udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
565
találat
lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 ... 541-565
Helymutató:
Debrecen
2005. április 30.
Április 29-én Oláh Lajos, az MSZP Hajdú-Bihar megyei elnöke Kiss Sándorral, a Bihar Megyei Tanács elnökével, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőjével és Lakatos Péter Bihar megyei képviselővel felkeresték Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt. A Debrecen–Nagyvárad közötti vasútvonal helyreállításának támogatását kérték Gyurcsány Ferenctől. A találkozón Erdély és Magyarország, illetve Bihar és Hajdú-Bihar megye együttműködési lehetőségeiről volt szó. /RMDSZ-es politikusok Gyurcsánynál. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./2005. április folyamán
Az elmúlt évben megjelent egy tanulmánykötet: Tanulmányok Kányádi Sándorról /Debreceni Egyetem, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2004/, ebben ötvenöt kritika, tanulmány, műelemzés, portré sorakozik Kányádi Sándor költőről. Csoóri Sándorról, Sütő Andrásról, Szilágyi Istvánról szóló tanulmánykötetek után ez a negyedik monumentális antológiája az egyetemi kiadónak, amely élő klasszikusokat állít középpontba. /Elek Tibor: A költői népszerűség titka. = Irodalmi Jelen (Arad), ápr./2005. május 7.
Május 6-án Debrecenben Debrecen Polgármesteri Hivatala, valamint a Maros Megyei Tanács Befektetési lehetőségek Székelyföldön címmel szervezett konferenciát. A rendezvényen előadást tartott Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter. Zömében vállalkozók jöttek el. /Befektetési lehetőségek Székelyföldön. Konferencia Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./2005. május 7.
Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész szinte folyamatosan munkában található műtermében. Nemrég felavatták Debrecenben Wass Albert emlékplakettjét. A Magyar Művészeti Akadémia /MMA/ neki ítélte 2005-ös Koller-díjat, melyet Budapesten vett át. Most készíti el Szent István király egész alakos szobrát, mely nyáron már Kiskunfélegyháza központi részében fog állni. Marosszentkirályon megcsodálható Hunyadi László Szent István szobra, de annak felavatása óta eltelt néhány év, azóta a művész maga is változott, ez tükröződik majd új alkotásában. /N. M. K.: Koller-díj Hunyadi Lászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./2005. május 9.
Több rendbeli segítséget kértek a magyar miniszterelnöktől a bihariak, erről Lakatos Péter parlamenti képviselő számolt be, aki Kiss Sándorral, a Bihar megyei RMDSZ elnökével a közelmúltban járt Budapesten, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közbenjárását kérje a Nagyvárad-Debrecen közvetlen vasútvonal újraindításáért. A képviselő szerint a két bihari régió közti kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze lehetne a 72 kilométeres vasútvonal visszaállítása. A vasútvonal a trianoni határmódosítással szűnt meg. Ígéretet kaptak, hogy hamarosan mindkét kormány megvitatja a Debrecen-Nagyvárad közti közvetlen vasúti közlekedés újraindításának lehetőségét. /(Lakatos-Balla Tünde): Bihari küldöttség Gyurcsány Ferencnél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./2005. május 11.
Román–magyar üzletember-konferenciát rendeztek Debrecenben a székelyföldi befektetési lehetőségekről. Borbély László területrendezési miniszter Befektetési lehetőségek a Székelyföldön címen tartott előadást. Elmondta, míg a 2001 és 2004 közötti időszakban az akkori kormány Erdély számára 98,77 milliárd lejt különített el infrastruktúra-fejlesztésre, a havasalföldi megyék összesen 114,064 milliárd, a moldvaiak 132,318 milliárd, a dobrudzsaiak pedig 267,107 milliárd lejt kaptak hasonló célból. Hangsúlyozta: 2007 és 2013 között jelentős uniós forrásokra lehet majd pályázni Romániában, ahhoz viszont, hogy a pénzek lehívhatók legyenek, pályázni képes befektetőkre lesz szükség. „Ebben számítunk önökre” – zárta előadását Borbély. – Tulajdon-tudás-tranzit-turizmus-tartás – fogalmazta meg az „5T” elvét előadásában Matolcsy György volt gazdasági miniszter, a budapesti Növekedéskutató Intézet igazgatója. Matolcsy hangsúlyozta: a Kárpát-medencei földterületek magyar tulajdonban tartása egyre nehezebb feladat, amióta a főleg olasz befektetők földvásárlása Erdély-szerte elterjedt. A „tranzit” címszó alatt az autópályák építésének fontosságát hangsúlyozta. „Ausztria ma már csak jövedelme 8–10 százalékát köszönheti az idegenforgalomnak, de kezdetben ez az arány magasabb volt. Ezt az utat kell követnie a Székelyföldnek is” – tette hozzá. A „tartás” kapcsán figyelmeztetett: rossz kompromisszumokat nem szabad kötni, a közösségi méltóság pedig olyan célok révén tartható, mint a területi autonómia. Geréb László, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) székelyudvarhelyi képzési központjának ügyvezető igazgatója a belső tényezők – vállalkozóbarát gazdaságpolitika, infrastrukturális fejlesztések, lakossági derűlátás – fontosságát hangsúlyozta. Halász János, az ITD Hungary Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. romániai hálózatának vezetője igazat adott Matolcsy Györgynek abban, hogy a magyar kormánynak nincs koherens határon túli stratégiája. /Salamon Márton László: Debrecenből kéne jönni… = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./2005. május 26.