Sepsiszentgyörgyön 2003-ban összesen 1292 születési anyakönyvet állítottak ki, 2004-ben 1394-et, 2005-ben pedig 1473-at – igaz, ebből csak 1421 bizonylat a múlt évben született babáké, a többi korábbiak utólagos bejegyzése. Ami az elhalálozásokat illeti: 2003-ban 763, 2004-ben 743, 2005-ben pedig még kevesebb, 696 fő. Ez optimizmusra ad okot, azonban a házasságkötési kedv csökken: 2003-ban 440, 2004-ben 424, 2005-ben 411 esketést tartottak a sepsiszentgyörgyi városházán. A 2005-ben bejegyzett 1421 újszülöttből 614 sepsiszentgyörgyi szülők gyerekeként jött a világra, a többi a környékbeli településekről a megyei kórházba szülni bejött kismamáké. A 614 újszülöttből 468-nak (76,22 százalék) szülei magyarok, 92-nek (14,98 százalék) románok, a maradék 54 más nemzetiségű (zömmel roma). A 2005-ben 696 elhunytból 456 sepsiszentgyörgyi illetőségű volt: magyar nemzetiségű 407 (89,25 százalék), román nemzetiségű 41 (8,99 százalék), nyolc pedig más nemzetiségű. /Több születés, kevesebb elhalálozás – és fogyatkozó házasságkötési kedv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./
2006. január 7.
A megyei ifjúsági igazgatóság munkatársai, Gáj Nándor tanácsadó és Nagy Tünde előadó meghívására mintegy tíz erdővidéki egyesület vett részt Sepsiszentgyörgyön január 4-én a civil szervezetek idei elképzeléseit taglaló találkozón. Az erdővidéki egyesületek gondjai azonosak: a megfelelő székhely és felszerelés, valamint az internet hozzáférés hiánya jelent problémát. /(hecser): Kovásznak lenni (Ifjúsági egyesületek találkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./
2006. január 7.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért a 2006-os esztendőre. Az imaévet meghirdető körlevélből: “Sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus, a jövőtlenség érzése és a depresszió jellemzi. Nehezen jutunk átfogó, derűs életszemléletre. Alig érezzük a jövő vonzását és ígéretét. (…) Jézus azonban nem csüggedésre, hanem reménységre hívott meg minket.” /A lelki megújulásért. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 7./
2006. január 7.
Böcskei László általános helynök tartott beszámolót a temesvári római katolikus egyházmegye 2005-ös évéről december 31-én Temesváron, a székesegyházban. 2005-ben ünnepelte az egyházmegye megalapításának 975. évfordulóját, emlékezve az alapító Szent István királyra és Szent Gellért püspökre. A plébániákon vezetett anyakönyvek nem tükrözik a hívek valós számát: a 2002-es népszámlálás szerinti 141 000 hívővel szemben a plébániai adatokban 88 545 hívő szerepel (lélekszámuk 1369-cel kevesebb, mint 2004-ben). A plébániai nyilvántartás szerinti hívek megoszlása: 47 500 magyar, 13 594 román, 10 786 német, 6528 horvát, 4612 bolgár, 2358 cseh, 2020 szlovák, 1125 más nemzetiségű, amelyhez a mintegy 1000 lélekszámú olasz közösség csatlakozik. A 2005-ös esztendőben 969 keresztelést (-96), 2507 elhalálozást (-124), 517 házasságkötést (-31) jegyeztek be, ez utóbbiak közül 179 esetben mindkét fél római katolikus vallású volt (-6), 338 pedig vegyes (-25). Az elsőáldozók száma 780 (-339. Az egyházmegye 72 plébániája közül 65-ben van helyben lakó plébános. Az egyházmegye 95 lelkipásztora közül 79 a plébániákon, 2 a tanügyben, 3 az egyházmegyén kívül, 3 a Püspöki Hivatalban tevékenykedik, valamint a megyés püspök. Továbbá van 6 nyugalmazott és 1 szolgálaton kívül helyezett lelkipásztor. A 2005-ös esztendőben 4 diakónus- és 4 papszentelés volt. Az egyházmegyében jelenleg 11 rend működik, amely összesen 81 szerzetest és szerzetesnőt tömörít. Az egyházmegyének 16 teológiai hallgatója van, akik közül 14 a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán és 2 Fuldában tanul. A Gerhardinum Katolikus Líceumban magyar és román tannyelvű párhuzamos osztályokban 2005-ben is folytatódott a vallási oktatás. A 2005–2006-os tanév kezdetén a líceumnak összesen 138 növendéke volt (109 a román, 29 a magyar tannyelvű osztályban). 2005-ben a román tannyelvű osztályba 28 fiatal iratkozott. Magyar tannyelvű osztály nem indult. – Idén mintegy 70 templom és plébánia felújítására került sor. /Sipos Enikő sajtóreferens: A temesvári egyházmegye 2005. évi tevékenységének mérlege. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 7./
2006. január 7.
