Tárgyak és életmódok témakörben tartottak néprajzi konferenciát Sepsiszentgyörgyön. A szakemberek közösen kívánnak fellépni a giccs ellen. Az elmúlt harminc év alatt felére csökkent a népi mesterek száma Háromszéken, jelenleg százötven mestert, kéttucat népművészt és hetvenhat kézművest tartanak számon, utóbbiaknak csupán fele készít hagyományos tárgyakat – ismertették a Kovászna Megyei Művelődési Központ felmérésének adatait. A megváltozott életmód és értékrend elsöpri a népi tárgyalkotás egy részét, ezért tudatosan védeni kell az őseinktől ránk maradt tárgyi örökséget és az annak előállításához szükséges tudást – hangsúlyozta Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke. A háromnapos tanácskozás előadói erdélyi és magyarországi néprajzos műhelyekből, múzeumoktól érkeztek a Székely Nemzeti Múzeumba. /Fekete Réka: Tárgyi örökségünk védelméért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 11./
2008. november 11.
Két éve nyerte el Hajdú Farkas-Zoltán és alkotótársa, Balog Gábor a Magyar Filmkritikusok Díját, a legjobb dokumentumfilmnek kijáró elismerést, 2005-ös, Az árulásról című filmjükért. A mű két erdélyi szász íróról szól, az egyik Eginald Schlattner, aki még mindig Erdélyben él, a másik Hans Bergel, brassói származású, de már 1968-ban Németországba települt. Kettejük között különleges a viszony: az ötvenes évek végén Bergelt egy koncepciós perben elítélték, és Schlattner volt a terhelő koronatanú. Eginald Norbert Schlattner (sz. Arad, 1933. szeptember 13.) első könyve az egyik legjelentősebb erdélyi szász regény. Címe: Der geköpfte Hahn, és az író 65 éves korában, 1998-ban jelent meg Bécsben. Magyarra Hajdú Farkas-Zoltán és felesége, Hajdú Iringó fordította, Fejvesztett kakas címmel (Koinónia, 2007, Kolozsvár). Schlattner a Nagyszeben melletti Veresmarton él, börtönlelkész. Idős korában írt első regénye az egész német nyelvterületen egy csapásra híressé tette. Könyvében éppen a kitüntetett film problematikája jelentkezik. Eginald Schlattnert 1957-ben őrizetbe vette a Szekuritáté, húsz hónapig volt börtönben, vallatták, terrorizálták, végül sikerült megtörniük. 1959-ben az 1956-os magyar forradalmat követő megtorló, megfélemlítő akciók során rá hárult a terhelő tanú szerepe abban a brassói perben, amelyben öt szász értelmiségi társát súlyos börtönbüntetésre ítélték. Őt azután szabadon engedték, de közössége, családja kiközösítette. Sok hányattatás, lelki vergődés után vált evangélikus pappá. Ennek története a regény. Később még két másik könyve látott napvilágot, a Die rote Handschuhe (A piros kesztyűk) és a Das Klavier im Nebel (Zongora a ködben). A piros kesztyűk jövőre jelenik meg a Koinóniánál, újságolta az írót bemutató Visky András szerkesztő, majd pedig két év múlva a Zongora a ködben. A regénytrilógia egészen fantasztikus Erdély-regény. Erdély története olyan szemszögből, amely nem feltétlenül ismerős számunkra. Schlattner evangélikus papként tizenhárom éven át szolgált Veresmarton. Akkor mentek el a szászok. Schlattner kétségbeesésében elkezdett írni. /B. D. : Megvárakoztatták a díszvendéget. Vásárhelyen járt a Fejvesztett kakas szerzője. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2008. november 11.
A 123 vers Nagyenyedről című, a Kriterion Könyvkiadónál megjelent verseskötet (Rácz Levente válogatásában és Holányi Julianna rajzaival) bemutatása kiemelt eseménye volt a Nagyenyedi Magyar Napok rendezvénysorozatának. Józsa Miklós nyugalmazott irodalom tanár ismertette a kötetet. Berde Mária, bár nem Enyed szülötte így írt: „Ez a város, mely nagyobb, kincsesebb testvérei között koronatanúja Erdély történelmének. Ötször vagy hatszor pusztult el, hogy csak kövei maradtak és eltipratlan lelkisége, mely, ha minden veszett is, a kövekből mozdult ki, sugárzott fel mindig újra…”A bemutatón a kötetből választott verseket Rekita Rozália kolozsvári színművész adta elő, míg a hangulathoz illő dalokat Tasi Nóra, a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémia elsőéves hallgatója énekelte. Holányi Julianna festőművész enyedi tájakat, ismert épületeket megelevenítő grafikái jól illeszkednek a versekhez. Vetítették Xantus Gábor filmjét a 140 éve született és 115 éve elhunyt nagyenyedi kutatóról, Fenichel Sámuelről, az első magyar új-guineai kutatóról. /Bakó Botond: Versekben és filmben tündöklő Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2008. november 11.
A Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottsága, a Kriza János Néprajzi Társaság és a Jakabffy Elemér Alapítvány által rendezett könyvbemutatón a következő hat kötetet mutatták be a november 7-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. Berekméri István András Minden poklokon keresztül című önéletírását Vajda András néprajzkutató rendezte sajtó alá a Mentor Kiadó Emberek és kontextusok sorozatában. A kötet első részében a forrásközlés, a másodikban pedig az értelmezés kapott szerepet. Az Így beszélték Farkasok patakán. Tankó Fülöp Gyugyu történetei /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyv nagy része monda vagy igaz történet, ezeket a gyimesfelsőloki Tankó Fülöp Gyugyu mondta el. A Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László által szerkesztett Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kötet tankönyvként is használható. Bárdi Nándor a kötettel kapcsolatban elhangzott kritikákra reagálva megígérte, hogy a jövőre megjelenő angol kiadás megpróbálja ezeket a hiányosságokat orvosolni. Máthé János Magyarhermány kronológiája (1944–1964) című könyvét László Márton adta közre a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál. Bárdi Nándor ebben a könyvben a megfigyelés mechanizmusát tartja fontosnak, szerinte Romániában ez az első filológiailag végigvitt dosszié-feldolgozás, amely azt vizsgálja meg, hogy a titkosszolgálat hogyan dolgozik. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) című kötetét Eckstein-Kovács Péter értékelte. Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960) című könyve azt mutatja be, hogy egy államépítés hogyan alakította át az internacionalista kommunista elitet. /Ferencz Zsolt: Hat kötet bemutatója a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2008. november 11.
A Stop the Tempo – Fiatal román drámaírók /Koinónia Kiadó, Szabadság/ című kötetet mutatták be november 9-én, vasárnap Kolozsváron. A kötetet az „underground román dramaturgia” képviselőinek drámáit tartalmazza magyar fordításban. A kötet fordítói között van Demény Péter, Nagy Noémi Krisztina és Vajna Noémi. /Szín-Feszt mustra. Underground román dramaturgia. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2008. november 12.
A magyar–szlovák viszony romlásának kezdőpontja a 2006-os szlovákiai parlamenti választásokig vezethető vissza. A magyarellenes Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kormánytényezővé válása elindított egy folyamatot, amely az utca emberében is lecsapódott. A Fico-kormány sorozatos magyarellenes intézkedései mögött szándékosság áll, legyen az Malina Hedvig brutális bántalmazásának kezelése, a támogatások megvonása magyarlakta régióktól, a magyar iskolák anyagi ellehetetlenítése, a hibrid-tankönyvek ügye. Mindezeket magyarellenes retorika kísérte. Két héttel ezelőtt, az RMDSZ Kolozsváron tartott országos kampánynyitó rendezvényén Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke emlékeztetett: a 2006-os parlamenti választások után, a Robert Fico által tett magyarellenes nyilatkozatok általános tiltakozást váltottak ki, többek között az európai szocialisták felfüggesztették a nagyobbik szlovák kormánypárt (SMER) tagságát, azonban azóta a nagyságrendekkel durvább diskurzus fölött átsiklanak a felelős európai vezetők. Csökkent a gyűlöletbeszéd ingerküszöbe. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a szlovákiai magyarellenes és a magyarországi szlovákellenes tettek, közbeszéd közé. A Szlovákiában a gyűlöletbeszéd szítóját a kormányban kell keresni, Robert Fico kormányfő sosem ítélte el határozottan Ján Slota magyarellenes megnyilvánulásait, sőt számos alkalommal közös sajtótájékoztatókon asszisztált hozzájuk, addig Magyarországon a szlovákellenes cselekedetek, nyilatkozatok mögött egy radikális, de a politikai szférán kívül rekedt kisszámú csoport áll. A félmilliós felvidéki magyar közösséget kívánják a Dunába szlovák honfitársaik, nekik szabályoznák le, hogy gyerekeik Kassa helyett Košicét vagy Dunaszerdahely helyett Dunasjka Stredát tanuljanak. A határozott fellépés elmaradása esetén ezek a magyarellenes megnyilvánulások előzményei lehetnek egy olyan forgatókönyvnek, amely mifelénk 1990-ben beteljesedett Marosvásárhelyen. /Moldován Árpád Zsolt: Marosvásárhely réme? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./
2008. november 12.
