Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3980 találat lapozás: 1-30 ... 1471-1500 | 1501-1530 | 1531-1560 ... 3961-3980
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. május 18.

A holtmarosi templomba menekítenék Marosvécsrõl Wass Albert hamvait
Miután évekkel ezelõtt Bartha József holtmarosi református lelkipásztor a falu templomába menekítette a hatalom haragja elõl Wass Albert mellszobrát, most az író Marosvécsen nyugvó hamvait is bevinné az istenházába. A lelkész azok után vette fontolóra ezt a lépést, miután a múlt hónapban ismeretlen tettesek meggyalázták Wass Albert kõsírját.
Wass-fiúk és Bartha József református lelkipásztor döntése még nem végleges, azonban a holtmarosi pap egyre inkább arra hajlik, hogy a templomba menekítse Wass Albert Marosvécsen nyugvó hamvait.
Mint arról beszámoltunk, az elmúlt hetekben ismeretlen tettesek meggyalázták az amerikai emigrációban kilencven évesen elhunyt író és költõ sírhelyét. Április folyamán a Kemény-várkastély kertjében lévõ sírkõrõl ellopták a Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászmûvész által készített bronzplakettet, majd rá kis idõre megpróbálták eltávolítani azt a márványlapot is, mely a hamvaknak helyet adó üreget takarja.
Inkább én törném be a márványlapot, hogy kivehessem a hamvakat és bemenekíthessem a templomba - jelentette ki a Krónikának Bartha József.
A lelkész Wass Albert Németországban élõ fiával, a Marosvécsre utazó Wass Endrével is tanácskozott, azonban egyelõre nem találtak végleges megoldást. Bartha attól tart, hogy a feléledt magyarellenes hangulatban a sírgyalázók bátrabban fognak garázdálkodni, és ellopják a román hatalom által háborús bûnösnek kikiáltott író hamvait. Ha behozzuk a hamvakat a holtmarosi templomba, ugyanoda, a szószék alá helyezzük el, ahol még állt a kis fadoboz egy jó évtizeddel ezelõtt - mondta, utalva az 1990-es évek végére, amikor több félreértés és rosszindulatú megnyilvánulás következtében az író porait nem sikerült végsõ nyugalomba helyezni.
Ezért 1998. augusztus utolsó szombatján mindössze egy jelképes temetést rendeztek a marosvécsi helikoni kertben. A kastély és a birtok összes örököse csak utólag fogadta el és nyomatékosította írásban báró Kemény Miklós javaslatát, miszerint Wass Albertnek a helikoni asztal közelében legyen a végsõ helye. Így a hamvak egy része egyéves késéssel, 1999 nyarán került abba a folyami kõbe, amelyet az író emlékére állítottak a kastélykertbe.
Wass Albert földi maradványainak többi részét, az elhunyt kívánságának megfelelõen Floridában és az Istenszékén szórták szét. Kérdésünkre, hogy az urna áthelyezése esetében nem tart-e a templom esetleges feltörésétõl, Bartha József belátta, hogy tolvaj és rosszakaró elõtt nincs zár. De, mint mondta, a hatalom haragja elõl az udvarról a hátsó padsorokba menekített mellszobor évek óta békésen áll.
Függetlenül attól, hogy az író földi maradványai bekerülnek a templomba vagy sem, az ellopott bronzplakett helyébe hamarosan más fog kerülni, bizakodik a református lelkész. Nem csak rossz-, de jóakaróink is vannak. A diósdi önkormányzat már felajánlott kétszázezer forintot, Pécelen tartottak egy jótékonysági estet, és még sokan mások is jelezték, hogy valamilyen formában segítenének a Wass-kultusz ápolásában - nyugtázta örömmel Bartha József.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 18.

Emlékmûkataszter készül Nagyváradon
A köztéri szobrok és emlékhelyek biztonsági kamerákkal való õrzését javasolja a nagyváradi tanács RMDSZ-frakciója - jelentette be tegnap Biró Rozália alpolgármester.
Ugyanis míg az elmúlt hét és fél évben csak elvétve történt ilyesmi, az utóbbi fél esztendõben számos magyar vonatkozású emlékmûvet rongáltak meg Nagyváradon. Ha román jellegû szobrokkal, emléktáblákkal is történt volna hasonló, azt gondolhatnánk, hogy véletlen a dolog, de mivel kizárólag a magyar közösség számára fontos emlékmûveket rongáltak meg, jóindulattal is csak arra következtethetünk, hogy szándékos provokációról van szó, ami ellen hatékonyan fel kell lépnünk - szögezte le Biró Rozália.
�?sszesen 29 váradi emlékmû szerepel az önkormányzat ingatlankezelõségétõl kikért listán, és ezek közül mindössze öt magyar: Ady Endre és Szigligeti Ede mellszobra, a Szacsvay-szoborcsoport, Lorántffy Zsuzsanna szobra, illetve Petõfi Sándor mellszobra - mondta el Sárközi Zoltán helyi önkormányzati képviselõ, a Bihar Megyei Mûemlékvédõ Alapítvány soros elnöke. Látható tehát, hogy számos köztéri szobor és emléktábla nem szerepel a nyilvántartásban, ezért az alapítvány arra kéri a történelmi egyházakat és azokat a civileket, akik emlékmûveket állítanak, segítsenek kataszterbe venni a náluk leltáron lévõket. A tervek szerint a félig városi, félig megyei tulajdonú alapítvány kapná meg a karbantartás és az õrzés jogát ezekre.
Elsõ körben tíz magyar és tíz román köztéri emlékhelyet kameráznának be közpénzbõl, emellett a legfontosabbak esetében szó van arról is, hogy bevonnák õket egy olyan vegyi anyaggal, ami könnyen letörölhetõvé tenné a festéket, ha valaki bemázolná. Ehhez azonban elõször is pontosan kell tudni, melyik szobor hová tartozik - érdekesség például, hogy amikor a Szent László-szobrot 1923-ban elszállították a fõtérrõl, ki is került a városi adatbázisból, és valószínûleg jelenleg már a római katolikus püspökség leltárában szerepel. Azért is fontos tisztázni a tulajdonviszonyokat, hogy késõbb a rongálások miatt feljelentést tehessenek a rendõrségen, magyarázta Sárközi Zoltán. Nem hivatalos értesülések szerint a rongálásokat az �?j Jobboldal (Noua Dreaptã) román szélsõjobboldali civil szervezet vállalta magára. Sárközi szerint nem az a lényeg, hogy a magyarság féljen tõlük, hanem hogy a maga útját járja.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 18.

Etnokrácia?
El tudják-e képzelni, hogy egy székelyföldi magyar újság a vezércikkében lebüdösolához egy magas tisztséget viselõ román politikust, arra szólítja fel az illetõt, hogy húzzon haza a Regátba, a végén pedig hangzatosan felteszi a kérdést: hát nincsen senki a Székelyföldön, aki golyót röpítene egy ilyen alak fejébe?
El tudják-e képzelni, hogy ezt az újságot a Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda-Gyergyószentmiklós-vasútvonalon a személyvonatokon terjesztik? Valószerûnek tûnik-e, hogy a cikkbõl nem dagaszt országos botrányt a román média, hogy a román pártok nem kelnek a megtámadott védelmére, hogy a rendõrség nem csap le a kiadvány terjesztõire, az ügyészség pedig nem indít hivatalból vizsgálatot gyilkosságra való felbujtás ügyében?
Ugye nehéz elképzelni. Nehéz, mert az elmúlt évek tapasztalata ahhoz szoktatott, hogy a román média tág teret szentel a román szempontból sérelmesnek érzett ügyeknek, a román hatóságok pedig buzgón lecsapnak az ilyen esetekre. Elég csak Csibi Barna történetére gondolnunk. Csibi nemzeti érzékenységeket sértett a március 15-i szalmabábu-akasztásával, de nem uszított gyilkosságra. Mégis hónapokra magára vonta a média figyelmét és a hatóságok haragját. Tettét pedig egyformán elutasította a román és a magyar sajtó, nemcsak a román pártok, a magyarok is elhatárolódtak tõle. Azóta elbocsátották a munkahelyérõl, folyik ellene az ügyészségi eljárás.
A ªtefan cel Mare címû lap és fõszerkesztõje viszont sértetlenül bujtogathat. �? ugyanis Tõkés László és a magyarok ellen uszít. Az pedig bocsánatos bûn a mai Romániában. Nem kapják fel az ügyet a közhangulatot nagyban befolyásoló hírtelevíziók, és az ügyészség sem érzi szükségét annak, hogy eljárást indítson.
Az Európai Parlament alelnöke korábban azt nyilatkozta, fontolóra veszi, hogy tegyen-e feljelentést a kiadvány ellen. Nem kellene tennie. Ha ugyanis az állami tulajdonban levõ vasúttársaság járatain terjesztett újság vezércikkében nyilvánosan a kilövésére uszítanak, az nem az õ ügye. Ez az egész ország ügye, a demokrácia, a jogállamiság kérdése. Tõkésnek csak annyit kell tennie, hogy a cikket lefordíttatja néhány világnyelvre, és tájékoztatja brüsszeli tárgyalópartnereit arról, hogy ez az ügy nem érte el a román hatóságok ingerküszöbét. Az eset jól körvonalazza a román etnokráciát.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 18.

Módosítanák az oktatási törvényt?
Az Alma Mater oktatási szakszervezet közleményben reagált arra a híresztelésre, miszerint a jelenlegi kormány megváltoztatná a felelõsségvállalással elfogadott, és idén februárban életbe lépett 2011/1-es számú oktatási törvényt.
- Az oktatásban érintett felek, például a szakszervezet tudta nélkül a kormány meg kívánja változtatni a jogszabályt azért, hogy az állami felsõoktatás hátrányos helyzetbe kerüljön a magán felsõoktatással szemben - olvasható az Alma Mater közleményében, amelyet Anton Hadãr szakszervezeti elnök is ellátott kézjegyével.
A szakszervezet értesülései szerint az oktatási törvény módosító javaslatai között az is szerepel, hogy az állam által finanszírozott egyetemek nem hirdethetnek meg fizetéses helyeket.
A Mediafax hírügynökségnek Cãtãlin Baba, a felsõoktatásért felelõs, kolozsvári származású oktatási államtitkár cáfolta azt, hogy a szaktárca benyújtott volna az oktatási törvény módosítására vonatkozó javaslatot.
- Nem nyújtottunk be, mi több, nem is kezdeményezzük az oktatási törvény módosítását; a törvény alkalmazása már elkezdõdött. A jogszabály értelmében mind az állami, mind a magán felsõoktatási intézmények egyforma jogokat élveznek, és mindkét kategória az országos tanügyi rendszer részét alkotja - nyilatkozta az államtitkár.
Parlamenti forrásokból a Mediafax hírügynökség úgy értesült, hogy demokrata-liberális párti parlamenti képviselõk fogalmazták meg az oktatási törvény módosítását célzó dokumentumot.
Szabadság (Kolozsvár)

2011. május 18.

Bartók Béla-emlékest
Nagyvárad - A Varadinum rendezvénysorozat keretében négy fiatal szólista lépett fel Bartók Béla születésének 130. évfordulója alkalmából.
A hegedûre átírt Hat román népi táncot (1915) Kosza Ágnes, a Filharmónia elsõ hegedûse szólaltatta meg Thurzó Zoltán zongorakíséretével. �?letesen, hangszínben gazdag játékával azonosult a Belényes környékén gyûjtött népdalok, táncok hangulatával. A fiatal, Franciaországban végzett mûvésznõ Bíró Lászlóval (a Filharmónia elsõ hegedûse) adtak elõ A két hegedûre írt 44 duóból (1931) nyolcat. Mindketten igen kifejezõen, biztos intonációval éreztettek rá a deklamáló népdalok hangzásvilágára (például Menetelõ nóta, Bánkódás, Máramarosi tánc). Kiemelkedõ élménnyel ajándékozott meg a három szólista: Kosza Ágnes (hegedû), Székely István (klarinét) és Thurzó Zoltán (zongora), amikor színre vitték az 1938-39-ben írt Kontrasztok címû háromtételes (Lassú, Pihenõ és Friss) címû kompozíciót. Bartók kamarazenéjében ez az egyetlen alkalom, amikor fúvós hangszert alkalmazott. Benny Goodman világhírû dzsesszklarinétos ösztönzésére írta meg a darabot.
Elõadók
Mindhárom elõadó kiváló technikai felkészültséggel, a zene rapszodikus stílusára éreztetve idézte fel a táncosan feszes, verbunkos hangulatú muzsikát, valamint a notturno zene szimetrikus felépítését és a III. tétel elsõdlegesen ütõhangszereket idézõ muzsikáját. Megfigyelhettük, hogy a hegedû és a klarinét váltott hangszerei (scordatura - lehangolt hangszerek) révén adják elõ hitelesen a virtuóz igényû, verbunkos hatást is mutató szólamokat. Székely István konzervatóriumi tanár játéka ezúttal is remekelt.
Bíró László is nagy feladatra vállalkozott, Bartók 1944-ben komponált utolsó elõtti mûvét, a C-dúr Szólószonáta két tételét adta elõ. A szólista a mû ritmikáját, lehelletfinom képsorait és rapszodikus szenvedélyt felszabadító zenéjét, valamint a fúga bachi mintára épülõ tömörségét, drámaiságát egyaránt hitelesen mintázta meg, megbirkózván a mû rendkívüli technikai nehézségeivel. Ugyancsak õ szólaltatta meg az 1902-ben írt Andantét, Bartók korai alkotását.
Zongoradarab
Thurzó Zoltán zongorajátékában hallgattuk meg a 130 éve született George Enescu 16 éves korában írt, a régi stílusban fogant I. Szvitjébõl (1897) az impesszionista stílusú Adagiót. Ugyancsak az esten játszotta Liszt Ferenc Temetés címû darabját, amely gyászapoteozisnak minõsíthetõ. �?jra meghallgattuk Bartók 1911-ben komponált Allegro barbaróját. Az õserõt feltáró erõteljes lüktetésû zongoradarabot ezúttal is megfelelõ dinamikával játszotta, mintegy emlékeztetve Balázs Béla Bartók címû költeményének alapgondolatára: Bizony zenéd nem andalító mámor. / Kérlelhetetlen acélszerkezet. / Bús föld alól dübörgõ lázadás / Vad fájdalom, sikoltó fájdalom. / Ki bántott téged?
Tuduka Oszkár
erdon.ro

2011. május 18.

