A bákói tanfelügyelőség ,,behívójának" eleget téve Bilibók Jenő oktató és Hegyeli Attila programfelelős több mint háromórás tárgyalást folytatott az intézmény vezetőivel. Bilibók Jenő közölte: a főtanfelügyelő, helyettese, egész sor tanfelügyelő és az intézmény jogásza ,,támadólag kezdték intézni a kérdéseket", de hamar sikerült mérsékelni a hangulatot. A pusztinai magyarórák folytatódnak - szögezte le Bilibók -, Klézsén pedig az engedélyek beszerzése után folytatódhat a délutáni oktatás. A találkozó alkalmával átnyújtották azt a 37 klézsei szülő által aláírt folyamodványt is, amelyben a szülők kérik a délutáni oktatás áthelyezését a helyi iskolába, ha már a magánházakban ,,egészségtelen" körülmények vannak. Az illetékesek azonnal és írásban válaszoltak: ehhez minisztériumi engedély szükséges, és az iskolának kell kezdeményeznie. Bilibók szerint nagy előrelépés, hogy végre a tanfelügyelőség illetékesei hajlandóak voltak ennyi időt szánni a kérdés megtárgyalására. /(Ferencz): Csángókommandó. Pusztinán folytatódik a tanítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 1./
2001. december 7.
C.V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke az Európa Tanács Parlamenti Bizottságának a csángókkal kapcsolatos határozata ellen "megfellebbezhetetlen történelmi tényekre" alapuló irománnyal lépett fel. Ebből néhány passzus: "A romániai katolikusok a Kárpátoktól keletre nem elszigetelt és elnemzetlenített magyarok, hanem régi keresztény vallású románok, akiket a középkori magyar nemesség elnyomása következtében több lépésben keletről nyugatra telepítettek, át a Kárpátokon". "Az általuk beszélt és birtokolt nyelv tökéletes román nyelv és nem az a magyar nyelv, melyet legtöbb esetben nagyon hibásan vagy egyáltalán nem is beszélnek, ami annak a jele, hogy nem tartoznak a magyar etnikumhoz." Tudor történelmi bizonyítékot is hozott a magyar csángó eredet eredeztetésére: "A csángó kifejezés és annak az elmélete, hogy egy elszigetelt és diszkriminált magyar kisebbség él a Kárpátoktól keletre, egy kancelláriai kitalálás, mely 1781-ben datált, s annak a Szold Péter katolikus papnak a neve alatt jelent meg, aki a moldvai román katolikusok településeit látogatta meg, s egy jelentést készített Batthyany magyar püspöknek, mely meg is jelent a "Magyar Konyo-Ház" ban, Pozsony, 1783, III. pag. 414-428, és az Ungarris Ches Magazin-ban, Pozsony, 1783. " "...sok misszionárius és katolikus pap magyar volt, s szisztematikus magyarosító politikát folytattak, beleértve a család- és keresztnevek elmagyarosítását (a temetők keresztjein levő nevekkel egyetemben)" Tudor szerint "a csángó (=korcsitura) kifejezést a román katolikusok elutasítják, lévén megbecstelenítő, magukat románnak deklarálva, s kiváló kapcsolatot tartva fenn a helység románjaival". Tehát a románok románokkal tartanak fenn kapcsolatot. Tudor hivatkozott az 1995-ös eseményekre, amikor egy "kísérlet történt" Klézsén, hogy létrehozzák az RMDSZ "etnikai jellegű párt" egy fiókját, a falusiak megsemmisítették agitációs nyomtatványaikat. /Gazda József: Bölcs vélemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2001. december 8.
Dec. 8-ra beidézték a klézsei rendőrségre a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit /a programvezető Hegyeli Attilát, a magyarórákat saját lakásába befogadó Csicsó Antalt, Habarics Lázárt és Istók Bálintot, valamint Bogdán Melinda, Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél tanárokat/. Hegyeli Attila a Krónikának elmondta, arról értesült, hogy a Bákó Megyei Rendőrségről Amariucai századossal kell találkozniuk, aki a délutáni magyarórák ügyében folytat vizsgálatot a községben. A Bákó Megyei Rendőrkapitányság sajtóosztályán Valerica Manole százados a Krónika első megkeresésekor nem tudott tájékoztatást nyújtani arról, hogy milyen ügyben nyomoz a rendőrség. A második telefonhíváskor már azzal a hírrel fogadott, hogy lefújták a klézsei akciót. Elmondta, lehetséges, hogy erről csak beszélgetésünk után értesítik a helyi rendőrök a beidézett személyeket. Valerica Manole arról tájékoztatott, hogy Amariucai százados, a közrendvédelmi osztály tisztje a Megyei Tanfelügyelőség írásos megkeresése nyomán készült kiszállni Klézsére. Az átiratban az állt, hogy a községben engedély nélküli oktatás folyik. "Az üggyel foglalkozó kollégám értesítette már a rendőrőrs-parancsnokot, hogy ne hívja be az érintett személyeket, amíg a tanfelügyelőség nem szolgáltat további adatokat az ügyről - nyilatkozta a szóvivő. Ezeket a problémákat a helyi hatóságoknak és a tanfelügyelőségnek kell megoldaniuk, és a megoldáshoz nem szükséges a rendőrség fellépése - magyarázta a Krónikának Valerica Manole százados. /Gazda Árpád: Beidézték a csángók magyartanárait. Visszalépett a rendőrség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./
2001. december 18.
Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, aki a csángók képviseletüket fölvállalta, arról tájékoztatott, hogy tovább folyik a csángók megfélemlítése. "Egyértelmű, hogy tudatos akcióról van szó. A helyi szervek ugyanis már az erőszakszervezeteket is bevonják a megfélemlítésbe." Azokat a csángókat, akik magánlakásokon magyarul tanítják a gyermekeket, behívják a rendőrségre és vallatják, illetve fenyegetik őket. Függetlenül attól, hogy mit ígértek egyes miniszterek, a csángómagyarok megfélemlítése tovább tart. Egyébként Klézsén öt állami iskola van, s ezek közül csak egyetlen egynek van meg a tisztiorvosi engedélye. Harminchét szülő azt kérte az említett iskola vezetőségétől, hogy bocsássanak egy termet a rendelkezésükre, ahol magyarul taníthassák a gyerekeiket az önkéntes tanárok. Mindeddig nem kaptak választ. Ennek ellenére a csángó szülők kitartanak az anyanyelv oktatása mellett. A szülők az anyanyelv magánerős oktatását kérvényezik. "Az állami szervek akciói éppen ellenük irányulnak, és megfélemlítéssel, pszichikai terrorral e kitartás megtörését célozzák." A román hatalom azért igyekszik nagyobb nyomás alatt tartani a csángókat, mert az Európa Tanács odafigyelését, törődését akarják ellensúlyozni. Közeledik a népszámlálás, a román hatalom újból azt akarja papíron kimutatni: magyar csángók nincsenek. Ugyanakkor közeleg a státustörvény életbe lépésének ideje, és azt is meg akarják akadályozni, hogy a csángómagyarok élhessenek a magyar állam biztosította kedvezményekkel, előnyökkel. - Szilágyi Zsolt a képviselőházi csángóbizottság megalakítását még az elmúlt törvényhozási ciklusban kezdeményezte, eddig nagy csend fogadta. /Román Győző: Csángóföldi sirató. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./
2001. december 27.
