Három éve, 2003. október 16-án nyilvánosságra hozták a Hivatalos Közlönyben az első olyan szekustiszt-névsort, akiknek tevékenysége minden kétséget kizáróan kimerítette a politikai rendőr fogalmát. A 131 nevet tartalmazó lajstrom előkelő 7. helyét foglalta el Stefan Cerghizan, a Háromszéken ismert szekustiszt, aki 1939-ben született Mezőszentmargitán. 1968-69-ben főhadnagyként a Belügyminisztérium Hargita megyei Felügyelőségének alkalmazottja, a Szekuritáté 1-es ügyosztályának helyettese. Őrnagyként a Belügyminisztérium Kovászna Megyei Felügyelősége 1-es ügyosztályának vezetője, 1982-től ezredesi rangot kapott, és ugyanazt az 1-es ügyosztályt vezette, azaz a lakosságot megfigyelő részleget. 1986-ban Szatmárra helyezték, a forradalom ott érte. Cerghizan az egyik legrettegettebb szekustiszt volt Háromszék megyében, a lakosság sakkban tartása volt a feladata. Sok embert besúgóvá tett. Minden megtorló akcióban benne volt, ő tartóztatta le annak idején Visky Árpád színészt, ő szállíttatta Bukarestbe, az ő általa összegyűjtött vádpontok alapján ítélték börtönben letöltendő büntetésre, és minden bizonnyal benne volt a keze abban is, hogy kiszabadulása után azzal alázták meg, hogy nem engedték a színpad közelébe. Öngyilkosságba is ő és csapata kergette. De loholt a tanárok nyomába, külföldi vendégek, diplomaták után, árgus szemekkel figyelte az értelmiségieket, vallatott, ha ENSZ-tisztviselő járt erre, ha Szőcs Géza robogott át a megyén. Cerghizan a bűnös szekustisztek listájára került, de a közlésnek a megszégyenítésen túl semmiféle hatása nem volt. Cerghizant egy ideig nem lehetett Sepsiszentgyörgyön látni, majd elkezdett visszajárni egykori vétkei színhelyére. Mostanában gyakran látják békésen beszélgetni vendéglőben, sétálni – mi több, Sepsiszentkirály határában impozáns házat is épített. /Simó Erzsébet: A szekustiszt visszatért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./
2006. augusztus 26.
Vargha Mihály szobrászművészt, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár vezetőjét nevezte ki ideiglenesen a megyei tanács a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatójává, Kató Zoltán lemondását követően. Vargha elmondta, hogy a dobói ásatásokat folytatják. A múzeum főépületén sürgősen cserepeket kell cserélni, pótolni a hiányzókat. Egy ilyen regionális fontosságú intézmény nem létezhet honlap nélkül szögezte le Vargha, továbbá plakátokat, szórólapokat kell készíteni, népszerűsíteni a múzeumot. /(Szekeres): Kimozdul a holtpontról (Székely Nemzeti Múzeum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./
2006. augusztus 28.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a budapesti Nemzeti Színház együttműködésében augusztus 21-én Budapesten megkezdődtek Shakespeare Lear király című tragédiájának próbái. A darabot a Tamási Áron Színház igazgatója, Bocsárdi László viszi színre, és azért tekinthető egyedülálló vállalkozásnak, mert a rendező egyszerre dolgozik a két társulattal. Jelen esetben a két társulat közös munkájából két különálló produkció jön majd létre Budapesten, illetve Sepsiszentgyörgyön. /Budapesten a Tamási Áron Színház társulata. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./
2006. augusztus 29.
