A Népszabadság, a Népszava és más magyarországi lapok rendszeresen támadják Orbán Viktort és az ellenzékben levő jobboldalt. Az ÚMSZ rendszeresen átvesz ilyen cikkeket. Most újraközölték Kis Tibor cikkét, melyben Orbán Viktort támadta Tusnádfürdőn elmondott beszédéért. /Kis Tibor, Népszabadság: Vége a történelemnek? Különféle gurítások. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
2009. július 24.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nyílt levelet intézett Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez. Érthetetlennek tartja, hogy Markó elzárkózik kezdeményezésüktől, holott ők az együttműködést szeretnék megteremteni Székelyföldön, partnernek tekintik, mint az RMDSZ-t, mint a Magyar Polgári Pártot. /Izsák Balázs levele Markó Bélának. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./
2009. július 24.
Korábban tett ígéreteinek teljesítéséről, vagyis a Kovászna megyének biztosított pénzalapokról „számolt el” július 23-án sepsiszentgyörgyi látogatásán Vasile Blaga fejlesztési miniszter. Kovászna megye idén összesen 20 millió lejt kapott a fejlesztési tárcától, ez az összeg 4 millió lejjel nagyobb, mint amit év elején terveztek. Blaga elégedett ezzel az összeggel, amely állítása szerint jóval nagyobb, mint amit tavaly, választási évben a székelyföldi megyébe küldtek. A fejlesztési tárca vezetője szerint Sepsiszentgyörgy élen jár a tömbházak hőszigetelésével, ezért erre a célra újabb összegeket utalnak a minisztérium 100 millió eurós keretéből. Ugyanakkor Kovászna megyében jelenleg 200 ANL-s lakás épül, amelyre 13,6 millió lejt költenek. /Kovács Zsolt: Vasile Blaga „elszámolt” = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
2009. július 24.
Markó Béla az Élet és Irodalomban közölte terjedelmes írását, melyet az ÚMSZ átvett. Az ötvenes években, gyermekkorában, a Magyar Autonóm Tartományban, Kézdivásárhelyen a cégtáblákról tanult meg olvasni magyarul. Két évtizeddel később, a hetvenes években, Marosvásárhelyen gyermekei cégtábláról, utcanévről, nyilvános feliratról kizárólag csak románul silabizálhatták a szavakat, a magyar nyelv gyakorlatilag teljesen eltűnt a közéletből. Százszázalékos magyar lakosságú települések nevét is kizárólag románul írták ki a bejáratnál. Az 1989-es változás a magyarok kezdtek reménykedni a nyelvi – és persze nem csupán nyelvi – egyenjogúságban. Erre hiába vártak. 1990-ben a százhatvanezres Marosvásárhelyen még körülbelül nyolcvanötezer magyar élt, tehát jóval több, mint ötven százalék. 1989 végén egy ekkora városban nem volt egyetlen magyar felirat sem. Elkezdődött a szinte kilátástalannak tetsző küzdelem a kétnyelvűségért. Kitették a város végére a kétnyelvű –felül román, alul magyar – helységnévtáblát, rá néhány órára bemázolták, letörték A városban egyetlenegy magyar felirat volt látható egészen rövid ideig, kiírták a kirakatüvegre a „Farmacia” felirat mellé, hogy „Gyógyszertár”. 1990. márciusában ezért vér folyt Marosvásárhelyen, sok vér. Halottak voltak és sebesültek. Hosszú évek múltán 1999-ben az oktatási törvény, 2001-ben a közigazgatási törvény, majd 2003-ban a módosított alkotmány szavatolta az anyanyelvű oktatást, illetve bizonyos arányszám – a törvény szerint: húsz százalék – fölött a kétnyelvű feliratok kötelező használatát. Önkormányzatokban, állami intézményekben magyarul is lehet beszélni, szóban és írásban magyarul is lehet fordulni a hatóságokhoz. Kolozsváron azonban még mindig nincsenek magyar feliratok. A szlovák nyelvtörvény mutatja, hogy a nyelvi kizárólagosság nem sajátosan román, szlovák, ukrán vagy szerb találmány a Kárpát-medencében, hanem a többségi kultúra, egyeduralmának kifejezése. Romániában ma még csak egy-egy apróbb jele van a nyelvi jogok újabb korlátozásának. Markó Béla magát liberálisnak vallja, időről időre konzervatívvá és nacionalistává teszi a többségi ostobaság: hogyan legyen megértő ezzel a gyarmatosító lenézéssel, ezzel a mérhetetlen arroganciával szemben? Markó több mint másfél évtizede az egyik legismertebb politikus Romániában, de alig akad román újságíró, aki hajlandó lenne helyesen, ékezetekkel leírni a nevét. Ami ma Szlovákiában történik, és ami talán Romániában is készülődik, az úgy nevezhető: a nemzetállam visszavág! Markó követte a magyarországi reagálásokat erre a nyelvtörvény-ügyre. Tisztességesek, helyénvalóak a kormányoldal és az ellenzék részéről egyaránt. De mintha lagymatagok lennének! Mintha nem éreznék nagy tétjét annak, ami elindult. Keményebb fellépéssel kell elejét venni a későbbi folyamatos szembefeszülésnek. „Magyarországnak most kellene összeszednie maradék tekintélyét ahhoz, hogy az európai bürokraták közönyét és a politikusok cinizmusát megtörve felhívja a figyelmet a veszélyre” – hangsúlyozta Markó. /Markó Béla: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24. – először megjelent az Élet és Irodalom július 17-i számában, szintén átvette: Népújság (Marosvásárhely), júl. 28., 29./
2009. július 24.