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitára reagált: a/ Bíró Béla a főszerkesztőhöz, Parászka Borókához szóló levelében jelezte, kérésük ellenére nem akar hozzászólni a Sütő-Földes-ügyben folyó vitához, mert ez „voltaképpen az ún. népi-urbánus ellentétekről szól, s melyet résztvevői ráadásul a kommunista hatalmi harc eszközeivel folytatnak le, mindenkit elkerülhetetlenül bemocskol.” Azért hozzászólt, minősített, Sütővel kapcsolatban megjegyezte: „semmi értelme egy beteg oroszlánt megrugdosni.” Továbbá Sütő „kifulladt tehetségekből és frusztrált értelmiségiekből (határokon innen és túl), olyan – jól mozgósítható és hatékony – véd- és dacszövetséget alakított ki és tart fenn maga körül, mely a Mester megvédelmezésére bármikor hajlandónak és képesnek mutatkozik.” /Bíró Béla: Kedves Boró! =A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ b/ Cs. Nagy Ibolya emlékezett: Sütő András a Szemet szóért és a Heródes napjai című munkáit régi írógépén készült formában küldte el a debreceni Csokonai Kiadóba. Így cáfolni tudja Kuszálik Péter szakszerűtlen, mélyen rosszindulatú kijelentését, amellyel kivetné az irodalomból mindkét Sütő-művet mondván: „egyszerűen hamisításnak lehet tekinteni az egész kötetet”. Valójában Sütő javításait szintén jelölték a könyvben, az olvasó tudomására hozták a kiegészítéseket. Kuszálik Sütő-utálatában mindenkit – aki neki nem teszik – hazugnak, félrevezetőnek, hamisítónak nevez. Egyébként Márkus Béla Heródes-kritikájában szó sincs arról a következtetésről, amit Kuszálik a szájába ad: hogy „megkérdőjelezné a naplók hitelességét”. Cs. Nagy Ibolya megállapította: a diktatúra „pártdalai (és prózája) mögött hosszabb-rövidebb ideig, kevés kivétellel ott nyüzsgött szinte mindenki, Páskánditól, Földes Lászlón, Székely Jánoson, ideig-óráig Kányádi Sándoron, Lászlóffy Aladáron, Szilágyi Domokoson és másokon át Sütő Andrásig…” Cs. Nagy Ibolya feltette a kérdést: Milyen eljárás az, hogy „egyik emberből, például Földes Lászlóból korunk hősét, a század áldozatát növesztünk, elfelejtve épp tőle idézgetni – újra és újra – nagy passzusokat a süket párthandabandáiból; a másikból, Sütő Andrásból meg mindenestől hazugot, becstelent, kollaboránst, feljelentőt nyomorítunk?” Cs. Nagy Ibolya emlékeztetett, hogy a vitában megszólalt az akkori pártgyűlés jegyzőkönyvének vezetője /Dáné Tibor/, ebből kiderült, hogy a jegyzőkönyvet többször átírták, megváltoztatták. Ekkor csend lett, de senki sem kért bocsánatot. /Cs. Nagy Ibolya: Körtánc – a kályha körül. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ c/ Közölték Sütő András korabeli, Földes László elleni feljelentését. Ebben szó esik arról, hogy Földes László az ideológiai és politikai tévelygések egész sorozatát követte el. /Sütő András: A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./ d/ Stefano Bottoni megírta, hogy a „Földes-vita kapcsán többen fogalmazták meg azt a kritikát, hogy a kelleténél nagyobb teret szenteltem egy nem túlságosan súlyosnak mondható esetnek, egy olyan konfliktusnak, amelyik a nomenklatúrán belül zajlott, és aminek nem voltak (annyira) súlyos következményei.” Utólag belátja, hogy valóban nem Földes Lászlóról kellett volna beszélnie, hanem valaki másról. Sántha Antal katolikus pap volt például az egyetlen katolikus pap, akiről valaha is több oldalon át cikkezett a Scinteia /az akkori román központi pártlap/ 1958. december 25-én (és a Scinteia nyomán az összes romániai napilap). Őt ugyanis vádolta a párt, az állambiztonság, majd a bíróság, hogy pedofil. A Magyar Autonóm Tartományi Pártbizottság Titkársága pontos utasításokat adott, hogy kiknek kell megjelenniük a tárgyaláson, főleg gyermekes anyáknak. Sántha Antalt 12 év fogházra ítélték. Miért pont őt választották? A párt egyszerre akar Márton Áronra és híveire lecsapni, szabadulása után új lakhelyén (Mikóújfaluban) is hittanórákat tartott, és eközben magyar történelmet és irodalmat is tanított. Erre a hatalom egy amatőr színjátszócsoportot küldött a faluba, 1974-ben, és előadatott egy darabot, a Csodát. A Csoda egy erkölcstelen, maradi, előítéletes papot parodizált. Sántha Antal azonban a sok megaláztatás után sem hagyta magát, és a templomban kiátkozta a színjátszó társaságot. Erre a megyei pártbizottság határozatot hozott arról, hogy február 21-én a Megyei Tükörben a színdarabot dicsőítő cikk jelenjen meg. A cikket Magyari Lajos szerkesztőnek kellett aláírnia. Bottoni feltette a kérdést, meg tudna-e bocsátani? Főleg ha elmarad a bocsánatkérés, sőt annak szándékát sem látja. /Stefano Bottoni: Egy marslakó naplója. 1958. december 25. = A Hét (Marosvásárhely), máj. 26./2005. június 1.
