udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6109
találat
lapozás: 1-30 ... 4231-4260 | 4261-4290 | 4291-4320 ... 6091-6109
Helymutató:
Budapest
2004. január 24.
A Magyar Művelődési Intézet /MMI/ 2003. évi tevékenységéről, illetve a 2004. évi főbb tennivalóiról évértékelő-évkezdő megbeszélést tartott január 21-én Budapesten, Corvin téri székházában. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma háttérintézményeként működő, Beke Pál igazgató által vezetett MMI-ben önálló osztály foglalkozik a határon túli magyarokkal, de lényegében szinte minden szakosztály tevékenysége kiterjed valamilyen formában a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar közösségekre. A MMI felhívással fordult „mindenkihez a határon innen és túl", hogy a jövőre megjelenő – Magyar Kultúra Emlékkönyve c. – album összeállításához küldje el azt az egy idézetet (képeslapon, a település fotójával), amely a legfontosabb számára a magyar irodalomból, a magyar szellemiségből. A Budakalászi Találkozókat, azaz a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát eddig 2000, 2001 és 2003-ban szervezték meg, 2002-ben finanszírozási problémák miatt maradt el. Résztvevői a határon túli magyar közművelődési civil szervezetek küldöttei; anyaországi határon túli közművelődést támogató civil szervezetek vezetői; anyaországi állami szervezetek vezetői. Az MMI és a Magyar Kollégium CD ROM-ot adott ki, melynek legfontosabb része a határon túli magyar közművelődési civil szervezetek adatbázisa. Másik kiemelt tevékenysége az osztálynak a képzés. Ezek közül a legfontosabb a székelyudvarhelyi Human Reform Alapítvánnyal 2003. októberében megindult közművelődési szakképzés. /Guther M. Ilona: A kultúra és a politika határmezsgyéjén. A Magyar Művelődési Intézet és a kisebbségi magyarok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ 2004. január 27.
Dr. Kreczinger István /Budapest/, a Bocskai Szövetség elnöke írta meg gondolatait Markó Bélának Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című esszéjéről. Kreczinger számára az erdélyi magyarság és az RMDSZ nem jelenti ugyanazt. Markó Bélánál szerencsétlenül összemosódik a cél és az eszköz, a távlati cél a rövid távú céllal, az RMDSZ célja az erdélyi magyarság céljával. Az eredmények felsorolásánál arra kell felelni: hol tart a román állam által finanszírozott Állami Magyar Tudományegyetem létrehozása, vagy hány százalékát adták vissza az egyházi és magyar közösségi vagyonnak, vagy hol tart az autonómiák megvalósításának ügye? Markó Béla azt írja: "Én nem hiszek abban, hogy van épeszű alternatíva arra, amit ma a határon túli magyar szervezetek csinálnak"? Aki tehát másként akar cselekedni, mint az RMDSZ, az nem épeszű? Markó Béla fenyegetőzött, Marosvásárhelyen kijelentette: "az RMDSZ keresztbe tesz azoknak, akik ártanak az erdélyi magyarságnak…" A "paktumpolitika", a "protokollpolitika" nem adhatja vissza az erdélyi magyarság hitét. Kreczinger igazat adott Markó Bélának: "nincs nemzetstratégiánk". Nemzetstratégia kidolgozása kizárólag szakmai műhelyekben képzelhető el. Kreczinger nem látja tragikusnak az egység hiányának veszélyét. Ha a parlamenten kívül maradás az RMDSZ megtisztulásához” vezet, ezt fel lehet vállalni. – Ellentmondásosnak tűnik Markó Bélának az alábbi gondolata: "Meg kell egyezni néhány alapelvben! Meg kell egyezni egy minimális közös platformban!" Közös platformok kialakítása nehezen képzelhető el úgy, hogy az RMDSZ vezetése kijelenti, nem tárgyal a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és más erdélyi szervezet képviselőivel. /Dr. Kreczinger István ügyvéd, a Bocskai Szövetség elnöke: Markó Béla levelét megírta. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 27./2004. január 27.
