udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
565
találat
lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-480 ... 541-565
Helymutató:
Debrecen
2004. december 7.
Balla Árpád gyermekgyógyász főorvos elmondta, hogy 2000 áprilisában ment nyugdíjba, de már korábban is foglalkozott tudományszervezéssel – ülésszakokat szervezett, létrehozta a Pápai Páriz Alapítványt. A Pápai Páriz Alapítvány segítségével évente családorvosi továbbképzőt szervez, az előadók zömükben külföldiek, Budapestről, Szegedről, Debrecenből érkeznek. A továbbképzőkre 150–270-en jelentkeznek. A Pápai Páriz Alapítványt szintén 2000-ben intézményesítette, de már 1998-ban elindította az EME kereteiben. Az alapítvány a jótékonykodásba is bekapcsolódott. Emellett Balla Árpád tíz évig a Magyar Egészségügyi Társaság alelnöke volt. Négyévente szoktak világtalálkozót szervezni, illetve évente egyszer az anyaországban, egyszer pedig valamelyik Kárpát-medencei államban szakmai találkozót. Az első (1994-ben) Székelyudvarhelyen volt, itt találkozott először a Kárpát-medencei magyar orvostársadalom. Balla Árpád 1970-től követi Hargita megye népmozgalmi adatait. 1992–2003 között több mint harminckétezren vándoroltak ki. A természetes szaporulat negatív lett, ma már Hargita megyében is mínusz 1,32 ezrelék körül mozog. 1989 után az abortusztörvény teljes liberalizálása után megnyolcszorozódtak a terhesség-megszakítások. /Oláh István: Orvosok a Kárpát-medencében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./2004. december 9.
Sohasem fogjuk megtudni, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazáson az arány mekkora lett volna, ha az MSZP, a szocialista párt nem veti be a gazdasági populizmus fegyverét, ha nem lebegteti a miattunk „megrokkant Magyarország” képét. Budapesten az igen szavazatok kerületenként 38,71% és 67,13% között mozogtak, az átlag 51,24%. Az összesen 23 kerületből 50% alatti az igen voksok aránya tízben, kizárólag a pesti oldalon, legkevesebb Csepel (38,71%) és Kőbánya (42,39%) esetében. A felső határnál, 60% fölötti igennel három kerület van, kizárólag a budai oldalon: a rózsadombi (64,45%), a zugligeti (66,69%) és a budavári (67,13%). A 60%-hoz legközelebb (59,9%-kal) a pesti oldalon lévő Belváros van. Országos szinten is hasonló az ábra, a gazdaságilag fejlettebb nyugati részben magasabb az igenek aránya. A román határ mentén nagy eltérések vannak. Az Arad melletti Battonyán 40,93% az igen szavazatok aránya, ezzel szemben a Nagyszalonta melletti Sarkadon 70,91%. A Nagyvárad mellett lévő Ártándon 57,58%, viszont egy lépéssel bennebb, Püspökladányon 44,52%. Míg Debrecenben 57,11%, addig nem messze tőle, a határ melletti Létavértesen 42,80%. A legkisebb a Szatmárnémetinél lévő Csengersimán, mindösszesen csupán 35,03%. A magyarországi román kisebbség egyik fellegvárának tartott településen, Méhkeréken az igen szavazatok aránya 15,26%! Gyulán viszont, ahol a román kisebbségi önkormányzat székel, az arány (48,43%) nagyjából a Békés megyei átlagot (49,71%) hozza, ennél valamivel magasabb Békéscsabán (51,62%). /Guther M. Ilona: Nyitva Pandora szelencéje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./2004. december 11.
Több határ menti erdélyi és magyarországi megye önkormányzata képviseltette magát a debreceni Együttműködési Fórumon, melyet a partnerségi kapcsolatok bővítése érdekében hívtak össze. A cél közös fejlesztési programok megvalósítása pályázati pénzekből. A találkozón Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Bihar, Szatmár és Temes megyék küldöttei állapodtak meg közös beruházások kivitelezésében. A megbeszélésen jelen volt a magyar külügyminiszter és a román kormány integrációs minisztere is. /(S.): Együttműködési Fórum Debrecenben. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 11./2004. december 17.
