udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7305 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 7291-7305
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2015. január 5.

Ha iskola nincs, tanító rend sem lesz
Jelenits István piarista szerzetes tanár, teológus a felekezeti oktatásról, a hittantanításról.
– Mi késztetett egy tizenkilencedik évében járó fiatalembert arra, hogy szerzetesrendbe akarjon belépni 1951-ben, az érettségije évében, Magyarországnak a Rákosi Mátyás nevéhez kötött legsötétebb sztálinista időszakában?
– A családi háttér. Édesapám is a piaristákhoz járt iskolába, és bár én Nagyváradon az első gimnáziumi osztályt a premontreieknél kezdtem, Budapestre kerülve a piaristáknál fejeztem be.
Úgy terveztem, hogy érettségi után azonnal belépek a rendbe, de éppen a kérdésben említett társadalmi körülmények miatt a rendfőnök azt tanácsolta, hogy ha tehetem, otthonról végezzem el az egyetemet, s majd azután lépjek be. Így lett.
– Köztudott, hogy a tanító rendek – mint amilyen a piarista és a premontrei rend – tagjainak tanári végzettségűnek kell lenniük. De a szakválasztás hogyan történik? Vagy kérdezzem egyszerűen úgy, hogy főtisztelendő atya miért az irodalmat választotta?
– Ennek is gyerekkorig nyúló oka van, ugyanis mindig sok könyv közt élő család voltunk, az irodalom szeretetét is édesapámtól kaptam örökbe. Volt egy szokása, hogy amikor nagyon megtetszett neki egy-egy részlet az éppen olvasott könyvben, akkor összecsődítette a családot, és felolvasta az illető passzust. Természetesen ismét vissza kell utalnom a Rákosi-korszakra, amikor egyértelműen minden alkotótól a szocreálnak is nevezett szocialista realista látásmódot követelték meg. A minden jó, minden szép, minden épül hurráoptimizmust. De a sorok közé, ha nem is könnyen, de el lehetett rejteni az igazi gondolatainkat és érzéseinket.
Kispapságom idején zajlott az ’56-os forradalom, mégpedig a közvetlen közelünkben, mert a rádió székháza mellett volt a mi székházunk. Nagyon sokat jelentettek nekünk azok az események. De miután láttuk, hogy segítségre nemigen számíthatunk sehonnan, beláttuk, hogy hosszabb időre kell berendezkednünk a forradalmat megelőző időszaknál is talán még kegyetlenebbnek ígérkező évekre, hisz csak úgy lehet majd – hitünk segítségével – túlélni a korszakot.
– A mi körülményeinket ismerve nagy különbségnek tűnik, hogy Magyarországon még azokban az ordas időkben is hivatalosan működhettek egyházi iskolák. Romániában elképzelhetetlen lett volna.
– Nálunk is összesen nyolc felekezeti iskolát hagytak meg, közülük az egyik volt a miénk, a piarista. Romániában valószínűleg azért államosították mindeniket, mert a görög katolikus felekezetnek az ortodoxiába olvasztása után csak magyar nyelvű egyházi iskolák maradtak volna. Egyébként én éppen iskoláskoromban döbbentem rá, mit is jelent tanárnak lenni, átadni másnak a tudást, felkelteni az érdeklődését sok minden iránt, és arra is ráébredtem, hogy bennem megvan az ehhez szükséges tehetség.
Úgy történt, hogy édesapámat a háború legvégén vitték el katonának, amerikai fogságba került, s amíg haza nem tért, de még azután is jó darabig elég nyomorúságos körülmények között éltünk. Az osztályfőnököm tudta ezt, s hogy valamiképpen segítsen rajtam, rám bízott egy gyengébb, de nagyon jó anyagi körülmények közt élő diáktársamat. Együtt tanultam vele, és akkor láttam, hogy van képességem másban is felébreszteni a tudásszomjat. Így lettem pap tanár.
– Az irodalom mellett hittant is tanított. Engedjen meg, főtisztelendő atya, egy nálunk mostanában gyakran vitatott kérdést. Lehet-e, kell-e kötelezni világi iskolában, különösen középiskolai osztályokban a hittan tanítását? Lesz-e ennek a kötelezővé tételnek hozadéka olyan esetben, ha a fiatal csak serdülőkorban találkozik a hitoktatással?
– A hittantanítás iskolai bevezetése semmiképpen sem valamiféle fenyítési módszert jelent, hanem azt, hogy a kereszténységünk által az európai kultúrához tartozunk. A másként gondolkodó vagy nem keresztény vallású gyerekek esetében viszont lassan, türelemmel juthatunk el oda, hogy igényelni fogják a hittant. Olyan eset is előfordul, hogy a szülők a maguk gyermekkorában nem jártak hittanra, és most a gyerekük révén szeretnék behozni a lemaradást. Az mindenképpen fontos, hogy a szülő döntsön, és ne a gyerek, mert sokkal kevesebb lesz a menet közben felmerülő gond. Fontos továbbá az is, hogy a pap, vagy aki tanítja a hittant, jó problémamegoldó legyen, és mindenekelőtt abból induljon ki, hogy a hittanórának az atmoszférája merőben különböző, mint például a biológiaóráé.
– Milyen ön szerint a tanító rendek jövője? Különösen nálunk, ahol bizony a hajdani felekezeti iskolák visszaszolgáltatása körül még most, huszonöt évvel a rendszerváltozás után is nagyon felfűtött indulatok kavarognak.
– Tudomásom van a helyzetről, természetesen elsősorban a volt piarista iskolák vonatkozásában. S ha innen nézem, akkor nagyon egyszerűen azt mondhatom: ha iskola nincs, akkor tanító rend sem lesz. Gyulafehérváron részletekbe menően tárgyaltunk erről az érsekkel, de a baj az, hogy ha esetleg visszakapná a rend az iskolákat, tőlünk nem jöhetne ide senki tanítani, mert diplomáink nem honosítottak. Persze különböző kiskapukkal megoldható volna, de nem simán és egyszerűen.
Egy esetet mégis el szeretnék mondani, ami talán mások számára követendő példa lehetne. Egy piarista szellemben nevelt nagykárolyi fiatal lányról van szó, aki Temesváron végezte a matematika–fizika szakot, és egyetemistaként fel-felkereste a temesvári piarista lelkészt. Hite annyira elmélyült, hogy elhatározta, piarista apáca lesz. Megkeresett minket, mi Firenzébe küldtük, mert ott van női képzés. Ott annyira megbarátkozott a főnöknővel, hogy elhatározták, Nagykárolyban nyitnak egy lánynevelő tanintézetet. Formailag árvaház ugyan, de nagyon sokoldalú nevelést adnak a lányoknak, és folyamatosan tartják a kapcsolatot a régi temesvári iskolával.
– Nemrég Nagyváradra látogatott. Annyi idő után milyen érzés volt visszajönni kisiskolás korának színhelyére?
– Voltam én sokszor közben is, a rendszerváltás előtt is nagy kerékpártúrákat tettünk a tanítványaimmal, elmentünk Brassóig, Nagyszebenig, és mindig Váradon át kezdtük az utat. Az elemi osztályokat az úgynevezett Stark iskolában jártam, azt is megmutattam a tanítványoknak, és természetesen a volt premontrei főgimnáziumot is. Sajnos már nem emlékszem az ottani tanárokra, illetve arra igen, hogy aránylag kevés pap tanárunk volt, több tantárgyat is civilek tanítottak. Levélben megkeresett a Premontrei Öregdiákok Egyesülete, de mivel én csak a mostani ötödik osztálynak megfelelő első gimnáziumot jártam ott, nem emlékeztem a nálam idősebb diákokra, a fiatalabbakra pedig még annyira sem.
– A mostani látogatás nem a városnak szólt a nosztalgia jegyében, hanem a Posticumban tartottak Dóczy Péter színművésszel együtt érdekes, lelket simogató előadást Pilinszky János költészetéről. Honnan az ötlet, és milyen emlékekkel távozik a Posticum közösségi házból? – Az ötlet Dóczy Pétertől származik, aki tanítványom volt, ő gyűjtött össze egy csokorra való Pilinszky-verset, mindenekelőtt azokat, amelyek a költő csodálatosan mély hitéletéhez kötődnek. Felkért, hogy az egymáshoz fűződő versek után mondjam el a saját gondolataimat a költeményekről, én pedig szívesen vettem az ajánlatát, és eljöttünk. A Posticum pedig őszintén szólva nagyon kellemesen lepett meg, a modern architektúrájának összeolvadása a hamisítatlan gótikus szellemiséggel, illetve külön örültem annak a nagyon közvetlen, baráti hangulatnak, amivel fogadtak és körülvettek.
Boldog vagyok, hogy eljöttem, hogy végigjárhattam a régi várost, ami sokat változott ugyan, de sok mindent még könnyen felismerni. S ha adódnak ellentétek, azt okosan mindig el lehet rendezni. És majdnem elfelejtettem mondani, milyen örömmel hallottam, hogy Nagyvárad és Berettyóújfalu között kiépült a kerékpárút. Arra gondoltam, milyen jó volna nyáron kipróbálni!
Jelenits István
1932. december 16-án született a magyar–román határ mentén fekvő, Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfaluban. Édesapja megyei tisztviselő, ezért 1940 és 1944 között Nagyváradon él a család, iskolába is ott kezd járni, majd a háború végén Budapestre költöznek. 1951-ben érettségizik, 1955-ben fejezi be az egyetemet magyar nyelv és irodalom szakon, belép a piarista rendbe, 1959-ben szerzi meg a teológiai doktorátust.
Ötven éven át tanított hittant és magyar irodalmat a piarista gimnáziumban, majd tíz évnél tovább esztétikát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Tíz évig a magyar piarista rend tartományfőnöke volt, az 1989-es rendszerváltás után a közoktatási tanács tagjaként aktívan részt vesz a visszakapott rendi iskolák újraindításában. Széchenyi-díjas, december 17-én pedig Budapesten megkapta a Szeged-csanádi Egyházmegye Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézete által adományozott első Báró Gelsey Vilmos-nagydíjat. A nyáron alapított intézet díjátadásán elhangzottak szerint Jelenits István piarista szerzetes, magyar és hittan szakos pedagógus a katolikus keresztény nevelés ügyéért, a magyar köznevelésért végzett kiemelkedő pedagógiai munkásságáért, sok nemzedék javára végzett nevelő szolgálatáért kapta az elismerést.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

2015. január 5.

Kányádi Sándor kapja a Kriterion-koszorút
Kányádi Sándor kapja ezúttal a Kriterion-koszorút. A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány 2007-ben elhunyt alapító elnökének, Domokos Gézának a kezdeményezésére 1995-től Kriterion-koszorúval jutalmazza az erdélyi magyarság azon kiemelkedő személyiségeit, akik értékteremtésüknél fogva Európa és a világ szellemi áramlataiba is bekapcsolják ezt a közösséget.
2014 végén a kuratórium úgy döntött, hogy Kányádi Sándor költő, közéleti személyiség sok évtizedes munkásságát jutalmazza Kriterion-koszorúval, egyben emlékeztetve arra is, hogy nagyhatású versei a Domokos Géza vezette Kriterion Könyvkiadónál jelentek meg először verseskötetek formájában.
Az indoklás szerint Kányádi Sándor több évtizedes irodalmi, szerkesztői, műfordítói munkássága nem csupán a romániai magyarsággal vállalt és vállal sorsközösséget, hanem a soknemzetiségű Erdély népeinek az együttműködését, az európai eszmeáramlatokba való bekapcsolását is szolgálja.
„A Kriterion-koszorú a sok-sok díjjal már elismert életmű mellett ezt a fáradhatatlan közéleti magatartást is jutalmazza. A kitüntetést egy későbbi időpontban adjuk át” – közölte a Kriterion Alapítvány kuratóriuma.
Krónika (Kolozsvár)

2015. január 5.

