A felvilágosodás Európája című tematikus tárlattal várja látogatóit a marosvásárhelyi Teleki Téka. A tékát nyugat-európai tanulmányai és utazásai során tudományos igényességgel összegyűjtött könyveiből hozta létre Teleki Sámuel. A tárlat megnyitóját tudományos értekezlet előzte meg. A tékában őrzött matematikai, fizikai, biológiai, történelmi, földrajzi, kémiai, zoológiai, orvostani, filozófiai, illetve irodalmi munkákról Deé Nagy Anikó és Carmen Munteanu nyugalmazott könyvtáros, valamint Kovács Bányai Réka és Kimpián Annamária, a Teleki Téka munkatársa beszélt. /Antal Erika: A felvilágosodás könyvei. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./
2007. március 13.
Sólyom László köztársasági elnök március 12-én négynapos magánlátogatásra érkezett Erdélybe. Marosvásárhelyre érkezett repülőgéppel, majd gépkocsival továbbutazott az egykor elárasztott Bözödújfalu és Szováta felé. Március 13-án az államfő megkoszorúzza a Segesvár és Fehéregyháza között ispánkúti emlékművet, amelyre ismeretlenek trágár feliratot mázoltak, melyet a rendőrség eltávolított. Sólyom László megérkezett látogatása első helyszínére, Bözödújfalura. A küldöttség délután továbbutazott Szovátára, ahol Sólyom László megtekintette a Teleki Oktatási Központot, találkozott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) vezető tisztségviselőivel, este pedig a megyei és városi vezetőkkel, helyi elöljárókkal vacsorázott a szovátai Danubius szálloda éttermében. A magyar államfő látogatása kapcsán a román sajtó azt írta: Sólyom László köztársasági elnök Tőkés László református püspökkel ünnepli március 15-ét. A Gardianul című lap az elmúlt időszakban több magyarellenes írást is közölt. Sólyom László erdélyi látogatásával a március 12-i román lapok zöme nem foglalkozott. A Mediafax hírügynökség ismertette Nicolae Popa konzervatív párti képviselő nyilatkozatát, aki szerint miközben a román hatóságok „passzívan szemlélik Sólyom László magánlátogatását, a magyar elnök a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőivel készül találkozni, ami a román állam integritására és szuverenitására nézve rendkívüli módon veszélyes”. Markó Béla, az RMDSZ elnöke bízik abban, hogy az egység üzenetével érkezik a magyar államfő Erdélybe, s Sólyom László találkozója Tőkés László püspökkel nem tekinthető politikai állásfoglalásnak. Markó hangsúlyozta: ma sem tekint alternatívaként Tőkés Lászlóra, szerinte továbbra is az RMDSZ-en belül kell érvényesíteni az alternatívákat. Nem politikai okból, hanem erdélyi útja miatt nem lesz jelen az államfő a március 15-i Kossuth téri zászlófelvonáson. Az államfő a rendszerváltozás óta először nem tartózkodik Magyarországon egy nemzeti ünnep délelőttjén. /Erdélyi körúton Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./ Marosvásárhelyen Sólyom László fogadásán jelen volt Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök és Csegzi Sándor, Marosvásárhely polgármester-helyettese. Bözödújfalu úttalan útjára hirtelen vadonatúj kövezés került. A néhány szavas településismertetőt Tar András Erdőszentgyörgy polgármestere mondta el Sólyom Lászlónak és feleségének, akik meghatottan hallgatták a vízbe fullasztott falu történetét. „Kimondhatatlan volt a fájdalom, torokszorító a kiszolgáltatottság érzése” – mesélte fájdalmas emlékeit a köztársasági elnöknek Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperes, aki gyerekként élte meg a szörnyű tragédiát. Elmondta: minden évben, augusztus első szombatján, akik még élnek, és akik megtehetik, eljönnek a gyűjtőtó közelében felállított „panaszfalhoz”, hogy emlékezzenek. A szomszédos Kőrispatakról érkezett Szűcs Lajos, a világhírű szalmakalap-múzeum alapítója, ajándékba adott egy szalmakalapot Sólyom Lászlónak. /Bögözi Attila: Erdélyben a „civil” Sólyom László. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2007. március 13.
Eltüntették a Petőfi-emlékműre firkált futballgraffiti nyomait. Az ispánkúti Petőfi-emlékhely talapzatát március 10-én fújták le festékszóróval. A firkálásnak nincsenek szemtanúi. Hegyi Mózes, a fehéregyházi RMDSZ elnöke elmondta, akkor is sajnálatos az emlékműgyalázás, ha az nem a költő vagy a magyarság ellen irányul. Hunyadi László marosvásárhelyi képzőművész alkotását az elmúlt évtizedek során több alkalommal is meggyalázták. Az 1990-es marosvásárhelyi események idején az ispánkúti emlékmű domborművét is megrongálták máig ismeretlen tettesek megcsonkították az alkotást. A másfél évvel ezelőtti felújítás idején úgy döntöttek, hogy érintetlenül hagyják a megrongált részt, az emlékmű frontján Gyarmathy János, marosvásárhelyi szobrászművész új, Petőfit ábrázoló bronzplakettjét helyezzék el. Az erdélyi magyarság egyik legjelentősebb zarándokhelyét 2005. július 31-én avatták újra. A régi emlékművet marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére 1969-ben állították fel az Ispánkút közelében. /Szucher Ervin: Szemtanú nincs, szurkolókra gyanakszanak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./
2007. március 13.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen hagyománynak számít az évente megrendezett Nyitott kapuk elnevezésű eseménysorozat. „A rendezvény célja, hogy a középiskolások körében népszerűsítse az egyetemet, a tananyagot, és jelentkezőket toborozzon” – mondta el Farkas Ibolya színészmesterség-tanár. /Antal Erika: Nyitott kapuk a színin. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./
2007. március 14.
