Tizenkét év telt el azóta, hogy leitatott és félrevezetett román parasztok dúlták föl Marosvásárhely belvárosát, csatatérré változtatva a központot, miközben hajtóvadászatot indítottak a magyarság vezetői ellen. Azóta kiderült: a vasvillával és dorongokkal fölfegyverzett libánfalviak és hodákiak korántsem önszántukból támadtak a magyarokra. Ők maguk is az akkori bukaresti vezetés mesterkedései áldozatainak tekinthetők. Eszközként használták fel őket ahhoz, hogy az ország egységét fenyegető állítólagos aknamunka és a mesterségesen kirobbantott konfliktusok ürügyén újra létrehozhassák a forradalom idején feloszlatott titkosszolgálatot. Emellett félreérthetetlen üzenetet küldhettek a magyarságnak: a kommunista diktatúra megszűnte nem jelenti egyben a mindenkori román állam asszimilációs, kisebbségellenes politikájának végét. Idén márciusban úgy tűnik, mintha azóta minden megváltozott volna: az erdélyi és a partiumi településeken több ezren vehettek részt a március 15-i ünnepségeken, szabadon használhatták a nemzeti jelképeket, énekelhették a Himnuszt. Mégis, ilyenkor, Marosvásárhely fekete márciusának évfordulóján újra összeszorul az ember torka, hiszen az akkori állami vezetők közül, akiknek kötelességük lett volna a vérengzések megfékezése, sokan ma is vezető beosztásban tevékenykednek, emlékeztetett Balogh Levente. Az akkori események kapcsán csupán magyarokat ítéltek el. Az is sejthető, hogy a magyaroknak tett mai engedmények csupán az európai és a washingtoni megfigyelők számára küldött jelzések. Ha nem áll már érdekében, a román vezetés valószínűleg felhagy az engedmények biztosításával, hogy ismét kijátszhassa a nacionalista kártyát. /Balogh Levente: Tizenkét év. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./
2002. március 21.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta, hogy folyamatosan érkeznek panaszok, jelzések népszámlálással kapcsolatban. Egyes népszámlálási biztosok továbbra sem hajlandók beírni az etnikumra, anyanyelvre vagy vallási hovatartozásra vonatkozó kódszámot. Több olyan eset is előfordult, hogy csak ceruzával töltötték ki az űrlapot, illetve nem írták ki olvashatóan a bediktált adatot, vagy rövidítéseket használtak. Gál Barna, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke arról tájékoztatott, hogy az 56. számú körzet biztosa, Solomon Floarea, három helyen is elkövette azt, hogy a nemzetiségi, anyanyelvi hovatartozás rovatba a magyaroknál ceruzával írta be az adatot. Az RMDSZ elnöke írásos panasszal fordul a megyei népszámlálási bizottsághoz is, és kérni fogja a biztos szankcionálását. Az RMDSZ összegezi a panaszokat és eljuttatja a megfelelő népszámlálási bizottságokhoz. /Mózes Edith: Népszámlálás 2002. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./
2002. március 21.
Lestyán Ferenc A boldog házasság felé /Gloria Nyomda, Kolozsvár/ című könyve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium támogatásával jelent meg. Lestyán Ferenc hosszú lelkipásztor-évtizedei után, Marosvásárhelyen 37 évig volt plébános, amely idő alatt 7000 bérmálkozót és 9400 párt készített elő a házasságra. Szeretet és féltő aggodalom lengi át a könyv minden fejezetét. /Jakab László, Csíkszereda: Lestyán Ferenc A boldog házasság felé. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./
2002. március 22.