Markó Béla Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című /a Heti Válaszban, az Élet és Irodalomban, a Krónikában, a Nyugati Jelenben és más lapokban közölt/ politikai dolgozatával kapcsolatban vitára hívta olvasóit a Nyugati Jelen. Az első beérkezett írás szerzője az RMDSZ belső ellenzékének markáns Arad megyei alakja, Nagy István. Nagy István emlékeztetett, hogy Markó Béla 38 képviselő- és szenátortársával együtt a kolozsvári Szent Mihály templomban 1992. október 25-én esküvel fogadta: “...Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. ...” Markó Béla hiányolja a nemzetstratégiát, a nemzeti értékrendet. Érvénytelen lenne imént idézett esküje? Lelkiismeret-furdalása volt talán? Úgy tűnik, igen, és pótcselekvésbe menekülve kiáltó szavakat keresett. Markó Bélának nem írnia kellett volna, hogy magyarországi politikai pártokhoz fordulva nemzetstratégiát és értékrendet keressen. Elég lett volna elővennie a Kolozsvári Nyilatkozatot. Markó miért Magyarországon keres megoldást az itthoni problémákra? Budapesten, a Teleki László Intézetben a meghívott szakértők a szóban forgó írását vitatták meg. A Heti válasz így összegzett: “A konferencia végén Markó Béla a demokráciadeficit veszélyéről beszélt, ám a pozitív végszó kedvéért hozzátette: az 1989-es események olyan lehetőséget kínáltak a határon túli magyarság számára, amelyeket minden szervezet megragadott és a magyarság javára fordított. Sokan kétkedve fogadták az RMDSZ elnökének ezt a meglátását.” Ugyanerről a tanácskozásról Bakk Miklós a Krónikában így írt: „Markó Bélának azt is tudnia kell, hogy az összmagyar paktum óhajtása itthon, Erdélyben akkor hiteles, ha azt a megegyezésre való törekvés hazai faktumai is igazolják. Vagyis: a konszenzushoz vezető utat nem a magyarországi míves beszéd fórumain, hanem az itthoni, elrontott helyzet körülményei közt kellene keresni.” Markó Béla dolgozatáról a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András “Nincs titok, tenni kell!” címmel írt, és ezek a záró mondatai: “Az elmúlt több mint ezer évben nem egyszer eleink becsületes ügyért folytatott nemes, önfeláldozó küzdelme, virtusa tette lehetővé, hogy mi itt most vitatkozhatunk. Tisztelt Markó Béla! Mi lenne, ha Ön személyesen ajánlaná Kovács Lászlónak, hogy Tőkés László is legyen ott februárban a Máérten? Szerintem ez bölcs dolog lenne, lovagias gesztus”. Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt Nemzetpolitikai Tagozatának elnökeként így zárja a magyar–magyar egyetértés esélyeiről közzétett állásfoglalásukat: “Markó Béla írásának legfőbb tanulsága: tárgyalóasztalhoz, magyar!” Markó Bélának előbb itthon kell tárgyalóasztalra és konszenzusra lelnie. /Nagy István: Tárgyalni kellene végre. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 27./2004. január 27.
Azoknak, akik nem adták fel" – ezzel a mottóval adja az olvasó kezébe a két szerző, Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina azt a könyvet – Erdélyi magyar politikatörténet, 1989–2003, Budapest, 2003. –, amely ezekben a hetekben jelent meg Budapesten. A könyv azokhoz szól, akik nem adták fel a küzdelmet a magyarság útjának korrigálásáért, a helyes irány megtalálásáért. Tőkés László a mű bevezetőjében kidomborította, hogy a trianoni pszichózisból fakadó tudati-társadalmi-politikai öncsonkítás folytatódásának körülményei között ez a munka sokkal inkább egy olyan történelmi útikalauznak és kézikönyvnek számít, melyet nemcsak a "szakmának" vagy az érdeklődő olvasónak, hanem valamennyi, nemzeti sorsa és jövendője iránt elkötelezett magyar politikai és közéleti szereplőnek a napi használatára készült. Ez a könyv mintegy folytatása Mikó Imre a Trianon utáni erdélyi magyar politika történetét és tanulságait összegező Huszonkét év című kötetének – természetesen az 1940 és 1989 közötti időszakot kihagyva, hiszen ’45 után a kommunista korszakban aligha kerülhet szóba erdélyi magyar politika vagy magyar érdekképviselet. Az jelenleg RMDSZ protokollumokkal szegődik a kormányzó román Szociáldemokrata Párt irányvonalához. Hogy miként jutott ide, erre válaszolt a két szerző alaposan dokumentált munkája. Az RMDSZ válsága arra vezethető vissza, hogy annak csúcsvezetése fontosabbnak tartotta saját pozíciójának megőrzését, mint a szövetség demokratizálását. A szerzők számba vették a megjelent szervezeteket, pártokat és platformokat, végül felvázolták a szervezet távlatait. Itt figyelembe kell venni, hogy megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amelynek elnöke, Tőkés László kifejtette: "A tavalyi év a behódolás éve volt, 2004 az autonómia éve lesz. Két alternatíva van: folytatni a behódolást, a visszarendeződést, vagy áttörést elérni kisebbségi és magyar szempontból, megteremtve az autonómia feltételeit. Nem akarjuk megosztani a magyarságot, nem lépünk ki az RMDSZ-ből, de ellenezzük a totalitárius pártegységet. Pártegységből célegységet kell alakítanunk." Borbély Zsolt Attila és Szentimrei Krisztina úttörő könyve ezt a távlatot egyengeti. /Mihálka Zoltán: Erdélyi magyar politikai látlelet. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 27./2004. január 28.
A határon túli testvériskolákat is támogató pályázatot kiíró Oktatási Minisztérium (OM) utófinanszírozással oldja meg a kifizetéseket, de az igénylők száma így is növekedik. Amikor a Julianus Testvériskola Program 2001-ben elindult, az iskolák támogatás nélkül már nem tudták fedezni kapcsolataik anyagi vonzatát (ez magyarországi iskolák esetében legalább 30 százalék önrészt jelent). Az OM Határon Túli Magyarok Főosztálya ezért indította be a budapesti Márton Áron Szakkollégiummal közösen a programot, amellyel a testvériskolai kapcsolatok megteremtését kívánták könnyíteni. A 2003/2004-es tanévre szóló 91 pályázatból 35-öt tudtak támogatni. Egy pályázót átlagosan 200-300 ezer forinttal támogat a főosztály. Egy, már nyertes iskola többször támogatható, de elsőbbséget élvez az a tanintézmény, amely már lebonyolította a viszontlátogatásokat is. A pályázat kizárólag az útiköltségek megtérítését tartalmazza. Az elnyert összeget akkor kapja meg az illető tanintézmény, ha a kért pénzt az önrész mellett előteremtette, és azt el is költötte. A támogatást a költségek számláinak bemutatásakor lehet megszerezni. Az elszámolást a Professzorok Házában működő Határon Túli Oktatás Fejlesztéséért Programiroda munkatársai végzik. A programra eddig 579 pályázat érkezett, amelyből 280-at nyertesnek ítéltek meg. /Kristály Lehel: Túljelentkezés a Julianus- programra. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./2004. január 28.
