Fennállásának négyszázadik évfordulóját ünnepelte Kalotaszeg legkisebb református gyülekezete, Sztána. A kétszáz lelkes falu apraja-nagyja ünneplőbe öltözött júl. 25-én. Pap Géza püspök arról beszélt, hogy a megmaradásnak egyetlen útja az építkezés, a korszerűsítés. Utalt arra, hogy néhány éve a sztánai gyülekezet saját erejéből újította fel templomának tetőzetétPapp Hunor tiszteletes az önépítkezés példájaként említette a híres-nevezetes 1914. február elsejei sztánai farsangi bált. A mulatságnak Kós Károly meghívottjaként vendége volt Móricz Zsigmond, aki ennek nyomán írta Nem élhetek muzsikaszó nélkül című novelláját. Papp Hunor hozzátette: a tizenötmillió magyarban gondolkodó Orbán-kormánynak és holland hittestvéreknek is köszönhető a templom tetőzetének teljes felújítása. A hetvenes években 350 magyar és 250 román lakta a falut, ma 200 magyar mellett 26 román ajkút találni. 1911-ben a Budapestről hazatérő Kós Károly képes hetilapot alapított Sztánán. A Kalotaszeg című lapot Bánffyhunyadon nyomtatták, a szerkesztőség Kós sztánai Varjúvárában működött. A lap negyedév múlva azért szűnt meg, mert Kós felkérést kapott a pénzügyminisztériumtól a kispesti állami munkásnegyed befejezetlen részének megtervezésére. /Benkő Levente: Sztánán lelket lehelnek a házakba. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./
2004. július 29.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) évente szervez riporttábort tagsága számára. A szakmai szervezet egy-egy tájegységet, annak mindennapjait igyekszik bemutatni az újságírás eszközeivel. A eddigi öt riporttábor összegyűjtött anyagából három kötet jelent meg. Kőhalom, Nyárádmente, Kalotaszeg, Erdővidék, illetve a Hargita déli részén található ásványvizek voltak az eddigi témák, idén a Gyimesek kerülnek terítékre. Júl. 26-a óta az újságírók a három gyimesi községben – Gyimesbükkön, Gyimesközéplokon és Gyimesfelsőlokon – tájékozódnak. /Gyimesi emberek. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 29./
2004. augusztus 2.
Az idei, immár kilencedik Kalotaszegi Alkotótábor júl. 19-én kezdte meg munkáját Zsobokon. Célja megismerni e tájegység jellegzetességeit, és azokat művészi alkotásokban ábrázolni. A részvevők bejárják a vidék falvait. /Essig Klára: Kilencedik Kalotaszegi Alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2004. augusztus 12.
Legkevesebb 300 ezerre tehető az idén Erdélyben nyaraló magyar turisták száma. Az ide látogatók gyógykezelés és nyaralás céljából is látogatják Erdélyt. – A becslések szerint egész Erdélyre vonatkoztatva harmincszázalékos növekedést tapasztalnak – vélekedett Gábora Ede, az Erdélyi Turizmus budapesti cégvezetője. A magyar turisták számát azért nehéz felbecsülni, mert Románia nem ad ki pontos statisztikákat. Csak annyit lehet megtudni, hogy évente 1 millió százezer magyar állampolgár lépi át a határt. Az Erdélyi Turizmus toplistája szerint továbbra is Szováta, őt követi Torockó, Parajd, a Békás-szoros, a Szent Anna-tó, a Tordai-hasadék és a kalotaszegi térség is egyre látogatottabb. /Egyre vonzóbb Erdély. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./
2004. augusztus 13.
Szilágy megye legnagyobb községeként tartják számon Váralmást. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2853 lakosa van. A község kilenc települést ölel fel: a Zilahtól 51 kilométerre fekvő Váralmás mellett Farnas, Zsobok, Sztána, Kispetri, Bábony, Kiskökényes, Almásnyíres és Cold falvakat. A Kalotaszeghez tartozó falvakat 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez. A község útjai évszázadnyira elmaradtak az úgynevezett európai normáktól. Zsobok lehet a példa a község többi nyolc településének, ősszel jubilál a zsoboki gyermekotthon, ahol árva vagy elhagyott gyermekeken kívül szórvány települések gyermekei magyarul tanulnak. Az intézmény kivitelezője a helybeli lelkész Molnár János és felesége, Molnár Irma. Zsobokon 444-en élnek. /Fejér László: Kilenctelepüléses község. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./
2004. augusztus 23.
