A bákói bíróságon próbálják tisztázni egy 400 ezer forintos alapítványi támogatás sorsát a moldvai csángók ügyének legismertebb képviselői. Hegyeli Attilát, a csángó oktatási program vezetőjét a Szeret-Klézse Alapítvány jelentette fel. A bákói Desteptarea című napilap adta hírül okt. 30-i számában, hogy a moldvai magyar vezetők egymás ellen nyitottak frontot a magyarországi pénzekért. A Duma András által vezetett Szeret-Klézse Alapítvány feljelentést nyújtott be a bákói ügyészséghez Hegyeli Attila volt alapítványi tag ellen. A feljelentés szerint Hegyeli - aki immár harmadik éve vezeti a csángó oktatási programot - az alapítvány nevében, az alapítványi vezetők aláírásának meghamisításával pályázott és nyert meg egy 400 ezer forintos támogatást a magyarországi Mocsáry Lajos Alapítványtól, ám a pénzt nem adta át az alapítványnak. A klézsei alapítvány az ügyészségtől Hegyeli bűnügyi felelősségre vonását kéri.Kotis Mihályt, az alapítvány kurátorát meglepte, hogy a sajtó is értesült a feljelentésükről. "Nem szerettük volna a nyilvánosság elé vinni a vitánkat - jelentette ki a Duma jobb kezeként ismert fiatal orvos -, de nem volt már más választásunk." A feljelentést májusban iktattatták a bákói ügyészségen. A feljelentés szerint Hegyeli Attila 2000. május 3-án az alapítvány nevében, de annak megkerülésével, az elnök és a másik kuratóriumi tag aláírását meghamisítva pályázott a Mocsáry Alapítványnál a Klézsén kialakítandó orvosi, elsősegélynyújtó, felvilágosító és gondozószolgálat költségeihez való hozzájárulásra. A pályázatot az alapítvány 400 ezer forintos támogatásban részesítette, az összeget Hegyeli két héttel később személyesen át is vette. 2000. szeptemberében kellett volna elszámolnia a pénzzel, kérésére azonban az alapítvány 2001. márciusáig tolta ki az elszámolási határidőt. A számadás azonban a módosított határidőre sem érkezett meg. "Nem tartom rendjénvalónak, hogy három éve éjjel-nappal a csángó oktatás ügyén dolgozom, és az érte a köszönet, hogy büntetőjogi eljárást zúdítanak a nyakamba. Nem érzem, hogy erre rászolgáltam volna - jelentette ki Hegyeli Attila. - Nem kívánok a sajtóban részletekbe bocsátkozni, majd a bíróság előtt eldől, hogy kinek van igaza." "A pénzt valóban fölvettem, de nem használtam saját céljaimra. Azt átadtam az alapítványnak. 2001-ben azonban kiléptem a kuratóriumból, így az alapítvány programját már nem valósíthattam meg" - jelentette ki. Hegyeli szerint a Szeret-Klézse Alapítvány azért nem jut támogatáshoz, mert gyengébb pályázatokat nyújt be. "Most tulajdonképpen azt akarják, hogy tűnjek el Moldvából, hogy ők is jussanak a támogatásokhoz. Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes megoldás" - tette hozzá a programfelelős.Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének megbízott elnöke elmondta, a csángó szövetség részéről töretlen a Hegyeli iránti bizalom, a szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy az ügy ne befolyásolja a csángó oktatási program sikerét. /Gazda Árpád: Magyar-magyar csata Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./
2003. november 1.
Elszámolás hiányában nem zárhatja le a Szeret-Klézse Alapítvány pályázatát a Mocsáry Lajos Alapítvány - jelentette ki Erőss Loránd kuratóriumi elnök. Azonban a kuratórium kompromisszumos megoldást javasolt a feleknek. Azzal vádolják Hegyeli Attilátt, hogy az alapítványi vezetők aláírásának a meghamisításával pályázott támogatásra, és az így szerzett pénzt nem adta át az alapítványnak. A vádakat Hegyeli Attila tagadta. Erőss Loránd sajnálatosnak tartotta, hogy a Mocsáry Alapítvány csak a bírósági szakaszban értesült az elmérgesedett konfliktusról. Elfogadták volna, hogy a Szeret-Klézse Alapítvány és a Hegyeli Attilát jelenleg foglalkoztató Moldvai Csángómagyarok Szövetsége kiegyezzen egymással. Az ügyészségi feljelentés után azonban a kuratóriumi elnök kérdésesnek tartotta, hogy van-e szándék a felekben a peren kívüli megegyezésre. /Gazda Árpád: Ejthetik a vádat. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./
2003. november 7.
Zabolán a református egyházközség nov. 9-én emlékezik arra, hogy a falu református templomában négyszáz évvel ezelőtt hirdették először magyarulaz igét, ugyanakkor leleplezik a Zabolai Református Nemes és Szent Eklézsiában 1602 óta szolgált igehirdetők nevét megörökítő emléktáblát. Közreműködik a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus Vegyes Kar László Attila vezényletével. /(bodor): Zabolán négyszáz éve magyarul hirdetik az Igét). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./
2003. november 11.
Nov. 8-án, az egri Petrás Incze János Kulturális Egyesület emléktáblát helyezett el Egerben a Hittudományi Főiskola falán a néhai klézsei minorita áldozár, neves népköltészeti gyűjtő emlékére, aki ebben az intézetben végezte tanulmányait, ott szentelték pappá 1836-ban. Az emlékünnepségre Petrás Incze János születésének 190. évfordulója alkalmából került sor. Az 1813-ban Forrófalván született szerzetes előbb Pusztinán volt segédlelkész, majd plébános Klézsén, 1886. szept. 6-án bekövetkezett haláláig, amikor rablógyilkosság áldozata lett. Döbrentei Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka buzdította a népköltészeti gyűjtőmunkára. 1842-től kezdődően közölte moldvai csángó ballada- és népdalgyűjtéseit különböző magyarországi folyóiratokban; gyűjtőmunkájának gyümölcsét egészében Domokos Pál Péter és Rajeczki Benjamin tette közzé három kötetben, Csángó népzene címmel, 1956-61 között. Domokos Pál Péter e szavakkal méltatta személyiségét: "...a moldvai életnek legrokonszenvesebb, legkedveltebb és legtevékenyebb papja, valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikaíró, Petrás Mihály kántornak egyenes leszármazottja". A bronz dombormű Csoma Gergely szobrászművész munkája. A Petrás Incze János portréja melletti szöveg hirdeti az arra járónak: "Petrás Incze János emlékére. 1813 Forrófalva - Megölték 86-ban Klézsén. Moldvai csángómagyar minorita pap. Ő volt az első csángó népdalgyűjtő, aki a papi szemináriumban fejezte be tanulmányait 1836-ban. Állíttatta a Petrás Incze János Kulturális Egyesület." A néhai pap és tudós emlékét dr. Csizmadia István, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola rektora és Mag Lászlóné, a Petrás Incze János Kulturális Egyesület elnöke idézte meg a szép számmal összegyűlt hallgatóság előtt. Az eseményen közreműködött a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és Petrás Mária, Magyarországon élő csángó keramikusművész és népdalénekes. A városháza dísztermében tudományos üléssel tisztelegtek a népdalgyűjtő emléke előtt. Az ülésen dr. Kartal Ernő, a minorita rend magyarországi tartományfőnöke a szerzetesközösség múltját elevenítette fel; Halász Péter néprajzkutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület titkára előadása Petrás Incze János életútját elevenítette fel, Harangozó Imre néprajzkutató pedig a róla őrzött emlékeket idézte meg. Domokos Mária zenetörténész, "a csángók apostola", néhai Domokos Pál Péter leánya a csángó népzenekutatás történetéről tartott előadást; Jáki Sándor Teodóz bencés tanár, a Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület elnöke, aki az utóbbi negyedszázadban nyolcvan alkalommal járt Csángóföldön, az ott még ma is megőrzött népénekekről beszélt a hallgatóságnak. Az ünnepségre romániai előadókat is meghívtak: dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi oktató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a csángómagyarok múltjáról és mai helyzetükről, Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke pedig a moldvai magyar nemzeti közösségnek az anyanyelv megőrzéséért vívott küzdelméről tartott előadást. Petrás Mária keramikusművész Csángó passió című kiállítását tekinthették meg a látogatók. Az emlékünnepség részeként rendezett csángó népköltészeti elődáson Petrás Mária, Tampu Tatjána, a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és helybeli együttesek adtak ízelítőt a csángó népköltészet értékeiből, ma is élő hagyományaiból. Este a Megyei Művelődési Központban csángó táncházat szerveztek. /Máriás József: Csángó ünnep Egerben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./
2003. november 18.
