A Phare-CBC program keretében a határ menti gazdaságfejlesztés ösztönzésére 65 ezer eurós támogatást nyert el az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság – közölte Váradi Zsuzsanna operatív igazgató Nyíregyházán. A támogatás révén két-két magyarországi és romániai megye kis- és középvállalkozóit készítik fel a szakemberek a határon átnyúló, interregionális együttműködésre, sikeres uniós pályázatok készítésére. /Magyar–román határ menti gazdaságfejlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./
2004. november 5.
Gabriel Andreescu, a román Helsinki Bizottság elnöke hívta fel a figyelmet egy különös dokumentumra, amely a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatójának frissen megjelent könyvében olvasható. Íme: „Genf, 1990. szeptember. Maximális titoktartás mellett Gorbacsov és Kohl az alábbiakban állapodtak meg: 1. a Szovjetunió ne ellenezze Csehszlovákia felosztását; 2. a Cseh Köztársaság a német gazdasági érdekszféra része lesz; 3. Németország kárpótolja Oroszországot a kelet-európai befolyása elvesztéséből adódó gazdasági hátrányokért; 4. Magyarországnak lehetővé teszik, hogy az első világháború utáni trianoni békeszerződéssel elveszített területei visszaszerzésére törekedjen; 5. Németország növeli a Magyarországnak nyújtott gazdasági segítséget, hogy ott magasabb legyen az életszínvonal, mint Szlovákiában, ami vonzóbbá teszi Szlovákia Magyarországgal való egyesülésének gondolatát; 6. a Szovjetunió ne emeljen kifogást Jugoszlávia felosztása ellen, és fogadja el Horvátországnak és Szlovéniának a német gazdasági érdekszférához való csatlakozását, továbbá támogassa Kárpát-Ukrajna Magyarországhoz való csatlakozását, ha az ukrán nacionalisták » romboló tevékenységet« folytatnának" (Alexandru Radu Timofte: A titkosszolgálatok hosszú útja a demokráciához, 2004, 108. o.). A dokumentum nyilvánvaló képtelenségeket állít. /Molnár Gusztáv: Románia: akik voltak, és akik lesznek, Magyar Hírlap, okt. 30. – átvette: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2004. november 5.
A Magyar Tudományos Akadémia azért jelölte ki a Magyar Tudomány Napjának november 3-át, mert ekkor írta meg Temesváron Bolyai János azt az édesapjához szóló levelét, melyben legjelentősebb matematikai felfedezéséről adott hírt. A marosvásárhelyi önkormányzat két évvel ezelőtt, a tudós születésének 200. évfordulója tiszteletére emlékműpályázatot hirdetett meg. Az első díjat nem egy szobrász, hanem egy matematikus, Horváth Sándor egyetemi tanár nyerte el, aki számítógépen tervezte meg az emlékművet, melynek érdekessége az, hogy nov. 3-án délben a napsugarak úgy esnek be a fotón látható, pszeudószférát idéző, világoskék harangba, hogy több tükör segítségével megvilágítják a márványtalapzat homorú részébe bevésett híres Bolyai-idézetet: „A semmiből egy új, más világot teremtettem." /(Máthé Éva): A Magyar Tudomány Napján. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./
2004. november 5.
A nyárádandrásfalvi reformátusok harangszentelő ünnepségre gyűltek össze a Nyárádszereda város peremkerületének számító, hajdan Nyárádszentendre néven ismert falu hetvenöt éves templomában. Az Isten házával egyidős nagyharang ez év elején elrepedt, ezért újat kellett önteni helyette. Október végén megszólalhatott a harang. /Bakó Zoltán: A jövő nemzedékért szól az új harang. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2004. november 5.
A Szatmár megyei Piskolt községhez tartozó Reszege faluban magánházak helyett immár templomban tarthatták az istentiszteletet. A református templom építéséhez támogatást kaptak a németektől, de segített a püspökség, továbbá a nagyobb gyülekezetek és a vállalkozók is, a hívek pedig kétkezi munkával járultak hozzá. Akadtak, akik kérdezték, miért kell félszáz embernek templom. /Romász János: Új templomot építettek Reszegén. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2004. november 5.
