Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 609 találat lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 601-609

Helymutató: Bánát /Bánság/

2003. február 7.

A demokratikus elvek figyelmen kívül hagyásával vádolja Romániát az Európai Parlament egyik csoportja, a Nemzeti Pártok Szabad Szövetsége (EFA). A szövetség elítéli a bukaresti táblabíróság ítéletét, amelyben visszautasították az Erdély-Bánság Liga pártként való bejegyzését. A szövetség arra biztatja a ligát, hogy ügyével forduljon a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz. Frunda György RMDSZ-es szenátor nem lát semmilyen alkotmányjogi érvet arra nézve, hogy miért utasította el a bíróság a párt bejegyzését. /Lepedus Péter: Európai tiltakozás. Romániát kötelezhetik a liga bejegyzésére. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

2003. február 18.

A román bíróság febr. 3-án legfelsőbb szinten is elutasította az Erdély-Bánság Liga politikai pártként való bejegyzését. A liga febr. 6-án Nagyváradon tartott elnökségi ülésén értékelték a kialakult helyzetet, s döntöttek a továbbiakat illetően. Jakabffy Attila, a szervezet főtitkára kifejtette: nem adják fel, folytatják a küzdelmet egy regionális párt megalakításáért. Az Európa Parlamentben képviselettel rendelkező Európai Népek Demokrata Pártja - Európai Szabad Szövetkezés nyilatkozatban ítélte el a nyilvánvaló törvénysértést. A liga a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordul. Emellett elkezdik az aláírásgyűjtést egy új politikai alakulat, az Erdélyiek Pártja bejegyeztetése érdekében. Jakabffy Attila úgy látja, hogy az RMDSZ a román posztkommunista kormánypárt magyar szekciójává, érdekeinek hűséges kiszolgálójává vált. A balkanizálódó RMDSZ folyamatosan komoly szolgálatokat tesz a ligának, mert rádöbbenti az erdélyieket a regionalizmus szükségességére. /Sz. L.: Ha nem Erdély-Bánság Liga, akkor Erdélyiek Pártja? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./

2003. február 20.

Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség első titkára, sajtó- és kulturális attaséja leszögezte, a Bánát neki inkább mentalitás, sajátos érzékeny soknemzetiségű kultúra, mintsem tájegység. A térségben a nemzeti államok létrejötte zajlik, nem az összetettség szövetsége. Kiemelt figyelemmel követik nyomon a diaszpórát, a magyar kormány növekvő hányadban támogatja közalapítványai által a szórványmagyarságot. Kedvező folyamat, hogy az RMDSZ-nek is egyre nagyobb lehetősége van a diaszpórával foglalkozni. Az etnikai diaszpórát az EU-normák szerint is - hátrányos helyzete miatt - pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Az RMDSZ-nek, a civil intézményeknek meg kell tanulniuk az EU nyújtotta lehetőségek kihasználását. A magyar kormányzat a fiatalok anyanyelvi oktatását, az itteni magyarok közösségteremtő intézményeit, kulturális fórumait, gazdasági önszerveződését fogja növekvő mértékben támogatni. Az egyetlen biztos módja a közösségi értékek megőrzésének az önszerveződés. /Nagyálmos Ildikó: "Bánát a vastag húsos szalonna és a rózsafajok kikísérletezője". = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./

2003. március 1.

Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar megyei elnöke és a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ vezetője visszatekintett a kezdetre. Gyergyószárhegyen 1991. máj. 11-én az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ centenáriumán alakították újra az EKÉ-t. Nagyváradon 1991. máj. 23-án tartották meg az EKE helyi alapító gyűlését. Az EKE mellett 1993-ban jött létre a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság. Ez ökumenikus szervezetet, amelynek célja a helytörténeti kutatás, műemlékvédelem, néprajzi kutatás és honismereti nevelés volt. Az EMKE, például, Nagyváradon most is csak papíron van, az Erdélyi Múzeum- Egyesület is két éve működik a városban, a Kriza János Néprajzi Társaságnak csak egy-két tagja volt itt, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak nem is volt nagyváradi fiókja, csak Szatmáron, meg Aradon. A PBMEB tagja csak az lehet, aki kutató munkát végez. A PBMEB-nek évente három nagy rendezvénye van. Általában márciusban van az egy napos Partiumi Honismereti Találkozó Nagyváradon. Második rendezvényük mindig a Varadinum keretében történik. A harmadik a három napos honismereti konferencia. A konferenciákon elhangzó előadásokat közzéteszik. A rövidek a Partium lapban jelennek meg, a hosszabbak gyűjteményes kötetekben. Dukrét Géza 1994-ben alapította a Partium újságot, azóta évente 2-3 szám jelenik meg. A másik az 1997-ben elindított Partiumi Füzetek sorozat, eddig húsz kötet jelent meg, köztük három gyűjteményes /az első a partiumi temetőkről szóló, a másik az 1848-as forradalomról, a harmadik a Turul madaras emlékműveket bemutató/. A PBMEB alelnöke a szatmári Barra István, titkára pedig Gyarmati Gábor: minden megyében vannak területi elnökök: Biharban Péter Zoltán, Aradon Ujj János, Temesváron Pálkovács István, a Szilágyságban Major Miklós, Szatmárban Kiss Kálmán volt, Fazekas Lóránt fogja átvenni. A helytörténeti kutatással kevés szakember foglalkozik. Érmihályfalva, Ottomány, Albis, Nagyszalonta, Rév, Szalacs, Székelyhíd, Csatár községben azt a keveset, ami van, megbecsülik. Idén az egy napos Partiumi Honismereti Találkozó márc. 22-én lesz, második, a díjkiosztó a Varadinum keretében, május 17-én. Az idei téma a XX. század emlékezete, öröksége. Tervezik, hogy márc. 15-én Érmihályfalván felavatják Kuthy Lajos emléktábláját, továbbá emléktáblát terveznek Bocskai Istvánné Hagymási Katalinnak Mezőtelegden, és Fekete József szobrászművész tiszteletére Nagyváradon, a temesváraiak pedig Buziáson Deák Ferenc pihenőjét akarják visszaállítani. /Balla Tünde: Sok még a fehér folt. Aki megismerte a helytörténeti kutatás ízét, az soha nem hagyja abba. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27., folyt. márc. 1./

2003. március 5.

Márc. 4-én Temesváron, a Banat Múzeumban megnyílt a Baragánra deportáltak kálváriájáról szóló kiállítás. A bánsági deportáltak túlnyomó többségének az volt a bűne, hogy közel lakott a jugoszláv határhoz. Akinek rokona volt a határ túlsó oldalán, vagy valamelyik "imperialista" országban, azt elvitték. Tizenhat helyre, kicövekelt puszta mezőre hajtották őket, ott építhettek maguknak házat, falut a semmiből. Azaz gyeptéglából azok, akik vittek magukkal ásót, lapátot, fűrészt, fejszét és más létfontosságú szerszámot. Vizet azután ihattak, miután megásták a kutat, ehettek pásztortűznél pirított szalonnát kenyérrel, hagymával (ha volt a tarisznyában), a szabad ég alatt voltak addig, amíg megépültek a házak. A deportáltak hat év múlva térhettek haza. /(S.): Baragáni deportáltak kálváriája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

2003. március 5.

1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./

2003. március 7.

Színes borítóval jelent meg Erdélyi Gyopár, az EKE /Erdélyi Kárpát Egyesület/ folyóirata, Váradi István felelős szerkesztő beköszöntőjével. A borítót Könczey Elemér grafikusművész készítette. A lapban a jeles tudós ifj. dr. Xántus Jánosra emlékeztető írások találhatók, továbbá a partiumi, marosvásárhelyi, bánsági és nagybányai szervezetek tevékenységét bemutató cikkek. /László Ferenc: Új köntösben a Gyopár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

2003. március 20.

Kevesen remélték az elmúlt ötven esztendőben, hogy valaha még anyanyelvű oktatáson vehetnek részt a bánsági magyar gazdák. Ötvennégyen számot adhattak az eltelt hat hónap során szerzett ismeretekről. Ennyien vettek részt ugyanis az októberben Óteleken indított farmertanfolyamon. Kiss Károly mérnök, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Temes megyei elnöke kezdeményezte az anyanyelvű oktatást. Azért Óteleken folyt az oktatás, mert az ottani gazdakör a legerősebbek egyike a megyében. Az előadók a temesvári Agráregyetem legjobb tanárai, illetve a megye legjobb szakemberei /dr. Albert Ferenc, Fazekas Pál, Mojzi Álmos doktorandusz, dr. Szatmáry Dezső, dr. Appeltauer Vilmos, Szabó János, Molnár Annamária./ voltak. A Bihar megyei Székelyhídról, Temesvárról, Ótelekről, Végvárról, Csenéről, Újvárról, Gyertyámosról, Gyérről, Újmosnicáról, Újszentesről, Keresztesről iratkoztak föl a tanfolyamhallgatók. /Sipos János: Gazdaoktatás anyanyelven. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 20./

2003. március 24.

