Június 13-án megnyílt Kolozsváron a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota) Ferenczy Júlia centenáriumi festészeti kiállítása, rendkívül sok érdeklődőt vonzott az esemény. Ferenczy Júlia Kolozsváron lépett először nagyközönség elé 1939 decemberében, Kós Károly ösztönzésére, 14 akkori művésztársával együtt egy nemzedéki váltást jelző és máig emlékezetes kiállításon. Indulásukat az akkori kritika valósággal ünnepelte. A későbbi politikai változások miatt azonban egyre nehezebb helyzetbe került, az 1956-os eseményeket követő általános romániai retorzió keretében – másokkal együtt Ferenczy Júliát is kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből. – Ferenczy Júlia azok csoportjához tartozott, akik a rendszer parancsára változást színlelni képtelennek bizonyultak. Megfizettek érte valamennyien – hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa. /Köllő Katalin: Ferenczy Júlia centenáriumi kiállítása a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
2009. június 17.
Hitetlenkedve olvasta Bogdán Tibor újságíró Maksay Katalin műépítész írását (Átalakul a tér, Szabadság, június 9.), aki szerint Kolozsvár „rendezett Főterén” „nyugodt körülmények között találkozhatunk ismerőseinkkel, barátainkkal, emberhez méltó módon sétálhatunk a Szent Mihály-templom körül”. Eddig is „nyugodt körülmények” között, „emberhez méltó módon” lehetett találkozni a Főtéren, melyet a „kutatóárkot” ásató mostoha (város)atya sem tudott megváltoztatni, és a Mátyás-szobrot csak hazug feliratos táblával volt képes megcsúfolni. A rendezési terv nyomán a Főtér rock-koncertek, sörfesztiválok egyéb tömegrendezvények színhelye lesz. Így majd „kellemes hangulatú” csevegéseket lehet folytatni. Kolozsvár új Főterét is elsősorban a kolozsváriaknak – közöttük az itteni magyaroknak – kell elfogadniuk. Nem csak Funar gyűlölte a Főteret, amelynek – amint „elszólta magát” – minden köve a magyar múltat idézi, hanem nagyjából hasonlóan érez a mindenkori román hatalom bármely más képviselője is. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását éppen az a román félelem késlelteti, miszerint az erdélyi városközpontok magyar kézbe kerülnének (vissza). Leképezve ezzel, hogy ki építette, virágoztatta fel azokat egykoron, teremtett kultúrát a transzilván tájakon. Félő, hogy mindaz, amit most a Főtérrel tesznek, részét képezi az országos szinten beindult magyarellenes kampánynak, amely fölérhet akár egy bársonyos – nyelvi-kulturális – pogrommal. /Bogdán Tibor: Főtéri bársonyos pogrom. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2009. június 17.
Szászfenesen a gótikus stíluselemeiről híres, 14. századi középkori templom kerítésétől néhány méterre építkezés zajlik. A műemléknek nyilvánított szászfenesi katolikus templom tövében egy családi ház épül. A törvény szerint a műemlékvédelmi zónától számított száz méteren belül nem lehet kiadni építkezési engedélyt. Ennek ellenére a helyi hatóságok kibocsátották a szükséges iratokat. Az építkezést elkezdte egy kivitelező cég. Felháborodást váltott ki a helyi lakosság körében, amikor a templom szomszédságában lévő telek tulajdonosa a védőfaltól pár méterre építkezésbe fogott. Az egyház alternatív lehetőségként több telket felajánlott az illető hölgynek, de ő nem volt hajlandó a cserére. Szabó Bálint műemlékvédelmi szakember, a Kolozsvári Műszaki Egyetem tanára elmondta, hogy azoknak a műemlékeknek az esetében, ahol nincs kijelölve a műemlékvédelmi övezet, a törvény szerint 100 méteren belül tilos építkezési engedélyt kibocsátani. /Jakab Judit: /Szabálytalanul építkeznek a szászfenesi templom mellett. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2009. június 17.
Élőlánccal emlékeznek meg a Bolyai Egyetem beolvasztásának 50. évfordulójáról, és foglalnak állást az önálló magyar nyelvű oktatás mellett Kolozsváron a helyi és országos ifjúsági szervezetek. A tüntetést az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT), a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ) szervezi. A megmozdulás június 19-én lesz Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem főépülete előtt. /Tüntetés az önálló Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2009. június 17.