A kolozsvári Areopagus Alapítvány és a budapesti Közéletre Nevelésért Alapítvány (KÖNE) szeptember közepén trénerképzést indít be a Kalotaszegi ifjúsági szervezetek fejlesztési programja keretében. Az egyéves folyamat végén a résztvevők képesek lesznek saját környezetükben csoportvezetésre, tréningek megtartására. Az elméleti és gyakorlati részt is tartalmazó egyéves folyamat végén a résztvevők vizsgát tesznek tudásukról és az ennek megfelelő értékelés alapján oklevelet kapnak. /Trénerképzés kalotaszegi ifjúsági vezetők részére. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./
2004. szeptember 6.
Mintegy 25 munkahelyet teremtő, félszáz idős személyt befogadó öregek otthonát avattak szept. 4-én a Szilágy megyei Farnason. Azt megelőzően a szintén kalotaszegi Zsobokon az Immanuel-ház avatójára került sor, amelyet a helybeli Bethesda gyermekházból kikerülő ifjak otthonául szántak. Zsobokon közösségi összefogással, a Molnár-házaspár kitartásával érték el az eredményeket. Zsobokon az avatás dr. Csiha Kálmán volt erdélyi református püspök beszédével kezdődött. Molnár János lelkész elmondta, a tíz év alatt a Bethesda gyermekotthonban 78 árvát neveltek fel, közülük tizenegyen továbbtanulnak, ugyanakkor további 168 szórványvidékről származó gyermeket bocsátott ki a bentlakásos iskola, és hatvan munkahelyet teremtett a helybelieknek. Az ünnepségen megjelentek a külföldi adományozók is. Az ünneplő sokadalom átvonult a közeli Farnasra, ahol a hatalmas épületben tágas szobák várják a majdani lakókat. Az öregek otthona mintegy 50–-60 személyt tud befogadni. /Kerekes Edit: Tízéves a zsoboki Bethesda – öregotthont avattak Farnason. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./
2004. szeptember 9.
Rágalmazásért pereli Péntek Lászlót a Szabadság hasábjain megjelent írása kapcsán Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkész. Az inkriminált cikk Magyar gondok Kalotaszeg fővárosában címmel jelent meg ápr. 14-én. A per tárgyát a következő cikkrészlet képezi: "De az sem igazán erősíti a református egységet, hogy számos olyan szegény sorsú magyar reformátust, akinek hozzátartozói nem tudnak fizetni, a helyi román ortodox esperes ingyenesen temet el! Az is aligha válik a közösség egységének javára, hogy míg a szószékről vasárnaponként a keresztényi szeretetről, békességről és tiszteletről prédikál, addig hétköznap Kusztos Tibor református lelkipásztor a helyi román bíróságon keresi igazát, az asztalt verve követeli volt kurátorától a ki tudja ki által elsumákolt csekély egyházi pénzösszeget..." Péntek László a tárgyalóteremben elmondta, a cikkben foglalt állításait tanúvallomásokkal és hiteles dokumentumokkal tudja igazolni. /Sajtóper Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2004. szeptember 28.
Szept. 20–24. között a kalotaszentkirályi Ady Endre Kulturális Egyesület immár második alkalommal szervezte meg a Gyarmathy Zsigáné nevét viselő alkotótábort. A táborba hat településről vettek részt gyerekek, akik a kalotaszegi faragás alapjait sajátíthatták el, de a varrás illetve a bogozás rejtelmeibe is betekintést nyerhettek. Hatvan diák vett részt a táborban. /Alkotótábor az Ady Endre Iskolában. Fafaragás, varrás, bogozás Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2004. október 26.
