Az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb erdélyi magyar írójára – a múlt év októberében Budapesten elhunyt Csiki Lászlóra – emlékeznek április 3-án a Kolozsvár Társaság főtéri székhelyén sorra kerülő irodalmi esten. A címül választott „Mit álmodsz?” egy 1993-as szövegből való, a magyar irodalom kitűnő fordítójának, Paul Drumarunak tette fel Csiki a kérdést: „Mostanra azt kérdezem már: mit álmodsz? Mennyi az erőd a felejtéshez? Miféle nemlétezők képződnek meg, amikor munka helyett a falnak fordulsz? Nem munka az is, akár a felejtés? Látod magadat olyankor?” /Újratalálkozás Csiki Lászlóval. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./
2009. április 4.
Ünnepi eseménynek nevezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrejöttét, amely április 3-án alakult meg Kolozsváron. A fórum másik alapító tagja, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László úgy értékelte: jó hangulatú, bizalomerősítő tanácskozást zártak. A paritásos alapon működő testületnek két társelnöke van Markó Béla és Tőkés László személyében, továbbá hat-hat delegátus. A két társelnök mellett két ügyvivőt is megbíztak, az RMDSZ részéről Kelemen Hunor ügyvezető elnököt, az EMNT részéről pedig Toró T. Tibor EMNT-alelnököt. A testület annyiszor ülésezik, ahányszor szükséges, de legalább félévente egyszer. A legközelebbi ülést júniusra tervezik. A testület hét munkacsoport létrehozásáról határozott, amelyek az autonómia, kül- és nemzetpolitikai, ifjúsági, oktatási, gazdasági, szociálpolitikai és egészségügyi, illetve önkormányzati témakörökben fejtik majd ki tevékenységüket. Elhangzott: az autonómia munkacsoport már a következő napokban létrejön. Tőkés László bejelentette: az EMNT részéről több szervezet képviselteti magát az EMEF-ben. Megjelent a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselője is, de nem volt világos, hogy megfigyelői státusban vagy teljes jogú tagként vett részt az ülésen. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egyáltalán nem küldött képviselőt a tanácskozásra. Tőkés szerint, ha az SZNT az autonómiáért harcol, akkor küldöttjének ott volna a helye. Az EMNT részéről a testületben jelen van az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), és az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetsége (ERMACISZ) egy-egy képviselője is. Az SZNT az EMEF-fel kapcsolatos álláspontját Tőkés Lászlónak címzett március 30-i levelében fogalmazta meg. Az SZNT emlékeztetett: 2005-ben az EMNT határozatot fogadott el, amely kimondja, hogy az RMDSZ ne nyújtson be közös autonómia-tervezetet, hanem támogassa az SZNT és az EMNT által a törvényhozáshoz benyújtott statútumot. Ennek a határozatnak a szellemében az SZNT úgy érzi: nincs szükség olyan munkacsoportra, amely elvégezné „a különböző közösségi autonómiaformák koncepcióinak egyeztetését, és egységes jogi kodifikációját”. A tanács képviselői abban reménykednek, hogy „a szövetség, amelyet az EMNT és az RMDSZ megkötött, végül meg fogja találni a helyes utat az erdélyi magyarság autonómia törekvéseinek, köztük Székelyföld autonómiájának hiteles és hatékony képviselete felé. Amikor ez megtörténik, akkor és csak akkor, ott lesz Önök mellett a Székely Nemzeti Tanács képviselője is. Egyenrangú partnerként …” Szász Jenő, az MPP elnöke elmondta: az MPP képviselője megfigyelőként vett részt a fórum megalakulásán. /Sz. K. : Megalakult az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2009. április 4.
Nemrég Hódmezővásárhely önkormányzata látta vendégül a Házsongárd Alapítvány vezetőit és munkatársait. Ennek keretében az alapítvány nyilvánosan köszönetet mondott azért a támogatásért, amellyel az önkormányzat hozzájárult a Házsongárdi temető iktári Bethlen-kriptájának a renoválásához. Dr. Sipos Gábor elnök az alapítvány köszönetét tolmácsolta, majd dr. Gaal György ügyvezető elnököt tartott előadást, felvázolva az Ybl Miklós tervezte iktári Bethlen-kripta és a benne nyugvó Bánffy grófok családjának történetét. Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő kiemelte Hódmezővásárhely Erdélyhez, Kolozsvárhoz fűződő kapcsolatait. A jelen lévő Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő is méltatta a kolozsváriak és a hódmezővásárhelyiek közti gyümölcsöző kapcsolatot. /G. G. : A Házsongárd Alapítvány Hódmezővásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
2009. április 4.