Az erdélyi városokban nehéz érvényt szerezni a lovakat kitiltó rendeleteknek. Szinte mindennapi látvány Erdély nagyvárosaiban a forgalmat akadályozó lovas szekér. Akad olyan megyeszékhely is – Sepsiszentgyörgy –, ahol a helyi önkormányzat csupán a napokban szánta rá magát, hogy a szekerek, lovak és tehenek közlekedését korlátozó határozatot kezdeményezzen. A rendeletnek még mindig nehéz érvényt szerezni például Csíkszeredán, ahol a városszéli utcákat állattartó, legelőtulajdonos gazdák is lakják. Szőke Domokos alpolgármester közölte, megpróbáltak tárgyalni a rendőrséggel, hogy esetükben ne alkalmazzanak büntetéseket, de azt a választ kapták, hogy senkivel nem tehetnek kivételt. Nagykárolyba – a történelmi belváros kivételével – behajthatnak a szekerek, elsősorban a piac miatt, sőt, a Szatmárnémeti–Nagyvárad főútvonalat is használhatják. Kolozsvárról már négy éve kitiltották a szekereket, de még mindig lehet látni egy-két szemétgyűjtésből élő, a város utcáin szekerező embert. /Lovas szekérrel Európában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
2009. június 17.
Kolozsváron tartották a Kolozsvár a II. világháborúban címmel Benkő József hadtörténeti kiállítását. Benkő József elmondta, a kiállítás sikeres volt. Ezzel a kiállításával a második világháborúban elesett magyar katonáknak és a bombázások civil áldozatainak állít emléket, az idei 65 éves évforduló keretében. A megnyitóra az előadó tanárokon kívül több szemtanút is meghívtak, akik személyes beszámolót tartottak az amerikai bombázás szörnyűségeiről, amely Kolozsváron több ezer áldozatot követelt. A veteránok örültek, hogy végre valaki foglalkozik velük úgy, mint olyan személyekkel, akik a magyarságért harcoltak. Benkőnek a kolozsvári kiállítása a nyolcadik volt. Háromszor állított már ki Marosvásárhelyen, Nagyváradon egy alkalommal, Gyergyószentmiklóson, Mezőpaniton, és Cseresznyéspusztán szintén egy alkalommal. Minden egyes kiállításának más a témája és az összeállítása. Marosvásárhelyen bemutatta az egyenruhákat (magyar, német, román, orosz), katonai felszereléseket. Ezután nekifogott Partium felkutatásának, aminek a végén egy újabb kiállítást hozott létre Nagyváradon. A következő kiállítás helyszíne Gyergyóremete lesz, majd következik Szatmár, Csíkszereda, Székelyudvarhely és Barót. Benkő József gyermekkora óta gyűjt. Később kezdte a komolyabb kutató munkát. Kerékpárral bejárta Maros megye többségében magyarlakta falvait, ahol felkereste a második világháborúban részt vett veteránokat, videóra rögzítette elmesélt élményeiket. Jelenleg a történelem szakot végzi, az egyetem elvégzése után hadtörténész szeretne lenni, de tudomása szerint Budapestre kell majd kiutaznia, hogy erre a pályára szakosodjon. Céljai közé tartozik egy veteránokról szóló riportfilm elkészítése, hagyományőrző egyesület létrehozása és egy önálló magánmúzeum megteremtése. /Sipos M. Zoltán: A vitéz hadtörténet-kutató. Interjú Benkő József másodéves történelem szakos hallgatóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./
2009. június 17.
Kettős könyvbemutatót tartottak nemrégiben a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudomományi karán A (dráma)szöveg metamorfózisa. Kontaktustörténetek című, június 4–7. között tartott nemzetközi tudományos tanácskozás keretében. A Dráma – múlt, színház – jelen. Tanulmányok a dráma- és színháztörténet köréből /Partium Kiadó–Erdélyi Múzeum-Egyesület Kiadó, Nagyvárad–Kolozsvár, 2009/ című kötetet (szerkesztette: Czibula Katalin–Emődi András–János-Szatmári Szabolcs) a veszprémi Pannon Egyetem professzora, Pintér Márta Zsuzsanna ismertette. Rámutatott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Régi Magyar Drámatörténeti Kutatócsoportja 1988 óta (háromévente) rendez nemzetközi tudományos tanácskozásokat, a legtöbbször ezeknek Eger adott otthont, 2006 augusztusában a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem vállalkozott a szervezésre, és, mint a kötet harminc tanulmánya is mutatja, eredményesen. (A konferencia címe Késő barokk és klasszicizmus a magyar színpadon volt, a létrejött tanulmányok tematikus és időköre ennél nagyobb.) /Egyed Emese, Tar Gabriella Nóra: Új könyvek a dráma – és színháztudomány köréből. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./
2009. június 18.