Október 27-én másodszor adták át a budapesti Hilton Szállóban a Szervátiusz Tibor és felesége, Klára asszony által 2003-ban, Szervátiusz Jenő születésének századik évfordulója alkalmából létesített Szervátiusz Jenő-díjat. A 2003-ban első alkalommal díjazott karcagi szobrászművész, Győrffy Sándort követően az idén Márton Árpádot illették ezzel a megbecsüléssel. Márton Árpád festőművész /sz. Gyergyóalfalu, 1940. okt. 6./ a hatvanas években lépett az erdélyi művészeti élet meghatározó személyiségei sorába. A hatvanas években, gyakorlatilag a magyarországi folyamattal egy időben Erdélyben is kezdetét veszi a művészet modernizációja. A megújulásnak természetesen Kolozsváron is vannak/voltak úttörői – például Szervátiusz Tibor, Tóth László festőművész vagy a Kolozsvári Grafikai Iskola olyan személyiségei, mint Feszt László, Cseh Gusztáv, Bardócz Lajos, Árkossy István és mások. A modernizáció első hullámában, a hatvanas években jött létre a marosvásárhelyi művésztelep, a második hullámban, a hetvenes évek első felében a Hargita Műhely, s az évtized végén a harmadik hullám avatta Sepsiszentgyörgyöt, Nagyváradot és Temesvárt az avantgárd mozgalmak kísérleti állomásaivá. A második hullámban érkezett Csíkszeredába Gaál András és Márton Árpád, s ezzel megindult a Hargita Műhely tevékenysége. /Banner Zoltán: Szervátiusz Jenő-díj Márton Árpádnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./
2004. november 5.
1989 karácsonyáig rejtegette naplóját Domokos Géza, ezt adta most közre Apályban Napló – ezerkilencszáznyolvannyolc /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ címmel. A kordokumentum-értékű könyv Kozma Mária szerkesztésében jelent meg, Hajdú Farkas-Zoltán írt hozzá utószót. /Domokos Géza könyvbemutatója. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./
2004. november 5.
/ Szalay Edda nyolc hónapos volt, amikor édesapját, Szalay Attilát, a sepsiszentgyörgyi textilgyár technikusát 1958-ban ’56-os romániai szervezkedés vádjával a Szekuritáté elhurcolta. Ugyancsak 1958-ban és ugyancsak Sepsiszentgyörgyön ,,lekapcsoltak” kilenc kiskorú diákot is, akik március 15-re virradó éjszaka 1957-es sikeres akciójuk után a következő évben is megpróbálták elhelyezni az emlékezés koszorúját a városi parkban lévő 1848-as honvédemlékműnél. A szekusok elfogták a koszorúzó nebulók egy részét. Szalay Attilát Szekuritáté emberei ,,kinevezték” a diákcsoport vezetőjének, annak ellenére, hogy nem is ismerték egymást. A jelenleg Angliában élő Szalay Edda Erdélybe látogatott, hogy megismerje édesapja eltűnésének körülményeit. A Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki szervezete éppen október 23-án emléktáblával jelölte meg Sepsiszentgyörgyön azt a házat, amelyben a Szalay család lakott és a kislány, Edda született. Az ünnepség szervezői fel is kérték Edda Booth asszonyt, mondana néhány szót az emléktábla elhelyezése alkalmával. ,,Most derült ki, hogy édesapámat ártatlanul tartóztatták le. Ártatlanul verték, és valószínű, a kínzásokba halt bele. A halotti bizonyítványban az volt, hogy belső vérzésben, gyomorfekéllyel halt meg. Sportember volt, aligha hihető, hogy 29 évesen ebbe halt volna bele. Fényképeim vannak róla, keménykötésű férfi volt.” – mondta. Azt, hogy mennyit szenvedett, most tudta meg az ’56-os elítéltektől. Józsa Csaba mesélte el, aki mellette volt, amikor kínok közepette meghalt. Nem tudják, hogy Szamosújváron melyik tömegsírba temették el. A Szalay család és a gyermeklány kálváriája ezzel a koncepciós perrel kezdődött. Szalay Attila felesége sokáig azt hitte, hogy még él a férje. Szalay Eddának sok rossz emléke van ebből az időből. Még óvodás volt, hároméves. Az óvó néni rendszeresen megverte őt, mert politikai fogoly gyermeke volt. Egyszer édesanyja meglátta, hogy gyermekét pofozzák. Nagy szegénységben éltek, édesanyját kirúgták az állásából. Egy iskolai konyhán dolgozott. Nagyon rosszul bántak vele. Sokszor nem volt mit enniük. Nem volt tűzifájuk. Édesanyja szívbeteg lett, egyszer öngyilkos akart lenni. Szalay Eddát még 1989 előtt is hívatták a Szekuritátéra. Hét órán keresztül faggatták, hogy mit tud az apjáról. Semmit sem tudott, hiszen nem is ismerte. Ordítottak vele, az ujját kicsavarták. Szalay Edda 1989 után hivatalos papírokkal áttelepedett Magyarországra, majd 1996-ban kiment Angliába. /Sylvester Lajos: Megmaradt a vadság a maga szépségében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./
2004. november 5.