Száműzték Déváról Barcsay fejedelem emlékoszlopát
Egy buzgó román „hazafi” évekig tartó pereskedés nyomán győzelmet aratott a néhány száz éve halott erdélyi fejedelem fölött.
December 29-én este a polgármesteri hivatal utasítására lebontották Barcsay Ákos erdélyi fejdelem dévai emlékművét.
A vármegyeház előtti téren 2011. november 12-én, a magyar szórvány napja alkalmából Kelemen Hunor akkori művelődési miniszter, az RMDSZ számos helyi, megyei és országos tisztségviselőjének, illetve a helyi közintézmények képviselőinek jelenlétében leplezte le az emlékoszlopot, melyet Dézsi Attila akkori prefektus mentett meg az enyészettől. Az emlékoszlop ugyanis Kisbarcsán, a hajdani Barcsay-birtok területén került elő, egy kukoricásban.
A pillanatnyi tulajdonosok a tisztségben lévő magyar prefektushoz fordultak, aki szakemberek bevonásával emelte ki az oszlopot a kukoricásból, restauráltatta és egy kezdeményező csoporttal társulva felállítatta Déva régi központjában. Az oszlopra Barcsay Ákos bronzplakettje került, illetve a következő kétnyelvű felirat: Acaţiu Barcsay Ákos 1619–1661, Principe al Tarnsilvaniei / Erdély fejedelme, Comite al Judeţului Hunedoara / Hunyad megye főispánja, Proprietar al cetăţii Devei / A dévai vár birtokosa. Az avatóünnepségen jelen lévő alpolgármester büszkén mutatott rá, hogy Barcsay Ákos fejedelem nevéhez nem csupán a román oktatás támogatása, illetve Erdély címerének megalkotása fűződik, de rokoni szálak fűzik a brit királyi családhoz is.
Erdély egykori fejedelmének többségi szemszögből is elismert érdemei ellenére azonban, bő másfél hónappal az emlékoszlop leleplezését követően már előkerült egy trikolóros éhségsztrájkoló, aki az emlékmű azonnali lebontását követelte. A nevetségesnek tűnő követelésre senki nem reagált. Legalábbis látszólag. Mint utóbb kiderült, a háttérben szorgosan folyt a munka. Előbb csak az emlékmű körüli kerítés tűnt el darabonként, aztán lekerült az emlékmű-állító neve, eltört egy-két gránit lap. Az éhségsztrájkoló pedig beperelte az önkormányzatot. Légből kapott vádjaival első fokon pert vesztett, de kitartó fellebbezés nyomán 2014 októberében elérte célját: a Gyulafehérvári Táblabíróság az emlékműállítás engedélyeztetési folyamatában elkövetett mulasztásokra hivatkozva elrendelte a Barcsay Ákos-emlékoszlop eltávolítását Déva központjából.
Az önkormányzat ugyan nem siette el a dolgot és nem zárkózott el az RMDSZ-szel való egyeztetéstől sem, de a törvény betűire hivatkozva december 29-én este 8 órakor a térre rendelt egy marógépet és egy kisebb teherautót, s néhány ember segítségével eltávolították az emlékművet. Hogy pontosan hová vitték, arról senki sem hajlandó nyilatkozni.
béel
foter.ro

2015. január 6.

Frunda: az RMDSZ hibás döntést hozott
Az „RMDSZ hibás döntést hozott”, amikor a jelenlegi körülmények között kilépett a kormányból, mivel „lemondott a leghatékonyabb eszközről, amellyel szövetségeseket lehet találni a projektek parlamenti támogatásához – fejtette ki tegnap Frunda György, Victor Ponta kormányfő tiszteletbeli tanácsadója. Ugyanakkor úgy vélte, hogy „az RMDSZ-es vezetők megpróbálják újjáépíteni az RMDSZ-t”. A magyar közösség célkitűzései 1918 óta változatlanak: „a magyar egyenrangú állampolgárként éljen a román szomszédja mellett, ne érjék diszkriminációk, ne legyen másodrangú állampolgár, tiszteljék és ő is tisztelje a román embert és a román államot” – mutatott még rá Frunda. Mediafax / nyugatijelen.com
Erdély.ma

2015. január 6.

Tőkés László: teljesen padlón van az RMDSZ
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki tavaly a Fidesz listáján az erdélyiek képviseletét vállalva jutott be az Európai Parlamentbe, a Kossuth Rádió munkatársának mikrofonja előtt elmondta, hogy az öntudatos építkezés esztendeje lehet a 2015-ös év.
Tőkés kifejtette: szimbolikus és valóságos értelemben is minden esély megvan arra, hogy úgy fejezet kezdődjék mind Magyarország, mind Románia életében, mivel Magyarországon lezárult a posztkommunista korszak, Romániában pedig Klaus Johannis győzedelmeskedett a posztkommunista Victor Ponta fölött.
Az a fontos, hogy „megfogjuk a munka végét” és ne külhonban keressük az érvényesülést, hanem mindenki becsületes munkából, bérből, fizetésből itthon keresse meg a jól megérdemelt kenyerét – tette hozzá a képviselő.
Egy új rendszerváltó szövetség formálódik Romániában. A „barikád” másik oldalán található a szociáldemokrata párt és a kormányból frissen kilépett RMDSZ, „a barikád innenső oldalán” pedig a rendszerváltó erők és a magyar nemzeti erők állnak – magyarázta Tőkés. Szerinte az RMDSZ tagságának mintegy 90 százalékát meg lehet nyerni ennek az új szellemnek és egy új egységet, egy új magyar nemzeti egységet lehet kialakítani 2015-ben, amely már a 2016-os választások irányába mutat. Tőkés arról is beszélt, hogy a politikai pluralizmus jegyében szövetségeket lehet kötni, újrakötni, átalakítani, erőket átcsoportosítani, embereket a jó ügy mellé állítani. A képviselő szerint „teljesen a padlón van az az érdekképviselet, amelynek szavára nem hallgatott a romániai magyar választók 85 százaléka. Ezt a 85 százaléknyi magyart kell megszólítsuk, akik mást akarnak, akiknek elegük van a kommunizmusból, akik készek egy új Romániában egy új magyar élet felépítésére – fogalmazott a Fidesz EP-képviselője.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

2015. január 6.

Vízkereszt – új kezdet a mélyszórványban
Január hatodikát kiskoromtól fogva mindig nagy izgalommal vártam, mert ez volt az a nap, amikor a papbácsi eljött megáldani házunkat, családunkat, és ettől a naptól fogva ehettünk „hivatalosan” szaloncukrot a karácsonyfáról. Valami különös, megmagyarázhatatlan érzés lengte be mindig ezt a napot.
Gyermekkorom érzésvilága hangosodott fel 2015-re, amikor már nem a házszentelést vártam, hanem az azutáni csodát: amikor a kimondott szó, az áldás testet ölt. Ezen a szent napon egy újabb mérföldkőhöz érkezett a Türi Magyar Ház, hisz 14 órakor elkezdődött a délutáni iskola. A hajdani magyar iskola szelleme is úgy érzem életre kelt ezen a fagyos napon, és örömkönnyet ejtett. Már néhány éve próbálkozunk hályogkovácsként a magyar oktatással. Kezdetben nagy volt a lelkesedés, mindenki magyarul akart tanulni. De amikor kiderült, hogy a magyar nyelv nem csupán néhány gyalázkodó, káromló szó helyes kiejtését rejti magában, és hogy bizony nekünk kultúránk, hagyományaink, és egy nagyon nehéz nyelvünk is van, szépen „lekoptak” az érdeklődök. Ami érdekes, egyszerre fájdalmas és csodálatos: olyanok maradtak meg, és tanulnak mind a mai napig, akik ősei között nincsenek magyarok. Ők jönnek, és nem állampolgárságra áhítozva, hanem „csak úgy” tanulnak magyarul.
De ma, amikor már nem csak álom, hanem testet öltött valóság a Türi Magyar Ház, Vízkereszt napján apró kis nyomok tűntek fel a hóban: érkeztek az aprók a délutáni iskolába. Előkészítettünk nekik széket, asztlat bőven, de mindössze hatan érkeztek. Aztán fél négy után újabb gyerkőcöknek örülhettünk. Ők már „csak” a magyar órára jöttek. Gáspár Ildikó tanárnő szeretettel fogadta valammennyi újdonsült tanítványát, és megteremtette azt a barátságos légkört, amit a gőzölgő tea és a sütemények csak fokoztak. És megtört a türi fagyban a jég: beindult a délutáni oktatás a mélyszórvány eme szegletében is.
Az örömmel egyidőben egy újabb kihívás előtt is állunk: meg kell győznünk a szülőket, hogy délutáni iskolába engedjék csemetéiket. De mint tudjuk, erőltetni, kényszeríteni semmit nem lehet semmit. Azt sem, hogy a színmagyar család gyereke magyarul tanuljon, otthon magyarul beszéljen… Igyekszünk megragadni minden lehetőséget, de a végső döntés a családé, a szülőé.
El kell mondanom, hogy csak román tannyelvű iskola van a településen, és a szülők, bár felajánlottuk nekik, hogy a gyerekek szállítását is díjmentesen vállaljuk például a péterfalvi magyar iskolába, nem vállalták ezt, inkább román iskolába íratták őket. Skizofrén helyzet, hogy színmagyar családok gyereke kényelmi szempontból román iskolába járjon, ezáltal naponként elvágva egy-egy hajszálgyökerét önazonosságának, hovatartozásának. No, innen kell fordítanunk. És erre mondják, hogy micsoda küzdelem lehet ez…
Én nem szeretek küzdeni, mert akkor általában vér folyik. Nem valaki ellen kell küzdeni, mert attól nekünk nem lesz jobb. Ha valaki ellen mégis küzdenem kell, az a szentséges saját gőgöm.
Nem küzdeni kell a megmaradásért, természetesnek kell vennünk. Megélni kell ezt az ajándékot, amit a magyarságunk értékei adnak. Ezeket folyamatosan kell kicsomagolni, és ami fontos, adni kell belőle, hogy nehogy ránk rohadjon. Az erdélyi magyarok rákfenéje, a szórványban is, hogy saját maguknak halmoznak, majd ahelyett, hogy adnának, kidobálják. Élni kell! Ha megbékélünk, szorosabban élhetünk egymás mellett. Mert élni nem harc, hanem ajándék.
A délutáni iskolában alapvetően a román tannyelvű iskolában tanultakra építünk, házi feladatot oldunk, és miután megvagyunk a kötelező leckékkel, jön a játékos magyar tanulás. Elég nagy ár ez, de úgy érzem meg kell fizetnünk, ha ide akarjuk csalogatni valamivel gyerekeinket. A szülők közömbösségét és lanyhaságát csak valami olyasmivel lehet kimozdítani kövültségükből, amivel a gyerek nyer valamit. No, meg nem nekik kell kínlódniuk a házi feladatokkal. Reméljük, hogy fél éven belül kiderül az iskolában is, hogy ezek a gyerekek ügyesebbek lesznek társaiknál, akik otthon kínlódják meg – vagy otthon sem – a házi feladat gyötrelmeit.
A délutáni iskola gondolatától belelkesült Novrecky János magyarországi vállalkozó is, aki rögtön tett is egy felajánlást: egy pedagógus bérét biztosítja. A Reintegratio Alapítvány pedig leszállította az ábécéskönyveket, valamint néhány más könyvvel is hozzajárult induló álmunk megvalósulásához. Valamiféle értékrendet akarunk meghonosítani, és erre hívjuk partnernek az iskolát is. Ők eddig ellenfelet látnak bennünk, vagy talán ellenséget. Hosszú az út addig, amíg rádöbbennek: egy akol van csak és egy pásztor.
Kérem gondoljanak sokat ránk, és merjenek imádkozni is azért, hogy amit emberileg nem tudunk megvalósítani, arra irgalmas Istenünk adjon áldást, és így Vízkereszt öröme tartós, életerős maradhasson! Tür, 2015. január 6.
Kémenes Lóránt Zoltán plébános
* * * Amennyiben anyagi támogatást szeretne nyújtani azokra a nemes tevékenységekre, amelyek a türi magyarok „ébredését" szolgálják, az alábbi számlaszámokra utalhat pénzt:
Magyarországról: Magyar Máltai Szeretetszolgálat Észak-magyarországi Régió, Miskolc OTP 11784009-20200972 (HUF) megjegyzésként kérjük feltüntetni: a Magyar Ház javára. Máshonnan, a világ bármely tájáról:
Parohia Romano Catolica Tiur Banca Comerciala Romana, Agentia Blaj IBAN számlaszám: RO10RNCB0007021401320001 (bármilyen pénznem utalható) BIC-kód (SWIFT): RNCBROBU megjegyzésként kérjük feltüntetni: a Magyar Ház javára.
Erdély.ma

