Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere a vele készült beszélgetésben kifejtette, hogy a városban tavaly két jelentős beruházás valósult meg: a Míves Ház és a Közösségi Ház, mindkettő európai uniós program keretében. A polgármester büszke rájuk, hiszen ilyenek még nincsenek Romániában. A városban a szociális helyzet nem jó, a régi gyárak folyamatosan csökkentették alkalmazottaik számát, így ma a sepsiszentgyörgyi munkanélküliség 15 százalék körüli. Albert Álmos leszögezte: a zászlóbotrányok és a büntetések egy megfélemlítési folyamatba illeszkednek, amely az egész Kovászna megyei magyar lakosság ellen irányul. "Most éppen az erdészetnél mentek neki a magyar embereknek, akik évtizedek óta ott dolgoznak, most nem jók. De ugyanígy a munkaügynél is folyik ez a cirkusz, a tanügynél eljátszották már, az egészségügyi igazgatóságnál is megpróbálták eljátszani. Ez a nacionalista támadás, ami most zajlik Kovászna megye ellen, talán az utóbbi tizenkét év legerősebb támadása. Nem hagyhatjuk, hogy Kovászna megye 170 000 magyar ajkú lakosa szolgamód éljen szülőföldjén." A polgármester szerint meg kell szervezni a párhuzamos rendszereket. Az erdészetnél például, "ha nem működik az állami rendszer, akkor meg kell alakítanunk a saját erdészetünket. Ennek létrehozása és működtetése nagyon nehéz lesz", de meg kell csinálni. - A népszámlálást illetően a Kovászna megyei csökkenés nem ugyanolyan mértékű, mint a sepsiszentgyörgyi. Nem mindenki távozott a megyén kívülre Sepsiszentgyörgyről. A megyei románság viszont százalékarányban csökkent. A Sepsiszentgyörgyön élő magyar munkások egy része vidékre költözött haza, míg a román munkanélküliek visszamennek Moldvába. /Váry O. Péte: Radikális változások kellenek. Év eleji interjú Albert Álmossal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./
2003. január 9.
Műhelyeket ad bérbe a Hargita-Kovászna Ortodox Püspökség, hogy fejleszteni tudja tevékenységét - mondta Ioan Salajan püspök. Négy évvel ezelőtt vásárolta meg az államtól az egykor a Román Kommunista Párt tulajdonát képező csíkszeredai műhelyegyüttest a püspökség. A püspökségnek összesen 2000 négyzetméternyi felület áll rendelkezésére, amelyet az évek során megvásároltak. A püspök reméli, hogy sikerül egy érdekelt vállalkozónak négyzetméterenkénti 1,5-2 dollár közötti áron bérbe adni a 2000 négyzetméteres felületet, ebben az esetben az egyházkerület bevétele havi 4000 dollárral megnövekedne. A püspökséget 1994-ben alapították, csíkszeredai székhellyel. A hozzá tartozó két főesperesség (az egyik Csíkszeredában, a másik Sepsiszentgyörgyön működik) területén összesen 115 plébániahivatal gondoskodik a mintegy 100 ezer hívő lelki gondozásáról. A püspökség területén 107 ortodox templom található, ezekben mintegy 75 pap dolgozik; a templomok közül 47-et nyilvánítottak az évek során műemlékké.A Hargita és Kovászna megyékben tevékenykedő ortodox papok egy évvel ezelőtt a prefektusokhoz és a kormányhoz fordultak, hogy politikai segítséget kérjenek államosított ingatlanjaik visszaszolgáltatásához. Az ortodoxok ugyanolyan mértékű restitúciót követelnek, amilyenben a magyar történelmi egyházak részesülnek. /L. J.: Jövedelmező az ortodox üzlet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./
2003. január 9.
Csapó Endre, az ausztráliai magyarság prominens képviselője a budapesti kiadású Magyar Élet vezércikkében megállapította, hogy amíg a 20. század első háborúja szétdarabolta a történelmi Magyarországot, addig a második világháborút követő időszak a magyarság lelkét célozta meg az orosz megszállással és a nemzetközi bolsevista tervek végrehajtásával. ,,A század végére a Szovjetunió szétesett, de a nemzetközi bolsevista tervek hazai végrehajtói megmaradtak, a megtervezett rendszerváltoztatás eredményeképpen az ország gazdasági és politikai elitjévé váltak, a 45 éves szovjet uralom alatt megszerzett pozícióikat megtartották, ma uralják a hírközlést, a könyvkiadás, a művészetek, az oktatás és a tudomány intézményeit." Magyarország most elutasítja a határokon kívüli magyarság segítő szándékát, mondván, hogy Magyarország nem hozhat olyan törvényt, ami a másik állam szuverenitását sérti, állampolgárai között diszkriminációt tesz. A státustörvény ellen indított szomszéd országbéli össztüzeket a most uralmon lévő politikai pártok gerjesztették, és felháborító csúsztatásokkal az általuk okozott kalamajkát is az előző kormány nyakába akarják varrni. Csapó Endre szerint a faji üldözés a Kárpát-medencében még mindig jelen van. ,,Vannak védelmezett népfajok, a magyarok soha nem számítottak ezek közé. ... A 83 éven át gyakorolt kisantant-szellemiség akkor sem változna, ha ezt Brüsszel megkövetelné, de hiszen nem is követeli meg. Magyarországtól követeli meg, hogy nemzete egy részének sorvasztását szó nélkül tűrje." A határokon kívüliek nyolcvan éven át úgy tekintettek Magyarországra, mint anyaországra. Ha Magyarország az anyaország szerepétől tüntetően elhatárolódik, és ebben a határokon kívüli magyarság jelenlegi képviseleteiben partnerekre talál, a zuhanásszerű sorvadás elkerülhetetlen. Csapó Endre gondolatmenetét az autonómia felkarolása mellett egy konkrét nemzetegyesítő lépéssel kell kiegészíteni: kettős állampolgársággal, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Vízkereszti hideg zuhany. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./
2003. január 10.