November elsejétől tizenkét oldalon jelenik meg Székelyudvarhelyen az addig nyolcoldalas Udvarhelyi Híradó. Megjelent továbbá a városban a Polgári Élet. A hetilap kampánylapnak indult, és mindvégig ingyen terjesztették, az új lap a Polgári Válasz folytatása lesz. /Udvarhelyi sajtóújdonságok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2004. november 6.
A kettős állampolgárság kérdésén kívül az RMDSZ és a magyar kormány között a határon túli magyarság anyagi támogatási rendszerben is léteznek véleménykülönbségek. Kiss Péter kancelláriaminiszterrel Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság tudósítója készített interjút. Kiss Péter igyekezett megmagyarázni, hogy miért utasítja el az MSZP a kettős állampolgárságot. A szülőföldön való boldogulásra hivatkozott, a békés nemzeti újraegyesítésre. Különbség van az RMDSZ és a magyar kormánypártok álláspontja között a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás ügyében, jelezte az újságíró. Kiss cáfolta, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő az ellentét miatt mondta le hétvégi erdélyi látogatását. /Tibori Szabó Zoltán: Bízom a tisztesség erejében! Beszélgetés Kiss Péter magyar kancelláriaminiszterrel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2004. november 6.
Martonyi János, a Fidesz Szabad Európa Központjának vezetője, volt külügyminiszter szerint a kettős állampolgárságról szóló dec. 5-i népszavazáson “lelki kirekesztés és lelki befogadás” között kell választani. Gál Kinga, a Fidesz európai néppárti (EPP) képviselője arról beszélt: most a sikeres és eredményes népszavazás a legfontosabb, az pedig majd a magyar parlamenti tényezők döntése lesz, milyen tartalommal töltik meg a kettős állampolgárságot. Szájer József, az Európai Néppárt frakcióvezető-helyettese óriási eredménynek nevezte, hogy aktív európai parlamenti munkával sikerült a vajdasági magyar kisebbség ügyét behozni az európai nyilvánosságba. A fideszes politikus szerint Románia EU-csatlakozási tárgyalásai óriási lehetőséget kínálnak Magyarország számára az ottani magyar kisebbség kérdésének “rendbetételére”, valamint a környezetvédelem területén, a verespataki aranybánya miatt meglévő félelmek megnyugtató orvoslására. Járóka Lívia néppárti képviselő azt mondta, a romakérdést Románia és Bulgária csatlakozása szempontjából is mérlegre kell tennie az uniónak, és ha szükséges, "be kell avatkoznia". /Fidesz: lelki kirekesztés vagy befogadás. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2004. november 6.
A Népi Cselekvés (NCS) elvben támogatja a Székelyföld autonómiáját és a romániai magyarok kettős állampolgárságát, nyilatkozta Smaranda Enache, a párt alelnöke. Az Emil Constantinescu exállamfő vezette Népi Cselekvés az első román párt, amely támogatja a Székelyföld autonómiáját. A párt Hargita és Kovászna megyei parlamenti listáinak minden helyén a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) jelöltjei szerepelnek. Az MPSZ képviselőjelöltekkel szerepel az NCS Maros, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyei listáin. /Constantinescuék támogatják Székelyföld autonómiáját. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2004. november 6.
