Megkondultak a gyulafehérvári székesegyház harangjai február 22-én, Bocskai István fejedelem temetésének 400. évfordulóján. Elveszett sírját ezután a székesegyházban kőtábla jelöli. Hajdú-Bihar megye önkormányzatának kétéves ünnepségsorozatát zárta a felavatott Bocskai-emléktábla. Az ünnepséget megnyitó dr. Jakubinyi György érsek az hangsúlyozta: “1100 éves történelmünk kőbe faragott tanúja e templom... mostoha és változatos történelmünk során sok emlék elpusztult, de minket kötelez az emlékezés”. Gudor András református lelkész Bocskai emberi és vezetői nagyságát méltatta. Dr. Nyakas Miklós történész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatója, a Bocskai-szobor és -emléktábla-avatások kezdeményezője a 400 évvel ezelőtti temetést idézte fel: “A halotti menet, miután Kassán, az Erzsébet templomban nagy pompával vettek tőle búcsút, Szina, Vizsoly, Tálya, Kálló, Nyírbátor, Nagykároly, Lompért, Goroszló, Kolozsvár, Torda, Nagyenyed érintésével ért Gyulafehérvárra. ” Bocskai politikai végrendeletében arra intette “az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlük el ne taszítsák”. Az emléktáblát, melyet Győrfi Lajos szobrász sütői mészkőből faragott, a katolikus érsek megszentelte, a református lelkész megáldotta. Szövege: „Bocskai István erdélyi fejedelem. Kolozsvár, 1557. január 1., Kassa, 1606. december 29. Örök nyugalomra helyezték Gyulafehérváron 1607. február 22. ” /Takács Ildikó: Emléktábla Gyulafehérváron Bocskai István fejedelemnek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./
2007. február 28.
A Romániai Magyar Dalosszövetség 2006. november 18-án tartotta évi beszámoló gyűlését Kolozsváron. A kórusok, fúvószenekarok több mint száz képviselője volt jelen Szatmártól Sepsiszentgyörgyig. Az évi beszámolót Tóth Guttman Emese elnöknő olvasta fel. 2006-ban Bartók Béla születésének 125. évfordulója tiszteletére a Dalosszövetség a Bartók-év jegyében szervezte tevékenységét. Ebben a szellemben szerveztek Nagyszebenben, Besztercén, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Nagyenyeden, Tordaszentlászlón a kórustalálkozókat. Ebben az évadban (2005. november – 2006. november) 32 kórustalálkozót tartottak az énekkarok, többnek volt nemzetközi jellege. Gyimesbükkön 2006 áprilisában, a római katolikus templom felszentelésének 30. évfordulóján tartott ünnepséget, ahol 18 énekkar magyar és latin nyelvű kórusműveket énekelt. Májusban Sepsibodokon a XIII. Cantate egyházi zenekar találkozót rendezték a református műemléktemplomban. Májusban a Kolozsvár-monostori református templom énekkara Zsoltáros Énekkari Találkozót szervezett. Júniusban a XVII. Szent László-napi kórustalálkozón vehettek részt az énekkarok Tordaszentlászlón. Júliusban a Kolozs megyei Kisbácsban gyűltek össze a református templom avatásának évfordulóján. Szilágybagoson a negyedik találkozót tartották meg a református templomban. Lehetne sorolni még a települések neveit: Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy, Méra, Máramarossziget… /Guttman Mihály: /Guttman Mihály: A Romániai Magyar Dalosszövetség évi közgyűlése. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. február/
2007. március 3.
Jó egy éve a Fehér megyei RMDSZ székházába érkezett levélben arról panaszkodott a nagyenyedi börtön egyik elítéltje, hogy nincs az intézmény könyvtárában magyar nyelvű olvasnivaló. A kérést az országos vezetésnek továbbítva, Markó Béla ez ügyben a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatójához fordult. Március 1-jén Kiss Jenő könyvtárigazgató, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke 450 kötetnyi adománnyal Nagyenyedre érkezett. A könyvek java része magyarországi küldeményekből származik. Az adományozó elmondta: a börtön szívesen fogadta a kezdeményezést. A jelenleg fogva tartott mintegy ezer elítélt 21,78%-a magyar nemzetiségűnek vallja magát. /Takács Ildikó: Magyar könyvek a nagyenyedi börtönnek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./
2007. március 8.
Bőséges kínálattal érkeztek március 6-án Nagyenyedre a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó képviselői. Az Áprily-estek keretében a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megrendezett könyvbemutatón Káli Király István, a Mentor igazgatója elmondta, történelmi sorozatuk az Erdély emlékezete. Néprajzi kiadványaik közül húsvét előtt Téglás István Dél-erdélyi hímes tojások c. műve időszerű. A szépirodalmat a Wass Albert-sorozat képviseli, újdonsága a Barackvirág és béke c. Wass Albert-breviárium. Az irodalmi esten a marosvásárhelyi Nagy Pál Napló nélkül c. művét maga a 83 éves szerző ismertette. Bölöni Farkas Sándor: Erdély történetei c. művének bemutatását szintén Nagy Pál vállalta, hiszen a könyv sorsa elhunyt barátja, Izsák József sorsához kötődik. A Bölöni Farkas-kézirat az unitárius püspökség levéltárából való elkobzása után mintegy 20%-ban megsemmisült. Koncz József: A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története 1557–1895 között c. kötete Enyedhez is kapcsolódik, hiszen Koncz József az itteni kollégium diákja volt. Sebestyén S. Mihály megírta a marosvásárhelyi kollégium 1895–1944 közötti történetét. Derűt csempészett az előadásba Spielmann Mihály és Spielmann András: Túlélő készlet – kelet-európai vicceket (1917–1989) tartalmazó kötete. A Mentor Kiadó másik bemutatott vaskos kötete pedagógiatörténeti kiadvány: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből, Szabó K. Attila szerkesztésében. /Takács Ildikó: Könyvcsemegék Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./
2007. március 10.