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság a szokásos tavaszi partiumi honismereti találkozóját tartotta Nagyváradon, márc. 22-én. A Kriza János Néprajzi Társaság tagjai a moldvai csángókról tartottak előadásokat. Dukrét Géza elnök köszöntő szavait követően kezdetét vették a felolvasások. Az első részben a PBMEB tagjai, Kupán Árpád, Antal Béla, Nánási Zoltán és Borbély Gábor II. Rákóczi Ferencnek a Partiumhoz kötődő emlékeit idézték fel. Ezt követően Székely Antal, Nagy Aranka, Fábián József és Bessenyei István változatos tematikájú ismertetőket tartott a 20. század emlékezete tematikában. A találkozó második részében a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, dr. Pozsony Ferenc és a társaság fiatal tagjai - Peti Lehel, Kinda István, Nagy Emőke, Ilyés Sándor, Pete Komáromi Sára, Ivácsony Zsuzsa, János Szatmári Ildikó, Fülöp Mónika, Miklós Zoltán és Buzogány Zsuzsa - tartottak előadásokat kutatási témájukról, a moldvai csángók életéről. /Péter I. Zoltán: Honismereti találkozó volt Váradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 24./

2003. március 27.

A csáki Caritas elismerésre méltó kitartással teljesítette küldetését. Neve fogalommá vált a környéken. Egyformán támogat minden rászorulót, faji, nemzetiségi, vallási megkülönböztetés nélkül. Az idősek otthonában a Bánság szinte valamennyi nemzetisége megtalálható, és az ide kerülő gyermekek is előbb-utóbb többnyelvűvé válnak. Kóbor György kanonok elmondta, hogy a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalokat az árvaházból egyik napról a másikra kiteszik az utcára. Se munkahely, se lakás, se élettapasztalat nem segíti őket a talpon maradásban. A munkatelepen magasodnak a legényszállás falai. Olyan fiatalok építik, akik a Caritas oktatói mellett sajátították el a szakmát, és zömmel ők költöznek majd be az új, emeletes épületbe. Az első fázisban huszonnégy férőhelyet biztosítanak. Elvárják tőlük a munkahely megbecsülését, erkölcsös életvitelt. Aki megfelel ezeknek a követelményeknek, továbbra is teljes ingyenes ellátásban részesül. Aki fölöslegesen szórja a pénzét, azzal a következő hónaptól megfizettetjük a szállást és a kosztot. Mindegyiküknek van takarékbetétje és három-négy év múlva, amikor végleg kirepülnek, a továbblépéshez biztonságot adó összeget visznek magukkal. /Az emberség iskolája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./

2003. március 31.

Roos Márton temesvári Pécskára látogatott. Az ifjúsági csoporttal márc. 29-én találkozott.Egy éve ötven fiatal jön össze hetente. /Bánsági Csilla: Pécskai fiatalok találkozása a Főpásztorral. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

2003. április 2.

A Bánság, valamint az észak- és dél-erdélyi szórvány közel tíz egyházközsége küldte el képviselőit márc. 29-én a Petrozsényban megrendezett unitárius szórványkonferenciára. A lupényi és petrozsényi unitárius közösség által szervezett rendezvényen részt vett dr. Szabó Árpád püspök is. Terítékre kerültek a szórványgyülekezetek gondjai, elsősorban a rohamos lélekszámcsökkenés. A tanácskozáson elhangzott: szórványközpontot kell kialakítani Déván. Ez a Hunyad megyei szórvány mellett elláthatná a temesvári és aradi apró gyülekezeteket is. Jelenleg e két egyházközségben a nagyváradi lelkipásztor végez szolgálatot, de nagykiterjedésű szórványa miatt évente csupán négy alkalommal jut el e gyülekezetekbe. /GBR: Unitárius konferencia Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

2003. április 5.

Temesváron, ápr. 4-én az Újvidéki Színház előadásával kezdődik és április 13-án a Hagyománykeresőben folklóresttel ér véget a nyolcadik alkalommal megrendezett Bánsági Magyar Napok. Fő szervezője, Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke sajtótájékoztatón ismertette a kéthetes programot. Az idén hangsúlyosan kidomborodik a rendezvény (euro)régiós jellege: az újvidéki magyar társulat mellett a Szegedi Egyetem Zenekonzervatóriumának hallgatói adnak koncertet, de jelen lesznek a szegedi fotóművészek is a Bánát Múzeum Szépművészeti részlegén megnyíló kiállítással. Közben a bánsági magyarok is, lesz díjazott színházi előadás, képzőművészeti kiállítás, hagyományőrző csoportok seregszemléje, irodalmi est és találkozó az Erdélyi Magyar Könyvklub szerkesztőivel. /(Pataki Zoltán): VIII. Bánsági Magyar Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./

2003. április 5.