Romániában máris legalább hét Antonescu-szobor áll, köztük a háborús bűnökért elítélt marsall 1999-ben, Nagysármáson leleplezett mellszobra. Ilie Bucur pópa idehozatta Marosvásárhelyről az Antonescu-szobrot /ott nem engedélyezték a felállítását/, és felállították az ortodox templom kertjében. Nagysármáson a magyar közösség száma viszont jócskán meghaladja a húsz százalékot, ennek ellenére nincsenek kétnyelvű táblák. A faluban erős a "vátrás fészek", melynek fő szervezője Bucur pópa, a jelenlegi PRM-elnök. A pópa Gheorghe Funart példaképének tekinti. 1999-ben az Antonescu-szobor avatására eljött Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek és sok nyugalmazott katonatiszt. A helyi RMDSZ tiltakozott a szoborállítás ellen. Ilie Bucur pópa a Krónika munkatársának kifejtette: meg kellett mentenie a megaláztatásoktól a szobrot. Antonescu Besszarábia és Bukovina megmentője, a románok nemzeti hőse, szavalta a pópa. /Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./ A Vatra Romaneasca és egykori pártja, a PUNR Marosvásárhelyen szobrot akart állítani Ion Antonescunak. A talapzat engedély nélkül, egyik napról a másikra el is készült az egykor Bethlen Gáborról elnevezett marosvásárhelyi sétányon. Nagy Győző, Vásárhely 1992 és 1996 közötti polgármestere azonban nem engedélyezte a mellszobor elhelyezését; az alkotást végül Nagysármáson állították fel. /Sz. E.: Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2002. március 22.
Romániában máris legalább hét Antonescu-szobor áll, köztük a háborús bűnökért elítélt marsall 1999-ben, Nagysármáson leleplezett mellszobra. Ilie Bucur pópa idehozatta Marosvásárhelyről az Antonescu-szobrot /ott nem engedélyezték a felállítását/, és felállították az ortodox templom kertjében. Nagysármáson a magyar közösség száma viszont jócskán meghaladja a húsz százalékot, ennek ellenére nincsenek kétnyelvű táblák. A faluban erős a "vátrás fészek", melynek fő szervezője Bucur pópa, a jelenlegi PRM-elnök. A pópa Gheorghe Funart példaképének tekinti. 1999-ben az Antonescu-szobor avatására eljött Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek és sok nyugalmazott katonatiszt. A helyi RMDSZ tiltakozott a szoborállítás ellen. Ilie Bucur pópa a Krónika munkatársának kifejtette: meg kellett mentenie a megaláztatásoktól a szobrot. Antonescu Besszarábia és Bukovina megmentője, a románok nemzeti hőse, szavalta a pópa. /Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./ A Vatra Romaneasca és egykori pártja, a PUNR Marosvásárhelyen szobrot akart állítani Ion Antonescunak. A talapzat engedély nélkül, egyik napról a másikra el is készült az egykor Bethlen Gáborról elnevezett marosvásárhelyi sétányon. Nagy Győző, Vásárhely 1992 és 1996 közötti polgármestere azonban nem engedélyezte a mellszobor elhelyezését; az alkotást végül Nagysármáson állították fel. /Sz. E.: Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2002. március 22.
Romániában máris legalább hét Antonescu-szobor áll, köztük a háborús bűnökért elítélt marsall 1999-ben, Nagysármáson leleplezett mellszobra. Ilie Bucur pópa idehozatta Marosvásárhelyről az Antonescu-szobrot /ott nem engedélyezték a felállítását/, és felállították az ortodox templom kertjében. Nagysármáson a magyar közösség száma viszont jócskán meghaladja a húsz százalékot, ennek ellenére nincsenek kétnyelvű táblák. A faluban erős a "vátrás fészek", melynek fő szervezője Bucur pópa, a jelenlegi PRM-elnök. A pópa Gheorghe Funart példaképének tekinti. 1999-ben az Antonescu-szobor avatására eljött Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek és sok nyugalmazott katonatiszt. A helyi RMDSZ tiltakozott a szoborállítás ellen. Ilie Bucur pópa a Krónika munkatársának kifejtette: meg kellett mentenie a megaláztatásoktól a szobrot. Antonescu Besszarábia és Bukovina megmentője, a románok nemzeti hőse, szavalta a pópa. /Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./ A Vatra Romaneasca és egykori pártja, a PUNR Marosvásárhelyen szobrot akart állítani Ion Antonescunak. A talapzat engedély nélkül, egyik napról a másikra el is készült az egykor Bethlen Gáborról elnevezett marosvásárhelyi sétányon. Nagy Győző, Vásárhely 1992 és 1996 közötti polgármestere azonban nem engedélyezte a mellszobor elhelyezését; az alkotást végül Nagysármáson állították fel. /Sz. E.: Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2002. március 22.
