Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szemében: a PER régóta vörös posztó, a neptunfürdői informális találkozó óta a püspök a PER-t a román hatalom érdekeit kiszolgáló eszköznek tekinti. A püspök Neptuni jelentés címen, nov. 8-án keltezett közleményében ezt leszögezte: "a PER-nek a romániai magyarságot minden áron - akár saját akarata ellenére is - "boldogítani" akaró becses vezetői, a PDSR iránti csodálattól áthatva, "precedens nélküli" eredményekről és "egyedülálló példákról" áradoznak". Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője nem közli Tőkés közleményét, hanem saját véleményét. Gyarmath minden alkalommal hangsúlyozta, mennyire nem ért egyet a püspökkel, most is ezt tette. Megmagyarázta, hogy ha sokszor feszült is a viszony a kormánypárt és az RMDSZ között, jó néhány téren jelentős elmozdulás történt. Többek között az anyanyelvnek a közigazgatásban való használata, az oktatás, az egykor államosított ingatlanok visszaszármaztatása, a közbirtokossági erdők visszaadása terén. /Gyarmath János: Csak veszőparipa? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ / Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke Neptuni jelentés címen állásfoglalást adott ki azzal kapcsolatban, hogy néhány hónapja a Project on Ethnic Relations (PER) kiadásában megjelent a Politikai akarat: Románia a nemzetiségi alkalmazkodás ösvényein (Political will: Romania's path to ethnic accomodation) c. jelentés a 2001. február 22-24-i predeáli szemináriumról, amelyet a PER kezdeményezett, s amely az RMDSZ, a román politikai pártok, a kormány, valamint a NATO, az Egyesült Államok és a szervező PER képviselői részvételével számba vette a román-magyar viszonyt a 2000. évi választások nyomán. Tőkés László szerint a PER "elhíresült politikai botránnyal", a Neptun-üggyel hívta fel magára a figyelmet működése elején, amit állítólag az RMDSZ is elítélt. A tb. elnök szerint a "Tokay György, Borbély László és Frunda György nevéhez fűződő, a posztkommunista román hatalommal való, mandátum nélküli, titkos tárgyalások és egyezkedések - mint utóbb sajnálatos módon beigazolódott - hosszú távon meghatározóak voltak az RMDSZ politikájára, és nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy az RMDSZ mostani - gyászos - protokollum-politikájának is az elhibázott kiindulópontját jelentik". /Neptuni jelentés. Tőkés László "gyászosnak" nevezi az RMDSZ "protokollum-politikáját" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./ Az RMDSZ nem állítólag /ahogy a lap írja/, hanem valóban elítélte a Neptun-ügyet.
2001. december 5.
A Népújságban pengeváltás volt Andrássy Árpád (nov. 16.) illetve Borbély László és Frunda György (nov. 20.) között. Borbély László és Frunda György egzisztenciálisan érdekelt a jelenlegi politika folytatásában, ők a román hatalommal való együttműködésnek lényegében feltétel nélküli hívei - szögezte le Borbély Zsolt Attila. Emlékeztetett 1993-as közös neptuni kalandjukra. Ténykérdés, hogy a Neptun akció "külpolitikailag kiaknázható volt a nyíltan magyarellenes román államhatalom számára" Románia Európa tanácsi felvétele előtt. Ilyenkor nemhogy redukálni kell a követeléseket, hanem a teljes igénycsomagot kell benyújtani. A neptuni logikára épülő mai RMDSZ-politika eleve elhibázott, hiszen az erdélyi magyarság nagy esélye, hogy az ország integrációja előtt a leghatározottabban álljon ki a háromszintű autonómia mellett, mert utána már késő lesz: megszűnik a román hatalom bizonyítási kényszere. Borbély Zsolt Attila két fontos részletkérdésre tért ki. Az egyik az SZKT mandátum meghosszabbítása, melyet Frunda György szabályszerűnek nevezett. Ezt a mandátum-meghosszabbító határozatot egyetlen szavazati többséggel fogadták el, tehát nem volt meg a kétharmados többség. Végül egy SZKT-határozat nem ütközhet egy kongresszusi határozatba. A másik az autonómia ügye. Frunda György szerint "az autonómia nem háromszintes, hanem sokkal több szintes, sokkal összetettebb kérdés. Szerinte a kulturális autonómia biztosítva van Romániában. Ez a kijelentés a választók tudatos megtévesztési kísérlete. Frunda Györgynek tudnia kell, hogy a kulturális autonómia esetében a központi költségvetésből biztosított arányos adórészből a magyar nemzeti önkormányzat által működtetett intézményrendszer ad keretet az erdélyi magyar oktatásnak. Ebben az esetben elképzelhetetlenek a tankönyv-kommandók, a csángók szabadidejű magyaróráinak betiltása. Az RMDSZ megadta a kulturális autonómiának egy definícióját, mely szerint az önkormányzatok "méltányos részt (kapnának) az állami, községi és megyei költségvetésből, minden kisebbségi kulturális mozgalom támogatására" s "az önkormányzati szervek, amelyekben számarányuknak megfelelően részt vesznek a kisebbségek is, átvállalják a központi állami szervek hatáskörének egy részét, elsősorban az oktatásban, művelődésben." (RMDSZ második, marosvásárhelyi kongresszusa által elfogadott program, 1991.) Mindez messze áll a jelenlegi helyzettől, melyben Frunda György szerint a kulturális autonómia "biztosítva van". /Borbély Zsolt Attila: Kulturális autonómia: cél vagy valóság? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./
2001. december 11.
Dr. K. Ajtay Mária Frunda Györgyhöz írt nyílt levelében emlékeztette, hogy közel 15 évi családi barátságukat a "forradalom" szele elfújta, és hozzászólt Frundának Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnöknek adott válaszleveléhez (Frunda György: Az RMDSZ-tisztségviselők nem lehetnek se kétszínűek, se képmutatók!, Népújság, nov. 20.) Ebben a levélben ugyanis Frunda azt állította, hogy "véleményem szerint a kulturális autonómia biztosítva van Romániában, ez az a terület, ahol az elmúlt tíz évben a legnagyobb eredményt elértük". Ez megdöbbentő. Hihetetlen, hogy Fruda Európa tanácsi képviselőként, kisebbségi raportőrként így ítéli meg a helyzetet. - A neptuni vásár, amelyen Frunda is részt vett, azt eredményezte, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bizonyos fakultásain nevetségesen kis számú ún. magyar helyet biztosítottak, teljesen kihagyva ebből olyan létfontosságú karokat, mint a műszaki, agrártudományi, művészeti, állatorvosi stb. Ezzel az önálló állami magyar egyetem ügye végleg lekerült a napirendről. A BBTE önálló magyar karai nem alakulhattak meg. A Marosvásárhelyi Orvosi Egyetemen még önálló magyar vonal sincs, és államvizsgázni is csak románul lehet. A magyar oktatók száma egyre csökken - a magyar diákok örvendetes létszámnövekedése ellenére. Nem kevesebb, mint tíz tanszéken egyetlen magyar oktató sincs, a 2000 tavaszán lezajlott vezetőségi választások óta az egyetem történetében első alkalommal egyetlen magyar dékán sincs. Az egyetemi szenátus kétharmada román nemzetiségű, a magyar oktatók indítványait semmibe veszik. Funda tudja-e, hogy az elmúlt év elején 63 magyar egyetemi oktató aláírását viselő memorandum született az önálló magyar tagozat visszaállításáért a MOGYE-n, melyet az akkori, de az utána következő rektor sem vett figyelembe? Frundát mint Maros megyei szenátort a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség többször is meghívta, de Frunda válaszra sem méltatta őket. Dr. Ajtay még emlékszik arra, amikor nagy lelkesedéssel tanítgatták magyarul helyesen beszélni Frundát, akinek súlyos identitászavara volt. Abban az időben Frunda megjegyezte: minek vagytok ti úgy oda a magyar iskoláért? /Prof. dr. K. Ajtay Mária, Marosvásárhely: Frunda Györgynek. A harmadosztályról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./
1998. november 25.