Kétszáz éve kezdõdött Várad újjáépítése
Nagyvárad - A Festum Varadinum keretében a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének meghívására Péter I. Zoltán, lapunk egykori munkatársa tartott elõadást Nagyváradról a váradi Ady Líceumban.
Péter I. Zoltán elõadásában elõször a város megalapításának hagyományára tért ki, elmondva, hogy a történelmi hitelesség tekintetében vannak még kételyek a város alapításának pontos idõpontjára vonatkozóan, de a köztûudatba beépült hagyomány szerint a várost 1092-ben alapította Szent László király. Az elõadó elmondta, hogy a városnak viszontagságos története volt, hiszen a tatárok és a törökök is feldúlták azt, de a Habsburgok is pusztították a várost, míg végül 1692-ben sikerült visszafoglalni a várat a törököktõl. Ezzel azonban még nem ért véget a város szenvedése, hiszen a Rákóczi-féle szabadságharc alatt a kurucok is pusztították a Habsurgok erõsségének számító várat és várost. Gyakorlatilag Nagyvárad újjáépítése 1711-ben, a Rákóczi szabadságharc bukása után kezdõdött el, tehát az újjáépítés éppen kétszáz éves múltra tekint vissza. Megtudtuk, hogy 1711-ben mintegy száz ember maradt a városban, ezek az emberek kezdték meg annak újjáépítését, majd a demográfiai változások ismertetése következett. Péter I. Zoltán elárulta, hogy a múlt század hetvenes éveiben került elõször többségbe a románság Nagyváradon.
Régi felvételek
Ezt követõen az elmúlt kétszáz évben történt nagyszabású, fõként egyházi jellegû építkezésekrõl számolt be a helytörténész. Megtudtuk többek között, hogy a Széchenyi (Traian) téren lévõ Szentháromság ortodox templom eredetileg a város elsõ római-katolikus székesegyháza volt, és miután megépült a Szent László templom, a kis templomot átadták a pálos rendnek, majd a rutén katolikusokhoz került, ezt követõen pedig 1777-ben a görög katolikusok kapták meg. A görög-katolikus egyház 1948-as felosztása után a templom a hetvenes évekig használaton kívül volt, akkor kapta meg az ortodox egyház az épületet. A jelenlévõk számos más nagyváradi épület érdekes történetével is megismerkedtek Péter I. Zoltán elõadásából, aki a program második felében Nagyváradról készült régi felvételeket vetíttetett le, végezetül pedig Rimanóczy Kálmán leszármazottjának, Rimanóczy Jenõnek rövid összeállítását tekintették meg zárásképpen a megjelentek.
Pap István
erdon.ro

2011. május 18.

Markó: ne próbáljanak igazgatni, rángatni minket
Sok probléma lesz még abból, hogy valakik bele akarnak nyúlni az erdélyi magyar politikai életbe, és nevetséges, rossz, veszedelmes megfontolásból át akarnak rendezni, el akarnak rontani valamit - fogalmazott Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt szövetségi elnöke hétfõ este az Erdélyi Magyar Televízió (ETV) Többszemközt címû mûsorában
A politikus úgy látja: az RMDSZ-nek az elmúlt idõszakban szembe kellett néznie azzal, hogy Magyarország és a magyar kormány részérõl barátságtalan üzenetek, rossz, szubjektív szimpátiák, valamint ellenszenvek alapján meghozott döntések születnek.
Markó elmondta: a Magyarországról származó megosztási törekvések dacára a szövetség a februári kongresszus után is jóhiszemûen viszonyult a Fideszhez és a magyar kormányhoz. Kelemen Hunor új szövetségi elnöknek és általában az RMDSZ-nek a kongresszus után az volt a kötelessége, hogy jóhiszemû legyen - tette hozzá Markó. Most viszont már tényleg azt kell mondanom: itt az idõ, hogy egy-két dologról nagyon nyersen és keményen elmondjuk a véleményünket - utalt az Iskola Alapítvány körül kialakult helyzetre Markó Béla.
Mint mondta, rossz és szubjektív döntésnek tartja azt, hogy az ösztöndíjak odaítélésének rendszerét próbálják megváltoztatni, mások kezébe adni. Annak idején az RMDSZ rendkívül sokat dolgozott azért, hogy Romániában is lehetõvé váljon az oktatási-nevelési támogatások folyósítása, hiszen az akkori Nãstase-kormány meg akarta akadályozni, hogy a szülõk maguk kapják meg a pénzt - mondta.
Itt mi ezt elértük, politikailag kiküzdöttük, és elértük azt is, hogy elfogadták: Romániában lesz egy szervezet, amely az ösztöndíjakat osztja, és ez az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítvány - hangsúlyozta az RMDSZ volt elnöke.
A szövetség nem hagyhatja szó nélkül ezeket a kiszorítási kísérleteket - szögezte le a politikus. Lassan oda jutunk, hogy most már mindenki igazgatni, rángatni akar minket. Azt, hogy a románok a történelem folyamán és az elmúlt húsz évben ezt sokszor megpróbálták, ez rendben van, de oda ne jussunk, hogy most már Magyarország irányából is ilyen szándékok érjenek - fogalmazott rendkívül élesen Markó Béla.
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 18.

�?lesedõ küzdelem
Hogy milyen a hallgatólagos elfogadás, arról sokat lehetne elmélkedni. De tény és való, hogy addig húzták-halasztották egy román parlamenti képviselõ tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosító indítványának a vitáját, illetve a vele kapcsolatos szavazást, hogy a képviselõházban elfogadottnak tûnik: Románia történelmét és földrajzát ezután sem lehet magyarul tanulni a romániai magyar iskolahálózat különbözõ szintjein.
Hogy milyen a hallgatólagos elfogadás, arról sokat lehetne elmélkedni. De tény és való, hogy addig húzták-halasztották egy román parlamenti képviselõ tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosító indítványának a vitáját, illetve a vele kapcsolatos szavazást, hogy a képviselõházban elfogadottnak tûnik: Románia történelmét és földrajzát ezután sem lehet magyarul tanulni a romániai magyar iskolahálózat különbözõ szintjein.
Persze, a tanügyi törvénnyel kapcsolatos módosítások tekintetében a szenátus a döntéshozó testület, és a kormánykoalíciót támogató honatyák még be tudnak avatkozni, de ez a módosító indítvány jelzés. Akárcsak az a tény, hogy a rendõrakadémia az általa jelzett és az RMDSZ által meghirdetett szándéka ellenére nem biztosít fenntartott helyeket a magyar fiataloknak, mint ahogyan az sem titok, hogy a kormánykoalíció mai egyeztetésén az RMDSZ-nek ugyancsak a sarkára kell állnia, hogy az eddigi ígéretek szerint a jelenlegi parlamenti ülésszak végéig elfogadják a kisebbségi törvényt. A fenti három történésbõl is jól látszik: bizonyos romániai politikai körök már most kezdik kihasználni, hogy a hazai magyarság amúgy is laza egységét mind a határon innen, mind a határon túlról újabb megosztási kísérletekkel szeretnék szétaprózni, és ez a folyamat egyre erõteljesebb lesz, hiszen nem feledhetjük a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták egyre durvább politikai zsarolási kísérleteit sem: az RMDSZ vagy most szakít a Boc-kormánnyal és a demokrata liberálisokkal, vagy egy jövõ esztendei ellenzéki gyõzelem esetén már kormánypartnerként egyáltalán nem jöhet szóba.
Mindezek a jelek arra utalnak: a romániai politikai porondon most egyre élesebb küzdelem bontakozik ki, és az RMDSZ-nek minden erejét latba kell vetnie azért, hogy a mostanig kiküzdött nemzetiségi jogok ne csorbuljanak, még apró részleteikben se legyenek visszafordíthatók. Ez tehát az idõszak legfontosabb kérdése, és nem az, amelyre a most alakuló EMNP vagy az MPP a romániai magyarság figyelmét következetesen terelni óhajtja: hogyan alakul ki a romániai magyar politikai pluralizmus, azaz nyersen és bárdolatlanul fogalmazva: miként lehet szétverni az egységet úgy, hogy annak romjain majd számukra is teremjen babér.
Magyar nemzeti ügyekben indokoltan vagy indokolatlanul, de gyakran elhangzik manapság a történelmi jelzõ. Nos, alighanem használatának most megint itt van az ideje: azt az érdekvédelmi erõt hátba támadni, méghozzá budapesti segédlettel, aki a romániai magyarság oly nehezen megszerzett jogainak a megtartásáért küzd, valóban történelmi tévedés. Hogy más megnevezését ne használjuk annak az elõre kitervelt stratégiának, amely a csoportérdekeinkért semmi sem drága jelszóval bármiféle nemzetiségi jogrombolást az RMDSZ kudarcának és egyben saját önigazolásának tekint. Ideje lenne feleszmélni és rájönni arra, hogy Bukarestben most nem babra megy a játék
Székedi Ferenc
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 18.

Kötõ szerint az új tanévben biztosan magyarul fogják tanítani a történelmet és a földrajzot
Kötõ József parlamenti képviselõ szerint évekig elhúzódhat annak a törvénymódosító javaslatnak a vitája, amely eltörölné Románia történelmének és földrajzának anyanyelvi oktatását. Emellett politikai akaraton is múlik, hogy a törvényt megszavazzák-e a szenátorok - mondta le az Erdély Fm rádiónak. Ott nincsenek ilyen idõhatárok, mint a képviselõházban, mert, az a döntõ ház. �?s akár évekig is vitatható egy-egy törvény. �?gyhogy én úgy gondolom, hogy ha van rá politikai akarat, akkor akár meg is lehet várni azt az idõszakot, amikor ismét többsége van a koalíciónak a szenátusban - állapította meg Kötõ, a képviselõház oktatási bizottságának alelnöke. A földrajz és történelem román nyelvû oktatásáról szóló törvénymódosítást május elsején fogadta el hallgatólagosan a képviselõház. Eszerint minden iskolában románul kell tanítani Románia történelmét és földrajzát, még a kisebbségi iskolák elemi osztályaiban is. A szenátus döntéséig azonban nem változik a törvény. Tehát minden marad a régiben, minden mûködik úgy, ahogy eddig, így õsztõl elkezdhetõ az anyanyelvi oktatás földrajzból és történelembõl, tehát semmi sem változik a szenátusi döntésig, ami remélhetõen pozitív lesz, és nagyon távoli idõszakban fog történni - hangzúlyozta az oktatási bizottság alelnöke. Az RMDSZ-t tegnap arról biztosította a PD-L, hogy a törvény nem fog átmenni a szenátuson. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke ma azt nyilatkozta az Erdély Fm-nek, hogy ha a törvényt bevezetnék, felbomlana a kormánykoalíció. (erdély fm)
Transindex.ro

2011. május 19.

Magyar-román külügyminiszteri találkozó 
Budapesten tárgyal ma Martonyi János külügyminiszter román kollégájával, Teodor Baconschival.
A megbeszéléseken a Külügyminisztérium tájékoztatása szerint várhatóan a restitúciós kérdésekrõl - az erdélyi magyar történelmi egyházak javainak visszaszolgáltatásáról -, a romániai magyar és a magyarországi román kisebbséget foglalkoztató témákról, Románia schengeni csatlakozásáról és az arab tavasz eseményeirõl lesz szó.
Hivatalos magyar-román külügyminiszteri találkozó utoljára tavaly júniusban volt Bukarestben, de Teodor Baconschi és Martonyi János eszmecserét folytatott tavaly szeptemberben is, amikor a magyar tárcavezetõ felszólalt a román misszióvezetõi értekezleten.
Teodor Baconschit ma fogadja Schmitt Pál köztársasági elnök is.
MTI

Erdély.ma

2011. május 19.