Nov. 15-16-án Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány és a Csomafalvi Érzelmiség Fórum Csomafalvi csángó napokat rendezett, amelyen Frumószáról és Pusztináról vettek részt csángó felnőttek és gyermekek. Kiderült, két csángó asszony most mozdult ki először szülőfalujából, a csomafalviak meghívására. A tanácskozáson Vass Ibolya, Frumósza magyartanárnője elmondotta, hogy csángóföldön már 11 településen tanítják a magyar nyelvet, ebből Pusztinán, Lészpeden, Frumószán, Somoskán, Klézsén, Diószénon, Trunkon és Külsőrekecsinben hivatalosan az iskolában, míg Magyarfaluban, Labnicon és Tuttán iskolán kívül. Frumószán a magyar nyelv hivatalos oktatása idén szeptemberben indult, azelőtt 2 éve iskolán kívül tanította a gyerekeket Nyisztor Ilona óvónő. Kezdetben 70 gyermek járt a hétvégi órákra, ám a pap közbelépése miatt számuk 30-ra csökkent s ebből 28 gyermek szülei vállalták, hogy aláírják a kérést: gyermekük az iskolában, hivatalosan tanulhasson magyarul, így sikerült szeptembertől heti 3 órában beindítani az anyanyelvi oktatást. A fiatal tanárnő tapasztalata szerint a csángó gyermekek ügyesek, törekvőek. Mirk Szidónia a Hargita Kiadóhivatal munkásságát ismertette, amely kiadja a Moldvai Magyarságot. A kiadó könyvújdonságai között megemlítette A legfájóbb magyar című versantológiát, amely Lakatos Demeter, Duma András és Demse János csángó költők verseit is tartalmazza, illetve csángó témájú verseket más költőktől, valamint Nastase professzor könyvét. Nastase Jászvárosban volt professzor a két világháború között, aki a csángók moldvai letelepedésének körülményeit kutatta, a könyv 1935-ben megjelent kötete újrakiadása, fordításban. A Duna Televízió mindössze 80 csángó család számára elérhető, s a csángók nem tudják fogni a román rádió magyar adását sem. A Romániai Magyar Szó pályázott, hogy újságot küldhessen csángóföldre, így 120 csángó családnak biztosít RMSZ-előfizetést. A Krónikát régebben terjesztették itt, de ma már nem, a hetilapok és megyei napilapok sem jutnak el a térségbe. A legszélesebb körben a Moldvai Magyarságot terjesztik. Nyisztor Ilona óvónő hétvégeken szülőfalujában, Pusztinán és Frumószán csángó és magyar népdalokra, táncokra, hagyományápolásra tanítja a gyermekeket. Sok csángó igényelt magyar igazolványt is. Mi, moldvai csángók címmel csángó szőttesekből és varrottasokból nyílt kiállítás. Vasárnap a szentmise után a csángó gyermekek a cserkészekkel találkoztak, akik ajándékcsomagokat nyújtottak át nekik, majd Gyergyószárhegyre is ellátogattak. Borsos Géza megyei tanácsos, a csángó napok fő szervezője így vallott a rendezvényről: A 80-as évek elején, amikor felülről szorgalmazták, hogy az iskolák moldvai testvériskolát válasszanak, mi Pusztinát választottuk. A testvérkapcsolat nem jött létre az ottani tantestület ellenállása miatt, de már akkor kapcsolat alakult ki az ottani emberekkel. Most, hogy éledőben a csángók iránti érdeklődés, úgy gondoltuk, Csomafalvának is kötelessége bekapcsolódni e folyamatba. /(Gál Éva Emese): Csángó Napok Csomafalván. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 18./ A pusztinai születésű Nyisztor Ilona Onesti-en hivatásos óvónő, emellett hétvégeken szülőfalujában és Frumószán korábban magyar írás-olvasásra tanította a csángó gyermekeket. Elmondta, hogy Pusztinán régebben egy román család élt, most van néhány vegyes házaspár, a többiek magyarok. Frumószának a 70%-a magyar. Frumószán elkezdte a magyar nyelv tanítását, amikor megtudta a pap, prédikációjában sátánista fészeknek nevezte a magyar órákat, s azt mondta, a nép válasszon közte és köztünk, mert vagy minket hajtanak el, vagy ő megy el. Emiatt csökkent a gyermekek száma 30-ra, de ebből 28 szülő aláírta a kérést, és beindulhatott az iskolai magyar oktatás. Pusztinában már két éve van magyar oktatás az iskolában, és iskolán kívül már négy éve. A kezdetekben az emberek nagyon a magyarság ellen voltak, mert rádióban, tévében, mindenütt befeketítették őket, azt is mondták például, hogy Székelyföldön nem szolgálják ki az üzletekben azt, aki nem magyarul kér, s az emberek azt mondták, ha a magyarok ennyire rosszak, akkor nem kellenek nekünk. Jöttek magyar látogatók a faluba, meg akarták nézni az oltárképet a templomban, amely Szent Istvánt ábrázolja, ahogy felajánlja a szent koronát a Boldogságos Szűzanyának, s az emberek elállták az útjukat, nem engedték be a templomba őket. De azóta változott a helyzet, kimozdultak az emberek a faluból, a fiatalok elmentek külföldre dolgozni, s látták, nem olyanok a magyarok, amilyeneknek lefestették őket. Régen több csángó település templomának volt védőszentje Szent István király. Sok faluban, mint például Magyarfaluban a papoknak sikerült meggyőzniük az embereket, hogy megváltoztassák a templom védőszentjét. Pusztinán ez nem sikerült. Az emberek azt mondták, hogy ezt ők így örökölték az őseiktől, és szeretnék, ha Szent István maradna a templom védőszentje. És így is maradt. Szép énekük a Szent István dicsértessél, a búcsú napján, a nagymisén kérték a papot, hogy mint hagyományt, énekeljék el magyarul, és el is énekelték. A pusztinai emberek már 90 óta kérik a magyar misét. 200 aláírást is gyűjtöttek, a Csángó Szövetség írta meg a kérvényt, s csatolva az aláírásokat, továbbította a pápához, de az a válasz érkezett, hogy nem tudják teljesíteni a kérést, mert csángó nyelvre nincs lefordítva a biblia. Azonban ők nem csángó, hanem magyar misét kértek. 1990-óta Gergely Géza csíkszépvizi plébános, mindig eljön Pusztinára magyar misét tartani, egy-egy udvaron gyűlnek össze, 100- 200-an, mert a pap nem engedi be őt a templomba. /(Gál Éva Emese): Magyar misét Pusztinának! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2003. november 24.