Az RMDSZ ellenzi, hogy a kormány felelősséget vállaljon a tanügyi törvénycsomagért – nyilatkozta Kelemen Hunor, a szövetség ügyvezető elnöke. Emil Boc kormányfő kijelentette, felelősségvállalással kívánják elfogadni az oktatási reformcsomagot. /Parlamenti vita kell az oktatási törvényekről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./
2009. július 24.
Fel kell rázni a közösséget, mondta Borbély László parlamenti képviselő, hozzátette, hiányolja, hogy a lakosságban nincs megfelelő civil kurázsi, nincs kezdeményezőkészség, holott a marosvásárhelyi polgároknak érezniük kellene, elegendő erejük van a változtatáshoz. Úrrá lett a közöny, az emberek elveszítették abbéli reményüket, hogy egyszer még Marosvásárhelyen is jó irányba fordulhatnak a dolgok. Tény, hogy a városban napról-napra romlik a helyzet. Egy kis csoport kisajátította magának Marosvásárhelyt, ezt meg kell akadályozni. Borbély arra kérte a városi RMDSZ-frakció tagjait, legyenek aktívabbak. Az RMDSZ új városi vezetése sem őt, sem pedig Frunda Györgyöt nem hívta meg a szervezet alakuló ülésére. Számos beruházási terv indult Marosvásárhelyen Borbély minisztersége alatt. Nem szabad megengedni, hogy a polgármester miatt egy egész város húzza a rövidebbet. Maros megye a nagy megyék között az egyetlen, ahol minden magyart leváltottak a dekoncentrált intézmények éléről. /Lokodi Imre: „Fel kell rázni a közösséget” Beszélgetés Borbély Lászlóval, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
2009. július 24.
Bíróságon kéri Codrin Munteanu Kovászna megyei prefektus a Nagyajta határában felállított Székelyföld-tábla építkezési engedélyének érvénytelenítését. /Farkas Réka: Eltüntetnék a Székelyföld-táblát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./
2009. július 24.
A Csíkszentmártonban kirobbant konfliktust a megszokott séma szerint kezelte minden arra hivatott és nem hivatott szerv. Először is: képmutatóan minden hatóság meglepetést mímel: mik vannak, hát ennyire súlyos a helyzet? Mintha nem tudná mindenki évtizedek óta... A Hargita Népe tavaly több szerző tollából az alcsíki romák helyzetét bemutató sorozatot jelentett meg és rámutattak: robbanásközeli a helyzet. Egyetlen nagyobb intézmény tenni próbált valamit, a Hargita megyei rendőrség. Mert ők jól tudják, hogy ég a ház... Más közintézmények viszont megmaradtak a frázisok szintjén. Másodszor: az országos média, magyar és román egyaránt, elővette a kliséket rasszizmusról, intoleranciáról. Azonnal került jó európai pénzből fizetett és táplált civil szervezet, mely tüntetést szervezzen, s felhívja ország-világ figyelmét arra, hogy milyen gonosz népek is laknak errefelé, üldözik szegény ártatlan romákat. Olyan személyek, intézmények, melyek bűnösök, vagy legalábbis cinkosok abban, hogy a helyzet idáig jutott, most bűnbakot keresnek. A romaprogramok millióit magukra kenő roma szervezetek szerint az intoleráns székely nép a hibás. A bűnösök ne keressenek bűnbakot, inkább nézzenek szembe azzal, hogy mit mulasztottak el. Ki kell mondani: a leghibásabbak s a kialakult helyzet egyértelműen legfőbb felelősei a bűnöző romák! Hiába van ezer program, tízezer alapítvány. Ehhez erős állam, szigorú törvények, tetterős rendőrség kell. /Szondy Zoltán: Bűnösök ne keressenek bűnbakot! = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 24./
2009. július 24.