Saját forrásból kell biztosítania a tanárok fizetését a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemnek (BBTE), miután a minisztérium nem utalt át elegendő összeget a májusi bérekre. A BBTE-hez hasonlóan a kolozsvári műszaki, a mezőgazdasági és állatorvosi, az orvosi és gyógyszerészeti, valamint a művészeti és formatervezői egyetem sem kapta meg a bérek kifizetéséhez szükséges összegeket. /Pap Melinda: Pénz nélkül a BBTE. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./
2009. június 18.
A Kolozsvár-Tóvidéki Református Egyházközség által szervezett kiránduláson vettek részt június elején, számolt be Visky Péter lelkész, autóbusszal utaztak. Nagyszebennél megállították őket a rendőrök. Elkezdődött a háromnegyed órás rendőri molesztálás a jól ismert kommunista módon. Miért éppen ezen a napon utaznak? Az utazólista miért nem teljes (az egyik 2 éves kisleány belázasodott, és szülei korábban hazavitték) stb. Mindez rekkenő hőségben zajlott, nem civilizált hangnemben. /Visky Péter, lelkész: Gyanakvás és rosszindulat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./
2009. június 18.
Aukcióval egybekötött könyvbemutató keretében ismertették Kolozsváron Könczey Elemér Fejadag című második kötetét. A 365 karikatúrát tartalmazó könyv ismertetése után a résztvevők licitálhattak néhány karikatúrára. /Varga László: Aukcióval egybekötött Könczey Elemér-könyvbemutató. = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./
2009. június 19.
Valószínűleg idén sem kezdődhet el Kolozsváron a Mátyás-szoborcsoport évek óta húzódó restaurálása, miután a munkálatokra jelentkezett cégek egyike megfellebbezte, sőt kész bíróságon is megtámadni a közbeszerzési eljárás eredményét. A nagyszebeni Concefa a konkurenseinél sokkal alacsonyabb árajánlata miatt nyerte el a versenytárgyalást, hazai és magyarországi szakértők szerint a nagyszebeniek által ajánlott összegből képtelenség kivitelezni a restaurálást. Kolozsi Tibor kolozsvári szobrász alkotóként és pályázóként egyaránt felháborodott azon, hogy a kincses város polgármesteri hivatala a nagyszebeni Concefa Rt. -t hirdette ki győztesnek. László Attila alpolgármester viszont a Concefa céget megfelelőnek tartja. /Rostás Szabolcs: Bezárva maradhat Mátyás király. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 19.
Hevesen tiltakozik a kolozsvári tudományegyetem magyar tanszéke az ellen, hogy Nagyváradon magyar szakot indítson a Partiumi Keresztény Egyetem. A katedrájuk védelmében szólók Kolozsvárt szem elől tévesztenek több tényezőt. Mindenekelőtt azt, hogy húsz év alatt sokat változott a helyzet, módosult a magyarság demográfiai súlya és megoszlása, más irányba fejlődött a felsőoktatás. A magyar tanszék hadakozása, hogy monopóliumát megőrizze, elgondolkodtató. Kolozsvárt nem szabad feladni, az állami magyar felsőoktatás ottani önrendelkezéséről nem szabad lemondani, de húsz évjárat hiába várta ezt. Nem kell pálcát törni a Partiumi Keresztény Egyetem és Sapientia Egyetem törekvései fölött, melyek különben saját megszilárdításuk természetes logikáját követik. /B. Kovács András: Egyetemi kilátások – vita Kolozsvár és Várad közt. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 19.