A magyar kedvezménytörvény eleve puhára pácolva került terítékre, de a szocialista-balliberális kormánynak így sem tetszett. Kovács László külügyminiszter és csapata balliberális késztetés és elismerő bólogatások közepette a magyar nemzeti érdekek felől nézvést a Trianon utáni időszak egyik legocsmányabb és legártalmasabb játékát űzi velünk, írta Sylvester Lajos. A román diplomáciának kettős mércével mé, a nemzeti érdekeket szem előtt tartva. Moldávia és Ukrajna viszonyában a legideálisabb feltételeket teremti meg az ott élő románság számára, hogy például napokon belül a kettős állampolgárság státusát biztosítsa. Ezt Moldávia esetében megtette akkor is, amikor ennek az országnak az alkotmánya a kettős állampolgárság intézményét nem is ismerte. Ezért talált olyan megoldást a román állam, hogy például a vidéki illetékes román hatósághoz megbízott révén is be lehetett nyújtani a kérelmezést. Emellett a költségvetésből (a romániai magyarok adólejeiből is) tömegesen biztosította az oktatási kedvezményeket, ösztöndíjakat és egyéb lehetőségeket - nem tartott attól, hogy Besszarábia kiürül -, rendkívül gorombán bírált minden románellenesnek minősíthető moldáv kormányzati intézkedést. Senki nem akadt a mindenkori román ellenzékből, aki a kormánykoalíciót feljelentse. Az Orbán-Nastase egyezmény után alapvető ellenvetés a román fél részéről nem hangzott el. Azonban a kedvezeménytörvény magyar ellenzői tovább ügyködtek a kedvezménytörvény ellen, olyan ,,sikerrel", hogy a szlovákok ellenálltak. /Sylvester Lajos: Pácban a státustörvény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./
2003. január 11.
A múlt nyáron hunyt el Bálinth Gyula, gyászlobogót tűzött ki Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala és a megyeháza, a sajtóban eddig csupán a család gyászjelentése jelent meg. Szerény, visszavonult ember volt, tisztviselőként élte le életét, kevesen tudták, hogy autodidaktaként maradandó tudományos dolgozatokat írt. A Székelyföld népesedési viszonyaira, helynévtörténetére vonatkozó kutatásaiból született tanulmányait és gazdasági statisztikai elemzéseit anyaországi és erdélyi történészek méltatták, az Erdélyi Múzeum Egyesület 1993-as pályázatán dicséretben részesült. Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája című monumentális műve Háromszékre vonatkozó népszámlálási adatai részben tőle is származnak. Korábban a Korunk, a rendszerváltás után pedig a budapesti Statisztikai Szemle adta közre dolgozatait. Korábban már társszerzője volt Kovászna megye monográfiájának - megjelent 1969-ben magyarul, majd 1970-ben románul. Bálinth Gyula /sz. Sepsiszentgyörgy, 1925. szept. 25./ tisztviselő, majd a rajoni statisztikai felügyelőséget, illetve az ipari osztályt vezette. Tagja volt a Mikó Véndiák Társaságnak, a Mikó Imre-szoborbizottságnak. Júliusban halt meg rákban. Utolsó éveiben is intenzív levéltári kutatómunkát folytatott, külső munkatársa volt a Székely Nemzeti Múzeumnak, az ún. Délkeleti Intézetnek. Fiatalon hozzáfogott a történelmi Székelyföld helységei összeírásához, 462 falut írt össze. Feldolgozta az 1857-es népszámlálás adatait. A II. József-féle 1784-es összeírás dokumentációja megvan Sepsiszentgyörgyön, a levéltárban, azonban a határőrséghez tartozó katonákat és családtagjaikat külön űrlapokra vezették fel, s azokat Bécsben tárolják. Márpedig a becslés szerint a katonanépesség a székely nép 55-65 százalékát képezte. A kép teljessé tételéhez bécsi kutatásokra lenne szükség. A múlt századi népesedési viszonyokról megbízhatóbb adatokkal rendelkezik a levéltár, mint az 1956-os, 1966-os vagy az 1977-es népszámlálásokról. Nem elég, hogy az újabb statisztikai adatok nagyobb részét Bukarestben őrzik, ráadásul bizonyítható, hogy a nemzetiségi-vallási hovatartozás számait meghamisították. Bálinth Gyula az 1332-37-es pápai