Gyergyócsomafalván január 27-én Borsos Miklósra emlékeztek halála évfordulóján. A szentmisét Ferencz Antal plébános, Kozma Imre atya és Szilágyi István nyugalmazott kanonok mutatta be, majd megnyílt a kiállítás a művész grafikai munkáiból a Borsos Miklós-emlékházban, a budapesti Borsos Miklós – Kéry Ilona Alapítvány és a helyi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány közös szervezésében. /Bajna György: Borsos Miklósra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 28./2004. január 28.
Huszonkét beszélgetés Erdélyből elszármazott művészekkel Nagy Miklós Kund Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ című, a képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. Az előszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerző három azonos című kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi műterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó művészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzőművészeket szólaltat meg. A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük előtt is komoly művészi múlttal rendelkező, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Nem egyértelműen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyről álmodom" – vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimből táplálkozom" – nyilatkozza a másik. A névsor önmagáért beszél: Árkossy István festőművész (Budapest), Balázs Imre festőművész (Vác), Bardocz Barna ötvösművész (Győr), Benedek József szobrászművész (Budapest), Borgó György Csaba festőművész (Százhalombatta), Damó István grafikusművész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusművész (Szeged), Deák Beke Éva textilművész (Szeged), Diénes Attila szobrászművész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusművész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilművész (Gödöllő), Kiss Miklós üvegművész (Ajka), Kopacz Mária festőművész (Szentendre), Krizbai Sándor festőművész (Szentendre), Márkos András festőművész (Loeneberg), Paulovics László festőművész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászművész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászművész (Budapest), Székely János Jenő szobrászművész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész (Kecskemét), Tamás Anna textilművész (New York), Tóth László festőművész (München). /N. J.: Műteremről műteremre Nagy Miklós Kund kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./2004. január 31.
Január 29-én Budapesten dr. Detrekői Ákos, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora és dr. Gyenge Csaba, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke, együttműködési megállapodást írt alá a két intézmény között. /Együttműködési megállapodás a Budapesti Műszaki Egyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület között. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./2004. január 31.
A 80 éves Nagy Pál irodalomtörténésszel Bölöni Domokos beszélgetett. Az évtizedek alatt napvilágot látott néhány ezer különféle írása folyóiratokban, lapokban, kötetekben. Nagy Pál hiányolja a mai irodalmi életből az eleven szerkesztőségi légkört. Az együttlét melegét. Nagy Pál aggasztónak tartja az irodalomkritika siralmas állapotát: nincs mérvadó, rendszeres irodalombírálat a folyóiratokban. Elégedett lehet az elmúlt esztendő eredményeivel. Megjelent Emberi szavak /Palatinus Könyvkiadó, Budapest/ címen Tamási Áron interjúit, vallomásait, naplójegyzeteit tartalmazó kötete, ugyanitt látott napvilágot egy antológia (Hargitán innen, Hargitán túl címmel) a székely népi humor gyöngyszemeiből. Napvilágot látott még Tinta a kisgöncölben /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/ című kötete és Forgatagos időkben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ címmel válogatott tanulmányait, emlékezését tartalmazó kötete. A Mentor munkatársaként szerkesztette a Wass Albert-kötetek sorozatát. Nagy Pál elmondta, ha belepillant egy irodalminak titulált folyóiratba vagy bármilyen hetilapba, s művek helyett értelmetlen szövegeléseket talál, vagy azt, hogy a fiatal költő versében zagyvaságban tömény trágárkodással bizonygatja kivagyiságát, akkor gyorsan befejezi a műélvezetet. /Bölöni Domokos: Csak úgy tudok élni, ha dolgozom. Beszélgetés a 80 éves Nagy Pállal. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./2004. február 1.
Nem szerepel a 2004. évre tervezett anyaországi költségvetésben az a templomépítési pénzalap, amelynek létrehozását Medgyessy Péter miniszterelnök helyezte kilátásba a nyár közepén. Annak idején Pap Géza erdélyi református püspökkel folytatott budapesti tárgyalása alkalmából a kormányfő megígérte: az általa vezetett kabinet külön alap létrehozásával nyújt majd támogatást a határon túli templomépítésekhez. Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke úgy nyilatkozott: azon gondolkoznak, hogy 2004-ben valamilyen tartalék-alapból nyújtsanak ilyen jellegű támogatásokat, majd hozzáfűzte: „azt mindenképpen szeretnénk, ha a 2005-ös költségvetésben már önálló előirányzatként szerepelne ez az alap”. /Ígéret már van... = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 1./2004. február 3.
