Az idei tanévben már csak szakdolgozataikat kell megvédeniük a záróvizsgán a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) végzőseinek. Eddig a végzősöknek írásbeli vizsgán is részt kellett venniük, a bolognai rendszerre való áttéréssel azonban a diákoknak már csak szakdolgozatot kell írniuk, és azt megvédeniük. Júniusban végez az utolsó olyan évfolyam, amely még a régi oktatási rendszerben kezdte el egyetemi tanulmányait, illetve a 2007–2008-as tanév végén kell záróvizsgáznia az első olyan évfolyamnak, amely a bolognai rendszerben tanul. A minisztérium ajánlása szerint minden egyetem maga döntheti el, hogyan szervezi meg a záróvizsgát: írásban is teszteli a végzősöket, vagy csak szakdolgozatot kér tőlük. Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese szerint ez nem jelenti azt, hogy az államvizsga könnyebb lesz. A szakdolgozat megvédése során szigorúbbak lesznek. Az új államvizsgarendszer bevezetése a nyelvvizsgát nem érinti, az továbbra is kötelező. /Pap Melinda: Egyszerűbb, de szigorúbb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./
2007. november 22.
Szabadkőművesség Erdélyben címmel nyílt kiállítás november 21-én Kolozsváron, az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumban, a szabadkőművesek ereklyéi, szimbólumai közül állítottak ki mintegy százat. /Szabadkőművesség Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./
2007. november 22.
A legendás hírű marosvásárhelyi Tutun kávézót Weinraub Edwald nyolc évvel ezelőtt nyitotta meg újra, akkor azt mondta, lát benne fantáziát. Ma már úgy látja, nem éri meg, hajlandó túladni a kávézón és az ingatlanon is. Nagyvárad valamikor híres volt az irodalmi kávéházairól. Az elmúlt évtizedekben voltak próbálkozások egy olyan kávéház létesítésére, ahová írók, költők, képzőművészek járnak, de egyik sem volt sikeres. Gyergyószentmiklóson az 1990-es évek végén működött Ihlető néven kiállításoknak, irodalmi esteknek helyet adó kocsma, de csak rövid ideig: csődbe ment. Nagyenyeden az Áprily-estek keretében a Magyar Közösségi Házban vagy a Bethlen Gábor Kollégium dokumentációs könyvtárában ül össze a magyarság, szűk körben, egy-egy előadás, kiállítás kapcsán, ezenkívül az Inter-Art Alapítvány nyújt lehetőséget. Szantmárnémetiben a román tollforgatóknak évek óta elismert irodalmi kávéházuk van, itt néha magyar könyveket is bemutatnak. Az 1991-ben alakult csíkszerdai Tilos kávéház kulturális rendezvényeknek ad helyet, a lapok általában Tilos irodalmi kávéházként emlegetik. György Attila társtulajdonos író szerint jelenleg ez az egyetlen ilyen jellegű hely Csík környékén. Kolozsváron a Bulgakov irodalmi kávéház társtulajdonosa Orbán János Dénes, József Attila-díjas költő lehetőséget ad könyvek bemutatására. A kávéház a kezdetektől fogva galériaként is működött. Kolozsváron az Insomnia kávéháznak vannak hasonló próbálkozásai, ők a kortárs művészeti megnyilvánulások bemutatását szorgalmazzák. Annak idején a Korunk folyóirat szerkesztőségében próbáltunk egy helyet létrehozni, de úgy tűnt, nincs rá igény. Most szeretnének létrehozni egyet a Kolozsvár Társaságnál, főtéri helyiségükben, jelezte Kántor Lajos. Bukarestben nincs olyan irodalmi kávéház, ahol magyar nyelvű irodalmi felolvasóesteket, író-olvasó találkozókat szerveznének, mondta Katona Réka, a Bukaresti Magyar Diákszövetség elnöke. Irodalmi kávéház nem működik Temesváron sem, de művészkocsma igen: a Papillon a Képzőművészeti Kar hallgatóinak törzshelye. Besztercén jelenleg a Magyar Házban tartanak irodalmi rendezvényeket. A magyar könyv viszont hiányzik a boltokból, a könyvkereskedők szerint a gyerekkönyvek, esetleg atlaszokon és szótárakon kívül nincs igény magyar könyvekre. /Kultúrüzletág vagy misszió? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./
2007. november 23.
„Sokkolva vagyunk az RMDSZ viselkedésétől. Az érmindszenti Ady-megemlékezésről például kitiltottak, mivel éppen akkor és ott kampányoltak“ – jelentette ki Tőkés László független európai parlamenti jelölt Kolozsváron, választási kampányának utolsó állomásán. Szilágyi Zsolt, a püspök kampányfőnöke szerint több mint 110 helyen, mintegy 90 ezer ember előtt kampányoltak, és akciójuk sikeresnek mondható. A kampányfőnök felhívta a figyelmet arra, hogy az RMDSZ részéről „negatív kampányt“ észleltek. „Az utóbbi napokban még a jelszavainkat, programunkat is átvették, ugyanakkor az RMDSZ titokban tartja a felméréseket, melyek azt bizonyítják, hogy Tőkés László népszerűbb a jelöltjeiknél“ – jelentette ki Szilágyi. „Bár a püspök úrral együtt alapító tagja vagyok érdekképviseletünknek, Tőkés László értékrendjét vallom a magaménak. Az értékrend független az RMDSZ-től“ – nyilatkozta Toró T. Tibor parlamenti képviselő. A politikus azt sem tartja kizártnak, hogy hamarosan kizárják őt az RMDSZ képviselőcsoportjából. /Nánó Csaba: Kizárásától tart Toró T. Tibor. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2007. november 23.