Partnerség – a határon átnyúló kapcsolatok új európai dimenziója: Interreg III/A címmel szakmai konferenciát rendezett az elmúlt hét végén a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Európai Integrációs Bizottsága és a Megyei Európai Információs Pont Debrecenben, a megyeházán. Az Interreg-program célja a határ-menti együttműködéseknek a támogatása. Az első pályázati felhívásban Magyarország 16 millió, Románia több mint 7 millió, Szerbia-Montenegró pedig 2 millió eurós forrást nyerhet el. /Határon átnyúló együttműködési program. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./2005. január 12.
Zsúfolásig megtelt a Pro Art Galéria január 10-én Gyergyószentmiklóson a Trianon film vetítésekor: az esemény vendége volt Koltay Gábor, a film rendezője és Raffay Ernő történészprofesszor. Koltay Gábor a szocialista évtizedek agymosásáról szólva elmondta azt is, hogy József Attila Nem, nem soha című verse nem szerepel összes költeményei kötetében, és Wass Albert mostani erdélyi kiadású könyveiből ma is hiányoznak részletek. A filmsorozatot az MTV tavaly március 7-től kezdődően tűzte műsorára és hirdette meg, majd minden magyarázat nélkül levette programjáról. Ezért Koltay Gábora sorozat legfontosabb mozzanataiból összeállította a jelenlegi 130 perces változatot. Magyarország nemzeti sorskérdései, mint a népességcsökkenés, az elszegényedés, a családok sérülése összefüggenek Trianonnal. Trianonról keveset tudnak az emberek, ezért a globalizáció küszöbén nagyon fontos egy történelmi ismereteken alapuló szilárd nemzettudat kialakítása. Raffay Ernő történészprofesszor előadásában elmondotta, hogy a magyar delegációt meg sem hívták a trianoni béketárgyalásokra, ezért nevezhető békediktátumnak a békeszerződés, amit a magyar kormány elfogadhatatlannak tartott. Románia szintén elfogadhatatlannak tartotta a trianoni békeszerződést, mert nem kapta meg az igényelt területeket egészen a Tiszáig. Debrecenről azt terjesztették abban az időben, hogy ősi román város. Az 1930-as évben Magyarország megerősödött, és határrevíziót kért, 1938-ban az első bécsi döntés nyomán 12 000 km2 került vissza Magyarországhoz a cseh–ukrán határ mentén, 1940-ben a második bécsi döntéssel Észak-Erdély és a Vajdaság egy része. 1947-ben a párizsi békeszerződéssel az Egyesület Államok vissza akart adni területeket Magyarországnak, de Sztálin ezt nem fogadta el, s a kommunista diktatúra visszaállította az 1920-as határokat. A diktatúra éveiben a román kommunista vezetők nacionalisták voltak, a magyar kommunistákból viszont hiányzott a nemzeti érzés, s a határon túli magyarságot a „baráti szocialista” államokra bízták. /Gál Éva Emese: Előadás és film Trianonról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./2005. január 26.
Gyarmati Zsolt közel másfél éve a Csíki Székely Múzeum igazgatója. A fiatal történész elmondta, kihívást jelent számára a múzeum irányítása. Tavaly összesen tizenhárom kiállítást fogadtak, megnyitották a közönségsikernek örvendő fegyvertárlatukat. Eredményesen dolgoztak együtt a Hargita Megyei Kulturális Központtal, a Csíki Játékszínnel, a Hargita Együttessel, és kitűnő kapcsolatot ápolnak a székelyföldi múzeumokkal. A szakmai partnerség jegyében többek közt Egerből, Zalaegerszegről, Debrecenből, Budapestről érkezett kiállítás, illetve folyamatban van két testvérmúzeumi együttműködés kiépülése is. A Zala Megyei Múzeummal már aláírták a megállapodást, a debreceni Déri Múzeummal tavasszal kerül sor erre. Több kiadványuk látott napvilágot és létrehozták a múzeumot segítő Mikó Ferenc Egyesületet. A közeljövőben megjelentetik kétkötetes múzeumi évkönyvüket. A Magyar Nemzeti Múzeumban 2006 tavaszán lesz a székelyföldi múzeumok budapesti bemutatkozására, amelyre eddig nem volt példa. /D. Balázs Ildikó: Látogatóbarát intézményt szeretnének. = Krónika (Kolozsvár), jan. 26./2005. február 4.