Romániai privatizációs és befektetési lehetőségek címmel a budapesti Economix Közgazdász Egyetemi Részvénytársaság, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara támogatásával konferenciákat szervez. A legutóbbit nov. 20-án, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen tartották. Romániából két előadót hívtak meg, Tudorel Dumitrascut, az Állami Vagyonalap külkapcsolatokkal foglalkozó igazgatóját és Pécsi Ferenc parlamenti képviselőt, a parlament reformügyi, privatizációs és integrációs bizottságának tagját. Dumitrascu nyíltsággal és őszinteséggel beszélt a romániai privatizáció eredményeiről és eredménytelenségéről, a privatizációt követő káros jelenségekről, sőt a visszaélésekről is. Külön kitért rá, hogy a politika, a pártok marakodása rányomja bélyegét a magánosításra, akadályozza fontos gazdasági egységek eladását. Példaként a fővárosi Bucuresti szálloda és a Neptun-Olimp tengerparti üdülő privatizálása körüli botrányokat említette. De nem hallgatta el az állami vagyonalap vezetésében tapasztalható bajokat, problémákat sem. Egy esztendőben 2800 igazgatót kellett leváltani, mert rossz menedzsernek bizonyultak vagy éppen összefonódtak, együttműködtek a helyi maffiával. A nacionalista román sajtó könnyen a nemzeti érdek feladásának, mi több árulásának nevezhette volna Dumitrascu nyíltságát, holott egyáltalán nem volt az. Dumitrascu 40 romániai szálloda és 38 kereskedelmi társaság privatizációs ügycsomóját hozta magával és kínálta fel az érdeklődőknek. /Sike Lajos: Budapesti tanácskozás a romániai privatizációról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./
2003. január 30.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyilatkozott a Krónikának. A legnagyobb bajnak azt tartja, hogy az RMDSZ elszakadt azoktól a szellemi, politikai, erkölcsi gyökerektől, amelyek létrejöttét eredményezték. Egykor az RMDSZ volt a rendszerváltozáshoz a legközelebb álló politikai alakulat, ma viszont a szövetség áll a legközelebb a rendszerváltozást nagymértékben megtagadó posztkommunista Szociáldemokrata Párthoz (PSD) és kormányához.Az 1992-es kolozsvári autonómianyilatkozat hatására az RMDSZ brassói kongresszusa elfogadta a belső önrendelkezési elvet, az autonómiapolitikát, a szövetség vezetése azonban fokozatosan eltávolodott tőle. Az irányváltás döntő mozzanatát a neptuni tárgyalások jelentették. Ezek előrevetítették a hatalommal való elvtelen kiegyezés alternatíváját. A püspök hangsúlyozta, hogy ki kell mondani: folyik Erdély románosítása, folyik a karhatalom és az ortodoxia betelepítése. A "magyarországi kormánypártok közelebb állnak az ellenfeleinkhez, mint hozzánk, határon túli magyarokhoz". Gazda Árpád fölvetette, hogy Tőkés László az utóbbi időben az SZKT ülésein sem volt jelen, pedig ott nagyobb hatásfokkal érvényesíthette volna elképzeléseit.A püspök úgy látta, hogy az RMDSZ kényszerpályára tereli, ha csak az SZKT-n és az Operatív Tanácsban és kizárólag a hivatalos keretek között próbálja érvényesíteni politikai álláspontját. A bírósági beperlést így indokolta: " Abszurd módon az elnyomó hatalom igazságszolgáltatásától kellett kérnem, hogy az RMDSZ-t a maga által szabott pályára, a törvényesség útjára terelje."/Gazda Árpád: Meg kell állapítani a valós diagnózist. Interjú Tőkés László tiszteletbeli elnökkel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./
2003. február 13.
Fey László szokása szerint újból támadta Tőkés Lászlót és a radikálisokat, újból bátran kiállt a másik oldal mellett. "A radikális politizálás türelmetlen, maximális követelésekkel lép fel és azonnali eredményt akar elérni." "A radikalizmusra a sérelmi politika jellemző: az elkövetett igazságtalanságokat, jogtiprást, elnyomást igyekszik minél hangosabban a világ elé tárni..." stb.Nekünk a románokkal kell megegyeznünk, vallotta a cikkíró. Fey László az 1993-ban, Neptunfürdőn tartott megbeszélésről azt állította, hogy Tőkés László heves támadást indított a három RMDSZ- tisztségviselő ellen, azt kifogásolva, hogy a "román hatalommal" paktáltak le, pedig a cikkíró szerint szó sem volt hivatalos tárgyalásról, még kevésbé egyezkedésről. Természetesen Fey tudatosan elhallgatja, hogy annak idején Markó Béla hivatalosan elítélte a neptuni titkos tárgyalást. Erről ma már nem beszélnek. /Fey László: Kétféle stratégia? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./
2003. február 13.
Fey László szokása szerint újból támadta Tőkés Lászlót és a radikálisokat, újból bátran kiállt a másik oldal mellett. "A radikális politizálás türelmetlen, maximális követelésekkel lép fel és azonnali eredményt akar elérni." "A radikalizmusra a sérelmi politika jellemző: az elkövetett igazságtalanságokat, jogtiprást, elnyomást igyekszik minél hangosabban a világ elé tárni..." stb.Nekünk a románokkal kell megegyeznünk, vallotta a cikkíró. Fey László az 1993-ban, Neptunfürdőn tartott megbeszélésről azt állította, hogy Tőkés László heves támadást indított a három RMDSZ- tisztségviselő ellen, azt kifogásolva, hogy a "román hatalommal" paktáltak le, pedig a cikkíró szerint szó sem volt hivatalos tárgyalásról, még kevésbé egyezkedésről. Természetesen Fey tudatosan elhallgatja, hogy annak idején Markó Béla hivatalosan elítélte a neptuni titkos tárgyalást. Erről ma már nem beszélnek. /Fey László: Kétféle stratégia? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./
2003. június 3.
Hatodik alkalommal tartanak román-bolgár-török háromoldalú csúcstalálkozót jún. 3-án és 4-én Neptunon. Az első eszmecsere témája a háromoldalú együttműködés a NATO prágai és az EU koppenhágai csúcstalálkozója után. Ion Iliescu, Georgij Prvanov és Ahmed Sezer államfők arról fognak tárgyalni, hogy milyen szerepet játszhat Románia, Bulgária és Törökország a NATO jövendőbeli tagjaiként a térség biztonságának és stabilitásának biztosításában. A napirenden szerepel továbbá a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, valamint közlekedési és energiaszállítási folyosók létesítése is. /Román-bolgár-török háromoldalú találkozó Neptunon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./
2003. november 15.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács tárgyalóasztalhoz kíván ülni az RMDSZ vezetőségével és a román hatalom képviselőivel. Markó Attila szerint ez azt jelenti: "mi megnyilatkozunk, az RMDSZ pedig csinálja meg". A másik furcsaság, hogy a román hatalommal kívánnak dialógust folytatni. Markó Attila megdicsőíti az 1993-a titkos neptuni tárgyalásokat, mondván, az RMDSZ történetében a párbeszéd kialakulásának kulcséve 1993 volt. "Az, amely a sokat szidott Neptunt, később meg Atlantát is hozta." Markó szerint az RMDSZ puszta "kinyilatkozós" korszakában, 1990 és 1993 között volt a marosvásárhelyi március, a mainál sokkal rosszabb alkotmány és a magyarság destabilizáló tényezőként való feltüntetése. 1993-ban azonban Románia az Európa Tanács tagja lett, és ezáltal intézményes mederbe terelődött a kisebbségi kérdés körüli dialógus. Markó kijelentette: ha nem lett volna Neptun, majd Atlanta, akkor lett volna más. Azóta, de különösen 1996 után, látványosan változott a helyzet. És sorolta az eredményeket: termőföld, erdő, nyelvhasználat, anyanyelven történő oktatás, felekezeti oktatás. Markó Attila vallja hogy az RMDSZ 1993 előtti, magyarabbnál magyarabb nyilatkozatai, állásfoglalásai, követelései nem különböznek az EMNT nyilatkozataitól, a SZNT állásfoglalásaitól, 2003-ban. A cikkíró megjegyezte: egy nagy halom papír az egész... Markó úgy látja, hogy "a közeljövőben látni fogunk visszaadott egyházi ingatlanokat, állami magyar egyetemi karokat, magyar bírókat, ügyészeket és rendőröket, erős gazdasági potenciállal bíró magyar vállalkozókat és önkormányzatokat, az Európai Unió intézményben eredményesen dolgozó, felkészült magyar szakembereket. Majd önálló állami magyar egyetemet és persze autonómiát is..." /Markó Attila: A tárgyalóasztal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./Tíz év múltán Markó Attila máshogy adta elő a történteket. Valójában akkor Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy a Neptunfürdőn lezajlott találkozáson az RMDSZ-képviselők magánszemélyként jelentek meg, nem volt mandátumuk az RMDSZ-től. A tanácskozást a román propaganda országszerte arra használta fel, hogy azt előrelépésnek tüntesse fel a romániai magyarság helyzetének rendezésében. Ilyen ígéretek már máskor is elhangzottak. Nem ilyen tanácskozásokon kell ezeket a kérdéseket megoldani. A megjelent RMDSZ-politikusokat azért illetheti bírálat, mert a felkínált félmegoldások nem fogadhatók el az RMDSZ számára. Az RMDSZ nem asszisztálhat egy ilyen halogató kirakatpolitikához. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. aug. 4./
2003. november 15.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács tárgyalóasztalhoz kíván ülni az RMDSZ vezetőségével és a román hatalom képviselőivel. Markó Attila szerint ez azt jelenti: "mi megnyilatkozunk, az RMDSZ pedig csinálja meg". A másik furcsaság, hogy a román hatalommal kívánnak dialógust folytatni. Markó Attila megdicsőíti az 1993-a titkos neptuni tárgyalásokat, mondván, az RMDSZ történetében a párbeszéd kialakulásának kulcséve 1993 volt. "Az, amely a sokat szidott Neptunt, később meg Atlantát is hozta." Markó szerint az RMDSZ puszta "kinyilatkozós" korszakában, 1990 és 1993 között volt a marosvásárhelyi március, a mainál sokkal rosszabb alkotmány és a magyarság destabilizáló tényezőként való feltüntetése. 1993-ban azonban Románia az Európa Tanács tagja lett, és ezáltal intézményes mederbe terelődött a kisebbségi kérdés körüli dialógus. Markó kijelentette: ha nem lett volna Neptun, majd Atlanta, akkor lett volna más. Azóta, de különösen 1996 után, látványosan változott a helyzet. És sorolta az eredményeket: termőföld, erdő, nyelvhasználat, anyanyelven történő oktatás, felekezeti oktatás. Markó Attila vallja hogy az RMDSZ 1993 előtti, magyarabbnál magyarabb nyilatkozatai, állásfoglalásai, követelései nem különböznek az EMNT nyilatkozataitól, a SZNT állásfoglalásaitól, 2003-ban. A cikkíró megjegyezte: egy nagy halom papír az egész... Markó úgy látja, hogy "a közeljövőben látni fogunk visszaadott egyházi ingatlanokat, állami magyar egyetemi karokat, magyar bírókat, ügyészeket és rendőröket, erős gazdasági potenciállal bíró magyar vállalkozókat és önkormányzatokat, az Európai Unió intézményben eredményesen dolgozó, felkészült magyar szakembereket. Majd önálló állami magyar egyetemet és persze autonómiát is..." /Markó Attila: A tárgyalóasztal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./Tíz év múltán Markó Attila máshogy adta elő a történteket. Valójában akkor Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta, hogy a Neptunfürdőn lezajlott találkozáson az RMDSZ-képviselők magánszemélyként jelentek meg, nem volt mandátumuk az RMDSZ-től. A tanácskozást a román propaganda országszerte arra használta fel, hogy azt előrelépésnek tüntesse fel a romániai magyarság helyzetének rendezésében. Ilyen ígéretek már máskor is elhangzottak. Nem ilyen tanácskozásokon kell ezeket a kérdéseket megoldani. A megjelent RMDSZ-politikusokat azért illetheti bírálat, mert a felkínált félmegoldások nem fogadhatók el az RMDSZ számára. Az RMDSZ nem asszisztálhat egy ilyen halogató kirakatpolitikához. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. aug. 4./
1997. október 14.