A marosvásárhelyi Mentor Kiadó évi rendszerességgel látogat Nagyenyedre. A Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban kevés szó esett az Enyed és egész Erdély számára igen fontos „Az erdélyi tanítóképzés és óvóképzés történetéből” című kötetről, melyet Szabó K. Attila, az udvarhelyi kollégium nyugalmazott pedagógiatanára állított össze. Több mint 10 évi munkával, szakmai hozzáértéssel irányította a 23 erdélyi képző történetét leíró, nagyrészt gyakorló pedagógusokat. A különböző stílusú munkákból Sebestyén Mihály szerkesztése révén vált egységessé a kötet. Az eredeti oklevelekkel illusztrált könyvben 60 oldalt foglalt el a nagyenyedi képző története. A klasszikus középfokú tanító és óvóképzésnek érkezett el most az alkonya, helyét a főiskolai képzés veszi át. /Bakó Botond: Mentor-látogatás Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
2007. március 13.
A Fehér megyei magyar tagozatos iskolák igazgatóit hívta össze március 9-én Tóth Gabriella nemzetiségi tanfelügyelő a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba. A legnagyobb gondokkal küszködő balázsfalvi iskolát egész küldöttség képviselte. Bethlenszentmiklós, Felvinc, Magyarlapád, Marosújvár, Székelykocsárd és Torockó iskoláinak igazgatói, illetve aligazgatói voltak jelen. Komoly aggodalomra ad okot a megyében, hogy az említett iskolákban, Bethlenszentmiklós, Magyarlapád és Torockó kivételével, szimultán V–VIII. osztályos oktatás folyik. A tanügyi törvény értelmében azonban a következő tanévtől ez megszűnik. A gyerekek ingáztatása megoldatlan, mivel magyar iskolaközpontok nem alakultak, iskolabuszokat sem igényelhettek. Az eddigi tapasztalatok alapján a szülők még a felkínált ösztöndíj-lehetőségek ellenére sem hajlandók bentlakásba küldeni gyerekeiket, inkább a román tagozatot választják. Balázsfalva viszont ragaszkodik magyar tagozatához. Itt a román iskola olyan kemény meggyőző munkát végez, hogy a szülők a plusz magyar órák miatt is nehezen íratják magyar tagozatra a gyerekeiket. Az iskola tanárai egy olyan védőprogram kidolgozását várják az RMDSZ-től, mint amilyennel minden a Hargita vagy Kovászna megyei román tannyelvű oktatást is védeni fogják. /Takács Ildikó: Elkallódnak-e a magyar gyerekek? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./
2007. március 14.
Fehéregyháza, Gyulafehérvár, Nagyenyed és Torockó vendége volt március 13-án Sólyom László. A köztársasági elnök kiemelte: a magyar nemzet egységes. „Hogy minket Európában kultúrnemzetként tartanak számon, abban nagy jelentősége volt az 1848-as eseményeknek is” – mondta. Hangsúlyozta: március 15-e az egész magyarság ünnepe, ne gondolja senki azt, hogy Magyarország hátat fordít a határon túli magyaroknak. Hozzátette: nem elég az, ha az ember olvas a szórványvidékről, meg is kell tapasztalnia az ottani életet. „Most a szórványvidék jelentősebb településeit tűztük ki úticélul, de következő alkalommal Székelyföldre is ellátogatunk majd” – szögezte le. Megdöbbentő a Fehér megyei szórványiskolák hatalmas életereje, amelynek végzős diákjai fenntartják a nemzeti identitást – vélekedett az elnök. Sólyom László négynapos nem hivatalos erdélyi magánlátogatás során március 13-án a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél koszorúzott, megtekintette a Fehéregyházán működő Petőfi Emlékmúzeumot is. Gyulafehérváron a köztársasági elnök meglátogatta a Batthyaneumot. A Batthyaneum épületét 1999-ben visszaszolgáltatták, ez azonban nem vonatkozott a gyűjteményre, amely Bukarest szerint a román államot illeti meg. A gyulafehérvári érsekség ez ellen keresetlevelet nyújtott be a strasbourgi emberi jogi bíróságon. A köztársasági elnök Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumba ment, megtekintette a református egyház tulajdonában álló Bethlen Dokumentációs Könyvtárat. Itt Győrfy Dénes könyvtáros mutatta be a könyvtár legértékesebb dokumentumait. Szőcs Ildikó igazgatónő elmondta: a Bethlen Gábor Kollégium lassan a magyar oktatás végvárává válik. Sólyom László iskoláról iskolára látogatott, mert meggyőződése, hogy az erdélyi magyarság jövője az oktatáson múlik. – A Gyulafehérvári Katolikus Líceumi Szeminárium és a Bethlen Gábor Kollégium egy-egy őrtorony. Két iskola 700–700 diákkal működik, akik évente szétrepülnek és fenntartják az identitást. Ezen intézmények életereje megdöbbentő, hiszen többszöri megszűnés után képesek voltak újraindulni – mondta. Sólyom László megajándékozta a kollégium könyvtárát a hatkötetes Magyar Kódexszel. A magyar államfő Torockót is meglátogatta. Megmászta a Székelykőt, a túrára elkísérték az Erdélyi Kárpát Egyesület gyakorlott túrázói. Sólyom László megtekintette az Europa Nostra-díjas, rehabilitált faluközpontot, majd találkozott Böjte Csaba ferences szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozójával és a torockói árvaházi gyermekekkel. /D. I. : Szórványiskolákba látogatott Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ Gyulafehérváron Tamás József római katolikus segédpüspök és Potyó Ferenc általános érseki helynök fogadták a magyar köztársasági elnököt, más egyházi és világi méltóságokkal együtt. Jakubinyi György érseket egy németországi búcsús rendezvényre hívták prédikálni, az egy évvel előre egyeztetett programon pedig nem tudott módosítani. /Elnök a Székelykőn. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
2007. március 15.