A Szabadság magyar fordításban közölte a Cotidianul című bukaresti román lapban megjelent, Székelyföld autonómiájával foglalkozó cikket. A Székely Nemzeti Tanács népszavazást rendezett az autonómiáról. „A referendum célja tudatosítani a székelységben az autonómia szükségességét” – mondta Ferenc Csaba, a SZNT alelnöke. A két román cikkíró szerint az autonómiát az egyszerű emberek körében nem övezi feltétlen egyetértés. A szerzők azt elismerik, hogy a kormányzat 1989 után késleltette a régiók fejlesztésének elvén alapuló decentralizációt. Az RMDSZ szerint az autonómia feltételezi a régiók korszerűsítésének elsőbbségét, így a Székelyföldét is. Az SZNT etnikai kritériumokra támaszkodó autonómiát akar, ezért hívta a székelyeket az urnákhoz. Kolumbán Gábor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem politológus tanárának véleménye szerint, az SZNT által javasolt modell túlhaladott. Gagyi József, a Sapientia antropológusa szkeptikus az autonómia előnyeit illetően. A Román Akadémiai Társaság tanulmánya szerint a székelységben az egy főre eső saját jövedelem az országos értékek alatt maradt, ez a régió az újraelosztás során többet kap a központtól, mint amennyit fizet. „Nem tudjuk, hogyan működne egy autonómia a Székelyföldön, mert még nem létezett ilyen”, mondta Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke. Kolumbán Gábor adjunktus szerint Székelyföldet regionális fejlődési struktúra keretein belül kell felépíteni, de nem etnikai kritériumok alapján. Fodor Imre felhívta a figyelmet arra, hogy Marosvásárhelyen 13 általános iskola működik. Az egyiknek Friedrich Schiller a neve, a másiknak Európa, a többi román személyiségek nevét viseli, annak ellenére, hogy a város lakosságának fele magyar. Másik példa: 1996–2000 között Maros megye Közigazgatási Bizottságának 27 tagja volt, közülük csak ő volt magyar. A többi 26 román volt. /Marius Cosmeanu, Remus Radu: A székelyek autonómiája: a harc a szív és a pénztárca között folyik. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13., folyt. 14./
2007. március 14.
Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Novum Forum Siculorum Társaság március 15-e alkalmából ünnepi műsort tart, amelynek keretében bemutatják a társaság által kiadott marosvásárhelyi történelmi arcképcsarnokot tartalmazó könyvet. /Novum Forum könyvbemutató és műsor. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./
2007. március 15.
Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./
2007. március 15.
Hiába tiltja a törvény a háborús bűnösök kultuszának ápolását, Marosvásárhely polgármesteri hivatala még mindig Antonescu nevét használja a vár melletti sétány megnevezésére – figyelmeztet a marosvásárhelyi Pro Europa Liga emberjogi civil szervezet. Haller István, hozzátéve, bűnvádi panaszt tesznek Dorin Florea polgármester ellen. Az utca nevének megváltoztatására évekkel ezelőtt hozott határozatot a városi tanács. Ennek ellenére folyamatosan jelennek meg a Dorin Florea polgármester nevével jegyzett hirdetések, amelyekben következetesen a háborús bűnös román személyiség nevét használják. Smaranda Enache, az emberjogi szervezet társelnöke elmondta, több alkalommal is figyelmeztették a város elöljáróját a törvénytelenségre. Egy alkalommal Florea válaszolt is, sajnálatát fejezte ki, és azt mondta, tévedésről van szó csupán. Idén március 13-án viszont a Cuvantul Liber című román nyelvű Maros megyei napilapban egy újabb újsághirdetés jelent meg, amelyet szintén Dorin Florea írt alá. A hirdetésben a város lakosságát, illetve az érintett utca lakóit a lomtalanítás időpontjáról tájékoztatják, az utcát pedig a háborús bűnös Ion Antonescu marsall nevével közlik. A Pro Europa Liga az Európai Néppárthoz is küldünk levelet, tekintve. A Pro Europa Liga egyúttal az 1990 márciusi események újravizsgálását is kéri Laura Codruta Kövesi főügyésztől, mivel mai napig nem derült fény a megmozdulás mögött állók kilétére. A PEL tizenhét év alatt eddig valamennyi főügyészhez fordult már ugyanezzel a kéréssel. /Antal Erika: Háborús bűnös utcája. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./
2007. március 15.