Megdöbbentően rosszindulatú, uszító hangvételű, rasszista, fajgyűlölő cikk jelent meg július 13-án a Manna.ro honlapon, a Nesze neked csabakirályfizás című írás szerzője Parászka Boróka. A Manna.ro honlapot a Scripta Kiadó adja ki, mely a közelmúltig Verestóy Attila szenátor tulajdona volt. A Scripta Kiadóban jelenleg a Free Press Románia Alapítvány a többségi tulajdonos, fő kiadványai az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport – melyek köztudottan az RMDSZ szócsövei. Ebben a cikkben Parászka a Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant, magyar–roma ellentétek kapcsán írt, leszögezve: „Hogy Székelyföld sötét, indulatos, szegény, tanácstalan és igazságtalan, az csak most vált egyértelművé. ” Parászka Boróka írása az elhallgatás és a nyílt hazugság technikáit váltogatja, szerinte a konfliktus azért tört ki, mert pár ló máshol legelt, s az anyák „csökött répát loptak a híg levesbe”. Parászka tudatosan elhallgatja, hogy mindkét községben a romák sorozatos erőszakos tettei miatt fogyott el a lakosság türelme. Parászka Boróka bátran kérdez és válaszol: „Miféle szerencsétlen, nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. ” S még itt sem áll meg, rasszista, magyarellenes dühvel kimondja a szentenciát: „A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok. ” Ezek vagyunk tehát mi, csíki magyarok, székelyek Parászka Boróka és a manna.ro honlap szerkesztői szerint: szerencsétlen nyomorultak, állatok, vonta le a következtetést Szondy Zoltán. Parászka cikke ellen nem tiltakoztak. Pár hónapja közéleti személyiségek aláírásgyűjtést indítottak tiltakozásul a Hargita Népében megjelent György Attila-írás nyomán, pedig abban sem fajt, sem vallást nem sértett a szerző, csupán egy magyarországi liberális pártot érintett meg. Ha azonban Parászka Boróka nem saját népét, hanem az udvarhelyi zsidókat vagy a gyergyói örményeket nevezte szerencsétlen, nyomorult állatoknak, akkor már gyűlnének az aláírások... Magyarellenes, uszító hangvételű, gyűlöletkeltésre alkalmas cikk jelent meg a manna.ro honlapon, szerzője Parászka Boróka. Szondy Zoltán várja a MÚRE, a Diszkriminációellenes Tanács s más, erre hivatott szervek lépéseit. /Szondy Zoltán, Hargita Népe: Szabad gyalázni a csíki magyarokat? = Erdély. Ma, júl. 23./
2009. július 24.
Gyanús az a mód, ahogyan a szekusügynökökről, besúgókról szóló információk időnként felröppennek a médiában. Ez „véletlenül” éppen akkor történik, amikor egy-egy befolyásos politikus vezető pozíciója vagy imázsa veszélybe kerül. Amikor el kell terelni a figyelmet az éppen funkcióban lévő elnök (államfő, miniszter), magas köztisztviselő viselt dolgairól. Nemrég éppen a román futball legsikeresebb időszakának focistáját vádolták meg besúgással. „Véletlenül” éppen akkor, amikor elterjedt a hír, hogy egyik régi neves focista a labdarúgó-szövetség elnöki tisztségére akar pályázni. Arra, amelyre a jelenlegi elnököt immár évtizedek óta mozdíthatatlanul „betonba ágyazták”. Ezért gyorsan néhány focistát bemártottak. Így került Bölöni László is a besúgással gyanúsítottak közé. Erdélyi magyar politikusok neve (lásd Tőkés, Markó, Bárányi) is évekkel ezelőtt mindig akkor került a bulvárlapok címoldalára, amikor a magyar szervezet vagy túlzottan hangosan követelte az autonómiát, a magyar egyetemet, vagy (Bárányi esetében) meg akarta reformálni az elavult román egészségügyet. A rendszerváltást követően sem Romániában, sem pedig Magyarországon nem rendezték a kommunista titkosszolgálat ügynökeinek kérdését. Nemhogy a besúgók, a fizetett ügynökök névsora sem került nyilvánosságra, de még az elnyomó gépezet működtetőié és haszonélvezőié sem. A valamikori bőrkabátos verőlegények most multimilliomos vállalkozók, politikusok. Befolyásuk és pénzük révén az egész társadalmat most is ellenőrzik, befolyásolják. Intésükre, utasításukra beindul a gépezet, s a szupertitkosnak minősített akták tartalma nyilvánossá válik, vagy valósnak tűnő hamis dokumentumok kerülnek a média körforgásába, írta Ujj János. A kérdést rendezni lehetne, ha nyilvánosságra kerülnének az ügynöklisták. Amikor néhány kelet-európai politikusról kiderül titkosszolgálati múltja, valamennyi bizonygatta, hogy mindig csak az ország érdekében tevékenykedett az idegen veszély ellen. (Lásd a Medgyessy volt magyar miniszterelnök, az olténiai román parlamenti képviselő, vagy az egyetlen szavazásra megbízott budapesti szocialista képviselő esetét!) /Ujj János: Besúgók, ügynökök, dossziék. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./
2009. július 24.
