Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 7305 találat lapozás: 1-30 ... 7231-7260 | 7261-7290 | 7291-7305
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2015. december 15.

A harmadik székely kongresszus megszervezésére készül a Székely Nemzeti Tanács
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) arra készül, hogy 2016-ban megszervezi a harmadik székely kongresszust – jelentette be Izsák Balázs, az SZNT elnöke pénteken.
Az elnök hozzátette, a rendezvénnyel a tudományos elitet kívánják megszólítani, és arra kérte a Székelyfölddel foglalkozó kutatókat, hogy már most kezdjenek készülni a seregszemlére.
"Meg tudna-e élni a saját erőforrásaiból az autonóm Székelyföld? Mi most a régió valós gazdasági helyzete? Székelyföld értékei milyen arányban vannak helyi tulajdonban? (…) Mit kell tenni azért, hogy a gazdasági fejlődés ne változtassa meg Székelyföld arculatát?" – sorolta azokat a kérdéseket, amelyekre a kongresszusnak kellene tudományos választ adnia.
Izsák Balázs elmondta, az első székely kongresszust 1902-ben tartották, és ennek a centenáriumán, 2002-ben tartottak hasonló célú Székelyföld-konferenciát. Úgy vélte, a harmadik kongresszust a 2016-os év végén kellene megtartani, és annak a Sapientia Tudományegyetem adhatna otthont. Hozzátette, a székelységgel foglalkozó szakma nemcsak Székelyföldön él, ezért számítanak az Erdélyben, Magyarországon és a nagyvilágban élő kutatókra is.
Az SZNT elnöke 2016-ot a székely székek évének nyilvánította. Hozzátette, az SZNT azt szorgalmazza, hogy önkormányzati társulásokként hozzák létre a székely székeket, és ezáltal elindul az a folyamat, amelyiknek a széki autonómia helyreállítása a célja. Hozzátette, a székelyföldi önkormányzatoktól azt várja az SZNT, hogy erősítsék a széki öntudatot. Az MTI kérdésére elmondta, az SZNT továbbra is célokat, elveket és értékeket támogat, nem pedig jelölteket. Hozzátette, a jelölteknek lehetőségük lesz csatlakozni az SZNT által megfogalmazott célokhoz.
Népújság (Marosvásárhely)

2015. december 15.

Színikör indul Marosszentgyörgyön!
Jövő év elejétől új, hasznos, életre és művészetre egyaránt nevelő elfoglaltságot találhatnak maguknak a marosszentgyörgyi és környékbeli gyerekek: a Familia Centrum Egyesület keretében január 9-étől színikör indul Marosszentgyörgyön.
Mint azt Fekete István programvezető elmondta, régi tervük a helyi gyerekszínikör megszervezése, e terv a soron következő esztendő elejétől valósággá válik: a 10 és 14-15 éves kor között leledző, érdeklődő gyermekek Bonczidai Dezső és Halmágyi Éva bábszínészek irányítása alatt vehetnek majd részt az induló kör foglalkozásain, amelynek végén, jövő év júniusának tájékán bemutatót terveznek. A színikörös foglalkozásokra hetente egyszer, minden héten szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor, a legelső alkalomra, az ismerkedő találkozásra január 9-én délelőtt 10 órakor várják a gyerekeket és a szülőket a marosszentgyörgyi kultúrotthonban.
A Becsky Borbála klinikai pszichológus, mentálhigiénés szakember, pszichoterapeuta által 2007-ben Marosszentgyörgyön alapított és azóta elnökölt Familia Centrum Egyesület tagjai pszichológusok, orvosok, szociális munkások, lelkipásztorok, pedagógusok és gyógypedagógusok. Az egyesület célja segíteni a családokat, házaspárokat lelki egészségük megőrzésében, gondjaik, problémáik, krízishelyzeteik felismerésében és megoldásában, továbbá részt vállalni a szakma fejlődésében, a szakmai párbeszédekben. A marosszentgyörgyi igényeknek megfelelően az idei évben jött létre az Égig érő fa című program, melynek vezérgondolata, hogy a jól működő társadalom alapja az erős család, mely egészséges egyéneket és gyermekeket feltételez. Ennek alapvető követelménye a biztonságérzet, ami a felnövő gyermek lelki egészségének döntő tényezője. Az egyesület tevékenységei is ezt a célt szolgálják: játékos tanulás és fejlesztés segítségével a gyermekek megőrzik spontaneitásukat, kreativitásukat, boldog felnőttekké válnak, és megtalálják helyüket a munkában, a társadalomban.
A Familia Centrum a hamarosan induló színikör mellett további, igen sikeres tevékenységeket is végez. Ide tartozik a Gézengúzok nevű ovisklub, melynek keretében 3-6 éves gyerekeknek szóló, óvodai tevékenységet kiegészítő, játékos készség- és képességfejlesztő foglalkozásokat tartanak, valamint kisiskolás (7-11 éves) gyerekeknek a Kiscsillag klub, melynek célja az általános képesség- és személyiségfejlesztés strukturált játékok, szerepjátékok, drámajátékok és művészetterápia által. Akit érdekel a januárban kezdődő színikör, valamint az egyesület további tevékenységei, az a 0745-895-608-as telefonszámon veheti fel a kapcsolatot Fekete István programvezetővel.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

2015. december 15.

Közösségi est Szapáryfalván
„Ez a program egy élni akaró közösséget ébresztett fel”
A szórványgondnok program keretében december 11-én Értékmentés Szapáryfalván címmel közösségi estet szerveztek a bánsági település óvodájában. A sikeres rendezvény résztvevői valóságos időutazáson vehettek részt, amelynek során megismerhették a faluban felkutatott értékes, régi használati tárgyakat és a hozzájuk fűződő izgalmas történeteket. Az értékmentő akció során lefotózott ritkaságok egy 2016-os falinaptár képanyagában fognak visszaköszönni.
A közösségi est szép számú résztvevőjét dr. Bodó Barna, a szórványgondnok programot működtető Szórvány Alapítvány elnöke köszöntötte, aki a helyi értékek felkutatásának és megőrzésének fontosságáról beszélt. Létezik egy erdélyi szintű törekvés a még fellelhető helyi értékek felkutatására és megmentésére, a helyi értéktárak létrehozására – mondta a Szórvány Alapítvány elnöke.
Madaras Andrea szórványgondnok elmondta: a tavaly régi fényképekkel díszített 2015-ös falinaptárt készítettek Szapáryfalván, az idén pedig úgy döntöttek, hogy a 2016-os falinaptárt régi használati tárgyak fotói fogják illusztrálni. A gyűjtés során Madaras Andrea szórványgondnok és segítőtársai több mint 200 különleges régiséget leltároztak fel, amelyeket Keresztes Péter televíziós szerkesztő művészi kivitelezésű fotókon örökített meg.
Madaras Andrea vetített képes előadás keretében mutatta be az 1881-ben létesített telepes falu, Szapáryfalva történetét, a Csizmadia Ferenc lelkipásztortól kapott információk alapján és a helybeli családoknál felkutatott régiségeket. A vetítés során láttunk kb. 85 éves komatálat (szilke), 100 éves kávé- és cukortartót, 150 éves köcsögöt, fonott tojástartót, kefekötőt, petróleumlámpákat, kenyérdagasztó teknőt, régi bölcsőt és mezőgazdasági eszközöket, cukor- és kávédarálókat, mozsarakat, konyhamérleget, varrógépet, de még egy Bégakörtés feliratú helységnévtáblát is. A vetített fotókból megismerhettük az 1909-ben felszentelt szapáryfalvi református templom kegytárgyait, magát a templomot és a harangot is. A régiségekhez érdekes történetek is kapcsolódtak, így megelevenedett az erdőirtás árán verejtékes munkával létrehozott és felvirágoztatott telepes falu múltja. 100 esztendővel ezelőtt szinte színmagyar református település volt Szapáryfalva, közel 1700 magyar ajkú lakossal, műhelyekkel, szülészettel, községházával, iparosokkal, mesteremberekkel, helyi értelmiséggel, akik erős közösséget képeztek. A vetítés után beindult a beszélgetés a látottak kapcsán, mindenki elmondta, amit tudott a falu múltjáról és kiderült, hogy a fiatalok is kíváncsiak a gyökereikre, a régiségek kapcsán felelevenített történetekre. Egyelőre még csak az ötlet szintjén esett szó egy helytörténeti gyűjtemény létrehozásáról, amely ezeket a régiségeket és rajtuk keresztül Szapáryfalva múltját is bemutatná az érdeklődőknek.
Az értékmentő akcióról Madaras Andrea szórványgondnok nyilatkozott lapunknak. Megtudtuk, hogy a tavalyi ötletet folytatva, amikor régi fényképeket gyűjtöttek össze és abból állt össze az idei naptár, idén a régi tárgyakat gyűjtötték össze a jövő évi falinaptár számára. A gyűjtés nehezen indult, mindenki azt mondta, nincsenek már régiségek a házában, eldobták a régi kacatokat, de végül, amikor már lejárt a határidő, mindenkinek eszébe jutott, hogy ez is lenne, az is lenne. „Tavaly a fényképekkel is így jártunk, eleinte az emberek nem értették, hogy milyen fényképek kellenének, de végül a 2015-ös naptár is a személyekről, az itt élő emberekről, a közösségről szólt és mindenki feltalálja benne saját magát, ha nem is személyesen, de a rokonain, az ősein keresztül. Remélem, az idei naptár is ilyen sikernek örvend majd!” – mondta Madaras Andrea, aki végül hozzátette: „Úgy érzem, hogy a szórványgondnoki program és az előző civilgondnok program egy élni akaró közösséget ébresztett fel Szapáryfalván!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2015. december 15.

Mimorózart-bemutató a Puck Bábszínházban
Két művészzseni, Joan Miró képzőművész alkotásaiból és Wolfgang Amadeus Mozart zenéjéből született a Mimorózart című előadás, amelyet ma, december 15-én, kedden délután 6 órától mutatnak be a Puck Bábszínházban, Palocsay Kisó Kata rendezésében. A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közlemény szerint a produkciót a négy éven felüli korosztálynak ajánlják, beleértve a felnőtt közönséget is. A szereplők utazók, bohócok, vándorok, akik megteremtik számunkra Mimorózart világát, ahol szabadon szárnyalhat a fantáziánk. 
Az előadás szerkezetileg 10 bábos etűdből áll, mindenikben más-más bábos technikát használnak a színészek. Miró, akárcsak a bábjátékosok, különleges kapcsolatban állt a tárgyakkal. Unokája, Joan Punyet Miró ezt meséli róla: „Egész gyűjteménye volt szokatlan tárgyakból. Csupa furcsa és meghökkentő tárgy, amelyeket eredeti kontextusukból kiemelve, homogén csoportokba tudott rendezni, ami a spontán ötletek gazdag és termékeny talaja lett.” Palocsay Kisó Kata megjegyzi: az alkotók követték a mestert, és az általa megteremtett színekkel, formákkal, és anyagokkal eljátszottak, megelevenítették őket. Minden tárgyhoz és helyzethez gyermeki lelkesedéssel, rácsodálkozással közelítettek. A játék hangulata Mozart muzsikájától friss és pajkosan játékos. A humor, a harmónia és a derű, a játék szabadsága a fő jellemzői az előadásnak.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. december 15.

