A kolozsvári Állami Magyar Színház két produkcióval, a Három nővér és a Danton halála című előadásokkal vesz részt Bukarestben a Nemzeti Színházi Fesztiválon, ahol felvonultatják az előző évad legjobb előadásait és egy sor olyan provokatív alkotást, amelyek magukban hordozzák az esztétikai kockázat lehetőségét. A Tompa Gábor rendezte Három nővér című produkció, amely október 31-én a Biennálé keretében nagy sikerrel vendégszerepelt Budapesten, november 3-án és 4-én lesz majd látható a Bulandra Színházban. A Danton halála című Mihai Maniutiu rendezte előadást november 6-án és 7-én láthatja majd a közönség az Odeon Színházban. Mindkét előadást román nyelvű feliratozással játssza a kolozsvári színház. /Bukarestben vendégszerepel a kolozsvári magyar színház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./
2009. november 3.
Kilencven év idegen uralom, köztük negyvenkét év kommunizmus és húsz év tranzitdemokrácia alaposan megtépázta a hajdani domináns magyar kultúrát. Ütött-kopottá, konzervatívvá formálta az elit nagy részének igényeit, amely nehezen viseli a formabontó újításokat, írta Lehoczky Attila történelemtanár. Ez az elit kevésbé érti a modernebb tárgyú és rendezésű színdarabokat, szívesebben hajlik a közérthető művek irányába. Három emberöltővel ezelőtt még teljesen más helyzet uralkodott a Szent Korona országainak keleti vármegyéiben. A régiós kultúrközpontok, Nagyvárad, Kolozsvár és valamilyen szinten Arad is ontották a tehetséget, az innovációt, a kultúra fejlesztését és elmélyítését szorgalmazó törekvéseket. Nagyvárad a Holnap városaként az új magyar irodalom egyik bölcsője volt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen komoly természet- és társadalomtudományi kutatások folytak, Arad az újságírás és színház egyik országos központjaként működött. Az újonnan formálódó elit távolodott Budapesttől, egyre inkább létrejött a romániai, fel- és délvidéki magyar kultúra. Konzervatizmusa meggátolta az újat, sőt hamarosan gyanús szemmel kezdte méregetni azt. Nemzetietlent sejtett a másság véleménye mögött. Ezt a világot elmosta a kommunizmus, amelynek következtében az anyaország nem törődött tovább a levágott nemzetrészekkel, azok pedig a nacionál-kommunizmusok áldozati bárányaivá váltak. Negyven év alatt sikerült lecsökkenteni a nemzeti öntudatot, sem itt, sem ott nem tanították a magyarságot ért igazságtalanságokat. A nemzeti öntudat elsorvadt. 1990 szabadsága nehéz helyzetbe hozta a magyar kultúrát: hetven év vadhajtásait és halott ágait kellett levagdosni, új kapcsolatot kellett keresni. A szórvánnyá vált romániai magyar kulturális életet is új síkra kellett helyezni. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Szórványkultúra. Helyzet és okok (I.) = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./
2009. november 4.
A kolozsvári önkormányzat kezdeményezésére november 24-én hivatalosan átadják a kincses város részben átalakított Főterét. Az átalakítással sokan nem értettek egyet, mások pedig a modernizációs szükségre való hivatkozással támogatták a helyhatóság döntését. A kolozsvári magyar fiatalok civil tiltakozást szerveznek a magyar jellegű rendezvénypontok hiánya miatt. A megmozdulás kezdeményezője, Czika Tihamér, aki a blogján jelentette meg a Tiltakozzunk együtt a Főtér átadásán! című felhívást. Gergely Balázs is csatlakozott, együtt szervezik az akciót. Czikának nem a Főtér átalakításával kapcsolatban van kifogása, hanem a magyar jellegű rendezvények hiánya miatt. Párt- és kampányrendezvényről van szó – nyilatkozta László Attila RMDSZ-es alpolgármester. Nincsenek kétnyelvű plakátok, ez mutatja, hogyan a jelenlegi román városvezetés kezeli a kétnyelvűséget, a multikulturalitást. /Kiss Olivér: Magyar vonatkozású rendezvény nélkül adják át ma a Főteret. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2009. november 4.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a leghatározottabban tiltakozik Sorin Apostu polgármester újabb, a kolozsvári magyarság múltját és jelenét semmibe vevő megnyilvánulása, nevezetesen Kolozsvár közpénzén – így a kolozsvári magyar adófizetők pénzén is – felújított Főter átadására szervezett program összeállítása ellen, amelyből a városi tanács RMDSZ frakciójának teljes mellőzése eredményeként, kiiktattak mindennemű multikulturális, illetve a Főtér magyar jellegére vonatkozó utalást. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2009. november 4.
Benedek István marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsos Stefan Gusa tábornok szobrának felállítását meghiúsítani hivatott kezdeményezés után azt fejtegette, a magyar képviselők megtették, amit lehet, de a többség másképp szavazott. Az elmúlt hetekben egyetlen bocsánatkérő nyilatkozatot sem tettek Benedekék a szeptemberi fiaskó miatt. Nincsenek egyedül. A kolozsvári képviselő-testületben egyedül Molnos Lajos tartotta fontosnak bíróságon megtorpedózni a Dsida Jenő utca csúfos névváltoztatását. Azután itt van a kincses város felújított Főterének átadása. László Attila alpolgármester, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke miért nem tájékoztatta a polgármestert: az avatáson említést kellene tenni azokról a nem románokról is, akiknek felmenői évszázadokon keresztül alakították a tér arculatát. László Attila ehelyett megelégedett egy olyan tiltakozó levél kibocsátásával, amelyet az RMDSZ megyei szervezete nevében nem ír alá senki. /Rostás Szabolcs: Lemaradva. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./
2009. november 4.
