A Marosvásárhelyen élő 70 éves Haller József grafikust és festőt köszöntötte a lap. Haller József 1970-től indította el sikeres egyéni kiállításai sorát, amelyekkel elismert művész lett hanem szerte az országban, sőt távol, a határokon túl is. Szobrászként végezte a főiskolát, felkészültségét a marosvásárhelyi bábszínháznál kamatoztatta évtizedeken át. Haller munkásságából legutóbb pár hónapja adott ízelítőt a Bernády Házban történt kiállítása. /N. M. K.: Önként vállalt kalodában. Haller József 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./
2005. január 24.
A bármilyen árnyalatú bukaresti hatalom rendületlenül segíti kisebbségbe jutott nemzettársait. A Nastase-kormány országlása utolsó napjaiban a székelyföldi ortodox egyháznak egész vagyonokat adott birtokába Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, ami csak utólag derült ki. Az új kormány – benne az RMDSZ miniszterei is – jó néhány nappal beiktatása után úgy döntött, 300 000 megawattóra áramot szállít a Pruton túli testvéreknek, mert a Dnyeszter menti „köztársaság” nem hajlandó energiát szolgáltatni Chisinaunak. Ráadásul Moldávia további 30 millió dollárral tartozik Romániának, ugyancsak kormánydöntések nyomán szállított áramért. Igaz, hogy Magyarország nagyobb összegekkel segíti a határon túliakat, de annak megpályázása, elosztása nehézkes, a körülötte zajló pártpolitikai viták, marakodások visszataszítóak. Miközben a Tariceanu-kabinet áramsegélyt ad, Budapesten az Állami Számvevőszék megrótta az Illyés Közalapítványt, mert úgymond jogtalanul költött el pénzeket a határon túlról érkezett magyar politikusok budapesti elszállásolására. Ferencz L. Imre, a lap munkatársa szerint Markó Béla például szenátori fizetéséből kb. öt-hat éjszakát tölthetett volna egy valamire való budapesti szállodában. S ha nem az IKA, illetve a HTMH állja a budapesti utak kiadásait, akkor hányan vehettek volna részt a különféle rendezvényeken? Bukarest évek óta román állampolgárságot ad mindazon Pruton túliaknak, akik kérik ezt, miközben Budapest az ilyen vonatkozású próbálkozást megtorpedózza. A Romániában ösztöndíjaskén tanuló moldáviai diákok száma többszöröse a Magyarországon tanuló erdélyi magyarokénak. /Ferencz L. Imre: Prúton innen, Tiszán túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2005. január 24.
„Szép, erős és egységes a magyar kultúra” – vélekedett Markó Béla államminiszter, az RMDSZ országos elnöke január 22-én, a magyar kultúra ünnepén, Nagyváradon. Markó Béla utalt a decemberi magyarországi népszavazást követő megbántódásokra. Sokan megharagudtak egymásra és úgy gondolják nem egységes a magyarság, Markó szerint azonban a politikát el lehet marasztalni ezért, de a nemzetrészeknek nem szabad egymásra haragudniuk. Kettős, sőt többszörös állampolgárokkal van tele a magyar kultúra és történelem, ilyen a Himnusz írója, Kölcsey és Kosztolányi is, akinek Édes Anna című regénye dramatizált változatát a marosvásárhelyi teátrum magyar tagozata mutatta be Nagyváradon január 22-én. „Ha északra nézek ott van Ady, ha délre, Arany, s ha keletre, Tamási Áron. Szeressük egymást és ezt a szép és egységes, erős kultúrát, amit elődeink teremtettek “ – fogalmazott Markó Béla. Hozzátette: „Kormányon lévén, az erdélyi magyarság a romániai kultúra részévé szeretné tenni a sajátját, merthogy a kultúra nem elválaszt, hanem összekapcsol. Összekapcsol minket magyarokat egymással és más nemzetekkel, így a románsággal is.” A Magyar Kultúráért díjakat Lakatos Péter RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő nyújtotta át az idei kitüntetetteknek. Emlékplakettet vehetett át Péter I. Zoltán, nagyváradi városvédő munkájáért, Deák Árpád képzőművész, a keresztény értékek ápolásáért pedig a Posticum Római Katolikus Ifjúsági Központot tüntették ki. Díszoklevéllel méltatták Mogyoróssy István színművészt, dr. Kéri Gáspár fogorvost érmelléki hagyományőrző munkájáért, Tuduka Oszkár magyartanárt és az élesdi képzőművészeti alkotótábor munkaközösségét. Életmű-díjat kapott dr. Jósa Piroska orvos közösségépítő tevékenységéért és Szombati Gille Ottó, nyugalmazott rendező is. /Magyar Kultúra Ünnepe Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2005. január 24.