A moldvai csángómagyarok - szövetségük vezetői, Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök révén - december 10-én felhívással fordultak az RMDSZ-hez. 1989 óta a moldvai magyarok folyamatosan küzdenek olyan elemi emberi jogok megszerzéséért, mint az anyanyelv oktatása és az anyanyelvű istentisztelet. 2000 őszén Klézsén és Pusztinán a tanügyi hatóságok nem indították be az iskolákban a magyar nyelvet tanuló csoportokat. Legújabban az iskolán kívüli magyarórákat is betiltották. Viszont a moldvai magyarok nem hajlandók lemondani a szabad identitásválasztás alkotmányos jogáról. Kérik az RMDSZ-t, hogy ugyanolyan határozottan küzdjön a csángómagyarok jogaiért, mint teszi azt az erdélyi magyarok esetében. Az RMDSZ tegye a jelenlegi kormány támogatásának feltételévé a romániai (erdélyi és moldvai) magyarság oktatási és vallási jogainak érvényesítését, Románia törvényeinek betartását. Kérik az egyenlő elbírálást: az iskolán kívüli magyar oktatásnak az egészségügyi hatóságok általi betiltásának visszavonását. Kérik az anyanyelven is történő istentisztelet bevezetését, a legújabb vatikáni rendelkezések szellemében. Az RMDSZ tagszervezeteként kérik egy, a csángómagyar ügyekért felelős személy alkalmazását az Ügyvezető Elnökségben, hogy az RMDSZ informált lehessen a moldvai eseményekről. /Csángóügyben nógatni kell az RMDSZ-t. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 27./
2001. december 29.
Első ízben került európai fórumok elé 2001-ben a csángó kultúra ügye. A csángómagyarok hiába kérvényezték, hogy Klézsén és Pusztinán elkezdődjék az iskolákban a magyar nyelv oktatása, vágyuk nem valósult meg. Csángóügyben a 2001-es év első fontos lépését éppen a csángómagyar törekvések ellen fellépők tették, amikor március 17-én Bákóban megalakították a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesületet. Elnökük, Gheorghe Bejan kijelentette, Moldvában semmi keresnivalójuk a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek, a moldvai katolikusok ősidőktől fogva románok. A rendezvényt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke levélben üdvözölte. Az egyesület vádjaira az Európa Tanács parlamenti közgyűlése adott csattanós választ. A közgyűlés állandó bizottsága május 24-én Isztambulban foglalt állást csángóügyben. Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentése alapján a testület kilenc pontban fogalmazta meg ajánlásait Románia számára. A 9078-as ajánlás a csángókat római katolikus vallású nem homogén csoportként mutatja be, mely a középkortól Moldvában él, a magyar nyelvnek egy archaikus formáját beszéli, és egész Európa számára rendkívül értékes hagyományvilágot, kultúrát képvisel. Az ajánlás szerint a román alkotmánnyal és az oktatási törvényekkel összhangban biztosítani kell a csángók számára az anyanyelvű oktatás lehetőségét. A helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvük tanításához, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. A dokumentum szerint a csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényekről, és segíteni kell őket abban, hogy alkalmazzák a törvény nyelvhasználatra vonatkozó lehetőségeit. Ugyanakkor lehetőséget kell nyújtani a csángóknak az anyanyelvi római katolikus misék hallgatására és arra, hogy az egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. A dokumentumot egyhangúlag fogadta el az állandó bizottság, kénytelen-kelletlen Gheorghi Prisacaru szenátor, Románia képviselője is megszavazta. A szenátus külügyi bizottságának elnöke üdvözölte az Európa Tanács döntését. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) úgy döntött, nem kezd el újabb, kudarcra ítélt harcot a Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel azért, hogy az iskolákban induljon be a magyar nyelv tanítása. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával hét moldvai településen tizenkét pedagógus irányításával indított alternatív magyarórákat. Klézsén, Budán, Somoskán, Pusztinán, Rekecsinben, Diószénen és Trunkon többnyire magánlakásokon kezdődtek el a délutáni magyarórák. Ezzel párhuzamosan a csángómagyar közösségi házak építésébe is belekezdtek. Az MCSMSZ július közepén költözött át új bákói székházába, melyet szintén az NKÖM támogatásából vásárolt. Ugyanabból a pénzforrásból Forrófalván és Pusztinán is telket vásároltak egy-egy közösségi ház építésére. "Lesznek olyan központjaink ezekben a falvakban, ahová hazatérhetnek az Erdélyben és Magyarországon tanuló csángó diákok, ahol programokat szervezhetnek, tanítást vállalhatnak - nyilatkozta Bartha András, a szövetség elnöke. A békés építkezés időszakának a hatóságok durva fellépése vetett véget. November 14-én házkutatással és bírságokkal fenyegették meg azokat a klézsei csángó családokat, akik befogadták az iskola utáni magyartanítást. "A főtanfelügyelő-helyettes asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra, ami itt van, menjek Magyarországra - nyilatkozta a Krónikának Istók Angéla, az egyik berendelt asszony. - Én azt mondtam, nem akarok elmenni, de magyarok voltak az első szavak, amelyeket anyámtól hallottam és megtanultam, és azt akarom, hogy a gyermekeim is megtanulják a magyar nyelvet." A klézsei hatósági fenyegetéssel egy időben foglalt állást csángóügyben Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Szorgalmazta az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvű istentiszteletek biztosításának lehetőségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvű hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit. A Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én a prefektúra írásos felkérése nyomán szálltak ki Klézsére, ahol meglátogatták a délutáni magyarórák helyszíneit. Megállapították, a magánlakásoknak nem megfelelő a hőszigetelése, és az udvar végében mindössze egy illemhely áll az ott lakó család és a gyermekek számára. Ideiglenesen betiltották a tanítást az épületekben, és öttől negyvenmillió lejig terjedő bírságot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a szükséges átalakítások és jóváhagyások nélkül órákat tartanának bennük. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályától tudta meg, hogy a romániai iskolák hatvan százaléka nem rendelkezik az egészségügyi hatóságok jóváhagyásával. A minisztérium illetékesei azt is elmondták, az egészségügyi jóváhagyás nélkül működő tanintézmények száma csupán Bákó megyében 223. A minisztériumi közleményből kiderült, a Klézse községhez tartozó öt iskola közül csupán egy rendelkezik egészségügyi jóváhagyással. Miután a csángószövetség vezetői és az oktatási program szervezői az RMDSZ ügyvezető elnökével is tanácskoztak, úgy döntöttek, elkezdik a kilincselést a hivatalokban, hogy összegyűjtsék a délutáni oktatás törvényesítéséhez kért jóváhagyásokat. Budapesten az Országházban november 27-én Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese tájékoztatta az Országgyűlést a csángóföldi történésekről. A csángó szövetség és az oktatási program vezetőinek november 29-én sikerült első ízben érdemi vitát folytatni a magyar oktatás ellen fellépő hatóságokkal. Hegyeli Attila programvezetőt és Bilibók Jenőt, az MCSMSZ alelnökét idézték be a Bákó Megyei Tanfelügyelőségre. A két fiatalember azt a kérvényt is magával vitte, amelyet egy nappal korábban harminchét magyarul tanuló klézsei gyermek szülei írtak alá. December 8-ra a klézsei rendőrségre idézték be a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit. A rendőrség a vizsgálatot alighanem a Krónika érdeklődése miatt fújta le. A rendőrtiszt végül úgy döntött, nem avatkozik bele az ügybe. A csángókérdés december 10-11-én ismét felmerült az Európa Tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának párizsi ülésén. Gheorghi Prisacaru szenátor üdvözölte a miniszteri bizottság november 14-én elfogadott csángó-ajánlásait. Arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy egyes magyarországi hivatalosságok - semmibe véve az Európa Tanács dokumentumait - továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. Prisacaru egyben jelezte, 2002-ben Románia kész a Román Akadémia és más intézmények bevonásával tudományos ülésszakot szervezni a csángókérdésről. Úgy vélte, visszaélésnek tekinthetők a csángók magyar kisebbségbe való beolvasztására tett ismétlődő kísérletek. /Gazda Árpád: Európai ügy. Visszatekintő a csángókérdésben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2002. július 9.