2003. április 11.

Temesváron magyar képzőművészetis hallgatók mutatkoztak be. Az immár hagyományossá vált kiállítás a Bánsági Magyar Napok keretében ápr. 8-án nyílt meg a Szépművészeti Múzeumban. A temesvári képzőművészeti fakultás magyar hallgatói a hagyományos technikával készült színes fényképek, fotómontázsok, óriás méretű festmények, grafikák mellett műanyagból és papírból készült installációk is helyet kaptak, de nem maradt ki a videózásra és számítógépes képfeldolgozásra épülő happening sem. Szekernyés János, a Romániai Képzőművész Szövetség temesvári fiókjának elnöke kiemelte, a kiállítás teret biztosít az új művészeti törekvések kibontakozásának. /Gurzó K. Enikő: Leleményes sokszínűség. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

2003. április 12.

Ápr. 11-én Buziásfürdőn folytatódott a Szórvány Alapítvány és az Anyanyelvi Konferencia közös szervezésében zajló Szórvány Napok - 2003 című szakmai értekezlet. Erdei Ildikó, a Temes Megyei RMDSZ-szervezet oktatásügyi alelnöke statisztikákkal vázolta fel a népesség- és az ezzel járó diákfogyást, az anyanyelvű oktatástól való eltávolodást. Szekernyés János műkritikus a bánsági magyar kulturális életről adott helyzetelemzésében utalt arra is, hogy egyik-másik művelődési intézmény nem vállalja fel a népszolgálatot. Gazda István, a temesvári Új Ezredév Református Gyülekezet lelkipásztora az egyház megtartó erejéről beszélt. /(Pataky): Szórvány Napok - 2003. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./

2003. április 14.

A Bánsági Magyar Napok ápr. 11-én rendezvénye nagyszámú érdeklődőt vonzott a régi városháza épületének koncerttermébe. A magyar költészet napjáról Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke beszélt. Az Erdélyi Magyar Könyvklub először találkozott temesvári tagságával. Balog Zoltán igazgató bemutatta a könyvklub tevékenységét. /(Sz. I.): Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

2003. április 15.

A Bánsági Magyar Napok kiemelkedő eseménye volt a megye táncegyütteseinek hét végi közös fellépése Igazfalván, Lugoson, Temesváron. Beérett a Szeged Néptáncegyüttes vezetőjének (Nagy Albert) és oktatóinak (Gombos András, Tóth Gábor, Paragi Zoltán) sok éves fáradságos munkája, önzetlen támogatása. Ezen vidéken újjáéledt a népi viselet és tánc. Igazfalván soha ilyen nagyszabású ünnepe nem volt a magyar népi táncnak, mint az elmúlt hét végén. Temes megye valamennyi hagyományőrző csoportja jelen volt. Sőt, a végvári, a dettai, az őscsanádi, a nagyszentmiklósi és a temesvári együttesek mellé felzárkózott az alakulóban lévő lugosi néptánccsoport, amelynek ez volt az első bemutatkozása. Az ünnepség a falu központjában népviseleti felvonulással kezdődött. Az együttesek Lugoson is zsúfolt nézőtér előtt mutatták be táncaikat. A rendezvénysorozat a temesvári Diákházban tetőzött. /Sipos János: Bánsági Magyar Napok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

2003. április 21.

A Bánsági Magyar Napokon ismét közönség elé lépett a tizenhat éves Bartal Zsuzsa, a temesvári Ion Vidu Zenelíceum tizedikes tanulója. Bejárta Európa számos nagyvárosát, számtalan versenyen vett részt. Tehetségének köszönhetően sohasem tért haza díj nélkül.A legjobb eredményt tavaly októberben érte el: első díjas lett a franciaországi Maryse Cheilan neves nemzetközi előadóversenyen. Az országos olimpiákon rendszeresen jelen van. A zene számára hobbi is, pálya is. /Laslavic Tímea: ,,Szabad időmben is zongoráznék". = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./

2003. április 24.

