Október 2-án az ország minden részéről érkeztek meghívottak Nagyenyedre, a könyvbemutatóra, melyen többen megjelentek a huszonhárom tagú szerzői gárdából. Az erdélyi magyar tanító- és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ c. csaknem ezer oldalas könyv szerzői a mai Románia 22 városának 43 egykori intézményét ismertették, rengeteg dokumentumot idézve nem kevés fényképanyaggal. A könyv az 1777–2000 közötti időszakot öleli fel. Több szerző bírálta a Mentor Kiadót. Elsősorban azt kifogásolták, hogy a karton borítón megcsonkított cím jelent meg a, kihagyva a “magyar” szót: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből. Szabó K. Attila, a kötet összeállítója elmondta, mi az oka annak, hogy beragasztott a belső címlap, miért vannak beragasztott lapok helyenként, miért kellett újranyomni Matekovits Mihály és Szabó Kálmán Attila aradi anyagát. Azt is elmondta, hogy olyan dolgokat javítottak át – évszámokat is beleértve –, amelyhez nem volt joga senkinek. Tárgyi tévedések kerültek az anyagba, kihagytak egyes részeket. /Makay Botond: Országos könyvbemutató, egyetemi tanévnyitó Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./
2007. október 12.
A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének IV. vándorgyűlése zajlik október 12-13-án Csíkszeredán, a Hargita Megyei Könyvtárban. Tóth Szabolcs Barnabás, a Kovászna Megyei Tanács Európa Információs Központjának vezető tanácsosa az európai uniós pályázatokról tart tájékoztatót, Vántsa Judit, a kézdivásárhelyi könyvtár igazgatója a romániai magyar könyvtári szaksajtó történetét ismerteti, dr. Hermann Gusztáv Mihály, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója az Örökségünk című folyóiratot mutatja be, majd Németh Péter informatikus ismerteti a bibliográfiai kiadványszerkesztő szoftvert. A további előadások között Kovács Erzsébet és Máthé Izabella, a Hargita Megyei Könyvtár módszertani szakirányítói a megyénk községi könyvtárainak helyzetét mutatják be. Róth András Lajos, a Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának vezetője a digitalizálás problémáiról beszél. Kolumbán Gábor egyetemi tanár (Sapientia–EMTE) előadása a kultúrának a globális korban játszott szerepével foglalkozik, Spielmann Sebestyén Mihály, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár munkatársa a XXI. század könyvtárosának léthelyzetéről értekezik. /Könyvtárosok vándorgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./
2007. október 13.
A 85 éves Jánosházy György költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, színházi rendező sokrétű tevékenységét a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével ismerte el Sólyom László köztársasági elnök. A kitüntetést Szabó Béla főkonzul adta át Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Csegzi Sándor alpolgármester üdvözölte a megjelenteket, majd Gálfalvi György értékelte Jánosházy György munkásságát. Huszonkét évig dolgoztak együtt a Látó folyóirat szerkesztőségben, emlékezett Gálfalvi György. Az irodalomban olykor névsorolvasásokat tartanak, Jánosházy György általában nem szerepelt ezekben. De nem is törekedett erre soha. Jánosházy nem csak költő. Kritikai véleménye fontos volt a színháziak, a szerkesztők és a folyóiratok számára egyaránt. Egyike volt azoknak a romániai magyar képzőművészeti kritikusoknak, akik valóban értettek hozzá. /Nagy Botond: Mert „a nem-listák is ugyanolyan fontosak…” Kitüntették Jánosházy Györgyöt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./
2007. október 15.
Romániának a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb fejlesztési régiókra van szüksége, olyanokra, amelyek versenyképesek a többi régióhoz viszonyítva, meghatározott identitással és hagyományokkal rendelkeznek – hangsúlyozták október 13-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ által szervezett konferencián. A szervezet vezetői bemutatták a sajtónak az új fejlesztési régiókról szóló elképzelésüket. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: a jövő Európájában már nincs helye a „nemzetállami” gondolkodásmódnak, egyre inkább érvényesülnie kell a decentralizáció, az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elvének. Statisztikai adatokra alapozva rajzolták meg a hivatalosan elfogadott nyolc régiót, így például ugyanahhoz a régióhoz tartozik Csíkszereda és Gyulafehérvár. Hasonlóképpen „közösködik” egy régión belül Fehér és Kovászna megye, holott semmiféle hagyományos együttműködési tapasztalatuk nincsen. Egyazon régióban van a Fekete-tenger partján fekvő Konstanca megye a Kárpátok túlsó felén lévő Vrancea megyével. Borbély László felvázolta, hogy az RMDSZ a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb régiókat szeretne. Csutak István volt integrációs államtitkár, Winkler Gyula miniszter tanácsosa grafikonokkal illusztrált előadásában mutatott rá arra, hogy a mostani heterogén régiókon belül tapasztalható gazdasági, környezeti, méretbeli és kulturális különbözőségek lehetetlenné teszik a következetes fejlesztési elképzelések kidolgozását. /Kisebb, működőképesebb, saját identitású régiókat! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./ A múlt rendszerből a kommunista hatalom homogenizációs politikájának szemléletét viszi tovább a jelenlegi régiófelosztás, amely a társadalom kulturális, nyelvi elkeverésére törekszik, fogalmazták meg a szakemberek Marosvásárhelyen. Hagyományos történelmi régiókat szakítottak ketté. A folyamat megállítására létre kell hozni az önálló székelyföldi régiót, amelynek racionalitása, egységes kulturális, etnikai és gazdasági vonása van. Tisztában kell lenni azzal is, jelentette ki Markó, hogy a jelenlegi közigazgatási egységekre nagyon nehéz lesz fejlesztési régiót építeni. /Lokodi Imre: Régióátrajzolási offenzíva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Az RMDSZ az eddigi nyolc helyett tizenöt fejlesztési régióba sorolná Románia megyéit. A tervezetben a három székelyföldi megye önálló entitásként szerepel. /Tizenöt fejlesztési régiót javasol az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./
2007. október 15.