A parlament felsőháza márc. 21-én elvetette a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Nagy-Románia Párt (PRM) és a Demokrata Párt (PD) által "Közköltségek" címmel kezdeményezett egyszerű bizalmatlansági indítványt. /A Szenátus elvetette a "Közköltségek" indítványt. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
2002. március 22.
Mircea Geoana külügyminiszter szerint a Moldovai Köztársaság hamarosan - április-május folyamán - fizetésképtelenné válik - írta márc. 21-i számában a Ziua című napilap. A Moldovai Köztársaság jelenlegi vezetői, a kommunisták nem tudták megoldani a Dnyeszteren túli terület problémáját, ellenségükké tették a besszarábiai ortodox vallásúakat, üldözni kezdték az ellenzéket, bonyolulttá tették a gagauz terület helyzetét és tovább súlyosbították a gazdasági válságot - mondta a külügyminiszter. Bukarest nem ért egyet azokkal a románellenes, diktatórikus kijelentésekkel, amelyekkel a moldovai vezetés az ország lakossága ellen fordul. Románia történelmi felelősséget visel a Moldovai Köztársasággal szemben. Történelmi szempontból felelősek vagyunk azért, hogy Moldova Európa irányába tartson - szögezte le Mircea Geoana. /Külügyi előrejelzés a moldovai válságról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
2002. március 22.
A Népújságnál jelentkezett egy olvasó, aki azt jelezte, hogy a külföldön dolgozó, de itthon stabil lakhellyel rendelkező gyermekét, illetve annak családját a népszámlálóbiztos nem volt hajlandó bejegyezni. A panaszos nem írta alá a kérdőívet. – Valójában a külföldön tartózkodó román (vagy kettős) állampolgárokat, akik Romániában állandó lakhellyel rendelkeznek, kötelező nyilvántartásba venni- Náznánfalván egész falurészen ceruzával töltötték ki a kérdőíveket a biztosok. Az RMDSZ figyelmeztette a helyi választási bizottságot, illetve jelezte a rendellenességet a megyénél is. /(mózes): Népszámlálás. Jó ütemben halad. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
2002. március 22.
A Kemény Zsigmond Társaság márc. 26-án a Kultúrpalota /Marosvásárhely/ kistermében tartja rendes havi összejövetelét. A társaság meghívottja ezúttal a budapesti Atzél Endre, aki a csángókérdésről tart majd előadást. Közreműködik Kilyén Ilka színművésznő. /Atzél Endre a KZST vendége. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
2002. március 22.
Ne a kirekesztést, hanem az együvé tartozást, az összefogást tanuljuk és tanítsuk meg az utánunk jövőknek, fogadjuk meg Illyés Gyulának ezt a máig érvényes üzenetét - ezekkel a szavakkal nyitotta meg Orbán Viktor miniszterelnök az Illyés Gyula köszöntő emlékév megnyitóján márc. 21-én Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. /Illyés Gyula-emlékév. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
2002. március 23.