Kolozsváron a Gheorghe Dima Zeneakadémián esztétikaóra után kereste fel a lap munkatársa Terényi Ede tanárt, zeneszerzőt, aki tavaly volt 70 éves. Az öregkorral együtt jár, hogy az ember feldolgozza magában az élményeket, mondta. Idén lesz Mozart 250. születésnapja, a Román Rádió rendelt tőle egy művet, ezt meg is írta, hegedűverseny formájában, Mozartra emlékezve. Terényi elindította műveinek összkiadását. Foglalkoztatja összes zongoraművének kiadása, szeretné megjelentetni összes vonósnégyeseit is, még 2006 tavaszán. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Lelkem mélyén ott él Odüsszeusz. Beszélgetés Terényi Ede zeneszerzővel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2006. január 7.
Január 6-án vettek végső búcsút művésztársai, barátai, tisztelői az erdélyi magyar képzőművészek doyenjétől, 95 éves korában elhunyt Andrásy Zoltán festő- és grafikusművésztől. Ferenczy Miklós református lelkész búcsúztatta az elhunytat. A gyászszertartást követően Andrásy Zoltánt a Házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra. /(n): Végső nyugalomra helyezték Andrásy Zoltánt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2006. január 7.
Bordi András festőművész /Héderfája, 1905. – Marosvásárhely, 1989/ a kórházi betegágyán fekve, halála (1989. aug. 11.) előtt terveiről beszélt, a következő év tavaszára képzelte a 85. életévéhez kötődő egyéni kiállítását. Erre a kiállításra már nem kerülhetett sor. Azonban most, 16 év elteltével valósulhatott meg a festő álma, ismét Bordi-festményeket láthat egybegyűjtve Marosvásárhely művészetkedvelő közönsége. A megnyitón Banner Zoltán méltatta a művész munkásságát. Bordi András életművének pontos számbavétele még várat magára. A majdan megszülető munkához értékes alapként szolgálhatnak Banner Zoltán, M. Kiss Pál, Murádin Jenő, Nagy Miklós Kund és mások könyvei, tanulmányai. Bordi András köztisztviselőként, képtárigazgatóként is elsősorban „művészember” volt és maradt. A most kiállított 140 festmény az életmű töredéke lehet. Marosvásárhelyen még legalább ennyi festmény található magángyűjteményekben és Szovátától Szatmárnémetiig sok városban őriznek még Bordi-képeket. Ezeknél is többet vittek magukkal az Erdélyből más országokba áttelepülők. /Bordi Géza: Bordi András centenáriumi kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./
2006. január 7.
Több évvel a rendszerváltozás után hagyta el a sajtót egy volt középszintű pártvezető emlékidéző könyve /Tompa István, Hogyan történhetett? Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995/, amely új megvilágításba helyezte a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történetének, valamint a költő és tudós Szabédi László életének utolsó éveit, hónapjait. Az egyetem felállítását a Groza-kormány előterjesztésére 1945. június 1-jei hatállyal rendelte el a román király, részint azért, hogy a Kolozsvárt 1872-ben létesített magyar egyetem működésének folytonossága megszakadjon, részint azért, hogy az új létesítmény a béketárgyalásokon az ország kisebbségpolitikájának „helyességét” bizonyítsa. Szabédi Lászlót 1947 októberében meghívták tanárnak a Bolyai Tudományegyetemre. Az intézménynek és tanárának a sorsa ekkortól kezdve, előbb a birtokon belüliség illúziójának, majd a kisemmizettség bizonyosságának a jegyében, összefonódott. A Bolyai Tudományegyetem felszámolása érdekében összehívott gyűlésekről a korabeli sajtó, például a kolozsvári Igazság adott hírt. Szabédi László az 1959. február 27-i tanári nagygyűlés szünetében, a körülötte állók egyikének kérdésére válaszolva, megfogalmazta: nincs szándékában felszólalni, mert esetleg olyasmit mondana, „ami nem lenne a felsőbbség tetszésére”. (A történések színe és visszája, Tánczos Vilmos beszélgetése dr. Antal Árpád irodalomtörténész professzorral, Székelyföld (Csíkszereda), 2003, 9. sz.) 1959. február 28-án a nagygyűlésen valaki ezt a beszélgetést nyilvánosan felidézte, ezután kellett Szabédi Lászlónak felszólalnia. Felszólalásának