A világ minden tájáról Neptunfürdőre összesereglett román írók találkozóján Victor Ciorbea miniszterelnök megígérte, hogy jövőre megkétszerezik a kultúrára szánt összeget, olvasható az Adevarulban. /Távirati stílusban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
1997. október 14.
A világ minden tájáról Neptunfürdőre összesereglett román írók találkozóján Victor Ciorbea miniszterelnök megígérte, hogy jövőre megkétszerezik a kultúrára szánt összeget, olvasható az Adevarulban. /Távirati stílusban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
2002. február 20.
Febr. 19-én Kolozsvárra látogatott Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára, akit erdélyi körútjára Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának az elnöke is elkísért. A politikus Vasile Soporan prefektussal és Serban Gratian megyei tanácselnökkel folytatott tárgyalásokat, majd Markó Bélával és Takács Csabával, az RMDSZ elnökével és ügyvezető elnökével találkozott. Ezt követően megtekintette a Központi Tájékoztatási Irodát, majd Kónya-Hamar Sándor képviselővel, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökével folytatott rövid megbeszélést. Az erdélyi magyar történelmi egyházfőkkel való munkaebéd után az államtitkár részt vett a Sapientia Alapítvány ünnepi kuratóriumi ülésén. Délután Németh Zsolt az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezte Polgári Fórumon tartott előadást, amelyen jelen volt Tőkés László és Pap Géza református püspök is. A Cristian Diaconescu román külügyi államtitkárral estére tervezett találkozó a román fél távolmaradása miatt elmaradt. Németh Zsolt kolozsvári programja a Sapientia — Erdélyi Magyar Tudományegyetemről (ELTE) készített dokumentumfilm és a Video-Pontes készülő új stúdiójának megtekintésével zárult. Németh Zsolt a sajtótájékoztatón kifejtette: jelen pillanatban teljes az egyetértés a magyar–román kapcsolatok terén. Úgy vélte: a Magyarország és Románia közti jó kapcsolat a térség stabilitásának fontos tényezője és hozzájárul ahhoz, hogy az egész régió szabályozott, rendezett módon haladjon az európai integráció útján. Örömmel állapította meg, hogy Kolozs megye több magyarországi településsel tart fenn elmélyültebb kapcsolatot, kifejezve reményét, hogy ezt a jövőben sikerül majd még szorosabbra fűzni a gazdaság, a tudományos és kulturális élet számos területén. Németh Zsolt végül közölte: együttműködésre vagyunk ítélve, Románia és Magyarország, a románok és magyarok érdekei nem ellentétesek egymással. Vasile Soporan prefektus úgyszintén pozitívnak ítélte meg a román–magyar kapcsolatokat, hangsúlyozva, hogy a Nastase-Orbán megállapodás aláírása történelmi pillanat volt. Az RMDSZ csúcsvezetőségével folytatott tárgyalások után Németh Zsolt és Markó Béla közös sajtóértekezletet tartott. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a látogatásra rendkívül fontos és jó pillanatban került sor, a két ország közötti kapcsolatok az utóbbi időben rendkívül dinamikusan fejlődtek. Magyarország és Románia a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos egyetértési nyilatkozat aláírásával az egész térség számára fontos üzenetet fogalmazott meg az etnikai kérdést illetően azáltal, hogy az együttműködés és nem a konfrontáció útját választotta. Az RMDSZ elnöke örömmel újságolta el a sajtónak, hogy Németh Zsolt különös meglepetést okozott számára, ugyanis a magyar államtitkár személyesen hozta el a szövetségi elnök nevére kiállított magyar igazolványt, amit Markó fontos ajándéknak, szimbolikus meglepetésnek értékelt. - Az elmúlt évek során nagy utat tettünk meg Románia és Magyarország kapcsolatépítésében. Ez az időszak egyszerre vezetett Magyarország és Románia, illetve az erdélyi magyarság és az anyaország összefogásához - mondotta Németh Zsolt. A politikai államtitkár mindenekelőtt azt emelte ki, az Orbán-Nastase megállapodás egyértelműen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. - Nem csupán a magyar–román összefogás tekintetében tettünk meg azonban nagy utat — folytatta —, hanem a Kárpát-medencei magyarság összefogásának a terén is. Ennek nagyon fontos célja volt, hogy megerősítsük az összetartozás érzését a Kárpát-medencében. Biztosak vagyunk abban, hogy egy egészséges identitású magyarság nagymértékben hozzájárul a szomszédos országok belső felemelkedéséhez és gyarapodásához. Ezért volt nagy jelentőségű például a Millenniumi-ünnepségsorozat, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) létrehozása és nem utolsósorban a státustörvény megalkotása — szögezte le a magyar politikus. Kifejezte reményét, hogy az új romániai magyar konzulátusok megnyitásának ügye kimozdul a holtpontról. Este zajlott az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és a Reform Klub szervezésében a Polgári Fórum. Németh Zsolt előadásában többek között a Magyarok Világszövetségének 1997-ben tartott ülését idézte fel, amelyen az akkori magyar kormányfő, Horn Gyula jelenlétében Tőkés László püspök a kétszeres kisebbségi sorsot kifogásolva kijelentette: eljött az idő a határon túli magyarok egyenjogúsítására. A magyar politikus szerint a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest 2002-ben mind a Kárpát-medencei összefogás, mind pedig a korábban bizalmatlansággal átitatott román–magyar viszony kedvezőbb lett. A hosszú, feszültséggel telített időszakra a kedvezménytörvény kapcsán megkötött Orbán-Nastase megállapodás tett pontot, mondotta az előadó. Az EMTE létrehozását az államtitkár egyedülálló munkának értékelte. Nincs fontosabb az egyetem sikerre vitelénél, hiszen ez fontos eleme az erdélyi magyarság jövőképének, fogalmazott. Azt ígérte, hogy a magyar polgári kormány minden támogatást megad majd az intézménynek. Pap Géza református püspök megköszönte a magyar kormánynak az ádáz harcot, kitartást, amellyel a kedvezménytörvény megalkotásáért és érvényesítéséért harcolt. Tőkés László püspök előadása kezdetén közölte: Németh Zsolt egy magyar igazolvánnyal lepte meg. A püspök úgy véli: a jelenlegi RMDSZ-politika hitelesíti és alátámasztja azt a hamis állítást, miszerint Romániában modellértékű a kisebbségpolitika. Tőkés László utalt a kormánypárt politikusainak azon kijelentéseire, hogy külföldön kívánják mediatizálni az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodást, hogy "ország világ lássa, Romániában milyen jól megy sorunk". Hangsúlyozta: a magyarság asszimilációja és az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlás azonban nem támasztja alá azt a sikerpropagandát, amelyet az RMDSZ terjeszt. "Olyan csapdába kerültünk, amely végig ment Neptunon, Snagovon és Slanic Moldovan", mondotta. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélte: sok helyen az RMDSZ a kormánypárt platformjává válik, mint például Szilágy megyében. Hangsúlyozta: senki sem tudja elhitetni vele, hogy ez az "utódkommunista párt", a romániai MSZP, amely minden nyomorúságunk mögött áll, az erdélyi magyarság szövetségese lehet. Kifejtette: a romániai magyar közösség természetes szövetségese a magyar nemzet, és csak rájuk támaszkodva törhet ki ebből a helyzetből, hiszen a jelenlegi politikai palettán Romániában nem találhat igazi partnert. Felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai asszimáláció, a magyar politikai osztály beleolvadása a román politikába a magyarság számára végzetes lehet. Vigyázni kell, hogy "a kolozsvári gödrök ne váljanak az erdélyi magyarság csapdájává", összegezett a püspök. /Papp Annamária: Erdélyi körúton Németh Zsolt. Markó Béla átvette magyar igazolványát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./"
2002. május 27.
