November 3-án hivatalos megnyitották az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválját Kolozsváron. Demeter András művelődési államtitkár jelezte, sikerült elérni, hogy a kolozsvári színház kezdeményezései anyagi támogatást kapjanak a kulturális tárcától. A színházkedvelők Roger Planchon rendezésében Amédée, vagy hogyan lehet tőle megszabadulni című Ionesco darabot láthatták. Visky András, a kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója a fesztivál szervezési nehézségeit a két szervező, a kolozsvári színház és a bukaresti Bulandra színház stábjának folyamatos egyeztetésének kényszerében látja. /Darvas Beáta: A színházban áll a bál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
2008. november 5.
Számos új szak bevezetését tervezi a 2009/2010-es tanévtől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem. A tervek szerint jövő ősztől gazdasági matematika, városkép és városesztétika, urbanisztika, társadalomszervezés, kereskedelmi jog, ökoturizmus, muzeológia, reklám és alternatív energiaforrások szakra is felvételizhetnek majd a magyar diákok, közölte Magyari Tivadar rektor-helyettes. A magyar nyelven is elsajátítható 61 szak közül mindegyik iránt van kereslet. Az intézmény a közeljövőben mintegy 60 magyar tanerő alkalmazását is tervezi. Magyari szerint az elmúlt években félévenként csupán 8–10 magyar oktatót alkalmaztak vagy léptettek elő, így a magyar tagozaton a tanerőlétszám jóval alulmaradt a román tagozathoz képest. Magyari elérte, hogy tavasszal 26 új magyar oktatót vettek fel, és hamarosan újabb 55–60 pedagógus alkalmazására kerül sor. A fiatal oktatók alkalmazásával mintegy 400-ra növekszik a magyar oktatók száma, rajtuk kívül körülbelül 300 betanító tanár és 25–30 magyarországi vendégtanár tanít az egyetemen. /Pap Melinda: Új szakokat indítana a BBTE. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 5.
A tisztújításon újraválasztott Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség /KMDSZ/ elnöke sepsiszentgyörgyi. Verseket ír, megjelent már két önálló kötete, jövőre lát napvilágot Mosolyok címmel kisregénye. Blogja van, kiír mindent magából, mondta. A közéletre készül, a közéletet fontosabbnak tartja az írásnál. Elvégezett egy trénerképző tanfolyamot, azóta már tartott négy képzést. Trénerkedéssel és pályázatírással szeretne foglalkozni. Két egyetemet végez, az egyiket magyarul, a másikat románul, a jogon harmadéves, a politológián elsőéves. /Osváth Diána: Aki tudja, honnan jött és hová tart. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 5.
A vita kedvéért képletesen két „szembenálló” tábor tagjaiként írók és újságírók vettek részt azon a Látó szépirodalmi folyóirat által szervezett marosvásárhelyi találkozón, amelyen a napi sajtó és a szépirodalom kapcsolatát elemezték a jelenlévők. A marosvásárhelyi Látó írói és szerkesztői köre azt szerette volna felmérni a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) segítségével szervezett vitaestjén, hogy a helyi napi sajtóban dolgozó újságírókat mennyire érdekli a kortárs irodalom, és közvetve maga a szépirodalmi folyóirat. Kovács András Ferenc /KAF/, a Látó főszerkesztője már a beszélgetés kezdetén némi keserűséggel állapította meg: több mint negyven meghívót küldtek szét, de csak néhány újságíró volt kíváncsi a találkozóra. Vita volt arról, hogy miként kaphatna a szépirodalom nagyobb teret a napi sajtóban, rádió- és tévéadásokban. A Látó írógárdája szerint, ha rendszeresen létezne a sajtóban „betölteni való tér”, akkor az meg is telne tartalommal. A jelen levő újságírók zöme szerint az íróknak meg kellene szólalniuk a hétköznapi vitákban. KAF ismertette a Látónál bekövetkezett változásokat: Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettessé avanzsált, az új belső munkatárs, Demény Péter pedig – Kolozsvárról és időnként a marosvásárhelyi szerkesztőségben – az esszérovatot szerkeszti. KAF szerint a lap megjelenése mellett fegyvertény a Látó Irodalmi Színpadának léte. /Máthé Éva: Ívlapról hírhasábra? = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 5.