Megkezdődött a szavazatokért folyó harc. Október 13-án Marosvásárhelyen az RMDSZ bemutatta Románia regionális átszervezéséről készített tanulmányát. Markó Béla elnök a zárt ülést követő sajtótájékoztatóján nem is tagadta, kampánycéllal kezdeményezték a regionális újrafelosztást, amely az önálló Székelyföldi Fejlesztési Régió hivatalos elfogadtatásához vezethet. Kiemelte: az RMDSZ régi célkitűzését fogalmazták újra, gazdasági, földrajzi történelmi érvekkel alátámasztva igyekeznek elfogadtatni koncepciójukat. Markó hozzátette: az új felosztásnak nincs köze Székelyföld területi autonómiájához, de hosszabb távon elképzelhető a regionális parlamentek létrehozása is. Markó igen bátor kijelentéseit a kampány teszi hiteltelenné, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. Volt már hasonló radikális beszéde a választások előtt, bukaresti román partnereik ilyenkor elnézőek, hisz ők is tudják, miről szól a játék. Egy nappal a jelentős RMDSZ-tervek bejelentése után egyetlen román reakciót sem lehetett hallani. Úgy látszik, az RMDSZ-vezető kijelentéseit senki sem veszi komolyan. /Farkas Réka: Esélytelen kampányötlet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./
2007. október 15.
Megalakulásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte az egykori marosvásárhelyi Székely Népi Gyermekegyüttes. A Maros Művészegyüttes terme zsúfolásig telt, a földrész minden sarkából hazatértek a hajdani együttes ma nagyszülő korú tagjai. Akkor, az ötvenes-hatvanas években a népi hagyományok és a nemzeti identitás őrzői voltak. A gyermekcsoportból számos táncos, énekes került ki, továbbá író vagy költő, mérnök vagy orvos. Az ünnepélyre kiadott Gyöngyvirágtól lombhullatásig című emlékkönyvbe 385 tag neve került be. „Amikor begyűlt a száztagú kórus, és próba közben elvették a villanyt, senki nem akart hazamenni. Ekkor az egyik gyereknek adtam néhány lejt, hogy rohanjon el gyertyáért. Több évtized távlatából most is azt vallom, hogy életem legszebb, legmeghatóbb kóruspróbája volt az, amikor gyertyafény mellett olvastam a kottát” – emlékezett vissza a hatvanas évek viszontagságaira a 80 éves Birtalan József karmester. A Magyarországra áttelepült kórusvezető úgy érzi, a marosvásárhelyi táncos és dalos fiataloknak csodálatos gyermekkoruk volt. /Szucher Ervin: Gyertyafényes virágkor. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./
2007. október 16.
Frunda György RMDSZ-es szenátor október 13-án Marosvásárhelyen kijelentette, hogy az EP-választások után a Demokrata Párt (DP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) is beléphetne a kormányba. Hozzátette, az SZDP és a DP tagjai alkalmasak erre. Emil Boc PD-elnök kijelentette, Frunda György szenátor nem tudja, mit beszél, mivel az RMDSZ kormányon van, a DP pedig ellenzékben, és nem is fog az SZDP-vel kormányra lépni, mivel politikai programja ezt tiltja. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./
2007. október 16.
Id. Biró Gábor nyugdíjas építész mindössze egy éve él Háromszéken, Marosvásárhelyről költöztek ide. 89 éves kora ellenére sem tétlenkedik, hanem rajzol, tervez, közösségi kérdések foglalkoztatják. Egyebek mellett faluház-elképzelésének jövője, sorsa. Kiállításra készül, életművének egy töredékét szeretné közszemlére állítani Sepsiszentgyörgyön, hogy megismertesse Erdély épített örökségét. Nagyobbik fia ― Biró Gábor követte apja szakmáját, és építészmérnökként sikeres vállalkozó ― kérésére költöztek Sepsiszentgyörgyre. Szívesen mutatja meg erdélyi középkori templomokról készült rajzait, városrendezési elgondolásait, közben megjelent, építészeti tárgyú köteteiről (Sóvidék népi építészete, Szentendre, 1992, Középkori templomok, Impress, Marosvásárhely, 1998.; Erdélyi magyar népi építészet és hagyományainak továbbéltetése, Impress, Marosvásárhely, 1999) is beszél. „Az erdélyi magyarság népi építészetének emlékeiről sok fényképes kiállítást rendeztem, ugyanezt tettem az erdélyi középkori templomokról készített rajzos gyűjteményemmel. Műemlékeink, váraink, népi építészeti emlékeink, középkori templomaink sokasága bizonyítja, hogy már a középkorban európai volt itt a kultúra. Mostanság újabb veszély fenyegeti nemzetünket, mégpedig a globalizmus, mely megsemmisíti a kis népek kultúráját…” – írta levelében. Id. Bíró Gábor Kolozsváron született 1919-ben, ott is érettségizett, majd Budapesten szerezte meg a mérnöki diplomát. Munkához jutott Marosvásárhelyen, az akkor létrehozott Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben, majd a vásárhelyi tervezőintézetben dolgozott. Érett építészként, 35–40 éves korban kezdte gyűjteni a népi építészeti emlékeket, több kiállítást rendezett ebben a témakörben. Évtizedek óta foglalkoztatja a faluház gondolata.,,Meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy olyan közösségi életformát tudjunk élni, hogy hazánknak érezzük szülőföldünket” – mondta. /Mózes László: Faluházak megálmodója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./
2007. október 16.