Két éve, 2007 őszétől fejti ki tevékenységét Csíkszeredában két magyarországi piarista, Kállay Emil atya és Sárközi Sándor, akik a Márton Áron Gimnázium lelkészei. A két atya besegít a diákok tanításába, lelki életük ápolásába. Szórakoztató programokat is szerveznek számukra. Az elmúlt évben közel félszáz diák csengetett be az általuk működtetett tanulmányi ház ajtaján. Az idők folyamán hét helységben volt piarista intézet Erdélyben: Beszterce (1717), Nagykároly (1725), Máramarossziget (1730), Szászmedgyes (1741), Szentanna (Arad megye – 1750), Kolozsvár (1776) és Temesvár (1788). Igaz, ezek nem működtek egyszerre, hisz a szentannai iskola átköltözésével nyílt meg a temesvári, a szászmedgyesi pedig 1789-ben megszűnt. /Kemenes Szidónia: Békét, megnyugvást hoznak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 19.
Húsz évvel ezelőtt, az 1989-es rendszerváltás után lett Simon Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója. 1968-tól 1972-ig az opera zenekarában fuvolázott, majd elbocsátották, mert ellent mert mondani. Egy évig könyvet árult, majd a balettiskolába felvételizett, ahol 17 éven keresztül korrepetitor volt. 1989-ben megvoltak már a papírok, hogy végleg elmenjen az országból, akkor keresték meg az ajánlattal, hogy legyen a Magyar Opera igazgatója, ezt pedig nem lehetett visszautasítani. Ez köz- és nemzeti ügy volt. A húsz év alatt évente négy-öt új produkciót mutattak be. Simon fontosnak tartotta a magyar zeneirodalom népszerűsítését. Komolyan vették az erkeli hagyatékot, bemutattak minden Erkel-operát – a világon egyedülállóan! –, és nem csak koncert formájában. Ezt mások helyett is tették. A gyulai várszínház vezetősége odafigyelt szándékukra, és minden Erkel-művel felléptek náluk. Ugyancsak fontosnak érezte a kortárs magyar szerzők műveinek bemutatását. Tizenhat kortárs művet játszottak az elmúlt húsz évben, a kortárs zeneszerzők támogatásáért Artisjus-díjat kaptak. Társulatépítés szempontjából fontos volt, hogy rendszerváltás után végre külföldre is kimehettek. /Fekete Adél: ”Én mindig úgy képzeltem, hogy a kultúra ékszer” Beszélgetés, a Kolozsvári Magyar Opera leköszönő igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 19.
Lászlóffy Csaba kolozsvári költő és drámaíró az erdélyi irodalmi élet meghatározó személyisége hetven éves. Nála nem volt rendszerváltás, ma is vállalja múltját. Szomorú és megrendítő beszámolói a diktatúra éveiről örök motívumok verseskötetében, a magyar líra „feketekönyvében”. „Az erdélyi magyar sors tragikumának jellegzetességei, a kisebbségi és az általános nemzeti, a személyes és a közösségi sorstapasztalatok, a nehéz történelmi atmoszférájú múlthoz és a szintén súlyos történelmi jelenhez kötődő individuális és egyetemes emberi sorsélmények felrázóan és katartikusan sűrűsödnek össze ebben a valóságot és víziót olyannyira sugallatosan vibráltató teremtett létuniverzumban” – írta róla Bertha Zoltán irodalomtörténész. /Lászlóffy Csaba 70 éves. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2009. június 19.
Hónapokkal ezelőtt egy Bogdan Eduard nevű kolozsvári vállalkozó meghirdette a sepsiszentgyörgyi televíziózás újraélesztését Székely Tévé néven. Megbízottja a hirdetéspénzzel együtt eltűnt. Azután átváltozott a neve a tévécsatornának is. Legutóbb már Klub Tévéként adta közzé műsorrácsát. Eszerint június 18-án 18 órakor Aktuális című rovattal kellett volna jelentkeznie. Az aktuális események, így a Sepsiszentgyörgyön lezajlott tüntetés helyett az RTL Klub három évvel ezelőtti Heti hetesét adták. Ebben az új tévében a magyar nyelvet rontó, a szakmaiság legminimálisabb fokát el nem érő, műsorok vannak. /(f): Naprakész-e a gagyi tévé? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 19./
2009. június 19.