Hogyan tovább, RMDSZ?
Egymás után érik a romániai magyarságot a pofátlan arculcsapások bizonyos hangadó román politikai körök részérõl.
Az orcátlanság netovábbja, hogy a már elfogadott oktatási törvénybõl az egyik nacionalista képviselõ, Mircia Giurgiu javaslatára törölnék azt az elõírást, amely kegyeskedik megengedni Románia történelmének és földrajzának anyanyelvû oktatását a kisebbségekhez tartozó diákoknak. A honatya elõterjesztését addig toszogatták, amíg végül nem került megvitatásra a képviselõházban a román ,,nemzetépítõ javaslat, így a módosítás hallgatólagosan elfogadottnak minõsül, s csak a szenátusnak van lehetõsége és alkalma arra, hogy az RMDSZ kormánykoalíciós részvételének egyik tartóoszlopát ne döntsék ki.
A nemtelen manõver - amennyiben hinni lehet az RMDSZ-vezetõk nyilatkozatainak - a demokrata-liberálisokkal kötött szövetség felbontásával járhat. Arra most ne térjünk ki, hogy milyen is lenne annak a történelem- és földrajzoktatásnak a históriai igazságtartalma, amellyel anyanyelvükön barátkozhatnak a magyar iskolások és fiatalok, mert ezzel a kormányzati partneri szószegésrõl a figyelmet elterelnõk. Azzal se foglalkozzunk, hogy az uralgó román történetírás milyen mértékben tiszteli a történeti tényeket, mert ez elterelné a figyelmet a lényegrõl: az ország történelmének és földrajzának anyanyelvû oktatásáról. Hogy azért erre a jelenségre is idézzünk egy orcátlanságot: a kolozsvári Mátyás-szobor talapzatára vissza akarják vésetni Nicolae Iorga történelemtudósnak azt a históriai verdiktjét, miszerint Mátyás királyt csak az övéi, ªtefan cel Mare hûségesei voltak képesek legyõzni. Az ironizálást mellõzve bizonyos román politikai csoportosulások általános offenzívát indítottak a honi magyarság már meglévõ jogai ellen is. Hírlik, a rendõrségnél sem akarják érvényesíteni azt a számunkra meghirdetett kedvezményt, hogy magyar ajkú leendõ rendõrtiszteket és altiszteket toborozzanak. Számtalan eset igazolja, egy magyar nyelvû felirat, egy utcarészlet magyar megnevezése miatt szaggatják fel az ól hídlását.
�?s közben az a helyzet, hogy az RMDSZ-vezetés - Markó Béla volt elnök nyilatkozatait figyelembe véve - félfrontos csatározásba kezdett. Mert amíg itthon sercegve ég koalíciós házunk fölött a zsúpfödél, az exelnök a Fideszt rekcumolja azért, hogy a magyar kormánykoalíció a határon túli magyar nyelvû iskolai oktatás támogatását lebonyolító és az ehhez hasonló privilégiumokat a civil szervezetekre, jelen esetben a pedagógus szövetségre bízza.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 19.

Szakítással fenyegetõzik az RMDSZ (Koalíciós feszültségek)
Az RMDSZ vezetõi kilátásba helyezték: a szövetség kilép a kormánykoalícióból, ha a szenátus elfogadja azt a módosító indítványt, melynek értelmében törölnék az új oktatási törvénybõl Románia földrajzának és történelmének anyanyelvû oktatását a kisebbségi diákok számára.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap délutáni közleményében azonban arról tájékoztatott: tárgyalt Emil Boc miniszterelnökkel, a Demokrata Liberális Párt elnökével, és ígéretet kapott arra, hogy az indítvány meg fog bukni a szenátusban. Boc arról biztosította az RMDSZ-t, hogy pártja álláspontja nem változott az oktatási törvény kisebbségek számára kedvezõ elõírásairól, így ezeket továbbra is támogatják. A felsõházban azonban a kormánykoalíció rendkívül törékeny többséggel rendelkezik, csupán egy szenátorral vannak többen a kormányoldalt képviselõk az ellenzéki honatyákhoz képest. Mint ismeretes, az RMDSZ a nemrég hatályba lépett oktatási törvény egyik legfõbb vívmányának tekinti azt a rendelkezést, miszerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok az általános iskola felsõ tagozatán és a középiskolában is anyanyelvükön tanulhatják Románia földrajzát és történelmét. �?ppen ezt a kitételt törölné a jogszabályból Mircia Giurgiu független parlamenti képviselõ, aki módosító indítványt nyújtott be a törvényhozásban, s miután a megszabott határidõig nem tûzték napirendre a tervezetet, az hallgatólagosan elfogadottnak minõsül, és a döntéshozó kamarának számító szenátus elé kerül.
Hirtelen harag
Máté András, az RMDSZ képviselõházi frakcióvezetõje a keddi történésekrõl elmondta, az RMDSZ-frakció nevében kérte ugyan a jogszabály napirendre tûzését, de a kormánykoalíciót képviselõ honatyák közül alig néhányan voltak jelen az ülésteremben. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke leszögezte: a kormánykoalíció ,,megszûnik létezni ha a szenátusban nem sikerül megakadályozni a módosító indítvány elfogadását. Hozzáfûzte: már hetekkel ezelõtt figyelmeztette a koalíciós partnereket, hogy amennyiben nem sikerül megakadályozni ennek az indítványnak az elfogadását, akkor az problémát jelent a koalíció számára. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt elnöke is úgy vélekedett, a koalíciót ,,felrobbantja ha a tervezet elfogadását nem sikerül megakadályozni. A történelem és a földrajz anyanyelven való oktatását kiiktató ,,demagóg és ultranacionalista kezdeményezés elfogadása a koalíció hibáira világít rá, a kezdeményezés fenntartása a koalíció széteséséhez vezethet - vélekedett kedd este Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Kormánypárti ígéretek
Higgadtabb nyilatkozatok láttak napvilágot, miután Kelemen Hunor RMDSZ-elnök találkozott Emil Boc miniszterelnökkel, a Demokrata Liberális Párt nemrégiben újraválasztott elnökével. A szövetség tegnapi közleménye szerint a megbeszélésen a Demokrata Liberális Párt elnöke biztosította az RMDSZ-t arról, hogy a szenátusban megakadályozzák az oktatási törvény azon cikkelyének módosítását, amely a földrajz és a történelem anyanyelven történõ oktatására vonatkozik. ,,A kormányzás alatt eddig a nagyobbik kormánypárt a megkötött egyezségeket betartotta, és bízom abban, hogy ezt fogja tenni az elkövetkezõ idõszakban is - nyilatkozta a szövetség elnöke. ,,Nem áll szándékában senkinek, hogy a néhány hónappal ezelõtt elfogadott tanügyi törvényt módosítsuk. Ez nem áll a mi szándékunkban sem, nem áll a Demokrata Párt szándékában sem, és ezért én bízom abban, hogy ezt a számunkra nagyon rossz üzenetû bakit tudjuk korrigálni a szenátusban - magyarázta. Szerinte senkinek nem áll szándékában most politikai válságot elõidézni, mert ez megviselné a romániai gazdaságot és társadalmat. Elismerte: a keddi eset elgondolkodtatta az RMDSZ-t, hogy a kormánynak megvan-e vagy sem a parlamenti többsége egy-egy törvénytervezet elfogadására vagy elutasítására. Elmondta még: a koalíciós partnerek is tudják, hogy amennyiben ezek a cikkelyek a törvényben módosulnak, tovább az RMDSZ-re mint koalíciós partnerre nem számíthatnak. ,,Fegyelmet, jelenlétet, következetességet kérünk - szögezte le Kelemen Hunor, hangsúlyozva: az Emil Bockal folytatott tárgyaláson azt tapasztalta, hogy ,,nagyon határozott, nagyon elszánt ebben az ügyben.
Sever Voinescu, a Demokrata Liberális Párt alelnöke is arról biztosította az RMDSZ-t, a szenátus nem fog rábólintani az indítványra, ugyanakkor elismerte, hogy a képviselõházban ,,mûködési hiba történt a koalíció gépezetében. Hasonlóan vélekedett Roberta Anastase képviselõházi elnök, aki szerint a kormánypáti frakciók fegyelmezettebb jelenlétére lett volna szükség.
Az ellenzék bizakodó
Gondot okozhat azonban, hogy a felsõházban meglehetõsen törékeny a koalíció többsége, hiszen a 137 szenátorból 69-en erõsítik a kormánypártok valamelyikét, azaz a Demokrata Liberális Pártot, az RMDSZ-t és a Románia Haladásáért Országos Szövetséget. Kelemen szerint azonban jó mozgósítással, fegyelemmel a törvény megbukik. �?ppenséggel a törékeny többségre alapoz az ellenzék: Ilie Sârbu, a szociáldemokraták felsõházi frakcióvezetõje például tegnap kifejtette: a Szociál-Liberális Szövetség nyitott az RMDSZ-szel való tárgyalásokra. Szerinte nincs esély arra, hogy a tervezetet a felsõházban megbuktassák. Gondjai vannak a demokrata-liberálisoknak a szenátusi frakcióban is, számos kormánypárti kolléga elégedetlen az alakulat kongresszusa után, sokan közülük erdélyiek, és õk bajba kerülhetnek, amikor az indítványról szóló szavazás eredményét nyilvánosságra hozzuk - magyarázta az ellenzéki politikus. ,,Az RMDSZ igen gyakorlatias, ezért úgy gondolom, nem csak a mai történéseket, hanem a szövetség jövõjét is szem elõtt tartja. A tárgyalások ajtaja nyitva áll az RMDSZ elõtt. Világos, hogy a DLP a közeljövõben nem tud eleget tenni az RMDSZ minden elvárásának - vélekedett a szociáldemokrata szenátor.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 19.

CNCD: Parászka nem sértegetett
Elutasította Borboly Csaba panaszát, és nem marasztalta el Parászka Borókát a manna.ro-n 2009. július 13-án közölt írásáért az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). Hargita Megye Tanácsának elnöke azért fordult korábban a testülethez, mert szerinte az újságíró megsértette a csíkszéki székely közösséget a Nesztek nektek csabakirályfizás címû publicisztikájában.
A politikus azt kifogásolta, hogy a csíkszentkirályi roma-magyar konflikust kommentáló írásában Parászka így fogalmazott: Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb; A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Elõbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bûntettnek, aktív vagy passzív elkövetõk. Állatok.
A CNCD megállapította, hogy az inkriminált mondatok csupán a kontextusból kiragadva számítanak sértõnek, a szerzõnek nem állt szándékában megbántani a csíkszéki székely közösséget. A testület az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata sajtószabadsággal kapcsolatos passzusaira, az Európai Emberjogi Bíróság korábbi ítéleteire hivatkozva úgy döntött, Parászka Boróka nem marasztalható el a 2000/137-es diszkriminációellenes törvény alapján. Borboly Csaba panaszát április 18-i ülésén tárgyalta a CNCD kollégiuma, ám a döntést csak a napokban kézbesítették a feleknek.
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 19.

Zötyögõ fejlesztéspolitika
Székelyföld EU-forrásokra alapozott fejlesztése kiemelt figyelmet érdemel - ezzel is indokolható, hogy a magyarországi Európa Klub kedd esti rendezvényének vendége a Csíkszeredában élõ Csutak István volt.
A fejlesztéspolitikai szakértõ multimédiás elõadáson ismertette azt a több száz grafikont, táblázatot és mátrixot tartalmazó tanulmányát, amely Székelyfölddel kapcsolatban támpontokat kíván nyújtani egy átfogó fejlesztési tervhez.
Mivel gyakorlatilag a tanulmány és, az elõadás is elsõsorban számokra és a belõlük levont következtetésekre épült, elkerülhetetlen, hogy néhány alapvetõ adatot ne ismertessünk újra. A romániai magyarság kétharmada Bihar, Kovászna, Hargita, Maros és Szatmár megyékben él; a magyar lakosság aránya Kovászna megyében 74, Hargita megyében 85, a többiben 26-39 százalék.
A gazdasági állapotokat azonban jól jellemzi, hogy az itt élõ magyarok nettó átlagjövedelme Maros megyében a legmagasabb: kevéssel a romániai átlag egyötöde fölött, míg Kovászna megyében lassan megközelíti a nullát.
Az elõadó szomorú népmozgalmi képet vázolt föl: a régióban a magyar népesség nagy ütemben fogy, és romlik a korfa összetétele. Mert igaz ugyan, hogy Székelyföld mindig is kibocsátó szerepet játszott, de míg a távozók korábban megmaradtak magyar nyelvterületen, napjainkban nem állnak meg Magyarország nyugati határainál - másrészt pedig a belsõ migráció következtében (is) folyamatosan növekszik a román népesség aránya.
�?ssze kell hangolni
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tartós munkanélküliség a térségben az országos átlag fölött van, a közösség egészségügyi állapota pedig már középtávon gondot okoz - ez még szükségesebbé teszi az uniós alapok jobb kihasználását. Különös jelenség, hogy miközben a szakorvosképzésre jelentkezõk körében több a magyar nemzetiségû, ez a felvételnél már nem mutatkozik meg - sõt, az arány megfordul - ugyanakkor az elvándorló orvosok közt elsõsorban magyarokat találunk.
Csutak István szerint a helyzet mára annyira megváltozott, hogy nem is Székelyföld felzárkóztatásáról beszélünk - ami egyébként az EU kohéziós alapjának elsõrendû célja lenne -, hanem arról, hogy a leszakadás üteme mérséklõdjék. �?s még ehhez is szükség van az elérhetõ uniós források hatékonyabb megszerzésére. Reménykeltõ lehet, bár az elõadó szkeptikus véleményének adott hangot, hogy várhatóan még az idén nyolcvan, önálló költségvetésû helyi akciócsoport jön létre a LEADER-programon keresztül, méghozzá önálló költségvetéssel.
A jelenlegi zsákutcából való kiutat a fejlesztéspolitikai szakértõ abban látja, hogy a romániai (erdélyi és partiumi), a szlovákiai (felvidéki), az osztrák (burgenlandi), a szlovéniai (Mura-vidéki) és természetesen a magyarországi akciócsoportok tevékenységét össze kell hangolni. Csutak sajnálatosnak tartja, hogy a nemzetiségpolitikának nem vált részévé a fejlesztéspolitika, ebben a kérdésben sürgõs szemléletváltásra van szükség, ha eredményeket akarunk elérni.
Régiók találkozása
�?rdekes különbségtételre hívta fel a figyelmet az elhangzottakkal kapcsolatban Inotai András, az Európa Klub elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója. Véleménye szerint a fejlesztéspolitikai finanszírozásban három különféle irányt kellene kidolgozni. Külön pénzosztási stratégiát lehetne alkalmazni két vagy több fejlett régió társulása esetén, illetve a fejlett és kevésbé fejlett régiók összekapcsolódásakor, ahol az egyiket a lehúzás veszélyétõl kell megvédeni, a másikat pedig a magasabb szint elérésében segíteni.
Ismét más típusú finanszírozásban részesülhetnének az egymás mellett élõ fejletlen régiók - ezek esetében a kiemelt juttatásokat együttesen kidolgozott célok megvalósítására fordítanák. Ezzel kapcsolatban érdekes jelenség, hogy Nyugat-Erdélynek sikerült magasabb sebességre kapcsolnia, mint Kelet-Magyarországnak, a Kolozs megyei fejlõdés pedig már-már Temes élszerepét is veszélyezteti és Csutak István szerint látványosan gyorsuló tempója miatt egyre jobban oda kell figyelni Brassóra is.
Gyulay Zoltán, Budapest
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 19.