A rendszerváltás óta nem tapasztalt feszült várakozás előzi meg az anyaországban a nemzet legszentebb ünnepét. Az erdélyi magyaroktól a magyar baloldal szószólói megtagadnák a jogot, hogy együtt ünnepeljen március 15-én Sólyom László államfővel. Jellemző módon csak számukra tűnik menekülésnek, hogy Sólyom László ma nem lesz ott Gyurcsány Ferenccel az ünnepi zászlófelvonáson. Bukarestben egyedül a szekusmúltjának köszönhetően dollármilliomossá vált Dan Voiculescu zsebpártja vetemedett megkérdőjelezni a köztársasági elnök erdélyi látogatásának jóhiszeműségét, – ezzel egy platformra került az MSZP-s Lendvai Ildikó a magyarfaló Chelaru tábornokkal, állapította meg a Krónika. A nemzet összefogásának, egységének üzenete még hitelesebben hangzik a magyar államfő szájából, ha azt Fehéregyházán, Nagyenyeden, Kolozsváron mondja. Jelenkori magyar tragédia, hogy ez az elvárás ma a maximum. /Rostás Szabolcs: Nemzeti maximum. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./
2007. március 15.
Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban március 14-én elkezdődtek a március 15-ének szentelt ünnepségek. Új emléktáblát avatott neves tanárainak a kollégium Szathmáry Gyula, Nemes János, dr. Vita Zsigmond, Biális János és Siposs Árpád nevével. Az ókollégium (Bagolyvár) falát ékesítő márványtáblák történetéről Pópa Tibor lelkipásztor emlékezett meg. A név nélküli, aranybetűkkel írott táblák Jakab Zsigmond református lelkipásztor és Török Sándor enyedi vén diák kezdeményezésére a 80-as évek elején készültek. 1984-ben, jobb időkre várva, a templom lépcsője alatt rejtegették őket. Az iskola öt tanárának munkásságát Józsa Miklós ny. tanár méltatta. Az egyik legismertebb közülük a Nagyenyeden született Vita Zsigmond /1906-1998/, a kollégium tanítványa, tanára, tudományos kutatója. 1928-tól két és fél évtizeden át a kollégium francia–magyar szakos tanára. Az 50-es években származása miatt katedrájától eltávolították, az internálótábor pokla után Enyedre visszakerülve, nyugdíjba vonulásáig a kollégiumi könyvtár könyvtárosa, élete végéig tudományos kutatója. Tollából mintegy 250 tanulmány, cikk, közlemény látott napvilágot. 1968-ban jelent meg a Tudománnyal és cselekedettel, 1972-ben az Áprily Lajos monográfiája, 1976-ban a Jókai Erdélyben, 1983-ban a Művelődés és népszolgálat, 1986-ban Az enyedi kohó című kötete. 1998-ban tanítványa és felfedezettje, Sütő András így búcsúztatta: “Leszünk, míg Bethlen Gábor vára áll, míg fennmaradásunk szellemőrségében olyan férfiak, harcosok leszünk, amilyen te voltál. ” /Takács Ildikó: Március 15-i ünnepségek Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./
2007. március 16.
Nagyenyeden a magyar közösség 1995-ben ünnepelte először nyilvánosan március 15-ét. Akkor egy maréknyi csapat, a félelmet jól palástolva vállalta a kokárdát és kivonult a városközpontba. Most pedig a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében Cosmin Covaciu prefektus, Mihai H. Josan polgármester és jó néhány helyi tanácsos jelenlétében ünnepelte a város március 15-ét, mint Nagyenyed hivatalos eseményét. Ez év a harmadik alkalom, amikor az iskola és RMDSZ közösen rendezi az ünnepet. Az ünnepi beszédet dr. Csávossy György tartotta. Beszédének román nyelvű fordítását a hivatalos meghívottak kézhez kapták. Magyarul köszönve az egybegyűlteknek, Tariceanu miniszterelnök üzenetét Cosmin Covaciu prefektus olvasta fel. A Kollégiumból az ünneplők a várudvarra vonultak át, ahol megkoszorúzták Széchenyi István emléktábláját. /Takács Ildikó: Egymás és a másság elfogadása. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2007. március 17.
