Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke nyilatkozott a kormányátalakítással és egyéb, a magyarság számára aktuális kérdésekkel kapcsolatosan. Kifejtette, hogy a számtalan megbeszélés ellenére a kormányátalakítás érdemi kérdései egy igen szűk réteget érintettek: a KDNPP vezetőit, a miniszterelnököt, valamint az államfőt. Takács nem a kijelölt miniszterek személyét, hanem a tárgyalások folyamatát kifogásolta, valamint azt, hogy a tanügyminiszter személyére vonatkozóan nem kérték ki a szövetség véleményét. A megbeszélések egyetlen eredménye a parasztpárt által támogatott "káderrotáció", különböző miniszterek helycseréjének megakadályozása volt. Az RMDSZ-szes politikus szerint a jelenlegi körülmények között nem lehetett arra számítani, hogy az RMDSZ megkapja a múlt évi választási eredmények alapján a szövetségnek kijáró harmadik miniszteri tisztséget is. Az RMDSZ számára sokkal fontosabb tétje is volt a kormányátalakítási tárgyalásoknak, "a megbeszéléseken ugyanis nemcsak a kormány személyi összetételéről volt alkalma az RMDSZ képviselőinek kifejteni a véleményüket, hanem többször is szót emeltek az egyre erősödő magyarellenes kampány ellen". "Ezek a kérdések minket jelenleg sokkal jobban foglalkoztatnak, mint a kormánykoalíció gondjai" – mondta el a lapnak az ügyvezető elnök, majd hozzáfűzte, "de, ez nem azért, mert az RMDSZ csakis a kisebbséget érintő problémák orvoslásában érdekelt. Az RMDSZ továbbra is támogatni kíván egy jól működő kormányt, a programot tiszteletben tartó koalíciót. De lehetetlennek tartunk egy olyan partneri kapcsolatot, amelyben a másik fél alapvető politikai egyezségeket rúg fel". A csereháti gyermekotthon kérdésében az RMDSZ szorgalmazza az ügy jogi kérdésként való megközelítését, ezért megengedhetetlen tartja azt a politikai nyomást, amely a kormányfőtitkár részéről a székelyudvarhelyiekre nehezedik. Takács szerint a nyomás felerősödése azzal magyarázható, hogy egyre nyilvánvalóbb: a "Cserehát-ügyben a bizonyítékok egyértelműen a javunkra szólnak". Takács Csaba megítélése szerint a székelyföldi románok úgynevezett diszkriminációja ürügyén indított magyarellenes kampány célja a reformfolyamat leállítása, a kormány meggyengítése. Az RMDSZ csodálkozik a parasztpárton, mely, ahelyett, hogy határozottan fellépne a szélsőséges megnyilvánulások ellen, meghátrál az ellenzéki erők magyarellenes hisztériakeltése előtt. Ennek ékes bizonyítéka az ortodox templomok számára a pótköltségvetésből kiutalt másfél milliárd lej. Kifejtette, a román államnak igenis kötelessége támogatni az ortodox templomok restaurálását, de ezt ne a nacionalista hisztéria hatására tegye, hiszen ezzel csak malmukra hajtja a vizet. Takács meggyőződése, hogy a lakosságot nem a kétnyelvű táblák, vagy a földrajz és történelem oktatásának nyelve aggasztja, hanem az egyéves reformfolyamat kudarca. A vezető kormánypárt ennek palástolására hagyja felerősödni a romániai magyarság elleni uszítást, amelynek az RMDSZ-politikus szerint elsősorban nem az RNEP a motorja. Szerinte e céltudatos magyarellenes hangulatkeltésnek a gyökerei sokkal mélyebbek, és célja Románia elszigetelése, más hatalmi szférához való csatolása. Takács hangsúlyozta, hogy az RMDSZ elfogadhatatlannak tartja, hogy Emil Constantinescu államfő elzárkózik a nyílt színvallástól. Az ügyvezető elnök kifejti: azzal, hogy a szövetség belépett a kormányba egyféleképpen legitimizálta ezt a kormányt a Nyugat megítélésében, ha viszont a koalíciós partnerek megszegik a kormányprogramot, "az RMDSZ köteles komolyan újragondolni a velük való további együttműködést". Andrei Marga, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora tanügyminiszterként való kijelölésével kapcsolatosan úgy véli, hogy annak legfrissebb kijelentéseiből egyértelműen az derül ki, hogy Marga a sokat hangoztatott multikulturalitást meglehetősen sajátos módon kezeli, a földrajz és történelem román nyelven történő oktatását támogatja, "az önálló magyar egyetemmel kapcsolatos ellenérzései pedig semmit sem változtak". /A kormányátalakításról szűk körben döntöttek. Takács Csaba szerint az RMDSZ átértékeli a koalíciós együttműködést. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
1997. december 6.
Tőkés Elek úgy döntött, lemond a Vallásügyi Államtitkárságnál referensként betöltött tisztségéről. Tőkés tiltakozott amiatt, hogy Gheorghe F. Anghelescu vallásügyi államtitkár a magyar történelmi egyházakat tette felelőssé a székelyföldi ortodoxok erőszakos asszimilálásáért. Amikor Tőkés Elek tiltakozásképpen nyilvánosságra hozta az erdélyi magyar egyházfők felháborodott hangú állásfoglalását, válaszul, Anghelescu azzal vádolta őt, hogy "állami alkalmazottként az egyházak és nem pedig az állam érdekeit képviseli". Tőkés Elek úgy véli, nem vállalhatja tisztségét, mindaddig, míg "a román állam érdekei nem azonosak az egyházakéival". /Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./
1997. december 6.