Többnemzetiségű részvétellel zajlott május 27-29-e között a III. Regionális Simonyi Napok rendezvénysorozata. Túri Gábor, Debrecen alpolgármestere, a civil kezdeményezés fontosságát emelte ki. Debrecenben összeszokott csapat bonyolította le az ünnepi eseményeket. A Nagyvárad–Debrecen útvonalon tartott futóverseny fináléja népes közönséget vonzott. Debrecenben sikeresek voltak az előadások, fellépett többek között a simonyifalvi Leveles tánccsoport és a nagyzeréndi iskola kórusa. A nagyváradi Szigligeti Színház ünnepi előadása méltó befejezése volt a debreceni Simonyi Napoknak. /Együtt az európai úton. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./2005. június 15.
Június 12-én, vasárnap Kálmándon a település Amerikából hazalátogatott legnevesebb fia felavatta azt a róla és feleségéről „Dr. dr. Joseph és dr. Traute Solomayer Lelkipásztori és Közösségi Ház”-nak elnevezett létesítményt, melynek költségei nagyobb részét ő, kisebb részben a helyi tanács fedezte. Solomayer 1922-ben látta meg a napvilágot Kálmándon, Szolomayer József földműves gyermekeként. 1941-ben sikerrel felvételizett a debreceni Tisza István Tudományegyetem orvosi fakultására. Közbeszólt a háború, és tanulmányait Ausztriában fejezte be, orvosi pályáját itt kezdte. 1951-ben Amerikába költözött, Clevelandben telepedett le. Magas tisztségeket töltött be, a rákkutatással kapcsolatos tudományos felfedezéséért nemzetközi elismerésben részesült, szakkönyveket publikált. Jelentős vagyonra tett szert. Azt tartja, hogy „akinek a jó Isten sokat adott, annak kötelessége abból másoknak is juttatni”, ezért szülőfaluja, Kálmánd lakosaival a messzi távolból is törődik. A közelmúltban vagyona jelentős részét végrendeletileg „a kálmándi iskolára, óvodára, egyházra stb. általában a kálmándi népre” hagyta. Egy svájci bankban helyezett el egy nagyobb összeget, annak eldöntését pedig, hogy az évente esedékes kamatot mire költsék, helyi lakosokból összeállított kuratóriumra bízta. /Boros Ernő: Világhírű amerikai vendég és avatóünnepség Kálmándon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./2005. június 17.
„Az 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ ugyan nincs monopolhelyzetben, hiszen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Kriza János Társaságnál is folyik tudományos kutatás, de nem titok, hogy az EME erdélyi magyar akadémiává, tudományos kutatóintézetté akar alakulni” – magyarázta Egyed Ákos történész, az EME elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. Azonban az EME szinte kizárólagosan magyarországi forrásokból működik. A magyar állami költségvetéstől függő keretből az EME pillanatnyilag 12 belső kutatót foglalkoztat, emellett az MTA Domus Hungarica programjában nyertes, néhány erdélyi szakember 1–3 hónapig részesülhet kutatási ösztöndíjban. Egyed Ákos szerint mindez még akkor is kevés, ha több erdélyi szakértő az EME ajánlását is élvezve végezhet egyéni kutatómunkát. „Ilyen körülmények között nagy a lemorzsolódás, és sérül az utánpótlásképzés” – vázolta az EME elnöke. „A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, a biológia-, fizika- és kémia-, az orvostudományi, műszaki, jogi és társadalomtudományi, a matematika- és informatika-, valamint agrártudományi szakosztályokat működtető EME csak akkor válhat a romániai magyar tudományosság akadémiájává, és hosszú távon csak úgy maradhat fenn, ha kiemelt támogatásban részesülve az MTA területi intézményévé válik, és kapcsolatot létesít a Román Akadémiával” – tette hozzá. Csucsuja István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem karának dékán-helyettese szerint a kutatási támogatások rendszere tulajdonképpen „partizánakció”. A tudományos történetkutatás bel- és külföldi forrásai nagyrészt elapadtak, így sem a tanároknak, sem a tanársegédeknek, illetve doktorandusoknak nem adódik lehetőségük a kutatásra. A BBTE magyar történészei korábban az Országos Kutatási Tanács (CNSIS) pályázatain szereztek munkájukhoz pénzt, de két esztendeje ez a forrás is elapadt. Az egyetemnek nincsenek kutatást segítő belső pénzügyi forrásai, ráadásul az MTA Bolyai-ösztöndíjaihoz sem jutnak már hozzá. Mostanában egyetlenegy lehetőséggel, az MTA Domus Hungarica pályázati programja révén szerzett forrásokkal kell beérniük. „Általában 40-50 millió lejről van szó, ami azonban legfeljebb 2-3 ember nagyon rövid ideig tartó kutatásához elegendő”. Az erdélyi magyar történészeknek azt róják fel a magyarországiak: nem