Nagyvárad eddig a viszonylagos etnikai nyugalom szigete volt, ahol nem történhetnek meg a marosvásárhelyi, kolozsvári, szatmárnémeti incidensekhez hasonló szembenállások a magyar és a román közösségek között. A mesterségesen román többségűvé tett Nagyváradról, Ady Endre városából nyugtalanító hírek érkeztek. Előzmények voltak, kemény harcot kellett vívnia a nagyváradi római katolikus püspökségnek, hogy elkobzott tulajdonának egy részét visszaszerezhesse. A református püspökségnek is évekig kellett küzdenie egykori székháza visszaszerzéséért, hogy berendezhessék a partiumi magyarság keresztény egyetemét. Gáncsoskodások tovább tartottak a főiskola állami hitelesítésének késleltetésétől a református egyház által újraalakított líceum vegzálásáig, sportpályájának elkobzásáig. Újabban két dolog borzolja a nagyváradi kedélyeket. Az ortodox egyház magának vindikálja az Ady Endre Múzeum épületét. A másik: Traian Stefet, a Bihar Megyei Könyvtár román nemzetiségű igazgatóját azért váltották le, mert ,,igazolatlanul" hiányzott. A munkatársak jól tudják, hogy franciaországi tapasztalatcserén járt néhány kollégájával. Traian Stef igazi ,,bűne" az volt, hogy magyarországi írókat is meghívott az intézménybe: Konrád Györgyöt és másokat. /Magyari Lajos: Nagyvárad nyugalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./
2008. november 5.
Felolvasással, filmvetítéssel, anekdoták felidézésével, emlékeztek az október 2-án elhunyt Csiki László íróra Budapesten, a Bem moziban. Barátok, ismerősök és ismeretlenek, pályatársak és kollégák érkeztek Nagyváradról, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és Budapestről azért, hogy egy este erejéig – ahogy Kántor Lajos irodalomtörténész fogalmazott – az élő Csiki Lacival találkozhassanak. Az eladott nagyapó című novellából készített játékfilm, az Álombánya levetítése után ismét versek következtek. /K. Gy. : Budapesti találkozó Csiki Lászlóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2008. november 5.
2006. november 23-án vállalkozói csapat indította útjára Kolozsvár első magyar nyelvű kereskedelmi rádióját, a Paprika Rádiót. Jelenleg naponta hozzávetőleg hetven-nyolcvanezer ember hallgatja. Erős Éva főszerkesztő és műsorvezető elmondta, az eredeti célkitűzés hallgatóság toborzása volt, megszerettetni a műsorokat a kolozsváriakkal. Úgy érzi mindez sikerrel járt. Szeretnék bővíteni a sugárzási sávot. /V. M. : Paprikás hullámon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2008. november 5.
Október 31-én a Házsongárdi temetőben Takó István egyetemi lelkész felszentelte Dr. Hirschler József prelátus-plébános (1874–1936) felújított síremlékét. Budapesten született, papnak ment, tanulmányait a római Collegium Germanico-Hungaricumban végezte, kettős doktorátust szerzett, bölcseletből és teológiából. Az örök városban eltöltött hét esztendő meghatározta egész további életét. Első művészettörténeti jellegű írásai Rómához kötődtek. Hirschlert Kolozsvárra, a Szent Mihály-plébániára helyezték, hitoktatónak, majd az egyetemi hallgatók szemináriumának igazgatója lett. Megalakította az egyetemisták Mária Kongregációját. Kinevezték a Szent Mihály templom plébánosának. Elkészíttette a neogótikus főoltárt. Megteremtette a szegények modern iskolaépületét, a kolozsmonostori Auguszteumot. A katolikus nőnevelés céljára felépíttette a korszerű leánynevelő-intézetet, a Marianumot, a tanítást a Temesvárról érkezett Miasszonyunk iskolanővérekre bízta. Hirschler Erdélyi Magyar Lányok címen havonta megjelenő folyóiratot is alapított a Marianumnak. Az impériumváltás után segítette a tanulókat és tanárokat azzal, hogy kiadta Bitay Árpád Rövid román nyelvtan című munkáját és az ugyancsak általa szerkesztett – Istoria literaturii romane – című román irodalomtörténetet. A Marianumban Providentia néven modern nyomdát rendeztetett be. 1925-ben újabb intézményt, zeneiskolát létesített. /Sas Péter: Hitélet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 6.