2015. január 6.

Érettségifelkészítőt indított Székelyföldön a Nemzetstratégiai Kutatóintézet
Elsősorban román nyelv és irodalomból készíti fel érettségire a székelyföldi magyar fiatalokat az a program. A program keretében, amelyet a magyarországi Nemzetstratégiai Kutatóintézet és partnerei indítottak útjára hétfőn Székelyudvarhelyen, 850 székelyföldi magyar végzős diák vehet részt ingyenesen a tanév végéig a felkészítőkön. Mintegy kétharmaduk román nyelvből és irodalomból, harmadrészük pedig matematikából igényelte a segítséget. Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke a hétfői sajtótájékoztató után az MTI-nek elmondta, Székelyföldön évek óta csak 50 százalék körüli a sikeres érettségizők aránya, és a legtöbben a román nyelv és irodalom vizsgán buknak meg. „Az általunk támogatott program éppen a legnagyobb nehézséget okozó akadályok leküzdését segíti" – fogalmazott.
Szász Jenő szerint a rossz érettségi eredmények azt is jelzik, hogy a román állam „olyannyira erőlteti a román nyelv és irodalom megismerését, és olyan tárgyi tudást követel", amelyet a kisebbségben élő fiatalok csak nehezen szerezhetnek meg. Hozzátette, a kialakult helyzet minden bizonnyal a fiatalok és a szülők kifogásolható hozzáállásán és a pedagógusok nem mindig lelkiismeretes munkáján is múlik. Az elnök azért tartotta a Nemzetstratégiai Kutatóintézet illetékességi körébe tartozónak a diákok felkészítését, mert az intézet a humánerőforrás-gazdálkodást tekinti legfontosabb küldetésének. „Valamennyi gazdasági és természeti erőforrásnál nagyobb kincs a magyar kultúrkörhöz tartozó ember" – jelentette ki Szász Jenő.
Az MTI kérdésére elmondta, a programot hozzávetőleg 24 millió forinttal támogatja a kutatóintézet. A képzés során szerzett információkból a kutatóintézet olyan tudományos alapon nyugvó következtetéseket akar levonni, amelyek később az oktatásban hasznosíthatók, miközben gyakorlati segítséget nyújt a székelyföldi fiatal végzősöknek.
A programot Udvarhelyszéken a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) oktatási központja, Csíkszéken és Gyergyószéken a csíkszeredai Fidelitas Egyesület, Háromszéken pedig a sepsiszentgyörgyi Amőba Alapítvány bonyolítja le. Amint a tájékoztatón elhangzott, a programot az MÜTF indította el két évvel ezelőtt 50 diákkal. Az elmúlt tanévben már 400 diák vett részt benne, és több mint 80 százalékuk tett sikeres érettségi vizsgát.
MTI
Erdély.ma

2015. január 6.

A Duna TV lesz a főadó
A Duna TV lesz a nemzeti főadó, az M1 pedig március 15-től a napi aktuális csatorna – közölte a Duna Televízió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., valamint a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója kedden.
Az M2 csatorna esti sávjában márciustól létrejön a Petőfi TV és a júliusban induló M4 Sport csatorna, az eddig vegyes műsortartalmat sugárzó M1 pedig teljes kínálatában megújul.
A tervek szerint az M1 a továbbiakban folyamatos hírszolgáltatást biztosít, továbbá hírháttér- és magazinműsorokat sugároz. Az alkotóknak tematikában a BBC, a brit közszolgálati aktuális csatorna, míg a napi adásszerkezetben az amerikai CNN televízió műsorszerkezete jelenti a mintát – írták.
A közleményben újdonságként említették, hogy az M1 éjszakai adásának zárásaként egy új, angol nyelvű híradó jelentkezik majd. Azzal, hogy a digitális átállás révén mindenki számára fogható Magyarországon – az M1-hez hasonlóan – a Duna TV adása, megteremtődött annak lehetősége, hogy a Duna TV, amelyet korábban Európa legjobb kulturális televíziójává is választottak, a továbbiakban nemzeti főadóként tegyen eleget a törvény által előírt közszolgálati követelményeknek, társadalmi, nézői elvárásoknak – olvasható a vezérigazgatói közleményben.
Ennek megfelelően a Duna TV az egész Kárpát-medencei magyarságnak lesz képes teljes, közszolgálati, kulturális és szórakoztató tartalmat sugározni. A tájékoztatás szerint a közszolgálati tartalom mellett a Duna TV adásai közt megtalálhatók lesznek a közönség által kedvelt szórakoztató műsorok is. Itt lesznek láthatók mások mellett a Magyarország szeretlek!, a Fábry, a Szálka, a Ridikül, a Maradj talpon!, a Hacktion, a Fapad című sorozatok és a Gasztroangyal, a Családbarát, az On the spot, illetve Bábel is.
Székelyhon.ro

2015. január 6.

Betörtek a gyergyószentmiklósi Szent István-templomba
Inkább erkölcsi, mint anyagi kárt okozott az az ismeretlen elkövető, aki vízkereszt ünnepére virradóan betört a gyergyószentmiklósi Szent István római katolikus templomba. A plébános jelzésként tekint a történtekre: mihamarabb megfigyelő kamerát kell szereltetni a templomba.
Nyilvánvalóan csakis pénzlopás volt a szándéka annak a betörőnek, aki keddre virradóan betört a Szent István-templomba. Erre utal, hogy mindössze a Szent Antal-persely tartalma hiányzott, más tárgyat nem tulajdonított el az elkövető.
A bűntettet reggel hétkor észlelte a sekrestyés, és azonnal értesítette Keresztes Zoltán plébánost, aki kihívta a rendőrséget. A helyszíni vizsgálat megállapította, a betörő a sekrestye ajtaját befeszítve hatolt be a templomba. Feltörte a sekrestyében található szekrényt, de itt nem talált pénzt. Kivett onnan egy vasból készült gyertyatartót, amivel leütötte a templom bejáratánál elhelyezett Szent Antal-perselyt, kivette belőle a pénzt és távozott. Hogy csak a pénz kellett neki, egyértelmű, hiszen semmilyen más tárgyat nem vitt magával, pedig a különböző kegytárgyakon kívül például egy laptop meg videoprojektor is hozzáférhető volt.
Amint azt Keresztes Zoltán plébános elmondta, a zsákmány nem lehetett jelentős összeg, mert a hívek adományait tartalmazó perselyt pár nappal korábban ürítették ki. Becslése szerint a templomot ért kár nem haladja meg a száz lejt, és ebben a feltört ajtó javítási költségei is benne vannak.
Gheorghe Filip rendőrségi szóvivő közölte, a nyomozók elvégezték azokat a vizsgálatokat, amelyek az ilyen bűntények során szokásosak, és elindult a nyomozás ismeretlen tettes ellen.
Keresztes Zoltán úgy véli, ez a betörés intő jel, amely arra figyelmeztet, hogy komolyabban oda kell figyelniük a templom biztonságára. Tervben volt, hogy 2015-ben megfigyelő kamerarendszert építenek ki a templomban. A mostani eset jelzi, ezt minél hamarabb meg kell tenniük.
Ha magában a templomban nem is okozott nagyobb értékű kárt, a betörő mégis tönkretett valamit, ami nem kis munka árán valósult meg, és elmondható, hogy komoly szellemi értéket képvisel. A bejárat közelében állt Kari Beáta origami technikával készült Szent István-templom makettje. A mintegy harmincezer darab hajtogatott papír-elemből készült alkotást szeptembertől decemberig építette az alkotó, most pedig az bűncselekményt elkövető ismeretlen egyszerűen betörte a tetejét, valószínűleg ott is pénzt keresve. „Három hónapig dolgoztam a templomon, csaknem minden szabadidőmet erre áldoztam, el sem tudom képzelni, hogy ki és miért tette tönkre. Lehet azt hitték arany van benne? Nem láttam még, hogy milyen kár érte, de nagyon remélem, hogy helyre tudom hozni. még egy ilyent újra nem tudnék csinálni” – mondta Kari Beáta.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

2015. január 6.

Itt életre szól a nevelés (Negyven év az oltszemi Mikó-kastélyban)
Szünetre csengetnek. Az oltszemi Mikó-kastély udvara megtelik jókedvű gyermekekkel, kicsikkel és nagyokkal. Éppen úgy, mint bármelyik iskolában. Aztán vége az óráknak, és a gyermekek nem mennek haza sem délután, sem este, a kilencvennégyből ötvenhatan soha, a többiek csak a vakációkban, esetleg havonta vagy egy-két hétvégén.
A bentlakásos speciális iskolában és az ugyanott működő gyermekvédelmi központban a gyermekek nevelőikkel együtt tudatában vannak annak, hogy nincs messze az idő, amikor el kell hagyniuk a közös otthont. Nemcsak arról van szó, hogy az iskola befejeztével a fiataloknak menniük kell, ha van hová, ha nincs, hanem hamarosan költözik az intézmény is, amely negyven esztendővel ezelőtt nyitotta meg kapuját a hidvégi gróf Mikó Miklós által 1827-ben építtetett kastélyban
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. január 6.