Művészeti elismeréseket és díjakat adományozott Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere a magyar kultúra napja alkalmából. A díjazottak között van Láng Zsolt író is. A marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat szerkesztőjének kiemelkedő prózaírói munkásságáért, történelmi trilógiájáért s legutóbbi két elbeszéléskötetéért Márai Sándor-díjat adományozott a tárcavezető. Ugyanebben az elismerésben részesült még Karátson Endre Párizsban élő író-irodalomtörténész, valamint Németh Gábor író-szerkesztő eddigi prózaírói tevékenységéért és a Zsidó vagy? című, 2004-ben a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent regényéért. Az Édes Anyanyelvünk címmel meghirdetett pályázat ez évre szóló támogatásait is átadta a hétvégén Hiller István. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) 2004 őszén öt kategóriában hirdette meg az Édes Anyanyelvünk pályázat második fordulóját. A díjazottak között 100 millió forintot osztottak szét. A Katona József produkciós pályázat keretében 21 hazai és határon túli színházban összesen 22 kortárs magyar színmű bemutatását támogatta a minisztérium. Visky András kolozsvári szerző két színház – a sepsiszentgyörgyi és a marosvásárhelyi társulat – pályázatán is nyert az Alkoholisták és A szökés című munkái bemutatására. Az 53,7 millió forintból három nagyszínpadi, 11 kamaraszínpadi, nyolc stúdiószínpadi bemutató, valamint 19 ősbemutató anyagi alapjaihoz járultak hozzá. /Márai Sándor-díj Láng Zsoltnak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. január 24.
A múlt héten Marosvásárhelyen, a megyei önkormányzati közgyűlésen Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke türelmét vesztette, és azt állította: a helyi sajtó meg nem engedett módon nyomást gyakorol a megyei tanácsra, valósággal terrorizálja őt. Nem mehet ki úgy a hivatali folyosóra, hogy paparazziként ne filmezné valamelyik helyi operatőr; a munkáját sem képes végezni, mert egyebet sem tesz, mint tolakodó újságírói kérdésekre válaszol. Az elnöknő szerint a sajtószabadság Marosvásárhelyen az újságírók szabadosságba csapott át. Részben igaza van, viszont azt sem lehet megszabni, hogy az újságírók mikor szimatolhatnak, és mikor nem, szögezte le Máthé Éva újságíró. /Máthé Éva: Terrorizál a sajtó? A média főszereplő lett a megyei tanácsülésen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2005. január 24.
„Itt az ideje, hogy az ősszel félbemaradt tárgyalások után emlékeztessük az RMDSZ-t a programjába foglaltakra és a választási ígéreteire” – nyilatkozta Tőkés László. A január 22-én Marosvásárhelyen ülésező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az autonómiatörekvésekre utalt. Tőkés szerint megtéveszti az erdélyi magyar társadalmat a területi autonómia fogalmának időnkénti átváltása a „már megvalósult kulturális autonómiára”. „Tisztán meg kell fogalmazni az igényeket. A romániai választások és a magyarországi népszavazás nyomán az EMNT úgy ítéli meg, hogy új helyzet alakult ki az autonómia szempontjából is. Az új helyzet pedig új kezdetet jelent, amikor új erőre kell kapni” – fogalmazott Tőkés László. Az EMNT állandó bizottsága arra a következtetésre jutott, hogy a cél érdekében eljött az ideje az egyházi, polgári és politikai erők egyesítésének. Sikerként ítélik meg azt a tényt, hogy közel kétéves tevékenységük alatt sikerült tematizálni a hazai politikai életet. A Magyar Polgári Szövetség után ugyanis az RMDSZ és a román pártok is beszélni kezdtek az autonómiáról. Az EMNT vezetői egyben előkészítették a szervezet január 29-i, ugyancsak Marosvásárhelyen tartandó ülését, amelyen a fennálló nézetkülönbségek ellenére is számítanak a székelyföldi küldöttek részvételére. „Elvi ellentétek nincsenek, hisz céljaink azonosak” – értékelte az EMNT–SZNT viszonyt Borbély Attila Zsolt, az állandó bizottság tagja. A jelenlegi állás szerint az SZNT-vezetők fele az EMNT vezetőségének is tagja, ezért január 29-én többek között az SZNT-nek az EMNT-ben való képviselete ügyében is módosításokat terveznek. Az SZNT 29-i ülésének egyik legfontosabb célkitűzése az EMNT és SZNT testületeinek „profiltisztítása”. A közképviseletekként gyakorolt önálló hatáskör erősítéséért az SZNT ÁB partneri kapcsolatot szorgalmaz az EMNT-vel, s ennek érdekében kezdeményezi a közös gyűlések intézményesítését. /Gergely Edit, Szucher Ervin: Lesz-e közös EMNT–SZNT ülés? = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. január 24.