Egésznapos konferencia Torda szerepéről Erdély történelmében
A Jósika Miklós Elméleti Líceum és a Petőfi Társaság helytörténeti konferenciát szervezett szombaton, december 12-én Torda mindenkori szerepe Erdély történelmében címmel a helyi polgármesteri hivatal dísztermében.
A konferencia ülésvezetője, Józan Erzsébet – egyben a Jósika-líceum történelemtanára – bevezetőjében a helytörténet és a helyi értékek megismerésének fontosságáról beszélt. Elmondta továbbá, hogy a tordai magyarság történelmi szerepének felelevenítésével erősíteni szeretnék a szülőföldhöz való ragaszkodást, illetve tudatosítani Torda történelmi szerepét.
J. E.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. december 15.

Gyulafehérvár: kétéves a Csűrdöngölő néptáncegyüttes
A gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum (GMGK) dísztermében mostanában igencsak nagy a forgalom. Még el sem múlt a hagyományos Mikulás ünnepség hangulata, és újra megtelt a díszterem, hogy a líceum kisdiákjaiból alakított „Csűrdöngölő” együttes kétéves évfordulóját megünnepeljék. Sokan eljöttek megcsodálni a magyarlapádi népi kultúrából merítkező diákegyüttes látványos bemutatóját, ami egybeesett az adventi várakozás időszakával.
A lapádi hatás onnan adódik, hogy az együttes odaadó vezetője, Szilágyi Loránd, a Bethlen Kollégiumi tanítóképzős véndiákja „táncmesterként” vette kezébe a gyulafehérvári kisdiákok ügyét. A lapádi származású fiatalember az eltelt két év alatt eredményes munkát végzett, szakmailag is minőségi tánccsoportot hozott létre, amire méltán lehetnek büszkék tanítóik, szüleik egyaránt. Munkájában szeptembertől besegített Molnár Balázs, aki a „Petőfi Sándor” program keretében közösségszervezőként tevékenykedik az iskolában. Miközben a tanulók elrendeződtek a színpadon, Loránd elmondta a két év történetét, amit sok-sok próba és sikeres fellépések kísértek. Kis jubileumi műsorukban ezúttal egy csokorra való válogatást mutattak be a közönségnek. Az együttes történetét egy kisfilmen is nyomon követhettük. Az iskolai bemutatkozásokon kívül eljutottak Vajasdra, ahonnan a magyar nyelvű tanulók a Majláthba járnak be iskolába. Ezen kívül Felvincen, Aranyosszék valamikori központjában is felléptek a Fehér megyei RMDSZ szervezésében lebonyolított hagyományos „Tavaszi szél vizet áraszt” fesztiválon. Közben az együttes létszámában is egyre gyarapodott, a szülők pedig egyre szívesebben követték csemetéik táncait a színpadokon.
Molnár Balázs Kárpát-Ukrajnából érkezett az iskolához, és főleg tánctanítással foglalkozott az első iskolai félévben. A csűrdöngölősök műsorában betanított egy úgynevezett Lucázást. December 13-án Szent Luciára emlékeznek és a naphoz világszerte sok szokás kapcsolódik. Egyik a „Luca-szék” készítése, amit 13-án kezdenek készíteni, és tizenhárom fából állítják össze úgy, hogy szeget sem használnak. A végén elégetik a székeket, ezzel űzve el a boszorkányokat. A táncok közötti időszakokban a csoport tagjai hagyományos karácsonyi énekeket adtak elő. Felcsendült a mennyből az angyal, majd a kis karácsony, nagy karácsony, amivel igazi ünnepi hangulatot teremtettek.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

2015. december 15.

Évről évre ismétlődő csoda az iskolások hangversenye
Négy iskola hét énekkara lépett fel a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) által a Báthory-líceum dísztermében tartott karácsonyváró énekkari hangversenyen szombaton délután. Tóth-Guttman Emese, az RMD elnöke kifejtette: az évente megszervezett iskolai kórushangverseny célja nem csak a karácsonyi békére és nyugalomra való ráhangolódás, hanem az énekkarok közötti ismerkedés elősegítése is. A kolozsvári oktatási intézmények mellett ezúttal a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum kórusát hívták meg, amelyet Farkas László dirigál.
– A karácsonyváró iskolai kórushangversenyek baráti közösséget kovácsolnak, és méltó keretet biztosítanak az adventi várakozásnak. A koncert tisztelgés azok előtt, akik közel száz évvel ezelőtt létrehozták, és több mint húsz évvel ezelőtt újraalapították a RMD-t. Tisztelgés továbbá Guttman Mihály karnagy emléke előtt, aki megálmodta ezt a rendezvényt – mondta Timár Ágnes, a házigazda Báthory-líceum igazgatója.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

2015. december 15.

Betlehemi fohász – másodszor Kolozsváron
Hét zenei együttes lépett fel a szamosújvári Agnus Dei Music Egyesület által Kolozsváron, a Téli Magyar Napok keretében megszervezett Betlehemi fohász című adventi koncerten vasárnap este az Egyetemiek Háza nagytermében. Kolozsvári, szamosújvári és Maros megyei profi zenészeket és műkedvelőket hallgathattunk meg, akiket a vallási együvé tartozáson kívül az a cél is vezérelt, hogy az általuk tolmácsolt zene mellett az adventi várakozás élményét is eljuttassák a szép számú résztvevőhöz.
– Az adventi várakozás és készülődés már hagyománnyá vált decemberben, de legalább ennyire fontos, hogy egymásra figyeljünk, mosolyogjunk – mondta bevezetőjében Horváth Anna alpolgármester. Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint ezekből a koncertekből erőt lehet meríteni. Iosif Pasca, az adventista egyház Észak-Erdélyi Egyházterületének elnöke és Ilyés János Béla, a fentebbi testület titkára Isten áldását kérte a jelenlévőkre. A koncerten fellépő hét együttest Csorba Erika és Szabó Ákos mutatta be a közönségnek, az est moderátora pedig Banga Emil volt.
(hintós)
Szabadság (Kolozsvár)

2015. december 15.

Civil mozgalom a 19. században: a Kolozsvári Szépítőegylet
A polgári társadalom egyik jellegzetes szervezkedési formája az egyletekbe tömörülés. Az egyletek szolgálhatnak csak szórakozást, de többnyire valamilyen közös cél érdekében jönnek létre. Leggyakrabban olyan feladatokra vállalkoznak, amelyeket az állam, a hatóság nem akar vagy nem tud elvégezni. Erdélyben az 1870-es és 1880-as években lendült fel az egyletszervezés. Ekkorra vált világossá, hogy az 1867-es kiegyezéssel létrejött államhatalom milyen vonatkozásokat hanyagol el, hol hárulnak feladatok a civil társadalomra. Kolozsvár többtucatnyi egyletének egyik legérdekesebbje a Szépítőegylet.
A kolozsvári egyletalapítások élenjárója hilibi Haller Károly (1836–1911) jogászprofesszor volt. Bár Nagyszebenben született, s Szatmáron végezte iskoláit, majd szülővárosában a német jogakadémiát, már 1863-ban Kolozsvári lakos lett, mint az itt megnyitott Királyi Jogakadémia professzora. Feleségül vette Mikó Lőrinc unitárius jogtanár Róza lányát, s ezzel beilleszkedett az itteni társadalmi életbe. (Második felesége Szentkirályi Zsigmondnak, a kiegyezés utáni első polgármesternek Gizella lánya volt.) 1865-ben megválasztották a városi százas tanácsba centumpáternek, azután a városi közgyűlésnek lett tagja, összesen 45 évig vett részt a városvezetésben, s közben 1884–1886-ban a polgármesteri széket is betöltötte. Mikor 1909. november 20-án lemondott a közgyűlési tagságról, egyhangúlag Kolozsvár díszpolgárául választották.
Nem lehet minden városi ügy megoldását a hatóságoktól várni
Haller nevéhez fűződik a Sétatér Egylet (1865), a Tornavívó Egylet (1867), a Lövészegylet (1869), az Erdély(részi) Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE, 1885), az Unió Szabadkőműves Páholy (1886), a Kerékpáros Egylet (1890) és az Önkéntes Mentőegylet (1891) megalapítása. Ebbe a sorba illeszkedik be a Kolozsvári Szépítőegylet is.
Haller ötlete volt 1883 nyarán egy városi szépítőegylet alakítása. 1883. június 17-ére hívta össze a városháza közgyűlési termébe mindazokat, akik szívügyüknek tartották, hogy „más nagyobb városok példájára városunk utcái, közterei és közelebbi környéke, a közegészség és a modern ízlés követelményeinek megfelelőleg terv- és korszerűen szépíttessenek”. Az ülésterem megtelt városi tekintélyes polgárokkal, ami körülbelül százas létszámot jelentett. Haller nyitotta meg a tanácskozást, amelynek elnökéül közfelkiáltással őt választották, jegyzőjéül pedig Hegedüs István református tanárt (utóbb az egyetemen professzor). Haller kifejtette, hogy nem lehet minden városi ügy megoldását a hatóságoktól várni, „társadalmi mozgalommal kell a hiányokat pótolni”. Ő a grazi és nagyszebeni hasonló jellegű egyesületek szabályzatainak felhasználásával néhány alapelvet megfogalmazott, s azokat az értekezlet elé tárta. Többen hozzászóltak a kérdéshez, kiegészítéseket javasoltak. Végül egy kilenctagú alapszabály készítő bizottságot hoztak létre. Ennek elnöke Haller Károly lett, tagjai pedig Groisz Gusztáv jogtanár, Hegedüs István, Szvacsina Géza városi tanácsos (később polgármester), Kőváry László történész, Gámán Zsigmond iparkamarai titkár, Pákei Lajos főmérnök, Sigmond Dezső országgyűlési képviselő, Berényi József vasúti főtisztviselő.
Jó két hónap múlva a sajtó közli a városszépítő egylet 12 paragrafusos alapszabály-tervezetét Haller, Hegedüs és Szvacsina aláírásával. Az egyesület itteni megnevezése Kolozsvári Városszépítő Egylet. Célja: „A város köztereinek és utcáinak szépítése”. Az egylet a szépítést a városvezetés jóváhagyásával végzi, magánosoknál viszont erkölcsi befolyását használja fel. Az egylet tagjai lehetnek alapító tagok (50 Ft befizetésével) és rendes tagok (2 Ft). Az egyletet a közgyűlés, illetve az igazgató választmány vezeti. A közgyűlést minden évben októberben hívják össze, szükség esetén rendkívüli közgyűlést is összehívhat a választmány. A közgyűlésen évi jelentés hangzik el, meghallgatják a pénztári elszámolást, az egyleti tagok javaslatokat tehetnek, sor kerülhet az alapszabályok módosítására, s dönthetnek az egylet feloszlatása felől. A határozatokat viszonylagos szótöbbséggel hozzák. Az egylet tisztviselőit, az elnököt, a választmányi tagokat és a választmányhoz nem tartozó háromtagú számadásvizsgáló bizottságot a közgyűlés választja. A választmány az elnökből, pénztárnokból, jegyzőből és 18 választmányi tagból áll, mandátumuk hároméves. A választmány saját ügyrendjét maga állapítja meg. Az egyletet mindig az elnök képviseli, s a közgyűlésnek felelős tetteiért. Az egylet feloszlatását az összehívott rendkívüli közgyűlésen a tagok legalább kétharmadának többsége mondhatja ki, ebben az esetben az egylet vagyona a város tulajdonába megy át. Ezt az elég kezdetleges alapszabály-tervezetet minden bizonnyal megvitatták és tökéletesítették, s végül felküldték a Belügyminisztériumba. Az rendszerint észrevételekkel visszaküldte. A megfelelő átdolgozás után az Alapszabály megkapja a Belügyminisztérium jóváhagyását s az egylet a működési engedélyt.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. december 15.