Márc. 15. alkalmából Budapesten Rockenbauer Zoltán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának tárcavezetője Erkel Ferenc-díjjal kitüntette ki Csíky Boldizsár marosvásárhelyi zeneszerzőt. Csíky Boldizsár legutóbbi zenei jellegű kitüntetést, a Bartók- Pásztory-díjat 1986-ban kapta az ugyancsak magyarországi Berzsenyi-díjjal már nem a zeneszerzői munkásságát jutalmazták, inkább a Kemény Zsigmond Társaságnál végzett munkáját. Az Erkel-díjat viszont kimondottan zeneszerzőknek adják. Csíky Boldizsár elmondta: létezett egy erdélyi zeneszerzői iskola, ebbe néhány magyar zeneszerző révén Bukarest is bekapcsolódott. Ez ma már nem létezik. Az idősebb generáció kihalt, a középgeneráció máshol kereste az érvényesülést. A kolozsvári zeneakadémia szenátusa elutasítja a magyar fakultás létrehozását, bár nagy százalékban tanulnak ott magyar diákok. Ezért nincs zeneszerzői utánpótlás. Csíky Boldizsár vezeti a Kemény Zsigmond Társaságot, más közéleti szerepeket is betölt. Kevesen maradtunk sok mindenre, magyarázta. /N. M. K.: Beszélgetés az Erkel Ferenc-díjas Csíky Boldizsárral. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./
2002. március 23.
A romániai magyar kisebbség helyzetéről tartott előadást Párizsban, márc. 21-én, a Földrajzi Társaság gyűlésén Georges Val, az Európai Bizottság Közép-Európa-szakértője. Georges Val a Ceausescu-korszakban és azóta is többször ellátogatott Erdélybe, ahol a magyar kisebbség életkörülményeit tanulmányozta. A magyar származású EU-szakértő több tudományos publikációban foglalkozott az erdélyi magyarság társadalmi helyzetének alakulásával. Az esten Gyenis Katalin, Párizsban élő népdalénekes széki dalokat adott elő. Az esemény után megnyitották a Párizsi Magyar Intézetben Georges Val Esküvő Széken című fotókiállítását. Az 1986-ban, majd 1998-ban azonos helyszínen és azonos esemény alkalmából készített felvételsorozat az ősi szokások érintetlen továbbéléséről tanúskodott. /Előadás Párizsban az erdélyi magyarokról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./
2002. március 23.
Kovács Levente munkája /A Marosvásárhelyi Székely Színház története. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001/ kiváló szakkönyv. 1946-ban, a Kultúrpalotában megnyitotta kapuit a Székely Színház, és az államosításig, 1948. október 22-ig hetvenkét bemutatót /!/ tartott. 1948-ban az állam megszüntette az operettszínházakat Szatmáron és Aradon is, ezzel megtörtént az átváltás a prózai tevékenységre. 1962-től indult Marosvásárhelyen a román tagozat, ezzel valójában megszűnt a Székely Színház, és átalakult kéttagozatos állami színházzá. 1975-ben Csorba András személyében leköszön az utolsó magyar igazgató. /Kudelász Ildikó: Egy színház születése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./
2002. március 24.
A Marosvásárhelyi Egyetemi és Főiskolai Lelkészség (Ma-Fia) meghívást kapott a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészségtől (KEL) a három hétvégét magába foglaló ifjúsági csoportvezető tanfolyamra. Az első hétvége március 8-10-e között egy kis mezőségi faluban, Kidén került sor. Kolozsvárról és Temesvárról érkeztek hallgatók. Az előadók a közösségépítésről beszéltek, de hallhattak az alapítványok, egyesületek és más szervezetek jogviszonyairól is. /Közösségépítő hétvége Kidén. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 24./
2002. március 25.