Háromnapos munkalátogatáson tartózkodik Szatmár megyében Szilágyi Mátyás, kolozsvári magyar főkonzul. Találkozott a megye prefektusával és fogadta őt Csehi Árpád megyei tanácselnök, valamint Ilyés Gyula polgármester. A diplomata elmondta, hogy mandátuma idején elsősorban a kétoldalú kapcsolatok működőképességének minőségét szeretné elősegíteni. A főkonzul szerint Romániának és Magyarországnak jelentős hangsúlyt kell fektetnie a regionális együttműködésre, fontos az infrastrukturális fejlesztés összehangolása is. /Vendégünk Szilágyi Mátyás főkonzul. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./
2008. november 6.
Kolozsváron találkoztak a napokban az ország magyar tanfelügyelői, számolt be a történtekről Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes, szenátorjelölt. Megállapították, hogy országosan rengeteg magyar nyelvű középiskola alakult meg az elmúlt tizennyolc évben, a magyar nemzetiségű magyar iskolákban tanulók száma ötvenegy százalékról kilencvenhét százalékra nőtt. A nagy probléma a szórványban van, Szatmár megyének is vannak olyan községei, ahol gondok vannak, de bevezették a magyar nyelv oktatását – például Királydarócon, Kismajtényban, Nagymajtényban és Domahidán. Egy felmérés értelmében a diákok közel 50 százaléka nem tudja elmagyarázni az elolvasott szöveg tartalmát. /(fodor): Kónya László a kisebbségi oktatásról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./
2008. november 6.
November 9-én mutatják be az Európai Színházi Unió Fesztiválja keretében Köllő Katalin: Csíky András /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című könyvét. A kiadó Színész-interjú sorozatának legújabb kötete Csíky Andrásról, a Kolozsvári Állami Magyar Színház kiemelkedő színészegyéniségéről és örökös tagjáról ad képet. Pályafutása során Csíky Andrást a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztjével, az UNITER (Román Színházi Szövetség) Életmű-díjával, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Életmű-díjával, a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium Kulturális Érdemrendjével, a Jászai Mari-, valamint a Szentgyörgyi István Díjjal tüntettek ki. /Könyvbemutató a kolozsvári színházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Megadatott Jakó Zsigmond /1916-2008/ számára a hosszú, több mint kilenc évtizednyi élet kegyelmi ajándéka. Az erdélyi magyar tudomány művelői számára elsősorban ő volt a szakmai mérce, a szorgalom és kitartás példája, az erdélyi magyar tudomány érdekeinek elhivatott képviselője. Pályája ígéretesen indult, doktori disszertációját (Bihar megye a török pusztítás előtt, Budapest, 1940) a Magyar Tudományos Akadémia Kőrössy Flóra-jutalomdíjjal tüntette ki. Kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Tanulmánykötetei mellett (Írás, könyv, értelmiség; Társadalom, egyház, művelődés stb.) számos forráskiadást gondozott, közzétette az ó- és középmagyar kori (nagyobb részben maga feltárta) szövegemlékeket, az Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez, 1023–1300 című monumentális gyűjteményt. A tudományos kutatók felelősségét illetően vallotta Budapesten, a 175 éves Akadémiai Könyvtár ünnepén: „A most letűnt évszázad a magyar tudományosság egységét is szétrombolta, virtuális szintre zsugorította össze. A kisebbségi magyar szakemberek azonban sok megcsalattatásuk ellenére hinni akarnak abban, hogy az európai integráció jóváteszi a 20. század kártételeit. Szerintük önmagunkon áll, hogy élünk-e vagy sem azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyeket az internet-korszak a tudományos kutatás tényleges újraegyesítésére valósággal tálcán kínál. A kisebbségek szakemberei elkötelezettjei minden olyan technikának és kezdeményezésnek, amely kiszabadíthatja őket másodrendűségbe szorítottságukból, és bekapcsolhatja tudományszakjuk magyar és nemzetközi vérkeringésébe. Ők talán a leglelkesebb hívei a külföldi magyar tudományos műhelyeket az anyaországgal összekapcsoló információs hálózat tervének, remélve, hogy abból ők sem felejtődnek ki. Bár az erdélyi kutatók már tapasztalatból tudják, hogy Erdély többé nem »kisebbik magyar haza«, mégsem feledik, hogy szülőföldjükön a magyar tudománynak továbbra is vannak és lesznek feladatai és érdekei, amelyeknek ellátását tudományosságunk joggal igényelheti elsősorban őtőlük. ” /In memoriam Jakó Zsigmond. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 6./
2008. november 6.