Érdekes dokumentumra bukkant nemrég Szatmárnémeti múltjával kapcsolatban Balogh Géza történelemtanár, a Kölcsey Főgimnázium aligazgatója, a város históriájának jeles kutatója. Az iskola egyik kincse a tanári szoba falán lévő számos festmény. Isteni csodának köszönhető, hogy e képek túlélték a kommunizmust, miként a katolikus püspökség elfalazott kápolnája, ahol olyan nemzeti és irodalomtörténeti emléket sikerült megőrizni, mint az erdődi vár kápolnájából származó oltár, mely előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia esküdött egymásnak örök hűséget. A tanári szobával az történt, hogy azokban a nehéz időkben tisztességes magyar pedagógusok "eldugták". Szertárt csináltak belőle, s a képek elé szekrénysorokat raktak. Balogh Géza kutatni kezdte, hogy mikor készültek a festmények. A Láncos templom egyházközség levéltárában rálelt Széles András kéziratára, amely a Szatmári tisztelt traktus címet viselte. Széles András a református gimnázium tanára s egyúttal a Láncos templom segédlelkésze volt az 1700-as évek végén. A kézirat összesen 103 községre, lényegében az egész (akkori) szatmári egyházmegyére tartalmaz igen fontos információkat a reformációt követő időkből. Néhány jelentősebb egyházközségnek, mint Szatmár, Németi, Csenger, Fehérgyarmat vagy Matolcs a reformációt megelőző történelmét is bemutatja. Egyik fő érdeme, hogy levéltári adatokra utalva külön összeállította a papok és a tanítók, illetve tanárok névsorát 1810-ig, egyes esetekben pedig 1830-ig. Külön említi a templomok és parókiák építésének évét és más adatait, felsorolva az adományokat, a kegytárgyakat, valóságos leltárát adva az egész eklézsiának. Adatokat sorolt fel községenként az elhaltakról. Az elnéptelenedett, majd végleg eltűnt falvakról, például Uráról és Zajtáról is vannak benne adatok. A labancok 300 éve égették fel Németi városát. Széles András pontos leírását adja ennek. Ezt az értékes kéziratot megjelentetik. /Sike Lajos: A szatmári kutató károsnak tartja a kuruckodást és labanckodást. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2003. december 3.
Újabb RMDSZ területi szervezet alakult Csángóföldön. A hét végén a Klézsén, Pusztinán, Külsőrekecsinen és Lujzikalagoron megalakult helyi szervezetek kezdeményezésére létrejött a Bákó megyei RMDSZ is. Az új szervezet létrehozására azt követően került sor a hét végén, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) is megtartotta közgyűlését. Az ülésen több mint százan vettek részt. Az MCSMSZ elnöki tisztségét ideiglenesen ellátó Bilibók Jenő az elmúlt három év tevékenységét értékelte. Elmondta, hogy 45 év után először beindult az állami iskolákban is a magyar nyelv oktatása, jelenleg hét településen közel kétszáz csángó gyerek tanulja a magyart. Szatmári Tibor, a szövetség külügyi tanácsadója beszámolt a három héttel ezelőtt II. János Pál pápánál tett látogatásáról, és ennek várható eredményeiről. - Növelni kellene a csángómagyar oktatási programok támogatását az elkövetkező időszakban, hogy az erdélyi magyarságtól elszakadt népcsoport magyarságtudata erősödjék - jelentette ki Szép Gyula. Az ügyvezető alelnök elégedetlenségét fejezte ki, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által tavaly pályázatra kiírt 100 millió forintból a moldvai csángók oktatási programja csak az összeg egyötödét kapta, és a csángók, valamint a csángó kultúra támogatására létrehozott alapot nem használták el teljes mértékben. /Borbély Tamás: Újabb RMDSZ szervezet Csángóföldön. Főként az oktatási programokat kell támogatni. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./
2003. december 7.
Jáki Teodóz, a neves bencés népzenekutató Csángókról, igaz tudósítások /Való Világ Alapítvány Kiadó, Budapest/ című könyvében vallotta: "Hetvenegy moldvai utamon sokszor jártam Klézsén, és lehetőség szerint mindig elmentem az ottani temetőbe. Megálltam a zárt temetőkápolna előtt, mert oda belépnem eddig csak egyszer sikerült, és ősi keresztény szokás szerint mécsest gyújtottam. Azt hallottam ugyanis, hogy abba a kápolnába temették Petrás Incze János ferences pátert, a csángómagyarok ügyének igaz tudósítóját. Láttam Petrás bekeretezett arcképét a klézsei plébánia ebédlőjének falán 1994-ben. Lefényképeztem. A következő évben már hiába kerestem ugyanott. Levették. Talán bizony hibás voltam abban, hogy lefényképeztem?" Jáki könyvében a csángómagyar életet mutatta be. Kiemelte a papi, a szerzetesi és szerzetesnői hivatások magas számát, a gyermekáldás vállalását és a szentáldozások magas számát, az világviszonylatban is példamutató. Jáki Teodóz idézte Benda Kálmán történészprofesszort: "Végül mi volt tehát az, ami a moldvai magyarokat a korábbi évszázadokban és az újabb idők elnyomó, beolvasztó román politikájával szemben megtartotta magyarnak? Azt kell mondanunk, hogy ez a katolikus vallásuk volt. A katolikus vallás, amely számukra egyszerre testesíthette meg a hitet és a magyarságot, amely tudatosította a görögkeleti románoktól eltérő kultúrájukat, és lehetővé tette, hogy megőrizzék hagyományaikat. Mindez azonban nem lett volna lehetséges, ha a moldvai magyarságban nincs meg az elszánt akarat, hogy magyar akar maradni." /Udvarhelyi Olivér: Csángókról, igaz tudósítások. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 7./
2003. december 23.
Borbáth Erzsébet a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy 1992. decembere óta az alapítvány mindenese. A moldvai csángó gyermekek százai jöttek a Székelyföldre magyar nyelven tanulni. Nagyon sok türelemre, megértésre, szeretetre volt szükségük. 2000 novemberében Hegyeli Attila kezdeményezésére Klézsén a Csángószövetség hazatért fiatal értelmiségi vezetői az RMDSZ, az EMKE és a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szakembereinek segítségével kidolgoztak egy cselekvési tervet. Az oktatási fejezetet az erdélyi és moldvai tapasztalatok alapján Hegyeli Attila és Borbáth Erzsébet együtt készítette el. 1992-től 2003. szeptemberéig a Domokos Pál Péter Alapítvány gondoskodott az Erdélyben tanuló moldvai csángó diákok teljes bentlakási ellátásáról és a gyermekek felzárkóztató-nevelési programjáról. Olyan év is volt, hogy 134 diák költségeit kellett fedezni, ebből csak Csíkszeredában 104 diákét. A román kormány nem gátolt, de nem is támogatott. A magyar kormányok az első kormányváltás után fokozatosan csökkentették a támogatást. Nagyon nehéz volt összegyűjteni a pénzt. Sok-sok amerikai, kanadai, nyugat-európai, magyarországi, erdélyi magánszemélynek, civil szervezetnek is köszönhetik a csángó diákok, hogy magyarul tanulhattak, tanulhatnak. Végre a 2003-2004-es tanévre sikerült kidolgozni egy átfogó, egységes csángó oktatási programot. Ennek a részévé vált az erdélyi képzés is. A DPPA továbbra is felelősen hozzájárul a program megvalósításához, de a felelősséget átadta a megerősödött Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. /D. L.: Gyermekek százai jöttek a Székelyföldre tanulni. Beszélgetés Borbáth Erzsébettel, a Domokos Pál Péter Alapítvány alelnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./A csíkszeredai székhelyű Domokos Pál Péter Alapítvány - elnöke Ferenczes István költő, szerkesztő, alelnöke Borbáth Erzsébet tanárnő - idén szeptember 30-án tájékoztatót tett közzé az alapítvány hozzájárulásáról a moldvai csángómagyar diákok erdélyi, magyar nyelvű képzéséhez a 2003-2004-es tanévben. Eszerint a 2002-2003-as tanévben 71 moldvai csángó diák tanult Erdélyben és a bukaresti Ady Endre Líceumban a DPPA támogatásával. - Kitűnő eredménnyel diplomázott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán Füstös Gabriella, aki sikeres versenyvizsgával Csíkszeredában dolgozik, és az ott tanuló 45 csángó diák pszichopedagógusa is. Lujzikalagorban tartotta első magyar nyelvű miséjét a Gyulafehérváron végzett Palkó Ágoston, illetve Magyarfaluban a Veszprémben végzett Polgár Róbert. Megjelent a Budapesten tanuló Iancu Laura Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek című gyűjteménye. Azonban egyre kevesebben folytatják tanulmányaikat elméleti líceumokban, kevesen jutnak be főiskolára, egyetemekre. A Csíkszeredában tanuló moldvai csángó diákok felzárkóztató, nevelési programjának megvalósításához létfontosságú volt az Erdélyi Fiatalokért Alapítvány tulajdonában lévő, a DPPA által működtetett csángó bentlakás, amely a csángó gyermekek számára létesült 1993-ban. /Beszédes számok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./
1997. november 6.
