udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4068 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 4051-4068
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2010. január 6.

Duray Miklós: A nyelvhasználat nem háború, a nyelvet nem támadással kell védelmezni!
Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke a Kossuth Rádiónak adott interjújában szólt arról, hogy mi várható 2010 első felében Szlovákia és Magyarország politikai életében. Duray szerint Európában már elfogadhatatlan az olyan módszer, amilyen módon a szlovák kormány a nyelvhasználat kérdését kezeli.
Ki nyert vagy vesztett a nyelvtörvény vitájában?
– Ha szélesebb összefüggésekben nézzük ezt az ügyet, akkor az igazi vesztes maga az európai szellemiség, ami itt a szlovák kormánynak „köszönhetően" egyre inkább háttérbe szorul. Nincsen még egy olyan európai ország, ahol a nyelvi kérdésből olyan ügyet csinálnak, mint amilyet Szlovákia kormánya tesz. Ez nem jelenti azt, hogy másutt nem okozhat gondot a nyelvhasználat ügye, vagy nem képezheti esetleg a törvényhozás tárgyát, de soha sem egy másik nyelv elnyomásáról van szó. A nyelvvédelem ugyanis nem egy másik nyelvet el nyomását jelenti. Ez nem olyan, mint a háború, ahol a védekezésnek a legjobb eszköze a támadás. A nyelv a kultúrának, a szellemi értékeknek és az identitásnak az egyik legfontosabb értéke, nem fegyver, védelme pedig nem fegyvertény. Az élni és élni hagyni elv szerint kell kezelni ezt az ügyet. Szlovákiában azonban ez nem így megy, ezért az a meggyőződésem, hogy szélesebb összefüggésben nézve az európai kultúra veszít Szlovákiában. Mi ebből úgy érzem, végső soron nyertesen fogunk kikerülni...
De mikor? 2010 első felében Magyarországon és Szlovákiában is parlamenti választások lesznek. Elszabadulhatnak az ordas indulatok...
– Szlovákiát 2006 óta olyan állapot jellemzi, amelyben az egyik oldalon a rossz szándékok uralkodnak, a másik oldalon – a mi oldalunkon – pedig a sok rossz megfontolás és döntés. A parlamenti választások mégsem erről szólnak majd, habár nyilván az eddiginél még fokozottabb mértékben hozzák előtérbe a magyarellenességet. Szlovákiában a választások tétje nem az, hogy ki lesz a győztes párt, hanem hogy ki kivel alakíthat kormányt. Ebben a kérdésben, sajnos, az a tapasztalatunk, hogy nem a jövőbelátás befolyásolja a döntést. Magyarországon az a választások tétje, hogy a Fidesz – Magyar polgári Szövetség a Kereszténydemokrata Néppárttal el tudja-e érni az alkotmányos többséget.
Abból kiindulva, hogy valószínűleg mindkét országban a kampány részét képezi majd a szlovák-magyar viszony és a kisebbségi kérdések, hogyan alakulhatnak majd a két ország közötti kapcsolatok?
– A magyarországi politikában nem lesz domináns a szlovák-magyar kapcsolatok alakulása, ez ott most egy peremjellegű kérdés csupán. A magyar politikában a döntő szempont egyrészt az lesz, hogy miként lehet kihozni az országot abból a válságos helyzetből, melybe belesodorták, másrészt pedig hogy milyen lesz az új magyar nemzetpolitika.
Szlovákia viszont állandóan Magyarországra tekint. Már most azzal riogatnak, hogy mi lesz majd itt, ha ott Orbán Viktor győz...
– Szlovákia ezzel a magatartásával az európai fórumokon nevetséges válik, ugyanis az európai politikában ma már teljesen más értékrendek uralkodnak: az építkezés, a saját programok megjelenítése, nem pedig másoknak a szapulása. Országok vagy pártok esetében is elsősorban a pozitívumok felsorakoztatása a meghatározó, Szlovákiára viszont évek óta a negatív propaganda a jellemző, nem csak a belpolitikában, hanem a külpolitikában is.
Az elmúlt három évben Robert Fico kormányának azonban ez bejött...
– Robert Fico olyan időben került kormányra, és olyan időben állította magáról, hogy ő baloldali, szocialista, szociáldemokrata stb., amikor éppen lemenő ágban volt – és van ma is – az európai szocialista politizálás. Ezért minden apró baloldali eredményt felmutató pártra az európai szocialistáknak szükségük van. Robert Ficót ez mentette meg a nemzetközi elszigetelődéstől. Forrás: Felvidék.ma

2010. január 6.

A csalhatatlan
A magyar liberalizmus történelmének harmadik megsemmisülését éli. Bauer Tamás válasza (Archaikus vagy modern baloldal, Népszava, 2009. január 4.) cikkemre (A magyar baloldal megrontói, 2009. december 29.), jó példája annak az eszköztárnak, amellyel a magyar liberálisok a biztos sikerből végső vereséget kovácsolnak maguknak. Mert:
1. A rendszerváltó kerekasztal – az SZDSZ kékkönyve szerint – abban állapodott meg, hogy a magyar gazdaság három pillérre lesz építve, abban a magán-, a közösségi- és az állami tulajdon „egyenjogúan fog részt venni”. Bauer szerint aki firtatja, hogy mi lett a második és a harmadik pillérrel, magát a rendszerváltást utasítja el, s ha ez még nem lenne elég, a jobboldal vagy a szélsőbal – Bauer nem tudja eldönteni melyik – retorikájának az utánzója. (Bauer persze volt pártja 1%-os támogatottságával maga a terebélyes közép.) Ha pedig ez a valójában olcsó rágalom elégtelennek bizonyulna, a második pillér eltűnését rá lehet fogni a rózsadombi válóperes ügyvédre, a harmadikét pedig tálalni, mint a veszteségek beszüntetésének egyetlen módszerét. De a dolog nem ilyen egyszerű.
2. A közösség általam kifogásolt szétverése ugyanis e két pillér eltűnéséből és az önkormányzatok ellehetetlenüléséből fakad. E három nagy tényező rendelkezik közösség- és közjó-alkotó képességgel, amelyek hirtelen kioltása különösen komoly következményekkel jár ott, ahol a piacgazdaság még csak felületesen ismert. Persze lehet vitatni, hogy ki miért felelős, de a gazdaságot irányító tárca az elmúlt húsz év felében a liberálisok kezében volt. Olyannyira ők fogalmazták meg, és a hajtották végre a szocialisták segítségével az elmúlt két évtized gazdasági és társadalmi átalakulását, hogy ezt az időszakot liberális korszaknak is nevezhetjük. (A Bach-korszak tizenhét, a Horthy-korszak pedig huszonöt évig tartott.)
3. Sokatmondó Bauer türelmetlen reagálása magának a közösség létjogosultságának és a közjavak gazdasági szerepének felvetésére. Hiába hivatkoztam Adam Smith a közösség erkölcsi és gazdasági kötődéséről alkotott gondolataira, Bauer számára a közösség ápolása a sztalinizmus szinonimája. És itt a lényeg. Miközben a liberalizmus legnagyobbjai – mint Smith, Rousseau, J. S. Mill vagy Bentham – érzékenyen foglalkoztak a liberalizmus eszméi és a közösség igényei között húzódó feszültséggel, - tudván, hogy annak félrekezelése a liberalizmus legsebezhetőbb pontja,(lásd pl. G. Dangerfield, The Strange Death of Liberal England) - a magyar liberálisok bálványa nem több a módos önellátó egyénnél, akinek nincs szüksége a közösségre, aki nem hajlandó annak fenntartásához hozzájárulni, aki a közösségben csak a gyűlölt és megvetett államot látja.
Persze elszomorító az a szellemi brutalitás, amivel Bauer engem a demokrácia és a rendszerváltás ellenségeként tüntet fel. De ennél tragikusabb, ahogy Bauerék Potemkin-liberalizmusa méltatlannak bizonyult Jászi Oszkár örökségére. Mert nem csak a közösség igényeire süketek, de - a piacgazdaság létfeltételére fittyet hányva, - egyenesen szorgalmazták a kartellek kialakulását, szótlanul nézték a kisvállalkozók küszködését, és azoknak az irdatlan gazdasági erőközpontoknak a létrejöttét, amelyek a liberális eszméket hazudtolják meg. A korrupció kialakulásában alkotott szerepükről pedig ne is beszéljünk.
Most, hogy végük van, szeretnének visszakapaszkodni a szocialisták szekerére, amelyről tavaly leugrottak. De mivel az is rozoga, nem restellnek a konzervatívok táborába is bebocsátást kérni. Elvégre, ha sikerült a szociáldemokráciát a liberalizmussal mindkettő felismerhetetlenségéig összekotyvasztani csak azért, hogy bársonyszékhez jussanak, miért ne sikerülne ugyanez a konzervativizmussal? Csak legyen szekér.
Róna Péter. Forrás: Népszava

2010. január 7.

Pusztina – magyar dokumerntumfilm - 1998
A magyarságtól évszázadok óta elszigetelten élő csángók első csoportjai, még a honfoglalás idején maradhattak, a Kárpátok keleti lejtőjén túl. Majd a történelem viharaiban, a hegyen túlra telepített és menekülő erdő elviek, jobbára székelyek elcsángálása révén folyamatosan izmosodtak. A modern nemzetté válás fontosabb áramlataiból, viszont kirekedtek a moldvai magyarok. Nem érintette a nyelvújítás, a reformkor kulturális és politikai mozgalmai, s a polgári szabad- ság eszméi sem hódítottak körükben. Kultúrájuk és hagyományaik a közvetlen környezet, valamint a román a közeg jegyeit magába olvasztva váltak sajátosan egyedivé.
A film a Moldvában élő csángó-magyarok világába, ott is a magyarságát leginkább megőrző Pusztinába kalauzolja a nézőt.
Rendező: Ferencz Csaba
Operatőr: Ferencz Csaba
Szerkesztő: Medgyesi Gabriella. Forrás: Erdély.ma

2010. január 7.

Utcatörténetek az irodalmi körön
Kedden, 2010. január 12-én Bajna Györggyel beszélgetnek el a Salamon Ernő Irodalmi kör tagjai és az érdeklődők Utcáim című, utcatörténeti kézikönyve kapcsán. Az ülés este 7 órakor kezdődik a Nosztalgia Kávézóban. Forrás: irodalmikor.wordpress.com

2010. január 7.

Hol a pénz?!
Nyilvánosságra került a máris erősen vitatott idei költségvetés. Harminchárom százalékkal kevesebb jut idén leosztásra a minisztériumoknak, a visszatérő indoklás szerint azért, mert nincsen pénz. Az ország végzetesen és végletesen eladósodott, a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá került, s ez a jeles szervezet — melynek mérlege előrejelzések szerint csak áprilisban kerül napvilágra — nyereséges évet zárt 2009-ben, a válság évében… Hogy hogyan és miért, megérne egy misét, de most koncentráljunk az idei költségvetésre.
Némely minisztérium, látható már most, nagy vesztese lehet az idei évnek. Az oktatásügyi minisztérium csak addig húzhatja a takarót, amíg ér, ezért elbocsátásokkal számolnak. A szakszervezetek nyilvánvalóan hevesen tiltakoznak a megszorítások és az elbocsátások ellen, hétről hétre nő a munkanélküliek száma, ezért sztrájkkal fenyegetőznek. Lehetséges, hogy az újabb sovány esztendő a sztrájkok, munkabeszüntetések éve lesz Romániában? És nagy vesztese a költségvetésnek az ezer sebből vérző egészségügy és a művelődés is.
Vannak viszont szerencsésebb minisztériumok is, elsősorban az Elena Udrea által irányított turisztikai és fejlesztési minisztérium, amely több mint hárommilliárd euróból gazdálkodhat. Az agilis miniszter asszony láthatólag lemondott arról, hogy turisztikai központtá fejlessze Bukarestet, újabb álma egy golfpálya építése Snagovon ötven hektáron, idecsalogatandó a külföldi turistákat. Ezt az elképzelést nem is kommentáljuk, nyilvánvaló, az ellehetetlenülő helyzetben nem egy milliárdokba kerülő golfpálya építése a legfontosabb. Viszonylag nagy összegeket kapnak a titkosszolgálatok, az RHSZ 1,2 milliárd lejt, a STS 466,5, a SIE 214,3, a SPP 135,8 milliót.
Még furcsább, hogy naponta mennek csődbe és zárnak be kis- és középvállalatok, a kormány viszont a külföldi nagyvállalatokat támogatja a kölcsönből, tehát a román adófizetők pénzéből, ami önmagában is képtelenség. Most üt vissza a kampányolással elpocsékolt idő, amikor a válság kezelésére semmi nem történt, a politikai hacacáré minden energiát lekötött, s az, hogy a kormánynak nincs egy általános víziója a sokat hangoztatott parlamenti, közjogi reformról. Pénz pedig, úgy tűnik, nincs, s ha mégis van, nem oda kerül, ahova kellene. Románia hajója pedig sodródik, egyre sodródik, a nagy kormányos az ellenzék ellehetetlenítésével van elfoglalva, s ahogyan újévi köszöntőjében nyilatkozta: a néppel szövetkezett. Abszurdisztán már csak ilyen…
Bogdán László. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. január 7.