Böszörményi Zoltán volt a kolozsvári Bretter Kör meghívottja november 4-én. A jelenleg Monacóban élő szerző Az éj puha teste című legújabb regényét mutatta be. Az író és Bréda Ferenc véleménye megegyezett abban, hogy a bemutatott regény a szélesebb körökhöz szól. A szerző elmondta: egészen fiatal korában is próbálkozott írással, azonban a sors úgy hozta, hogy irodalmi pályája megszakadt üzleti elfoglaltságai miatt. Öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy folytatja félbeszakadt irodalmi tevékenységét: azóta a mostanival együtt két regénye és pár verseskötete jelent meg. Az éj puha teste nem önéletrajzi regény, de mint minden irodalmi műben, megtalálhatók benne a szerző személyiségének lenyomatai. /Potozky László: Az éj puha teste. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Több mint 500 000 ember szállt fel eddig az 1992 óta üzemelő német Biblia buszra, amely a Biblia éve alkalmából november 5-én Kolozsváron, a református gyülekezetek vendégeként mutatta be mozgó biblia-kiállítását. A Biblia busz először jött Romániába, az elmúlt héten Nagyváradon, Zilahon, Szatmáron és Mérán állomásozott. A Biblia busz többnyire Németországot járja, a szervezők célja pedig a Bibliáról beszélni, bemutatni keletkezésének történetét. /Ferencz Zsolt: Kolozsvárra érkezett a Biblia busz. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
2008. november 7.
A harminc éve létesült Fábián Ferenc Színtársulatot ünneplik hét végén a gyergyószentmiklósi amatőr színjátszók. A Műkedvelő Színjátszók Találkozója november 7-én bábkiállítással kezdődik, majd a helyi Kartoon Bábszínház műkedvelő tagjai a Mátyás király és a kolozsvári bíró című bábjátékot mutatják be. A gyergyói Maszkitó Színjátszó Kör Keret a világ és a szászrégeni Kemény János Színtársulat Szabad a vásár című produkciója után a Fábián Ferenc Színtársulat következik, Humorparádé címen mutat be válogatást az elmúlt 30 év legsikeresebb komikus jeleneteiből. /Jánossy Alíz: Hétvégi Humorparádé. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
„Örömmel énekeljük” mottóval november 8-án második alkalommal szervezik meg a Szászrégenben a gyermekkórus-találkozót, amelyen hét énekkar lép fel, tájékoztatott Demeter József református lelkész. A találkozón farkaslaki, gyergyóremetei, kolozsvári, körtvélyfáji, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és szászrégeni gyerekkórusok lépnek fel. A szászrégeni református templom egy másik eseménynek is otthont adott, október 27–31-e között tartották a Szászrégeni Protestáns Napokat. /Pap Melinda: Programkavalkád Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
November 6-án kezdődött a XIV. Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár, melyen 39 önálló standon vannak jelen könyvkiadó és könyvterjesztő cégek. Visky András, a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója elmondta, a pénzügyi válság érezteti a hatását a kisebb intézmények életében is. Van olyan kiadványuk, amelyet át kellett ütemezni a következő évre, mert a megígért magyarországi támogatás a gazdasági válság miatt nem érkezett meg. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó igazgatója a magyarországi támogatások folyamatos csökkenését tette szóvá. A Kriterion nem aggódik, H. Szabó Gyula szerint, aki eddig nem szokott le a könyvről, ezután sem teszi. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh (RMKC) elnöke szerint a vásár annak köszönheti létét, hogy a városban van érdeklődés a könyv iránt. Minden évben itt van a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös standon 23 könyvkiadó termékével. A nagy bukaresti román kiadók az idén sem jöttek el. A romániai kiadók jelenleg a bukaresti Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) kapnak vissza nem térítendő támogatást, s ezek Demeter András államtitkár szerint nem fognak csökkenni a válság miatt. /Lokodi Imre Túléli a könyv a válságot? Elkezdődött a tizennegyedik Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2008. november 7.