Dávid László /Marosvásárhely/ egyetemi tanár, a Sapientia-EMTE rektora a vele készült beszélgetésben elmondta, a kezdet kezdetétől élete központjában állt a magyar egyetem ügye. Eleinte sokan tagadták a hálózatos egyetem létjogosultságát, de a Székelyföldnek szüksége van egyetemre, amely egyrészt értelmiségieket termel, másrészt megtartja ezeket az értékeket a régiónak. Az egyetem vezetése egész embert igényel, hiányérzetet jelent neki a szakmai gyakorlat takaréklángra helyezése. A Sapientia nem egyik vagy másik egyetem ellenében jött létre, hanem annak kiegészítéseként. Ezt mindenkinek el kell fogadnia. A bolognai folyamatnak van egy jó oldala is: az egyetemek közötti átjárhatóság biztosítása. A hagyományos Kolozsvár és Marosvásárhely közötti rivalizálás kezelése nem egyszerű. Dávid László /sz. Csíkszereda, 1956/ 1981-ben szerzett diplomát Temesváron, automatizálás és számítástechnika szakon, majd 1997-ben doktori fokozatot Brassóban. Tagja a Magyar Professzorok Világtanácsának, a Kolozsvári Akadémiai Bizottságnak, az MTA köztestületének, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaságnak és a Román Automatika és Informatika Társaságnak. Több könyv és számos tudományos cikk szerzője. Részt vett a Sapientia-EMTE megalapításában, a villamosmérnöki tanszék vezetője, majd rektor-helyettes volt. Jelenleg az egyetem rektora /Szucher Ervin: Állandó szakmai készenlétben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./
2007. november 23.
1966–1973 között Dávid Gyula, 1973–1978 között Rapp Károly volt a Kolozsvári Protestáns Teológia rektora. A régebbi időben minden évfolyamfelelőstől jellemzést kért a rektor az évfolyam hallgatóiról. Tőkés László 1970–1975 között volt hallgató. Gálfy Zoltán évfolyamfelelős volt, nem emlékszik, mit írt róla 32 évvel ezelőtt. Gálfyt a Református Szemle főszerkesztői feladatára az Erdélyi Református Igazgatótanács kérte fel. 1990-ben bizottságok tagjaként Gálfy Tőkéssel szemben Csiha Kálmán püspökké választását támogatta. Az 1990–2000 közötti évtizedben a két egyházkerület viszonyában feszültségek támadtak. A vitában Gálfy a tradicionális erdélyi álláspontot képviselte. – Nagy Gyula püspök „tévedhetett dolgokban”, de 1990-ben lemondatását a püspökségről Gálfy méltatlannak ítélte. Gálfy igazat adott Cs. Gyimesi Évának, Visky Bélának és más, Tőkés László ellen fordulóknak: az erdélyi magyarság megosztása történelmi bűn. /Dr. Gálfy Zoltán prof. : A válasz jogán. Mit üzenek Tőkés Lászlónak? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./ Nagy Gyula /Csomakőrös, 1909. szept. 27. – Kolozsvár, 1992. márc. 19./ 1962-1990 között volt református püspök Kolozsvárott.
2007. november 23.
Kolozsvár közelében, Szászfenesen, a főút mellett épült katolikus templom, több mint 700 éves műemlék. Több mint egy évtized után, a közelmúltban, ünnepélyesen kigyúltak a templom körül felsorakoztatott modern világítótestek. A munkálatokat Székely György támogatta jelentős összeggel. /Lajosi István: Fényárban a szászfenesi templom. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
2007. november 23.
Irodalmi műhelyt indítanak Kolozsváron, a Szabédi Házban, jelentették be a költő levelezését tartalmazó könyv bemutatóján. „Erkölcsi elégtétel, hogy annak az embernek, akit az elmúlt rendszer a halálba kergetett, a kötet megjelenésével elkezdtük leróni az adósságunkat” – vélekedett Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke a Szabédi László levelezését, diariumát tartalmazó könyv /A Lázár utcától a Postakert utcáig, Komp-press, Kolozsvár/ bemutatóján november 21-én. „A Szabédi Ház működése mérföldkőhöz érkezett: itt székel az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöksége, és útjára indítunk egy olyan irodalmi műhelyt is, amely a hely szelleméből táplálkozik” – mondta Dáné Tibor Kálmán. A Szabédi Ház egyfajta irodalmi múzeum is szeretne lenni, de elsődleges feladata a költő hagyatékának megőrzése, feltérképezése. /Nánó Csaba: A költőnapló találkozásai. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./
2007. november 23.