Kinevezték a magyar prefektusokat
Hat magyar kormánybiztos - három prefektus és ugyanennyi alprefektus - kinevezéséről született döntés a bukaresti kormány tegnapi ülésén. Az RMDSZ sajtóirodájának tájékoztatása szerint Emil Boc miniszterelnök a szövetség által javasolt jelöltek közül jóváhagyta, hogy Hunyad megyében Dézsi Attila, Kovászna megyében György Ervin, Szilágy megyében pedig Végh Sándor töltse be a prefektusi tisztséget.
Ezzel egy időben arról is döntés született, hogy Arad megyében Horváth Levente-Ákos, Máramaros megyében Böndi Gyöngyike, Szatmár megyében pedig Pataki Csaba foglalhatja el az alprefektusi széket.
A felsorolt politikusok közül ketten – Böndi Gyöngyike és György Ervin – korábban már tevékenykedett prefektusként, miközben Végh Sándor és Pataki Csaba lemondott, Dézsi Attilát és Horváth Levente-Ákost pedig leváltották az alprefektusi tisztségből.
Mint arról már beszámoltunk, az RMDSZ a kormánykoalíciós megállapodás értelmében öt megyében jelölhet prefektust – a most kinevezetteken kívül Hargita és Vaslui megyében –, ugyanakkor várhatóan szintén a szövetség jelöltje ülhet Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Maros, Temes, Argeş, valamint Teleorman alprefektusi székébe.
Noha az RMDSZ vezető politikusai korábban úgy nyilatkoztak, hogy az év első kormányülésén valószínűleg valamennyi kormánybiztost kinevezik, ez valószínűleg azért nem történt meg, mivel a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) számos központi és területi vezetője kifogásolja az alakulatnak juttatott tisztségek számát, sőt bizonyos jelölteket is. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 7.

Gondot okoz a pedagógusok menesztése Szatmár és Kovászna megyében
Kifogásolják a kormánynak a pedagógusok elbocsátására vonatkozó terveit a tanfelügyelőségek vezetői. Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint félő, hogy a folyamat a magyar iskolákat érinti a leghátrányosabban.
Szatmár megyében teljes tanácstalanság jellemzi a tanügyi átszervezést. Kónya László főtanfelügyelő-helyettes szerint még csak a találgatások szintjén tartanak. „Senki sem tudja pontosan, hogyan is lehetne kivitelezni a kormány tervét. Már a leépítési ütemterv is hibás, rengeteg összevisszaság van benne” – fakadt ki a Krónika kérdésére a pedagógus, aki szerint a megszüntetendő állásokat országos szinten számították ki.
Az egyik moldvai megyének például a fővárosi számokat küldték ki, így ha komolyan veszik az üzenetet, jóformán minden tanügyi alkalmazottól meg kellett volna válniuk, mesélte Kónya. A főtanfelügyelő-helyettes szerint a fővárosban sem látják át pontosan a helyzetet, és egyik illetékes a másikra hárítja a felelősséget.
Fokozatosan kellett volna leépíteni
„Egyébként ennek a leépítési hullámnak előbb-utóbb be kellett következnie, ugyanis ’90 óta rohamosan csökken a gyereklétszám, míg a pedagógusok száma nem csökkent” – mutatott rá Kónya, aki szerint Szatmár megyében közvetlenül a rendszerváltás után 102 ezer gyermek ült az iskolapadokban, míg jelenleg csupán 65 ezren vannak.
„Fokozatosan, a gyermeklétszám függvényében kellett volna csökkenteni a pedagógusok számát is, és akkor nem járt volna ekkora sokkal az átszervezés” – vélte a főtanfelyügyelő-helyettes, aki szerint két-háromévente lett volna szükség kisebb méretű elbocsátásokra, hiszen jelenleg 70 iskolára való diákkal van kevesebb a megyében, mint húsz évvel ezelőtt. Kónya szerint az átszervezés hosszú folyamat lesz, amely fájó veszteségekkel járhat.
Iskolákat újítanak fel Csíkszeredában
A Márton Áron Gimnázium és a Segítő Mária római katolikus gimnázium felújítása szerepel fő helyen a csíkszeredai önkormányzat idei tervei között – jelentette be tegnap Antal Attila alpolgármester. Mint mondta, a tanintézetek korszerűsítése mellett az önkormányzat a tömbházak hőszigetelését kezeli prioritásként.
Az alpolgármester szerint az önkormányzat hatmillió euró uniós támogatást nyert a két tanintézet felújítására, ugyanakkor a Székely Károly Iskolacsoport korszerűsítését is befejezik, és új sportcsarnokot építenek a Petőfi Sándor Általános Iskola számára. Kormánytámogatást várnak a József Attila és Liviu Rebreanu általános iskola és az Octavian Goga Főgimnázium felújítására, illetve egy új óvodát is építenének.
A tanügyi beruházások mellett elkezdenék az olimpiai uszoda építését, a városközpont restaurálását, illetve felújítanák a taplocai és csíkzsögödi művelődési házat.
Pap Melinda
„Az átszervezés a magyar nyelvű tanintézeteket ugyanolyan mértékben érinti, mint a románokat. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy arányosan építsenek le, vonjanak össze, és a magyar iskolák ne essenek áldozatul a folyamatnak” – szögezte le a főtanfelügyelő-helyettes.
Szatmár megyében az iskolák finanszírozása is gondot okozhat a helyi önkormányzatoknak, ha a kormány bevezeti a fejpénz utáni támogatást. Szatmárnémetiben például 15 millió lejes hiánynyal kell számolnia a városvezetésnek. Emellett lesznek olyan vidéki iskolák, ahol a kevés gyerek után kiutalandó pénzkeretből még a működési költségeket és a pedagógusok bérét sem tudják majd finanszírozni.
A szakképzetteket is menesztik?
Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő arra hívta fel a figyelmet, hogy szakképzett pedagógusok is munka nélkül maradhatnak a kormány által tervezett elbocsátások következtében. A tanfelügyelő szerint téves az az elképzelés, hogy a létszámcsökkentés megoldható a szakképzetlen és a betanító nyugdíjas tanárok elbocsátásával. Háromszéken már 2009-ben 146 állást szüntettek meg azzal, hogy felszámolták az állástöredékeket és a pluszba fizetett órákat, de ezzel minden ilyen lehetőséget kimerítettek.
A következő tanévtől újabb 221 tanügyi állást kell megszüntetni, és ez már csak osztályok összevonásával, vagyis szakképzett pedagógusok elbocsátásával oldható meg, mutatott rá.
Keresztély Irma szerint sem megyei, sem országos viszonylatban nem lehet általános döntéseket hozni, minden település helyzetét külön kell elemezni, hogy a diákok tanuláshoz való joga ne csorbuljon. Mint hangsúlyozta, a helyettesek alkalmazása vagy a nyugdíjasok visszahívása kényszermegoldás azokon a településeken, ahol a címzetes szakképzett tanár gyermeknevelési, vagy tanulmányi szabadságra ment. Őket nem lehet elküldeni, mert akkor abban az iskolában lefedetlen marad egy tantárgy, hangsúlyozta.
A főtanfelügyelő szerint a tanárok létszámát csak abban az esetben lehet csökkenteni, ha öszszevonják az alacsony létszámmal működő osztályokat. Erre a normatív finanszírozási rendszer miatt is rákényszerülnek a vidéki iskolák, az önkormányzatok kénytelenek lesznek csak a községközpontban működtetni V–VIII osztályos iskolát.
Sepsiszentgyörgyön a román tagozaton alakultak kis létszámú osztályok, több általános iskolában nyolc-tíz diák van, ha ezeket összevonják, megszűnik a tanítók állása. Ilyen esetekben városon már nem tudnak katedrát ajánlani, és ha a vidéki állást visszautasítják, munkahely nélkül maradnak – vázolta a jövőt Keresztély Irma.
Mint mondta, a minisztérium megemelte az órakötelezettséget, így a második fokozati vizsgával és a 25 éves munkaviszonnyal rendelkezőknek heti 16 óra helyett 18-at kell tanítaniuk, az iskolaigazgatóknak és aligazgatóknak pedig heti 6–12 órát kell oktatniuk, és ezzel is szűkül a katedrák száma.
Keresztély Irma szerint az oktatás úgy lehet gazdaságos, ha pénzügyi és adminisztrációs szinten összevonnák több vidéki település iskoláját, városon pedig a szakközépiskolákat, így minden intézménynek lenne önálló szakmai igazgatója, de könyvelőkre, adminisztrátorokra nem lenne szükség.
Bíró Blanka, Végh Balázs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 7.

Belviták a román demokratáknál
Emil Boc kormányfő-pártelnök is hozzászólt ahhoz a vitához, amely a Demokrata-Liberális Párton (PDL) belül bontakozott ki annak kapcsán, hogy a képviselő nélkül maradt bukaresti 1-es számú választókerületben a PDL Honorius Prigoanát, a fővárosban köztisztasági vállalatot üzemeltető, amúgy szintén PDL-s képviselő Silviu Prigoană 23 éves fiát indítja az előrehozott választáson.
Boc Cristian Preda PDL-s európai parlamenti képviselő azon vádjaira reagált, amelyek szerint a bukaresti nagyvilági élet egyik aranyifjaként számontartott Prigoană indítása a párt oligarchizálódásának a jele, és a PDL megújulása kapcsán arról írt: a pártban véleményszabadságnak kell lennie, az egy hangon megszólaló párt ugyanis nem tekinthető modernnek.
Boc válaszában arról beszélt, a PDL-n belül biztosított a véleményszabadság, és éppen Preda bírálatával próbálta igazolni, hogy „legalább kétféle hang” létezik a pártban. Preda Prigoană indításáról kifejtette, nevetséges az, hogy a PDL-s jelölt az állam megreformálásának ígéretével szállt harcba a január 17-i választások előtt.
Sever Voinescu PDL-s képviselő szintén arról írt blogjában, hogy a párton belül jelentős problémák vannak a humánerőforrás-politikával. Minderre Emil Boc úgy reagált, a bírálatokat megfogalmazó két képviselő még kevés tapasztalattal rendelkezik, és a belső vitákon majd megértik, mi a helyzet. Honorius Prigoanának egyébként egyetlen kihívója van: a Nemzeti Liberális Párt jelöltje, Radu Store, akit a szociáldemokraták is támogatnak.
Balogh Levente. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 7.