Kolozsváron létrehozták 72-es óvoda magyar csoportját. Florica Rogoz igazgatónő a tanfelügyelőség szándékát bojkottálva május óta nem fogadta el a magyar szülők kérvényét. Végül november 3-án megindult a magyar csoport 22 gyerekkel. November 6-án, az igazgatónő listával várta egyenként a szülőket, az óvónő sírt. A szülőknek el kellett dönteniük, mennek-e vissza a régi túlzsúfolt óvodába, vagy maradnak. Kérdés, miért nem közölte az igazgatóság vagy a tanfelügyelőség a szülői közösséggel a valós helyzetet? Miért vált kérdésessé a 72-es magyar óvodás csoport léte, amikor a terem megvan hozzá. Már három évvel ezelőtt, 2005 őszén kérvényezték a szülők Péter Tünde tanfelügyelőtől egy magyar csoport létrehozását a 72-es óvodában. Törvénytelen és erkölcstelen, hogy a 66-os óvodából átjött szülőket és az óvónőt is lelki zsarolással „visszautasították „oda, ahonnan jöttek”. A tanfelügyelőségnek meg kell oldania ezt a helyzetet, visszaállítva a megindult óvodai csoportot. /Nyílt levél a 72-es óvoda magyar csoportjának szabotálása kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./
2008. november 12.
Teljesült a kolozsvári színház 50 éves álma, és végre november 10-én felavathatták azt az új, korszerű stúdióépületet. Tompa Gábor színházigazgató történelmi jelentőségűnek nevezte az eseményt. /Köllő Katalin: Stúdióavatás: beteljesült a színház 50 éves álma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./
2008. november 12.
A Barabás Miklós Céh (BMC) egykori ügyvezető elnökére, Szabó Bokor Mártára emlékeztek november 10-én Kolozsváron a Farkas utcai Barabás Miklós Galériában. A 2006. október 29-én elhunyt keramikusművész életműve, Mira Marincas fotós és grafikus alkotásaiban született újjá. A tárlatot a BMC vezetőségi tagjai, Németh Júlia műkritikus és Kolozsi Tibor szobrászművész nyitották meg. Szabó Bokor Márta alkotásaiból nem rendezhettek retrospektív kiállítást, hirtelen távozása miatt ugyanis munkái nem kerültek a Barabás Miklós Céhhez. Alkotásait azonban Horváth László lefényképezte. A megnyitón emlékeztek Szabó Bokor Márta intézményépítő törekvéseire. Éppen három évvel ezelőtt, 2005. novemberében avatták fel a BMC-székházat. /(-eth): Évfordulós rendezvény a Barabás Miklós Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./
2008. november 13.
Kolozsvárra érkezett a parlamenti választásokat megelőző kampány során egész Erdélyt bejáró, Szavazni Menő feliratú autóbusz. Az RMDSZ Kolozs megyei szenátor- és képviselőjelöltjei sajtótájékoztatót tartottak és a város különböző pontjain. Bodor László, a Szavazni Menő kampány vezetője elmondta: az elmúlt héten Szatmár, Bihar és Arad megyéket járta a kampánybusz, körülbelül ötven településen fordultak meg. Diszkriminációnak nevezte azt, hogy az új választási törvény szerint az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezők csak állandó lakhelyükön szavazhatnak. Ez azt jelenti, hogy a szavazni vágyók négy százaléka, nagyrészt egyetemisták, nem élhetnek állampolgári jogukkal. Számuk több mint hétszázezerre tehető, ezért Bodor azt tanácsolta a fiataloknak: menjenek haza szavazni. A kampányidőszak utolsó két napján a busz minden egyetemistát ingyenesen hazaszállít az állandó lakhelyére. /Ferencz Zsolt: Ismét Kolozsvárra érkezett a kampánykaraván. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2008. november 13.
Több ezer magyar szavazat veszhet el amiatt, hogy az egyéni választókerületes voksrendszer bevezetésével csak abban a kerületben lehet szavazni, ahová a személyi igazolványban szereplő lakcím tartozik. Romániában 39 ezer magyar diák tanul egyetemen, lakhelyétől távol. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen körülbelül kilencezer magyar diák tanul – tájékoztatott Magyari Tivadar rektor-helyettes. Román diákszervezetek már tiltakoztak amiatt, hogy az egyetemisták szavazati jogát csorbítja ez a rendszer. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) még nem foglalt állást az ügyben. Székelyföldön az aktív lakosság akár 25 százalékát is kiteszi a máshol dolgozók aránya, szakemberek becslése szerint. /Isán István Csongor, Varga Melinda: Több ezer magyar voks mehet veszendőbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./
2008. november 13.