A tasnádiak feje fölött döntöttek a menekülttáborról
Menekültközpontot alakítanának ki egy évekkel ezelőtt bezárt csendőrlaktanyában a Szatmár megyei Tasnádon, a településen azonban előzetesen senkivel nem egyeztettek a témában a kormány vagy a belügyminisztérium illetékesei, akik még az önkormányzat tagjait sem értesítették az elképzelésről.
A migránsokat befogadó, nyitott központ kialakítását Petre Tobă belügyminiszter jelentette be, aki azt is közölte, a bevándorlásügyi hivatal vezetője, Nelu Pop két héttel korábban járt a termálfürdőiről híres, a magyar és az ukrán határhoz is közel lévő településen, és a helyszíni terepszemle után rábólintott az elképzelésre.
„Az a minimum, hogy megkérdeznek”
Tasnádon egyébként hatszáz szíriai menekültet helyeznének el, a régi csendőrlaktanya azonban jelenlegi állapotában nem lenne erre alkalmas, hiszen korábban csak az épületegyüttes egy részét újították fel – tudtuk meg Véron András Levente alpolgármestertől, aki szerint egy ilyen horderejű, a helyi közösség egészét érintő döntés meghozatala előtt „az lett volna a minimum, hogy a városvezetés véleményét is kikérjék".
Az elöljáró bevallása szerint még nem találkozott olyan tasnádival, aki támogtná a migránsok befogadásának tervét. „Napok óta érdeklődik mindenki, hogy mit tudunk erről a menekültközpontról, de hát sajnos a városvezetés sem tud válaszolni a kérdésekre. Annyi biztos, mi is követjük a híreket, vannak Ausztriában, Németországban élő ismerőseink, rokonaink, is és hát nem sok jót hallottunk a szíriai menekültekről. Egy részük legalábbis nem kifejezetten kedves vendég" – fogalmazott Véron András Levente, aki szerint a valamivel több mint 8400 lakosú város nincs felkészülve arra, hogy nyitott menekülttábor működjön a területén.
„Egy állandó létszámú csoporttal még lehetne valamit kezdeni, de attól tartok, nagy lesz itt a jövés-menés, és kezelhetetlenné válik a probléma" – fogalmazott. Az alpolgármester szerint aggodalomra ad okot, hogy a menekültközpont a város legfőbb bevételi forrásától, a termálstrandtól alig száz méterre működne, a menekültekkel való szomszédság pedig elriaszthatja a turistákat. „Ebbe még belegondolni se jó" – jegyezte meg.
Tasnádra egyébként Vasile Mitraşca polgármester szerint évente 250 ezer fürdőlátogató turista érkezik, a Vocea Transilvaniei oldalnak nyilatkozó elöljáró szerint azonban ez a szám drasztikusan csökkenni fog, amennyiben a városnak migránsokat kell befogadnia.
Derült égből villámcsapás
Bendel József, a helyi tanács öttagú RMDSZ-frakciójának vezetője egyenesen hülyeségnek nevezte a belügyminisztérium tervét. „Egy olyan városról beszélünk, ahol a helybeliek közül nem tudunk mindenkinek munkát biztosítani, s ahol a roma kisebbség problémáit sem tudjuk megoldani évtizedek óta – mutatott rá a Krónika érdeklődésére Bendel. – Egyértelmű egyébként, hogy a menekülteknek nem fog tetszeni a csendőrlaktanya, ahol nem kifejezetten szállodai körülmények uralkodnak, közös mosdók vannak és az ingatlan felét nem is újították fel. Az első dolguk az lesz, hogy megpróbálnak innen elmenekülni."
Pakulár István tasnádi református lelkész szerint a Szatmár megyei kisváros lakosságát derült égből villámcsapásként érte a menekülttábor létesítéséről szóló hír. Az RMDSZ városi tanácsosaként is tevékenykedő tiszteletes hétfőn a Krónikának elmondta, egyházkössége egyik híve éppen hétfőn érdeklődött nála az erről szóló szóbeszéd kapcsán, és bár ő sem tud semmit a részletekről, sejtette, hogy helyszínként a termálfürdő tőszomszédságában lévő egykori csendőrlaktanyát szemelték ki.
Ama megjegyzésünkre pedig keserűen kacagott egyet, miszerint a több száz bevándorlót nyitott menekülttáborban szállásolnák el. „Sajnálatos, hogy miközben erre a nemzetpolitikai és -stratégiai szempontból egyaránt kockázatos kérdésre nincs felkészülve az ország, kormányzati szinten olyanok határoztak a menekülttábor létrehozásáról, akik nem fogják viselni a felszínes döntés kezelésének a felelősségét" – állapította meg Pakulár István.
Hozzátette, nincsenek illúziói annak kapcsán, hogy a bukaresti hatóságok esetleg a helyi lakosság ellenkezésének hatására meggondolnák magukat, mivel Ausztriában is létesítettek már menekülttábort az érintett település lakosainak tiltakozása ellenére. Szerinte a helyi képviselő-testületnek mindenképpen meg kellene vitatnia az ügyet, hiszen a település infrastrukturális és gazdasági helyzete sem teszi lehetővé a menekültek befogadását, arról nem beszélve, hogy mindössze két-három orvos látja el a város lakosságát.
„Még hatszáz román, magyar ember vagy ugyanennyi gyerek idetelepítése is terhelné a város működését, hát még az olyanoké, akik teljesen más kultúrát képviselnek" – jegyezte meg a református lelkész, akinek meggyőződése, hogy a létesítmény működése padlóra kényszeríti az idegenforgalmat Tasnádon.
Az országban egyébként hat menekültközpont működik: Bukarestben, Nagysomkúton, Radóczon, Giurgiuban, Galacon és Temesváron. Tasnádon kívül a belügyi tárca tervei szerint az Argeş megyei Câmpulung Muscelen, és a Gorj megyei Bumbeşti-Jiuban is menekültközpont nyílna.
Kvótarendszer: bukaresti következetlenség
Bár a bukaresti hatóságok többször hangsúlyozták, hogy nem értenek egyet a kötelező kvótarendszerrel, az Európai Bizottság döntése értelmében Romániának összesen 6351 migránst kell befogadnia. A román kormány korábban tett felajánlása 1785 bevándorló befogadásáról szólt, Victor Ponta volt kormányfő és Klaus Johannis államfő hónapokkal ezelőtt kifejtett álláspontja szerint ugyanis ennél több menekült elszállásolására nincs kapacitása az országnak.
Az Európai Parlament által megszavazott kvótarendszer alapján Romániának újabb mintegy 4600 menekültet kellene befogadnia az 1700-on felül. A mechanizmusban részt vevő tagállamok áttelepített menedékkérőnként 6 ezer eurót kapnának, amelynek felét előfinanszírozás keretében fizetné az Unió. Johannis szeptemberben leszögezte: Bukarest elutasítja a Brüsszelben kidolgozott kvótarendszert, ellenzi ugyanis, hogy a tagállamokkal való egyeztetés nélkül, „könyvelői módszerekkel" szétosztott embereket fogadjon be.
Románia ebben a szellemben a szeptemberben rendezett európai uniós belügyminiszteri fórumon – Magyarországgal, Csehországgal és Szlovákiával együtt – a kötelező kvótarendszer ellen szavazott. Ehhez képest novemberben, a párizsi terrortámadás után az államfő már úgy vélekedett: Romániának szolidárisnak kell lennie, gyakorlatba kell ültetnie a meghozott döntéseket és alkalmaznia kell a kvótákat.
Dacian Cioloş miniszterelnök – aki Románia képviseletében vesz részt az EU állam- és kormányfőinek december 17–18-án tartandó tanácskozásán – a múlt héten közölte, a migránsok állandósított elosztási rendszere nem oldhatja meg a probléma okait, csak a következmények kezelésére alkalmas. Magyarország és Szlovákia a múlt héten megtámadta az Európai Bíróságon a kötelező kvótarendszerről szóló határozatot.
Gyergyai Csaba, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 15.

Zenészt bántalmazott Toró Tamás brassói tanácsos?
Bántalmazták Márkos Albert csellistát, zeneszerzőt a hétvégén Sepsiszentgyörgyön. Az esetről a zenész felesége, Tijana Stanković számolt be a Facebook közösségi oldalon.
Az angol nyelvű bejegyzésben azt írja, férjét megtámadták, ő nem ütött vissza, neki azonban kiütötték a fogait. „Sepsiszentgyörgyön történt, miközben a férjem a zenekar zsidó tagját védte egyértelműen antiszemita támadásoktól” – írja Stanković, hozzátéve, hogy a támadó politikus.
A közösségi oldalon nagy felháborodást váltott ki a bejegyzés, többen együttérzésükről biztosították a Budapesten élő zenész házaspárt, biztatva őket, hogy tegyenek feljelentést, és jogi segítséget is ajánlottak. A bejegyzésekből arra derült fény, hogy a támadó Toró Tamás brassói politikus lehetett, akit a helyszínen készített fotó alapján azonosítottak. Toró Tamás az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) színeiben politizál, a brassói megegyezés eredményeként RMDSZ-listán jutott be a Cenk alatti város önkormányzatába.
Toró Tamás lapunknak elmondta: önvédelemből lökte el a férfit, aki ittas volt, és beesett a székek közé, akkor törhetett ki a foga. „Nem is tudtam, ki, hiszen a koncerten nem is vettünk részt, egy másik rendezvényről érkeztünk. Két részeg férfi kötekedett, a velem lévő hölgyek több ízben visszautasították a közeledésüket, majd Orbán-bérencnek, mocskos RMDSZ-esnek neveztek, és azt fejtegették, hogy az erdélyieknek nem jár szavazati jog. Amikor egyikük a pulóveremet próbálta letépni, ellöktem” – mesélte az EMNP-s politikus, aki tagadja, hogy antiszemita megjegyzések hangzottak volna el.
Nicoleta Marin, a Kovászna megyei rendőrség szóvivője lapunknak elmondta, hogy az ügyben nem érkezett feljelentés, ám még hatvan napig van erre lehetőség. Márkos Albert és Tijana Stanković az ARGO zenekar tagjaiként szombat este a sepsiszentgyörgyi PulzArt fesztiválon léptek fel.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 15.