Pécsi Ferenc /Szatmárnémeti/ volt RMDSZ-es parlamenti képviselő visszavonult a politikától, s napjait az általa évekkel korábban létrehozott két szervezet, a Vállalkozók Fóruma és a Kis-és Középvállalkozások Fejlesztési Alapítványa vezetésével, menedzselésével tölti. Most például a Mátészalkán február 18-án megtartandó Új lehetőségek a határon átívelő kapcsolatokban címet viselő régiós konferenciára készülnek. Pécsi Ferenc egész rendezvénysorozatot szervez idén a kis- és középvállalkozók EU-s felkészítésére. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy ki akar költözni Magyarországra (van, aki szerint lakása is készül Debrecenben), Pécsi Ferenc kitérő választ adott. /(Sike Lajos): Pécsi Ferenc: „egyelőre itt vagyok”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./2005. február 10.
Ünnepi hangversenyt tartottak Szatmárnémetiben a püspöki palota nemrég felújított dísztermében. A nagyszámú közönséget köszöntő beszédében Schönberger Jenő megyéspüspök bejelentette, hogy rendszeresíteni szeretnék az ilyen koncerteket. A Fátyol Rudolf hegedűművész vezetette Rudolf vonósnégyes mellett a debreceni konzervatórium két művésze koncertezett. /(Sike Lajos): Hangversenyek a püspöki palotában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./2005. február 17.
Nagy az érdeklődés Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára címért, annak ellenére, hogy eddig a Háromszék napilap mellett csak az újvidéki Magyar Szóban jelent meg tudósítás a lehetőségről. Hódmezővásárhelyen külön tisztviselőt jelölnek ki a kérelmek gyűjtésére, elkészült az adománylevél tervezete. Amennyiben jogszabály nem tiltja, külön anyakönyvet szeretnének nyitni a tiszteletbeli polgárok számára. Az anyaországi önkormányzatok is érdeklődnek, Debrecenből keresték meg őket azzal, hogy az ötletet ők is alkalmazzák. /Grezsa István: Gyarapodnak Németh László városának tiszteletbeli polgárai.= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 17./2005. február 24.
Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium új igazgatója hangsúlyozta, hogy csapatmunkáról van szó. Kónya Mária igazgató-helyettes végzi az adminisztrációs részt, valamint az összes, tantárgyversennyel kapcsolatos feladatot, Demény Piroska második igazgató-helyettes feladatköre a kulturális rendezvények, a tanári továbbképzések nyilvántartása, a pályázatok megírásának megszervezése. Egy holland egyházközösség 12 éve segíti az iskolát. A Commenius-programba a debreceni Bethlen Gábor Szakközépiskola révén kapcsolódtak be. Az iskola református felekezeti iskolává fog válni. /Új lappal a régi falak között. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2005. február 27.
Regionális Háló-találkozó volt február 18-20. közt Debrecenben. A Kárpát-medence Magyarország e részéhez közel eső régióiban működő katolikus közösségeinek képviselői a Felvidékről, Kárpátaljáról, a szatmári, nagyváradi, hajdúdorogi, egri és a debrecen-nyíregyházi egyházmegye területéről érkeztek. A találkozó témája A keresztény ember kettős állampolgársága: Isten országa és a földi haza volt. /Regionális Háló-találkozó Debrecenben. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 27./ febr. 28.2005. március 9.
A Debrecen és Nagyvárad közötti vasútvonal megépítését is szorgalmazták a magyarországi Nagykerekiben – ahol a két várost egykor összekötő vasúti pálya megszakad – az Európai Néppárt magyar delegációjának konferenciáján. A tanácskozás résztvevői – a határ menti települések önkormányzati vezetői, vállalkozói, a civil szervezetek képviselő – két szekcióban tekintették át a gazdaságfejlesztéssel, illetve a humán erőforrás fejlesztésével kapcsolatos tennivalókat. /Konferencia a határon átívelő kapcsolatok bővítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./2005. március 15.
Kézdimartonfalva iskolásai a református templomkertben lévő ’48/’49-es kopjafánál koszorúztak, Kézdialmáson az általános iskolában tartott ünnepi műsor keretében idézték fel a történelmi pillanatokat. A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző és az Apor Péter Iskolaközpont tanulói a Nyergestetőn felállított emlékműnél helyezték el koszorúikat. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző főiskola diákjai kopjafát állítottak Nyergestetőn, majd a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság a szegedi hagyományőrzőkkel közösen koszorúzott. Március indusán Székelytamásfalván felavatják a turulmadaras emlékművet, Cófalván a községi RMDSZ kopjafát állít a szabadságharcban elesettek emlékére. /(Flóra Gábor): Turulmadár Székelytamásfalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./2005. március 16.