November 12-én Budapesten aláírták a román–magyar megállapodást a Mátyás-szobor felújítási munkálatinak közös finanszírozásáról. A jegyzőkönyvet Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára, valamint László Attila, Kolozsvár alpolgármestere látta el kézjegyével. 2009. június 30-áig befejezik a felújítási munkát. /Elkezdődhet a Mátyás-szobor felújítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2008. november 13.
Demeter András művelődési államtitkár az új stúdióépületet felavató beszédében összehasonlította Kolozsvár két színházi intézményének törekvéseit, és úgy vélekedett: míg a magyar színház minden követ megmozgatott, hogy célját – a stúdió felépítését – elérje, a román színház, a rossz menedzselés miatt, az olyan európai pénzalapok elveszítését kockáztatja, amelyeket az épület felújítási munkálatainak befejezésére fordíthatna. Ion Vartic, a kolozsvári Lucian Blaga Nemzeti Színház igazgatója cáfolta Demeter András művelődési államtitkár vádjait. Szerinte a Nemzeti Színház restaurálási munkálatai a minisztérium hibájából maradt abba. Bogdan Trimbaciu minisztériumi igazgató Demeternek adott igazat. A román színház, a Lucian Blaga Nemzeti Színház épülete magyar állami támogatásból épült 1904-1906 között; a tervező és kivitelező a bécsi Ferdinand Fellner és Hermann Helmer cége volt. A teátrumot 1906 szeptember 7-én nyitották meg, majd szeptember 8-án Janovics Jenő magas rangú vendégek jelenlétében vette át. 1918-ig működött itt a magyar társulat. 1940 és 1945 között ismét visszaköltözhetett a magyar színház ebbe az épületbe, de1945-től pedig ismét a Szamos parti épületben játszanak. /Darvas Beáta: Vartic vádra váddal válaszol. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./
2008. november 13.
Az utóbbi időben több szerző foglalkozott a különböző magyar kisebbségek történetével és az 1918-at követő kilencven évben a többségi országban betöltött szerepükkel. A Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László által szerkesztett Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat Kiadó, Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete, Budapest/ című kötetet múlt héten mutatták be Kolozsváron. Ez az első olyan munka, amely együtt tárgyalja a hét határon túli magyar kisebbségi közösség történetét, összehasonlítja azokat, illetve egy magyarországi és egy közép-európai viszonyrendszerben helyezi el. A kötet célja a jelenlegi kutatások minél színvonalasabb összefoglalása. A könyv forrásokat, kislexikon magyarázatokat, kronológiát és irodalomjegyzéket is hoz – mondta el Bárdi Nándor, a kötet egyik szerkesztője. A 29 szerzőből 18 határon túlról származik, tehát nem jogos az a kritika, hogy ez a könyv miért Budapesten készült. Budapesten van egy olyan intézet, amelynek a kisebbségkutatás fő profilja. Problémaként merült föl az, hogy a kötet túlságosan a nemzetállamok történetén keresztül látja a kisebbségek történetét. Ezek a nemzetépítések voltak azok, amelyek meghatározták a közösségek létrejöttét és fejlődését. Ténykérdés, hogy a határon túli magyar kisebbségi közösségek kulturális öröksége alapvetően az 1918 előtti Magyarország történeti örökségén alapul. A ’90-es években a határon túli magyar közösségek egyik kulcsproblémája, hogy a nagyvárosi közegben jelentősen csökken a közösségek pozíciója és a magyar kulturális, közösségi élet egyre inkább kisvárosokba szorul, megnő a falusi életvilágok szerepe. A másik változás, hogy az adott országon belüli középosztályosodásban, a magyarok alulreprezentálnak tűnnek. Fontos probléma a migráció kérdése. Magyarország nem tudja megtartani a jól képzett migráns munkaerőt. Társadalmi probléma a magyarul beszélő romák integrációjának problémája. Kelet-Szlovákiában, Kárpátalján és a Maros és Kovászna megyében a magyar oktatási intézményrendszernek ez a legnagyobb kihívása. Bárdi Nándor szűkebb kutatási területe a két világháború közötti romániai magyar kisebbség története, a kötetben emellett az 1989 utáni romániai magyar kisebbségekkel, illetve a budapesti kormányzatok különböző korszakokban lejátszódó magyarságpolitikájával is foglalkozott. László Mártonnal vizsgálta a kollektivizálás és a mezőgazdaság átalakulását, Fedinec Csillával és Papp Z. Attilával pedig a ’89 utáni tudományos élet, irodalom és kultúra változását. 2009-re várható a könyv angol nyelvű változata. Az Európai Unióban a kollektív jogok felvetése az iszlám fundamentalista törekvéseket juttatja a politikusok eszébe. A kettős állampolgárság kérdése pedig az oszétiai beavatkozás után egyértelműen biztonságpolitikai, destabilizációs félelmeket vet fel. Az EU-nak nincs kisebbségpolitikája, ezen a területen lehet valamit kezdeni. Ha valaki kérne egy listát arról, hogy a kisebbségeket Romániában vagy Szlovákiában milyen nyelvi diszkrimináció érinti, nem tudnánk előállni vele, a román vagy szlovák jogszabályokat ilyen szempontból nem dolgozták fel. A másik kulcsterület az önkormányzati mező. Ma a romániai magyarság jelentős része magyar vezetésű önkormányzatok hatókörében él. Milyen ezeknek a hatékonysága és problémamegoldó képessége? -Bárdi Nándor felhívta a figyelmet a romániai magyar kutatók, Gagyi József, Hermann Gusztáv, Horváth István, Kiss Tamás, Oláh Sándor, Papp. Z. Attila, Pozsony Ferenc, Péter László, Tánczos Vilmos, Veres Valér és mások kutatásaira. /Ferencz Zsolt: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Interjú Bárdi Nándor történésszel, a Teleki László Intézet munkatársával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2008. november 13.