Tófalvi Zoltán 1944. március 24-én született Korondon. A marosvásárhelyi tanárképző főiskola után a kolozsvári tudományegyetemen is szerzett történelem-filozófia tanári képesítést. Éveken át szülőfalujában tanár, majd a Marosvásárhelyi Rádió riportere, később az A Hét, az Erdélyi Napló munkatársa, 2007. augusztusi nyugdíjazásáig az RTV magyar adásának szerkesztője, számos jelentős kötet szerzője. Tófalvi Zoltán riporter, kutató, történész, monográfus, író. Úgy látja, hogy a 45 éven át tartó diktatúra elnyomó gépezetének belső mechanizmusát ismerjük a legkevésbé. A politikai perek tanulmányozása, magyar nyelvre való átültetése, a túlélők visszaemlékezéseivel való „összeszikráztatása” során megdöbbentő esetekkel találkozott. Ilyen például Boros Sándor fogdajelentése Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészről. Boros Sándor Mészáros Gyula ÁVH-s tiszt ötlete alapján – a tervet hivatalosan Nagyváradon egyeztették a Szekuritátéval – vállalkozott arra, hogy megjátssza a szökést és felkeresi Sass Kálmán ismerőseit, és így felderítik „egy nemzetközi kémhálózat” szálait. A Szekuritáté még a román-magyar határon is átszöktette, hogy az ottani „szálakat” is felgöngyölítsék. Boros Sándor állítólag Vajdahunyadon él. Tófalvi megjelent köteteivel a tizenkét kivégzett, a mintegy ezerötszáz bebörtönzött erdélyi magyar rehabilitációjához szeretne hozzájárulni. A „hazaárulási perek” sorozat négy, levéltári dokumentumok alapján összeállított kötetből és egy mélyinterjúkat tartalmazó kiadványból áll. Önálló kötet készül az 1959-ben – tehát 50 éve – megszüntetett és a Babes Egyetemmel egyesített Bolyai Tudományegyetem peréről, amelynek során mintegy harminc tanárt, diákot – köztük Páskándi Gézát, Dávid Gyulát, Varró Jánost, Lakó Elemért, Péterffy Irént, Páll Lajost, Várhegyi Istvánt, Nagy Benedeket, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt, Vastag Lajost – zártak börtönbe, illetve másokat kirúgtak az egyetemről. Készül a kötet az erdélyi unitárius egyház lefejezéséről, illetve a 77 személy elítélésével végződő Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége – az EMISZ – peréről, az 59 személy bebörtönzésével járó Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete – a SZVISZ – koncepciós peréről, illetve a tűzhalált halt Moyses Márton és társai peréről. 1956-ban, illetve az azt követő években a román kommunista hatalom az erdélyi magyarságot végérvényesen össze akarta roppantani. Hogy ez nem sikerült, az igen jelentős mértékben a kivégzettek, bebörtönzöttek helytállásán múlott. Tófalvinak van némi szerepe abban, hogy kiskunmajsai kápolna falára odakerültek az erdélyi mártírok nevei, hogy Budapesten a 301-es parcellánál le lehet róni a kegyeletet az erdélyi magyar kivégzettek, meghurcoltak előtt. Azt is sikerült tisztáznia, hogy az 1956-os forradalom leverése utáni magyarországi kivégzettek közül nyolc erdélyi volt. Az első két kivégzett is erdélyi volt: a marosvásárhelyi származású Dudás József és a Széna tér legendás parancsnoka, Szabó bácsi. Őket a fellebbezési jog megtagadása mellett 1957. január 19-én végezték ki. Az erdélyi települések közül 1956 eszméiért Marosvásárhely hozta a legnagyobb véráldozatot: Budapesten két marosvásárhelyi származásút végeztek ki, Romániában pedig három Marosvásárhelyhez ezernyi szállal kötődő értelmiségit: a nyolc nyelven beszélő Orbán Károly földbirtokost, báró Huszár József földbirtokost, és dr. Kónya István-Béla ügyvédet, aki a Református Kollégiumban érettségizett. /Bölöni Domokos: „Akit a földre taposnak... ” Tófalvi Zoltán újabb pászmái. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./
2009. április 6.
Április 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében rendezte meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Először szakmai fórumot tartottak, azt követte a közgyűlés, végül ünnepélyes keretek között kiosztottak tizenhárom EMKE-díjat mindazon személyek között, akik különböző területeken kifejtett munkájukkal, művészeti pályafutásukkal Erdély-szerte jelentősen hozzájárultak a hazai magyar kulturális élet gazdagításához. A szakmai fórum keretében vetítették Páskándiné Sebők Anna és a Tofilm Stúdió Memento 1959 című tizenkilenc perces kisfilmjét, amely Sógor Csaba EP-képviselő felkérésére készült a Bolyai Egyetem felszámolásáról. Tavaly megalakult a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal, amely konkrét feladatokat fogalmazott meg erre az évre: információs rendszer kialakítását helyi kulturális honlapok alapján, eseménynaptár elkészítését, kutatómunkát, képzés- szervezést, közös fesztiválok lebonyolítását. Elnöki beszámolójában Dáné Tibor Kálmán, többek között, kiemelte a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus által nyújtott segítséget, amely a 71 társszervezettel és 17 fiókszervezettel rendelkező EMKÉ-t védőszárnyai alá fogadta. /Ördög I. Béla: Évi számadás kulturális értékeinkről az EMKE-nél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. április 6.
Nyelvi jogok: nemzetközi példák – romániai helyzet címmel szervezett előadást április 3-án az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Kolozsváron. Az előadássorozat első részeként ez alkalommal Bakk Miklós politológus és Máté András RMDSZ-es parlamenti képviselő értekezett a témáról. Bakk Miklós áttekintette a nyelvi jogok témakörének múltját. Utalt arra, hogy Finnországban, ahol a svédek a lakosság 5,5%-át alkotják, a kétnyelvűség érvényesítésével anyanyelvük teljes egyenjogúságát élvezik azokban a helységekben, ahol számarányuk eléri a 8%-ot, illetve meghaladja a 3000-et. Máté András emlékeztetett, a jogszabály az anyanyelv használatát előírja a 20%-ot meghaladó településeken, de az önkormányzatok jóindulatától függően a 20%-nál kevesebb létszámú kisebbségi lakóközösségek is részesülhetnek ebben a jogban. /Ö. I. B. : Előadássorozat az anyanyelvi jogokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. április 6.