Temesváron a Szent György Székesegyház jubileumi évét megnyitó szentmisét ápr. 23-án tartották. Az 1736-1773. között épült impozáns hajlékot kétszáz éve, 1803. április 24-én szentelte püspöki székesegyházzá Kőszeghy László püspök. Dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök és Roos Márton temesvári megyés püspök közösen celebrálta a jubileumi szentmisétA Székesegyház búcsúünnepén immár hagyományos módon a temesi főesperesség hívei zarándokoltak a Dómhoz. Temesvárra látogat a rendezvénysorozatra Huzsvár László nagybecskereki megyés püspök is, ily módon Temesvárott együtt ünnepelhetnek az egykori Csanádi egyházmegye három részre osztott területének főpásztorai. A szentmisén Reinholz András főesperes köszöntötte a vendégeket és az egybegyűlteket. Dr. Gyulay Endre a székesegyház védőszentjéről, mint a szolgáló szeretet és a hite mellett haláláig kitartó, kereszténységéért vértanúságot is vállaló példaképről emlékezett meg. Roos Márton román és német nyelvű szentbeszédében a székesegyház múltját, építésének történetét elevenítette fel. A jubileumi ünnepségsorozat következő időpontja május 3. Akkor jelen lesz Huzsvár László nagybecskereki megyés püspök. /Bánsági Csilla: Jubileumi szentmise a Székesegyházban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

2003. április 25.

Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt országos vezetőségei közötti együttműködési egyezmény aláírásától számított hatvan napos határidő lejárt, de Temesben - sok más megyéhez hasonlóan - még nem kötötték meg a protokollumot. A Bánságban egyik fél sem "törte magát" az egyezség nyélbeütésére. Halász Ferenc területi RMDSZ-elnök közölte: három hete indítványozta, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz, ám a megkeresésre sem az SZDP megyei szervezetének elnöke, Dan Poenaru, sem Horia Ciocarlie prefektus, sem a kormánybiztos kabinetfőnöke nem reagált. Halász nem tért ki a kérésekre, mindössze annyit hozott nyilvánosságra, hogy az ingatlan-visszaszolgáltatások, a magyar nyelvű oktatás, valamint kulturális-szociális téren igyekeznek jogokat kiharcolni. "A közösségi és egyházi ingatlanok restitúciója az, amiből nem engedünk" - tette hozzá. Nagy tétje nincs az együttműködési jegyzőkönyv megszületésének, mert például a temesvári városi tanácsban rajta kívül csak egy képviselője van a szövetségnek - Fórika Éva személyében -, s a megyei önkormányzatnak is mindössze három RMDSZ-es tagja van (Szász Enikő, Bodó Barna, Marossy Zoltán). /Pataky Lehel Zsolt: Késik az RMDSZ-SZDP protokollum Temes megyében. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

2003. április 29.