Göncz Kinga külügyminiszter exkluzív interjút adott az ÚMSZ-nek. Arra a kérdésre, hogy a tavalyi bukaresti közös kormányüléssel kapcsoltban körülbelül hány százalékban teljesített a magyar fél, és hány százalékban a román, rámutatott, nem tudna százalékot mondani, de egyértelműen intenzívebbé váltak a kapcsolatok. A sepsiszentgyörgyi magyar kulturális központ vagy a csíkszeredai konzulátus ügye nekilendült. A román fél ötven százalékban teljesített? Göncz szerint „inkább olyan hetven százalékról beszélhetünk”. A kisebbségi törvény ügyét tavaly az RMDSZ kérésére nem tették fel a közös kormányülés napirendjére, minthogy akkor úgy tűnt, simán megy majd az elfogadása. Göncz most kifejtette: Budapest fontosnak tartja, hogy ez az ügy előrelépjen, és hogy a kisebbségi törvényt az RMDSZ részéről tett további engedmények nélkül fogadják el. Göncz Kinga tájékoztatta román partnerét, hogy a magyar állam most már átadta a kisebbségeknek a kulturális intézményeiket, és az iskoláikat is sorban átadja, a kisebbségi önkormányzatoknak befolyásuk van arra, hogy egy kisebbségi iskolában ki legyen az igazgató, és hogyan történjen a tanítás, tehát van egyfajta autonómia. Arra a kérdésre, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok romlása mellett van-e reális veszély, hogy a román-magyar viszony ehhez hasonló legyen, Göncz válasza: „remélem, hogy nem.” /Salamon Márton László: Exkluzív interjú Göncz Kingával, Magyarország külügyminiszterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2006. augusztus 29.
Budapestre utazott háromszéki elöljárókból álló küldöttség, támogatáskeresés céljából találkoztak budapesti kormányintézmények képviselőivel. Albert Álmos, az RMDSZ alsóháromszéki területi szervezetének elnöke ismertette, hogy Szili Katalin országgyűlési elnökkel, illetve a gazdasági és kulturális tárcák tisztségviselőivel tárgyaltak. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tárgyaltak a sepsiszentgyörgyi Lábasház, a bodvaji vashámor, illetve a kézdivásárhelyi volt katonanevelde rehabilitációs munkálatainak részfinanszírozásáról. /Erdélyi hírek. Háromszéki küldöttség Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2006. augusztus 29.
Gógánváralja negyven kilométerre van Marosvásárhelytől, az utak rosszak. Falutalálkozó tartottak, hívták az elszármazottakat is haranglábas műemlék templomba, a helyi református egyházközség és RMDSZ szervezte rendezvénysorozatra. Dr. Csiha Kálmán, nyugalmazott erdélyi püspök, egykori itteni lelkész hirdette az igét, majd kopjafaavatóra került sor: az 1848-as forradalom, valamint a két világégés áldozatainak emlékére állították a templomkerti kopjafát. A házigazda, Orbán Lajos lelkész köszöntötte a megjelenteket. Dr. Kakassy Sándor, a Maros Megyei Tanács képviselője megjegyezte: ez a település valamikor a sepsiszentgyörgyi színház vendégjátékát fogadta, ma már a kultúrház is romokban áll. A Bethlen család egykori vára pusztul. A kopjafa leleplezését a helybéli vegyes kar énekei és szavalatok színesítették. A falunapon négyszázan voltak a 280 lelkes gyülekezet ünnepén. /Nagy Botond: A béke emberei. Falutalálkozó Gógánváralján. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2006. augusztus 30.
Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2006. augusztus 30.
Rozsnyai Sándor, a sepsiszentgyörgyi ügyvédi kamara dékánja elmondta, vita folyt nemrég a kérdésről: szabad-e magyar bírónak magyarul megszólalnia a tárgyalóteremben. Korábban egy marosvásárhelyi román bíró, aki jól beszél magyarul, amolyan utolsó mohikánként időnként a peres felek érdekében látva, hogy nem tudnak jól románul, engedte a magyar beszédet. A bírót feljelentették, és az Igazságügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálat végül a bírónak adott igazat. Elismerték, nem jogsértő, ha a bíró magyarul kérdez. Ennek ellenére a magyarul megszólaló bíró fehér holló Romániában, ahol nemrég egy magyar bírónőt jelentettek fel hasonló okokból, s ahol a kevés magyar szakember többnyire óvakodik anyanyelven fordulni a peres félhez. Pár évtized alatt hihetetlen változás következett be még a Székelyföldön is. Rozsnyai Sándor, a sepsiszentgyörgyi ügyvédi kamara dékánja emlékezett, 1971-ben került ide, a belépett az ügyvédi kamarába. Akkor az első dolga volt megtanulni magyarul perbeszédet