tizedjegyzékek alapján felbecsülte, hány lelket számlálhatott akkor a székelység és hányat korábban: ,A tizedjegyzékek korában tehát Háromszéknek 13 000 lakosa lehetett. Véleménye szerint Székelyföld egésze népessége az 1330-as években 27-30 000 fő körül lehetett. Egyes történészek vitába szálltak dolgozatával, mondván, hogy ez kevés. A Bach-korszakban az összlakosság a Székelyföldön már 407 00 főre rúgott Aranyosszékkel együtt, felekezetek szerint római katolikus 168 000, református 131 000, örmény katolikus 1730, görög katolikus 37 300, lutheránus 612, görögkeleti 30 937, unitárius pedig 36 000 volt, 2121 más vallású." A budapesti Statisztikai Szemle 1995. októberi száma közölte Bálinth Gyula Kovászna megye népessége a XVI. század közepén című dolgozatát. Ebben a szerző az 1562-es székely lázadás után adókivetés céljából készült kapuösszeírásból próbált meg következtetni a lélekszámra. A történelmi Háromszék, valamint Bardoc fiúszék adózó kapuinak száma 1567-ben 2687 volt. Az említett terület összesen 105 települést foglalt magában. A megyében azonban még tíz olyan helység van, amelyek kiestek az adózás alól, mivel közigazgatásilag nem a Székhez, hanem Felsőfehér vármegyéhez tartoztak. Minden adózó kapu átlagosan két háztartást foglalt magában. Ez esetben a 2687 adózó kapu 5374 háztartást jelent. A hiányzó tíz helység háztartásainak a számát becsülhetjük egy más időszakban végrehajtott számbavétel eredményével. Szerinte 21 496 lélekszámról lehet beszélni, a tíz helység további 2220-2280 főt jelent. A tárgyalt időszakban a tárgyalt területen körülbelül 130-150 főember és nemes volt (háztartás), akik adót nem fizettek, és körülbelül 50-60 olyan lófőcsalád, amely 2-3 jobbággyal rendelkezett, valamint 55-60 pap, főtisztviselő szintén kimaradt az adólistáról. Összesítve számításainak eredményeit, Háromszék megye lakossága az 1567. évben 28 400 fő volt. /B. Kovács András: Aki számba vette a Székelyföldet. Bálinth Gyula 1925-2002. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 11./
2003. január 13.
A magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi szervezete a december 28-i főtéri szórólap-osztogatás kapcsán került reflektorfénybe. A hatóságok az önmagát revizionistának nyilvánított szervezetet vádolták az akció megtervezésével és kivitelezésével. Az erdélyi vármegyések határozottan elutasították a vádakat. A romániai tagszervezeteknek január 11-én kellett volna kongresszust tartaniuk Kolozsváron. Febr. 11-én kongresszus helyett egyeztető és véleménytisztázó megbeszélést tartott a Kolozsváron tartózkodó mintegy 14 vármegyés egyetemi hallgató. Úgy döntöttek: külön szervezetet hoznak létre. Az új egyesület neve: Hétváros Ifjúsági Mozgalom, a rövidítés ugyanaz, mint a magyarországi esetében, azaz HVIM. Juhász Attila, a HVIM aktív tagja elmondta, az erdélyi kongresszust, amelyen minden valószínűség szerint a magyarországi szervezettől történő leválás mellett döntenek, előreláthatóan február második felében tartják. A kolozsvári tagszervezet lemondott elnöke, Böndi Szabolcs sajnálatát fejezte ki, hogy senki sem értesítette az egyeztető gyűlésről. A tagokban komoly aggodalmat váltott ki az az értesülés, miszerint a román törvények értelmében, ha valakiről bebizonyosodik, hogy külföldi, és főként magát revizionistának meghatározó szervezet tagjaként olyan politikai tevékenységet folytat, amely a román nemzetbiztonsági törvénnyel ütközhet, akkor a szóban forgó személy akár 25 évi börtönbüntetéssel is sújtható. /Kiss Olivér: Különválnának a magyarországi szervezettől. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./A 2001-ben alapított HVIM honlapján szereplő tájékoztatás szerint a mozgalomnak négy erdélyi városban - Aradon, Kolozsváron, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön - van tagszervezete.
2003. január 14.