Nem csak Székelyföldről, hanem Szilágyságból, Bánságból is érkeztek autóbuszokkal résztvevők ápr. 26-án Székelyudvarhelyre, a fórumra, amelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének tagjait ismertették a szervezők. A 31 tagú bizottság ügyvivő testületét is megválasztották, ennek soros elnöke Toró T. Tibor. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere kihangsúlyozta: a legfontosabb kérdés, amelyre választ kell találni az, miként maradhat meg az erdélyi magyar közösség. Szász Jenő elmondotta, hogy a székelyföldi településeken megalakítandó polgári mozgalmakat a közeljövőben olyan szervezetbe kívánják tömöríteni, amely akár a megmérettetést is vállalhatná a 2004-es helyhatósági választásokon. A fórum résztvevői határozatban tiltakoztak az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának késlekedése, valamint Cserehát ügyének megoldatlansága miatt, tiltakoztak az önkormányzás elvének megsértése ellen Székelyudvarhelyen, és elhangzott többek között az a javaslat is, hogy Erdélynek létesítsenek külképviseletet Brüsszelben és Strasbourgban. /Forró-Erős Gyöngyi: Székelyudvarhelyi Fórum. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 29./ Ápr. 26-án tartották a székelyudvarhelyi fórumot, bejelentették, hogy vége a Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási monopóliumának a romániai magyarság körében. Toró T. Tibor elmondta, hogy a testület egyrészt szakmai munkát folytat az autonómiaprogram kidolgozásával, valamint megszervezi a nemzeti tanácsokat eredményező általános, titkos és közvetlen választásokat. Fél éven, vagy másfél éven belül szeretnék az erdélyi magyar önkormányzat legmagasabb döntéshozó testületét felállítani. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az Udvarhelyért Polgári Egyesület elnöke közölte, hogy hamarosan létrejön egyesületi formában egy olyan civil szervezet a Székelyföldön, amely a 2004-es romániai helyhatósági választásokon Hargita, Kovászna és Maros megyében saját jelölteket kíván indítani. Tőkés László püspök hangsúlyozta, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület magára vállalta a Magyar Nemzeti Tanácsért küzdő fórummozgalom beindítását, de most ezt a terhet átadja a kezdeményező testületnek. A következő fórumot május végén Sepsiszentgyörgyön rendezik meg. Adrian Nastase kormányfő felkérte Tanase Joita főügyészt, hogy indítson ellenőrzést a romániai magyarság területi és kulturális autonómiáját célul kitűző Magyar Nemzeti Tanács létrejöttével kapcsolatban. "A társulási szabadság jogának teljes mértékű tiszteletben tartásával" Adrian Nastase a Tanács alapszabályzata és deklarált célja - a romániai magyarság területi és kulturális autonómiája - miatt kért főügyészi vizsgálatot. /Több ezer résztvevőt vártak.... = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./ Az elhangzott hozzászólásokban megfogalmazták a magyar történelmi egyházaktól, az erdélyi magyaroktól elkobzott ingó és ingatlan vagyon visszakövetelését. Több hozzászóló szerint nem baj, ha a romániai parlamenti választásokon az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Markó Béla szövetségi elnök kijelentette: továbbra sem látja, hogy milyen új programot javasolnak a fórum résztvevői ahhoz képest, amit az RMDSZ most is tesz. Szerinte a kezdeményezők között ott van jó néhány olyan személyiség, akik régebben RMDSZ-tisztséget viseltek, de nem tudtak ilyen módon érvényesülni, és most megpróbálnak egy másik politikai keretet alapítani a maguk számára. Arra a hírre, hogy Nastase miniszterelnök kérte a főügyészt: vizsgálja ki a Magyar Nemzeti Tanács létrehozásának körülményeit, Markó kijelentette: "Határozottan elítélem azt, ahogyan a román miniszterelnök viszonyult a fórumhoz. Neki semmi módon nem szabad beleszólnia abba, hogy a mi közösségünkön belül milyen viták vannak. Nem az ő dolga véleményt mondani arról, hogy egy ilyen fórumon milyen programjavaslatok hangzanak el. Nyilatkozatokat bárki tehet, programpontokat bárki megfogalmazhat, ez sem törvénybe, sem alkotmányba nem ütközik, éppen ezért visszautasítom azt, hogy a román miniszterelnök az igazságszolgáltatással fenyegetőzik." Markó továbbra is kiállt az RMDSZ egysége mellett. "Az egység azt jelenti, hogy mindenkinek helyet kell adni az RMDSZ-ben, és a szövetségnek valóban úgy kell dolgoznia, hogy minden tisztességes áramlatnak helyet adjon."Markó kijelentette: "mi az autonómiáért dolgozunk, a fórum résztvevői pedig az autonómiáról nyilatkoznak." /Papp Annamária, Szabó Csaba: Vége az RMDSZ választási monopóliumának. Közfelkiáltással tiszteletbeli elnökké választották Tőkés Lászlót. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2003. május 12.

Máj. 10-én Temesváron a kétszáz esztendős Szent György Székesegyház jubileumi rendezvénysorozata ünnepi szentmisével folytatódott. Megjelent Claude Perisset pápai nuncius, is, valamint elzarándokolt a Marosi főesperesség papságával és híveivel a bicentenáriumra. Roos Márton megyés püspök köszöntötte a megjelenteket. - Három esperességből érkező magyar, román, német, szlovák, bolgár és cseh nemzetiségű hívekkel ünnepelhetek most együtt a Szentatya képviselőjeként - mondotta köszöntőjében a pápai nuncius, aki román, német és olasz nyelven szólt az egybegyűltekhez. /Bánsági Csilla: Ápolni őseink hitét, bizakodását. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

2003. május 19.