A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem kerámia szakán végzett Onucsan Miklós hátat fordított a kerámiának, a fotó, a film és az akció lettek kedvenc műfajai. A mai napig nagyon örül annak, hogy kerámiát végzett. Később nem foglalkozott kerámiával, annak fő oka az, hogy nem volt kemencéje. Az Unióba (Képzőművészek Szövetsége) grafikusként került be. Onucsan Miklós /sz. Szamosújvár, 1952. nov. 26./ a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem docense. Több egyéni és csoportos tárlata volt itthon és külföldön. Alkotásai megtalálhatók az isztambuli Kortárs Művészeti Múzeumban, a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban és a bécsi Ernst Alapítvány gyűjteményében. Onucsan Miklós a konceptuális művészetet műveli. /Pengő Zoltán: „Mindig dadogok valamit magamról a világba” = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2009. június 19.
A 2004-ben megalakult magyarországi F csoport hat tagja mutatkozott be június 16-án Csíki Székely Múzeumban: Filep Sándor és Horváth Lajos festőművészek, Párkányi Raab Péter szobrászművész, illetve három erdélyi származású alkotó, Dienes Attila és Ughy István szobrászművészek, valamint Kádár Tibor festőművész. Kádár Tibor festőművész, a csoport vezetője elmondta, hogy az F csoport baráti társaság. – A vándorkiállítás előző helyszíne a kolozsvári Bánffy-palota volt, a csíkszeredai kiállítás után pedig Sepsiszentgyörgyre szállítják az alkotásokat. /Csíkban az F-csoport. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2009. június 20.
Az önálló Bolyai Tudományegyetem felszámolásának ötvenedik évfordulójára emlékezett a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete. Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartott konferencián négy kiváló előadó idézte fel a félévszázaddal ezelőtt történteket, majd kihirdették a Bolyai Egyetem múltja és jövője című esszépályázat nyerteseit. A fődíjat a Szabadságban is rendszeresen közlő helytörténész, Asztalos Lajos vehette át. Kónya-Hamar Sándor és Somai József bemutatta a Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatás kálváriájáról című kiadványt. Görömbei András, az MTA Határon Túli Tudományosság bizottságának elnöke a „Magyar egyetem és tudományosság fontossága kisebbségi helyzetben” című előadásában arról értekezett, miként lehet az egyetem ügyét a szabadság és az identitás-megőrzés örök kérdésével egy keretben megfogalmazni. Balázs Sándor a Bolyai Tudományegyetem alakulásának és felszámolásának folyamatát mutatta be. Csetri Elek és Dávid Gyula irodalomtörténész azokat a személyes tragédiákat idézte fel, amelyet a pártállami diktatúra váltott ki. A Fehér könyvről Bakk Miklós egyetemi docens kiemelte: „E kiadvány megjelenését az teszi indokolttá, hogy az emlékezés a jövőbe nézés egy formája, amely megteremti a folytonosságot a múlt és a jövő között. ” /Nagy-Hintós Dianna: Ötven évvel ezelőtt számolták fel a Bolyai egyetemet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. június 20.
Lönhárt Tamás, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának adjunktusa tartott vetített képes előadást a kolozsvári városkép 1956–1989 között átalakulásáról. Most, amikor a város magyarságának figyelmét a Főtér „átrendezése” miatt kialakult helyzet köti le, jólesett feleleveníteni, milyen volt Főtér. 1967-ben 50 000 tömbházlakás épült Kolozsváron, míg alig tíz év múlva ennek többszöröse. 1966-ban még „csak” 185 000 lakosa volt a városnak, két évtized múlva, azaz 1988-ban már 314 495. 1956-ban a város lakosságát 50–50 százalékban lakták románok és magyarok. 1966-ban 79 magyar személyiségről elnevezett utcanév volt Kolozsváron, 1988-ra ez négyre csökkent. A kommunista rendszer új „főtereket” kívánt kialakítani: a volt Bocskai téren és a Széchenyi téren, amelyeknek az lett volna a „feladatuk”, hogy új találkozó és gyülekező helyet teremtsenek a városba beköltözött tömegnek. /N. -H. D. : Aki a városát szereti… = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. június 20.