Marosszentgyörgy összes utcáján és terén kétnyelvű táblákat helyeznek el. Ezzel egy régi mulasztást és egyben törvénytelenséget próbálnak orvosolni, mondta Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere. – Jelenleg a település elérte a 10. 000-es lélekszámot. /Menyhárt Borbála: Kétnyelvű utcanévtáblák Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2009. július 24.
Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetemen első alkalommal indított mozgásművészet szakra a 16 jelentkezőből 12-en jutottak be (6 tandíjmentes, 6 tandíjas hely), míg a hagyományos színészmesterség szakágban a 23 felvételizőből csupán 8-at nyilvánított megfelelőnek a vizsgáztató bizottság. A vártnál sokkal nagyobb volt keresettsége a kétévente induló teatrológia szaknak, ugyanakkor a zenepedagógia 6 államilag támogatott és 6 költségtérítéses helye is betelt. Az újonnan induló drámaírás szakra a 10 jelentkezőből 7-en vizsgáztak sikeresen, a színészmesterség felvételije még zajlik. A be nem töltött helyekre ősszel hirdetnek pótfelvételit a Színművészeti Egyetemen. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen összes tandíjmentes hely betelt mind a magyar, mind a román tagozaton, tájékoztatott dr. Nagy Örs professzor, az intézmény rektor-helyettese. Az idén először induló sportpedagógusi szakon csupán tandíjas helyeket hirdetett meg az egyetem, román nyelvű oktatással. /Lengyel Beáta: Színésznövendék- hiány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2009. július 24.
A nagykárolyi Deák Endre lantművész A régizene együttesek megalakításának alapkérdései című előadásával indult a csíkszeredai Régizene Fesztivál keretében megszervezett II. Régizenei Nyári Egyetem július 22-i napja. Deák Endre másodszor tartott előadást a mostani rendezvényen. Szerdai előadásában a laikusok számára is érthető és élvezhető formában mutatta be a többszólamú zenék fejlődésének állomásait. Az előadást követően két hangverseny következett egy időben. A magyarországi Musica Historica együttes a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban lépett fel, a kolozsvári Flauto Dolce pedig a Szent Kereszt-templomban, Csíkszeredában. /Folytatódik a Régizene Fesztivál Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./
2009. július 24.
Öt hete indította útjára az Erdélyi Református Egyházkerület Kolozsváron a Református Telefonos Szeretetszolgálatot, amelynek célja segíteni az idős, beteg, rászoruló embereknek. A segítséget kérők 49 százaléka nyugdíjas volt, 28 százalék alkalmazott. A betelefonálók zöme (80 százalék) Kolozsvárról jelentkezett, de Magyarországról is megkeresték őket. A szolgálat hovatartozástól függetlenül próbálnak segíteni a hozzájuk fordulókon. /Pap Melinda: Sok rászorulón segített már a Református Telefonos Szeretetszolgálat. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./
2009. július 24.
Elkészült az Írisz Ház névre keresztelt központ Sepsiszentgyörgyön, ahol ötven fogyatékkal élő fiatalt foglalkoztat a Diakónia Keresztyén Alapítvány helyi kirendeltsége. A Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi szervezete 2002-ben kezdte el működését. 2005-ben beindították a nappali foglalkoztató programot. A 330 ezer eurós beruházás holland és német segítséggel, a helyi önkormányzat és vállalkozók, valamint az állam támogatásával valósulhatott meg. A falakat a Gyulai Líviusz baróti származású képzőművész adományozta grafikákkal díszítették. /Bíró Blanka: A fogyatékkal élők számára létesült központ Sepsiszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 24./
2009. július 24.