Március 19-25-e között Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen vendégszerepel a Honvéd Kamaraszínház. A társulat gerincét azok a Marosvásárhelyről Budapestre települt fiatal színművészek alkotják, akik rendkívül fontosnak érzik, hogy munkájukat „otthon” is megmutassák. A Rusznyák Gábor által rendezett Bozgorok a Honvéd Kamaraszínház sikertörténetének úttörője. A Bozgorok Shakespeare-parafrázis. „Shakespeare száműzöttei az ardennes-i erdőben élnek. A magyar változat szereplői Erdélyben. Erdélyi a színészek egy része is. Egy ideig Marosvásárhelyen játszottak. Átjöttek. Bozgorok ők is? Hazátlanok? De hol? – írta Koltai Tamás az Élet és Irodalomban. Másik előadásuk, a Szíkölök szövege, cselekménye a próbák során folyamatosan alakult ki. A jelenetfüzér a székelyek történelméről, szokásairól és világképéről ad szórakoztató mesét. Az kiindulópont a magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe, a vége pedig a 2004. december 5-i népszavazás. Az előadás nem fut aktuálpolitikai aknamezőre. /Lokodi Imre: Bozgorok a Kamarában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
2007. március 16.
„Merjünk álmodni és hinni. Merjük megálmodni vágyainkat, és utána próbáljuk is azokat megvalósítani” – buzdított Marosvásárhelyen a március 15-i ünnepség vezérszónoka, Borbély László, területrendezési miniszter. Leszögezte: 17 év után sem elég érett Románia egy igazi demokráciára. A hagyományőrző csoportok felvonulásával kezdődött március 15-ének megünneplése Kézdivásárhelyen. Török Sándor polgármester és Nagy Zsolt, informatikai és távközlési miniszter mondtak beszédet. A miniszter kiemelte, hogy a magyarság megmaradásának záloga a haladás, modernizáció mellett a hagyományok megőrzése. Sepsiszentgyörgyön is felvonultak hagyományőrzők, majd beszédet mondott Tóth-Birtan Csaba, az RMDSZ városi szervezetének elnöke és Albert Álmos polgármester. „1848-49-ben nemcsak a magyar szabadságért folytak a harcok, hanem a világ szabadságáért is” – mondta Nagy Zsolt miniszter a Nyergestetőn tartott megemlékező ünnepségen. /Bögözi Attila, Domokos Péter, Horváth István: „Egy igazi európai tavaszt ünnepelhetünk“. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2007. március 16.
Hollanda Dénes, a Sapientia-EMTE marosvásárhelyi dékánja elmondta, jólesett mindaz, amit ezelőtt egy hónappal Sólyom László mondott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapításával és működtetésével kapcsolatban, örült az állami kitüntetésnek, amelyet személyesen Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vehetett át, de még sok terve van. Az egyetem épülete mellé egy bentlakást tart szükségesnek, majd uniós alapokból egy kutató- és innovációs központot. Hollanda hisz abban, hogy az erdélyi magyar ifjak képesek nyugat-európai megrendelők számára számítógépes programokat gyártani. Ő már a nyolcvanas években magyar tannyelvű műszaki egyetemet létrehozásáról ábrándozott, de őt a kolozsvári magyar értelmiség egy része még a 90-es évek derekán is naivnak, utópistának nevezte. Lehet, hogy volt némi alapjuk erre, hiszen akkor még szalmakalappal járta a koronkai dűlőt, és 265 tulajdonossal és örökössel tárgyalt a még vissza nem kapott föld megvásárlásáról. Ma viszont egy gyönyörű campus áll ezen a területen. Hollanda a Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakát 1963-ban, egyedüli magyarként végezte el. Amikor bejutott, jóformán semmit nem tudott románul. Ha anyanyelvén tanulhatott volna, biztosan jobb eredményt ér el. Az évfolyamon így csak a második lett, ennek ellenére őt marasztalták ott az egyetemen. Hollanda Dénes 1939-ben született a háromszéki Albison, Alsócsernátonban nőtt fel. A brassói Műszaki Egyetemen végzett, ugyanott doktorált, majd docensi címet szerzett. Pályafutása során négyszer választották meg dékánnak a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetemen. Hat éve a Sapientia – EMTE dékánja. /Szucher Ervin: „Gyakorlatias” álmok nyomában. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./
2007. március 17.
Az RMDSZ országos vezetősége az idén is megemlékezik a márciusi események áldozatairól: Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Takács Csaba ügyvezető elnök március 17-én Marosvásárhelyen, az Elnöki Hivatalban találkozik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, illetve Juhász Ilonával. Az RMDSZ képviselői ez alkalommal is átnyújtják azokat az adományokat, amelyeket az ügyvezető elnökség 2000-ben hozott döntése alapján az RMDSZ szolidaritási alapjából különítettek el az áldozatoknak valamint hozzátartozóiknak. /Találkozó az 1990-es márciusi események kárvallottjaival. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 17.