Máj. 25-én Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/. Markó Béla RMDSZ-elnök leszögezte: Az önállóság — más szóval: autonómia — ugyanis azt jelenti, hogy a román pártokkal pragmatikus viszonyt kell kialakítanunk, és a velük való együttműködés révén olyan eszközöket kell teremtenünk, amelyek ezt a magyar közösséget a túlélésben, a megerősödésben és a továbblépésben segítik, Markó szerint ugyanezek az intelmek érvényesek a magyarországi pártokkal kialakított kapcsolatokra is. Markó beszámolójában az erdélyi magyar közvéleményt is megosztó magyarországi választások kapcsán felserkenő vitával foglalkozott, kifejtette: aki pedig jobbra vagy balra akar felsorakoztatni minket, az elveszti önállóságunkat, és ezzel elveszi erőnket is. Nincsen időnk Fidesz-, MDF-, MSZP-, vagy SZDSZ pártinak lenni, mert itt, Romániában kell magyarpártinak lennünk, amíg még nem késő - hangoztatta. Az SZDP-RMDSZ szólva a szövetségi elnök eredményként értékelte azt, hogy a rendőrségi törvénybe bekerült a nyelvhasználati rendelkezés, elfogadták a munkaszolgálatosok kárpótlásának törvényét, elkészültek az etnikai okokból üldözött személyek kárpótlását szabályozó törvény végrehajtási utasításai, kormányhatározat rendezte a nemzeti jelképek használatát, már csak államfői ellenjegyzésre vár a földtörvény, amelyből törölték a közbirtokosságra vonatkozó megszorító intézkedéseket, az egyházi ingatlanok restitúciója ügyében tett, az RMDSZ szerint időt nyerő lépéseket, a kétnyelvűség bevezetését a közigazgatásba. A Bolyai Farkas Líceum kapcsán kirobbant konfliktus véleménye szerint arra int: a nacionalizmus kísértete még itt van közöttünk, de megítélése szerint ennek felélesztéséhez hatalmi érdek már nem fűződik. Puskás Bálint szenátor szerint az erdélyi magyarság nem tudott kellően közel férkőzni a PHARE és egyéb, EU-pénzekkel tele "húsos fazékhoz". Bucur Ildikó megjegyezte, nem ártana konzultálni időnként a platformokkal is. (Ennek fontosságát később maga Markó Béla is elismerte). Szilágyi Zsolt, a Reform Tömörülés alelnöke kifejtette: egyetértenek abban, hogy szükség van összefogásra, önállóságra, autonómiára, hogy jó lenne, ha a kiszorítósdit a kooperáció, a tájékoztatás, a konszenzus venné át. Példaként megemlítette: azon kevés RMDSZ-politikus közé tartozik, akik évek óta tudatosan, következetesen felvállalták a csángókérdést, ezért nehezményezi, hogy "kiszorult" abból az RMDSZ-delegációból, amely nemrég Moldovába látogatott. Borbély László képviselő határozottan visszautasította azokat a vádakat, miszerint az RMDSZ-ben nem biztosított a demokratikus döntéshozatal. Ráduly Róbert képviselő értetlenségének adott hangot amiatt, hogy miért szorítják ki továbbra is a testületből a Magyar Ifjúsági Tanács SZKT- frakcióját. Borbély Zsolt kifejtette: azon magyar politikai erőket kellene támogatni, amelyek tényleg a magyar nemzet lelki egységét akarják megvalósítani, és nem azokat, akik az RMDSZ feje fölött alapszerződéseket kötöttek, a választási kampányban szembe állították a határon túli magyarokat a magyarországiakkal, az új kormányban az oktatási tárcát pedig egy olyan párt képviselőjére bízták, amelynek politikusai és holdudvara pedig a Szent Koronát lemicisapkázta, a Szent Jobbot letetemcafatozták. Tőkés András kifejtette: örvend a protokollum kapcsán elért eredményeknek, de véleménye szerint hosszú távon nem ez a Neptun óta elkezdődött alkupolitika, hanem az autonómia megteremtése a járható út. Frunda György szenátor, SZKT-elnök is, aki szerint az autonómia felé igenis Neptunban kezdődik, és Strasbourgon, Bukaresten, Budapesten, intézményteremtésen és az ezt lehetővé tévő törvények elfogadtatásán keresztül vezet az út. Az ülés a romániai magyar oktatás helyzetének vitájával folytatódott. A magyar tannyelvű oktatás akkor létjogosult, ha képes korszerű, versenyképes tudást biztosítani az anyanyelvükön tanuló fiataloknak. Hozzászólásaikban a küldöttek kifogásolták a romániai magyar nyelvű oktatás helyzetét, többek szerint a probléma megoldása az oktatási rendszer autonómiájának biztosításában rejlik. Kifogásolták többek között, hogy a szakiskolákban az anyanyelvi oktatást szabotálják, a tanintézmények vezetése nem hozhat döntéseket a tanfelügyelőségek, illetve az Oktatásügyi Minisztérium megkérdezése nélkül. A vitára meghívást kaptak a szakma képviselői is. Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke szerint az SZDP–RMDSZ protokollum tartalmazza az önálló magyar oktatási vonal kiépítését a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, de felhívta a figyelmet, amennyiben nem tesznek sürgős lépéseket erre vonatkozóan, a terv megint csúszik egy évet. A Kolozs megyei RMDSZ részéről Mátis Jenő MKT-elnök határozattervezetet terjesztett elő, amelyben azt javasolják az RMDSZ parlamenti csoportjainak, hogy kezdeményezzék a tanügyi és a helyi közigazgatási törvény módosítását a tanintézmények autonómiája növelésének érdekében. A tanácskozás kezdetén az SZKT leszavazta a Reform Tömörülés elnökének, Toró T. Tibornak két javaslatát, amelyben az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, illetve az alkotmánymódosítás napirendre tűzését kezdeményezte. A visszautasítást azzal indokolták, az SZKT már döntött egyházi ingatlan-ügyben, amikor megbízta az RMDSZ-t, hogy a történelmi magyar egyházak képviselőivel közösen dolgozzanak ki erre vonatkozó törvénytervezetet. Ami az őszre tervezett alkotmánymódosítást illeti, a jogi szakértők ülésén a Reform Tömörülésnek alkalma van saját elképzeléseit képviselni, a kérés tehát időszerűtlen — hangoztatták. Az említett témákról és azokról a további kérdésekről, amelyek az RT szerint lemaradtak az SZKT napirendjéről az ülés után, a Polgári Együttműködés Tanácsának alakuló ülésén tárgyaltak. Az SZKT három frakciója, a Reform Tömörülés, a Keresztény-Nemzeti Frakció és a testületből kizárt Magyar Ifjúsági Tanács által létrehozott Polgári Együttműködés Tanácsa az RMDSZ képviselőházi frakcióján belül létrejött Polgári Szárny mintájára alakult. A Tanács célja az átláthatóság elősegítése a Szövetségi Képviselők Tanácsában, és az RMDSZ eredeti programjának gyakorlatba ültetése, amelytől a szövetség vezetése véleményük szerint eltávolodott. /Székely Kriszta: Önállóságra vagyunk ítélve. Marosvásárhelyen ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ SZKT-ülés kis híján már első perceiben botrányba fulladt. Frunda György szenátor a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) tagjainak a vissza nem fogadásának okát taglalta, a kiszorított ifjak a Kultúrpalota nagytermének erkélyéről kiáltották be véleményüket az elnök önkényesnek vélt döntéséről. Az SZKT ugyanis nem volt hajlandók napirenden kívül megvitatni a MIT sorsát. Annak ellenére, hogy a Szövetségi Szabályzat-felügyelő Bizottság jogerős döntésben mondta ki, hogy az SZKT szabálytalanul járt el, amikor két évvel ezelőtt nem igazolta a MIT-jelöltek mandátumát. A jogerős döntésből kiindulva, Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke a MIT megkövetését javasolta a kétéves jogfosztás miatt, de a teremben ülő többség erről hallani sem akart. A Krónikának nyilatkozva Jakab István, a MIT jelenlegi elnöke a testület félrevezetését eredményező hazugsággal vádolta Frundát, aki SZKT-elnökként nem volt hajlandó a szabályzatfelügyelők ifjakra vonatkozó döntését felolvasni. "Frunda György azt hangoztatta, a Szabályzat-felügyelő Bizottság döntése nem tekinthető jogerősnek, holott ez írásban szerepel a határozat szövegében. Mi nem vagyunk az RMDSZ ellen, de egyenesen botrányos, amit a demokráciával, a kényelmetlen erők lesöprésével művelnek" – mondta Jakab. A Reform Tömörülés másik két soron kívüli javaslatát is elutasította az SZKT. Toró azt szerette volna, ha az egybegyűltek megvitatják az egyházhoz való viszonyulást és az elkobzott javak kérdését, illetve az alkotmány módosítását. Ráduly Róbert aggasztónak nevezte azt az erdélyi magyar jövőt, amelyet a szekértáborokra szakított ifjúság épít majd fel. Kerekes Károly arra figyelmeztetett, az RMDSZ csupán az egyházi ingatlanokra figyel, holott a kormánypárttal kötött megállapodás a közösségi javak visszaszolgáltatásáról is szól. A Nagy F. István alelnök által bemutatott füzetből kiderül, Erdélyben minden harmadik magyar anyanyelvű gyermek végzi románul iskolai tanulmányait, és a rossz demográfiai mutatók aggasztó jövőt vetítenek elő az anyanyelvi oktatásban. Matekovits Mihály aradi főtanfelügyelő-helyettes arra panaszkodott, hogy megyéjében a 8. osztályt magyar iskolában végző gyermekek 40 százaléka magyarországi középiskolában kívánja folytatni tanulmányait. /Szucher Ervin, Gazda Árpád: Erkélyjelenet az SZKT-ülésen. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./ Markó Béla RMDSZ elnök beszédének alapgondolatát – hogy az erdélyi magyarság önállóságra ítéltetett – a belső ellenzék is elfogadta. A célok tehát nem különböznek, már csak az ezekhez vezető útban, a hogyanban kell megegyezni. E téren viszont mintha mélyült volna a szakadék a felek között, állapította meg Gazda Árpád. Minősíthetetlen, hogy a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviselői az erkélyről bekiabálva próbálták érvényesíteni akaratukat. Botrányos, hogy az SZKT jogászként elismert elnöke arról győzködte a képviselőket: ideiglenes jellege miatt még csak felolvasni sem kell a szabályzat-felügyelők MIT javára hozott határozatát, amikor ennek a szövege azzal a szóval végződik: jogerős. Továbbá a szabályzat-felügyelő bizottság elnöke állította, a bizottság a MIT-ügy újratárgyalásáról döntött, az öttagú bizottság három tagja viszont nem tudott ilyen döntésről. /Gazda Árpád: Célok és eszközök. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./
2004. április 7.
Fey László reagált a Székelyudvarhelyen kiadott Polgári Válasz című hetilap 3. számára. A négyoldalas lap majdnem egész terjedelmét az RMDSZ elleni kampányolásnak szentelte, Fey szerint ezt jelenti a „polgári" jelző. Spielmann Attila Szavazzunk a gyávákra? című cikkében gyávasággal vádolta az RMDSZ-t. Fey kifejtette, hogy a magyarság vezetői bátran küldték a „hős" katonákat a háborúba; Isonzó, Doberdó, Piávé, Don-kanyar: mind a „magyar bátorság" szomorú emlékhelyei. – Az olyan „bátor" jelszavak, mint „Megállj, kutya Szerbia!", vagy „Mindent vissza" katasztrófához vezettek. állapította meg Fey László. Most is akadnak bőven olyanok, akik külföldről „bátorítanak" – tette hozzá. Komoróczi György írásában (Nyílt levél Verestóy Attila szenátornak – Megingott a bizalom) helyesen állapította meg, hogy „az RMDSZ országos vezetői közt a komolyabb nézeteltéréseket, súrlódásokat az úgynevezett Neptun-ügy robbantotta ki. Az RMDSZ képviseletében Borbély László, Frunda György és Tokay György […] tárgyalóasztalhoz ült a tengerparti Neptun-fürdőn Ceausescu egyik volt bizalmi emberével […]. Amikor ennek híre kiszivárgott, Tőkés László elmarasztaló nyilatkozataitól valóban hangos volt a magyar és román sajtó. […].Ma sem tudják az udvarhelyiek, sem az erdélyi magyarok, tulajdonképpen mi történt Neptunon, csak gyanítják, valami sumákolásról lehet szó". Fey László elmagyarázta, mi is történt Neptunon. 1993. elején a Project on Ethnic Relations (PER) jószolgálati kezdeményezéssel élt, és össze akarta hozni a román és magyar fél képviselőit, hogy kapcsolatot teremtsen köztük. Ezen a találkozón nem volt szó tárgyalásról, egyszerű beszélgetés volt. Erre az összejövetelre a PER Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és Tokay Györgyöt hívta meg. A találkozást nem hozták a nyilvánosságra. Amikor „ez a találkozás Tőkés László tudomására jutott, támadásba lendült a résztvevők ellen. Hiúságát sértette, hogy nemcsak hogy nem őt hívták meg, ráadásul, tiszteletbeli elnök létére még nem is tudott róla.” Tőkés László árulással, a hatalommal való összejátszással vádolta őket. 1995-ben Tőkés László és Csapó József is részt vett egy hasonló összejövetelen, amit a PER Atlantában rendezett meg. Fey szerint „hálásak lehetünk a PER-nek a kezdeményezésért, és helyesen jártak el azok, akik a magyar–román párbeszédet kezdeményezték”. Fey emlékeztetett 1990. fekete márciusára, az 1991-es „Har-Kov"-jelentésre, hozzátéve: amelynek kialakulásához néhány felelőtlen, forró fejű magyar is hozzájárult. /Fey László: „Polgári" válasz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 7./
2004. április 9.
Borbély Zsolt Attila reagált Fey László cikkére /„Polgári" Válasz, Romániai Magyar Szó ápr. 7./, aki szerint a neptuni tárgyalók bölcs, megfontolt nemzetszolgálókká avanzsálnak. A szerző sajátos logikájú gondolatmenetére az teszi fel a koronát, hogy Frunda György módjára összemosta neptuni tárgyalást az atlantaival. A neptuni tárgyalás „alkalmat nyújtott a nyíltan magyarellenes román hatalomnak demokratikus, kisebbségbarát színben tetszelegni a Nyugat előtt az ország Európa Tanácsi csatlakozásának küszöbén”, állapította meg Borbély Zsolt Attila. A román politikum nem hajlandó tárgyalni az autonómiáról, ezért olyan fórumot kell keresni, mely azt rákényszerítheti a dialógusra. Az ország integrációs törekvése kiváló lehetőséget teremtett volna arra, hogy az erdélyi magyarság csatlakozási feltétellé tegye az erdélyi magyar autonómia megteremtését. Közben – hála a kormánykoalíciós- és paktum-politikának – a Romániáról szóló országjelentés meg sem említi a megoldandó problémák között az erdélyi magyarság ügyét. Borbély Zsolt Attila hangsúlyozta, hogy a neptuni trió mandátum nélkül cselekedett. Az SZKT akkori nyilatkozata kimondta, hogy a Neptun folyamat „jelentős politikai károkat okozott a Szövetségnek", s hogy „lehetőséget teremtett a hatalomnak arra, hogy belső RMDSZ-irányzatok preferálásával kísérletet tegyen szervezetünk megosztására. Olyan politizálási stílus állandósulásának veszélye jelent meg az RMDSZ-ben, amely eltekint a legitim képviselet szabályaitól, a belső döntéshozói illetékességektől." Tőkés László nem hiúságból bírálta a neptuni tárgyalókat (mint azt Fey állította), hanem azért, mert külpolitikai szempontból önsorsrontó volt ez az akció, másrészt pedig, mert az RMDSZ belső demokráciájának szabályait rúgták fel azok, akik az ügyvezető elnökség háta mögött tárgyaltak, s mellesleg elnöki mandátummal sem rendelkeztek. S éppen e két szempont miatt nem mosható össze Atlanta Neptunnal. /Borbély Zsolt Attila: Neptun és Atlanta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./
2004. április 15.
Fey László vitába szállt Borbély Zsolt Attilával, aki elítélte a „neptunosokat", azokat az RMDSZ-tisztségviselőket, akik a PER (Project on Ethnic Relations) meghívására Neptunfürdőn magánszemélyekként eszmecserét folytattak a román kormány képviselőivel (Neptun és Atlanta, Romániai Magyar Szó, ápr. 9.). Borbély Zsolt Attila szerint ez „alkalmat nyújtott a nyíltan magyarellenes román hatalomnak demokratikus kisebbségbarát színben tetszelegni Nyugat előtt az ország Európa Tanácsi csatlakozásának küszöbén". Fey szerint az akció titokban maradt volna, ha Tőkés László nem kürtöli világgá. Tőkés László téves következtetéseket vont le. Arról beszélt, hogy az RMDSZ „a hatalom uszályába" került. /Fey László: Még egyszer Neptunról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./
2004. december 9.