Marosvásárhelyen a Kereszténység és közélet című konferencia második napján Csató Béla főesperes jelezte, a tanulmányi napokat ezúttal különösen a romániai politikai elitre való tekintettel rendezték, ennek ellenére ők voltak a legkevésbé jelen. Kádár Béla közgazdász, akadémikus kiemelte, hogy először értékelődik fel a történelemben a közép-európai és a délkelet-európai térség, amely geostratégiailag mind Magyarország, mind Románia számára lehetőségeket kínál az EU ilyen irányú kibővítésével kapcsolatosan. Románia Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket az 1920-as területi megnagyobbodás ellenére az európai történelem fő áramlatai végül is kedvezőtlenül érintettek. Románia leszakadása Nyugat-Európáról sokkal nagyobb mértékű volt az elmúlt 70 esztendőben, mint a közép-európai országok, vagy akár Magyarország esetében. A sikeres magyar-román gazdasági együttműködés feltételei adottak, szögezte le Kádár Béla, az uniós strukturális alapok egy tizede szolgál az Európai Unióval szomszédos országokkal való együttműködés projektumainak a finanszírozására. Entz Géza történész rámutatott, hogy Románia fejlődése gyökeres ellentéte volt annak, amit regionalizmusnak neveznek. Az előadó a regionalizmust és a tudást nevezte létfontosságúnak. Entz Géza szerint az autonómiának önkormányzati rendszerre kell épülnie. Szükség van a székelyföldi területi autonómiára, azonban ezzel mint politikai programmal előállni Európában nem célszerű. A régiók természeti, gazdasági, társadalmi meghatározottságok szerint működnek, ehhez jó megoldás a kistérségi mozgalom, ami a Székelyföldön működik. /Mózes Edith: Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./
2005. január 24.
Második alkalommal ünnepelte a magyar kultúra napját Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete. A Kultúrpalota kistermében Zsók Béla Édesanyám dalai című, bukovinai székely dalokat tartalmazó kötetét, illetve egy kézimunka- és fotókiállítást mutattak be. Zsók Béla, aki az édesanyja által ismert dalokat gyűjtötte össze, a Hunyad megyébe települt bukovinai székelyek énekeit harminc évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni. A gyűjteménybe több mint ezerháromszáz népdal, vallásos ének, egyházi himnusz, műdal került be. Az anyag szerkesztése, osztályozása is több mint tíz évet vett igénybe. A magyar kultúra napja alkalmából szervezték meg Marosludason az idei év első Gyöngykoszorú népdal- és néptánctalálkozóját is. Marosludas immár a harmadik alkalommal adott otthont a találkozónak. /Antal Erika: Bukovinai székely dalok a Kultúrpalotában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. január 24.
Másfél ezren kísérték utolsó útjára Fülöp G. Dénest, a Vártemplom néhai lelkészét Marosvásárhelyen. A város egyik legközkedveltebb papjának számító Fülöp G. Dénest búcsúztató istentiszteletet Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta. A környékről, Magyarországról és Nyugat-Európából érkező hat lelkész beszélt Fülöp G. Dénesről. A nemzetéért tevékenykedő és ezért meghurcoltatásban, bebörtönzésben részesült papot szelíd harcosnak nevezték. A holland Johann Schieppenbord azért mondott köszönetet elhunyt kollégájának, mert általa megismerhette a magyar egyháztörténetet; dr. Nagy István, a budapesti Károli Gáspár Egyetem, illetve a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola tanára a szellemi örökség átvételének és továbbadásának fontosságáról beszélt; Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora Orbán Viktor volt miniszterelnök leveléből idézett. A sírnál Tófalvi Zoltán publicista Fülöp G. Dénesről, „az ötvenhatosról” beszélt. A január 15-én, Budapesten elhunyt Fülöp G. Dénes koporsója mellett presbiterek, a Székely Nemzeti Tanács képviselői és a Sapientia Egyetem tanárai álltak díszőrséget. /Szucher Ervin: Búcsú a lelkésztől. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. január 24.