Barcsay Jenőre /Katona, 1900. jan. 14. – Budapest, 1988. ápr. 2.), az Európa-szerte ismert és népszerű művész-pedagógusra emlékeztek a kolozsvári Unitárius Egyházközség tanácstermében abból az alkalomból, hogy elkészült az emléktábla, amellyel július 25-én megjelölik a festő Katona faluban található szülőházát. A nagy számban összegyűlt közönséget Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke köszöntötte, kifejtve: rendhagyó eseményre gyűltek össze, szeretnék megmutatni az emléktáblát mindazoknak, akik nem tudnak kilátogatni a mezőségi Katonába. Hozzátette: a KLMT céljai között megalakulása óta szerepel nem pusztán a műemlékek védelme, hanem azon épületek megjelölése is, amelyekben, irodalmi vagy történelmi szempontból jelentős személyiség született, élt vagy meghalt, vagy fontos események történtek. Emlékeztetett, hogy ily módon látták el emléktáblával Herepei János történész házát. Tervezik Gyulai Pál kolozsvári házát is emléktáblával ellátni, az író halálának 100. évfordulóján. Gaal György elmondta: a Barcsay név leginkább a nagybarcsai Barcsayak kapcsán vált ismertté (ebből a családból származott többek között Barcsay Ákos erdélyi fejedelem, Barcsay Ábrahám testőr-író és Barcsay Domokos főrendiházi tag), a művész azonban nem tartozott ebbe a főúri családba. Egyszerű mezőségi család sarja, nevét azonban már néhány évtizede a legnagyobb művészek között említik Európa-szerte, 75 éves koráig tanított a Budapesten a Művészeti Akadémián. Művészeti Anatómia című tankönyve mostanig több mint egy tucat kiadást ért meg, 18 nyelvre fordították le. Takács Gábor képzőművész, a KLMT titkára Barcsay Jenő és művészete című előadásában felidézte az 1900-ban született ünnepelt alakját. Laczkó Vass Róbert színművész Barcsay önéletrajzából olvasott fel egy részletet, majd a művész egyik kedvenc költője, Weöres Sándor két versét adta elő. Végezetül Maksay Ádám, a KLMT alelnöke mutatta be Vetési László képösszeállítását Barcsayról, a művész szülőfalujáról, családjáról, életének eseményeiről és munkáiról. /S. B. Á. : Barcsay Jenő emlékét idézik Kolozsváron és Katonán. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2009. július 25.
A kormányapparátus karcsúsítása után Emil Boc miniszterelnök bejelentette, hogy augusztustól év végéig a miniszterek fizetését is csökkentik 20 százalékkal. A döntés nem csak a miniszterek, hanem a kormányfő fizetését is érinti. Boc rámutatott: ezzel az intézkedéssel is jelezni akarják, hogy ésszerűsíteni kell a költségvetési kiadásokat. A kormány egyre több kölcsönre szorul a csökkenő bevételek miatt. A pénzügyminisztérium az idén 12 milliárd euró kölcsönt vett fel. A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött csaknem 20 milliárd euró értékű többoldalú hitelegyezmény szerint az államháztartási hiány idén nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 4,6 százalékát. /Csökkentik a miniszterek bérét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./ Emil Boc kormányfő kifejtette, meg kell hozni a döntést az állami apparátusban folyó munka hatékonyságának növelése érdekében. Az állami ügynökségek túlméretezettek és nem működőképesek. Körülbelül 2 hét alatt fejezik be a jogszabálytervezetet, amely előírja a kormányügynökségek számának 50 százalékkal való csökkentését. /Túlburjánzott apparátus. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2009. július 25.
Az alkotmány modernizálásának szükségességét is tartalmazza majd Kelemen Hunornak, az RMDSZ államfőjelöltjének a választási programja, amely szerint az alaptörvénynek kollektív jogokat is biztosítania kell a nemzeti kisebbségek számára. Hangsúlyozta: az RMDSZ soha nem vonta kétségbe Románia egységességét és oszthatatlanságát, csak a nemzetállam fogalmát vitatja immár 20 éve. /Kelemen a kollektív jogokkal kampányol. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
2009. július 25.
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő az Európai Parlament (EP) Állampolgári jogok-, bel és igazságügy (LIBE) szakbizottságának ülésén arra kérte az Európai Bizottság (EB) alelnökét, Jacques Barrot, hasson oda, hogy Szlovákiában vonják vissza a nemrég elfogadott, minden európai normát és jogelvet felrúgó nyelvtörvényt. /Sógor Csaba a szlovák nyelvtörvény visszavonását szorgalmazza. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./
2009. július 25.
A minap roma civil szervezet tüntetett az RMDSZ bukaresti székháza előtt, két Hargita megyei településen a szerintük romákat ért atrocitások ellen. Bemutatták a 11 pontba foglalt „tízparancsolatukat”, amelyben, egyebek mellett, azt szorgalmazzák, hogy „minden magyar legalább húsz román szót tanuljon meg, a magyarok és a romák közötti »kölcsönös tisztelet« jegyében. ” Mi köze mindennek a történtekhez, talán a „szerzők” sem tudnák pontosan. Viszont a petíciót sugározták a tévék képernyőin és a sajtóban. A roma érdekvédelmi szervezetek helyszíni nyilatkozataiból kiderült: „úgy tudták”, hogy Hargita megyében, nevezetesen Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a magyar lakosok „romák házait gyújtották fel és leöldösték a kutyáikat, lovaikat”, illetve, ugyancsak „hallották”, hogy a két székelyföldi faluban hónapokon át „két-háromszáz fős magyar csoport tartotta rettegésben a romákat”. A békés egymás mellett élés lehetőségeit nem így lehet megtalálni. A csíkszentmártoni polgármester tagadta, hogy romaházat gyújtottak volna fel a községben, ugyanúgy tagadta ezt Csíkszentkirály első embere is. Az is igaz, hogy a helyi konfliktusokat a helyi hatóságoknak kell kezelniük és kivédeniük. A tüntetés helyszíne a legmegfelelőbb, hiszen a szociális problémákra nem az RMDSZ-nek, hanem a kormánynak kell(ene) megoldást találnia. A békés együttélést nagyotmondással nem lehet elérni. /Mózes Edith: Barza, varza és egyéb állatfajták. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2009. július 25.