mondani, mert azt a jogon nem tanulták meg. Az igazságszolgáltatásban itt dolgozók döntő többsége akkor magyar volt. A törvényszék elnöke akkor Csákány András volt, a bírák is magyarok voltak. Akkor még a román bírókkal is lehetett magyarul szót váltani. A jegyzőkönyveket viszont románul vezették. Akkoriban a bírói kar mellett az ügyészségen is többségben voltak a magyarok, sőt, a rendőrségen is sokan azok voltak. Azután lassan áttértek a bíróságokon a román nyelvre, egyre több román bírót neveztek ki. A bírói kar elrománosítása a nyolcvanas években következett be, és azóta sem történt fordulat. Az utóbbi időben van némi haladás. Ha valaki ma azt mondja, nem tud románul, akkor ezt már minden bíró elfogadja, és megadja a tolmácshasználati jogot. A kilencvenes években a bírák száma is megnőtt, a magyar utánpótlás akadozik, az arányok tovább torzultak. Kovászna megyében a kommunizmus idején sosem mondták, hogy magyarul nem lehet beadni kérvényeket. Gondoskodni kellene arról, hogy magyarul is folyjék a jogászképzés. /B. Kovács András: Anyanyelven a törvényszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./
2006. augusztus 30.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémetibe kihelyezett tagozata felelős igazgatójának Végh Balázs Bélát nevezték ki. Elmondta, hogy feladatköre a tagozat fejlesztése, a karok egyformán való működése. Ezenkívül javaslatokat tehet új szakok létesítésére, képviseli a kihelyezett részleget az egyetem rektorátusán, a helyi hatóságoknál, illetve más helyi intézményeknél. Végh Balázs Béla az egyetem rektorátusának alárendeltje. Hasonló tagozatos, vagy kihelyezett részleges igazgatót neveztek ki még Máramarosszigeten, Zilahon, Sepsiszentgyörgyön, Besztercén és itt Szatmáron. Ez teljesen új tisztség az egyetem struktúrájában. Több gonddal és utánajárással jár. Az épületben két karnak a kihelyezett tagozata működik: a Politikatudományi és Közigazgatási Kar, illetve a Lélektan és neveléstudományok. A Babes-Bolyai Tudományegyetem ígéretet tett arra, hogy az itteni épület belső rendbetételét, modernizálást, fűtési rendszerének felújítását is elvégzi. /Farkas Orsolya: Új igazgatója van a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmári tagozatának. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 30./
2006. augusztus 30.
Ecstasy-tablettákat és Amfetamint talált a rendőrség G. Botond 33 éves sepsiszentgyörgyi lakosnál, illetve kisebb mennyiségű vadkendert F. Zsolt 26 éves magyar állampolgár BMW-jében. Ez az első nagy fogása a Kovászna megyei rendőr-főkapitányság kábítószer-elhárítási osztályának, az előző években inkább cannabis-használókat vagy birtoklókat azonosított a rendőrség. /Domokos Péter: /Ecstasy-zsákmány Sepsiszentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2006. szeptember 1.
Gica Agrigoroaie, a Nagy-Románia Párt (NRP) Kovászna megyei elnöke azt állította, hogy a volt Szekuritáté besúgói, illetve összekötő személyei között Kovászna megyei RMDSZ-vezetők is vannak. Egyikük jelenleg a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal vezetőségének tagja, két másik személy pedig a Kovászna megyei önkormányzaténak. Agrigoroaie azonban nem kívánt neveket mondani: A pártelnök szerint a megyei tanács vezetőségében két olyan RMDSZ-tag is van, akik együttműködtek a volt Szekuritátéval, sőt „az egyik még most is szolgáltat információkat a jelenlegi titkosszolgálatoknak”. A Nagy-Románia Párt Kovászna megyei szervezetének 23 tagja 1989 előtt együttműködött vagy most is együttműködik a hírszerző szolgálattal, ismerte Agrigoroaie. Albert Álmos, az alsó-háromszéki RMDSZ elnöke nemrég azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ volt az első politikai alakulat Romániában, mely tíz évvel ezelőtt alkalmazta a temesvári kiáltvány 8-as pontját. Emlékeztetett, hogy a szövetség alapszabályzata tiltja azok taggá válását, akik együttműködtek a volt Szekuritátéval. Agrigoroaie vádjaira a polgármester most a következőképpen fogalmazott: „Ezeket a dolgokat azok állítják védekezésül, akik 1990 előtt együttműködtek a Szekuritátéval, és egyesek azt követően is hasonló feladatot láttak el; úgy vélem, hogy Agrigoroaie is ezek közé tartozik.” /Kiss Edit: Nagy-romániás vádaskodás. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), szept. 1./
2006. szeptember 2.