A hétezer lelkes Klézse moldvai csángó faluban Duma András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége aktív helyi tagja munkásember, marós, naponta Bákóba jár dolgozni, lakásán gyűjtött össze klézsei gyermekeket, hogy magyarul tanítsa őket írni-olvasni. Két gyermeke Csíkszeredában, kollégiumban tanul, amerikai magyarok biztosítják a tanulási költségeket. Klézséről és más csángó falvakból is sokan járnak Magyarországra dolgozni. Duma Andrásék, Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége kérvényt továbbítottak Tokay Györgyhöz, a nemzetiségügyi miniszterhez, ebben azt kérték, hogy a magyar nyelvet, a történelmet és a hagyományokat tanulhassák a gyermekek, fakultatív órákban. Kértek továbbá magyar nyelvű misét és a szövetség számára irodát Bákóban, valamint hogy ügyvédi jogvédő iroda vegye pártfogásba az állandó hatósági és egyházi üldözésnek kitett moldvai magyar kisebbséget. Ösztöndíjat kérnek a tovább tanulni kívánóknak, fizetést a leendő magyar tanároknak, az 1992-es hamis népszámlálási adat korrigálását és egy folyóirat anyagi támogatását. - Duma András személyesen még nem ismertette kérvényét az Desteptarea nevű helyi román lappal, ennek ellenére a lap szept. 23-i száma gúnyosan reagált Duma Andrásék kérvényére. A román lap hangsúlyozza, hogy az 1992-es népszámlálási adatok tények, azokat csak fogadják el. az 1992-es adatok szerint ugyanis Luizikalagorban 5277 lélekből egy volt magyar és 27 csángó, Külsőrekecsinben 1913 lélekből öt magyar és 37 csángó, Klézsén a 6207 lakosból 11 a magyar és 305 a csángó, Forrófalván 5353 lakosból 8 magyar és 43 csángó. Klézsén Istók József elmondta, hogy a népszámlálást a helyi tanári kar végezte, a vallásra és a nemzetiségre sehol rá sem kérdeztek, hanem automatikusan beírták, hogy katolikus és román. Nagyon kevesen merték megtenni, hogy tiltakozzanak. - Tokay György kijelentette, hogy ez nem csupán tanügyi, hanem emberjogi kérdés is. A hivatali huzavona folytatódik: Béres András oktatási államtitkár hivatalosan felkérte a bákói tanfelügyelőséget, tegye lehetővé a kérvényezett magyarórák megtartását. A tanfelügyelőség válasza: készségesen eleget tesz ennek de nem kapott hivatalos megkeresést. A miniszter erre ismét elküldte nekik a huszonkilenc szülő kérvényének másolatát. /B. Kovács András: Moldvában valami megmozdult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5., 6./
1998. szeptember 2.
Kötő József oktatásügyi államtitkár a vele készített interjúban elmondta, hogy országos átlagban a diákok 35 %-ának sikerült a pótérettségi. Maros megyében 74 százalékos volt az arány, a magyar nemzetiségűek tehát komolyan felkészültek. Szükség volt a szigorú érettségi vizsgára, a szigorú megmérettetésre, hogy szembe lehessen szállni a társadalmi méretekben eluralkodott szemlélettel, hogy minden elintézhető, minden kijárható. Az államtitkár kifejtette, hogy az önálló magyar egyetem létrehozásával foglalkozó kormánybizottság működéséhez mintegy 500 millió lejt biztosító kormányhatározat várható elfogadásával megteremtődnek a feltételek az önálló magyar egyetem tervének előkészítési munkáihoz, a kormánybizottság első munkajellegű találkozójára szeptember 1-jén került sor. A bizottsági munkálatok előkészítésére a Romániai Magyar Felsőoktatási Tanács Kolozsváron ülésezett, ahol azok a tagok, akik részt vesznek a kormánybizottság munkájában, valamint a többi felsőoktatási tag megbeszélte azt a stratégiát, amelyet képviselniük kell a kormánybizottságban. A Felsőoktatási Tanács által kifejtett több mint nyolc éves kutatómunka és előtanulmányok alapján "kikristályosodott az oktatást és tudományt, oktatást és kutatást összekapcsoló tudományegyetemnek a szellemi struktúrája." Rendelkeznek az oktatásban dolgozó vagy főiskolai oktatásban számba jöhető oktatók teljes kataszterével, ennek alapján Kötő cáfolta azt a gyakran hangoztatott feltételezést, miszerint a nincs elég számú magyar oktató egy önálló magyar egyetem létrehozásához, úgy vélve, hogy az egyetem akkreditációjához szükséges oktatói létszám nehézségek nélkül előteremthető. Elkészítik a pontos igénylistát is arról, hogy még milyen speciális szakember-igénnyel kell számolni. Ennek alapján dolgozza ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület a vendégtanár-programot és a doktorandus-programokat. Kötő megelégedéssel jelentette be, hogy a számos politikai botrány ellenére ez évtől kezdve sikerült beindítani a moldvai csángók körében - egyelőre egy faluban, Klézsén - a magyar nyelv tanítását. A döntés már a múlt évben megszületett, de parlamenti interpellációk és a felkavart ellenkezés miatt eddig nem indult be ez a két csoport sem. Kötő ígérte, hogy maga fogja ellenőrizni a tanítás beindítását. Ez nem végleges megoldás. Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc tanulmányt készített azoknak a csángóknak a földrajzi elhelyezkedéséről, akikben még pislákol az anyanyelvi tudat. Ennek alapján kidolgozták azt, hogy a moldvai csángó településeken milyen iskolatípusokat kell beindítani, az általános iskoláktól kezdve a fakultatív magyar órákig. /Zsehránszky István: Rosta után, egyetem előtt. Beszélgetés Kötő József tanügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./
2002. január 10.