Tokay György Arad megyei RMDSZ-képviselő elhatározta, hogy tizenöt év után visszavonul. A kezdeti időszakban a parlamenti csata a plénumban zajlott. Elsősorban politikai csatát kellett vívni, utána következhettek a szakmai érvek. Ádáz támadások érték a magyarságot például a Har–Kov jelentés kapcsán is. Azután hónapokon keresztül folyt a Neptun-vita, amikor árulónak nevezték Borbély Lászlót, Frunda Györgyöt és őt. Tokay György szerint azzal „szolgáltak rá” erre a minősítésekre, hogy egyfajta új politizálási módot kezdeményeztek. Szerinte ez később lehetővé tette, hogy az erdélyi magyarság jogai megsokasodjanak. Akkor némelyek ki akarták taszítani az RMDSZ-ből azokat, akik ezt a fajta politizálást választották. – Ő volt az első magyar miniszter is ’89 után. Tokay úgy gondolja, hogy munkáját elvégezte. Tokay önálló állami magyar egyetemet akart. Amikor látta, hogy erre nincs meg a román társak részéről a politikai akarat, akkor lemondott miniszteri funkciójáról. A sajtó akkor azt állította, hogy az RMDSZ megvonta tőle a bizalmat. Tokay szerint erről szó sincs. /Béres Katalin: Négy mandátum után. Leköszönt a következő nemzedék javára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./
2005. február 15.
Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./
2005. március 5.
A Magyar Demokrata című budapesti hetilap romániai tudósítója T. O., Mikháza néven írja cikkeit. Baranyai Péter szabadkozott, nem olvasója az említett lapnak, csak a könyvtárban lapozta föl. T. O. a Romániai Magyar Szót központi pártsajtónak nevezi, és nem szereti az RMDSZ-t. A Magyar Demokrata január 13-i számában azt írta: „A neptunos RMDSZ bértollnokai zavartalanul űzik masszív romániai néphülyítésüket a Romániai Magyar Szóban. A december 5-i népszavazás «eredményéért» keményen vádolják a Magyarok Világszövetségét, a Fideszt és mindenkit, aki az igenre buzdított, és felvetette a kettős állampolgárság kikerülhetetlenségét.”. Baranyai Péter fölháborodott. Ők bértollnokok? Ha tudná (vagy a magyarországi olvasó tudná), hogy mekkora fizetésért dolgoznak! A kollaborálás, az együttműködés azzal a párttal, amely legitimációját voksokból nyerte, úgy tűnik, a romániai magyarság által kijelölt út, szögezte le Baranyai. Hozzátette, látják, ismerik az RMDSZ hibáit, „ostorozzuk is eleget”, pillanatnyilag ők azok, akik tehetnek valamit értünk. A magyarországi népszavazás kényes kérdés. Azok ott kimondták, hogy se az RMSZ újságírói, se Böjte Csaba atya Déváról, se Markó Béla, se T. O. Mikházáról nem kell nekik. Fájdalmas tény, ami mindannyiunkat megrendített. Baranyai már előre leírta, hogy két politikai párt belpolitikai népszerűségi versenyének tárgya lett a kettős népszavazás, illetve aljas számtanpéldák keringenek arról, hogy mibe kerül az országnak néhány áttelepülő nyugdíjas stb. „Hogy mi kigúnyoltuk volna a kettős állampolgárságban reménykedőket? Nem hiszem.” – írta Baranyai. Szerinte mégha megszületett volna a törvény a kettős állampolgárságról, akkor kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeni azokkal az országokkal, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él. Románia – úgy néz ki – 2007-ben csatlakozik az EU-hoz, tárgytalanná válik a kérdés, ugyanolyan európai állampolgárok leszünk, írta Baranyai. /Baranyai Péter: Címzett: T. O., Mikháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2005. augusztus 30.
Borbély Zsolt Attila induló rovatában a téves sztereotípiák lebontására tesz kísérletet. Aki „lúzer MPSZ-ről” beszél, azt sugallja, hogy az MPSZ, a Magyar Polgári Szövetség maga tehet sanyarú sorsáról. A Reform Tömörülés komolyan vette az 1992. október 25-én Kolozsváron, a Szent Mihály templomban az RMDSZ képviselői és szenátorai által letett esküt, mely kimondja: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért, és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés”. Amikor Markó Béla a Nagy Benedek-ügyben nem állt az ártatlanul megtámadott Tőkés László mellé, akkor a Reform Tömörülés szakított Markóval és Kónya Hamar Sándor személyében saját elnökjelöltet indított a kongresszuson. A történet további része ismert. Markó 1995 után véget vetett az autonomista politikai vonatvezetésnek, s a Neptun lobbi élére állva kormányra vezette az RMDSZ-t. Az RMDSZ a román nemzetstratégiai érdekek kiszolgálója lett, nemzetközi síkon adta a legitimációt annak a román hatalomnak, mely semmiféle hajlandóságot nem mutatott az RMDSZ program lényege, az autonómia gondolatának elfogadására. 2003-ban az RMDSZ leszámolt eredeti céljaival, a szervezeten belül közel korlátlan hatalomra szert tevő Markó Béla pedig újabb négy évre nyert mandátumot, az autonomista szárny kénytelen volt az RMDSZ-től függetlenül megszervezni magát. Így jött létre az MPSZ is, melynek „lúzersége” abból fakad, hogy Markóék a román államhatalommal összefogva még az önálló szervezetkénti rajthoz állását is megakadályozták. Az MPSZ is követett el hibákat. Döntés született az MSZP pártkénti bejegyzéséről, a döntés megvalósítása azonban várat magára. A szervezet önsorsrontásának címszava alá tartoznak az utóbbi idők belső viszályai. Szomorú, hogy jobb sorsra érdemes nemzeti szervezetek vezetősége a belső tisztogatásban próbálja meglelni a kiutat. Az MPSZ „lúzerségének”, vereségének elsősorbani oka Markóék gátlástalansága, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Lúzer” MPSZ? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30./
2006. február 17.
Nyílt levéllel fordulnak a Bihar megyei és Nagyváradi Polgári Szövetség vezetői Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, közölték sajtótájékoztatójukon. Csuzi István megyei elnök szerint nem szabad tovább halogatni annak a párbeszédnek az elkezdését, melyben megoldást kell találni az erdélyi magyar kisebbség gondjaira. Elkerülhetetlenné vált az erdélyi magyar-magyar párbeszéd megteremtése. Csuzi emlékeztetett: 1993-ban, amikor a brassói kongresszuson elnökké választották Markó Bélát, az RMDSZ-ben elindult az a folyamat, mely eltérítette eredeti terveitől a szövetséget, mely alkukat kötött a mindenkori bukaresti kormánnyal. Az 1994-es neptuni alkutól kezdve 2003-ig, mikor Tőkés László püspököt eltávolították az RMDSZ tiszteletbeli elnöki posztjáról, nyilvánvalóvá vált, hogy Markóék belementek abba a játszmába, mely bejuttatta ugyan az RMDSZ-t a román kormányba, de annak feltételével, hogy „pályaszélre” szorítsák mindazokat, akik felemelték szavukat az autonómia megvalósításáért, a kisebbségi törvény-tervezet hatékonyabb kidolgozásáért. Szilágyi Zsolt országos választmányi elnök szerint pozitív feleletet várnak Markó Bélától. /Szőke Mária: Markó Bélával leveleznek, nyíltan. A bihari MPSZ összefogásra ösztönöz. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 17./
2006. augusztus 2.
Tízezer ember részvételére számítanak Lupényban vasárnap a bányásznap idei megünneplésére, nyilatkozta a Nyugati Jelennek Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligájának elnöke. Az ünnepséget azért rendezik Lupényban és nem a Zsil völgye fővárosának tekintett Petrozsényban, mivel augusztus elején az 1977-es nagy bányászsztrájk évfordulóját ünneplik, s a sztrájk központja Lupényban volt. A kommunista rendszer elleni legelső romániai tömeges munkásmegmozdulás 1977. augusztus elsején kezdődött a lupényi bányánál. A lupényiak csakis Ceausescuval személyesen voltak hajlandók tárgyalni, a helyi hatóságokkal nem. A hatóságok helyben akarták megoldani a problémát, emiatt zavargások törtek ki, s a sztrájk hamarosan átterjedt a Zsil völgye többi részére is. 40 000 bányász szüntette be a munkát. A Neptunon üdülő diktátor Ilie Verdet miniszterelnököt, valamint Gheorghe Pana munkaügyi minisztert küldte le a Zsil völgyébe. A felbőszült bányászok túszul ejtették mindkettőjüket, s a diktátor személyes jelenlétét követelték. Augusztus 3-án végül Ceausescu megjelent Lupényban, s a sztrájkolók a bányába kényszerítették. 13 pontos követelési listájukból 12 pontot érvényre juttattak: 6 órás munkaidő, meleg étel a földalatti műszak előtt, magasabb fizetések, korszerűbb munkavédelmi eszközök stb. Az elnyomó szocialista hatalom csupán a 13. pontot nem tartotta be, amelyben a bányászok azt követelték, hogy a sztrájkban részvevők ellen semmilyen megtorlást ne alkalmazzanak. Egy hónapon belül a Securitate több mint 5000 sztrájkoló bányászt üldözött: volt elbocsátás, tortúra, verés, börtönre ítélés, száműzetés az ország más vidékeire. A sztrájk vezetői pedig “rejtélyes” módon vízbe fulladtak, autó ütötte el őket, vagy hasonló módon tűntek el a Securitatéval való találkozást követően. /Chirmiciu András: Bányásznapi ünnepség. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./
2006. szeptember 13.