Aradon, a Jelen Ház kávézójában képzőművészeti kiállítás nyílt a marosvásárhelyi születésű, Nagyváradon élő szobrász-grafikus, Deák Árpád munkáiból. A Regionális Simonyi Társaság szervezésben létrejött rendezvény egy kiállítás-sorozat része: két éve rendszeresen tartanak képzőművészeti kiállításokat a Jelen Házban. Szekernyés János temesvári művészettörténész a kiállított munkákról, a grafikákról és plakettekről beszélt. /(nagyálmos): Deák Árpád kiállítása a Jelen Ház kávézójában. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2005. január 24.
Január 21-én elhunyt Budapesten a Kútvölgyi Kórház intenzív osztályán Balogh Ferenc hegedűművész. Az 1920-ban Aszódon született művész életpályája 1932-től Székelyudvarhelyről indult, ott végezte a középiskolát. Budapesten végezte a Zeneakadémiát. Székelyudvarhelyen a helybéli Református Tanítóképzőnek és a Református Kollégiumnak lett zenetanára. Később a kolozsvári Állami Magyar Operához hívták hangversenymesternek, több évtizedig tanított a zeneművészeti főiskolán. 1946-tól évi 10–15 hangversenyt adott. Később csak hegedűesteket tartott – többnyire ingyen. Végigkoncertezte Erdély hangversenytermeit és templomait. Gyakran hangversenyezett Székelyudvarhelyen, abban a városban, mely elsőnek értékelte tehetségét és művészetét. Utoljára tavaly októberben hangversenyezett kedvenc városában: a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar szólistájaként csodálhatta meg játékát a közönség. /Elhallgatott Balogh Ferenc hegedűje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./ 85 éves korában elhunyt Balogh Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, a magyar és az európai zene hűséges képviselője és mestere, aki 1948-tól 1988-ig Kolozsváron szolgálta az erdélyi magyar kultúrát. A professzort 2003-ban Márton Áron emlékéremmel tüntették ki. 1939-ben, az első Enescu versenyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt – Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Azonban Marosvásárhely román prefektusa, Dandrea azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról – Bologára. Balogh Ferenc ezt nem tette meg, így párizsi utazása elmaradt. Észak-Erdély visszatérése után, 1940 októberében felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol azonnal harmadévre vették föl. Versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová felvették. 1945 telén Kodály Zoltán tanácsára haza ment Székelyudvarhelyre. 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, majd az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Balogh Ferenc a Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar. /A zene szolgálatában. In memoriam Balogh Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2005. január 25.
Lemondott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a január 30-ra tervezett gyergyószéki referendum szervezéséről. A szervezet állandó bizottsága a hét végén Gyergyócsomafalván ülésezett, és eldöntötte, hogy új stratégiát kezdeményez célja, a Székelyföld autonómiája elérésére. A kezdeményezők a demokrácia minden lehetséges eszközét igénybe veszik. A szóba jöhető lehetséges eszközök a „csendes felvonulások, állampolgári felvonulások, tüntetések” a kezdeményezők szerint, céljuk pedig az, hogy „a tömeg jelenlétével hívja fel a figyelmet arra, hogy Székelyföld őshonos közössége területi önkormányzásra tart igényt”. A további teendőkről az SZNT soros ülése dönt. Az ülést január 29-én tartják Gyergyószentmiklóson. Az a tény, hogy az SZNT ugyanarra az időpontra szervezte ülését, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), arra vall, hogy nem felhőtlen a viszony a Székelyföld autonómiájáért, illetve az erdélyi magyarság háromszintű autonómiájáért küzdő szervezet között. Az EMNT hetekkel ezelőtt meghirdette marosvásárhelyi tanácskozását az említett időpontra, meghirdetett napirendjén szerepel az SZNT elnöke, dr. Csapó József beszéde is. /Sarány István: Stratégiaváltás. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./
2005. január 28.