Cozmin Gusa, az SZDP főtitkára azt szeretné elérni, hogy a magyarok meggyőződésből énekeljék a román himnusz, a Desteapta-te romane szövegét. Szabó Rozália olvasólevelében emlékeztetett az 1989 óta eltelt évekre. Megalakult a kormány és amnesztiát hirdetett azoknak, akik jogos lázadásukban megpróbálták levezetni a bennük felgyűlt és most gátat szakító tengernyi fájdalmat, keserűséget, bántalmat. Azonban az amnesztiát csak román vidékeken alkalmazták. Megindult a forradalom kisajátítása. Jöttek a visszaélések. A marosvásárhelyi nagyromániások megszervezik hodáki botokkal és a popa hazugságaival felfegyverzett, félrevezetett emberek Vásárhelyre szállítását. Ezután is ártatlan magyarokat börtönöztek be, de sem a szervezőknek, sem a pópának még a hajszála sem görbült meg. A biharvajdai 1994. szeptember 17-én történtek miatt sem vontak felelősségre senkit, akik a békésen szórakozó magyarokat botokkal, láncokkal támadták meg, közülük többet a kórházba juttattak. 1994-ben román püspökséget telepítenek Csíkszereda közepébe, ortodox templomokat építenek ott is, ahol hívei nincsenek. Nagyobb méreteket ölt a Székelyföld betelepítése, mint a diktatúra idején. Dr. Éva Maria Barki osztrák ügyvédnőt, aki a romániai magyarság védőügyvédje, a román titkosszolgálat meg akarja gyilkoltatni, úgy, hogy a gyilkosságot balesetnek lehessen álcázni. Ezért az osztrák államrendőrség védő- őrizetet rendelt melléje. 1995-ben elszabadult a pokol. Bekövetkezik a cigányverés, magyar kiskatonákat pihenő időben bolgár, török, tatár származású fiúkkal veretnek, minek következtében öngyilkosságok is történnek, a magyarnemegyei fiatalok megtámadása a szálvaiak által jún. 24-én, a klézsei verekedés és könyvégetés, rejtett, sőt nyílt halálesetek, amiért nem felel senki, Gh. Funar sorozatos hőstettei, melyek mai napig tartanak, betiltják a helységek magyar nevének használatát. 1996-ban hirtelen megadják a töténelem-földrajz magyar nyelven való tanításának és az anyanyelv használatának jogát a madridi értekezlet előtt, hogy legyen mit felmutassanak. 2000. és 2001. folyamán folynak a magyar iskolák zaklatásai, felélesztik a Har-Kov jelentést, mely szerint a magyarok űzték el a román tanárokat. 2001. folyamán még az is megtörtént, ami az egész világ előtt szégyent hozott Romániára és mélységes fájdalmat sok ártatlan, fogyatékos gyermekre és godozóikra. Ellopták a külföldi adományozók által felszerelt gyimesi kórház teljes berendezését. Újabban megtiltották a himnuszunk éneklését és zászlónk használatát is. Ha Cozmin Gusa őszintén kívánja, hogy a magyarok énekeljék a román himnuszt, tegyen meg mindent azért, hogy otthon érezhessék magunkat a szülőföldünkön. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Ne csak mondja, tegyen is érte! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2002. január 14.
2001. dec. 14-én Bartha András elnök és Nyisztor Mihály képviselte a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét /MCSMSZ/ a Csángó Bizottság ülésén, Budapesten. Az aktuális kérdések megvitatása mellett Hegyeli Attila-oktatási programfelelős beszámolót tartott az oktatási program helyzetéről. Dec. 20. – Gabriel Andreescu, az APADOR-CH vezetője és Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke Bákóba látogattak az oktatás terén felmerült újabb kérdések kivizsgálására. Találkoztak az MCSMSZ vezetőségével, klézsei szülőkkel, majd a tanfelügyelőség és a prefektúra illetékeseivel. Dec. 24-én az oktatási programra járó gyermekek közös karácsonyi programot tartottak. A hét településen minden gyermek, aki az iskolán kívüli magyar órákon részt vett egységes ajándékcsomagot kapott. Január 10-én, a Bákóban tartott MCSMSZ vezetőségi gyűlés témái a státusztörvény igénybevételének lehetőségei és a Via Spei Ifjúsági Szervezet helyzete voltak. /Csángó hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2002. január 15.
A Moldvai Csángómagyar Szövetség betiltását követeli a Bákó megyei tanfelügyelőség illegális oktatási tevékenység végzése miatt - közölte jan. 11-én a Curentul. A lap szerint a megyei tanfelügyelőség a bákói és a sepsiszentgyörgyi bíróságnál tett feljelentést. A hivatal azzal vádolja a szövetséget, hogy engedély nélkül folytat oktatási tevékenységet, mivel az sem az alapszabályában nem szerepel, sem pedig nem kért engedélyt az oktatási minisztériumtól. A Moldvai Csángómagyar Szövetség és a Szeret Alapítvány támogatásával tavaly ősszel kezdték meg két bákói településen — Klézsén és Pusztinán — a magyar nyelv iskola utáni tanítását, mivel a megyei tanfelügyelőség az érvényben lévő oktatási törvényt megsértve nem engedélyezte, hogy a szülők kérésére az állami iskolákban tanítsák a magyar nyelvet. A két civil szervezet kezdeményezését a bákói tanfelügyelőség előbb azzal próbálta meghiúsítani, hogy kijelentette: a tanításnak helyt adó magánházak nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Ugyanakkor a Bákó megyei állami iskolák döntő többsége sem rendelkezik a szükséges egészségügyi engedéllyel. Az 1991-ben alapított Moldvai Csángómagyar Szövetség alapszabályában valóban nem szerepel az oktatási tevékenység, de az anyanyelv ápolása igen. Az iskolán kívüli alternatív oktatás éppen ezért szigorúan a magyar nyelv tanítására korlátozódik. Ennek ellenére a bákói kezdeményezés "veszélyeit" ecsetelő román sajtó kitartóan állítja, hogy "magyar eszmékre, Magyarország történelemére, földrajzára és hittanra is oktatják a román gyerekeket". A Curentul külön hangsúlyozta, hogy bár helyi — megyei szinten — részletes dokumentációt állítottak össze erről a törvénytelen tevékenységről, a bukaresti központ semmilyen intézkedést nem hozott a románellenes tevékenység leállítására. /Újabb támadás a csángók ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 16.
Véget vetettek az egészségügyi hatóságok által elrendelt kényszerszünetnek a moldvai csángómagyar oktatási program szervezői Klézsén. Hegyeli Attila programvezető elmondta, jan. 14-étől ismét foglalkoznak a gyermekekkel valamennyi helyszínen. Az első két nap tapasztalata azt mutatja, a szülőket nem félemlítette meg a hatósági offenzíva. A klézsei délutáni magyarórákat a Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én tiltották be. Arra hivatkoztak, hogy a helyszínül szolgáló két magánház, valamint a Szeret-Klézse Alapítvány székháza nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium adatai alapján írta meg, hogy december elején Bákó megyében az állami közoktatásban 223 iskola működött egészségügyi engedély nélkül, és ezek közül egyet sem zártak be. A Bákó Megyei Egészségügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese, Marin Bustiuc kijelentette: "Tíz gyermek számára, akiknek délután magánórákat tartanak, semmiféle egészségügyi engedély nem kell." Erre a kijelentésre alapozva kérte a csángószövetség a hivatalt, érvénytelenítse az ellenőrök által kiállított jegyzőkönyvet. A kérést december 10-én iktatták, a harmincnapos válaszadási határidőn belül azonban válasz nem érkezett a felügyelőségtől. /Gazda Árpád: Ismét tanítanak Klézsén. Vége a kényszerszünetnek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./
2002. január 23.