Nem készült még tanulmány Székelyföld románosításáról, főleg nem a kommunista évtizedekről. Sorra készülnek a Har-Kov-jelentések a románság üldözéséről, hamis információk alapján. A magyarellenes diszkriminációról közöl Szilágyi Aladár néhány adatot. Az "ellenjelentés" kiinduló alapja lehetne Gheorghe F. Anghelescu vallásügyi államtitkárnak az 1994 és 1997 közötti időszakról szóló jelentése és a javasolt kormánystratégiája. Az államtitkár jelentéséből kitűnt, hogy ezekben az években a két megyében kétszeres szubvencióval támogatták az ortodox papokat, ugyanígy növekedtek évről évre a két székely megyében az új ortodox templomok építésére, illetve a meglevők felújítására adott költségvetési összegek /négy év alatt 2,5 milliárd lej/. Ugyancsak az állam fedezte a Bukarestben beindított szemináriumi osztály költségeit, az osztály a jelentés szerint misszionárius ortodox papokat képzett a két székely megye számára. Állami költségvetésből hozták létre Sepsiszentgyörgyön a Román Szellemiség Múzeumát az ortodox katedrálisban, Maroshévízen a Szent Illés Kolostor Múzeumát, és a Nicolae Colan metropolita nevét viselő Egyházi Dokumentációs Központot. Az államtitkár pontokba szedte a két magyar többségű megye román kisebbségének megerősítését szolgáló kormányzati teendőket. Ezek között szerepel, hogy az állam vállalja fel az itteni román ortodox püspökség minden költségét, a személyzet fizetését, biztosítsanak állást a lelkészek feleségeinek, hozzák létre a Keleti-Kárpátok Régészeti, Történelmi és Néprajzi Múzeumát egy- egy részleggel Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Maroshévízen, Kovásznán és Berecken. /Szilágyi Aladár: Ellenjelentés a Har-Kov-ból. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 6-7./
1997. december 6.
Mózes Árpád, a zsinatpresbiteri ágostai hitvallású evangélikus-lutheránus egyház püspöke elmondta, hogy a Trianon után magára maradt Erdély 36 magyar evangélikus hitközsége. 1921-ben alakult meg az önálló egyház, melyet csupán 1945 után ismertek el. Három esperesség van, két magyar, a brassói és a kolozsvári és a nagylaki szlovák esperesség. Az erdélyi magyar evangélikusok valamikori 50 ezres létszáma megcsappant, jelenleg mintegy 30 ezer felett lehetnek. Sepsiszentgyörgy eddig a Székelyföldi Missziós Egyházközség volt. A városban és környékén ezer magyar evangélikus él, nyugati evangélikusok adományából templom épül a részükre Sepsiszentgyörgyön. Három szép harangot is kaptak, ezeket más, elnéptelenedő gyülekezetekből hozták, ezek az "elnémult harangok". Jövő őszre elkészül ez az új templom. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./
1998. szeptember 1.
Veres József hozzászólásában kifejtette, miért nem megy Csernátonba, a Székelyföldi Fórumra. Hangsúlyozta, hogy az utca embere hangját szólaltatta meg: azért nem megy el, mert nyugdíjasként erre nincs pénze, sok időt elvesz az utazás, kevesebb idő jut a tanácskozásra. Kérdésesnek tartja, hogy egy ilyen népgyűlés jogosult-e a romániai magyarság nevében beszélni. Szerinte a széthúzás jelei mutatkoznak, várható a jelenlegi vezetők lejáratása. Veres József szerint a feladat a széthúzás megakadályozása lenne, ezért sokan kételkedve várják ezt a fórumot. /Veres József: Nem megyek Csernátonba! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./
1998. szeptember 4.
Az RMDSZ jó ideje csak sodródik, kénytelen belenyugodni a koalíciós partner színeváltozásaiba, álláspontváltozásaiba, állapította meg Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Az RMDSZ mondja, hogy kilép a kormányból, azután nem lép ki, újabb haladékot ad. Jó precedens volt viszont az RMDSZ Kolozs megyei tanácsának ülése, amikor kezdeményezőleg lépett fel a magyar nyelvű egyetem kérdésében. - A Székelyföldi Fórum egy folyamat kezdete lehet, Partiumi Fórummal szeretné folytatni, még ebben az évben. Éppen ezért "meggyőződésem, hogy a konfliktus, a vita, a Markó-vita helytelen." Azért volt kénytelen ezt a rendhagyó formát választani, "mert az SZKT-n belül minden erre vonatkozó próbálkozást letörtek." Azzal vádolják az RMDSZ-t, hogy kizárólag a magyarság érdekeivel törődik, Ezzel a váddal meg akarják terhelni az RMDSZ-t pszichikailag, el akarják terelni a figyelmet a kisebbségi kérdés megoldatlanságáról. - Tőkés László nem tart attól, hogy az RMDSZ szétszakad, házon belül kell megoldani a problémákat, hangsúlyozta, hogy "mindent az RMDSZ legitim struktúráiban akarunk megvalósítani." /Máté Zsófia: Házon belül oldjuk meg a gondolat. Interjú Tőkés Lászlóval, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 4./
1998. szeptember 4.
A Háromszék véleményeket közölt a tervezett székelyföldi fórumról Csernátonba kéne menni címmel. Sylvester Lajos szerint miközben nem "tudunk előrelépni jogteremtésben, nem mulasztunk el egyetlen alkalmat sem, hogy egymásnak essünk." "Az emberek elbizonytalanodtak és elkeseredettek." - Vajda Dénes, Bölön polgármestere szerint nagyon aktuális a csernátoni találkozó, reméli, hogy az RMDSZ csúcsvezetése is ott lesz. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./
1998. szeptember 4.