Feketeleves
Érdekes eszmefuttatás látott napvilágot a napokban az egyik erdélyi magyar hírportálon, amelynek lényege tömören: a marosvásárhelyi magyar–magyar összefogás kudarcáért egyedül Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét terheli a felelősség.
Merthogy a nevezett politikus a közös polgármesterjelölt kiválasztása céljából rendezett előválasztás előtt szélesebb körű összefogást „ígért” az EMNP megyei vezetőinek, és mindezt mandátum (értsd: a szövetség felső vezetőségének beleegyezése) nélkül tette.
Nos mi nem tudjuk, Brassai ígért-e bármit is a néppárt területi politikusainak, azt azonban szinte biztosra vesszük – bármennyire próbálja ezt utólag tagadni az RMDSZ csúcsvezetősége –, hogy igenis szóba került a megyei/városi szintű koalíció lehetősége is a jövő évi helyhatósági választások tekintetében. Amely azonban abban a pillanatban vált halott politikai projektté, hogy Kelemen Hunor a minap „lecsónak” nevezte, közös megfőzését és elköltését pedig ahhoz a feltételhez kötötte, ha az EMNP nem indul a 2016-os parlamenti megmérettetésen.
Szóval szerintünk elég egyértelmű, ki vétózta meg a marosvásárhelyiek összefogási kísérletét. Miközben az RMDSZ helyi, nagyobb terepismerettel rendelkező politikusai nem feltétlenül látnak ellenséget a néppártban, a csúcsvezetőség folyamatosan úgy állítja be az alakulatot, mintha egyedül rajta múlna az erdélyi magyar politikai érdekképviselet megerősödése.
Kelemenék a mai napig nem tudnak mit kezdeni politikai versenytársukkal, még ha tudjuk is : ez a konkurencia olyan, amilyen. Azt kérni a versenypárttól, hogy semmilyen formában ne induljon egy választáson olyan, mintha egy hentesüzlet felszólítaná a konkurens cégeket: csak ünnepnapokon nyissanak ki. Az RMDSZ számára csak akkor üdvös a politikai pluralizmus, a többpártrendszer megléte, ha ez kizárólag a román többségre vonatkozik, és nem az ő pozíciójukat veszélyezteti.
A szövetségnek tehát Marosvásárhelyen nem kell a lecsó. Nagyon attól tartunk azonban, a politikai boszorkánykonyhában már főzik neki a feketelevest, ami akár már a jövő évi parlamenti választáson megfeküdheti a gyomrát.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 15.

Magyar hangok a vásárhelyi román koncertdömpingben
Egy utólag meghirdetett, rangosnak ígérkező kulturális eseménnyel próbálja kiengesztelni Marosvásárhely magyar közösségét a polgármesteri hivatal, mely decemberben csupa román énekeseket hívott meg a szinte háromnaponként rendezett ingyenkoncertjeire.
December 20-án este 6 órától ingyenes adventi hangversenyre hívja az önkormányzat az érdeklődőket a Kultúrpalota nagytermébe. A rendezvényen fellép Kossuth- és Jászai Mari-díjas ismert színművész, Eperjes Károly, Szalóki Ági Artisjus-díjas és többszörös Fonogram-díjas énekesnő, valamint Szamosi Szabolcs, a pécsi bazilika orgonaművésze. A polgármesteri hivatal közleménye szerint az előadáson részt vesz Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója is.
Szalóki Ági Magyarország egyik legnépszerűbb dalszerzője és előadóművésze, akit a szakma az új népdalénekes nemzedék egyik legsikeresebb képviselőjének tart. Népszerűségét igazolja az is, hogy mielőtt advent negyedik vasárnapján Marosvásárhelyen lép fel, december folyamán New Yorkban és Bécsben vendégszerepel, illetve Pécsen és Budapesten (két különböző helyszínen is) ad koncertet.
A városháza eredetileg csak román előadók fellépését hirdette meg az összes decemberi rendezvényére. A román állam nemzeti ünnepén az ismert bukaresti televíziós műsorvezető és énekes, Horia Brenciu előtt Ionuţ Fulea, Ciprian Istrate népdalénekes, valamint a Maros és a Stejarul néptáncegyüttes állt közönség elé, december 4-én, a főtér ünnepi kivilágítása alkalmából Andra és a Zurli együttes koncertezett, 6-án, a ligeti korcsolyapálya megnyitóján a közkedvelt könnyűzene-előadó, Smiley örvendeztette meg a közönséget.
Amint a főtéri karácsonyfánál látható órásplakátok is hirdetik, december 16-án Ioan Bocşa népdalénekes és az általa vezetett Icoane együttes fellépésére várja az érdeklődőket az Ifjúsági Házba a városháza. Másnap este a Színház-téren jellegzetes román karácsonyi kántáló dalokat mutatnak be, majd 19-én a román kolindák legnépszerűbb tolmácsa, Ştefan Hruşcă lép fel ugyanott.
Radu Bălaş marosvásárhelyi publicista meg is jegyezte saját közösségi oldalán, hogy a világ legtöbb ingyenkoncertjével a polgármesteri hivatal mintha a Rekordok Könyvébe szeretne bekerülni. Az Inmureș.ro oknyomozó portál szerint a városháza mintegy évi egymillió eurót költ különböző ingyen látogatható rendezvényekre.
Ha az összeg töredékét is fordította koncertszervezésre az önkormányzat, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalról nyugodtan kijelenthető, hogy a megye és a térség legnagyobb impresszáriójává és „kulturális jótékonykodójává” nőtte ki magát. Egyébként szintén a Facebookon már vicces plakátok is jelentek meg, miszerint „ingyenes Metallica-koncertet akarunk!”, melyet a helyi és a megyei önkormányzat finanszírozzon.
Lapunk megkeresésére Peti András alpolgármester kifejtette, nincs semmi kivetnivaló abban, hogy számszerűen sokkal több román szólista és együttes szórakoztatja a vásárhelyieket, hisz a minőséget kell első sorban figyelembe venni. „Arra is érdemes odafigyelni, hogy Eperjes Károly, Szalóki Ági és Szamosi Szabolcs egymagukban többet érnek, mint az összes többi fellépő. A minőségre kell helyezni a hangsúlyt” – vélekedett az alpolgármester.
Felvetésünkre, hogy a három anyaországi előadó legfeljebb nyolcszáz érdeklődőt örvendeztethet meg a Kultúrpalotában, míg a román zenészeknek több ezer néző is tapsolhatott, Peti elmondta, hogy sokkal könnyebb hazai román előadókat szerződtetni, mint külföldi meghívottakat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 15.

Román szervezetek: sérti az államot a székely zászló
A román állam megsértéseként könyvelik el székelyföldi román civil szervezetek, hogy Hargita Megye Tanácsa a székely lobogót nyilvánította a megye zászlajának.
Kedden kibocsátott közleményében a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Civil Fóruma (FCRCHM) élesen kikelt a Hargita megyei képviselő-testület RMDSZ-es és EMNP-s tagjaira amiatt, hogy az önkormányzat december 11-i ülésén elutasították a román tanácsosok módosító javaslatát.
Ion Proca, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselője kezdeményezte, hogy a világoskék alapon arany sávot és a székely nap-hold jelképeket tartalmazó lobogóra egy piros színű tölgyfalevél is kerüljön fel a románság jelképeként. Indítványát azonban leszavazták.
A székelyföldi románok fóruma felháborítónak tartja, hogy mostani lépésével a Hargita Megyei Tanács nem vette figyelembe, miszerint 2009-ben született hasonló határozatát – amelyben egyszer már a megye zászlajává nyilvánították a székely zászlót – a FCRCHM megtámadta a bíróságon.
2012 szeptemberében a marosvásárhelyi táblabíróság jogerősen hatályon kívül helyezte a megyei tanács határozatát. A bíróság egyébként alapfokon elutasította a román szervezetek érvelését, miszerint a jelkép diszkriminálja a román közösséget, a jogerős ítélet pedig arra hivatkozott, hogy egy megyének nem lehet saját zászlaja.
„Hargita megye lobogója tisztán magyar etnikai elemeket hordoz, a román állam megsértésének minősül, a határozat pedig megkérdőjelezi a román államnak a térségben gyakorolt autoritását. Arra kötelezni valakit, hogy elfogadjon a feje fölött egy olyan zászlót, amely nemhogy nem képviseli, de sérti, olyan tényező, amely feszültté teszi az emberek közötti kapcsolatokat a térségben" – állapítja meg közleményében a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Civil Fóruma.
A román szervezetek úgy vélik, a székelyföldi magyar politikusok „szisztematikusan és tudatosan provokálnak”, mégpedig annak érdekében, hogy „nyomást gyakoroljanak és zsarolhassák a bukaresti hatalmat”.
Krónika (Kolozsvár)

2015. december 15.

Provokatív vizuális világ
Apa és fia második közös tárlata
Vasárnap délben nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyitották meg Sárosi Csaba és fia, Sárosi Mátyás képzőművészek közös tárlatát a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban.
Amint azt Dimény Attila múzeumigazgatótól megtudtuk, a pedagógusi pályának immár búcsút mondó Sárosi Csabának ez a tizedik kézdivásárhelyi tárlata, miközben a második közös bemutatkozása fiával.
– Sárosi Csaba és Sárosi Mátyás vizuális világa provokatívan tárul fel a néző előtt. Kimozdít megszokott komfortzónánkból, rácáfol kényelemben és közönyben eltompult érzékeinkre. Szembesít az értékek átértékelésének folyamatával, az erkölcs bizonytalansága válik biztos felismeréssé. Az álerények kerülnek a leleplező szembesítés porondjára – fogalmazott a kiállítás anyagát méltató dr. Deák Ferenc magyartanár.
Idős Sárosi nemcsak a technikával, az élettel is játszik alkotásaiban, de ezt a játékot komolyan kell venni, állapította meg a kritikus. Sárosi Mátyás nagyméretű, víziószerű akrilképei markáns üzenetet hordoznak, világlátása univerzális.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

2015. december 15.

Hatvankettőre emelkedett a Colectiv-tragédia halottainak száma
Meghalt kedden a bukaresti tűzvész egyik sérültje. A 24 éves nőt a bukaresti égéssebészeti kórházban ápolták, ő a Colectiv-tragédia 62-ik halálos áldozata – írja az Agerpres.
maszol.ro

2015. december 15.