A gazdasági világválság Kolozsváron is egyre inkább érezteti hatását: az elmúlt időszakban bekövetkezett elbocsátások miatt Kolozs megyében év végéig kétszeresére nő a munkanélküliség aránya, távol maradnak a külföldi befektetők. Kolozsváron a már elkezdett beruházások befejezését a cégek 2009 tavaszára vagy nyarára halasztották. A jelentős visszaesés elsősorban az ingatlanfejlesztést érinti, egyre kevesebb magánszemély vásárol telket vagy lakást. A szakemberek szerint Kolozsváron jelenleg 7 ezer lakás vár gazdára. /Kiss Olivér: Egyre több a válság miatt eladatlan lakás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2008. november 13.
Kolozsváron az Insomnia kávéházban megnyílt Márkus Barbarossa János Anti-Art elnevezésű tárlata. A kiállító elmondta, hogy a lehető legkülönlegesebb, „univerzális-hiperbolaid” alkotási forma megnyilvánulásában lesz része a közönségnek, majd felolvasta egy „anti-versét” is. /Potozky László: Az „anti-művészet” estje. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./
2008. november 14.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának 5. évfordulója alkalmából november 15-én ünnepi ülést tartanak Kolozsváron. Ezt készítette elő a november 12-i rendezvény az arad-belvárosi református egyházközség imatermében, amelyen az EMNT aradi szimpatizánsai találkozhattak egymással, és meghallgathattak egy előadást a történelmi Magyarország széteséséről. A rendezvény szervezője Borbély Zsolt Attila, az EMNT jegyzője volt. Elmondta, hogy az EMNT a kitűzött célokból a következőket valósította meg: „Egyrészt az erdélyi magyarság autonómia-statútumainak a megfogalmazását, amit az EMNT képviselői benyújtottak a román parlamentnek. Másrészt olyan konferenciák szervezését, amelyen nemzetközi tekintélyű szakemberek beszéltek az autonómiáról, és adtak útmutatást az erdélyi magyarság számára, hogy miként küzdhet az önrendelkezéséért. ”Az EMNT nem jogi szervezet, nincs bejegyezve, így eszközei szűkösek. Ezek egyikének a nyilvánosság erejét tartotta Borbély, egy másik fontos eszköznek meg azt nevezte, hogy a tanács elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő, méghozzá a legaktívabbak egyike. A találkozón Vincze Gábor történész, a Hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum egyháztörténeti referense tartott előadást Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése történelmi szükségszerűség, vagy történelmi baleset? címmel. Kifejtette: „Arra hívtam fel a figyelmet, hogy nem fátum volt, hogy a történelmi Magyarország megszűnt létezni 1919–1920-ban, hanem megnevezhető emberek sorozatos hibái, bűnös nemtörődömsége, hazaárulása miatt keletkezett az a folyamat, ami Trianonhoz vezetett. A marxista történetírás azt sulykolta belénk, hogy a történelmi Magyarország szétesése szükségszerű volt, hiszen a Monarchia a népek, nemzetiségek börtöne volt, és a szabadságvágyó nemzetek el akartak szakadni. Ez nem igaz! Ha balesetnek tekintjük, hogy valakit belelöknek egy gödörbe, amiben kezét-lábát töri, akkor baleset volt Erdély és Kelet-Magyarország elvesztése. De inkább tudatos bűncselekménynek nevezem, amit Magyarországgal elkövettek 1919–20-ban. ” /Pataki Zoltán: Ötéves az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./
2008. november 14.