Most ért véget a Biennálé, mely a határon túli magyar kultúrát igyekezett bemutatni a magyarországiaknak Budapesten és több vidéki városban, a szervezőkhöz már most érkeznek a megkeresések 2009-re. „Az előzetes elképzeléseinket is felülmúlta a Biennále – Külhoni Magyar Kortárs Művészeti Fesztivál sikere. Bevallom, féltünk egy kicsit attól, hogy mennyire és milyen hamar fogja befogadni a magyar közönség a rendezvényt, hiszen a határon túli színházakat bemutató sorozatnak négy-öt év kellett ahhoz, amire nekünk három hetünk volt” – nyilatkozta Goldschmied József, a programot szervező Égtájak Iroda igazgatója. Erdély a fesztiválon helyet kapó összes műfajban – képzőművészet, film, zene, színház, tánc, opera, irodalom – képviseltette magát, legnagyobb sikere pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának volt. „A Társulat Budapesten három helyszínen, három különböző műsort mutatott be, minden este más közönség előtt, de mindig telt házzal. A Biennále egyik vidéki helyszíne, Gyula is határozott érdeklődéssel fogadta a vásárhelyiek által előadott Alvajáró románcot. „Igény van erre a fesztiválra itthon és a határon túl egyaránt” – mondta tapasztalatait összegezve Goldschmied. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Magamutogatás, égtájalva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./
2007. október 16.
Szabó Vilmos zilahi festőművész marosvásárhelyi tárlatával a régmúlt dolgai költöztek a Bernády Házba. A művész a múlt rendszerben a halál állandó és nyomasztó társaságában élt. De nem csak akkor. Pusztul a székely világ, és ő ennek a világnak a része akar lenni. Emberi világot ábrázol, de emberek nélkül. /Nagy Botond: A mulandóság tárgyai. Szabó Vilmos tárlatáról. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 16./
2007. október 17.
A román sajtó gyanúsan megtisztelte az RMDSZ-t: nem támadta amiatt, hogy a szövetség a fejlesztési régiók átrajzolását vetette fel Marosvásárhelyen. A szövetségnek elsősorban a román politikai közegben kell partnerekre találnia, hogy megértsék, a többség javát is szolgáló regionális fejlesztésről van szó. Az RMDSZ Székelyföldet tűzte zászlajára, ami a többség szempontjából eleve politikai hangsúlyt kap, majd csak másodlagos a gazdasági és általános fejlesztés szándékának megértése. /Lokodi Imre: A papagájok nem kapnak kölest. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./
2007. október 18.
Október 17-én Sepsiszentgyörgyön a Holló Ernő Sajtóklubban a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztői-munkatársai tartottak valóságos irodalomtörténeti előadást, s élő bemutatót a folyóiratról. A lapelőd az Igaz Szó volt, a diktatúra idején, Hajdú Győző volt a főszerkesztője. A Látó névválasztás az alapító főszerkesztő, Markó Béla ötlete volt. A folyóirat erőssége szerkesztői szerint az irodalomkritika. Később létrehozták a Látó Irodalmi Színpadot, a Látó-díjat. Vannak túlélési gondjai a Látónak is, jó lenne megoldani terjesztését Erdélyen túl, mondta az esten Kovács András Ferenc (KAF). /Váry O. Péter: Delikatesz (A Látó a sajtóklubban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./
2007. október 19.
„Az ‘56 kapcsán Erdélyben folytatott kutatás inkább helyzetfelmérésnek nevezhető. Nem elégedhetünk meg a szubjektív visszaemlékezésekkel. Rekonstruálnunk kell a teljes belpolitikai helyzetet, de azt is a nemzetközi konjunktúrába ágyazva” – mondta Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros a vele készült beszélgetésben. Az igazi kutatás és feldolgozás a jövő évek feladata. Várni kell, hogy megnyíljanak a katonai levéltárak, mert az anyagok nagy része nem a már tanulmányozható Szekuritáté irattárában, hanem a kolozsvári és brassói katonai törvényszék birtokában van. Sokan kemény ellenállásukról regélnek, mondván, hogy a vallatások során egy kukkot sem szóltak. Azonban a jegyzőkönyvek szerint a legtöbb esetben a vallatott előbb-utóbb megtört. A megtorló szervek a rendszerellenes elemek semlegesítésére használták a magyar forradalmat. Az ‘56-ig kiépített besúgóhálózat később egyre szerteágazóbbá és szervezettebbé vált. Feltűnő, hogy egyetlen költő, író vagy színész sem volt az ‘56-os megtorlás szenvedő alanyai között. Ez is pártpolitika volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1956. december 15-én és 16-án Marosvásárhelyen tartott beszédeiben megjegyezte, hogy míg a magyarországi írók közül sokan az úgynevezett ellenforradalmárok mellé szegődtek, romániai magyar társaik a párt politikáját támogatva, egyenként sorakoztak fel a román hatalom mögött. Ennek az volt az előzménye, hogy közvetlenül az események után a Kolozsvárra kiküldött Miron Constantinescu és a Marosvásárhelyre látogató Fazekas János gyűlést hívatott össze, melynek során az íróknak, költőknek állást kellett foglalniuk, majd az ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot kellett tenniük. Az írók viselkedése három csoportba sorolható. Hajdu Győző és a párt politikájához hű társai nyíltan elítélték a Budapesten történteket. A második kategóriába az óvatosak tartoztak, mint például Sütő András, akik elfogadták a párt irányelveit. A harmadik, legvékonyabb csoportot Nagy Pál és Oláh Tibor képviselte, akik kényszerből foglaltak állást, akkor is nagyon kurtán-furcsán. Fazekas János a gyűlés végén szemrehányóan megjegyezte, hogy „ha fegyvert kellene fogni, maguknak, kettőjüknek csak fapuskát adnék”. A hatalom az 1948 és ‘53 közötti politikai tisztogatás után a végső leszámolásra használta fel az ‘56-os forradalmat. Az egyházi vezetők szerepvállalása szinte az egész közösségre nagy befolyással bírt. A Szekuritáté ezért is tartóztatta le a hangadókat. Erdélyben nem volt olyan vidék, ahonnan ne hurcoltak volna le papokat. A gyergyóalfalusi plébánost például azért zárták be, mert úgymond arra utasította a kántort, hogy irredenta énekeket játsszon, holott csak zsoltárokról, egyházi énekekről volt szó. Az itthoni megmozdulások eleve kudarcra voltak ítélve. Hiányzott a politikai eszme, amelyért az emberek – úgy, mint Magyarországon – utcára vonuljanak. Voltak Erdélyben csoportosulások, amelyek szervezkedtek, de ezek naiv próbálkozásoknak számítottak. Pál-Antal Sándor /sz. Csíkkarcfalva, 1939/ levéltáros, a történelemtudományok doktora. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a marosvásárhelyi levéltárba került, és azóta is ott dolgozik. Fő kutatási területe Székelyföld története, a levéltártan, pecséttan és heraldika. A magyar forradalom erdélyi utórezgéseiről számos tanulmányt közölt, tavaly megjelent az Áldozatok – 1956 (A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban) című kötete. Munkásságáért A szabadság hőse emlékéremmel tüntették ki. /Szucher Ervin: Erdélyi ‘56: hiányzott a politikai eszme. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./
2007. október 19.