„Minősíthetetlen és a jóérzést is figyelmen kívül hagyja az, amit Sorin Apostu és a polgármesteri hivatal tesz, amikor a Főtér átadási ünnepségét úgy szervezi meg, hogy azt teljesen kisajátítja egy párt és egy szűk csoport érdekeinek. Ez megint azt bizonyítja, hogy a kolozsvári polgármester nem képes képviselni a város magyar lakosságának az érdekeit, illetve az általuk képviselt értékeket” – nyilatkozta Kelemen Hunor az RMDSZ ügyvezető elnöke és államfőjelöltje lakosságát teljesen jogosnak tartom, értem s támogatom” – mondta Kelemen Hunor. /(P. A. M.): Kelemen Hunor: Sorin Apostunak nincs mit keresnie a város élén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2009. november 4.
László Attila, Kolozsvár magyar alpolgármesterének egy napját kísérte figyelemmel a cikkíró. Reggel lapszemle, majd jönnek a tárgyalópartnerek. Az iskolák egészségügyi és orvosi ellátásának problémája, a tömbházak körüli garázsok lebontása. László Attila elment a római katolikus plébániára, az új temető-projektről tárgyaltak, innen az egyetemre, a nemzetközi tudományos ülésszakra, az Európai Tanulmányok Kar rendezésében. Az új RMDSZ székházba ment innen László Attila, a választási zűrzavarokról, magyar iskolák nehézségeiről tárgyaltak. Vissza a városházára, újabb tárgyalások. Ezután következik a posta átnézése, az aláírásra váró anyagok áttekintése. /Butyka Anna: Eltöltöttem egy napot László Attila kolozsvári alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2009. november 4.
A romániai magyar képzőművészek 1929-ben Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával megalakult érdek- és értékvédelmi szervezete, a Barabás Miklós Céh nagyszabású ünnepségsorozattal ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. A november 6-án kezdődő, kétnapos rendezvény keretében Kézdimárkosfalván megkoszorúzzák a névadó Barabás Miklós szülőháza helyén álló kopjafát, valamint Hunyadi László Barabás Miklós-szobrát. Délután Sepsiszentgyörgyön, a Gyárfás Jenő Képtárban kerül sor az egykori és jelenlegi BMC-tagok több mint másfélszáz alkotásából rendezett kiállítás megnyitójára. Másnap, november 7-én az Árkosi Művelődési Központban előadások lesznek, Jakobovits Miklós bemutatja Németh Júlia: Kolozsvár – Mű-Hely-Szín című kötetét, Nagy Miklós Kund pedig a Pallas Akadémia Műterem sorozatát. /A Barabás Miklós Céh 80. évfordulója. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ A nagyszabású képzőművészeti seregszemlén első ízben állítják ki együtt a Barabás Miklós Céh egykori és mai alkotóinak munkáit. /Bíró Blanka: Nyolcvan év erdélyi magyar képzőművészetének keresztmetszete Szentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./
2009. november 4.
A Sepsiszentgyörgy képes története megjelenése /1999/ óta eltelt tíz év gyűjtési és kutatómunkája eredményeképpen számos, eddig ismeretlen adat került elő. Egy újabb kiadás terjedelmében mintegy másfélszerese lehetne az 1999. évinek, azonban a kiadás számos nehézségbe, akadályba ütközik. Ezért a gyűjtés néhány részletét József Álmos közölte a lapban. A piactér a XVII. század végén Borjújáróhely néven élt a lakosság tudatában. A főteret és az utcákat akkor keresztül-kasul szelő árkokra, vízelvezető sáncokra kisebb hidakat, pallókat építettek, 1857-ben elrendelték, hogy két sáncot töltsenek be, oda fákat ültessenek. Orbán Balázs szerint ,,Szt. György vásártere egyike a Királyhágón inneni rész terjedelmesebb piaczainak, nagyságában még a kolozsvári főtért is túlszárnyaló... ” /József Álmos: A régi Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./
2009. november 4.
Október utolsó napjaiban a román sajtó Kopernikusz De revolutionibus orbium… című művének első, 1543-ban, Nürnbergben készült egy millió eurót érő kolozsvári példányáról cikkezett. Hatvan esztendei csipkerózsika álom után a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban Gheorghe Stratan egyetemi tanár véletlenül fedezte fel a kincset érő példányt. A professzor szerint az említett kiadásból alig néhány tucat maradt fenn napjainkig, így a kolozsvári példány értéke felbecsülhetetlen és Romániában unikumként tartják számon. A De revolutionibus… kolozsvári példánya az unitárius kollégium tudós tanára, a Pádovában tanult Árkosi Benedek orvosdoktor adományaként 1647-ben került Ernyei Mosa István birtokába, majd innen a kolozsvári unitárius eklézsia könyvespolcára. 1948-ban az iskolák államosításával az Unitárius Kollégium könyvtára is a Román Tudományos Akadémia fennhatósága alá került. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár épülete 1974-ben nagylelkűen helyet biztosított az államosított Római Katolikus Lyceum, a Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Kollégium, a kolozsvári Ferences Zárda, a Balázsfalvi Görög Katolikus Érsekség és a Szatmári Római Katolikus Püspöki könyvtárnak. A román lapok állításával ellentétben néhány kutató már 1973-ban felfedezte Kopernikuszt, s az 1543. évi editio princeps „egyetlen” kolozsvári és az „egyetlen” brassói példányát is. A kolozsvári példányról Hajós János Kopernikusz születésének 500. évfordulóján Korai Kopernikusz-vonatkozásainkról címen közölt tanulmányt a Korunkban. Binder Pál 1973-ban a Brassói Lapokban A nagy csillagász hazánkban címen méltatta a kopernikuszi fordulat jelentőségét és írta le a De revolutionibus orbium… példányát. Dankanits Ádám XVI. századi olvasmányok című, 1974-ben a Kriterionnál megjelent kötetében a 2009-ben „felfedezett” mű címlapjának fényképét is közölte. A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai sorozatban hamarosan megjelenik Bíró Gyöngyi magyarországi kutató „Menjetek, szép könyvek, Kolozsvárra!” Unitárius intézményi- és magán-könyvtárak Kolozsvárott a kezdetektől 1738-ig. A kiadás előtt álló kötet szerzője is részletes leírását és bibliográfiát állított össze a kopernikuszi műről (is). Mindez mutatja, hogy a magyar kutatók számon tartják könyveinket és tudják, mennyit érnek a kommunista hatalom által elrabolt kincsek. /Kovács Sándor, teológiai tanár: Az égi pályák körforgásáról avagy a cera di spagna kolozsvári felfedezéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./
2009. november 5.