Az RMDSZ hatalomban lévő politikai elitje egyértelműen elhatárolódott az alsócsernátoni fórumtól. Annak ellenére, hogy az RMDSZ mindkét tábora tisztában van vele: végre tiszta vizet kell önteni a pohárba. Szét kellene nézni Székelyföldön, és ott megtudakolni, "mit gondolnak munkások, földművesek, tanárok, orvosok, lelkészek az RMDSZ-politizálásról, jövőnkről, a román politikusok ámításairól." Makkay szerint a tagság jelentős hányada egyértelműen kiábrándult az RMDSZ-ből. "A mai hatalomból sokan gondolják úgy, hogy a fő bűnbak Tőkés László. Ha ő nem lenne, vígan élhetnénk, míg meg nem halnánk. Nem zavarná a hivatalos politika vizeit senki és semmi. Nem volna, aki számon kérjen, és folyton kényelmetlen kérdéseket szegezzen a választottaknak. Az RMDSZ csúcsvezetőségének logikája szerint ugyanis a tagság csak arra jó, hogy a választófülke csendjében ráüsse a pecsétet egy csapat boldogulási cédulájára." "Hogy ez ne következzék be, ezért is szükség van az alsócsernátoni RMDSZ-fórumra!" /Makkay József: Miért kell elmenni Alsócsernátonba? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
1998. szeptember 4.
Két ellenzéki párt sajtótájékoztatón ismertette a Sepsiszentgyörgyön épülő csendőrlaktanyával kapcsolatos álláspontját. Gica Agrigoroaie, a Nagy-Románia Párt Kovászna megyei elnöke kifejtette, hogy pártja kormányprogramjában szerepel a két székely megye militarizálása. Újabb katonai egységeket hoznának létre ezen vidéken, hogy visszaszorítsák az RMDSZ autonomista kísérleteit. Adrian Casunean-Vlad, a Társadalmi Demokrácia Pártja megyei elnöke közölte, hogy Sepsiszentgyörgyön a csendőrlaktanyát eredetileg tízezres főre tervezték, végül az RMDSZ tiltakozására ezer fősre csökkentették. Amint visszakerülnek a hatalomra, növelni fogják a csendőrlaktanyát létszámát. /A Székelyföld militarizálása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./
1998. szeptember 5.
A Mundus Kiadó /Budapest/ hatkötetes sorozatban kiadja Beke György szociográfiai könyveit. Most jelent meg a második kötet /Boltívek teherbírása/, ebben a cenzúra által annak idején kiadott könyvből kihagyatott részek is szerepelnek, továbbá a függelékben a szerző elmesélte a letiltás történetét. A sorozat első kötete Szigetlakók címet viseli, a tervezett következő kötetek: Az Értől Kölesérig, Bartók szülőföldjén, Déva vára alatt és Székelyföld. /Sylvester Lajos: Múltunk teherbírása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./
1998. szeptember 9.
Máthé Éva marosvásárhelyi újságíró rendszeresen publikál a Magyar Hírlapban. Mostani cikkében felvázolta, hogyan látja ő az RMDSZ-en belüli vitát. Úgy, ahogyan a Magyar Hírlapban megjelenő értékeléseknél szokásos, amelyek mindig Tőkés Lászlót támadják. Máthé Éva véleménye bántó: "annak, ami most az RMDSZ-ben most történik, sokkal inkább hiúság - meg némi irigység - a fő mozgatórugója." 1990-ben úgy tűnt, hogy Tőkés László az erdélyi magyarság koronázatlan fejedelme. Azonban idővel elhalványult Tőkés László dicsősége. A hiúság vására nélküle is népes. A fő motívum adott: melyik csoportosulás lesz képes kicsikarni a hatalomtól az önálló állami magyar egyetemet. A román kormány egyik csoportosulással sem hajlandó kompromisszumot kötni, Máthé Éva szerint ez "alighanem megkérdőjelezi az RMDSZ-en belüli viszályok értelmét." Az újságírónő úgy látja, hogy a magyarországi kormányváltás olajat öntött a tűzre és szerinte a "hiúságra visszavezethető hatalmi harc állomásainak egyike lehet az Alsócsernátonban hamarosan sorra kerülő Székelyföldi Fórum is". A marosvásárhelyi publicista is elismeri a magyar egyetem rendkívüli fontosságát, azt is, hogy az csak Kolozsváron lehet. "Alsócsernátonban már arról is érdemes lesz eszmét cserélni, mi lesz azután, ha az RMDSZ kilép a kormányból." Sajnos "túl kevés azon erdélyi fiatal politikusok száma, akik képesek az újfajta politizálási mód kidolgozására". /Máthé Éva: Kolozsvár után, Alsócsernáton előtt. = Magyar Hírlap, szept. 9./
1998. szeptember 11.
A Brassó megyei RMDSZ elnöksége szept. 1-jei ülésén tárgyalta az Alsócsernátonba összehívott Székelyföldi Fórumon való részvételt. Megoszlottak a vélemények, többen azon voltak, hogy részt kell venni a fórumon, mások ellenezték. Madaras Lázár megyei tanácselnök-helyettes esetleg megfigyelőként venne részt a találkozón, mondván, Katona Ádám és társai szervezte rendezvény nem lehet szervezeti fórum. Végül megszületett a többségi döntés: megfigyelői státussal vesz részt a megyei RMDSZ képviseletében Bálint László református pap és Markó Gábor politikai alelnök. /Markó Gábor: Nem oda... Csernáton. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 11./
1998. szeptember 12.
