Válogatott sajtófotóiból nyitott kiállítást az Új Magyar Szó napilap a Kovászna városi galériában. A vándortárlat kis településeket barangol be fényképeivel és munkatársaival. Kovács László Attila, a sepsiszentgyörgyi Gyulai Ferenc Fotóművészek Egyesületének alelnöke romániai rangú sajtófotó-eseményként értékelte a tárlatot. A tárlatot Vincze Loránt, az Új Magyar Szó napilapot és az Erdélyi Riportot kiadó Scripta vezérigazgatója nyitotta meg, a hét végén új arculattal megjelent napilapot Salamon Márton László főszerkesztő ismertette. /Domokos Péter: Vándor ÚMSZ-sajtófotók Kovásznán. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2007. június 26.
Nyolc Kovászna és Hargita megyei önkormányzat bevonásával újraalakították június 25-én Sepsiszentgyörgyön a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet – tájékoztatott Demeter János Kovászna megyei tanácselnök. Az egyesületet képviselő ügyvéd újra benyújtja a jogi bejegyzési kérést azzal, hogy gyorsított eljárással, még a nyári törvényszéki szabadság előtt hozzanak döntést az ügyben. A székelyföldi önkormányzatok szövetségének jogi bejegyzése a korábbi hatodik tárgyalási fordulóban bukott el végleg. Az ügyet képviselő jogász június 13-án visszavonta a bejegyzési kérést, mivel a szövetséget alapító 51 Kovászna és Hargita megyei önkormányzat közül kettő – a szentkatolnai és nagyborosnyói – váratlanul visszavonta a csatlakozásról szóló határozatát, így az alapító okirat már nem felelt meg a valóságnak. A Szövetség a Székelyföldért Egyesület története 2006. december 7-én kezdődött, amikor a Sepsiszentgyörgyön mintegy 200 Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester, illetve RMDSZ-honatya és miniszter gyűlt össze, hogy megalakítsa a székelyföldi önkormányzatok társulását. A Maros, Hargita és Kovászna megyei prefektúrák sorban támadták meg az önkormányzatok csatlakozásról szóló határozatát, arra hivatkozva, hogy nem tartották be az átláthatósági törvény előírásait. /Kovács Zsolt: Gyorsítanák a bejegyeztetést. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./
2007. június 27.
Június 26-án Marosvásárhelyen hetvenkilenc éves korában váratlanul elhunyt Domokos Géza író, szerkesztő, politikus, az RMDSZ alapító elnöke /sz. Brassó, 1928. máj. 18./ 1969–1990 között a Kriterion Könyvkiadó igazgatója volt, irányítása alatt a kiadó a magyar szépirodalom és tudományosság tekintélyes műhelyévé vált. 1989 decemberében az RMDSZ egyik alapítója, az érdekvédelmi szövetség első elnöke, 1992-ig parlamenti képviselője, azután nyugdíjba vonult, hátralevő éveit szülőföldjén, Sepsiszentgyörgyön, Papolcon töltötte. Kiemelkedő szerepet játszott a szervezet országos és helyi intézményeinek kiépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában, az RMDSZ külföldi megismertetésében. Halálával megszakadt önéletrajzi köteteinek sorozata. Az RMDSZ saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. /Elhunyt Domokos Géza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./
2007. június 27.
Megjelent Mihály Gábor tanító Monológ a múltról című szárazajtai falumonográfiája /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, Múltidéző sorozat 7. kötete/. Kisgyörgy Zoltán, a lap munkatársa hangsúlyozta a falumonográfiák felettébb szükséges voltát. Háromszék 128 településéből mindössze negyvennek jelent meg eddig nyomtatásban füzetnyi vagy kötetnyi terjedelemben leírása. A szárazajtai történelemkönyv erényeként tüntette fel a helynevek felsorolását. A szerző az 1944. szeptemberi mészárlást annak előzményeivel mértéktartóan és igazságosan írta meg. Mihály Gábor 1994-ben lezárt kézirata azóta megjárta Amerikát is, míg végre kiadták, a falu életének alakulását napjainkig követő utószóval kiegészítve. /Váry O. Péter: Szárazajtáról mértéktartóan és igazságosan (Elkészült egy újabb falumonográfia). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./
2007. június 28.
Június 26-án elhunyt Domokos Géza, író, szerkesztő és politikus, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első elnöke. Az RMDSZ országos vezetősége közleményében értékelte tevékenységét, munkásságát 1997-ben Kisebbségért Díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hazám-díjával ismerték el. Íróként, szerkesztőként kivételes szerepe volt a huszadik század második felének erdélyi magyar irodalmában: 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjeként, majd 1969-től 1990-ig a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatójaként küzdött a magyar kultúra fennmaradásáért. Irányítása alatt több mint háromezer kötetet, köztük a magyar irodalom, a magyar tudományosság legjelesebb alkotóinak munkáit sikerült megjelentetni. A megszülető Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lett. Meghatározó szerepet játszott a szervezet országos intézményeinek felépítésében, a román politikai pártokkal folytatott párbeszéd elindításában. 1990 és 1993 között, az RMDSZ elnökeként mindent megtett a magyarellenes erőszak megfékezéséért. 1993-tól kezdve a közélettől visszavonultan élt. Publicisztikájával, önéletrajzi munkáival a romániai magyar közösség sorsának, dilemmáinak éles, pontos, mélyreható elemzését végezte el. /Az RMDSZ országos vezetősége: Domokos Géza halálára. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./ Domokos Gézát hosszabb ideje kezelték szívelégtelenséggel, koszorúér-elmeszesedéssel. Sepsiszentgyörgyön búcsúztatják, majd a zágoni temetőben helyezik végső nyugalomra. /Elhunyt Domokos Géza. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2007. június 28.