Május 17-én tartotta tisztújító gyűlését az RMDSZ Temes megyei szervezete. A szavazást követő vitában nem egyszer kérdőre vonták Toró T. Tibort az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakításában végzett tevékenységéért, belső ellenzéki szerepvállalásáért, és több ízben felszólították: kizárólag a Temes megyei magyarság képviseletével foglalkozzon, de elhangzottak a pártját fogó kijelentések, pro és kontra vélemények az autonómiakérdésről. Újabb hároméves mandátumot kapott az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöki tisztségében Halász Ferenc. Megválasztották a Szövetségi Képviselők Tanácsában a Temesnek fenntartott két helyre Bodó Barna megyei tanácsost és Kaba Gábor zsombolyai polgármestert. A régiót négy hely illeti meg az SZKT-ban, de a megyei elnök és Toró T. Tibor parlamenti képviselő hivatalból tagja az RMDSZ parlamentjének is nevezett testületnek. Halász Ferenc beszámolójában az eredmények közé sorolta, hogy a 2001-2003-as időszakban a megyei RMDSZ a civil szervezetek támogatásával is foglalkozott. Jövőre csökkentik a megyei és helyi tanácsosok létszámát, ennélfogva nehezebb lesz megtartani az RMDSZ-es önkormányzati képviselők számát is. Toró szerint a bánsági magyarság érdekei nem különíthetők el a romániai magyarságétól, hangsúlyozta, hogy az EMNT nem az RMDSZ alternatívája, s ha nevében az erdélyi megnevezés is szerepel, a romániai magyarság egységének megteremtését-megőrzését tűzte ki célul. /P. L. Zs.: Őszintén. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

2003. május 20.

Nagyváradon a Varadinum keretében tartották máj. 17-én A XX. század emlékezete, öröksége című, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság által meghirdetett pályázat ünnepélyes díjkiosztó ünnepségét. Idén 9. alkalommal írtak ki helytörténeti témájú pályázatot, tavaly után immár másodszor A XX. század emlékezete, öröksége címmel. A pályázatra 22 felnőttek és 17 diákok által írt pályamű érkezett. Baracsi Béla Deportáltak, hadifoglyok című, egyébként nagyon jó munkáját azért nem díjazták, mert korábban már megjelent könyv alakban. Az első díjat megosztva kapta Pásztai Ottó (a két világháború közötti nagyváradi amatőr színjátszásról írt dolgozatáért) és dr. Jósa Piroska (Csernák Béla nagyváradi református lelkész életét és munkásságát ismertető dolgozatáért), a 2. díjat megosztva Boros Ernő (a falurombolásnak áldozatul esett Tasnád melletti Gánáspusztáról írt dolgozatáért) és Puskel Péter (a végvári iparmágnás Neumann család történetét feltáró dolgozatáért) nyerte el. A diákok közül az első díjat Tőkés Máté érdemelte ki a Fekete-Körös menti 1919-es és 44-es vérengzésekről írt dolgozatáért. A díjazott dolgozatok nyomdafestéket látnak a Partiumi Füzetek sorozatban, a nem díjazott, de jól sikerült pályamunkák egy része megjelenhet a Partiumi Közlöny című lapban. /Kinál György: Szatmár megyei díjazott a Festum Varadinum ünnepségeken. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 20./

2003. május 27.

A Temesvári Egyházmegyében május hónap immár hagyományos módon a fiataloké, ilyenkor szervezik ugyanis a Temes, Arad és Krassó-Szörény megye katolikus ifjúságát tömörítő találkozót, amelyet idén 24-én tartottak Temesváron. A 29 egyházközségből mintegy ötszáz, csoportosan érkező, zászlós körmenetben énekelve vonuló fiatal látványa nem mindennapi volt. A találkozó átfogta a három részre szakított hajdani csanádi egyházmegyét. Nagybecskerekről a meghívás dacára ezúttal nem érkeztek résztvevők, a szeged-csanádi egyházmegye fiataljai megjelentek. A fiatalokat Roos Márton megyés püspök, majd Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkész üdvözölte. Böcskei László általános helynök magyarul, románul és németül szólt a fiatalokhoz. Kulturális program is volt, az aradi, karánsebesi, óbesenyői, vingai, resicabányai és temesvári fiatalok előadását, zenés, táncos ajándékát megtapsolták társaik. /Bánsági Csilla: Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó Temesvárott. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

2003. május 28.