November 5-én Kolozsváron, a Tranzit-házban bemutatták a fiatal magyar erdélyi írók és költők műveinek válogatását, A meghajlás művészete című kötetet. Az utolsó, ehhez hasonló összeállítás 1998-ban jelent meg A Hétfejű zsákmány címmel, és olyan, ma már ismert alkotók műveit tartalmazta, mint Karácsonyi Zsolt és Farkas Wellmann Éva. Balázs Imre József elmondta, a mostani gyűjteményben szereplő írásokat a Korunkban megjelent, valamint újonnan született alkotásokból válogatta össze. A kötetben megjelent írások alkotóinak (Bálint Tamás, Bekő Jutka Tünde, Fülöp Orsolya, Horváth Előd Benjámin, Kósa Boróka, Láng Orsolya, László Szabolcs, Papp-Zakor Ilka, Szalma Réka, Váradi Nagy Pál, Visky Zsolt) tevékenysége nem csak a verselésből vagy prózaírásból áll: közülük többen alapítottak irodalmi köröket és működtetnek irodalommal foglalkozó internetes fórumokat. /Potozky László: Erdélyi fiatal-irodalom ünnepe a Tranzit-házban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
Kakucs Lajos Németországban élő történész úgy kutatja új hazája egy-egy régiójának múltját, hogy közben szülőföldje történetének feltárásán is dolgozik. A bánsági sváb céhek adatainak feldolgozása közben a régió magyarságának múltját is napvilágra hozza. Kakucs Lajos Nyárádremetéről indult, majd Szováta, Kolozsvár, Temesvár után 1985-ben Németországban telepedett le. Számos tanulmánykötet, tudományos kiadvány szerzője. Szülőfaluja iránti tiszteletből megírta Nyárádremete monográfiáját. A temesvári Bánsági Múzeumban tíz évet dolgozott, közben kijegyzetelte, összegyűjtötte mindazt, ami Bánság gazdasági történetét illeti és az ott élő magyarság kulturális történetére vonatkozik. Abban az időben írta meg a doktori dolgozatát Bánsági kapitalista mezőgazdaság a 19. század folyamán címmel, ami később, 1998-ban látott napvilágot román nyelven, egy magyar nyelvű változata pedig előkészületben van. Kakucsnak nagy előnye volt, hogy a régi temesvári múzeum, az első világháború után nem rendelkezett magyar nyelvű munkatárssal, a raktárakban felhalmozódott kincsekhez a román kollégák nem nyúltak hozzá. Kakucs azokból az elfekvő értékekből szervezett kiállítássorozatot, amelyek közül néhány, a bánsági falupecsétek és a bánsági céhek történetére vonatkozó, valóságos nemzetközi hírnevet szerzett. A bánsági céhtörténet kutatását folytatta, ennek eredménye a Mesterségek, céhek és iparfejlődés a Bánságban 1717-1918 között /Szeged, 2008/ című könyve, ez most románul is megjelenik Temesváron. Kakucs megírta Szent Jakab történetét Európában és a magyaroknak a Santiago de Compostella, tehát a spanyolországi Szent Jakab templomhoz történő zarándoklatának könyvét, amely német és magyar változatban is megjelent. A német nyelvű változat szemináriumanyag lett a müncheni tudományegyetemen, a magyar pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan gyűjtötte az anyagot szülőfalujára vonatkozóan. Dr. Birtók Ferenccel eleinte úgy tervezték, közösen írják meg, később ő egy részét, saját kutatásait nyilvánosságra hozta. /Dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ Kakucs folytatta a kutatást, idén ő is kiadta Nyárádremete monográfiáját /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/. Dr. Kakucs Lajos (sz. Nyárádremete, 1944) történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Magyar, román és német nyelven közölt kulturális és gazdasági tárgyú tanulmányokat. /Antal Erika: Nyugaton – kelet vonzásában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2008. november 8.
A kommunista korszakban nem volt párttag, ezért politikai múltja 1990-ben kezdődött, mondta el Eckstein-Kovács Péter szenátor. Akkor megkérdezték tőle, hogy nem akar-e képviselő lenni. Akkoriban ilyen egyszerűen ment az egész. Eckstein-Kovács Péter /sz. Kolozsvár, 1956. júl. 5./ a Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, 1990-ig ügyvéd volt. 1990 és 1992 között az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője, 1992-től 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996 és 1999 között az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, majd 1999-ben és 2000-ben kisebbségvédelmi miniszter. Kezdeményezésére fogadták el a diszkriminációt tiltó törvényt, valamint a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló jogszabályt. 2000 óta szenátor. Segített az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) működésének hatékonyabbá tételében. 1994-től alapító tagja és elnöke az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának. /Ferencz Zsolt: Választások – 2008 – Mai szenátorjelöltünk: Eckstein-Kovács Péter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2008. november 8.