Március 15-én Székelyudvarhelyen most nem voltak jelen a politikusok, Szász Jenő polgármester az Egyesült Államokban emlékezett a forradalomra. A történelmi egyházak képviselői mondtak beszédet, mindannyiuk beszédének központi eleme a kudarcként átélt népszavazás volt. Sikert aratott a budapesti Nemzeti Kamaraszínház és a Debrecen Néptáncegyüttes műsora. Usztics Mátyás színművész emlékeztetett arra, hogy Franjo Tudjman néhai horvát elnöknek nem volt szüksége népszavazásra, országa függetlenségének kivívása utáni egyik első intézkedésében útlevelet és teljes szavazati jogot biztosított a világban bárhol élő horvátoknak. /Rédai Attila: Megváltozott ünnep, másfajta üzenet. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 16./2005. március 19.
A határ menti együttműködésről, az európai uniós közös pályázatok benyújtásához szükséges partnerségről rendeztek kétnapos magyar–román konferenciát az elmúlt napokban Debrecenben. A magyarországi Hajdú–Bihar megye és a romániai Bihar megyei önkormányzati képviselői vettek részt a megbeszélésen. /Szomszédsági partnerség Magyarországgal. Határ menti együttműködési konferencia Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2005. március 21.
Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság (EMT) Számítástechnikai Szakosztályának szervezésében került sor a SzámOkt 2005 elnevezésű konferenciára. A számítástechnika oktatásügyi vetületeivel foglalkozó nemzetközi rendezvény idei mottója „e-világ – lehetőségek és kihívások” volt. A immár 15. alkalommal megrendezett konferencia megnyitóján dr. Köllő Gábor EMT-elnök és dr. Sebestyén Pál György (Kolozsvári Műszaki Egyetem) köszöntötte a hazai, illetve budapesti, miskolci és debreceni részvevőket. Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter a román kormány informatikafejlesztési politikájáról beszélt. Az oktatásban két fontos feladatot sürgetett: a szakemberképzés és a szülőföldön-tartás, valamint a digitális alfabetizálás az elemi oktatásban. A következő szekciókban tartottak előadásokat: e-learning; hálózati kommunikáció; szoftver-fejlesztés; intelligens rendszerek. Tanártovábbképző előadások is voltak. /Ördög I. Béla: SzámOkt 2005 nemzetközi számítástechnikai konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2005. március 24.
Szatmárnémeti városi RMDSZ tisztújító közgyűlésén látszott, hogy őrségváltás lesz a szervezet élén, mert a választmány 31 tagja közül 18 a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés kebeléből jött. Az elnöki tisztségre jelölt két személy közül a régi elnök, Kabai István visszalépett, így a szavazólapokra már csak Kereskényi Gábor neve került fel, akit megválasztottak a városi szervezet élére (helyettese az ugyancsak MIK-es Somogyi Szabolcs lett). Kereskényi Gábor 25 éves, jogi szakképesítése van, s jogtanácsosként dolgozik, ugyanakkor tanulmányait is tovább folytatja, Európa jogot végez a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. /(Sike Lajos): Kereskényi Gábor jogász személyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./2005. április 1.
Szatmárnémetiben a múlt évi sikeres választások óta vezető nélkül volt az RMDSZ városi és a megyei szervezetének otthont adó RMDSZ-székház. A volt városi és egyben megyei ügyvezető elnök, Kabai István január elsejétől az Apaserv szolgálató vállalathoz ment dolgozni, helyettesét viszont csak nemrég választották meg. Kereskényi Gábor városi elnök viszont tanulmányai miatt (EU-jogot hallgat Debrecenben) nem tud állandóan itt tartózkodni. Koncz Andrea mérnök, városi tanácsos személyében néhány napja igazgató fogja át a székházban az ügyeket. /(Sike Lajos): Koncz Andrea az RMDSZ- székház igazgatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./2005. április 4.