Domokos Géza világéletében realistának tudta magát. Realista volt mint újságíró és újságszerkesztő, realista mint író, realista mint kiadóvezető – nem utolsósorban pedig realista politikus volt. Jól választotta meg Domokos Géza visszaemlékezései három kötetének a címét: Esély. Gazdag élete során többféle esély látszott megnyílni előtte. Gyermekkorának faluja, Zágon, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium arra predesztinálta, amit majd a hetvenes-nyolcvanas években cselekedhetett, a Kriterion igazgatójaként. Előtte azonban megjárta Moszkvát, a Maxim Gorkij Irodalmi Intézetet (itt Pausztovszkij tanítványa lehetett), és volt a Pionírnak meg az Ifjúmunkásnak a főszerkesztője, Bukarestben. 1989 decembere előtti a párt Központi Bizottságának is tagja volt. Az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének főszerkesztőjeként elindíthatta a Forrás-sorozatot, alatta indult a Horizont, a világirodalmi könyvsorozat, 1968-ban mint az Előre főszerkesztő-helyettese élére állhatott a romániai magyar irodalmi élet megújítási kísérletének, később pedig az Írószövetség országos alelnöki minőségében próbálhatta menteni, ami menthetőnek látszott. Domokos most már lezárult életművének fő alkotása bizonyára a Kriterion, amelyből magyar kultúramentő intézményt formált. 1989 után méltán állhatott az alakuló Romániai Magyar Demokrata Szövetség élére. Lehetett, és olykor kellett vitatkozni vele, de a romániai magyarság politikai súlyát elsősorban ő próbálta besulykolni a fejekbe. /Kántor Lajos: Domokos Géza esélye (1928–2007). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2007. június 28.
Hetvenkilenc éves korában, váratlan rosszullét után Marosvásárhelyen elhunyt Domokos Géza író, szerkesztő és politikus. „Domokos Géza életműve csak ezután fog kiteljesedni: hiszen küzdelme, küldetése még nem ért véget, szellemisége tovább él közöttünk. Itt marad velünk, mert szükségünk van rá, szükség van bölcsességére, türelmére, nyitottságára és konokságára. Együtt küzd velünk, amíg valóban el nem érjük 1989-ben közösen megfogalmazott céljainkat, a magyar közösség megmaradását, gyarapodását biztosító teljes jogegyenlőséget” – olvasható az RMDSZ közleményében. Domokos Géza Brassóban született 1928. május 18-án, elemi iskoláit a háromszéki Zágonban kezdte el, középiskolába Sepsiszentgyörgyön járt. Egy évet tanult a Bolyai Egyetem bölcsészkarán, majd Moszkvában, a Makszim Gorkij Irodalmi Főiskolán folytatta tanulmányait. Hazatérte után Bukarestben telepedett le, az Előre riportere lett, majd 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó főszerkesztője. A Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatójaként 1969-től 1990-ig eredményesen küzdött a magyar kultúra fennmaradásáért. Irányítása alatt több mint 3000 kötet jelent meg, az általa vezetett intézményekben jelentős szellemi műhelyek alakultak ki. „Amiről kevesebbet beszélünk: kialakult a Kriterionnál egy olyan modell, amelyről az az érzésem, hogy a nemzeti kisebbségi és etnikai csoportok számára sokáig használhatónak bizonyult. Sok ügyeskedés után és tudatosan vállalt kompromisszum árán a kvázi lojalitást és a nemzetiségi ügyet valamilyen szintre hozhatták, éltetni tudták” – mondja a Sikertörténet kudarcokkal (bukaresti életutak) című interjúkötetben Bányai Évának. A diktatúra bukása után az RMDSZ egyik alapítója, illetve első elnöke volt, 1992-ig RMDSZ-es képviselő a parlamentben. Nyugdíjas éveit visszavonultan töltötte Papolcon és Sepsiszentgyörgyön. /Távozott az alapító. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./
2007. június 28.
Gyergyószárhegyen a Lázár-kastélyban tevékenykednek a VIII. Táltos Kézműves Tábor résztvevői a perzselő nyári nap elől. A harmincnapos táborozás alatt csodálatos hasonmás kézművesmunkák készülnek. „Az értékmegőrzés, értékteremtés az idei táborunk fő célkitűzése” – hangsúlyozta Kisné Portik Irén néprajzkutató, a tábor főszervezője. Az 1979-ben létrejött Szépteremtő Kaláka értékmentő tevékenységét folytató kézművestábor fő célja változatlanul a hasonmás kézművestárgyak létrehozása. A Magyarországról és Erdélyből érkezett kézművesek egész napos alkotó tevékenységét esténként előadások zárják, a meghívott előadók között visszajáró ismerősként van jelen Hidán Csaba magyarországi régész-történész és Kakas Zoltán sepsiszentgyörgyi muzeológus. Az alkotómunka eredményeként készülőben van a nagyszentmiklósi kincs edényeinek első hasonmás darabja. /Jánossy Alíz: Táltos Kézműves Tábor – boszorkányos kézügyesség. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./
2007. június 29.
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és a kassai Thália Színház lépett közönség és zsűri elé Kisvárdán, előbbi a Rókajáték, utóbbi pedig a Fösvény című produkciókkal. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A nyugati világ bajnoka című előadása zárta június 28-án a kisvárdai Határon Túli Színházak XIX. Fesztiváljának versenyprogramját. Június 29-én az újvidéki Művészeti Akadémia és a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzősei mutatkoznak be a Negyedik nővér, illetve a Bernarda Alba háza című darabokkal. A kolozsvári színinövendékek a Cabaret c. musicalt hozták el. /Köllő Katalin: Kisvárdai hangulatok (3). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./
2007. június 30.