Székely Emese: a hangsúly a nevelésen van!
A rendszerváltást követően fura helyzet alakult ki Marosvásárhelyen: a megyeszékhely két magyar nyelvű tanintézménye ugyanabban az épületben működik. A Református Kollégium és a Bolyai Farkas Gimnázium jól megfér egymással – állítja a kollégium igazgatónője, Székely Emese, akivel az intézmény működéséről, terveiről is beszélgettünk.
Tud olyan esetről Erdélyben, ahol a régi egyházi iskola épületében működik a világi jogutód tanintézet, valamint az újjáalakult, szintén jogutódnak tekinthető felekezeti iskola is?
– Sepsiszentgyörgyön ugyanebben a helyzetben van a Székely Mikó Kollégium, Szatmárnémetiben pedig éppen az okoz gondot, hogy külön épületben működnek. Mi itt házon belül oldottuk meg a problémát: 1994-ben a Bolyai keretében indult újra a református oktatás, majd 2000-ben szétváltunk. Természetes volt, hogy ugyanazon épületben maradjunk, hiszen mindkettőnknek megvan a létjogosultsága.
A Bolyai erkölcsileg, eszmeileg, a tudományosság szempontjából a hajdani kollégium jogutódja. Mi kevesen vagyunk. Ez nem is egyházi oktatás, amit mi művelünk, hanem egyházi jellegű oktatás, hiszen valójában állami intézményként működünk. Jobb megoldást nem látok: békésen együtt kell működnünk, mert egymásra vagyunk utalva, közös az adminisztrációnk is. Nálunk 450 diák tanul, ebből 230 tanul nappali tagozaton.
Az esti és a csökkentett óraszámú oktatásra igen nagy szükség van, mert most már szinte minden munkahelyen érettségi bizonyítványt kérnek a munkavállalótól, és bizony nagyon sok magyar ember nem rendelkezik ilyesmivel. Megható, hogy 40–45 éves emberek beülnek az iskolapadba. Ezek a tagozatok két éve működnek, de idén már nem hagyták jóvá az esti tagozatot. A nappali tagozaton évfolyamonként két-két párhuzamos osztály működik: a humán-teológia és a két tannyelvű angol osztály.
– Hátrányt jelent a Református Kollégiumnak, hogy lényegében ő a „kisebbik testvér”?
– Horváth Gabriella tanárnő korábban a kollégium igazgatója volt, most a Bolyai igazgatóhelyettese, tehát ez valójában előnyünkre válik. A tanári karunk részben közös, így az órarendet és más programokat is meg kell beszélni. Kiegészítjük egymást.
– A mostani egyházi oktatás miben különbözik attól, ami félbeszakadt az államosításkor?
– Gyökeresen különbözik. Akkor az egyház messzemenően beleszólt a felekezeti iskolák működésébe. Újraalakulásunkkor az egyház speciális tanmenetet fogadtatott el a tanügyi minisztériummal, így nálunk szaktantárgyként tanítjuk a Bibliát. Ezen kívül kissé szigorúbb a belső rendszabályzatunk, mint a világi iskolában. Mi humán oktatásban részesítjük tanulóinkat, de ez nem kötelező, vannak olyan református iskolák, ahol a reáltantárgyakra helyezik a fő hangsúlyt. Nálunk a diákok több mint fele vidéki.
Tapasztalatunk, hogy ezek a gyerekek érettebbek, mint a városiak, de sajnos sokan nem tudnak románul, és évfolyamonként néhányan ezt a hátrányt nem tudják behozni az érettségiig. Az országban egyébként jelenleg 9 református tanintézet létezik. A Bibliát amúgy továbbra is nevelési eszköznek tartjuk. A szentírás beleépül a tanuló tudatalattijába, és látjuk a viselkedési másságot. A gyerekeink nevelhetőbbek, mint a más iskolák diákjai. Lelkiekben könnyebben eligazodó, kiegyensúlyozott emberek nevelése a célunk.
– A városban azt lehet hallani, hogy a református kollégium diákjai öszszetartanak, jó közösség alakult ki az iskolában…
– Nálunk a kilencedikesek a legkisebbek. Amikor beiratkoznak hozzánk, már a tanév megkezdése előtt elvisszük őket a három napra a Bucsin-tetőre, egy úgynevezett öszszerázó kistáborba. A tanárok nagy része is felváltva meglátogatja őket. Ez már nagy lépés a közösségépítés felé. Nagy szerencsém van Enyedi Csaba lelkésztanárral, aki hihetetlenül sokrétű ember: énekel, gitározik, futballozik, maga mellé állítja a gyerekeket. Valódi animátor. Nagyon jó dolog, hogy beleszólásunk van abba, kit veszünk fel a felvételiző gyerekek közül, és abba is, hogy kik tanítanak a kollégiumban. Nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy a tanulók és az oktatók elfogadják a belső rendszabályzatot, s ha azt nem tartják be, akkor megválunk tőlük.
– A református egyház nyújt-e valamit a kollégiumnak, illetve vannak-e speciális elvárásai?
– Az egyház évente bizonyos pénzösszeggel támogatja az oktatási folyamatot, illetve a különböző tevékenységeket, ebből például a versenyeken való részvételt, az útiköltséget finanszírozzuk. A tanárok bérét az állam biztosítja. Az egyháznak nincs ilyen elvárása, hogy csakis innen kerüljenek ki a későbbi teológushallgatók. De azért a tanulóink nagyobbik része később az emberközpontú, szociális, nevelő szakmákban helyezkedik el. Orvosira is jelentkeznek, de sajnos erre nem tudjuk őket eléggé felkészíteni.
– Magyarországon hogyan működnek az egyházi iskolák?
– Ott valódi egyházi tanintézetek működnek, amelyeket az egyházak tartanak fenn. Jó néhánnyal kapcsolatban állunk, főleg a miskolci Lévay József Református Gimnáziummal. Ott természetesen a gimnázium középiskolát jelent. Diákcsere is történt. Értékes együttműködést építettünk ki a budapesti Baár-Madas Református Kollégiummal. 17 diákunk féléves ösztöndíjasként járt náluk, ez nagyon sokat jelentett a tanulóinknak. Viszont tavaly véget ért ez a program, mert elhunyt az az erdélyi származású, svájci adományozó, aki finanszírozta ezt a többéves programot. Annak idején bolyais diákok is részt vettek benne.
– A hazai egyházak miért nem törekednek arra, hogy valódi egyházi iskolákat működtessenek Erdélyben, a Partiumban?
– Szerintem a román állam nem szívesen engedné ki a kezéből az oktatási monopóliumot. Romániában a tanügyi törvény nem szabályozza az egyházi oktatást, lényegében nem létezik felekezeti iskolarendszer. Nincs törvényes fedezete, így anyagi háttere sincs. Az egyház nem tudná felvállalni az iskolák kizárólagos fenntartását. Szerintem igazságtalan dolog lenne, hogy azok az adófizető polgárok, akiknek a gyerekei például hozzánk járnak, ne részesüljenek állami támogatásban. Így nekünk két gazdánk van, de lehet, hogy szegényebbek vagyunk, mintha egy gazdánk lenne.
Viszont létezik egyfajta védettség amiatt, hogy az egyház patronálása alatt működünk. Lényegében a társadalmi igény hozta létre ezeket a félig állami, félig felekezeti iskolákat. Persze inkább a szülők igénylik azt, hogy kissé visszafogottabbakká neveljük a gyerekeiket, hogy megóvjuk a káros hatásoktól. A tanulóknak is jól esik a fokozottabb odafigyelés. Sajnos a pedagógusképzés nem áll a helyzet magaslatán. Mi nemcsak a gyerekeket, hanem a nálunk oktató pedagógusokat is folyamatosan neveljük. Ennek az eredménye aztán meg is látszik az oktatási folyamatban. A tanárok kénytelenek más attitűdöt felvenni, mint ami a világi iskolákban uralkodik. Lényegében mi sokkal nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni a nevelésre, arra nagy szükség van manapság.
Máthé Éva. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 7.

Borbély László: Mihamarabb cselekedni kívánok
Egyedi érték a Duna-delta Románia számára
Komoly programokat dolgozott ki a környezetvédelmi minisztérium 2010-re – nyilatkozta Borbély László tárcavezető azt követően, hogy a parlament illetékes szakbizottsága kedden megszavazta a minisztérium idei költségvetését. Mint mondta, a víztartalékok rendezésére és más környezetvédelmi programok megvalósítására idén a tavalyinál valamivel több, rendelkezésükre álló pénzösszegből mihamarabb cselekedni kívánnak.
A Szabadság kérdésére Borbély László elmondta: lényeges, hogy miként folytatódnak a környezetvédelmi programok az elkövetkező időszakban. „Ebben a tekintetében több fontos megvalósítás is vár ránk 2010-ben, ilyen például az új energiák, a szél- és napenergia hasznosításának beindítása, ugyanakkor pedig különösen oda kell figyelnünk a biciklisávok kialakítására és a parkosításra is” – fejtette ki. Hozzátette: az európai uniós projektek esetében a támogatások sürgetésére van szükség.
Amint azt Borbély László már a hét elején kijelentette, a költségvetésből azon projektek kapnak majd finanszírozást idén, amelyek leszögezett határidőkkel és jól körülhatárolt célkitűzésekkel rendelkeznek, a környezetvédelmi tárcának ugyanis ebben a tekintetben is követnie kell az európai uniós normákat. Ennek kapcsán megtudtuk: korábban több olyan projekt létezett, amelyet ezek hiánya miatt nem tudtak beindítani, jövő héttől (Maros megyével kezdődően) azonban szigorúan járnak el ezen a téren is. Borbély minden létező eszközt meg kíván ragadni az illegális erdőirtások leállítása érdekében.
A környezetvédelmi miniszter egyedi értéknek nevezte a Duna-deltát, és kitért arra, hogy ezentúl két tanácsosa dolgozik majd Tulcea megyében, hogy a rezervátum helyzetéről minél szélesebb körű értékeléssel szolgáljanak neki. „Az általam is kezdeményezett, Duna-stratégiához való csatlakozás Romániában is beindult: az EU-n belül ez egy kiemelt program, olyan, amelyet turisztikai, állat- és növényvédelmi szempontból egyaránt ki lehet és ki is kell használni” – tette hozzá.
Borbély László addig nem hagyja jóvá a verespataki aranykitermelés megkezdését, amíg teljes mértékben meg nem győződik: az alkalmazott technológia nem szennyezi a környezetet. A Radio France Internationalnak adott interjúban a miniszter reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a beruházás elkezdése technikai, nem pedig politikai döntés eredménye lesz. „Engem még nem sikerült meggyőzni arról, hogy a kitermelés nem környezetszennyező” – jegyezte meg Borbély László. Hangsúlyozta: Verespatak esetében a beruházók szándéka bizonyos fokig már érvényesült, hiszen házakat vásároltak fel, és mindez akkor is rányomja a térségre bélyegét, ha esetleg nem valósul meg a projekt.
F. ZS. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. január 7.

Báthory Díjak 2009
A Báthory Díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) javaslatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) adományozza azoknak a személyiségeknek és szervezeteknek, akik a legtöbbet tettek a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás megteremtése érdekében.
A 2009. évi Báthory Díjak átadására január 9-én, szombaton 17 órakor kerül sor a marosvásárhelyi Bod Péter Diakoniai Központ nagytermében (Erdő utca 7b, www.bodpeter.ro).
2009 díjazottai:
Bács-Várkuti Emőke, a Pro Karpatia Alapítvány ügyvivője
Béres András egyetemi tanár, a MSZE volt rektora
Brassai Zoltán orvosprofesszor, akadémikus
a dél-tiroli Dolomiten napilap szerkesztősége
az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI)
Cornelius Hell irodalomtörténész, újságíró
a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ)
Kiss Oliver újságíró, a Szabadság napilap volt főszerkesztője
Pálfalvi Attila egyetemi tanár, volt oktatási miniszterhelyettes
Péter Mihály orvosprofesszor, akadémikus
Páskándiné Sebők Anna irodalomtörténész, rendező
Somai József, a Bolyai Egyetem Barátai Egyesület (BEBE) erdélyi szervezetének elnöke
A díjakat Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke, és Hantz Péter tudományos kutató, a BKB alelnöke adja át. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

2010. január 7.

György Ervin újra prefektus
Három RMDSZ által javasolt prefektust és három alprefektust nevezett ki a tegnapi Emil Boc miniszterelnök. Eszerint a Hunyad megyei kormányhivatal élére Dézsi Attila, a Kovászna megyeibe György Ervin, a Szilágy megyeibe pedig Végh Sándor került. Alprefektusnak nevezték ki Böndi Gyöngyikét Máramaros megyébe, Horváth Levente-Ákost Arad megyébe és Pataki Csabát Szatmár megyébe.
Amint beszámoltunk róla, az RMDSZ-nek eddig összesen hat új alprefektusi posztot sikerült kialkudni a már meglévő Maros és Temes megyei mellett. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke tegnap lapunknak elmondta: elképzelhető, hogy sikerül megszerezni egy-egy alprefektusi tisztséget két Kárpátokon túli megyében is. A Gândul napilap tegnap arról írt, hogy az RMDSZ Argeş és Teleorman megyében esélyes a szóban forgó posztokra.
„A román sajtó értesüléseit nem tudom megerősíteni, azt azonban igen, hogy esély van alprefektusi tisztségre két Erdélyen kívüli megyében is” – mondta az ÚMSZ-nek Kovács. Lapunk egyébként kedden tévesen értesült arról, hogy az RMDSZ Pásztor Sándort, a nagyváradi városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetőjét javasolta alprefektusi posztra. Tegnap megtudtuk: a bihariak jelöltje Sarkady Zsolt, a Nagyváradi Állami Filharmónia korábbi vezérigazgatója.
Cs. P. T. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest).

2010. január 7.

Szórványtengely-műhelyt szerveznek Vízaknán
Újság és könyv a szórványban címmel Szórványtengely-műhelyt szervez január 9-én 12 órai kezdettel a Szeben megyei Vízaknán a Világhírnév Kiadó. A rendezvény célja a Nagyszeben és Medgyes árnyékában élő magyar szórványközösségek közötti kapcsolatok megteremtése és gyökereztetése.
A 20. vándorműhely a Kiskapus (Copsa Mica) - Balázstelke (Blajel) - Fehéregyháza(Albesti) - Vízakna (Ocna Sibiului) - Mihályfalva(Boarta) - Oltszakadát(Sacadat) szórványvonal magyar kisiskoláinak jelenét hivatott feltérképezni. A szervezők fel szeretnék hívni az erdélyi magyar társadalom figyelmét arra, hogy az iskolabuszok, illetve az empátia hiánya miatt ezen iskolák most is parányi tagozatai olyan kicsivé zsugorodnak néhány éven belül, hogy a magyar gyerekek már eleve román tagozatra ítéltetnek.
A rendezvény programja:
1.Rész - Hattyúdalok (30 perc)
- Kis Csaba, Balázstelke: Megoldódott: azaz vége, lehúztuk a rolót
- Zsebe Attila, Mihályfalva: Saját pénzünkön szállítjuk a gyerekeket...
- Tamás Tünde, Kiskapus: Ha lenne mikrobusz...
- Jakab István, Oltszakadát: Próbálunk megmaradni
- Vízakna: Még dörögnek az ágyúk, még élünk
- Fehéregyháza: Mi magyar tagozatra járunk...
2.Rész - Könyv és szolgálat (30 perc)
A Világhírnév Kiadó legújabb könyveinek bemutatása. Balázs János (RTV magyar nyelvű adása) Csabákra várva című riportkötetét Tamási Attila (Bányavidéki Új Szó) és Szabó Csaba (Kolozsvári TV) méltatja; Ambrus Attila (Brassói Lapok) Gótvárosi levelek című média-esszé kötetét Mihály István (Kolozsvári Rádió) mutatja be. (közlemény) Forrás: Transindex.ro.

2010. január 8.