A hetvenes évektől többezer románt telepítettek be Sepsiszentgyörgyre. A magyar város vegyes lakosságúvá vált. Pár év leforgása alatt nagy tömegben jelentek meg itt olyanok, akik a helyi őshonos népességnek se nyelvét, se tradícióit nem ismerték, a maguk külön társadalmát kezdték építeni, és ezt teszik ma is. A betelepülés folytatódik. Az állampolitika ezt segíti az elrománosított karhatalmi, rendfenntartói, hivatali stb. struktúrákkal. A városban vásárol telket, házat a kiköltöző brassói polgár, telephelyet az ottani tőke, ugyanúgy a székely falvakban. A nemzetiségi erózió, illetve a párhuzamos társadalom kiépülése történik. Székelyföldön eddig tömbszerűen élt a magyarság. B. Kovács András kiemelte, el kell dönteni, hogy "ragaszkodunk-e hozzá", hiszen a hatályos kisebbségvédelmi szabályai tiltják a nemzetiségi arányok erőszakos, esetleg közvetett eszközökkel folyó megváltoztatását, "avagy lemondunk róla". Most "még választhatunk, még jórészt rajtunk áll, melyik úton kívánunk végigmenni." /B. Kovács András: A tárt karú város. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./
2003. január 15.
Szomorú látvány nap mint nap a csíkszeredai, akár a gyergyószentmiklósi vagy sepsiszentgyörgyi vasútállomás. A peronon a megszokottnál többszörösen nagyobb tömeg, utazó, kísérő várja a Korona expresszt. Bőröndök, hátizsákok, útitáskák mindenkinél. Akik utaznak, fiatalok. Lejárt a téli ünnepekre kapott rövid szabadság. Utaznak vissza Pestre, Nyíregyházára vagy ki tudja melyik városába, falujába az anyaországnak? Akik maradnak, az itthon maradt szülők, testvérek, régi barátok, ismerősök. Maradnak a reménnyel, hogy az elutazott hozzátartozójuk megtalálja számítását, a jobb megélhetést odaát. /Csőrey Etelka, Csíkszereda: Édes Erdély, itt hagyunk! = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./
2003. január 16.
Kézdivásárhelyen a hét elején a kézdiszéki polgármesterek, magánvállalkozók, iskolaigazgatók és lelkészek vettek részt a felső-háromszéki régiófejlesztési egyesület létrehozását kezdeményező tanácskozáson, melyen Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos és Baka Mátyás, a megyei tanács két alelnöke és Csanádi András, a Magyar Tudományos Akadémia professzora is jelen volt. A majdani egyesület Kézdiszék gazdasági fejlesztési stratégiáját dolgozná ki, s ugyanakkor a különböző pályázatokat is előkészítené. Demeter János pozitív példaként a már létező és eredményesen működő Helyi Munkaügyi és Fejlesztési Egyesületet (HMFE) említette. Csanádi András Erdővidéken szerzett tapasztalatairól számolt be. A tanácskozás végén az a döntés született, hogy a községek társulnak a HMFE-hez, melynek bővített közgyűlését január 29-én tartják. Valószínűleg módosítják majd a HMFE alapszabályzatát, és felveszi a Felső-háromszéki Egyesület nevet. /(Iochom): Felső-háromszéki Egyesület alakul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./
2003. január 17.
Az RMDSZ VII. kongresszusára a kártyákat már jó előre leosztották. Egy szűk csoport fogja folytatni a hatalomgyakorlást, melynek eddigi tevékenységét inkább sikertelenségek sorozata, mint eredményesség kíséri, állapította meg Simó Erzsébet. Az RMDSZ partnere, a kormányzó párt folytatta a Romániára jellemző központosító folyamatot, megtépázta hatalmas pénzbüntetések kilátásba helyezésével a sajtó viszonylagosnak mondható szabadságát, szabotálja a múlttal való szembenézés egyetlen intézményének, a szekusdossziékat felülvizsgáló bizottságnak a tevékenységét. Az erdélyi magyar fiatalok tömegesen hagyják el az országot, a műemlékek fokozatosan pusztulnak. Az RNDSZ belső ellenzéke igen gyenge, s az értelmiség, az írástudók véleményt sem mondanak. Az RMDSZ vezetői pozícióik megtartására törekednek. A két miniszterelnök meghívása az önfeladás olyan foka, mely már tragikus. /Simó Erzsébet: Új év - régi rend. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./
2003. január 22.
A Legfelsőbb Bíróságon a vádak alaptalanságára hivatkozva felmentették Luppinger Attilát, Kovászna megye volt főügyészét és Fábián Károly ügyészt. Ifj. Agache azzal vádolta őket, hogy tudatosan húzták az időt és nem véglegesítették a néhai őrnagy erőszakos halálával foglalkozó iratcsomót. /(Iochom): Agache-ügy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./
2003. január 25.
A mai hazai politológia művelői között Bakk Miklóst kitüntetett hely illeti meg, állapította meg Borcsa János. Bakk Miklós első kötete látott napvilágot: Lassú valóság /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/. Az új kiadónak ez a hatodik könyve. /Borcsa János: Bakk Miklós: Lassú valóság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./
2003. január 27.
Körlevélben fordult Horia Grama prefektus a megye polgármestereihez, hogy vizsgálják fölül a közvagyonleltárt. Albert Álmos, az RMDSZ területi elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az utasítás elfogadhatatlan. Az RMDSZ a kormánypárttal kötendő egyezménybe kívánja belefoglalni azt, hogy a szaktárca a helyi közigazgatás képviselőivel egyeztessen ebben az ügyben. /Farkas Réka: Minden közvagyon? A prefektus a vagyonleltár fölülvizsgálatát kéri. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./
2003. január 28.