Több hazafias szervezet felhívást intézett az 1990-ben fontos tisztségeket betöltő személyiségekhez – Ion Iliescuhoz, Petre Romanhoz, Virgil Magureanuhoz és Ioan Talpeshez –, hogy vegyenek részt Marosvásárhelyen egy közvitán az 1990-es márciusi etnikumközi konfliktus témájában. A Vatra Romaneasca Szövetség alelnöke, Florin Oproiescu helyi tanácsos szerint “nyílt kártyákkal kell beszélni” az akkor történt eseményekről. A szervezetek ötletét Kincses Előd ügyvéd, az RMDSZ volt helyi elnöke is üdvözölte, aki az eseményeket követően kénytelen volt elhagyni az országot. “Szeretném, ha Ion Iliescu vagy Virgil Magureanu Marosvásárhelyre jönne, mert volna megmagyarázni valójuk. Reménykedem abban, hogy Iliescunak lesz végre bátorsága velem elbeszélgetni egy tv-műsorban arról, hogy mi történt Marosvásárhelyen. 17 év után a közvéleménynek joga van megtudni az oly sokáig eltitkolt igazságot” – mondta Kincses. Hozzátette: kihívja egy televíziós párbeszédre Iliescut, vagy Virgil Magureanut, a Román Hírszerző Szolgálat volt elnökét az 1990-es márciusi események kapcsán. Iliescu nem lesz az országban, így nem tehet eleget a meghívásnak, de Romant, Magureanut és Talpest várják – mondta Oproiescu. Az 1990. március 19–20-i események két román és három magyar személy halálát követelték, és 278-an megsérültek. Az ankét nyomán 30 magyar személy ellen indult per, és 21-et letartóztattak. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2007. március 17.
A Duna Tv Kívánságkosár című műsorát március 17-én Marosvásárhelyről, a Kultúrpalotából közvetítik. A marosvásárhelyi születésű Pap Péter, a fő szervező Eu-Ro Sport Management Alapítvány vezetője elmondta, hogy a Duna tévé, a Szupernet tévé, az Euro Csillagai Kft. és a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal együttműködésében premierként kerül sor a helyi Kívánságkosárra. Céljaik között szerepel Marosvásárhely népszerűsítése a határokon túl, illetve a helyi művészek széles körű bemutatkozása. További tervek között szerepel a Kívánságkosár megszervezése Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is. /(b. i.): Kívánságkosár ma este! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 19.
„Az erdélyi magyarság nem felejti 1990 márciusát, és nem felejthetnek azok a családok sem, amelyek súlyos emberáldozatot szenvedtek a véres események során” – jelentette ki Markó Béla Marosvásárhelyen, a márciusi események 17. évfordulóján tartott találkozón, amikor fogadta a véres események során elhunyt Csipor Antal, Gémes István és Kiss Zoltán hozzá tartozóit, valamint a sok évi börtönre ítélt Cseresznyés Pált és Szabadi Ferencet. A találkozón az RMDSZ vezetői idén is átnyújtották azokat az adományokat, amelyeket az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. „A botokkal, vasvillákkal, dorongokkal felfegyverzett román lakosok Sáromberkén halálra gázolták Nagyernyén Gémes Istvánt, férjemet” – emlékezett Csipor Antal özvegye. Ketten súlyosabban, Nemes Zoltán fia könnyebben sérült meg, a negyedik elgázolt ember, Gémes István belehalt sérüléseibe. „Kísérteties álmok kínoznak ma is. Gyakran riadok fel arra, hogy börtöncellám sötétjében égő cigarettát oltanak el testemen, miközben csípős paprikát dörzsölnek a szemembe, amitől másfél órára elvesztem látásom, s ez alatt folyton csak ütnek-vernek” – tárta fel személyes tragédiájának részleteit Cseresznyés Pál, aki évekkel börtönből történt szabadulása után sem tud szabadulni a kísérteties emlékektől. „Majdnem kiverték a fél szememet, a fogaimmal viszont már nem volt szerencsém, mind odalettek”. Később bebizonyosodott, hogy a magát kulturális szervezetnek nevező Vatra Romaneasca szervezte meg a román falusiak szállítását a városba, feltüzelve őket a magyarok ellen. Idén a tetszhalott szervezet más, nem túl ismert szervezettel közösen „Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események címmel” rendez szimpóziumot. Az összejövetelre meghívót küldtek Ion Iliescu akkori állam- és Petre Roman kormányfőnek, valamint Virgil Magureanu és Ioan Talpes volt titkosszolgálati vezetőknek. Kincses Előd ügyvéd, aki az események következtében egy időre kénytelen volt elhagyni az országot, szívesen venné, ha legalább most elmenne Ilisecu, Roman és Magureanu Marosvásárhelyre, ha 17 évvel ezelőtt nem tették. Több civil szervezet és számos román értelmiségi, a Temesvári Kiáltvány 17. évfordulóján nyílt levélben fordult a romániai törvényhozáshoz és az Európai Parlamenthez, amelyben igazságügyi vizsgálatot szorgalmaznak többek között a marosvásárhelyi események okainak és hátterének felderítésére. A Pro Európa Liga tavaly perújrafelvételt kért az 1990-es marosvásárhelyi események kapcsán, mivel azt gyanítják, hogy összefüggés van a véres konfliktus és a titkosszolgálat /SRI/ között. Az Igazságügyi Minisztérium azóta sem válaszolt a felkérésre. Sütő Andrást 1990. március 19-én brutálisan megverték, egyik szemét nem lehetett megmenteni. Tizenhét esztendővel ezelőtt a közeli falvakból teherautón érkeztek a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. Másnap, március 20-án utcai összecsapások során sebesült meg a libánfalvi Mihaila Cofariu, akit a nacionalisták nemzeti hősnek kiáltottak ki, és akit mára már elfeledtek. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. A véres összecsapások három magyar áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. /Bögözi Attila, Simon Judit: Ártatlan áldozatok emléke és büntetlen vétkesek között. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2007. március 19.