Gyermekmentés Csíkban
Munkahelyhez és lakáshoz jutás, jó tanácsok az önálló életre való berendezkedéshez – ezen a téren csak a civil szervezetek segítségére, esetleg a hivatásos nevelőszülők jóindulatára támaszkodhatnak Romániában a nagykorúvá váló állami gondozottak.
A kétgyermekes Vitán család lakta parányi Csibész-lakást idén is Gergely István, azaz Tiszti, a Csibész Alapítvány alapító lelkésze áldotta meg. Rudolf és Daniella 14 éve házasok, mindketten állami gondozottak voltak. Daniella az ország északi részéről, Botosani megyéből, egy ukrán határhoz közeli faluból került Csíkszeredába. Itt tanult magyarul beszélni. A Csibész Alapítvány műhelyében szakmát tanult, és most már egy kft. varrodájában dolgozik. Férje egy bevásárlóközpont alkalmazottja, ő is a Csibész Alapítvány egyik felkaroltja. Szüleit nem ismeri, de büszkén mutatja esküvőjük felvételeit. Az első „csibész-lakodalmon" ugyanis sorstársaik ünnepelték őket.
A család jó barátja Szőcs Calin, szintén a Csibész – család egyik első felkaroltja. Calinnek is már van saját családja, és ő gondoskodik a csibészek nagy családját bemutató honlap rendszeres frissítéséről. Az 1987-ben kezdődő csibésztörténet már több 600 felkaroltról szól.
"Csíksomlyón voltam plébános és ott ismerkedtem meg az állami gondozott gyermekekkel. Aztán azokkal akik onnan a rendszerből kiestek, nem is tudom minek nevezzem, hogyan nevezzem meg azokat a helyeket ahol találkoztam velük. Ezekkel a nagy legényekkel, most már emberekkel, édesapákkal és édesanyákkal. Egy lerobbant pincehelyiség volt meg, rossz körülmények között voltak. Egy idő után éreztem, tudtam azt, hogy nekem ezekhez a fiatalokhoz küldetésem van. Megszólítottam őket. Rögtön válaszoltak négyen és másnap be is költöztek a plébániára ezek a fiatalok."- meséli Gergely István katolikus lelkész, a Csibész Alapítvány elnöke.
De hamarosan a plébánia is szűk lett. Tisztit önzetlen támogatók segítették, hogy segíthesse az utcára került fiatalokat. 1992-ben hivatalosan is bejegyeztették az alapítványt, házakat béreltek majd vásároltak, műhelyeket nyitottak, dolgozni és megélhetésre tanították az állam öléből kiszottyantakat. "Az Isten akarata az, hogy ezeket a fiatalokat én megszólítsam és ahol tudom, ahogy tudom segítsem. Én örülök annak, hogy a Jó Isten felhasznált engem és segített nekem abban, hogy életeket karoljak fel." – vallja Gergely István.
Jelenleg a 30 Csibész-házban 221-en találtak menedéket. Szerencséjükre. Mert az állami gondozásból kinőtt fiatalok támogatása az amúgy is „nagylyukú" szociális háló perifériáján lóg Romániában. Forrás: Erdély.ma

2010. január 8.

Elfeledett tájakon – Érmellék 
Érmellék a trianoni diktátum óta Romániához tartozik, de még ma is 34 – jórészt színmagyar – község található a tájegységben. Az itt élők különösen fájlalják, hogy a mai napig nincs határátkelőhelyük, így a 40 kilométeres távolság helyett valójában 150 kilométert kell utazniuk. Ráadásul az Erdélyt kedvelő anyaországi magyarok is elkerülik ezt a vidéket, csak az élő rokoni kapcsolatokkal bírók látogatnak el ide. Erre az igazából elfeledett tájra viszik el a tévénézőket a műsor készítői.
Rendező: Jaksi Kornél Forgatókönyvíró: Pekár István Operatőr: Mánfai Miklós Szerkesztő: Jaksi Kornél Duna TV. Forrás: Erdély.ma

2010. január 8.

Magyar prefektusokat nevezett ki a kormány
A szerda délutáni kormányülésen a miniszterelnök aláírta a következő, az RMDSZ által javasolt prefektusok kinevezését: Dézsi Attila (Hunyad megye), György Ervin (Kovászna megye), Végh Sándor (Szilágy megye). Alprefektusnak nevezték ki Böndi Gyöngyikét (Máramaros megye), Horváth Levente-Ákost (Arad megye) és Pataki Csabát (Szatmár megye). Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. január 8.

Frunda György: Az RMDSZ-nek kormányban kell lennie
Csak egy kicsit elsiette a döntést
Mostanában az emberek sokat beszélnek az elnökválasztás eredményéről, az RMDSZ kormányba lépéséről. Sokan sokféleképpen ítélik meg a szervezet döntését. A választásokat követő Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén Frunda György az RMDSZ vezetőségének véleményével szemben egészen más álláspontot fogalmazott meg. Erről beszélgettünk a szenátorral.
– A tanácskozáson a szövetségi elnök jónak nevezte az RMDSZ szereplését az elnökválasztás első fordulójában. Önnek más volt a meglátása…
– Négy név merült fel a tavaly az RMDSZ részéről: Markó Béla, Borbély László, Kelemen Hunor és jómagam. Én azon a véleményen voltam, hogy Markó Bélának kellett volna vállalnia a jelöltséget, mert ez a szerep a mindenkori szövetségi elnöknek jár. A legnagyobb lehetőség meggyőzni az embereket, elmondani a terveket, szövetségeket kötni, lehetőségeket, kapukat megnyitni. A szövetségi elnök nem vállalta a jelölést, ő javasolta Kelemen Hunort. Végül elfogadtuk ezt a megoldást, és elmondtam, mire kell a jelöltnek odafigyelnie: a válsághelyzetre kell felépíteni a kampányt, megoldásokat kell kitalálni, karizmatikusnak kell lenni, az embereket meg kell győzni, hogy elmenjenek szavazni, és folytatni azt a nyitást a románság felé, amit én elkezdtem '96-ban.
Azt hiszem, Kelemen Hunor nagyon jól felkészült diákként viselkedett, kerek, kidolgozott programbeszéde volt, de ugyanakkor nem volt elég meggyőző, s elért egy eredményt, ami fele annak, amit én elértem '96-ban, egyharmaddal kevesebb annál, amit Markó Béla elért ezelőtt öt évvel. Hogy mondhatjuk erre, hogy jó eredmény? Véleményem szerint nem jó eredmény; ahhoz, hogy az RMDSZ erősödjön, szembe kell néznünk a tényekkel, le kell vonni a tanulságokat, meg kell keresni a hibákat, miért volt csak ennyi szavazat és nem több, a jelölttel volt baj, a helyi szervezetekkel, önkormányzati vezetőkkel? Javítani kell a területi szervezetek szintjén, de az ügyvezető elnökség szintjén is, amely nem tudja kézben tartani a területi szervezeteket. Ez volt az én üzenetem, nem Kelemen Hunor ellen irányult, de le kell vonni a tanulságokat.
Az RMDSZ kihagyott egy lehetőséget
– Ön kritizálta a vezetést a referendum miatt is.
– Véleményem szerint az RMDSZ kihagyott egy nagy lehetőséget, amikor arra biztatta az embereket, hogy menjenek el és szavazzanak nemmel. Hibás döntés volt, azt kellett volna sugallnia, hogy ne vegyenek részt a szavazáson, így nem lett volna érvényes a népszavazás, és a parlament nem kellett volna vitatkozzon a parlament átalakításáról. A magyarság érdekéről van szó, mert azzal, hogy a parlamentet egykamarássá alakítják, egyetlen közösség, a magyarság veszít Romániában. Ezt ki kell mondani. A modern államokban az EU- ban mindenhol két ház van – alsó- és felsőház –, ez a garanciája, hogy egyetlen ember nem tudja maga alá gyűrni a parlamentet. Az EU is egy külön törvényhozó testületet ajánl, amely más problémák mellett az európai szabályzókat átülteti a nemzeti törvényhozásba. Ezt az RMDSZ- nek el kellett volna magyaráznia, és meggyőznie az embereket, ne szavazzanak a referendumra. Ez hiba volt, és az RMDSZ-nek ezt föl kell vállalnia, mert nem először hibáztunk. Hibáztunk akkor is, amikor Basescu felfüggesztéséről volt szó, s ezeket a hibákat a politikában nem szabad megismételni. Így nehéz politikai harc vár ránk, hogy megpróbáljuk megőrizni a kétkamarás parlamentet, mert a népszavazás nem kötelező érvényű, hanem konzultatív, ezt írja az alkotmány. De biztos vagyok benne, hogy az államelnök és a Demokrata Párt nagy nyomást fog gyakorolni az RMDSZ- re, hogy ezt megszavazzuk. Én nem fogom megszavazni semmiképp sem, mert ezzel a közösségünk ellen tennénk.
"Szőke" döntés?
– Az RMDSZ ismét kormánykoalícióra lépett. Erről mi a véleménye?
– 1996-ban az első magyar politikus voltam, aki kormánykoalícióról beszéltem, arról, hogy a magyarság helye a kormányban van, adott feltételek mellett. Akkor sokan támadtak, hogy ez az identitásunk elvesztéséhez fog vezetni. Pedig nem így van, én Gunnar Jansentől, a norvégiai svédtől tanultam, aki elmondta, hogy az Aland-szigeten levő norvégiai svéd párt 40 éve kormánykoalícióban van, és megtanított arra, hogy ha jogokat akar elérni egy kisebbség, kormányban kell lennie. Ez meggyőződésem, és helyeslem most is, hogy nehéz körülmények között is a kormányban vagyunk.
Viszont úgy gondolom, elsiettük a döntést. Mielőtt az Alkotmánybíróság megerősítette volna az elnökválasztás eredményét, miközben gyakorlatilag egyezségben voltunk a liberálisokkal és a szocdemekkel, nem vittük végig a harcot, hogy legyen egy jobboldali elnök, és egy liberális–szociáldemokrata–RMDSZ-kormány, ami alkotmányosan megengedett, és valószínűleg sokkal stabilabb többséget biztosított volna, hanem elfogadtuk azt, hogy a DP-vel és úgynevezett függetlenekkel lépjünk szövetségre. Kik is ezek a függetlenek? Azok az árulók és opportunisták, akik személyes érdekből hagyták el pártjukat. Ez nem egy stabil koalíció, amelyre építeni lehet. Ezért hiszem azt, hogy ha az RMDSZ kivárt volna, több eredményt tudott volna elérni. Különben jónak tartom mindhárom minisztert, de úgy vélem, Borbély Lászlónak ki kellett volna harcolni a területfejlesztési minisztériumot, mert ő olyan országos programokat épített ki, amelyekből egész Románia nyert, és hitelessé tette a romániai programot az Európai Unióban, megnyitotta a kapukat a nyugati pénzek előtt. Elvenni ettől az embertől ezt a minisztériumot, s odaadni Elena Udreának, egy "szőke" döntés volt. Remélem, jó művelődési miniszter lesz Kelemen Hunor, és jó miniszternek tartom Cseke Attilát is, de ha nem siettük volna el a koalíciós tárgyalásokat, talán többet lehetett volna elérni. Hiszen máris kezdődnek a bajok. A költségvetés vitájában vannak olyan RMDSZ- képviselők, akik azt mondják, hogy ha a nyugdíjasok kevesebb pénzt kapnak, nem fogják megszavazni a büdzsét, mert mi ígéretet tettünk az embereknek. Persze, vannak kompromisszumok, de van egy szint, amely alá nem lehet menni.
Erkölcsi indokok
– Igaz, hogy ismét visszautasította az igazságügyi tárcát? Az SZKT-n Verestóy Attila azt állította, hogy ön miatt varrták a nyakunkba Monica Macoveit.
– Vannak olyan politikusok, akik nem a fél karjukat, de mindkettőt odaadnák, hogy miniszterek legyenek. Én nem ilyen vagyok. 2004-ben Calin Popescu Tariceanu felajánlotta a tárcát nekem, de nem vállaltam, mert úgy gondoltam, többet tudok bizottsági elnökként tenni, és tovább akartam dolgozni az Európa Tanácsban. De akkor nem úgy tevődött fel a probléma, hogy Macovei vagy Frunda. Igazam volt, mert az én bizottságom volt a későbbiekben, amely módosítás nélkül elfogadta a kisebbségi törvényt. Meg tudtam akadályozni, hogy a feddhetetlenségi törvénybe ne kerüljön be, hogy az állami tisztviselők téves vagyonnyilatkozata nyomán elkobozzák a tulajdonaikat, amint az 1964-es törvény előírta, és el tudtam készíteni az ET-ben a nemzetről szóló jelentésemet. Az idő engem igazolt. Most szóba került, hogy az RMDSZ kapja meg az igazságügyi tárcát, de végül más lett a döntés. Ám mivel fenntartásaim voltak az RMDSZ kormányba lépésével kapcsolatosan, erkölcsileg nem lett volna korrekt, hogy elvállaljam a miniszterséget.
– Hogyan látja a kormány jövőjét, tekintve, hogy a Demokrata Párt, híres arról, hogy bomlasztja a koalíciókat.
– Nem lesz könnyű, bár legfelsőbb szinten kialakult egy egyeztető mechanizmus Markó Béla és Emil Boc között. Nem tudom, ez elég garancia lesz-e, mert az a tapasztalatom, hogy az utóbbi tíz évben ahány koalícióban volt a Demokrata Párt, annyi koalíció bomlott fel. Ettől tartok most is, remélem, az idő nem engem fog igazolni.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. január 8.