A március 15-i ünnepségek keretében osztották ki a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a Pápai Páriz Ferenc pályázat díjait és a Simon László-ösztöndíjakat. A Pápai Páriz Ferenc pályázat kiírója dr. Szőcs Gyula budapesti orvos, az iskola támogatója ezáltal kívánt emléket állítani nagyapjának, Szőcs Gyula egykori enyedi diáknak. A pályázat lebonyolítását a Bethlen Alapítvány vállalta fel. Idén két témakörből lehetett választani: Nagyenyed és környéke XIX. századi történelmének a feldolgozása vagy egy XIX. századi nagyenyedi református vagy katolikus lelkipásztor élete, munkássága. A díjakat dr. Szőcs Gyula fia és felesége jelenlétében adta át a nyerteseknek. Simon László, a Kollégium néhai pedagógiatanárának Svájcban élő fia, ifj. Simon László ösztöndíj alapításával állított emléket. Idéntől a Simon László-ösztöndíjakat a jó tanulmányi eredményt elért és az iskolán kívüli tevékenységekben is jeleskedő két diák kapja. /Takács Ildikó: Pályázatok, ösztöndíjak az elődök emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./
2007. március 17.
Az 1848-as szabadságharc idején a románok vérengzése sok magyar áldozatot követelt. Kisenyeden 140 magyart mészároltak le. Andrei Saguna román ortodox püspök körlevelében felszólította híveit, fegyverkezzenek fel. 1848 októberében Gerendkeresztúron meggyilkolták a környéken összegyűjtött 200 magyar nemest, Kocsárdon 60 magyart mészároltak le, méghozzá – miként Domokos Pál Péter írta – „oly kegyetlen vandalizmussal […], hogy a jegyző családjának három tagja, látva a borzalmakat, fölakasztotta magát”. Október 23-án pedig Zalatna mellett játszódott le az addigi legborzalmasabb esemény. Kacziány Géza Magyar vértanúk könyve – Alsó-Fehér megyei tömegmészárlás című könyve szerint Zalatnán Petre Dobra kiadta a jelszót, hogy a magyarokat le kell gyilkolni. „Vadállati kínzásokkal ölték meg a védteleneket. Némely magyar férfi, nő és gyermek húsz-harminc sebet is kapott, s még élt; mások a fájdalomtól megtébolyodva, meztelenül futkostak, a hörgés, a sikoltás, rémes kiáltozás a fegyverek ropogásával vegyült, s mindaddig tartott, amíg a szerencsétlenek mozogni bírtak. ” A vérengzés folytatódott, Borosbocsárd, Sárd, Magyarigen, Boroskrakkó, Körösbánya, Topánfalva, Hegyalja, Borbánd, Kis- és Nagyhalmágy következett. Egyedül Balázsfalva körzetében 1848 októberének legvégén már 400 halottat emlegetnek a források. (A magyar áldozatok számát csak ebben az időszakban és csak ebben a megyében 2000 és 2500 közé teszik óvatos becslések.) Mindennek híre eljutott az ekkoriban mintegy hatezer lakosú, színmagyar iskolavárosba, Nagyenyedre is. Negyvenkilenc januárjának első napjaiban alig több, mint a lakosság fele tartózkodott ott: a helybéli férfiak nagy része a honvédségnél volt. 1949. január 8-án Axente Sever vezetésével felfegyverzett román csapatok rárontottak a város védtelen magyar lakóira. Szörnyű kegyetlenséggel gyilkolták az embereket, a házakat felgyújtották. A minorita rendházba menekült 300-400 nőt és gyermeket meztelenre vetkőztetve kihajtották a piactérre, és végignézték, hogyan fagynak meg a mínusz húsz fokos hidegben. Kisgyermekeket lábuknál fogva vertek a falhoz, az anyja keblére borult csecsemőt, a férje tetemét testével védelmező asszonyt dárdákkal, lándzsákkal szögezték szeretteik testéhez. A nemi erőszak, a rablás mindezek kísérője volt. A vérengzés egészen január 17-éig tartott, a rettenetes hidegben a hegyek közé menekültek után folytatódott az embervadászat, és több környező települést is elpusztítottak. Nagyegyeden leégett a 33 ezer kötetes könyvtár, az éremgyűjtemény, az erdélyi református püspökség és a megye levéltára. A halálos áldozatok számát egyesek 700-800-ra, mások ezerre teszik. Azonban ha azt vesszük, hogy hiteles források szerint körülbelül kétezren menekültek a hegyekbe, s nagy részük a körülmények és a napokig tartó üldözés miatt nyilván elpusztult, a szám megduplázható. Dél-Erdély és Nagyenyed magyarsága a mai napig nem heverte ki az 1848–49-es magyarirtások következményeit: az etnikai arányok döntő mértékben megváltoztak, sok falu egyszerűen kihalt. Ma Nagyenyeden a kollégiummal szemközt, a vár falán, észrevétlenül, szinte beleolvadva a kövekbe kicsinyke kőtábla áll, rajta mindössze ennyi: „1849. január 8. ” /Domonkos László: Kegydíj. Román vérengzés Enyeden ezernyolcszáznegyvenkilencben. = Magyar Nemzet, márc. 17./
2007. március 21.