�?s mi hova szavaztunk?
A végén a körkapcsolásos szavazási ceremónia geopolitikai következtetésekre adott alkalmat.
Kedves Nézõim és Hallgatóim, akarom mondani Olvasóim! Tisztelt Moldova! Kedves Románia! Drága Magyarország! Guten Abend, Düsseldorf! Meine liebe, Deutschland! �?berhaupt, Mindenki! Helló, Európa! Hogy vagy, jól vagy? Remek!
... Elnézést, nem bolondultam meg, csak nagyon belejöttem az Eurovíziós Dalfesztivál stílusába, hangulatába. Kellett ez a felidézõ lelkes köszöntés, ugyanis különben szinte semmire nem emlékszem az egészbõl, egy közepes, egy nagy és egy még nagyobb lebõgésen kívül. De hát pont ezekrõl szeretnék beszélni, utólagos olvasmányaim alapján is.
Ez a só, amelyen annyira összevissza történik minden, hogy az ember összecsodálkozza magát, amikor a végén azt hallja, hogy meg volt rendezve csak annyiban tudott lekötni, amennyiben a végén a körkapcsolásos szavazási ceremónia geopolitikai következtetésekre adott alkalmat. Ami nem azt jelenti, hogy értjük is a levont következtetéseket.
Például hogy van az, hogy a volt szovjet tömb országai, a kelet-európaiak olyan jól szerepeltek? Ezt olvastam: hogy jól szerepeltek - de hát akkor hogyan végzett olyan hátul Moldova (12.), Románia (17.) és Magyarország (22., a 25-bõl)? (Bevallom, hogy én mindhármat dobogóra vártam - a moldovaiaknak a hosszú sapkája, a románoknak a semmivel sem magyarázható jókedve ragadott meg, Wolf Katinál pedig az, ahogyan a lüktetõ ritmusú dal közben egyszer mintha megmozdult volna...) No de vissza a geopolitikára! Tudnivaló, hogy elsõsorban az illetõ ország iránti nemzetközi rokonszenv nyilvánul meg ilyenkor. Annyira, hogy ezekbõl a tetszési indexekbõl én egészen messzemenõ következtetéseket vonnék le, (Utána pedig finomítanám õket.)
Megható a román színekben fellépett angol énekes utóvallomása: nem tér vissza többé hazájába csalódottságában, hogy Nagy-Britanniából egyetlen szavazatot sem kapott. Nos, a Londonban élõ díjnyertes azeri énekesnõ sem tér vissza a hazájába... ki érti ezt? Egyébként, valóban, az elõadókon (vagy zeneszerzõkön, és még kevésbé a táncosokon és a súgókon) számon kérni a sikertelenséget ugyancsak dõre dolog lenne - olyan, mintha a Boc-kormányt elmarasztalnánk, amiért nem mondta meg, hogy az IMF-tõl felvett adósságot természetben is vissza lehet fizetni.
Tehát a rokonszenv! Szegény Orbán Viktor is elgondolkozhat kegyeltje rossz eredményén, annál is inkább, mert a saját népszerûsége otthon is, külföldön is a mélyponton van. Talán legjobb lett volna már a verseny elõtt kijelenteni: nem fogadjuk el a megalázó döntést, nem hagyjuk, hogy Európa diktáljon nekünk. Mindenesetre az, amit így utólag az elõkészítésrõl és fõleg a sajátos orbáni várakozáskeltésrõl olvastam, annyira elborzaszt, hogy csak idézni tudom, azt is halkan. Megtudjuk, hogy Médiaszolgáltatás-támogató Vagyonkezelõ Alap a külföldi magyar nagykövetségeket és rajtuk keresztül a határokon túli magyarokat is arra buzdította, hogy segítsék Wolf Katit.
Vagyis, jól látunk? Magyarország mozgósította a diplomáciai szervezetét a szavazat-maximálás céljából? �?s ez lett belõle? Azt gondolta valaki, hogy a politika megint erõbõl mindent elintéz? S vajon ezt az ökörséget miért nem torpedózta meg senki? S ha már politika, akkor a Facebookon miért kellett exponálnia magát Orbán Viktornak is (Hajrá Kati!), ami utóbb igen kontraproduktívnak bizonyult?
Hát ez van, és hátha geopolitikai összefüggések nincsenek is. �?gyhogy fel a fejjel, Románia, fel a fejjel Magyarország! Jövõre, Bakuban lehet törleszteni.
Szinte hallom a vádat: bírálni meg ironizálni könnyû - de milyen megoldást javasolok? �?nnepélyesen kijelentem, hogy vannak megoldásaim. Elsõsorban nem igazságos, hogy összeeresztik a fiúkat a lányokkal, külön kategóriákban kellene indulniuk. Másodsorban korcsoportos rendszerben kellene megrendezni a dalversenyt. Ennek elõnyeit nem részletezném. Harmadsorban egy-két merészebb alkotást leszámítva alig láthatunk az elõadásokon labdát, ez megengedhetetlen! Végül nem változó számban, hanem tizenegyen kellene hogy legyenek egy csapatban, a pálya pedig legyen nagyobb és fûvel borított. Akkor állandóan nézném õket, persze csak ha nem énekelnének.
Ágoston Hugó
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 20.

Maradhat az okiratban a székelyföldi autonómia
Helyt adott a maroshévízi Urmánczy egyesület fellebbezésének a Hargita Megyei Törvényszék, és jogerõs ítéletében hatályon kívül helyezte azt az elsõ fokon hozott döntést, amely szerint az alapító okiratból ki kell venni a székelyföldi autonómiatörekvéseket támogató passzust.
A szerdai döntésrõl Kincses Elõd, a maroshévízi Dr. Urmánczy Nándor Egyesület ügyvédje tájékoztatta a lapot. Az Ilie Sandru nyugdíjas történelemtanár kezdeményezésére indított perben azzal az indokkal kérték a kulturális egyesület tevékenységének beszüntetését, hogy a magyar egyesület alkotmányellenes tevékenységet folytat, Románia területi integritását és függetlenségét veszélyezteti. A per alapját képezõ állítást az egyesület alapszabályába foglalt autonómiatörekvések támogatásával indokolták, illetve az erdélyi politikus és író, Urmánczy Nándor (1868-1940) állítólagos horthysta múltjára hivatkoztak.
A több mint egy éve elkezdõdött perben végül a csíkszeredai törvényszék jogerõs határozatban hatályon kívül helyezte a maroshévízi bíróság ítéletét.
mno / MTI 
Erdély.ma

2011. május 20.

Böjte Csaba Szent István-tervére épített konferencia zajlott Budapesten
A mi ügyünk címmel került megrendezésre ma Budapesten, a Polgárok Házában az a konferencia, amely azokat az alulról építkezõ kezdeményezéseket igyekszik összefogni, amelyek az életminõség javítását célozzák. Az akció szellemi atyja, Böjte Csaba a közterületek rendbetétele, az épített és természetes környezet állagának javítása mellett a gyermekek nevelését és gondozását helyezte a kezdeményezés központjába.
Ezzel összefüggésben Hende Csaba honvédelmi miniszter a vitaindító beszédek utáni sajtótájékoztatón elmondta: sok pozitív kezdeményezés van az országban és ezek a szigetszerû akciók elõbb utóbb össze fognak nõni.
A mi ügyünk elnevezésû program terve a civil szférára is épít, a politikának pedig nem szabad rátelepednie erre a kezdeményezésre - emelte ki Hende.
A honvédelmi miniszter a sajtótájékoztatón vázolva a konferencia programját elmondta: négy szekcióülésen fogják megvitatni a résztvevõk a teendõket. A Tündérkert szekcióülésen a kárpát-medencei épített és természetes környezet javítását célzó törekvésekrõl cserélnek eszmét a meghívottak, a Szép ház szekcióülésen pedig a közvetlen környezet, a lakóhely környékének megszépítése a téma. Míg másik két tematikus beszélgetés a gyermekvédelem és gyermekmentés területére összpontosít.
Az eredmények eléréséhez az állam, az önkormányzatok és a civil szféra összefogására van szükség, utóbbiaknak pedig hangsúlyosabbnak kell lenniük helyi szinten. Annak a programnak az igazsága, amelyet Böjte Csaba ferences szerzetes jegyez, és amellyel járják a vidéket, mindenkit megérint, aki olvassa - hangsúlyozta Hende.
Arra a kérdésre, hogy szándékukban áll-e összekapcsolni e kezdeményezéseket a közmunkaprogrammal a miniszter úgy reagált: a kezdeti szakaszban biztos, hogy nem, hiszen ekkor még az elvégzendõ feladatok mérete ezt nem indokolja, azonban a késõbbiekben, nemcsak lehetõség, de szükség is lesz a közmunkások bevonására.
Egy másik újságírói felvetésre reagálva Hende Csaba elmondta: a magyar honvédségnek jelenleg nincsenek feladatai a közmunkaprogramban, azonban a készülõ új honvédelmi törvény lehetõséget fog teremteni a katonák bevonására. Hozzátette: a honvédségre, szervezeti adottságaiból fakadóan, elsõsorban szervezési és logisztikai feladatok fognak hárulni.
A konferencián részt vesz többek közt: Böjte Csaba, Makovecz Imre, Balog Zoltán, Mõcsényi Mihály, László Tamás, Ángyán József, Soltész Miklós, Nagy Ervin és Fodor Gergely, valamint Mádl Dalma, Mádl Ferenc egykori köztársasági elnök felesége. fidesz.hu
Erdély.ma

2011. május 20.

Büntetnék a székely zászló kitûzését
Marius Paºcan, Maros megye prefektusa azt kérte Traian Igaº, közigazgatási és belügyminisztertõl, egészítsék ki a jelenlegi törvénykezést, hogy tilos legyen bizonyos jelképek kifüggesztése a helyi önkormányzati épületekre és büntethetõ legyen a székely zászló kirakása.
Maros megye prefektusának pénteki sajtóközleménye a belügyminiszterrel folytatott egy nappal korábbi tárgyalásról számol be, amelyen Marius Paºcan azt mondta Traian Igaºnak, hogy szükséges a törvények megváltoztatása és bizonyos jelképek középületekre történõ kifüggesztésének megtiltása. A prefektus amiatt tartja ezt fontosnak, mert több Maros megyei polgármesteri hivatal épületére kitették a székely zászlót és ezt nem távolíthatják el a rendfenntartók, a nem felelõsségre vonhatóak azok, akik felrakták, mert jelenleg a törvény csak az ismert jelképek használatát tiltja. Feltétlenül szükség van arra, hogy a törvény megtiltsa bármilyen jelkép kifüggesztését a helyi hatóságok épületeire, hogy ne keletkezzék feszültség egy közösség tagjai között mondotta Marius Paºcan. Paprika Rádió
Erdély.ma

2011. május 20.