Partnerségre törekszik az új kormánybiztos
A szerda délutáni kormányülésen Emil Boc miniszterelnök három RMDSZ-es prefektus kinevezését írta alá, köztük a Hunyad megyei Dézsi Attiláét.
– Mivel sikerült ezt „kiérdemelni”, itt a szórványban?
– Úgy érzem, hogy az RMDSZ következetes munkája nyomán a román politikai osztály ma már egyenlő és elismert partnernek tekint. Nem feltétlenül az számít, hogy hányan vagyunk, milyen a számarányunk, hanem a munkánk minősége. Én, 2006-ban a legfiatalabb hazai alprefektusként kezdtem tevékenységemet és úgy érzem eredményes időszakot zártam 2009 áprilisában. Ennek titka azonban a szakmai felkészültség mellett abban rejlett, hogy olyan erőt és támogatást éreztem a hátam mögött, ami nélkül nem mertem volna megtenni mindazt, amit megtettem. Úgy a közigazgatás terén, mint az intézményen belüli menedzsmentben, hiszen egészen új szemléletet vezettem be annak idején a prefektúrára.
– Az elmúlt időszakban Hunyad megyében épp a prefektúra szintjén sikerült közelednie egymáshoz a két jelenlegi kormánypártnak. Mennyire sínyli meg e kapcsolat a prefektuscserét?
- 2005 és 2007 között valóban az akkor PD által támogatott prefektussal alkottunk egy erős és sikeres csapatot. Valószínű, hogy a mostani kinevezésem sokakból nemtetszést vált ki demokratapárti körökben. De meggyőződésem, hogy azok az elvek, melyek mentén prefektusként dolgozni szeretnék, e téren is meghozzák a gyümölcsüket: a PD-L felismeri a közös érdekeket és együtt tudunk majd dolgozni. Számunkra, az RMDSZ és a magyarság számára is nagyon fontos, hogy sikeres munkát fejtsünk ki a következő években. Ehhez pedig elengedhetetlen feltétel az állandó párbeszéd, a partnerségek kialakítása, hogy meg tudjuk valósítani azokat a célkitűzéseket, ami mindenkinek hasznára válhat.
– Vannak-e személyes célkitűzései e várhatóan három éves időszakra?
– Természetesen vannak. Elsősorban azt a szemléletváltást szeretném tovább vinni, amit 2005-ben behoztam a prefektúrára. Úgy a belső menedzsment terén, mint a közigazgatásban. Hatékonnyá szeretném tenni a közszolgálati intézményeket, hogy a megye polgárai bárhol, bármikor gyors kiszolgálásban, tisztességes bánásmódban részesüljenek a közhivatalokban. A másik fontos célkitűzésem gazdasági jellegű. Szeretnék minél több befektetőt idevonzani a megyébe. Ehhez fejlesztési mikrorégiókat kell kialakítani, mert ma már a kormányzati és uniós támogatásokat főleg településközti társulások hívhatják le.
– Ez utóbbi terve megvalósításához szoros együttműködésre van szükség a megyei tanáccsal is. Jelenleg milyen a viszony a többnyire liberális kézen lévő intézménnyel?
– Számomra a megyei tanács partner volt és partner lesz a továbbiakban is. Annak idején, amikor alprefektusként a törvényességet felügyeltem, voltak nézeteltérések. Mert nekem a törvény betartása, illetve betartatása fontos célkitűzésem volt akkor is és az is marad. A megyei tanáccsal viszont folytonos párbeszédet szeretnék kialakítani. És nem csak velük. Hiszen Hunyad megyében olyan helyzetben vagyunk, hogy a három fő párt vezetői egyben egy-egy jelentős város polgármesterei is. Déva, Petrozsény, Brád bevonása nélkül pedig nehéz régiós fejlesztéseken gondolkodni. Tehát mindannyiukkal gyümölcsöző párbeszédet kell kialakítani ahhoz, hogy a megye lakosságát kevésbé érintse a következő időszak gazdasági, szociális válsága.
– Most azonban még az erőviszonyok rendezésén a hangsúly. A két koalíciós párt az osztozkodás lázában ég. Megyei szinten sikerült-e már kialkudni valamit?
– Még nem ültünk tárgyalóasztalhoz. Az RMDSZ-nek azonban nagyon is konkrét elképzelései vannak e téren, olyan tisztségek megszerzésére pályázunk, amelyekhez jól felkészült szakembereket tudunk biztosítani. Persze sok múlik azokon a személyeken, akik a két párt részéről tárgyalóasztalhoz ülnek. Én biztos vagyok benne, hogy az RMDSZ megyei vezetőjének, illetve a tárgyalással megbízott személyeknek ezúttal is sikerül egyenrangú partnerként tárgyalni a PD-L képviselőivel és érvényre juttatni a törekvéseinket.

2010. január 8.

Új szakok a BBTE-n
Bár az államilag támogatott helyek száma nem csökken, és a jövő tanévtől több új szakot is beindítanak a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen, az állami támogatások késése megnehezíti a felsőoktatási intézmény működését.
Gyergyószentmiklóson földméréstan, Kolozsváron múzeológia szak indul – többek között – a következő tanévben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatán – tudtuk meg csütörtökön Magyari Tivadar rektorhelyettestől. „Kevés új szakot indítunk idén, mert amit lehetett, korábban már beindítottuk. Több mint 70 magyar szak van, a jövőben inkább arra fogunk koncentrálni, hogy ezeket megerősítsük.
Olyan szakok indulnak, amelyek tavaly nem indulhattak el. A muzeológia például már tavaly tervbe volt véve” – magyarázta Magyari. A rektorhelyettes szerint a legfontosabb új szak a földméréstan. „Ez egy fontos lépés, mert – mint tudjuk – a mérnöki képzés terén a magyar oktatás még mindig elmaradott” – beszélt a magyar felsőoktatás hiányosságairól a rektorhelyettes. Ezzel szemben jó hírnek számít, hogy nem csökken az államilag támogatott helyek száma.
„Szerdán kaptam meg a minisztériumtól az értesítést, amelyben közölték, hogy nem csökken az államilag támogatott helyek száma sem a román, sem a magyar tagozaton. Ebben a pénzügyi helyzetben rosszabb is lehetett volna” – fogalmazta meg félelmeit a rektorhelyettes. Hozzátette, hogy míg a kilencvenes években küzdeni kellett a magyar nyelvű oktatás bővítéséért, jelenleg alig sikerül betölteniük az állam által jóváhagyott 1100–1200 fős keretet.
A sajtótájékoztatón Andrei Marga rektor újságírói kérdésre reagálva kijelentette: a doktorandusok sínylik meg a kutatásra szánt pénzkeret csökkentését. Magyari Tivadar rektorhelyettes szerint késve, megkurtítva, visszatartva érkeznek a pénzösszegek az államtól, s ezeket csak előre meghatározott célra használhatják fel. Jelenleg azok az összegek késnek, amelyeket – bár részben uniós forrásból származnak –, az állam kezel és amelyből épp a doktorandusok ösztöndíjának a kifizetését fedeznék.
„Mivel állami intézmény vagyunk, nem szabad átcsoportosítanunk a pénzt. Annyit tehetünk csupán, hogy ideiglenesen kölcsönveszünk egyik zsebünkből a másikba” – panaszolta Magyari. Hozzátette, az egyetem költségvetésének negyven százalékát önmaga termeli meg. A bevételek az eladott könyvek árából, illetve a botanikus kert szerény jövedelméből, a különböző rendezvények profitjából származnak.
Ehhez adódnak hozzá a pályázati pénzek, illetve a diákok által befizetett tandíjak, ez utóbbi az egyik legjelentősebb bevételi forrása a BBTE-nek. „Mégiscsak állami egyetem vagyunk, és lassan az intézmény felét mi tartjuk el. Belegondolni is rossz, hogy mi történne, ha a logisztika és a fizetések fedezésekor csak az államtól kapott pénzekre hagyatkozhatnánk” – mondta Magyari. Mint kifejtette, az egyetem saját bevételével sem tudnak önállóan gazdálkodni, például idén nem tudnak sem oktatókat, sem kisegítő személyzetet alkalmazni, amire a 80-as évek óta nem volt példa. A BBTE-n 22 diákra jut egy tanerő, s ezzel elmarad a nívós európai egyetemeken megszokott átlagtól.
Andrei Marga arról is beszámolt, hogy májusig Kolozsvárra érkezik Angela Merkel német kancellár, hogy átvegye a felsőfokú oktatási intézmény Doctor Honoris Causa címét.
Kiss Előd-Gergely. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 8.

Újabb vita az MPP-ben
A Krónika információi szerint belső aláírásgyűjtésbe kezdett Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke: a kezdeményezés célja, hogy az elmúlt évben megszervezett kongresszuson részt vett küldöttek nyilatkozataikkal erősítsék meg a kongreszszus lebonyolításának legitimitását. A tavaly márciusban megszervezett első gyergyószentmiklósi MPP-kongresszuson Szász Jenő szavazásra bocsátotta, hogy az ülésen ne csak az alapszabály értelmében választott küldöttek rendelkezhessenek szavazati joggal, hanem a megyei és helyi önkormányzatokban tisztségviselőként tevékenykedő, ám a kongresszus munkálataira csupán meghívottként érkezett jelenlévők is.
A pártelnök felvetésével többen nem értettek egyet, így a jelenlevők közül mintegy ötven személy tiltakozásul elhagyta a termet: állításuk szerint Szász javaslata a szervezet alapszabályába ütközik. Mint mondták, nem volt idejük megvitatni a módosító indítványokat, zavaros volt a szavazás lebonyolítása és a voksok összesítésének módja is.
Az MPP-elnök javaslatának elfogadását követően ugyanakkor a szavazati joggal rendelkezők köre a 144 küldöttön kívül a 281 meghívottal bővült, akik elsöprő többséggel erősítették meg tisztségében Szász Jenőt. Alig egy hónappal a kongresszust követően a párt Bihar megyei szervezete az MPP-kongresszus határozatainak semmissé nyilvánítását kérte a bukaresti törvényszéktől. A pert több alkalommal is elhalasztották, újabb tárgyalásra pénteken kerül sor.
Lengyel: Szász beismeri a rendellenességeket
Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke – az óvás egyik kezdeményezője – a Krónika érdeklődésére elmondta: tud a pártelnök támogatásgyűjtő indítványáról, annak szövegét viszont nem látta. Úgy véli, ezzel a kezdeményezéssel Szász Jenő gyakorlatilag beismeri, hogy „valami nem volt rendben” az Országos Tanács gyergyószentmiklósi ülésén.
„Visszafelé is elsülhet ez a nyilatkozatgyűjtés, hiszen gyakorlatilag azt bizonyítja, amit állítunk: alapszabály-ellenes volt, ami a kongresszuson történt, ezért kérjük a határozatok semmissé nyilvánítását – mondta Lengyel. – A pártelnök gyűjtheti ezrével az aláírásokat, de azon a tényen nem tud változtatni, hogy az Országos Tanács ülésén párttörvénybe ütköző és szabályzatellenes határozatok születtek.”
Az Országos Tanács ülésén küldöttként részt vevő Márton Zoltán, az MPP Maros megyei szervezetének alelnöke a Krónikának elmondta: számára egyértelmű, hogy Szász Jenő pártelnök perbefolyásoló bizonyítékokat gyűjt. „A tényeken az sem változtat, ha a hűséges párttagok nyilatkozatot írnak: a bukaresti bíróságon iktatott pártstatútumnak ellentmondó határozat született, tehát minden további határozat, ami ez alapján született, törvénytelen, semmisnek nyilvánítható” – magyarázta Márton. Rámutatott arra is: a statútummódosítás nem a megszavazást követően lép életbe, hanem csak akkortól, amikor a bíróság elfogadja, és megjelenik a Hivatalos Közlönyben.
Tőkés András: bízom az igazságszolgáltatásban
Az MPP Maros megyei szervezetének elnöke, Tőkés András úgy véli: Szász Jenő nyilatkozatgyűjtéssel próbálja legalizálni az illegalitást. „Nem vagyok hajlandó aláírni egy ilyen nyilatkozatot, és azért is mondtam le a párt országos alelnöki tisztségéről, mert többé nem akarok részt venni egy kézi vezérlésű párt csúcsvezetésének tevékenységében – mondta a Krónikának Tőkés. – Törvényellenes, bohózatba illő, hogy egy pártelnök kongresszusi meghívottait végül szavazati joggal ruházza fel, hogy megerősítse saját pozícióját.” Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy véleménye szerint a kongresszuson elfogadottak legitimitásának megerősítését célzó szándékkal gyűjtött nyilatkozatoknak milyen súlya lesz a per kimenetelében, Tőkés úgy nyilatkozott: „Románia ilyen szempontból a korlátlan lehetőségek országa, de bízom abban, hogy a bíróság jogosnak találja kifogásainkat, és elutasítja a gyergyószentmiklósi kongresszus döntéseit.”
„Szász Jenő azt teszi, amit ilyenkor tenni szokott, az eddig is manipulált csapatának támogató aláírásaival próbálja bizonyítani az igazát” – fejtette ki lapunknak Gergely Balázs, aki a kongresszus állítólagos szabálytalanságai miatt lemondott az MPP kolozsvári elnöki tisztségéről. Gergely véleményét Gazda Zoltán, a polgári párt sepsiszéki szervezetének alelnöke is osztja, aki szerint rossz fényt vetne a román igazságszolgáltatásra, ha a törvényszék jogosnak ítélné az Országos Tanács ülésének lebonyolítását.
Lapunk megkereste Szász Jenő pártelnököt is, aki tagadta, hogy tudomása lenne a kongresszuson részt vett küldöttek nyilatkozatainak utólagos öszszegyűjtéséről. „Jogi kérdésekkel nem foglalkozom, de ha létezik ilyen kezdeményezés, akkor ez bizonyára a pereskedés része, ám nem tudok róla” – fogalmazott Szász.
Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 8.