Csendben, méltóságteljesen tiltakozott november 4-én a Főtéren a kincses város magyarsága az ellen, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal egyetlen reprezentatív, magyar vonatkozású programpontot se iktatott be a központ hivatalos átadási ünnepségébe. A tüntetést kolozsvári magyar fiatalok kezdeményezték sikerrel, ugyanis több mint száz (mások szerint közel háromszáz) kolozsvári magyar polgár jelent meg a Mátyás-szoborcsoport előtt. Miközben Sorin Apostu polgármester és Florin Stamatian prefektus díszbeszédet mondott, a tiltakozók hátat fordítottak nekik. Apostu állítása szerint meghívták a magyar közösség képviselőit a rendezvényre, s azzal vádolta a tüntetőket, hogy választási kampányrendezvényt szerveztek. Mi több, kijelentette: ők nem a város polgárai. A Vasgárda és a Sarmisegetuza Kulturális Alapítvány fiataljai részéről volt ugyan kisebb provokáció, de a néma tüntetés incidensek nélkül ért véget. A rendőrség, a csendőrség és a „civil figyelők” már jóval két óra előtt megjelentek a Főtéren, míg a magyar fiatalok csak néhány perccel két óra előtt mentek a helyszínre annak érdekében, hogy megelőzzék a csendőrség esetleges oszlatási kísérletét. Mihelyt Sorin Apostu polgármester beszélni kezdett, a fiatalok hátat fordítottak neki. A Szabadság azon kérdésére, hogy miért nem tárgyal velük, miért nem érdeklődik tiltakozásuk okáról, a polgármester sokkoló választ adott: – Ezek nem a város polgárai. Jöttek valahonnan, talán Szatmárról – fejtette ki. Máté András parlamenti képviselő kiadott állásfoglalása szerint Kolozsvár átalakított Főtérének hivatalos átadása a multikulturalitás eszméjének vereségét jelzi. A tüntető magyar fiatalokkal egyetért és elítéli azokat, akik hallgatásukkal továbbra is támogatják Sorin Apostu polgármester magyarellenes intézkedéseit. /Kiss Olivér: Apostu szerint „nem a város polgárai” tüntettek a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./ Hirtelen román villámtüntetők jelentek meg, a „Voltunk, vagyunk, leszünk” transzparens magyar feliratát román trikolórral takarták be. Az ellentüntetők elmondták, hogy románok, és azért vannak jelen, hogy jelezzék: Kolozsvár román föld volt és az is marad. /Sipos M. Zoltán: Hátfordító magyar csődület. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2009. november 5.
A bukaresti Bulandra Színház kis előcsarnokában a jegy nélküli egyetemisták tömegén kellett átfurakodnia a jegyéről jó előre gondoskodó nézőnek, hogy bejuthasson a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának előadására. A kirobbanó budapesti siker után ugyanis Csehov Három nővérének Tompa Gábor rendezte változatát a román fővárosban nagy várakozás előzte meg. A kolozsvári színház egy másik produkcióval, a Danton halálával is részt vesz a fesztiválon. A többségében román nézőkből álló közönség tapsa a Három nővér előadásán hangos volt, a magyar nyelvű előadás szövegét kivetített feliraton olvashatták románul. /Nővérek ostroma. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
2009. november 5.
A Teleki Téka kiadványát, a dr. Deé Nagy Anikó tiszteletére szerkesztett Könyvek által a világ... című tanulmánykötetet mutatták be november 3-án Marosvásárhelyen. A kötettel a szerzők és szerkesztők a 70 éves tudományos kutatót, a könyvtár nyugalmazott vezetőjét köszöntötték. A kötet az erdélyi magyar és európai művelődéstörténetből merít. Szerzői marosvásárhelyi, kolozsvári, székelyudvarhelyi, nagyváradi, szegedi, budapesti könyvtárosok, történészek, néprajzkutatók, irodalomtörténészek. A kötetben többek között Bányai-Kovács Réka a Teleki Téka 20. századi történetéről, Kimpián Annamária ifjabb Geleji Katona István egykori könyvtáráról ír, Egyed Emese egy erdélyi tudós nagyasszonyról, Vajai Vay Katáról, Spielmann-Sebestyén Mihály, a Téka vezetője, egy 19. századi marosvásárhelyi orvos (Bélteki Nagy Zsigmond) családi feljegyzéseiről írt tanulmányt. A Könyvek által a világ... című tanulmánykötet a negyedik a 2000 óta napvilágot látott Téka-kiadványok sorában. Korábban Teleki Sámuel könyvtárának katalógusát adták ki a 18–19. századfordulóján, jóval később, 1970-ben pedig az ősnyomtatványok katalógusát. /Antal Erika: Tiszteletkötet a könyvtárosnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./ Deé Nagy Anikó munkássága több évtizedet ölel fel, tanulmányai meghatározóak, szárnyai alól kutatók generációi bontakoztak ki. Deé Nagy Anikó Teleki Sámuelről, a Teleki Téka alapítójáról monográfiát jelentetett meg /A könyvtáralapító Teleki Sámuel, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1997/ Az est végén az ünnepelt, Deé Nagy Anikó megköszönte a kötetet, a szép születésnapi ajándékot. /Nagy Botond: Könyvek által a világ… Deé Nagy Anikó tiszteletére. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./
2009. november 6.