Utolsó nyilvános szereplésén, március 21-én a sepsiszentgyörgyi sajtóklubban, a vádra, miszerint ő is azok közé tartozott, akik 1968-ban kompromisszumot, csúnyább szóval ,,alkut” kötöttek volna a hatalommal, Domokos Géza úgy vélekedett, hogy alkut csak egyenlő vagy legalábbis egyenlőnek tűnő felek köthetnek, a romániai magyarság pedig újabb kori története során soha nem volt olyan helyzetben, hogy alkukat köthetett volna. Legfeljebb kompromisszumokat. A hatalom akkor sok új intézményt engedélyezett, ezek közé tartozott az általa irányított Kriterion is. A sok új intézmény hamar kiürült, a Kriterion viszont legvégig folytatta tevékenységét. Domokos Géza ezt mindig tudta, meddig lehet elmenni. Kötéltáncos volt kultúrpolitikusként, s később RMDSZ-vezetőként is, háló nélküli kötéltáncos, írta róla Bogdán László. /Bogdán László: Kötéltánc. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./
2007. június 30.
Botka László színművész június 26-án töltötte be a 80. évét. A nyolc évtizedből több mint hatot a színpadon töltött el, most is játszik. Mindig a csúcson volt, elkényeztetve a nézők és a szakma által. Több mint húsz éve nyugdíjas, de a mai napig aktív. A hat évtizedből Botka László kisebb megszakításokkal ötvenhatot Sepsiszentgyörgyön töltött el. Szeretne még tovább dolgozni. Egy Wass Albert-műsort is összeállított, ezzel Bicskére hívták, Magyarországra. Az elmúlt évtizedekben vagy kétezer szerepelt játszott. /Váry O. Péter: …aztán lesz, ami lesz (Botka László nyolcvanéves). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./
2007. július 2.
A marosvásárhelyi színház épületében körülbelül 300-an gyűltek össze az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), a Magyar Polgári Egyesület (MPE), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) felhívására. A szervezők azt remélték, hogy ez alkalom „elindítója és példája lesz a nemzeti összefogásnak és a közérdekű megoldás-keresésnek”. Ez nem történt meg, ugyanis a rendezvénnyel egyidőben temették Sepsiszentgyörgyön Domokos Gézát, az RMDSZ alapítóját, így Marosvásárhelyre az RMDSZ vezetősége részéről senki nem jött el. Azonban ha történetesen nem egyidőben kerül sor a két eseményre, az RMDSZ vezetői akkor is távol maradnak a fórumtól, mivel a szövetség nem vette fel a kapcsolatot. Tőkés László püspök hangsúlyozta: nyitott a tárgyalásra, de egyelőre csak a médián keresztül érkező, közvetett üzengetések alapján értesült arról, hogy az RMDSZ egyeztetne vele az őszi európai parlamenti választásokról. Szász Jenő MPSZ-elnök nem tartja szükségesnek a párbeszédet. Maga a püspök bizakodó: „koncepciózus riogatásnak” nevezte azokat a vélekedéseket, miszerint sem az RMDSZ, sem ő nem jut be az EP-be. Szerinte ezzel az érvvel akarják elrettenteni az ő szavazóit attól, hogy rá voksoljanak. Ugyanakkor nem zárta ki a párbeszéd lehetőségét. Tőkés László kijelentette: nem önmagával az RMDSZ-szel van a baj, hanem annak csúcsvezetőségével. Tőkés László méltatta Domokos Géza közéleti szerepét: az elhunyt érdemei megkérdőjelezhetetlenek elsősorban a Kriterion igazgatójaként kifejtett tevékenységéért. Tőkés javaslatára a résztvevők egy perc néma csenddel adóztak az író-politikus emlékének. /Borbély Tamás: Tőkés László nyitott a párbeszédre. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ „Valójában nem az ellenzéki szerepkörben szeretnénk eljárni, hanem integráló, egyesítő szándékkel, pártokon felüli töltettel, hiszen az EMNT-nek és az SZNT-nek is nagyon sok az RMDSZ-es tagja, s a jelenlegi helyzetben, különös tekintettel az EP-képviseletre, nem volna megoldás egy ellenzéki taktika vagy beállítottságnak a folytatása, illetve felvétele, hanem minél szélesebb körű összefogást kellene megteremteni” – hangsúlyozta Tőkés László a püspök. /Szilágyi: támogassák Tőkést. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./ Tőkés László kijelentette: hajlandó tárgyalni Markó Bélával az EP-választásokról, de a szövetség vezetősége mindeddig nem kereste meg őt hivatalosan. „Fel kell ráznunk közösségünket a ránk kényszerített letargiából. Autonómiát kell biztosítani a Székelyföldnek, és az önrendelkezés kivitelezésének egyik alapfeltétele, hogy hiteles európai parlamenti képviselőnk legyen” – jelentette ki Andrássy Árpád, a rendezvény házigazdája. A rendezvényen Tőkés László bejelentette, belső átvilágítást indít az általa vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerületben, miután nemrég a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) olyan dokumentumot bocsátott a rendelkezésére, melyekből kiderült: két lelkésztársa együttműködött a politikai rendőrséggel. A püspök közölte, a KREK közgyűlése által elrendelt belső lusztráció annál is indokoltabb, hogy a két lelkipásztor az 1989-es rendszerváltás után is folytatta besúgói tevékenységét, „belülről mérgezve” az egyházkerületet. Újságírói kérdésre Tőkés László elmondta: egyelőre nem tudja nyilvánosságra hozni a két lelkész nevét, mivel csak fedőnevük ismert. A marosvásárhelyi fórum keretében bemutatták az EMNT tevékenységéről szóló sorozat frissen megjelent harmadik kötetét. Míg az első kötet Tőkés László 1993-94 közötti tevékenységét, felszólalásait, a második az EMNT megalakulásának körülményeit, a harmadik kötet a párbeszéd és az összefogás körüli harc dokumentumait foglalja magában. /Antal Erika: Ki megy Brüsszelbe? = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./ Makkay József, a MÚRE alelnöke szerint az „egypártrendszer megalázza a kívülállókat”, „a magyarság körében nagy az elégedetlenség”, súlyos válságban van a magyar közélet. A sajtó sem „nemzeti közösségünk reális problémáival foglalkozik”. Egyebek között kijelentette „az írott sajtó 10 %-ban sem független az RMDSZ-től”, aki meg „függetleníti magát”, az előtt „a közéleti pénzek csapja elzárva”. /Mózes Edith: Közéleti fórum a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 2./
2007. július 2.