Aludtak-e a románul oktatásért kiabálók?
Traian Bãsescu államelnök ma a Ziarul Financiar által szervezett vitán elmondta, hogy Románia történelmének és földrajzának románul tanítása esetében azok a képviselõk, akik most vádaskodnak mélyen aludtak és akkor ébredtek fel, amikor már átment a törvény.
Figyeltem az elmúlt napokban is néhány, dühös nyilatkozatot, hogy aludtak a parlamentben és átment nem tudom én milyen törvény a románul tanításról a magyarok számára, mintha egy párt aludt volna. Mind aludtak a parlamentben és megszavazták a törvényt. Azok, akik kiabálnak, azok is mélyen aludtak, és akkor ébredtek fel, amikor a törvény már átment nyilatkozta Traian Bãsescu.
Kifejtette, ez nem megengedett, ez felelõsség kérdése.
Nem lehet dobálózni a szavakkal... Haragszunk, mert elaludtunk, a törvény átment, a politikai és gazdasági elemzõk a politikai instabilitás kockázatáról beszélnek fejtette ki az államelnök.
A történelem és a földrajz anyanyelven való oktatását kiiktató demagóg és ultranacionalista kezdeményezés elfogadása a koalíció hibáira világít rá, a kezdeményezés fenntartása a koalíció széteséséhez vezethet - jelentette ki kedden a Mediafaxnak Markó Béla RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes.
Mircia Giurgiu törvényjavaslata szerint törölnék a 2011/1. számú törvény 46. cikkelyének 8. bekezdését, melynek értelmében a nemzeti kisebbségek elemi, gimnáziumi és líceumi oktatásában Románia történelmét és földrajzát anyanyelven oktatják, a román tanítási nyelvû osztályokéval azonos tanterv és tankönyvek szerint, azzal a kikötéssel, hogy a tanulóknak román nyelven is el kell sajátítaniuk a román földrajzi és tulajdonneveket.
A törvénykezdeményezés hallgatólagosan elfogadottnak minõsül, mert a vitára és a végsõ szavazásra kijelölt, 2011. május elsejei határidõ lejárt.
Az oktatási bizottság a tervezet elutasítását javasolta, a kormány pedig benyújtotta a tervezettel kapcsolatos álláspontját.
E tervezet esetében a döntéshozó szerv a szenátus.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

2011. május 20.

Könyvbemutatóval ünnepelte tizedik születésnapját a BKE
�?jraalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte szerdán a Bánsági Kárpát Egyesület, amely 2001. május 18-án az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) Bánsági Osztálya néven kezdte el mûködését. 
A Bartók Béla Líceumban megtartott jubileumi rendezvény résztvevõi az Erdélyi Kárpát Egyesület megalakulásának 120. évfordulójáról is megemlékeztek, amit az országos szervezet az elõzõ hét végén ünnepelt meg a Kolozs megyei Sztánán. A jubileumi BKE-találkozón, amelyet jelenlétével megtisztelt Marossy Zoltán alprefektus, részt vettek az egyesület aradi, temesvári és szegedi tagjai.
Illés Mihály egyesületi elnök ünnepi köszöntõje során azt is elmondta: az idõközben Bánsági Kárpát Egyesület néven önállósult szervezet ugyanakkor a Délvidéki Kárpát Egyesület (DVKE) folytatójának tekinti magát, annak örökségét ápolja. Az évfordulós rendezvény alkalmából, a Szeged Alsóváros Kultúrájáért Alapítvánnyal együttmûködve, a Nemzeti Civil Alap támogatásával sikerült újra kiadni a ma már könyvritkaságnak számító Délvidéki Kárpátegyesület Kalauzát. Eredeti szándékunk az volt, hogy új fejezetekkel látjuk el a kiadványt - mondta Illés Mihály -, mintegy odaillesztve a mai valóságot az egykor rögzített tények mellé. A meglepõen sok, terepen összegyûjtött anyagból végül sikerült a DVKE Kalauzával egyenértékû, teljesen új útikönyvet létrehozni, A Temesi Bánság turista kalauza címmel. Mindkét kötetet Illés Mihály szerkesztette, a fényképekkel bõven illusztrált, a könyvben szereplõ földrajzi elnevezések jegyzékével kiegészített mai turista kalauz szerzõi Balázs István László, Illés Mihály, Milka Zsolt, Pálkovács István, Stefanov Titusz, Ujj János.
A születésnapi BKE-találkozó tíz esztendõ turistaélményeinek felidézésével, az egyesületi tagok legsikerültebb természetfotóinak a bemutatásával, ünnepi koccintással és kötetlen beszélgetéssel folytatódott.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2011. május 20.

A román külügyminiszter Budapesten: a kisebbségi törvény kormányzati prioritás
A magyar EU-elnökség rendkívüli erõfeszítéseket tesz azért, hogy az EU-tagállamok foglalkozzanak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásával; az övezet kiterjesztésének kérdése semmilyen összefüggésben nincs a schengeni rendszer felülvizsgálatát célzó kezdeményezésekkel - mondta Martonyi János külügyminiszter csütörtökön Budapesten, miután megbeszéléseket folytatott román kollégájával.
A magyar diplomácia irányítója úgy fogalmazott: azon túlmenõen, hogy az Európai Tanács júniusban megállapítja, mindkét ország teljesíti a technikai feltételeket, el kell érni, hogy politikai utalás legyen arra, hogy napirenden tartják a két ország felvételét a belsõ határellenõrzéstõl mentes schengeni övezetbe.
Martonyi János megköszönte Teodor Baconschi román külügyminiszternek, hogy országa támogatta és támogatja a soros magyar EU-elnökséget, és megjegyezte, nagyon sok közös érdek, közös szempont kapcsol össze minket az Európai Unióban.
A magyar külügyminiszter azt mondta, a magyar EU-elnökség alapvetõ céljait Románia is osztja. Ezek közé sorolta a Duna-stratégiát, utalva arra, hogy a környezeti kockázatok kérdését együttesen kell kezelni. Nyilvánvalóan a közös célok között szerepel továbbá a roma-stratégia, a gazdasági törvényhozás, Horvátország mielõbbi EU-csatlakozása, valamint a minkét ország számára fontos politikák, így a kohéziós, a mezõgazdasági és energiapolitika fenntartása - tette hozzá.
Martonyi János elmondta, hogy a kétoldalú kereskedelemben óriási egyensúlyhiány alakult ki Magyarország javára, ezzel kapcsolatban a magyarországi román befektetések növelését javasolta kollégájának.
A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban azt mondta: Budapest örömmel fogadta, hogy minden valószínûség szerint nem fenyegeti veszély az oktatási törvény azon rendelkezéseit, amelyek a történelem és földrajz tantárgy anyanyelven történõ oktatását teszik lehetõvé. Hozzátette, hogy remélhetõleg rövidesen elfogadják a romániai magyarság számára nagyon lényeges kisebbségi törvényt.
Teodor Baconschi kijelentette, hogy Románia teljes mellszélességgel támogatta a magyar EU-elnökséget, megállapította ugyanakkor, hogy a magyar-román partnerségnek új dimenziókat kell nyernie.
Elmondta, Bukarest azt javasolta, hogy õsszel legyen közös magyar-román kormányülés a kétoldalú kapcsolatok teljes körének áttekintésére. Mint kifejtette, meg lehet vizsgálni egyebek mellett azt, hogyan lehet továbblépni a nemzetiségi együttmûködésben.
A miniszter külön köszönetet mondott a magyarországi román ortodox egyház elismerése és támogatása érdekében tett erõfeszítésekért.
�?jságírói kérdésre válaszolva elmondta: a kisebbségi törvény elfogadása a jelenlegi koalíciós kormány legfontosabb céljai közé tartozik, nem politikai nyomásra történik, hiszünk abban, hogy ez egy igazságos törvényjavaslat. A történelem és földrajz tárgyak kisebbségi nyelven történõ oktatásával kapcsolatban arról beszélt: Románia élen jár azokban a törekvésekben, amelyek lehetõvé kívánják tenni, hogy az oktatás minél több nyelven történjen, mint mondta, az európai értékek mentén járunk el.
 Krónika (Kolozsvár)

2011. május 20.

Várostörténeti kiadvány Nagyváradról
Nagyvárad várostörténete a címe Fleisz János legújabb kötetének, melyet csütörtökön mutattak be a Körös-parti városban.
A kötetet Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta, aki elsõsorban azt emelte ki, hogy más magyarországi vagy erdélyi, hasonló jelentõségû városokhoz képest milyen sovány a rendelkezésre álló könyvészet, ha Nagyváradról van szó. Ez a tény pedig ellentmond annak a szerepnek, mondhatni mítosznak, amit a város a magyar kultúrában és történelemben betölt, fogalmazott Pomogáts. A város története igen zaklatott, többször szinte elpusztult és újjászületett, szakrális pecsétet is visel a városalapító Szent László királynak köszönhetõen, a török hódoltság alatt, az 1848-as szabadságharc idején és a két világháború között is igen fontos szerepet játszott, ráadásul a magyar irodalomtörténetben is nagy jelentõséggel bírt, magyarázta. Pomogáts Béla szerint éppúgy, ahogy Erdély nem lenne ugyanaz Kolozsvár nélkül, ahogy Debrecen a magyar protestantizmus szellemi központja, Sopron több történelmi idõben is a hûség városa, Nagyvárad lelkisége a mindenkori magyar újrakezdést hordozza magában. Ennek az újrakezdésnek a jelenlegi legmérvadóbb dokumentuma pedig épp Fleisz János munkássága - a helytörténész egy élet munkáját szánta rá, hogy a Körös-parti város múltját kutassa.
Maga a szerzõ azt vallja, hogy már másfél évtizeddel ezelõtt, amikor legelsõ könyvét megjelentette, valami hasonlót szeretett volna írni, mint ez a mostani, és épp az motiválta a tizenhat saját kötet elkészítésére, hogy Nagyvárad története nincs megfelelõen feltárva. Mint elmondta, eredetileg egy százötven oldalas kismonográfiát tervezett, de olyan sok eseményt kellett feldolgoznia, hogy végül csaknem háromszáz oldalra rúg a jócskán lerövidített anyag. A kötet egyik érdekessége, hogy a város alapítását az általánosan elfogadott 1092 helyett 1082-re, a monostor létrejöttére teszi. Pomogáts Béla arra figyelmeztette Fleisz Jánost, hogy rá hárul majd a feladat, hogy hiánypótló nagymonográfiát készítsen városáról.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 20.

Csata Zsombor gazdaságszociológus: túlzottan etnocentrikusok az erdélyi magyarok
Etnikai szempontokat is figyelembe vesz az erdélyi magyarok jó része, ha adásvételrõl vagy bármilyen egyéb gazdasági tevékenységrõl van szó - véli Csata Zsombor gazdaságszociológus. Sokkal fontosabb a magyaroknak, mint a románoknak, hogy velük azonos etnikumúakkal kössenek üzletet - mondta egy kutatás eredményeire hivatkozva.
A Babeº-Bolyai Tudományegyetem tanársegédje, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója a Bihar megyei RMDSZ szervezésében létrejött, Szacsvay Akadémia nevet viselõ elõadás-sorozat keretében látogatott Nagyváradra.
Sokkal fontosabb a magyaroknak, mint a románoknak, hogy velük azonos etnikumúakkal kössenek üzletet - mondta el Csata Zsombor, egy 1200 fõs román és 600 fõs magyar mintán végzett felmérésre hivatkozva.
A szakember szerint a kisebbségi kérdéseket érintõ felmérésekben paradigmaváltás történt az utóbbi években: bár természetesen a diszkrimináció nem múlt el, manapság érdemesebb az erdélyi magyar lét elõnyeit vagy lehetséges hasznát, mint a belõle származó hátrányokat kutatni.
Ilyen elõny lehet például egy magyar egyetemista számára, hogy a felmérés szerint esélyük van olcsóbb albérlethez jutni, ha magyar a fõbérlõ vagy tulajdonos - az erdélyi magyarok 37, a székelyek 32 százaléka ugyanis a bérleti díj egy részérõl is lemondana, ha magyarnak adhatná ki lakását.
A Székelyföldön a legjellemzõbb az is, hogy az emberek akár többet is fizetnének egy olyan termékért, amit a saját régiójukban gyártottak: abban a térségben a magyarok 37,1 százalékára igaz ez a kijelentés.
Arra a kérdésre, hogy ha lehetõsége lenne választani, milyen etnikumú személytõl vásárolna szívesebben, a székelyföldi magyarok 51,4 százaléka válaszolta, hogy inkább egy magyartól venné meg ugyanazt a terméket, mint egy romántól vagy egy romától.
Az erdélyi magyarok összesítésében ez az arány 48 százalék - kicsi, hibahatáron belüli a különbség tehát a székelyekhez képest. Az erdélyi és nem erdélyi románok nagyobbik részének ez a kérdés közömbös.
A fent felsoroltakból kiviláglik, hogy az erdélyi magyarok esetében úgynevezett gazdasági etnocentrizmusról (nemzetiség-központúságról) beszélhetünk - összegzett a szakember.
Ez a gondolkodásmód erõsebb azokon a területeken, ahol a magyarok többségben vannak. �?rdekes, hogy a felmérés szerint a magyarok általában jobban bíznak az emberekben és az intézményekben, mint a románok, ennek alapján épphogy kevésbé kellene etnocentrikusnak lenniük, de a valóság nem ez.
Csata Zsombor szerint az erdélyi magyarság számára sok haszonnal járna, ha az etnikai alapú elszigetelõdést kerülni próbálná, és inkább közvetítõi szerepet töltene be a magyar és a román gazdasági rendszerek között.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 20.