Czika Tihamér megdöbbenéssel olvasta a Szabadság hasábjain a Főtér-féltő cikkek sorozatát. Jöttek a nemzetféltő vélemények, majd a megszokott erdélyi magyar modernizációellenesség. A fák kivágása elleni tiltakozás nemzeti paranoia. Bogdán Tibor cikkében (Főtéri bársonyos pogrom, Szabadság, június 17.) kisebbségellenes „pogromnak” nevezte a Főtér átalakítását. Czika megmagyarázta: a pogromok általában erőszakkal, mészárlásokkal végződnek. Bogdánnak az fáj, hogy a Főtéren esetleg rock-koncertek, sörfesztiválok lesznek, közben a „rock már évtizedek óta klasszikus érték”. Czika megnyugtatott mindenkit: a Főtéren nem lesznek a rock-koncertek. Egy mondattal egyetértek Bogdán írásából, írta: „Kolozsvár új Főterét is elsősorban a kolozsváriaknak – közöttük az itteni magyaroknak – kell elfogadniuk, magukénak érezniük”. Kolozsvár új főterét tehát nem az innen elvándoroltaknak kell magukénak érezniük. Bogdán cikkében nem is a Főtérről van szó, „hanem ugyanarról a magyar többségű régi Kolozsvárért szenvedő sirámról, amelyet már megszokhattunk a Szabadság hasábjain megannyi cikkben. ” Czika kifejtette: az átalakulást nem lehet visszafordítani. A magyar Kolozsvár „sosem fog visszatérni”. Sokkal fontosabb, hogy kierőszakoljuk „a multikulturalitás, a magyar nyelv és örökség nyílt felvállalását. ” Nem a múlt siratása az út, hanem az alkalmazkodás. Értékeinknek helyet kell biztosítani a városban, a cikkíró szerint „erre van lehetőség”. /Czika Tihamér: A nemzeti paranoia esete a Főtérrel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. június 20.
Eltelt egy év azóta, hogy László Attilát alpolgármesterré választották Kolozsváron. Egy év tapasztalatait összegezte. Megköszöni elődje, Boros János munkáját, aki négy évet Gheorghe Funar, négy évet pedig Emil Boc helyetteseként vezette a várost. Most tapasztalhatta, milyen nehézségekkel jár az alpolgármesteri tevékenység. László Attilának a helyzetfelmérés, a leltárkészítés volt az első feladata. 6200 olyan föld-visszaigénylési kérelem várt elfogadásra, amely 1991 óta nem került napirendre. Ezen kívül majdnem 5 ezer ingatlant igényeltek vissza a volt tulajdonosok, naponta 40-80 pere volt a városházának, stb. László Attila vezeti a helyi földosztó bizottságot, hetente 30-150 visszaszolgáltatási kérelmet bírálnak el. Az alpolgármester munkájában a legfontosabb eredménynek a kolozsvári magyarok esélyegyenlőségének biztosítását tekinti. Sikerült elérnie, hogy a föld-visszaszolgáltatási kérvényeket beérkezésük sorrendjében bírálják el, ne más szempontok szerint. Kiderült, hogy birtokba helyezettek között aránytalanul kevés a magyar. Sikerült pénzt juttatni a magyar oktatási intézményeknek az iskolák tatarozására. Sikerült beszerezni a Márton Áron szobor építkezési engedélyét. Bevezette azt, hogy a reggeli órákban hozzá fordulhatnak a kolozsvári magyarok. László Attila odafigyelt arra, hogy a városházán megüresedett helyekre magyar fiatalok is pályázzanak. Nem sikerült elérnie, hogy Guttman Szabolcs személyében magyar főépítésze legyen a városnak. Amióta polgármester lett Sorin Apostu, nehezebben lehet vele dolgozni. A Mátyás-szobor restaurálása február 11-én a magyar kormány átutalta a szükséges összeget. /Kiss Olivér: „Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz ez a tisztség”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. június 20.
A Kolozsvári Magyar Opera gálakoncerttel zárja 2008–2009-es évadját, egyúttal Simon Gábor leköszönő igazgatót is búcsúztatja. A visszavonulásának tiszteletére rendezett eseményen részt vesz a Magyar Opera zenekara, énekkara és balettkara, valamint az opera magánénekesei. Simon Gábor igazgató távozása az intézmény éléről lezár egy korszakot, amelynek értékelése immár az operatörténészek feladata lesz. A hangverseny programját a rendező Gy. Tatár Éva a Magyar Opera reprezentatív előadásaiból válogatta. /Turánitz J. Lajos: Évadzáró operagála. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. június 20.