Az idei, június 22 – július 1. között zajló kisvárdai fesztivált értékelte Nánay István zsűrielnök. Nincs olyan színház, amely minden előadásában az optimális szereposztást, az ideális megvalósulást tudná biztosítani. Az erdélyi magyar színházakban ugyanis nagyon sok fiatal van, néhány idős és hiányzik a középgeneráció. Holott a szövegek zöme erre a korosztályra íródott. Idén egy előadás biztos, hogy telitalálat, a sepsiszentgyörgyi Godot-ra várva, Tompa Gábor rendezésében, tökéletes a szereposztás is. A zenés játékoknál az énektudás a legtöbb esetben megkérdőjelezhető. /Gergely Zsuzsa: Visszapillantó – Kisvárda 2006. Beszélgetés Nánay István színházkritikussal. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./
2006. szeptember 4.
Székelyföld autonómiája tárgyában kezdeményezett népszavazást a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága (SZNT ÁB). A Sepsiszentgyörgyön szeptember 2-án tartott ülés után kiadott közleményben az SZNT ÁB megerősítette a testület önállóságát szavatoló alapelveket. A közlemény szerint ,,az SZNT mindazoknak egyenrangú partnere, akik támogatják Székelyföld autonómiájának elnyerését, a székely nép önrendelkezését”. Az ÁB ,,kezdeményezi a székelyföldi népszavazás kiírását Székelyföld autonómiaigényének tárgyában, amelyet még Románia Európai Unióhoz való csatlakozása előtt szükséges lebonyolítani” – áll a dr. Csapó I. József elnök által aláírt közleményben. Az SZNT ÁB üdvözli az RMDSZ elnöke kezdeményezését, hogy ,,a magyar politikai szervezetek és a nemzeti tanácsok közösen szervezzenek megemlékezést Agyagfalván, és javasolják, hogy ennek kapcsán haladéktalanul kezdjék meg az egyeztetést. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének kezdeményezésére válaszolva az SZNT ÁB akkor vesz részt a kerekasztal-egyeztetésen, ha a résztvevők az önállóságra vonatkozóan megfogalmazott alapelveket tiszteletben tartják, a javasolt Erdélyi Magyar Állandó Értekezletet pedig az erdélyi magyar szervezetek és intézmények fórumának tekintik, amelynek nem lehet döntéshozó hatásköre. /(Dánél): Népszavazást kezdeményeznek (Székelyföld autonómiája). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./ Erdélyi magyar népszavazást kezdeményez a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájának ügyében – jelentette ki Gazda Zoltán, az SZNT sepsiszéki szervezetének elnöke. Az állandó bizottsági ülés és a közlemény kiadása között eltelt időben olyan elektronikus levél keringett az interneten, amelyben Beke Gábor bejelentette Csapó József SZNT-elnök lemondását utóbbi szekusmúltja miatt. Az álhírrel kapcsolatban Gazda Zoltán elmondta: a szervezet vezető testületében nincs Beke Gábor nevű tag, és a hétvégi ülésen fel sem merült, hogy Csapó József valami miatt lemondana tisztségéről. /I. I. Cs.: Erdélyi magyar népszavazásra szólít a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4
2006. szeptember 4.
Szeptember 3-án, több mint másfél évtizedes munka után Sepsiszentgyörgyön a római katolikusok birtokba vehették Olt negyedi új templomukat. A Krisztus Király nevét viselő istenházát dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel. Legyetek büszkék új templomotokra, a város ezen részén is folytatódjék a magyar és katolikus jelenlét mondta Jakubinyi György. Az 1990 novemberében, Krisztus Király ünnepén letett alapkőre a megye legnagyobb templomát építtette a 15 000 lelkes gyülekezet. A templomban hatszáz ülőhely van, de akár 1500 ember is elfér benne. A Lestyán Andrea építész által tervezett templom költségeinek mintegy 15 százalékát a hívek adakozásából gyűjtötték, ugyanilyen mértékű volt az állami támogatás is. Jelentős segítség jött Németországból, Hollandiából, az amerikai püspöki kartól, a magyar állam pedig pályázatok révén támogatta a templomépítést. Sepsiszentgyörgy ötödik római katolikus templomának szentelési szertartását a Laudate kamarakórus, Szilágyi Zsolt magánénekes tette még ünnepélyesebbé. /Ferencz Csaba: Hangozzék e helyen mindig Isten igéje (Felszentelték Krisztus király templomát). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./
2006. szeptember 4.