Ezelőtt öt éve, március 15-én indult útjára az Erdélyi Magyar Ifjak, ma EMI néven ismert szerveződés, hárman indították: Mózes András, Kacsó Levente és Soós Sándor. Akkor még a Funar vezetése alatt sínylődő Kolozsváron az RMDSZ rendezvényén szórólapoztak mint Kolozsvári Magyar Ifjak. 2002 végére már honlapjuk és Kolozsváron nagyobb létszámú csoportjuk volt. Októberben Erdélyi Magyar Ifjakként határozták meg magukat. Azóta megalakult Kolozsváron kívül Nagyvárad, Marosvásárhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós helyi szervezete, újjáalakulásra vár Kézdivásárhely és Barót, illetve megalakulásra Nagyenyed helyi szervezete. /Soós Sándor elnök: Öt éve EMI. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 21./
2007. március 22.
Sólyom László köztársaság elnök március 13-i Fehér megyei látogatása után, március 15-én a megyei román nyelvű Unirea c. lapban két nyílt levelet közöltek: Ioan Rus, az SZDP Fehér megyei elnöke a román zászlót hiányolta a meglátogatott három intézmény – Római Katolikus Hittudományi Főiskola, Batthyaneum és Bethlen Gábor Kollégium – homlokzatáról. Utalt ezzel a “magyar–székely szélsőséges, irredenta szervezetek” magyarországi támogatottságára, felkérve a prefektust, valamint a Megyei Rendőr-főkapitányságot az 1157/2001 kormányhatározatba foglalt szankciók alkalmazására. Nicolae Popa konzervatív párti képviselő, a parlamenti frakció helyettes vezetője pedig a miniszterelnökhöz intézett nyílt levelében a magánlátogatás fogalmának tisztázását és a magyar államelnöki látogatás céljainak “maximális figyelemmel való elemzését” kérte. Szervezési hiba következtében a Hittudományi Főiskola homlokzatáról valóban hiányzott a román lobogó, a háromlyukú tartóban a vatikáni, az uniós és a magyar zászló volt. Ezt a prefektusi hivatal súlyos hibának minősítette, azonban a főiskola nem a prefektúra alárendeltje, a vétség csak az iskola vezetését terhelheti. Ezért semmiképpen sem hibáztatható a magyar közösség vagy a magyar állam elnöke – nyilatkozta Ladányi Árpád alprefektus. Gyulafehérváron viszont nem volt semmilyen lobogó a Batthyaneum épületén, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium homlokzatát pedig csak az uniós és román zászlók díszítették. Nicolae Popa képviselő március 20-án kelt újabb nyílt levelében Ladányi Árpád alprefektus tisztségéből való felmentését kérte hivatali esküje megszegése miatt Tariceanu miniszterelnöktől. Popa ismételten a többségi és kisebbségi lakosok közötti feszültségkeltés miatt aggodalmaskodott, megismételte a Batthyaneum és Bethlen Kollégiumot illető igaztalan vádjait. Popa vádaskodására Nagyenyed alpolgármestere, Kováts Krisztián válaszolt, kifejtve, hogy Nicolae Popa képviselő mesterségesen szítja a feszültséget a megyében. Sólyom László látogatásakor Nagyenyeden ki volt tűzve Románia zászlaja. Nagyenyeden Sólyom László nem a politikáról, hanem a kultúráról beszélt. /Nem csitul a Sólyom László magánlátogatását követő felháborodás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./
2007. április 11.
Kertész József egykori enyedi diák írta Hazajáró lelkek című könyvében: a nagyenyedi református temetőkertben díszes sírhely állt, életnagyságú mellszobor, továbbá egy testvérpár relief-képe. E síremléket az EMKE emeltette: Diódváraljai Miksa Zsuzsannának (1830–1905), az EMKE 200 000 koronás alapítójának. Ma szomorú látványt nyújt az egykor szép, kovácsoltvas kerítéssel szegélyezett sírkert. Hátlapja évtizedekkel ezelőtt ledőlt, senki nem állította vissza. A háromrészes síremlék középső részéről a bronz női mellszobor hiányzik, a rendszerváltás után a gyönyörű műalkotást leszerelték és elvitték, a véletlennek köszönhető, hogy megmenekült az ócskavas-gyűjtők kezéből. Ma a református parókia tanácstermét ékesíti Székely Károly szobrászművész 1912-ben készült munkája. Később a síremlék talapzatáról eltűntek a feliratos márványlapok, és a bronz-relief, a sírkertet a gaz lepte el. /Józsa Miklós: Van pazarolnivalónk? Az EMKE nagyenyedi alapító tagjai. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2007. április 13.
Április 11-én a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban tartották meg az V. és VI. osztályosok Erdélyi Református Egyházkerület által meghirdetett bibliaismereti vetélkedőjének utolsó fordulóját. A rendezvényen jelen volt Tonk Mária, a Református Pedagógiai Intézet igazgatója és Makkainé Szabó Márta, a Romániai Református Vallástanári Értekezlet elnöke. Az egyházkerületi bibliaismereti vetélkedő lényegében a tantárgyolimpia szerepét tölti be – nyilatkozta Tonk Mária igazgatónő. /Takács Ildikó: Egyházkerületi bibliaismereti vetélkedő. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 13./
2007. április 14.