Vízválasztó EMEF-ülés
Az RMDSZ és az erdélyi magyar nemzeti erők együttműködése tekintetében vízválasztó lehet, hogy sikerül-e konszenzusra jutni a kulturális autonómia közjogi kereteinek megvalósítására hivatott kisebbségi törvény ügyében – nyilatkozta a Krónikának Toró T. Tibor annak kapcsán, hogy pénteken Marosvásárhelyen rendezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum idei első ülését.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke elmondta, az egy évvel ezelőtt alakult testület mostani tanácskozásának az lesz az igazi tétje, hogy milyen eszközökkel lehet közelebb kerülni az EMNT által stratégiainak tartott fő célkitűzésekhez, a kulturális autonómiához, a romániai magyar oktatás bővítéséhez (ezen belül az önálló erdélyi magyar egyetem létrehozásához), továbbá az anyanyelvhasználat kiszélesítéséhez.
Toró hozzátette: hasonlóan lényeges kérdés az is, hogy az EMEF-et alkotó szervezetek között lehetséges-e konszenzust kialakítani ezekben a kérdésekben. „Noha az új kormány programjába bekerült néhány, az erdélyi magyar közösséget érintő elem, például a kisebbségi törvény, egyáltalán nem világos, hogy ezeknek milyen tartalmi vetületük van.
Számunkra például elfogadhatatlan a kisebbségi törvénynek a parlament elé beterjesztett tervezete, éppen ezért lényeges kérdés, hogy meg tudunk-e állapodni egy olyan átdolgozott, kompromiszszumos változatban, amely számunkra is megfelelő” – állapította meg az EMNT ügyvezető elnöke. Kérdésünkre Toró úgy vélekedett, hogy az EMEF-et létrehozó szervezetek számára szakítópróba lehet, ha nem jutnak egyezségre az erdélyi magyar közösség kulturális autonómiája közjogi kereteit szavatoló eszközök tekintetében.
Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 8.

Támogatja a kisszínházakat az állam
A kisebb színházak társfinanszírozását kéri a művelődési minisztériumtól Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta, méltánytalan, hogy a nagyvárosokban működő színházakat a minisztérium működteti, míg a kisebb és szegényebb költségvetésű városokban az önkormányzat tartja el a teátrumokat.
Antal Árpád e heti találkozójukon arra kérte Kelemen Hunor művelődési minisztert, hogy legalább a jövő esztendei költségvetésbe különítsenek el nagyobb összeget a vidéki színházak társfinanszírozására. A tárcavezető nyitott ebben a kérdésben, és azt javasolta a kezdeményező Antal Árpádnak, hogy vegye fel a kapcsolatot a többi hasonló helyzetben levő önkormányzati vezetővel, majd közösen dolgozzák ki a beadványt.
Ez az összeg az idei költségvetésbe már semmiképpen nem kerülhet be, de elő kell készíteni a szükséges dokumentumokat, hogy a jövő évtől számolni lehessen ezzel az állami támogatással, mondta Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház épülő stúdiótermének befejezésére kért segítséget a minisztériumtól. Az intézmény tavaly több mint 2,5 millió lejt kapott az önkormányzattól, többet, mint egy évvel korábban. A színház működtetésére mégis kevesebb jutott, mert a pénz nagy részét a beruházásra szánták.
Továbbá ebből a keretből tartották fenn a bábszínházat és a szimfonikus hangversenysorozat költségeit is ebből fedezték. A városban működő román társulat ennél háromszor kevesebb anyagi támogatást kapott. Antal Árpád azt kérte a művelődési intézményektől, hogy legalább két évig fogadják el a nadrágszíj-megszorító intézkedéseket. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy ha a művelődési minisztérium beszállna ezen intézmények támogatásába, több pénzt folyósíthatnának a színházaknak.
A társfinanszírozás ideális lenne
„Nem tudok egyből pozitívan viszonyulni ahhoz, hogy a minisztérium teljes egészében átvegye az önkormányzatoktól a színház támogatását, az viszont jó lenne, ha a minisztérium is beszállna az intézmény finanszírozásába. Ha az önkormányzat finanszírozza a színházat, annak, ha nem is gazdasági, erkölcsi haszna mindenképpen van, hiszen így egy közösség a saját intézményét tartja fenn. Ha a kulturális minisztérium átvenné ezt a feladatot, személytelenebbé válna a dolog” – fogalmazott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, amikor lapunktól értesült az új tervről.
Hozzátette ugyanakkor, hogy egy önkormányzatnak általában nincs annyi pénze, hogy egy színház számára elegendő támogatást biztosítson, így szerinte az lenne az ideális, ha az önkormányzati támogatás mellett „pluszként” a minisztériumtól is kapnának támogatást. „Ha sikerülne jól kidolgozni a színházak támogatásáról szóló feltételeket, akkor ez a kettős támogatási rendszer lenne véleményem szerint a legideálisabb” – hangsúlyozta Parászka. A 10 éves csíkszeredai teátrum igazgatója kifejtette, a mostani évadban mintegy 15 százalékkal kevesebb támogatást ítélt meg az önkormányzat a korábbiakhoz képest, a válságra való hivatkozással. „Próbálunk úgy dolgozni, hogy ez a gazdasági hiány ne nyomja rá bélyegét a munkánkra” – tette hozzá.
„Mindenképpen jó lenne kidolgozni egy központi támogatási rendszert a kisszínházak számára” – jelentette ki lapunknak Béres László, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója, hozzáfűzve, hogy mindenképpen jó lenne átgondolni a kisszínházak támogatási rendszerét. Kifejtette, az is sokat jelentene, ha legalább részben támogatnák kormányalapokból a kisszínházakat, hasonló formában, mint például Magyarországon, ahol a kis teátrumok támogatási pénzalapja részben állami, részben önkormányzati és részben egy pályázható pénzösszegből tevődik össze.
Méltányosságot várnak
Erdély legfiatalabb színházát, a Kézdivásárhelyi Városi Színházat jelenleg az önkormányzat működteti. Az októberben kezdődött első évad finanszírozásának legnagyobb része az önkormányzattól származott, de magáncégek is felkarolták a kultúra ügyét. A színháznak egyelőre nincs önálló jogi státusa, a befogadó intézmény, a Vigadó művelődési ház igazgatója, Ferencz Attila a Krónika érdeklődésére elmondta: örvendetesnek tartja Antal elképzelését, hiszen az önkormányzatra jelentős anyagi teher hárul.
Az intézményvezető szerint jó lenne, ha a központi költségvetésből tudnák segíteni a színházat, viszont arra is kíváncsi lenne, hogy milyen mértékben, azaz a kisvárosi színházak esetében hogyan osztanák el a támogatást. „Nem kellene a kisszínházaknak annak hátrányát érezniük, hogy sokkal kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint a nagyobb kőszínházak, méltányosan kell elosztani az állami pénzeket” – mondotta a Vigadó igazgatója.
A céhes város decemberi tanácsülésén Csapó György társulatvezető előterjesztett egy olyan elképzelést, miszerint a színház egy egyesület ügykezelésébe kerüljön, mert ily módon pályázati pénzforrásokat is fel tudnának kutatni, s a továbbiakban az egyesület biztosítaná a szükséges jogi keretet a színház működtetéséhez.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós és Liviu Rebreanu Társulatának támogatása a kulturális minisztérium kezében van, a színház mégis anyagi gondokkal küzd. A magyar társulat december 23-án mutatta be Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című darabjából készült előadását, amelyet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László rendezett. „A körülmények nem túl jók, állandóan hideg van, és bárki bejöhet, megzavarhatja a próbát.
Azonkívül sokszor bérbe adják a színház előcsarnokát különféle rendezvények számára, a színház körül pedig építkezés folyik, ennek zaja is behallatszik, szóval nem ideálisak a körülmények. Más erdélyi magyar színházakhoz képest is komoly gondok vannak” – nyilatkozta Bocsárdi a bemutató előtti sajtótájékoztatón. A nehéz körülmények ellenére a Tompa Miklós Társulat előadásainak nézettsége növekedett az elmúlt évadban, Kárp György színművész, a színház gazdasági igazgatója azonban azt reméli, hogy több támogatáshoz jutnak majd, mivel magyar politikus vezeti a kulturális minisztériumot. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 8.

Funar: Népszavazást Verespatak ügyében
Népszavazást javasol Verespatak ügyében Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) főtitkára. Románia állampolgárainak kell eldönteniük Verespatak sorsát, véli Funar, aki szerint csakis a román államot kellene hogy megillesse a kitermelés joga, a nemzet javára, nem pedig külföldi cégeket, amelyek saját részvényesei érdekeit tartják szem előtt. A volt PRM-s szenátor aggodalmát fejezte ki a településen feltárt régészeti leletek, templomok, temetők, műemléképületek sorsa miatt, és szólt azokról a környezetszennyezési veszélyekről is, amelyekkel az aranykitermeléshez használt ciántechnológia jár. Funar szerint nyilvánosságra kellene hozni, majd érvényteleníteni a Roşia Montana Gold Corporation-nal kötött szerződést.
Tegnapi kolozsvári tájékoztatóján Gheorghe Funar hazaárulással vádolta a Demokrata-Liberális Pártot (PD-L), amiért RMDSZ-es prefektusokat és alprefektusokat nevez ki. Véleménye szerint a nagyobbik kormánypárt meggondolatlan cselekedete a Románia szétszakadásán munkálkodók malmára hajtja a vizet. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. január 8.

Megéri magyar iskolába járni
A jövőben „megéri” kisebbségi oktatást szervezni ott is, ahol eddig ilyen nem működött, magasabb normatív támogatás jár ugyanis a nemzetiségi oktatásban részt vevő diákoknak egy frissen érvénybe lépett kormányhatározat szerint.
Pásztor Gabriella, az oktatási minisztérium vezérigazgatója az ÚMSZ-nek elmondta, ezentúl a törvény értelmében fejkvóta szerinti támogatásban részesülnek az iskolák, azaz minél több diák tanul egy intézményben, annál több állami támogatást kap. A kisebbségi oktatásban résztvevők számára a jogszabály kiemelt szorzót irányoz elő.
Nekünk több jár
Kisiskolások esetében évi közel ötszáz lejjel több jut a nemzetiségi tanulók oktatására, mint amennyit a többségi gyerekek képzésére biztosít a minisztérium. Az elméleti líceumok esetében ez a különbség körülbelül 300 lej, míg a zene- és művészeti oktatásban a kisebbségi diákok 400 lejjel „érnek” többet.
Pásztor Gabriella elmondta, ez a normatíva már januártól az iskolák rendelkezésére áll, és ha mégsem sikerül az összes kifizetést kieszközölni, azok korrekciójára törvényes határidőn belül sor kerül. „Arra viszont fel kell készülni, hogy a közeljövőben átszervezések következnek. Nem maradhatnak meg a kis létszámú osztályok, ezeknek az összevonására a következő tanévtől sor fog kerülni” – figyelmeztetett a vezérigazgató.
Több pénz jár a vidéki, kisebbségi, illetve a hátrányos helyzetű iskoláknak
Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő úgy véli, fontos döntésről van szó. „A nemzetiségi oktatás mindig drágább, mint a többségi. Több pedagógusra, hosszabb oktatási programra van szükség, ezeknek a költségvonzatai magasak. Azt még nem látjuk pontosan, hogy mennyire lesz elég ez az emelt normatíva, ez a következő hónapokban derül ki” – nyilatkozta lapunknak a főtanfelügyelő.
Mint elmondta, a Kolozsvár külvárosaiban működő többtannyelvű intézményekben a magasabb normatíva folyósítása kétséges, mert sok az alacsony létszámú osztály, és ezek fenntartása is gondot okoz. Péter Tünde szerint elképzelhető, hogy a jövőben a román tannyelvű intézményekben is úgy döntenek, érdemes nemzetiségi osztályokat indítani.
„A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egyelőre minden iskola ragaszkodik a már kialakult arculatához, nehezebben nyitnak az intézmények, és nehezen épül ki a szülők és az iskolák közötti bizalom” – jelentette ki.
Nekik könnyebb
Bálint István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója úgy tartja, végre történt egy jó kezdeményezés a kisebbségi oktatás érdekében, az oktatáspolitika tekintettel van a sajátos igényekre és lehetőségekre. „Azt remélem, hogy a megnövelt normatív támogatás kiterjed a segédeszközök vásárlására is, mert ezen a téren van jelentős többletkiadásunk” – foglalta össze elvárásait az igazgató.
A határozattal azonban nem mindenki elégedett. Andrássy Árpád, a marosvásárhelyi 7-es számú általános iskola igazgatója úgy véli, hogy a szórványban fontos segítséget jelenthet ez a támogatási forma, a tömbvidékeken azonban elégtelen.
„Tordán, ahol szórványban élnek a magyarok, vagy Temesváron, Aradon lehet tizenkét osztályos önálló iskola, Marosvásárhelyen pedig nem. Holott ha létezik önálló magyar iskola, akkor a konfliktusok nagyrésze kiküszöbölhető lenne” – mondta lapunknak az iskolaigazgató.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. január 8.

Napirend nélküli EMEF-ülés
Több hónapos szünet után, konkrét napirend nélkül ül össze ma Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelynek elsődleges célja az utóbbi időben tett ellenséges nyilatkozatok tisztázása, a jövendő együttműködési lehetőségek feltérképezése lesz.
Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által életre hívott testület célja a közös választási lista felállítása valamint az autonómiamodellek kidolgozása volt.
Kelemen Hunortól, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ügyvezetőjétől megtudtuk, azért ülésezik ilyen sokára a testület, mert december rendkívül zsúfolt volt mindkét szervezet szempontjából. Tájékoztatása szerint a mai napirend az ülés kezdetén dől el. „Minden bizonnyal áttekintjük majd az elmúlt hónapok politikai történéseit és a munkacsoportok tevékenységeit” – mondta Kelemen.
Mint ismeretes, az RMDSZ kormányra lépése után Tőkés László EMNT-elnök bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román pártpolitikának, mert 180 fokos fordulatot téve az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”.
„Én is kifogásolok az EMNT részéről egyes nyilatkozatokat” – kommentálta az Új Magyar Szó kérdésére Markó Béla RMDSZ-elnök Tőkés kijelentéseit. Hozzátette: ezt is megbeszélik az EMEF ülésén, mint ahogyan további lehetséges együttműködésről, közös rendezvényekről is tárgyalnak, illetve tájékoztatják partnereiket a kormányzásról. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. január 8.