Befejeződött Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja. A díjazottak a következők. A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium díját, a kisvárdai fesztivál fődíját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A nyugati világ bajnoka című komédiája nyerte, a szakmai zsűri szerint ez volt a legjobb előadás. A szakmai zsűri úgy döntött, hogy a Szülőföld Alap díját megosztja két előadás között, a két nyertes a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának Yvonne burgundi hercegnő című tragi-groteszk komédiája és a Komáromi Jókai Színház Macskabaj című előadása. A szakmai zsűri döntése alapján Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió nyerte el az Alvajáró románc című zenés, színpadi játék együttes teljesítményéért. A szakmai zsűri két színészi fődíjat osztott ki, melyet az Yvonne burgundi hercegnő című előadásában nyújtott játékáért Nagy Dorottya, a Csíkszeredai Csíki Játékszín Hegedűs a háztetőn című musicaljében nyújtott alakításáért pedig Fülöp Zoltán nyert elvehette át. A közönségzsűri döntése alapján Kisvárda város közönségdíját a Csíkszeredai Csíki Játékszín Hegedűs a háztetőn című előadása nyerte el. A magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium a bábművészet terén végzett, több mint öt évtizedes, nemzetközi hírű alkotómunkájáért Életmű díjat adományozott Kovács Ildikó rendezőnek, és több évtizedes színházi munkássága elismeréseképpen Kincses Elemér rendezőnek. A Duna Televízió különdíját, hogy portréfilmet készít a Kézjegy című sorozatban a szakmai zsűri által legjobbnak tartott színészről, Karna Margit nyerte. A szakmai zsűri döntése alapján dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A nyugati világ bajnoka című előadásának a fesztivál mezőnyéből kiemelkedő díszletéért Bartha József kapta. A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díjait – a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Különös történet című előadásában nyújtott egyéni teljesítményéért Nagy Csongor Zsolt kapta; – a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Yvonne burgundi hercegnő, illetve a Tompa Miklós Társulat és a Yorrick Stúdió Alvajáró románc című előadásában nyújtott énekes, táncos, színészi teljesítményéért Szabadi Nóra kapta; – a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Tangó előadásában és a Szabadkai Népszínház Molière előadásban nyújtott kiemelkedő színészi teljesítményéért Karna Margit vehette át; – a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A nyugati világ bajnoka című előadásában nyújtott átütő erejű játékáért Pálffy Tibor kapta; – a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jákobi és Lájdentál című előadásban nyújtott megható és mulatságos alakításáért Panek Kati kapta. A Várda Drink Zrt. díját a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jákobi és Lájdentál című előadásban nyújtott zongoraszólójáért a szakmai zsűri Bogdán Zsoltnak ítélte. A Kisvárdai Lapok Szerkesztősége által felajánlott díjat Karna Margit színművésznő kapta. /A Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiváljának díjazottjai. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./
2007. július 2.
Június 30-án helyezték végső nyugalomra Domokos Gézát. Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház előcsarnokában felállított ravatalnál Incze Sándor református esperes búcsúztatta a jeles írót, politikust. Dávid Gyula beszédében megemlítette, hogy Domokos fiatalkori riportkötete után eltemette írói ambícióit, életét a könyvkiadásnak szentelte, a Kriterion létrehozásával és működtetésével szolgálta a közösségét. Domokos Géza jelentős építőmunkát végzett mind a Kriterion Kiadónál, mind pedig az RMDSZ élén – jelentette ki Markó Béla, a szövetség elnöke. Gémesi Ferenc államtitkár a magyar kormány nevében úgy fogalmazott: „Bár mindannak, aminek Domokos Géza kezdeményezője, részese, szenvedője volt, ma még nem mérhető le a hatása, hiszen közelmúltunkban még túl sok a homály, a bizonytalanság vagy szándékos ferdítés és elhallgatás, de az ő több évtizedes tevékenységének értéke már ma is mindnyájunk számára nyilvánvaló. ” A színház elől indult a hosszú autós temetési menet Zágonba, itt temették el Domokos Gézát. /B. B. : Domokos Géza nemzeti közösséget építő érdemeit méltatták temetésén. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./ „Főembert temetünk ma” – mondta Markó Béla /Mihály László: Főembert temettek a magyarok Zágonban. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2007. július 2.
Nagy sikere volt június 30-án Sepsiszentgyörgyön a magyarországi Neoton koncertjének. A zenekar minden régi slágerét eljátszotta. Valaki elmondja majd Csepregi Évának, hogy nem ebben a városban kell románul háromszor is elmondani, hogy „köszönjük“. A tér megtelt, mintha az egész város kijött volna megnézni a zenekart. /Erdős Zsófia: Neoton-moraj Szentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
2007. július 3.