A hét végén az Európa Tanács küldöttei Jászvásáron tartottak úgynevezett csángószemináriumot: "szakértői" vitát folytattak e népcsoport múltjáról. Az eseményt az ET szorgalmazta, ugyanis a szervezet miniszteri bizottsága tavaly novemberben az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvű misézés bevezetését kérte a csángó közösség számára. Négy magyar és tizenkét román szerző értekezett a csángókról. A kimerítő előadások miatt két nap alatt alig egy óra jutott vitára. A román szakértők vehemensen igyekeztek bizonyítani a csángók románságát. Ezekkel a "szakvéleményekkel" állították szembe a moldvai katolikusság több évszázados asszimilációját igazoló hiteles történelmi elemzéseket, illetve a csángók képviseloinek a jogsérelmekrol, valamint a román hatóságokkal és a római katolikus egyházzal folytatott harcról szóló eloadásait. /Mózes Edith: Eroszakkal is... ha jólesik. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./ A tanácskozáson Gheorghe Bejan, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kifejtette: az Európa Tanács bedőlt a magyar propagandának, amikor a csángóajánlásokat megfogalmazta, mert "a moldvai katolikusok románok, és mindig is azok voltak". A vendégeket olyan két katolikus faluba vitték helyszíni szemlére, amelyekben ma már valóban a román identitás, a román nyelv a meghatározó. E demonstráció azonban alighanem balul sült el. A színpadon a csángókat gyalázó csasztuskákat szavaltak, amikor a közösség apraja-nagyja túlfűtötten harsogta a "Noi suntem romani" (mi románok vagyunk) kezdetű dalt. /Gazda Árpád: Félresikerült demonstráció. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./ Sógor Csaba szenátor szerint a konferencián főördögnek Tánczos Vilmos néprajzkutatót kiáltották ki, akinek az előadását ízekre szedték a botcsinálta nyelvészek, etnográfusok és történészek. Könyvészeti forrásként a Dumitru Martinas féle művekből merítettek a román előadók, mire Tánczos elmondta, hogy azok írója egyszerű, magát románnak valló moldvai csángó volt, írásaiból nem lehet sokra következtetni. -Martinas szerint a csángók lél vagy rér szavára egy latin megfelelőjű kifejezést találtak, amely alátámasztja a csángók román eredetét. Erre Tánczos válaszként elmondta, hogy a szó a sógorsági viszonyt jelenti, és sehol máshol a román nyelvterületen nem fordul elő, csak a moldvai csángók körében, miközben a magyar nyelvterületen nagyon sokfelé megjelenik. A csángó szervezetek képviseletében előadást tarthatott Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Az előadásokat végighallgató Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök agresszíven vitatkozott Tánczos Vilmossal, aki szó szerint idézte a csángó megfélemlítetteket, akikről templomi szószéken jelentették ki, hogy nyelvük az ördögé. /K. L.: Szemet szúrt az olasz lobogó, hát meggyalázták. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 9./
2002. július 10.
Pozsony Ferenc néprajzkutató a hét végén Jászvásáron megrendezett, a csángók eredetét, nyelvét vizsgáló nemzetközi konferenciának egyik résztvevője volt. Pozsony Ferenc nemrég kiadta a csángókról szóló román nyelvű kötetét. Ahogy a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő szerzőhármas által 1981-ben megjelentetett A moldvai csángók népművészete című kötet elhagyta a nyomdát, csakhamar átírták és 1985-ben nagy példányszámban kiadták Dumitru Martinas csángókról szóló munkáját. A dilettáns szerző művében azt próbálta bizonygatni, hogy a moldvai csángók ősei voltaképp Délkelet-Erdélyben félig-meddig elmagyarosított románok. A római katolikus egyház közreműködésével forgalmazott kötet tételeit a hivatalos propaganda csakhamar dogmává merevítette, majd 1990 után angol és olasz nyelven is megjelentette. A Benda Kálmán történészprofesszor által vezetett munkacsoport kutatásaiból megszületett Moldvai Csángó-Magyar Okmánytár című munka vitathatatlanul alátámasztja az erdélyi magyarság folyamatos kitelepedését a Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. A csángók anyanyelve tükrözi a moldvai magyar közösségek folyamatosságát is, hiszen közöttük találunk középkori nyelvjárásban beszélőket, mások pedig éppen a 18-19. századi Székelyföld nyelvállapotát őrizték meg. A hatalmas mennyiségben összegyűjtött magyar nyelvű folklóralkotásaik szintén magyar eredetüket és kultúrájukat támasztják alá. A kutatók csupán Klézsén az utóbbi másfél száz év alatt több ezer magyar népköltészeti alkotást gyűjtöttek össze, ami egész Európában páratlanná és híressé teszi ezt a moldvai falut. A konferencia légkörét tükrözi, hogy Tánczos csak háromperces felszólalási lehetőséget kapott, ő a moldvai csángóság nyelvi asszimilációjának a tényét igyekezett nyomtatott szöveggel dokumentálni. Felolvasta az 1880-ban, Szamosújváron megjelent Amicul Familiei-ből egy szövegrészt, amelyben Ioan Polescu helybéli író a kéthetes moldvai útján tapasztaltakról számolt be. Az erdélyi román értelmiségi megrökönyödve tapasztalta, hogy Moldvában az erdélyinél is rosszabb a helyzet, mivel kéthetes utazása alatt román nyelven még vizet sem tudott kérni a helybéliektől. Sokatmondó, hogy a 19. század végén a csángó gyerekek még jó napotot sem tudtak köszönni románul. Az író levélben tájékoztatta az akkor bukaresti román kultuszminisztert, akit felszólított a román nemzeti érdek által megkövetelt gyors románosítás végrehajtására. A szamosújvári író a leghatékonyabb asszimilációs eszközként a román nyelvű iskolai tanítás és liturgia bevezetését jelölte meg. - Az 1992-es népszámlálás szerint Moldvában összesen 239 938 római katolikus élt. Tánczos Vilmos terepkutatásai szerint a kilencvenes évek közepén a moldvai katolikusok 25,8 százaléka beszélte még ősei anyanyelvét, a magyart. A néprajzkutató a magyarul beszélők számát, különböző terepmódszerek segítségével 62 ezerre becsülte. A tizenkilencedik század végén a moldvai csángóknak több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű volt. Bő száz év alatt a csángóság háromnegyede veszítette el anyanyelvét. - Az idei népszámlálás torz, mert számos megfélemlítési és manipulálási technika érte a moldvai csángókat. Például a jászvásári püspök körlevélben igyekezett befolyásolni a csángók identitásválasztását, amit a papok minden templomban tovább magyaráztak. Többek között azzal is győzködték híveiket, hogy ők azért románok, mert "sunteti romano-catolici", tehát a felekezet megnevezésében római szó voltaképpen a román eredetükre utal. Ezt csak betetőzték a számlálóbiztosok által elkövetett csalások is, amit akkor részletesen tálalt a magyar nyelvű sajtó. /Borbély Tamás: Az anyanyelvű mise esélye a csángóknál. Beszélgetés Pozsony Ferenccel, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2002. július 13.