Többhetes rendezvénysorozattal emlékeztek a temesvári Szent György Székesegyház felszentelésének bicentenáriumán az egykori templomépítőkre. A templom felszentelésről május 3-án emlékeztek meg. Május 4-én Resicabányán elhelyezték a Szentháromság-plébániatemplom alapkövét, május 10-én és 11-én pedig Jean-Claude Perisset pápai nuncius celebrált szentmisét Temesváron és Majláton. Az ősi csanádi egyházmegyét - a püspökséget a 18. században helyezték Csanádról Temesvárra - a trianoni békeszerződés háromfelé szakította. Nyugati része 62 plébániával, kétszázezernél több hívővel a Szerbhorvát Királysághoz került, a belgrádi Apostoli Nunciatúra 1923. februárjában állított fel apostoli kormányzóságot Nagybecskerek székhellyel. A temesvári megyés püspökség határa szinte megegyezik Temes, Arad és Krassó-Szörény megyék jelenlegi közigazgatási határaival, illetve idetartozik Mehedinti katolikusok - mintegy háromezer hívő - által lakott vidéke. - A püspökség területe huszonnégy ezer négyzetkilométer, a hívek száma körülbelül száznegyvenezer. Ebből százezer magyar, körülbelül tízezer német, s vannak még románok, bolgárok, csehek, szlovákok, sőt olaszok is, akik Temesváron már kérték az olasz nyelvű pasztorálást - mondta Böcskei László általános helynök. A vikárius kiemelte, hogy szoros kapcsolatot tartanak fenn a Vajdaságba és a Magyarországra szakadt testvéregyházmegyékkel. Tavaly ősszel megkezdődött a temesvári Szent György Székesegyház teljes külső renoválása. /Pataky Lehel Zsolt: Templomépítés és -felújítás a történelmi Bánságban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./

2003. június 14.

Új néven kíván választási lehetőséget nyújtani az erdélyi magyarságnak a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) szemben a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt - jelentette be Kiss Kálmán, a romániai választások idején színre lépő romániai magyar ellenpárt vezetője. Kiss Kálmán elmondta, hogy pártját Romániai Magyar Liberális Szövetség néven kívánja újrajegyeztetni a bíróságon. Közölte, hogy az új párt alapításához szükséges 25 ezer támogató aláírásból már 20 ezret összegyűjtöttek, s a párt bejegyzése hamarosan megtörténhet. Az 1993-ban alakult magyar ellenpárt eddig még nem tett sokat az RMDSZ vezetésének kemény bírálatán kívül, de a 2000-ben tartott helyhatósági választáson már "emlékezetes tettet" hajtott végre - írta pénteki számában az Adevarul című román napilap. A tekintélyes újság emlékeztetett arra, hogy a legutóbbi romániai helyhatósági választások idején Kiss Kálmán pártja saját jelöltet állított az RMDSZ jelöltjével szemben Marosvásárhelyen. A magyar ellenjelölt csak 797 szavazatot kapott, de ez is hozzájárult ahhoz, hogy a város addigi magyar nemzetiségű polgármestere az első fordulóban 168 vokssal kevesebbet kapott az újraválasztáshoz szükségesnél. A második fordulóban aztán a marosvásárhelyi románok összefogásának eredményeként közel 3 ezer szavazattal többet kapott a román jelölt - írta az Adevarul. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester a közelmúltban jelentette be, hogy Erdélyi Polgári Szövetség néven politikai szervezetet hoznak létre az RMDSZ-szel elégedetlen magyarok számára, s a szövetség saját jelölteket indít Székelyföldön. Időközben a Sabin Gherman vezette Erdély-Bánság Liga magyar nemzetiségű képviselője arról biztosította az erdélyi magyarokat, hogy akkor sem maradnak parlamenti képviselet nélkül, ha a megosztottság miatt az RMDSZ nem lépné át a következő törvényhozási választásokon a parlamenti küszöböt: képviseletüket vállalja majd Sabin Gherman pártja, ha sikerül azt bejegyeztetni a román bíróságon. /Régi-új magyar ellenpárt? Hamarosan bejegyzik az új pártot. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

2003. június 24.

A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

2003. július 2.

Amikor a helységnévtáblákon bemázolt, lekapart magyar feliratot látunk, felháborodunk, siránkozunk, írta Pataky Lehel Zsolt. Mindezt elég gyakran, mert megbecstelenített magyar településneveket találnak a Partiumban vagy Erdélyben, de a "tolerancia hazájában", a Bánságban is. Az RMDSZ-es tanácsosok, a magyar polgármester és alpolgármesterek pironkodhatnak a leginkább, mert ha önérzetesebbek lennének, összefognának, újrafestetnék a táblákat. Mit szólnának akkor, ha lefestenék, lekaparnák a román feliratot is? A román közvélemény egy emberként hördülne fel, Vadim ismét gépfegyverért kiáltana, Funar beperelne másfél milliónyi magyart, de a nagy hőzöngés közepette már másnap ott állna a vadonatúj helységnévtábla. /Pataky Lehel Zsolt: Szégyenfoltok. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./

lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 ... 601-609