Ruszuly Éva egyéni előadóestjét mutatják be október 19-én Sepsiszentgyörgyön, a Tamási Áron Színház Kamaratermében. A művész Visky András Júlia című monodrámája alapján állította színpadra az előadást, szinte teljesen egyedül. Visky András monodrámáját negyedévesen, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen játszotta először, de Sepsiszentgyörgyön felújította. Maga készítette el az előadás díszleteit, a plakátot, válogatta a zenét, végül Bocsárdi László rendező is besegített. Visky András Júlia című monodrámában édesanyja élettörténetét dolgozta fel: férjét 1956 után 22 év fogságra ítélték, őt pedig hét gyermekével együtt kitelepítették a Duna-deltába. „Isten miatt nyúltam ehhez a drámához. Isten mindig meghatározó szerepet töltött be az életemben: elszakadtam Tőle, majd visszajutottam Hozzá, és ha Őt bár egy pillanatra sikerül felvillantanom az előadás során, nagyon boldog leszek” – vallotta Ruszuly Éva, aki szerint az előadás legfontosabb üzenete, hogy nem elég csupán egy embert szeretni. /Kovács Zsolt: Szenthárom(ság)szög Ruszuly Évával. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./
2007. október 19.
Október 16-án tartották a dr. Madaras Gábor (1918-1980) emlékére rendezett nótaestet Marosvásárhelyen, a Nemzeti Színházban. Madaras Gábor a XX. század második felének egyik legismertebb énekeseként a legnépszerűbb erdélyi magyar személyiség volt. Nemzedékek hallgatták, énekelték dalait a diktatúra éveiben. Nem véletlen, hogy a Marosvásárhelyi Rádió kívánságműsorában ma is oly gyakran csendül fel a hangja. Hagyományteremtő kezdeményezés volt hat évvel ezelőtt a Madaras Gábor-nótaest gondolata, azóta évente egyszer a rádió ezt megismétli. A színház zsúfolásig megtelt. Az elején elismerő oklevéllel és Tompa Dezső keramikus egy-egy szép tányérjával köszönte meg a közönség szolgálatában kifejtett tevékenységét három jeles személynek Borbély Melinda aligazgató: Muszka Sándor zenekarvezető prímásnak, Cseh Judit énekesnek, valamint Kacsó Tibor hangmesternek. /Bölöni Domokos: „Interaktív” nótaest a Nemzetiben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./
2007. október 19.
Marosvásárhelyen a Dózsa György utcai, jelenleg 2-es iskola folyosóin nagyrészt román vonatkozású történelmi eseményekről és személyiségekről lehet olvasni. Kiírták Nicolae Iorga-idézetet: Ardealul nu mai e Ardeal, ci Romania. Magyarul: Erdély már nem Erdély, hanem Románia. Laslo Ioan tanár szerint ez nem sértő. „A magyar gyerekeket miért zavarja az a tény, hogy Erdély már nem Erdély, hanem Románia?”- kérdezte. A főbejárat melletti márványtáblán áll: „Ezt az épületet építette a magyar népoktatás céljaira Marosvásárhely Szabad Királyi Város Közönsége, a M. Kir. Közoktatásügyi Kormány hozzájárulásával Dr. Bernády György polgármestersége idején Ifj. Csiszár Lajos építőmester az 1905-1906. években”. Magyar vonatkozású anyagokat nem látni a falakon. „Én a románok történelmét tanítom, és őszintén: kevés magyar történelmi személyiséget ismerek” – fogalmazott Laslo. Ilyen feliratok mellett nem lehet csodálkozni azon, hogy Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Kollégiumon kívül egyetlen magyar nevű líceum (Szász Adalbert Sportlíceum) van, egyetlen magyar személyiségről elnevezett általános iskola sincs, sőt, már nemcsak a magyar személyiségek neveit veti el a tanintézet névadásakor a többségében román nemzetiségű pedagógusokból álló testület, hanem a gimnázium csupán „gimnaziul”-ként válik elfogadhatóvá. /Törzsök Gyopár: „Magyar népoktatás” száz év után. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./
2007. október 19.
Marosvásárhelyen a Philothea Klubban Gyéresi Andrea Fénylő hangok és Gloria Victis című, zenével kísért fényképkiállítása tekinthető meg, amely az 1956-os magyar forradalom hőseinek, valamint a kommunizmus és szocializmus áldozatainak állít emléket. /Tárlat az ‘56-osok emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./
2007. október 19.