Február 26-ára halasztotta január 29-re összehívott ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A hóvihar és a nehéz útviszonyok kétségessé tették, hogy a tanács valamennyi tagja el tud-e jutni Marosvásárhelyre. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői is elhalasztották az eredetileg január 29-re összehívott gyergyószentmiklósi SZNT-ülést. Az SZNT jelenleg az EMNT elidegeníthetetlen részét képezi, de már az a tény is a kiválást vetítette elő, hogy a gyergyói SZNT-ülést a korábban meghirdetett marosvásárhelyi EMNT-ülés időpontjára hívták össze. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, a gyergyószentmiklósi ülésen eredetileg módosítani kívánták az EMNT és az SZNT viszonyát rögzítő dokumentumot, és partneri viszonyt szerettek volna felajánlani az EMNT-nek. Az erdélyi tanács a kulturális autonómia megvalósítását, a székely tanács pedig a székelyföldi területi autonómia megvalósítását tűzhetné zászlajára. /Gazda Árpád: Az időjárás megóvja az egységet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./
2005. január 28.
Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom hányatott sorsú lelkésze életének 74. évében eltávozott. Fülöp G. Dénes /Alsósófalva, 1931 – Marosvásárhely, 2005/ kitörölhetetlenül beírta nevét az erdélyi magyar református egyház jelenkori történelmének lapjaira. Székelykeresztúron végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Református Teológia növendéke lett. 1958-tól 1959. július 7-ig a marosvásárhelyi Kistemplom segédlelkésze volt. A pappá szentelését követő napon letartóztatták, s nem sokkal később, koholt vádak alapján 11 év nehéz börtönre ítélték. Azzal vádolták, hogy ’56 őszén, a Teológia diákjaként, a magyarországi forradalommal rokonszenvező magatartást tanúsított – többekkel egyetemben. Felrótták neki, hogy később, egy alkalommal, a Teológia dísztermében tartott áhítaton a Szovjetunióba elhurcolt magyar foglyokért imádkozott. Megismerhette Szamosújvár hírhedt börtönét, majd sokakkal együtt a Duna-delta mocsaras szigetein vágta a nádat, rabtársai között volt Csiha Kálmán, a későbbi püspök, Páskándi Géza és Dávid Gyula. Négy évet kellett letöltenie börtönökben. Kiszabadulása után csupán fizikai munkát végezhetett egy ideig, 1964-ben vállalhatott ismét lelkipásztori szolgálatot. 1984-ben tért vissza Marosvásárhelyre, a Vártemplomba, s itt szolgált egészen 2002-ben történt nyugdíjaztatásáig. Ekkor hozta tető alá azokat az intézményeket, amelyek azóta a város, a környék egyházi és közművelődési életében meghatározó szerepet töltenek be. Sikerült megteremtenie a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolát, a Calepinus elnevezésű idegen nyelvű népfőiskolát, a Vártemplom Diakóniai Otthonát, kórusokat hozott létre, elindította az Új Kezdet című folyóiratot. /Nagy Pál: Lelkek hű pásztora volt… = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./
2005. január 28.
Tordán a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Petőfi Társaság által szervezett népfőiskola keretén belül Keszeg Vilmos Aranyosszék népköltészete /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című munkáját mutatta be a gyűjtő jelenlétében Lászlóffy Aladár és Pozsony Ferenc. A több mint tizenöt év gyűjtő- és kutatómunkájának eredményként tavaly megjelent monográfiát Lászlóffy Aladár Veronika kendőjéhez hasonlította, olyan rejtett titkok – történetek, szövegek, találósok, regulák, feliratok, mondások, ráolvasások, imák, átkok, fejben őrzött csodák – vannak benne, amelyek lassan kezdtek a feledésbe merülni. Az író Aranyosszék új kódexét látta benne. Pozsony Ferenc elmondta, Aranyosszék hálás lehet Keszeg Vilmosnak, hogy ezen munkával megajándékozta őket. A világ más tájain ilyen típusú monográfia elkészítéséhez egy egész intézmény vállalkozik, teljes tudóscsoportot mozgósítanak, nálunk egyetlen ember képes volt rá. A rendkívüli vállalkozást Szabó T. Attila, Orbán Balázs és Jankó János felbecsülhetetlen műveihez hasonlították. /Ladányi Emese Kinga: Magyar Kultúra Napja kötetbemutatóval. Torda. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2005. január 29.