Klub Tv néven regionális tévéadót indított a Bogdan Eduard kolozsvári származású újságíró tulajdonában lévő Europe Media Kft. A Kolozsváron és környékén a UPC kínálatában fogható új adó egész nap magyar adásokat fog sugározni, este 10 órától pedig román nyelvű talk-show-k láthatók. Az analóg tv-vel rendelkező előfizetők esetében az m2 helyén jelent meg az új adó. Saját műsorokat két-három hét múlva kezdenek el sugározni. A műsorrácsnak körülbelül 30–40 százaléka lesz saját műsor, a többit megvásárolt magyar nyelvű adások fogják kitenni. Bogdan Eduard nem lát szándékosságot abban, hogy a kevés magyar tévéállomás egyikének a helyén jelent meg az új adó. /Magyar kereskedelmi tévéadó Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. június 20.
„Sztálin legjobb magyar tanítványa”, Rákosi Mátyást kommunista vezér portréjának megrajzolására tett kísérletet június 18-án dr. Gyarmati György történész a Kolozsvár Társaság székhelyén. Problémát jelent, hogy hiányzik legalább egynegyede a kommunista államminiszter aktív politikai munkásságának dokumentumaiból, az iratokat ugyanis csak a részben hozzáférhető moszkvai irattárak őrzik – hangsúlyozta dr. Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója. Hatalmi kórrajz és korrajz: Rákosi Mátyás portréja című előadásában, Gyarmati bemutatta Rákosi Mátyás teljes életútját. A meghívott történész kitért Rákosi hatalmi pozíciójának megszilárdítására tett erőfeszítéseire (beleértve ellenfelei fizikai megsemmisítését és a koncepciós pereket), nem utolsósorban száműzésének okaira és halálának körülményeire. /Musca Szabolcs: ”Sztálin legjobb magyar tanítványa”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2009. június 20.
Stefano Bottoni Szekeres Attilának Hol vannak a bizonyítékok? /Háromszék, jún. 18./ című cikkére reagált. A szerző állításával szemben Bottoni a Szilágyi Domokos élettársával és fivérével egyetemben kiadott közleményben a költő érintettségét nem kizárólag egy állambiztonsági széljegyzetre, hanem két évig tartó kutatásra alapozva állította. Bottoni kutatásainak a legszélesebb nyilvánosságot adta, és az iratok a kolozsvári Helikon honlapján megtalálhatók. Három év alatt nem olvasott egyetlen olyan elemzést sem, amely állításait cáfolta volna. A Szekeres Attila által említett két megfigyelési dosszié nem cáfolja Bottoni állítását, csak kiegészíti. Az ügynök ellenőrzése ügynök által a szovjet típusú állambiztonsági rendszerek működésének egyik alapszabálya volt. /Stefano Bottoni: Még egyszer Szilágyi Domokos kapcsán (Visszajelzés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./
2009. június 20.
Május 21-én adták át Kolozsvárott a Romániai Írószövetség kolozsvári fiókjának 2008. évi díjait. A kisebbségi irodalmi díjat (Clujul literar minoritati) Cseke Péter egyetemi tanár kapta A magyar szociográfia erdélyi műhelyei /Magyar Napló Kiadó, Budapest/ című kötetéért. A Kulcsok Kolozsvárhoz (Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár – Mozaik Kiadó, Szeged, 2000) – mint szerkesztője, Kántor Lajos írja – nem kívánt versenyre kelni a Magvető Könyvkiadó 1987-es rangos antológiájával, a Kincses Kolozsvár két kötetével. Más kihívásra válaszolt: „mi a kincstelenített, a «nagy romlást» átélt városról igyekszünk látleletet adni, főként mai tanulmányban, esszében, prózában – abban a hitben, hogy van, lesz erő az idősebb és ifjabb és legifjabb kolozsváriakban új kincsek teremtésére, a rejtettek (még el nem veszettek) megtalálására. ” Ebben a hitben és szellemben dolgozik a Kántor Lajos kezdeményezésére 2003 márciusában megalakult Kolozsvár Társaság. Cseke Péter 1963 óta Kolozsvár lakója. A Nagyváradról elszármazott Cseke Péter színművész névrokona, aki jelenleg a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, szívesen társul mellé magyarországi és erdélyi könyvbemutatóin. Cseke Pétert mindig a közösségi feladatok foglalkoztatták. Újságíróként, szerkesztőként, egyetemi oktatóként, doktorátusi témavezetőként. Tervezi Atosfalváról szülőföld-szociográfiája megírását. Negyven éve gyűjti hozzá az anyagot. /Bölöni Domokos: Akit a kakasok ébresztenek Atosfalván. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./
2009. június 22.