Júl. 5-én és 6-án nemzetközi szemináriumot tartottak Iasi városában (Jászvásáron) A csángók eredete, nyelve és kutúrája címmel. Az elhangzott csaknem 40 előadásban és hozzászólásban a román és a magyar álláspont nem egyszer éles hangvételű konfrontációjára került sor. Első ízben történt meg, hogy Romániában tartott rangos nemzetközi tanácskozáson hallathatta szavát Duma András költő, a klézsei csángó-magyar szervezet elnöke, Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Társulat elnöke, hogy jelen lehetett Bartha András, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség elnöke, Bilibók Jenő és Istók Róbert. Eddig ők a romániai magyarellenes kampányban a támadás célpontjai voltak. A román előadók mindannyian a moldvai csángók román eredetéről és anyanyelvéről beszéltek. Tánczos Vilmos szavatos okfejtését a csángó-magyar nyelvről nagy idegességgel fogadták a román résztvevők, maga Petre Gherghel moldvai katolikus püspök is szokatlanul éles hangon akarta felelősségre vonni a csángó szakértő magyar docens előterjesztését. Különös felháborodás kísérte Sógor Csaba szenátor megjegyzéseit. Demény Lajos történész azért választotta a román történelmi forrásokban és szakirodalomban tükröződő csángó képet, mert a régebbi munkák szerzői távolról sem tagadták a moldvai csángók magyar származását, magyar anyanyelvét, hanem éppen ezt támasztották alá. Tytti Isohookana-Asunmaa asszonyt, az Európai Tanács csángó szakértőjét is néhányan a román felszólalók közül szokatlan hangvételű felelősségre-vonásban részesítették. A román külügyminisztériumi küldött, Anca Ilinoiu vádolta a finn szakértőt. Pozsony Ferenc körbeadta a román nyelven megjelent monográfiáját a moldvai csángókról. A román hozzászólók szerint a magyarok hatékony propagandát folytatnak. Az állítás nem fedi a valóságot. Jó példa erre, hogy a csángó-magyarság mindmáig klasszikus szakértőjének, Lükő Gábornak monográfiája csak nemrégen jelent meg Budapesten Pozsgai Péter és Heilig Balázs szakszerű gondozásában. A szerző kilencvenedik életéve ellenére sem érhette meg, hogy az ezelőtt több mint hatvan évvel első kiadásban nyomdafestéket látott A moldvai csángók című rendhagyó monográfiája eljusson az olvasók kezébe. Benda Kálmán kétkötetes forráskiadványa kiváló kezdeményezésnek bizonyult, és elismerést érdemel Tóth István György törekvése, hogy a Vatikáni Levéltár eddig kiadatlan forrásait közzé tegye és értékesítse. Halász Péter is több figyelemre méltó tanulmányt közölt. A résztvevőket kivitték Butea és Szabófalva községekbe. A szervezők kínosan vigyáztak arra, hogy a lakosoktól távol tartsák a megjelenteket. Rendőrségtől védve érkezhettek a templomokba és a hosszan tartó műsorra a művelődési házakba. A szabófalvi kultúrházban nagy betűkkel kitűzött "Noi suntem romani" (Mi románok vagyunk) jelszó elárulta a sanda szándékot. /Demény Lajos: Nemzetközi szeminárium a csángókról. Bukaresti magyar professzor a jászvásári eszmecseréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2002. július 17.
Egy éve nyitották meg a világ első és mindeddig egyetlen szalmakalap-múzeumát a Hargita megyei Kőrispatakon, azóta több tucat szervezett csoport vett részt itt táborozáson, gyerekek és meglett korúak is, hogy a szalmafonás mesterségével ismerkedjenek. Legutóbb júl. 8. és 14. között a csángóvidékről nyaralt itt negyvenegy gyermek. Pusztinai, klézsei, felsőrekecsényi és diószéni gyermekek tanulták a kalap- és szalmafonás csínját-bínját. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége négy faluból összegyűjtötte a gyermekeket, s Hegyeli Attila, a szövetség elnöke vezetésével eljöttek. Esténként magyar népdalokat énekeltek, tanították a székely nótákat, dalokat. /Bakó Zoltán: Egyéves a Szalmakalap Múzeum. Csángó gyerekek nyaraltak a Hargita megyei Kőrispatakon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./
2002. július 19.
Áltudósok, úgynevezett "néprajzkutatók" a Jászvároson rendezett kétnapos nemzetközi konferencián igyekeztek ismételten átírni, meghamisítani a moldvai csángók eredetével, kultúrájával és nyelvével kapcsolatos tényeket. Gúzs Imre idézett egy régen őrzött írásos dokumentumot, melyet Istók György írt a klézseiek és a somoskaiak nevében, megköszönve, hogy ott táborozhattak csángó gyermekek. A levél címzése: "Tisztelt Szatmári üsmeretlen testvérekhez". A levélben ez áll, többek között: "Erőssen, szépen köszönjük, hogy nem sajnálták üdeiket nyári szabadságukat feláldozni, s foglalkozni e mük kicsi csömetéinkkel egy számukra üsmeretlen országrész szépségeit megmutatni. Minden szülö nevében köszönöm a kentek szüvességét. Adja az Isten hogy ezek a kicsi palánták nagyot nőve esztendők multával termést hozzanak!" "Az első élmények az első megdöbbenések, hiszen ott idegenben és majdnem ugy beszélnek az emberek mind itthon apikáék s mámikáék. S mondom kenteknek ezek már tudják hová es tartoznak." /Gúzs Imre: Balladák földjének magyarjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./
2002. július 21.