Sepsiszentgyörgyi énekes, Érsek Csaba Sándor nyerte meg a Duna Televízió Pacsirta népdalversenyét, a közönségdíjat és a második helyezettnek járó elismerést pedig András Orsolya, a csíkszeredai Nagy István Művészeti Gimnázium tizedik osztályos diákja vehette át. A Mentor – Magyar csillagok tehetséggondozó sorozat keretében lezajlott vetélkedő döntőjét a hét végén a Ghymes együttes fesztiválján rendezték meg, a felvidéki Szikince-patak völgyében. Érsek Csaba a versenyre saját készítésű gardonnal jött el. A fiatal énekes nem először lép dobogóra: tavaly a Hajnal akar lenni vetélkedőn nyert első díjat. /Rostás-Péter Emese: Ének, gardonkísérettel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./
2007. július 4.
Bizonyítékot találtak arra, hogy a titkosszolgálatok megfigyelik a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki vezetői számítógépeit. Olyan chipeket helyeztek el a gépekben, amelyek lehetővé teszik a behatolást, a levelezés, beszélgetések ellenőrzését, láthatóvá válnak a tárolt dokumentumok. ”Létezik egy igen drága, speciális dekódoló, amely kimutatja az ilyen chip létezését. Ezzel ellenőriztük jogászunk, Kulcsár Terza József és jómagam gépét, illetve a székházban található számítógépet. Mindhárom esetben jelezte a szerkentyűk létét, megtaláltuk, és eltávolítottuk azokat” – mondta el Gazda Zoltán sepsiszéki elnök. Gazda Zoltán felháborítónak tartja a megfigyelést. Az MPSZ, illetve a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői régóta gyanítják, hogy a titkosszolgálatok megfigyelik őket, erre bizonyíték az a jelentés, amelyet idén március 28-án Petre Strachinaru képviselő interpellációjára adott az akkori igazságügyi miniszter, Monica Macovei. Ebből kiderült, a Szervezett Bűnözés és Terrorizmusellenes Nyomozóhatóság ügyészei elkezdték a bűnvádi eljárás elindításához szükséges iratcsomók összeállítását. Macovei válaszából kiderül: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) több jelentést készített a székelyföldi autonómia-népszavazás ügyében. Neve elhallgatását kérő háromszéki informatikus elmondta: Gazda Zoltán háromszéki sajtótájékoztatója után a román titkosszolgálat hatalmas felderítő munkába kezdett Sepsiszentgyörgyön a chipeket feltáró informatikus azonosítására. Tucatnyi informatikust hívtak fel ismeretlen telefonról érdeklődők azzal a provokatív kérdéssel, hogy nem ismernek-e olyan szakembert a városban, aki azokat a bizonyos chipeket ki tudná mutatni. Gazda szerint a megfélemlítés miatt a szakember nem akar nyilvánosság elé lépni. /Tovább élnek a Ceaucescu-féle módszerek. Módszeresen lehallgatták az MPSZ vezetőit. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 4./
2007. július 5.
Dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója látogatott el kollégáival Gyergyószentmiklósra, a Tarisznyás Márton Múzeumba. Csergő Tibor igazgató mutatta be a vendégeknek a Tarisznyás Márton Múzeumot. Dr. Kovács Tibor elmondta, 2002-ben vették fel a székelyföldi múzeumokkal a kapcsolatot, elsősorban Sepsiszentgyörggyel. Ekkor a néprajzi jellegű kiállítások cseréjére, és gyűjtések szervezésére korlátozódott a kapcsolat. Felmerült egy kiállítás lehetősége, mert még soha nem történt meg az, hogy a székelyföldi múzeumok együtt bemutatkozhassanak, Székelyföld történetét eddig nem mutatták be Magyarországon, Budapesten. Elképzelhetőnek tartják, hogy láncszerűen, hat–nyolc–tíz év alatt, több kiállítást szervezve mutatnák be a meglévő anyagokat. Várhatón 2008 őszén bemutatják a Magyar Nemzeti Múzeumban a székelyek történetét, életmódját. A főigazgató fontosnak tartja, hogy támogatást kapjon az itteni múzeum. Meglepődött azon, hogy mindössze heten alkotják a múzeum közösségét, és mindent ők látnak el. A tervek szerint a budapesti kiállításon a marosvásárhelyi múzeum a mezővárosi részt, a székelykeresztúri múzeum a parasztház teljes berendezését, a csíkszeredai múzeum Csíksomlyó szellemi központként való megjelenítését, a kézdivásárhelyi múzeum céhes anyaggal, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum a képtárából a történeti jellegű alkotásokat mutatná be, a Tarisznyás Márton Múzeum pedig a város örmény jellegével, illetve a malommal erősíti Székelyföld bemutatását. /Baricz-Tamás Imola: Székelyföld bemutatása a magyar fővárosban. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), júl. 5. – 27. sz. /
2007. július 5.
Újszerű épületfestészetével kíván kitűnni Bartó Csongor nemrég végzett művészetis diák Sepsiszentgyörgyön megnyílt kiállításán. Festményein valós, nagyszebeni – itt épületszobrászként dolgozott – és képzeletbeli épületek szerepelnek. A 22 éves sepsiszentgyörgyi képzőművész a Művészeti Líceumot végezte, anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé, hogy egyetemen továbbtanuljon. /Erdős Zsófia: Épületképek a teázófalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2007. július 6.
Negyvenhárom háromszéki kezdett el dolgozni a napokban a felvidéki Galántán, és ma újabb jelentkezőket toboroznak Kézdivásárhelyen. Eközben egyszerűsödött a külföldi munkavállalás ügyintézése is, az érdeklődőknek már nem kell Bukarestbe utazniuk, hanem Sepsiszentgyörgyön rendezhetik irataikat. A Galántán lévő Samsung gyár havonta egy alkalommal autóbusszal hazahozza az ittenieket, és négy nap pihenés után visszaviszi őket. Ez része a bérnek, amely 350–400 euró készpénzt jelent, emellett a vállalat biztosítja a szállást és az étkezést. /Mózes László: Felvidék fogadja a háromszékieket (Munkaerőexport). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./
2007. július 6.