Kolozsváron az UPC analóg változatában megszüntette a Minimax magyar nyelvű adását, továbbá a magyar nyelvű Hálózat Tv és a német RTL adását. A bukaresti nyilatkozat értelmében a megszüntetett adók igény szerint visszakerülhetnek „abban a pillanatban, amikor Kolozsvárott lehetséges lesz a műsorrács bővítése. ”Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke elmondta: mindazok, akik diszkriminatívnak ítélik meg az UPC eljárását, feljelentést tehetnek náluk és az Audiovizuális Tanácsnál (CNA) is. Hasonló a véleménye Szász Attilának, a CNA alelnökének is. A hivatalosan is 18%-os magyar lakosságú Kolozsvár esetében egyértelműen rossz szándékról tanúskodik az, hogy éppen a magyar nyelvű adókat helyettesítették más román adókkal. 2004 végén a Szabadság aláírásgyűjtést kezdeményezett a magyar műsorajánlat szélesítése érdekében. Az RMDSZ és a Kolozsvár Társaság segítségével lebonyolított akció során több mint ötezer aláírás gyűlt össze. Az aláírásgyűjtésnek csak 2006-ban lett hatása, akkor még csak a külön fizetős részbe tették be a magyar Minimaxot, a film+ tévéadót és a Hálózatot. Jelenleg az UPC analóg műsorrácsában több mint 60 csatorna vételezhető, ha az etnikai arányokat tekintenénk, akkor is 11–12 magyar nyelvű adónak kellene lennie a keretben. Jelenleg azonban csak három magyar adó maradt. /P. J. A., S. B. Á. : Merénylet a kolozsvári magyar tévénézők ellen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
2008. november 14.
Hamarosan országos program indul a „sorsukra hagyott” kastélyok és udvarházak rehabilitációjára, ezt Borbély László fejlesztési miniszter jelenti be a jövő héten. Nincs központi nyilvántartás arról, hány kastély került magántulajdonba, hány maradt köztulajdonban. Bánffy Béla 2006-ban kapta vissza családja aranyosgyéresi kastélyát az államtól. Akkor nagyon romos állapotban volt, hiányoztak az ablakok, az ablakkeretek, felszedték a padlót, a tető beázott. Azóta kijavíttatta az épületet. A papíron állami tulajdonban maradt épületekre azonban nem költenek a hatóságok, állapotuk tovább romlik. Az Országos Régészeti Adattár körülbelül hatvan kastélyt, tizenkilenc palotát, nyolc udvarházat tart nyilván Romániában. Sokuk nagyon leromlott állapotban van, megmentésüket csak magánszemélyektől és alapítványoktól várhatják, az állam egyelőre nem hajlandó erre pénzt költeni. A legtöbb Kolozs és Maros megyében van: tíz, illetve tizenhét. Erdélyben körülbelül harminc család kapta már vissza kastélyát, udvarházát a Castellum Alapítvány adatai szerint. A kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány a bonchidai kastély felújításába kezdett bele néhány éve. Az épület restaurálásához legalább tízmillió euróra van szükség. Mostanáig az összeg tizenöt százalékát sikerült a pályázatokon elnyerniük. Kovászna megyében négy nagy család kapott vissza kastélyt, illetve kúriát. „A Mikesek mindkét ága – a zabolai és az uzoni Béldi is – visszaszerezte tulajdonát” – nyilatkozta Hlavathy Izabella építész, a Kovászna megyei művelődési igazgatóság tanácsosa. A zabolai épület felújítása megkezdődött, körülbelül tízmillió eurós befektetés kell a teljes helyreállításhoz. Az uzoni Béldi-kastély visszajutott Mikes Zsigmond családjának tulajdonába. A kastély elég jó állapotban van. /Fleischer Hilda, Szávuj Attila: Omladozó „állami” kastélyok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./
2008. november 14.
Egy héten keresztül ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját az Erdélyi IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) egyetemistákat tömörítő szakosztálya, a FIKE, a Főiskolás IKE. A november 2–9-e között tartott rendezvénysorozattal arra emlékeztek, hogy 1998-ban újra megfogalmazódott az igény, hogy szervezett református egyetemista élet legyen Kolozsváron, a két világháború között hatékonyan működő egyetemistagyülekezet mintájára. A rendezvények a tízéves tevékenységből nyújtottak ízelítőt. Az évforduló-ünnepség keretében tartották meg a 24 órás bibliaolvasó maratont is, amelyet a Biblia éve jegyében szerveztek. Bemutatták Zsigmond Júlia 10 év szolgálat című munkáját, amelyben a FIKE eddigi tevékenységét vázolta fel. /Fodor Enikő: Ízelítő tíz év tevékenységéből. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./
2008. november 14.