Sepsiszentgyörgyön jan. 27-én a lakossági fórumon Albert Álmos polgármester, az RMDSZ területi szervezet elnöke elmondta: az elmúlt hetekben a felső-háromszéki területi szervezettel, az egyházakkal, egyesületekkel való egyeztetés nyomán megállapodtak abban, hogy Kovászna megye küldöttsége - mint a tömbben élő magyarság egyik fellegvára - külön állásfoglalást terjeszt a kongresszus elé. Az állásfoglalásban felkérik a leendő vezetőséget, hogy a kormánypárttal való további együttműködés során az RMDSZ ne engedjen pozícióiból. Érvényesíteni kell az itt élő közösség akaratát, hogy a Székelyföldet önálló régióként határozzák meg. A hozzászólók zöme azt kérte a kongresszusi küldöttségtől, hogy ne szavazzák meg Tőkés László tiszteletbeli elnöki címtől való megfosztását. /(simó): Maradjon a tiszteletbeli elnök! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./
2003. január 28.
Sikeres évet tudhat maga mögött az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, derült ki Jakab István IKE-titkár Kolozsváron, jan. 27-én tartott beszámolójából. Hat új vidéki csoportot jegyeztek be, új irodát nyitottak Désen, és további két új központ létesítését is tervezik Marosvásárhelyen, illetve Sepsiszentgyörgyön. A felújított kolozsvári központi épületet más ifjúsági szervezeteknek is rendelkezésre bocsátanak, ha igényelik. A FIKE, a "főiskolás szárny" bibliaórákat, nyelvklubokat, színjátszókört, játszóházat, filmklubot és irodalmi kört szervezett. Néhány éve már zeneszakosztály is működik az IKÉ-n belül. /Sándor Boglárka Ágnes: Hittel és felelősséggel az ifjúságért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./
2003. január 29.
Tőkés László ellen országos, illetve, a magyarországi balliberálisok politikai alakzatokat figyelembe véve nemzetközi hajsza indult. A Tőkéssel való leszámolás akkor erősödött fel és torzult el, amikor a tiszteletbeli elnök eléggé szerencsétlen lépésre szánta magát: beperelte a szövetséget. Végül az RMDSZ VII. Kongresszusa elé terjesztendő javaslatcsomagba belefoglalták a belső választásokat, amiért Tőkés László perelt. A per ténye ürügy ahhoz, hogy Tőkés Lászlót az RMDSZ éléről eltávolítsák. Az RMDSZ-vezetés képtelen volt arra, hogy Tőkés László kvalitásait, karizmatikus egyéniségét, nemzetközi tekintélyét kamatoztassa, állapította meg Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Hecc és hajsza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 29./
2003. január 30.
A 2002/2003-as tanév előtt Magyarországra átiratkozott erdélyi tanulók továbbra sem kaphatnak állami támogatást a magyarországi felsőfokú oktatáshoz. Ebben a tanévben 1789 erdélyi középiskolás tanul Magyarországon. Ehhez hozzá kell számítani 413 szakiskolást és másfél ezernyi általános iskolást. A magyar felsőoktatásban összesen 3090 romániai magyar hallgató tanul, ezeknek döntő többsége nem kap ösztöndíjat. Közülük sokan olyan szülők gyermekei, akik most intézik áttelepedésük formaságait, sokan származnak olyan erdélyi szórványvidékről, ahol csak román iskola van. Sylvester Lajos figyelmeztetett: "Vegyük észre: elképesztően rossz az erdélyi magyar társadalmi közérzet." A kolozsvári ügyek, a marosvásárhelyi feliratháborúk, Bernády György emléktáblájának levétele, a gyulafehérvári Batthyaneum ügye, a sok ezer hektáros székelyföldi erdőterületek moldvai bitorlása, Wass Albert és szellemi pártfogóinak üldöztetése, Reiner Antal fizikai, anyagi és lelki tönkreverése. /Sylvester Lajos: Agybaj vagy agyelszívás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 30./
2003. január 30.