Már jó ideje nem olvassa sem a magyarországi, sem az erdélyi balliberális pártsajtót, írta Borbély Zsolt Attila. A most szóba hozott cikket egyik barátja hozta el, nézze csak meg, miket írnak apjáról. Székedi Ferenc Tehénszarv és útilapu (Új Magyar Szó, aug. 22.) című írásában a balliberális sajtó tollnokaitól megszokott módon keveri a csúsztatást, a torzítást és a tényhamisítást. Székedit alighanem az zavarta, hogy Borbély Imre az EMI gyergyószentmiklósi táborában kimondta, hogy az RMDSZ 1996 óta a komprádor-logika szerint működik. Székedi azt állította, hogy az RMDSZ-t még soha nem nevezték komprádornak. Valójában Toró T. Tibortól Szilágyi Zsolton keresztül a mostani cikk írójáig már többször mutattak rá az RMDSZ neptuni politikai vonalvezetésének komprádori ihletettségére. Székedi azt írta: „Borbély Imre, mielőtt Budapestre telepedett volna, olyan temesvári képviselőként koptatta a bukaresti parlament padjait, akit a szervezet helyi tagságának megdöbbenésére a Székelyföldre hajóztak be, és amikor másodszor is függetlenként próbálta megtenni ugyanazt, csakhamar zátonyra futott.” Valójában Borbély Imrét az RMDSZ akkoron érvényben levő alapszabályzatának megfelelően megtartott választmányi gyűléseken választották meg. Az alapszabályzat szellemével és betűjével ellentétben „megalakították” a Hargita megyei RMDSZ-szervezetet, mely mellesleg azóta sem létezik, egyetlen funkciója az volt, hogy összehívhassák azt a manipulált elektorgyűlést, amelynek a román hatalomnak és a Domokos vonalnak egyaránt megfelelő megyei listát kellett hogy formailag „legitimálnia”. A manőver sikerült. A kialakult ex lex állapotban az elnökség hozott kompromisszumos megoldást, a két listát, a szabályszerűt és a manipuláltat „összeházasította”. E listába Domokos Géza még egyszer belenyúlt, és Borsos Gézát kihúzta a befutó helyről. Borbély Imre azért indult a Székelyföldön parlamenti mandátumért, mert kezdettől fogva Székelyföld területi autonómiáját hirdette, már akkor is, amikor ez eretnekségnek számított az RMDSZ-ben. Azért indult függetlenként, mert az RMDSZ megakadályozta, hogy részt vegyen az előválasztáson Székedi azt állítja, a hitelrontás nyilvánvaló szándékával: Borbély Imre Budapesten telepedett le. A valóság az, hogy Borbély Imre, az MVSZ nemzetstratégiai bizottságának elnöke soha el nem költözött Temesvárról, s nem rendelkezik sem letelepedési engedéllyel, sem magyar állampolgársággal. /Borbély Zsolt Attila: Az újságírói alkalmasságról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./
2008. április 3.
Bukarestben április 2-án megkezdődött a NATO csúcsértekezlete, a küldöttségek tagjait fogadáson látta vendégül Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Bukarestbe érkezett Angela Merkel német kancellár, Gordon Brown angol miniszterelnök és Nicholas Sarkozy francia elnök is. A tengerparti Neptunon Bush–Basescu találkozóra került sor. A két államfő munkaebédje alkalmával a NATO-csúcs napirendjén szereplő kérdések mellett érintették többek közt a vízumkötelezettség eltörlését. A rendőrség NATO-ellenes tüntetést szervező fiatalokra csapott le Bukarestben, a lengyel, német és román állampolgárságú tüntetőket kihallgatják. /Bukarestben megkezdődött a NATO csúcsértekezlete. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ George W. Bush bukaresti beszédében a tavaly Afganisztánban elhunyt Aurel Marcu román katona emléke előtt tisztelgett. /Bush. Aurel Marcu emléke előtt tisztelgett George W. Bush. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./ George Bush amerikai elnök Neptunba indult, ahol a tengerparti protokollvillában Traian Basescu elnökkel találkozott. A megbeszélés utáni közös sajtóértekezleten a két államfő kifejtette: túl kell lépni a hidegháborús szemléleten, össze kell fogni a fenyegetések ellen, a NATO bővítése az általános biztonságot szolgálja. Mindezzel a román fél is egyetért – derült ki Basescu elnök felszólalásából. Bush hangsúlyozta: Romániának vezető szerepet kell betöltenie a Fekete-tenger térségében. Ebben a körzetben olyan veszélyekkel kell szembenézni, mint amilyen a drog-, a fegyver- és az emberkereskedelem. Bush dicsérő szavakkal illette Románia gazdasági fejlődését. Basescu köszönetet mondott az Egyesült Államoknak, amiért kötelezettséget vállal a Fekete-tengeri térség biztonságának védelméért. /Bush–Basescu találkozó Neptunon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./
2008. május 23.
Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora kifejtette, hogy nem akarja a sárba taposni a Sapientiát. A Sapientia idősebb tejtestvérével, a Partiumi Keresztény Egyetemmel „szívják az apanázst a kezdetektől fogva”. Kessler szerint lehetett volna jobban gazdálkodni, ésszerűbben megszervezni a szakokat. Egyesek az egyetemből éltek, védik a saját tevékenységüket. A Bolyai Egyetem létrehozásának elpuskázása szinte kizárólagosan az RMDSZ-nek róható fel. Mindig kihátráltak az ügy mögül. A gordiuszi csomót Neptunban vágták el, aminek a hozománya a magyar tagozat különválasztása a BBTE-en. Igenis szólni kell, ha nem jó irányba mennek a dolgok. /Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora: Replika. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Előzmény: Dr. Muzsnay Csaba, Kutató vegyész, ny. egyetemi előadótanár: Miért kell sárba taposni a Sapientiát? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./
2008. október 1.
Az RMDSZ hosszú időn keresztül takargatta a magyarországi baloldalhoz fűződő kapcsolatait. Ezzel párhuzamosan a szervezet sajtóholdudvara egyfajta konszolidált, finoman nemzeti hangvételt ütött meg. Az RMDSZ szemérmeskedése megszűnőfélben van. A választók nagy részét csak az olyan direkt kitételek sokkolják, mint Szent István jobbjának tetemcafatként való említése, vagy esetleg a Szent Korona tökfödőnek csúfolása. (Majsai Tamás írása a Magyar Narancsban). Másrészt egyre kevesebben olvasnak írott sajtót. E helyzetben az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. Mindeközben az RMDSZ egyre nyíltabban kokettál az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, írta Borbély Zsolt Attila. Ide illeszkedik az is, hogy Markó Béla az Élet és Irodalomban írta meg vallomását az RMDSZ és az MPP viszonyrendszeréről. Ebben Markó kifejtette, hogy Tőkés Lászlóval azért nem jött létre a megegyezés, mert az ő lételeme az ellenkezés. Borbély Zsolt Attila emlékeztetett: mindaddig, amíg az RMDSZ az autonómia építésének útján haladt, addig Tőkés László és Markó Béla együttműködése kifogástalan volt. A Neptun ügyben sem ők feszültek egymásnak, Azután jött Nagy Benedek támadása a tiszteletbeli elnök ellen, amit a hivatalos vezetés hátulról fedezett, majd Markóék balfordulata. Tőkés László az autonómia markói tagadására mondott csak mindenkoron nemet, éppen az autonómia igenlésének jegyében, hangsúlyozta a cikkíró. Markó azt akarja igazolni, hogy Orbán Viktor nem is a magyar egységet, hanem valójában a magyar széthúzást kívánta elősegíteni. Ez a belemagyarázás arra a kérdésre is választ ad, hogy Markó Béla miért az Élet és Irodalomban s nem a Heti Válaszban közölte pamfletjét. /Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1./ Majsai írása: „El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatját és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulati ügyekben vagy mondjuk eutanázia- /veszélyben az utolsó kenet!/ és hálószobakérdésekben. ” /Majsai Tamás: Dávid és Jonatán. Egyházak, keresztények, Biblia és homoszexualitás, Magyar Narancs, 2001. aug. 30./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, 38. sz. 2008. szept. 19.