Szotyorban falunapokat tartottak. Az ünnepség, állatkiállítással és terménybemutatóval kezdődött. A felállított kisszínpadon a sepsiszentgyörgyi városi művelődési ház Rügyecske táncegyüttese és a csernátoni Pántlika néptánccsoport szórakoztatta az összegyűlteket. Nem maradtak el vetélkedők sem. Szotyorban van Háromszék megye legidősebb feliratos harangja, az 580 éves kisharang. /(-kas): Ünnepelt Szotyor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./
2006. szeptember 5.
Októberben elkezdődhet a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozata campusának építése. Fazakas József, a főiskola igazgatója elmondta, a kormány elfogadta az előtanulmányt, így a szükséges engedélyek megszerzése után elkezdhetik a munkálatokat. A campus építésének terve hét évvel ezelőtt fogalmazódott meg először; a sepsiszentgyörgyi önkormányzat még abban az évben átadta a főiskolának a Váradi József Általános Iskola szomszédságában lévő 9600 négyzetméteres területet. Az állami támogatás hiánya miatt azonban az építkezés elkezdése mostanáig késett. A kihelyezett tagozat az intézmény megalakulásakor, 1997-ben a Mezőgazdasági Szakközépiskola néhány termében rendezkedett be, amely már akkor is szűkösnek bizonyult a hallgatók számára. A gondok a hallgatók számának növekedésével évről évre súlyosbodtak, a több mint ezer diák eddig négy terembe zsúfolódva hallgatta az előadásokat. A helyi önkormányzat ezért idén a Puskás Tivadar Szakközépiskolába költöztette a Mezőgazdasági Szakközépiskola osztályait, és az utóbbi intézmény épületét öt évre, ingyen átadta a főiskolának. Fazakas József kifejtette, a campus elkészültéig kénytelenek felújítani az ideiglenesen megkapott ingatlant, illetve átalakítani a termeket. A sepsiszentgyörgyi főiskola más településekről származó hallgatóit a középiskolák bentlakásaiban szállásolták el. A főiskolán meghirdetett helyekre másfélszeres a túljelentkezés. Fazakas József közölte, idén öt új tanárt szerződtetnek a főiskolán tanító 62 oktató mellé. /Kovács Zsolt: Campus épül Szentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./
2006. szeptember 5.
Mintegy 400 vállalkozó kapott különböző támogatást az utóbbi tíz évben a tevékenységében három megyére (Szatmárra, Máramarosra és a Szilágyságra) kiterjedő Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjától, pontosabban azon keresztül az Új Kézfogás Alapítványtól. Elsősorban kamatmentes (másfél millió forintos) mikrohitelekre, a vásárokra való kijutás támogatására és az ISO-minősítés megszerzése közben felmerülő költségek 50 százalékának megtérítésére van nagy igény, nyilatkozta Pécsi Ferenc közgazdász, a Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjának elnöke, amely az Új Kézfogás Közalapítvány partnereként három megye vállalkozói számára nyújt segítséget. A vállalkozásfejlesztési központon keresztül ebben az évben külön lehetett pályázni a Szülőföld Programra. Talán a hiányos tájékoztatással függ össze, hogy Szatmár, Szilágy és Máramaros megyéből az első kiírásra, a fiatal vállalkozók sikeres indulását segítő pályázatra mindössze négyen jelentkeztek. Mind a négyen sikeresen pályáztak: két-két millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. A második kiírásra tízen küldtek be pályázatot. Pécsi Ferenc szerint azért nem jelentkeztek még többen, mert a feltételek közt szerepel egy magyarországi céggel való partneri kapcsolat kiépítése is. Méghozzá azzal a konkrét megállapodással, hogy az ottani partner 10 százalékkal beszáll az itteni vállalkozásba. Ez nehezen kivitelezhető, mert egy ismeretlen szatmári, vagy bányai fiatal még az oly kecsegtető ötletre sem kap könnyen pénzt egy nyíregyházi, vagy miskolci cégtől. Pécsi Ferenc arról tájékoztatott, hogy a magyarországi gazdasági megszorítások az Új Kézfogás által finanszírozott programokat egyelőre nem érintik, és azok továbbra is működnek, kivéve a korábbi mikrohiteleket. A szatmárihoz hasonló központ működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és még néhány erdélyi városban. /Sike Lajos: A finanszírozási program megmarad. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
2006. szeptember 5.