Kevés irodalmi lap büszkélkedhet azzal, hogy egy hónap alatt 14 helyszínen tart bemutatkozót. Az Irodalmi Jelen /Arad/ számos magyarországi településre látogatott el, a közönség mindenhol örömmel fogadta a lap munkatársait. Március 29-én Szolnokon mutatkozott be Böszörményi Zoltán főszerkesztő, Nagyálmos Ildikó, Orbán János Dénes és Szőcs Géza. Kisújszálláson az Arany János Városi Könyvtárban még aznap várták a szerzőket. Március 30-án Debrecenben a Benedek Elek Városi Könyvtár adott helyet a rendezvénynek, aznap Berettyóújfalu következett. Március 31-én a Nyíregyházi Főiskolán, másnap Mátészalkán, a könyvtárban léptek a közönség elé. A 2001-ben alakult Irodalmi Jelenben eddig több mint 250 szerző közölte írásait, s több mint fél éve nem a Nyugati Jelen mellékleteként, hanem különálló irodalmi lapként jelenik meg, a 15 ezer példányból Magyarországon 5 ezer kerül a standokra. /(NI): Sikeres turnézárás Észak-Magyarországon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./2005. április 7.
Az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága (DAB) március 29-én Erdélyi Tudományos Nap Debrecenben címmel előadás-sorozatot rendezett. A DAB meghívásának eleget téve, az Erdélyi Múzeum-Egyesület küldöttsége látogatott Debrecenbe. Az előadásokat az EME frissen létrehozott Akadémiai Testületének néhány tagja, valamint fiatal kutatók tartották. A bevezetőt Egyed Ákos, az EME elnöke, az MTA külső tagja mondta. /EME-küldöttség látogatása Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./2005. április 12.
Az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) testvérszervezetével, az Erdélyi Magyar Ifjakkal (EMI), valamint a többi elszakított terület tagszervezeteinek képviselőivel közösen tartotta április 9-én évi közgyűlését Debrecenben. Kidolgozták könyvgyűjtő akciójuk további lépéseit: a magyarországi EMI közel nyolcezer, zömmel új könyvet gyűjtött össze Délvidék és Erdély fiataljai számára, ezeknek egy része tankönyv. Iskolák és könyvtárak pályázhatnak majd rájuk az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében. A gyűlés döntött arról is, hogy a történelmi Magyarország valamennyi magyar iskolájába és könyvtárába eljuttatják Wass Albert könyveit, az ehhez szükséges anyagi fedezet előteremtése érdekében gyűjtést szerveznek. Tisztújítás volt, az elnökség: Maurer Oszkár (Délvidék) elnök, Ilenczfalvi-Szász Veronika (Magyarország), Strahl Zoltán (Magyarország), Teleki Csaba (Magyarország), Skrivanek Dániel (Felvidék), Soós Sándor (Erdély), Bagoly Zsolt (Erdély) elnökségi tagok. Az EMI nemzeti ifjúsági tábort szervez augusztus 11–15. között Gyergyószentmiklós közelében, a Négyes motelben. /Az Egyesült Magyar Ifjúság elnöksége: Az EMI közgyűlésének zárónyilatkozata. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./2005. április 12.
Április 21-én tíz éve lesz annak, hogy újból felállították Mátészalka és Kocsord között, az egykori harcok helyszínén, a Székely Hadosztály emlékművét. Erre az eseményre emlékeznek a térségben április 22-én. Kőröstárkányban az 1919. április 19-én legyilkolt tárkányi magyarokról emlékezve a Székely Hadosztály sorsát is felidézték. 1919. áprilisában vonultak be a román megszállók a Bihar megyei nagyvárosokba. Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára nyomulnak be, de négy nap múlva már Debrecenben és április végére a Tisza vonalánál sorakoznak fel a román megszálló alakulatok. A megszállókkal szemben a Székely Hadosztály és néhány más alakulat vette fel a harcot. A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel. A hadosztály felszerelése gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott. A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. A Tanácsköztársaság vezetői vörös alakulatokat küldtek ellenük. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Emiatt a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten. A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére az utolsó harcok színhelyén emlékművet emeltek, ezt az 1950-es években a kommunista hatóságok leromboltatták. Újbóli felavatása 1995. április 21-én történt. Koréh Endre tábori lelkész Erdélyért – A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 című könyvében leírta, hogy a Székely Hadosztály harcában Kőröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. A román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni. A románok közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. A református templom előtti téren 91 (más források szerint 93) áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. A kőröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut. A gyilkosok nem elégedtek meg a lövésekkel, volt, akinek kezét, lábát, nyakát is átvágták. 16 évestől 80 évesig, férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Beke György Itt egymásra találnak az emberek című, 1984-ben megjelent könyvében Kőröstárkányt is bemutatta. A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem. A könyvben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Féltek az emberek. Ezt a félelmet csak 1999-re tudták levetkőzni. 1999 augusztusában felállították az emlékművet a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. /Nagy József Barna: Kőröstárkány és a Székely Hadosztály tragédiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./2005. április 12.