Egyetértenek az egyetemes magyar nemzetpolitika kialakításának szükségességével a Markó Béla RMDSZ-elnök által megszólított magyarországi politikai pártok Krónikának nyilatkozó politikusai. Egy magyar–magyar egyetértés esélyeiről című tanulmányában Markó kifejtette: a határon túli magyarok ügyét behálózta a pártpolitika, holott olyan közös nemzetpolitikára lenne szükség. “Az utóbbi években újabb és újabb „megoldások“ röppennek fel, mint többek között a státustörvény, az autonómia vagy a kettős állampolgárság, ám ezeket nem kivitelezhetőségük, hanem ilyen-olyan morális szempontok szerint fogadjuk vagy ítéljük el” – szögezte le az RMDSZ elnöke. A tanulmány kapcsán a budapesti Teleki László Intézet január 19-én tanácskozásra hívta az RMDSZ vezetőjét és a határon túli magyarok ügyében járatos szakértőket. „Már önmagában az is fontos volt, hogy a média véleményvezérei tudomásul vehették a tényt: Markó Béla visszatért, mint írástudó” – fejtette ki Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselője. „Arra a kérdésre, hogy az erdélyi magyar társadalomban keletkezett konfliktusok kirobbantó oka a magyarországi politikai megosztottság-e, egyértelmű nemmel lehet válaszolni” – szögezte le Csapody. „Elemzés, programadás, figyelemfelhívás, segélykiáltás egyben ez a cikk” – jellemezte Markó Béla írását Tabajdi Csaba MSZP-képviselő, aki teljes mértékben egyetért a tanulmányban felvetett kérdésekkel, és alapvetően a válaszokkal is. „Csak üdvözölni tudunk minden olyan törekvést, amely az erdélyi magyarság összefogására, és nem a megosztására irányul. A magyar–magyar egyetértésre azonban csak akkor van esély, ha a magyarországi politikusok nem szítják az ellentéteket a határon túli közösségekben” – nyilatkozta Kovács Kálmán, az SZDSZ határon túli magyarokért felelős szakértője. Németh Zsolt /Fidesz/, az Országgyűlés külügyi bizottságának a Budapest Analyses elemzésére hívta fel a figyelmet. A Budapest Analyses szerint Magyarországon a tanulmánnyal Markó Béla leginkább a Fideszt próbálja megszólítani. „Ennek legfőbb oka az, hogy a Fidesznek és különösen Orbán Viktornak elsöprő a népszerűsége az erdélyi magyarok körében – véli a szakértői csoport. – Ugyanakkor a Markót támogató erdélyi magyar üzletemberek nyomására az RMDSZ aktívan beavatkozik a magyar belpolitikába, és kommunikációja a jelenlegi magyar ellenzékkel megszűnt.” A Budapest Analyses szerint nem bizonyított Markó Béla azon állítása, hogy a megosztottságot Magyarországról gerjesztik. /Salamon Márton László: Nemzeti ügy, pártpolitika. Négy parlamenti párt Markó Béla tanulmányáról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./2004. február 3.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács ellen durva nyilatkozatháborúba fogott a román hatalom, súlyos megtorlásokat helyezve kilátásba. A Legfelső Védelmi Tanácstól le egészen a különböző román politikai pártok vidéki szószólóiig számosan intéztek kirohanást főként a már konkrét autonómiastatútum-tervekkel előálló SZNT és tisztségviselői ellen. Az elítélő, fenyegető nacionalista hangorkánból jól kivehető volt a jelenlegi román kormánypárt csatlósaként agitáló RMDSZ hangja is, amely megbélyegezte mind az EMNT-t, mind az SZNT-t és ezek autonómiaharcát, olvasható a hetilapban. Az RMDSZ-nek sikerült bevonnia harmadikként ezen autonómiaellenes, internacionalista koalícióba a balliberális budapesti kormányzatot is, illetve annak két alkotóelemét, a Magyar Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét. Ezekre a megnyilvánulásokra a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága reagált, a január 28-ai nyilatkozatot Csapó I. József, az SZNT elnöke jegyezte: „A Székely Nemzeti Tanács a közvetlen demokrácia révén nyerte el a közképviseletet és csakis demokratikus eszközökkel teljesíti hatáskörét, Székelyföld autonómiája törvényes kereteinek elnyerését. Székelyföld autonómiastatútuma tervezetének véglegesítésekor és elfogadásakor a Székely Nemzeti Tanács a demokratikus elveknek megfelelően járt el. Figyelembe vette a Helyi Autonómia Európai Chartája, a Regionális Autonómia Európai Chartája, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája elveit és előírásait, az Európai Unió államaiban létező területi autonómiák statútumtörvényeit. Székelyföld autonómiáját, nemzeti önazonossága védelmére, csakis törvényes keretek közepette óhajtja elnyerni a történelmi régió őshonos többségi közössége, s ehhez a legfontosabb eszköznek a parlamenti demokráciát tekinti.” /EMNT – SZNT. Acsarkodás és higgadt reagálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./2004. február 3.
Az Északi Színház /Szatmárnémeti/ Harag György Társulata nemrégiben részt vett a budapesti Thália Színházban megrendezett Vendégségben Budapesten – Határon Túli Színházi Estek fesztiválon. A szatmárnémeti színészek a Portugál című Egressy–darabbal és a Tartuffe című Molière–darabbal léptek fel a budapesti közönség előtt. A színházi fesztivál alkalmából négy jubiláló határon túli színház kapott elismerést: a beregszászi, az újvidéki, a temesvári és a megalapításának ötvenedik évfordulóját ünneplő szatmárnémeti magyar színtársulat. Az elismerés egy képzőművészeti alkotásból és egy oklevélből áll, amelyet Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős államtitkára, Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, valamint dr. Schiffer János, Budapest főpolgármester–helyettese látott el kézjegyével. /C. L.: Budapesten: Államtitkári elismerés a Harag György Társulatnak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 3./2004. február 3.