Hetvenen vesznek részt a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Játszóház által 19. alkalommal megszervezett Nyári kaláka című kézműves gyermektáborában. Hagyományos foglalkozásokkal ismerkednek a gyerekek, még hangszerkészítést is tanulnak. /Szekeres Attila: Ápolják a hagyományokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./
2007. július 6.
Népi vallásosság a Kárpát-medencében címmel néphittel és egyháztörténettel foglalkozó könyv jelent meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Múzeumi Igazgatóság kiadásában – S. Lackovits Emőke és Szőcsné Gazda Enikő szerkesztésében. Gazda Enikő, a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa elmondta, Erdélyben még sokkal elevenebben él a néphit, a népi vallásosság, mint a nyugati országrészekben, azonban a források feldolgozásával meglehetős lemaradásban vannak. Sok a feltáratlan anyag, több kutatócsoportnak évtizedekig tartó munkára nyílna lehetősége, amennyiben azt valaki anyagilag is támogatná. 1990-ben rendezték meg az első néprajzi konferenciát Sepsiszentgyörgyön, a veszprémiekkel közösen. Azóta már a nyolcadikra készülnek, és úgy tűnik, kialakult az a kutatói réteg, amely nagy hangsúlyt fektet a régi, akár 17-18. századi források feldolgozására is. Ötvenkét tanulmány található ebben a kötetben, ezek a vallásgyakorlás, a vallástörténet, az egyháztörténet, az egyházművészet, a vallásos népszokások, a kisegyházak és a népi erkölcs témakörébe illeszthetők be. /Erdős Zsófia: Káromkodások néprajza. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./
2007. július 7.
Márkus Barbarossa János előbb egyszemélyes gitáros-énekes produkcióival, slágerszövegeivel vívott ki magának rangot Erdély-szerte a hetvenes-nyolcvanas években. Amikor apacsavar s anyacsavar alaphelyzetű dalát bekonferálta, a hallgatóságnak rögtön beugrott az utalás Ceausescura és nejére. Elszigetelték Nagyváradon, később elűzték Sepsiszentgyörgyről. Elvbarátai vagy meghaltak, vagy megszöktek, ő maga is Bécsig futott a diktatúra idején. Ausztriában neves hangszerkészítővé-restaurátorrá képezte magát. 1990 utáni hazaruccanásai és Szent Anna-tavi nyári táborozásai, no meg a bálványosi-tusványosi jelenései eseményszámba mentek, beszállt az erdélyi irodalomszervezésbe, könyvkiadásba, végül pedig az ő szeretetteljes erőszakoskodása és itteni barátainak szervezkedése hozta világra az Erdélyi Magyar Írók Ligáját (E-MIL) is. Márkus Barbarossa Jánosnak nagyon sokat jelent a szülőföld. Harminc éve minden önéletrajza alapszövege: 1955-ben születtem Szilágyzoványban, Európában. Példaképei határozták meg gondolatvilágát. Első példaképe Wanek Wilhelm Franz, valamikori rajztanára (Wanek Ferencként ismert, jelenleg Kolozsvárott oktatja a geológia rejtelmeire a fiatalokat) volt, ő tanította meg látni, odafigyelni, megtanította a türelemre. Az E-MIL létrejöttéről elmondta, intézményesített formákra azért van szükség, hogy ne csupán az egyén, de a legnemesebb formában értendő közösség is érvényesíteni tudja elvárásait, óhajait, igényeit. /Hevesi Mónár József: A magányos farkasok ideje lejárt. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2007. július 9.
Székelyudvarhelyen a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, a tanintézmény nevét viselő alapítvány, illetve a Magardici Alapítvány szervezésében kezdetét vette a Kárpát-medencei Ifjúsági Fesztiválzenekar tábora. Az idén nyolcadik alkalommal megszervezett táborba mintegy ötven résztvevőre számítanak a szervezők. A tíz nap során a fiatal zenészek klasszikus zeneműveket tanulnak be, majd turnéra indulnak. A táborban elsajátított műveket idén négy városban, Székelyudvarhely mellett Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön, illetve Nagyszebenben is bemutatják. /Szász Emese: Zenekari tábor Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./
2007. július 11.
A faluünnepek zajlanak nyáron, sörrel, több-kevesebb kultúrával. Érdemes Vetési László téli, a Magyar Kultúra Napján Sepsiszentgyörgyön tett kijelentéseire emlékezni. A szórványügyeket kiválóan ismerő református lelkész arra figyelmeztetett, hogy a tömbmagyarságnak feladatai, kötelezettségei lennének mostoha nyelvi közegben élő nemzettársaikkal szemben. A szórvány – mondta – a nemzet lelkiismerete, s a pár magyar lelket számláló közösségekért közösen kellene, lehetne tenni, elsősorban innen, a belső anyaországnak is tekintett kompakt térségből. A székely falvak testvértelepülési kapcsolatba léphetnének a szórványosodó településekkel. Ez azonban hiányzik. Magyarországi testvértelepülésekkel szinte minden székelyföldi falu büszkélkedik, azonban elvétve lehet látni szórványvidéki meghívottakat. /Mózes László: A szórványra is figyelni kell! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./
2007. július 12.
82 éves korában, elhunyt Bíró Levente színművész /Székelyudvarhely, 1924. dec. 20. – Kolozsvár, 2007. júl. 10./, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. A kolozsvári Dolgozók Színházában lépett először a közönség elé. 1948-tól húsz éven át a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház tagja volt, 1969-ben átszerződött Kolozsvárra. Nyugdíjazásáig játszott a sétatéri színpadon, nagyszerű karakterszerepeket formálva. /Köllő Katalin: Elhunyt Bíró Levente színművész. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./
2007. július 12.
