feleségével, Székely Piroska keramikussal és tánctanárnővel együtt Nagyenyed meghatározó művész értelmiségije volt. Vass Albert olaj- és pasztellképeiben, akvarelljeiben és rajzaiban egy letűnt világot örökített meg, a népművészetéről híres Torockó és Torockószentgyörgy világát. /Józsa Miklós: Nagyenyed festőjére emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./2005. december 6.
December 4-én Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Ház 21 gyermeknek volt vendéglátó otthona. Olyan gyermekeknek, akik ritkán hallanak magyar szót, hiszen településükön nincs magyar iskola vagy óvoda, mi több, a templomban és a családban is sokszor felemás nyelven beszélnek. Kudzsirról, Bényéről, Szépmezőről és Marosnagylakról érkeztek, akikhez két házigazda szerepet betöltő nagyenyedi gyerek csatlakozott. A bemutatkozás után játék és ismerkedés következett. Kudzsiron, a csaknem Nagyenyed nagyságú városban, a római katolikus templom hívei is nagyrészt románul beszélnek. Kérték a Duna TV bevezetését a kábeltévé-társaságtól, de ezt még nem sikerült elérniük. Marosnagylakon a református egyház visszakapta a régi iskolát, ahol Ladányi Sándor lelkész segítségével óvodát vagy iskolát nyithatnak. A templomba 25 magyar református gyermek jár bibliaórára, az egyedüli magyar nyelvű foglalkozásra. Magyar együttes, kulturális program évtizedek óta nincs ezekben a helységekben. /Bakó Botond: Nagyenyedi Mikulás a mélyszórványnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./2005. december 7.
Tavaly januárban új igazgató került a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium élére Szőcs Ildikó személyében, aki az iskolában működő Bethlen Gábor Alapítvány elnöke is egyben. Szőcs Ildikó elmondta, hogy az iskola épületei visszakerültek az Erdélyi Egyházkerület tulajdonába, nyolc épületből áll az épületegyüttes, és ebből hármat adtak vissza. Vannak még tanári lakások, és egyéb ingatlanok a város különböző területein, amelyek valamikor a kollégium tulajdonát képezték. A többi öt iskolaépület egy része egyházi, másik része még állami tulajdonban van. Jelenleg nehéz anyagi forrásokhoz hozzájutni, ugyanis a polgármesteri hivatal vagy az állam azt a választ adja, hogy visszaszolgáltatott, vagy visszaszolgáltatásra váró épületről van szó. Az Erdélyi Egyházkerületnél pályáztak az Apáczai Közalapítványon keresztül, de azon akadtak fenn, hogy az még állami épület. Vannak azonban jó eredmények. Sikerült az étkezdét az egyházkerület támogatásával felújítani, azóta pedig folyamatosan próbálják azt felszerelni. A fiúbentlakásban ablakokat, ajtókat cseréltek, a lánybentlakásban pedig padlót csiszoltak. A bentlakásokat külföldi támogatással sikerült felújítaniuk. A bentlakó diákok 80%-a részesül ösztöndíjban, de a nagyenyedi és az ingázó diákok egy része is kap ösztöndíjat. A bécsi Szent István Egylet ad negyvenöt gyereknek ösztöndíjat már évek óta. A kisvárdai Tőkés László Alapítvány biztosít huszonöt gyermek számára ösztöndíjat oly módon, hogy minden egyházközség „örökbe fogad” egy gyereket, és tizenkettedikes koráig támogatásban részesíti. Ezenkívül német és holland alapítványok támogatnak még. A költségvetésen kívüli pénzeket az iskola Bethlen Gábor Alapítványa kezeli. A kollégiumnak van öt óvodás csoportja, egy-egy elemi osztálya minden szinten, két-két általános iskolai osztálya, a középiskolai osztályok száma pedig négy, illetve tavaly sikerült ötöt összehozni. Emellett tavaly egy főiskolai tanítóképző osztály is alakult. Ebben az évben indult először turisztikai és közélelmezési líceumi szakosztály a kollégiumban, nagyon nehéz volt meggyőzni mindenkit arról, hogy egy ilyen szakosztály nem azonos az inasiskolával. Eddig a szakiskolába felvételiző gyerekek inkább román iskolába iratkoztak. Sok román nyelvű iskola igazgatója panaszkodott, hogy milyen nehéz dolguk van a magyar gyerekekkel. Ezért kell magyar nyelvű szakosztály a kollégiumban. /Dézsi Ildikó: Tanítóképzőtől turisztikáig a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ 2005. december 7.
A minisztérium legújabb rendelete szerint jövőtől nem indulhat gimnáziumi tanítóképző osztály sehol az országban, ezért Nagyenyeden úgy döntöttek, helyette reál osztályt indítanak: matematika-számítástechnika lesz, intenzív angollal. Egy teológiai osztály is működik a kollégiumban, ez minden felekezeti iskolában hagyomány. Az iskolának van honlapja, a www.bethlengabor.ro. Idén sikerült elérniük, hogy jóváhagyják továbbképzések szervezését a megye tanítónői számára, ezt szeretnék kiterjeszteni a többi szórványmegyére is. /D. I.: Lépést tartanak a változó világgal. Jövőtől nem indulhat tanítóképző osztály. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./ 2005. december 8.