A marosvásárhelyi Bernády Házban Szabó Vilmos zilahi festőművész, a szárhegyi alkotótábor állandó meghívottja Féltés címmel állította ki munkáit. /Szabó Vilmos festőművész kiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./
2007. október 20.
1956-ról Bölöni Domokosnak egyetlen ember élete és halála jut az eszébe. Marosvásárhely közelében van Szászcsávás falu. Többszólamú énekhagyománya tette híressé, újabban pedig cigányzenekara öregbíti hírnevét. Az egyházi többszólamúság Szászcsáváson a mai napig fennmaradt és teljesen folklorizálódott: a falu magyar lakosai kottaismeret és kóruspróba nélkül is tudják, a fülükben hallják a szüleiktől eltanult ötszólamúság elveit, írta róluk Szabó Csaba zenetudós. A dalárda megalapítása Dali István segédpap és Belle József tanító nevéhez fűződik. 1837. február 12-én szólalt meg először a szászcsávási kórus. A falu dalárdájának karnagyai között az ötödik Keszeg János, aki 1954 és 1973 között tanított Szászcsáváson. A csávási dalárda akkor már nagy hírű volt, minden jelentősebb dalos versenyen felléptették. Márkanév lett Szászcsávás. Keszeg János tanító bebörtönzésével azonban elnémult a híres dalárda. A rendtartó falu megmakacsolta magát, egy emberként állt ki karnagya mellett. Egyik folyamodványt a másik után menesztették az állami és pártszervekhez a szerencsétlenül járt pedagógus kiszabadítása érdekében. És megtörtént, ami sehol másutt Erdélyben: egy kistelepülés megzsarolta a pártállamot: „Ha nem jön haza a tanító úr, nem énekelünk!” Keszeg János végül kiszabadult, és Csáváson ismét felhangzott az ének. Keszeg János élete végéig megbélyegzettje maradt a rezsimnek. Állandó megfigyelés alatt tartották, házassága tönkrement, idegrendszere összeomlott, a fiatalember megroppant, egyre többször nézett a pohár fenekére, s végül magára maradva, betegen, hosszas szenvedés után halt meg. Ez a tanító dalos nemzedékek sorát nevelte fel, a felnőtteket a szőlőoltás tudományára oktatta. Bölöni Domokos a hatvanas évek végén szintén ott tanítóskodott, nála talált szállásra. Az az állítólagos elszólása, hogy „na, emberek, eddig volt, ami volt, de most magyar világ lesz” – a sírig kísérte és kísértette. Ötvenhat még mindig itt zajlik, a levegőben, a vizekben, a tájak fölött, a hegyek és földek és erdők között, a falvak és városok utcáin – és mindenekelőtt az elmékben és a szívekben, írta Bölöni. Azokéban, akik még élnek, és azok emlékében, akik mártírjai voltak a zsarnokságnak. Ötvenhat az erdélyi magyarság szabadságának és függetlenségének éltető valósága. /Bölöni Domokos: Ötvenhat legbelül. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./
2007. október 20.
Bálint Zsigmond fotóművész hetvenéves, ebből az alkalomból Marosvásárhelyen, a Bernády Ház galériáján állították ki fotóit. Bálint Zsigmond fáradhatatlanul járja a vidéket, Erdélyt és Magyarországot. Nemrég nyerte el a Magyar Fotográfusok Országos Szövetségének aranyelismerését. Feltérképezi a feledőbe menő népszokásokat. Több mint 250 hazai, 300 nemzetközi és közel 70 egyéni tárlaton is túl van már. /Nagy Botond: Jellemek tárlata. Bálint Zsigmond hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./
2007. október 22.
A krumpli lett az RMDSZ választási „kampányeszköze“. „Kampányba kezdünk egész Erdélyben, készülünk az új honfoglalásra”– ezekkel a szavakkal kísérte Markó Béla RMDSZ-elnök a szövetség európai parlamenti jelöltjeinek hét végi bemutatkozását Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Nagyváradon. Krumplival a kezében nyitotta meg Markó Béla október 19-én Csíkszeredában az RMDSZ kampányindító ünnepségét. Nagy István színész hívta színpadra a jelölteket. Beszédet csak a két listavezető Frunda György, illetve Sógor Csaba szenátor tartott. „Kampányba kezdünk egész Erdélyben, készülünk az új honfoglalásra”- mondta Markó Béla Marosvásárhelyen, az RMDSZ október 20-án tartott ünnepségén, bemutatva EP-képviselőjelöltjeit. A szónokok kerülték Tőkés László püspök „egyéni vállalkozására” utalást, csak Markó jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva, hogy nem az RMDSZ tehető felelőssé a közös listaállítás kudarcáért. Az RMDSZ kampánystábja október 21-én, vasárnap délben Biharfélegyházán először hagyományt ápolt: részt vettek egy kolbásztöltő versenyen. /Both Abigél, Horváth István, Lokodi Imre: Narancs helyett pityóka. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./
2007. október 22.
Október 20-án Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke kijelentette, fontosak az EP-választások, amelyekre az RMDSZ „jó” jelöltlistával indul. Az egyéni választókerületes szavazást demagógiának nevezte, mert, mint mondta, mindenki tudja, hogy ezáltal nem javul a politikai osztály minősége. Ehhez komolyabb reformokra lenne szükség. A Népújság kérdésére, hogy mi a véleménye a Tőkés Lászlót támogató szervezetek támadásáról, amelyek azzal vádolják az RMDSZ-t, hogy a megegyezés gondolatát eleve elvetették, s a tárgyalásokat képmutatásnak minősítették, Markó Béla azt felelte: a közvélemény egésze látta, hogy az RMDSZ az utolsó pillanatig javasolta a megegyezést, az utolsó pillanatig javasolta a közös listát. /(mózes): „Nagy teher a kampány azoknak, akik az RMDSZ-t támadják”. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./
2007. október 22.