Néhány ok arra, hogy idén múzeumba menj
A legnagyobb 19. századi magyar festők művei, vándorkiállítás a pestisről, vagy a székelyudvarhelyi gótok – többek között ez várható idén az erdélyi múzeumokban.
Múzeumi körképünkben erdélyi intézmények igazgatóit kérdeztük meg arról, mik a terveik 2010-re. Kiderült, tavasszal a 19. század legnagyobb magyar festőinek munkáiból láthat kiállítást a közönség Csíkszeredában, nyár végén pedig ugyanott Nagy István új arcát ismerhetik meg a látogatók. Marosvásárhelyen másfél éves projekt eredményét mutatja majd be a klasszikus román festők műveinek kiállítása, míg Sepsiszentgyörgyre 4,5 millió eurós támogatás érkezik, amelyből a múzeum teljes rehabilitációját tervezik. A pestis című vándorkiállítás beutazza Erdélyt, Székelyudvarhelyről pedig útnak indul egy kora népvándorláskori gót települést bemutató, nagyszabású régészeti vándorkiállítás.
Művészeti Múzeum, Brassó 
“Mivel az idei év pénzügyileg nem túl ígéretes, a múzeum másféle programokat szervez, mint eddig – ami persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek kiállítások” - mondta a Transindexnek Bartha Árpád múzeumigazgató. Elsőként Kövesi György keleti útján készített fényképeinek kiállítása nyílik meg, amely februárban és márciusban lesz látogatható. 
Ugyancsak márciusban a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban mutatják be a brassói múzeum Arthur Coulin-kiállítását, amely február 14-éig látogatható. A tárlat az egyik legnagyobb 20. század eleji, erdélyi festő születésének 140. évfordulóját ünnepli. Áprilisban a Brassó létezéséről tanúskodó első dokumentum 775. évfordulójára a Művészeti Múzeum Brassó képekben és fényképekben címmel tervez kiállítást. Szeptemberben Elena Popea festő tiszteletére szerveznek évfordulós kiállítást, míg novemberben Művészet a kommunizmusban címmel az 1944 és 1989 között készült, a múzeum tulajdonában lévő alkotásokból láthat majd tárlatot a brassói közönség.
Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda 
A csíkszeredai múzeumban az április végén megnyíló, a 19. századi magyar festészetet bemutató kiállítás ígérkezik az év legnagyobb eseményének. Itt olyan művészek alkotásaival találkozhat majd a közönség, mint Barabás Miklós, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Paál László és Szinyei Merse Pál. A június végéig látogatható tárlat több mint hatvan festményt vonultat fel a Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből. “A múzeum ötödik, kiemelt kiállítása a magyar művelődéstörténethez, a közkedvelt festészethez való visszatérést jelent majd” - fogalmazott Gyarmati Zsolt igazgató. 
A február 7-én záruló egyiptomi tárlatot két vándorkiállítás, a Démoni ragály: A pestis, valamint Könczey Elemér karikatúra-kiállítása követi majd. Augusztus elején, a csíkszeredai városnapok alkalmával pedig Nagy István életmű-kiállítása nyílik meg a Csíki Székely Múzeumban. “Nagy Istvánt a legnagyobb székely festőművészként tartják számon, de személyisége nincs eléggé markánsan megjelenítve az erdélyi köztudatban” – fogalmaz Gyarmati Zsolt, és hozzáteszi: nem lehet eleget beszélni róla. A csíkszeredai múzeum saját, húsz képes gyűjteménye mellé újabb 16 Nagy István-művet vásárolt meg az alkalomra 7000 euró értékben, a kiállítást pedig a magyarországi Antal Péter műgyűjtő tulajdonában lévő képek egészítik majd ki. Októberben a cserkészet történetét bemutató tárlattal, novemberben pedig Plugor Sándor grafikus, festő kiállításával várják a múzeum látogatóit. Az igazgató reményei szerint 2011 első felében befejeződhet a 2005-ben elkezdett korszerűsítés a múzeumban, és elkészül az Erdélyben egyedülálló látványraktár, amely gördíthető polcrendszerével egyszerre lesz helytakarékos és látványos. Hiszen – mint az igazgató elmondta –, a múzeum tevékenységének jelentős része, a gyűjtés, konzerválás, restaurálás a színfalak mögött zajlik: ebbe nyerhet majd betekintést a közönség a látványraktár révén, egy-egy múzeumi nyílt nap alkalmával.
Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós 
Gyergyószentmiklóson egyelőre csak rövid távon mer tervezni Csergő Tibor András múzeumigazgató, hiszen hogyha megérkezik az épület felújítására a regionális operációs programból megpályázott pénz, a múzeumnak költöznie kell. Az új, ideiglenes székhely pedig egyelőre csak raktárhelyiségek, irodák befogadására alkalmas. Az intézmény ugyanakkor kurátori szerepet vállal több vándorkiállítás szervezésében, ilyen volt tavaly a Térbe zárt pillanat című sztereófotó-kiállítás, illetve A pestis című tárlat is. A távlati tervek között szerepel a Magyar Vendéglátóipari Múzeum anyagából összeállított vándorkiállítás megszervezése, az év első felében pedig többek között Ardai Ildikó iparművész kiállítását láthatja majd a közönség.
Művészeti Múzeum, Kolozsvár 
A Bánffy-palotában működő múzeumban több romániai kortárs alkotó kiállítása is látható lesz idén, a Képzőművészek Romániai Egyesületének Kovászna, Beszterce, Maros megyei szervezetével együttműködve. A múzeum saját anyagából is számos válogatást láthat majd a közönség: Kolozsvár képzőművészeti védjegye címmel például Ioachim Nica és Feszt László műveit mutatják be.
Constantin Dinu Ilea és Ion Țuculescu képzőművészek születésének századik évfordulóját is egy-egy kiállítással ünnepli a múzeum, illetve tárlatot szerveznek Georgeta Arămescu Anderson műveiből is. De a tervek között szerepel az intézmény saját gyűjteményéből összeállított önarckép-kiállítás, valamint a nagybányai iskola festőinek tárlata is. A Tribuna újsággal közreműködve a múzeum nemzetközi grafikai kiállítást tervez, míg a német kulturális központ együttműködésével a 20. század eleji reklámot és designt bemutató tárlatot nyitnak majd meg. A Művészeti Múzeumban megtekintheti majd a közönség a magyarországi Kornis Péter fotóművész munkáit is.
Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely 
A marosvásárhelyi múzeumban idéntől lesz látható egy nagyobb, másfél éve folyamatban lévő beruházás eredménye: a klasszikus magyar művészeti kiállítás klasszikus román művészeti kiállítással egészül ki. A Várban idén nyílik meg a múzeum kincstári gyűjteményének állandó kiállítása, és ugyanott terveznek egy, a 17. századi Marosvásárhely céhes életét bemutató tárlatot is. Hogyha év végéig elkészül az erre szánt helyiség rendbehozása a Várban, megnyitják a Székely Színház emlékszobáját is. 
A múzeum több vándorkiállításnak is otthont ad majd, köztük A pestis című tárlatnak. Május 17-én az intézmény nagyobb szabású rendezvénnyel készül a Múzeumok éjszakájára, amelyet negyedik alkalommal rendeznek meg. Soós Zoltán igazgató elmondta, többek között szabadtéri koncert megszervezésére is készülnek a Kultúrpalota előtt.
Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad 
A nagyváradi múzeum január 3-ától ideiglenesen zárva tart: az intézmény a Királyi Hadapródiskola épületébe költözik, mivel eddigi székhelye, a római katolikus püspöki palota visszakerült az egyház tulajdonába. Az intézmény legkorábban év végén nyílhat meg újra.
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy
Az intézmény nemrég 4,5 millió eurós támogatást nyert a regionális operacionális programból – amint a pénz megérkezik, elkezdődhet a múzeum Kós Károly tervezte épületének és környezetének rehabilitációja. 
Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr
A múzeumban havonta egy képzőművészeti- vagy fotókiállítás megszervezésére készülnek, amelyek elsősorban erdélyi magyar, ezen belül is főként székelykeresztúri alkotók műveit mutatják majd be: többek között Kádár Dombi Péter szobrait, Kalló László festményeit és Czire Alpár fotóit láthatja majd a közönség. Nem hiányoznak majd a néprajzi kiállítások sem, többek között kecseti bundikákat, azaz cifra férfimellényeket láthatnak majd a Molnár István Múzeum látogatói. A kiállítások mellett könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, valamint az erdélyi kiadók, újságok szerkesztőivel szervezett találkozások színesítik majd az intézmény programját. A színfalak mögött pedig mentő ásatások folynak a város területén, amelyek az őskor, népvándorláskor és középkor emlékeire koncentrálnak.
Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely 
A múzeum egyik legütősebb idei eseményének ígérkezik az a régészeti vándorkiállítás, amelyet a tervek szerint május és október között elsőként Székelyudvarhelyen mutatnak be. Róth András igazgató elmondta, a helyi régészek egy gót települést tártak fel a város környékén, ahonnan óriási anyag gyűjt össze, érdekes újdonságokkal. 
A Magyar Kultúra Napját a múzeum tulajdonában lévő művekből összeállított szobrászati kiállítással, a Föld Napját természetrajzi tárlattal ünnepli majd a múzeum. A tervek között szerepel egy képzőművészeti kiállítás megszervezése is a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola volt tanárainak munkáiból. Az év második felében pedig Kosztándi Jenő és Katalin kézdivásárhelyi képzőművészek gyűjteményes kiállítására készülnek. Az érdeklődők Székelyudvarhelyen is megtekinthetik majd A Székely Hadosztály emlékezete című vándorkiállítást. Ugyanakkor nem marad el az évtizedes múltú erdélyi magyar restaurátor-továbbképző konferencia sem, amely az előadások után hagyományosan tanulmányi kirándulással zárul. Őszre két iparművészeti kiállítást is terveznek, ahol nyomdászjelvényeket, illetve Székelyföld magán- és társulati pecsétjeit láthatja majd a közönség. Jelenleg pedig a Haáz Rezső Múzeum ad otthont A pestis című vándorkiállításnak, amelyet január 16-áig tekinthetnek meg az udvarhelyiek. 
Fülöp Noémi. Forrás: Transindex.ro

2010. január 9.

Székely öröm: végre elkészül a több tízmillió eurós projekt?
Bár egy évet késett a „Borvíz útja" projekt kivitelezése, műszakilag megoldható, hogy határidőre befejezzék – közölte a Krónikával Klárik László megyemenedzser. Kifejtette, a kivitelezési idő meghosszabbítására nincs lehetőség, így annyi valósul majd meg a projektből, amennyit a szeptemberi határidőig elvégeznek.
Ha a cégek, az alvállalkozók, a beszállítók komolyan veszik a feladatukat, és feszes ütemben dolgoznak, akkor elvégezhetik határidőre a munkát.
A Kovászna és Hargita megyét érintő, több mint tízmillió euró értékű projekt megvalósítását már tavaly tavasszal el kellett volna kezdeni, amikor a fejlesztési minisztérium kiutalta a 15 százalékos előleget, vagyis 1,5 millió eurót a projektvezető Confort Rt.-nek.
A temesvári Confort és a magyarországi Betonút cégből álló konzorcium azonban hónapokat késett, mert nem fejezték be időben a terveket. A megyei tanács nem tudta hatékonyan sürgetni a cégeket, mert a szerződés szerint a fejlesztési minisztérium volt a megrendelő.
Úgy tűnt, hogy a késés miatt az egész projekt veszélybe kerül, de több mint húsz tárgyalás után, az elmúlt év végén sikerült kimozdítani a holtpontról. Az év végén a kedvezőtlen időjárás miatt már alig dolgoztak, csak Előpatakon és Bereckben építették ki a telephelyeket. A munkát tavasszal kezdhetik el újra, egyszerre minden érintett településen, mondta Klárik László.
A „Borvíz útja" beruházás összesen 14 székelyföldi település ásványvízre épülő, hagyományos székelyföldi gyógyfürdő-kultúráját éleszti fel. A projektet a PHARE előcsatlakozási európai uniós pénzekből, mintegy 10 millió euróval finanszírozzák. A két székely megye önkormányzata már kétmillió lejt fektetett önrészként a nagyszabású projektbe. Forrás: erdély.ma

2010. január 9.