Marosvásárhelyen márc. 23-24-én tartották meg - kilencedik alkalommal - Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatóinak Tudományos Diákköri Konferenciáját, a TDK-t. Ez a legnagyobb Kárpát-medencei tudományos diákülésszak, amelyen a belföldi szaktekintélyek mellett az orvos- és gyógyszerészeti tudományok rangos magyarországi és külföldi előadói tartanak évről évre előadást. A több mint 260 dolgozat mellett az idén 43 budapesti, szegedi, debreceni és kárpátaljai hallgató vett rész a TDK-n. A Tudományos Diákköri Konferencia a romániai és nemzetközi tudományos élet szerves részévé vált, amiben szerepe van az egyetem vezetősége részéről kapott támogatásnak is - hangzott el dr. Nagy Örs professzor, a MOGYE rektor-helyettesének köszöntő beszédében. Az ülésszak szervezését a Magyar Diákszövetség vállalta. /(bodolai): TDK a MOGYEN. A legnagyobb Kárpát-medencei tudományos ülésszak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./
2002. március 25.
Tizenkét esztendő után, az RMDSZ és a kormánypárt között megkötött protokollum révén újra alkalom nyílik a marosvásárhelyi televízió beindításához, melyhez egy stúdiónak alkalmas ingatlan és egymillió dollár szükséges. Markó Béla szövetségi elnök közölte, a kormánypárt fenntartások nélkül fogadta az RMDSZ erre vonatkozó javaslatát. A városban, médiaberkekben már az intézmény leendő vezetőiről beszélnek. Egyesek Markó Béla második feleségének, mások Borbély László nejének a nevét emlegetik, mint a helyi tévé potenciális vezetőjét, és felmerült Simonffy Katalin neve is. /Szucher Ervin: Egymillió dollár kell a tévé elindításához. Tizenkét év után újraindulhat a marosvásárhelyi televízió. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./
2002. március 25.
Kevéssel a '89-es fordulat után Szatmárnémetiben Erdélyi Futár néven megjelent egy lap, amely aztán később megszűnt. Nemrég nyomdafestéket látott az Erdélyi Futár új kiadásának 0. száma. A kiadványt ez alkalommal Marosvásárhelyen szerkesztik, és a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt havilapja. /Régi-új lap: Erdélyi futár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./
2002. március 25.
Megjelent Markó Béla: Költők koszorúja. Szonettkoszorú. /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ c. munkája. A szonettkoszorúban tizennégy költőelődnek szentelt egy-egy verset. A Mesterszonettben mintegy önmagát emelte e költők sorába. A kötetet az ismert marosvásárhelyi grafikus, Haller József rajzai illusztrálják. /A Pallas–Akadémia Kiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 25./
2002. március 26.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetéhez mindennap érkeznek panaszok népszámlálással kapcsolatban, jelezte Brassai Zsombor ügyvezető elnök. Egyrészt arról, hogy a biztos ceruzával tölti ki az űrlapokat, vagy nem megfelelőképpen teszi. Viszont történt olyan is, hogy egy falu nagy része az állampolgárság rovat kitöltésénél ragaszkodott a magyar állampolgár kifejezéshez. A Pandúrok út 33. számnál három családot "kifelejtett" a népszámláló, ugyanígy kihagytak a Bogáti utca 4-ben két magyar családot. /Mózes Edith: Népszámlálás. Mindenkit "megszámlálnak". = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./
2002. március 26.
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a város központi részeiben utcanévtáblákat helyeztetett el, amelyeknek kétnyelvűsége az utca, tér vagy a magyartalan bulvár szó rövidített formájában merül ki. A táblák készítői még Dózsa György nevét sem voltak hajlandók lefordítani magyarra: a népvezér nevét elrománosított formájában, Gheorghe Dojaként írták ki. Dávid Csaba, az RMDSZ helyi elnöke és városi tanácsosa a Krónikának kijelentette: ha a polgármester nem hajlandó a törvényeket és a tanácsi határozatot tiszteletben tartani, az RMDSZ pert indít ellene. A polgármester kijelentette, eltökélt szándéka, hogy a táblákat jelenlegi formájukban hagyja. Fodor Imre alpolgármester törvénytelennek minősítette a polgármester lépését. /Szucher Ervin: Bombariadó a városházán. Mímelt kétnyelvűség az utcanévtáblákon. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./
2002. március 26.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének márc. 23-án, Marosvásárhelyen megtartott vezetőségi ülésén döntöttek a MÚRE 2000. évi díjairól. Az ügyvezető tanács döntése értelmében Balázs Bencze, a Szabadság munkatársa pályakezdő díjat kapott, megosztva Rédai Attilával, a Krónika munkatársával. A díjátadásra máj. 25-én, Szovátán kerül sor, a MÚRE közgyűlésén. A vezetőség további hét újságíró-díj odaítéléséről döntött. /(m. j.): Pályakezdő díjas Balázs Bence. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./
2002. március 26.