A temesvári szerző második jelentős regénye látott napvilágot. F. Nagy Klára Ragyogó árny /Heraklida, Budapest, 2003 című regényének semmi köze sincs a modern irodalom szöveggel játszó, formális bukfenceihez. Hősei bár saját individualitásuk legszélsőségesebb megélői, mégis nagy empátiával és szeretettel vannak egymás iránt. A szerző egy magyar nő s egy román férfi olyan szerelmét írta meg. Ebben a világban ugyanis a vallási értékrend után a nemzeti értékrend is alárendelt szerepet játszik. /Mandics György: Ragyogó árny. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./2004. február 5.
Tibori Szabó Zoltánnal szállt vitába Orbán Zoltán /Budapest/, kifejtve, hogy az újságíró legutóbbi cikkében /Dudások és a csárda esete, Szabadság, febr. 3./ és más írásaiban is gyakran megfogalmazódott indirekt módon: aki nincs velünk, az ellenünk, mármint az RMDSZ ellen, és aki az RMDSZ ellen van, az csak rosszat akarhat az erdélyi magyarságnak, mint például "a FIDESZ mintára szervezett különböző polgári körök és egyesületek tömörülésével létrejött erdélyi Magyar Polgári Szövetség". Orbán Zoltán hozzátette, semmi baja az RMDSZ-szel. Tibori és a hozzá hasonlók felelőssége az, hogy nem alternatívaként, hanem ellenségként tekintenek minden új szerveződésre. /Orbán Zoltán, (Budapest): Heti válasz Tibori Szabó Zoltán cikkére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./2004. február 5.
Budapesten Markó Béla esszéjét tartalomelemezgetik. Erdélyben dúlnak a harcok, indul a kampány. Nistor Laura hozzászólásában kifejtette, csodálkozik, hogy amikor egy hajszálon egyensúlyoz a magyarság képviseletének a törvényhozásba való bejutása, igen kockázatos a megosztást eszközölni. Hasonlóképpen csodálkozik a radikális fellépést sürgetőkön is, akik erőszakosabb módszerekkel akarják kicsikarni például az autonómia ügyét. A radikálisok elzárkóznak a többségtől is. /Nistor Laura: Anómia. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./2004. február 6.
A határok feletti nemzetegyesítés az a nemzetpolitikai ügy, amely különösképpen fontossá teszi a magyar reformátusság összefogását – foglalt állást Tőkés László püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének (MRVSZ) elnöke február 5-én Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. – A világszövetség nem engedheti meg magának a kegyes tétlenség fényűzését, hiszen a határon túli nemzetrészek és egyháztestek végveszélybe kerültek – mondta Tőkés László, az MRVSZ elnökségének ülése előtt. Tájékoztatása szerint egyházkerületében, a Királyhágó-melléken a református népesség mintegy 50 ezerrel fogyatkozott tíz év alatt. Tőkés László leszögezte: a nemzet határokon átívelő újraegyesítése határmódosítás nélküli integrációt, nem területi revíziót jelent. A püspök hangsúlyozta, hogy a Magyar Reformátusok Világszövetsége 1989-es létrejötte óta élenjár az összmagyar összefogás előmozdításában. Az MRVSZ elnöksége által kiadott nyilatkozat szerint az általános identitásvesztés és elvallástalanodás Európájában, illetve a számbeli kisebbségben élő egyházakat és nemzeti közösségeket sújtó hátrányos megkülönböztetés és asszimilációs szándékú elnyomás körülményei között az MRVSZ a nemzeti és vallási értékeket, a kisebbségeket védelmezi. A szervezet visszautasítja a volt kommunista államokban érvényesülő vallásellenességet és nacionalizmust; elítéli a magyar társadalomban tapasztalható keresztyénellenességet és a "környező országok legtöbbikére" jellemző magyarellenességet. /Határok feletti összefogást szorgalmaz az MRVSZ. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 6./2004. február 6.
Tibori Szabó Zoltán elutasítóan válaszolt az előző napon napvilágot látott hozzászólásra: „Orbán Zoltán Budapestről bértollnoknak nevez (Heti Válasz, Szabadság, 2004. február 5.) amiatt, hogy az RMDSZ egységének a megőrzése mellett foglaltam álláspontot.” Tibori elképedve írta, hogy ha jól értette, le is kommunistázta őt a hozzászóló. Ezután Tibori felidézte gróf Teleki Bélát, aki 1941–1944 között magyar országgyűlési képviselő volt, és ő is úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarságot eredményesen csakis egyetlen párt képviselheti. Az erdélyi magyarság politikai egységét egyébként 1990 után is minden magyar kormány érdekének tekintette, érvelt tovább a Népszabadság kolozsvári tudósítója. /Tibori Szabó Zoltán: Politikai egységünk tegnap és ma. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./2004. február 6.
A Csángó Népfőiskola megkezdte a magyar nyelvet tanulni akaró csángók újabb csoportja szervezését. A 12 fiatal csángó jelentkezőből egy kikérdezéses teszt alapján 7 maradt, így még maradt hely a csoportban. Tanárok is jelentkeztek. A helyszín: Budai Cisztercita Szent Imre Gimnázium, 1114 Budapest, Villányi út 27. /(Bogdán Tibor, Csángó Koordinációs Iroda): Csángók oktatása Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./ 2004. február 7.