egyes kitételei zavarhatták a gyűlés szervezőit. Szabédi azt mondta többek között: „Némelyek azt mondják, hogy a főiskolások országos konferenciájának határozataiban lényegileg a B. egyetem megszüntetéséről, a Babes egyetembe való beolvasztásáról van szó” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998). A durván kioktatott Szabédi Lászlót újabb, önbírálatot megfogalmazó hozzászólásra beszélték rá. Az emlékezők egy része nem biztos abban, hogy az önbírálat 1959. március 1-jén valóban elhangzott. A második felszólalásban az első felszólalás „helytelen” megfogalmazásait kellett helyesbíteni. Tompa István emlékiratában jelezte, nem emlékszik arra, hogy „Szabédinak ez a hatalom előtt teljesen kapituláló szövege nyilvánosan elhangzott-e”. Mózes Huba idézte Szabédi felszólalását tanulmányában /Mózes Huba: A Szabédi-filológia árkusa = Szabédi napjai, szerk. Cseke Péter, Komp-Press, Kolozsvár, 1998/ Az egykori tartományi párttitkár, Tompa István másképpen idézte a felszólalást, feltehetően eredeti kézirat nyomán. Szabédi László ekkorra befejezte a magyar nyelv őstörténetéről szóló könyvét, s mert tudta, hogy ennek megjelentetésére nincs remény, a kézirat sorsát abszurd módon az elnyomó hatalom egyik vezető képviselőjének ajánlotta figyelmébe. A Szabédi-levél egyfajta végrendeletként olvasható. A levél bevezető sorai két különböző kiadványban máshogyan szerepelnek. Az első változat: „Titkár Elvtárs! Sietek, és talán nem fejezem ki magam a kellő pontossággal. Életem mélypontjára jutottam. Bármely órában letartóztathatnak. Ebben a kétségbeesett pillanatban engedje meg, hogy közöljem Önnel a következőket […]” (Kántor Lajos: Szabédi egyeteme = Szabédi napjai). A második változat: „Titkár elvtárs! Sietek, és lehet, nem fejezem ki magam a megfelelő pontossággal. Életem delére értem. Bármely órában elfoghatnak. Ebben a reménytelen pillanatban engedje meg, hogy a következőket közöljem önnel […]” (Kántor Lajos, Erdélyi sorskerék). Végül Szabédi könyvét /A magyar nyelv őstörténete/ 1974-ben adták ki. Valószínűleg azért, hogy a könyv megjelenése feledtesse: Szabédi László 1959. április 18-án öngyilkos lett. /Mózes Huba: A beváltott ígéret tragikuma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./
2006. január 7.
2005 végén hagyta el a nyomdát a kézdivásárhelyi Ambrózia Kiadó tízedik könyveként a Kézdiszentléleken született és ma is ott élő Ráduly Béla szovjetunióbeli hadifogságát megörökítő kötet Törhetetlen hittel címmel. Az 1919-ben született szerző 1945 és 1950 között volt hadifogságban. 1951. április 6-án engedték haza Ploiesti-ről, de előbb a hírhedt Szekuritáté emberei titoktartásra kötelezték volt hadifogoly társaival együtt. A rendszerváltás után Ráduly Béla elérkezettnek látta az időt, hogy megörökítse szenvedéseit és meghurcoltatását. /(Iochom): Törhetetlen hittel. Egy hadifogoly emlékei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./
2006. január 9.
Túlértékelt az erdélyi magyarság és az anyaország viszonya, különösen ami a határon túliak által megfogalmazott segítségvárást illeti. Ezt bizonyítják a kettős állampolgárságról és a magyarországi támogatásokról szóló, évek óta tartó viták. Borbély Tamás, a lap munkatársa számára érthetetlen, hogy az Erdélyben maradottak miért ragaszkodnak a magyar állampolgársághoz. Szerinte ma már egyre jobb romániai magyarnak lenni. Fölösleges „az ideig-óráig elmaradott magyarországi támogatásokért való siránkozás”, hiszen az segélyek megakadályozzák, hogy a határon túliak saját erőfeszítésből gyarapodjanak. Az újságíró szerint a magyarországi politikusok többsége tizenhat év alatt keveset tett önzetlenül a határon túli magyarokért, nagyon sokak cselekedeteit pusztán saját politikai érdekük határozta meg. Támogatás kérése helyett inkább azon kellene gondolkodni, hogyan alakítsanak ki Erdélyben életképes magyar intézményeket. /Borbély Tamás: Cseresznye a habos torta tetején. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./
2006. január 9.