Torján márc. 22-én tartotta az RMDSZ helyi szervezete beszámoló és tisztújító közgyűlését, újra dr. Tóth Zoltán családorvost választották elnöknek. Az Apor Péter Művelődési Egyesület is megtartotta évi közgyűlését, melynek keretében Bokor Béla elnök beszámolójában elsősorban a múlt évben állított Hősök emlékművének pénzügyi kiadásait ismertette, majd elmondta, hogy a közeljövőben egy Árpád-mellszobor felállítását tervezik. A szobor elkészítésével Miholcsa József marosvásárhelyi szobrászművészt bízták meg. /(Iochom): Torja. Árpád-szobor is lesz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./
2002. március 26.
A negyedik irodalmi estet rendezte meg az a marosvásárhelyi székhelyű Castellum Alapítvány, melynek tagjai a régi erdélyi nemesi családok leszármazottai. Ezúttal Vita Zsigmond /Nagyenyed, 1906. jan. 16.- Kolozsvár, 1998. jan. 1./ alakját idézték a résztvevők. Vita Zsigmond a Bethlen Gábor Kollégium /Nagyenyed/ könyvtárának vezetőjeként tudományos munkát végzett. Igen jelentősek a Kriterionnál 1972-ben és 1975-ben megjelent önálló kötetei: az Áprily Lajos, az ember és a költő valamint a Jókai Erdélyben című kiadványok. /(máthé): Castellum irodalmi esték. Vita Zsigmond, Nagyenyed krónikása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./
2002. március 27.
Az RMDSZ értékelése szerint, országos szinten a népszámlálás rendben zajlik - nyilatkozta Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Kevés számban ugyan, de elég lényeges kihágásokat is tapasztaltak. Például a nemzetiségre, az anyanyelvre vonatkozó mezőket több helyen ceruzával próbálták kitölteni, a kettős állampolgárok vagy a huzamosabb, illetve rövidebb ideig külföldön tartózkodók adatainak felvételét megtagadták, Marosvásárhelyen és Kolozsváron pedig olyan eseteket jeleztek, ahol a kérdőívet nem íratták alá az érintett személyekkel. Kolozsvárra vonatkozóan Nagy Zsolt kiemelte Gheorghe Funar polgármesternek a város magyar nemzetiségű lakosságának megfélemlítési kísérleteit. A polgármester szavainak nem szabad hitelt adni, hangsúlyozta. A polgármesternek nincs utólagos ellenőrzési joga. Nagy Zsolt megerősítette: törvénytelen a Funar jelezte márc. 28-i kolozsvári eredményhirdetés. Az eredményhirdetés az Országos Statisztikai Hivatal kizárólagos hatásköre. Az első gyorsjelentés hónapokat vehet igénybe. Az ügyvezető alelnök kijelentette: törvénytelen a polgármester azon szándéka, hogy a népszámlálási adatlapokat egy ideig a polgármesteri hivatalban tartsák, átvegyék az adatokat, s csupán ezt követően adják át a statisztikai hivatalnak. A Kolozs megyei RMDSZ elnöksége felkérte Kolozsvár magyar lakosságát, hogy őrizze meg továbbra is nyugalmát. /Kiss Olivér: Diverziókeltő, megfélemlítő a polgármester. Törvénytelen a csütörtökre tervezett eredményhirdetés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./
2002. március 27.