kutatnak eleget, de ezt a szűkös anyagi háttér nem teszi lehetővé. Valamivel előnyösebb helyzetben vannak a társadalomkutatók. A BBTE szociológia karának dékán-helyettese, Horváth István szerint a szociológiai kutatás egyrészt nem túlzottan infrastruktúra-igényes, másfelől pedig be tudnak kapcsolódni olyan programokba, amelyek keretében „kisebb” témákhoz is tudnak gyűjteni adatokat. Az igazán nagy reprezentativitású kutatásba legtöbbször bele sem kezdenek, mert támogatásuk nem folyamatos. Horváth szerint a mai állapotok távolról sem felelnek meg a kutatási ideálnak, de az 1990-es évek elejéhez képest óriási előrelépés tapasztalható. „Ráadásul – tette hozzá Horváth István – a mi erdélyi magyar kulturális sajátosságainkból azáltal is hasznot lehet húzni, hogy a munkánk mind a támogatások, mind az eladhatóság szempontjából magyar és román irányban egyformán működtethető.” Brassai Zoltán professzor, a Sapientia – EMTE tudományos tanácsának elnöke, a Kutatási Programok Intézetének igazgatója sem tartja elegendőnek a kutatásra fordított keretet. Az EMTE a Sapientia Alapítvány révén évi kétmilliárd forintos támogatást kap a magyar államtól. Az összeg 85-90 százalékát egyetemfejlesztésre fordítják, kutatásra, doktori ösztöndíjakra, illetve könyvkiadásra 5-6 százalék, azaz 100-120 millió forint jut. Ennek 60 százalékát belső, 10 százalékát vegyes, 30 százalékát pedig külső kutatásokra irányítják. Brassai professzor összehasonlításként az évi 27 milliárd forintból gazdálkodó debreceni, illetve a 20 milliárd forintos kerettel rendelkező miskolci egyetemet említette, az EMTE ennél jóval szerényebb, 5-6 milliárd forintos kerettel is beérné. Miközben az erdélyi kutatók külső forrásokat keresnek, a Communitas Alapítvány idén sem hirdetett pályázatot munkájuk támogatására. Takács Csaba, a Communitas kuratóriumi elnöke, az RMDSZ ügyvezető elnöke elismerte: a panasz jogos, a kutatók elvárása indokolt. Szerinte a Román Tudományos Akadémia irányában sem szabad elzárkózni. „Az MTA nem tudja felvállalni a feladatok sokaságát, de partner abban, hogy a határon túli magyar kutatás megtalálja útját és helyét a nemzetközi rendszerben” – jelentette ki Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Tudományos Titkársága elnöki bizottságának titkára. 1990-ben még a határon túli magyar szakemberek számbavétele volt a fő tennivaló, ma már közös programokban közös kutatásokat végeznek. Az MTA idén 110 millió forintot fordít a határon túli magyar tudományos kutatásra. Az összeg több mint a fele Erdélybe megy, de ez korántsem elég. Tarnóczy Mariann szerint nemcsak magyar, más nyelvű kiadványaikban is közölniük kell a magyar kutatóknak munkájuk eredményeit, ezáltal tudnak bekapcsolódni abba a nemzetközi rendszerbe, amelyben a szélesebb körű ismertség mellett a kutatás támogatásának további forrásai is elérhetők. „Ezért fontos, hogy a határon túli magyarság felépítse saját intézményrendszerét, meghatározza annak sajátos céljait, elképzeléseit, prioritásait. Ebben az MTA partner, akárcsak azokban a kutatási programokban, amelyeknek adott részei azonosak a határon túli magyar kutatókéval” – mondta Tarnóczy Mariann. /Benkő Levente Nagy feladatok kevés pénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./2005. június 18.
Mádl Ferenc reméli, Románia reménybeli uniós tagsága lehetővé teszi, hogy a Partium ismét kialakítsa valaha jól működő kapcsolatrendszerét, hangsúlyozta a köztársasági elnök Partium, az európai régió című konferencián Debrecenben, június 17-én. Mádl Ferenc szerint a Partium újjászületése a térség integrációját is szolgálja. A tanácskozáson Tőkés László református püspök a Partium újjászületéséről szólva hangoztatta: egy nagy múltú történelmi-kulturális régió újraegyesítése zajlik gazdasági, egyházi, kulturális téren egyaránt. Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a „december 5-i visszás népszavazásra” utalva, arra válaszként értékelte, hogy a debreceni tanácskozáson együtt vannak az itthoni és a határon túli magyarok. Emlékeztetett a zsinat legutóbbi döntésére, amely egyetemes egységnek tekinti a magyar református közösségeket, és a legfontosabb célnak a magyar református integráció teljes megvalósítását nevezte. A köztársasági elnök Debrecenből továbbutazott a Partiumba; június 17-én és 18-án Szatmár, Szilágy és Bihar megye vendége. /Partium, az európai régió. Romániai látogatáson Mádl Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./2005. június 18.