Belföldi hírek
Újból dermesztő hideg jön
Az Országos Meteorológiai Intézet tegnapi közlése szerint újból kimondottan hideg időre számíthatunk a mai naptól kezdődően egészen péntek délelőttig. Az intézet szerint a hőmérséklet főképp éjszaka és hajnalban elérheti a mínusz 15 Celsius-fokot, helyenként pedig akár -25 Celsius-fokos hidegre is számítani lehet.
Napközben sem lesz sokkal jobb a helyzet, az átlaghőmérséklet várhatóan -10 Celsius-fok körüli lesz. A szakemberek szerint egy Északkelet-Európából érkező hideg levegőtömeg okozza a lehűlést. A fagyos időjáráshoz erős széllökések is társulnak, amelyek a román alföldön, Dobrudzsában és Moldvában elérhetik a 65 kilométeres óránkénti sebességet. Tegnap egyébként több moldvai megyében a havazás és az erős szél fennakadásokat okozott a közlekedésben, több megyei utat a hatóságok le is zártak a forgalom előtt. A meteorológusok szerint az ítéletidő várhatóan jövő hétfőre elvonul, és az évszakban átlagosnak mondható hőmérsékletekre lehet számítani. Kiosztotta  az RMDSZ-t Frunda
Frunda György, Victor Ponta miniszterelnök tiszteletbeli kisebbségügyi tanácsosa szerint az ellenzékbe vonulással az RMDSZ olyan eszközöket veszített el, amelyekkel támogatni tudta volna a magyar közösséget. Frunda szerint ezzel a lépéssel elveszett az az esély, hogy a szövetség törvénytervezetei támogatására román pártok szövetségét is megszerezze, és azon adminisztratív eszközei sincsenek már meg, amelyek révén támogathatta a magyar közösséget. A korábbi szenátor szerint a romániai magyarok céljai 1918 óta változatlanok: egyenrangú állampolgárok kívánnak lenni, nem akarnak diszkrimináció áldozatává válni, tiszteletet kérnek, és hogy ők is tiszteljék a románokat és a román államot. Frunda úgy véli, az RMDSZ vezetői megpróbálják újjáépíteni a szervezetet, miután annak népszerűsége folyamatosan csökkent – Kelemen Hunor kapta a legkevesebb voksot az összes eddigi magyar államfőjelölt közül, és most ül a legkevesebb RMDSZ-es honatya az EP-ben és a román törvényhozásban.
Háborgó forradalmárok
Mintegy kétszáz forradalmár vonult tegnap a bukaresti Victoria-palota elé, a kormány által a múlt év végén elfogadott sürgősségi rendeletnek az eltörlését kérték, amely új forradalmári igazolványok kiváltására kötelezné őket. A tiltakozás alatt az egyik forradalmár a helyszínre kirendelt csendőrökkel összetűzésbe került. Az utcára vonult tiltakozók elsősorban Victor Ponta miniszterelnökkel akartak beszélni, összesen öt percet, de erre nem kaptak lehetőséget, mindössze egy tanácsadóval tudtak szóba állni. Többen azzal fenyegetőztek, hogy éhségsztrájkba kezdenek. A kormányfő a tiltakozást követően arra szólította fel a kabinet belső ellenőrző szervét, hogy vizsgálják felül a forradalmárokért felelős államtitkárság tevékenységét 1990-ig visszamenőleg, főképp azt, hogy miként történt a forradalmári igazolványok kibocsátása. A forradalmárok által vitatott jogszabály egyébként olyan köelezettséget vezet be, miszerint az igazolványt igénylőknek bizonyítaniuk kell, hogy meghatározó szerepet töltöttek be az 1989-es eseményekben. Amennyiben nem kapják kézhez az új bizonylatot, elveszíthetik juttatásaikat.
Román matróz halt meg Líbiában
Két áldozata van annak a támadásnak, amelyet egy líbiai vadászgép hajtott végre egy libériai zászló alatt hajózó, görög cég által üzemeltetett olajszállító hajó ellen, amelyen két román állampolgár is szolgálatot teljesített, apa és fia. Sajtóértesülések szerint az egyik áldozat az ifjabb román matróz, a másik pedig egy görög állampolgárságú. Az Araevo olajszállítót Derna kikötője közelében támadta meg a vadászgép, miután – a líbiai hadsereg közlése szerint – nem válaszolt a felszólításra, egy konfliktuszónának tekintett tengerrészre hajózott be, és gyanítható volt, hogy iszlamista fegyvereseket szállít Dernába. A polgárháború sújtotta ország nemzetközileg elismert kormánya egyébként korábban figyelmeztetett minden vízi járművet: ne kössenek ki előzetes engedély nélkül. A hajó a támadást követően folytatta útját a görögországi Pireus kikötője irányába. Az elhunyt román állampolgár hazaszállításáról az athéni román nagykövetség gondoskodik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. január 6.

Kézdiszéken csökkent a születések száma
Az elmúlt esztendőben a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal anyakönyvi irodájában 478 újszülöttet, 232 elhalálozást és 84 házasságkötést vettek nyilvántartásba – tudtuk meg Kovács Mária irodavezetőtől, aki arról is tájékoztatott, hogy 2013-hoz viszonyítva hetvenöttel csökkent az újszülöttek száma, tavalyelőtt 553-an születtek.
A válásokról nincs pontos kimutatás az anyakönyvvezetőnél. A születések száma egyébként azért ilyen magas, mert a Kézdiszéken világra jött babákat a városházán veszik nyilvántartásba, az anyakönyvvezető állítása szerint a kismamák negyede kézdivásárhelyi, egyharmaduk viszont sepsiszentgyörgyi.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. január 6.

Szórványgondnoki program Szapáryfalván
A Szórvány Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap támogatásával lezárta az elmúlt év őszén indított szórványgondnoki szolgálatot Szapáryfalván. Ez immár a második szórványgondnok program volt a Kárpát-medencében, az első az Arad megyei Szentpál településen működött 2013-ban. A kérdésre, hogy mit is csinál egy szórványgondnok, röviden így összegeznénk a választ: a szórványgondnok azon dolgozik, hogy újra működjön, újra életképes legyen a falu magyar közössége, pótolja mindazt, amit az intézmények hiánya okoz. Ezen célokat szem előtt tartva kerültek megszervezésre idén is a különféle események.
A szapáryfalvi szórványgondnok program keretében december 6-án, Madaras Andrea irányításával, Télapó-váró barkácsklubot szerveztek óvodások és kisiskolások számára. A műhelyeket önkéntes fiatalok és anyukák vezették, ahol a gyerekek karácsonyi díszeket, üdvözlőlapokat készítettek.
A helybéliek örömmel fogadták az eseményt, hiszen régóta nem volt ilyen jellegű, szervezett és irányított tevékenység a szapáryfalvi magyar gyerekek számára.
A karácsony előtti utolsó szombaton ajándékot kaptak a szapáryfalviak: Éder Enikő színművésznő Különjárat c. előadóestjét. A szerte a világban sok helyen bemutatott műsor egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató, miközben a dalok röpítenek, a versek harmóniát sugallnak és figyelmeztetnek is egyszerre: utasok vagyunk mindannyian, Tamási Áronunk örök igazságával valljuk, valahol otthon kell lennünk benne. A szép számú közönség annyira átélte az előadást, hogy a ráadás után sem akaródzott elmenni, még hosszan beszélgettek a művésznővel, illetve egymással. A helyi szervezők pedig a terülj asztallal a végén szó szerint bemutatták, hogy a faluban a karácsony előtti szombat a disznóvágások ideje. A napi szorgoskodás után volt nagyon szép és megnyugtató a nagyfokú érdeklődés.
Ugyancsak a szórványgondnoki programnak köszönhetően elkészült egy szapáryfalvi falunaptár is, amely tartalmazza a falu emlékezetes mozzanatait, feleleveníti a falu múltját, ünnepeit, szokásait és nem utolsósorban a falu embereit, a közösséget. A kezdeményezők úgy gondolják, hogy a megszokott rendeltetésén túl nagyon fontos szerepe van egy ilyen naptárnak, hiszen a település virágzó múltjából erőt és ötleteket is meríthet a mai magyar közösség.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2015. január 6.

Nem hirdettek ítéletet Nagy Zsolt perében
Január 21-re halasztotta az ítélethirdetést a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék a stratégiai privatizációkról szóló perben, jóllehet mára jogerős döntést ígért.
Az ügyben Codruţ Şeres és Nagy Zsolt volt minisztereket hat-, illetve ötéves szabadságvesztésre ítélték alapfokon, az ügyészség azonban maximális büntetést kért. Legutóbb december 19-én volt tárgyalás a perben, amikor az öttagú bírói testület meghallgatta a záróbeszédeket, valamint utoljára szót adott a vádlottaknak is. Ugyanakkor a legfelső bíróság január 5-re tűzte ki az ítélethirdetés napját.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. január 6.

Adományok, alapítványok és ösztöndíjak a nagyenyedi Bethlen-kollégium történetében
Bethlen Gábor fejedelem halálának 385. évfordulója arra is alkalmat nyújt, hogy keretbe foglaljuk, s általános képét adjuk annak a sokrétű anyagi és szellemi támogatásnak, amelyben az enyedi kollégium részesült az évszázadok során, s amely által – Áprily szavaival élve – „az újrakezdés vakmerő reménye legyőzte itt az ostromló halált”. Mert voltak boldog idők az intézmény életében, de volt része nem kevés áldatlan, meg nem érdemelt csapásban is hosszú élete során. Az alapító fejedelem példájára mindig akadtak olyanok, akiknek szívügye volt az erdélyi magyar társadalom megmaradása, fejlődése és talpraállása. Ez a kollégium a mindenkori erdélyi magyar szolidaritásnak, önzetlen összefogásnak konkrét példája volt, s a továbbiakban is annak kell maradnia.
Bölcs fejedelmünk és iskolaalapítónk az Úrnak 1629., uralkodásának 16. évében, egészségi állapotának hanyatlása következtében elérkezettnek látta az időt arra, hogy rendezze végre rendkívül gazdag fejedelmi vagyonát. Az eljárás módozatait azon évben összeállított végrendeletében határozza meg, amelynek hitelességét testvéröccse, Bethlen István, valamint Kovácsoczy István kancellárius és Márkosfalvi Márton titkár kézaláírásával erősíti meg. Sajnálatos módon, manapság az eredeti példány ismeretlen. Az okmány második része 1827-ben jelent meg nyomtatásban Bécsben, míg első részét a Pesty Frigyes által szerkesztett temesvári Delejtű 1861-es évfolyama hozza nyilvánosságra. Utólag Kolozsváron, az Erdélyi Híradó hasábjain is napvilágot lát, ahonnan 1878-ban Koncz József marosvásárhelyi tanár gondozásában különnyomatként jelenik meg. Az első rész a fejedelem államférfiúi bölcsességére, gondolkodásmódjára, vallásosságára, politikai tisztánlátására derít fényt, míg a második a gazdag alapítványok halmazát foglalja magába. Így adakozik több ezer forinttal a gyulafehérvári kollégium számára, valamint a kassai, kolozsvári, váradi, debreceni, szatmárnémeti, marosvásárhelyi, nagybányai, dési iskolák számára. Úgyszintén a kollégiumnak adományozza a tokaji hegyen lévő Hétszőlő nevű területet, valamint Enyeden s ennek környékén lévő gazdag birtokokat is.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. január 6.

Kiállítás és albumbemutató a Minerva-házban
Wagner Péter építész Kalotaszeg 1970–2014 című grafikai kiállítása nyílik meg január 7-én, szerdán délután 5 órakor a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám).
Az egybegyűlteket Tibori Szabó Zoltán, az egyesület elnöke köszönti; a tárlatot Murádin Katalin építész nyitja meg, majd Wagner Péter Kalotaszeg című grafikai albumát Derzsi Ákos, a nagyváradi Europrint Könyvkiadó igazgatója mutatja be.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. január 6.