Kisborosnyón a falu történelmi emlékparkjában szeptember 1-jén emlékeztek a székely mártírok emlékkövénél és a forradalom mártírjainak kopjafájánál 1958. szeptember 1. szomorú napjára, amikor az aradi börtön falánál kivégezték az események tizenkét vértanúját, akikről 48 esztendő eltelte után sem lehet tudni, hol nyugszanak. A tizenkét mártírból öt háromszéki: Ábrahám Árpád, Fodor Pál, Kónya István, Moyses Márton és Szalai Attila. A jelenlevőket Damó Gyula nyugalmazott tanító, a helybeli Nyíres Lokálpatrióta Kör ügyvezető elnöke köszöntötte. Az évforduló jelentőségéről Kozák Albert sepsiszentgyörgyi történelem szakos tanár szólt, s a jelenlevők, köztük politikai bebörtönzöttek, egyperces csenddel áldoztak Lőrincz Károly bajtársuk emlékének, aki az emlékmű avatásán, 2004-ben még beszédet mondott. /Kisgyörgy Zoltán: Az 1956-os mártírokra emlékeztek Kisborosnyón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./
2006. szeptember 6.
Újra megnyitják a mészkőbányát a háromszéki Vargyason. Harminc új munkahelyet, a helyi közbirtokosságnak pedig tonnánként kétszázalékos jövedelmet hozhat a világon ritkaságszámba menő vargyasi mészkő. Vargyas község közbirtokossága, illetve a német-osztrák érdekeltségű, sepsiszentgyörgyi székhelyű Lasselsberger Kft. többszöri egyeztetés nyomán szerződést kötött: utóbbi húsz évre bérbe veszi a község határában évek óta kihasználatlan, a közbirtokosság tulajdonába nemrég visszakerült mészkőbányát. /Benkő Levente: Kőből és fából teremtenek megélhetést. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./
2006. szeptember 9.
A gelencei községháza megbízásából Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrász elkészítette Márton Áron püspök másfélember-nagyságú szobrának gipszváltozatát. Gelencén ez lesz a harmadik Petrovits-szobor a Jancsó Benedek- és a Bodor György-mellszobor után. A püspök szobrát az alszegi római katolikus plébániatemplom kertjében állítják fel. A szobrot Sepsiszentgyörgyön öntik, az avatása november 5-én lesz. /(Iochom): Márton Áron-szobor Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./
2006. szeptember 11.
Félrevezetve érzi magát az egykori román iskola épületében lakó, húszfőnyi két romacsalád Sepsiszentgyörgyön. A kilakoltatás előtt álló emberek azt vetik a városi önkormányzat szemére, hogy kémény, villanyáram, ivóvízforrás nélküli házba kénytelenek beköltözni. A ház minőségével kapcsolatos panaszok az épületet tető alá hozó Kovászna és Hargita megye ortodox püspökségét illetik. Az ortodox egyház képviselője vállalta, hogy pénzt ad a kéményépítéshez. Az új házat a püspökség – apácák és szerzetesek közreműködésével – építette egyetlen hét leforgása alatt. Ioan Selejan püspök augusztusban elmondta: szociális és etnikai feszültségek megelőzése céljából cselekedtek így. /Domokos Péter: Rosszul építkezett az ortodox egyház. Kémény és áram nélküli ingatlant kaptak a sepsiszentgyörgyi romák. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2006. szeptember 11.
Három hónapos szünet után szeptember 18-ától ismét folyósítják a szociális segélyt a rászoruló sepsiszentgyörgyi családoknak. Tankó Vilmos, a sepsiszentgyörgyi közösségfejlesztési igazgatóság vezetője közölte, a segély folyósítása azért szünetelt, mert az erre a célra elkülönített 7,3 milliárd régi lej nem elég egész évre. Szeptembertől megnyitották az ingyenkonyhát is. Kovászna megyében eddig közel négyezer család kapott szociális segélyt; a rászorulók többsége roma, akik közül csak kevesen végezték el a törvény által meghatározott 72 óra közmunkát. Tankó Vilmos szerint a 620 szociális segélyre jogosult sepsiszentgyörgyi családból alig 30–35 személyt lehetett munkára bírni. /Kovács Zsolt: Közmunka helyett lemondanak a segélyről. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./
2006. szeptember 11.