Markó Béla szövetségi elnök szerint hibázott Marosvásárhelyen a március 15-i ünnepséget szervező városi RMDSZ-szervezet azzal, hogy a postaréti megemlékezésen nem olvasták fel Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő üzenetét. Borbély László ügyvezető alelnök, a marosvásárhelyi ünnepség résztvevője, elmondta: várták a nagykövetség képviselőjét, aki felolvasta volna a Gyurcsány-üzenetet. „Ellenben senki sem jött… Remélem, Gyurcsány úr nem haragszik meg ezért” – mondta Borbély. Bárczi Győző Maros megyei alprefektus elmondta: azért olvasta fel kizárólag Tariceanu levelét, mert nem szerette volna, ha – a korábbi évekhez hasonlóan – kifütyülik Gyurcsány üzenetét. /Kulcsár Andrea: „Gyurcsány levelének helye lett volna”. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./
2007. március 19.
Március 17-én Marosvásárhely Arany János emlékére szavalóverseny tartottak, a költő halálának 125. évfordulója. A legjobb szavalókat díjazta a zsűri. Versmondó versenyekre szükség van. A vers tanulása hozzájárul a gyerekek általános műveltségének gyarapításához, a memória-, egyéniség- és személyiségfejlesztéshez. 2000 óta – amikor a Haza a magasban szervezését felvállalták -, minden évben esélyt teremtettek az öt-nyolc osztályosok megmérettetésére, nyilatkozta Nagy Olga, a Friedrich Schiller Gimnázium tanára. /Mezey Sarolta: Tele vagyok, dallal vagyok tele…= Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./
2007. március 19.
A Versünnep vetélkedőt idén Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére hirdette meg a Versünnep Alapítvány Zenéről a magyar költészetben alcímmel. Az erdélyi elődöntőt a hét végén Marosvásárhelyen tartották. A Duna Televízió, a Katolikus Rádió és a Magyar Rádió társzervezésében létrejött rendezvényre mintegy harmincan jelentkeztek magyar költők műveivel. Kolti Helga színművész, a Versünnep Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, a Versünnep iránt nagy az érdeklődés. A marosvásárhelyi megmérettetésen valamennyi erdélyi színház képviseltette magát. A középdöntőt április 13–14-én tartják Balatonfüreden, a döntőt Szatmárnémetiben rendezik meg április 27-én. /Antal Erika: Versmondók versenye. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./
2007. március 19.
Elhunyt dr. Szántay János /Nagyvárad, 1922. dec. 26. – Kolozsvár, 2007/. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett biokémikusi oklevelet, majd a nagydoktorátusi címet a bukaresti egyetemen szerezte meg. Marosvásárhelyen dolgozott mint biokémikus tanár, majd Kolozsvárra költözött, ahol 1953–1964 között az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet klinikáján főkutató volt, közben 1991-es nyugdíjazásáig a kolozsvári 3-as számú klinika izotóp laboratóriumának, majd az orvosgyógyászati laboratórium főkutatójaként tevékenykedett. Állandó szervezője, résztvevője volt az orvosok évenkénti képzőművészeti kiállításainak. Nem szakadt meg szoros kapcsolata kedvenc sportjával, a kardvívással, korábban a vízilabdában is jeleskedett. 1949-es kardvívóviadalban aratott győzelmet, 1952-ben tagja volt a helsinki olimpián szerepelt vívócsapatnak. Március 19-én Nagyváradon, szülővárosában a családi sírboltba temetik. /Dr. Szántay János (1922–2007) = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./
2007. március 20.
Alig százfős, a román hazafias rendezvényekről jól ismert hallgatóság volt kíváncsi arra a vitaestre, amelyet március 19-én a Vatra Romaneasca Maros megyei szervezete rendezett Marosvásárhelyen. A Megfontolás, tárgyilagosság, kiegyensúlyozottság című fórum az 1990-es marosvásárhelyi fekete március eseményeit volt hivatott tisztázni. A felszólalók az események kirobbantásáért felelős bűnösöket a magyarokban, főként az RMDSZ vezetőiben látták. Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőr a könnyeivel küszködve, fel is tette a kérdést: „Uram, honnan ennyi gyűlölet?!”. Ezek után évszázadokra visszamenőleg felsorolta a magyarok gaztetteit. Szerinte Gheorghe Gheorghiu-Dejtől Traian Basescuig az ország minden államfője tévedett, amikor „nem óvta meg a román nemzetet a magyar gonosztevőktől. ” A 17 éve történt eseményekről szólva Suciu néhány újdonsággal is szolgált: elmondta, „vizsgálatai” során kiderítette, hogy a márciusi eseményeket követően az RMDSZ egyik „irredenta, sovén és pogány vezetője áprilisban leszúrt egy román nemzetiségű polgárt, mert az az utcán rázendített az ország himnuszára”. Szintén Suciu szerint egy másik RMDSZ-vezér a városháza lépcsőin hátba szúrt egy katonatisztet. Ioan Scrieciu, a megyét 1990 elején irányító egységtanács elnöke polgárháború kirobbantásával vádolta a magyar felet, mondván, hogy ami Vásárhelyen történt, „az egy fejezete az erdélyi román föld megvédéséért vívott évszázados harcoknak”. Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca szervezet alelnöke tagadta az általa képviselt szervezet szerepét a fekete március eseményeinek szervezésében. Oproiescu a történtekért felelősnek az ország egykori vezetőit jelölte meg, név szerint Ion Iliescu államfőt, annak helyettesét, Király Károlyt, Petre Roman volt miniszterelnököt, valamint az újraszerveződő titkosszolgálatokat irányító Virgil Magureanut és Ioan Talpest sorolta fel. „Nagyon jól tudták, hogy a városban baj van, miért nem utaztak azonnal ide? – tette fel a költői kérdést, majd válaszolt is rá: – Azért, mert szükségük volt a véres eseményekre. Oproiescu felajánlotta a Bernády Művelődési Egyesületnek, hogy – a hitelesség kedvéért – közösen készítsék el a véres eseményekről szóló filmet. – Kincses Előd ügyvéd megdöbbentőnek tartja, és elítéli Markó Béla Marosvásárhely fekete márciusa kapcsán tett legutóbbi nyilatkozatát. A boszniai mintájú etnikai konfliktus értelmi szerzőinek kiderítésére tett felhívásában az RMDSZ elnöke nem zárta ki a külföldi beavatkozást. „Mi, akik 1990. március 19–20-át Marosvásárhelyen töltöttük, a küzdőtéren, és nem Budapesten, mint a szövetségi elnök, pontosan tudjuk, hogy a fekete márciushoz külföldnek semmi köze nem volt, azt Bukarestből szervezte a Belügyminisztérium 0215-ös egysége azért, mert lejárt a szekuritátésok háromhavi fizetett szabadsága, és hivatalosan újra munkába kellett állítani őket” – fejtette ki Kincses. /Szucher Ervin: Egyoldalú bűnbakelméletek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./
2007. március 20.