November 22-én Kolozsváron mutatta be Nicolae Steinhardt Napló a boldogságról /Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár/ című munkáját a kiadó igazgatója, Visky András. Nicolae Steinhardt ortodox szerzetes esszé- és regényíró 1912-ben született, zsidó polgári családban. 1940–1944 között zsidó származása miatt üldözték, a kommunista diktatúra idején egy koncepciós perben 13 év kényszermunkára ítélték, a jilavai börtönben ortodox hitre tért, megkeresztelkedett. Szabadulása után, 1980-ban szerzetessé szentelték. Írásaiban a keleti kereszténység tradícióját ötvözte a nyugati kultúra szisztematikus gondolkodásával. A hányatott sorsú, a Szekuritáte által több ízben elkobzott, több változatban és terjedelemben fennmaradt Napló a boldogságról a romániai börtönök élményvilágát feldolgozó, a szerző halála után megjelent nagyregény. A szerző ötvözte az európai esszéírás hagyományait az orosz regényformával, valamint az ortodox kolostorok zárt világában mindmáig megélt mester és tanítvány kapcsolatot felidéző lelkiségi irodalommal. Steinhardt hatása az egész román kultúrára kiterjed, a hivatalos román ortodox egyház, de a nyugati orientációjú (ortodox és görög katolikus) szellemi elit is magáénak tekinti, életművét egybehangzóan a XX. századi román irodalom kiemelkedő teljesítményeként méltatják. A kötet megjelenése fontos momentum a jövő évben 15 éves születésnapját ünneplő Koinónia Könyvkiadó életében. Előzőleg kiadták Steinhardt A gyümölcs ideje c. munkájának részleteit, a könyv két kiadást is megért. Napló a boldogságról megjelent már a francia mellett olasz, görög, héber nyelven, most magyar nyelven is, és előkészületben a spanyol kiadás. /F. I. : Steinhardt Naplója magyarul. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
2007. november 24.
Tudomány és Társadalom címmel rendezték meg november 22-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) és a Kolozsvári Akadémiai Társaság (KAB) közös szervezésében az erdélyi magyar tudományos világ hatodik ünnepi seregszemléjét. A konferencián a hazai és anyaországi tudományos élet jelentős képviselői tartottak előadást. Az előadók kiemelten foglalkoztak az anyanyelvnek a globalizáció feltételei közötti jelentőségével. Egyed Ákos, az EME elnöke arra emlékeztetett, hogy napjaink megváltozott viszonyai közepette „nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. A kis és fejletlen országoknak szembe kell nézniük a globalizáció negatív következményeivel is, például mulandóban a földtulajdon közösségalakító, népességmegtartó ereje. Egyre nehezebb történelmi örökségünk megőrzése, amelyben szerepet kap az EME és a nemrég megalakult KAB közötti együttműködés. Lipták András, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke kifejtette, Magyarországon általános káosz uralkodik a kilátásba helyezett egészségügyi reform, sőt a tanügyi problémák miatt is. Erdélyben a látványos fejlődést ki kell használni arra, hogy a fiatalok számára megteremtődjenek a szülőföldön való maradás feltételei. Görömbei András (az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke) előadásában az anyanyelvről, mint az egyén és a nemzet létezésének legfőbb mutatójáról, Gyenge Csaba egyetemi tanár a műszaki kutatásoknak a társadalom fejlődésére gyakorolt hatásáról beszélt. Péntek János KAB-elnök szerint annak ellenére, hogy a magyar nyelv teret vesztett a környező nyelvekkel szemben, a Kárpát-medencében még mindig 39,2%-os vezető pozícióban található. Nálunk az utóbbi időben javult az anyanyelv használata, de a hozzávaló intézményhálózat nagyon hiányos. Átnyújtották a 2007-es évi Gróf Mikó Imre Emléklapokat. A díjazottak: Gyenge Csaba, Kása Zoltán és Kovács Kiss Gyöngy. A fórum november 24-én az EME szakosztályi üléseivel zárul. /Ördög I. Béla: „Nem maradhat közömbös a társadalom a tudomány iránt”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./
2007. november 24.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége egy hónapja osztotta ki az idei Ezüstgyopár díjakat, melyekből kettő Temes megyébe jutott: Vámos Margit óvónő munkásságát, valamint Tácsi László tevékenységét post mortem ismerte el a szakmai szervezet. Vámos Margitot így jellemezték: “Kisebbségi létben, ráadásul szórványban rendkívül fontos olyan nevelők munkálkodása, akik nemcsak szakmájukért, hírnevükért, de nemzetükért is tenni akarnak. ” Nyugdíjazása után megírta az Egy óvónő emlékei című riportkönyvét, amely egyelőre nem jelenhetett meg. Tácsi László /Temesvár, 1935. febr. 11. – Temesvár, 2005. szept. 28./ tanári oklevelet a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett 1957-ben. Pedagógusi pályája Zsombolyán kezdődött, ott volt tanár, majd igazgató 1957–1963 között. Pályafutásának csaknem felét tanfelügyelői tevékenysége határozta meg (1973–1990). 1990 után nyugdíjazásáig, 1998-ig, a Temes Megyei Fogyatékos Személyek Állami Felügyelőségén dolgozott főfelügyelőként, emellett számos civil- és karitatív szervezet alapításánál bábáskodott (róla nevezték el a Pentru Voi Alapítvány idén márciusban megnyitott, fogyatékos felnőtteket gondozó napközi otthonát). Tudományos munkássága is kiemelkedő, aktív egyénisége volt a megye magyar kulturális és közéletének. Nyugdíjasként is fáradhatatlanul dolgozott, óraadó tanár volt a Nyugati Egyetem szociológia–pszichológia karán, az aradi Goldis főiskola keretén belül pedig magyar nyelvű tanítóképzőt indított Temesváron, amely gyakorlatilag halálával szűnt meg. /Tisztelgés a nemzet napszámosai előtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./
2007. november 24.