A székelyföldi „terrorizmusról” Strasbourgban az antikommunista forradalom kitörésének évfordulóján
Tegnap késő este megtartott strasbourgi felszólalásában Tőkés László európai képviselő a temesvári felkelés évfordulójára emlékezve vetette fel a Ceauşescu-rezsim átkos örökségeként tovább kísértő hagyományos magyarellenesség kérdését – közölte a politikus sajtóirodája.
2015. november 30-án, Románia nemzeti ünnepének előestéjén, a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) együttműködve a Legfelsőbb Bíróság és Semmitőszék melletti Ügyészség (Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție) Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Vizsgáló Igazgatóságával (Direcția de Investigare a Infracțiunilor de Criminalitate Organizată și Terorism (DIICOT) robbantásos terrorcselekmény előkészítésének vádjával vette őrizetbe Beke István Attila székely-magyar mozgalmi vezetőt, és helyezte őt harminc napos előzetes letartóztatásba.
A jól időzített terrorügy kísértetiesen emlékeztet arra az 1984-es „terrorcselekményre”, melyet nagy bizonyossággal a korabeli kommunista rezsim politikai rendőrsége, a Securitate diabolikus forgatókönyve alapján hajtottak végre Mihai Viteazul sepsiszentgyörgyi szobránál, s amelynek tragikus módon a kiskorú Vaszi János is áldozatául esett. Az ártatlan gyermek gyilkosainak, illetve a románellenesnek beállított cselekmény elkövetőinek a román hatóságok azóta sem leltek a nyomára. Tegnap késő este megtartott strasbourgi felszólalásában Tőkés László európai képviselő a temesvári felkelés évfordulójára emlékezve vetette fel a Ceauşescu-rezsim átkos örökségeként tovább kísértő hagyományos magyarellenesség kérdését.
Emlékezetes, hogy a ’80-as évek végén, nevezetesen 1989 csodálatos karácsonyán a hírhedt Szekuritáté a magyarellenes érzések felkorbácsolásával, illetve az ország épsége ellen törő „magyar veszéllyel” riogatva próbálta leszerelni a diktatúrával szembeni általános elégedetlenséget. Bevett gyakorlata szerint 1984-ben hasonló célzattal rendezte meg az „országegyesítő” Mihály vajda szobrát célba vevő „merényletet”, mintegy alkalmas ürügyként a székelység elleni represszív fellépésre. Nagy valószínűséggel hasonló meggondolások állnak a kézdivásárhelyi Beke-ügy hátterében. A gyulafehérvári „országegyesítéshez” kapcsolódó, december elsejei nemzeti ünnepen a Szekuritáté posztkommunista utódintézménye, a SRI az 1984-eshez hasonló terrorakcióval próbálta újból felheccelni a román közvéleményt, a „magyar kártya” sokadszori kijátszásával igyekezvén elterelni a figyelmet a kormányválságon alighogy átesett országot nyomasztó súlyos gondokról.
A migrációs válság és a nemzetközi terror elharapózása idején különösképpen fenyegető a terrorizmus kollektív bűnébe keverni a területi autonómiáért síkra szálló Székelyföldet. Ez a szándék húzódhat meg a kézdivásárhelyi terrorvád mögött, figyelembe véve azt is, hogy a SRI hangsúlyos módon „biztonsági kockázatként” kezeli a magyar önrendelkezési törekvéseket.
Erdélyi képviselőnk évfordulói hozzászólásában Temesvár megbékélést sugárzó szellemét idézte. A Temesvári Kiáltványra hivatkozva viszont annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az 1989-es demokratikus rendszerváltozás hatályának a nemzeti kisebbségekre, nevezetesen erdélyi magyar közösségünkre is ki kell terjednie.
itthon.ma//erdelyorszag

2015. december 15.

Új parancsnok a csíkszeredai rendőrkapitányság élén
Huszonhárom éve szolgál Csíkszeredában, nemcsak a város, hanem az egész térség problémáit ismeri: Iordan Ștefan Mircea augusztusban vette át Fekete Kászoni Titusz leköszönt parancsnok helyét a csíkszeredai rendőrkapitányságon.
Fekete Kászoni Titusz korábbi városi rendőrparancsnok 2006 őszétől nyolc és fél éven át vezette a helyi kapitányságot, egészen idén márciusi nyugdíjazásáig. Iordan Ștefan Mircea augusztusban, a megüresedett parancsnoki állásra meghirdetett versenyvizsga megnyerése után vette át helyét.
A Vaslui megyében született 46 éves rendőrparancsnok Brassóban nevelkedett, huszonhárom éve onnan került a csíkszeredai rendőrkapitányságra. Korábban a bűnügyi nyomozóosztályon, majd a közrendészeti osztály irodavezetőjeként dolgozott, végül a városi kapitányság élére történt kinevezése előtt az 1-es számú körzeti rendőrséget irányította.
Mit tekint a legnagyobb kihívásnak? – tettük fel a kérdést. „A kihívás és cél ugyanaz, ami az országos főkapitányságé is: megóvni az állampolgárok biztonságát, és mérsékelni a közlekedésben résztvevőkre leselkedő veszélyt. Az utolsó öt év statisztikái, elemzései alapján kijelenthetjük, hogy Hargita megye és Csíkszereda közbiztonsága országos viszonylatban is kiemelkedően jó” – jelentette ki. Hozzátette, a kiváló statisztikai mutatókon túl a valóságban több probléma is létezik: első a régióra jellemző túlzott alkoholfogyasztás – ez kihat mind a közlekedésbiztonságra, mind az erőszakos cselekmények számára.
Elárulta, a jelenlegi városvezetéssel egy biztonságérzetet növelő, jelentős projektet is meg szeretnének valósítani. „Jelenleg közel húsz, a városházához tartozó térfigyelő kamera működik Csíkszeredában. A rendszert nem felügyeli állandó személyzet, hanem egy számítógép elraktározza a képeket, és csak igénylésre keresik elő egy adott időpont és helyszín felvételeit. A tervünk az, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi keretek függvényében létrehozzunk egy, a rendőrség keretében működő éjjel-nappali szolgálatot, ahol valamennyi térfigyelő képét valós időben látjuk” – mondta el.
„Képzeljék el, milyen elrettentő hatása lehetne, ha valós időben látnánk egy vandál tettet vagy bűncselekményt, és rögtön a helyszínre tudnánk küldeni egy egységet” – emelte ki a szolgálat létrehozásának fontosságát.
Nincs veszélyben a város, ami az alvilági tevékenységeket illeti – válaszolt röviden a rendőrparancsnok arra a kérdésünkre, drog- esetleg emberkereskedelem terén mekkora a baj. Rögtön hozzátette, a városi kapitányság hatásköre ezekben a kérdésekben amúgy is korlátozott. Mint megtudtuk, a „súlyosabb ügyekkel” a szervezett bűnözés elleni igazgatóság (DIICOT) foglalkozik külön személyzettel, ügyészekkel.
Miként kívánja megerősíteni a kapcsolatot a lakosság és a rendőrség között? – kérdeztük. Iordan Ștefan Mircea válaszában hangsúlyozta: „azt szeretném, hogy az emberek szövetségesként tekintsenek ránk. Szükségünk van a civil éberségre, arra, hogy bármilyen kihágás, törvénysértés, bűncselekmény esetén azonnal értesítsenek – és kitartsanak mellettünk egy-egy bűnügy kivizsgálása, megoldása teljes folyamatában”.
A civil bizalmatlanság egyik okaként a hatósági túlkapást említettük a rendőrparancsnoknak. „Ami a rendőrök viselkedését illeti, ugyancsak arra bátorítom a csíkszeredaiakat, hogy a korrupciótól, csúszópénz elfogadásától kezdve a hatáskör-túllépésig és túlkapásig mindent jelezzenek felénk. Határozottan kijelentem: senki sem fog »megtorlásban részesülni« azért, mert rendőrt jelent fel” – jelentette ki.
Pinti Attila
Székelyhon.ro

2015. december 15.

Könyvet szánt a diktatúrának Tompa Andrea
Tompa Andrea Fejtől s lábtól − Kettő orvos Erdélyben című regényének felolvasószínházi előadását láthatja a közönség kedden 19 órától a Csíki Székely Múzeumban. „Az orvosi egyetem története nagyon jól tudja modellálni, ami végbement Erdélyben a századfordulótól a húszas évekig, másrészt ennek kapcsán sok minden elmondható az emberi testről és nem utolsósorban a nőkről, hiszen a női emancipációnak egy fontos sarokköve az, hogy ők elkezdhettek felsőfokon tanulni” – indokolta, miért éppen az orvosi életpálya kerül középpontba a Kolozsvárról származó, Budapesten élő írónő regényében.
– Egész fiatal korában voltak próbálkozásai, de az írói pályára valójában a harmincas éveiben lépett...
– Kamaszkoromban valóban írtam, és néhányan, akik látták, azt gondolták, hogy nem csak én, hanem azok a fiatalok, akik a lapok körül, tevékenykednek, ténylegesen írók-költők lehetnének. Iszonyú sok tényezőn múlik, hogy ez megtörténik-e egy emberrel vagy sem. Az én életem egész másfelé fordult azzal, hogy áttelepedtem Magyarországra, utána egy egészen más pálya indult el, színikritikus lettem. Közben majdnem mindig írtam, de nem tartottam fontosnak, hogy megjelenjen, meg nem is hittem abban, hogy annak meg kell jelennie. Az, hogy egy ember beáll egy könyv mögé, elsősorban önbizalom kérdése, önbizalom és hit, hogy amit mondani akar vagy amit csinál, az másokkal megosztható, másoknak is fontos lehet. Nálam ez az önbizalom és a hit sokáig váratott magára, de előny, hogy mire leültem írni, volt valamelyes élettapasztalatom, meg keresztülmentem elég sok mindenen, kezdve attól, hogy mégiscsak életem első két évtizedét egy diktatúrában éltem. Nem akkora baj, ha egy író későn indul, de minél később, valószínűleg annál nehezebb elindulni, mert annál kevésbé tud az ember váltani, nehezebben hiszi el azt, hogy vele még valami nagy és jelentős fordulat megtörténhet.
– Annyira meghatározta életet a diktatúra, hogy könyveiben visszatér ez a téma.
– Egy könyvet szántam annak a diktatúrának, amiben éltem, és talán más könyvekben más majd diktatúrákat fogok feldolgozni. Tulajdonképpen megdöbbentő volna, hogy egy ember két évtizedet él, felnövekszik egy ilyen környezetben, és aztán úgy lép tovább, mintha normalitásban élt volna. Mindig meghökkent, ha valaki azt mondja, hogy engem nem nem érdekel ez, én ezen már túlléptem. Noha én is azt gondolom, hogy túlléptem rajta, de annak árán, hogy megpróbáltam valamelyest feldolgozni a magam és a közösségem számára is ezt a diktatúrát. Azt a szabadsághiányt és tulajdonképpen azt a fajta iszonyatos kontrollt, amiben éltünk, soha nem lehet természetesnek elfogadni, és a világ időről időre létrehoz ilyen helyzeteket, amikor ennyire akar minket irányítani, ellenőrizni, mindent megmondani, hogy történjen. Ezeket a tapasztalatokat időről időre elő kell hozni, mert ez segít megérteni a jelenünket is.
– Valós személyek ihlették ezt a könyvet?
– Nem, inkább lehetséges figurákként definiálnám. Nekem nagyon fontos, hogy az ő létezésük lehetséges legyen, de ilyen figurákat nincs, honnan találni, hacsak nem valami önéletrajzból. Egyébként nem találkoztam erdélyi, zsidó származású, orvosi karon tanuló nő önéletrajzával.
– Ön is orvosnak készült valamikor. Miért mondott le erről a pályáról?
– Ahogy egy normális fiatal elég sok mindennek készül, én is átmentem ezeken a szakaszokon. '89-ben viszont az orvosi kar Kolozsváron zárva volt a magyarul tanulni vágyók előtt, és én valahogy sokkal fontosabbnak tartottam, hogy magyarul tanuljak, mint hogy mi legyen belőlem. Ez akkor egy normális attitűd volt. Ma furán hangzik, de akkoriban a nyelvnek prioritása volt.
– Milyen téma foglalkoztatja most, miről fog szólni a következő könyve?
– Az ötvenes-hatvanas évekkel foglalkozom, az is egy újabb diktatúra, más arculatú diktatúra, az érdekel, hogyan lehet ebben a diktatúrában érvényesülni, hogyan jön létre a Magyar Autonóm Tartomány, mi a célja. Nagyon érdekel az egyház, és az egyházhoz való viszony abban a korszakban. De hát az emberek érdekelnek elsősorban, tehát olyan történeteket keresek, amelyek emberek által mondhatók el múltba ágyazottan, mégis a jelen tapasztalatainkkal kötődnek össze.
Tompa Andrea 1971-ben született Kolozsváron. 1990-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészkarának magyar–orosz szakán. 2004-ben doktorált az ELTE orosz irodalom szakán. 2000–2008 között az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa, 2005-től a Színház folyóirat szerkesztője, 2008 ősze óta tanít a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karán. Eddig két regénye jelent meg, a Kalligram Kiadónál, A hóhér háza 2010-ben, a Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben 2013-ban.
Izsák-Székely Judith
Székelyhon.ro

2015. december 15.