A nyolcvanéves Dávid Gyula irodalomtörténészt, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) tiszteletbeli elnökét köszöntötték november 12-én Kolozsváron, a Szabédi Emlékházban. A rendezvényen a Demény Péter és Dáné Tibor Kálmán által erre az alkalomra szerkesztett Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára című kötetet mutatták be. Dávid Gyula kifejtette, a megélt helyzetek erkölcsi vonatkozásainak megértése minden generációra tartozik, szükség van az önmagunkkal való szembenézésre. /Ferencz Zsolt: Számot kell adni az elmúlt időszak tapasztalatairól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
2008. november 14.
Király Lászlóval készített interjút Lövétei Lázár László, a Székelyföld novemberi számában. Az idén 65 éves, Kolozsváron élő költő, író indulásáról, pályatársairól és irodalmi-esztétikai nézeteiről is vallott a csíkszeredai irodalmi folyóiratban. Királynak határozott véleménye van a „nép” és „nemzet” szavak állítólagos elhasználódásáról: „Azt gondolom, hogy az igazi pátoszt csak a kisszerű gyülevészség ócsárolja ferde szájjal. Idegen tőle a magasztosság, fél tőle, mert nem bír fölemelkedni hozzá. Félnek a mítoszoktól is; meghirdetik a mítoszrombolást ennek folytán. No legenda! No szárnyalás! No nemes magatartás! No emelkedettség! – Nem irigylem őket. Görbe szemmel kell figyelniük a verset is, ha költőiséget gyanítanak benne. ”A kolozsvári Helikon november 10-i száma Lövétei Lázár Lászlóval közöl portréinterjút. A költő, szerkesztő olvasmányélményeiről, irodalmi műhelyekről, költészetének „fordulatairól” nyilatkozott. Lövétei szerint: „Mára szinte teljesen kiirtották a népies hangot a kortárs magyar lírából, azt is mondhatnám, hogy teljesen szűz területről van szó, lehet pionírkodni. ” /Lapszempont. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./ Király László Esterházy Péter sokszor idézett kijelentésére célzott: Én nem népben és nemzetben, hanem alanyban és állítmányban gondolkodom.
2008. november 14.
András Csaba festőművész /sz. Székelyudvarhely, 1943/ a 30. egyéni tárlatával áll közönség elé, először mutatkozik be Marosvásárhelyen. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemen tanult, majd a bukaresti Grigorescu Akadémián fejezte be – kiváló eredményekkel – tanulmányait. András Csaba saját stílusáról vallja: realista, figuratív, posztimpresszionista, színeiben expresszionista elemekkel. /Horváth Éva: Északi színek Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./
2008. november 15.
Építsünk hidat! címmel állított össze zenés-irodalmi estet Wass Albert emlékére a magyarországi Ismerős Arcok zenekar és Simó József előadóművész. A nagy sikerű esttel bejárták Magyarországot, és Erdélyben is több helyszínen adták. Nyerges Attila énekes az erdélyi turnéról és a „zenei hitvallásáról” mesélt. Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhely és Kolozsváron jártak. A zenekart szereti a közönség, a dalokban magára ismer. – Rengeteg olyan dolog van, amiről beszélni kell, és ami tarthatja a lelket azokban az emberekben, akik úgy gondolkodnak, mint mi, vallja Nyerges Attila. Nem médiakedvencek, számaik nem hallhatók a rádiókban és a televízióban, a szájhagyomány útján, illetve a koncerteken tudnak újabb és újabb emberekhez eljutni. Nyerges kifejtette, a magyarországi ízlésformálóknak ez a módszere, hogy azokról a dolgokról, amelyek a nemzet számára fontosak, azokról próbálnak minél kevesebbet beszélni. A fiatalokat meg lehet fogni akkor, ha van, aki bevezesse őket abba a színházterembe, ahol például egy Wass Albert-emlékest zajlik. /F. I. : Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./
2008. november 15.