Neves tudósok" szorgalmasan gyártják azokat a bizonyítékokat miszerint a csángók nem magyarok. Dumitru Zaharia professzor, miután még azt is kétségbe vonta, hogy magyar népesség, sőt Magyarország is egyáltalán létezik, megállapította, hogy a moldvai csángók — románok. Zaharia immár negyven éve tanulmányozza ezt a kérdést, ami tulajdonképpen — nem is létezik. De hát ha nincs is kérdés, mit tanulmányozott annyi temérdek ideig? Tatár Zoltán szerint a kommunikációs zavar a mindenkori magyar kormányok részéről is megnyilvánult. Nemrég a bukaresti pápai nuncius így nyilatkozott a televíziónak: "Valóban hallottam beszélni egymásközt az apácákat, nővéreket csángóul (!), de imádkozni csak románul imádkoztak, sőt a templomban sem kértek soha magyar nyelvű misét... akkor meg minek erőltetni a magyar oktatást?" A kommunikációs zavarok a magyarok és a magyar csángók között már a reformáció után megkezdődtek, papok hiánya meg nemtörődömség miatt. Amikor nagykésőre a Magyar Tudományos Akadémia megfigyelőket küldött Moldvába felmérni a csángók helyzetét, már csak arra szorítkoznak, hogy megállapítsák: egy halálraítélt népcsoportocska agonizált. Szerencsére vannak Lakatos Andrások, Petrás Józsefek, Duma Andrások, Domokos Pálok, Kallós Zoltánok, Szabó T. Attilák, és még sokan mások, akik a csángókra jellemző konok kitartással végzett munkásságukkal bizonyították a történelmi tényt, hogy léteztek és léteznek a moldvai magyar csángók, anyanyelvükkel (lásd a két kötetes Csángó nyelvatlaszt), hitvallásukkal, gazdag és színes kultúrájukkal, állapította meg a cikkíró. Idézett a Kolozsváron megjelent Világosság" című napilap Magyar tanító jelentése Csángóföldről című cikkéből. Felsőrekettyésen "Amikor először vettem részt a szentmisén, a templomból az egész falunépe hazakísért. Sokan sírtak, éljeneztek. Az ifjúság estére táncba hívott.A gyermekek most már szorgalmasan tanulnak anyanyelvükön. Köszönet érte az MNSZ-nek, Czikó Nándor országgyűlési képviselőnek, Dogariu- Kádár István lelkes csángó titkárnak és Kemenes József brassói tanfelügyelőnek" /1948. jan. 21./ Ugyanabban a lapban, az Újabb magyar tanítókat kérnek Csángóföldre! című cikkben: "Rácz György a MNSZ kp. vb. tagja könyveket vitt a felállítandó csángóiskolák részére. Lészped és Klézse környékén magyar gyermekek olyan tömegesen iratkoztak be a magyar tannyelvű iskolákba, hogy a kinevezett tanítók máris kevésnek bizonyultak. Bákó megye tanügyi főnöke sürgősen újabb tanítókat kér!" /1948. jan. 25./ És még egy idézet: "Hazánkban nem szóbeszéd a népek egyenjogúsága, hirdeti Duma György, a bákó megyei csángók nemzetgyűlési képviselője. " /1948. ápr. 23./ /Tatár Zoltán: Volt csángó, nincs csángó avagy a kommunikáció csődje. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./
2002. január 25.
Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./
2002. január 29.
Amikor az ősszel Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél nyelvkutató és egyben tanító elindult Klézsére, már érződött, hogy az országban megerősödött a magyarellenes hangulat. Az elmúlt héten például a klézsei rendőr egyszerűen besétált a magyar tanárok lakására. Az ideiglenes tartózkodási engedély hiánya miatt úgy viselkedett, mintha házkutatási paranccsal is rendelkező politikai rendőr lett volna. Mihálydeák Adél és Borsos Gyöngyi pedagógusok. Egyedül Klézsén az ősszel még mintegy 200 magyar nyelvet tanulni óhajtó száma 40–50-re csökkent a megfélemlítések miatt. Borsos Gyöngyi és Mihálydeák Adél jan. 28-án visszautazott Klézsére, hogy Hegyeli Attilával együtt folytassák a tanítást. Jan. 28-án fontos tanácskozásra is sor került Bákóban. Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke jelenlétében megalakult a Csángómagyar Pedagógusok Testülete. (A 12 Moldvában tanító pedagóguson kívül Borbáth Erzsébet és Deáky András is a tagjai között található.) /Bajna György: Megalakult a csángómagyar pedagógusok testülete. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29.
2002. január 31.
A bákói tanfelügyelőség bírósági keresetet nyújtott be Sepsiszentgyörgyön a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ellen. A per tétje: megszüntetni a szövetséget és törölni a szervezetek és alapítványok sorából. Indokul azt hozzák fel, hogy a MCSMSZ meghaladja hatáskörét azzal, hogy oktatási tevékenységet folytat kompetens állami szervek engedélye nélkül, klézsei magánszemélyek lakásán, amit különben nem is tagadnak. A szövetség alapító iratában ugyanakkor nem szerepel az oktatási tevékenység, amelyet az oktatási törvény szabályoz. /Perbe fogták a Moldvai Csángómagyar Szövetséget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2002. február 5.
Az utóbbi hónapokban agresszív támadás indult a magukat csángómagyaroknak vallók és mindenki ellen, aki érettük egy szót ki mer ejteni. A támadás nem kíméli azokat a prominens román személyiségeket sem — a Helsinki Emberjogi Bizottság és a Pro Europa Liga képviselőit például —, akik hivatalos jelentésben emelték föl szavukat a moldvai csángók erőszakos asszimilációja ellen. A hírek szerint Klézsén házkutatási engedély nélkül a rendőrség behatolt Hegyeli Attila lakásába, és a fakultatív magyar oktatást felvállaló pedagógusokat felszólították a térség elhagyására. Régi, primitív és alantas módszer felújítása, hogy csángó eredetű egyházi és világi potentátokat szólaltatnak meg az ügyben, jellemezte a helyzetet Sylvester Lajos. A Formula AS egyik januári számában Stefan Erdes bákói dékánt, prof. dr. Anton Cosát és Gheorghe Bejant, a Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesületének elnökét szólaltatta meg a riporter. Stefan Erdes szerint a 264 000 Bákó környéki római katolikus mind románul beszél, azt is, hogy a csángó név, amellyel őket illetik, sértő. Prof. Anton Cosa ,,tudósként" közelített a témához. A csángó etnikum dialektusa szerinte az arománokéval és isztrorománokéval azonos, és semmiképp a magyarokéval. Akik Erdély felől érkeztek, azokat ott, helyben elszékelyesítették. Onnan a sok magyarosított név. A nyilatkozók központilag szervezett és irányított propaganda szószólói. Andronic miniszter asszony egyre-másra nyilatkozik. Legújabban egy tudományos bizottságot állíttatott fel, amely ki fogja deríteni, hogy a csángók román vagy magyar eredetűek-e. Nos, ha az előbb említett illusztris személyiségekből és társaikból állt össze ez a bizottság, amely egyszerűen kiiktatja hétszáz év dokumentumokra alapozott magyar és nemzetközi szakirodalmát, akkor várható, hogy a csángók származása is a dákoromán eredetmonda része lesz, s ez a jelentés kerül a nyugatiak asztalára. "Az RMDSZ most mozduljon, s ne csak a kormány körül sündörögjön, hanem a nyugati fórumoknál is, mert most fogjuk a csángókat végleg elveszíteni, s Moldva valóban az egykori magyarság temetője lesz. A legfrissebb egyezményből is tetten érhetően kiderül, hogy ott kell biztosítani az anyanyelv fakultatív oktatását, ahol erre reális igény van." – írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Eltemetjük-e a csángókat? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./
2002. február 6.
Kovásznán a Vigadó és a bákói Szeret-Klézse Alapítvány szervezésében febr. 9-én a rendszerváltás óta tizenkettedik alkalommal kerül sor a Gábor Áron téren a hagyományos farsangtemetésre és lovas felvonulásra. Felvonulnak Futásfalva, Csernáton, Torja, Bélafalva és Szentkatolna lovas maskarásai, hagyományőrző csoportjai, és sor kerül a telet jelképező szalmabábu elégetésére. Ezzel párhuzamosan a Vigadó nagytermében a hagyományok kalákájára kerül sor. Részt vesznek többek között Kézdiszentlélek, Szentkatolna, Csernáton, Lemhény, Gelence és Klézse község Somoska falu gyermek- és ifjúsági, illetve hagyományőrző csoportjai. Duma István András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke a moldvai magyar nyelvű oktatás jelenlegi helyzetéről tart előadást, és bemutatja Én országom Moldova című könyvét. A szakmai megbeszélésre a Vigadó meghívta Tamás Sándor, Birtalan Ákos, Szilágyi Zsolt és Ráduly Róbert parlamenti képviselőket, Sógor Csaba szenátort és Hengyán Tibort, a bukaresti Magyar Művelődési Központ igazgatóját. /(Iochom): Téltemetés Kézdin. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./
2002. február 7.