2008. november 17.
Tizenöt esztendeje, hogy az RMDSZ három, már akkor az élvonalban tevékenykedő politikusa mandátum nélkül folytatott nem nyilvános, de a nyugati sajtóban visszhangot kapott tárgyalásokat a román hatalom képviselőivel Neptunfürdőn, alkalmat adva a magyarellenes román politikai vezetésnek arra, hogy kisebbségbarát színben tűnjön föl a Nyugat előtt. Akkor a tárgyalókat az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa kemény nyilatkozatban ítélte el és ideig-óráig a neptuni politizálás is háttérbe szorult annak ellenére, hogy a soron következő tisztújításon az RMDSZ visszaválasztotta a diverzáns politikusokat korábbi tisztségeikbe. Több mint két év múlva az egész RMDSZ-politika átépült a „Neptun-logikára”, melynek keretében a kisebbségi szervezet feladta legfőbb fegyverét, a külpolitikai nyomásgyakorlás lehetőségét kisebb-nagyobb engedményekért. A Neptun-logikára épülő RMDSZ-politika elérte, hogy alig három évvel a baljóslatú kormányzati szerepvállalás után, a Nyugat nemhogy felvette volna Erdély ügyét a nemzetközi erővel megoldandó kérdések listájára, ellenkezőleg, Bill Clinton elnök Romániát a kisebbségpolitika szempontjából mintaországként említette. Ekkor a Reform Tömörülés az RMDSZ kongresszus küldötteit arra kérte, hogy írják alá az erdélyi magyarság sorsáról reális képet festő, Bill Clintonhoz címzett nyílt levelet. Markóék ezt elutasították. Az RMDSZ minden fontos nemzetstratégiai lépését a Neptun-logika irányította a továbbiakban: a magyarellenes oktatási törvény megszavazását, az önálló magyar egyetem kormányzati megtorpedózásába való belenyugvást, a protokollum-politikát. Az RMDSZ nem tanult a Neptun-ügyből. Tizenöt esztendővel Borbély Lászlóék diverziója után, másfél évtized helyben topogást követően Markó Béla ismételten megerősítette: az RMDSZ jó irányban halad, korrekcióra szükség nincs. Szavazzunk hát az RMDSZ-re? /Borbély Zsolt Attila: Szavazzunk az RMSZ-re? = Erdély. ma, nov. 15./
2008. november 17.
Közelebb vinni az autonómia gondolatát az erdélyi magyarokhoz – ezt tekinti az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) egyik legfontosabb feladatának. Ehhez azonban szerkezeti átalakítás szükséges, mindenekelőtt olyan helyi képviseletek létrehozása, amelyek a kisrégiók szintjén szerveződnek – döntötték el a küldöttek az EMNT fennállásának ötödik évfordulója alkalmából Kolozsvárra összehívott plenáris ülésen. A tanácskozáson Tőkés László EMNT-elnök és a vezetőségi tagok – Toró. T. Tibor, Szilágyi Zsolt alelnökök, Szabó László, Mátis Jenő, Borbély Zsolt Attila jegyzők – mellett több hazai és határon túli jeles személyiség is részt vett, köztük Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarokkal foglalkozó bizottságának fideszes elnöke, a kolozsvári magyar főkonzulátus képviselői, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Az RMDSZ-t Szép Gyula ügyvezető alelnök képviselte. „Az EMNT azért jött létre, hogy szóljon. Hogy kimondjon egy olyan szót – az autonómiát – amely hosszú ideig tabu volt a romániai közéletben”, hangoztatta köszöntő beszédében Németh Zsolt. A fideszes politikus emlékeztetett: korábban is volt szó az autonómiáról az RMDSZ berkeiben is, ennek alábecsülése „történelmi hiba” volna. Értékelő beszédében Tőkés László elmondta: az EMNT az egységre, az erdélyi magyar erők újbóli összefogására törekszik. A nemzeti tanács elnöke élesen bírálta az RMDSZ-t, a „hazugságbeszédet” kérve számon a szövetségtől. Tőkés László idézte Markó Béla szövetségi elnököt, aki a helyhatósági választásokat követően kijelentette: az RMDSZ-ben nem lesz irányváltás, erre a szövetség nem kapott mandátumot. Tőkés László egy másik évfordulóra hívta fel a hallgatóság figyelmét: a 15 évvel ezelőtti „Neptun-gate”-et elevenítette fel, amelyet az „RMDSZ-es paktumpolitika” kezdetének nevezett. Ez volt az a pillanat – mondta – , amely végképp rossz irányba terelte az erdélyi magyarság hajóját. „Azért vállaltuk a konfrontációt, hogy véget vessünk az akkor kezdődött önfeladó politikának” –, hangoztatta. Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy „hamis legitimációs támogatást” nyújtva a román külpolitikának, feláldozta a nemzetiségi érdekeket. Tőkés szerint az RMDSZ alaptalanul vádolja az ellenzéket egységbontással, az erdélyi magyarság egységének szétzilálásáért a szövetséget terheli a felelősség. A neptuni pillanatra Borbély Zsolt Attila külön előadásban emlékezett. Izsák Balázs, az SZNT elnöke a székelyföldi helyi népszavazási kezdeményezésről beszélt, ennek törvényességét, legitimitását hangsúlyozva. Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette: az RMDSZ és az EMNT célkitűzései szinte teljes mértékben azonosak, a cél eléréséhez választott eszközökben lehetnek helyenként eltérések. A testület elfogadta az EMNT megújulásáról és területi újjászervezéséről szóló határozatot. A testület által elfogadott zárónyilatkozat értelmében a tanács sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy „vezetői következetes közvetítői erőfeszítései ellenére a parlamenti választások alkalmával a magyar választók nem a választási összefogással, hanem a kirekesztéssel és az ellenségkép-kereséssel kénytelenek szembesülni”. Az EMNT támogatásáról biztosítja mindazon magyar, az RMDSZ színeiben vagy függetlenként induló jelölteket, akik bizonyították az autonómia ügye iránti elkötelezettségüket. /SZ. K: Közelebb vinni az autonómia gondolatát az emberekhez. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./ Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke értékelőjében elmondta, az összefogás hiányában „bizonytalan kimenetelű választási küzdelemre kell számítani”, ezért az RMDSZ csúcsvezetőségének azt javasolja, folytassák a szeptemberben félbeszakadt tárgyalásokat. „A magyarság egységes képviseletéért, a teljes Kárpát-medence önrendelkezési jogainak kivívásáért, illetve az autonómia sokrétű rendszerének bevezetéséért összefogásra, egységre van szükség” – fejtette ki, hozzátéve, a jubileumi tanácskozás ezen elhatározásukban csak megerősítette őket. /F. H. : EMNT ünneplőben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./ Tőkés László EMNT-elnök arra biztatta a jelenlévőket, a lelkiismeretük szerint szavazzanak. Megemlítette, hogy az RMDSZ jelöltjei között ajánlott és „tiltott” személyek egyaránt vannak. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyar egységre is szükség van, többek között azért, hogy a román államhatalomnak legyen tárgyalópartnere az autonómiáról szóló párbeszédben. Az elmúlt öt évről szóló beszámolóban Tőkés László úgy értékelte, látványos áttörést ugyan nem sikerült elérni, de mégiscsak az EMNT érdeme, hogy a szőnyeg alól a felszínre került az autonómia témája. Az EMNT a jubileumi ülés zárónyilatkozatában leszögezte, támogatásáról biztosítja azokat a székelyföldi önkormányzatokat, amelyek a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére helyi népszavazást írtak ki az autonómiáról. Kijelentette, hogy egyetért az SZNT kezdeményezésével, mely arra vonatkozik, hogy vizsgálják felül a román–magyar alapszerződést, és töröljék szövegéből az autonómiatörekvések elutasítására alapul szolgáló záradékot. /Gazda Árpád: Nem hagyják az autonómiát. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./
2008. november 26.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök kifejtette, hogy a székelyföldi közösség nemcsak területi, hanem kulturális és személyi elvű autonómia elérésére törekszik. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es polgármester arról szólt, hogy a Székelyföldnek etnikai súrlódásoktól mentes autonómiát kell kivívnia. A Székely Nemzeti Tanács átadták a Sepsiszentgyörgyre látogató Stephen Rukennek, a bukaresti amerikai nagykövetség politikai attaséjának az autonómia-statútumot. Kuszálik Péter újból ironikusan írt az autonómia-tervekről /az autonómia egy olyan gumicsont, amivel bő másfél évtizede játszadoznak a karrierpolitikusok és az amatőrök/. Borbély Zsolt Attila "a 15 évvel ezelőtti neptuni titkos RMDSZ–PSD- tárgyalásokkal kezdődött folyamatról tartott előadást". Kuszálik megjegyezte, hol van már a PSD és Neptun? /Kuszálik Péter: Olvasom az újságban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 26./