Szept. 12-én Alsócsernátonban mintegy 2000-en /a Romániai Magyar Szó szerint 1200-an/ gyűltek össze Erdély úgyszólván majd minden övezetéből, Tőkés László ismert kezdeményezésére, az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Polgári Tömörülés szervezésében. Nagyon sok újságíró érkezett Budapestről, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról és máshonnan. A fórum szabadtéri ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen igét hirdetett Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád erdélyi magyar evangélikus püspök, majd Czirják Árpád kolozsvári római katolikus érseki helynök szólt a megjelentekhez. Jakubinyi György erdélyi érsek nem jött el, "egységlazításnak" minősítve a fórumot. Ott volt többek között Orbán Árpád a Kovászna megyei és Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke, számos külföldi vendég mellett. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bevezetőjében kiemelte, hogy erőt gyűjteni, hitet erősíteni sereglettek Háromszékre. "Bukarest gyűléstermeinek balkáni csűrés-csavarásából és parlamenti üléseinek ellenséges szózuhatagától eltávolodva, valamint a kicsire nem adó nemzetközi nagypolitika elidegenítő hatása alól kivonva magunkat, azért jöttünk ide, hogy ismét magunkra találjunk" - hangsúlyozta Tőkés László, majd hozzátette: az 1848-as agyagfalvi népgyűlés éppen 150 éves évfordulóján ideje ismét számba venni azt, hogy valójában mit akar a romániai magyar nemzeti közösség. Tőkés László úgy látja, hogy a képviselet eltávolodott azoktól, akiket képvisel. Hol van már a Kolozsvári Nyilatkozat? - kérdezte, utalva a magyar képviselők 1992-es nyilatkozatára. Vissza kell térni a szövetség eredeti programjához, s különösképpen a tagsághoz, hangsúlyozta. Király Károly a között a történelmi egyházak fontosságát hangsúlyozta, amelynek mindig is közösségmegtartó szerep adatott. Határozottan fellépett az egységbontás gondolata ellen, jelezve: az alsócsernátoni fórumnak ilyen szándékai nincsenek. Király Károly felhívást olvasott fel magyarul és románul az együttélő két nemzet jellegzetes erdélyi megbékéléséről. Ehhez azonban a román állampolitikai gyakorlat gyökeres váltására van szükség, mert az eddigi sorozatosan figyelmen kívül hagyja Erdély Európa kultúrköréhez való tartozását, az erdélyi népek hagyományait. Ennek következtében megbomlott az egyensúly. Király Károly a koszovóihoz hasonló események elkerülése érdekében szükségesnek tartja egy állandó EBESZ-megfigyelő képviselet létrehozását Romániában. Az autonómia-igényről dr. Csapó József szenátor beszélt. Nem vagyunk jöttmentek, bevándorlók, vendégmunkások, ezért nem fogadhatjuk el a kisebbségi minősítést sem, jelentette ki. A regionális autonómia nemzetközi jogászok által pontosan körülírt, elismert önrendelkezési jog, amitől ma már a román hatóságok sem tekinthetnek el. A beszélő elmondotta: azzal vádolnak, hogy ez a követelés sehol a világon nincs. Ez nem igaz! Alkotmány által elismert autonómia működik Európa számos országában! 1997-ben az Európa Tanács jóváhagyta az Európai Állampolgársági Egyezményt, amelyik elismeri a kettes és többségi állampolgárságot. Ennek előírásai jó kiinduló pontot jelentenek a romániai magyar nemzeti közösség integrációs gondjainak orvoslásához. Kónya Hamar Sándor képviselő az állami magyar egyetem újraindításának szükségességét hangsúlyozta. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága /VET/ elnöke elmondta, a világ magyarságának vigyázó szeme ma Alsócsernáton polgári fórumának történéseit figyeli. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere az egyre kilátástalanabb erdélyi sorsról szólt, a megélhetési gondokról. Szász Jenő a fórum támogatását kérte a csereháti ügyben, ahol köztudottan jól szervezett, betelepítési merénylet készül Udvarhely polgárai ellen. A csíki RMDSZ-szervezet nevében Bíró Albin, a gyergyói szervezet képviseletében dr. Fülöp László, Marosvásárhelyről Kincses Előd, Kolozsvárról Gyémánt Mihály érvelt az RMDSZ megújulásának szükségessége mellett. Toró T. Tibor a Temes megyei szövetség, illetve a Reform platform, Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szervezet megújító törekvéseire hívta fel a figyelmet. A jelenlévők elfogadták a programnyilatkozatot, amely az európai integráció, a közösségi autonómia, a kettős állampolgárság, a kolozsvári magyar egyetem igényeit, a fórum tanulságait fogalmazta meg. Elfogadtak több állásfoglalást, határozatot, felhívást is az erdélyi magyar lakosságot érintő, foglalkoztató kérdésekről, gondokról. A fórumot követő sajtóértekezleten az újságírók az autonómia megvalósításának mikéntjéről érdeklődtek. Dr. Csapó József kiemelte: alkalmazásuk csakis törvényes úton, a parlament döntése nyomán képzelhető el. Tőkés Lászlót meglepte az, hogy Markó Béla nem jött el Csernátonba, s megerősítették az is, hogy a fórum állásfoglalásai az RMDSZ választott szerveinek döntése nyomán kaphatnak csak legitimitást, a dokumentumok a fórumon megjelentek álláspontját rögzítik. A Programnyilatkozat mellett az alábbi dokumentumokat fogadta el: - Határozat a kettős állampolgárságról, - Határozat a kolozsvári állami magyar egyetemről, - Határozat Székelyföld autonómiájáról, - Határozat az egyházi, közösségi és személyi magánjavak visszaszolgáltatásáról, - Tiltakozás a székelyföldi militarizálás, a csereháti hatalmi beavatkozás, a másodrendű állampolgárként való kezelés és a sajtó, a politikum magyarellenessége miatt. /Makkay József: Magyar egyetemet, az elkobzott javak visszaadását, önrendelkezést! Alsócsernátonban új RMDSZ-egységet