Murádin Jenőnek szerencséje volt. Még kifogta azokat az időket, amikor a kolozsvári egyetemen művészettörténetet oktattak, s azokat a nagy tudású professzorokat, akik ezt a szakmát szívvel-lélekkel tanították. Azután az Igazsághoz, az akkori kolozsvári magyar nyelvű újsághoz került, ahol több mint három évtizeden keresztül (1967-1988) szerkesztőként kellett robotolnia. Murádin Jenőt az erdélyi képzőművészet múltja érdekelte, a szerkesztőségtől mindössze néhány lépésre állott az Egyetemi Könyvtár. A napilaptól elcsent órákon át dolgozott a könyvtárban, hogy Erdély képzőművészetének sajtóirodalmát összeszedje. Összegyűjtött sajtóbibliográfiai anyaga egymás után adta a jobbnál jobb témákat. Feltérképezhette az erdélyi magyar képzőművészetet. A könyvtári ismereteket sok-sok utánajárással, családi levéltárak felnyitásával igyekezett kiegészíteni. A hallatlanul nagy szorgalommal gyűjtött anyag több elegáns kötetté, ízléses monográfiává állt össze. Ezek a könyvek – A Barabás Miklós Céh, A Ferenczy művészcsalád Erdélyben, Klein József, Maticska Jenő, Nagy István, Gy. Szabó Béla – már a diktatúrában évente-kétévente megjelentek. /Tibori Szabó Zoltán: Murádin Jenő 70. születésnapjára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./
2007. november 26.
2006 a legjobb évként könyvelhető el Románia történelmében, 2007 gazdaságilag hasonlóként zárul, ha nem lett volna szárazság, a 6 százalék helyett 8,1 százalékos gazdasági növekedéssel számoltak volna – jelentette ki Varujan Vosganian gazdasági és pénzügyminiszter. A miniszter szerint a kolozsvári repülőtér kiépítése várhatóan az egész térségre kedvező hatást fog gyakorolni. Országos szinten a 6 százalékos infláció mellett, a külföldi befektetések terén 7 milliárd eurós gyarapodás észlelhető. A 2008-as költségvetésben az oktatásra 2008-ban 26,4 milliárd lej jut az idei 21,2 milliárd helyett. Az egészségügy 20 milliárdot kap, szemben az idei 15,7 milliárd lejjel. A mezőgazdaság támogatása 12,8 milliárdra nő, a 2007-es 10,5 milliárd lej helyett. /Tamás András: Nagyobb költségvetés. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
2007. november 26.
„Semmiképpen sem mondhatunk le az anyanyelvű tudományosság műveléséről, de elzárkóznunk sem szabad. Éppen ezért támogatjuk a nyitást, a más nyelven történő közléseket is” – fogalmazott Egyed Ákos akadémikus, történészprofesszor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke a hét végi A magyar tudomány napja Erdélyben című kolozsvári konferencián. Románia uniós csatlakozásával a romániai magyar tudományosságnak is szembe kell néznie az olyan kihívásokkal, mint a globalizáció – amelyben meg kell őrizni a nemzeti sajátosságokat, fejtette ki. Az anyanyelvű tudományosság fontosságát támasztotta alá előadásában Péntek János nyelvészprofesszor, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság /KAB/ elnöke. Elmondta: egy 2001-ben végzett felmérés szerint a Kárpát-medence legelterjedtebb nyelve a magyar, a lakosság 39,7 százaléka beszéli, s bár az egyetemi oktatásban a magyar nyelv még mindig háttérbe szorul – lassan fél évszázada, hogy Magyarország határain kívül nincsenek állami magyar egyetemek –, mind a mai helyzet, mind a kilátások jobbak, mint 1989 előtt. /Benkő Levente: Hagyomány, nyitás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./
2007. november 26.