Szabó Barnát nevezte ki a Közbeszerzéseket Szabályzó és Felügyelő Országos Hatóság főtitkári tisztségébe Calin Popescu-Tariceanu kormányfő. Az új köztisztviselő 2005. december 14-én vizsgázott sikerrel a meghirdetett posztra. A hatóságot 2005 júliusában, az Európai Unió nyomására hozták létre, annak érdekében, hogy az ötmillió euró fölötti közbeszerzések felülvizsgálata által átláthatóbbá váljék a közpénzek felhasználása. A sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg doktorandusz Szabó Barna 47 éves, nős, két lánygyermek édesapja. 1982-ben végzett a brassói egyetem országúti gépjármű szakán, 1990-ig tervezésben és kutatásban dolgozott. Tizenhárom évig a közúti felügyelet Kovászna megyei kirendeltségének vezetője volt. /Gujdár Gabriella: Magyar főtitkár a közbeszerzési hivatal élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Az RMDSZ kolozsvári Kerületi Elnökök Tanácsának (KET) legutóbbi ülésén hevesen támadták László Attilát, a Kolozs megyei RMDSZ elnökét és a szervezet elnökségét amiatt, hogy nem ellenőrizték, az alprefektusi tisztségre jelentkező Fekete Emőke teljesítette-e vagy sem a versenyvizsga feltételeit. Az RMDSZ jelöltjét az alprefektusi versenyvizsgán ugyanis nem engedték szóhoz jutni. Fekete Emőke megkapta a vizsgán való részvételi jogot, de nem volt megfelelő számú munkaéve. László Attila szerint az RMDSZ-nek rendelkeznie kell egy olyan listával, amely a lehetséges szakemberjelölteket számon tartja. Az RMDSZ másfél éve nem tud jelöltet állítani az Országos Lakásügynökség Kolozs megyei kirendeltségének élére, mivel nem találnak a tisztség követelményeinek megfelelő, és a funkciót betöltésére hajlandó magyar építészmérnököt. Január 9-től Csoma Botond tölti be az Állami Birtokok Ügynöksége Kolozs megyei kirendeltségének igazgatói tisztségét. /Borbély Tamás: Elégedetlenkedik a kolozsvári RMDSZ-tagság. Kitámadták a Kolozs megyei elnökséget a Fekete Emőke-ügy miatt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./
2006. január 9.
A hét végén állófogadással egybekötött ünnepséget szerveztek Csíkszeredán, a városházán, a magyar főkonzulátus megnyitása alkalmából. Az új főkonzul, Szabó Béla kifejtette, segítségére lesz a Bukarestben szerzett diplomácia tapasztalat, akkor a székelyföldiek életét, ügyes-bajos dolgait is megismerte. HTMH-elnökként is volt kapcsolata az erdélyi magyarsággal. Szabó szerint a székelyföldi infrastruktúra két-három év alatt is érezhetően fejlődött. A rezidencia jelenleg nem alkalmas vízumkiadásra. Ehhez technikai feltételeket kell teremteni. /Salamon Márton László: Szabónak kis lépés, Székelyföldnek nagy. Beszélgetés Szabó Bélával, az új csíkszeredai magyar főkonzullal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője Sólyom László köztársasági elnök mellé állt, akit a nemzeti radikálisok, a nemzetféltők támadtak, mert újévi beszédét nem a nemzeti lobogó előtt mondta el. „Sok jelét látom annak, hogy az embereknek elegük van abból, hogy a politikában ellenségképpel dolgoznak” – mondta az elnök. /Szűcs László: Az elnök emberei. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Veszélyeztetett román hagyományok cím alatt Ioan Selejan, az 1994-ben létrehozott Hargita-Kovászna ortodox egyházkerület püspöke az Adevarul január 4-i számában ismertette, milyen gondokkal küszködik az új év kezdetén. A legsúlyosabb: a pásztor nélkül maradt román közösségeket beolvasztották. Ott azonban, ahol a pap ellenállt az állam és az együtt élő etnikumok nyomásának, sikerült megőrizni a hitet és a román nyelvet. A román identitás megőrzése érdekében e tájakon az államnak aktívabb szerepet kellene vállalnia. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetőül idézett néhány régebbi cikket. Adevarul, 2003. november 3.: Iskolák összevonása nyomán, országszerte 3000 gyermek naponta több kilométert gyalogol, hogy tanulhasson. A Suceava megyei Arini község 17 gyermekének a 7 kilométerre eső iskoláig veszélyes vadállatokkal tele erdőn kell áthaladnia. Adevarul, 2003. október 16.: A Kovászna megyei Lécfalva elemi iskolájának román tagozatán egyetlen gyermek tanul: a IV. osztályos Marin Gavrila, számára a minisztérium engedélyével külön tanítónőt szerződtettek. Jurnalul National, 1997. május 17.: Ioan Selejan interjújának címe: Hargita és Kovászna megyében nincsenek román papok és román nyelvű iskolák. A püspök elpanaszolja, hogy a románok elmagyarosodnak, mert nincs papjuk, tanítójuk. Egyes helységeknek a 20. század elején másfél ezer román lakosuk volt, ma pedig tíznél is kevesebben vannak. Az interjút záró kinyilatkoztatás: „A román nép a dákoktól örökölte erkölcsi tisztaságát.” Erdélyi Napló, 2003. május 7.: Missziót vállaltunk ezen a vidéken cím alatt Ioan Selejan püspök interjúban számolt be kilencévi munkasikereiről. Több mint tíz templomot építtetett, és minden parókiára sikerült papot hoznia. Maroshévízen a meglevő mellé még két parókiát hozott