Okt. 17-én Kalotaszentkirály-Zentelkén Szent István-szobrot avattak. Az ünneplők a templomból a Zentelkén lévő parkba vonultak, Szent István szobrához, ahol Póka György polgármester köszöntötte őket. Utána Iványi András, Szentkirályszabadja polgármestere beszélt a Szentkirályok Szövetsége nevében. Kónya-Hamar Sándor képviselő, Kolozs megyei RMDSZ-elnök beszédében azzal világította meg Szent István történelmi jelentőségét, hogy a nagy egyházszakadás óta ő az első és egyetlen közös szentje a római katolikus és a görögkeleti egyháznak. A szobor leleplezése előtt egy kalotaszegi népviseletbe öltözött lány felolvasta Orbán Viktor köszöntőjét, melyet a volt miniszterelnök Okos Márton kérésére juttatott el az ünneplő közösséghez. /Kalotaszentkirályon a szent király szobra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 26./
2004. október 29.
Az Areopagus Alapítványt 2002 telén alapították különböző vallásos ifjúsági szervezetek vezetői. Programjaik jelenleg főleg az ifjúsági civil szervezetek vezetőinek képzésére irányulnak, tájékoztatott Varga Zoltán alelnök. Tavaly beindították a Kalotaszegi Ifjúsági Programot. Pályázatíró képzést szerveztek, és elindítottak egy trénerképzést, hogy a vidéki ifjúsági szervezeteknek jól felkészített, közösségfejlesztésre is alkalmas vezetői legyenek. Az Areopagus folytatni szeretné a tematikus ifjúsági konferenciák szervezését. Az Areopagusnak jó kapcsolata van az erdélyi magyar ifjúsági szervezeteket tömörítő MIT-tel, ezenkívül az RMDSZ-szel együttműködő MIÉRT egyes tagszervezeteivel is kapcsolatban állnak. Idén alakult a Kolozs Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács, amelynek Varga Zoltán az elnöke. /Sándor Boglárka Ágnes: Ifjúsági vezetők képzése a cél. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2004. november 1.
Thália nyomdokain címmel első ízben szerveztek műkedvelő színjátszó találkozót Mákófalván. A szervező, Kovács Pali Ferenc, a Bokréta Egyesület elnöke elmondta, pályázat útján 70 ezer forintot nyertek a találkozó megszervezésére. A színjátszó találkozó az alig két éve alakult Bokréta Egyesület idei negyedik rendezvénye, a kalotaszegi szépségverseny, a Kalotaszegi csillagok című inaktelki régiók találkozója, a mákófalvi bútorfestő és fafaragó tábor után. A mostani találkozón fellépett a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad, a mákófalvi Bokréta Színkör, a szucsági Randevú színjátszó csoport és magyarországi színjátszók is szerepeltek. /K. E.: Amatőr színjátszók Mákófalván. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./
2004. november 27.
Kézdivásárhelyen rendezték meg a felső-háromszéki református kórusok találkozóját. A rendezvény a főtéren, Gábor Áron szobrának a megkoszorúzásával kezdődött. A református templomban a helybeli kórus mellett a bodoki, a baróti, a kalotaszegi Kőrösfő és kantai római katolikus templom énekkara lépett fel, összesen százhetvenöt énekes. A szervezők minden kórust Beke Ernő Üdvözlet Kézdivásárhelyről című, képeslapokat bemutató könyvével ajándékoztak meg. /Iochom István: Református kórusok találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./
2004. december 21.
A napokban megjelent az Erdélyi Naptár – 2005 betekintést nyújt Kalotaszeg és a Mezőség ma is élő népművészetébe. /Falinaptár népviseletben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2005. február 11.
Megnyílt Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség rendezésében dr. Wéber T. Mária festészeti kiállítása, aki orvosnőként sokat járt vidéken, főleg Kalotaszegen, vázlatokat készített élményeiről. Tájképei és csendéletei a vázlatok alapján készültek el. /Ö. I. B.: Színek szimfóniája. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2005. február 11.
Megjelent a Sztánai Napok kiadvány, Sztánai Füzetek 1. alcímmel, a tavaly nyári Sztánai Napok keretében elhangzott előadásokat tartalmazza, és a tervek szerint az eljövendő időkben elhangzókat is megjelentetik. A kötet előszavában Szabó Zsolt ismertette a célt: „Azt szeretnők, hogy a most induló Sztánai Füzetek sorozatban egymás után jelenjenek meg a völgy történeti és jelenkori névkutatásai (Janitsek Jenő), a kistáj természeti-táji értékek feltárásában, tudatosításában oroszlánrészt vállaló Sztánai Műhely fél évtizedes munkájának eddigi eredményei (Fekete Albert), az etnikai feszültségek a magyar–román egymásról alkotott képben Kalotaszegen (Balogh Balázs és Fülemüle Ágnes), a történeti demográfiai változások a kistáj településeiben (Ágoston Palkó Emese) vagy az egyházközség története (Papp Hunor)” például. A kötetet az 1998-ban életre hívott Szentimrei Alapítvány jelentette meg. /Ö. I. B.: Sztánai Napok 2004. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./
2005. február 16.
Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./
2005. február 19.
Magyarok és székelyek Erdélyben címmel nyílt Nagyszebenben kiállítás az Astra Múzeum, a Szeben megyei tanács és az Emil Sigerus Szász Népi és Antropológiai Múzeum szervezésében. A kiállítás fénypontja a kalotaszegi szoba. A megnyitón a Forgós Néptáncegyüttes is fellépett. /Sz. Cs.: Magyarok és székelyek Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2005. március 19.
A Kalotaszeg folyóirat legutóbbi, január–februári számában dr. Rétvári László az erdélyi magyarságról és szállásterületéről, Boldizsár Zeyk Imre Kalotaszeg végvárairól írt. /Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
2005. április 1.
A Maros Művészegyüttes Nyárádtőn vendégszerepelt a Kalotaszeg című műsorával. A polgármesteri hivatal kifizette az együttes kiszállási költségeit. Nyárádtőn háromezer román és ötszáz magyar él. Nyárádtőn 1963-ban fellépett már egyszer a Maros Művészegyüttes, de akkor nem tudta befejezni műsorát, mert kifütyülték őket. Most viszont zsúfolásig megtelt a kultúrház, nagy sikere volt a magyar táncoknak. /Simon Virág: Nyitottabbak lettünk? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./
2005. április 9.
A december 5-i népszavazást követően számosan vallják Kós Károllyal: „Mert más az erdélyi ember és más a magyarországi, de különösképpen más és nekünk idegen a pesti magyar”. /A Kalotaszegben írta, 1912-ben./ Bánffy Miklós a Budapesti Hírlap tudósítása szerint (1910. április 26.) az erdélyi közügyek helyzetét így jellemezte: „Kevés kivétellel úgy bántak velünk, mint a mostoha gyermekkel, az utolsók voltunk abban, hogy vágyaink és követeléseink kielégíttessenek.” Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egyik levelében (1619. június 3.) ezt üzente Rhédeinek: „Kegyelmed jóakaróinak adja értésekre, afféle hazug híreknek hitelt ne adjanak, mert én nem akarom senki dolgát igazgatnom... Bizonyos dolog, hogy amikor az vármegyék akaratját ember érthetné, nem ártana szemét felnyitni embernek; ki tudja, mostani állapotban mi jöhetne ki az veszekedésből...” Ugyancsak évszázados pozitív példák bizonyítják, le is lehetett győzni a sértődést, haragot, a veszekedésnek. A népszavazás utáni helyzetet mutatja a Hitel 2005 februári száma. Kántor Lajos egy hónappal a népszavazás előtt a Gyurcsány Ferencet és Hiller Istvánt – még miniszterként – megszólító nyílt levelében (amelyet a magyarországi írott sajtó jószerivel elhallgatott) azt írta, hogy a Rákosi-, majd Kádár-rendszer felfogása a nemzetről nem tűnt el nyomtalanul, és a hamis beidegződöttséget az iskola, a köznevelés nem próbálja ellensúlyozni. /Kántor Lajos: Erdély és a magyarországi közvélemény. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./ Előzmény: Nemtetszését fejezte ki a Miért és Kántor Lajos is. = Krónika (Kolozsvár), 2004. nov. 9./
2005. április 19.
Április 17-én, vasárnap felavatták a Művelődési Ház kapuját Kőrösfőn. A kapuszentelésre a hagyományos istentisztelet után került sor. A székelykaput Balázs János faragta és a falu címerén kívül különböző kalotaszegi motívumok láthatók. /Dézsi Ildikó: Kőrösfő. Kapuszentelés Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2005. április 20.