Cs. Gyimesi Éva volt a meghívottja november 24-én Kolozsváron annak a Tranzit Alapítvány szervezte beszélgetéssorozatnak, mely a titkosszolgálatok irataiból részben feltáruló „titokratikus” társadalmi berendezkedés értelmezéséhez járulna hozzá. A nyilvánosság létszükséglet volt, hogy ne tüntessen el nyomtalanul a Szekuritáté – fogalmazott Cs. Gyimesi Éva, a BBTE professzora, akit 15 éven át zaklatott a Szekuritáté. Az emberi jogokra, az alkotmányra hivatkoztak Gyimesiék, amikor a 80-as évek elején az egyetemet végzettek kihelyezésének módja ellen tiltakoztak, kérve: a magyar szakot végzettek ott taníthassanak, ahol magyar gyerekek is élnek. Elmesélte, az ellenzékkel mindig aktív kapcsolatban állt, támogatta Szőcs Géza csoportját, rendszeresen levelezett a Szabad Európa Rádióval, ugyanakkor a Kiáltó Szó című szamizdatban is tiltakozott az elnyomás ellen. Összegezve a tapasztaltakat, elmondta: valószínűleg annak köszönheti, hogy nem távolították el az állásából, mert ellenzéki tevékenysége már a határon túl is ismertté vált. „Megmarad a kérdés: megéri-e bármilyen igazság azt, hogy a gyermekeim szenvedjenek miatta?” – zárta a beszélgetést Cs. Gyimesi Éva. /Nánó Csaba: A „titokrácia” áldozatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
2007. november 26.
Lelkesedéssel üdvözölte a közönség a IV. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó gálájának valamennyi fellépőjét. Az Ördögtérgye Néptáncegyüttes és Egyesület szervezte fesztiválra Küküllő-vidéki falvakból érkeztek hagyományőrzők. /Rostás-Péter Emese: Csávásiak, tükör által. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./ A rendezvény sikeresnek mondható, nyilatkozta az Ördögtérgye Egyesület és tánccsoport által a kolozsvári Diákművelődési Házban szervezett november 24-i népdal- és néptánctalálkozón Stanik Bence sajtófelelős. Remek hangulatot teremtett a Szászcsávási Cigányzenekar, este a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Csávási ballada című műsorát mutatta be. /Nánó Csaba: „Városi” néphagyomány. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./
2007. november 26.
Vitry-sur-Seine, Párizs egyik elővárosa, itt vendégszerepelt a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata. Kazem Shahryari A nők színei című előadását mutatták be. Az iráni kurd származású író művének magyar nyelvű ősbemutatója a múlt hétvégén volt Nagyváradon, és a premier után a társulat Franciaországba utazott, hogy bemutassa a Pásztor Gabriella fordította magyar változatot. A franciául író kurd szerző Nagyváradon régi ismerősnek számít, ugyanis 1999-ben elnyerte a partiumi városban megszervezett Nemzetközi Költészeti Fesztivál Fődíját. Nagyváradon legközelebb december 2-án lesz látható az előadás, utána a társulat erdélyi – temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi – és magyarországi turnéra készül. /Párizsban a nagyváradi színház. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./
2007. november 27.
A Határon Túli Magyarok Zenéje (HTMZ) elnevezésű jótékonysági koncertsorozat előadására kerül sor november 27-én Budapesten. A program lényege, hogy évről évre magyarországi és határon túli zenészek játsszanak együtt a magyar fővárosban és határon túli helyszíneken. A koncerthez CD adományozási akció is kapcsolódik, amely keretében határon túli városok könyvtárainak adományoznak lemezeket. Böszörményi Gergely főszervező szerint akciójuk lényege az, hogy a határon túli városokban is elérhetővé tegyék az anyaországban kiadott magyar zenei értékeket – amelyek nem egy esetben éppen határon túli magyar művészektől származnak. Böszörményi elmondta, 2001 óta szerveznek HTMZ-koncerteket. Az első, 450 darabos cédé adományból színvonalas zenei tékákat alapítottak erdélyi és más határon túli könyvtárakban. A jótékonysági koncertsorozathoz a tavalyi évben 75 lemezkiadó csatlakozott, s így 6 millió forint (84 372 lej) értékben adományoztak CD-t révkomáromi, beregszászi, szabadkai és kolozsvári könyvtáraknak, az utolsó helyszínen többek között a Sapientia-EMTE könyvtárának. /Jótékony zenei összefogás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./
2007. november 27.