Nagyenyed pozitív példája az eredményes együttélésnek, a városban a román és magyar anyanyelvű lakosság között nincsenek jelentősebb nézeteltérések. Kováts Krisztián alpolgármester elmondta, hogy a 28 ezer lakosú városban a magyarság részaránya 16,5 százalék. A háború óta nem volt magyar polgármestere, sem alpolgármestere Nagyenyednek, egészen tavalyig. Sikerült elérni a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. Amikor valamilyen kultúrműsort szervez a város, megszokottá vált, hogy a magyar néptáncegyüttes is fellép, a március 15-én is sikerült komolyabb ünnepséget szervezni. Nemcsak az RMDSZ és a Bethlen Gábor Kollégium koszorúzott, hanem a Nagyenyedi Polgármesteri Hivatal, a Fehér Megyei Tanács képviselői is jelen voltak. – Mozgalmas kulturális élet zajlik a városban, havonta több kiállítás nyílik, az RMDSZ-székház nagytermében is gyakran rendeznek tárlatokat. /Farkas Imola: Kitartás és határozottság: biztos eredmények Nagyenyeden Beszélgetés Kováts Krisztián alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./2005. december 10.
Nagyenyeden elhunyt Izmael László történelem–orosz szakos tanár. 1947-től volt tanára a Bethlen Kollégiumnak majd 1956–58 és 1963–1978 között igazgatója. Közel két évtizedig igen nehéz időkben vezetőként szolgálta a Kollégiumot. Kiváló segítőtársakra talált Nemes János, majd Biális János aligazgatók személyében. Tiszteletreméltó küzdelmet folytatott a nagy múltú iskola nevének és jellegének megőrzésében. Nem egyszer kellett elhárítania az iskolaegyesítés és beolvasztás veszélyét. 1972-ben Nemes Jánossal együtt egyik legfontosabb szervezője volt a 350 éves évfordulónak. Búcsúztató beszédet mondott Józsa Miklós volt kollegája, ny. magyartanár. Véndiákként Ladányi Sándor marosszentkirályi református lelkész emlékezett az elhunytra. Végakarata szerint szülővárosában, Marosvásárhelyen a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra dec. 8-án. A temetési szertartást Csató Béla katolikus esperes celebrálta. /Bakó Botond: Izmael László emlékére (1924–2005). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./2005. december 14.
Bardócz Csaba református segédlelkész kezdeményezésére első alkalommal szerveztek ifjúsági találkozót a hét végén Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A rendezvényre az egész egyházmegye területéről érkeztek fiatalok. A találkozó célja a tanítás és szórakozás egyaránt. A Vajasdról érkezett fiatalok elmondta, hogy falujukban az ifjúság számára nem szerveznek ilyen rendezvényeket, ezért örültek a meghívásnak. Sorban érkeztek a bethlenszentmiklósi, felvinci, csombordi, felenyedi, magyarlapádi, székelykocsárdi fiatalok, később pedig a gombásiak. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor nemzeti értékeinket az épített és a szellemi örökségben látja, de leginkább az emberben. Fellépett a vendéglátó kollégium tánccsoportja, majd táncmulatság következett. /Bakó Botond: Élj szíved vágya szerint – ifjúsági találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ 2005. december 15.
A nagyenyedi római katolikus hívek az ősz folyamán beadvánnyal fordultak Jakubinyi érsekhez, melyben részletesen felsorolták azokat az okokat, amelyekért Szabó Dénes nagyenyedi plébános áthelyezését kérték. Az érsek kivizsgáltatta a helyzete, majd levelet intézett az egyházközség volt gondnokához, ebben elutasította az áthelyezési kérést. Az érsek a híveket tette felelőssé a kialakult helyzetért. A hívek megválaszolták a főpásztor levelét. Ebben leszögezték, hogy a plébános semmilyen intézkedést nem tett a megromlott helyzet javítására. /Takács Ildikó: Kritikus helyzet a Nagyenyedi Egyházközségben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./2005. december 17.
Nagyenyed egyetlen magyar nyelvű könyveket árusító üzletében ruhákat is árusítanak. Ezek társaságában szomorkodnak a szép magyar könyvek. Molnár Ida, az üzlet tulajdonosa beszámolt arról, hogy csak a könyvekből nem tudja fenntartani az üzletet. Könyveket viszont csak minőségit árul, beszerzi a házi olvasmányokat és a szótárakat is. /Takács Ildikó: Mi is a kínaiakat honosítjuk? = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./2005. december 19.
Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Galériában nyílt meg december 16-án, az Áprily-estek rendezvényén Kovács Géza szobrászművész fém kisplasztika tárlata. A Marosvásárhelyen született szobrász Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Első kiállítását is ott rendezte 1988-ban. Azóta napjainkig több mint 53 egyéni tárlaton állította ki műveit, 13 országban 174 csoportos kiállításon vett részt. Eddigi legmagasabb kitüntetése a Nemzetközi Képzőművészeti Nagydíj, melyet 2004-ben Nizzában vett át. /Józsa Miklós: Kovács Géza nagyenyedi tárlata. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./2005. december 23.
Magyarlapádon 100 éves az állami oktatás. Azóta megszakítás nélkül folyik az oktató-nevelő munka. Jelenleg az I–VIII. osztályok 87 tanulója sokirányú, órán és iskolán kívüli foglalkozást is vállalt. A magyar nyelv és irodalom verseny megyei szakaszáról általában 2-3 díjat is hoznak; részt vettek a Heureka matematikaversenyen, a szavalóversenyen Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. Évnegyedenként megjelent a sulilap Iskolapad néven, hagyományos iskolai előadások, versenyek zajlottak, évente iskolai kirándulást rendeztek. A Cimbora-kaláka országos szakaszán 3, a Napsugár-kaláka országos szakaszán egy tanulót díjaztak, rendeztek mesemondó versenyt is. Szép eredményeket értek el a tanulók a Simonyi Zsigmond nemzetközi helyesírási versenyen, a Hon- és népismeret nemzetközi levelező versenyen (központja Budapest). /Szilágyi Erzsébet iskolaigazgató: Magyarlapádon 100 éves az állami oktatás. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./2005. december 28.
Az RMDSZ 27 romániai személyiséget – parlamenti és önkormányzati képviselőket, polgármestereket, tisztségviselőket, egyházi méltóságokat, jogászokat, vállalkozókat – tüntetett ki az az Ezüstfenyő díjjal. Az adományozó szerint a díjat azoknak osztják ki, akik “a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért kiemelkedő munkát végeztek”. A lap a régió öt kitüntetettjét mutatta be. Arad megyéből Kocsik Józsefet 16 évi munkájának elismeréséül tüntették ki Ezüstfenyő díjjal. Aradon az RMDSZ Mosóczy-telepi szervezetének alapító tagja, illetve elnöke volt 12 évig, ugyanakkor az aradi szervezet ügyvezetője is a megalakulása után. 1990-től az országos gazdaszövetség, későbbi nevén az RMGE szervezésén dolgozott, amely 1994-ben alakult meg. Az RMGE Arad megyei szervezetének 4 évig az ügyvezetője, 1998-tól az elnöke, az országos szervezet ügyvezető elnöke is volt. Számos gazdatanfolyam megszervezése, gazdálkodóknak jutányos áron beszerzett vetőmag, gazdálkodói konferenciák lebonyolítása, az országhatárokon is átnyúló együttműködési kapcsolatok kiépítése fűződik a nevéhez. Fehér megyéből Fari Palkó Ilona nyugdíjas óvónő meghatódva vette át a díjat. „Én csak apró kavicsokat tettem le a magyarság asztalára. Nem is RMDSZ-es tevékenységem, hanem életem munkájának jutalmazását látom a díjban” – mondta. Nagyenyeden 27 évig vezette a Bethlen Gábor Kollégium gyakorló óvodáját. A 70-80-as években is sikerült úgy összekovácsolni a magyarságot, hogy mindenki tudta, hova tartozik. Úgy látja, egyre nagyobb szükség van a szociális munkára. Szerintem egy kisvárosban fontos az önkormányzat és a civilszervezetek közös munkája. A Máltai Segélyszolgálatnál végzett munkájában is odafigyel a magyarság gondjaira. Jogi tanácsaival Deák Levente, az egyetlen Hunyad megyei kitüntetett már a kilencvenes évek legelejétől segítette az erdélyi magyar közösséget. A Romániai Magyar Szóban a Törvénytár rovatot vezette, amelynek szaktanácsai amolyan RMDSZ jogi központtá fejlődtek. Hunyad és Fehér megyében szinte valamennyi magyar civilszervezet alapítóokmányait vagy folyó jogi ügyeit Deák Levente intézte, s számos országos magyar szervezet, egyesület hasonló problémáinak megoldása is a nevéhez fűződik. A Nyugati Jelenben is folyamatosan közöl jogi cikkeket. Legtöbbet mégis a magyarországi kártalanítási törvény erdélyi vonatkozásain, valamint a romániai tulajdon- és kárpótlás törvények gyakorlatba ültetésén, illetve magyarra való fordításán dolgozott. Marossy Zoltán alprefektusnak is választania kellett: vagy megmarad főtisztviselőnek, vagy tovább politizál az RMDSZ színeiben. Végül a tisztségben maradás mellett döntött. Megkapta az Ezüstfenyő díjat, mert a munkájával elégedettek. Temes megyében elsőnek Újszentes községnek volt RMDSZ-es polgármestere. Tizenhárom évvel ezelőtt pályázta meg a tisztséget Szilágyi Géza mérnök, azóta töretlenül élvezi a választópolgárok bizalmát. A magyarság részaránya az egykor színtiszta református községben napjainkra negyven százalék alá esett, így harmadszorra is első nekifutásra csatát nyerni nem akármilyen teljesítmény! Szilágy vallja, hogy minden intézkedés, mely előbbre viszi Újszentest a civilizáltabb élet felé, egyformán kedvez minden rendű-rangú lakosnak. /Ezüstfenyő díjasok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./2006. január 3.