Sepsiszentgyörgyön a Bákó megyei tanfelügyelőség indított eljárást a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) ellen, annak feloszlatását kérve. Sepsiszentgyörgyön azért halasztottak az ügyben, mert elfelejtették perbe hívni a csángómagyarok szövetségét. A Háromszék napilap szerint a klézsei délutáni magyar oktatás ellen indított hadjárat egyik mozzanataként kérte a Bákó megyei tanfelügyelőség a csángószervezet betiltását. A lap szerint a tanfelügyelőség arra hivatkozik, hogy az MCSMSZ olyan tevékenységet folytat, ami nem szerepel alapszabályzatában. Pedig abban pontosan benne vannak a célkitűzések, köztük a magyar nyelv művelése és továbbadása is, amiről a bákói tanfelügyelőségnek az a véleménye, hogy nem jelent oktatást – állapította meg a cikkíró. /Sarány István: Feloszlatják a csángószövetséget? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./
2002. február 8.
Érdeklődni kezdett a Hargita megyei rendőrség azoknál a családoknál, akiknek közvetlen hozzátartozói a Bákó megyei Klézsén oktatják a csángómagyar gyermekeket. Az indokolatlan kivizsgálásban – amelyről a megyei rendőrparancsnok nem tud – részt vettek a Bákó megyei tanfelügyelőség illetékesei is.. A szentegyházi Bogdán, illetve a gyergyócsomafalvi Mihálydeák családnál érdeklődtek gyermekeik felől a helyi rendőrőrs munkatársai, míg a gyergyószárhegyi Borsos családnál a Bákó megyei tanfelügyelőség két illetékese tett látogatást. Benedek Klára, a szentegyházi Tamási Áron Általános Iskola igazgatóját a városi rendőrség egyik tisztje kereste fel, és az oktatási intézmény egykori végzőse, Bogdán Melinda felől érdeklődött. A rendőr nem tudja, miért kell begyűjtenie ezeket az információkat. Borsos Gyöngyi tanítónő Gyergyószárhegyen élő szüleinél már a Bákó megyei tanfelügyelőség alkalmazottaiként mutatkozott be két civil férfi, aki azt firtatta, lányuk hol végezte tanulmányait, és jelenleg hol dolgozik. A gyergyócsomafalvi rendőrőrsön senki sem válaszolt a Krónika munkatársának telefonhívására, a szentegyházi kapitányságon azt a választ kapták: tudomásuk szerint pedagógusok után egységükből senki sem folytatott vizsgálatot. Ioan Negrusa tábornok, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság parancsnoka elmondta, beosztottjai érdeklődésének okát nem ismeri, mivel arra rendeletet nem adott ki. Negrusa tábornok megígérte, hogy a napilap írásos beadványa alapján kivizsgálja az ügyet. /Rostás Szabolcs: Gyanús kivizsgálás. Rendőrségi látogatás a székely tanároknál. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./
2002. február 16.
A Pro Minoritate Alapítvány Veszélyeztetett kisebbségek Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten febr. 15-én, a Károlyi Palota Kulturális Központban. A konferencia fővédnöke Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. Előadások hangzottak el az európai szervezetek szerepéről a nemzeti kisebbségek védelmében, esettanulmányok veszélyeztetett kisebbségi kultúrákról (kiemelten az ural- altáji, arománok), a rendezvény második része a csángókkal foglalkozott: kultúrájukról, nyelvükről, történetükről, érdekképviseletükről, jelenükről és jövőjükről. A konferencián Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mondott záróbeszédet. A meghívott előadók között volt Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének csángó raportőre, Petrusán György szegedi román tanszékvezető, Cselényi László televíziós filmrendező, a Minoritates Mundi szerkesztője, Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári egyetem docense, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Gabriel Andreescu, a Román Helsinki Bizottság társelnöke, Bartha András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke. Némiképpen a konferenciához kapcsolódik a febr. 16-ra meghirdetett, hagyományos zenés-táncos összejövetel, melyet a Pro Minoritate Alapítvány szervez a moldvai és gyimesi csángó magyarok kultúrája, népszokásai, hagyományai megismertetése szándékával, s amelynek a budapesti Petőfi Csarnok nyújt otthont. A hatodik alkalommal meghirdetett fesztivál fővédnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A hatodik Csángó fesztiválon gyimesi és moldvai csángó magyar hagyományőrző együttesek lépnek fel Gyimesbükkről, Hidegségpatakáról, Klézséből, Magyarfaluból, Pusztinából, Külsőrekecsinből és Lészpedről. /(Guther M. Ilona): Veszélyeztetett kisebbségek Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./
2002. február 16.
Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, a képviselőház oktatásügyi bizottságának alelnöke és Takács Csaba ügyvezető elnök nemrég megbeszélést folytatott Ecaterina Andronescu nevelésügyi miniszterrel a moldvai csángók anyanyelvi oktatása ügyében. "Megegyeztünk abban, hogy ennek az igénynek a jelenlegi tanügyi törvény 121. paragrafusa értelmében érvényt kell szerezni. Ez kimondja, hogy azoknak a gyermekeknek a kérésére, akik nem részesülnek anyanyelvi képzésben, biztosítani kell az anyanyelv oktatásának lehetőségét. Emellett a közösség valós igényei számára az Európa Tanács legutóbbi ajánlásai alapján is érvényt lehet és kell szerezni" – nyilatkozta Asztalos. A miniszterrel abban is egyetértettek, hogy "illetékességi területén" a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) háborítatlanul kifejtheti tevékenységét. Asztalos Ferenc elmondta, tudomást szerzett arról, hogy a rendőrség nemrég ellenőrzést folytatott Hargita megyében a csángólakta vidéken oktató pedagógusok családjainál. "A csángókérdésre a protokollum alapján a legrövidebb időn belül próbálunk megoldást találni. Mégpedig úgy, hogy ne magánházakban, áldatlan körülmények között, bizonyos hatóságok képviselői által fenyegettetve folyjék az oktatás, hanem intézményesítetten, óra- és tanterv szerint" – szögezte le a képviselőház szakbizottságának alelnöke. - Duma András, a Szeret–Klézse Alapítvány elnöke a Krónikának elmondta, a Bákó megyei bíróságon febr. 15-én tartották a tanfelügyelőség által a szervezet beszüntetése érdekében indított per első tárgyalását. A tanfelügyelőség szándéka egyértelmű: megfélemlíteni a klézsei Szeret Házban tanuló csángó gyermekeket, és azok szüleit. /Rostás Szabolcs: Megoldást hozhat a protokollum. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./
2002. március 5.