A határon túlról érkezett középiskolás diákok szerezték meg az első három helyet a Debrecenben április 9-én rendezett nemzetközi versmondó versenyen. A debreceni és a berettyóújfalui diákok mellett Kassáról, Gyimesfelsőlokról, Szabadkáról, Nagybányáról, Csíkszeredából, Szatmárnémetiből, Nagyberegről és Székelyhídról érkeztek versenyzők. A versenyt Varga Szabolcs, a nagyberegi Református Líceum diákja nyerte. A második helyen Muntán Emese, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja, a harmadikon Szűcs Noémi, a székelyhídi Petőfi Sándor Líceum diákja végzett. /Nemzetközi versmondó verseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 12./2005. április 13.
Tófalvi Zoltán kiegészítette Sylvester Lajosnak a Háromszék 2004. november 5-i számában megjelent írását, amelyben az Angliában élő Szalay Edda segítségével a mártírhalált halt Szalay Attila emlékét idézte fel. A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség 1958. február 22-e és 27-e között látogatott Romániába. Kádárnak az erdélyi magyarság elárulását jelentő beszéde 1958. február 24-én hangzott el Marosvásárhelyen. Ez a beszéd a nacionalista kurzus útjára lépett román hatalomnak felkínálta a lehetőséget, hogy leszámoljon az ,,ellenforradalmár-gyanús”, a magyar nemzeti szabadságharccal őszintén együtt érző erdélyi magyarokkal. Marosvásárhelyen nemcsak azt állította Kállai Gyula, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései a szomszédos államokkal, hanem azt is, hogy a magyar ,,ellenforradalom” elsősorban Romániára jelentett volna óriási veszélyt, hiszen területi követeléseket fogalmaztak meg. Valójában még véletlenül sem fogalmaztak meg területi követeléseket. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjai által megfogalmazott követelések 16. pontjában szerepelt annyi, hogy a nemzetközi fórumokon Magyarország képviselje a határon túli magyarok kérdését is. Kádárék tehát hazudtak, s ugyanakkor követelték az ,,ellenforradalmárok” példás megbüntetését. A küldöttség alig hagyta el Románia területét, a Kolozsvári III. Hadtest Katonai Bírósága 1958. február 27-én a korábbi ítéletekhez viszonyítva példátlanul szigorú büntetéseket rótt ki a Fodor Pál csíkszeredai vasútépítő mérnök nevével fémjelzett perben: a fővádlottat /Fodor Imre, Marosvásárhely 1996 és 2000 közötti polgármesterének édesapját/ 25 évi szigorított börtönbüntetésre ítélte, az ötödrendű vádlottat, Csiha Kálmánt, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspökét pedig tízévi börtönbüntetésre. A 2004. december 5-i népszavazás gyökerei az 1958. évi, nemzetárulásként számon tartott ,,látogatásig” is visszanyúlnak. Kádárék látogatását követően egymás után hozzák a halálos ítéleteket és az életfogytiglan tartó börtönbüntetéseket: a Szoboszlay Aladár római katolikus pap nevéhez kapcsolódó legnagyobb politikai perben tíz személyt ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén. Háromszék két neves személyisége, Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébános és dr. Kónya István Béla ügyvéd is a mártírok között volt. Ugyancsak a kádári ,,látogatás” után került sor az ozsdolaiak perére, amelynek során Szígyártó Domokos molnárt 1959-ben azért ítélték halálra és végezték ki, mert kétszer rálőtt a kollektív gazdaság megalakulását tűzzel-vassal erőltető helyi párttitkárra. Tófalvi most készíti mindkét per teljes levéltári dokumentációját. A Szoboszlay-per levéltári anyaga meghaladja a 30 ezer oldalt, Szígyártó Domokos és négy vádlott-társának a perirata 10 ezer oldal körüli! Külön tanulmány készül a sepsiszentgyörgyi, német származású Hubbes Márton ritkán emlegetett hőstettéről is: a magyar forradalom hatására magyar nemzeti lobogóval vonult végig a város főterén. Nagy Lászlóék a budapesti Petőfi Kör mintájára hozták létre a Kossuth Kört. Háromszék tehát óriási véráldozattal fizetett azért, mert együtt érzett a magyar