Bár két törvény is rendelkezik az 1945. március 6-a és 1989. december 22-e között államosított javak – ingatlanok, földterületek – visszaszolgáltatásáról, ez hosszan tartó ügyintézést, perek sokaságát „eredményezte” magánszemélyek, civil szervezetek és a magyar történelmi egyházak esetében egyaránt. Az Erdélyi Református Egyházkerület közel ezer ingatlan visszaszolgáltatását kezdeményezte a törvényes előírások betartásával. Ebből közel egyharmadának visszaszolgáltatásáról döntött a restitúciós bizottság, további egyharmad elbírálása még folyamatban van, míg a fennmaradó egyharmad rész nem került a testület elé. Az Erdélyi Református Egyházkerület visszaszolgáltatási ügyeinek megoldása érdekében több pert is indított a Strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon, de ott is több évbe telik, amíg döntés születik. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta, amikor elismerték az egyházkerület tulajdonjogát, akkor az önkormányzatok a törvényszéken megtámadták a bizottság döntését. Az is előfordult, hogy a visszaszolgáltatott ingatlant nem sikerült telekkönyvezni. Több telekkönyvi kivonatban tulajdonosként a református egyház szerepel, ezért az Erdélyi Református Egyházkerületet most nem tulajdonosnak, hanem jogutódnak tekinti a hatalom. Ki akarják zárni az egyházkerületet a tulajdonjogból. Egy példa: a kolozsvári Farkas és a Petőfi utcai kollégiumok épülete az államosítási határozatban úgy szerepel, mint a református egyház fiúiskolája. A jogértelmezésük szerint, tulajdonosnak csak azt lehet tekinteni, akinek elnevezése megegyezik a telekkönyvi bejegyzéssel, a fiúiskola pedig nem azonos az egyházkerület megnevezéssel. Egy másik esetben a telekkönyvben „a kolozsvári református egyházi közösség” szerepel, és a bíróság értelmezése szerint ennek a református egyházkerülethez semmi köze. Az egykori Kolozsvári Református Kollégium épületét évekkel ezelőtt birtokba vehették, de a hatalmas udvar, a tornaterem és az újkollégium épületének visszaszolgáltatását megakadályozta a Sincai Líceum vezetősége, mert szerintük a visszaszolgáltatás csak a Farkas utca 16. szám alatti ingatlanra vonatkozott. Pap Géza püspököt elmondta: öt esetben fordultak a Strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz, de az ügyek ott is nagyon lassan kerülnek napirendre. /Nagy-Hintós Diana: Tovább harcol elkobzott javaiért a református egyház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2009. november 6.
November 5-én átadták a kolozsvári Főteret. „Átadtuk a több mint 80 százalékos román többségnek. Legalábbis így érzem, írta a lap munkatársa. Egyre jobban érződik ennek a többségnek a nyomasztó hatása. A Funar-korszakban „mintha többen lettünk volna”. A jóhiszemű, tájékozott románok elítélték a funári nacionalizmust, a magyarellenes retorikát, az ortodox templomok, mellszobrok, feliratok, szobrok, emlékhelyek által elért szimbolikus térfoglalást. Most mintha az értelmiségiek és a lakosság többsége is egyetértene Apostunak a magyarságot sértő gesztusaival. /Kiss Olivér: Átadtuk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2009. november 6.
Kivezette az egész évfolyamot Kolozsvár főterére tiltakozni T. Szabó Csaba, Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete elnökeként, volt köztük csíkrákosi, gyergyóremetei, szamosdarai, magyargéresi és kolozsvári magyar is. Kolozsvár emberemlékezet óta Erdély kulturális – és egy ideig politikai – fővárosa, központja volt. Ide sereglett a környék java. Ennek a városnak az utcái, száz és száz költőt, írót inspiráltak, születtek újjá itt emberek, közösségek. Ma Kolozsvár egy multikulturális város, mégis rendelkezik egy sajátos identitással. Kolozsvárnak szelleme van. A város múltja eltörölhetetlen, része marad jelenlegi identitásának is. A szatmári diák is lehet kolozsvári polgár, ahogy a csíki is. Amíg lesz egy maréknyi magyar egyetemista és olyan kolozsvári magyar, aki szívében hordozza ennek a városnak a szellemét, addig lesz múlt, jelen és jövő! /T. Szabó Csaba: Ki a kolozsvári polgár? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2009. november 6.
Eleget téve Sorin Apostu polgármester meghívásának, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul is részt vett a kincses város Főterét felavató ünnepségen. A helyszínen tájékozódtam a tüntetés okáról – mondta a diplomata, hozzátéve: személy szerint egyetért a kivonulókkal. – Egyértelmű, hogy jogos az álláspontjuk, ugyanis a magyarság kulturális örökségét érintő eseményről volt szó – fogalmazott. /K. O. : Egyetért a tüntetőkkel Szilágyi Mátyás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2009. november 6.