Megjelent Mihály Gábor szárazajtai nyugalmazott tanító Monológ a múltról – Szárazajta monográfiája /Charta Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy/ című, munkája melyet június 11-én bemutattak a baróti Erdővidék Múzeumában. Monográfiájával Mihály Gábor azoknak az erdővidéki szerzőknek a sorába lépett, akik az évszázadok során önszorgalomból igyekeztek rögzíteni egy-egy helység történetét. Veszely Károly római katolikus plébános – az 1849-ben Bem József által alapított Brassói Lapok első főszerkesztője – a 19. század második felében írt monográfiát Barótról. A város történetéhez az 1960-as évek végén néhai Kese Jenő református lelkész gyűjtött kéziratban őrzött adalékokat, néhai Lázár Antal tanár is hozzáadott egy kisebb kötetre valót, ugyanakkor Demeter László szerkesztésében Adalékok Barót történetéhez címmel 1999-ben jelent meg több szerzőtől származó, hasonló kiegészítéseket tartalmazó kötet. Az erdővidéki falvak közül Magyarhermányról néhai Máthé János történetkutató az 1970-es években írt, nemrég nyomtatásban is megjelent kiváló monográfiát, amelyet a jelenkori adalékokkal Boér Imre nyugalmazott tanár egészített ki. Erdőfüléről Karácson Béla írt monográfiát, amelyhez Hermann Rozália tanár írt adalékokat. Néhai Gáspár József tanító Köpecről készített monográfiája kéziratban vár kiadásra. /Benkő Levente: Monográfia Szárazajtáról. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./
2007. július 13.
A Magyarok Székelyföldi Társasága által szervezett Lármafa-találkozó sorozat célkitűzései révén fontos szerepet tölt be a magyar kultúra ápolásában. Fő feladatának a Szent László-kultusz megőrzését tekinti. Ezt a Szent László nevéhez fűződő Kárpát-medencei helységek felkeresésével, megismertetésével és tartós kapcsolatok kiépítésével valósítja meg. A találkozó résztvevői felkeresik a cserhalmi ütközethez kapcsolódó kultúrtörténeti értékekkel rendelkező és ezt templomi freskókban megörökítő 48 települést (Erdélyben, Felvidéken, Magyarországon, Ausztriában és Szlovéniában). A 8. Lármafa-találkozó útiránya: Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda-Székelyudvarhely-Marosvásárhely-Cegőtelke-Sárospatak-Borsi-Margonya-Eperjes-Kassa-Rozsnyó-Kakaslomnic-Késmárk-Lőcse-Krasznahorka-Pelsőc-Tállya- Sepsiszentgyörgy. A Lármafa-találkozó székelyföldi csoportját Cegőtelkén fogadta Székely Pál és dr. Szántó Árpád, a Cserhalom Művelődési Egyesület elnöke és alelnöke. Cegőtelki fiatalok eljátszották a cserhalmi ütközet azon mozzanatát, amely templomi freskókban meg van örökítve. Ezután a székelyföldiekhez csatlakoztak a cegőtelkiek és a beszterceiek, és a csoport továbbindult a Felvidékre. A lármafások Borsiba emlékeztek arra, hogy a községben álló ősi kastélyban született 1676. március 27-én II. Rákóczi Ferenc fejedelem. A lármafások tapasztalták, hogy a többségében magyarok lakta Borsiban nem működik magyar óvoda és magyar iskola, a magyar anyanyelvű gyerekek szlovák nyelven tanulnak. A találkozó résztvevői Margonyán megkoszorúzták Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, aradi vértanú sírját. A debrődi sírkertben koszorút helyeztek el Papp Anna volt polgármester asszony sírjánál, aki lelkes támogatója volt a Lármafa-találkozóknak, éltetője a Szent László-kultusznak. Kassán meglátogatták a Szent Erzsébet püspöki székesegyházat, a kassai dómot; a Rodostó-házat, II. Rákóczi Ferenc rodostói ebédlőházának másolatát, a Szent Mihály-kápolnát, melyben létezett egy Szent Lászlót ábrázoló freskó, amelyet lemeszeltek. Kakaslomnicon megtekintettek egy Szent László-faliképet, majd Késmárk és Lőcse nevezetességei következtek. A 8. Lármafa-találkozó felvidéki záró-mozzanata a pelsőci református templomban tartott ünnepi istentisztelet volt. A 8. Lármafa-találkozó állásfoglalásában felszólított: építsünk közös jövőt. Van megoldás a megbékélésre, ehhez a múltat be kell vallani. Szükség van az autonómiára, az anyanyelvi oktatás biztosítására minden szinten, Borsitól Cserhalomig, akár Szabadkáig. /Trufán József tanár, a találkozó résztvevője: 8. Lármafa-találkozó. 2007. június 20-25. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./
2007. július 13.