Káptalan Erna aligazgatónő bevezető szavai után Varga Júlia A kolozsvári jezsuita gimnázium és akadémia hallgatósága 1641–1773 (1784) /Budapest, 2007/ című adattárát dr. Sipos Gábor történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke mutatta be október 19-én a Báthory-líceum dísztermében. A diákok adataiból kiderül, hogy döntő többségük székelyföldi volt, de szép számban akadt közöttük csángómagyar is. Dr. Szögi László, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója a Felsőoktatástörténeti Kiadványok című sorozatot mutatta be, amelynek hatodik láncszemeként jelent most meg Varga Júlia munkája. A fiatal szerző marosvásárhelyi származású budapesti kutatóként elkötelezettje az erdélyi múlt levéltári feltárásának. /Ö. I. B. : Oktatástörténet, 300 éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./
2007. október 23.
Magyarországi választási csorbát nem lehet erdélyi köszörűvel kiköszörülni – hangsúlyozta október 22-én Nagyváradon Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Úgy fogalmazott: nem ártana Magyarországra is átvinni valamit az erdélyi szellemiségből, a csíkszeredaiak „hidegtűréséből”, a marosvásárhelyiek sokat szenvedett tapasztalatából, a nagyváradiak élni- és túlélni tudásából, intelligenciájából. Csakhogy Magyarországról jönnek Erdélybe kampányolni, nem pedig fordítva. Markó szerint a magyar közösség jövője nem múlhat a „főemberek” egyéni hiúságán. A listavezető Frunda György szenátor arról beszélt, hogy szerette volna, ha Markó Béla és Tőkés László református püspök állt volna együtt a választási lista élén. Sajnálattal állapította meg, hogy – bár az RMDSZ szerinte mindent megtett – mégsem született meg az összefogás listája. /”A magyarországi választási csorbát nem lehet erdélyi köszörűvel kiköszörülni”. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./
2007. október 23.
Az RMDSZ területi autonómiára uszít választási hirdetéseivel – fejezte ki felháborodását Mircea Geoana szociáldemokrata pártelnök. A politikus ingerültségét elsősorban az „új honfoglalás” kifejezés váltotta ki. A Konzervatív Párt elnöke, Dan Voiculescu is sietett bírálni Markó Bélát, aki a hétvégi, marosvásárhelyi kampánynyitó beszédében így fogalmazott: „visszaszerezni erdőt, jogot, földet, becsületet, a határok nélküli Kárpát-medencei magyarság egységét. ” A politikus szerint megengedhetetlen, hogy egy kormánypárt elnöke ilyen kijelentéseket tegyen. „Ez nem egyszerűen politikai felelőtlenség, hanem megvetése a romániai törvényeknek” – fakadt ki a sajtómágnás, ugyanakkor közleményében kérte, hogy Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök is foglaljon állást az ügyben. Szerinte államellenes bűncselekmény, az ország területi integritásának veszélyeztetése Erdély helyzetét Dél-Tiroléhoz hasonlítani. /I. I. Cs. : PSD: uszítanak Markó beszédei. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
2007. október 23.
Ötszázezer lejes erkölcsi kártérítést készül követelni Benedek Imre, a marosvásárhelyi intervenciós kardiológiai klinika vezetője Lucian Bailától, a megyei sürgősségi kórház igazgatójától. Amennyiben Baila nem vonja vissza súlyos vádjait, a kardiológus professzor a bírósághoz fordul. Előzőleg ugyanis Baila bűntettnek minősítette Benedek sejtátültetési beavatkozását. Szerinte a kardiológus kísérleti alanyokként használta fel betegeit. A kórházigazgató kijelentette: ha rajta múlna, azonnal bezáratná Benedek kardiológiai klinikáját. A kórházban uralkodó feszültség miatt a Benedek klinikáján dolgozó szakorvosok a szabadságolás és a távolmaradás különböző formáihoz folyamodtak, és október 22-től beszüntették a munkát. Benedek Imre ismételten hangsúlyozta: nem csodálkozik beosztottjai döntésén, hisz ilyen stresszben lehetetlen dolgozni. A Krónika munkatársa elbeszélgetett a sejtátültetésen átesett két pácienssel. A 62 éves marosvásárhelyi nő és a 68 esztendős székelyudvarhelyi férfi, akik a beavatkozás hiányában elveszítették volna alsó végtagjaikat, most „saját lábukon” sétáltak le az intenzív terápiáról az alagsorban lévő kardiológiára. A betegek nem győzték áldani a Fennvalót és Benedek doktort azért, amit értük tett. A betegeknek előzőleg Benedek elmagyarázta, mit fog csinálni. /Szucher Ervin: Bíróságra kerül a kórházi csörte? = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./
2007. október 23.
A hét végén ünnepelte megalakulásának tizenötödik évfordulóját a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesület. Fennállása során a szervezet mintegy 350, tizennyolc évet betöltött, gyermekotthonban, gyermekelhelyező központban, családi otthonokban nevelkedett ifjút támogatott, jelenleg nyolcvan fiatalnak viseli gondját. Romániában a gyermekotthonok alapszabályzata előírja, hogy azok a 18 évet betöltött növendékek, akik nem folytatják tanulmányaikat, tovább nem maradhatnak az intézetben. 1989 után ezek a fiatalok kilátástalan helyzetbe kerültek. Keresztúron volt Románia legnagyobb magyar gyermekotthona, sok itteni, 18 évet betöltött gyermekotthoni fiatal szembesült ezekkel a nehézségekkel. Nagy részük napszámossággal tengette életét, többüknek szállása a vasútállomás mellékvágányán lévő régi vagonok voltak. 1992-ben megalakították a székelykeresztúri Domus Karitatív Egyesületet, amelynek fő célja ezen fiatalok támogatása, 1993-ban Flöhében megalakult a német Domus Egyesület a keresztúri testvéregyesület anyagi támogatására. Az egyesület az elmúlt években több értékes pályázatot nyert, a kormány is segítette munkájukat, de a legnagyobb anyagi támogatást mindig a német testvéregyesülettől kapták. Lakásokat vásároltak Székelykeresztúron és Marosvásárhelyen. Ezekben jelenleg több mint 50 fiatal lakik. 2005-ben a két Domus és a németországi CJD egyesületek összevonásával a CJD Domus elnevezéssel új, nagyobb nemzetközi alapítványt hoztak létre. 2006 végén az alapítvány átvette a keresztúri Domus vagyonának nagy részét. Az évfordulós ünnepen Szőcs Pál, az egyesület elnöke köszöntötte a jelenlévőket. /László Miklós: Tizenöt éves a Domus Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./
2007. október 23.
Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban az ‘56-os megemlékezésen Novák Csaba Zoltán, a Román Akadémia Társadalomkutatói Intézetének munkatársa tartott vetített képes előadást a magyarországi forradalom fontosabb eseményeiről, a szovjet megszállást követő megtorlásról, majd az esemény erdélyi vonatkozásairól is. Kiemelte: Romániában harmincezer magyart vetettek börtönbe ‘56-ot követően, az érintettek köre az elítéltek családtagjain keresztül tovább bővült. /Harmincezer romániai magyart börtönöztek be. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
2007. október 23.
Medgyesen, a Kolping-házban él a közel nyolcvanadik életévében járó Harai Pál nyugdíjas plébános, esperes, kanonok, volt politikai fogoly, elítélt. Tizenkilenc éven át a medgyesi egyházközség plébánosa, az ő nevéhez kötődik, többek között, a Szent István király tiszteletére Medgyesen felépített templom, valamint a Kolping-központ, hétvégi pihenő ház. Harai Pált /sz. Szentkatolna, 1928. jan. 25./ 1952-ben szentelték pappá Gyulafehérváron. Letartóztatásakor, 1958. augusztus 5-én Brassóban volt római katolikus lelkész. Az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezetében (EMISZ) való állítólagos részvétele miatt „társadalmi rend ellen szervezkedő csoport feljelentésének elmulasztása vádjával” állították bíróság elé, és 1959. március 19-én tíz év börtönbüntetésre ítélték, amiből kemény öt évet a Brailai Nagyszigeten, Salcián, illetve Luciu–Giurgeni-ben és Gradinán töltött. Harai Pál Salciáról szabadult 1964. augusztus 5-én, az általános kegyelmi rendelettel. Elmondta, annak idején egy levelet adtak át neki, a címzés meglehetősen furcsa volt: Főtiszteletű Vitályos Balázsnak Harai Pál kezén keresztül. Harai átadta a levelet Vitályos Balázs kollégájának, aki paptársa volt. Vitályos felbontotta a levelet, és nagyon ideges lett. Na, nekem végem, engem megint befognak, mondta. Megmutatta a levelet. Gyanús, nemzetieskedő hangvétele volt, és azt kérték benne, hogy a kápolnában, ahol a hittanórákat tartottuk, a magyar ifjúság megbeszélésekre gyűlhessen össze. Vitályos Balázs úgy látta, ez a Szekuritáté provokációja. Nem tudták, mit tegyenek, végül megmutatták a levelet Vasvári Aladár főespereshez. A főesperes elolvasta a levelet, széttépte, elégette. Semmi az egész, mondta. 1957-ben mindenfelől letartóztatások híre jött. Brassóban letartóztatták a ferences templom papját, P. Hajdu Leandert és a külvárosi templom papját, Ráduly Istvánt. 1957. december 3-án letartóztatták Harai Pált, a Szekuritátéra vitték. Kénytelen volt beismerni a levelet, hozzátéve, Vitályos Balázs és ő tud a levélről, Vasvári nem, jelentette ki határozottan. Elengedték, azzal, tudja meg, kitől jött a levél. Így telt el egy idő, majd 1958. augusztus 5-én telefonon hívták a szekusok. Rá akarták venni, hogy ügynök legyen, de ő ezt nem vállalta, erre letartóztatták. Harai és Vitályos mindent magunkra vállaltak, nem ismerték el, hogy Vasvári szintén tudott a levélről. A kihallgatások után autóval szállították a foglyokat a tárgyalásra. Harai odaszólt a közelében álló, szintén megbilincselt Opra Benedek brassói középiskolai tanárnak. Az őr ezt észrevette, mindkettejüket úgy megverte, hogy orrunkból, szájunkból folyt a vér. Marosvásárhelyen volt a tárgyalás. Kolozsvárról szállt ki a hírhedt Macskási Pál bíró, tordai szabólegény. A vád Harai ellen „a társadalmi rend ellen szervezkedő csoport” feljelentésének elmulasztása volt. A tárgyaláson Macskási megkérdezte Haraitól, hogy kitől tudott a szervezetről, az EMISZ-ről. Mire ő azt mondta: a Szekuritátétól. Ott tudta meg, hogy ilyesmi létezik. A vádlottak között tizenhét-tizennyolc éves gyerekek is voltak, látszott rajtuk, hogy a szekusok mindenfélét ígérgettek nekik. Valljátok ezt s azt, s ne nyugtalankodjanak, mert kiszabadultok... Szegények vádolták magukat. 1959. március 19-én hirdették ki az ítéletet, Harai tíz évet kapott. Vásárhelyen ‘59 őszéig tartották, majd vonattal vitték őt sokadmagával Brailáig, onnan komppal tovább, a hírhedt Duna-deltában levő lágerekbe. Sokat éheztek. Ott találkozott Dávid Gyulával, Páskándi Gézával és másokkal. Évekig semmilyen kapcsolatot nem tarthattak a családdal. Hosszú idő múlva engedélyt kaptak arra, hogy írhassanak haza levelet. Megszabták, mit írhatnak, és kérhetnek. Nem volt szabad kérni gumicsizmát. Az egyik levelét így címezte falujába: Str. Gumicsizma 142. Szülei megértették, mit szeretne. És a gumicsizma megérkezett... Több héten keresztül vízben dolgoztak, embertelen körülmények között. Harai szerencsés volt, meg se hűlt, pedig átázott a csizmája. Négy éve volt már rab, amikor egyszer hívatták. Egy szekus egész éjjel vallatta, azt akarta tudni, Vasvári tudott-e a levélről? Harai továbbra is tagadta ezt. „Te, idióta, most sem jött meg az eszed?! Itt fogsz elrothadni!- mondta neki a kihallgató. Amikor 1964-ben Harai kiszabadult, találkozott Vasvári Aladárral. Kiderült, hogy őt is letartóztatták, de egy év múlva elengedték. Harai belátta: úgy játszottak velük, mint macska az egérrel... Szabadulása után az utolsó pillanatig, még kilencven után is megfigyelték. Ha nem hitt volna Istenben, akkor nem tudta volna ezt az egészet túlélni. „Nem hős vagyok, hanem áldozat. Ebben az egész kirakatperben csak egy szereplőcske... ” – állapította meg. /Papp Annamária: „Nem hős vagyok, hanem áldozat”. Beszélgetés Harai Pál plébánossal, ‘56-os elítélttel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./
2007. október 23.