Magyarország kolozsvári főkonzulátusának 1997-es újranyitásától számítva, a negyedik főkonzul vette át októberben hivatalát. Szilágyi Mátyás hivatásos diplomata aki korábban a bukaresti magyar nagykövetségen dolgozott, a Külügyminisztériumban szintén Romániával foglalkozott. A bukaresti magyar nagykövetségen, 1991 és 1997 ő látta el a belpolitikai, kisebbségi és egyházpolitikai területet. A kolozsvári főkonzulátus Erdély történelmi, kulturális, gazdasági fővárosában, egy fellendülő régióban fejti ki a tevékenységét. A magyar nemzeti közösségnek az ünnepségein, fontos eseményein való jelenlét számukra elsődleges feladat. Ellátják a konzuli ügyeket. Fontos hogy az EU megfelelő fejlesztési programjaiban a két ország és ezek régiói, határ menti területei hatékonyan együttműködjenek. Ezeknek a programoknak a megvalósulását is figyelemmel kísérik. Néhány éve húzódik a magyar–román kormányközi vegyes bizottság kisebbségügyi szakbizottság problémajegyzőkönyvének aláírása, vetette fel az újságíró. Minőségi fejlődés történt: mindenről lehet beszélni, válaszolta többek között a főkonzul. A konzuli kerületben a diplomácia eszközeivel monitorizálják a kisebbségi helyzetet, így a kétnyelvűséet, a meglévő romániai törvényeket és az európai szintű kötelezettségek betartását. Számos kérdés függőben van még, sok helyen nem alkalmaznak meglévő törvényeket, szabályozásokat. Kolozsváron a magyar közösség lélekszáma 20 százalék alatt van, de a városnak az egyetemes magyar kultúrában elfoglalt szimbolikus helye miatt fontos lenne a magyar nyelvű feliratozások alkalmazása. Fontos hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata megkapja a biztosítékokat az önálló döntéshozatalra szervezeti, szakmai és költségvetési kérdésekben. Sok fontos megoldatlan kérdés van, például a restitúciós kérdéskör. /Tibori Szabó Zoltán: A konszenzust támogatjuk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2008. november 8.
Az erdélyi magyar történetkutatás és történetírás kimagasló alakját kísérték utolsó útjára Kolozsváron a Házsongárdi temetőben október 31-én. Jakó Zsigmond (1916–2008) professzor Biharfélegyházán 1916-ban született. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történeti–nyelvtudományi karán végzett, később Kolozsváron Kelemen Lajos történész-levéltárost mondhatta mesterének. 1942-től a kolozsvári, 1945-től a Bolyai, 1959-től 1981-ig a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanárként, professzorként tanított. Fő kutatási területe az erdélyi középkor és kora újkor története, különös tekintettel a művelődés, a gazdasági élet, a településtörténet és az adminisztráció múltjának a kutatására. Munkássága, figyelme kiterjedt a történettudomány segédtudomány-ágaira: a paleográfiára, a diplomatikára, valamint a pecséttanra. Az utóbbi évtizedekben foglalkoztatta az erdélyi könyv- és könyvtártörténet. Jakó Zsigmond fáradságot nem ismerve dolgozott a levéltári anyag biztonságba helyezésén, megmentésén. A középkor kutatásában nagy segítségére volt a középkori latin nyelv elmélyült ismerete. 1990-ben két kötetben rendezte sajtó alá, és adta ki a kolozsmostori konvent 1289–1556 közötti, fennmaradt jegyzőkönyveit. Az Erdélyi okmánytár első kötetében 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. Ezzel az erdélyi Árpád-kori okleveles források kritikai számbavételét kezdte el, alapot biztosítva Erdély középkori történetének megismeréséhez. 2004-ben az Erdélyi okmánytár második kötete látott napvilágot, ebben Erdély történetének 1301–1339 közötti teljes forrásanyagát tette közzé. Az erdélyi okmánytár sorozatban 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. 2004-ben az okmánytár második kötete látott napvilágot, amely a XIV. század elején kelt okiratokat öleli fel. A Házsongárdi temetőben elhangzott méltatások alig-alig tudták átfogni azt a szerteágazó tudományos munkásságot, amelyet hosszú élete folyamán Jakó professzor kifejtett. Jakó Zsigmond professzor 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia, 1996-tól a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990–1994 között az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöki tisztét töltötte be. Munkásságának egy-egy határkövét főbb művei jelzik: Bihar megye a török pusztítás előtt (1940); A gyalui vártartomány urbáriuma (1944); Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez (1637–1782, 1945); Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához (1946); Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején (1947); A magyarpataki és kalini hamuzsirhuta története (1956); A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben (1956); Scrierea latina in evul mediu (1971), ugyanez magyarul 1987-ben: A latin írás története (szerzőtárs Radu Manolescu); Írás, könyv, értelmiség (1976). /Szőcs János: Jakó Zsigmond professzor emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
2008. november 8.