Márc. 25-én a szenátusban heves vita zajlott Antonescuról. Paunescu élesen bírálta Michael Guest bukaresti amerikai nagykövetet azért, mert a diplomata egy minapi nyilatkozatában azt mondta, hogy Románia az Antonescu-rendszer idején részt vett a holokausztban, és a románok hallgatólagosan támogatták a zsidóüldözést. A szenátor "bolsevik törvényszéki ítélkezést" vetett az amerikai nagykövet szemére. Ugyanakkor üdvözölte azt, hogy a kormányfő "bátorságról téve tanúbizonyságot, visszautasította, hogy a román népet elmarasztalják a holokauszttal kapcsolatos hallgatásáért". Az Antonescu marsall emlékével kapcsolatos új kormányzati álláspontot értékelő és a Románia területén is végrehajtott holokausztot elítélő Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátorral vitatkozva Paunescu kijelentette: aki azt állítja, hogy Romániában holokauszt volt, "sértegeti a román nemzetet". Mert, mint mondta, "ha van Európában egy nemzet, amelyet el kell ítélni a holokausztért, az Horthy Magyarországa". Corneliu Vadim Tudor szenátor, a Nagy Románia Párt (PRM) elnöke Paunescuhoz csatlakozva kijelentette: a holokausztot nem Románia területén hajtották végre, hanem csak a Magyarország által megszállt román földön. — Fejezzétek be a leszámolást Antonescu marsall szobraival, mert nem lesz jó végetek! — mondta Tudor, aki szerint még a háború idején sem volt antiszemitizmus Romániában. Ugyanakkor Ion Iliescu elnök tanácsadója a NATO-tagjelölt országok zsidó közösségei képviselőinek találkozóján emlékeztetett rá: a román államfő "felhívta a figyelmet arra, hogy Antonescu marsallt háborús bűnösnek tekintik. Ennélfogva személyének bármilyen kultusza, akármivel indokolnák is, kihívás a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösséggel szemben". Razvan Theodorescu művelődési és kultuszminiszter bejelentette: a román kormánynak az a szándéka, hogy júniusban a holokausztnak szentelt emlékmúzeumot nyit Marosvásárhelyen. /Paunescu és Vadim Tudor Antonescut védi. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./
2002. március 27.
Tavaly privatizálták a szovátai üdülőtelepet. A privatizációs szerződés értelmében a tulajdonos a Salina Invest cég lett. A nagy-romániásokkal kórusban a liberálisok, de egypár kormánypárti honatya is hazaárulásról, Erdély kiárusításáról, illetve az ilyenkor elmaradhatatlan magyar veszélyről szónokolt. Szenátori bizottságot hoztak létre a privatizáció felülvizsgálatára. Márc. 27-én a szenátusban megvitatták a bizottság jelentését. Végül a felsőház 75 igen szavazattal, 54 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta a szenátori vizsgálóbizottság jelentését: a Szováta fürdővállalat privatizációja legális, a törvényes előírásoknak megfelelően történt. /Mózes Edith: Kútba esett a liberális diverzió. Készülhet az idényre Szovátafürdő. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./
2002. március 27.
Márc. 27-én Marosvásárhelyen kiosztották a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Prospero Alapítvány, az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a támogatásával ERDRAMIL (ERdélyi magyar DRÁmapályázat a MILlennium jegyében) címszóval kiírt drámapályázatának díjait. A nyertes drámát a Tompa Miklós Társulat 2002-ben bemutatja, a díjazott írásokat a Látó szépirodalmi folyóirat közli. A három díjazott színmű: 1. A dilis Resner /szerző: Hatházy András kolozsvári színművész/, 2. Itt?hon? - 400 év jelige /szerző: Hurmuzache Ildikó álnéven valójában a marosvásárhelyi születésű, budapesti Kiss Csaba /, 3. Játék a kriptában /a szerző a marosvásárhelyi Láng Zsolt/. A zsűri további öt pályamunkát ítélt figyelemreméltónak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28., (lokodi): ERDRAMIL - eredményhirdetés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./
2002. március 27.