Gyulafehérváron a II. Rákóczi Ferenc közösségi házban Gudor András tiszteletes gyűjtötte egybe a város és a környék magyar lakosait szilveszteri mulatságra. A 60 személyt befogadó terem megtelt. Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban meghirdetett szilveszter a jelentkezők kis száma miatt elmaradt. A városban inkább szűk körű, magán jellegű mulatságok voltak. A Svájci Házat a csombordi “rózsások” és a lőrincrévei “káposztások” bérelték ki, lőrincrévei zenészek húzták a talpalávalót. Marosújváron az RMDSZ székhelyén rendeztek szilvesztert. Torockón a kultúrotthon termében volt a mulatságo, de folyt a muri a Forrás mulatóban és a falu valamennyi télen üzemelő panziójában is. Magyarlapádon a “pirospántlikások” otthon ünnepeltek, nem szerződtek el sehova. Felvincen a református egyház gyülekezeti termét is az ifjak foglalták le. A házasok a falu két cukrászdájában rendezett mulatságokon vettek részt. /Évbúcsúztató Fehér megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 3./2006. január 6.
Öt új névvel bővül a magyar alprefektusok nyolcas listája. A törvény januártól hatályos előírásai alapján lehetőség nyílik arra, hogy a prefektúrák eddigi főtitkárai, sikeres versenyvizsga esetén, alprefektusként folytassák munkájukat. Hargita megyének január 5-től két magyar alprefektusa van, Dézsi Zoltán mellett, az eddig főjegyzőként tevékenykedett Romfeld Mária Magdolna. Ő kilenc éve a prefektúra munkatársa. Január 5-től Fehér megyének is magyar alprefektusa van. A tisztséget betöltő 33 éves jogász, Ladányi Árpád prefektúrán kívüli ember. 2000–2004 között Nagyenyeden volt városi tanácsos, majd egy gyulafehérvári biztosító társaságnál dolgozott. Dézsi Attila, Hunyad megye új alprefektusa eddigi tevékenységét szeretné folytatni. Máramaros megyének nemcsak magyar prefektusa, de Gönczi István személyében új magyar alprefektusa is. Várhatóan Bihar megye élére is magyar alprefektus kerül, Tódor Albert, a kormánybiztosi hivatal eddigi főtitkára személyében. Előbb el kell végeznie a közigazgatási tanfolyamot, amire a hónap folyamán lehetőség is nyílik, utána kapja meg a hivatalos kinevezést. Tódor Albert, aki 2005 januárja óta tölti be a Bihar megyei prefektúra főtitkári tisztségét, 1992 és 2004 között Nagyszalonta város polgármestere volt. Az eddig is magyar alprefektusként tevékenykedő tisztségviselőket megerősítették pozíciójukban. Az újak mellett a régiek – Burkhardt Árpád (Maros), Dézsi Zoltán (Hargita), Horváth Levente (Arad), Marossy Zoltán (Temes), Riedl Rudolf (Szatmár), Seres Péter (Krassó-Szörény), Szakál András (Brassó) és Végh Sándor (Szilágy) immár közhivatalnokokként dolgoznak tovább. /Magyar alprefektusokat hozott 2006. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./2006. január 9.
Január 8-a Nagyenyeden a gyász napja. 1849-ben ezen a napon és a következő három éjjelen Nagyenyedet Axente Sever szabadcsapatai felégették, és az ártatlan magyar lakosok jó részét lemészárolták. Erről a tragikus eseményről a kegyeletet őrző utódok minden évben megemlékeznek. Idén a református vártemplomban Popa Tibor lelkész tartott istentisztelete, emlékezett arra, hogy a román csapatok felgyújtották a Bethlen Gábor Kollégiumot is. Rövid megemlékezést tartott Szabó Dénes esperes plébános is. Csávossy György mondott emlékbeszédet. “Nem könnyű feladat jó másfél évszázaddal az események után Enyed pusztulásáról megemlékezni – mondta a szónok –, mivel a januári események a borzalom, a gyilkolás, a fagy- és éhhalál rettenetes emlékeiként ívódtak be nemzedékek emlékezetébe. Ugyanakkor szem előtt kell tartani a ma megkövetelt visszafogottságot, amit az enyedi magyarság szórványhelyzete indokol. Nagyenyeden ma háromnyelvű városjelző tábla van a bevezető utak mentén, ami egy kialakuló, nemzetiségek közötti együttélés lehetőségét mutatja.” Csávossy György Szilágyi Farkas visszaemlékezése alapján vázolta föl az enyedi tragédia főbb eseményeit, köztük a két templom feldúlását és a menekülők legyilkolását. Talán eljön egyszer az az idő is, amikor az enyedi áldozatokért hivatalosan is bocsánatot kérnek, fejtette ki Csávossy. A várfalon elhelyezett emléktábla alatt az RMDSZ, a nagyenyedi magyar történelmi egyházak képviselői és a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója helyezte el koszorúját. /Takács Ildikó: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./ Nagyenyeden a vár falán található márványtábla, rajta mindössze a dátummal, némán őrzi az akkori idők nagy tragédiáját. Az egyházak és az RMDSZ első megbeszélése az ügyben 1994-ben volt, amely megtörte a hosszú hallgatást, a lappangó titkot. Akkor még sokan féltek attól, hogy a megemlékezéseknek, a koszorúzásnak következményei lehetnek. Ezek azonban elmaradtak. A magyar kisebbség megtette az első lépést ebben az irányban és teszi azóta évente. /Bakó Botond: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásának napjáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./2006. január 10.