Akadályozni próbálja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége az anyanyelvű szakképzés támogatására létrejött civil szervezet kezdeményezéseit – állította Ádám Valérián, az egyesület titkára. Azzal vádolta az egyetem vezetőségét, illetve a diákszövetséget, hogy plakátjaikat leszedették, a rendezvényen részt vevő hallgatókat pedig rendszeresen megfélemlítették. A nemrég bejegyzett Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) ezúttal is a történelmi magyar egyházakhoz folyamodott teremért. A MOGYE vezetősége nem hajlandó támogatni kezdeményezésüket. Ádám Valériánt az egyetem titkárságáról értesítették, hogy azonnal távolítsa el a RMOGYKE plakátjait. A RMOGYKE kilenc alkalommal 39 oktatót készül vendégül látni Magyarország valamennyi orvosi és gyógyszerészeti egyeteméről. Az első tudományos ülésszakot csak Marosvásárhelyen hirdették meg, de a következőkre már a kolozsvári és nagyváradi egyetem magyar diákságát is megpróbálták értesíteni. A diákszervező szerint lényeges, hogy a magyar diákok anyanyelvű gyakorlati oktatásban részesüljenek. „Óriási hátrányt jelent az elméletet magyarul, a gyakorlatot románul tanulni. Az ember valósággal bedilizik ettől” – állítja a végzős diák. Nagy Örs rektor-helyettes révén a MOGYE vezetősége elhatárolta magát a rendezvénysorozattól. „Nem rossz, amit szerveznek, de az egyetemnek semmi köze sem a kurzushoz, sem azokhoz, akik szervezik, vagy részt vesznek rajta. A MOGYE nem RMOGYKE, a diákokat meg nem továbbképezni, hanem tanítani kell” – szögezte le az intézmény élén álló professzor. Nagy Örs nevetségesnek tartja az olyan kijelentéseket, miszerint a tanárhiány Marosvásárhelyen veszélybe sodorná a magyar nyelvű oktatás akkreditálását. /Szucher Ervin: Vádolják a marosvásárhelyi orvosi egyetem vezetőségét. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. április 6.
A szórványok egyesítéséről tartott április 3–4. között tudományos konferenciát Kolozsváron a Szórvány Tanács. A Híd-Európáért Nemzetiségi Civil Egyeztető Fórum kezdeményezésére a szervezők a szórványkérdés elismert szakértőit hívták meg, akik a különböző régiók szórvány-közösségeinek gondjait vázolták. Az előadásokból egyértelműen kiderült: nincs egységes megoldás a szórványosodás lassítására, minden régióra önálló megoldást kell kidolgozni. A konferencia első köszöntőjét Adamov Dávid, a Híd-ENCEF elnöke tartotta. Kifejtette: a fórum nemcsak a határon túli magyarságnak egyfajta ernyőszervezete szeretne lenni, hanem össze kívánja fogni a magyarországi nemzetiségeket is. A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Szilágyi Mátyás, kolozsvári főkonzul, Tőkés László független EP-képviselő, valamint Csillag Levente, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség alelnöke. A konferencián előadások hangzottak el a szórványról, majd a szórványok egyesítésének témáját tárgyalták meg. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány, illetve a KMKF Szórványtanács elnöke a Kárpát-medencében szórványban élő magyarokról tartott előadást. Úgy vélekedett: a romániai magyarság helyzete összetett, ugyanis a szórványban élő közel félmillió magyarhoz hozzátevődik a kettős identitású moldvai csángó magyarság. A legnagyobb problémát a hátrányos nyelvi, oktatási helyzetben látja. Pozsony Ferenc az oktatási probléma mellett a gazdaságit is kiemelte. Szerinte a gazdasági elit megerősítése a megoldás. A szórványban élő fiatal családokat kellene támogatni, lehetőséget adni, hogy itthon, magyarként legyenek sikeresek. Márton Attila, lészpedi tanító a csángók ifjúságpolitikai irányvonalairól tartott előadást. Azon csángók többsége, aki tanult és sikeres lett, nem ment haza. Mostanában azonban jövőt és lehetőséget látnak abban, hogy hazatelepedjenek. Délvidéken az a probléma, hogy kevesen tanulnak a fiatalok közül – tájékoztatott Dulka Andor, a Délvidéki Szórvány Alapítvány kurátora. A szórványgondozás fő feladata az anyanyelven való tanulásra buzdítás. Távoli cél egy olyan oktatási központ létrehozása, ahol az óvodától az érettségiig erőszak és félelem nélkül tanulhatnak a magyar gyermekek. Lakatos András, oktatási főosztályvezető az RMDSZ eddigi megvalósításait és beindított projekteket ismertette. A Szórvány Alapítvány gyakorlati tevékenységeiről Toró Tibor, a temesvári Szórvány Alapítvány munkatársa szólt. Az alapítvány három fő feladata a programtervezés, a kutatás és a könyvkiadás. Vetési László vezetésével a civil önszerveződés elősegítését tárgyalták a szórvány ifjúság körében. A konferencia Páskándiné Sebők Anna Mementó 1959 című dokumentumfilmjének vetítésével zárult. /Jakab Judit: Konferencia a szórványok egyesítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./
2009. április 6.