Hering József magyarországi szerző A sepsiszentgyörgyi Erőss János kálváriás élete című írása a budapesti Kapu 2007. szeptemberi számában jelent meg. Terjedelmi okokból ennek mintegy felét vette át a Háromszék. Erőss János Csíkcsatószegen, régi székely nemesi katonacsaládban született 1921-ben, s Észak-Erdély visszatérése után bevonult a magyar hadseregbe, megjárta a szovjet hadifogság poklát. A Magyar Őrszem második világháborús frontújság egyáltalán nem található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében, az Országos Széchényi Könyvtárban is mindössze egy példánya van az 1944. november 10-én útjára indult és a háború végéig hetente kétszer megjelent négyoldalas lapnak. Ebben jelenetek meg Erőss János haditudósításai. 1945. május 9-én esett hadifogságba. Embertelen gyötrelmeket élt meg, közben a fogságban egy görög katolikus paptól megtanulta az irodalmi orosz nyelvet. A szovjet hadifogságból 1950 decemberében szabadult, nem engedték azonnal haza. A Brassó melletti Tarusor karanténban további öt hónapot húzott le, hat esztendő és öt hónap után térhetett haza Csíkkozmásra. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjainak egy csoportja az 1956-os anyaországi forradalom hírére megalakította a Székely Ifjak Társaságát (SZIT). A fiatalok először a forradalom napjaiban, majd 1957. március 15-én megkoszorúzták a Sepsiszentgyörgy központi parkjában álló 1848–49-es emlékművet, s egy esztendővel később meg akarták ismételni a koszorúzást, de a szeku ekkor csapdába ejtette őket. Erőss János akkoriban a Mikó-kollégium tanára volt. Az általa vezetett nyolcadik osztályból Bordás Attila, Jancsó Csaba, Jancsó Sándor, Gyertyánosi Gábor és Sándor Csaba esküdött föl a Székely Ifjak Társaságára, de a Mikóból ennél többen voltak, sőt, a textiliskolából még lányok is csatlakoztak hozzájuk. A Szekuritáté a letartóztatott fiatalokból nem tudta kicsikarni, hogy tanáruk is részt vett a SZIT megalakításában és annak tevékenységében. Később mégis perbe fogták, az ítélet indokolása szerint: ,,A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a sepsiszentgyörgyi 1. Számú Líceum tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét (…), ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról. ” Erőss Jánost 1958. június 24-én éjszaka tartóztatta le Szabó Lajos szekuritátés őrnagy. Két kegyetlen kihallgatója volt Bartos és Bihari szekustiszt. Megpróbálták beszervezni besúgónak, de ennek ellenállt. Az elsőfokú ítéletet 1958. augusztus 5-én hozta meg a kolozsvári katonai törvényszék Marosvásárhelyen. A tárgyaláson a német nyelvet tanító Helmuth Lurtz azzal vonta vissza korábbi, a vádlottra tett terhelő tanúvallomását, hogy azt kényszerítő eszközökkel szedték ki belőle. Erre Macskássi vérbíró egyszerűen kikergette őt a tárgyalóteremből. Tanúvallomásának visszavonásáért a némettanárt azonnal kitették állásából. A másodfokú tárgyalás 1958. szeptember elején volt. A bíróság jóváhagyta Erőss ítéletét. Erőss János általános amnesztiával szabadult 1964. augusztus 5-én, miután megjárta a poklok poklaként emlegetett Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket. Később Erőss János a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként végzett értékes tevékenységet, s közben otthonában egymás után alkotta elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Munkássága fontos eredményének tartják még a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székely kapuk és kopjafák restaurálását is. A Kovászna megyei Bálványos várának ő tárta föl a szerkezetét. Bélafalván és Székelypetőfalván honfoglalás kori magyar leleteket talált. Székelypetőfalván föltárt egy honfoglalás kori temetőt. Halála után egy esztendővel, 1998-ban, egykori munkahelye, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön rendezett kiállítást a műveiből, amit azután Kolozsvár, Székelykeresztúr, Kézdivásárhely és Csíkszereda közönsége is megcsodálhatott. Az erdélyi vándorkiállítás után az anyaország jött. Erős János özvegye az erdélyi érdektelenséget tapasztalva a gyűjteményt végleg a Szijártó István vezette Balaton Akadémiának ajándékozta. /(sylvester): „A szenvedést emelt fővel viseltem”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./