Járművek, ingatlanok vásárlására használta több ezer előfizető pénzét az Eurid Kft.Közel egy évvel a bűnvádi feljelentés után a rendőrség hűtlen vagyonkezelés és adócsalás vádjával nyomoz Horváth Alpár újságíró-cégtulajdonos ellen. Az Európai Idő magazint 2000 nyaráig kiadó Eurid Kft. a kilencvenes években több mint hétezer személyt károsított meg, mivel nem adta ki a százkötetesre tervezett Jókai Mór-műveket, viszont a tervbe vett kötetek árát előre kifizettette az olvasókkal. Horváth Alpár az Eurid Kft. társtulajdonosa. Az előfizetők folyamatosan három-három kötet árával hitelezték meg az Euridot. Miközben 1992. április 15-étől 1995. október 7-éig az Európai Időben folyamatosan ismertették az előfizetésre, illetve a megjelent kötetekre vonatkozó híreket, 1995 ősze után egy szóval sem említette az Eurid a sorozat folytatását. Csak azok a megrendelők kapták vissza a pénzüket, akik személyesen jelentkeztek a lapkiadó székhelyén, Sepsiszentgyörgyön. Kovászna megyében több száz károsult jelezte, hogy nem kapta meg az előfizetett könyvet. Barótról száztizenhárman nem kapták meg egyik vagy másik megrendelt kötetet. Horváth volt kollégái, köztük Willmann Walter, Molnár István és Botos László beadványukban kifogásolták, hogy a laptulajdonos 1992-1995 között a Jókai-sorozat több mint hétezer előfizetőjének összesen 8,1 millió lejét 1994-1998 között három sepsiszentgyörgyi tömbházlakás és egy üzlethelyiség, egy sugásfürdői villa, egy feldobolyi hétvégi ház és gyümölcsös, valamint egy Daewoo Cielo személygépkocsi megvásárlására fordította. Emellett jutott pénz bebútorozni, kilenc darab személyi számítógéppel, nyomtatóval, szkennerrel, telefonközponttal is ellátni a szerkesztőséget. /Domokos Péter, Lukács János: Tömbházlakás a Jókai-kötetek árából. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./
2003. február 1.
Új szakok indulnak a Babes-Bolyai Egyetem magyar tagozatán, tájékoztatott jan. 31-én dr. Cseke Péter, a Politológia és Közigazgatási Kar dékánja, amikor Csíkszeredába látogatott. A Márton Áron Gimnáziumban ismertette azokat a karokat, amelyeken működik magyar tagozat, és azokat a már meglévő és újonnan indított szakokat, amelyekre felvételit hirdetnek. 2003-ban újdonságnak számít Kolozsváron a fizika-informatika szak, a geológia-földrajz, a magyar néprajz-filozófia, filozófia-társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok, a (református) vallástanári-zenepedagógia (egyházi zene), valamint a (katolikus) vallástanári-szociális munkás szak. Újdonság a Sepsiszentgyörgyön induló orvosi technika és gyógyászati eszközök kezelése 3 éves főiskolai szak és Gyergyószentmiklóson a környezettudomány 3 éves főiskolai szak. Ez utóbbi egy újonnan induló kar a Környezettudományi Kar keretében. Az 5 éves távoktatási formát ettől az évtől bevezetik a magyar néprajz, történelem, filozófia, szociológia, szociális munkás, pénzügy-biztosítások, gazdasági informatika, marketing szakokon. A jogi karon nincs magyar tagozat. A magyar jelentkezők számára külön keretet biztosítanak, néhány tantárgyból magyarul is folyik oktatás, ám a jogi fakultás tanítási nyelve a román. /Takács Éva: Új szakok a Babes-Bolyai Egyetemen. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr.1./
2003. február 3.
Elhunyt Imreh István professzor /Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12. - Kolozsvár, 2003. jan. 31./, kiváló történész és szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. 1948-ban a Bolyai Tudományegyetem előadó tanárává nevezték ki. Előbb a jog- és közgazdaságtudományi karon fejtette ki tevékenységét, majd 1950-től a történelem szakon tanított. A két kolozsvári egyetem 1959. évi egyesítése után a Babes-Bolyai Egyetemen az egyetemes legújabb kori történelem előadó tanára volt nyugalomba vonulásáig (1983). Közben a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa, az Erdélyi Múzeum-Egyesület történeti levéltárának megbízott igazgatója is volt. A Magyar Néprajzi Társaság 1977-ben tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben vette fel külső tagjai sorába. Gazdag tudományos munkássága középpontjában Erdély, s azon belül a székelység, különösen a rendtartó és a törvényhozó székely falu története állott. Temetésére február 4-én lesz Kolozsváron, a Házsongárdon. (RMSZ) /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./ Imreh István a legmagasabb szinten művelte nemcsak a történelemtudományt, hanem szociográfusként és a történelmi statisztika terén is a legjobbak között emlegetik. Mindenekelőtt Székelyföld kutatója volt. Érdeklődésének középpontjában a székely faluközösség értékmegtartó és értékteremtő életének feltárása állt. Ennek eredményeként jelennek meg korszak-meghatározó művei: 1973-ban A rendtartó székely falu, a falujegyzőkönyvek világából rekonstruált székely történet. 1983-ban megszületett A törvényhozó székely falu című munkája. Kimondottan székely vonatkozású könyvei a felsoroltakon kívül: Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején (1956), Székelyek a múló időben (1987), Kászonszéki krónika, 1650-1750 (1992), Látom az életem, nemigen gyönyörű - 1764 (1994). Ezenkívül még legalább tucatnyi könyvet írt, több mint háromszáz közleménye jelent meg. 1999-ben kiemelkedő történetírói és közéleti munkássága elismeréseként az Erdélyi Múzeum-Egyesület emlékkönyvet jelentetett meg tiszteletére. Imreh István egész életét a tudományos munka mellett az egyetemi oktatásnak szentelte. Kutatók generációit nevelte nagy szakmai igényességgel és hozzáértéssel. Kiváló szónoki tehetséggel rendelkezett, színes, magával ragadó előadásait mindig telt házas hallgatóság előtt tartotta. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./
2003. február 3.