Közel háromszáz ifjú Temes megyei és erdélyi énekművész vett részt az Éneklő ifjúság Kodály Zoltán szellemében mottóval a Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE szervezte második gyermekkari találkozón, amelyet április 3-án, szombaton tartottak meg Temesváron, a Milleniumi római katolikus templomban. A gyermekkari találkozón első alkalommal részt vettek a Temes megyei magyar iskolák is. Tóth Guttman Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a rendezvény főszervezője elmondta: az első gyermekkari találkozót tavaly áprilisban Kolozsváron szervezték meg, idén Temesvárra jöttek, jövőre Kézdivásárhely lesz vándortalálkozó helyszíne. /Pataki Zoltán: Éneklő ifjúság gyermekkari találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./
2009. április 7.
Hantz Péter, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) volt oktatója április 6-án sajtótájékoztatón ismertette azokat az iratokat, amelyek bizonyítékként szolgálhatnak arra vonatkozólag, hogy Szamosközi Istvánnak, a BBTE egyik jelenlegi rektor-helyettesének a doktori disszertációjában három olyan oldal található – a forrás megnevezése és a szerzőktől a közlésre vonatkozó engedély kérése nélkül –, amelyeket eredetileg egy svájci kutató tett közzé évekkel ezelőtt. Fredi Büchel, a Svájcban megjelent könyv szerkesztője, a genfi egyetem tiszteletbeli professzora a Hantz Péternek küldött levélben azt írja: hasonló esetért hazájában a plágiumot elkövető személyt megfosztják doktori címétől és megbüntetik. „Akkor, amikor Bodó Barna felvetette a plágium eshetőségét, az egyetemen bizottság vizsgálta ki az ügyet – amelynek egyik tagja maga Szamosközi volt. Szamosközi akkor azt nyilatkozta, hogy a svájci szerzők könyvét soha nem látta. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem történt plágium. A BBTE tehát igyekezett eltussolni az ügyet. Ezt követően pedig Szamosközi a felsőoktatás minőségét vizsgáló szakbizottság, az ARACIS tagja lett, s ugyanakkor Andrei Marga kinevezte rektor-helyettesnek, habár Szamosközi nem élvezte a magyar kollégák bizalmát. Szamosközi István rektor-helyettes kijelentette: „Nagyon sajnálom, hogy félreértés miatt a dolgozat szerkesztésekor eltűnt a J. L. Paour dolgozatára való hivatkozás. Ugyanakkor felelősséget vállalok a kialakult helyzetért, erre pedig az interneten található könyvészet a bizonyíték. A kétségek eloszlatása végett már elkezdtem könyvem új kiadásának munkálatait, ezt ugyanis már rég kérték diákjaim, mesteri tagozatos hallgatóim, a doktorandusok, pszichológusok. A nemzetközi kritériumok életbe léptetésére vonatkozó magyarázatadásra készen állok. Elítélem viszont egyes személyek azon erőfeszítését, hogy eltorzítsák a dolgokat, s azokat önkényesen értelmezzék egy olyan műszaki hiányosság miatt, amelyekért vállalom a felelősséget” – zárta közleményét a rektor-helyettes. /Nagy-Hintós Diana: Fordulat a Szamosközi nevéhez fűződő plágium botrányban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./ „Őrület, bosszúállás, rosszakarat” – reagált a vádakra Szamosközi István rektor-helyettes, azt állítva, Hantz Péter őt okolja azért, amiért kirúgták az egyetemről, emiatt folytat bosszúhadjáratot ellene. Szamosközi szerint a doktori disszertációjában kifogásolt három oldal olyan, „kétszer kettő, az négy” jellegű alapparadigmákat tartalmaz, amelyek forrását nem kell megjelölni. „Ki fogom adni még egyszer a dolgozatomat, és forrásként fel fogom tüntetni Paour professzort, hogy legyen boldog Hantz” – ígérte Szamosközi. /Pengő Zoltán: Svájci állásfoglalás Szamosközi István plágiumügyében. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./ Emlékezetes, amikor 2007-ben először nyilvánosságot kapott a plágiumügy, Szamosközi István, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese tagadta, hogy felhasználta volna a szóban forgó munkát, sőt kijelentette, soha nem látta a francia kötetet, nem vett át abból semmit, és nem is vehetett, mert nem olvas franciául. /Szamosközi István: technikai hiba történt. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
2009. április 7.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a hétvégén Kolozsváron tartotta éves közgyűlését, amelyen három évre megválasztották a szervezet vezetőségét, és új tagok felvételéről is döntöttek. A kolozsvári Bulgakov kávéházban könyvbemutató volt: a liga új tagja, Jancsó Noémi, a tavalyi Méhes György- debütdíjas szerző Emotikon című kötetét Szőcs Géza méltatta. Elnöki beszámolójában Orbán János Dénes az utóbbi három év pozitívumai közé sorolta, hogy az E-MIL több mint száz rendezvényt szervezett, elindította az Irodalmat a vidéknek projektet. Az elnök hiányosságként könyvelte el, hogy nem jegyezték még be a Hargita–Kovászna–Maros megyei fiókszervezeteket, amelyek révén a Liga hangsúlyosabban jelen lehetne e megyékben. Orbán János Dénest újraválasztották az E-MIL elnökévé. A régi választmányi tagok is megőrizték pozíciójukat, kivéve a funkciót vállalni nem kívánó Márkus Barbarossa Jánost, akinek helyét Ármos Lóránd tölti be. Király Zoltán maradt az ügyvezető elnök, Böszörményi Zoltán az uniós kapcsolatokért felel és az Európai Írókongresszusban (European Writers’ Congress) képviseli az E-MIL-t, László Noémi Bukarestben, Ármos Lóránd pedig Budapesten tevékenykedik a szervezet érdekében. Négy új taggal bővült az E-MIL: Aniszi Kálmán, Egyed Péter, Jancsó Noémi és Szenkovics Enikő nyert felvételt. /Tervek a kortárs irodalom népszerűsítésére. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./
2009. április 7.