Elhunyt Maros Tibor professzor /Hátszeg, 1923- Debrecen, 2002. márc. 25./. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végezte. 1949-ben már előadótanárként tevékenykedett Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Anatómia Tanszékén, 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanár. Sebész főorvosként igen értékes munkát végzett a marosvásárhelyi sebészeti klinikákon. Maros Tibor több mint 50 éven át egyetemi tanár kimagasló tudományos, szakmai és oktatói tevékenységet fejtett ki. Főbb kutatási területei: a májszövet regenerációja, a szív és vese anatómiája, neuroanatómiai és embriológiai alapkutatások. A sebészeti műtéttan oktatója és kimagasló képviselője volt. Dékánként és rektor-helyettesként hozzájárult a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem fejlődéséhez. Több mint 250 tudományos dolgozat szerzője és társszerzője, emellett 43 egyetemi jegyzet és monográfia szerzője, illetve társszerzője. /A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem vezetősége: Búcsú prof. dr. doc. Maros Tibor érdemes egyetemi tanártól. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./Maros Tibor professzor 1989-ben kényszernyugdíjazása miatt Magyarországra települt, Debrecenben az Orvosi Egyetem professzora volt nyugdíjba vonulásáig, 1995-ig.
2002. március 27.
Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság márc. 26-i vendége a csángómagyarság kiváló ismerője, a budapesti dr. Atzél Endre, a Máltai Lovagrend tagja volt. Családi gyökerei Erdély felé ágaznak, édesapja báró Atzél Ede volt. Ismeretségben állt Domokos Pál Péterrel, később is kiváló szakemberekkel - Kallós Zoltánnal, Pozsony Ferenccel, Tánczos Vilmossal. Atzél Endre úgy fogalmazott: talán csak az ausztrál bennszülöttek azok, akik elnyomatottságukban és kiszolgáltatottságukban "lekörözik" a moldvai magyar népcsoportot. Csíky Boldizsár faggatására a vendégelőadó megrázó történetekkel állt elő. Találkozott csángó emberrel, aki bűnösnek mondta magát, mert az Urat magyarul káromolta, románul kellett volna bűnét meggyónnia, de nem tudván románul, benne rekedt a lélek. Atzél Endre segélyt szállít Csángóföldre, anyanyelvüket vesztő csángó ifjúságot visz ki tanulmányútra, és abban jár, hogy vissza is térjenek. - A csángó-ügy divatos lett, abból meg is lehet élni. Vannak tehát, akik a csángóságnak élnek és vannak, akik a csángóságból élnek. Perka Mihály Szabófalván magyar nyelvre tanította a fiakat, Petrás Marika abbahagyta az ősi népdalok gyűjtését, a zaklatások miatt Magyarországra települt. A Szentszéknek van tudomása ugyan a csángómagyarsággal történő dolgokról, kérték is a Vatikánt, hogy hívja vissza a csángók magyar nyelvű vallásgyakorlásától mélyen elzárkózó, vagy a csángók nemzetiségi hovatartozását a román asszimilációs politikának kedvezően beállító, Robu érsekkel kiváló kapcsolatokat ápolgató apostoli nunciust - mondotta Atzél -, bár a csángó- ügy még nem ok arra, hogy visszahívjanak egy pápai nunciust. Az egyházi főméltóság ígérte, hogy a jövőben tartózkodni fog olyan dolgok kommentálásától, amikhez nem ért. /Lokodi Imre: Atzél Endre a csángókról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./