Marosvásárhelyen a Bernády Házban megnyílt Láng Eszter és Sáli Róza festményeinek kiállítása. Láng Eszter 1968-ban szüleivel együtt költözött Erdélyből Debrecenbe, Sáli Róza Mezőberényből indult. Számtalan kiállítás áll mögöttük, magyarországi és európai, sőt amerikai tárlatok résztvevői, rendszeresen megmérettetik művészetüket a magyar országos seregszemlén, a Pasztellfestők Társaságának tagjai. Láng Eszter verset ír, kritikákat közöl rangos folyóiratokban, végzettsége szerint bölcsész, festő férje (Torok Sándor) mellett bontakozott ki tehetsége; Sáli Róza a szegedi Tanárképző Főiskolán portréfestőnek indult, de az absztrakt világa elcsábította, most keresi a hidat, az átjárót a két part között. /Sebestyén Mihály: A sejtetés művészete. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./2005. június 20.
Mádl Ferenc leköszönő köztársasági elnök Szatmár megye vendége volt június 17-18-án. A vele együtt érkező Tőkés László püspökkel és Szatmárnémetiben Szabó István megyei tanácselnökkel, Riedl Rudolf alprefektussal, Ilyés Gyula polgármesterrel és a helyi közélet más vezetőivel találkozott. Arról beszéltek, hogyan lehetne a határ két oldalán lévő települések és a lakosság közti együttműködést, visszaállítani, amely valamikor ebben a régióban is jól működött, s amihez Románia EU-s tagságával újból jó esély adódik. Délelőtt Debrecenben ugyancsak e témakörben tartottak konferenciát, amelyen részt vett a két nagyváradi püspök, Tőkés László és Tempfli József is. A szatmári találkozó ennek a folytatása volt. A Láncos-templom a köztársasági elnök tiszteletére zsúfolásig megtelt. Sipos Mikilós esperes mellett ott ült Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök, s a padsorokban pedig a város három magyar líceumának tanárai és diákjai voltak. Tőkés László püspök kifejtette, hogy új lendületet kell adni a Partium fejlődésének, s maximálisan kihasználni az EU-s csatlakozás nyújtotta előnyöket. Beszélt a Szatmárnémetiben kialakítandó Református Iskolaközpontról, melyben a Partiumi Egyetemnek is kihelyezett tagozatai lesznek. Mádl Ferenc kifejtette: „Örömmel jöttem ide, mert bízom abban, hogy ez is kifejezi lelki és szellemi összetartozásunkat. Remélem ez a látogatás is felhívja a figyelmet a Partiumra, s vele a határokon átívelő együttműködés fontosságára.” Mádl Ferenc ellátogatott a püspöki palotába, ahol Schönberger Jenő püspök fogadta, majd Kónya László tanár, főtanfelügyelő-helyettes kíséretében a közeli Szárazberekre ment, ahol megkoszorúzta Bocskai István két éve felállított szobrát. Innen látogatása következő állomáshelyére, Zilahra kocsizott kíséretével. /(Sike Lajos): Mádl Ferenc Szatmárnémeti vendége volt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./2005. június 20.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, illetve a zilahi gyülekezetek által szervezett, a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával Zilahon kétnapos /június 18-19./ konferenciát tartottak, ezzel a nagy múltú partiumi terület felemelkedéséhez kívántak hozzájárulni. Meghívták Mádl Ferenc köztársasági elnököt. A Szilágyság – arccal Európa felé címet viselő egyházi, közéleti és tudományos konferencia célja: elindítani egy átfogó területfejlesztési stratégia kidolgozását. A rendezvény három szekcióülésen részletezte az egyházi élet és oktatás, a kultúra és történelem, illetve a gazdasági és vidékfejlesztési gondokat. Neves magyarországi előadók mellett szilágysági szakembereket is felkértek a helyzet értékelésére. Szabó István, Szilágy megye helyettes főtanfelügyelőjének adatai szerint tíz év alatt 19 százalékkal csökkent a magyar óvodába járók száma. Az elemi iskolások esetében a csökkenés még nagyobb, 28 százalékos. Nincs messze az az időszak, amikor a gyermekek létszámának csökkenése a líceumokban is érezteti majd hatását. Ugyanakkor tíz évvel ezelőtt 158 magyar gyermek járt román nyelvű óvodába, mára azonban létszámuk 324-re duzzadt. A tanácskozás második napján részt vett Mádl Ferenc is, aki a debreceni és a szatmérnémeti hasonló tárgykörű konferencia után érkezett Zilahra. Mádl elnök a vidék történelmi és kulturális jelentőségét hangsúlyozta. Ez a „hepehupás Szilágyság” határozta meg Ady Endre egész életművét, és ennek a tájnak köszönhetjük a Wesselényi család több nemzedékének tevékenységét. Látogatása a magyar közösség erőfeszítéseinek elismerése, amelyet anyanyelvének, nemzeti önazonosságtudatának, hagyományainak és kultúrájának megőrzéséért folytatott – mondotta. A szilágysági születésű Matolcsy György közgazdász vázolta a lehetséges erőforrásokat. Mádl Ferenc megkoszorúzta a város főterén álló Wesselényi-szobrot, majd meglátogatta a Wesselényi Kollégium egykori épületét, amelyben jelenleg a Silvania Gimnázium lakik, az intézményben két-két magyar tannyelvű párhuzamos osztály is működik. Mádl Zilahról hazafelé menet megállt Szilágysomlyón, és Érmihályfalván is, ahol a helyi vezetőség tagjaival találkozott. /Józsa László: Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./2005. június 25.