Mégsem úszta meg az előzetest Şova
Előzetes letartóztatásba helyezték hétfő éjszaka Dan Şova szenátort abban az ügyben, amelyben 100 ezer euró csúszópénz elfogadásával gyanúsítják. Az ügyészség szerint közbenjárt a govorai (Valcea megye) hőerőmű igazgatójánál, hogy az állami vállalat havi 10 ezer eurós jogi tanácsadói szerződést kössön egy ügyvédi irodával, amelytől minden hónapban megkapta a pénz felét.
Şova december 4. óta házi őrizetben volt, ezt az intézkedést azonban megfellebbezte a DNA. A szenátor így mos 30 napra előzetes letartóztatásba kerül. (mediafax)
Transindex.ro

2015. december 16.

Az Európai Unió Bírósága, mint érvek, értékek és érdekek ütközésének fóruma
Kedden, Luxemburgban lezajlott a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott európai polgári kezdeményezés ügyében indított per tárgyalása az Európai Unió Bíróságán. A felperesek, Izsák Balázs és Dabis Attila azért indítottak pert az Európai Bizottság ellen, mivel az elutasította a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért" című polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét. A kereset a nyilvántartásba vételi kérelem elutasításáról szóló, 2013. július 25-én kelt bizottsági határozat megsemmisítésére irányult.
A tárgyaláson megjelent felpereseket Dr. Sobor Dávid ügyvéd képviselte, de jelen volt a felperesek oldalán beavatkozó Magyarország, illetve a Bizottság oldalán beavatkozó Románia és Szlovákia jogi képviselője is.
Beszédében Dr. Sobor Dávid az írásbeli szakaszból olyan fontos következtetéseket vont le, amelyek megerősítették a felperesek álláspontját, és ismételten kérte a keresetben megfogalamzott kérés jóváhagyását, azaz a bizottsági határozat megsemmisítését. Erre erősített rá Magyarország jogi képviselője is. A Bizottság, valamint Szlovákia és Románia képvielője a kereset elutasítását kérték.
A Bíróság Thomas Morus épületében folytatott két és félórás tárgyalás során számtalan olyan érv hangzott el, amely messze túlmutatott a per tárgyán, és a kezdeményezés célszerűségét vitatta, vagy támasztotta alá.
A felperesek egyetértenek abban, hogy függetlenül a per kimenetelétől, az elhangzott, egymással ütköző érvek, a bizonyítékként beterjesztett adatok ezt az ügyet az uniós esetjog fontos hivatkozási alapjává teszik. Ítéletet később írásban közlik ki.
A Székely Nemzeti Tanács sajtószolgálata
Erdély.ma

2015. december 16.

Tőkés és Sógor a kollektív megbélyegzés ellen
Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő és Tőkés László fideszes európai parlamenti képviselő is felszólalt hétfőn az EP strasbourgi plenáris ülésén, mindketten a romániai magyarság kollektív megbélyegzése ellen emelve szót. Sógor Csaba az ellehetetlenített román–magyar párbeszédet, Tőkés László a volt politikai titkosrendőrség, a Securitate módszereinek jelenkori alkalmazását emelte ki beszédében.
Egy közösség kollektív megbélyegzése ellehetetlenítheti a párbeszédet és a vitát a valóban fontos problémákról, amelyekről a mai napig kevés szó esik Romániában – hívta fel a figyelmet Sógor Csaba. Véleménye szerint ilyen az anyanyelvhasználati jog akadályozása, a kisebbségi közösség szimbólumainak kétségbe vonása, az oktatási törvény szelektív alkalmazása vagy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának leállása. „Valós párbeszédre van szükség Romániában a többség és kisebbség között ezekről a kérdésekről, nem pedig médiamanipulációra és kollektív megbélyegzésre” – figyelmeztetett Sógor Csaba. Az RMDSZ politikusa úgy fogalmazott: az utóbbi hetekben a teljes romániai magyar közösség értetlenül figyeli, hogy a hatóságok terrorista merénylet elkövetésével vádolnak egy kisvárosi vállalkozót (a kézdivásárhelyi Beke István Attilát – szerk. meg.), aki egy szélsőjobboldali szervezet helyi vezetője, ám a házkutatás során csupán petárdákat és csillagszórókat találtak nála.
„A teljes igazságot majd kideríti a bíróság, de addig is elkeserítő hisztériakeltés folyik a román médiában, a célpont pedig a teljes romániai magyar közösség” – hangsúlyozta. Sógor Csaba arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg olyan érzése van a magyar kisebbségnek, sőt, a román publicisták egy részének is, mintha valakiknek a szándékos interetnikus feszültségkeltés lenne a céljuk, erre pedig a jelenlegi bonyolult európai biztonsági helyzetben a terrorizmusnak már a vádja is elég.
Tőkés László felszólalásában a romániai antikommunista forradalom 26. évfordulójának kapcsán Temesvár megbékélést sugárzó szellemét idézte, a Temesvári Kiáltványra hivatkozva annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az 1989-es demokratikus rendszerváltozás hatályának a nemzeti kisebbségekre, nevezetesen az erdélyi magyar közösségre is ki kell terjednie.
A képviselő sajtóirodája által kiadott közlemény párhuzamot von a kézdivásárhelyi „terrorügy” és az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás között, „melyet nagy bizonyossággal a korabeli kommunista rezsim politikai rendőrsége, a Securitate diabolikus forgatókönyve alapján hajtottak végre”. Felhívják a figyelmet, hogy a Ceauşescu-rezsim átkos örökségeként tovább kísért a „hagyományos magyarellenesség, a Securitate posztkommunista utódintézménye most az 1984-eshez hasonló terrorakcióval próbálta újból felheccelni a román közvéleményt, a »magyar kártya« sokadszori kijátszásával igyekezvén elterelni a figyelmet a kormányválságon alighogy átesett országot nyomasztó súlyos gondokról.” A közlemény végül megállapítja, hogy „a migrációs válság és a nemzetközi terror elharapózása idején különösképpen fenyegető a terrorizmus kollektív bűnébe keverni a területi autonómiáért síkra szálló Székelyföldet. Ez a szándék húzódhat meg a kézdivásárhelyi terrorvád mögött, figyelembe véve azt is, hogy a Román Hírszerző Szolgálat hangsúlyos módon »biztonsági kockázatként« kezeli a magyar önrendelkezési törekvéseket.”
Erdély.ma

2015. december 16.

Növekvő migránsellenzés
A menekültek szétosztásáról szóló kötelező kvótatervek kapcsán a szeptemberi 56,2 százalékhoz képest most 75,8 százaléknyian gondolják úgy, hogy Romániának nem kellene őket befogadnia, míg csupán 19,2 százalék véli úgy, hogy igen – áll az Adevărul megrendelésére készült legújabb Inscop-kutatásban. Tizenöt százalékkal nőtt azok aránya is, akik ellenzik a migránsok romániai letelepedését, a szeptemberi 65,3 százalékról 80,2-re. Csupán 16,1 százalék gondolja úgy, hogy nem probléma, ha a migránsok Romániát választják lakóhelyül.
Ennél is magasabb azok aránya, akik nem járulnának hozzá, hogy egy menekült-migráns az általuk lakott településen telepedjen le – ez az arány szeptemberben még csak 67,1 százalék volt, most 81,2 százalék. A letelepedést pártolók 14,2 százaléknyian vannak.
Erdély.ma

2015. december 16.

Regölés jó hangulatban (Sepsiszentgyörgy)
Dehó-reme-róma – csendült fel a kénosi jókívánság tegnap este Sepsiszentgyörgy belvárosában. Karácsony nagyhete előtti kedden regölnek Háromszék fővárosában, immár negyedszázada, mióta a Guzsalyas Játszóház megtelepedett itt. Kezdetben még csak a Guzsalyasék körüli baráti társaság járt ünnepi jókívánságokat szórni, aztán egyre többen, a játszóházas gyerekek is csatlakoztak.
A Míves Háztól indult a felvonulás Benkő Éva vezényletére, ám a Korzón zajló munkálatok miatt nem a megszokott útvonalon haladt, hanem az Erzsébet park szélén, s nem a városházához ment, ezáltal jelképesen Sepsiszentgyörgy egész lakosságának tolmácsolni a jókívánságokat, hanem a főtérre – immár az is van a megyeszékhelyen.
A főtéren a város két alpolgármestere, Sztakics Éva és Tischler Ferenc fogadta a jókívánságokat, s viszont kívánták a boldog ünnepet, de nemcsak vatikáni valutával fizettek, hanem szokás szerint csokit osztottak a gyerekeknek. A főtéren már másfél száz fősre duzzadt a regösök serege, a gyerekek mellett szülők, nagyszülők s még néhány kíváncsiskodó is csatlakozott az ünneplőkhöz. Innen a György családhoz vonult a nagy csapat Melkuhn Robi furulyajátékára és Lőrinczi Zsolt dobritmusára. Egyesek zörgőkkel, mások lámpásokkal mentek be a György-lak udvarára, ahol ezúttal szűken fértek. Ott is énekeltek, elmondták jókívánságaikat, s a háziak kaláccsal, meleg teával kínálták a kis regösöket, a nagyokat meg forralt borral. A gyerekek még teázás közben is zúgták: dehó-reme-róma.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 16.