Véget ért a beiratkozás a Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kihelyezett tagozataira. Jóval kevesebben iratkoztak be a felsőoktatási intézmény valamelyik szakára – tájékoztatott dr. Végh Balázs Béla egyetemi adjunktus. A gazdasági válság idején jóval kevesebben engedhetik meg, hogy gyermekük egyetemre járjon. A szatmári tagozaton továbbra is két szak indul: pedagógia- és neveléstudomány, valamint közigazgatási szak. Az óvó- és tanítóképző szakra összesen 37-en jelentkeztek, ami rendkívül alacsony, hiszen 120 helyet hirdettek meg. A közigazgatási szakra 150-en jelentkeztek a 170 szabad helyre. /(bumbulut): Véget ért a beiratkozás. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 25./
2009. július 25.
Felháborító, amit az Oktatási Minisztérium Háromszékkel művel. Nincs tekintettel semmilyen érvre, sem szakmaira, sem sürgősségi esetre, sem kifizetetlen számlákra, de még a helyi szinten kötött politikai egyezségre sem az iskolajavításra szánt pénz elosztásakor. A 145 oldalas listán a háromszéki tanintézmények nem tesznek ki egy teljes oldalt. Az első melléklet az önkormányzatokon keresztül történő finanszírozást részletezi. Itt mindössze három, román polgármester által irányított községbe juttatják a teljes összeg nyolcvan százalékát. Még rosszabb a helyzet a tanfelügyelőség közvetítésével folyósított pénzzel, amit száz százalékban román elöljárók által vezetett közigazgatási egységekbe utaltak. S mindezt egy háromnegyed részben magyarok által lakott megyében! Valamicskével jobb a helyzet a jövő évre tervezett beruházásokkal, de itt is csupán negyvenhárom százalékban kapnak állami támogatást a magyar települések. A magyarokat hatványozottan diszkriminálják! /Szekeres Attila: Pofátlanság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./
2009. július 25.
146-tal csökkentette az Oktatási Minisztérium a Kovászna megyei tanügyi állások számát. Henning László János, a megyei tanács alelnöke, volt tanfelügyelő elmondta: 2007-ben 4550 állást hagytak jóvá, most csak 4404-et. A tanfelügyelőség kötelessége a megadott keretbe illeszkednie, ellenkező esetben a vezetőséget terheli a felelősség. Gond az is, hogy éppen folyamatban a tanárok kihelyezése. /Szekeres Attila: Leépítenek másfél száz tanügyit. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./
2009. július 25.
Július 21-én tartották a Partiumi Híd Fesztivál szervezőbizottságának értékelő ülését. A Híd Egyesület elnökének beszámolója után a résztvevők mondták el véleményüket. Mindenki sikeresnek tartja az első partiumi nemzeti ifjúsági tábort, és szükségesnek tartják annak jövőbeni megszervezését. A pénzügyi mérleg ismertetése után egyértelművé vált az is, hogy a rendezvény komoly anyagi mínusszal zárt. Ezért elsősorban a Szatmár megyei támogatások szűkössége okolható. /Híd Fesztivál – kiértékelés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 25./
2009. július 25.
Magyar és román történészek önálló kezdeményezésére rendszeressé váltak a találkozók, amelyek túlnőnek a szakmai együttműködésen, s nincs bennük politikai kényszer – mondta el Módos Péter, a budapesti Európai Utas főszerkesztője, az utcára kerülő folyóirat két írását idézve. A História magyar és a Magazin Istoric román történelemtudományi folyóirat szerzői az utóbbi években sokat dolgoznak azon, hogy a szembenállást az együttműködésre váltsák. Módos Péter a májusi budapesti történész találkozón végighallgatta az előadásokat és elmondta, hogy sok olyan terület van, amelyet közösen kell vizsgálnia a két ország történészeinek, ilyenek például Magyarország és Románia kapcsolatai a második világháború éveiben. /Magyar-román történészkapcsolatok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2009. július 25.