A nacionál-kommunista román vezetés jó munkát végzett, mondhatni a teljes siker küszöbén bukott meg: 1989-ig felszámolta a magyar sajtóközpontokat (Arad, Kolozsvár, Nagyvárad), ideológiai kontroll alá vonta a színházakat, megnehezítette az alap- és középfokú oktatást, elsorvasztotta a magyar nyelvű egyetemi képzést, 1989-ben Csíkszeredában több román tannyelvű középiskolai osztály indult, mint magyar. 1990-ben azután megadatott a lehetőség az építkezésre. A klasszikus kultúrközpontok, mint Kolozsvár, Nagyvárad és Marosvásárhely, ahol számbelileg nagyszámú magyar értelmiségi élt, viszonylag könnyen találtak magukra, a többiek viszont a periférián maradtak. Utólag létrejött egy második vonal, ahova egyrészt a később magukra találtak csatlakoztak (például Szatmárnémeti), másrészt felemelkedettek olyan városok, ahol a magyarság számbeli arányánál fogva lehetőség nyílt komolyabb kulturális élet megteremtésére (például Székelyudvarhely, Sepsziszentgyörgy, Csíkszereda és valamilyen szinten Gyergyószentmiklós). A többiek (többek között oly nagy múltú városok, mint Temesvár és Arad) lemaradtak, bár Temesvárnak a Csiky Gergely Színház kapcsán mindig sikerült valami újat felmutatnia. A három vezető kultúrközpont számára mindenki más perifériának számított Romániában, viszont ők saját magukat tekintették perifériának Budapesthez képest. Onnan próbáltak ellesni dolgokat, rajtuk keresztül igyekeztek a modernség felé. Ez kvázi-idegen színdarabokat, művészfilmeket, rendezéseket vagy irodalmi műveket eredményezett, amelyeket a konzervatív romániai magyar kritika nem illetett mindig dicsérő szavakkal. A kolozsvári színház a 2000-es évek elején már olyan darabokat játszott, amelyeket a régi értelmiségi nem értett és nem szeretett, a közönség egy része elfordult a színháztól. Marosvásárhelyen ezt finomabban oldották meg. Az irodalmi életbe új arcok robbantak be, akik tagadták az irodalmi kánont. 2000 után a többi magyar városok igyekeztek utánozni a vezető kultúrközpontokat. Lassan „vidéken” is pont „botrányos” rendezésű, gyakran „nemzetietlennek” vélt darabok születtek, melyeket a helyi közönség nehezen fogadott be. Lassan pezsgő kultúrélet alakult ki, amely nyitottá vált az új mondanivalóra, de azt a konzervatív réteg továbbra sem akar megérteni. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Szórványkultúra – Centrum és periféria Romániában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./
2009. november 6.
Kolozsváron látható Fazakas Nóra fotóművésznek a tizenkét hónapot illusztráló kiállítása. Fazakas idén lett a Romániai Fotóművészek Egyesületének tagja, de már hazai és magyarországi kiállításokon is ért el első helyezést. A megnyitón argentin zene hangzott el, Pöllnitz Boróka (fuvola) és Beke István (gitár) előadásában. /Nagy-Hintós Diana: Naptárfotó és argentin zene. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2009. november 6.
Kelemen Hunor – költői minőségében tartott – Széltangó-redivivus című irodalmi felolvasóestje volt a nyitánya a november 5. és 7. közt zajló Irodalmi Pincefesztiválnak Kolozsváron. A politikus a Bulgakov kávézó pincéjében kialakított François Bréda Irodalmi Pince avatóján vett részt. Az ismert kolozsvári irodalmárról, Bréda Ferencről elnevezett pince találkozóhelye lesz majd a fiatalabb és idősebb, irodalomkedvelőknek. Az avató után bemutatták Farkas Wellmann Endre Lucius Domitius lázbeszéde című új kötetét. Ezután kerül sor Varga Melinda, Pethő Lóránd, Dobai Bálint, Ármos Lóránd, valamint László Noémi új könyvének bemutatójára. /Sipos M. Zoltán: Új irodalmi pincét avattak Kolozsváron. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2009. november 6.
Veress István professzorra /Nagyenyed, 1909. nov. 5. – Kolozsvár, 2007. nov. 2./ emlékezett volt egyetemi tanítványa. Nagy hatással volt rá a professzornak a nyolckötetes Románia pomológiája elkészítésekor kifejtett munkája. Hozzájárulása a sorozathoz volt fő műve, de közben 22 olyan kötetnek volt még szerzője vagy társszerzője, amely a gyakorló agronómusok tankönyvének, kézikönyvének számított, és több mint 40 tudományos közleményt is megjelentetett. 1949-től a Falvak Dolgozó Népe, 1990-től a Kertbarátok Lapja, 1993-tól élete végéig az Erdélyi Gazda új sorozatának volt állandó és legtevékenyebb munkatársa. A professzor Farkas Zoltánt barátságával a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete 1989 utáni újraszerveződése idején tisztelte meg, ekkor láthatta Veress István sokoldalú szakmai felkészültségét nagy tudását. /Farkas Zoltán: A száz éve született Veress István professzorra emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2009. november 7.