A bukaresti Curentul lap szerint nemcsak a román államfő elleni állítólagos merényletről szóló információknak, hanem a magyar Trianon-film tervezett bukaresti tévévetítésével kapcsolatos botránynak is Timofte, a hírszerzés (RHSZ) igazgatója az igazi szerzője. A Curentul megírta, hogy Timofte valójában Iliescu embere, aki „nem véletlenül lépett rivaldafénybe”, s aki „elbocsátása előtt rendkívül veszélyes játékot űz”. A titkosszolgálati forrásokra hivatkozó Curentul szerint Timofte az igazi szerzője annak az ötletnek, hogy egy bukaresti magántelevízió csúcsidőben sugározza a Trianon című magyar dokumentumfilmet, s aztán egy talk show-műsorban „felszítsák a marosvásárhelyihez hasonló etnikumközi feszültségeket Erdélyben és viszályt keltsenek a jelenlegi kormánykoalíción belül”. /Timofte műve a Trianon-botrány? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./
2005. január 29.
Szerkesztőként kezet foghatott Kós Károllyal, Tamási Áronnal; felkereshette otthonában Tompa Lászlót vagy Szentimrei Jenőt, interjút készíthetett Kemény Jánossal; beszélgetett Szabédi Lászlóval, Bözödi Györggyel, vallja életéről a nyolcvan éves Nagy Pál irodalomtörténész, egyike a legaktívabb közösségi életet élő marosvásárhelyieknek. Korát meghazudtoló munkakedvvel dolgozik. A nagy elődökre való emlékezést tartalmazza Visszanéző /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1997/ című könyve. /Adamovits Sándor: „Kezet foghattam Kós Károllyal”. A 80 éves Nagy Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./
2005. január 31.
Két marosvásárhelyi alkotó, a textilművész Csíky Szabó Ágnes és a szobrász Gyarmathy János nyílt közös kiállítása nyílt január 28-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Csíky Szabó Ágnesnek ez az első egyéni jelentkezése. Gyarmathy János most lett ötvenéves, több mint harminc alkotása látható a tárlaton. /(nk): Szárnyalás térben és időben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./
2005. február 1.
Marosvásárhelyen a város egykori helytörténészéről, a kétszáz éve született Benkő Károlyról hangzott el előadás a Belvárosi szerdák januári rendezvényén. Pál-Antal Sándort kérdezte Spielmann Mihály. Pál-Antal Sándor adta ki 2001-ben az Erdély emlékezete sorozatban Benkő Károly Marosvásárhely Szabad Királyi Város leírása 1862-ben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvét. A mű eddig csak kézirat formájában létezett és máig hiteles kútfő és forrásanyag. Benkő Károly marosszéki levéltáros volt, majd járási segédtisztviselő, ezután Csíkban dolgozott, 1861-től ismét levéltáros. Benkő Károly elsőként az Erdélyi történelmi életrajz című lexikont írta meg. Csíkban gyűjtötte a Marosszék ismertetése című kétkötetes mű első kötetét. Egy év alatt összeállította Marosvásárhely leírását. Orbán Balázsnak nagy segítséget nyújtott a Benkő-gyűjtések anyaga. /Nagy Botond: Orbán Balázs elődje. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./
2005. február 1.
Január 29-én tartották tizennegyedszer a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat díjainak átadását. Gulyás Miklós személyében először jutalmaztak olyan írót, aki nem Erdélyben, Romániában él, hanem Svédországból küldi írásait a Látónak. Az író immár nyugalmazott könyvtáros, ötvenhatos menekült. A másik három díjat erdélyi alkotók kapták. Sebestyén Mihály marosvásárhelyi prózaíró harmadszor részesült a Látó nívódíjában. Simonfy József Szatmárnémetiben élő, immár négy kötetes költő; Vári Csaba pedig, aki debütdíjban részesült, még egyetemista, Kolozsváron tanul. /(Máthé Éva): Látó nívódíjak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./
2005. február 1.
„1955-ben Marosvásárhelyen születtem. 1984-ben újságírásból diplomáztam. Szülővárosomban élek, az RMSZ-nél dolgozom, mint tudósító. Verseket csak KAF szerint írok, aki a Látó-ban szokott közölni, valószínű abban a reményben, hogy egyszer hátha mégis... Én ötven évesen már nem reménykedem. De azért írok. S barátaim ennél nagyobb bűnt is bocsátottak már meg nekem.” – írja A pokol tornáca című verseskötetének hátlapján Bögözi Attila. Születésnapját az újonnan beindult Súrlott Grádics (marosvásárhelyi korcsma neve volt) irodalmi kör keretében ünnepelte meg Nagy Pál irodalomkritikussal és Csifó János rádiószerkesztővel együtt. Közösen 201 évet töltöttek. /Bögözi Attila ötvenéves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./
2005. február 2.