Az idei, XIV. Salvatore Quasimodo Költőversenyt a Sepsiszentgyörgyön született Csiki László nyerte, különdíjat kapott Kálnay Adél. Mezey Katalin, a Salvatore Quasimodo Alapítvány Kuratóriumának elnöke elmondta, hogy a költőversenyre 171 pályázó küldte be verseit. /Quasimodo emlékdíj Csiki Lászlónak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
2006. szeptember 13.
Emléktábla avatásával tisztelegtek szeptember 9-én a Vargyas-szorosban levő Orbán Balázs-barlang bejáratánál Dénes István emléke előtt. A bronztáblát az 51 éves korában, 2005-ben elhunyt geológus és barlangkutató emlékére helyezték el. Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotását Ilyés Lajos baróti geológus leplezte le, aki évtizedekig volt munkatársa Dénes Istvánnak. A Vargyas-szorosban 125 barlangot tártak fel. Dénes István volt a kezdeményezője, illetve kulcsembere annak a folyamatnak, amely révén a jégkorszak közepe óta kialakult barlangrendszert és környezetét sikerült természetvédelmi övezetté nyilváníttatni. Az emlékezést szervező baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület nevében Demeter Zoltán szólalt fel. Az emlékezés alkalmával nyílt meg a 80. életévén túl járó Veress Miklós vargyasi amatőr festőművész tárlat is, aki a Vargyas-völgy szépségeit örökítette meg vásznain. /Benkő Levente: A csend világában barangoltak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./
2006. szeptember 15.
A Sepsiszéki Magyar Polgári Szövetség vezetősége elvben elfogadja a helyi RMDSZ meghívását a szeptember 27-i lakossági fórumra, de csak azzal a feltétellel, ha a találkozón az erdélyi és székelyföldi magyarságot érintő kérdésekről is tárgyalnak. “Az RMDSZ jövőjéről nekünk nincs mit tárgyaljunk. Olyan körülmények között, hogy politikai ellenfelek vagyunk, minket nem érdekel az RMDSZ alapszabályzatának vagy struktúrájának esetleges módosítása. Jó dolognak tartjuk a meghívást, de ha ez a nyitás az RMDSZ részéről az MPSZ felé azt a szándékot takarja, hogy az MPSZ visszatagolódjon az RMDSZ-be, akkor mi ezzel nem tudunk egyetérteni. Az MPSZ soha sem fog visszatagolódni az RMDSZ-be” – hangsúlyozta Gazda Zoltán. Az RMDSZ jövőjéről tart nyilvános lakossági fórumot a sepsiszentgyörgyi RMDSZ szeptember 27-én – jelentette a helyi szervezet elnöke, Tóth Birtan Csaba. A fórumra a szövetség tagjain kívül meghívják a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség és az EMI helyi vezetőit is. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./
2006. szeptember 16.
Vetró András szobrászművész kézdivásárhelyi műtermében elkészült Rákossy Árpád jogászdoktor portrészobra, amely a tervek szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján kerül a felsőcsernátoni református templom előtti szobortérre. Rákossy Árpád a Rákosi Mátyás-féle magyarországi koncepciós perek első áldozatainak egyike volt, aki a kecskeméti bírói tanács elnökeként kezdeményezte két tanyasi ember bűnperének átsorolását az önvédelemből elkövetett gyilkosság kategóriájába, hogy az elkövetőket a halálos ítélet elől megvédhessék. A gyilkosság a háború utolsó évében történt, egy tanyasi gazda vasvillával agyonszúrta azt a részeg szovjet katonát, aki miután feleségét és lányát molesztálta, a gazdát az istállóba tuszkolta, hogy ott végezzen vele. A gyilkosságra négy év múltán derült fény. Rákossy Árpád első büntetéséből 1956 februárjában szabadult, felezéssel. Az 56-os forradalom és szabadságharcban való részvételéért újra bebörtönözték. Életét és a családjáét teljesen tönkretették. Gyermekei Magyarországon élnek, a kétszeres áldozat porait, utolsó kívánsága szerint, a felsőcsernátoni temetőben helyezték örök nyugalomra. Rákossy Árpád 1940-48 között Sepsiszentgyörgyön és 1945-ben rövid ideig Kézdivásárhelyen teljesített szolgálatot, felesége is kézdivásárhelyi volt. A szobrot Székelyudvarhelyen öntik bronzba. A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége és a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület felhívással fordult a megye lakosságához, hogy a szobor elkészítéséhez szükséges összeget adományok révén teremthesse elő. Rákossy Árpád szobra a kisborosnyói ’56-os emlékkő és a sepsiszentgyörgyi emlékmű mellett a harmadik ’56-os emlékjel lesz, amelyet Háromszék megyében az 50. évfordulón elhelyeznek. /(sylvester): Elkészült Rákossy Árpád szobra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./
2006. szeptember 16.