„Szívemben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép kalandba, és megengedte, hogy nem a test és a vér kívánságából, hanem az Ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem” – vallja Böjte Csaba ferences rendi atya, aki mintegy 17 éve végzi áldásos tevékenységét felkarolva az árva, nélkülöző, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyerekeket. Amikor a családok megsérülnek különböző hatások révén (például az alkoholizmus miatt), akkor a társadalomnak, az egyháznak át kell vállalnia a szülőktől ezeket a funkciókat. Leggyakoribb, hogy az édesanya két, három, négy vagy akár öt gyerekével magára marad, és egyedül próbálja megoldani a felmerülő problémákat. Az egyedülálló asszony idegileg vagy egészségileg felőrlődik, eladósodik. Böjte Csaba alapítványa szívesen befogadja az ilyen gyerekeket. Miközben a gyermeket befogadják, a szülőt megpróbálják „rehabilitálni”: arra biztatják, szervezze újra az életét, hiszen az a cél, hogy idővel ismét ő maga nevelje gyermekét. Jelenleg már több mint 50 településen működtetnek gyermekotthont, 1800 gyerekkel. A Szent Ferenc Alapítvány a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, Szórványkollégium, Magániskola és Óvoda mellett több intézményt működtet Erdély különböző településein. Gyermekvédelemmel foglalkoznak többek között Árkoson (Irgalmasság Anyja Kismamaotthon), Gyimesbükkön (Szentlélek Gyermekvédelmi Központ), Gyulafehérváron (Gábor Arkangyal Gyermekvédelmi Központ), Kovásznán (Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ), Kisiratoson (Pio Atya Gyermekvédelmi Központ), Torockón (Kis Szent Teréz Gyermekotthon) és Tusnádfürdőn (Szent László Gyermekvédelmi Központ) is, Gálospetriben és Gyergyószárhegyen pedig napköziotthont működtetnek, továbbá a magyarországi Csobánkán van az Élet Háza családi válságotthon. Egyetlen gyermekotthonon sincs rács, a gyerekek önként jönnek, akármikor el is mehetnek, de az a szép, hogy nem mennek el. Két típusú gyermekvédelmet végeznek. Az első esetben azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akiknek családjukban gondok vannak – jelenleg mintegy ezer gyermek. Amennyiben úgy látják, hogy nincs hova a gyermeket esténként hazaengedni, akkor befogadják valamelyik gyermekotthonba. Körülbelül nyolcszáz ilyen bentlakó gyerek van. Mindenki önkéntesként jön hozzájuk, hogy a gyermekekkel foglalkozzon, bizonyos idő (egy-két hónap) után pedig munkakönyvvel alkalmazzák őket, főállásban profi anyák lesznek. Jelenleg több mint 200 munkakönyves alkalmazottuk van Erdély-szerte. Böjte atya szerint mindaz, amit az iskolában tanítanak, nagyon fontos része az emberré válásnak, de csak az egyik része. Az embert meg kell tanítani szeretni, a másik személyt megbecsülni, meg kell tanítani, hogy Istent elfogadja, hogy szeresse a munkát, és ne féljen a nehézségektől. Ezekre próbálják megtanítani a gyerekeket. Böjte Csaba örömmel és büszkén mondja, hogy idén végezte el az egyetemet az a korosztály, amelynek tagjai náluk kezdték az óvodai nagycsoportot. Jó látni, hogy bár édesapja meghalt az ital miatt, a gyermek közgazdasági egyetemet végzett. Most egy árvaházat szeretnének beindítani Csíksomlyón. A Csíki Magánjavaktól megvásároltak egy épületet. /Ferencz Zsolt: ”Szeretnék nagy fa lenni, amin az ég madarai megpihenhetnek... ” Beszélgetés Böjte Csaba ferences rendi atyával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
2009. július 25.