Súly alatt a pálma
Mintha a kilencvenes évek eleje tért volna vissza, úgy szabadultak el ismét a magyarellenes indulatok Romániában. Dühítő, elkeserítő és abszurd megnyilvánulásokban nem volt hiány az elmúlt hetekben, újra behálózta életünket a gyűlölet, egymást követik az aljas provokációk.
Ismét megjelentek a feketére mázolt magyar településnevek, s bár fényképek, felvételek örökítették meg az elkövetőket, gépkocsijuk rendszámát is átadva a hatóságoknak, a rendőrség nyomoz, de tettest sehogy nem talál. Hasonlóan más esetekhez – bemázolt SIC-tábla, letépett székely zászló, meggyalázott Gábor Áron-szobor –, nem tudnak az elkövető nyomára bukkanni. Mit gondolhat ilyenkor az államhatalom hitelességét amúgy is megkérdőjelező egyszerű halandó? Azért nem állítják elő a bűnösöket, mert közülük valóak, céljuk az indulatok és a félelem szítása. És nem hagyják csitulni a felkorbácsolt hangulatot, hétről hétre előállnak egy újabb húzással. Csak nyugalom ne legyen. 1990 márciusában a marosvásárhelyi események nemcsak az egykori Securitate utódja, a Román Hírszerző Szolgálat életre hívására szolgáltattak ürügyet, de alaposan megtorpantották a magyar jogköveteléseket is. A ’89-es fordulat után erőre kapott hangok elcsendesedtek, és tíz évnél is többnek kellett eltelnie, míg szépen, lassan az autonómiakövetelések ismét témává váltak. Előbb csak halkan, erőtlenül, aztán mind szélesebb körben, erőteljesebben, látványos akciókban csúcsosodva, külföldön is mind gyakrabban hangoztatva az erdélyi kisebbség jogsérelmeit. 2015 decemberében a huszonöt évvel ezelőtti történéseket felidéző akciók nemcsak a titkosszolgálatok több pénzhez jutását, megerősítését hivatottak szolgálni, hanem a magyar törekvések ismételt elfojtását is. Addig próbálják visszanyomni, míg túl nagyra nem növekszik.
A közelmúlt történelme igazolta, mennyire nem volt szerencsés a fekete március utáni megtorpanás, mily lassan és mily keveset hozott az óvatoskodás, a kis lépések politikája. Saját hibánkból okulva tudhatjuk, hogy most más utat lenne érdemes követni. Annál is inkább, mert a terror mostani kibontakozása nem véres, emberéleteket követelő eseményekben nyilvánul meg – valószínű, ma már ezt nem tudná eladni a magát demokratikus jogállamnak kikiáltó Románia Európában, a világban – , lelki jellegű, a félelemre alapoz. Céljaink, nyelvünk, identitásunk feladását szeretné elérni, hogy meneküljünk más tájakra, vagy húzzuk meg magunkat, érjük be annyival, amennyit koncként idedobnak, ne merjünk lázadozni, követelőzni, jogainkért szót emelni. Ha félünk, az ő érdekeiket szolgáljuk, ha meghátrálunk, ők győznek. A döntés rajtunk áll: lesunyt fejjel próbálunk túlélni, vagy mint súly alatt a pálma, erőt merítünk minden ellenünk irányuló támadásból, és folytatjuk a küzdelmet, amely esélyt adhat, hogy ez a táj gyermekeinknek, unokáinknak is szülőföldje, otthona legyen.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 16.

Hogy érik el céljukat a titkosszolgálatok?
Ha felmerül a terrorista fenyegetés, a titkosszolgálatok válasza rendszerint abban merül ki, hogy megpróbálják elérni költségvetésük növelését (ez sikerült is, hiszen a tavalyihoz képest 22 százalékkal nagyobb pénzkeret áll rendelkezésükre), illetve az állampolgárok szabadságjogainak korlátozását – áll a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Demokráciatanulmányi Központjának kutatói által készített tanulmányban.
Eszerint terrorizmustámadás esetén az ország legnagyobb rizikófaktora a demokrácia működésével függ össze. A kutatócsoport szerint a craiovai és a kézdivásárhelyi akciói révén a Román Hírszerző Szolgálat azt az üzenetet próbálja elhinteni a társadalomban, hogy Románia terrorcselekmények célpontja lehet, holott ez nem így van. A tanulmány egyik készítője, George Jiglău adjunktus szerint a Hargita és Kovászna megyei lakosság egy részének radikalizálódása annak tudható be, hogy az emberek mellőzve érzik magukat, úgy érzik, képviseletük nincs hatékonyan ellátva, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy csökkent az RMDSZ jelentősége a politikai szférában. Így megtörténhet, hogy a magyar kisebbség és a román állam között kiépült híd beszakad, ezzel párhuzamosan felerősödnek a radikális hangok, és olyan mozgalmak vehetik kezdetüket, amelyek a 20–30 évvel ezelőtti Európára voltak jellemzőek, amikor az ETA és az IRA aktív volt. (Transindex) NÖVEKVŐ MIGRÁNSELLENZÉS. A menekültek szétosztásáról szóló kötelező kvótatervek kapcsán a szeptemberi 56,2 százalékhoz képest most 75,8 százaléknyian gondolják úgy, hogy Romániának nem kellene őket befogadnia, míg csupán 19,2 százalék véli úgy, hogy igen – áll az Adevărul megrendelésére készült legújabb Inscop-kutatásban. Tizenöt százalékkal nőtt azok aránya is, akik ellenzik a migránsok romániai letelepedését, a szeptemberi 65,3 százalékról 80,2-re. Csupán 16,1 százalék gondolja úgy, hogy nem probléma, ha a migránsok Romániát választják lakóhelyül. Ennél is magasabb azok aránya, akik nem járulnának hozzá, hogy egy menekült-migráns az általuk lakott településen telepedjen le – ez az arány szeptemberben még csak 67,1 százalék volt, most 81,2 százalék. A letelepedést pártolók 14,2 százaléknyian vannak. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 16.

Igazát keresi az SZNT
Megtartották az Európai Unió luxemburgi bíróságán annak a pernek a tárgyalását, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott európai polgári kezdeményezés bejegyzésének elutasítása miatt indítottak az Európai Bizottság (EB) ellen a kezdeményezők – tájékoztatta az MTI-t Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Az EU bíróságának joggyakorlata szerint a tárgyaláson a jogi képviselők beszéltek: a felperesek jogi képviselője mellett az ő oldalukon beavatkozó Magyarország, illetve az EB, valamint a bizottság oldalán beavatkozó Románia és Szlovákia jogi képviselője kapott szót. A szintén az EB oldalán beavatkozó Görögország nem képviseltette magát, és a tárgyalás korábbi írásos szakaszában sem tett le indoklást. A kezdeményezők annak a határozatnak a megsemmisítését kérték a bíróságtól, amellyel az EB „nyilvánvaló” kompetenciahiányra hivatkozva elutasította a nemzeti régiók védelméről szóló európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételét.
Izsák Balázs elmondta, nemcsak Magyarországnak hálás, amiért támogatólag beavatkozott a perbe, hanem az EB oldalán beavatkozó Romániának és Szlovákiának is, mert ezzel elismerték a kérdés súlyát, segítettek bebizonyítani, hogy az EB kompetenciahiánya egyáltalán nem nyilvánvaló. Magyarázata szerint ugyanis, ha egyáltalán kétség merült fel, hogy az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik-e az SZNT által felvetett jogalkotási igény, az EB-nek nem lett volna szabad megtagadnia a polgári kezdeményezés bejegyzését. A bíróság előtt olyan két és félórás vita zajlott le, amelyet nem ott, hanem az uniós jogalkotó előtt kellett volna lefolytatni – mondta Izsák Balázs. Úgy értékelte, több ez a per annál, kinek van igaza, bejegyzik-e a kezdeményezést vagy nem, hiszen az írásos szakaszban letett részletes dokumentáció és a tegnapi hosszas jogvita bekerül a luxemburgi bíróság esetjogába, hivatkozási alapot teremt akár Székelyföld, akár a hozzá hasonló régiók számára, amelyek másféle kohéziós politikát várnak el az EU-tól.
Az SZNT és partnerei 2013-ban terjesztették az EB elé a nemzeti régiók védelméről szóló jogalkotási kezdeményezést a Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatósága címmel. Ebben az unió kohéziós politikájának megújításáról kértek jogalkotást annak érdekében, hogy az unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Az Európai Unió 2012 áprilisa óta teszi lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel. Egy év alatt egymillió uniós polgár támogatását kell megszerezni ahhoz, hogy az EU figyelembe vegye a kezdeményezést. Az SZNT kezdeményezése azonban nem jutott el az aláírásgyűjtésig, mert az EB megtagadta bejegyzését. Ez ellen a döntés ellen perelnek a kezdeményezők az EU luxemburgi bíróságán. A bíróság ítélete egy-két hónapon belül várható.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. december 16.