Tizenhét év telt el Marosvásárhely fekete márciusi napjai óta, amikor magyarnak lenni életveszélyes vállalkozás volt a városban. Amikor félrevezetett Görgény-völgyi erdőmunkások Bolyait keresték vérben forgó szemekkel, hogy felakasszák. Tizenhét év telt el azóta. A városban sok minden megváltozott. Az akkori pogrom értelmi szerzői azonban ma is itt élnek háborítatlanul, ma is mérgezik a közvéleményt gyűlölködő megnyilvánulásaikkal. Az igazságszolgáltatásnak az EU által szorgalmazott reformja akkor lehet teljes, ha független ügyészség erőszakra való felbujtás, nemzetiségi gyűlölet szítása miatt eljárást kezdeményez a márciusi magyarellenes akciók kiagyalói ellen. /Bálint Zsombor: Tizenhét éve. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./
2007. március 20.
Marosvásárhelyen a városi RMDSZ-körzetek elégedetlenek a megyei szervezettel, ez derült ki március 16-án az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének választmányi ülésén. A testület szerint a megyei szervezet semmibe veszi a körzeteket, nincs kommunikáció közöttük. Csegzi Sándor alpolgármester hiányolta a politikai tevékenységről szóló tájékoztatást. Török Gáspár szerint a magyar kultúra napja „gyengén volt megünnepelve”. Benedek Imre TKT-elnök nem értett egyet azzal, hogy a kongresszusi küldöttek nagy része „hivatalból” került a listára. Papp Mária elmondta, hogy az aláírásgyűjtés nehezen megy, az emberek azt mondják: „mikor választás van, kellünk az RMDSZ-nek, máskor felénk sem néznek”. Benedek István városi tanácsos szerint bármilyen programot akarnak végrehajtani, kiderül, hogy „valaki másképp akarja”. Mátyás Zoltán hiányolta a kétnyelvű feliratokat, illetve fájlalta az anyanyelvhasználat mellőzését közintézményekben. Rámutatott: „le kellett volna ülni, s megegyezni Tőkés Lászlóval, akkor nem kellene marakodni, hogy ki kit támogat”. Pokorny László választmányi elnök elismerte, hogy a városi körzetek egyharmada nem működik. Kerekes Károly szerint nincs kommunikáció a parlamenti csoport és a kormánytagok között sem. Az újságíró mentegette a megyei szervezetet: nem lehet mindent a szervezet nyakába varrni. /Mózes Edith: Zűrzavaros választmányi ülés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 20./
2007. március 21.
Romániában lassan kezd elrendeződni a múlt, helyükre kerülnek a dolgok. Március 20-án ugyan elhalasztották az ítélethirdetést az 1989. decemberi temesvári sortüzek miatt előállított Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornok ügyében, az ítélet azonban elkerülhetetlen. A fővárost feldúló bányászjárások ügyében elítélt Miron Cozma lassan szabadul is a börtönből, a nyilvánosság ítéletével kell számolniuk azoknak, akik 1989 előtt együttműködtek a diktatúra politikai rendőrségével. Van azonban egy kivétel. Marosvásárhely 1990-es fekete márciusának története a mai napig feltáratlan maradt. Az eltelt 17 évben alig esett szó arról, hogy ki hozta a felbőszített, félrevezetett hodákiakat Marosvásárhelyre, ki küldte késleltetett halállal a túlvilágra Sütő Andrást, ki dúlta fel az RMDSZ székházát? A román társadalomban 17 évvel az események után is konszenzus van abban, hogy nem kell bolygatni a vásárhelyi vérengzések ügyét. Márpedig kell. /Gazda Árpád: Szelektív normalitás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 21./
2007. március 21.