Dr. Péntek János április 11-én tartotta akadémiai székfoglalóját Budapesten. A lap közölte Kósa László akadémikus laudációját. Dr. Péntek János professzor tudományos munkásságának eredményeit eddig 14 önállóan vagy társzerzővel készült könyvben, magyaron kívül németül, angolul és románul megjelent több mint száz tudományos közleményben adta közre. A professzor részt vett a nyelvstratégiai és nyelvi tervezési programokban, a nyelvrehabilitációs programban, a tankönyvírásban és egyetemi jegyzetek szaknyelvi gondozásában is. A legutóbbi évekből említhető „A nyelv ritkuló légköre” (Kolozsvár, 2001) című kötete. Értékesek a nyelvjárásokkal, a nyelvjáráskutatás különböző kérdéseivel, a magyar-román nyelvi és kulturális kapcsolatokkal, a kisebbségi nyelvhasználattal, a kétnyelvűséggel, a nyelvi tervezéssel foglalkozó dolgozatai. Két egyetemi kollégájával készítette el a magyar nyelvjárások román kölcsönszavainak gyűjteményét (Bukarest, 1977). Legutóbb „A nyelvi kapcsolatok, nyelvi dominanciák az erdélyi régióban” (Kolozsvár, 2003) kötet címe tanúskodik róla, hogy a többnyelvű, -kultúrájú és -vallású történelmi nagytáj jellemző kérdéseivel foglalkozik. Három évvel ezelőtt vezetésével kezdte el egy tanszéki munkaközösség a moldvai magyar nyelv szótárának szerkesztését. Szaktudományos érdeklődésében kitüntetett helye van a népnyelv és a népi kultúra viszonyának. Az ő munkája „A kalotaszegi népi hímzés és szókincse” (Bukarest, 1979). Rövidebb terjedelmű írásait legutóbb „Népi nevek, népi hagyományok” (Marosvásárhely, 2003) címmel gyűjtötte össze. Péntek János párban Szabó Attilával írták meg az Ezerjófű című etnobotanikai útmutatót (Bukarest, 1976) és Ember és növényvilág címmel Kalotaszeg növényzetéről és növénynévismeretéről szóló kötetet (Bukarest, 1985). Külön csoportot képeznek a magyar nyelvű oktatással alapfoktól felsőfokig foglalkozó művei, köztük van: „A megmaradás esélyei. Anyanyelvű oktatás, magyarságtudomány, egyetem Erdélyben” (Budapest, 1999), valamint „Anyanyelv és oktatás” (Csíkszereda, 2004). Péntek János professzor alapítója és elnöke az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, alapítója az Erdélyi Tankönyvtanácsnak és elnöke a Tanács kuratóriumának, alelnöke a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, erdélyi társelnöke a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának. /Kósa László: Péntek János munkásságától sokat vár a magyar tudományosság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./
2005. május 7.
Május 6-án László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének új elnöke fiatal csapattal állt a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) elé, amely hat tartózkodással szavazta meg a politikus által javasolt elnökséget. Az MKT elnöke továbbra is Máté András. A tisztségre ketten pályáztak. A 2003 és 2005 között a tisztséget betöltő Máté András kihívója Mátis Jenő volt, aki végül 49–20 arányban maradt alul. László Attila bemutatta az általa választott új elnökséget. A gazdasági feladatokkal Makkai Zsolt foglalkozik, az ifjúsági ügyekkel pedig ifj. Deák Ferencet bízták meg. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési alelnök Vákár István lett, a humánerőforrás fejlesztésért Csoma Botond felel. A pályázatírással és a civil szervezetekkel való kapcsolattartással Varga Zoltánt bízták meg. Kalotaszeg ügyeivel Póka András György, Szamos mente és Mezőségért Sallai János, Aranyosmentéért pedig Kolozsy Ernő felel. A Kolozs megyei szervezet kulturális ügyekért felelős alelnökének Sántha Attila költőt nevezték ki, aki ideiglenesen az oktatási ügyekért is felel. Bitay Levente továbbra is ügyvezetői feladatkört teljesít. /Borbély Tamás: Máté András lett az MKT régi-új elnöke. A döntéshozó testület fiatal elnökségnek szavazott bizalmat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
2005. május 7.