Január 6-án került sor Kolozsváron a Babes-Bolyai Egyetemen Demény Piroska doktori tézisének a megvédésére. Utoljára a 70-es években a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban oktató Demény István Pál magyartanár szerzett doktori címet, a 90-es években. Demény Piroska az első tanárnő a kollégium történetében, akinek ez a magas cím kijár. /Bakó Botond: Doktori címvédés Kolozsvárott. Az enyedi Kollégium ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./2006. január 14.
Hat évvel ezelőtt Csombordon 7 kisgyereket a szüleik mindenáron magyarul akartak tanítatni. Kemény harcok árán kineveztek a faluba egy magyar óvónőt, s adtak egy 12 négyzetméteres kamrát, tanteremként. Három év múltán az óvónő és a szülők önerőből, saját kezűleg építettek egy tágas, világos, faragott ajtós termet. A megyei RMDSZ adott 15 millió lejt, a polgármesteri hivatal meg építőanyagot. Összeállt a falu és felépült a magyar óvoda. A berendezést, tanszereket, játékokat szintén a szülők vásárolták, Bajusz Katalin óvónő felhasználta kapcsolatait Nagyenyedtől Szekszárdig. A kierőszakolt óvoda azóta is él, virágzik, gyarapszik. Jelenleg 17 óvodás van, mondta Bajusz Katalin óvónő. Naponta közösen étkeznek a gyerekek, a szülők rendre hozzák, kinek mije van. /Takács Ildikó: Boldog születésnapot, óvó néni! = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./2006. január 14.
Hetvenöt éve született Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 19./, a tragikusan hamar és kétséges körülmények között elhunyt tanár. A vargyasi elemi után a székelykeresztúri középiskola, majd a kolozsvári történelem–filozófia szak egyetemi évei következtek. Ösztöndíjjal Leningrádba küldték tanulni. Több egyetemre is hívták lektornak, Kolozsvárt választotta. Tíz évig oktatott, majd mennie kellett az egyetemről. A kényszerű változást nem nagyon bánta, úgy érezte, hogy a nagyenyedi Bethlen Könyvtár igazgatójaként küldetést tölthet be. A nagy múltú könyvtár rendezetlen volt, leltára sem készült el, ráadásul többször is kirabolták, vagy éppenséggel elégették a több száz éves iratokat. Újabb megpróbáltatás következett: Torockószentgyörgyre küldték tanítani az elemibe, doktorátusa ellenére. Vargyas hívására azután hazament, s lelkesen vetette bele magát barátai, rokonai gyermekeinek oktatásába. Ezt is bűnként tartották számon, ellenőrizni kezdték, rendőr sétálgatott naphosszat az utcájában. Borbáth Károly dolgozott Vargyas falu monográfiáján. Fő művének, a Vargyas-monográfiának részletei sosem váltak egésszé. 1980. április 18-án fát és szenet vitt szobájába, hogy tüzet rakjon. Másnap már nem kelt fel. A közelben levő orvosnőt riasztották, de az be sem ment a szobába, a küszöbön megállt, s csak annyit mondott: szén-monoxid. Hogyan lehetséges ez, hiszen még a papír sem égett el rendesen, a kéményt pedig rendőrség vizsgálta meg utólag. A kérdések továbbra is megválaszolatlanok. Közel tíz évnek kellett eltelnie, míg vargyasi gyermekek ma az ő nevét viselő iskolában tanulnak. /Hecser László: A pennahegyet keresvén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./2006. január 14.