Színművészet szakos hallgatók mérték össze tehetségüket. Négyen vehették át a megosztott fődíjat a Nagykárolyi Művelődési Ház hét végi nemzetközi színjátszó fesztiválján. A hagyományteremtő szándékkal megtartott vetélkedőn magyarországi és romániai színművészeti főiskolák csapatai mérték össze tudásukat és tehetségüket. A zsűri négy fiatal színész között osztotta meg az eredetileg két résztvevőnek szánt, egyenként 250 eurós, legjobb alakításért járó díjat. A legjobb női alakításért járó díjjal a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem diákját, Pál Anikót tüntették ki, a legjobb férfialakításért járó díjat pedig a szintén Vásárhelyről érkezett Pál Gecse Ákost és Mos Mihait, valamint a Kolozsvári BBTE Színháztudomány és Televízió Karának képviseletében érkezett Bogdan Radulescu vehette át. A zsűri értékelése szerint kimagasló volt a kolozsvári színi kar román tagozatának Ionesco-művek alapján készült előadása, valamint a marosvásárhelyi egyetem magyar tagozatának Szívek és szarvak című Molière-produkciója. /Babos Krisztina: Négyes fődíj Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./
2007. november 27.
A valamikori unitárius püspökről, az egykori unitárius kollégium első természettani szertárának a megalapítójáról, Körmöczi Jánosról értekezett éves konferenciáján az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Fizika szakosztálya november 24-én, Kolozsváron. Kovács Zoltán megnyitó előadásában hangsúlyozta: a jelenlegi konferenciát azért szentelték a tehetséggondozás kérdésének, mert csökken a tanulóknak a fizika iránti érdeklődése. Átadták a 2007. évi Székely Ferenc-díjat Darvay Bélának a tehetséggondozás területén kifejtett sok-éves, eredményes tevékenységéért. Vörös Alpár a Kutató Diákok Országos Szövetségének tevékenységét ismertette, Dvorácsek Ágoston a Hands on Science mozgalomról beszélt, végül Horváth Emőke Ágnes az Ifjú Kutatók Nemzetközi Versenyéről tartott ismertetőt. Az érdeklődők az EMT honlapján – emt.ro – tájékozódhatnak a konferencia részleteiről. /Ács Zalán: Körmöczi János fizikusnapot tartottak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
2007. november 27.
A Slágeróra 2001 novembere végén indult útjára a Kolozsvári Rádió ultrarövid hullámán, a 95,6 MHz-es frekvencián. Az évfordulót ünnepi héttel teszik emlékezetessé a műsor vezetői. Az öttagú szerkesztőcsapat örömmel osztotta meg Slágerórás élményeit. A zene mellett élő lapelőzetest adnak, együttműködnek három kolozsvári újsággal, a Szabadság és Krónika napilapokkal és az Erdélyi Napló hetilappal. /Butyka Anna: Slágeróra, hat éve a 95,6 Mhz-n. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
2007. november 27.
Egy év telt el azóta, hogy Nagy Koppány Zsolt megnyerte az aradi Irodalmi Jelen folyóirat regénypályázatát a Jozefát úr, avagy a regénykedés című művével, november 24-én Kolozsváron bemutatták Nagy Koppány Zsolt Nagyapám tudott repülni /Magvető Kiadó, Budapest/ című novelláskötetét. A Magvető sorozatot indított fiatal prózaírók támogatására, két erdélyi szerző könyve került a sorozatba az egyik Nagy Koppányé, a másik egy Vida Gábor kötet. /Varga Melinda: A bérolvasás titkai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
2007. november 27.
A kolozsvári székhelyű Claudiopolis Egyesület és az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Közlap című kiadványa havonta jelenik meg 15 000 példányban. A második számnál tartó havilapot ingyenesen szórják a megye minden településén. A lapban szociális témák, kultúra, valamint politikai beszámolók kapnak helyet. /Megjelent a Közlap. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
2007. november 28.
Tizenkét magyar is szerepel a leggazdagabb románokat rangsoroló Capital Top 300-ban. Látványos változásokon ment át a Capital című gazdasági-pénzügyi hetilap által összeállított, a 300 leggazdagabb romániai üzletembert rangsoroló toplista. 2006-ban mindössze két dollármilliárdosa volt az országnak, addig idén az első tíz helyezettnek van legalább egymilliárdos vagyona. A tavaly még 800 millió dolláros vagyonnal rendelkező Dinu Patriciu vagyona egyetlen év alatt 3,1-3,3 milliárdra ugrott: sikere titka a Rompetrol eladása. Harmadik helyről ugrott a másodikra Gigi Becali futballmágnás: vagyona egyetlen év alatt megháromszorozódott, elérve a 2,8-3 milliárd dollárt. Ion Tiriac 1,5 milliárdról 2,2-2,4 milliárdra duzzasztotta vagyonát, a tavalyi második helyről így is a harmadikra csúszott le. Akárcsak tavaly, tizenkét romániai magyar vállalkozó is felkerült a 300-as listájára. A 2006-os rangsoroláshoz hasonlóan a nagyváradi székhelyű RCS&RDS telekommunikációs vállalat tulajdonosa, Teszári Zoltán a leggazdagabb romániai magyar: egyetlen év alatt sikerült közel egymilliárd dollárral gyarapítania tavaly még 220-230 millió dolláros vagyonát. Miközben 2005-ben a nyolcadik, 2006-ban a negyedik helyen álltak a romániai magyar vállalkozók rangsorában, idén a másodikra futott be Fodor Zsolt és felesége, Silvia, a kolozsvári székhelyű Euro GSM tulajdonosai, vagyonuk a tavalyi 45-50 millió dollárról 120 millióra nőtt. A harmadik helyre sorolt Mudura Sándor vagyona is jelentősen gyarapodott, eléri a 100 millió dollárt. A nagyváradi üzletember a Lotus Plázát működtető Plaza Invest vállalat többségi tulajdonosa. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor vagyona 53-54 millióról 81 millióra bővült Eladta Hungastro-részvényeit, a befolyt összeget pedig a tulajdonában levő cégek tőkeemelésére fordította, és folytatta ingatlanpiaci, tőzsdei és befektetési alapi beruházásait. 60 millió dollár maradt a kolozsvári Urasi Béla vagyona, miközben a szintén kincses városi Pászkány Árpád üzletember vagyona 35-40 millióról 50-55 millióra bővült. A következő három helyen háztartási gépek forgalmazásával foglalkozó kézdivásárhelyiek tudják magukénak. A Cosmo üzletláncot működtető Primex cég tulajdonosa, Bába György 42-46 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, a tavalyi 38-39 millióhoz képest. A Domo üzletláncot együtt útnak indító Szarvadi Lóránd és Hegedűs Ferenc vagyona a 2006-os szinten maradt. Szarvadinak és feleségének, Zsuzsannának 40, míg Hegedűsnek 32 millió dollárja van. László Jánosnak, a székelyudvarhelyi Impar cégcsoport, illetve a Küküllő Szálloda tulajdonosának a tavalyi 20–21 millió dollárról 31 millió dollárra gyarapodott vagyona, miközben a csíkszeredai Kurkó János Györgynek változatlanul 23 millió dollár maradt. Szintén a tavalyi szinten maradt Kovács Zoltán temesvári üzletember különböző sajtóorgánumok, nyomdák, reklámcég működtetése és ingatlanberuházások révén megszerzett 19-20 millió dolláros vagyona. /Bálint B. Eszter: Már tízen dollármilliárdosok. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./
2007. november 28.
Saját diákjait és tanártársait súgta be Gálfy Zoltán professzor, nyugalmazott református teológiai tanár – állítja Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A „Könyvtáros” fedőnevű Gálfy a ‘70-es évek legelején, valamint egyik, 1987-es jelentésében hat teológiai hallgatóról – köztük Tőkés Lászlóról –, továbbá Kallós Zoltán néprajzkutatóról, dr. Tőkés István püspök-helyettesről és Komjáthy Aladár amerikai teológusról szolgáltatott információkat a politikai rendőrségnek. „Ennél is fájdalmasabb, hogy 1989–2000 között Gálfy tovább tanított a kolozsvári teológián, másfelől a Református Egyház Zsinatának egyik legbefolyásosabb embere, dr. Csiha Kálmán püspök egyik jobbkeze volt. Utóbbi minőségében felbecsülhetetlen károkat okozott egyházunknak” – olvasható Tőkés László közleményében. Gálfy Zoltán ugyancsak sajtóközleményben reagált a református püspök által megfogalmazott vádakra. A nyugalmazott professzor állítása szerint – aki Tőkés László szekusdossziéjában a Könyvtáros fedőnéven szerepel – a Kolozsvári Protestáns Teológia ‘70-es években kinevezett rektorai, Dávid Gyula és Rab Károly minden évfolyamfelelőstől, így tőle is, rendszeresen jellemzést kértek a hallgatókról. Azt azonban nem tudja, hogy a begyűjtött jellemzéseket mire használták, mint ahogy azt sem, hogy ezeket kinek kellett továbbküldeniük. „Tőkés László 1970–1975 között volt a teológia hallgatója. Úgy tudom, hogy egy időben évfolyamfelelőse is voltam. Bármennyire próbálok visszaemlékezni, nem tudom, hogy mit írtam róla 32 évvel ezelőtt. És azt sem tudom, hogy ez a szöveg most hol van” – írta Gálfy Zoltán. „Az erdélyi magyarság megosztása történelmi bűn. Nem magasztos ideológia, hanem érdek, hatalom és pénz diktálta tévedés” – olvasható ugyanakkor a dokumentumban. A nyugalmazott professzor arra nem tért ki nyilatkozatában, hogy jelentéseket írt volna a Szekuritáténak Kallós Zoltán néprajzkutatóról, dr. Tőkés István püspök-helyettesről és Komjáthy Aladár amerikai teológusról. Tőkés László elmondta, Gálfy Zoltán professzor 1983-tól a Református Szemle főszerkesztője volt, véleménye szerint a professzort a Szekuritáté „tette oda”. Az ülésen felszólalt Hermán M. János egyházkerületi tanácsos is, aki két további teológiai alkalmazottat nevezett meg. Elmondta: az ő megfigyelési iratcsomójából Szőcs Endre volt teológiai tanárról és Izsák Vilmos volt teológiai titkárról derült ki egyértelműen, hogy jelentettek róla. A 83 éves Gálfy Zoltán nyugdíjas professzor jelenleg Kolozsváron él, Szőcs Endre és Izsák Vilmos már elhaláloztak. /Gyergyai Csaba: Cáfol a „Könyvtáros”. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./
2007. november 28.