Június 24-én a Szent Anna-tónál megkezdődött az erdélyi magyar iskolák nyári Testnevelés és sporttalálkozója a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége keretében működő Testnevelés-Sport Tanítás Alapítvány szervezésében. Borbáth Istvánék tizedik alkalommal szervezik a találkozót, idéntől a debreceniek is eljönnek. Először sátorverésben mérték össze tudásukat a diákok, június 25-én főző- és a jelmezversenyt rendeznek, majd tó körüli futóverseny is lesz. /Dobos László: Sátortábor a Szent Anna-tónál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./2005. július 4.
Július 2-án Kolozsváron a rangos Gy. Szabó Béla Galéria adott otthont két magyarországi pasztellfestő bemutatkozásának: Láng Eszter Debrecenből és Sáli Róza Budapestről hozta el munkáit. Láng Eszter Korondon született, Sáli Róza mezőberényi születésű. /Forró Ágnes: Meghívó egy repülésre. Vándorló pasztellfestők. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./2005. július 5.
Szaruhártyabankot és -átültetési központot létesít a budapesti Segítő Jobb Alapítvány Nagyváradon. Kalmár László, az alapítvány elnöke elmondta, azért választották a mintegy egymillió eurós beruházás színhelyéül a Körös-parti várost, mert hagyományosan jó kapcsolatot ápolnak az itteni orvosi egyetemmel, illetve az egyházakkal. A város nagyon közel fekszik Debrecenhez, és ez megkönnyíti, hogy szakmailag is patronálhassák a szemműtéteket végző intézményt. Kalmár László hozzátette, az elmúlt tizenöt évben évente több tízmillió forintot költöttek a határon túli szaruhártya-átültetésre szoruló betegek magyarországi kezelésére. Az egészségügyi központ számára a nagyváradi római katolikus püspökség ajánlotta fel egyik, a közelmúltban visszakapott ingatlanát, havi egy euró szimbolikus bérért. /Balogh Levente: Segítő Jobb Alapítvány. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./2005. július 8.
Több külföldi és hazai határ menti település fog együttműködni a környezeti katasztrófák (árvizek, szennyeződés stb.) megelőzésében annak az INTERREG programnak a keretében, melyet a résztvevők vitattak meg Aradon, a városházán. Az idén tavasszal Debrecenben bemutatott AWARE (2005 2007) nevű projektben helyi szinten az Arad Megyei Tanács és az Arad Megyei Sürgősségi Helyzetek Felügyelősége vállalt partnerséget. A mostani aradi tanácskozáson a helyi illetékesek találkoztak a projekt hollandiai (Zeeland tartomány) vezetőivel. A kivitelezéshez több mint 1 millió euró szükséges, ennek mintegy felét az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF), másik felét az uniós, illetve még nem uniós partnerek állják. A résztvevők Románián (Arad és Bihar megyén) kívül Belgiumból (Nyugat- és Kelet-Flandria), Nagy-Britanniából (Essex és Kent), Litvániából (Taurage), Magyarországról (Hajdú-Bihar) és Oroszországból (Sovetsk) származnak. /(Sólya): Határ menti települések vezetői találkoztak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./2005. július 13.
Dr. Szőts Dániel, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, a Kárpát-medencei Magyar Református Generális Konvent tagja hazaérkezett a konvent debreceni gyűléséről. A debreceni gyűlésen jóváhagyták, hogy a magyarországi református egyház az egyháztagság fogalmát kiterjeszti a határon túl élő magyar reformátusokra is. A döntést a határon túli egyháztestek is megvizsgálják, és törvényeikben hasonló módon végrehajtják a szükséges változtatásokat. Dr. Szőts Dániel kiemelte Bölcskei Gusztávnak, a magyarországi zsinat lelkészi elnökének személyes kezdeményezését. A református egyházat, akárcsak a többi történelmi magyar egyházat, a jelenleg kormányon lévő pártok szószólói és a magyar kormány részéről több durva támadás érte. Az ominózus 2004. december 5-i népszavazás nemzeti egységet romboló szégyenteljes akciói mellé felzárkóztak az ötszáz református lelkész magyarországi és erdélyi szereplését ,,elítélő”, az egyházi ügyekbe durván beavatkozó pártvezetői és kormányzati kísérletek is. /Sylvester Lajos: Egyik öröme mosolygóssá teszi a másik arcát (Magyar Református Generális Konvent Debrecenben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./2005. július 19.