A csángók eredete, kultúrája és nyelve témával szervezett nemzetközi konferenciát Jászvásáron júl. 5-7. között Románia parlamentje és a Román Tudományos Akadémia. A tizenkét román és csupán négy magyar szerző előadása annyira kitöltötte az időt, hogy két nap folyamán csak egy óra maradt vitára. Dan Botezatu iasi-i professzor a csángókra jellemző koponyaformák elemzésével, Stelian Dumistracel helybeli nyelvész a csángó neveket vizsgálva próbálta bizonyítani a népcsoport románságát. Több román előadó kifogásolta, hogy "a magyar tudományosság a moldvai római katolikusság egészét csángónak tekinti, annak dacára, hogy a katolikusok túlnyomó része románnak vallja magát, és megalázónak érzi a csángó megnevezést". Emil Dumea és Anton Despinescu teológiai tanárok ismertették azokat a dokumentumokat, amelyek a vatikáni irattárakban találhatóak és utalnak a csángó népcsoport románságára. Az 1992-ben végzett népszámláláskor 2062-en vallották csángónak magukat (közülük 388-an magyar anyanyelvűnek), az idei megszámláltatáskor már csak 1370 személy tartotta magát csángónak. A Szeret-Klézse Alapítvány elnöke, Duma András és Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke felsorolta mind a román állami hatóságok, mind a római katolikus egyház részéről őket ért jogsérelmeket, az állandó szélmalomharc szomorú következményeit. /Fodor György: A csángók eredete, kultúrája és nyelve. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 21./
2002. augusztus 29.
Tizenhat tanár és 27 moldvai magyar gyermek vesz részt a hargitafürdői anyanyelvi táborban. Azokról a legjobb eredményeket elért iskolásokról van szó, akik részt vettek a délutánonkénti anyanyelvi foglalkozásokon a moldvai falvakban. Több mint 400 gyermek iratkozott be ezekre az órákra és közel 300-an ki is tartottak a tanév végéig. Idén már két helyen - Klézsén és Pusztinában hivatalosan, az állami iskolába is bevezetik a magyar nyelv oktatását. Két tanár pályázott ezekre az állásokra - Hegyeli Attila és Bilibók Jenő. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Moldvai magyar gyerekek anyanyelvi táborban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2002. szeptember 3.
Idén nyáron második alkalommal rendezték meg augusztus 14-18-a között Kismaroson az Összmagyar Ifjúsági Találkozót, melyre a tavalyi másfél százzal szemben mintegy másfél ezren zarándokoltak el a Kárpát-medence magyarok lakta vidékeiről. Az esemény szervezője az a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) volt, mely tagszervezeteivel behálózza az egész Kárpát-medencét a Székelyföldtől a Délvidékig, Budapesttől a Felvidékig. A HVIM a határon túli fiataloknak ingyen biztosította a szállást és az étkezést a Magyar Szigeten. Beregszászi Olga fél évszázad betiltott, megzenésített verseit énekelte meg, Dévai Nagy Kamilla és tanítványai legutóbbi albumuk zenei anyagát adták elő. Cseresznyés Pál, a marosvásárhelyi pogrom áldozata meghurcoltatásáról szólt megrázó erejű beszámolójában. Felvidéket Popély Gyula történész képviselte, aki a szlovákok magyarellenességét és történelemhamisításait ecsetelte. Szakács Gábor és Zsuzsa a Magyar Rovásírók képviseletében érkeztek. A tábor vendége volt Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke és munkatársa, Kotis Mihály. Duma előadásában vázolta a csángók történetét. Andrási Attila színházi rendező a Délvidéki Magyar Közösség részéről hangsúlyozta, hogy a második világháború előtt az ún. Vajdaságban még többségben volt a magyar elem. Az ötnapos rendezvény legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye a Sajtóklub volt, Bencsik András (Demokrata), Bayer Zsolt (Magyar Nemzet), Haeffler András és Molnár Balázs (Vasárnapi Újság) részvételével. Az ún. határon túli sajtóklubon Erdélyből György Attila és Borbély Zsolt Attila volt jelen. Sok táborozó fiatal sietett segíteni az árvíz veszélyeztette Kismarosnak, töltötték a homokzsákokat. Kereskényi Sándor Szatmár megyei RMDSZ-szenátor a partiumi magyarság helyzetét és jövőjét taglalta, Raffay Ernő történész pedig a trianoni diktátumról értekezett. /Fábián Tibor: Magyar Sziget, 2002. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 3./
2002. szeptember 10.
Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke értékelte a kormánypárttal megkötött egyezményt. Borbély védte a protokollumot, nem érti azokat, akik szerint az egyezményt fel kell mondani. A protokollummal megszületett egy olyan tárgyalási keret, mely lehetővé teszi, hogy a magyarságot érintő kérdéseket felvessék és aránylag rövid idő alatt megoldják. Sok pontban sikerült elérni módosítást, javítást. Szólni kell arról a kialakulóban levő anyagi háttérről, mely a földek, az erdők, az ingatlanok visszaadásával születik meg. Eddig visszakerült az egykori tulajdonosokhoz több mint 150 ezer ha erdő. Az egyházi ingatlanok kérdése: az egyházakkal is egyeztetett módszertani útmutató a kormány asztalára is került. Borbély reméli, szeptember végéig azt jóváhagyják. A másik kényes pont a költségvetésé, amely szintén tételesen szerepel a protokollumban. Szerepel ugyan az egyezségben, de még megoldásra vár a kártérítési törvény, amely azoknak szolgáltatna történelmi igazságot, akik valamely ok miatt természetben nem kaphatják vissza egykoron államosított ingatlanaikat, javaikat. Az anyanyelvi oktatásban sikeres a marosvásárhelyi Bolyai vagy a brassói Áprily Líceum ügye, jórészt a máramaroszigetié is. Pusztinán és Klézsén is, a szülők kérésére végre beindul az anyanyelv oktatása, abban a reményben, hogy példájukat rövidesen mások is követni fogják. Nagyobbak a gondok a főiskolai oktatás terén. A marosvásárhelyi orvosin jövőre már külön beiskolázási számot állapítanak meg, a kolozsvári Babes-Bolyain viszont még nem jutottuk előbbre. /Gyarmath János: A "protokollum" hozadéka. Interjú BORBÉLY LÁSZLÓval, az RMDSZ ügyvezető alelnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
2002. szeptember 21.
Klézsén és Pusztinán magyarórák kezdődtek: tizenhét klézsei és huszonnégy pusztinai tanuló részére magyarórát tartanak. A múltról Sylvester Lajos "csángó" filmet készített, erről szólt könyve, Csupa csapás az élet a címe, alcíme pedig: Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve . Az ötvenes években megszüntetett moldvai magyar iskolák után 1989 utánig szó sem lehetett moldvai anyanyelvi oktatásról. A Csángóföldön kertek alatt bujkáló, a csángó spiclik által besúgott néprajzosokat a milicisták hajkurászták a parancsnokságra. Most Klézsén és Pusztinán csángómagyar csoportok számára lehetővé tették az anyanyelvű oktatást. Az első osztályos apróságoktól a nyolcadikos korúakig egy csoportban - egyelőre nem számít. Sylvester tisztelettel írta le a moldvai csángómagyar órákat tartók, Nyisztor Tinka, Duma István András, Bilibók Jenő, Hegyeli Attila és sok társuk nevét. /Sylvester Lajos: Csángó csengő magyarórára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./
2002. szeptember 26.