A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem kismonográfia-sorozatának újabb köteteinek szerzői Márton Árpád illetve Nagy Miklós Kund, akik Major Gizella valamint Bocskay Vince eddigi pályáját mutatták be. A marosvásárhelyi Bernády Házban a két kiadványt ismertették, egyúttal a két művész közös kiállítása is megnyílt. A festőnő mintegy negyedszáz pasztellképe és linómetszete, Bocskay Vince szobrásznak pedig néhány terrakotta kisplasztikája és monumentális köztéri szobrairól készült fotói nyújtottak bepillantást a két művész világába. Bocskay Vince alkotása, Márton Áron püspök hatalmas bronzszobra évek óta elkészült, de a hatósági packázások miatt még mindig nem avathatták fel Kolozsváron a Szent Mihály-templom elé szánt helyén. Az 1989-es fordulat után a szobrászokra újabb feladatok vártak, pótolni kellett a magyar emlékszobrászat komoly hiányait, következtek tehát a megrendelések, a pályázatok, és a Szovátán élő művész, Bocskay Vince válaszolt a kihívásokra. Petőfi, Balcescu, Márton Áron szobormása, Bernády György Marosvásárhelyen, Mikes Kelemen Zágonban, Mikó Imre Sepsiszentgyörgyön, Bod Péter Felsőcsernátonban, Patachich Ádám Kalocsán, Apor Vilmos Gyulán, 1848 és a két világháború emlékműve Kézdivásárhelyen, a Millenniumi oszlop Székelykeresztúron, a Don-kanyar hőseinek emlékműve Marosvásárhelyen és más kiváló monumentális alkotások bizonyítják tehetségét. Legújabb művét, Szent László bronzszobrát Csíkszépvízen avathatják, remélhetőleg a nem távoli jövőben. /(nk): Műteremtől Műteremig. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./
2008. november 15.
Kovács Ildikó bábrendező címmel megjelent kötet az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum (OSZMI), valamint a kolozsvári Koinónia közös kiadásában az erdélyi bábjátszás páratlan egyénisége, a bászínházalapító-rendező Kovács Ildikó pályáját mutatja be. A könyv végigköveti legjelentősebb rendezéseit az erdélyi korszakból, melynek állomásai Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyszeben és Bukarest, valamint a magyarországi rendezések helyszíneit Debrecentől, Kecskeméten át, Zalaegerszegig. /Kovács Ildikó bábrendező. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./
2008. november 15.
A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.
2008. november 15.
Három, idén megjelent kötetét ismertette Fekete Vince költő, a Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztő-helyettese Csíkszentmártonban. A szerző elmagyarázta, túlzásnak tűnhet, hogy három új könyvét hozta magával, valójában az egyik megkésett kiadás, egy másik pedig meglepően hamar rázódott kötetbe. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó Mesevonat sorozatában megjelent Csigabánat, valamint a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában napvilágot látott Piros autó lábnyomai a hóban című gyermekvers-kötetek mellett Fekete Vince tárcanovelláit tartalmazza a sepsiszentgyörgyi Kaláka Könyvek Kiadó gondozásában kiadott Udvartér című könyve. /Fekete Vince új könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./
2008. november 15.
Páskándi Géza 1957-ben megjelent Piros madár című verseskönyve jóformán meg sem jelent, máris betiltották, s amennyi példányát még elérték a hatóságok, azt mind bezúzták. Páskándi Gézát ugyanis akkor tartóztatták le ’56-os magatartását kifogásoló koholt vádak alapján (állam elleni izgatást és 6 év börtönt varrtak a nyakába), amikor első versesfüzete elhagyta a nyomdát. Az elpusztított kötetet, amiről azt írja az 1998-ban a Polis Könyvkiadó által megjelentetett versválogatás Páskándi lírai terméséből (Páskándi Géza: Túlélés kapuja. Válogatott versek 1949–1998. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár), hogy csak alig néhány példány került belőle véletlenszerűen forgalomba, a minap a cikkíró váratlanul megpillantotta a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár szépirodalmi részlegének polcán. A könyv több mint fél évszázadon át rejtőzött, és ma is kézbe vehető. /Cseke Gábor: Egy igazi ritkaság. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./
2008. november 15.
November 13-án Kolozsváron az Olaszországból érkezett örmény származású Antonia Arslan írónő Pacsirtavár (La Masseria delle Allodole) című regényét mutatták be. Kevés szerző mondhatja el, hogy első kötete már világhírűvé tette. Ő ugyanis a Pacsirtavárnak köszönhetően a világ számos országában vált nagyon rövid idő alatt ismertté. Regényét 14 nyelvre fordították le, játékfilm is készült a könyv alapján, és művével 19 irodalmi díjat nyert. A regény egy gazdag örmény család történetét mutatja be az 1900-as évek elején lezajlott, örmények ellen elkövetett népirtás viharában. A magyar nyelvű változat a legfrissebb fordítása a könyvnek, és a marosvásárhelyi székhelyű Mentor Kiadó gondozásában jelent meg, Király Kinga Júlia fordításában. A bemutatón megjelent a szerző, Antonia Arslan, hangsúlyozta: „A világban egyaránt jelen van a rossz és a jó, a rossz az, aki népeket írt ki, és jó az, akiben felébreszt valamit ez a könyv. ” /Potozky László: Pacsirtavár, avagy emberi sorsok a genocídium viharában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./