Tájékoztatás a Határtalanul! Programról
A Határtalanul! tanulmányi kirándulásokról kezdõdtek tájékoztató napok csütörtökön, amelyek pénteken és hétfõn is folytatódnak az Apáczai Közalapítvány szervezésében Budapesten.
Az idén 500 millió forintos keretbõl várhatóan 12 ezer diák utazását tudják támogatni. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelõs helyettes államtitkár elmondta: két kategóriában hirdetik meg a programot. A tanulmányi kirándulásokat a következõ tanévben hetedik osztályosoknak írták ki, erre június 3-áig lehet pályázni. Az együttmûködési program keretében azokat a szakközép- és szakiskolákat szeretnék támogatni, amelyek már kialakítottak cserekapcsolatokat. Erre a programrészre június 17-éig lehet jelentkezni. Az osztálykirándulásokat néhány év alatt szeretnék normatívvá tenni, és elérni, hogy minden diák tanulmányai alatt legalább egyszer eljusson határon túli magyar területre.
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 20.

László Attila: A különbözõ bomlasztási próbálkozások ellenére, megálltuk a helyünket
- Immár hat éve tölti be az RMDSZ Kolozs megyei elnöki tisztségét. Hogyan vonná meg ennek az idõszaknak a mérlegét? Milyen mértékben sikerült megvalósítania az elképzeléseit?
- �?gy érzem, hogy a kritikák ellenére sikeres hat évet zárunk. A hangos véleménynyilvánítók valószínûleg nem fognak velem egyetérteni, de szerintem a legnagyobb eredmény az, hogy egyrészt egyben tudtuk tartani a magyar érdekképviseletet, másrészt pedig nem ültünk tétlenül, és sikerült impulzust adnunk megyénk újjáépítésének. Emlékezzünk csak vissza, hogy évente rángattuk az embereket az urnák elé, és a különbözõ szétverési próbálkozások ellenére minden esetben megálltuk a helyünket. A helyhatósági választásokon a magyarság részarányának megfelelõen vagy afölött teljesítettünk, azaz szereztünk mandátumokat, emellett mindazokban az intézményekben, ahol a sorsunkról döntenek, biztosítani tudtuk a jelenlétünket. Ugyanakkor sikerült kialakítani egy olyan struktúrát, amely hatékonyan és céltudatosan tudott tevékenykedni. Minden egyes településen összeállítottuk a legfontosabb feladatokat tartalmazó listát, hogy ne valamiféle etnikai feszültségek látszatát keltõ, jelképes háborúkra épülõ politizálást folytassunk, hanem kezdjük el végre felmérni azokat az igényeket, amelyek megoldását a magyar emberek elvárják tõlünk. Ennek megfelelõen elkezdõdött a települések szintjén a munka, és egyetlen közösség sem mondhatja el magáról, hogy ne építettük volna újjá az oktatási, kulturális és közösségi intézményeinket, infrastruktúrát stb. Közben pedig megtanultuk, hogy sajátunknak érezzük a falvainkat, községeinket, térségünket, és használjuk ki a kínálkozó lehetõségeket. Méltóságteljesen és büszkén éljünk anélkül, hogy félnénk, s hogy véleményünk hangoztatásáért bármi bántódás érne.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetérõl tiszta szívvel mondhatom el, hogy nem sároztuk be magunkat. Nagyon büszke vagyok azokra, akik a különbözõ intézményekben, a megyei és helyi önkormányzatokban képviselnek bennünket. Senkinek nem szabtuk meg, hogy milyen havi normát teljesítsen a szervezeten belül, hanem mindenkitõl csak annyit kértünk: felkészültségének megfelelõen hatékonyan, bátran és büszkén végezze a munkáját. Aki ezt megtette, annak biztosítottuk azt, hogy haladhasson és elõre léphessen azon a területen, amelyen érvényesülni akart. Másfelõl sikerült átalakítanunk a paternalista, központosított jellegû szervezetet olyan szervezetté, amelyben minden egyes helyi körzetnek a véleményét tiszteletben tartjuk. Ennek köszönhetõen olyan emberekbõl állt össze ez a szervezet, akiknek helyi szinten széles körû együttmûködést sikerült megvalósítaniuk, ami az illetõ kistérség felvirágoztatását jelentette. Emlékszem, hogyan nézett ki a megye 2004-2005-ben, és miként néz ki most. Volt olyan hétvége, amikor több száz kilométert autóztam, és sehol nem kellett a sarat taposnom. Engem is meglepett az a munka és kitartás, amelynek eredményeképpen iskolákat, kultúrotthonokat és templomokat újítottak fel. Mindez a helyi emberek munkáját dicséri, és ez elsõsorban az õ érdemük. Nem vagyok dicsekvõ, mellveregetõ, hogy mennyi mindent tettem, mert soha nem egyedül cselekedtem. Természetesen tisztában vagyok a hibáimmal, amelyekért vállalom a felelõsséget, és elnézést kérek azoktól, akiket esetleg megsértettem. Tudom, hogy pokoli szónok vagyok, nem szeretek gyûlésekre járni, vagy például egy pohár pálinka mellett, kocsmában elbeszélni a dolgokat. Nem vagyok ez a típusú ember. A kritikákat mindig elviseltem, még akkor is, ha idõnként azok nagyon durvák voltak. Sok esetben jogosnak érzem azokat, próbáltam megérteni a bírálatokat, és értékelni az észrevételeket.
Ki kell térnem arra is, hogy nagyra becsülöm elõdeim - Molnos Lajos, Boros János, Kónya-Hamar Sándor - munkáját. Nem egyszer nekem más volt a véleményem, és hosszabb idõ kellett ahhoz, hogy megértsem a cselekedeteiket, amelyek tulajdonképpen arra irányultak: megõrizzék ennek a szervezetnek az önállóságát, függetlenségét, véleménynyilvánítási készségét és képességét.
- Több bírálat és kifogás fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy alpolgármesterként elhanyagolja a megyei elnöki teendõket.
- A kritika teljesen jogos, de szerintem még kevésbé lehet a szervezetet Bukarestbõl irányítani. Másfelõl felteszem a kérdést, képesek vagyunk-e a jelenlegi gazdasági helyzetben valakinek olyan egzisztenciát biztosítani, hogy csakis egy dologgal foglalkozzon. Nem látom továbbá sok értelmét annak, hogy hetente kétszer, tartalom nélküli gyûlésekre rángassuk az embereket csak azért, hogy csapkodjuk az asztalt, megvalósíthatatlan határidõket szabjunk, és esetleg kellemetlen helyzetekbe hozzuk egymást. Ugyanakkor nem lenne értelmesebb hagyni, hogy felszusszanjon az apparátus, és engedni a szervezetet: mindenféle drasztikus beavatkozástól mentesen alulról jövõ kezdeményezés által megújítsa önmagát. Ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan kialakítani azt a hálózati rendszert, amelyet szükség esetén, például önkormányzati és parlamenti választások elõtt, mozgósítani lehessen. Mindeközben azonban önkormányzati jelenlétünknek köszönhetõen megvannak azok az eszközök, hogy egy másik vonalon avatkozzunk be a különféle igények kielégítésére.
- Milyen mértékben sikerült helyi szinten érvényt szerezni a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) kötött megállapodásnak?
- A legfontosabb pontja ennek a megállapodásnak az volt, hogy minden, ami magyar ügy, az a magyar alpolgármester hatásköre. Ugyanígy fordítva, a román vonatkozású ügyek, a román polgármester és alpolgármester feladatai közé tartoznak. Ezt az egyezséget az elmúlt idõszakban tisztességesen betartottuk, bár számos olyan terület létezik, ahol átfedésekkel kellett számolni. Sikerült továbbá bizalmi kapcsolatot kialakítani, amelynek eredményeképpen nagyon kényes kérdéseket tudtunk megoldani. Mindez azonban nem mondható el a megyei tanács esetében, ahol egy hólyag mindvégig megpróbálta mellõzni alelnökünket, Fekete Emõkét. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy még az okirat-hamisítástól sem riadtak vissza. Ilyen körülmények között nagyon nehéz együttmûködni, tény viszont az, hogy sehol nem tudnak megkerülni. Jó példa erre a legutóbbi eset: az ortodox egyháznak adott területrõl kiköltöztettük a cigánytelepet, amelynek fejében az egészségügyi líceum megkapta a David Prodan iskola épületét, így megteremtettük a feltételét annak, hogy az utóbbiak elhagyják a régi unitárius kollégiumot.
- Mi a helyzet a városháza alárendeltségébe tartozó intézményeknél ígért vezetõi tisztségekkel?
- Ez régi bánatunk, ugyanis az elmúlt három-négy évben állandóan átalakultak ezek az intézmények. Elég fura helyzet állt elõ, mivel 2004 és 2008 között köztisztviselõi minõséget kaptak az itt dolgozók, de közben továbbra is folytak a politikai alapon történõ kinevezések. Van olyan hely, ahol mai napig sem sikerült labdába rúgnunk, és egyszerre három igazgató is létezik. Olyan jogi bonyodalmakkal állunk szemben, amelyekre rövid távon nemigen látok megoldást.
- Jövõre helyhatósági és parlamenti választások lesznek. A statisztikai kimutatások szerint a megye magyar szavazóbázisa nyolc év alatt a felére csökkent. Ráadásul egy új magyar párt megjelenésével is számolni kell.
- Egy önkormányzati választás megszervezése megyei szinten közel 1200-1600 ember munkáját jelenti, ez nem egyszemélyes feladat, tehát nem csak a megyei elnökre tartozik. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) a 2008-as önkormányzati választáson Kolozs megyében nem érte el a bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, de elvitt mintegy 3300 szavazatot. Az ezt megelõzõ elõválasztás során Kolozs megyében 16 ezer ember fejtette ki a véleményét, és nem volt olyan kitétel, hogy csak RMDSZ-tag szerepelhet a jelöltlistán, de a másik tábor nem élt ezzel a lehetõséggel, utólag pedig megpróbált feltételeket szabni. Ezért eléggé felelõtlennek és komolytalannak tartom az elõválasztásokat szorgalmazó nyilatkozatokat. Ha egyszer nem éltek a lehetõséggel, akkor szerintem másodszor sem fognak. �?n egyszerûen azt látom, hogy a leendõ új magyar párt képviselõi konfrontálódni akarnak, s az önkormá

2011. május 20.