Több mint negyven évi szünet után ismét megkezdődött a magyar nyelv tanítása a román állami oktatás keretében a csángók lakta romániai Moldva két településén, a Bákó megyei Pusztinán és Klézsén: hetente három órában oktatják a magyar nyelvet. Szép Gyula, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető alelnöke Bákó városban tartott sajtóértekezleten hangsúlyozta: a magyar nyelv tanításának megkezdése annak jele, hogy az RMDSZ és a kormányon lévő román Szociáldemokrata Párt között létrejött az együttműködési megállapodás. Pusztinán Bilibók Jenő oktatja a magyar nyelvet. A pusztinai fiatalember szülőfaluja iskolájába tért vissza tanárként /Debrecenben szerzett diplomát/. Összesen huszonnégy alsó- és felső tagozatos gyermek látogatja a magyar nyelvórát. Klézsén tizenhat gyermek jár magyar órára. Eddig hét moldvai településen sikerült beindítani a magyar nyelvoktatást. Ez a szám a mostani tanévtől kezdve tízre emelkedik, a tíz település közül kettőben pedig a hivatalos oktatás keretein belül is elindulhatott a magyarnyelv-oktatás. Moldvában 1948 és 1959 között működtek magyar tannyelvű iskolák, Bákóban magyar tanítóképző is volt. /Magyar anyanyelv tanítása Moldvában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 26./
2002. szeptember 27.
Hegyeli Attila, az egyik magyar nyelvoktató kifejtette: heti négy órát hagytak jóvá Klézsén és Pusztinán magyar anyanyelvi órára a román tannyelvű iskolában. Nagyon kevés gyermekkel indult el az oktatás. /(Daczó Dénes): Hogyan történik Moldvában a magyar oktatás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./
2002. október 11.
Ötéves a Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat. Ferenczes István költő, a lap főszerkesztője visszatekintett: a kilencvenes évek elején fölmerült egy székelyföldi regionális lap indításának a gondolata. Még a napilap is jó lett volna azokban az években, nagy szerepe lehetett volna egy egységesebb székelyföldi regionalitás megfogalmazásában. Végül a megoldás Csíkszeredában született meg: 1997 októberében megjelent a Székelyföld első száma. A napokban hagyja el a nyomdát az októberi Székelyföld, a 61. szám. A megyei önkormányzat égisze alatt megszületett a Hargita Kiadóhivatal, amely a folyóirat mellett könyvkiadási feladatokat is vállal. 2000 januárjától pedig Ferenczes Istvánék szerkesztik a Moldvai Magyarságot is, a csángó újságot, miután az 1998-ban Sepsiszentgyörgyön megszűnt. A Székelyföld regionális lap, kevesebb szépirodalmat tesz közzé. Székelyföldön jóval több történész, néprajzos, képzőművész, szociológus, népművész, alkotó újságíró, közíró él, mint szépíró. A munkatársak: Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince a szegedi doktoranduszi évek végeztével Kézdivásárhelyen él, onnan ingázik, Mirk Kata-Szidónia Debrecenben elvégezte a néprajz-antropológiát, illetve a szociológiát, azután jött haza. A folyóirat ezer - októbertől ezerszáz - példányban jelenik meg. - Elsősorban hiánypótló könyveket adtak ki. Többek között a Csíki Székely Krónikát, a Tusnádi Székely Kongresszust, a klézsei csángómagyar költő, Duma István András verseit és Az ember ott a legfájóbb magyar című, a csángómagyarokról szóló versek antológiáját. A Pro-Print Kiadóval közösen minden évben kiadott Erdélyi Szép Szó az erdélyi magyar írók az évi termésének a legjavából válogatott antológia. A Székelyföld folyóirat évfordulós ünnepségén kerül átadásra az Erdélyi Magyar Írók Alkotóház Csíkszeredában. A Székelyföld-díjakat 1998-ban osztották ki először. Azok a szerzők kapják, akik az előbbi évben a legszínvonalasabb közlésekkel jelentkeztek. 1998-ban Benkő Levente, Kovács András Ferenc és Tánczos Vilmos, 1999-ben Bogdán László, Gazda József és Vincze Gábor, 2000-ben Kányádi Sándor és Oláh-Gál Elvira, 2001-ben Király László, Lőrincz György és Máthé Éva kapta a folyóirat nívódíját. Idén Lászlóffy Aladár, Egyed Péter és Tófalvi Zoltán kapja a díjat. /Ferencz Imre: Ötéves a Székelyföld kulturális folyóirat. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./
2002. november 7.
Peren kívüli megállapodást ajánlott a délutáni magyarórákat szervező Szeret-Klézse Alapítványnak a Bákó Megyei Tanfelügyelőség, mely korábban az alapítvány betiltását követelte. A bíróság elfogadta, hogy egy hét múlva újabb tárgyalási fordulót tartsanak, és ezzel időt hagyjanak a megállapodásra. A csángóügyekben illetékes főtanfelügyelő-helyettes, Livia Liliana Sibisteanu tegnap nem kívánta kommentálni a megegyezési szándékot. Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke nov. 8-án találkozik a tanfelügyelőség képviselőivel, hogy a részleteket megbeszélje, hajlik arra, hogy elfogadja az ajánlatot. A tanfelügyelőség tavaly decemberben a Szeret-Klézse Alapítvány betiltását kérte a bíróságtól, mert az - álláspontja szerint - törvénytelenül tartott délutáni magyarórákat a klézsei csángó gyermekeknek. A pert alapfokon elveszítette, ám fellebbezett az ítélet ellen. Bákó megyében egyébként a délutáni magyarórákat azt követően sem szüntették be a csángó szervezetek, hogy szeptembertől két faluban: Klézsén és Pusztinán immár az iskolai oktatás keretében is elkezdődhetett a magyar nyelv tanítása. /G. Á.: Hátrál a tanfelügyelőség. Befejeződik a csángó szervezetek elleni persorozat? = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2002. november 11.
A moldvai magyarság oktatásáról tartottak konferenciát nov. 10-én Szovátafürdőn a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendezésében. Egységes rendszerbe kell foglalni a csángók anyanyelvi oktatását - hangsúlyozták a résztvevők. Tíz településen mintegy ötszáz moldvai csángó-magyar gyermek vesz részt magyar anyanyelvi foglalkozáson. Klézsén és Pusztinán idén ősszel indult be a magyar nyelv oktatása az állami, román tannyelvű iskolákban. A magyar nyelv anyanyelvként szerepel az órarendben és a naplóban, a részvétel az órákon kötelező mindazok számára, akik év elején kérték bevezetését. Hangsúlyozták, el kell érni, hogy ne szociális indíttatású legyen a moldvai csángómagyar gyermekek erdélyi és magyarországi taníttatása, hanem a minőségre, a versenyképes tudásra kerüljön a hangsúly. A magyarországi finanszírozók - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az Oktatásügyi Minisztérium - felkérésére az anyanyelvi foglalkozások szakmai és gazdasági felügyeletével a Romániai Magyar Pedagógusszövetséget bízták meg. Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke sikeresnek ítélte a programot. /L. J.: Ötszáz csángó gyerek jár magyarórákra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2002. november 15.