Kolozs megyébe is elérkezett Kelemen Hunor kampánykaravánja. Az RMDSZ államfőjelöltje Kolozsváron tartott sajtótájékoztatót, majd a nap folyamán a kalotaszegi falvakba látogatott el. Kelemen Hunor innen Fehér és Szeben megyébe megy kampányolni. Kelemen Hunor a kampány elkezdése óta nagyon sok helyen megfordult, a Székelyföldtől kezdve egészen Bákóig. Mindenfelé reménytelenséget és kiábrándultságot tapasztalt, az emberek politikai és gazdasági stabilitásra vágynak. Kelemen Hunor kiemelte a kulturális, személyi és területi autonómia-törekvések fontosságát. /P. A. M. : Kelemen: Az emberek stabilitásra vágynak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2009. november 7.
Kelemen Hunornak, az RMDSZ államelnökjelöltjének költői estjével kezdődött Kolozsváron a felújított Bulgakov Kávéházban szervezett háromnapos Irodalmi Pincefesztivál. Sántha Attila költő kifejtette: Kelemen Hunor Mínuszévek című verseskötete és A madárijesztők halála című regénye is a beat-nemzedék életérzését tükrözi, a társadalomtól való elszakadás, a spleen-életérzés jellemző rájuk. Sántha szerint Kelemen harmadik, Szigetlakó című verseskötetére határozott, felszabadult írásművészet jellemző, de hogy erről a jelenlévők is meggyőződjenek, a szerző fel is olvasott műveiből. /(ferencz): Kelemen Hunor, az irodalmár. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2009. november 7.
November 4-én a kézdivásárhelyi Vigadóban mutatták be Borcsa János hetedik önálló kötetét, a Merítést, mely áprilisban a kolozsvári Kriterion Könyvkiadónál jelent meg, s a szerző 2005 és 2008 között írt irodalomkritikáit, tanulmányait és jegyzeteit tartalmazza. A könyvet Fekete Vince költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese méltatta. A Kézdivásárhelyen élő és alkotó szerző legújabb kötete zömében kortárs hazai és magyarországi szerzőkről írt könyvkritikáit tartalmazza, melyek első alkalommal nem szaklapokban, hanem az aradi Irodalmi Jelen, a Székelyföld és/vagy a Háromszék hasábjain láttak nyomdafestéket. /Iochom István: Irodalomkritika – nem csak vájtfülűeknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./
2009. november 8.
Az 1956. októberi magyar forradalomra emlékezve a medgyesi Kolping Egyesületben Harai Pál nyugalmazott plébános, volt börtönviselt pap a diktatúra börtöneiben elhunyt papokról tartott rövid előadást. A gyulafehérvári főegyházmegye közel száz börtönviselt és meghurcolt papja közül már csak néhányan élnek. Az egyházmegye papságának közel egyharmada ilyen vagy olyan formában szenvedő alanya volt a kommunista rendszernek. Harai Pál a gyulafehérvári főegyházmegye börtönökben elhunyt papjait sorolta fel: 1. Dr. Boga Alajos abban az időben az egyházmegyét vezette. 1950. május 10-én tartóztatták le. Ítélete ismeretlen. Több mint négyévi rabság után a máramarosi börtönben hunyt el 1954. szeptember 14-én. Sírja a szegények temetőjében ismeretlen. 2. Sándor Imre kanonok vette át az egyházmegye vezetését 1950. május 10-én. 1951. március 10-én őt is letartóztatták. Az ő ítélete is ismeretlen. 1956. február 4(5)-én halt meg a Ramnicu Sarat-i börtönben. A hírek szerint megfagyott. Sírja ismeretlen. 3. Dr. Maczalik Simon Győző titokban felszentelt püspök csak néhány hónapig vezethette az egyházmegyét. 1951. augusztus 24-én a zsilavai börtönbe került bírói ítélet nélkül. Kétévi raboskodás után 1953. augusztus 17-én halt meg a börtönben. 1966-ban kiásták holttestét és a gyulafehérvári székesegyház kriptájába temették el. 4. Gajdátsy Árpád Bélát, a teológia rektorát Sándor Imre püspöki helynökkel egy napon tartóztatták le 1951. március 10-én. Gajdátsyt kémkedés és hazaárulás vádjával 25 év kényszermunkára ítélte a bukaresti hadbíróság. A nagyenyedi börtönben halt meg 1952. szeptember 14-én. Sírja ismeretlen. 5. Fekete János kézdi-orbai főesperest 1950 májusában tartóztatták le. Brassóban, Ghenceán és Targu-Jiuban volt bezárva. 1952. március 25-én halt meg a börtönben. Halála után több mint egy hónappal sikerült a holttestét az egyik bukaresti klinikáról kilopni és Gelencére hazaszállítani. Amikor a Szekuritáté ezt megtudta, nem szállították vissza, de sürgősen el kellett temetni. 6. Ábrahám Árpád altorjai plébánost 1957-ben tartóztatták le a Szoboszlay-per vádlottjaként Temesváron. Halálra ítélték, 1958. október 11-én tíz másik vádlottal, köztük Szoboszlay Aladár temesvári egyházmegyés pappal együtt kivégezték. Sírja ismeretlen. 7. Ambrus Györgyöt 1956. március 18-án tartóztatták le. Hat év börtönre ítélték. Peripraván, a Duna Chilia-ágán, a börtönhajón halt meg 1960. február 18(?)-án. Szemtanúk szerint megfagyott, holtteste napokig a hajó fedélzetén volt. Sírhelye ismeretlen. 8. Pálfi János jobbágyfalvi plébánost 1958-ban, 84 éves korában tartóztatták le és gyorsított eljárással öt év börtönre ítélték. A marosvásárhelyi börtönben halt meg 1958. november 6(?)-án. Sírja ismeretlen. 9. Bokor Sándor erzsébetbányai plébános 1972. június 5-én gyanús körülmények között eltűnt. Egyesek szerint halálának politikai háttere is van. Kolozsváron temették. /Papp Judit: A kommunizmus vértanú papjai. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./ Megjegyzés: csak a gyulafehérvári főegyházmegye papjait sorolta fel. A többi erdélyi egyházmegyének is vannak börtönben elhunyt papjai, így például dr. Bogdánffy Szilárd /Feketetó, 1911. febr. 21. – Nagyenyed, 1953. okt. 2./ püspök, Scheffler János /Kálmánd, 1887. okt. 29. – Jilava, 1952. dec. 6./ szatmári megyéspüspök.