A Magyarok Székelyföldi Társasága szervezésében június 24-29. között idén is sor került a már tízéves múltra visszatekintő Lármafa-találkozóra. A zarándokcsapat Székelyföldről indult, és kiegészült marosvásárhelyi, nyárádszeredai, cegőtelki, valamint a későbbiekben egy nyolctagú felvidéki csoporttal is. A zarándokút első állomása hagyományosan a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelke volt. A cserhalmi emlékműnél a Szent László vezette kerlési (cserhalmi) csata legfontosabb momentumainak felidézése jelezte a zarándoklat kezdetét. A Lármafa zarándokutak legfőbb célja egyrészt a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása, valamint olyan történelmi helyek felkeresése a Kárpát-medencében, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság aktív résztvevője és alakítója volt a térség történelmének, kultúrájának. Ugyanilyen fontos a nyelv szépségének és tisztaságának megóvása. Idei a résztvevők Kárpátalján, Felvidéken és Magyarországon kerestek fel olyan helyszíneket, melyek nagy fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc alakjához kötődnek, vagy történelmünk olyan jeles képviselőihez, mint pl. a híres egri várkapitány, Dobó István vagy Kossuth Lajos. Kárpátalján megálltak Tiszaújlakon, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emlékére állított Turul emlékműnél. A munkácsi vár Zrínyi Ilonának, „Európa legbátrabb asszonyának” alakját idézi, aki 1685-től három évig irányította a vár védelmét. A vár udvarán méltó helyet kapott Petőfi Sándor mellszobra is, aki 1847 júliusában felkereste a munkácsi várat is. Szolyván lerótták kegyeletünket a sztálini terror idején ártatlanul elpusztult áldozatok előtt. A lágertemető helyén ma emlékpark van, több mint 12 ezer ember lelte itt halálát. Beregszászt a Rákóczi- szabadságharc bölcsőjének is lehet nevezni. Sok szép látnivalóban, lélekemelő élményben bővelkedett felvidéki utjuk is. A felvidéki Dobóruszka, a híres egri várkapitány, Dobó István szülőhelye. Nagyszelmencen 1946-ban kettévágták a községet, szögesdrótot húzva emberi életek, lelkek közé, elszakítva szülőt, gyermeket, rokont, jó barátot. Ez a szörnyű állapot 2005-től némileg enyhült a határátkelő létesítésével. Jártak II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a borsi várkastélyban. A bölcsőtől a koporsóig, azaz a borsi várból a kassai Szent Erzsébet-székesegyházhoz mentek. A nagy fejedelem itt talált végső nyughelyet, amikor Konstantinápolyból hazahozták hamvait. Kassán voltak a híres „kassai polgár”, Márai Sándor emlékházánál is. Az anyaországban Vizsolyt és Tállyát keresték fel. /Borbély Mária: Lármafa-találkozó – 2009. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2009. július 25.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében újabb áthelyezésekre kerül sor. A kolozsvári Szent Mihály-templomtól Csibi Sándor plébánost Sinfalvára helyezték, ahol az onnan Gyimesfelsőlokra távozó Hatos Mihály plébános helyét foglalja el. Oláh Dénes, a kolozsvári Szentpéteri templom lelkésze Marosvásárhely belvárosába távozik, a marosi és küküllői kerület főesperesi tisztségét látja el, kinevezését követően helyére a Szent Péter plébániára Tófalvi Géza érkezik, Segesvárról. Marosvásárhelyi belvárosból a kolozsvári Szent Mihály plébániára helyezték át Szőcs Csaba segédlelkészt. /Marosvásárhelyen lesz főesperes Oláh Dénes. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
2009. július 25.
Megkezdődött Marosvásárhelyen a Félsziget találkozó, a fiatalok tömegesen jöttek a kánikula ellenére. Sorra érkeztek az ismert együttesek, köztük a kolozsvári Knock Out, Erdély egyik legismertebb rockbandája. Idén kevesebben volna az eddig megszokottnál. Köszönhetően a magasabb jegyáraknak? /Nagy Botond, Nagy Székely Ildikó: Félsziget-élet kánikulában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2009. július 25.
Eddig ismeretlen Petőfi-emlék megtalálásával köszönti az Erdődi Petőfi Kör a Petőfi Sándor halála 160. évfordulója alkalmából Marosvásárhelyen és Fehéregyházán 2009. augusztus 1-2-án megrendezendő Petőfi Emlékhelyek XXV. nemzetközi találkozóját. Az elmúlt hetekben a helység egyik csűrjében elfeledett emléktáblát találtak a következő felirattal: „E helyen állott azon kápolna, melyben Petőfi Sándor 1847. szeptember 8. Szendrey Júliával megesküdött. ” Szakács Imre erdődi alpolgármester szerint a masszív kőtábla oldalán látható nyomok arról tanúskodnak, hogy elkészültét követően falba helyezték azt. Az erdődi várkápolnát, melyben Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságot kötött, a XX. század elején kiürítették. Az ottani oltárt Boromisza Tibor püspök az 1908-ra felújíttatott püspöki kápolnában helyeztette el, ahol napjainkban is látható. A tábla alsó sarkában a készítőre vonatkozóan a következő olvasható: „Köipar. részv. Trs. N. Bánya“. Balogh Béla nagybányai levéltáros tájékoztatása szerint 1907-től szerepel először az első világháború végéig Nagybányán működött Nagybányai Kőipari Részvénytársaság. Így a tábla elkészülte minden valószínűség szerint 1907-1908-ra tehető. Helytörténészek feladata lesz a tábla helyének, elhelyezése s eltüntetése pontos időpontjának tisztázása, továbbá annak kiderítése, hogy Izsó Miklósnak a Németi Református Egyházközségben ma őrzött (s ugyancsak egy erdődi csűr tisztításakor előkerült!) Petőfi-szobormásolatát mikor tüntették azt el az első világháború utáni impériumváltást követően. /Muzsnay Árpád: Petőfi-relikvia került elő Erdődön. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 25./