létre, hogy 50-100 családra jusson egy lelkipásztor. (Közben a Gyergyói-medencében 2000 római katolikusra jut egy plébános.) Örvendetesen nőtt a kolostorok száma is: míg jövetele előtt csak Maroshévízen volt ilyen hajlék, addig 2000-ben a két megye területén hét kolostor építése kezdődött el, miután a marosfőit már 1996-ban felszentelték. Selejan püspök panaszkodott, hogy milyen szegény az egyházkerülete, mert az állam nem támogatja: „Ha a román állam pénzéből építkeznénk, akkor ott állnánk kinyújtott tenyérrel az utcasarkon és koldulnánk.” Hargita Népe, 2003. november 21.: A Postabank árverésre bocsátott, Virág utcai üzletsorát az ortodox püspökség vásárolta meg 3,4 milliárd lejért. A püspökség a csíki ingatlanpiac egyik legaktívabb ügyfele. Adevarul, 2000. november 18.: A marosfői kolostor kőfalára ismeretlen tettesek fölírták: „Székely, ébredj!” Az esettel kapcsolatban Selejan püspök így nyilatkozott: „Provokáció és kísérlet arra, hogy tüzet lobbantson fel Erdély peremén, majd lángra lobbantsa a Kárpátokat. A felirat biztatás Erdély különválására.” Romania Literara, 2000. július 5.: „A Román Ortodox Egyház a jövendő lehetséges szélsőséges nacionalista-fundamentalista mozgalmainak melegágya lett.” /Barabás István: Hagyományos rögeszmék. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Az izlandi Prentsmidjan Oddi Csoport megvásárolta Románia legnagyobb nyomdáját, az udvarhelyi Infopress Rt.-t. A rendszerváltás évében kisvállalkozásként indult székelyföldi nyomda tíz év alatt meghódította a hazai piacot, 2000-ben már az ország színes magazinjainak 80 százalékát nyomtatta. Albert András igazgató, legfőbb kisrészvényes elmondta: szűk körű árverést hirdettek, amelyen 5-10 nyugat-európai cég vett részt, és ő az új tulajdonosokkal kötött szerződés értelmében „bizonyos ideig” megtartja funkcióját. /Pintér István: Elkelt Románia egyik legnagyobb és legmodernebb nyomdavállalata. Izlandiak Székelyudvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Csíkszeredában vasárnap zárult az ifjúsági rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság. A Magyar Rádió honlapján az egyik almenüben, a hétvége sporteseményei között megjelent: Junior rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokság, Miercurea-Ciuc. Mellette ott volt egy másik rendezvénysorozat: Jégkorong Bajnokok Kupája, Szentpétervár. A rádió hosszú évek óta határok nélkül közvetít műsorokat a határokon túli magyarságról a nemzet egysége jegyében, és Csíkszeredából is megrendel tudósításokat. A politikával leginkább szimbiózisban élő magyarországi média egy részéből hiányzik a helyzet- és tárgyismeret. /Székedi Ferenc: Sankt Petersburg. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Emelkedett a csíkszeredai kulturális intézményeknek városi költségvetésből juttatott támogatás – így vége szakad az intézményvezetők által kirótt „böjtnek”. A január 6-án tartott ülésen született döntés értelmében a Csíkszereda által fenntartott három nagy intézmény összesen 2 millió lejt költhet. A Csíki Székely Múzeum esetében az előző évi költségvetésben megállapított 465 ezer lejhez képest az idén 570 ezer lejt kapott az intézmény. A többletet az intézmény a zsögödi Nagy Imre festőművész galériájának és szülőházának rendbetételére köteles fordítani. A Csíki Játékszín és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 2005-ben 1,25 millió lejből gazdálkodott. Az idei költségvetési évre 1,37 millió lejt terveztek – ám ennél is többet szavaztak meg: 1,43 millió lejt kaptak. /Daczó Dénes: Vége szakadt a csíki kultúrböjtnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Január 8-án Marosvásárhelyen Kis Bódog Zoltán a magyarországi Zala megye önkormányzatának elnöke és Lokodi Edit a Maros megyei tanács elnöke aláírta a két megye közötti együttműködési egyezményt, amelynek alapján a jövőben régió közi projektek megvalósítását tervezik. Lokodi Edit elmondta, a két megye közötti együttműködésnek már hagyománya van, a Marosvásárhely – Zalaegerszeg, illetve Zalaegerszeg – Marosvásárhely baráti társaság tevékenysége révén. A konkrétumok között említette a két város művészeti líceumai diákjainak cseretáboroztatását, alkotótáborok szervezését, de a két megye kereskedelmi kamarája között is jó a kapcsolat. Kis Bódog Zoltán kiemelte, nemcsak a Zala megyei önkormányzat elnökeként jött el erre az ünnepélyes alkalomra, hanem a Nyugat-Dunántúli Régiótársulás alelnökeként is kézjegyével illeti majd a protokollumot. Korábban kötöttek már hasonló együttműködési szerződést Hargita és Kovászna megyével, s nem titkolt szándék az, hogy amennyiben Maros megye is bekapcsolódik e körbe, akkor a három erdélyi megye közös régióként pályázhatna uniós forrásokra. Ebben kínál partneri kapcsolatokat Zala megye. /Vajda György: Aláírták Zala és Maros megyék közötti együttműködési egyezményt. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 9./
2006. január 9.