Nóti Károly hat színdarabjával lépnek színpadra ez év májusától a tasnádi Teletinik. Huszonkét gyermek szerepel a két és fél órás műsorban. Nóti Károly /Tasnád, 1892-Budapest, 1954/ a pesti kabaré virtuóza volt, ontotta a kabarékat és a filmforgatókönyveket, közülük a leghíresebb a Hyppolit, a lakáj. /(simon): Nóti Károlyra emlékeznek a tasnádi és margittai színjátszók. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 7./2004. február 9.
Február 7-én Kolozsváron ülésezett a civil szervezetek képviselőit, az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit és más közéleti személyiségeket tömörítő Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET), amelyen Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke felkérte az RMDSZ vezetőségét: vesse latba befolyását Medgyessy Péter miniszterelnöknél, hogy ne csökkenjen a határon túli magyarokkal foglalkozó közalapítványok támogatása. Pomogáts ismertette a pénzügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint 30 százalékkal csökkentenék a költségvetésből támogatott közalapítványoknak – köztük az IKÁ-nak – szánt összegeket. Ebben az esetben az IKA rendelkezésére álló pénz 300 millió forinttal csökkenne. A romániai alkuratórium idei, mintegy 232 millió forintos költségvetése közel 60 millió forinttal lenne kevesebb. Az alapítvány elnöke leszögezte: lemond a kuratórium elnöki tisztségéről, ha a magyar kormány megvalósítja ezt a tervet. Pomogáts elégedetlenségét fejezte ki amiatt is, hogy 2001 óta nem nőtt az az összeg, amelyet az IKA az állami költségvetésből kap. Az infláció miatt ez mintegy 25–30 százalékos reálérték-csökkenést jelent. Az alapítvány helyzetét nehezíti, hogy a mostani kuratórium 260 millió forint nagyságú teherrel kezdte munkáját, mert a Halzl József által vezetett régi kuratórium 2000 szeptemberében – miután már tudta, hogy változni fog a testület összetétele – óriási pénzeket osztott szét. Pomogáts elmondta: az IKA 2004-ben is 1 milliárd 21 millió forintból gazdálkodik, amiből a határon túli alkuratóriumoknak 505 millió forint jut. Az összeg nagy része a romániai alkuratóriumhoz érkezik, amely 232 millió forinttal gazdálkodhat. Felvidék 115,5 milliót, Vajdaság 81 milliót, Kárpátalja 36 milliót, Horvátország 21 milliót, Szlovénia és Ausztria 9,5 milliót kap. A budapesti kuratóriumnak 434 millió forint áll rendelkezésére. Ebből a stratégiai alapból mintegy 80 millió forintot fordítanak a működési költségekre, és körülbelül 100 millió forintra tehető az az összeg, amelyet az előző kuratórium által megkötött többéves szerződésekre kell kifizetniük. Pomogáts a Székelyudvarhelyért Alapítvány ügyére is kitért. Megerősítette: az IKA azért kéri vissza a mintegy 40 millió forintot (168 ezer eurót) a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester vezette alapítványtól, mert az ellenőrzések során kiderült, hogy a pályázat nem valósult meg. Markó Béla, az RMDSZ elnöke politikai helyzetelemzésében hangsúlyozta: semmiképpen sem fogadható el, hogy csökkentsék a határon túli magyarság támogatásával foglalkozó alapítványok költségvetését. /Borbély Tamás: Csökkentenék a határon túli magyarok támogatását. Pomogáts Béla kilátásba helyezte lemondását. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./2004. február 9.
Kiss János megvédte Tibori Szabó Zoltánt, akit Orbán Zoltán kiokított (Szabadság, február 5.), és RMDSZ bértollnokoknak nevezett, olyannak, aki ellenségként tekint minden új szerveződésre. Kiss János szerint a budapesti Orbán Zoltánnak dunsztja sincs az alapvető gondokról. Kiss János is elismételte az RMDSZ-vádat: a polgári szövetséget Budapestről hozták, „import polgárimicsodának” nevezte. /Kiss János: A másság alternatívája testközelből avagy sok szék közt... = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./2004. február 10.
Barabás István, a Romániai Magyar Szó munkatársa keményen támadta Bayer Zsoltot, aki szerinte „a budapesti kormánypárt ellenzékének zsoli-zsokkerje” és „ahol összeül három vagy háromszáz búsmagyar, hogy az RMDSZ-t mocskolja, ott hopp!, megjelenik Bayer Zsolt is, hogy mindenkit túllicitáljon”. A Magyar Nemzet január 20-i száma közölte Bayer Zsolt nyílt levelét Markó Bélához, ezt újraközölte a Krónika. Erre nem Markó válaszolt, hanem Barabás ebben a cikkében. Bayer nyílt levele Elvándorlás és megmaradás című fejezetében azt írta, hogy az RMDSZ „lélekölő politikája” miatt számtalan magyar fiatal menekült el Erdélyből. Barabás szerint ez sületlenség. Románok, németek, zsidók (százalékban kifejezve) ugyanannyian – ha nem többen – hagyták el az országot, mint magyarok. „Ez a bayeri logika egyik bökkenője.” /Barabás István: Elhazudott jelenünk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./2004. február 10.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület január 27-én zarándoklatot szervezett Budapestre, Ady Endre halálának 85. évfordulója alkalmából. A megemlékezőket elkísérték a Nagyváradi Ady Társaság, a Nagyváradi Művelődési Céh, valamint a partiumi sajtó képviselői. A főhajtó tisztelgést Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke vezette. A költő sírjánál a nagyváradiak mellett magyarországi és felvidéki meghívottak is beszédet mondtak. Hodossy Gyula költőnek, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága elnökének a beszédében külön hangsúlyt kapott a magyar irodalom egységének a gondolata. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke a vátesz költő máig hatóan érvényes igazságait sorolta beszédében. Pomogáts Béla irodalomtörténész értékelte a költőóriás szerepét a korabeli politikai széljárásokban. Tőkés László a költő A magyar Ugaron című versét idézte fel. „A pusztán maradt várost siratja Jeremiás, és mi, erdélyiek Pusztakamarásra, Pusztaújlakra és elpusztult erdélyi falvainkra gondolunk, és alig megújuló életünk újabb kori jégveréseire.” /Aniszi Kálmán: "Másképpen lesz holnap" Zarándoklat Ady Endre sírjánál. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./2004. február 10.