Letölthető Word dokumentum (DOCX)

Nevekbol köszönnek
Magyar nyomok a Budzsákban

Sántha Attila


Nemrég közölt tanulmányomban, mely azt próbálta meghatározni, hol is volt a székelyek legendás Campo Chigla nevu lakóhelye Attila hun király halála után, arra jutottam, hogy a helynevet nem Csiglának kell olvasni, hanem észak-olaszosan Kilyiának, Kiliának. Azt is bizonyítottam, hogy ez a mai Duna-deltai Chilia város fölött északra elterülo részt, az úgynevezett Budzsákot födi. Ezek után nézzük, maradtak-e okleveles és helynévi nyomai az ottani feltételezett magyarságnak, székelységnek.
Budzsáknak (románul Bugeac) nevezik a történelmi Besszarábia déli részét a Duna-delta fölött, amelynek területe ma két ország, Moldova és Ukrajna között oszlik meg. Nadányi János 1663-ban kiadott Florus Hungaricus-ában azt állítja, nagyon határozottan, hogy hun-utódok élnek az o korában Galacnál. Mint látni fogjuk, ezt elsosorban Galac szomszédságára, a Pruton túli részekre érthette.
Kiliai magyar halászok 1484-ben
A törökök 1484-ben elfoglalják Kilia városát, és elso dolguk, hogy reglementálják a környéken folyó halászatot. Ekkor kiadnak egy szabályzatot, amelyben név szerint említik azokat a személyeket, akik halászhatnak a Duna-delta, illetve a környékbeli tavak vizeiben. A felsorolt tizenkilenc halász között öt olyan van, aki mellett a magyar jelzo szerepel: Andryas ungurul, Lasv (László), Tomas (Tamás), Dzsorcsu (György) és Blas (Balázs). Emellett a neve alapján mindenképp magyar Tuni Istfan (István), mint ahogy a román szakirodalom is joggal megjegyzi. Ugyanakkor a többi név között is van olyan, amelyik inkább magyar, mint román: Pop inkább takarja a magyar Papot, mint a román Popát, Buny inkább jön a magyar Búnyi - Búnya nevu településrol való - névbol, mint a román Buneaból. Eldönthetetlen, hogy a Kozman név milyen nemzetséget takar.Andru?, Giurgiulesti, Balintesti, Farceni, Barta, Kartal. [.]
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2015. január 6.

Hírszerzők a szekrényben
A nagy ünnepi hangulat – a változás 25. évfordulója és Klaus Johannis elnökké ütése – közepette a szenátus EGYÖNTETŰEN elfogadta a Nagy Testvér-törvényt, vagyis azt, hogy jóváhagyás nélkül kalandozhatnak a román hírszerzők minden polgár számítógépében. Ahogy az újságírók mondták: a kékszemű fiúk már a szekrényből figyelnek! Oroszország és Kína után – ha az új elnök aláírja – Romániának is lesz ilyen törvénye. Annak ellenére, hogy a civil társadalom tiltakozása miatt egyszer ezt már visszavonták.
Csakhogy az „éles szeműek” nem hagyták magukat. Tudjuk, hogy eddig is figyelték a polgárokat, végigkajtatták a kalkulátorokat, de legalább nem jogszerűen tették, csak úgy, suttyomban. Előhozakodva azzal, hogy az ország, sőt minden NATO-ország kibernetikai biztonságáért van szükség erre, újból és újból a törvényhozás elé vitték a jogszabály tervezetét. Pedig ezzel nem a biztonság, hanem a bizonytalanság nő, hiszen manapság a szakmunkák többsége és a magánélet jelentős része a számítógépeken tárolódik, zajlik, a hírszerzők így kényük-kedvük szerint használhatják, s amint a romániai helyzetet ismerjük, használni is fogják. Honatyáink azonban fittyet hánytak erre a veszélyre, jó katonák módjára voksoltak. Így a SRI munkatársai gátlástalanul belegyalogolhatnak szakmai és magánéletünkbe, sőt, kiteregethetik azt.
A mindennapi élet nem egyszer bebizonyította, hogy a SRI berkeiben az erdélyi magyarságot veszélytényezőnek tartják, ellenőrzik is minden lépését hatalmas hévvel. Úgymond terroristák vagyunk. S mivel egyelőre más ilyenfajta nincs az országban, hát bennünket fognak még nagyobb lendülettel figyelni, ügyelni.
Persze, időközben Klaus Johannist is tesztelik. Mert az ő névjegyére is szükség van, hogy a törvény életbe lépjen. Ha változtatás nélkül aláírja a jogszabályt, akkor az őt eddig támogató civiltársadalom szidalmait zúdítja a nyakába, ha a parlamenthez visszaküldi módosításért, akkor a törvényt kezdeményezők felhördülnek, hogy az ország biztonságát veszélyezteti.
Azt értem, hogy a jelenlegi hatalomnak ez volt a célja, csak azt nem, hogy hol volt az ellenzék, köztük a mi fiaink, lányaink? Miért szavaztak meg egy ilyen törvényt? Negyedszázad elteltével csak nem vágyták megint a lakásukba beengedett kancsal szemeket?
Román Győző
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2015. január 6.

Végső búcsút vettek Kordics Imrétől
Hétfőn koradélután kísérték utolsó útjára a nagyváradi Rulikowski temető Steinberger kápolnájából Kordics Imre jeles helytörténészt, műemlékvédőt.
Kordics Imre az elmúlt évtizedekben elkötelezett műemlékvédőként, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Társaság tagjaként végzett munkájával, helytörténeti, műemlék- és emlékhelyvédő publikációival szerzett magának megbecsülést a nagyváradi, a Bihar megyei és a partiumi magyar közösség körében. A mindössze hatvankét éves korában elhunyt Kordics Imrét családja, rokonsága mellett elkísérték utolsó útjára munkatársai, tisztelői, és a helyi közélet képviselői is. Az elhunyt koporsója mellett a gyászbeszédet Gyenge Béla kanonok mondta el, aki Szent János evangéliumának 19 fejezetéből olvasta fel a Jézus keresztre feszítéséről szóló részt, majd egy 1922-ben történt régészeti világszenzációt idézett, amikor angol régészek megtalálták Tutanhamon egyiptomi fáraó több mint háromezer éves sírját, és abban egy megfeketedett búzaszemekkel teli edényt is találtak. Mivel nem tudták mi legyen az edény tartalmával, az egyik tudósnak az az ötlete támadt, hogy vessék el a búzákat, és az elvetett több ezer éves búzaszemek kicsíráztak. „Ha ez történt egy egyszerű búzaszemmel, akkor mennyivel inkább meg kell őriznie életképességét az embernek. Bármeddig is pihenjen a földben, a sírjában, egy napon dicsőséges, új életre támad. Biztosítékunk erre elsősorban nem az említett búzaszem. Ha csak rációval gondolkoznánk, már ez is arra kellene késztessen bennünket, hogy higgyünk az örök életben és a feltámadásban. De nekünk nem ez bizonyít elsősorban, hanem Jézus Krisztus, az Isten fia, aki biztosított bennünket abban, hogy aki benne hisz, ha meghal is, élni fog” - fogalmazott a kanonok.
Búcsú
„Íme, a keresztény ember így gyászol: fáj neki az eltávozott rokon, de nem esik kétségbe, mert hisz abban a Jézus Krisztusban, aki szintén meghalt, három napon át a sírban volt, de harmadnapra feltámadt. Ez annyira vigasztaló számunkra, hogy egész életünkben éltet bennünket, ez a vigasz odavezet Jézus Krisztushoz bennünket, hogy higgyünk benne feltétel nélkül” - folytatta gyászbeszédét Gyenge Béla, aki a továbbiakban elmondta: „Itt állunk most Imre testvérünk koporsója mellett, és ismerve az ő életét, mi is reméljük azt, hogy a mindenható Isten magához veszi az örök boldogságba, amelyben bizonyára ő is hitt. És Jézus nem engedi elveszni azokat, akik benne hisznek. Mi, akik eljöttünk, hogy őt elkísérjük a végső útján, imádkozunk érte, hiszen ez a legnagyobb cselekedet, amit tehetünk érte, hogy imádkozzunk az ő lelke üdvéért.” A gyászszertartás vezetője végezetül elmondta: Kordics Imre „1953. január 22-én született Nagyváradon. Az élet, amit Isten neki adott, azt mondanánk nem hosszú, de mégis, ha az az élet teljes lett, akkor annak az életnek annyi az ideje, amennyit az Isten adott. És ez az az idő, amivel mi meg kell hogy elégedjünk, mert csak akkor vesz Isten magához, amikor az életünk beteljesedik. Úgy látszik, az ő élete beteljesedett, és a beteljesedett élet bezáródik itt a Földön, és odaát a Jóistennél nyílik ki.” A gyászbeszéd elhangzása után a mintegy hatvan fős gyászmenet elindult a Steinberger kápolnától a sírhoz, ahol végső nyugalomba helyezték Kordics Imrét.
Pap István
erdon.ro

2015. január 6.

Búcsú Kordics Imrétől
Már rég tudtuk, hogy közeleg az elkerülhetetlen vég, hisz régóta szenvedett súlyos betegségétől. Mégis mindenkit szíven ütött. Nagyon nehéz elbúcsúzni egy baráttól. De Ő több volt, mint egy jó barát.
Éveken keresztül együtt jártuk Bihar megye településeit, közösen Borbély Gáborral, felmérni épített örökségünket, emlékműveinket, emlékhelyeinket. Imre határozta meg a stílusokat, Gábor végezte a felmérést, én a leírást és összesítést. Nélkülük nem jelenhetett volna meg a könyvem, Épített örökségünk Bihar megyében.
Mindig alaposan felkészülve ment ki terepmunkát végezni. Legelőször Ő ismertette, napilapokon keresztül, épített örökségünk gyöngyszemeit, műemlék templomainkat, kastélyokat, kúriákat. Elkötelezett műemlékvédő volt. Szívén viselte és állandóan nyomon követte műemlékeink és emlékműveink sorsát. Állandóan figyelmeztetett pusztuló értékeinkről, bemutatva fényképeken keresztül. Felhívta a figyelmet még a legapróbb részletekre is, mint egy pusztuló szobor, egy fríz, egy oszlopfő, egy zászlótartó.
Kordics Imre 1953-ban született Nagyváradon. Itt tanult, és itt élte le egész életét. Érdeklődése múltunk pusztuló értékei, már-már feledésbe merülő személyiségei iránt a letűnt század 80-as éveiben körvonalazódott. Az elsők között ismerte fel, hogy a váradolaszi temető pusztulása, nemcsak egy temető felszámolását jelenti, hanem két évszázad (1779–1980) történelme tűnik el. Fényképezőgéppel a szatyrában settenkedett a bokrokkal, cserjékkel benőtt sírhantok, kápolnák között, hogy megörökítse a történeti üzenettel is bíró temetőművészeti értékeket. Az anyag egy része 1998-ban, kötetben is megjelent: Sírok, sírjelek a Várad-Olaszi temetőben. Mementó ez a könyv, egyben rekviem is egy temetőért. Talán több is, figyelmeztető: Várad lakosságának két évszázados tükre, alig két évtized alatt semmisült meg! Az utolsó négy évben ugyanezt a kutató és felmérő munkát végezte a Rulikowski temetőben. Ennek anyagát 80 százalékban meg is írta, de már nem tudta befejezni.
Kordics Imre segítségével 1998. március 15-én a Várad-rogériuszi református templom előtti téren új 1848-as emlékhely született, a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján. 1997-től oszlopos tagja volt a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságnak. Óriási helytörténeti kutatómunkát végzett, számos előadást tartott különböző konferenciákon. Írásai a Bihari Naplóban, Erdélyi Naplóban, Harangszóban, Magyar Közéletben, Református Kalendáriumban, Partiumban és a Partiumi Füzetek gyűjteményes összeállításaiban jelentek meg. Figyelemre méltó írásokat közölt az ippi és érkeserűi Fráter családról, kastélyaikról, udvarházaikról, Verebélyi Mazsó Imre regénybe illő katonai karrierjéről, a Hoványi család életéről. Dolgozatait a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság által kiírt pályázatokon is díjazták. Rendszeres tagja volt a dolgozatokat elbíráló bizottságnak.
Sokrétű munkássága elismeréséül számos díszoklevelet és díjat kapott. 2005-ben, a helytörténeti munkában, történelmi örökségünk megóvásában, a honismereti nevelésben elért kimagasló eredményeiért Fényes Elek-díjban részesítették.
Sajnos, Nagyvárad jelentősebb utcanevei 1940–1944 között /Partiumi Füzetek/című kötetének megjelenését, amely most van a nyomdában, már nem érhette meg. 2015. január 1-jén, nulla óra 30 perckor, súlyos fájdalmak között, itt hagyott minket. Nagy vesztesség ez a történész és a műemlékvédő társadalomnak, de magyar közösségünknek is. Emlékét megőrizzük. Drága Imre barátom, pihenésed legyen csendes, nyugodjál békében.
Dukrét Géza
Kordics Imre Nagyvárad, 1953. jan. 22. - Nagyvárad, 2015. jan. 1.
erdon.ro

2015. január 6.