A Fehér megyei RMDSZ 15 éve, 1990 januárjában alakult meg. Az évfordulós ünnepségre január 31-én a nagyenyedi Liviu Rebreanu Művelődési Központban került sor. A Fehér megyei RMDSZ választmánya az évforduló alkalmával emléklapot adományozott azoknak, akik a helyi szervezetek megalapításában részt vettek, a közösségépítő és szervező munkában helytálltak. Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök ismertette a 15 év megvalósításait, majd átadta Bakó Botondnak, a Fehér megyei RMDSZ első elnökének és jelenlegi választmányi tagjának munkája elismeréséért a “Szórvány magyarságért” díjat. A kitüntetettek nevében dr. Csávossy György mondott köszönetet. Az ünnepségen a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata Bartha Lajos: Zsuzsi című vígjátékát adta elő. /Molnár Irén: 15 éves a Fehér megyei RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2005. február 2.
Február 1-jén Csíkszeredában összegyűltek azok, akik részt akartak venni az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztálya Hargita megyei fiókjának újraalakításában. Az ülésen részt vettek Marosvásárhelyről, az orvosi szakosztály vezetősége képviseletében Kovács Dezső elnök, Egyed Imre alelnök, valamint Szilágyi Tibor jegyző. Hargita megyében az orvosi szakosztály működése a 90-es évek végén megtorpant – ezt szeretnék újraéleszteni. A megbeszélésen szó volt az évente négy alkalommal megjelenő Orvostudományi Értesítő szerepéről, a marosvásárhelyi magyar orvosi könyvtár létrehozásáról, saját honlapról (www.emeogysz.ro), külföldi kapcsolatokról, pályázatokról. /Székely Judit: EME Orvosi Szakosztály Hargita megyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
2005. február 2.
Elsőként távolították el nyolcvan éve Marosvásárhelyen, pedig a Kultúrpalota egyik legmarkánsabb részlete, dísze volt, Ferenc József megkoronázását ábrázolta. Szerencsére a megfelelő személyek elrejtették az egykori kelléktárba, a díszletek mögé. A művet Sidló Ferenc készítette, de Kallós Ede is dolgozott rajta, az ékszerészmunka pedig Hibján Samu és Vandrág László keze munkája. Csortán Ferenc műemlékvédelmi előadó, a Maros Megyei Művelődés-, Vallásügyi, és Nemzeti Kulturális Örökségi Igazgatóság tanácsosa leszögezte, hogy Kultúrpalota az ország egyik legszebb épülete Esztétikai értéke elsősorban a sok-sok apró elem összhangjából tevődik össze. Ennek értelmében magától értetődő, hogy minden olyan részletének, alkotóelemének, ott a helye, ahova azt a tervezők megálmodták, elképzelték. Szeretné, ha visszakerülne eredeti helyére a dombormű, ha pedig ez mégsem sikerülne, akkor a múzeumban a helye. Bónis Johanna muzeológusnak hasonló a véleménye. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szintén egyetért azzal, hogy a relief visszakerüljön eredeti helyére. /Nagy Botond: Nyolcvan év alagsori száműzetés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./
2005. február 2.
Rendhagyó író-olvasótalálkozóra került sor február elsején Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az ünnepelték, hogy a népszerű csíkszeredai könyvműhely, a Pallas-Akadémia Kiadó alapítója és vezetője, Tőzsér József a napokban töltötte 60. életévét, a kiadó pedig 300. kötetét is letette már az olvasó asztalára. A rendezvényen Lőrincz György Imázskészítők (publicisztika), Egyed Péter Madonnák, porban (regény), valamint Kovács András Ferenc A kártyázó kakadu. Mesevonat, 9 (gyerekversek) című köteteket mutatták be.Tőzsér munkásságát az ünnepségre kiadott Aki a könyveknek szolgál című kiadvány foglalja össze. /(Bögözi Attila): Szavak hóban, könyvekről, versről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2005. február 3.