Heves vita közepette szavazták meg a Kolozsváron a tanácsülésen negyven új utca elnevezését. A város új villanegyedeiben lesz Bocskai István, Pákei Lajos, Mátyás Mátyás, János Zsigmond, Báthory István és Reményik Sándor nevét viselő utca is. Molnos Lajos városi tanácsos határozott fellépése következtében leszavazták azt az indítványt, miszerint Ion Lancranjanról, a Ceausescu beolvasztási politikáját szolgáló bérencről is utcát nevezzenek el. /N. -H. D. : Hat új magyar utcanévről döntöttek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./
2007. november 28.
Kolozsváron negyedik alkalommal rendezték a magyar népzene- és néptánckedvelők országos találkozóját. A házigazdák a Szarkaláb, Zurboló és Ördögtérgye néptáncegyüttesek voltak. Az egynapos találkozó programjából nem maradt ki az aprók tánca sem. Voltak kézműves foglalkozások, táncoktatás, valamint az eseménydús esti gálaműsor. Az életkori paletta széles volt, mivel fiataloktól kezdve az életük delén járó középkorúakon át egészen a nyolcvanéves táncosokig mindenki megmutatta tudását. Fellépett a sepsiszentgyörgyi Háromszék táncegyüttes Csávási Ballada című előadásával. /Tötszegi Orsolya: IV. Kolozsvári népzene- és néptánctalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./
2007. november 28.
„Azt szeretnénk elérni, hogy a hónap végén a magyar színjátszás 215. évfordulóját is ünneplő színházi fesztivál idővel önálló rendezvénnyé nője ki magát” – jelentette ki Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója Kolozsváron a november 30-án induló Interferenciák nemzetközi színházi fesztivál szervezésének programjáról. A kolozsvári színházi fesztivál jelentőségét növeli négy olyan társulat részvétele, amely tagja az Kolozsvári Állami Magyar Színház ének, ugyanakkor bemutatkoznak Románia legjelentősebb társulatai is. Reméli, hogy a közeljövőben akár két- vagy háromévente rendezhetnek ilyen súlyú nemzetközi színházi fesztivált, hangsúlyozta Visky András dramaturg. /Nánó Csaba: Kolozsvári színházünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./
2007. november 28.
Újabb rangos elismerést kapott Bocskay Vince szovátai szobrászművész, a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma az ő munkásságát érdemesnek tartotta a kitüntetésre. A testület az idén tizenegy alkotónak ítélte oda a díjat, köztük több a határon túli. Bocskay Vince november 25-én, vasárnap a nagyváradi ünnepélyes díjátadáson vehette át az aranyozott ötvösmunkával is tetézett elismerést. Az 1987-ben létrehozott díjjal alkotóművészeket, kiemelkedő művészi teljesítményeket honorálnak. A Gubcsi Lajos elnökölte kuratórium döntése alapján 2007-es díjazottak Bocskay Vince mellett Bence Lajos költő (Lendva), a Dárdai István–Szalai Györgyi filmrendező páros, Ekler Dezső építész, ifj. Nagy Zoltán balettművész, Kárpáti Tamás festőművész, Magyar Zoltán néprajzkutató, Ránki Dezső zongoraművész, S. Benedek András (Kárpátaljáról Budapestre települt) és Vivi Dragan Vasile operatőr (Bukarest). A Magyar Művészetért – Bubik István-díjat Bogdán Zsolt kolozsvári színművész kapta. A Magyar Művészetért Posztumusz Díjat az idén Bánffy Miklós, Cs. Szabó László íróknak, Jékely Zoltán költőnek, Kaszás Attila és Visky Árpád színművészeknek ítélték oda. /Magyar Művészetért Díj Bocskay Vincének. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./
2007. november 28.
A Kolozsvári Református Kollégium dísztermében tartotta évértékelő közgyűlését november 24-én a Romániai Magyar Dalosszövetség. Marosvásárhelyről négy kórus képviseltette magát: a vártemplomi Psalmus Vegyes Kar, a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar, a kövesdombi Halleluja kórus és az alsóvárosi református templom vegyes kara. A jelenlevőket Tóth Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke köszöntötte, majd a szövetség és a kórusok évi tevékenységéről tartott beszámolót. Utána ünnepélyes díjátadás következett. A szövetség tiszteletbeli elnökétől, Guttman Mihálytól Márkos Albert-díjat vehetett át Varga Péter szatmárnémeti karnagy, Seprődi János-díjat a kolozsvári Kulcsár Gabriella, Zsizsman Dezső-díjat Balázs Ágnes, a Farkas utcai református templom karnagya és orgonaművésze, és Jagamas János-díjat Szabadi Ildikó kolozsvári tanárnő. /Kelemen Mária, a Zeneművészeti Egyetem IV. éves hallgatója: A Romániai Magyar Dalosszövetség közgyűlése. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./