Cenzusbotrány
Vaskos botrány körvonalazódik a Moldovai Köztársaságban a 2014 májusában végzett népszámlálás körül, ami a 2011-es romániai cenzust övező visszásságok ismeretében számos tanulságot hordoz.
Meghökkentőek a chişinăui statisztikai hivatal által a napokban közzétett előzetes eredmények: tíz év alatt egymillió fővel, 2,9 millióra csökkent a volt szovjet tagköztársaság lélekszáma, közülük pedig 329 ezren külföldön élnek. Holott köztudott, hogy a kenyerüket Oroszországban vagy valamelyik EU-s országban kereső moldovaiak száma alulról súrolja az egymilliót.
Ehhez képest a Pruton túli média azt tálalta szenzációként, hogy a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítva lényegesen csökkent a magukat moldovainak és orosznak vallók száma, miközben húsz százalékkal megugrott azoknak az aránya, akik a románt jelölték be nemzetiségükként. Hab a tortán, hogy a chişinăui statisztikai hivatal bejelentette: bűnvádi feljelentést tesz, mivel nem hozott nyilvánosságra a lakosság nemzetiségére vonatkozó adatokat, erről az intézet logóját felhasználva ismeretlenek küldtek ki álközleményt, a sajtó pedig ráharapott.
Sokan szándékos kiszivárogtatásra gyanakszanak, amely az EU felé kacsingató, de hagyományaiban és kultúrájában ezer szállal Moszkvához kötődő országban végbemenő társadalmi változásokra hivatott felkészíteni a közvéleményt.
A Bukarest részéről megnyilvánuló egyesülési szándék közepette komoly politikai üzenetet hordoz, ha a szomszédos országban nő a fogadókészség a nagy román törekvések iránt, és mindezt ráadásul nemcsak a román hatóságok által kiállított útlevél jelképezi. A tavalyi parlamenti választások nyomán újabb koalíciós kormányzásra készülő Nyugat-barát moldovai pártok mindig hídfőként tekintettek Romániára rögös európai útjukon, ám igyekeztek megtartani a tisztes távolságot is az „anyaország” sokszor erőltetettnek tűnő közeledésével szemben.
Nem kizárt, a népszámlálási adatokat is eme szempontnak vetik alá. Történt már ilyen: Románia mesterségesen duzzasztotta húszmillió fölé a lakosság számát a 2011-es cenzus során, amikor sok esetben a számlálóbiztosok kénye-kedve szerint rögzítették a nemzeti és vallási hovatartozásra vonatkozó adatokat.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2015. január 6.

A provincializmus kritikája Kolozsváron
Bár az utolsó pillanatban változott a szereposztás, mégis megtartják Az öreg hölgy látogatása című Friedrich Dürrenmatt-darab bemutatóját Tompa Gábor rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színházban szerda este.
Az öreg hölgy látogatása című Friedrich Dürrenmatt-darabot mutatja be idén először a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A szerdai előadást annak ellenére sem halasztják el, hogy utolsó pillanatban objektív okokból megváltoztatták a szereposztást – jelentette be hétfői sajtótájékoztatóján Tompa Gábor színházigazgató, a produkció rendezője. A férfi főszerepet Boér Ferenc helyett Orbán Attila játssza, az eredetileg általa játszott tanár szerepét pedig Viola Gábor veszi át.
Hozzáfűzte, emiatt nem tekintik teljes értékű bemutatónak az előadást, csak amolyan „work in progress” jellegű előadásnak. Emiatt közönség türelmét kérik, akik viszont így betekintést nyerhetnek a próbafolyamatokba. A rendező, Tompa Gábor kifejtette: Az öreg hölgy látogatása társadalmi szatíra, amelyet maga a szerző tragikomédiának nevezett, tulajdonképpen a provincializmust, a kisstílű korrupciót parodizálja. Az előadásnak egyelőre egy nyers formáját láthatja a közönség.
A színházigazgató ugyanakkor elmondta: az év végére elapadó költségvetési források miatt a jelmezeket „second hand” ruhaüzletekből szerezték be, de ez végül jól sült el. Carmencita Brojboju jelmeztervező elmondta: órákat töltött a sarki turkálóban, amíg megtalálta a megfelelő öltözékeket a szereplőknek, ez olyan jól sikerült, hogy csak egy-két esetben kellett apróbb átalakításokat eszközölni a ruhadarabokon.
Hozzáfűzte: a másodkézből származó öltözéknek köszönhetően még hitelesebbek lesznek a könnyen korrumpálható kisvárosi szereplők, szerinte ugyanis Güllen városkájának közössége egyfajta „second hand-társadalom”.
A darab koreográfiáját Bodor Johanna jegyzi, aki kolozsvári születésű, 1985-ben települt ki Magyarországra. Az előadásnak ugyanakkor saját zenéje is van, amelyet Vasile Şirli zeneszerző komponált. Şirli szerint „zajok és zenei gondolatok elegye az előadás zenéje”.
Visky András dramaturg ugyanakkor elmondta: a darab szövegéből elég sokat kivágtak, elsősorban a moralizáló részeket, ugyanis inkább egzisztencialista megközelítését választották Dürrenmatt alkotásának. Hozzáfűzte, a darab ma is aktuális, hiszen a szereplők nem anyagilag, hanem lelkileg szegények: hiányzik belőlük a szolidaritás, amely korunk társadalmát is jellemzi. A Dürrenmatt-darab szerdán este hét órától a nagy színpadon kerül bemutatásra.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

2015. január 6.

Tudatosan sorvasztott megyék
A jövedelemadóból származó pénzek 2015-ben érvényes visszaosztási módja a közepes nagyságú megyéket sújtja azért, hogy azok ne lehessenek alternatívái a már most kijelöl, de hivatalosan még nem létező régióközpontoknak - állítja Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő az idei költségvetési törvény vonatkozó kitételéről.
Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő keddi nagyváradi évértékelő sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy eddig a helyi önkormányzatok háromféle módon kaptak pénzt a jövedelemadóból befolyó összegekből: a pénznek egy része eleve az önkormányzatoknál maradt, egy másik részét a megyei tanácstól kapták, a harmadik részt pedig újraosztás útján 80-20 százalékban a közpénzügyi hivataltól, valamint szintén a megyei tanácstól kapták meg főként helyi projektek finanszírozására. A 2015. évi költségvetés ezt a harmadik bevételi forrást eltörölte, és helyette a területi adminisztratív egységeknek egy bevételi határértéket szabott meg, és ha a területi adminisztratív egység bevétele meghaladja a megszabott értéket, akkor nem kap támogatást, ha pedig nem éri el, akkor az állam kiegészíti a bevételeit a felső határban megszabott összegig. Szabó Ödön elmondta, hogy a községek megszabott bevételi határértéke másfél millió lej, a városoké hatmillió lej, a megyei jogú városoké húszmillió lej, a megyei jogú megyeszékhelyeké ötvenmillió lej, a megyéké pedig nyolcvan millió lej. Mivel Nagyvárad bevétele 2013-ban 244 millió lej volt, ezért egy vasat sem fog kapni, és Bihar megye is megközelíti a 80 millió lejt, de más számítások szerint a meg is haladja ezt az összeget, így feltehetőleg idén Bihar sem kap semmit a visszaosztásból. A politikus kifejtette, hogy ez a kitétel számos szempontból aggályos: nem motiválja az adminisztratív területi egységeket, hogy minél hatékonyabban gyűjtsék be az adókat, a támogatáspolitika szempontjából nem veszi figyelembe a helyi sajátosságokat, ugyanakkor ellentmond a decentralizáció elvének, hiszen az idén mindenkinek Bukarestbe kell pénzért mennie. Szabó kifejtette, hogy a megyei tanácsok egyik feladata a megye fejlesztése, csakhogy ezzel az intézkedéssel éppen azt az eszközt veszik ki ezeknek a testületeknek a kezéből amellyel e hatáskörüket el tudnák látni. Ráadásul a törvény egy már megszerzett jogától fosztja meg a megyei tanácsokat, attól a jogtól, hogy támogassák a megyében történő, zajló projekteket. Ez a kitétel továbbá azt feltételezi, hogy ebben az évben minden egyes területi adminisztratív egység uniós finanszírozását a központból, Bukarestből fogják irányítani, holott Szabó Ödön elmondása szerint a minisztériumok sok esetben saját EU-s projektjeiket sem tudják rendesen menedzselni, nem hogy a mintegy ötezer önkormányzat projektjeit képesek legyenek átlátni. Nem utolsósorban pedig ez a jogszabály hátrányosan érinti azokat a közepes nagyságú megyéket – Bihart, Aradot, Szebent, Brassót –, amelyek alternatívát jelenthetnek a már kiszemelt régióközpontokkal szemben, vagyis a kormány ezzel is minimálisra akarja csökkenteni az esélyét annak, hogy a már kiszemelteken kívül más megyék, és megyeszékhelyek régióközpontokká válhassanak. „Éppen akkor akadályozzák ezeket a megyéket a fejlődésben, amikor azok lendületet vennének” - fogalmazott Szabó Ödön, hozzátéve, hogy ennek a kitételnek az elfogadásával a legnagyobb megyék – Temes, Kolozs, Konstanca, Jász – sem kapnának pénzt, viszont ezek akkora megyék, hogy meg sem érzik majd ezt a bevételkiesést. Szabó Ödön megjegyezte továbbá, hogy a kifogásolt kitétel ellen egyedül az RMDSZ szavazott a parlamentben, az összes többi párt elfogadta azt.
Összegzés
Szabó Ödön tavalyi évi parlamenti tevékenységét összegezve elmondta: 2014-ben harminchét törvénytervezet kezdeményezésében vett részt, ezek között vannak olyanok, amelyeket el is fogadott a parlament, mint például azt a törvényt, mely mentesíti a nyugdíjasokat a nekik egy számítási hiba nyomán kiutalt összegek visszafizetésének kötelezettsége alól, illetve az a törvény is, amelyik kimondja, hogy az Alkotói Egyesületek Országos Szövetségének (ANUC) tagszervezetei által működtetett és általuk támogatásra jelölt kulturális folyóiratok fenntartását a kulturális minisztérium költségvetéséből minden évben minimum 4,5 millió lejjel kell finanszírozni. Szabó Ödön elmondta, hogy az elmúlt évben tíz kérdéssel fordult a különböző minisztériumokhoz, legutóbb a megyei közpénfelügyelőségek (ANAF) átszervezése kapcsán, ez utóbbira azonban az illetékes minisztériumtól még nem kapott választ. Ennek az átszervezésnek a kapcsán Szabó Ödön megjegyezte, hogy a megyék hatásköröket veszítenek el, ami a régiókon belüli tovább növeli a fejlődésbeli különbségeket a már kiszemelt, de hivatalosan még nem létező régióközpontok javára.
Polgárőrség
Magyarországi minta alapján romániai polgárőrség felállítását fogja kezdeményezni az idén Szabó Ödön. Mint mondta, a rendőrségnek, és magának az államnak nincs elegendő anyagi forrása ahhoz, hogy a kis falvakban is biztosítani tudja a rendőri jelenlétet, ezeken a településeken tehetne jó szolgálatot az önkéntes alapon megszerveződő polgárőrség. A politikus elárulta, hogy beszélt erről az ötletről a Bihar megyei rendőrség képviselőivel is, akik nagyon jónak találták ezt az elgondolást. Szabó Ödön hangsúlyozta, hogy az országban sok olyan térség van, ahova az állami rendfenntartó hatóságok nem érnek el, ami különösen az elöregedett lakosságú falvakban jelent nagy veszélyt. A polgárőrség az önkéntes tűzoltósághoz hasonló rendszerben működne, tette hozzá. Az önkéntesek nem hordanának lőfegyvert, és kiképzésüket a rendőrség látná el, illetve szolgálat teljesítésük során is szorosan együttműködnének a rendőrséggel. Szabó Ödön végül bejelentette, hogy ugyancsak ebben az évben akarja benyújtani azt a törvénytervezetet is, amely a romániai magyar közösség hivatalos napjává nyilvánítaná március 15-ét. Mint mondta, már több romániai nemzeti közösségnek van a román állam által elismert hivatalos ünnepnapja, és egy ilyen hivatalos elismerés járna a magyarság számára is. Hozzátette, hogy ennek konkrét hozadéka nem lenne, az elismerés csak szimbolikus jelentőséggel bír.
Pap István
erdon.ro