Mit álmodsz? címmel Csiki László emlékestnek adott otthont április 3-án a Kolozsvár Társaság székhelye. Csiki rengeteg írásában tárgyalta, burkoltan vagy nyíltan Erdélyhez való tartozását, az itt élő kisebbségbe kényszerített magyarok hányadtatásait. „ Csiki László tíz év alatt körülbelül száz kötetet szerkesztett, egészen addig, míg át nem került az Utunkhoz. – Ő az az író volt, aki ténylegesen az írás mesterségének élt, nem csak beszélt róla – emlékezett Egyed Emese. Csiki László szerkesztőként a sebes munkatempó mellett a legalaposabb munkát végezte. Szilágyi István elmondta, hogy a Kő hull apadó kútba című regénye kéziratához Csiki körülbelül ezerötszáz megjegyzést fűzött. /Potozky László: „Aki az írás mesterségének élt”. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
2009. április 8.
Újabb pénzösszegek odaítéléséről döntött Kolozsváron a városi tanács, Molnos Lajos, a kulturális bizottság elnöke a civil szervezeteknek odaítélendő egymillió lejről a szavazás elhalasztását kérte, mert nem értett egyet az utólagos változtatásokkal, például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség nem szerepelt a listán. A nyugdíjasok esetében 25 millió lej az idén a helyi költségvetésből az ingyenbérletekre kiutalt összeg. /Jakab Judit: Pénzosztás a városi tanácsban: ezúttal sem volt zökkenőmentes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./
2009. április 8.
Bírósági úton próbálja visszaszerezni az árokaljai Bethlen-kastélyt a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemtől a grófi család egyik leszármazottja. A magyar állampolgárságú Atzél Ferenc keresetet nyújtott be a Beszterce-Naszód megyei törvényszékhez, amelyben azt állítja: a grófi család rokonaként őt illeti meg a neobizánci stílusban épült kastély és az ahhoz tartozó 16,5 hektáros terület, amelyet jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem használ. /Pap Melinda: Visszakérik az árokaljai kastélyt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./
2009. április 8.
Az idei évadban először látható a kolozsvári színházban Hanoch Levin Jákobi és Lájdentál című zenés komédiája április 10-én. Az előadás 2006-os bemutatása óta nagy sikerrel vendégszerepelt Budapesten, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Kisvárdán. /(Panek Kati): Kolozsvár: újra műsoron a Jákobi és Lájdentál. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
2009. április 9.
A Szamosba dobott virágkoszorúkkal tisztelegtek a kolozsvári romák a holokauszt roma áldozatainak emléke előtt április 8-án, a romák világnapján. A kincses városi romák ezenkívül táncbemutatókkal és folklórműsorral csatlakoztak a több országban zajlott világnapi rendezvényekhez. /F. H. : Virágkoszorúk a romákért. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./
2009. április 9.
Születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsváron is szolgáló Jakab Antal püspökre emlékeztek, Marton József pápai káplán, egyetemi professzor tartott előadást a püspök életútjáról. Jakab Antal 1929-ben kerül a gyulafehérvári szemináriumba, 1934-ben Majláth Gusztáv Károly megyéspüspök pappá szentelte. Jakab Antal Rómában egyházjogon végzett. 1951-től titkos ordináriusként, azaz egyházmegyei kormányzóként tevékenykedett, majd letartóztatták, s tizenhárom évet raboskodott. 1964-ben történt szabadulása után egy évig nem juthatott lelkészi munkához, s csak 1967-től térhetett vissza a teológiára tanárnak. A román állam nem engedte meg, hogy Gyulafehérváron szenteljék püspökké, ezért VI. Pál pápa a római Szent Péter Bazilikában szentelte. A megemlékezési rendezvényen Laczkó Vass Róbert színművész ez alkalomra írt beszédét olvasta fel. Jakab Antal 1980–1990 között vezette püspökként a gyulafehérvári egyházmegyét, majd nyugalomba vonulása után, 1993-ban hunyt el. /N. -H. D. : Jakab Antal püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2009. április 10.
A romániai közszolgálati televíziózás történetében elsőként a Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiója magyar nyelvű szentmisét közvetít élőben húsvétvasárnap a kolozsvári Szent Mihály templomból. A Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiója március 15-től kezdődően műholdas frekvencián napi 10–13 órás regionális műsort sugároz, amely Erdély tizenegy megyéjéből dolgoz fel információkat – tájékoztatott Bardocz Sándor, tévé kolozsvári nemzetiségi szerkesztőségének főszerkesztője. A kolozsvári szerkesztőség péntek kivételével mindennap sugároz magyar nyelvű műsort, Próbáltak lobbizni annak érdekében, hogy a kábeltelevíziós szolgáltatók átvegyék ezt a műsort. Kolozsvár környékén és Fehér megyében már látható, és az UPC Hargita és Kovászna megyei központjai is ígéretet tettek, hogy április végétől beteszik a csomagjaikba. Olyan szolgáltató is volt, amelyik elzárkózott ettől. /Premierek a hazai televíziózásban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 10./
2009. április 10.
Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszék költészet napi rendezvényén több, közelmúltban megjelent kötetet mutattak be. Szilveszter László Szilárd Festett az arcom nekem is. Irónia a modern és a posztmodern költészetben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című első egyéni kötetét Vida Erika, a kiadó munkatársa ismertette. Szilveszter László tavalyi védte meg doktori disszertációját, annak könyvformában kiadott változata a kötet. Még 2008-ban jelent meg Cs. Szabó László A magyar költészet századai /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című, költészeti tanulmányokat tartalmazó könyve. A filológiai pontosság jellemzi Jánosházy Györgyöt, aki Michelangelo Buonarotti 77 szonettjét fordította le, kötetét a Mentor adta ki. Farmati Annának, a Vasárnap katolikus hetilap főszerkesztőjének néhány nappal ezelőtt jelent meg Más régi ének. A XVII. századi népénekköltészet szövegtípusai és motívumrendszere /Verbum Kiadó, Kolozsvár/ című kötete. Egyed Emese további két, idén megjelent kötetet mutatott be: Szárazajtai Nagy Csaba József Attila és az istenek /Argumentum Kiadó, Budapest/ című munkáját és Lövétei Lázár László Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz /Hargita Kiadó, Csíkszereda/ című kötetét. /Ferencz Zsolt: Költészet napi könyvbemutatók a bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./
2009. április 10.
Tizenhárom év alkotómunkájára tette fel a koronát New Yorkban, az ENSZ kiállítótermében megnyitott kiállítás, fogalmazott Balog István, a nagyenyedi Inter-Art művészeti alapítvány megálmodója. Az Inter-Art alkotótáborban az évek során megfordult művészek színpalettájából összeállított válogatás eddig Gyomaendrődön, Bombayben, Isztambulban, Bukarestben, Kolozsváron, illetve a Washingtonban tárult az érdeklődők elé. A négytagú nagyenyedi küldöttség a New York-i Barks Community TV egyenes adásában bemutatta a német, francia, angol, román és magyar nyelven megjelent Egy más korbeli Nagyenyed képekben című, régi fotókat tartalmazó albumot. /Tamás András: Inter-Art New Yorkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./
2009. április 10.
Tragikus sors jutott Herepei Jánosnak /Kolozsvár, 1891. okt. 11. – Szeged, 1970. okt. 30./. Magyart, történelmet, régészetet hallgatott a kolozsvári tudományegyetemen. Az iskolateremtő Pósta Béla professzor irányításával kezdett régészettel és a numizmatikával foglalkozni. Azután jött az impériumváltás, az egyetemet elfoglalta a román hatalom. Herepeit a kolozsvári Minerva Műintézet Rt., a magyar egyházak alapította nyomdaipari vállalat alkalmazta könyvelőnek 1925-ben. Ettől kezdve a hivatali munka mellett csak szabadidejében élhetett a kutatásnak. Jelen volt a lapok, folyóiratok hasábjain kis adatközlésekkel, néha egy-egy dolgozattal. Fáradhatatlanul gyűjtött: hol a temetőben sírköveket másolt le, hol a levéltárban vagy valamelyik könyvtárban jegyzett ki adatokat. Az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumőrévé, egykori iskolája, a Református Kollégium levéltárosává választotta. Kelemen Lajos, Szabó T. Attila és Herepei János voltak az erdélyi múlt legkövetkezetesebb feltárói. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1938. február 1-jétől igazgatónak hívta Herepeit. A második bécsi döntés 1940 őszén új feladatok elé állította: intézménye a Magyar Nemzeti Múzeum része lett, s megbízták egy Székely Tudományos és Közművelődési Intézet létrehozásával. 1944 őszén parancs jött Budapestről, hogy a múzeum legértékesebb kincseit ládákba csomagolva el kell menekíteni. A ládák 1945. március 29-én a zalaegerszegi állomáson bombatalálat következtében porrá égtek. A hatóságok felmentették Herepeit a felelősség alól, de sokan szemére hányták a parancs szolgai teljesítését, s az önvád is kínozta. Nem mert visszatérni Romániába. A Tolna megyei Bonyhádon létesült Székely Múzeum élére nevezték ki. Az államosítás után ezt beolvasztották a szekszárdi múzeumba. 1950-ben Herepei nyugdíjaztatta magát. 1957-től felfedezték őt a szegedi egyetem magyar tanszékének munkatársai, s 1961-ben Szegedre beköltözhetett. Lehetőséget kapott tanulmányainak sajtó alá rendezésére. Adattár főcímmel három tekintélyes kötete (1965, 1966, 1971) jelent meg közel kétezer oldalon a szegediek kiadásában. A harmadik kötet közzétételét már nem érhette meg. Tekintélyes kötetet kitevő, átfogó munkája a Bonyhádon véglegesített: A Házsongárdi temető régi sírkövei. Ez kéziratban maradt, majd az Akadémiai Kiadó 1988-ban vállalta kiadását. Ebben a munkájában Herepei Kolozsvár sírkertjének 1750-ig terjedő történetét dolgozta fel, a kötet lényegében közel kétszáz év várostörténetét is felöleli. Sas Péter budapesti történész kutató kézbe vette a Herepei-hagyatékot, s abból minden közölhető anyagot kötetekbe gyűjtött, sajtó alá bocsátott. A kolozsvári Művelődés folyóirat kiadója, mindenek előtt Szabó Zsolt főszerkesztő ezt a sorozatot felvállalta, egymás után jelentette meg a köteteket. A 2001-ben indult sorozat a hatodik kötettel a végéhez érkezett. A most megjelent kötet /Herepei János: Művelődéstörténeti tanulmányok és adattárak. Sajtó alá rendezte, szerkesztette és az előszót írta: Sas Péter. Művelődés, Kolozsvár, 2008./ adat- és okmánytárakat tartalmaz, a kutatóknak, szakembereknek jelent kincset, ugyanis sok esetben ma már pótolhatatlanok, mert az akkori források elpusztultak vagy éppen lappanganak. /Gaal György: Az utolsó Herepei kötet. = Helikon (Kolozsvár), ápr. 10./ Előzmény: A Sas Péter által korábban sajtó alá rendezett Herepei-munkák Herepei János: A kalotaszegi templomok, cintermek és temetők régi sírkövei. Sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2001. Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai templom történetéből. Sajtó alá rend., szerk., előszó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2002. Herepei János: Kolozsvár történeti helyrajza. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2004. Herepei János: A kolozsvári Farkas utcai református templom és kollégium történetéből. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2004. Herepei János A kolozsvári színház és színészet történetéből. Sajtó alá rend., szerk., utószó Sas Péter. Kolozsvár, Művelődés, 2005.