Peren kívüli megegyezéssel zárult az a per Romániában, amelyet a Bákó megyei tanfelügyelőség indított a Szeret-Klézse Alapítvány ellen a csángó gyerekek számára indított magyar nyelvű foglalkozások miatt. A pert a tanfelügyelőség első fokon elveszítette. Fellebbezett, majd peren kívüli megállapodást javasolt: a békesség fejében egyedül azt kérte, hogy ne kelljen kifizetnie a 14 millió lejt kitevő perköltségeket. Az ajánlatot az alapítvány elfogadta, így a Bákó megyei bíróság tudomásul vette a felek megállapodását és elutasította a felperes keresetét. /Véget ért a csángók pere. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./
2002. november 23.
Szente László, az RMDSZ Brassó városi elnökének meghívására Brassóba érkezik a Klézsei Hagyományőrző Csoport, a Csángó Napok alkalmából. November 23-24-én lesz az a hagyományteremtő esemény. A klézsei vendégek műsorukban Lakatos Demeter csángó költő verseitől Petőfi Sándorig szavalnak, zenélnek tilinkával, sötővel, furulyával, énekelnek, táncolnak, guzsalyost mutatnak. Becslés szerint körülbelül 5000-re tehető a Brassóban élő, többnyire már csak vallásában eredetét őrző itt letelepedett csángó. /(Tóásó Áron Zoltán): Csángó napok Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2002. november 23.
Ma már ötszáz moldvai magyar gyermek iskolán kívül, 2002 őszétől pedig Klézsén és Pusztinán az iskolában tanulja a magyar nyelvet. Győzött a szeretet a gyűlölet, az intolerancia ellenében. A csángók 2000-ben szerény felkérést fogalmaztak meg az erdélyi magyarság felé: "Legyen egy nap, amikor kimondjuk: fontos nekünk a csángó kultúra. Egy nap, amikor segítünk hátrányos helyzetben levő testvéreinken." Legyen egy Csángó Nap, amikor (erdélyi) magyarok látnak vendégül magyarokat, vagy másképpen fogalmazva: magyarok és székelyek - csángókat. Azóta évente körülbelül tíz erdélyi városban tartanak Csángó Napokat. Nov. 23-án Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredán kezdődnek a Csángó Napok. /Sántha Attila: Szeretjük mi a moldvai magyarokat? = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./
2002. december 2.
Nov. 30-án Gyergyószárhegy vendége volt harminc csángó. Hozták magukkal, amijük volt: éneket, táncot, furulyaszót és derűt. Szárhegyen egy lelkes, hagyományápoló, fiatal közösség lett kovásza a remélhetőleg tartós kapcsolatnak. Borsos Gyöngyi és Ferencz Éva, a Moldvában tanító két bátor leány segített a kapcsolatteremtésben, s Hegyeli Attiláék klézsei és somoskai csángómagyarokkal érkezhettek meg Gyergyószárhegyre. Rögtönzött csángó népművészeti kiállítás, majd Hegyeli Attila, az Moldvai Csángómagyar Pedagógus Szövetség elnöke csángókról szóló előadása után Mirk László Az ember ott a legfájóbb magyar című versgyűjteményét mutatta be. Utána a tánc vette át a főszerepet. Először a somoskai és klézsei vendégek mutatkoztak be, majd a helyi Cika Néptáncegyüttes. /Bajna György: Csángók Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 2./
2002. december 3.
Torockai László újságíró, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) vezetője kifejtette, hogy újságírói munkája során beutazta az egész Kárpát-medencét és megismerhette a magyarság helyzetét. Világossá vált számára, hogy a Magyarország jelenlegi határain túl élő magyar nemzet Európában egyedülállóan kisemmizett helyzetben van. Úgy látta, hogy ezen változtatni kell, ha nem akarjuk, hogy végleg eltűnjön a magyarság az elszakított területekről. Szükségesnek érezte, hogy legyen egy összmagyar ifjúsági szervezet, határok nélkül. Néhány barátjával 2001. április 21-én elindították el a mozgalmat. Nyáron Csíkszeredában a szervezet néhány tagját ismeretlenek - rendőri asszisztálással - megverték. Az incidens egyébként nem volt véletlen. Elnökségüket az eset után két nappal a csengersimai határátkelőnél hosszasan megvárakoztatták, inzultálták és tüzetesen átvizsgálták. Ilyen sem korábban nem fordult elő, tehát összehangolt akcióról van szó. A nemzetközi fórumokhoz, Kovács László külügyminiszterhez, Markó Béla RMDSZ-elnökhöz és a közvéleményhez fordultak. Nem sikerült még elérniük, hogy a Kárpát-medence minden magyarlakta településén legyen szervezetük. Viszont minden magyarlakta régióban működik a mozgalom. Szeretnének egy Kárpát-medencei lapot indítani. - Több mint egymillió forint értékben támogatták a csángóföldi magyar oktatást, a Szeret-Klézse Alapítvány működését. Több tüntetést tartottak Románia és Szlovákia budapesti nagykövetségeinél, június 4-én fáklyásmenetet, ahol több ezren voltak. Tüntetéseik eredményeket hoztak: a román nagykövetség előtti megmozduláson a nagykövetnek átadott petícióban foglaltak maradéktalanul teljesültek. Héjja Dezső ma már szabadlábon van. Verespatakért a HVIM emelt először szót. A HVIM küldöttsége idén okt. 6-án részt vett az aradi vértanúk tiszteletére a vesztőhelyen rendezett megemlékezésen. Az eseményről tudósítás jelent meg a budapesti Népszabadságban Tibori Szabó Zoltán tollából, a következő tartalommal: "A korábbi években román szélsőségesek zavarták meg az aradi emlékünnepségeket, az idén magyarországiak egy csoportja bekiabálással próbált zavart kelteni. A 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom tucatnyi tagját az aradi magyar szervezőknek kellett rendre utasítaniuk." Ezt később tényként vették át és terjesztették a különböző sajtóorgánumok, noha a HVIM folyamatosan cáfolta, hogy tagjainak közük lett volna az aradi rendbontáshoz. A szervezet a magyar bírósághoz fordult elégtételért. /Fábián Tibor: "Hiszem, hogy új nemzetképet tudunk adni a magyarságnak". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 3./
2002. december 17.