Hargita és Maros megye együttműködését szorgalmazó tanácskozás színhelye volt március 19-én Marosvásárhely, melyen részt vett a két megyei tanács elnöke, továbbá az infrastrukturális fejlesztésért felelős alelnökök, az urbanisztikai és gazdasági szakbizottságok elnökei és a gazdasági igazgatók. A Ditróból induló 153-as út feljavítására a két megyei tanács összehangoltan készíti el a tervezést, majd a kivitelezésre közösen keres uniós forrást. Megállapodás jött létre a vízbevezetési munkálatok összehangolására is. Az eredményes együttműködés érdekében közös állandó szakbizottságot hoztak létre. /Megyeközi együttműködés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./
2007. március 21.
Ezelőtt öt éve, március 15-én indult útjára az Erdélyi Magyar Ifjak, ma EMI néven ismert szerveződés, hárman indították: Mózes András, Kacsó Levente és Soós Sándor. Akkor még a Funar vezetése alatt sínylődő Kolozsváron az RMDSZ rendezvényén szórólapoztak mint Kolozsvári Magyar Ifjak. 2002 végére már honlapjuk és Kolozsváron nagyobb létszámú csoportjuk volt. Októberben Erdélyi Magyar Ifjakként határozták meg magukat. Azóta megalakult Kolozsváron kívül Nagyvárad, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós helyi szervezete, újjáalakulásra vár Kézdivásárhely és Barót, illetve megalakulásra Nagyenyed helyi szervezete. /Soós Sándor elnök: Öt éve EMI. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./
2007. március 21.
A Maros megyei tanács honlapján magyar fordításban (www.cjmures. ro/HU/istoric. htm) is olvasható Marosvásárhely vázlatos története. A fordítás nagyon rossz, magyartalan, amikor a városban számos fiatal és magyarul író- olvasó és kutató történész, író, szerkesztő őslakos található. Olvasható a honlapon, hogy „a régészet igazolta a társadalmi-kulturális szerkezetek teljes folytonosságát a régi és ősrégi korokban”. „A X–IX. századokban a területet (Maros megyét) belefoglalták a Gelu Romanu által vezetett politikai alakulatba és utána a Gyuláéba”. Valójában Gelu – bármennyire is kapott nemzeti jelzőt –, nem létezett, ő Anonymus találmánya, a gyulák pedig a magyar király alattvalói/helyettesei voltak és semmiféle államot nem alapítottak. Már 1493-tól Marosvásárhely Tg. -Mures municípiumban jegyzik az első céheket. Tehát a település még jóformán létre sem jött, máris Tg. -Mures és municípium volt… Miért kellett Bethlen Gábornak is 1616-ban municípiummá emelni azt, ami már az, sőt a honlap szerint a Tg. -Mures elnevezés is ősi, holott az majd csak Nicolae Iorgának fog eszébe jutni 1918 végén, amikor a Románia ölébe hullott országrész ezernyi települését el kellett románul nevezni. Bernády György polgármestert nem említette az összefoglaló. A város első okirati említése 1332-ből Sacerdos de Novoforo névvel történik (=Vásárhelyi pap). Szerepel még a honlapon a Toldalagi gáz, a teleki Könyvtár épülete (kis t-vel) és a Közigazgatási palota. /(Sebestyén): Mi újság történelmünkben? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Megjegyzés: A város 1332-es említése helyesen: Novum Forum Siculorum.
2007. március 22.
A nemzeti kisebbségek fogalmának az alkotmányból való kiiktatását kéri a Háborús Veteránok Egyesületének (AVR) Maros megyei szervezete – jelentette be Ioan Scrieciu, az AVR elnöke. Scrieciu nyugalmazott tábornok az 1990-es, marosvásárhelyi márciusi események kapcsán vált hírhedtté. A vele készült interjúban Ioan Scrieciu elmondta, törvénytervezetet készítenek erről, melyet a kormánynak kellene indítványoznia. Scrieciu leszögezte, nincs baja egyetlen Romániában élő nemzeti kisebbséggel sem, de vannak olyan kisebbségi csoportosulások, melyek kihasználják az alkotmány által biztosított különleges státust, visszaélnek ezzel, és ártanak az országnak. A magyar kisebbségre és annak bizonyos vezetőire gondol. Ha az alkotmányból kiiktatnák a nemzeti kisebbségek fogalmát, gátat vetnének annak, hogy ezek a csoportosulások árthassanak a román államnak. A magyarok közül sokan nem akarják elismerni az államot, vagy nem tartják magukat román állampolgároknak. „Párhuzamos struktúrákat szeretnének létesíteni. Székelyföldről beszélnek, pedig Romániában nincsenek is székelyek, mert mindannyiukból magyart csináltak. ” Az iskolák szétválasztásával a gyermekeket választják el egymástól. A magyar iskolákban nem tanítják meg románul a diákokat. Ioan Scrieciu terve nem aratott sikert a nacionalista szervezetek vezetői körében. Florin Oproiescu, a Vatra Romaneasca alelnöke nem hinné, hogy valakinek is használna e fogalom kiiktatása a román alkotmányból. /Szucher Ervin: „A magyarok ártanak „ Interjú Ioan Scrieciu nyugalmazott tábornokkal. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./
2007. március 22.
Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./
2007. március 22.