Óvnak bennünket, hogy jön a második Trianon, amikor az anyaország lemond nemcsak a területekről, hanem azokról is, akik önhibájukon kívül megfosztattak a magyar állampolgárságtól, írta Baranyai Péter. A jobboldali magyarországi pártok a népszavazási kezdeményezés mellé álltak, a cikkíró szerint ezzel levitték az ügyet a pártpolitika iszap-szintjére. A két magyarországi kormányozó párt (az MSZP és az SZDSZ) azt kérte szavazótáborától, hogy nemmel szavazzanak a kettős állampolgárság kérdésében. Kasza József és Markó Béla fölszólították a magyarországi kormányzó pártokat, hogy vizsgálják fölül az álláspontjukat. A kormánypártok részéről ugyanolyan mocskos riogatás, mint volt a huszonhárommillió román, aki elözönli a munkaerőpiacot. /Baranyai Péter: Fölkészülés a letargiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2004. november 6.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének országos vezetősége tanácskozott nov. 5-én Kolozsváron, az Erdélyi Gazda szerkesztőségében. Jelen volt Kerekes Gábor, az RMDSZ országos gazdasági alelnöke, Máté András Levente Kolozs megyei képviselőjelölt és dr. Csávossy György, az RMGE tiszteletbeli elnöke, valamint Vákár István, az Erdélyi Gazda főszerkesztője. Elhangzott: eddig 74 gazda vett részt magyarországi képzésen, év végéig további 147-en vesznek részt szakmai programokban határon túl. Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban évek óta RMGE-tájékoztató iroda működik. A tanácskozáson született fontosabb döntések: erősíteni kell az RMGE súlyát az RMDSZ-en belül; a gazdatársadalmak mozgósítása az RMGE helyi önkormányzati képviseletének növelése érdekében; a törvényhozásban vegyék figyelembe az RMGE ajánlásait. /Barazsuly Emil: RMGE tanácskozás Kolozsváront. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2004. november 6.
A Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány erdélyi kurátorai /Gálfalvi György, Kántor Lajos, Marosi Barna, Vetési László/ közös nyilatkozatukban aggodalmukat fejezték ki a Duna Televízió elnökválasztása körül kialakult helyzet miatt. Elvárják, hogy a pártpolitikai konfliktusokat félretéve, egyedül a Duna TV jövőjének szempontjait tartsák szem előtt. A tárgyilagos és kiegyensúlyozott tájékoztatásban a Duna Televíziónak kulcsszerepe van. /A Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány erdélyi kurátorainak nyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2004. november 6.
Durva hangnemű nyilatkozatban reagáltak a Szociáldemokrata Párt Kovászna megyei szervezetének vezetői az RMDSZ alsó-háromszéki szervezetének vezetői által közöltekre, miszerint ígéretet kaptak: ha a szövetség kormányzati tényezővé válik, magyar prefektusa lesz Kovászna megyének. Albert Álmos elmondta: elegük van a prefektus tevékenységével kapcsolatos negatív tapasztalatokból, ezért kérik, hogy magyar ember vezesse a megyét. /B. T.: Eldurvult a kampány Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2004. november 6.
A Temes megyei magyar önkormányzatok tartós fejlődését csupán egy erős, befolyásos parlamenti képviselet biztosíthatja – közölte nov. 5-én Újszentesen Markó Béla, az RMDSZ államelnökjelöltje, aki az RMDSZ számos helyi és országos vezetője jelenlétében felavatta a település csatorna-hálózatát. Az RMDSZ küldöttsége meglátogatta a település református és katolikus templomait is. /(Szász Attila): Folytatódott a szórványkörút. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2004. november 6.
Az Erdély Versailles-aként számon tartott bonchidai Bánffy-kastély hírnevét nemcsak építészeti értékeinek, hanem a 70 hektáros parknak is köszönhette. A park újratelepítésére az első lépeseket most megtették: a helybeli iskolások fűzfákat és jegenyéket ültettek. /Farkas Imola: Bonchida. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2004. november 6.