2015. január 6.

Ismét változtak a magyar helyesírás szabályai
A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága módosított néhány jelenlegi helyesírási szabályon. A várhatóan nemsokára megjelenő új szabálygyűjtemény alapján túl sok új dolgot nem kell majd megtanulni, főleg ha már bebifláztuk az eddigieket is – foglalta össze a változásokat a szeretlekmagyarország.hu.
Kötőjelek
A többszörösen összetett szavakat akkor is írhatjuk majd kötőjel nélkül, ha hat szótagnál hosszabbak. DE! Továbbra sem írhatjuk kötőjellel azokat az összetett szavakat, amelyek hat szótagnál hosszabbak, azonban csak két összetételi tagból állnak: alumíniummegmunkálás. Azokat az összetett szavakat sem lehet majd kötőjellel írnunk, amelyek több tagból állnak, rövidek, szerkezeti egyértelműsítésük indokolná a kötőjel használatát, és az olvasás segítése szempontjából mégis célszerű lenne kötőjelet használni: pácsó, faszék.
Eddig a kettős betűre végződő vezetéknevekhez kötőjellel kellett kapcsolni az azonos betűvel kezdődő toldalékot: Wittmann-nál, de a magyar keresztneveknél a három betű közül az egyik kiesett: Mariannál. Mostantól viszont a magyar keresztnevek esetében is a kötőjeles megoldást kell majd alkalmazni: Mariann-nál. Ez a tulajdonneveket is érinti: Sakk-kal, Páll-lal, Kiss-sel.
Korábban a betűszókhoz kapcsolódó utótagot külön kellett írni, ha az utolsó betű ugyanazt a szót rövidítette, mint az utótag: CIB bank. Az új szabály értelmében viszont a kötőjeles írás lesz a helyes: CIB-bank.
Kisbetű, nagybetű
Eddig az intézménytípusra utaló elnevezéseket kisbetűvel kellett írnunk, még akkor is, ha egy bizonyos intézményre utaltak: minisztérium, vállalat. Ezentúl azonban belső használatra a nagybetűvel írt változat is elfogadható lesz. Persze belső használatú dokumentumban eddig is bárki azt csinált, amit akart...
Ám ennél izgalmasabb a mozikkal, vendéglátóipari egységekkel, rendezvényekkel és az intézmények azonos rendeltetésű kisebb egységeinek típusaival kapcsolatos módosítások. Ezentúl írhatjuk majd nagybetűvel is őket: Pénzügyi Osztály, Odeon Mozi, Holló Söröző , Debreceni Virágkarnevál.
Toldalékolás
A h-ra végződő szavak helyesírása sosem volt egyszerű, ezért most változtattak is rajtuk. Eddig csak a dühvel alakot fogadták el helyesen, mivel ha kiejtjük ezt a szót, nem mondjuk a h betűt. Mostantól viszont a dühhel alak is elfogadható lesz.
A -gat képzős igék helyesírásán is módosítottak: az eddigi bólingat, kacsingat, tekinget mellett nem minősül hibásnak a bólintgat, kacsintgat, tekintget sem.
Változtattak egyes számnevek toldalékolásán is. Az elsején korábban számmal csupán 1-jén alakban volt írható, ezentúl elfogadható lesz az 1-én is; az elsej(e)i pedig az eddigi 1-j(e)i mellett 1-(e)i alakban is írható lesz.
Talán az egyik legérdekesebb változás a -szerű elemek helyesírása lesz. Ezentúl összetételi utótagként kell majd írni: ésszerű helyett észszerű lesz a helyes.
Idegen szavak mellékjelei
Eddig, a nyomdatechnikai okokra hivatkozva, el lehetett hagyni az idegen szavakról a mellékjeleket: Jyvaskyla, Lódz. Ma már azonban semmi sem indokolja ezek elhagyását, ezért mellékjelek semmilyen okból kifolyólag nem lesznek elhagyhatók: Jyväskylä, Łódź, Jiří.
Rövidítések és egyebek
Mostantól nem csak a 9.15, hanem a 9:15 is elfogadható lesz, ha időpontot akarunk jelezni. Ami pedig a rövidítéseket illeti: ezentúl használhatjuk majd a római katolikust r. k.-ként vagy róm. kat.-ként is; az oldalt o.-ként és old.-ként is; a lásdot pedig l.-ként és ld.-ként is, de lsd.-ként továbbra sem! És végre kiderül, hogy helyes boldog új évet kívánni ismerőseinknek: BÚÉK lesz az egyedül elfogadható, a b.ú.é.k. pedig örökre száműzve lett a helyesírási szótárból.
Az új helyesírási szabálygyűjtemény, az 1984-est felváltó 12. kiadás várhatóan jövőre jelenik majd meg.

2015. január 6.

Az RMDSZ elnöke maradna Kelemen Hunor
Újabb elnöki mandátumra pályázik az RMDSZ áprilisi tisztújító kongresszusán Kelemen Hunor. Ezt a szövetségi elnök hétfőn nyilatkozta a maszol.ro-nak.
A politikus az újságírókkal tartott tavaly decemberi sajtóreggelin közölte, hogy január elején hozza meg döntését egy esetleges újabb elnöki mandátummal kapcsolatban. A Maros megyei RMDSZ-szervezet időközben bejelentette, hogy Kelemen Hunort jelöli szövetségi elnöknek a kongresszuson.
„Több kollégával konzultálva, átgondolva azt, hogy az elmúlt négy évben milyen utat járt be az RMDSZ és milyen elvárások vannak a szövetség irányában, úgy döntöttem, hogy megpályázom újra az elnöki tisztséget” – mondta megkeresésünkre a politikus, megköszönve a Maros megyeiek támogatását.
Az RMDSZ április 17-18-án tartja tisztújító kongresszusát Kolozsváron. Eddig Kelemen Hunor az egyetlen jelölt az elnöki tisztségre.
maszol/szeretlekmagyarorszag.hu
maszol.ro

2015. január 6.

Csökkent a román devizatartalék tavaly
A román központi bank (BNR) devizatartaléka 32,216 milliárd euró volt decemberben, ami 309 millió euróval elmarad az egy évvel korábbitól.
A jegybank arról is beszámolt hétfőn, hogy a devizatartalék 749 millió euróval nőtt a novemberi 31,467 milliárd euróról.
A központi bank aranytartaléka 103,7 tonna volt decemberben, ami megegyezett a novemberivel és az egy évvel korábbival. Az aranytartalék értéke a nemesfém világpiaci ármozgása miatt 3,29 milliárd euróra nőtt a múlt hónapban a novemberi 3,17 milliárd euróról.
A román jegybank arany- és devizatartaléka decemberben 35,506 milliárd euróra emelkedett a novemberi 34,638 milliárd euróról.
MTI
maszol.ro

2015. január 7.

Arcvonások – Király Károly – A legellentmondásosabb erdélyi magyar politikus?
Sükösd Levente, a Kossuth Rádió munkatársa annak a Király Károlynak a húgával beszélgetett, akit nagyon sokan Románia rendszerváltás előtti és utáni egyik legellentmondásosabb magyar politikusaként emlegetnek.
„Minden írást, levelet, amit nekem diktált vagy általa eljutott hozzám, mindent megőriztem öntudatlanul. Talán megérzésből cipeltem magammal, mint a sorsom, egyik városból a másikba, egyik országból a másikba. Mígnem egy napon kinyitván az éjjeliszekrényem, kihullott belőle egy rakás papír, dosszié, rég eltemetettnek vélt emlék és fájdalom. Bevallom, nem egy szíven ütött. Mi lesz, ha én sem, ha ő sem lesz már? Ki mondja el, amit tudunk? Ami ma már történelem” – írja emlékirataiban Király Ibolya, az egykori marosvásárhelyi magyar-francia szakos tanárnő bátyjáról, az egykori romániai magyar politikusról, a ma 84 éves Király Károlyról.
A ma már Budapesten élő Király Ibolya beszélt a nyolcgyermekes erdélyi munkás-család történetéről, a sok viszontagságról, amit a viharos történelmi időkben gyermekként átéltek. Elmondta, hogy a bátyja, Károly ácsként dolgozott Konsztancán, itt került a Román Kommunista Párt mozgalmába, hogy aztán később Moszkvába kerüljön iskolába, illetve elvégezze a bukaresti pártiskolát. Király Károly a megyésítéskor került Kovászna megye élére, nagyon jól érezte magát a székelyek között, és mivel nem volt szűk látókörű ember, erre az időszakra bizonyára sokan pozitívumként emlékeznek – magyarázta a nyugdíjas tanárnő.
Király Ibolya kulisszatitkot is elárult: amikor bátyja 1972-ben észrevette, hogy őt „felfele akarják buktatni” és vele akarják elmozdíttatni Fazekas Jánost, lemondott magas állami és politikai tisztségeiről. Hozzátette: ez egy egyedülálló lépés volt, ezt senki nem tette meg.
Nem kis kockázatot jelentett a diktatúra belső ellenzékijének lenni – magyarázta Király Ibolya, aki beavatott és szenvedő alany volt a fivére mellett. Azért nem végezte úgy Király Károly, mint a többi ellenzéki, azért maradt életben, mert ő soha nem adta fel, mert végig biztos volt abban, hogy ő ezt a harcot végi tudja vinni – véli a tanárnő.
Király Ibolya szerint bátyja csak 1989 után számított ellentmondásos személyiségnek, mert ’89-ig, amíg Marosvásárhelyen élt, őt csak biztató és bátorító szavakkal illették Király Károllyal kapcsolatosan. Ha elolvassuk mi a véleménye Király Károlynak az autonómiával, az önrendelkezéssel kapcsolatosan, akkor megértjük őt – nyilatkozta Király Ibolya.
A nyugdíjas tanárnő beszélt arról is, hogyan élte ő át Pécsen 1989 decemberében a romániai eseményeket, majd elmesélte, hogy ’89 decemberében már milyen kalandos körülmények között érkezett Aradra egy segélyszállítmánnyal.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

2015. január 7.