A Rákóczi Alapítvány pályázatot hirdetett meg Kanadából határon túli magyar gyerekeknek, hogy jobban megismerhessék az anyaországot. A táborban kb. 135-en voltak, Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről. A gyerekek 16 napot tölthettek Magyarországon, a Magyarságismereti Mozgótáborban. Nagyon sok helyre elvitték őket, voltak Budapesten, Pécsen, Debrecenben, Miskolcon, Kecskeméten, Ópusztaszeren, Székesfehérváron, Aggteleken stb. /Simon Izabella, X. osztályos tanuló, Református Kollégium: Rákóczi-tábor, legszebb vakáció. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./2005. augusztus 6.
A magyarországi Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Szövetsége és a Debreceni Hőszolgáltató Rt. 17 nagy teljesítményű számítógépet és 3 lézernyomtatót tartalmazó adományt juttatott el Csíkkozmásra, a Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT) által elindított Hargita Háló rendszerben működő teleházak számára. A csíkkozmási ifjúsági szervezet, a KOMISZ vezetője, Szántó László megköszönte az adományt, amelyből tíz gép és egy nyomtató a kozmási teleházban marad, hármat Kovászna megyei, illetve négyet más csíki teleházak kapnak meg. /Magyarországi adomány a teleházak számára. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug.6./2005. augusztus 9.
Anyagi források híján a tizenöt éves múltra visszatekintő Ady Akadémia Debrecenben idén csak az orvosi szekciója számára tudta meghirdetni a hagyományos továbbképzést a határon túli magyar értelmiségieknek – hangzott el augusztus 8-án a nyitóülésén. Az elmúlt 15 év alatt összesen hétszázötven résztvevője volt az évente sorra kerülő rendezvénynek. Orosz István történész professzor, az Ady Akadémia alapító elnöke elmondta, nem szeretnék, hogy a tizenöt éves folyamat véget érjen, és jövőre új struktúrát alakítatnak ki, amely lehetővé teszi, hogy uniós forrásokat is igénybe vehessenek. /Ady Akadémia: az idén csak az orvosi szekcióra jutott pénz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./2005. augusztus 22.
Az Ablak Európára rendezvénysorozat keretében a debreceni virágkarnevál néhány résztvevőjének, több helyi virágkompozíciónak, illetve Bihar megyei tánccsoportok bemutatóinak örülhettek augusztus 21-én a váradiak a központi parkolóban. „Három éve láttam először Debrecenben a virágkarnevált, és azóta dolgozom azon, hogy ezt a váradiak is megcsodálhassák. Most sikerült legalább a rendezvény egy kis szeletét idehozni” – mondta el a Krónikának Bíró Rozália alpolgármester. A két települést testvérvárosi kapcsolat köti össze, és Nagyváradnak fontos szerepe van a pályázatban, amellyel Debrecen szeretné elnyerni a 2010-es Európa kulturális fővárosa címet. A bihari virágkarnevál Nagyszalontára is eljutott, ahol a lakosság megcsodálhatta a híres Csonka-torony virágból kirakott mását. A virágkompozíción kívül látható volt Nagyszalonta címere, zászlók és olyan feliratok, amelyek a település alapításának jövőre esedékes 400. évfordulóját hirdették. /Kiss Csaba, Rostás Szabolcs: Labanckergetés Váradon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./2005. augusztus 26.
Székelyudvarhely árvíz sújtotta negyedébe augusztus 25-én megérkeztek Debrecenből azok a vízügyi szakemberek, akik segítenek a pincékben rekedt víz eltávolításában. Hoztak szivattyúkat és a kisegítő berendezéseket. Addig maradnak a helyszínen, amíg valóban tudnak segíteni. /Debreceni segítség Székelyudvarhelynek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./2005. augusztus 29.
„A millecentenárium idején sokféle állítottak szobrot Szent Istvánnak, de a jelen alkalom mindenképpen különleges. Állam- és egyházalapító királyunk ezer szállal kötődik a térséghez, hiszen e vidék az elsők között volt, ahol Szent István emlékét és ereklyéit őrizték” – emelte ki Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul a nagyvárad-bihari katolikus püspökség ezeréves fennállása alkalmából leleplezett Szent István-szobor avatóünnepségén. A Bihar faluban augusztus 28-án tartott avatón részt vett számos helyi, megyei és külföldi személyiség, többek közt Bosák Nándor debreceni katolikus püspök, valamint Mikola István, a magyarországi Kereszténydemokrata Néppárt képviselője is. Az ünnepség keretében Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök mondott misét, aki a szobor leleplezése után emlékérmeket és -plaketteket adott át mindazoknak, akik anyagi és erkölcsi támogatásukkal hozzájárultak a méltó emlék állításához. A tavaly elhelyezett alapkőre nagyszabású ünnepség keretében került fel Sántha Csaba szovátai szobrász 2,1 méter magas alkotása. Az impozáns bronz műalkotás egyméteres gránitalapzaton, a Bihar megyei település közterén kapott helyet. /Bakk-Dávid Tímea: Felavatták az egyházalapító szobrát az ezeréves Biharban. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./2005. augusztus 30.