Kolozsváron látható Abodi Nagy Béla festőművész gyűjteményes kiállítása. Abodi Nagy Béla életműve szerves részévé vált a 20. századi erdélyi, összmagyar és európai művészetnek, írta Németh Júlia. Abodi Nagy Béla 1949-től 1983-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig a kolozsvári főiskola festészeti tanszékének tanára volt. /Németh Júlia: Személyre szabott történelem. Abodi Nagy Béla gyűjteményes kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2004. november 6.
Farkasaszón az elenyésző létszámú (csupán 45 lélek) római katolikus lakosság okt. 31-én ünnepelte kis temploma felújításának befejezését. Schönberger Jenő megyéspüspök magyarul és románul köszöntötte a híveket és köszönte meg a segítők jóakaratát. A főadakozó a svájci Orsolyita rend volt. Emellett jókora összeggel segítették a község ivóvízhálózatának korszerűsítését, fejlesztését. /(Farkas E. Zoltán): Farkasaszó ünnepelt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2004. november 6.
Nov. 4-én a nagyváradi római katolikus püspöki palotában újraszentelték a Borromei Szent Károly tiszteletére emelt püspöki kápolnát. Utoljára 1949-ben miséztek a teremben, amelyet az elmúlt félszáz évben a Kőrösvidéki Múzeum tulajdona volt. Tempfli József megyéspüspök megköszönte az RMDSZ segítségét, hogy támogatta a püspökséget. /(Balla Tünde): Kápolnaszentelő a nagyváradi Barokk-palotában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2004. november 6.
A telefonközpontban a tudakozónál ha valaki magyarul szólal meg, azonnal felszólítják: beszéljen románul. Amennyiben pedig az illető ennek nem tesz eleget, akkor tájékoztatás nélkül hagyják. A magyarok is fizetnek előfizetők díjat, ezért az eljárás eleve megkérdőjelezhető, állapította meg Boros Ernő, a lap munkatársa. A kért információ megadása kötelesség lenne. /Boros Ernő: „Vorbim si ungureste”. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2004. november 6.
Nov. 5-én kezdődött a Királyhágómelléki Református Gimnáziumok Találkozója, melynek ezúttal a szatmárnémeti Református Gimnázium ad otthont. A vendégül látott zilahi és nagyváradi diákok közös áhítaton vettek részt a Láncos–templomban. /Gimnazisták találkozója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2004. november 6.
A 2004–2005-ös tanévtől ismét az iskola alapítója, Szabó Péter, jelenlegi józsefvárosi plébános igazgatja Temesváron a Gerhardinum Római Katolikus Líceumot. Tizenkét évvel ezelőtt egy óvodát kellett rekordidő alatt iskolává varázsolnia, amit sikeresen meg is oldott, de az akkori legnagyobb gond: a megfelelő bentlakás biztosítása máig nem nyert megoldást. Közben elköltöztek az egykori Piarista Főgimnázium épületébe, az egyház jogos tulajdonába, mégis a Műszaki Egyetemtől bérelik a tantermeket. A Temesvári Püspökség fizeti a költségeket, a volt Elektromotor (Grigore Moisil) Iskolacsoport bentlakásában. Mindenért közelharcot kell vívni. A négyágyas szobákba öt főt zsúfoltak be, tanulószobát, bár ez minden kollégiumban jár, nem kaptak, az esti közös imára kért kis szobát olyan költséggel számolják, mintha laknának benne. A komfort sem megfelelő. Évek óta kérnek egy külön épületet/épületrészt, de nem tudtak eredményt elérni. Vannak üres bentlakások, de azokat nem adják át, ezért is érezhetik a tanügy mostoha gyermekének magukat. A püspökség visszakapta az Aradi úton egy ingatlanját, rengetegbe kerül a rendbetétele. Amikor majd elkészül, odaköltöztetik a bentlakókat. A Gerhardinumban újdonság a három évesre tervezett kántorképzés, az ének-zeneoktatás megerősítése. Tóth Flóra, a Zenekollégium tanárnője vezeti az énekkart. /(Sz. I.): Még mindig “mostohagyermek” az egyházi iskola. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./
2004. november 6.