A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen gerillacsoport "ajándéka" a város tisztségviselőinek
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen gerillacsoport tagjai "karácsonyi ajándékot" küldtek Marosvásárhely román ajkú polgármesterének és magyar ajkú alpolgármesterének. Az ajándékokat postai küldeménnyel küldték el, mindkét személy egy-egy levelet és egy kétnyelvű utcanévtáblát kapott tőlük ajándékba.
Fejeződjön be a magyar közösség folyamatos diszkriminációja!
Tisztelt Dorin Florea!
A Kétnyelvű utcanévtáblaügyet 2014 májusában indítottuk el, azzal a céllal, hogy Marosvásárhelyen, ahol a város lakosságának majdnem fele, összesen hatvanezer személy magyar nemzetiségű, valódi kétnyelvűséget tükröző utcanévtáblák legyenek.
Amióta ez az ügy elkezdődött, Ön, a város polgármestere, minden eszközt bevetett, hogy a magyar közösség jogos követelményét semmibe vegye, megakadályozza a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, ezzel a magatartással minden bizonnyal az a célja, hogy a magyar lakosokat megalázza és diszkriminálja.
Felmerül a kérdés, Ön kinek a polgármestere? Ha nem tiszteli a magyar lakosságot, ha a kétnyelvűséget minden erejét bevetve akadályozza, akkor Ön nem lehet a magyar közösség polgármestere.
Önt már számtalanszor feljelentették az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, és minden esetben kiderült, hogy polgármesterként a magyar közösséget diszkriminálja. Amióta Ön a város polgármestere, a magyar nyelvet beszélők adóját behajtja, ellenben a magyar közösség jogait nem érvényesíti.
13 évbe telt, hogy az Ön által vezetett hivatal kihelyezte a marosvásárhelyi iskolák homlokzatára a kétnyelvű táblákat, miközben adólejeinket arra használta, hogy román nyelven zajló programokat szervezzen.
Dorin Florea polgármester úr, Ön a magyar közösséget nem tiszteli, az adónkat méltatlanul és tisztességtelenül elkölti, és nekünk viszonzásul a munkatársai azt mondják, amikor belépünk a hivatalba, hogy "beszéljen románul". Miért nem tájékoztatja munkatársait a 215/2001-es törvénynek a magyar közösség anyanyelvhasználatát biztosító cikkelyeiről?
Amióta a kétnyelvű utcanévtáblák ügye elkezdődött, Ön nem volt hajlandó tenni semmit az ügy korrekt és európai módon történő megoldása érdekében, sőt folyamatosan akadályokat gördített az ügy elé.
Polgármester úr! Értse meg, hogy nekünk nem az kell, ami Ön szerint nekünk jár, legyen szíves, ellenőrizze még egyszer a törvényeket, és vegye már végre tudomásul, hogy nekünk, magyaroknak is VANNAK JOGAINK, ÉS ELEGÜNK VAN ABBÓL, HOGY MAROSVÁSÁRHELY POLGÁRMESTERE A MAGYAROKAT DISZKRIMINÁLJA!
Sajnálatos módon a februárban megszavazott városi költségvetés 1 millió lejes tétele, amelyet Peti András RMDSZ-es alpolgármester, az Ön kollegája szerint kétnyelvű utcanévtáblákra különítettek el, eltűnt. Bizonyára a pénzt más célokra költötték el, sajnálatos, hogy miközben a város európai kulturális főváros szeretett volna lenni, a többnyelvűséget nem értékeli, sőt, ha tehetné, minden egyes magyar feliratot eltüntetne a városból.
Végezetül kijelenthetjük, hogy a 2015-ös évben az Ön utasítására a helyi rendőrség üldözőbe vette a kétnyelvűséget, és bizony Ön nem tett semmit a rendőri túlkapások ellen, amelyeket mára már a bíróság is annak tart, hanem hagyta, hogy magyarok százait zaklassák. Reméljük, hogy 2016-ban több toleranciát és európaiságot fog tanúsítani, továbbá megtesz mindent azért, hogy Marosvásárhelyen, ahol a legnagyobb romániai magyar közösség él, megjelenhessenek már végre a kétnyelvű utcanévtáblák.
Boldog új évet kíván a
Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen gerillacsoport
Fejeződjön be a magyar közösség folyamatos elárulása!
Tisztelt Peti András !
A Kétnyelvű utcanévtábla civil érdekérvényesítő ügy 2014 májusában indult el, azzal a céllal, hogy Marosvásárhelyen – ahol a város lakosságának majdnem fele, összesen hatvanezer magyar nemzetiségű ember él – valódi kétnyelvűséget tükröző utcanévtáblák legyenek.
Amióta ez az ügy elkezdődött, Ön, a város magyar alpolgármestere, számtalan ígéretet tett arra, hogy hamarosan lesznek kétnyelvű utcanévtáblák Marosvásárhelyen. Sajnos, ezek az ígéretek mindmáig meghiúsultak. Úgy tűnik, hogy Ön és a városi tanács RMDSZ-es frakciója a magyar közösség egy teljesen jogos követelményét semmibe veszi, megakadályozza a kétnyelvű utcanév-táblák kihelyezését. Ezzel a magatartással újfent bebizonyították, hogy Önök a magyar közösség érdekeit nem akarják vagy nem képesek érdemben és eredményesen képviselni. Pedig a kétnyelvű utcanévtáblaügy egy valódi érdekvédelemmel foglalkozó szervezet számára nem kellene bonyolult legyen, az élet mégis azt bizonyítja, hogy Önök ezt az ügyet nem akarják felvállalni és sikerre vinni. Felmerül a kérdés, Ön kinek az alpolgármestere?
Az RMDSZ 25 éve vezető pozíciókat tölt be a város vezetésében, az Önök frakciója a városi tanács legnagyobb csoportja. Mégis, valahogy a magyar ügyek rendszerint elvéreznek és sikertelenek ebben a városban. A magyar közösség már nem tudja méltó módon megünnepelni az ünnepeit, mert a város főtere nem ad otthont magyar rendezvényeknek. A mostani karácsonyi program alkalmával, a magyarok adólejeit is felhasználva, kizárólag román közösséget megszólító rendezvényeket szervezett az Ön által (is) vezetett polgármesteri hivatal. A karácsonyi díszkivilágítástól kezdődően minden egyes méregdrága rendezvényen a programok egynyelvűek voltak, minden úgy zajlik és zajlott, mintha ebben a városban nem élnének magyarok.
Peti András alpolgármester úr és kedves magyar ajkú RMDSZ-es tanácsosok, Önök minden egyes választási kampány alkalmával megígérik nekünk, a magyar közösség tagjainak, hogy a romániai magyar közösség egyedüli érdekvédő szervezeteként érdekeinket megfelelő módon fogják képviselni a szavazataink által megszerzett állásaik betöltése után, a valóság viszont másként fest. Önök 25 éve rendszeresen becsapnak és elárulnak minket, a választópolgárokat, akik az Önök állásait szavazatainkkal biztosítjuk.
Miként higgyünk Önöknek, ha 25 év alatt nem sikerült Marosvásárhelyen kétnyelvű utcanév-táblákat kihelyezni, milyen érdekvédelem az, amelyik ezt a jogos kérést nem hajlandó a szavazópolgárok tisztelete jegyében megoldani? A kétnyelvű utcanévtáblaügy nem egy nehéz ügy, és Önök azt állítják, hogy munkahelyeket és jövőt akarnak biztosítani a magyar közösségnek. Hogyan akarják ezt tenni, miközben 25 éve nem mernek magyarul megszólalni a tanácsban, pedig ezt a jogot, ami az Önök kötelessége, törvények szavatolják!
Sajnálatos módon a februárban megszavazott városi költségvetés 1 millió lejes tétele, amelyet Ön szerint kétnyelvű utcanévtáblákra különítettek el, eltűnt. Bizonyára a pénzt más célokra költötték el, sajnálatos, hogy miközben a város európai kulturális főváros szeretett volna lenni, ennek vezetése a többnyelvűséget nem értékeli, sőt, ha tehetné, minden egyes magyar feliratot eltüntetne a városból.
Végezetül engedje meg, hogy boldog új évet kívánjunk, annak reményében, hogy 2016-ban Ön és RMDSZ-es munkatársai ígéreteik mellett mindent megtesznek azért, hogy Marosvásárhelyen, ahol a legnagyobb romániai magyar közösség él, megjelenhessenek már végre a kétnyelvű utcanévtáblák.
Üdvözlettel,
a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen gerillacsoport
Népújság (Marosvásárhely)

2015. december 16.

Álomfarsang – Balázs Imre József új könyve
A Blanka birodalma és a Hanna hinta után új gyermekverskötettel jelentkezett Balázs Imre József, az Álomfarsang című könyv szintén a Koinónia Kiadó gondozásában látott napvilágot. Míg a szerző korábbi gyermekverseiben az otthon, a kisgyerek meglehetősen szűk, a lovardáig, jégpályáig terjedő tere jelenik meg, a nyolc-tíz évesek világa már kitágult, a badacsonyi vagy budapesti élmények felsorakoznak az otthon a szülőkkel töltött esték mellé. A mindennapok jelenségeiről szóló, játékos, tréfás hangú versek között időnként elvont, különös hangulatú műveket találunk, a gyermek szövegértését, a "felnőtt" irodalomba való bevezetését segítő szövegeket – ilyen vers például az elmúlásról rendkívül áttételesen szóló Elefántcsont babák. Balázs Imre József legújabb gyermekverskötete verselésében eklektikus: egyaránt találunk benne ritmusos, mondókaként mondogatható, tapsolható szövegeket, a magyar gyermekirodalom Weöres Sándor-i hagyományába illeszkedő szövegeket, valamint az északi gyermekversek prózai versformáját követő verseket. A kötet egy jelentős részét a farsangi versek képezik, a maszkot, jelmezt bemutató gyermek versei ezek: játék a maskarával, amely alól mindegyre előbukkan a gyerek igazi arca. A Farsang a királyi udvarban című versfüzérben az udvari személyiségek – a szakács, az udvari bolond, a kamarás – jelennek meg, a Farsang a csillagokban cím alatt pedig a Csillagok háborúja szereplői, Darth Vader, Leia, Yoda lépnek elénk. A kötetet egy, a ballagásról szóló vers zárja – a vers különben üde színfoltja lehet a kisiskolások egyre gyakoribb, ilyen jellegű ünnepélyeinek –, a búcsúzó kisdiák szavaiban, legalábbis felnőttszemmel a búcsúzó apa érzéseivel találkozunk: búcsú a gyermekeink gyerekkorától, az önfeledt játéktól, a mindent átlényegítő gyermeki látásmódtól.
Az Orosz Annabella illusztrációival készült kötetet Marosvásárhelyen többek között a Kobak és a Gutenberg könyvesboltban lehet megvásárolni, és megrendelhető a www.konyvter.ro oldalon.
Rostás-Péter Emese
Népújság (Marosvásárhely)

2015. december 16.

Adventi Szövétnek
Adventi időben, december közepére jelent meg az aradi Szövétnek kulturális szemle legújabb száma. Gazdag tartalommal, sok jó és érdekes olvasnivalóval.
A közelgő ünnepet köszönti a főszerkesztő Juhász Béla Csodaváráscímű írása, amelyet, ha megszívlelnénk, soha nem lennénk irigyek egymásra. Az intés a jövő és azután következő esztendőkre is érvényes.
A mondjuk így: „irodalmi” blokkban Gál Z. Csaba, Brittich Erzsébet, Szabó Péter, Juhász Béla, Radnai István, Regéczy Szabina Perle kimondottan szépirodalmi jellegű írásai olvashatók, Ódry Mária Csernyánszky Judit képeiről, Ujj János Brauch Magda legújabb könyvének bemutatójáról és az Irodalmi Jelen-díjak kiosztásáról cikkezik. Olvashatjuk Tatár Etelka egykori aradi magyartanár Chigagói levelét Bartók emlékezetéről, folytatódik Nótáros Lajos Arad maradsorozata. Dr. Vajda Sándor most indult sorozata dr. Réthy László tudós akadémikusról, alias Lőwy Árpád pajzán költőről igen érdekesnek ígérkezik. Vajda Anna Noémi Csákányi Esztert, a neves színésznőt szólaltatja meg. A Hitélet ezúttal gazdag rovatában ft. Szilvágyi Zsolt a Véndiák kérdései, Blazovich László Karácsony előtt, Matekovits Mihály Éjféli misec. írásait olvashatjuk. Ez utóbbiból egy érdekes adat: felszentelése óta az aradi minorita templomban csupán kétszer, 1944-ben és 1989-ben nem tartottak éjféli misét.
Puskel Péter helytörténész, mint minden alkalommal, ezúttal is értékes adatokkal egészíti ki az aradi lokálpatrióta ismereteit: megtudjuk, például, hogy az egykori aradi autógyár kapuján összesen 800-nál több, különböző rendeltetésű kocsi gördült ki.
Arad vendége volt a közelmúltban Sarusi Mihály. Pataky Lehel Zsolt rövid ismertetőt közül az Illyés Gyula-díjas alkotóról, a szerkesztő pedig a Népi vallásosság Kisiratosonc. írását közli. A helytörténet rovatban olvasható még Piroska Katalin Gyermekelőadások a múlt századból Aradon c. írása.
A neves szegedi történészprofesszor, Blazovich László ezúttal egykori barátjára emlékezik Bánságtörténet és településtörténet Kovách Géza munkásságában címmel. Dr. Kovách Géza most, december 22-én lenne 90 esztendős.
Az Oktatás rovat számára ezúttal az Ezüstgyopár-díjak átadása szolgáltatott apropót: Szívós Helén és lánya, Péter (Szívós) Dalma (Kiss Anna), valamint Ilona János laudációját (Matekovits Mihály) jelenteti meg a lap, Sipos Szilárd pedig a magyar nyelv Csiky Gergely Főgimnáziumban megtartott napjáról ír.
Figyelmet érdemel a Memoár rovat Albert Ferenc, dr. Perneki-Simonsits Edit, Mandl Marietta, Piros Dénes és Móré-Sághi Annamária írásaival.
És persze van humor is, Piroska István révén (Mi kacagtatta meg Jézuskát, és gondolom, a Göltségjetyzék,egy sváb restauráló magyarul írott költségjegyzéke is az ő számlájára írható), van két vers Grosz Lászlótól (Válságos idők, A jampec). Aztán van Kövér Péter, s ahol ő van, ott szellemes és vaskos humorban biztosan nincs hiány. Ezúttal Flautus. A büdös életbe…! című írásával remekel. Még jó, hogy a nyomtatott írásnak nincs szaga.
Nyugati Jelen (Arad)

lapozás: 1-30 ... 7231-7260 | 7261-7290 | 7291-7305




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998