A PoLíSz, a Kráter Műhely Egyesület Budapesten megjelenő irodalmi kulturális folyóiratának új száma dokumentumokat közölt a 2003 őszén Székelyudvarhelyen megrendezett V. Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferencia előadásaiból, amelyek a szórvány- és tömbmagyarság viszonyának kérdéseit tárgyalták. Köztük van Vetési László szórványügyi biztos átfogó tanulmánya. A témával foglalkozó cikkek közül kiemelkedik a csángóföldi Duma István András, a délvidéki Vajda Gábor és Gabona Ferenc és a budapesti dr. Nagy László írása. Bakay Kornél tanulmánya új megvilágításba helyezi a magyar őstörténet kérdéseit, Major Zoltán Horváth Jenő történész könyve alapján Trianon revízióját feszegeti. A PoLíSz melléklete: A székelyföldi autonómia esélyei. /Sorsrendítő esszék a PoLíSz új számában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./2004. február 11.
Torda városról többen írtak már, legbővebben Orbán Balázs Torda város és környéke /Budapest, 1889/ címmel. Tompa Sándor nagyon sok adatot említett írásában /Tordán 127 országgyűlést tartottak, 1568-ban a világon először itt hirdették ki a vallásszabadságot stb./ Itt született Jósika Miklós, nevét viselte a város művelődési köre 1970-től 2000-ig. Ezt a munkát folytatja a tordai Petőfi Társaság. A tordai kaszinó 1833-ban alakult, híres könyvtárát számos kutató, tudós kereste fel. A magyar színjátszás hőskorához a tordai Ferenczy György neve fűződik. A tordai amatőr színészek is jól működtek. A tordai magyar Dalkör 1872-ben alakult, egyike a legrégebbi magyar dalköröknek: 2002-ben ünnepelte megalakulásának 130. évfordulóját. Most is eredményesen működik, Szabó Zsombor vezetésével. 1879-ben alakult meg a tordai magyar iparosok önképző egyesülete. Tordán 1891–1940 között megjelent az Aranyosvidék című hetilap, 1932–1940 között pedig az Aranyosszék című. 1990-ben újraindították az Aranyosvidéket, de 1991. máj. 18. után több szám már nem jelent meg. 1870-től volt Tordának fúvószenekara. Megjelent Torda és környéke régi képeslapokon /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyv, Füsy Gyula és Lászlóffy Aladár, Torda szülötteinek munkája. Jó lenne, javasolta Tompa Sándor, ha dr. Csetri Elek professzor, Lászlóffy Aladár (mindketten a város szülöttei), dr. Keszeg Vilmos professzor és Szaniszló Miklós történelemtanár összefoglalnák és megírnák Torda történelmét, főleg onnan, ahonnan Orbán Balázs abbahagyta. /Tompa Sándor, Aranyostorda: Torda gyönyörű múltjáról – dióhéjban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./2004. február 12.
Közös nemzetpolitikáról ma még nem beszélhetünk – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke február 11-én Budapesten, a Politikatörténeti Alapítvány rendezvényén. A közös nemzetstratégia hiánya vezet oda, hogy ebben a pillanatban pártküzdelmek témájává, félő, áldozatává, martalékává válik a határon túli magyarság kérdése – mondta Markó Béla. "Nem lehet egy kisebbségi létre szorított közösséget úgy átgyúrni (...), hogy az a magyarországi politikai életet mintázza, modellezze" – mondta. /Markó Béla: Nincs közös nemzetpolitika. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 12./ Február 11-én újabb szakértői tanácskozás volt Budapesten a határon túli magyarság helyzetéről. Markó Béla RMDSZ-elnök Nemzetpolitika és az erdélyi magyarság címmel tartott előadást. Véleménye szerint Magyarország európai uniós csatlakozása „egzisztenciális szívóhatást” fog gyakorolni az erdélyi magyarságra, főként a fiatalabb generációra, s ennek is közös nemzetstratégia kialakítására kell sarkallnia. Markó kiemelte, hogy csökken a határon túli magyarok létszáma: az erdélyi magyarság tíz év alatt a népszámlálási adatok szerint 190 ezerrel „fogyott”, több mint 50 ezren települtek át Magyarországra. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója arról szólt, hogy ma Magyarországon nincs központja a magyar kisebbségpolitikának, s ez a hiány a határon túl is érezhető. A történész közlése szerint Magyarország nem talál rá a térségbeli stratégiai partnerekre, s a kisebbségpolitika alapelemeit illetően a magyar kormányzat, pártpolitika „csapong, rögtönöz”. A feladatokat sorolva fontosnak nevezte a kisebbségi jogok rendszerbe állítását, a közösségépítést, a magyar–magyar kapcsolatrendszer újragondolását. Szarka szerint a Magyar Állandó Értekezlet „vegetál”. Tamás Pál szociológus felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában kialakult a többpártrendszer, de a romániai magyarság számára megmaradt az egypártrendszer. Markó Béla a felvetésekre reagálva elmondta: Magyarország számára rövid távon célszerű lehet, hogy a határon túli magyar közösségek áttelepülését támogassa, hosszú távon azonban a magyar kultúra és szellemiség számára sajátos értékeket „termelő” közösségek megtartása az érdeke. Az RMDSZ-elnök véleménye szerint e közösségek jelenleg csak úgy tudnak hatékonyan fellépni, ha egységes véleményt alakítanak ki. /S. M. L.: Markó Béla: nincs közös nemzetpolitika. = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./2004. február 16.