Újabb békés tiltakozó megmozdulás színhelye volt január 8-án Nagyváradon Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium lelakatolt sportpályája. Tőkés László püspök beszéde után Fejes Anzelm katolikus főapát kifejtette, hogy az állam által elkobzott egyházi ingatlanok visszaadásáért a jövőben is imatüntetéseket kellene rendezni. /Gurzó K. Enikő: Imatüntetés a sportpályáért. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./
2006. január 9.
Tamás Sándor parlamenti képviselő az elmúlt esztendőről kifejtette, hogy az a politikai iszapbirkózás éve volt. Rosszul esett, hogy a jelenlegi magyar kormány érzelmileg és a támogatások szempontjából is eltávolított, sőt, éket vert a magyarországiak és a határon túliak közé. – Nem a magyar állampolgárok a vétkesek a nemzetrészek eltávolításában, hanem a jelenlegi budapesti kurzus. Nekünk azt kell tennünk, hogy, rokonainkat, barátainkat, ismerőseinket arra biztassuk, hogy a jobbközép politikusait támogassák a választásokon, jelentette ki Tamás Sándor. Romániában a nacionalistáktól nem várhatnak szeretetet, de a demokratikus pártoktól legalább a tisztelet jólesne, állapította meg. Kevés kivételtől eltekintve, balkáni gondolkodású személyekkel állnak szemben. /Iochom István: Az iszapbirkózás éve volt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./
2006. január 9.
„Maros megyéből a don-kanyari harcokban és az azt követő visszavonulás során 577-en estek el, sebesültek meg vagy kerültek fogságba” – mondta el Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezetének elnöke a január 8-án, a doni katasztrófa kezdetének évfordulójára való megemlékezés kapcsán. Az EMKE megyei szervezete által kezdeményezett emlékrendezvényt követően megkoszorúzták a katolikus temetőben felállított emlékművet. 1943. január 12-én kezdődött a Don mentén a szovjet támadás, mely a II. magyar hadsereg pusztulásához vezetett. A több mint kétszázezres hadseregből hozzávetőlegesen 125 ezerre tehető az áldozatok száma. Az elesettek, eltűntek, fogságba esettek között nagy számban voltak erdélyiek is. Január 8-án az unitárius egyházközség tanácstermében Benkő József gyűjteményéből rendeztek kiállítást. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke nyitotta meg a kiállítást, utána szólt az egybegyűltekhez Nagy László unitárius esperes és Berekméri Róbert történész, majd Benkő József mesélt arról, hogy miként sikerült összegyűjtenie a kiállítás anyagát. A tárlókban fegyvereket, lőszereket, katonai egyenruhákat, -eszközöket, kitüntetéseket, háborús dokumentumokat láthatnak a látogatók. A kiállítás az akkor szembenálló feleket egyaránt bemutatja. A katolikus temető kapuja mellett álló emlékműnél veterán frontharcosok, egyesületek, ifjúsági szervezetek és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit. „Tavaly, a Hősök Napján felavathattuk a don-kanyari hősök és áldozatok emlékművét, és immár van egy hely, ahol koszorúzva, gyertyát gyújtva lehet emlékezni, hisz megérdemlik, hogy hosszú hallgatás után nyíltan beszéljünk róluk és emlékezzünk rájuk” – jegyzete meg Ábrám, hozzátéve, az EMKE megyei szervezete állandó kiállítást tervez a hősök tiszteletére, további tervük pedig egy veterán-küldöttséggel a csaták helyszínére látogatni. /Bakó Zoltán: Koszorúk a Don-kanyar erdélyi áldozataiért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2006. január 9.