Közel tíz éve felmérési program indult erdélyi műemléktemplomok művészi értékeinek számbavételére és bemutatására. A magyarországi Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, valamint a Kolozsváron működő Transsylvania Trust Alapítvány munkatársai arra vállalkoztak, hogy mintegy 300 erdélyi templom falképeit és festett faberendezéseit feltérképezik, és egyben megállapítják a megóvásuk érdekében teendő lépések sürgősségi sorrendjét. A felmérésekről megjelent a második kötet /Lángi József–Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 2. Budapest, 2004/ A szerzők a szatmári és bihari tájaktól Székelyföld legtávolabbi vidékéig járták be a területet. A leggazdagabbak a magyar műemléktemplomokban: Szilágyság, Kalotaszeg, Marosmente, a Küküllők vidéke, valamint Csík-, Háromszék és Udvarhelyszék. A templom alaprajza után külső és belső felvételek következnek, majd a feltárt falképekről vagy azok töredékes maradványairól, mennyezetkazettákról, festett mellvédekről, padokról készült fényképek szemléltetik a szöveget. Még mindig kevés az olyan erdélyi magyar műemléktemplom, amely az utóbbi tizenöt évben megújult volna. Nagyon kevés a restaurátor szakember. Gyors a pusztulás, különösen akkor, ha egy gyülekezetnek már elfogytak a hívei, például a Dés melletti Néma református temploma esetében. A templomot 1959–61 között helyreállították, újrafedték, statikailag megerősítették, s egyben műemléki értékeit is kibontották. Ma a templom, az enyészet szélén álló, elhagyatott rom. (A könyvben szereplő Kolozsnéma megnevezés hibás. A falu hivatalos neve: Néma. Van ugyan Kolozsnéma nevű helység, de az a Csallóközben, Komárom megyében található.) /Dr. Murádin Katalin: Erdélyi műemléktemplomok és templombelsők. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
2005. május 30.
Május 28-án a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet, illetve a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete Gyarmathy Zsigáné néprajzkutató, író (Kalotaszeg Nagyasszonya) születésének 162. évfordulója alkalmából emlékünnepséget szervezett a kőrösfői református templomban. Ferencz László esperes kifejtette: Gyarmathy Zsigáné valóságos Isten áldása volt Kőrösfő számára, hiszen az 1800-as évek vége táján a kalotaszegiek nagy szegénységben éltek. A Nagyasszony megtanította az asszonyokat és lányokat a varrás, a népi hímzés tudományára, amely sok családnak jó megélhetést biztosított. Mihály Ágnes történelem szakos tanár beszélt Gyarmathy Zsigáné életéről. /Dézsi Ildikó: Megemlékezés Kalotaszeg Nagyasszonyára. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./
2005. június 4.
Wagner Péternek, a budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara professzorának erdélyi építészeti hagyományok ihlette grafikáiból nyílt kiállítás június 3-án Kolozsváron, a Korunk szerkesztőségében. Wagner először építészhallgatóként jött Erdélybe, a hetvenes években. A város- és falurombolás előtt kezdte rajzolni Belső-Erdély, a Mezőség, Kalotaszeg és Székelyföld épületeit. Ezek a munkái láthatók a kiállításon, harminc év távlatából. Dokumentumok, de annál többek is. Autonóm műalkotások. /Németh Júlia: Tájak, házak lelke. Művészi dokumentumok a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. június 6.