forradalommal. A Kisborosnyón Damó Gyula tanító jóvoltából felállított emlékmű híven tükrözi ezt a helytállást. A kádári diktatúra első kivégzett hőse – Dudás József – erdélyi volt, Gernyeszegről, illetve Marosvásárhelyről származott. A Corvin-köz legendás hősei, a Pongrácz fivérek Szamosújváron látták meg a napvilágot. Az újabb levéltári kutatások arra is fényt derítettek, hogy sok erdélyi fegyverrel a kezében harcolt a forradalom győzelméért. Köztük van a gyimesbükki Nagy Lakatos János, aki a Miskolc környéki harcokban vett részt. A Szekuritáté itthon azonosította és ítélte el súlyos börtönévekre. Így került sor arra a perre is, amelynek mártírja Szalay Attila 28 éves technikus. A jelenleg is Sepsiszentgyörgyön élő Jancsó Csaba, Bordás Attila, Szabó Lajos jóvoltából a Háromszék olvasói sokat tudnak a Székely Ifjak Társasága nevű szervezetről, amelynek kiskorú diákjai 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848-as honvédemlékművet. Szalay Edda meglepődne, ha olvashatná az édesapjára vonatkozó levéltári dokumentumokat, a vádpontokat. A Szekuritáté által összeállított vádiratokat, a dokumentumait nagy-nagy fenntartással kell kezelni. A Szekuritáté megpróbált hiteles bizonyítékokat is összegyűjteni, s ezeket felnagyítva fogalmazták meg a vádakat. Az 1958/466. számú ügyirat Szalay Attilára vonatkozó dokumentumai szerint Szalay Attila lakatos ellen 1958. április 12-én indította el a nyomozást Fábián Márton marosvásárhelyi szekus főhadnagy. A vád: ,,...a magyarországi ellenforradalmi események idején Szabó Lajossal közösen kommentálták a külföldi rádióadók híreit, felnagyították a Magyar NK ellenséges elemeinek tevékenységét, ellenségesen nyilvánultak meg a népi demokratikus rendszerrel szemben. A beszélgetéseket követően Szalay Attila gyanúsított megegyezett Szabó Lajossal, hogy utóbbi létrehoz egy ellenforradalmi szervezetet, amelynek tagjai nacionalista, sovén érzelmű elemek. Szalay Attila megfogadta, hogy személyesen támogatja a szervezet felforgató tevékenységét, és mindvégig megfelelő tanácsokat ad az ellenforradalmi működésük során.” Szalay Attila egy német márkájú pisztolyt és hozzá tartozó golyókat szerzett. A Szalay Attilát és társai perében a kilenc fiatal névsora: Szalay Attila, Szabó Lajos, Bordás Attila, Gyertyánosi Csaba, Jancsó Csaba, Gyertyánosi Gábor, Jancsó Sándor, Molnár Béla és Sándor Csaba. A vádirat szerint Szalay Attila vezetésével egy nacionalista csoport létrehozta a Székely Ifjak Társasága nevű ellenforradalmi szervezetet. – Az 1956-os, kapcsolódó politikai perek azonos klisék szerint zajlottak. Igyekeztek háromnál több személyt letartóztatni, vád alá helyezni, hogy rájuk süthessék a ,,szervezet” bélyegét. A vádirat sejteti: milyen brutális, szadista módszerekkel próbáltak vallomást kicsikarni a letartóztatottakból. A vádlott-társak kihallgatásainak jegyzőkönyvei alapján állították össze a vádiratot, a vádlott-társak voltak a tanúk. A bírói testület tagjai, az egykori börtönőrök akik halálra kínozták Szalay Attilát, még élnek. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezete elnökének, Török Józsefnek a drámája is bizonyítja, hogy 1965-ben, 1966-ban is ítéltek el erdélyi magyarokat azért, mert tíz évvel korábban együtt éreztek magyarországi sorstársaikkal. A Pongrácz fivérek kiskunmajsai kápolnájában – Tófalvi Zoltán kutatásai alapján – központi helyen látható Erdély 1956-os mártírjainak teljes név- és személyi adatsora. Tófalvi levéltári kutatásai alapján rövidesen elkészül a börtönben agyonvertek, agyonkínzottak teljes névsora is, curriculum vitae-je, köztük a Szalay Attiláé is. /Tófalvi Zoltán: Élő múlt: Kiegészítés a SZIT-perhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12., folyt. ápr. 13./ Előzmény: Sylvester Lajos: Megmaradt a vadság a maga szépségében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2004. nov. 5./2005. április 15.