kértek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14., Székelyföldi Fórum Háromszéken. Csernáton üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Szilágyi Aladár 1500-ra becsülte a megjelentek számát. Tőkés László megnyitójában ismertette a Székelyföldi Fórum alapvető célkitűzéseit, valamint a rendezvény ellenzőinek és pártolóinak megnyilvánulásait. Idézte többek között Csetri Elek kolozsvári történészt, aki szerint "időszerű az RMDSZ megújulása... az eddig folytatott halogató és megalkuvó módon taktikázó politikának véget kell vetni szervezetünk életében." Tőkés László kifejtette, hogy Alsócsernátonba kellett jönni, a nép közé. "A helyes és hatékony politizálás és cselekvés új útjait kell keresni." A Székelyföldi Fórum előadói, Király Károly, Csapó I. József, Kónya Hamar Sándor, Patrubány Miklós és Szász Jenő a romániai magyarság - és különös hangsúllyal - a székelység megoldásra váró problémáit taglalták. Az elfogadott Programnyilatkozat 17 pontban foglalta össze a megfogalmazódott célkitűzéseket. A kettős állampolgárságról szóló határozat felkérte a magyar kormányt, hogy teremtsen törvényes keretet a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyeréséhez. /Szilágyi Aladár: Székelyföldi Fórum. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 14./ Részlet a Székelyföldi Fórum Felhívásából: "Olyan államban szeretnénk élni, amelyben nem csak a fővárosban dőlnek el sorsunk meghatározó kérdései, hanem olyan választott vezetők ítélkeznek ügyeinkről, akik sorainkból valók és megértik életünket. Nem azért dolgozunk és fizetünk adót, hogy a fővárosban ülő hivatalnokok előbb gondosan begyűjtsék, majd máshová osszák pénzünket, netán a korrupció feneketlen zsákjába kerüljön adónk. Azt kívánjuk, hogy a munkánk által megtermelt hasznon falunkban, városunkban, megyénkben, a mi vidékünkön, Erdélyben kerüljön felhasználásra." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ A Brassói Lapokban Balázs János a Székelyföldi Fórumról elmarasztaló tudósítást írt, Tőkés-csoportról beszélt és kifejtette, hogy a háromszéki falvak többsége nem jelent meg. "Feltűnő volt az RMDSZ országos vezetőinek távolmaradása." Tőkés Lászlótól nem idegen a taktikázás. A fórum után sem világosabb, hogy ők mit is akarnak, fejezte be beszámolóját Balázs János. /Balázs János: Az igazság, kérdőjellel. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 18-24./
1998. szeptember 12.
Szabó Károly szenátor szerint semmiféle határozat nem született a tiszteletbeli elnök személyével kapcsolatban és az RMDSZ kolozsvári kongresszusa nem nevezett ki tiszteletbeli elnököt. A szenátor veszélyesnek tartja a meghirdetett Székelyföldi Fórumot: "azok, akik ezt a népgyűlést szorgalmazzák, nem a magyarságnak dolgoznak, hanem azoknak, akik el akarják szigetelni, ki akarják rekeszteni a romániai magyarságot a romániai alkotmányos politikai színtérről." Szabó Károly szerint a fórumon készül egy olyan felhívás, "amelyik kényes helyzetbe hozza a jelenlegi magyar kormányt és megnehezíti Magyarország integrációját." Ezért ő nem megy el Alsócsernátonba. /Gui Angéla: Szabó Károly szenátor úgy gondolja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 12./
1998. szeptember 15.
Cseke Gábor közölte elmarasztaló véleményét a csernátoni Székelyföldi Fórumról. Szerinte a felszólalók közül hiányzott az "istenadta Nép". "Akit úgymond az RMDSZ nómenklatúra kizárt a vezetésből. Akitől elszakadt." Cseke Gábor szerkesztőségi főtitkár szerint azok voltak ott Csernátonban, akik "úgy érezték, hogy hangjuk nem eléggé erős az RMDSZ-kórusban". A cikkíró szerint a kettős állampolgárság követelésének felvállalásával a fórum "annyi olajat öntött a tűzre, hogy kormány legyen a talpán a magyarországi, hogy eloltsa." Ehhez a kérdéshez csak úgy szabad közelíteni, ahogyan Kovács Péter tette a Magyar Napló szeptemberi számában Schengen és a határon túli magyarság című tanulmányában, aki leszögezte: a kettős állampolgárság tömegessé tétele nem járható út. /Cseke Gábor: Csernáton - hétköznapi fényben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./
1998. szeptember 16.
Markó Béla kudarcnak minősítette az Alsócsernátonban lezajlott székelyföldi fórumot. Tény, hogy úgy tűnik, a rendezvénynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, állapította meg cikkében Makkai János. Akkor is, ha - mint várható volt - a román nyelvű médiák gyakorlottan találtak rá azokra a félmondatokra, tétova hangsúlyokra, amelyekkel Tőkés László "szélsőségességét" vélték igazolhatónak. Makkai arra volt kíváncsi, hogy a fórum milyen új gondolatokkal tágítja a magyar közösségen belüli közgondolkozás horizontját. Szerinte ezt meg sem kísérelték. A visszafogottság magyarázata talán az, hogy a fórum megszervezéséből és lebonyolításából Tőkés László mellett vezető szerepet vállalók mondhatni egytől-egyig ott voltak vagy vannak a politika élvonalában. Dr. Csapó József szenátor és a fórumon aktív képviselők sem álltak elő eredeti gondolattal a szervezet belső megújulása vagy a politikai vonalvezetés dolgában. Katona Ádám ingerült türelmetlenséggel tett egy megállapítást: a "radikálisok" mindig tapsot aratnak föllépésükkel, s aztán mégsem történik semmi. Makkai szerint a rendezvény céltévesztését a szerepzavarok is tetézték. Egyesek a területi, vagy egyenesen a megyei RMDSZ szervezetek nevében szólaltak fel, noha Tőkés László jelezte: Alsócsernátonban mindenki a maga nevében és nem valamely testület által hitelesített mandátum birtokában nyilatkozik meg. /Makkai János: A megújulás elmarad. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./
1998. szeptember 17.