A faipari vállalkozók febr. 1-jén hatodik alkalommal szervezték meg hagyományossá vált, Fabuli elnevezésű találkozójukat Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. A rendezvényt alkalmi bútortörténeti kiállítás egészítette ki. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató elmondta, a faiparban tevékenykedők 1929-ben az 50. évfordulóját ünneplő Székely Nemzeti Múzeumnak gazdasági kiállítással és kétszáz oldalas emlékkönyvvel tisztelegtek, ugyanakkor több ízben is támogatták az intézményt. A kommunista rendszerben az emberek sok értékes iratot megsemmisítettek. "Nem merték őrizni a koronás címert viselő dokumentumokat, ezért elégették például az iparosotthon tevékenységét bizonyító könyvtárnyi iratokat" - tette hozzá. /Domokos Péter: Faipari fórum. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2003. február 4.
A parlament két házában febr. 3-án megkezdődött az új ülésszak, melynek fő feladata az alkotmány módosítása lesz, napirendre kerül többek közt az RMDSZ ama két javaslata is, mely a nemzetállami kitétel törlését kívánja elérni, illetve az anyanyelv használatának szabadságát az igazságszolgáltatásban. Az RMDSZ-frakció megtartotta első ülését, melynek keretében megválasztották a frakció vezetőségét. A szavazás következtében a képviselőházi RMDSZ-frakció vezetőségének összetétele nem változott: elnök dr. Kelemen Atilla, alelnökök: Márton Árpád és Varga Attila, titkár Pataki Júlia. A frakció, akárcsak tavaly, Borbély Lászlót jelölte az állandó büró titkári tisztségének betöltésére. /Vége a vakációnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr.4./
2003. február 4.
Kolozsváron 27 ezer református egyháztagot tartanak nyilván. A tavalyi évben 153 keresztelőre több mint 500 temetés jutott. A híveknek közel fele vegyes házasságban él, ezek harmadában pedig ortodox vallású, azaz román nemzetiségű a másik fél. /Ennyi református van. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr.4./
2003. február 5.
Az RMDSZ kongresszusán a tiszteletbeli elnöki tisztség eltörlése eddig még nem tapasztalt helyzetet teremtett a pártosodni látszó érdekvédelmi szövetségben. Politikai döntés született, amelyet egyetlen szóban úgy lehet meghatározni: kiszorítósdi, állapította meg cikkében Benkő Levente. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök és román kollégája, Adrian Nastase megjelenésének oka volt. A furcsaságok közé tartozik: a politikum nyomást próbált gyakorolni a sajtóra a tekintetben, hogy mit és mennyit és hogyan tudósítson az eseményekről. Kemény számonkérés hangzott el azért, amiért a televíziós kolléganő beszámolni merészelt a kongresszussal párhuzamosan zajló eseményről, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűléséről. Az egyik szervező számon kérte a tudósítótól, hogy a Duna Televízió miért számolt be ugyanabban a híradóban és ugyanakkora terjedelemben a református közgyűlés munkálatairól, mint az RMDSZ kongresszusáról, majd maga Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke támadt a kolléganőre ugyanazért, de sokkalta keményebb hangnemben. Mire is számíthatott Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke? A kongresszus több mint 400 küldöttjéből mindösszesen 68-an ellenezték a tiszteletbeli elnöki tisztség törlését, kilencen tartózkodtak. Bezzeg, nem is olyan régen még hányan lesték Tőkés László minden szavát és óhaját. A döntést követő sajtótájékoztatón Borbély László arról igyekezett meggyőzni a sajtót, hogy ,,nem személyi indíttatású döntés született, de Tőkés László magatartása és főleg a szövetség ellen indított pere eredményezte azt a határozatot, miszerint erre a tisztségre nincs szükség". /Benkő Levente: Ki állította meg az órát? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./
2003. február 5.
Sikkasztás, hűtlen vagyonkezelés és okirat-hamisítás vádjával indít bűnvádi eljárást a gazdasági rendőrség Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vezérigazgatója ellen. Egy héttel korábban a rendőrség még nem nyilatkozott a társulatnál folytatott könyvviteli ellenőrzés során tapasztaltak jogi besorolásáról. A vizsgálat megállapította: a Jókainé Laborfalvi Róza Színházpártoló Alapítvány révén bonyolították le a valuta kezelését. A pénzügyi ellenőrök sokallták a telefonszámla-keret túllépését, valamint a külföldi vendégszereplések számát is. A színigazgató cáfolta az ellene felhozott vádakat. Nemes Levente úgy gondolja, valószínűleg az alapítvány és a színház közötti tranzakciókat minősítette hűtlen vagyonkezelésnek a rendőrség.Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint a színház költségeit csak a helyi önkormányzat kérheti számon. /Domokos Péter: Bűnvádi eljárás Nemes ellen. Hűtlen vagyonkezeléssel vádolják a színházigazgatót. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./
2003. február 7.