Nagyenyeden, Bethlen Gábor Kollégiumban tartották a Szórványtengelyek 3. közösségi, önismeret-fejlesztő rendezvényét, melynek lényege az ismerkedés, kapcsolatteremtés volt. Megjelent Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a kolozsvári Tv szerkesztője és Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök, a Szórványtengely életre keltője. A rendezvényen Brassó, Kovászna, Szeben, Fehér, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyei szórvány települések küldöttei vettek részt. Az estet a Kónya Tibor iskolalelkész által felkészített népi tánccsoport magyarlapádi, kalotaszegi és széki táncokkal nyitotta meg, majd Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében érintette Trianon kérdését. Dvorácsek Ágoston tartott előadást az elfelejtett kutatóról, Fenichel Sámuelről, Murádin László kolozsvári nyelvész és Hochbauer Gyula hétfalusi nyelvtörténész a József Attilát “eltanácsoló” professzorról, Horger Antalról beszélt, aki elsőként írta le a magyar nyelvjárásokat és területeket, a magyar igeragozás történetét, etimológiai, fonetikai könyveket jelentetett meg. Magdó János orvos, hétfalusi csángó helytörténész a méltatlanul elfelejtett Zajzoni Rab István költőről, kutatóról beszélt. Fehér megyét Lőrincz Konrád református lelkipásztor, Nagyszebent Szombatfalvi Török Réka mutatta be. A rendezvény Keresztes Enikő “Úgy szeress, mintha jó volna” című József Attila-estjével záródott (rendező: Márkos Ervin, Fogaras). A rendezvény keretében megnyílt Borsos Sz. Éva “Zsejki hangulatok” című tárlata. /T. A.: A szórvány azé, aki nem mond le róla. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./ A résztvevők száma találkozóról találkozóra gyarapodik. 2004 májusában az első szórványtalálkozóra három megyéből, 2005 januárjában már öt, a hétvégén Nagyenyedre hét megyéből jöttek el érdekeltek és érdeklődők. A magyar identitás szórványban is lehetséges megőrzését példázta a Bethlen Gábor Kollégium néhány hónapja megalakult tánccsoportja. Szőcs Ildikó igazgatónő jelezte, 700 diák és 60 oktató dolgozik az iskolában. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója leszögezte, hogy „felmentő seregek márpedig nincsenek, nekünk kell összefognunk, magunknak kell cselekednünk”. „Ma már nemcsak lelkész vagyok, hanem mezőgazdász, óvó bácsi, sőt asztalos is” – mutatkozott be a szórványban dolgozók feladatkörének sokoldalúságára utalva Szabó Csongor kérői református lelkész a szórványtalálkozón. Elmondta, hogy a szórványélet a lelki gondozás mellett hatványozottan megkövetel másfajta cselekvést is. 1996–97-ben barátaik segítségével gyülekezeti otthont építettek. Öt éve a dési egyházmegyéből 40–50 fiatalt sikerült toborozni a nyári ifjúsági találkozóra, mostanra már 400–500 ifjú sereglik össze. Négy éve kis asztalosműhelyt létesítettek, amelyben ma már 14 alkalmazott dolgozik, és amelynek a termékeit immáron határon túli kiállításokon is díjazzák. Óradnán örömmel nyugtázták, hogy Gyergyóditróban 5 óradnai lány ballag, akik anyanyelvű iskola hiányában néhány éve még alig beszéltek magyarul, most meg magyarul érettségiznek. Lőrincz Konrád Artúr felenyedi református lelkész szerint a megmaradás alapja a szociális, a kulturális, a gazdasági tevékenység, ezeket segíthetik mind a bel-, mind a külföldi testvérkapcsolatok. Kerekes Edit zilahi RMDSZ-elnök és Rozs Rita Éva tanár elmondták, dacára annak, hogy Szilágyságban jelentős a magyarság száma, a megyei tanfelügyelőségen egyetlenegy, félnormás magyar állás van. /Benkő Levente: Nem várják a nem létező felmentő sereget. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 29.
Június 26-án, vasárnap két ismert kolozsvári képzőművész mutatkozott be Tordán, a Petőfi Társaság IKE Galériájában: Gally Katalin és Lőrincz Lehel. Gally Katalin művei a régi Kalotaszeghez kapcsolódnak, olyan tárgyi emlékek kompozíciói, amelyek már a megsemmisülés szélén állnak. Lőrincz Lehel először mutatkozott be a tordaiak előtt. Helyszűke miatt a művész csak néhány kisplasztikáját állították ki. /Forró Ágnes: Kolozsvári képzőművészek Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./
2005. június 29.
László György Kalotaszeg Türe nevű falujában született, s már kora ifjúságában verselgetett, tagja volt a fiatal kolozsvári magyar irodalmárok Gaál Gábor Körének. Budapesten megjelenhetett Jövő-bűvölő című verses válogatása, magánkiadásban. Erdély elszakíthatatlan kötelékkel láncolja magához László György poétikáját. A szülőföld, annak magyarsága, Erdély természeti szépségei adják szövetét költészetének. /Bereczki Károly: Alázattal az anyanyelv szépségéért. László György Jövő-bűvölő című verses könyvéről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./