2009. november 9.
Elítélte Sorin Apostunak a kincses városi magyar közösséget kirekesztő magatartását Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Gheorghe Funarhoz hasonlította a jelenlegi kolozsvári polgármestert. „Úgy tűnik, Sorin Apostu egy dolgot nem akar megérteni: hogy egy olyan közösséget képvisel, ahol magyarok, románok és más nemzetiségűek együtt élnek – egy olyan városban, ahol a magyar történelemnek ezeréves múltja van” – nyilatkozta Kelemen Hunor. „Nem hiszem, hogy ilyen magatartással a 21. században lehet Kolozsvárt vezetni” – szögezte le Kelemen Hunor. /Kiss Előd-Gergely: Kelemen: Apostu az új Funar, csak rafináltabb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./
2009. november 9.
Kolozsváron tartotta országos ülését a hat éve megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Megújítást, szervezeti átalakítást tűzött ki célul az EMNT. Mozgalmi hátteret akarnak szervezni a testület mögé, továbbá bevonni azokat az aktív polgárokat – pártállástól függetlenül – akiknek fontos az erdélyi magyarok ügye. Gergely Balázs Kolozs megyei EMNT-elnök nyitotta meg a plenáris ülés. A testület döntött az EMNT jogi bejegyzéséről, az alapvető célokról. A tisztújítás során egy ellenszavazat, egy tartózkodás és 149 igen szavazat mellett megválasztották Tőkés Lászlót az elnöki tisztségébe. Ügyvezető elnök Toró T. Tibor lett. Régióelnökök: Orbán Mihály (Partium), Gergely Balázs (Belső Erdély), László János (Székelyföld). Az EMNT alapvető célja a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómia-program képviselete. Orbán Viktor, a kormányzásra készülő Fidesz elnöke üdvözlő beszédének bejátszásával kezdődött az EMNT országos ülése. Az erdélyi magyar politika zsákutcába került, megújításra szorul. Bár Budapest – az Antall József kormányzása óta érvényben lévő szabály szerint – nem mondhatja meg, hogy a határon túli magyar közösségek melyik ösvényt válasszák, a Fidesz reméli, hogy Erdélyben olyan feddhetetlen, megkérdőjelezhetetlen, széles támogatottságnak örvendő szerveződés, szerveződések jönnek létre, amelyek képesek lesznek becsülettel képviselni az Erdélyben élő magyar nemzeti közösség legfontosabb életigényeit, hangoztatta Orbán Viktor. „Ígérem, a következő magyar kormány azért fog harcolni, hogy Európában ne érvényesülhessen a kettős mérce, vagyis váljék természetessé, hogy amit lehet a Spanyolországban élő katalánoknak, vagy a Finnországban élő svédeknek, vagy éppen a Belgiumban élő német közösségnek, az legyen természetes a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösség számára is”, hangzott az üzenet. A tanácskozáson jelen volt Németh Zsolt fideszes képviselő, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának elnöke. Elmondta: ha a Fidesz kormányra kerül, az EMNT-re, és az általa kezdeményezett és megalakított Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsra kiemelkedő szerep vár a határon túli magyar nemzetrészekkel való együttműködésben. Úgy vélekedett: jó esély kínálkozik arra is, hogy a küszöbön álló magyar kormányváltást követően teljesen új minőségű viszony alakuljon ki Magyarország és Románia között, ami az egymás jogos érdekei iránti szolidaritáson alapulna. Az újjáalakuló ülésen jelen volt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is. Felszólalásában kifejtette: a viták ellenére az EMNT az egyik legfontosabb szövetségese az SZNT-nek. Az ülésen az RMDSZ is képviseltette magát Kovács Péter ügyvezető alelnök személyében, aki felszólalásában az összefogás, együttgondolkodás fontosságát, sikerességét hangsúlyozta. Szász Jenő, az MPP elnöke nem kapott meghívást, a polgári pártot alelnöke, Farkas Csaba képviselte. Beszédében úgy vélekedett: lehet még tíz-húsz évig a memorandumok útján való tiltakozást választani, Európától várni a megoldást, de a felvidéki példa bizonyítja, mennyire nem célravezető ez. Más utat kell választani, le kell ülni egymással őszintén beszélni, intézményes együttműködést létesíteni. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) nevében Sándor Krisztina elnök biztosította a szervezet támogatásáról az EMNT-t. A meghívottak közt jelen volt Solomon Adrian, a Csángószövetség elnöke is, aki a moldvai magyar közösség nevében remél támogatást az EMNT-től. Tőkés László, az EMNT elnöke az újjáalakulás okairól beszélt. A helyzetet az SZNT lehetetlenítette el, amelyik tavasszal kivonta magát a testületből. „Ekkor tevődött fel a kérdés, hogyan tovább? Vagy hagyjuk szétzülleni a szervezetet, vagy pedig meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet az együttműködést folytatni”, magyarázta Tőkés László. A tanács az újjászervezéstől reméli a megoldást. Tőkés László figyelmeztetett: Romániában nem szűnt meg a vértelen etnikai tisztogatás, demokratikus külszín alatt folytatódik a Trianon óta tartó homogenizáció, asszimiláció, Bukarest gyarmatosító politikája, a magyarság felőrlése. „Mi nem akarunk kétféle magyar