2009. április 11.
Bardocz Sándor, a Kolozsvári Televízió nemzetiségi szerkesztősége magyar adásának főszerkesztője elmondta, létrejött a napi 12 órában sugárzó kolozsvári stúdió. Műholdas frekvenciáról közvetítenek, 3 óra a saját produkció, a fennmaradó időt dokumentumfilmek, ismétlések stb. töltik ki. Magyar nyelven hétfőn és csütörtökön 16–18 óra között van nemzetiségi adás, ebből hétfőn 16–17 óra között magyar nyelvű híradót és más műsorokat láthat a közönség, de szombaton és vasárnap reggel is lesz egyórás magyar adás 9 és 10 óra között. A stúdió működése nem érinti a közszolgálati tévéadók által sugárzott adásokat, ezeken változatlanul megmaradnak a magyar nyelvű adások. Így – pénteket leszámítva – minden napra jut kolozsvári magyar nyelvű műsor a tévénézőknek. /Kolozsvári magyar adás – szinte minden nap. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2009. április 15.
Április 14-től Sepsiszentgyörgyön is sugároz a Székely TV. Hamarosan saját gyártású műsorokat, filmeket, sorozatokat, interaktív műsorokat is láthatnak a megyeszékhely lakói. Gyurka Lóránt, az új helyi tévé marketingigazgatója elmondta: reggel 8 és este 12 óra között magyar és román nyelvű helyi műsort és különböző stúdiók átvett anyagait sugározzák majd. Ehhez csatlakozik majd a júniusban induló Kolozsvár TV is. Az STV a 90-es évek közepén indult, de 2003-as megszűnése után egy ideig nem volt helyi tévé. 2004-ben M3 TV néven indult be újra a sugárzás, de ez a vállalkozás sem bizonyult életképesnek, ezért a 2006-os vezetőcserét követően Aktív TV-re változtatta nevét, majd tavaly a helyhatósági választási kampány közepén az egész tévéstáb testületileg „szabadságra” ment, és azóta elsötétült a képernyő. /Kovács Zsolt: Beindult a szentgyörgyi Székely TV. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./
2009. április 15.
Hargita megye és tizenhárom megyei település címertervét és a hozzá tartozó dokumentációt nyújtja be ma Borboly Csaba tanácselnök az Országos Heraldikai Bizottság kolozsvári kirendeltségéhez. A megyei tanács Szekeres Attila sepsiszentgyörgyi heraldikus véleményét kérte ki a címertervek elkészítéséhez. Amennyiben a címertervek Kolozsváron kedvező elbírálást kapnak, az Országos Heraldikai Bizottság bukaresti székhelyére kerülnek, ahonnan továbbküldik a belügyminisztériumhoz. Ezt követően határozattervezetként a kormány elé terjesztik, és ha utóbbi megszavazza, akkor a Hivatalos Közlönyben való közzé tétele után lehet majd használni a címereket. /Horváth István: Címertervek Hargitának. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./
2009. április 15.
Tavaszi kézműves vásár kezdődött április 14-én Kolozsváron, a Mátyás király szülőháza előtti téren. Az Erdélyi Kézmíves Céh által szervezett rendezvényen az érdeklődők, többek között, húsvéthoz kapcsolódó termékeket vásárolhatnak meg. A 2005 szeptemberében alakult Erdélyi Kézmíves Céh célja egységes képviseletet és érdekvédelmet biztosítani mindazoknak, akik az olcsó és sokszor ízléstelen tömegáruval szemben inkább a kézi kivitelezésű, igényes alkotásokat részesítik előnyben. /Ferencz Zsolt: Tavaszi kézműves vásár Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
2009. április 15.