A Székelyföldi Fórum képzeletbeli zászlóján reménykedő betűkkel hirdeti az állami magyar egyetem létének szükségességét. És teljes joggal, mert az önálló intézményünkben megteremthető felkészülés a jövőre, immár a romániai magyarság fennmaradásának nemcsak záloga és feltétele, de igénye is! - írta Kónya-Hamar Sándor képviselő. Erdélynek 1945 és 1959 között két, egymás mellett működő, egy román és egy magyar egyeteme legyen. "És ebben a tényben valóban egyszerre tükröződött a történelmi hagyomány, a demográfiai valóság és a politikai meggondolás." "Az erdélyi magyarság kilenc évének politikai vergődése láttán, egyre többen és konkrétabban fogalmazzák meg a kérdést: van-e az RMDSZ-nek eszmei kezdeményezése és kialakult elképzelése vagy éppen stratégiája az erdélyi magyarság felsőoktatásának ügyét illetően? Akkor, amikor a romániai magyarság egyetemi oktatásának rendezése elsődlegesen és alapvetően is politikai ügy. Akkor, amikor nemzeti közösségünk anyanyelvének védelme mindent meghatározó kötelességünk." Az RMDSZ-nek kidolgozott stratégiája, felsőoktatási telepítési tervezete van, ehhez következetesen ragaszkodni is kell. Úgy kell ragaszkodni ehhez, ahogy 1992. október 25-i nyilatkozatában az RMDSZ Kolozsvárott megfogalmazta az erdélyi magyarság jövőképét: "Vállalva nemzeti entitásunkat, nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni; szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk!" Az egyetemért kitartóan kell továbbra is küzdeni. /Kónya-Hamar Sándor: Állami magyar egyetemet! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 17./
1998. szeptember 18.
Szenátusi felszólalásában Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke az RMDSZ törvényen kívül helyezését, a parlamentből való eltávolítását, Tőkés László kitoloncolását, Csapó József parlamenti immunitásának felfüggesztését követelte, valamint azt, hogy vezessenek be szükségállapotot Hargita és Kovászna megyében. Tudor szerint ami Alsócsernátonban történt, az valóságos hadüzenet az egységes nemzetállam ellen. Különösen dr. Csapó József szenátort ítélte el, aki Csernátonban a székelyföldi autonómiáról beszélt. Ezért követelte Tudor szenátor Csapó József és az Alsócsernátonban megjelent képviselők mentelmi jogának felfüggesztését. Csapó szenátor élni kívánt a replika jogával, de ezt a házszabály nem teszi lehetővé. Csapó ezért a jövő héten szintén politikai nyilatkozattal fog válaszolni. Csapó József a Brassói Lapoknak kifejtette, hogy Corneliu Vadim Tudor állításainak mindegyike szemenszedett rágalom, hiszen a csernátoni határozatok nemzetközi egyezményekre épülnek. Tudor állásfoglalása jelzi, hogy Romániában továbbra sem lehet arról szó, hogy a kisebbségeket egyenlő állampolgárnak tekintsék. /Béres Katalin: "Rendet" teremtve. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 18-24./
1998. szeptember 18.
A román közvélemény a Székelyföldi Fórumot egyhangúlag szélsőségesnek minősítette, állapította meg Bíró Béla, de hozzátette, hogy ott nem hangzott el semmi olyasmi, ami az RMDSZ programjaiban már korábban ne lett volna benne. "A csernátoni fórumon sok minden elhangzott, csak éppen olyan szélsőségesnek nevezhető", uszító szövegek nem hangzott el, amilyeneket a Romania Mare, az Adevarul vagy a Cotidianul megírt. Bíró Béla ítélkezése a következő: "Csernátonban nem szélsőségesek találkoztak, hanem jobbára olyan személyiségek, akik nem hajlandók szembenézni a tényekkel. Ez azonban nem megkülönbözteti őket a román többségtől, csupán hasonlóvá teszi hozzájuk. Sajnos." /Bíró Béla: Radikális vagy szélsőséges? = Brassói Lapok (Brassó), szept. 18-24./
1998. szeptember 18.
A Szabadság két véleményt közölt a Székelyföldi Fórumról: az egyik elítélte a fórumot /Veres József: Partium?/, a másik kiállt a csernátoni találkozó fontossága mellett /Vekov Károly: Vajon miért?/. Utóbbi föltette a kérdést: "miért bűn, ha szóvá tesszük jogaink korlátozását és kiállunk a helyzet orvoslásáért?" /Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./
1998. szeptember 21.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke reagált arra, hogy Gavril Dejeu belügyminiszter kijelentette: a Hargita és Kovászna megyei "sanyarú sorsú" román csendőrök és családjaik elleni felbujtókat megfelelő intézkedések foganatosításával csendre fogja inteni. A belügyminiszter székelyföldi látogatása alkalmával többek közt kijelentette: az országvédelem nem tartozik a helyi szervek hatáskörébe, az esetleges kaszárnyatelepítések "stratégiájához" az illető települések önkormányzatainak tehát semmi köze. A miniszter ugyanakkor egy-egy hektár mezőgazdasági területet ígért a Székelyföldön szolgálatot teljesítő csendőröknek. Takács hangsúlyozta, hogy Dejeu belügyminiszternek a Hargita és Kovászna megyei látogatása során tett kijelentései provokatív jellegűek. Nem lepik meg ezek a magyarellenes hangulatkeltéshez tartozó megnyilvánulások, és határozottan visszautasítja azokat. Ezek a felelőtlen kijelentések csak arra jók, hogy tovább élezzék az amúgy is javában tartó magyarellenes kampányt, és fokozzák, megye lakosságának amúgy is kiábrándult, rossz hangulatát, amely épp a közbiztonság, a rend megbomlásához vezet. /Újabb provokációt jelentenek a belügyminiszter székelyföldi nyilatkozatai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 21./
1998. szeptember 22.
Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő pozitívan értékelte az Alsócsernátonban lezajlott fórumot: rendezvény "nyitottsága és nyilvános volta által rendelkezik azzal a kisugárzással, amely - reményeim szerint - erőt ad majd közösségünknek." Az RMDSZ-ben nem mindenki osztja a Székelyföldi Fórum részvevőinek álláspontját. "Abban bízom viszont, hogy az egyeztetés, a megegyezés és a konszenzusorientált belső munkastílus eredményekre vezethet." Szilágyi Zsolt fogalmazta meg a fórumnak az erdélyi románsághoz intézett felhívását, mert fontosnak tartja, hogy "a központosítás leépítéséért és a helyi autonómia kiterjesztéséért vívott harcunkban szövetségesekre találjunk az erdélyi románok körében" - nyilatkozta a képviselő. /Vissza a programhoz! Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő Csernátonról, a hogyan továbbról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 22./
1998. szeptember 22.