állampolgárságot, nem támogatjuk a szocialisták külhoni állampolgárságra vonatkozó elképzelését, mi magyar állampolgárságot indítványoztunk a nem Magyarországon élő magyaroknak”, nyilatkozta a Szabadságnak Németh Zsolt, aki egyike volt a magyar állampolgárság megadásának könnyítését célzó törvénymódosítás kezdeményezőinek. A módosításnak az volt a lényege, hogy ne legyen feltétel az állampolgárság megszerzéséhez magyarországi lakóhely. „A szocialisták azonban azt mondták, ebben a formában nem tudják támogatni a kezdeményezést, mert különféle javaslataik lennének választójogi és szociális jogok területén. Úgy gondoltuk, nem lenne jó, hogy ha választások előtt a 2004. december 5-ét megelőző kampánynak tennénk ki ezt a magyar ügyet. A magunk részéről a jövőben ezt az indítványt próbáljuk elfogadtatni, ehhez szükséges lesz a kétharmados parlamenti támogatottság”, nyilatkozta Németh Zsolt. /Sz. K. : Szélesíteni az összefogást Erdélyben és a Kárpát-medencében. Kolozsváron tartotta országos ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./ Az EMNT legfontosabb döntéshozó szerve a 300 tagú országos gyűlés lesz, mely évente egyszer ülésezik, az operatív vezetést a 15 tagú elnökség látja el. Ebben az elnök és az ügyvezető elnök mellett a három régióelnök (László János – Székelyföld, Gergely Balázs – Közép-Erdély és Orbán Mihály – Partium), öt alelnök (Szilágyi Zsolt, Nagy Pál, Pap Előd, Boros Zoltán és Sándor Krisztina) és öt jegyző (Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila, Fekete Réka, Püsök Csaba és Szabó László) vesz részt. Az új struktúrában félévente ülésező választmány is szerepel. /Gazda Árpád: „Kisebbségpolitikai rendszerváltást” sürget az újraalakított EMNT. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban címen számolt be az EMNT tanácskozásáról a bukaresti napilap. /Sipos M. Zoltán EMNT: csak nézték Orbánt, mint a moziban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./
2009. november 9.
Idén a szokásosnál is több fiatal volt jelen november 6-án Déva várában, a Dávid Ferenc egyházalapító püspök emlékét, szellemiségét idéző zarándoklaton. Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 12. alkalommal szervezte meg idén a zarándoklatot, mondta el Koppándi Benczédi Zoltán, a dévai unitárius leányegyház lelkésze. A zarándoklat főszervezője, Rácz Norbert ODFIE elnök volt. Mindannyian elhelyezték az emlékezés virágait, gyertyáit a mártírhalált halt Dávid Ferenc püspök emlékcellájában, majd fáklyás menetben vonultak le a várhegy lábáig. A dévai unitárius leányegyház tagjai, hagyományhoz híven forró teával várták a zarándokokat a tavaly felavatott templomnál, majd a kolozsvári Protestáns Teológia Unitárius fakultásának diákjai, illetve a Kolozsváron tanuló unitárius diákok egyesületének közös műsora következett. /Gáspár-Barra Réka: Dávid Ferenc zarándoklat Déva várában. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./
2009. november 9.
Már nem találkozik ismerősökkel az utcán, amikor szülővárosába, Kolozsvárra látogat, emiatt érzi magát idegennek Bodor Ádám Kossuth-díjas író, a Sinistra körzet, Az érsek látogatása és A börtön szaga szerzője a kincses városban – derült ki november 6-án a Babes–Bolyai Tudományegyetem Irodalomtudományi Tanszékén tartott író-olvasó találkozón. Az Interkulturali-THÉ Egyesület meghívására Bodor Ádám „meglátogatta a kolozsvári ifjúságot”. Az írót államellenes összeesküvésért elítélték, közel két évet töltött politikai börtönben, 1965-től kezdődően azonban szép lassan az erdélyi magyar irodalom jeles tollforgatói közé írta be nevét. Hangsúlyozta: műveiben nem a diktatúra anatómiáját próbálta szépírói eszközökkel az olvasó elé tárni, szándéka az volt, hogy ne hallgassa el mindazt, ami a diktatúra idején az emberekkel történt. Legsikerültebbnek a Sinistra körzet című munkáját tartja. /Ferencz Zsolt: Bodor Ádám írói estje Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./
2009. november 10.
Végérvényes, precedenst teremtő döntést hozott október 9-én a Kolozs Megyei Táblabíróság a kétnyelvű aranyosgyéresi helységnévtábla ügyében. Aranyosgyéresen a helyi tanács 2008. decemberében Németi András helyi RMDSZ-elnök javaslatára határozatot fogadott el, miszerint a város helységnévtábláin magyarul is szerepeljen a város neve. Ezt a döntést Calin Platon, Kolozs megye egykori prefektusa megfellebbezte, mivel a város magyar ajkú lakossága 20%-nál kevesebb. Most megszületett a végleges, megfellebbezhetetlen döntést, amely szerint a kétnyelvű helységnévtábla kihelyezése nem ütközik törvénybe. Ez az ügy precedenst jelenthet minden olyan helységre nézve, ahol politikai alku árán vagy csak egyszerűen jóérzésből a többségi tanácsosok kisebbségbarát határozatot hoztak, hoznak. Különösen fontos lehet ez Kolozsvár esetében. /Nagy-Hintós Diana: Törvényes az aranyosgyéresi kétnyelvű helységnévtábla. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