Kézdivásárhelyen az anyakönyvi hivatalban 2005-ben 572 újszülöttet, 138 házasságkötést és 222 elhalálozást jegyeztek be. A születések száma azért ilyen magas, mert az egész Kézdiszéken világra jött csecsemőket itt veszik nyilvántartásba. Az arány ötven-ötven százalékos a város és a vidék között. 2003-ban 463-an, 2004-ben 520-an születtek, tehát a születéseknél a mérleg pozitív, miközben 2003-ban 231-en, 2004-ben pedig 210-en hunytak el. Kovásznán 2005-ben 266 születési bizonyítványt állítottak ki, 76-tal kevesebbet, mint 2004-ben. A házasságkötések száma is csökkent, míg egy évvel korábban 79 polgári esküvő volt, tavaly csak 66, azaz 13-mal kevesebb. Az elhalálozások száma csökkent, 2005-ben 122 fő volt, 11-gyel kevesebb, mint 2004-ben, mégsem jók a demográfiai mutatók. Kovásznán a nagy munkanélküliség miatt apad a város lakosainak száma, egyes becslések szerint a város mintegy 11 ezer lakosa közül kb. 1000–1500-an külföldön (Magyarországon, Olaszországban, Spanyolországban és Németországban) dolgoznak. A külföldön dolgozók között jelentős azok száma, akik nem szándékoznak hazatérni, vannak azonban olyanok is, akik az idegenben keresett és megspórolt pénzt itthoni jövőépítésre fordítják. Utóbbiak között kevés a magyar, inkább a vajnafalvi románok vásárolnak magyaroktól erdőt, mezőt és ingatlant. Baróton 2005-ben 135 születést és 101 elhalálozást jegyeztek, illetve 48 házasságot kötöttek. Bár a tavaly Baróton 135 csecsemő jött a világra, s ez enyhe emelkedést jelent 2004-hez viszonyítva (132), alapjában véve a gyermekvállalási kedv inkább csökkenő tendenciát mutat, hiszen 2003-ban még 176, 2002-ben pedig 204 születést jegyeztek. A 135 születésből 58 Barót közigazgatási területének, 78 pedig Erdővidék egyéb településeinek a népességét gyarapítja. Baróton az elhalálozások száma keveset csökkent: 2005: 101, 2004: 113, 2003: 111, 2002: 107), a tavaly elhunyt 101 személyből 92-en barótiak vagy a környező falvak lakói voltak. /Több születés, kevesebb elhalálozás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./
2006. január 9.
A világ egyik legnagyobb elektronikus nézőmérő cége, az AGB Romániában is szolgáltat adatokat az ott fogható televíziók nézettségéről. Az adatokból kitűnik: a Duna Televízió nemcsak őrzi a Romániában fogható magyar nyelvű csatornák között első helyét, de előnyét az utóbbi hónapok új műsorkínálata révén növelni is tudta. E szerint a Romániának a magyarok által lakott területein a legtöbben a Duna Televízió iránt érdeklődnek. 2005. október 17. és 23. közötti héten naponta átlagosan 469 610 néző kapcsolódott be nézésébe. Ez az érték 74 669-cel több, mint a második helyre került kereskedelmi televízió, a TV2 által elért nézők száma. /A Duna TV a legnézettebb magyar tv Erdélyben. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./
2006. január 9.
Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Gimnázium bentlakását újjávarázsolták. Bár a tetőtérben még hat újabb terem befejezésén dolgoznak, a munkálatok nem zavarják a bentlakás és a földszinti osztálytermek tevékenységét. /Bajna György: Felújított bentlakás. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./
2006. január 9.
Január 8-a Nagyenyeden a gyász napja. 1849-ben ezen a napon és a következő három éjjelen Nagyenyedet Axente Sever szabadcsapatai felégették, és az ártatlan magyar lakosok jó részét lemészárolták. Erről a tragikus eseményről a kegyeletet őrző utódok minden évben megemlékeznek. Idén a református vártemplomban Popa Tibor lelkész tartott istentisztelete, emlékezett arra, hogy a román csapatok felgyújtották a Bethlen Gábor Kollégiumot is. Rövid megemlékezést tartott Szabó Dénes esperes plébános is. Csávossy György mondott emlékbeszédet. “Nem könnyű feladat jó másfél évszázaddal az események után Enyed pusztulásáról megemlékezni – mondta a szónok –, mivel a januári események a borzalom, a gyilkolás, a fagy- és éhhalál rettenetes emlékeiként ívódtak be nemzedékek emlékezetébe. Ugyanakkor szem előtt kell tartani a ma megkövetelt visszafogottságot, amit az enyedi magyarság szórványhelyzete indokol. Nagyenyeden ma háromnyelvű városjelző tábla van a bevezető utak mentén, ami egy kialakuló, nemzetiségek közötti együttélés lehetőségét mutatja.” Csávossy György Szilágyi Farkas visszaemlékezése alapján vázolta föl az enyedi tragédia főbb eseményeit, köztük a két templom feldúlását és a menekülők legyilkolását. Talán eljön egyszer az az idő is, amikor az enyedi áldozatokért hivatalosan is bocsánatot kérnek, fejtette ki Csávossy. A várfalon elhelyezett emléktábla alatt az RMDSZ, a nagyenyedi magyar történelmi egyházak képviselői és a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója helyezte el koszorúját. /Takács Ildikó: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásáról. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./ Nagyenyeden a vár falán található márványtábla, rajta mindössze a dátummal, némán őrzi az akkori idők nagy tragédiáját. Az egyházak és az RMDSZ első megbeszélése az ügyben 1994-ben volt, amely megtörte a hosszú hallgatást, a lappangó titkot. Akkor még sokan féltek attól, hogy a megemlékezéseknek, a koszorúzásnak következményei lehetnek. Ezek azonban elmaradtak. A magyar kisebbség megtette az első lépést ebben az irányban és teszi azóta évente. /Bakó Botond: Megemlékezés Nagyenyed pusztulásának napjáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2006. január 9.