Ábrahám Dezső a Romániai Magyar Szó aug. 29-i számában újra Tőkés László püspökre támadt, akire Ábrahámot megbízói 1990-ben telepítették, majd 1993-as lebukása után ráolvasta a püspökre régi hazugságait. Ábrahám újabb támadásának nyilvánvaló célja az alsócsernátoni tanácskozás, a Székelyföldi Fórum elleni hangulatkeltés volt. A Romániai Magyar Szó biztosított teret Ábrahám Dezső förmedvényének, de még senki sem vette a fáradtságot, hogy leleplezze. 1990-ben a magukat átmenteni készülő Keleti ezredes és Kárpáti vezérezredes kiszolgálást, korlátlan utazási és megszólalási lehetőséget biztosítottak a célszemélynek, Tőkés Lászlónak, a velük járó manipuláltság, ellenőrzöttség fejében. A gyanútlan Tőkés László lépre ment. Nem számolt hátsó szándékkal. Ábrahám rátelepedett Tőkés személyére. 1993-ban már olyan írások terjesztésén kapták rajta, amelyekben azt állította, hogy ő már a temesvári felkelés előtt felkarolta Tőkés ügyét és népszerűsítette a nagyvilágban. Ezt Tőkés László erélyesen cáfolta. A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány pénzének - sokak szerint Ábrahám keze közén - épp akkor veszett nyoma, és Koblencz könyvszakértő a bűnügyi szférába sorolta Ábrahám működését. Azóta beszél Ábrahám arról, hogy 1990 februárjában 55 román művészt hozott "saját zsebéből" Budapestre. A baj csak az, hogy Keleti ezredes 1990. febr. 3-án az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy ő helyezte el az 55 művészt és ő gondoskodott róluk. Elfelejtettek egyeztetni, állapította meg a cikkíró. Tőkés László Temesvár ostroma című könyvét Ábrahám nyomattatta ki a Kossuth Nyomdával, majd maga árusította, de a hatmilliós számlát nem fizette ki. /Csipor Ildikó: Szemléltető Ábra(-kadabra-)hám. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Előzmény: Ábrahám Dezső: Tőkés ellenzéki platformot szervez? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29-30./
1998. szeptember 25.
Vajda Dénes jelen volt Alsócsernátonban a Székelyföldi Fórumon. Néhány román újságíróval beszélgetett, "akik elismerték, hogy sok kérdésben igazunk van. Két nap múlva olyan cikkek jelentek meg, mintha egészen más ember írta volna, mint akivel szóba álltam." Vajda Dénes nem érti Markó Bélát sem, aki kijelentette, hogy ez az összejövetel az RMDSZ-en kívül történt. "Hogy lehet az, hogy ezernél több magyar, RMDSZ-tag egyebet képviseljen, mint a szervezetet? És hogy RMDSZ-ellenes?" Vajda a nyitottságot, a párbeszédre való készséget mindenkitől elvárja. /Vajda Dénes: Még egyszer Csernátonról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 25./
1998. szeptember 29.
Katona Ádám ismertette az 1992 márciusában megalakult Erdélyi Magyar Kezdeményezés /EMK/, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja tevékenységét és célkitűzéseit. Az EMK elérte, hogy "önmegnevezésünk a romániai magyar nemzeti közösség" legyen, továbbá azt, hogy az RMDSZ programja tartalmazza a három szintű autonómia követelést. Az EMK úttörő szerepet vállalt a közösségi jogsérelem orvoslása, a rendőrgyilkosságok ürügyén igazságtalanul meghurcoltak érdekében. Elérték, hogy az SZKT támogassa Székelyudvarhely magyarságát az ún. csereháti botrányban. Az EMK mindeddig szövetségesek nélkül küzd a Székelyföldnek román rendőrökkel, katonákkal való betelepítése ellen. - Az RMDSZ-ben egyazon "ernyő alá kerültek "az egykori áldozatok és hóhéraik". Rontotta az RMDSZ hatékonyságát, hogy anyaországi hatásra létrehozták Kolozsvárott az erdélyi szocliberál paktumot. /Katona Ádám: Az erdélyi magyarság cselekvési egységéért! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 29./
1998. szeptember 30.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke válaszolt az RMDSZ kormánytiszt-ségviselőinek hozzá írt nyílt levelére. Rendkívül sajnálja, írta, hogy a hivatkozott interjúból idézett minősítést /a legazemberezést/ Hajdú Gábor miniszter, Bárányi Ferenc képviselő, volt miniszter, Birtalan Ákos képviselő, volt miniszter, Bara Gyula, Birtalan József, Demeter János, Erős Viktor, Kelemen Hunor, Kötő József, Lányi Szabolcs, Niculescu Antal, Pete István és Varga Gábor államtitkárok, továbbá Dézsi Zoltán és Riedl Rudolf prefektusok, valamint Bognár Levente, Buchwald Péter, Burkhardt Árpád, Czédly József, Fekete-Szabó András Levente, Gazda László, Modok Gusztáv és Segesvári Miklós alprefektusok magukra vették. "Mivel interjúmban nevesítést nem alkalmaztam, népies egyszerűséggel mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy »Akinek nem inge, ne vegye magára«. A nyílt levél aláírói idézett kijelentését szövegösszefüggéséből kiragadva, tévesen vonatkoztatták magukra. Az inkriminált szöveg, a megfelelő kiegészítéssel, így hangzik: "Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi ülésén is azt vetettem fel, hogy ha már annak idején nem volt stratégiánk arról, hogy miként lépjünk be a kormányba, most talán kidolgozhatnánk egy stratégiát arra nézve, hogy hogyan lépjünk ki belőle. - Hogyan léptek be? - A többség balek. Az a néhány ember, aki a kormányzati