Nov. 6-án ünneplik a Szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ fennállásának tizedik évfordulóját. A tagság a helyi EKE–szervezet alapító elnökének, Csillag Antalnak a sírjánál emlékezik és helyez el koszorút. Ezt követően az ünnepi rendezvények színhelye a Kölcsey Ferenc Főgimnázium lesz. Másnap autóbuszos kirándulással folytatódik a jubileumi ünnepség. /Tízéves a szatmárnémeti EKE. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2004. november 6.
Temesváron, a Szent György székesegyházban nov. 4-én gyászmisén emlékeztek a fél évszázada elhunyt dr. Pacha Ágoston temesvári megyés püspökre. Roos Márton megyés püspök felidézte az elhunyt főpásztor alakját. Pacha Ágostont /Móricföld, 1870. nov. 26. – Temesvár, 1954. nov. 4./ 1923. március 12-től a háromfelé osztott csanádi egyházmegye Romániához tartozó részének apostoli kormányzójává nevezték ki. Az 1930-ban létesült temesvári egyházmegye irányítását, immár püspökként, az év október 16-án vette át, 1939–1944 között pedig a román szenátusnak is tagja volt. 1948-ban az akkori román kormány felmondta a Vatikánnal kötött konkordátumot, nem ismerte el többé a nagyváradi, a szatmári, valamint a temesvári latin szertartású püspökségeket, az egyházi épületeket elkobozta, a nunciatúra működését felfüggesztette, kirakatperekkel megkezdődött az egyházi elöljárók és lelkipásztorok bebörtönzése. 1950-ben a 82 éves Pacha püspököt letartóztatták, hazaárulás és kémkedés vádjával bíróság elé állították, majd 18 évi nehéz börtönre ítélték. A legyengült, csaknem teljesen megvakult főpásztort 1954-ben szabadon engedték. Ezt követően még négy hónapot élt a temesvár-józsefvárosi plébánián. /S. E.: Emlékezünk. Pacha Ágoston püspök halálának 50. évfordulóján. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./
2004. november 6.
Megemlékezést tartottak nov. 5-én a Brassótól 22 kilométerre lévő Földváron, az egykori haláltábor helyén álló emlékműnél. A földvári lágerbe elhurcoltakat nem közvetlenül lelőtték, felakasztották stb., hanem olyan körülmények között tartották, hogy közülük minél többen elpusztuljanak. /Boros Ernő: Megemlékezés Földváron. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2004. november 6.
Pálfalva község az ombodi református gyülekezet kezdeményezésére, emléktáblát avat Soltész János, egykori ombodi lelkipásztor emlékére. Soltész János huszonhat éven át volt az ombodi református gyülekezet lelkipásztora. Megírta a Nagybányai Reformált Egyházmegye történetét (Abban az időben Ombod a Nagybányai Református Egyházmegyéhez tartozott.) Az 1902–ben megjelent kiadvány szerzőjét az ombodi temetőben helyezték örök nyugalomra. /Emléktábla Soltész Jánosnak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./
2004. november 6.
A hetedik alkalommal szervezendő Dávid Ferenc ifjúsági emlékzarándoklat nov. 6-án kezdődik a dévai várban. A zarándoklaton az elmúlt évben 500-600 fiatal vett részt. Az unitárius egyház- és nemzettörténelmi vetélkedőt, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet rendezésében, november 5-én Kolozsváron tartották meg. Nem sokkal a zarándoklat előtt előkerült az első emléktábla, amely 1910-től a húszas évek közepéig díszítette a nagy reformátor sírját. A végképp elveszettnek tekintett emléktábla a dévai múzeum hátsó udvarán került elő. Az emléktábla jelenleg a múzeum hátsó udvarán áll. /CH. A.: Dávid Ferenc-emléknapok Déván. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./
2004. november 6.
Major Gizella marosvásárhelyi képzőművész az 1970-es évek derekán Gyergyószentmiklóson kezdte tanári és művészi pályáját. Nov. 5-én Gyergyószentmiklóson megnyílt a tárlata. Rajzok, metszetek és pasztellek sorakoznak a falakon. /Színvonalas képzőművészeti kiállítás. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./