Nyilatkozatban foglalt állást az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusával kapcsolatban a Reform Tömörülés alsó-háromszéki szervezete. Sajnálattal tapasztalják, hogy az RMDSZ magyar és román baloldali pártok érdekeinek kiszolgálójává vált. Előrelépésnek látják Székelyföld gazdasági régióként való megjelölését. Tiltakoznak Tőkés László tiszteletbeli elnök eltávolítása ellen. /(demeter): Megosztották a magyarságot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./
2003. február 7.
Leomlott plafon, kitámasztott falak fogadják a Lábas Házba látogatót. Sepsiszentgyörgy nagy múltú történelmi épületének febr. 6-án először nyíltak meg a kapui, Albert Álmos polgármester szavaival a város "félhivatalosan" átvehette át az ingatlant, amely ötven évig az állami levéltárnak adott otthont. A Lábas Ház teljes mértékben el volt zárva a külvilágtól, ez alatt az idő alatt állaga annyira leromlott, hogy mára már használhatatlanná vált. A Lábas Ház körüli konfliktus 1999 őszén robbant ki. Ekkor egy kormányrendelet értelmében a Székely Nemzeti Múzeum román "ellenintézményét", a Keleti Kárpátok Múzeumát költöztették volna a magyar műemlék épületbe. A felháborodás és a tiltakozási hullám hatalmas volt, három év kellett ahhoz, hogy 2002 őszén megszülessen egy újabb kormányrendelet, amely a város tulajdonába adja a Lábas Házat, és ezért cserébe a megyei önkormányzat állami tulajdonba utalja a művelődési felügyelőségnek otthont adó villát, amelyben a jövőben berendezhetik a Keleti Kárpátok Múzeumát. Ez a kormányhatározat azonban a nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, így nem is lépett érvénybe. Febr. 3-án Sepsiszentgyörgyre érkeztek a belügyi és a művelődési tárca képviselői, hogy átadják, illetve átvegyék az épületet, az önkormányzat képviselőit nem értesítették az átadásról. Albert Álmos ezért Bukarestbe utazott, hogy Razvan Theodorescu miniszterrel tisztázta a kérdést. Kiderült, a miniszter számára egyértelmű, hogy a városé lesz a Lábas Ház. Nagy munka vár majd a szakemberekre, és nagy összegeket kell előteremteni. Ígéret van magyarországi támogatásra, és bíznak benne, hogy valamennyi pénzt a román állam is hajlandó lesz adni. /Farkas Réka: Ötven év után megnyílt a Lábas Ház. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./
2003. február 7.
Elhunyt Balogh László /Csíktapolca, 1946. máj. 21. - Sepsiszentgyörgy, 2003. febr. 5. / író. A halál mindig váratlan, akkor jön, amikor nem kellene, mondta utolsó regénye, a Tiszt úr, a kezem bemutatóján, Sepsiszentgyörgyön. A sok visszautasítás után, a kilencvenes években jött el az ő ideje, végre megírhatta sepsiszentgyörgyi regényeit, felkavaró dokumentumköteteit az ötvenes évek iszonyatos törvénytelenségeiről. Emlékezetes dokumentumkönyve a Jóisten nem áll meg Bükszádon /Háromszék Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997, Kaláka Könyvek/, alcíme: A kommunizmus pere. Ebben a Szárazajtán történt gyilkosságokról és az utána történt perekről volt szó, továbbá különböző perek túlélői emlékeztek. Balogh László temetésére febr. 7-én lesz, Sepsiszentgyörgyön. /Bogdán László: Búcsú Balogh Lászlótól. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr.7./
2003. február 8.
Zászlóügyben elmarasztaló ítéletet hozott a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal ellen az onesti-i bíróság. A több mint fél éve húzódó pert a Kovászna megyei prefektúra indította a megyeszékhelyi városháza ellen. Az ok: a román nemzeti zászlók nem megfelelő elhelyezése, és magyar fejléces papírok használata a városháza levelezésében. Bár a sepsiszentgyörgyi városháza bizonyítékokat mutatott be igazának alátámasztására, az onesti-i bíróság a prefektúra javára döntött, azaz Albert Álmos polgármestert 100 millió lejes bírság kifizetésére kötelezte. Albert Álmos igazságtalannak tartja az ítéletet, fellebbezést kíván benyújtani. /Albert Álmos ellen döntött zászlóügyben a bíróság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./
2003. február 8.
Kató Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója tájékoztatott: a zágoni Kulturális Központ és a kovásznai kivált a múzeumból, az Erdővidék Múzeum pedig a Székely Nemzeti Múzeum baróti részlege lett. A zágoni Kulturális Központ 1997-ben lett az intézmény külső részlegévé. Mostantól Zágon felvállalja a központ finanszírozását. A kovásznai képtár a kovásznai származású, debreceni Kádár László földrajztudós adománya. /Váry O. Péter: Székely Nemzeti Múzeum. Kettővel kevesebb, eggyel több. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 8./