November 7-én Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeumban Pataki József (1908–1993) történészre emlékezve konferenciát tartottak, amelyen a történész munkásságát Kiss András, Sipos Gábor és Forró Albert ismertette. Pataki József történész tanári pályáját Kolozsváron kezdte, majd Marosvásárhelyen és Csíkszeredában tanított, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium igazgatója volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban került haza, 1956-tól a kolozsvári Történeti Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. Úttörő értékűek Erdély gazdasági fejlődésének ütemére vonatkozó kutatásai, történetírói érdemei közé sorolják a székelység múltjára vonatkozó forrásanyag feltárását is. Fontosabb munkái: Anjou királyaink és a két román vajdaság (1944), Domeniul Hunedoara la Székely oklevéltár I-II., III. (Demény Lajossal és Tüdős S. Kingával 1983, 1985, 1994), Kolozsvári emlékírók 1603–1720 (1990), Kászonszéki krónika 1650–1750 (Imreh Istvánnal közösen, 1992). A székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Haáz Rezső Múzeum, a Művelődési Ház és a Városi Könyvtár november 8-án tudományos konferenciát szervez. Az állami levéltárak munkatársai témakörben Flóra Ágnes (Kolozsvár), Bicsok Zoltán (Csíkszereda), Nagy Botond (Sepsiszentgyörgy), László Márton (Marosvásárhely) mutatják be tanulmányaikat, az egyházi levéltárak kapcsán pedig Bernád Rita (Gyergyószentmiklós), Róth András Lajos – Gidó Csaba (Székelyudvarhely) előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A konferencia második része fórum jellegű, amelynek témája a levéltárak helyzete. /Konferenciák a Magyar Tudomány Napjára. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
2008. november 8.
Az évek múlásával úgy emlékeznek, hogy a Korunk Galéria csupán egy, a magyarságot összetartó erő volt. Valójában a Korunk Galéria ennél sokkal több volt. Kántor Lajos az újító törekvést még egyetemesebbé tette. A kiállítások, azaz a Korunk Galéria folyamatos léte nemcsak az erdélyi magyarság szellemi és művészeti megmaradását jelentette, hanem egy világot átfogó vitális erőt, hangsúlyozta Jakobovits Miklós október 31-én, a kiállítás megnyitóján. És jelentette Erdély sorsszerű ábrázolását. A Korunk galériája volt a kulturális bölcsője a Kolozsvár Társaságnak, a sepsiszentgyörgyi, a székelyudvarhelyi Nagy Albert gyűjteményeknek, valamint az unitárius püspökség Nagy Albert gyűjteményének. /Jakobovits Miklós: A Korunk Galéria évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2008. november 8.
Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára megjelent a találó című emlékkönyv Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára /EMKE – Mentor Kiadó, Kolozsvár – Marosvásárhely, 2008/. Dávid Gyula jelleméről és munkabírásáról, töretlen lendületéről szólnak a kötet írásai, mellettük Egyed Péter Laudatio című írásában kísérletet tett a szerkesztő (hosszú éveket töltött mellette a Kriterion kolozsvári fiókszerkesztőségében) és irodalomtörténész, irodalomszervező Dávid Gyula pályaképének megrajzolására.,,Megkerülhetetlenül fontos az a monográfia értékű tanulmányfüzér, amelyet a kisebbségi intézményrendszer kialakulásáról, történetéről, úgyszintén mindaz, amit a kisebbségi irodalom, magyar irodalom és világirodalom paradigmájáról írt. Világosan megfogalmazta, hogy ebben a sajátos közegben mi az érték, hogyan kell érteni és értelmezni az értékrendiség, értékváltás és értékválasztás kérdéseit. (…) Ilyen alapon rajzolt aztán fontos szellemi portrékat Makkai Sándorról, Bánffy Miklósról – akinek a regénytrilógiáját is kiadta –, Tamási Áronról, Jordáky Lajosról, Szabédi Lászlóról…" Sokan rajzolják az ember, a töretlen ember portréját. Árulkodó Cs. Gyimesi Éva vallomásának már a címe is: Gerincoszlop… Dávid Gyula élete nem volt könnyű, irodalomtörténészi pályáját megakasztotta és derékba törte az ötvenhat utáni ítélet, majdnem hét esztendőt töltött politikai fogolyként, együtt Páskándi Gézával és Páll Lajossal, a román börtönökben, lágerekben. Irodalomtörténészként Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című monográfiájával tért vissza, foglalkoztatta az összehasonlító irodalomtudomány, sokat írt román írókról is, szerkesztett irodalmi lexikont /Romániai magyar irodalmi lexikon/, éppen úgy, mint politikai elítéltek lexikonát /1956 Erdélyben/. S írt sikerkönyvet Mikó Imrével közösen: a Jókai Erdélybent. /Bogdán László: Önzetlen pulpitus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./
2008. november 10.
A nemzetközi jog és az EU a kisebbségekre nem fektet elég hangsúlyt, mondta Csoma Botond tanácsos, jogász, RMDSZ-es képviselőjelölt a grúziai helyzetről és annak kisebbségpolitikai vonatkozásairól tartott kerekasztal-beszélgetésen Kolozsváron. Sógor Csaba EP-képviselőt hívta meg beszélgetésre, hogy ismertesse a grúziai helyzetet. Sógor elmondta, az erdélyi magyarság helyzetét másként látja, mint a grúziai kisebbségekét. Az ottani konfliktus hátterében az olaj áll. A rendezvényen részt vett Eckstein-Kovács Péter is, aki a négy év fájó pontjának tartja a kisebbségek jogállásáról szóló törvény bukását. /Jakab Judit: Kisebbségi kérdés Grúzia példájával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2008. november 10.
Folytatódik a Hajdanvolt Kolozsvár elnevezésű reneszánsz rendezvénysorozat Kolozsváron. Reneszánsz divatbemutatón vehettek részt az érdeklődők, a Passamezzo Historikus Együttesnek köszönhetően. Az Ikerkupolák épületében a csapatok összemérték tudásukat. A vetélkedőben Mátyás királyhoz és korához fűződő kérdésekre kellett válaszolni. /S. B. Á. : Hajdanvolt Kolozsvár pompázik a jelen tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2008. november 10.
Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén november 7-én Bözödi György (1913-1989) születésnapjának 95. évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát. Három előadás vette számba a szépíró, a szociográfus és a történész munkásságát, egy negyedik pedig az életműből az EME tulajdonában őrzött hagyatékot mutatta be. Vallasek Júlia Bözödi (született: Jakab) György pásztorregényét és annak előzményeit méltatta. Nagy Pál Bözödinek az 1942-ben megjelent Termés folyóirat pályafutásában vállalt szerepéről értekezett. Cseke Péter Bözödi erdélyi magyar szociográfusi munkáját térképezte fel. Bogdándi Zsolt vetített képekkel illusztrálta az EME kézirattárában őrzött Bögözi-hagyatékot (kéziratok, naplók, hivatalos okmányok, levelek, cikkek, tanulmányok, népirodalmi gyűjtemények). Egyed Ákos zárszavában arra emlékeztetett, hogy Bözödi Györgyöt a székely köznép sorsa érdekelte. /Ö. I. B. : Konferencia Bözödi Györgyről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2008. november 10.
A kisvárdai határon túli színházak júniusi fesztiválja után Kolozsváron is bemutatták a Korunk Komp-Press Kiadó gondozásában megjelent életinterjú-kötetet, amelyben Csíky András színművésszel beszélgetett Köllő Katalin, a Szabadság munkatársa. /(ke): Bemutatták a Csíky–Köllő beszélgetőkönyvet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