Frunda útja
Az RMDSZ rossz szellemeként szólalt meg az év első munkanapján Frunda György, s bár abban, amit mondott, volt némi igazság, szavai jól tükrözik azt a szemléletet, amely a közelmúltig meghatározta a szövetség politizálását: hatalomban kell lenni mindig, minden áron, csak a kormány tagjaként „segíthetik” közösségünket.
Frundának abban igaza van, hogy az RMDSZ népszerűsége jelentősen csökkent, és érthető, hogy a szövetség jelenlegi vezetői ezt próbálják újra elfogadható szintre tornászni, hisz félő, hogy a következő parlamenti választásokon (2016 őszén) már esélyük sem lesz elérni az ötszázalékos bejutási küszöböt. Minden bizonnyal egyelőre az ötletelés zajlik, még semmi sem szivárgott ki arról, mily módon lopnák vissza a tulipános szövetséget az emberek bizalmába. Az egykori szenátor, Victor Ponta jelenlegi tanácsadója által emlegetett jobb út bizony, csődöt mondott. Hiába beszél Frunda György arról, hogy a kormányzásban való részvétel a leghatékonyabb eszköz, hogy szövetségest találjanak törvénytervezeteik elfogadására, az elmúlt években egyetlen jelentős jogszabályt sem sikerült átvinniük a parlamenten. Pedig ott voltak, s elvileg – a hivatalos retorika legalábbis ezt szajkózta – megbízható szövetségeseik is voltak. Nemcsak a kisebbségi törvény rekedt meg a képviselőház bizottságainál, de számos nagy dérrel-dúrral beharangozott kezdeményezés sikkadt el ház- és bizottsági elnökök asztalfiókjában, még a megyezászlók használatára vonatkozó, a büntetési hullámot leállító jogszabályt sem tudták kierőszakolni az oly sokat dicsért partnereikből.
Még visszásabb az egykor nagyra becsült szenátor másik megjegyzése: kormányból távozva az RMDSZ lemondott azokról az adminisztratív eszközökről, melyek révén segíthették volna a romániai magyar közösséget. Magyarán: pénzt csak az kap, aki része a hatalomnak. A hazai és európai emberjogi bizottságok tagja számára ez természetes. Nem azért emel szót, hogy miért van ez így, nem azt tanácsolja kedvenc miniszterelnökének, hogy ideje lenne európaibb módszerekre váltani, s más szempontok alapján mérlegelni a pénzek elosztását, hanem számon kéri pártjától, hogy kiszállt ebből a táncból. Esze ágában sincs változtatni a velejéig korrupt, romlott rendszeren, jelenlétével és szavaival hitelesíti azt.
Frunda György megintette az RMDSZ mostani vezetőit, s ha elég okosak, értenek majd a szóból: éppen azzal kell szakítaniuk, amit ő és a hozzá hasonlóak képviselnek. Ha erről az alapról kezdik újraépíteni a szövetséget, ha az értékek, a valós közösségi igények kerülnek politizálásuk középpontjába, még visszanyerhetik hitelüket és népszerűségüket.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. január 7.

Az erdélyi autonómia helyzete
Új év, új lehetőségek, új kötelességek az autonómiaharc terepén. De még mielőtt az előttünk álló feladatokra koncentrálnánk, tekintsünk vissza az elmúlt évek történéseire, eredményeire. Hiszen annak ellenére, hogy nem értünk el átütő eredményeket, azért még elégedettek lehetünk.
Az elmúlt években a transzszilvanizmus és az ebből kiinduló irányzatok roppant népszerűségre tettek szert. Ez főleg annak köszönhető, hogy Sabin Gherman a kilencvenes évek sikertelenségei után újra bátrabban kezdett beszélni a Bukarest és Erdély közötti különbségekről. Az erdélyi büszkeség visszaállításának folyamatában szép eredmények születtek. Sabin műsorának nézettsége mutatta, hogy nem lehetetlen a románság nagy tömegeinek „felvilágosítása”. Ezzel párhuzamosan a közösségi média segítségével egyre több hasonló gondolkodású ember talált egymásra, kötött erős barátságot. 2012 őszén meg is rendezték az első transzszilvanista találkozókat, ahol látni lehetett, hogy mennyire sokféle elképzelés van Erdély jövőjéről, autonómiáról, regionalizmusról. Egy biztos, az akkori állapotokkal senki sem volt elégedett. A találkozók sora csakhamar megszakadt, de a kapcsolattartás az interneten folyamatos volt. 2013 elején elindult az Erdély autonómiáját kérő online aláírásgyűjtés is, amivel ekkor még nem foglakozott a média. 2014 tavaszán Ovidiu Iane parlamenti felszólalásában a petíció visszavonását követelte, jogi lépésekkel fenyegetőzve. 2013. május 18-án Kolozsváron megtörtént az első nyilvános, Erdély autonómiáját kérő demonstráció (fotó), amelyen húszan vettek részt. A lényeg azonban az erdélyi zászlókon volt, hiszen először volt látható ilyen nagy számban köztéren a régió zászlaja. Ezen a demonstráción döntötték el a résztvevők, hogy a mozgalmat jogi alapokra kell helyezni, be kell jegyezni egy egyesületet, Mircea Daian javaslatára a Liga Transilvania Democrată névben egyeztünk meg. Az egyesület bejegyzése azonban folyamatosan tolódott, mert számos kérdésben nem sikerült közös megegyezésre jutni, sokan otthagyták a mozgalmat, a maradókon elkeseredettség lett úrrá. 2013 őszén besztercei kezdeményezésre megalakult a Mişcarea Ardeleană mozgalom, amely rövid idő alatt Erdély több városában is megjelent.
E mozgalom megjelenése a liga tagjait is cselekvésre késztette, újabb tagokkal megkezdődött az egyesület bejegyzése. 2013 decemberében Szebenben találkozott több transzszilvanista mozgalom, a találkozón részt vett Sabin Gherman is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az egyesület bejegyzését nem szabad tovább halogatni. 2014 tavaszára sikerült bejegyezni az egyesületet, márciusban leadásra került a tízezer aláírással ellátott petíció. A frissen bejegyzett liga tagsága folyamatosan növekedett, de még mindig nem sikerült közös programot alkotni. E felismerés újabb bizonytalanság érzetét keltette a transzszilvanisták körében. A nyár eseménytelenül telt el, de az elnökválasztási kampány annál több lehetőséget ígért. A liga mindeközben megalkotta programját, elkészült az első letisztázott elképzelés a transzszilvanizmus mai formájáról. Az elnökválasztási kampányban Sabin Gheman többször mutatkozott Szilágyi Zsolt elnökjelölttel, nem tagadva, hogy az ő programjával ért egyet. A második fordulóban pedig egyértelműen Johannist, az erdélyi jelöltet támogatta, ahogy a transzszilvanista, autonomista mozgalmak többsége is. Győzelme nagy sikert jelentett, abban azonban mindenki egyetértett, hogy Ponta győzelme felgyorsította volna az erdélyi románok mozgolódását, míg Johannisszé megnehezíti az erdélyi autonómiáért küzdők harcát. Decemberben a petíció eljutott az Európai Parlamenthez is, reakció 2015. februárra várható. Eddigre Klaus Johannis is kézbe kapja az időközben 14 ezer aláírással ellátott petíciót. 2015. január 10-re a liga minden transzszilvanista, autonomista mozgalmat, aktivistát meghívott Kolozsvárra. Hát így állunk. Eközben több száz embernek van már Erdély-zászlója, több ezer autón van Erdély-címer vagy TS matrica. Egyre többen azonosulnak a transzszilvanizmussal, egyre többek értik meg az erdélyi autonómia fontosságát. Az elnökválasztás sokakban felébresztette az erdélyi büszkeséget, egyre több román, ha nem is támogatja, de hajlandó vitatkozni az autonómiáról. Soha ilyen jó termőtalaja nem volt ezen gondolatoknak. Az előttünk álló év éppen ezért rengeteg lehetőséget tartogat, veszélyes is, mert sok lehetőség mellett elmehetünk, ha nem vagyunk elég éberek. Harcunkat nem szabad feladnunk, részt kell vennünk az elkövetkező politikai folyamatokban, hogy ne nélkülünk, hanem velünk hozzák meg a minket is érintő döntéseket. Egy újabb gyulafehérvári döntésen nekünk is ott kell lennünk, hogy megvédjük érdekeinket. A petíció a https://www.causes.com/actions/1725889-autonomie-pentru-transilvania oldalon megtalálható és aláírható.
Fancsali Ernő
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. január 7.

Hiányolják a magyar szót (Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa)
Sérelmezik a kolozsvári magyar ifjúsági szervezetek, hogy Kolozsvár polgármesteri hivatala nem tartotta magát a vállalt többnyelvűséghez, és kizárólag román nyelvű rendezvénnyel nyitotta meg a 2015-ös évet, amelyben a kincses város az Európa Ifjúsági Fővárosa címet viseli.
A hat ifjúsági szervezet által jegyzett tegnapi közleményben a magyar fiatalok döbbenetüknek adnak hangot amiatt, hogy az ifjúsági főváros szilveszteréjszaka tartott kolozsvári nyitórendezvényéről hiányoztak a többnyelvű feliratok. Emlékeztettek, a programsorozat szervezői kialakítottak egy többnyelvű kommunikációs stratégiát, amelyet a főváros logója is sugall. „A logó szerepelt a szilveszteri eseményen osztogatott zászlókon, és bár ez alapvetően többnyelvű, a polgármesteri hivatal mégis gond nélkül átalakította, és csak a román feliratot hagyta rajta” – állítják a magyar szervezetek. Emlékeztettek: Emil Boc polgármester korábban vállalta, hogy az ifjúsági főváros rendezvényein öt hivatalos nyelven: románul, magyarul, angolul, németül és franciául kommunikálnak. Az ötnyelvűséget a város abban a pályázatban vállalta, amellyel elnyerte a címet.
A közleményt aláíró Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Kolozs Megyei Magyar Diáktanács, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet egyúttal közös találkozót is kezdeményezett Emil Boc polgármesterrel, hogy arról egyeztessenek: miként lehet biztosítani a felvállalt többnyelvűséget az Európa Ifjúsági Fővárosa programsorozatban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 7291-7305




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998