Kötetbemutatóval egybekötötten emlékezett január 13-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél (EME) Szabó T. Attila az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztője születésének 100 éves évfordulójára a szerkesztők, az egykori és jelenkori munkatársak közössége. Tamásné Szabó Csilla tudományos kutató bevezető beszédében elmondta, ez az évforduló kitűnő alakalom a szótörténeti tár most megjelent XII. kötetének bemutatására. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg a 2006-os tudományos év első nagyszabású rendezvényét. Szabó T. Attila életműve megalkotásának titka a pontos és rendszeres munka. Ennek szellemében alakult ki az egyetemes magyar örökség része, a szótörténeti tár– fejtette ki az EME elnöke. Lászlóffy Csaba Jézus kiáltás – Szabó T. Attila emlékére c. rendhagyó technikával alkotott – a szavakat a szótörténeti tárból kölcsönözve – versét olvasta fel. Péntek János, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője ismertette a centenáriumi év elkövetkezendő rendezvényeit: konferenciák Szabó T. Attila életének különböző állomásain /Budapesten, Debrecenben, Zilahon, Enyeden, Désen, Kolozsváron/, majd fehéregyházi megemlékező koszorúzás is lesz. Kósa Ferenc a tizenkettedik kötet főszerkesztője összefoglalta a szótörténeti tár múltját és jelenét. Fazakas Emese a már készülőben levő XIII. kötet főszerkesztője ismertette jövőbeli terveiket. Kiss András Szabó T. Attila egykori munkatársa tárta a közönség elé levéltári és személyes élményeit. A rendezvény végén a Vetró Artúr által készített Szabó T. Attila-emlékplakettet leplezték le az EME könyvtártermében. /Vetési Júlia: Megemlékezés és kötetbemutató az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./2006. január 16.
Bikfalvi György alig volt 14 éves, amikor tagja lett a nagyváradi székhelyű Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének, amelynek az volt a fő célja, hogy az 1956–os magyarországi forradalmat Erdélyre és a Partiumra is kiterjessze. A szervezet leleplezése, illetve a szálak felgöngyölítése után a tasnádi Bikfalvi Györgyöt is letartóztatták. Tasnádon tíz tagja volt a titkos csoportnak, és a koordinátor szerepét Bikfalvi György töltötte be. Annyira óvatosak voltak, hogy a tagok egy részének nem is volt tudomása egymásról. A társaság a tanácskozások, pár fős ülések mellett plakátragasztással is foglalkozott. Például akkor, amikor megszűnt az esti líceumban a magyar nyelvű oktatás, egy éjjel maga Bikfalvi György ragasztotta tele a várost a „Tanulni akar a magyar ifjúság” feliratot tartalmazó röpirattal. 1960 novemberében aztán a Szekuritáté lecsapott, elkezdődtek a letartóztatások. Érte 1961. január 13–án jött a hatóság. Elkezdődött a házkutatás: felforgatták a házat, a legaljasabb módon. A szekrényből mindent kihajigáltak, sáros lábbal végigtapostak a vasalt ruhákon, a szalmazsákból a földre szórták a szalmát. Már az autóban verni kezdték a fiút. Nyolc hónapig volt letartóztatva, és, amikor Bikfalvi beöltötte a tizennyolc évet, a bíróság ötvenkilencüket ítélte el. A szervezetben körülbelül ötszázan voltak, kétszázkilenc embert letartóztattak: összesen ötszáznegyven évet sózott ki rájuk Macskási, a katonai törvényszék suszterből lett elnöke. A tizenöt év kényszermunkából négy évet húzott le Románia legkomolyabb politikai börtöneiben, végül az 1964-es amnesztiával szabadult. Nagyvárad, Kolozsvár, Enyed mellett a hírhedt zsilavai börtönben is megfordult, majd Galac, a Duna egy szigetén lévő, gradinai munkatábor, aztán Szamosújvár jött a sorban. A börtönökben az őrök durvalelkű, kegyetlen gazemberek voltak. A politikai elítéltek különleges bánásmódban részesültek: sokkal kevesebb ennivalót kaptak, mint a köztörvényes bűnözők. A folyosón a takarítást és az ételosztást a köztörvényesek végezték, viszont, ha egy politikai elítélt kiment a cellából, szemmel a fal felé kellett fordulnia, ne lássák a társak az arcát. Rabruhájukra a CR felirat volt ráírva, ami az ellenforradalmár szó rövidítése. A szülők egyáltalán nem tudtak semmit Bikfalvi Györgyről: a tárgyaláson látták utoljára. Egy alkalommal azonban megengedték neki, hogy levelezőlapot küldjön, amelyre az alábbi szabványszöveget kellett ráírnia: „Kedvesem! Egészséges vagyok. Kérlek benneteket, küldjetek egy öt kilogramm élelmiszert tartalmazó csomagot. Kérem, ezentúl több csomagot ne küldjetek.” /Fodor István: Fejezetek Tasnád történelméből. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 16./2006. január 20.