Az 1764. évi császári megtorlások – siculicidium – elől menekülő székelyek kései utódaként Észak-Bácskából, Bácskossuthfalváról érkezett Móricz Árpád református lelkész Madéfalvára. Július 7-én együtt emlékezett a helyiekkel a 242. évvel ezelőtti vérengzésre. Madéfalván méltóképpen emlékeztek meg a Siculicidium 242. évfordulójáról. A római katolikus kápolnában megtartott déli szentmise után a hívek kereszt alatt a madéfalvi emlékmű elé vonultak. A madéfalvi Siculicidium-emlékművet 1905. október 8-án avatták fel, az emlékmű a csíkszeredai Tamás József építész tervei alapján készült. /Kristó Tibor: Székely lélekben gazdagon. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./
2006. január 9.
40 éve elnémított hagyományt élesztettek újra idén január 7-én a Dévára költözött bukovinai székelyek leszármazottai. Az 1888 és 1910 között e vidékre telepedett népcsoport évtizedeken keresztül megemlékezett az 1764. január 7-i madéfalvi veszedelemről, a több száz legyilkolt székelyre és azokra, akik új hazát keresve, a Gyímeseken keresztül Bukovinába menekültek. A kommunista diktatúra gyökértelenítő politikája megszakította az évenkénti emlékezés láncát. A Dévára telepedett bukovinai székelyek által épített, pár éve visszakapott helyi Magyar Ház zsúfolásig megtelt az emlékünnepélyre. Az érkezőket vetített képsorozattal fogadták a szervezők, végigvezetve őket Madéfalvától át az ezer éves határon Józseffalvára, Istensegítsre, Fogadjistenbe, Hadikfalvára és Andrásfalvára, abba az öt bukovinai faluba, melyeket nagyrészt őseik alapítottak. Majd visszakanyarodtak Dévára, századeleji telepesek életét elevenítve fel a képek segítségével. A népcsoport vándorlását Madéfalvától Déváig, a Bácskába, Dunántúlra, sőt Amerikába László János hajdani telepes gazda fia jegyezte fel az 1930-as években. A kézirat kiadását a Kriterion Könyvkiadó vállalta fel. A mostani találkozóra még nem készült el a könyv, de egy részletet Daradics János olvasott fel. A ma élő leszármazottak ismét keresni kezdték a gyökereket. Tavaly májusban zarándoklatra indultak Déváról Madéfalvára, Bukovinába, felkutatni az ősök szülőföldjét, sírjait. A Duna TV filmet forgatott a zarándoklatról, amelyet most bemutattak. A szintén a hajdani telepesek által épített Szent Antal-templom kertjében állított emlékkereszt mellett felcsendült a székely himnusz. /Gáspár-Barra Réka: Újjáéledt hagyomány. Emlékezés a Siculicidiumra. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./
2006. január 9.
Nagyváradon a várad-olaszi református egyházközség vezetője, Veress Kovács Attila lelkész beszámolt arról, hogy a gyülekezet tagjainak 60 %-a nem fizette be az egyházfenntartási járulékot. 434 család nem tartja a kapcsolatot a gyülekezettel. A temetések száma (62) jóval meghaladta a keresztelések számát (35). A bibliaórákon kevesen voltak. Sikerült a templom egyik részének felújítását elvégezni. Bomladozik a református egyház szervezete az európai országokban, állapította meg Tőkés László püspök, ezért meg kell erősíteni a missziós tevékenységet. /G. K. E.: Évértékelő Várad-olasziban. Tőkés: meg kell erősíteni a missziót. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./
2006. január 9.
In memoriam 1956 címmel hirdetett meg pályázatot emlékmű tervezésére a Kántor Lajos által elnökölt Kolozsvár Társaság (KT). A forradalom 50. évfordulója alkalmával a társaság 12 erdélyi szobrászművészt hívott meg név szerint az 1956-os magyar szabadságharc kolozsvári emlékművének megtervezésére, amelynek felállítására majdan – az eredeti tervek szerint – a Sétatéren kerülne sor. A pályaművek nyilvános eredményhirdetésére január 10-én lesz. /56-os emlékmű készül Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./