Elhalasztották a marosvásárhelyi Park Szálló átadását az ortodox egyháznak. Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke elmondta, február elején kellett volna átadniuk az ingatlant, amelyet az előző kormány 2004 decemberében egy utolsó kormányhatározattal a gyulafehérvári ortodox püspökségnek adományozott. A megyei tanács még januárban megtámadta a kormányhatározatot, azzal indokolva, hogy számos intézmény helyszűkével küzd. Az átadást addig halasztják, amíg valamilyen döntést nem hoz a kormány. Frunda György RMDSZ-szenátor korábban úgy vélekedett, jogilag elfogadható a kormányhatározat, azt nem lehet megtámadni. Lokodi Edit Emőke szerint azonban bármely kormányhatározat megtámadható. Még nem az ortodoxoké. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
A görög katolikus egyház a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul, miután a Legfelsőbb Bíróságon is elvesztette a marosvásárhelyi „kis katedrális” visszaszerzéséért indított pert. /B. D. T.: Strasbourgig is elmennek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
Sajnálattal nyugtázta a román hatóságok 1989 előtti időszakot idéző eljárását egy magyar történelmi dokumentumfilm vetítése kapcsán, néhány héttel az európai csatlakozási tárgyalások lezárása után, írta Gál Kinga európai parlamenti képviselő. Az intézkedések a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozzák, ezért európai parlamenti képviselőként fontosnak tartja felhívni mind az Európai Parlament, mind a vegyes bizottság figyelmét az eseményekre. „Elfogadhatatlan az eljárássorozat, amelynek a civil szervezetek, a protestáns egyház intézményeinek tagjait és vezetőit vetették alá Erdély nagyobb városaiban”. „Rendőrségi eszközökkel megfélemlítették, kihallgatták és aránytalanul magas pénzbüntetéssel sújtották őket, csupán azért”, mert részt vettek a Magyarországon filmszínházakban, magyar köztelevízióban sugárzott történelmi dokumentumfilm levetítésének. Diktatórikus módszerekkel (áramszünet, rendőrségi megfélemlítés) igyekeztek meggátolni a filmvetítést, például Marosvásárhelyen. A kultúra szabad áramlása megillet mindenkit, a romániai magyar közösséget is. /Gál Kinga európai parlamenti képviselő, az EU-Románia Parlamenti Vegyes Bizottság alelnöke: Szólásszabadság helyzete Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2005. február 3.
Torda 60 ezer lakosából 5000 magyar nemzetiségű, ami a lakosság 8 százalékát teszi ki. Tordán a helyi Petőfi Társaság indította el az Aranyosszéki helytállás 2004-2005 elnevezésű népfőiskolát. A társaság 2004 novemberétől 2005 februárjáig hetente szervezett történelmi, földrajzi, irodalmi, etnográfiai és környezetvédelmi témájú előadásokat. Az népfőiskola január 28-i témája a népi- és természetgyógyászat volt. Meghívott előadó a közismert marosvásárhelyi terapeuta és szakíró, Bernád Ilona volt, aki bemutatta az Egészségünkért című kötetét, valamint sikeres amerikai útleírását, a Magyarok Amerikáját (társszerző Gazda József). Dumitru Ana, a Petőfi Társaság elnöke, nyugalmazott matematikatanár és a Szaniszló tanár házaspár az előadás végén emléklapokat osztott ki. /Csizmadia Mihály: Népfőiskolai előadások Tordán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./
2005. február 4.
A magyar pedagógusszövetség /MPSZ/ megyei szervezete megbeszélést tartott az elmúlt hét végén a Maros megyei magyar iskolahálózat igazgatói és aligazgatói részvételével. A fő témát – az oktatás minőségének javítása – Tőkés András, a szövetség megyei elnöke ismertette. Előzően Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettes közölte, hogy idén 600 gyermekkel kevesebb végzi a nyolcadik osztályt. Ez rányomja bélyegét a kilencedik osztályok számának alakulására is, amelyekből 17-tel lesz kevesebb, mint az elmúlt évben. A 146-ból 40 magyar tannyelvű líceumi osztályt tervezett a tanfelügyelőség. Albertini Zoltán szerint az elmúlt évben 800 gyermek „tűnt el”, azaz nem tanult tovább, bár kötelező a tízosztályos oktatás. Simon János tanfelügyelő vetette fel, hogy a kisérettségi nehezebb a magyar tagozaton tanuló diákok számára. Elhangzott a történelem és földrajz anyanyelven való oktatásának szükségessége. Szóvá tették, hogy a marosvásárhelyi iskolák összevonása alkalmával az RMDSZ nem állt ki az önálló magyar általános iskolák megszervezése mellett. /(bodolai): Látlelet és tennivalók. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./