A Kolping családok – a római katolikus egyház keretében működő szervezet – a családot célozza meg. Fő céljuk az ifjúság támogatása, a tehetségek felkutatása, pályakezdésük segítése, a lelkiek mellett anyagi támogatást is nyújtva. A Gyulafehérvári Egyházmegye a würzburgi szervezettel közösen épített egy Kolping foglalkoztatási centrumot, ahol a lányok varrnak, a fiúk asztalosműhelyekben tanulják a szakmát. Nagyenyeden a Kolping család 1994-ben alakult Papp László plébános vezetésével. A nagyenyedi római katolikus gyülekezet 300 lelket számlál, a Kolping alapító tagok 24-en voltak. 2000-ben újraszervezték a Kolping családokat. A plébánián találkozókat rendeznek. Szegény gyerekeket részesítettek Kolping-csomagokban. A Kolping családok Ivóba építettek egy házat, ahol folyamatosan szervezik a programokat, jó táborozási lehetőség is van. Működik Kolping ház Szászrégenben és Medgyesen is. /Takács Ildikó: Kolping családok Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./2006. január 23.
A Máltai Segélyszolgálat nagyenyedi szervezete január 17-én tartotta évi beszámoló közgyűlését. Fari P. Ilonát, a segélyszervezet vezetője elmondta, hogy nem tudták megrendezni az országos ifjúsági tábort. Már minden elő volt készítve, amikor a megáradt Enyed patak elmosta a terveket. Fehér megyében elsőként segítettek 350 árvízkárosult családon. Az enyedi máltaiak kormánytámogatással és saját erőből egész éven át meleg ételt biztosítottak 20 rászoruló, idős, beteg embernek. Tavaly indították be az idős hölgyek “Őszikék” klubját. Heti két alkalommal gyűltek össze a hölgyek kikapcsolódni. A máltaiak szorosabbra fűzték kapcsolatukat a Szent Ferenc Alapítvánnyal, segítették a gyermekközösséget. Együttműködnek a torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthonnal is. Fari P. Ilona sorolta tevékenységeiket /gyermektáborok, zarándokutak stb./ Csoportjuk kezd öregedni, jó lenne, ha a fiatalok bekapcsolódnának munkájukba. /Takács Ildikó: Mindig lehet egy kicsit jobban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./2006. január 24.
Marosludason a művelődési házban a magyar kultúra napján tizenegy énekkar sereglett össze. A rendezvényt a Romániai Magyar Dalosszövetség és a helyi református egyházközség szervezte. Czirmay Levente református lelkipásztor köszöntője után Guttman Mihály, a Dalosszövetség elnöke adott hangot örömének azért, hogy végre ezt az ünnepet Erdélyben megünnepelhetik, majd felkérte a közönséget, hogy Czirmay Izabella Mária, a marosludasi énekkar vezetője vezényletével közösen énekeljék el a Himnuszt. Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese emlékeztetett arra, hogy fél évszázaddal ezelőtt Kodályt is felkérték, írjon új himnuszt, amire ő azt válaszolta: ennél szebbet nem lehet írni. Az énekkari hangversenyt a helybeli református egyházközség vegyes kara kezdte. Fellépett az aranyosegerbegyi református énekkart, a nagyenyedi református egyházközségi énekkar. Külön élmény volt a népviseletbe öltözött magyarfenesiek fellépése. Bemutatkozott még a mérai kórus, a baróti kórus, akik székely ruhában léptek közönség elé, a kolozsvári belvárosi református egyházközség Kálvin énekkara és Dávid ifjúsági kórus, a marosújvári vegyes kar és a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara. Marosludas önkormányzata nem volt hajlandó áldozni, a helyi költségvetésből magyar vonatkozású ünnepélyre. /Mezey Sarolta: Énekkari hangverseny Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24., Jenei Mária: Tizenegy kórus énekelte a Himnuszt. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./2006. január 25.
Több mint félévszázados múltja van a nagyenyediek kolozsvári opera és színház látogatásainak. Lőrincz Zoltán ny. református tiszteletes visszaemlékszik, hogy diákkorában 1948–50-ben diákok és tanárok népes csoportja vonattal járt be Kolozsvárra, az előadásokra. Később a diktatúra éveiben megfordult a helyzet: a színielőadások vándoroltak Enyedre. Színészek teljes felszereléssel együtt, nagy autóbusszal érkeztek. Rendszerint két előadást tartottak, délután a Kollégium diákságának, este a felnőtteknek. Mindig teltház előtt játszottak. Legtöbbször a kolozsváriak, néhányszor a marosvásárhelyiek, temesváriak, udvarhelyiek látogattak a színházszerető Nagyenyedre. Akkoriban az amatőr színjátszás is szépszámú közönséget vonzott. Az 1990-es fordulat után változott a kép, amihez hozzájárult a televíziózás gyors elterjedése. Ennek ellenére nem halt ki a színházlátogatás igénye. Az éppen megalakult RMDSZ a tagság igényét figyelembe véve autóbuszokat indított az előadásokra. Ezt kezdetben a kolozsvári országos RMDSZ-vezetőség, személyesen Kötő József is támogatta. Később már csak az iskola szervezte a látogatásokat. Jelenleg Kóbori Anikó matematika szakos tanárnő szervezésében havonta egyszer, a tanulók tanáraikkal együtt megnéznek egy-egy előadást, és néhány órát Kolozsváron töltenek. /Bakó Botond: Enyediek opera és színházlátogatásai. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./2006. január 25.