A magyar–román határszakaszon folyó együttműködést, a fejlesztési lehetőségeket tekintették át a magyarországi Hajdú–Bihar és a romániai Bihar megye országgyűlési, illetve önkormányzati képviselői múlt héten Debrecenben. Korábban a Bihar–Bihor Eurorégió közös turizmus-fejlesztési stratégia elkészítéséről döntött. /Magyar–román határ menti fejlesztések. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./2005. április 16.
Sepsiszentgyörgyön van a közel ezerháromszáz kötetes Shakespeare-könyvtár, ahol hat nyelven található meg a teljes életmű. A könyvtár létesítőjét, a Shakespeare Alapítvány létrehozóját és irányítóját, dr. Nagy Attilát a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai sorába fogadta. Őt Mészöly Dezső Kossuth-díjas költő, műfordító, a Magyar Shakespeare Társaság alelnöke javasolta a tagságra. Mészöly Dezső volt dr. Nagy Attila könyveinek első lektora, és ő írta az előszót három munkájához; az 1988-ban elkészített Kalandozások Shakespeare idő-univerzumában kézirathoz, a 2001-ben megjelent Ezerszer az évezred emberéről, majd a 2002-ben kiadott Shakespeare varázsköpenye alatt című könyveihez. Utóbbi két munkáját angol nyelven is kinyomtatták. Tizenhét ország több neves Shakespeare-kutatója kereste fel Sepsiszentgyörgyöt a Nagy Attila által szervezett nemzetközi találkozók alkalmával. A Nagy Shakespeare Kert, Shakespeare Nagy Magyar Kertje, illetve A Világirodalom Nagy Kertje nevet viselő tervei nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki. Jelenleg a Debrecenben elkészített 2010, Európa fővárosa pályázati dokumentációnak része az egyik terve, a másikat pedig, a Nagy Shakespeare Kertet a Budapest melletti Veresegyházon tervezik megvalósítani. Dr. Nagy Attila reménykedik abban, hogy Sepsiszentgyörgyön megvalósul idővel a Háromszéki Híres Személyiségek Kertje, melyet ő javasolt. /Fekete Réka: Shakespeare bűvöletében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./2005. április 21.
Április 22-én mutatják be Szatmárnémetiben a Scheffler János Lelkipásztori Központban Boros Ernő „Volt minekünk jó életünk, van most nekünk jaj” 1945 – 1949: a szatmári svábok deportálástörténete /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét. A könyv II. díjat nyert a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történelmi Intézete keretében működő Erdély-történeti Alapítvány Erdély történetével és az erdélyi irodalomtörténettel foglalkozó dolgozatok írására hirdetett pályázatán. /Új könyv bemutatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./2005. április 27.
„Adj magyarságot a magyarnak” mottóval indult Debrecenben a szavalóverseny, amelyre határon túli középiskolások is jelentkezhettek. Április 9-én zajlott a verseny. A Vajdaságból, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből érkező vendégeket a szervezők nagy szeretettel fogadták. /Megyaszai Kinga kísérőtanár, Csíkszereda: „Adj magyarságot a magyarnak”. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./2005. április 29.
Gaál András csíkszeredai festőművésznek Győrött nyílt gyűjteményes kiállítása. Elmondta, hogy a győriek a határon túliaknak rendeztek fesztivál, erre hívták meg őt is. Öt esztendeje Gyulán lett volna kiállítása, de akkor a határról visszafordították Gaál András festményeit. Valószínűleg azért, mert a meghívón rajta volt a Magyarok Világszövetségének címere. Akkor Banner Zoltán hiába várta képeit, így azután Banner az üres teremben beszélt Gaál András művészetéről. Banner Zoltán húsz éve a Kriterion Kiadó Műterem sorozatában írt Gaál Andrásról. A könyv már nyomdában volt, de betiltották a megjelenését. 1991-ben Debrecenben, az egyetem aulájában a gyergyószárhegyi művésztelep negyvenkilenc munkával bemutatkozhatott, akkor Banner Zoltán nyitotta meg a csoportos tárlatot és a mostani győri bemutatón is Banner beszélt Gaál képeiről. Banner „szinte mindent tud az erdélyiekről”. Gaál elmondta, hogy a román művészek szeretik a gergyószárhegyi alkotótábort, de ők nem hívnak meg magyarokat saját művésztáborukba. – Gaál András elköltözött Csíkszeredából Marosfőre, de csíkszeredai műtermét megtartotta. /Erdélyi színes regulák. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2005. ápr. 29./