A magyar kormány új nemzetpolitikai koncepciójáról, a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó, közösségépítést szolgáló normatív támogató és fejlesztési politikáról tanácskoztak március 22-én Bukarestben a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH), az erdélyi önkormányzatok, gazdasági, oktatási intézmények és civil szervezetek képviselői. A romániai magyar nagykövetség által szervezett találkozón Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója előadásában rámutatott, az elmúlt tizenöt évben kialakult támogatáspolitikához, beteg intézményrendszerhez brutálisan kellett hozzányúlni, mivel az nem a hatékonyság elvein, hanem a személyes politikai kapcsolatokon alapult. Az új helyzet, az új szabályok új stratégiát igényeltek. A magyar kormány célja a felzárkózásban, a modernizációban segíteni a határon túli magyar közösségeket, a felzárkózás vagy a leszakadás a tét. Erre a célra a költségvetés az eddigi 2,5 milliárd forintot biztosítja, amelynek 40 százaléka a romániai magyar közösségekhez jut. Az új koncepció szerint a Szülőföld Alap pályázati lehetőséget biztosít az oktatás, a kultúra és a tudomány területén, emellett megmaradnak a normatív támogatások is, melyekbe beletartoznak az identitásmegőrző programok vagy a kedvezménytörvény lebonyolítása is. A rendszer új pillére az uniós forrásokon alapuló fejlesztéspolitika, amely magába foglalja a külhoni magyarok lehetőségekről való tájékoztatását, versenyképességüknek növelését vagy a források biztos megszerzésére való felkészítését. A 2007 – 2013 időszakban 383 milliárd eurós nagyságrendben lehet pályázni uniós projektek finanszírozására. Ehhez kapcsolódva Rajnai Gábor, a MeH előadója elmondta, a határok is új funkcióhoz jutottak: immár nem elválasztanak, hanem összekötnek, közös tervezési lehetőségeket, régiók összekapcsolását kínálják fel. Ezt vázolta Székely Edit is. Csutak István volt integrációs államtitkár szerint a Magyarországról eddig kapott pályázati pénzek nagy részét nem hatékonyan költötték el, sőt, több esetben a pályázatban foglalt céltól eltérő módon használták. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere szerint, ha fejlesztési stratégiákról beszélünk, nem a gazdasági vonatkozásból kell kiindulni, hiszen „tizenhét év küzdelme nagyrészt arról szólt, hogy magyarul kell beszélni, a magyar kultúrát kell megtartani. Nekünk erről szól az életünk, és a gazdasági megközelítés ennek csak az eszköze. Aki így érzi jól magát, marad, más elmegy” – mondta Csegzi. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester kifejtette, a nemzetstratégiai céloknak a székelyföldi határokon belül kell megvalósulniuk. Ezért jött létre az általa elnökölt Szövetség a Székelyföldért Egyesület. A csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa, Biró A. Zoltán szerint az eddigi támogatáspolitika néhol identitás-megőrzési vonalat követett. „Az a váltás, ami ma körvonalazódik, nagyon fontos. A magyar népesség hátrányos helyzetben van, ami az oktatást, önmenedzselést illeti. ” – mondta el Biró, aki szerint máris megkezdődött egy generációs váltás. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere megállapította, hogy a hármas határ nyújtotta lehetőségek, amelyekben hittek, nem hoztak sok hasznot, mivel nem volt közös stratégia és komoly infrastruktúra-fejlesztés. Törzsök Erika az ÚMSZ-nek nyilatkozott: „a nemzeti csőlátás, az önkéntes szegregáció sehová nem vezet. 2007. január 1-jétől Románia is az EU tagállama, és ez azt hozta, hogy a magyarság több mint kilencven százaléka azonos gazdasági, politikai és bizonyos értelemben jogi keretek közé került. Ez egy nagy kihívás, nagy lehetőség, ezzel a helyzettel meg kell tanulni jól gazdálkodni, hiszen jelentős források érkeznek a térségbe. Ugyanakkor Magyarországon tudjuk, hogy a kisebbségi létből adódó hátrányokat elsősorban az oktatás, a kultúra, a tudomány területén a támogatáspolitika adta eszközökkel meg kell tudni oldani. ” /Mihály László: A tét most a felzárkózás vagy a leszakadás. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
2007. március 22.
Március 14-én a Maros megyei tanfelügyelőség körlevelet juttatott el az iskolákba, amelynek értelmében tudomásukra jutott, hogy egyes tanintézetekben politikai jellegű tevékenység folyik, ami a vonatkozó törvény értelmében tilos. A levelet egyes igazgatók úgy értelmezték, hogy az a március 15-i megemlékezésekre vonatkozik, ezért betiltották azokat, sőt a diákok részvételét is az ünnepségeken. A bátrabb pedagógusok személyesen érdeklődtek a tanfelügyelőségen, ahol tisztázták, hogy a körlevélnek nem ez a célja, s így zavartalanul megtartották a tervezett ünnepséget. Joggal merülhet fel a kérdés: hogyan is állunk az ünnepekkel? Január 24-én ugyanis volt olyan iskola Marosvásárhelyen, ahonnan az alsó tagozatos diákokat is kötelező módon kivezényelték a román fejedelemségek egyesülése alkalmából szervezett főtéri ünnepségre, ahonnan harmadikos-negyedikes gyerekek késő este, sötétben és hidegben mentek haza. Egyes pártok ünnepi rendezvényein pedig a hiányzó közönséget még mindig a pedagógusok által kivezényelt diáksággal pótolják. /(bodolai): Szereptévesztés? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./