A Keresztély Ferenc és Bede István tiszteletére szervezett ünnepséget június 18-án Sepsiszentgyörgyön Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul nyitotta meg, aki az 1956-os forradalom két idős háromszéki résztvevőjének odaítélt emlékérmet adta át Sólyom Lászlók, magyar köztársasági elnök nevében. Keresztély Ferenc sepsiszentgyörgyi otthonában beszélt az újságírónak börtönbüntetéséről, amelyet szinte gyerekként róttak ki rá. Születésileg felsőrákosi, Brassóban lakott, ott tartóztatták le, alig töltötte be a 18. évét. 1957-ben néhány barátjával elment Fehéregyházára, s megkoszorúzták a Petőfi-emlékművet. Ezt nacionalista megnyilvánulásnak minősítették, azért ítélték el. Az Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség, az EMISZ tagja volt. Az egész országból szedtek össze magyar fiatalokat. Letartóztatása után Marosvásárhelyre vitték. Egy méterszer egy méteres cellában tartották, még a vécére is fekete szemüveggel vitték ki. A tárgyaláson 77-en voltak. Keresztély Ferenc hat hónapot töltött a Szekuritátén, megverték a kihallgatások alatt. Összesen 1043 évet kaptak, összeszámolták. Őt 12 évre ítélték. Salciára vitték, Braila Nagyszigetére, gátat építeni. Juhaklokban laktak, körülbelül 35 ezer ember. Napi tíz órát dolgoztak, az élelem legtöbbször valami könnyű puliszkalé volt. Élve megúszta a vérhast is, és szerencséje volt, mert pár hónap után „kiszűrték”, s elvitték Nagyenyedre gyárba, dolgozni. Ott már a szakmájában dolgozhatott a szabadulásáig. Amnesztiával szabadult 1964-ben. /Willmann Walter: Tizenkét év koszorúzásért. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 13./
2007. július 14.
V. Erdős László honvédezredes a Nyugati Magyarság júniusi számában terjedelmes összeállításban emlékezett meg a méltatlanul megtagadott honvédtábornokokról, köztük Dálnoki Veress Lajos vezérezredesről, Dálnoki Miklós Béla vezérezredesről, Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredesről, akiket a megszállók és a kommunista hatalom bosszúhadjárata elért, és koholt koncepciós perek alapján elítélt és bebörtönzött, egyeseket közülük emigrációba kényszerített. Erdős László történelmi panorámát rajzolt Dálnok históriai küldötteiről: ,,Ritka az a falu Háromszéken, amely annyi jelentős szülöttel és innen elszármazott személyiséggel büszkélkedhetne, mint éppen Dálnok. Soroljuk: Dálnoki Veress Demeter (XVIII. század) egyházi író, dálnoki Veress Gerzson, XVII. századi kuruc költő, történetíró, s. Nagy Mihály (1612–1648) és d. Nagy Lőrincz (1614–1661), kolozsvári unitárius gimnáziumi tanárok, előbbi teológiai író, utóbbi héber filológus. Itt született Földes Géza (1857–1937) pedagógus, újságíró, szerkesztő, Darkó Jenő (1880–1940) bizantinológus, szerkesztő, az MTA tagja, Kozma Dénes (1875–1925), a magyar mezőgazdasági irodalom úttörője, Hadnagy Albert (1901–1967) levéltári igazgató. Idevalósi családból származtak, és Dálnokhoz kötődtek az író és költő Gaál József (1811–1866), valamint két neves magyar hadtörténeti személyiség, két vezérezredes: dálnoki Veress Lajos (1889–1976), az 1944-ben Erdélyben harcoló 2. magyar hadsereg parancsnoka, hadtörténeti író és dálnoki Miklós Béla (1890–1948) 1944-ben a Kárpátokban harcoló I. magyar hadsereg parancsnoka, Magyarország ideiglenes miniszterelnöke 1944–45-ben. ” Erdős László a felsoroláshoz hozzátoldotta Veress Dánielt és Veress Gerzsont is. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes /sz. Sepsiszentgyörgy, 1899. okt. 6./ elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1942-ben a szovjet elleni nyári hadműveletekben a 2. magyar hadsereg páncélos hadosztályának parancsnoka. 1944. március 19-én, a német megszállás hírére mozgósított, majd Horthy Miklós csapdába csalását és a német túlerőt látva visszavonta a parancsot. 1944. augusztus 1-jével vezérezredessé léptették elő, és az Észak-Erdélyben állomásozó 2. magyar hadsereg parancsnoka. Horthy Miklós az október 15-i kiugrási kísérlet előtt akadályoztatása esetére a helyettesévé, ,,homo regiusszá” nevezte ki. A kormányzói proklamáció után kiadta a parancsot a visszavonulásra, de a németek letartóztatták, és átadták a nyilas hatóságoknak. A hadbíróság 15 évi fegyházra ítélte, Sopronkőhidán őrizték. 1945. március 28-án őreivel együtt megszökött, de a szovjetek elfogták, és 1946 januárjáig a kiskőrösi szovjet internálótáborban tartották fogva. Szabadulása után igazolták, de a Magyar Kommunista Párt megakadályozta kinevezését a Honvédelmi Minisztériumba, s 1946-ban nyugdíjazták. 1947-ben őrizetbe vették, és köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával első fokon halálra, majd másodfokon kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 28-án a szabadságharcosok szabadították ki Márianosztráról. November 3-án elhagyta az országot, és Londonban telepedett le. 1976. március 29-én halt meg. Donáth György, félig erdélyi gyökerű, maga is híres katonacsalád sarja, a koncepciós perekben halálra ítélt konok székely a Horthy-rendszer visszaállításának megkísérlésével vádoltan az utolsó szó jogán, miután kijelentette, hogy semmiféle földi igazságszolgáltatási fórumhoz nem fog kegyelemért folyamodni, ezt mondta: ,,Dálnoki Veress Lajos vezérezredes volt az, aki 1944. márciusban hadtestét mozgósította, Veress vezérezredes volt az, aki kétszázezer embernek olyan intézkedést adott, amelynek következtében a németek súlyos vereséget szenvedtek. Ő volt az, aki a kormányzói hadparancsot végrehajtotta. ” – Donáth szerint az egész demokratikus rend jogforrásának egyik megalkotója mégsem lehetett ilyen vád fő hordozója. Dálnoki Veress Lajos vezérezredes elítélése példa arra, hogy a magyarországi kommunista rezsim miként ítélte halálra, záratta börtönbe és pusztította el, miként kényszerítette a magyarság legjobbjait emigrációba. /Sylvester Lajos: Méltatlanul megtagadott honvédtábornokok (Koholt koncepciós perek nyomában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