Problematikussá vált az együttműködés?
Ülésezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum
Divergenciáktól sem volt mentes az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tegnapi ülése, amelyen egyebek mellett az RMDSZ kormányzati részvételéről, az erdélyi magyar összefogás jelenéről és jövőjéről, az EMEF működésének folytatásáról tárgyaltak Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az EMNT "nemzeti szempontból" nem örül az RMDSZ kormányzati részvételének, de sok sikert kívánt neki, hogy bizonyíthassa azt, hogy érdemes volt kormányra lépni, és folytatni óhajtja az együttműködést.
A tanácskozás végén, amikor az RMDSZ, illetve az EMNT elnöke nyilatkozott az újságíróknak, kisebb szópárbajra is sor került a kormányzati szerepvállalást illetően.
Kölcsönös tájékoztatás
Markó Béla szövetségi elnök, aki szerint egy nem túlságosan hosszú, de eléggé eseménydús időszak után találkozott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, amely arra hivatott, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által meghívott szervezetek számára biztosítson konzultációs keretet lényeges elvi, eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatosan.
– A tanácskozáson elsősorban egy kölcsönös tájékoztatásra került sor, hiszen időközben az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt, kormányprogramot dolgoztunk ki a Demokrata-Liberális Párttal, és tájékoztattuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot arról, hogy ebben a kormányprogramban mit tartunk fontos elemnek, akár az általános társadalmi érdeket nézve, gazdasági programot, decentralizációs célkitűzéseket, akár a sajátos gondokra utalva, az etnikumközi viszonnyal kapcsolatos megoldásokra, és ugyanakkor arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban, kormányzati intézményekben milyen helyet, milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkező időszakban – mondta a szövetségi elnök.
Ebben a témakörben az államtitkári tisztségekről, prefektusi, alprefektusi tisztségekről, a dekoncentrált intézményekben elfoglalt helyekről és arról is tárgyaltak, hogy a jövőben hogyan, mi módon fognak együttműködni.
Markó Béla nem tagadta, hogy vannak véleménykülönbségek az RMDSZ és az EMNT között a kormányzati szerepvállalást illetően, de abban egyetértettek, hogy keresni kell az együttműködés útjait. Az RMDSZ elnöke szerint munkacsoportokban együtt dolgoznak az elkövetkező időszakban, és közösen készítenek elemzést a kisebbségi törvénytervezetről, a tanügyi reformról, decentralizációs problémákról és más fontos, a magyarságot érintő kérdésekről.
"Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került"
Tőkés László, az EMNT elnöke mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy húsz évvel ezelőtt Temesváron elindult a romániai népfelkelés, rá három hónapra, Marosvásárhelyen egy ellenforradalmi, nómenklatúra, szekuritate hátterű fekete márciusra került sor. "Ezelőtt húsz évvel teljes egyetértésben fogtunk össze mi magyarok, és most, húsz év után nagyon szétzilálódott ez az egység". Véleménye szerint nehéz helyzetben vannak. Az államelnök-választás után nehezebb szót érteniük az RMDSZ-szel, mint ezelőtt negyedévvel, az RMDSZ kormányba lépésével nehezebb együttműködniük, mint ezelőtt egy hónappal. "Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került" – jelentette ki.
Mint mondta, jól indultak az EP-választásokon, folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendezték a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést, együtt tudtak működni a szövetséggel, de most, hogy az RMDSZ úgy alakította a politikáját, hogy azzal az EMNT nem tud egyetérteni, problematikussá vált az együttműködés, az összefogás folytatása. Ennek ellenére folytatni szándékoznak a párbeszédet, a közös útkeresést, "mert vannak olyan nemzeti céljaink, amelyeket nem tudunk elérni, hogyha külön úton járunk." Az EMNT-t az általánoson túl nemzetpolitikai meggondolások irányítják. "Nekünk nem az a fontos, hogy György Ervin legyen a prefektus Kovászna megyében, hanem az, hogy ne tegye kifogás tárgyává az egyes települési önkormányzatok által hozott autonómiahatározatokat. Nekünk nem az a fontos, hogy Vaslui megyében legyen magyar prefektus, vagy hogy legyen magyar kulturális miniszter, hanem az, hogy az egyházi ügyeket is az a kulturális miniszter irányítsa. Egyáltalán nem örülünk annak, hogy Pascan prefektus úr a szóvivője volt Dorin Floreának, és tudjuk, hogy az utóbbi húsz évben Marosvásárhely etnikai arányainak a megváltoztatásában milyen sikert ért el a Vatra Româneasca, a fekete március vérengzései vagy a Dorin Florea vezette önkormányzat" – nyilatkozta Tőkés László.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. január 9.

Székes falutörténete
Nemrég jelent meg a Marosvásárhelytől nem messze fekvő Székes falutörténete. (A Nagyernye községhez tartozó falu a Dána-patak völgyében, festői környezetben terül el, megközelítésére a Marosszentgyörgy–Tófalva köves út, vagy Ikland felől, a főútról letérő út ajánlott. A település történetéhez kapcsolódik a székesi előnevű Bercsényi család, melynek leghíresebb férfitagja, Bercsényi László a Rákóczi-szabadságharc egyik hadvezére volt.)
A könyv nem monográfia, szerzői nem is ezt tűzték ki célul (kötetük alcíme: Adalékok a falu monográfiájához), hanem egy tárgyilagos, átfogó falutörténet, amely a helység története legfontosabb mozzanatainak bemutatására vállalkozik. A már kiforrott séma szerint a szerzők előbb elhelyezik a falut szűkebb környezetében (A falu földrajzi-természeti viszonyai c. fejezet), majd a település kialakulásának történetét vázolják. A szerzők tájékozottságát jelzi, hogy a falu határában levő legelső emberi települést kutatva, a néphagyományok, Orbán Balázs feljegyzései és a régészeti repertóriumok adatai mellett a közelmúlt régészeti ásatásainak eredményeit is ismertetik. A következő, a helyneveket ismertető fejezet előnye, hogy térképre helyezték a ma használatos helységneveket.
A népességtörténetet külön rész taglalja: ez a népességeredetet, a társadalmi csoportokat (helybeli nemesi családok, jobbágyok, zsellérek), és a nemzetiségi összetételt vázolja. Igen értékes családtörténeti adatokat gyűjtöttek össze a szerzők, és a jómódú családok fényképeiből bepillantást nyerünk ezek életmódjára, kedvteléseire.
A 19. század eleji földművelők életmódját (lakásbeosztás, berendezés, gazdasági eszközök, öltözködés) ötletesen egy hagyatéki leltár segítségével rekonstruálják, ezután a falu 20. századi életmódját részekre tagoltan (ruházat, táplálkozás, staférung, építkezés és berendezés) mutatják be. Külön előnye e fejezetnek, hogy a ruhadarabok leírásán túl a viselet alakulására ható körülményeket is ismertetik, ti. a harisnya a katonai egyenruha része volt, és a különféle színek tulajdonképpen a különböző alakulatokat jelölték.
A település gazdasági helyzetét a különböző összeírások alapján a 18. század közepétől írják le, majd a 19. század végétől napjainkig a birtokviszonyokra, művelési ágakra (állattenyésztés, földművelés), majd a történelmi folyamatokra (kivándorlás, kuláklisták, kollektív gazdaság létesítése és megszüntetése) bontva ismertetik. Ezért is furcsa, hogy a szerzők a 19. század végi, a földhasználat racionalizálását célzó arányosítási-tagosítási akciót ezt követően egy külön fejezetben tárgyalják.
A különböző katonai összeírásoknak, sorozóíveknek köszönhetően a szerzők bőséges forrásanyaggal rendelkeztek ahhoz, hogy külön fejezetet szenteljenek a fegyverforgató székesieknek (az 1602. évi összeírástól a második világháborúig), benne a székesi előnevű Bercsényi Miklós és Bercsényi László hadvezéri tevékenységének.
Az egyháztörténeti rész felekezetek szerint ismerteti a székesi katolikus, református, unitárius egyházak, valamint egyházi épületek történetét (kissé zavaró, hogy az itt szolgáló Décsi János lelkész pár költeményét is ebbe a fejezetbe szúrták be a szerzők), ezt követi a helybeli temetők és síremlékek ismertetése.
Az oktatástörténeti fejezet a református felekezeti iskola, a két világháború között létesített rövid életű román tannyelvű iskola, majd az állami iskola történetének bemutatása, de tartalmazza a fontosabb közéleti vagy szakmai pályát befutott székesiek névjegyzékét is.
A közművelődés terén igen gazdag a falu története, hiszen 1877-től van írásos bejegyzés a székesi református dalárdáról, de működött itt zenekar, tánccsoport és színjátszó kör is.
A következő fejezetben a helybeli népszokásokat (gyermekjátékok, hagyományok, hiedelmek) tárgyalják a szerzők, itt kiemelendő a székesi szőlőszüret különlegessége, hiszen aznap a szőlősdomb tetejéről zenekar húzta a talpalávalót a szüretelőknek.
A közigazgatással foglalkozó rész a faluközösség működését, a helybeli falusbírák és esküdtek neveit, a helység pecsétjét, majd a közigazgatás működését ismerteti napjainkig, súlyponttal a 20. század második felére. Az egészségvédelemmel foglalkozó fejezet a 19–20. századi, Székessel kapcsolatos egészségügyi adatokat mutatja be.
A Székes vonzáskörében című rész a székesi származású, ott dolgozó vagy oda telepedett "jelentősebb" személyeket mutatja be. Az utolsó fejezet a Székesen lakó, vagy ott hétvégi házzal rendelkezőket sorolja fel, ezek szerint 2008 elején 95 család lakott a helységben, emellett 41 hétvégi ház, 12 lakatlan ház és 25 üres telek volt.
A Mellékletek részben színes fényképeket láthatunk a legfontosabb székesi középületekről, és helyet kapott néhány Székeshez kapcsolódó dokumentum is.
A könyv a település történetének jó áttekintése. A kisebb formai és fogalmazásbeli hibákon túl azonban pár esetben hiányérzete támad az olvasónak. A lelkiismeretesen összegyűjtött adatok nyomán megfogalmazódó kérdések megválaszolásának több helyet kellett volna szentelni. (Például az a tény, hogy a település lakossága 150 év alatt több mint a felére csökkent, bővebb magyarázatot kívánt volna.)
A könyv másik előnye, hogy a közelmúlttal is foglalkozik. Itt nem "szépít", nem rejti véka alá a falu nehéz állapotát, a mezőgazdaság nehéz helyzetét, de ismerteti az innovatív, előremutató próbálkozásokat is.
A kötet jól strukturált, átfogó képet ad a település történetéről, kiemelve a helyi különlegességeket, és igen gazdag fényképgyűjteményével szemet gyönyörködtető, tartalmas olvasmány. (Nemes Gyula–Szakács Ferenc: Székes. Adalékok a falu monográfiájához. Marosvásárhely, 2009, Mentor Kiadó.)
László Márton. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. január 9.

Az erdélyi magyarság védelmezőjére emlékeztek
Falukutató, lapszerkesztő, kisebbségi politikus és közigazgatási szakember - Demeter Bélára születése századik évfordulóján emlékeztek szerda este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában.
„Nagyon pontosan adatolt tanulmányok, pontos tájékoztatás a romániai magyarok elhurcolásáról és a magyarellenes atrocitásokról, az erdélyi magyar gazdák helyzetéről, és arról, hogy a Bolyai Egyetem csak papíron létezik – ezeket hagyta ránk Demeter Béla.
Miközben a kommunisták által irányított Magyar Népi Szövetség (MNSZ) sajtója minderről hallgatott, e rendkívül tudatos ember mindent pontosan adatolt, összegzései, jelentései kincset érnek” – így méltatta Vincze Gábor szegedi történész Demeter Béla falukutatót, lapszerkesztőt, kisebbségi politikust és közigazgatási szakembert, akire születése századik évfordulóján emlékeztek szerda este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában.
Az erdélyi magyar gyakorlati falukutatást és -segítést megteremtő Demeter Bélának az Erdélyi Fiatalok mozgalomban játszott szerepéről szólva Cseke Péter egyetemi tanár kiemelte: Erdélyben azóta sem készített senki olyan pontos felmérést a magyarságról, mint Demeter; a Ki a faluba elnevezésű röpiratot/mozgalmat maga József Attila is aláírta és támogatta. Demeter Bélának a második világháború befejezése után megalakult magyar békeelőkészítő osztály Erdély-szakértőjeként játszott szerepét ecsetelve Vincze Gábor, kiemelve: az egyedüli volt, aki arra figyelmeztetett, hogy Magyarország önként vállalja a bűnbak szerepét, és nem akarja megosztani a második világháborús felelősséget, mintha a nemzet gerince kettétört volna.
Szintén Demeter Béla volt az, aki a párizsi béketárgyalásokra eljuttatta azt a memorandumot, amelyben az aláírók – Márton Áron püspök, Vásárhelyi János református püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete vezetője, Lakatos István szocdem politikus és Korparich Ede, a Kaláka szövetkezet igazgatója – cáfolják az MNSZ marosvásárhelyi kiáltványát, miszerint az erdélyi magyarság Románia keretei között kívánna élni. És ugyancsak Demeter Béla volt az, aki adatokkal bizonyította, hogy: az 1945. március 6-án hivatalába lépett Groza-kormány magyarbarátnak hirdetett politikája és a valóság között ég és föld a különbség. Ezek a fellépései, illetve a romániai magyarság érdekében kifejtett munkássága vezetett oda, hogy a rákosista politikai rendőrség 1947-ben letartóztatta, majd 1951-ben a Szekuritáténak kiadta Demetert mint a Márton Áron püspök elleni kirakatper egyik koronatanúját. A néhai kisebbségpolitikusról monográfiát író Kónya-Hamar Sándor leszögezte: Demeter Béla úgy halt meg a kínvallatások során 1952. december 24-én Văcăreşti-en, hogy egyetlen szónyi terhelő kijelentést sem tudtak kicsikarni belőle.
Krónika (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 4051-4068




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998