Máté András Levente: A közösségépítésben látom a megoldást, mindent ennek szeretnék alárendelni
- A Megyei Képviselõk Tanácsának (MKT) elnökeként, Kolozs megye parlamenti képviselõjeként, azaz a szervezet egyik alapembereként hogyan értékeli a szövetségnek az utóbbi években kifejtett tevékenységét? Ha mérleget kellene vonnia az utóbbi évekrõl, mit tart a legnagyobb eredménynek, illetve hiányosságnak?
- Nem szeretnék elítélõen beszélni a szervezet tevékenységérõl, még akkor sem, ha vannak hiányosságok, és bõven van még tennivaló. A kormányzati koalíció szintjén vállalt megszorító intézkedésekrõl viszont mindenképpen beszélni kell ebben az összefüggésben, hiszen az elmúlt év folyamán elmélyülõ gazdasági válság, a pénzalapok csökkenése óhatatlanul rányomta a bélyegét a vállalt és teljesített feladatokra, azaz a szervezet általában vett megítélésére, illetve népszerûségének aggasztó csökkenésére. Mindezek ellenére pozitív elõjellel említeném a tavaly augusztusban megrendezett Kolozsvári Magyar Napokat, a Mátyás király szoborcsoport restaurálási munkálataiban és felavatásában vállalt szerepet, de akár a szórványvidék magyar iskoláiért, tagozataiért és osztályaiért folytatott küzdelmet is (lásd a tordai magyar tannyelvû iskola létrehozása, templom- és iskolajavításra kiutalt pénzalapok). A hiányosságokra egy gondolat erejéig visszatérve: nyilván a szervezet mögött álló mindenkori szavazóbázis csökkenését kell említenem, a szervezet és a választók között mélyülõ szakadékra kell reflektálnom, ez a legfontosabb ok, amely az elnöki tisztségért való indulásomat magyarázza. �?gy vélem, a cél ezek kiküszöbölése, a megyei szervezet mûködésének intézményesítése által a tagság érdekképviseletének erõsödése, és a mindennapi gondjainak megoldásában való szerepvállalás növelése.
- Amennyiben megválasztják elnöknek, ténylegesen mit kíván tenni a szervezet hatékonyabb mûködése érdekében? Melyek lennének programjának fõbb pontjai? Kiknek a támogatására számít elsõsorban, kikbõl állna össze a csapata?
- Elsõsorban újra szeretném gondolni a kommunikációt a tagság és a szervezet között, fokozni ennek tagközpontúságát, árnyalni a feladatkörök és kompetenciák leosztásának módját. Kolozs megye különleges szellemi, gazdasági potenciállal rendelkezik, ezért közérdekû, hogy jobban kihasználjuk a megye szakértelmének potenciálját, kormányzati szerepvállalásunkból eredendõen pedig fokozottabban ki kell vennünk részünket a szociális helyzetet is javító gazdasági fejlesztésbõl. Szeretném bevonni a fiatalokat az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének életébe, ebben a tekintetben meghatározónak ítélem: a politika iránt érdeklõdõ fiataloknak lehetõséget adjak arra, hogy kipróbálhassák rátermettségüket ebben a szférában. Célom az idõsebbek tapasztalatának ötvözése a fiatalok lendületével, energiájával. Elkezdtem egy településekre lebontott diagnózis-térképet elkészíteni a megyérõl, amely hosszú távú terveim alapjául szolgálhat. Folyamatos kapcsolattartást szándékozom kialakítani a vidék és a város helyi képviselõivel, illetve a választókkal. Képviselõjelöltként is elmondtam, nem csupán választási szlogennek tartom: a Kolozs megyei magyarság gazdasági és társadalmi fejlõdésének megerõsítését tartom szem elõtt. Minden legitim eszközt a magyar kisebbség jogérvényesítésének szolgálatába fogok állítani. A jelenlegi gazdasági válságra, Kolozsvár sajátos kisebbségi kérdéseire fokozottan figyelni kívánok. �?ppen ezért mindazok támogatására számítok, akik energiát, késztetést éreznek egy ilyen jellegû partnerségi viszony kiépítésére.
- Az évek folyamán örökös témaként vetõdött fel, hogy a megyei elnöki tisztség teljes embert követel. Sokan nem tartják helyesnek azt sem, hogy a megyei szervezet élén lévõ személy ügyvezetõ elnökre hagyatkozzon. Jelen esetben mennyire egyeztethetõ össze a parlamenti tisztség a megyei elnöki funkcióval? �?n a hétbõl legkevesebb öt napot Bukarestben tölt. Ha választania kellene a két tisztség között, akkor melyiket részesítené elõnyben?
- A politika, a felelõsségteljes politikai szerepvállalás általában teljes embert követel. A közmegítélés ellenére - amely egyre pejoratívabb színben látja ezt a tevékenységet - én úgy gondolom, hogy ezt másként nem lehet. Ezért is indulok a tisztségért. Helyi tanácsosként kezdtem, jelenleg második mandátumát töltõ parlamenti képviselõ és egyben képviselõházi frakcióvezetõ vagyok. �?gy vélem, számos példa igazolja, hogy ezek a tisztségek - megfelelõ hozzáállás mellett - hatékonyan és sikerrel összeegyeztethetõek. Az elmúlt évek tapasztalatai az úgynevezett nagypolitika berkeiben nem távolítottak el, ellenkezõleg: közelítettek a helyi közösség problémái felé. Láttam, tapasztaltam, hogy a bukaresti részvétel nélkül sok minden láthatatlan és elérhetetlen marad. Az RMDSZ megyei elnöke nem akkor lesz sikeres, ha hét napból hetet Kolozsváron tölt, hanem akkor, ha a bukaresti jelenléte adta lehetõségek és információk birtokában szó szerint ügyvezet. �?ppen ezért semmiképpen nem érzem hátránynak azt, hogy képviselõi mandátum birtokában pályázok az elnöki tisztségre. Más szavakkal: a bukaresti jelenlét súlyt és erõt ad. Másfelõl ez a munka minden más elõtt leginkább csapatmunka. Ebben a formában az én feladatomat koordinációs, felügyeleti jellegûnek ítélem a megfelelõ emberekkel való együtt dolgozás mellett. Ami pedig egy esetleges választási lehetõséget illet, egyértelmûen kijelentem: azt a megbízatást fogom teljesíteni, és mindenek fölött állóként kezelni, amellyel Kolozs megye magyarsága felruházott.
- Jövõre önkormányzati és parlamenti választások lesznek, ilyen értelemben nagy a megyei elnök felelõssége, hiszen elsõsorban rá tartozik a választások megszervezése és lebonyolítása. Milyen elképzelései vannak ebben a tekintetben? Indítana-e a megyei szervezet Kolozsváron polgármesterjelöltet, hány megyei és helyi tanácsosi mandátum megszerzését tûznék ki célul?
- �?gy vélem, hogy a megválasztott megyei elnök számára az elsõ igazán nagy próbatétel a rohamosan közeledõ önkormányzati és parlamenti választás lesz. Tisztában vagyok azzal, hogy akkor fog igazán kiderülni, hogy milyen irányba sikerült a jelenlegi helyzetet eltolni: milyen súlya van a megye magyarságának a helyi és országos képviselet mérlegében. Mint ahogy azt is eldöntheti, hogy milyen mértékû lesz az érdekérvényesítési képességünk. Szervezetünk és választóink egységes akaratán múlik mindez, s ennek megteremtése valóban elsõrendûen a megyei elnök felelõssége. Az, hogy az RMDSZ Kolozsváron polgármesterjelöltet állítson, kiemelten fontos, és ennek megfelelõen szorgalmazni is fogom. E választás eredménye fogja elsõként tükrözni, hogy van Kolozsváron megkerülhetetlen magyar kisebbség, amely arányának megfelelõen kíván részt venni az õt érintõ döntések meghozatalában. Célom az, hogy az RMDSZ-nek a következõ mandátumban is legyen alpolgármestere, a megyei és helyi tanácsosi mandátumokat tekintve pedig szintén egyértelmû az álláspontom: maximális mozgósítás mellett valamennyi megszerezhetõ mandátum birtokába kell jutnunk.
- Amint már korábban �?n is utalt rá, köztudott, hogy sok magyar választópolgár megcsömörlött a politikától, és egyre kevesebben élnek állampolgári jogukkal. Véleménye szerint mit kellene tenni, illetve mit tenne �?n, hogy az RMDSZ visszanyerje szavazóbázisát?
- Be kell látnunk, hogy ezt a kérdést tényként kezelhetjük. Folyamatról van szó, amely nem tegnap kezdõdött, és amelyet a jelenlegi gazdasági helyzet is súlyosbít. Természetesen ez nem lehet magyarázat vagy kifogás arra, hogy mit tesz, vagy inkább nem tesz meg egy szervezet. Egyértelmû, hogy Kolozs megyében az RMDSZ az utóbbi években csak veszített szavazóbázisából, különös tekintettel a városi lakosokra. �?gy vélem, ez leginkább annak tudható be, hogy nem mûködött az építõ jellegû párbeszéd, az állandó visszacsatolás választóink felé. Sokszor utaltam már rá: az RMDSZ mindenkori szavazóit nem négyévente kell megszólítani. Más megközelítésben: nincsen közösség a szervezet mögött. A közösségépítésben látom a megoldást, mindent ennek szeretnék alárendelni. Szeretném bevonni választóinkat a szervezet életébe, az élet minden területére kiterjedõ olyan programok megvalósítását tervezem, am

2011. május 20.

Megóvták a Tõkés-pártot
Megfellebbezte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését egy politikai szervezet. Az óvást a Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlõségért Párt nyújtotta be a Bukaresti Törvényszékre
Gergely Balázs, az EMNP kezdeményezõ bizottságának tagja lapunktól értesült arról, hogy bejegyzésüket kifogásolja egy román párt. Nem tudom, ugyanarról a furcsa nevû pártról van-e szó, amelynek elnöke notórius pereskedõ, s korábban a Magyar Polgári Párt bejegyzését is megóvta. Ám nem is reménykedtünk abban, hogy megússzuk fellebbezés nélkül - mondta az �?MSZ-nek Gergely Balázs.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdélyi régióelnökének tájékoztatása szerint az EMNP bejegyzésének tárgyalását május 26-ra tûzte ki a törvényszék, akkor dõl el a fellebbezés sorsa is. Gergely azonban nem tart attól, hogy a román párt óvása megakadályozná az EMNP megalakítását. Legfennebb az történhet, hogy a megalakulásunkat késõbb mondják ki. Ez is csak abban az esetben történhet meg, ha ez a román párt újra fellebbez - mondta a régióelnök.
Emlékeztetett, hogy az EMNP kezdeményezõ bizottsága gondosan ellenõrizte a pártbejegyzési dokumentumokhoz mellékelt támogatói aláírások hitelességét. Egy hónapot szántunk, hogy megvizsgáljuk a támogatói íveket, mert nem akartunk meglepetéseket - magyarázta. Mint ismert, az RMDSZ korábban jelezte, nem áll szándékában megóvni az EMNP bejegyzését.
A szövetség politikusai azonban úgy tudják, RMDSZ-tagok nem írhattak alá belépési nyilatkozatot egy másik pártba, és ha igen, akkor aláírásuk semmisnek tekinthetõ. Az EMNP alapítói ezzel szemben úgy vélekednek, az RMDSZ nem párt, ezért tagjai beléphetnek más politikai alakulatokba.
Cs. P. T.
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 20.

A romániai magyar elit fantomképe
Egyedülálló felmérés nyomán dolgozta ki a romániai magyar elit fantomképét a miskolci egyetem szociológiai intézetének docense, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének munkatársa által vezetett kutatócsoport.
Kik a romániai magyar kulturális, gazdasági és politikai elit legismertebb, legbefolyásosabb képviselõi, melyek az elitgazdag illetve elitkibocsátó erdélyi városok - egyebek között ezekre a kérdésekre kapunk választ a Párhuzamos világok? Az erdélyi magyar gazdasági és kulturális elit szocio-demográfiai jellemzõi címû tanulmányban közölt felmérésbõl.
Gazdasági, kulturális, politikai rangsorok
Nagy általánosságban a romániai magyar elit fantomképét így írhatnánk le: mérsékelt jobboldali beállítottságú, egyetemi végzettséggel rendelkezõ férfi. Konkrétabban, a gazdasági és kulturális elit megkérdezett tagjainak válaszai szerint, a romániai kulturális elit kiemelkedõ tagjai között a listavezetõ Kányádi Sándor és Tompa Gábor; elõbbire a gazdasági és kulturális elitet képviselõk 24,6 illetve 40,7, utóbbira pedig 6,6 valamint 29 százaléka szavazott.
A rangsor a következõben - a gazdasági elit szerint - Markó Béla, Gáspárik Attila, Szõcs Géza, és holtversenyben Kovács András Ferenc továbbá Tõkés László, a kulturális elit viszont a harmadik helyen Kovács András Ferencet, majd Egyed Ákost, Kántor Lajost és Bocsárdi Lászlót nevezte meg.
Az úgynevezett gazdasági reputációs elit listájának elsõ helyét illetõen ismét megegyezik a gazdasági és kulturális személyek véleménye: mindkét csoport Verestóy Attilát nevezte meg 22,6 valamint 27,5 százalékos szavazataránnyal. A gazdaságiak szerint azonban a második helyen Teszári Zoltán áll, majd Pászkány Árpád, Szarvadi Lóránd, László János, Péter Pál és Kurkó János György következik, míg a megkérdezett kulturális személyiségek által felállított sorrendben Pászkány Árpád, Teszári Zoltán, Kurkó János György, Péter Pál, Szarvadi Lóránd, majd holtversenyben László János és Böszörményi Zoltán követi az RMDSZ szenátorát.
A megkérdezettek felállították a közvéleményre legnagyobb hatással lévõ romániai magyar személyek rangsorát is, itt a gazdasági elit Tõkés Lászlót, a kulturális elit pedig Kántor Lajost helyezte az élhelyre. A politikai elit tekintetében a gazdasági és kulturális elit csoportjának véleménye az elsõ két hely esetében ismét megegyezik: 45,9 illetve 65,6 százalékban Markó Bélát, majd 42 valamint 57,7 százalékban Tõkés Lászlót nevezték meg.
A sorrend ezután a gazdaságiak szerint így alakult: Borbély László, Kelemen Hunor, Frunda György és Verestóy Attila, a kulturális személyiségek pedig a továbbiakban a Kelemen Hunor, Borbély László, Frunda György és Eckstein-Kovács Péter sorrendet állították fel.
Hol születik?
�?rdekes módon, a gazdasági elit tagjainak túlnyomó része, 55 százaléka székelyföldi születésû, Hargita, Kovászna illetve Maros megyei, legtöbben közülük - 32,2 százalék - Hargita megyébõl származnak. A kulturális elit esetében Hargita megye viszont 19,5 százalékkal csupán a második helyen áll, a 22,1 százalékos Kolozs megyét - nagyrészt Kolozsvárt - követõen.
A népszámlálási adatokkal összevetve világossá válik, hogy a kisebbségi elit - Kolozs megyén kívül - leginkább a viszonylag nagyobb magyar nemzetiségi aránnyal rendelkezõ régiókban tömörül. Ebbõl viszont azt a következtetést is le lehet vonni, hogy többnyire eltûnik a szórványmagyar területeken.
A gazdasági és kulturális elit tagjainak közel fele kilenc helységben született: Brassóban, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen. A gazdasági elit közül legtöbben három városból: Marosvásárhelyrõl (8,2 százalék), Székelyudvarhelyról (7,7 százalék) és Kolozsvárról származnak. A kulturális elit legtöbb tagját szintén ugyanez a három város adta, csak a sorrend változik: Kolozsvárról 16,7 Marosvásárhelyrõl 9,9, Székelyudvarhelyrõl 4 százalék származik.
Nemzetiségi, nyelvi kötõdés a családban
A felmérésbõl az is kitûnik, hogy a gazdasági elit gyermekbarátabb a kulturális elitnél: 85,2 százalékának vagy gyermeke, utóbbiak 79,7 százalékos arányához képest. A kulturális elit viszont inkább választ magának magyar élettársat - részarányuk 93,4 százalék - a gazdasági elit azonban kevésbé ragaszkodik a házasság szempontjából nemzetiségi gyökereihez, csupán 82,8 százaléka él magyar házastárssal.
Ezek után igen érdekes a következõ adat, miszerint mindkét csoport tagjai nagyjából hasonló arányban - 85-86 százalék - használják a magyar nyelvet otthonukban. Emellett az elittagok román és más idegen nyelven jobban beszélnek, mint az erdélyi magyarok általában. Adalékként még megemlíthetõ, hogy a kulturális elit a német, a francia, a spanyol és az orosz nyelvet beszéli jobban, a gazdasági pedig a román és olasz nyelvben jártasabb, az angoltudás részaránya viszont nagyjából mindkét csoport esetében azonos.
A közösségi hovatartozás szempontjából fontos és jellemzõ adat: a gazdasági és a kulturális elitcsoport tagjainak mintegy kétharmada - 36,2 és 36,4 százaléka - elsõsorban erdélyinek, 26,3 illetve 32,7 százaléka pedig erdélyi magyarnak vallotta magát. Emellett a gazdasági elit 13,5 és 9,1 százaléka székelynek, illetve magyarnak tekinti magát, a kulturális elitnél ez a részarány 12,5 és 6,9 százalék - utóbbi esetében viszont a kulturális elit hozzáteszi a romániai jelzõt is.
�?MSZ/Transindex
�?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. május 20.