Nemzetben gondolkodtak a siklósi Batthány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, amikor 2004-ben megálmodták a Kárpát-medencei Irodalmi Gyermekfesztivált. Erdélyi régiós központnak a nagyenyedi Bethlen Kollégiumot jelölték meg. 2005-ben József Attila költészete jegyében zajlott a szavalóverseny, idén a szabadság és a szülőföld szeretete volt a téma. Turzai Melánia magyartanárnő, az idei verseny főszervezője, kiemelte, hogy jelentős nap, a magyar kultúra napja előestéjén volt a vetélkedő. Sajnálatát fejezte ki, hogy az idén a hat megye meghívott iskolái közül a házigazdákon kívül csak a nagybányaiak tisztelték meg jelenlétükkel a versenyt. /Bakó Botond: Lélektől lélekig. Irodalmi gyermekfesztivál – 2006. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./2006. január 28.
Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium Irodalmi Kávéháza és a Fehér megyei RMDSZ égisze alatt működő Áprily-estek rendezésében Adamovits Sándor, a marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány elnöke előadásában számba vette azokat az Enyedről, sok esetben a kollégium falai közül indult írókat, költőket, irodalomkritikusokat, szerkesztőket, akik a kisebbségi sorsban, az 1926-ban indult Erdélyi Helikon szabad írói munkaközösség tagjai voltak. Az Erdélyi Helikon ötvenöt tagja közel egynegyedének élete valamilyen módon a Nagyenyedhez kapcsolódik A rendezvény második részében Demény Piroska tanárnő bemutatta Adamovits Sándor A vécsi vár vendégei című, Csutak Levente brassói képzőművész illusztrálta, nemrég megjelent kötetét, melyben közelebbről ismerkedhet meg az olvasó az ötvenöt helikonistával. /Enyedi helikonisták. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./2006. február 3.
Február elsején a Maros Művészegyüttes lépett fel Nagyenyeden, a múlt év decemberében Marosvásárhelyen bemutatott új műsorával. Újdonság volt a sok tematikus tánc, valamint a táncok közé iktatott „állóképek” sorozata. A műsor összeállítása, valamint a koreográfia Varga János munkája, a zenét Moldován H. István és Rossa László írta, tánckarvezetők Kovács Ildikó és Füzesi Albert. Az együttes új műsorát már több helyen bemutatta, például Aranyosgyéresen, Tordán és Dicsőszentmártonban. Szeretnének eljutni Erdély minden fontosabb vidékére, és lehetőleg Magyarországra is. /Bakó Botond: A Maros Művészegyüttes Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./2006. február 4.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Fenichel Sámuel Önképzőkörének vezetője, Dvorácsek Ágoston, egyik tanítványa, Györke Zsuzsanna és Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár vett részt a tizenöt éves múltra visszatekintő Aranyosgyéresi Népfőiskola február elsejei rendezvényén. A református templomban népes közönség gyűlt össze. Az Áprily emlékek Nagyenyeden című felolvasást Dvorácsek Ágoston vetítettképes bemutatója követte. A XII-es Györke Zsuzsanna a torockószentgyörgyi népi gyógymódokról és babonákról saját gyűjtése alapján készült dolgozatát olvasta fel. A kérdésekre válaszolva Dvorácsek Ágoston ismertette a Bethlen Kollégium mai helyzetét és a jövő évi beiskolázási tervet. /Józsa Miklós: Nagyenyedi hangulat az Aranyosgyéresi Népfőiskolán. Bethlen Gábor emléke elevenen él a hallgatóság körében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./2006. február 8.
A januári tanácsülésen Nagyenyed tanácsosai jóváhagyták a város 2006-os esemény-naptárát. Az RMDSZ-tanácsosok javasolták, hogy a március 15-i és október 23-i nemzeti ünnepek is kerüljenek be a város esemény-naptárába, azonban a javaslatot egyetlen párt sem támogatta. Kováts Krisztián alpolgármester kifejtette, elvárta volna, hogy ne csak a nagy nyilvánosság előtt mosolyogjanak, hanem olyankor is, amikor szűk körben, tanácsülésen tárgyalják meg a magyarság gondjait. /Takács Ildikó: Nagyenyed esemény-naptára. A magyarok ünnepei nem szerepelnek benne.= Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./2006. február 13.
Kétnapos drámapedagógiai képzést tartottak február 8–9 között Nagyenyeden a Bethlen Kollégiumban. A helyi főszervező, dr. Demény Piroska alapító tagja az 1995-ben létrejött romániai Drámapedagógiai Társaságnak. Két igazgatótársa, Szőcs Ildikó és Kónya Mária voltak a segítségére. A rendezvényt a gyulafehérvári Tanítók Háza és a magyarországi Drámapedagógiai Társaság vezetője, Kaposi László támogatta. Két körülbelül 40 fős csoport alakult ki tanárokból, tanítókból, óvónőkből és főiskolásokból. /Bakó Botond: Drámapedagógiai képzés a kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./