Mintegy harminc küldött részvételével tartotta márc. 3-án éves közgyűlését Bákóban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) - adta hírül az MTI. A tanácskozáson beszámoló hangzott el a szervezet tavalyi tevékenységéről, majd a szervezet elnöke, Bartha András ismertette az MCSMSZ költségvetését. Bilibók Jenő alelnök a kulturális tevékenységről szólt. A tanácskozás részvevői tárgyaltak a csángóföldi magyar nyelvű egyházi életről, az oktatási programokról, valamint a különböző csángómagyar szervezetek tevékenységéről. Sógor Csaba, az RMDSZ Hargita megyei szenátora vállalta a moldvai csángómagyarok érdekeinek képviseletét a bukaresti törvényhozás felsőházában. A bákói közgyűlésről szólva az RMDSZ-szenátor elmondta: elhangzott, hogy a Magyarországon tanult moldvai csángómagyar fiatalok mintegy tíz százaléka tért vissza szülőföldjére. A szenátor ezt sikerként értékelte, hisz mindeddig hiányzott a moldvai csángómagyarok köréből az értelmiség, e hazatért fiatalok pedig a közösség kovászává váltak. "Ezek a fiatalok tették működő szervezetté a csángómagyarok szövetségét - hangsúlyozta, majd rámutatott: a közgyűlésen felmerült annak szükségessége, hogy minél több, csángómagyarok által lakott faluban fiókszervezetek jöjjenek létre, illetve, hogy a különböző egyesületek, alapítványok az MCSMSZ mint ernyőszervezet védnöksége alatt fejtsék ki tevékenységüket. – A klézsei Duma András csángó költő arról tudósított a csángómagyar levelezési listán, hogy helyszíni értesülése szerint a somoskai pap a vasárnapi misén felolvasta a iasi-i püspökség körlevelét, amelyben felhívta a hívek figyelmét arra, hogy minden hívő a népszámláláskor vallja magát románnak, "mert Romániában élünk és románok vagyunk" stb. stb. A körlevelet minden plébánián felolvasták a nagymise alkalmával. /A csángómagyar szervezet közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./ Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök körlevélben szólította fel híveit, hogy népszámláláskor a moldvai csángók magyarnak vallják magukat, ne feledjék, egyházmegyéjében a szentmisék, az oktatás, a család és a társadalom nyelve a román. A körlevelet márc. 3-án, vasárnap olvasták fel a moldvai katolikus templomokban. A főpásztor azzal kívánja megtéveszteni híveit, hogy a beszélt nyelv senkinek nem magántulajdona, hanem Isten által ajándékozott eszköz, és azt a nyelvet kell használni, amely a szentmiséken elégedettséget nyújt és összeköt a közösség tagjaival. Ami a iasi-i egyházmegyében a román nyelvet jelenti. - Bartha András, a bákói székhelyű szervezet elnöke elmondta, levélben kérték a Pro Europa Ligát és a bukaresti Helsinki Bizottságot, hogy a népszámlálás idejére küldjenek megfigyelőket a csángó falvakba, így kívánják ellenőrizni, hogy a számlálóbiztosok tiszteletben tartják-e a csángók nemzeti önazonosságra és anyanyelvre vonatkozó választását. Ők azt javasolták a szervezet tagjainak és minden magyarul beszélő csángónak, hogy vallják magukat magyarnak. /(fekete): Csángók megtévesztése. Püspöki intés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./
2002. március 27.
A Moldvai Magyarság februári számában található, többek között: Nyílt levél a bukaresti nunciushoz; Általános európai ügy a csángóké; Klézse (Halász Péter falutörténeti írása); Életemben nem volt büntetésem, csak szabadszájú voltam a nincstelenség miatt... (Oláh-Gál Elvira riportja az Agache-perben elítélt Reiner Antallal); Klézse belterületi helynevei; Szent László fája Klézsén; Zöld Péter Batthyány Ignác püspökhöz írt jelentése; A nyomorúság útjai (Ferencz Imre mementója). /Moldvai Magyarság/február. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./
2002. április 2.
Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke elmondta, hogy Moldvában, az MCSMSZ által működtetett bákói irodában eddig több mint százan kérték a magyarigazolványt. Szövetségük tagsága már meghaladta a háromszázat. Gyűlnek a kérvények a hivatalos magyar nyelv és irodalomoktatás beindításához. A népszámlálást illetően azonban a falvak nagy részében problémák vannak. Az is megtörtént, hogy meg sem kérdezik a nemzetiséget és az anyanyelvet, és akadt település, például Trunk, ahol a vallásra sem kérdeztek rá a számlálók. Az is megtörtént, hogy elhallgattatták az embereket, mondván: a biztosok tudják, hogyan kell kitölteni az adatlapokat, és majd otthon fejeznek be bizonyos részeket. A bákói Desteptareaban nemrég olyan cikk jelent meg, amely azt hangsúlyozta az RMDSZ szórólapjainak kapcsán, hogy magyarsággal mérgezett röplapokkal manipulálják az embereket. Az MCSMSZ végül küldött egy jelentést az illetékes megyei bizottsághoz, amely operatívnak is bizonyult. Kimentek a helyszínre, és néhány manipulált jegyzőkönyvet újraírtak. Az egyik esetben ugyanis a polgár azt nyilatkozta, hogy ő magyar, mire azt válaszolták, hogy ezt nem lehet beírni, így csángóként jegyezték fel. Egy másik esetben pedig a számlálóbiztos üresen hagyta a nemzetiségre vonatkozó rubrikát. A Klézsén élő Hegyeli Attila, aki az iskolán kívüli magyarnyelv-oktatással van megbízva, olyan moldvai településről tud, ahol az utcán is mindenki magyarul beszél, mégis alig vallotta néhányuk magyarnak magát. /Kristály Lehel: Jó és rossz hírek a csángómagyaroktól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./
2002. április 14.
A Bukarestben megjelenő Viata Cultelor című egyházi lap március 7-i száma szerint, Klézse falu lakosai jó kétszáz éve gúnyból kapták a csángó nevet. A lap hivatkozott Zöld Péter székely pap Batthyány Ignác erdélyi püspöknek 1780-ban írt levelére, mely szerint a csángók a románokéhoz hasonló viseletben járnak. Augustin Pascaru, a 2000 klézsei katolikus lelkipásztora a Formula AS-nak márciusban adott interjújában felpanaszolta, hogy a faluból húszan beiratkoztak a Csángómagyarok Egyesületébe, az egyik házban valamiféle magyar iskolát nyitottak, néhány hónapja Magyarországról ösztöndíjakat folyósítanak. Céljuk magyar tannyelvű osztályokat kérni. Budapestről teherautók érkeznek segélyadományokkal, a falubelieknek ingyenes magyarországi utazásokat ajánlanak, pénzt adnak nekik, ígéretekkel kecsegtetik őket. Újságban, televízióban a románok által elnyomott nemzeti kisebbségként tüntetik fel a klézseieket. ?A valóság más ? állította Augustin Pascaru lelkész. ? Az emberek katolikus románoknak tartják magukat. A probléma politikai természetű, mint volt 1953-ban, amikor a MADOSZ (a romániai magyarok kommunista politikai szervezete) magyar tanárokat vitt a csángó falvakba és megtiltotta a gyermekeknek, hogy románul tanuljanak. Most is mindent kívülről mozgatnak. Nekünk pedig nincs hatalmunk mindaddig, amíg a jelenlegi kormány az RMDSZ-szel árul egy gyékényen. (?) Harcolnunk kell azokkal, akik szerint aki nem ortodox, az nem román. Pedig a mi egyházunk magasra emeli a romanizmus zászlaját, s ebben segíti a Vatikán és személyesen a szentatya.? /Román katolikusok a klézseiek? = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 14./
2002. április 28.
A bákói bíróság nem hozott ítéletet ápr. 26-án abban a perben, amelyet a Bákó Megyei Tanfelügyelőség indított a Szeret?Klézse Alapítvány ellen. A tanfelügyelőség úgy vélte, az alapítványt be kell tiltani, mert az törvénytelenül tart székházán fakultatív délutáni magyarórákat a klézsei gyermekeknek. A bíró a vád részéről három, a védelem részéről két tanút hallgatott meg. Sükös József, az alapítvány ügyvédje a Krónikának elmondta, a vád tanúi rendkívül vehemensen bizonygatták, hogy gyermekeiket az ő engedélyük nélkül tanszerekkel és egyéb juttatásokkal vonzották az alapítvány által rendezett délutáni foglalkozásokra. Elmondták, hogy a délutáni foglalkozások az iskolában végzett tanulmányaik rovására mentek. ?Ha jól érzékelem a helyzetet, ezek a tanúk annyira vehemensen vádaskodtak, hogy inkább a mi álláspontunkat erősítették? ? magyarázta Sükös József. A védelem tanúi arról tettek vallomást, hogy nem szervezett formában, órarend szerint zajlik a tanítás az alapítvány székhelyén. A gyermekek pedig nemcsak magyar nyelvet, hanem számítógép-kezelést és angol nyelvet is tanulnak. ?Úgy érzem, a helyzet jól áll? ? összegezte tapasztalatait az ügyvéd. Elmondta, ezúttal sem érzett ellenséges viszonyulást a bákói bíróság részéről. A következő tárgyaláson, egy hónap múlva, az alapítvány védőjének a tanfelügyelőség írásban feltett kérdéseire /Nem hirdettek ítéletet. Tanúvallomások a Szeret?Klézse Alapítvány perében. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./