Szilágynagyfalu fejlődő, kulturális szempontból is viruló településsé vált. Amióta négy évvel ezelőtt Szilágybagos és Borzás kivívta függetlenségét és levált Nagyfaluról, már csak Bürgezd, egy kb. 370 lakosú kis magyar falu tartozik hozzá. Szilágynagyfalu 3440 fős lakosságának a 72 százaléka magyar anyanyelvű. Itt van Románia legnagyobb gombatelepe is, ahol naponta több tonna gombát termelnek, és az egész országot ellátják. Munkalehetőség bőven van, több cég is működik. Befejezték az ivóvízhálózat kiépítését. A falu egyik legfontosabb jellegzetessége az Arany János-kultusz. Állítólag léteznek dokumentumok annak bizonyítására, hogy a legnagyobb magyar epikus költő szülei Nagyfaluból származnának. A faluban áll a költő mellszobra, Lőrincz Lehel kolozsvári szobrász alkotása. A település három néptánccsoporttal és egy mandolin zenekarral is büszkélkedhet. A nagyfalusi elemi és általános iskolában mintegy 470 gyermek tanul, az óvodában kb. 150, középiskolába nagyrészt Szilágysomlyóra járnak a gyerekek, de maradhatnak a helyi szakiskolában is. A falu egyházi szempontból heterogén közösség, öt felekezet él itt (református, római katolikus, ortodox, baptista, szabad keresztény). A református gyülekezet 820 családot számlál. A falu 68 százaléka református. A falu határában álló ifjúsági házban nyaranta táborokat szerveznek a gyermekeknek. /Sándor Boglárka Ágnes: Arany János kultusza ma is él Szilágynagyfaluban. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./
2009. április 16.
Fizetett állami reklámhirdetésekkel segítene a Kolozs Megyei Tanács a gazdasági válság sújtotta helyi sajtón, amire egymillió lejt különítettek el az önkormányzat költségvetéséből. Újvári Ildikó, a kolozsvári Szabadság napilap főszerkesztője az ÚMSZ-től értesült a kezdeményezésről. „Jó ideje már, hogy a sajtóban dolgozom, de eddig sose merült fel, hogy a helyi vezetés hasonló ajánlatot tett volna” – fogalmazott. /F. H. : Mentőöv a helyi sajtónak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
2009. április 16.
Egri András és Vdovkina Anastasia zománcművészeti kiállítását nyitották meg Kolozsváron a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota). A tűzzománc fiatal mesterei, Egri András felesége, a moszkvai születésű Vdovkina Anastasia nem okozott csalódást a művészet iránt érdeklődőknek. – Két kultúra sikeres egymásra találásának eredményeit csodálhatjuk meg jelenlegi kiállításunkon – mondta Németh Júlia műkritikus. Vdovkina Anastasia tolmácsolásában az orosz és a szibériai halász-vadász népek ikonográfiája találkozik az Egri András által alkotott, a magyar szecesszió és népi-mitologikus elemek lírai átlényegítésének motívumaival. /Ferencz Zsolt: Két kultúra egymásra találása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./
2009. április 17.
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) újabb három szakát akkreditálták a közelmúltban, így Romániában is van már akkreditált magyar nyelvű műszaki képzés – jelentették be a felsőoktatási intézmény vezetői. “Ilyen Romániában még nem volt, hogy magyar nyelven akkreditáljanak műszaki képzést” – közölte Dávid László rektor annak kapcsán, hogy nemrég hivatalosan is elismerték az egyetem mechatronika, számítástechnika és automatizálás szakát. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi műszaki kar dékánja, elmondta, az informatika szak tavaly kapta meg az akkreditálást, míg a kertészmérnöki szak jóváhagyása a jövő évben esedékes. Eddig összesen tíz szak kapta meg az akkreditációt, ami a létező szakok több mint felét jelenti. Az egyetem egészének az akkreditációs folyamata is elkezdődött. A Sapientia idén három új szakra hirdet felvételit: Marosvásárhelyen két mérnöki szak, a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint a távközlés, Kolozsváron jogászképzés indul. Ez lesz az első hazai magyar nyelvű jogászképző szak. Az egyetem legutóbbi szenátusi ülésen 25 új oktatói állás meghirdetését hagyták jóvá. Murvai Olga professzor, a humán szakok irányítója elmondta: szakfordítókat képeznek, és amint engedélyezik a mesterképzést, konferencia- és szakspecifikus tolmácsok is kikerülnek majd a Sapientiáról. A szakember nagyon fontosnak tartja a magyar–román fordítók képzését, mivel Romániában még nem létezik ilyen irányú képzés. Az egyetem beindított egy forrásgyűjtési akciót. A kutatási és fejlesztési pályázatokból, illetve a jövedelemadó 2 százalékából befolyt támogatást kizárólag a diákok ösztöndíjaira fordítják. /Máthé Éva: Több támogatás a Sapientiának. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./
2009. április 17.
Vihart váltott ki romániai egyetemi körökben az a korrektségi lista, amelyet a Tiszta Egyetemekért Koalíció (CUC) készített és tett közzé. Az átvilágított 42 felsőoktatási intézmény közül sokak meglepetésére a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem került az első helyre a kolozsvári Iuliu Hategan Orvosi és Gyógyszerészeti valamint a iasi-i Alexandru Ioan Cuza Egyetemmel együtt. A vizsgálódás során az egyetemek közigazgatási átláthatóságát és tisztességét, az egyetemi rendszer korrektségét, az irányítás minőségét valamint a pénzügyi menedzsmentet vizsgálták. Bár öt csillagot egyetlen intézmény sem ért el, de olyan neves intézmények, mint a kolozsvári Babes-Bolyai, a marosvásárhelyi Petru Maior vagy a bukaresti Politehnica három csillagot kaptak. Dr. Nagy Örs MOGYE-rektor-helyettes közölte, jóleső érzéssel nyugtázták a megtisztelő első helyet. /(bodolai): Négycsillagos a MOGYE. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 17./