Misztótfalusi Kis Miklós, a tudós tipográfus Alsómisztótfaluban, Nagybánya közelében született 1650-ben és 305 éve, 1702-ben halt meg Kolozsvárott. Misztótfalusi Kis Miklós jeles, európai szinten is elismert tipográfus volt. Püspöki megbízásból kinyomtatta a nyelvezetében és helyesírásában is megjavított “Aranyas Bibliát,” aminek példányait hazahozta. Sok támadás érte a Szentírás állítólagos meghamisítása miatt. 1698. június 11-én, a nagyenyedi Vártemplomban volt az a zsinat, amely az eklézsia megkövetésére és művének, a védekezésként megírt Mentségnek a visszavonására ítélte. Ennek a pernek a 300. évfordulóján, 1998. június 11-én a templom előcsarnokában avattak emléktáblát, melyen Szabó Lajos drámájának utolsó szavai olvashatók: “Mondék magamban: Hozzáfogok én egy szegény legény lévén és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet teszen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti, és hogy Isten gyakran alávaló és semminek állított eszközök által tapasztalható-képpen való segítségével viszi véghez az ő ditsőségét. ” (Mentség) „Emlékeztetőül a tudós tipográfus nagyenyedi perének 300-ik évfordulójára. Nagyenyed 1998. jún. 7. A Romániai Református Egyház Zsinata. ” Ugyanebben az évben (1998. okt. 17) a Kollégium megalapítása 375. évfordulójának tiszteletére rendezett előadásra zsúfolásig megtelt Nagyenyeden a Vártemplom. Becslések szerint kb. 1500 ember volt kíváncsi Szabó Lajos drámájára Misztótfalusi életéről és küzdelmeiről. A Mentséget enyedi tanárok, diákok és papok adták elő. A rendező és főszereplő, az előadás mindenese ifj. Pásztori Kupán István ref. lelkész-tanár volt. Átdolgozta az eredeti drámát. Máshol is előadták a drámát, először Gyulafehérváron a Teológiai Szemináriumban, majd Csíkszeredában három különböző helyen, aztán a Kolozsvári Protestáns Teológián és a Királyhágómelléki Református Püspökség dísztermében, Nagyváradon, végül újból Nagyenyeden. Nagyenyed és Bethlen Gábor Kollégiuma csaknem tíz éve így állított emléket híres vén diákjának. /Bakó Botond: Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) emlékezete. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./
2007. április 16.
Nagyenyeden tartotta a hét végén évi közgyűlését az országos Máltai Segélyszervezet. A tervek között felmerült az éjjeli-nappali menedékhelyek létrehozásának kérdése és a mikóújfalusi ifjúsági fesztivál megszervezése. Puskás Bálint szenátor, máltai lovag az uniós csatlakozás utáni változásokkal kapcsolatban elmondta, könnyebb hozzáférni a segélyekhez, mióta megszűnt a vámkezelés, felszabadultak az eddigi segélylehetőségek korlátai. A múlt év decemberi bukaresti jótékonysági koncert bevételéből a Kovászna megyei mikóújfalui fogyatékos gyerektábor alapjait hozták létre. Barla Zsuzsa, a szervezet elnöke, a kolozsvári főtitkárság vezetője elmondta, Magyarország után a második helyen álló, a közép-kelet európai térségben 90 százalékban önkéntesekből összetevődő romániai szervezet figyelme egyre inkább a napközik, hétvégi iskolák lelki gyakorlataira, pályázatírásra koncentrál, a segélyosztás lassan alábbhagy, a segítség egyre inkább az önfenntartás elősegítése felé tolódik. /Tamás András: Máltai közgyűlés Nagyenyeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
2007. május 2.
Április 27–29-e között Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban hetedik alkalommal rendezték meg a Szórványszínjátszó Találkozót. Hét évvel ezelőtt a szórványvidék magyar iskolásait egybegyűjteni hivatott fesztivál az évek során egyre erősödött, egyre nagyobb méreteket öltött. Idén már Szatmártól Szebenig, a Mezőségtől a Hargitáig szinte egész Erdélyt egybefogja. Az anyaországból először a soltvadkerti testvériskola nevezett be, idén meg a fóti Németh Kálmán Művészeti Általános Iskola diákjai jöttek el. /Takács Ildikó: A játék és a szép magyar szó varázsa. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 2./
2007. május 5.
A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2007. május 12.
Május 11-én Borbély Károly államtitkár, a nagyenyedi kollégium véndiákja részt vett az Országos Ifjúsági Hatóság által támogatott nagyenyedi Bethlen-napok nyitóünnepségén. A Bethlen Gábor Kollégium immár hatodik alkalommal szervezi meg az iskola hagyományőrző tevékenységeit bemutató és népszerűsítő rendezvényt. /Nagyenyed. Megkezdődtek a Bethlen-napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./
2007. május 14.