Duma András Klézse felső, Tyúkszer nevű részén született. Sokáig mindennel foglalkozott, majd Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő segítője lett. Elmondta, hogy Szeret-Klézse Alapítvány bejegyzése 1999-ben történt. Célkitűzései kezdetben az oktatásra és a szociális szférára vonatkoztak. Később kialakult egy olyan igény, hogy az alapítvány létrehozzon egy csángó értelmiségi réteget az évek során, amely majd képviselni tudja ezt a népcsoportot. Támogatóik közé tartozik az Illyés Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A moldvai csángómagyar Moldvában bozgor (hazátlan), Erdélyben büdös csángó, Magyarországon büdös oláh. Egyesek lemondtak a csángókról. A csángóknál a család, a gyerekek szentek voltak. A tisztesség és a becsület elsőrendű volt. Ez most kezd változni, a modern világ hatásai a csángóságra is rázúdultak. Az idei népszámlálásnál a román papok abban jártak, hogy az emberek románoknak vallják magukat, a civil szervezetek pedig elmagyarázták, hogy magyarnak írassák be magukat. Csökkent a csángók száma: az 1992-es népszámláláskor 2100-at, most pedig 1200 főt regisztráltak. Az Európai Parlament elfogadta, hogy létezik csángó népcsoport. A népszámlálási adatokat nem kell komolyan venni. Csángóföldön kiépültek a különféle civil szervezetek. Van egy ellenszervezet is, a Dumitru Martinas nevű román társaság. Az előző magyar kormánynak jó programja volt a csángóság megsegítésére és kiemelkedésére. De mindegyik csángó szervezetet egyenlőképpen kell támogatni, nem lehet egyet kiválasztani. A Szeret-Klézse Alapítvány tagjai mind RMDSZ-tagok, ennek ellenére még nincs Moldvában RMDSZ-tagszervezet. Előbb-utóbb kialakul egy önálló helyi szervezet Moldvában is. /Fábián Tibor: A csángók legalább felvetik a kérdést, hogy kik ők. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 17./
1997. augusztus 1.
A moldvai csángók identitásáról írt a néprajzkutató Tánczos Vilmos. A Kárpátokon kívül élő csángóság a 19. században kimaradt azokból a történelmi folyamatokból, amelyek a modern polgári magyar nemzetet megteremtették. A legfontosabb egységesítő tényezők hiányoznak: a magyar nyelvnek nem tulajdonítanak semmiféle szimbolikus közösségformáló értéket. A csángók a nyelvcserét nem tartják veszteségnek. A Moldvában beszélt tájnyelvet nem tekintik a Kárpát-medencében beszélttel azonosnak. Nincsenek tudatában a népi kultúra nemzeti értékének. Alig van kapcsolatuk a magyar "magaskultúrával". A közös származás népi tudata már a székelyes csángók között is elhomályosulóban van. Moldvában nem alakulhatott ki sem egyházi, sem világi magyar értelmiség. A román állam kezdettől akadályozta a moldvai magyar értelmiség kialakulását. A román katolikus egyházi értelmiség kialakulása az 1884-ben felállított jászvásári püspökség papneveldéjének, később nyomdájának tulajdonítható. A katolikus vallás a románosítás eszköze lett. - Az 1989-es fordulat óta minden tanévben 100-200 csángó gyermek tanul magyarul Székelyföld iskoláiban. A Magyarországon egyetemi tanulmányokat folytató csángó fiatalok száma több tucatra tehető. A Moldván kívül képzett fiatalok magyar értelmiségként visszakerülésére - intézmény hiánya és az ellenséges környezet miatt - nincs esély. A Szabófalván 1991-ben kezdeményezett Magyar Nyelvkört az RMDSZ parlamenti interpellációja ellenére alkotmányellenesnek minősítették és betiltották. A Lészpeden működő két vasárnapi iskola vezetőit a rendőrség folyamatosan zaklatja.- A Moldvai Csángók Szövetsége Sepsiszentgyörgyön 1990 óta Moldvai Magyarság /1992-ig: Csángó Újság/ címen folyóiratot ad ki. 1995-ben ápr. 29-re Klézsén hívtak össze közgyűlést, de a felbujtott és leitatott helybeliek kikergették őket a faluból, majd felgyújtották a magyar nyelvű tankönyveket és a magyar kiadványokat. Korábban, 1991-ben megakadályozták, hogy Pusztinában rendezzék meg a Csángó Fesztivált. /Tánczos Vilmos: A csángó identitás és tényezői. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 1. - átvétel a Magyar Kisebbség (Kolozsvár) 1997/1-2. számából/
1997. szeptember 17.
Klézse 4331 lakosából az 1992-es népszámláláskor 11 vallotta magát magyarnak és 149 csángónak. A riporternek ugyan ottjártakor mindenki magyarul felelt. Klézsén 34 családfő írta alá azt a beadványt, amelyben azt kérték, hogy gyermekeik az iskolában magyarul is tanuljanak. A faluban Duma András munkás a lakásán tanít gyermekeket magyarul írni-olvasni. A klézseiek márciusban személyesen vitték a kérvényt Bukarestbe, a kisebbségügyi államtitkárságra. Azóta nem érkezett válasz. /Balázs János. Kérni Klézsén is szabad. "Vasárnapi iskola" a moldvai csángóknál. = Új Magyarország, szept. 17./
1998. október 5.
Okt. 5-én a képviselőházban Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselő interpellációt intézett Andrei Marga közoktatásügyi miniszterhez és Ion Anghelescu egyházügyi államtitkárhoz. Az RMDSZ-képviselő szóvá tette, hogy a moldovai csángómagyarok nem tudnak érvényt szerezni ama elidegeníthetetlen és alkotmányos joguknak, hogy anyanyelvükön tanuljanak és misézhessenek. A klézsei magyar szülők még 1996 nyarán hivatalosan kérték a magyar nyelv tanítását a községi általános iskolában, a Bákó Megyei Tanfelügyelőség azonban válaszra sem méltatta a kérvényezőket. A kérvény végül - 14 hónapos várakozás után! - a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége révén a Közoktatásügyi Minisztériumhoz került, amely felszólította a Bákó Megyei Tanfelügyelőséget a kérdés megoldására. Mindennek ellenére semmilyen konkrét lépés nem történt, sőt, Anisoara Rudei klézsei tanítónő a magyar nyelv tanítását szorgalmazó szülők megfélemlítésével is próbálkozott, és azt sugallta nekik, hogy gyerekeik menjenek Erdélybe vagy Magyarországra, ha magyarul akarnak tanulni. A szülők azonban nem ijedtek meg, és kiállnak követelésük mellett. Ennek ellenére a bákói tanfelügyelőség nem teljesíti a tárca döntését egy magyar tanító kinevezésére és alkalmazására vonatkozóan. Szilágyi Zsolt ezek után azt kérdezte Andrei Marga minisztertől, mit tett eddig és mit szándékozik tenni ezután a csángómagyar szülők akaratának érvényesítése érdekében és azért, hogy elejét vegyék a bákói tanfelügyelőség jogtipró magatartásának. Ion Anghelescu egyházügyi államtitkártól a szabad vallásgyakorlás jogának szavatolását kérte számon az RMDSZ Bihar megyei képviselője, amikor arra a kérdésre kérte a választ, hogy milyen konkrét intézkedésekkel szándékozik megoldani a moldvai csángómagyarok azon kérését, hogy e csángó falvakban magyar nyelvű misét is hallgathassanak a hívők. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 6. 1341. sz., A csángók jogaiért interpellált az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./