Átállás autokratikus üzemmódra
Debreczeni József politikai elemzõ egykor tanácsadója volt Orbán Viktornak, ma a miniszterelnök egyik legélesebb bírálója. A Miskolcon élõ publicistával - aki Antall Józsefrõl, Orbán Viktorról és Gyurcsány Ferencrõl is írt már könyvet - a második Fidesz-kabinet elsõ évérõl beszélgettünk. Orbán törekvése ugyanaz, mint Szász Jenõ esetében: erõs riválist állítani, pártot gründolni az RMDSZ-szel szemben, kockáztatva azt a katasztrófát, hogy a megosztottság nyomán a magyarság nem tud képviseletet küldeni a román parlamentbe.
Magyarországon a tavalyi választások után lezárult egy nyolcéves korszak. Miként értékeli a második Orbán-kormány elsõ évét, Mi az, amire számított, s mi az, ami meglepte ez idõ alatt?
Azzal kezdem, hogy nem nyolcéves korszak zárult le, hanem két évtizedes, a harmadik Magyar Köztársaságé. 1998-ban még az volt a szlogen, hogy ami történt, az több mint kormányváltás, most fülkeforradalomról beszélnek, illetve arról, hogy véget ért az átmenet korszaka, s csakugyan egy teljesen új idõszak kezdõdött. A választások elõtt pár hónappal megjelent egy könyvem, amelyrõl akkor sokan azt mondták, hogy túl pesszimista jövõképet vázoltam fel arról, hogy mi történhet, hogy ha a Fidesznek meglesz az általam akkor már biztosra vett kétharmados többsége. Ma nemcsak azt mondják, hogy igazam lett, hanem azt, hogy nem voltam elég pesszimista.
A választási eredmény ismeretében lehetett is számítani arra, hogy a Fidesz gyakorlatilag mindenhez hozzányúl, amire kétharmados többsége felhatalmazza.
Mindenekelõtt a parlamentáris demokráciának az intézményrendszerét autokratikus üzemmódra állította át pár hét leforgása alatt. Az összes elérhetõ közjogi intézményben olyan személycserék történtek, hogy Orbán mindegyik élére a közvetlen bizalmasát ültette. Vagy pedig feloszlatott szervezeteket, mint az Országos Választási Bizottságot a mandátuma lejárta elõtt, továbbá az ORTT-t, az összes kuratóriumot feloszlatták, s egy új hatóságot hoztak létre kilencéves mandátummal. A legfõbb ügyészi posztra visszaültették Polt Pétert, az alkotmánybírák jelölésének a módját megváltoztatták, illetve hamarosan 15-re emelik a létszámukat. Közben az Alkotmánybíróság jogkörét csökkentették. Hosszasan lehetne még sorolni, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a kivételével minden posztot elfoglaltak. A korai római császársághoz hasonló hatalmi képlet jött létre, ott is megvoltak a különbözõ, a demokráciához tartozó intézmények, csakhogy mindegyik vezetését ugyanaz a személy töltötte be. Itt nem ugyanaz a személy, csak ugyanannak a személynek a bizalmasai. A másik jelenség, hogy megindult egy támadás a demokratikus alapjogok ellen, például a médiatörvény óriási vihart kavart a nyugati sajtóban is, most a független bíróságok vannak terítéken, alkotmányban rögzítették a bírák nyugdíjaztatását 62 éves koruktól, ami azzal a gyakorlati következménnyel fog járni, hogy az összes ítélõtáblán, a megyei bíróságok élén, a fõvárosi kerületi bíróságok élén is radikális személycserék következnek. Az új alkotmány már egy következõ lépés. Az elõzõ korszak úgy írható le, mint egy már meglévõ, korábbi intézmény átállítása autokratikus üzemmódra, most viszont az intézményeket is hozzáigazítják az egyeduralomhoz. �?n nem félek az önkényuralom szó használatától sem, hiszen amikor visszamenõleges hatállyal hoznak törvényeket, s amikor az Alkotmánybíróságot kasztrálják, s jogállami korlátok nem határolják be, akkor az egyeduralom önkényuralomként kezd mûködni. Az új alkotmány pedig még arra az esetre is biztosítékul szolgál, ha netán a Fidesz elvesztené a következõ választást, hiszen az összes fontos poszton, az Állami Számvevõszéktõl a médiahatóságig, olyan hatalmi bástyákkal lenne egy új kabinet körbevéve, hogy béna kacsaként mozdulni sem tudna. Sõt, az új Alkotmányban kétharmadossá teszik azokat az ügyeket, amelyek minden hagyományos parlamenti demokráciában a kormányzat hatáskörébe tartoznak. Az adó- és nyugdíjügyeket, az állami vagyonnal való gazdálkodást, a családtámogatás ügyét. A következõ kormánynak saját gazdaságpolitikája sem lehetne. Az is ki van találva, hogy a Költségvetési Tanácsnak olyan jogosultságot ad az új alkotmány, hogy megvétózhatja az elfogadott költségvetést, míg a köztársasági elnök új jogosítványa az, hogy ha az országnak március végéig nincs hatályos költségvetése, akkor feloszlathatja a Parlamentet. Tehát az Orbán szempontjából legrosszabb forgatókönyv esetén, ha netán elveszti a következõ választást, akkor egy év múlva e szerint a forgatókönyv szerint simán visszakerülhet a hatalomba.
Mit gondol, mi lehet az oka a hatalom ilyen túlbiztosítottságának? Mintha a kabinet nem bízna a saját sikerében, hogy ilyen módszerekkel igyekszik garantálni hatalmon maradását? Mintha nem az lenne a legfontosabb, hogy mi van most, hanem az, mi lesz, ha 2014-ben veszítenek.
Látszólag nincs probléma Orbán önbizalmával, persze kívülrõl ezt nem könnyû megítélni. Inkább azt mondanám, hogy az egész politikusi pályafutása azt mutatja, hogy õ rendkívül autokratikus személyiség, aki soha nem tudott tartósan politikai partnerekkel, szövetségesekkel együttmûködni, csak alá- és fölérendeltségi viszonyokban tudott gondolkodni, egyáltalán a kompromisszum, a konszenzus idegenek az õ szokásaitól, a mindenre kiterjedõ hatalom az, amiben gondolkodni és cselekedni tud. Most az történik az országgal, ami a Fideszben a kilencvenes évek elsõ felében már megtörtént. Azt is látni kell, hogy amirõl beszélek, az az átlagemberek kilencven százalékát nem érinti, nem érdekli, nem gondolkodnak közjogi szisztémában és alkotmányos alapelvekben.
Mostanában mégis úgy tûnik, hogy a választás évfordulójára jelentõsnek mondható a Fidesz támogatottságának a csökkenése.
A korábbival szemben a mostanában tapasztalható lemorzsolódásnak már elsõsorban szociális okai vannak, a demokráciát veszélyeztetõ intézkedések nem váltottak ki ilyen hatást, láthattuk, az új alkotmány elleni tiltakozások öszszesen alig pár tízezer embert mozgattak meg. Az egykulcsos, 16 százalékos adó például egyértelmûen a nagykeresetûek számára biztosított elõnyöket, ugyanõk azok, akik nagy adótámogatásokat tudnak leírni. A munkanélküli-támogatást radikálisan, három hónaposra csökkentették, sok más egyéb olyan szociális megszorítás van, amit az emberek ma már a saját bõrükön éreznek. A kormánypárt korábban alig érzékelhetõ népszerûségvesztése most már egyértelmû, a politikai elégedetlenségnél sokkal erõsebb hatású a szociális elégedetlenség.
A lemorzsolódás, a népszerûségvesztés nem igazán jelenik meg a többi párt népszerûségének növekedésében, ma a választókorúak abszolút többsége a bizonytalanok, preferencia nélküliek táborát erõsítik. Ez átmeneti állapot, a tömeg elõbb-utóbb megtalálja a maga kedvencét?
Az természetes menetrend, hogy az új kormányból kiábránduló emberek szimpátiája nem fordul más szervezet felé; most ezeknek az aránya a meglepõ, azoké, akik most nem szavaznának vagy nem tudnák, kire szavazzanak. Minimális mértékben növekedett a szocialisták, a Jobbik, illetve az LMP támogatottsága.
A baloldal óriási vereségen van túl, az MSZP nem vonzó párt a maga törzsszavazóit leszámítva, ráadásul nincs vagy csak minimális az együttmûködése az LMP-vel, márpedig az adott helyzet e két párt számára sokkal erõsebb együttmûködést indokolna. A nagy kérdés az, hogy a Fideszrõl anyagi okok miatt lemorzsolódó csalódottakat a baloldal tudja-e fölszívni, vagy a Jobbik. A jelek szerint a Fidesz abban érdekelt, hogy a baloldal minél kevésbé tudja ezeknek az embereknek a rokonszenvét visszaszerezni. Inkább menjenek a Jobbikhoz?
Hát, inkább sehova. Azt is tudni kell, hogy a kétharmados törvények sora fog most következni a választójogi törvénytõl kezdve az alkotmánybírósági törvényig. A választást illetõen a Fidesz érdekei azt diktálják, hogy egyfordulós választás legyen, egyszerû többséggel elnyerhetõ mandátum, illetve az egyéni kerületek túlsúlya. Ez önmagában demokratikus, Angliában is ilyen rendszer mûködik. Ha az ellenzék szétforgácsolt, akkor ilyen rendszerben 25-30 százalékkal könynyedén lehet nyerni akkor is, ha a Fidesznek súlyosan csökken a támogatottsága. A demokratikus ellenzéknek ilyen

2011. május 21.

Csapdahelyzetben
Idõrõl idõre napirendre kerül Románia regionális, mi több, közigazgatási átszervezése. Leggyakrabban mi, magyarok hoztuk szóba, az RMDSZ szívesen emlegette - fõként kampány idején, mint a majdani autonómia alapját, alternatíváját - a ragyogó lehetõséget, melyet a három székelyföldi megye egy régióba tagolása jelenthet.
A román politikusok szinte pártállástól függetlenül elismerik, túlságosan nagyok a jelenlegi régiók, átalakításuk szükséges, és akár a megyék helyzete is újragondolható, de kivétel nélkül mindig hozzáfûzik: az új entitásokat nem szabad etnikai alapon kialakítani, elutasítják Kovászna, Hargita és Maros megye egyetlen egységbe sorolását. Eddig ezen a szinten kifulladt a regionális átszervezés vitája, az RMDSZ szakemberei által megfogalmazott tervezetrõl érdemi egyeztetés soha nem zajlott, a magyar régió említésén túl konkrét pró, illetve kontra érv sem hangzott el. Még arról sincs egységes álláspont, hogy egyáltalán mikor kellene, mikor lehetséges ez a változtatás. Egyesek szerint most, sürgõsen megvalósítható, mások úgy vélik, esély sincs rá az évtized második fele elõtt. Többnyire odázza a döntést a román politikum, sürgetné az RMDSZ. Ilyen körülmények között meglepõ volt Traian Bãsescu államfõ felvetése, aki igen gyorsan, már jövõben átszervezné Romániát, elõnyteleneknek tartja a túlzottan kis megyéket, érvelése szerint ezek nem ösztönzik a gazdasági növekedést. A bejelentés szépséghibája, hogy az államfõ számos más, érdekes felvetésével egyszerre hangzott el. Bãsescu egy szûk nap alatt több fórumon nyilatkozott, és majdnem mindenrõl szólt. Például elmondta, marad a kormány, rosszallta, hogy alszanak a képviselõk, majd kiabálnak, amiért átmegy egy számukra kedvezõtlen törvény (itt a földrajz és történelem románul tanításának visszavezetésére, no meg az RMDSZ-es honatyákra gondolt), kijelentette, õ akár azonnal elfogadná a kisebbségi törvényt. Azt is hozzáfûzte: az alkotmánymódosítást meg kell valósítani, és mindent megtesz, hogy jövõre már csak egykamarás parlament helyeire versenyezzenek a pártok. Nehéz megmondani, valós szándék áll-e az államelnök szavai mögött, vagy csupán az RMDSZ-t próbálja így, ezzel az akár zsarolásnak is elkönyvelhetõ kijelentéssel a kormányban tartani, hisz ha valóban sor kerül az átszervezésre, nem mindegy, honnan asszisztálnak hozzá. �?jra és újra szembetûnik, csapdába került a szövetség, az sem megoldás, ha marad, az sem, ha otthagyja jelenlegi szövetségeseit. A következõ ígéret tükrében ultimátumaik mindegyre érvényüket veszítik.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 ... 1471-1500 | 1501-1530 | 1531-1560 ... 3961-3980




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998