Nagyenyeden a Bethlen Napok keretében Bakó Botond ünnepélyes keretek között adta át a Bethlen Gábor Kollégium könyvtárának Fenichel Sámuel hagyatékának három iratmappát kitevő részét. A főként leveleket, fényképeket, okleveleket és Naplójának kéziratát tartalmazó örökséget Bakó Botond rendszerezte, így adta át a kollégium könyvtárosának Ercsei Etelkának Fenichel Sámuel /Nagyenyed, 1868 – 1893/ a természettudományok és a nagy utazások elkötelezettje. Első útjára 1886-ban indul, a Bukarestig gyalog megtett utat, örökített meg Naplójában. A Duna-deltában megismerkedett Grubauer ornitológussal, akivel Új-Guineába utazott. Fenichel 14 hónapos ott-tartózkodás után maláriában elhunyt. A 16 ládát kitevő gyűjtése a Magyar Nemzeti Múzeum, később pedig egy része (rovargyűjtemény, paradicsommadár) a nagyenyedi Természetrajz, illetve az etnográfiai anyag a Történelmi Múzeum tulajdonába került. Levelezését, szakmai elismerő okleveleit, naplóját a család megőrizte. A hagyaték e részét Izsák Sámuel, az idős kolozsvári orvosi egyetem tanár 2006-ban a kollégiumnak ajánlotta fel. A Bethlen Napok alkalmával a diákok Szent Erzsébet legendáját felidéző várjátékkal emlékeztek meg iskolájuk alapítójáról. “Mondod még? Mondom! Azért is mondom! Csak azért is!”, állnak most fába faragottan Sütő András szavai a Bethlen Kollégium udvarán. Kopjafájának felállítását Horváth Vilmos és felesége, Ötves Erzsébet, az iskola belgiumi támogatói segítették, a faragó művész pedig László László, a kollégium tanára. Felavatása május 12-én volt, Tőkés László református püspök jelenlétében. /Takács Ildikó: Bethlen Napok Nagyenyeden. Fenichel-örökség tért haza. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./
2007. május 16.
Nagyenyeden iskola napokat tartottak a Bethlen Gábor Kollégiumban. Demény Piroska aligazgatónő elmondta: „amit tavaly elültettünk, idén betakarítjuk”. Az első nap a művészeteké és a sportbemutatóké volt. A Fenichel Kör tagjai bemutatkoztak diáktudományos dolgozataikkal. Szavalóverseny zajlott, a diákok bemutatták a várjátékokat, amelyet Fórika Éva zenetanárnő dramatizált és rendezett Árpád-házi Szent Erzsébet emlékére, Ki szívét osztja szét címmel. Este Szilágyi Róbert informatikatanár Álom a tánc című magyarlapádi életképekkel és gyönyörű táncokkal fűszerezett műsorát láthatták a jelenlevők, az iskola tánccsoportjának előadásában. Lengyel Szabolcs, a kisvárdai Tőkés László Alapítvány elnöke emlékeztetett, hogy 2003-ban Orbán Viktor, 2004-ben Tonk Sándor posztumusz kapta meg az alapítvány díját. Ebben az évben Szabó Magda írónőnek ítélték oda, és a szeptemberi átadásra a nagyenyedieket is meghívták. Az alapítvány évek óta 20 kollégistának biztosít ösztöndíjat, és reményeik szerint az elkövetkező években is tovább támogatják az iskolát. /Nagyenyed. „Amit tavaly elültettünk, idén betakarítjuk. ” Iskolanapok a Bethlen Gábor Kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./
2007. június 2.
Dr. Deé Nagy Anikó tartott előadást Marosvásárhelyen a főúri asszonyok könyvtárairól és a nagyenyedi könyvtár pusztulásáról. Bethlen Zsuzsanna könyvtára mintegy 1200 kötetet számlált, a könyvtár jelenleg a Teleki Tékában található. /Nagy Botond: Főúri asszonyaink öröksége. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 2./
2007. június 5.
A trianoni békeszerződés 87. évfordulóján, június 4-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek megemlékezést. Az elcsatolt területeken a magyar emlékeket megpróbálták megsemmisíteni. Felrobbantották, vonattal húzatták el, kalapáccsal verték szét, megrongálták, megcsonkították, eltüntették azokat a szobrokat, millenniumi, egyházi emlékműveket, amelyek a hajdani Magyarországra emlékeztettek Felvidéken, Délvidéken és Erdélyben. Ez lett az érsekújvári Czuczor Gergely-, a rimaszombati Tompa Mihály-, a pozsonyi Mária Terézia-, az eperjesi Szentháromság-, a nagybecskereki Kiss Ernő-, a munkácsi emlékoszlop, a brassói Millenniumi emlékmű, a kolozsvári Rákóczi-emlékmű, a nagykárolyi Kossuth-szobor, a nagyenyedi kuruc emlékmű, a piski Bem-szobor és mások sorsa. Marosvásárhely főterén három szobrot döntöttek le egyetlen éjszaka, az egész alakos Kossuth- és Bem- valamint a II. Rákóczi Ferenc-mellszobrot. Az eltüntetett, megrongált, szerencsés esetben visszaállított szobroknak, emlékműveknek állít mementót a Marosvásárhelyen megnyílt kiállítás, amely Fodor András képeslapjaiból álló gyűjtemény alapján készült fénymásolatokból áll. A megnyitón a Trianon című filmet vetítették, június 4-én pedig Hajdú Zoltán és Kálmán Attila történelemtanárok tartottak előadást a versailles-i békerendszerről. /(b. gy.): Szobrok emléke. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./
2007. június 7.
Június 10-én, vasárnap avatják fel a nagyenyedi református temetőben a nagyenyedi fogolytáborban 1944 végén és 1945 elején elhunyt 234 honvéd emlékére felállított emlékművet. Megépítését a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Pro Professione és a Communitas alapítványok, valamint magánszemélyek támogatásával a Fehér megyei RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság és a Nagyenyedi Református Egyházközség vállalta magára. Az emlékművet Bogdanovits Nagy Péter, Nagyenyed főépítésze díjmentesen tervezte, a kivitelezést László István és Biró András végezte. /Takács Ildikó: Elkészült a honvédemlékmű. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 7./
2007. június 11.