Letelt a két sepsiszentgyörgyi színház igazgatójának próbaideje, itt az alkalom az elszámoltatásukra jelentette ki Albert Álmos polgármester, aki többször adott hangot elégedetlenségének, amiért Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház igazgatója vendégrendezéseket is vállal, ahelyett hogy csak és kizárólag társulatának menedzselésével foglalkozna. /Váry O. Péter: Új évad, régi vita (Tamási Áron Színház). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./
2006. szeptember 18.
Egykori alapítója, első igazgatója nevét vette fel a hét végén a sepsiszentgyörgyi Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Iskolaközpont, amelynek homlokzatára is felkerült dr. Gámán János neve. A névadó ünnepségen Markó Béla, az RMDSZ mellett jelen volt a Kovászna megyei és sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetősége, a tanfelügyelőség elöljárói, illetve a magyarországi és németországi testvériskolák küldöttsége. Latzin Gábor, az iskola igazgatója bejelentette, két héttel ezelőtt a Békés megyei Szabadkígyóson működő tanintézet is felvette dr. Gámán János nevét. Gámán János, a sepsiszentgyörgyi tanintézet igazgatója volt 1947-ig, amikor Székelyföldről áttelepedett Magyarországra, és átvette a szabadkígyósi mezőgazdasági iskola irányítását. A két intézmény 2004-ben létesített testvérkapcsolatot, ekkor határozták el a közös névfelvételt. /Kovács Csaba: Egy magyarországi és egy erdélyi tanintézet viseli ezentúl dr. Gámán János nevét. = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./
2006. szeptember 18.
Idén kilencedik alkalommal szervezték meg Kovásznán a városnapokat. A háromnapos rendezvény alatt számos szórakoztató műsorban válogathatott a nagyszámú közönség. A város lakói emléket állítottak Ignácz Rózsa (1909-1979) író, színész és műfordítónak, illetve Gazdáné Olosz Ella (1937-1993) textilművésznek. Ignácz Rózsának a központi parkban állítottak mellszobrot, Gazdáné Olosz Ellának pedig azon a házon állítottak domborműves plakettet, amelyben élt és dolgozott. Mindkét emlékmű a sepsiszentgyörgyi Vargha Mihály szobrászművész alkotása. Ugyancsak a városnapok keretében felavatták a központi park híres borvízforrását, melyre a városból elszármazott, Párizsban élő Gocz (Gozin) Elvira adta a pénzt. A kutat a csengeri Farkas Miklós építész (Makovecz Imre tanítványa) tervezte, és a kovásznai Becsek Sándor csapata kivitelezte. /(Bodor): Szobor- és emléktábla-avatás (Kovásznai napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./
2006. szeptember 19.
Szeptember 16-án Gyergyószentmiklóson örök emléket állított a Volt Munkaszolgálatosok Szövetsége a „lapátos katonáknak”, akiket kényszermunkával alázott meg a kommunista rendszer. A Csíkszeredában 2000 márciusában alakult szövetség elnöke, Buzogány Dénes és gyergyói alelnöke, Hubbes Márton leplezték le a szobrot, Nagy Ödön csíkszeredai szobrászművész alkotását. Országosan félmilliót is meghaladta az 1950-től több mint tíz éven át munkaszolgálatra behívottak száma. A Gyergyói-medencéből több mint 1500 munkaszolgálatost tartanak nyilván. Sógor Csaba szenátor, dr. Garda Dezső parlamenti képviselő, Buzogány Dénes, Hubbes Márton, majd az emlékművet átvevő Pap József helyi polgármester emlékeiket is idézve nyomatékosították, hogy az emlékmű – akárcsak a korábban Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön már felavatott társa – a főhajtás jele mellett emlékeztető is kell legyen arra, hogy soha többet ne születhessen az emberi méltóságot meggyalázó rendszer. /Bajna György: Emlékművet lepleztek le. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 19./