Kilencven évvel ezelőtt Kós Károly és Móricz Zsigmond bálozott a kis kalotaszegi település azóta romba dőlt iskolaépületében, február 14-15-én pedig helybeliek és magyarországi vendégek vigadtak két napig. A Budapesti Szent István Egyetem hallgatói – és sokan mások – évek óta visszatérő vendégei Sztánának. Sztána falunak közel kétszáz lakója van /176 magyar és 26 román/, a hetvenes években még 350 magyar és közel 250 román lakta Papp Hunor református lelkész ismeretei szerint. A sepsiszentgyörgyi származású fiatal lelkész szemben halad az árral: 1988-ban a család Magyarországra telepedett ki. Papp Hunor 1994 őszén viszont hazatért. Beiratkozott a kolozsvári református teológiára. 2001-ben a sztánaiak újra megrendezték a farsangi bált, emlékezve az 1914 telén tartott sztánai református bálra, amikor Kós Károly meghívta Móricz Zsigmondot. Ezt a sztánai bált elevenítették fel az elmúlt években. /Benkő Levente, Lepedus Péter: Nem élhetnek muzsikaszó nélkül. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./2004. február 17.
Újabb levelet küldött a magyarországi Legfőbb Ügyészség a tiszai ciánszennyezés ügyében Romániának, miután több mint három éve hiába vár a jogsegély-megkeresésre adandó válaszra. A budapesti Fővárosi Főügyészség 2000 nyarán rendelt el nyomozást a tiszai ciánszennyezés ügyében ismeretlen tettes ellen környezetkárosítás gyanúja miatt. A nyomozást a magyar Országos Rendőr Főkapitányság végzi. A magyarországi Legfőbb Ügyészség eddig öt alkalommal – legutóbb az idén januárban – fordult megkereséssel a román hatósághoz, ám az eddig válaszra sem méltatta. A magyar ügyészség nem tud többet tenni, ugyanis a törvények szerint nincs eszköze arra, hogy a román hatóság hozzáállásán változtasson. /Újabb levél cián-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
A Politikatörténeti Alapítvány szervezte február 11-i budapesti tanácskozásnak a nemzetpolitika, a magyar–magyar egyetértés volt a témája, vitaindítója pedig Markó Béla. A tanácskozáson Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója leszögezte: a világ etnopolitikai szakirodalma eldöntötte azt a kérdést, hogy a nemzet, mint fogalom megújíthatatlan, az etnikai alapú nemzet tulajdonképp már múlt idő. „Mi ezt egészen másképp éljük meg – tette hozzá –, ennek lehet oka az, hogy mindig késésben vagyunk, lehet az, hogy mást tudunk, más a valóságunk. Lehet az is, hogy valami másban hiszünk, mint amit a szakirodalom állít. Ezzel együtt az, hogy nincs nemzetpolitika, úgy is megközelíthető, hogy nincs szubjektuma." Megállapítása szerint az elmúlt tizenöt év kevés volt ahhoz, hogy Magyarországon érvényes definíció szülessen arról: ha mind a magyarországi magyarok, mind a határon túli magyar közösségek magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallják, akkor ezek a különböző állampolgárságú közösségek együttesen milyen viszonyrendszert képeznek. Szarka László szerint a szomszéd államokkal való egyeztetések gyakorlatilag nem járnak eredménnyel. A közös feladatokról szólva Szarka László tucatnyit sorolt fel, megjegyezve, nem kezdené a nemzetstratégiával, mert „nem látja értelmét egy ilyen papír létrehozásának". Feladatként jelölte meg többek között a kisebbségi jogok rendszerbe állítását, az egyéni jogok szintjének továbbvitelét a közösségi jogok felé. Másik feladatként a közösségépítést, melynek kapcsán megjegyezte, ha valóban közösségnek tekintjük a határon túli magyarokat, akkor partnerszámba kell venni őket, például ne kuratóriumokra bízni a támogatásokat, hanem rájuk. Szarka szükségesnek tartja a magyar–magyar kapcsolatrendszer intézményének újragondolását, mert megítélése szerint „a MÁÉRT vegetál, és gyakorlatilag, ha holnap feloszlatnák, senki nem sírna utána". Hozzátette, a Magyar Állandó Értekezletre szükség van, de nem ebben a formában /Guther M. Ilona: Kisebbségkutató a nemzetpolitikáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./