A nagyenyedi fogolytáborban elpusztult 234 honvédre emlékeztek június 10-én Nagyenyeden. Az RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) és a városi református egyházközség emlékművet állított a nagyenyedi református temetőben, amelynek felavatását június 10-én tartották. Beszédet mondott Pataky József is, valamint Horváth Lajos, a magyarországi Hadisírgondozó Iroda elnöke. Az esemény alkalmával festészeti tárlatmegnyitóra is sor került, Holányi Julianna festőművész jubileumi kiállítása a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban tekinthető meg. /P. A. M. : Emlékmű a nagyenyedi fogolytábor áldozatainak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./
2007. június 12.
Június 10-én Nagyenyeden felavatták a helyi fogolytáborban elhunyt 234 magyar honvéd tiszteletére felállított emlékhelyet. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta: a Nagyenyedre bevonuló szovjet katonák rettegésben tartották az egész várost. Megkezdték a magyar és német foglyok tömeges szállítását Nagyenyedre. Gyalogosan, szigorú őrizet mellett kísérték őket. Egy részüknek Nagyenyed csak átmeneti szálláshelyül szolgált, másik részüket azonban itt tartották hadifogságban. A városban két fogolytábor létezett. A visszaemlékezők szerint a foglyok rongyosak volta, elszedték tőlük ruhájukat, bakancsukat, kisebb értékeiket. A helyi magyar és német lakosság segíteni akart az éhező foglyokon. Ungvári néni a foglyok közé vitte az élelmet, nem félve az őrségtől. A kiéhezett foglyok odatolakodtak, ekkor az őrök rájuk lőttek, eltalálván Ungvári nénit is, aki belehalt, idézte fel Rácz Levente. Torockóról és Torockószentgyörgyről is hoztak élelmet a lakosok. Az őrség elvette a saját részét, a többi a foglyokhoz került. A táborban kitört a tífusz-járvány. A tífusz és vérhas naponta szedte áldozatait. A halottakat közös sírokba temették. Egy Oravetz József nevű tiszt megszökött a táborból. Üldözői megtalálták, visszavitték és agyonverték a tisztet. Az életben maradt foglyokat 1945 húsvétjáig tartották Nagyenyeden, aztán Tövisre vitték, onnan pedig ismeretlen helyre szállították őket. Ahhoz, hogy a fogolytáborban meghalt, elfelejtett 234 honvédnek megadassék a végtisztesség, 63 évnek kellett eltelnie. Markó Béla, az RMDSZ elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik évek óta azon munkálkodnak, hogy az Erdély földjén elpusztult honvédeknek méltó síremlékeket állítsanak. „Minden föld, haza, ország annyit ér, ahányan meghaltak érte” – jelentette ki Markó. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) 2000. szeptember 5-én azzal a szándékkal alakult meg, hogy felkutassák a második világháborúban elesett honvédek jelzett vagy jeltelen sírjait. További célként jelölték meg sírkertek létrehozását és gondozását, emlékhelyek kialakítását Torda és Aranyosvidék környékén. Pataky József elmondta, hét év alatt 30 helységben 1541 hősi halott eltemetési helyét sikerült azonosítaniuk, és több esetben ezeket megjelölték. Idén ősszel Tordatúron állítanak kopjafát az unitárius templomkertben a honvédek emlékére. /Papp Annamária: Újabb siratófal a magyar honvédek emlékére. Tisztelgés a Nagyenyeden elhunyt katonák előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./
2007. június 13.
Megnyílt Holányi Julianna festőművésznő kiállítása a dr. Szász Pál Magyar Házban, Nagyenyeden. Nagyenyed szülöttjeként ma is sokan enyediként szeretik művészetét, pedig 1989-től az anyaországi Berhidán él. A művésznő büszke arra, hogy a várpalotai Trianon Múzeum állandó kiállítás részlegén tusrajza hirdeti Nagyenyed nevét. /Bakó Botond: Fények és színek festője. Holányi Julianna jubileumi kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
2007. június 22.
A Nagyenyedi Református Egyházmegye szervezésében június 20–21-én Magyarigenben és Nagyenyeden tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület. Hagyományként az egyházkerület évről évre más helységben tartja éves számadását és onnan bocsátja útjukra ifjú lelkészeit is. Ez alkalommal a magyarigeni műemléktemplomban tartott ünnepi istentiszteleten 17 pap esküdött fel a szolgálatra. “Erdélyi sorsunk jelképe ez a templom” – mondta Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. A pályájukat kezdő lelkészek szembesülhetnek a rideg valósággal, hogy egy fogyó nép apadó gyülekezeteinek gondozását vállalták. Magyarigen 1781–1783-ban épült barokk stílusú templomának gyülekezetét jelenleg a lelkész 5 tagú családja és 4 híve adja. Kató Béla főjegyző kiemelte, jelezni akarták, hogy az egyházban nincs tömb és nincs szórvány, nem mondanak le senkiről és semmiről. Az esküt tevő lelkészeket Pap Géza püspök mutatta be a közgyűlésnek. /Takács Ildikó: Papszentelés az Erdélyi Református Egyházkerületben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 22./