Lassan kezd helyreállni a rend Székelyudvarhely legnagyobb károkat szenvedő, szombatfalvi városrészében. A víz alá került mintegy ezer lakóházból a helyi tűzoltó-alakulat, valamint a debreceni tűzoltók segítségével kiszivattyúzták a vizet az elárasztott helyiségekből, de ami maradt – iszap, sár –, nehezen birkóznak meg a lakók. Sár, iszap, törmelékek, illetve megrongálódott használati tárgyak, ruhaneműk, valamint bútorok, ágyak, szekrények, asztalok állnak elszállításra várva. /Szász Emese: A károk elhárításán dolgoznak Szombatfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 30./2005. augusztus 30.
Augusztus 25-én indult útnak a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum tizenöt tagú küldöttsége azzal a szándékkal, hogy 1100 km-t megtéve Magyarországon kerékpárral érintse a Bolyai nevet viselő oktatási intézményeket. Nagyváradtól kezdték a kerékpártúrát. Szeretettel várták a küldöttséget Debrecenben és Szerencsen is. /Jó úton a Bolyaisok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./2005. szeptember 13.
A Partiumi Keresztény Egyetem fejlesztési stratégiájában már a kezdetektől fogva célkitűzésként szerepelt a mezőgazdasági képzés elkezdése. A bukaresti Országos Akkreditációs Bizottság vitatható módon kétszer is megtagadta tőlük erre a működési engedély megadását. Most a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara és a Partiumi Keresztény Egyetemet fenntartó Pro Universitate Partium Alapítvány együttműködésével a 2005/2006-os tanévben megindulhat a nagyváradi magyar nyelvű agrárképzés. A képzés a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karának kihelyezett tagozatán indul, levelező tagozaton, 50 fővel. Az előadásokat debreceni tanárok tartják, a gyakorlati oktatást Nagyvárad környéki mezőgazdasági termelőegységekben szervezik meg. Hároméves tanulás és sikeres diplomavizsga után a végzettek a Debreceni Egyetemtől kapnak BSc diplomát, ennek honosítása után elhelyezkedhetnek, vagy pedig folytatják tanulmányaikat az újabb két-három éves szakosodás irányában. /Indul a magyar agrárszakember-képzés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./2005. szeptember 16.
Keszeg Vilmos néprajzkutató a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vezetője egyetemi oktató, tudományszervező és kutató. Az egyetemi oktatás a kutatással összekapcsolódik, vallja. Tagja egy európai szintű néprajzos-antropológus-történész kutatócsoportnak, tagjai tizenöt országból verbuválódtak. Idén jelent meg Keszeg Vilmos Aranyosszék népköltészetéről szóló munkája. A néprajzos képzés több évtizedes kimaradása a romániai társadalmat leszoktatta arról, hogy egy ilyen szaktudású egyént foglalkoztatni tudjon. A Tordán élő Keszeg Vilmost három és fél éve kérték fel az Erdélyi Múzeum-Egyesület első szakosztályának vezetésére. Az idei Aranyosszék-konferenciát nagyon fontosnak érezte. Több mint száz éve Aranyosszék felfedezése megtörtént, de a vidékről újra beszélni kell. Ismereteket gyűjteni, ezeket közönség elé kell vinni, egybeszerkeszteni a régióról való tudást – erre tettek kísérletet. Működik az Aranyosszék Alapítvány, amely a kisvállalkozók érdekeit képviseli, vagy a várfalvi tánctábor, ami szintén helyi kezdeményezésre született. Keszeg Vilmos /sz. Torda, 1957. ápr. 24./ a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen a magyar–francia szakot végezte. 1990 óta a BBTE Bölcsészkarának tanára. Kutatási területe: néprajz (világkép, kortárs mitológia), narratológia, népi írásbeliség. Főbb művei: A folklór határán, Bukarest, Kriterion, 1991, Kelt levelem... Egy mezőségi parasztasszony levelezése, Debrecen, Néprajzi Látóhatár Kiskönyvtára, 1996, Jóslások a Mezőségen, Sepsiszentgyörgy, Bon Ami, 1997, Mezőségi hiedelmek, Marosvásárhely, Mentor, 1999, Homo narrans, KOMP-PRESS, 2002, Aranyosszék népköltészete, Mentor, 2004. /Rostás-Péter Emese: „Újraértékelődik a populáris kultúra” = Krónika (Kolozsvár), szept. 16./2005. szeptember 24.
Közösség és idegenek a témája annak a konferenciának, amelyet szeptember 23-24-én tartanak a Sapientia–EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karának szervezésében Csíkszeredán. Budapesti, debreceni, erdélyi egyetemek és tudományos intézmények neves előadói és kutatói történelmi, régészeti, irodalmi, statisztikai és matematikai szemszögből vizsgálják a közösségek és idegenek viszonyát. A konferencia szervezője, Bangha Imre elmondta, hogy a Kárpát-medencében az utóbbi időben különös jelentőséget nyert az a kérdés, hogy a magyarság kivel érez közösséget, kit tekint magáénak és kit idegennek. /Takács Éva: Közösségek és idegenek. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./