Az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának hétvégi, Kolozsváron megtartott ülésén megegyeztek, hogy a szövetség indítson államfőjelöltet. A Mediafax hírügynökség szerint „négyen vannak a pakliban” Markó Béla szövetség elnököt, Kelemen Hunor ügyvezető elnököt, Borbély László képviselőt és Frunda György szenátort említik. /Négy államfő-jelölt-esélyes? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
2009. június 22.
„Bár a magyar kormány válságkezelésen dolgozik, a határon túli magyarság támogatása sem idén, sem jövőre nem csökken” – szögezte le Kiss Péter magyar társadalompolitikai miniszter június 20-án, a huszonegy tanári lakásnak helyet adó ingatlan átadásakor Kolozsváron. Az ingatlantulajdonos Iskola Alapítvány elnöke, Kelemen Hunor elmondta, 2300 négyzetméteres tanárilakás-központot adtak át. Az épület a hét kétszobás és tizennégy egyszobás lakás mellett egy 170 négyzetméteres, szakképzésre alkalmas konferenciatermet, a bentlakó oktatók számára pedig egy közösségi termet is magába foglal. A Hajnal negyedi lakásokra a magyar egyetemi oktatók július 1. és augusztus 30. között jelentkezhetnek. A lakásokat hároméves időtartamra adják ki. /Fleischer Hilda: Tanári lakások magyar pénzből. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ Markó Béla szövetségi elnök az avató ünnepségen a romániai magyar felsőoktatási hálózat és az azt kiszolgáló háttérintézmények önállóságának fontosságáról beszélt. /Kiss Olivér: Felavatták az Iskola Alapítvány kolozsvári tanári lakásait. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./
2009. június 22.
„Eljöttünk Kolozsvárra, hogy megmutassuk: igenis kell nekünk a magyar egyetem!– fogalmazott egy, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Farkas utcai főépülete előtt magyar zászlót lengető, Erdélyi Magyar Ifjak-tag fiatalember. Elmondta, hogy autóbusznyi társával érkezett Csíkszeredából, és Kolozsváron csalódottan tapasztalta, hogy igen kevesen jöttek el. Az élőláncos demonstrációt nyolc ifjúsági szervezet szervezte. A Bolyai Egyetem ötven évvel ezelőtti felszámolására egésznapos rendezvénysorozattal emlékeztek Kolozsváron. Az élőláncos demonstrációt szervező egyik ifjúsági szervezet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője elmondta: meggyőződése, hogy van igény a magyar fiatalok körében államilag támogatott, önálló magyar egyetemre. A rendezvényen több felszólaló is hiányolta a politikusok nagyobb számú részvételét. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke felszólalásában úgy fogalmazott, „kezdeményezésükkel a szervezők példát mutattak a politikusoknak. A civil szférára és a fiatalokra van szükség, hogy a politikusok elérjék azt az eredményt, ami az önálló erdélyi magyar egyetemhez vezet” – tette hozzá Toró, aki üdvözölte a szintén jelen lévő Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet. Az élőláncos megemlékezés végén a demonstrálók elénekelték a magyar himnuszt, majd gyertyagyújtást követően szétszéledtek. /Sipos M. Zoltán: Élőlánc Kolozsváron a felszámolt egyetemért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ Ötven éve annak, hogy a román hatalom a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babes Egyetem összevonását elrendelte. Az évforduló alkalmából június 20-án Kolozsváron az egyetem főépülete előtt élőlánccal demonstráltak hallgatók, tanárok és egykori bolyais vén diákok. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke, egyetemi oktató sajnálattal állapította meg, hogy a megmozduláson nem vett részt egyetlen aktív RMDSZ-politikus sem. /Megemlékeztek a Bolyai Egyetem beolvasztásáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./