szerepvállalásból pozíciót, karriert faragott magának úgy, hogy közben ismerte a várható és elkerülhetetlen következményeket, azok pedig gazemberek. Egyéni hataloméhség motiválja őket." (Kiemelések tőlem — T. L.) A bővítve idézett szövegrészből értelemszerűen kiolvasható, hogy minősítésem nem a kormányzati tisztségek viselőinek szól, hiszen ezen tisztségeiket valamennyien csak a kormánybalépés után nyerték el, tehát a kormányzati szerepvállalásért, illetve annak mikéntjéért őket nem lehet okunk bírálni." Tőkés László sajnálja hogy "olyan, általam nagyra becsült, jeles közéleti személyiségek sorakoztak fel velem szemben, akiknek nagy többségével soha semmi bajom nem volt, vagy éppenséggel jó viszonyban vagyunk egymással." Ugyanakkor furcsának tartotta, hogy az augusztus 6-i interjúra a nevezettek csupán másfél hónap múltán, szeptember 21-én reagáltak. A nyílt levél - időzítését tekintve, közvetett módon - inkább az alsócsernátoni fórumnak szól. "Ezt támasztja alá Borbély László államtitkár azon, szeptember 22-i nyilatkozata is, mely szerint az RMDSZ Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa szeptember 19-i, marosvásárhelyi ülésén "egybehangzó vélemény volt", hogy a Székelyföldi Fórumot "nem lehet másként értelmezni, mint megosztási kísérletet" (kiemelés tőlem - T. L.). Márpedig a vásárhelyi megbeszélésen a szövetség alulíró kormánytisztviselői, az RMDSZ prefektusai és alprefektusai is részt vettek. Az alsócsernátoni fórum, az ott elhangzott építő jellegű bírálatokkal együtt, felelős módon őrködött az RMDSZ egységén. Nagyon remélem, hogy az interjúmmal kapcsolatos félreértések tisztázásával ez az egység továbbra is fennmarad és tovább erősödik." /Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke: Akinek nem inge... Válasz az RMDSZ minisztereinek, államtitkárainak és megyei tisztségviselőinek nyílt levelére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30., Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 30./ A felsorolásból Tőkés László kihagyta Tokay György minisztert és Borbély László államtitkárt, tehát tőlük nem kért elnézést. Előzmény: Szabadság (Kolozsvár), szept. 22.
2002. január 3.
Zenglitzky Zoltán fotós hagyatékából kiállítás nyílt a székelyudvarhelyi múzeumban. Az 1997-ben harminckét évesen tragikus körülmények között elhunyt művész a Duna Televízió munkatársaként több mint nyolcvan filmet forgatott a dokumentum műfajban, mindahányat a Székelyföldön (az volt az Örökség-sorozat). A megnyitón Miklós Levente beszélt, ő volt Zenglitzky gyakori társa a forgatásokon. /Hagyatéktárlat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./
2002. január 10.
Cozmin Gusa, az SZDP főtitkára azt szeretné elérni, hogy a magyarok meggyőződésből énekeljék a román himnusz, a Desteapta-te romane szövegét. Szabó Rozália olvasólevelében emlékeztetett az 1989 óta eltelt évekre. Megalakult a kormány és amnesztiát hirdetett azoknak, akik jogos lázadásukban megpróbálták levezetni a bennük felgyűlt és most gátat szakító tengernyi fájdalmat, keserűséget, bántalmat. Azonban az amnesztiát csak román vidékeken alkalmazták. Megindult a forradalom kisajátítása. Jöttek a visszaélések. A marosvásárhelyi nagyromániások megszervezik hodáki botokkal és a popa hazugságaival felfegyverzett, félrevezetett emberek Vásárhelyre szállítását. Ezután is ártatlan magyarokat börtönöztek be, de sem a szervezőknek, sem a pópának még a hajszála sem görbült meg. A biharvajdai 1994. szeptember 17-én történtek miatt sem vontak felelősségre senkit, akik a békésen szórakozó magyarokat botokkal, láncokkal támadták meg, közülük többet a kórházba juttattak. 1994-ben román püspökséget telepítenek Csíkszereda közepébe, ortodox templomokat építenek ott is, ahol hívei nincsenek. Nagyobb méreteket ölt a Székelyföld betelepítése, mint a diktatúra idején. Dr. Éva Maria Barki osztrák ügyvédnőt, aki a romániai magyarság védőügyvédje, a román titkosszolgálat meg akarja gyilkoltatni, úgy, hogy a gyilkosságot balesetnek lehessen álcázni. Ezért az osztrák államrendőrség védő- őrizetet rendelt melléje. 1995-ben elszabadult a pokol. Bekövetkezik a cigányverés, magyar kiskatonákat pihenő időben bolgár, török, tatár származású fiúkkal veretnek, minek következtében öngyilkosságok is történnek, a magyarnemegyei fiatalok megtámadása a szálvaiak által jún. 24-én, a klézsei verekedés és könyvégetés, rejtett, sőt nyílt halálesetek, amiért nem felel senki, Gh. Funar sorozatos hőstettei, melyek mai napig tartanak, betiltják a helységek magyar nevének használatát. 1996-ban hirtelen megadják a töténelem-földrajz magyar nyelven való tanításának és az anyanyelv használatának jogát a madridi értekezlet előtt, hogy legyen mit felmutassanak. 2000. és 2001. folyamán folynak a magyar iskolák zaklatásai, felélesztik a Har-Kov jelentést, mely szerint a magyarok űzték el a román tanárokat. 2001. folyamán még az is megtörtént, ami az egész világ előtt szégyent hozott Romániára és mélységes fájdalmat sok ártatlan, fogyatékos gyermekre és godozóikra. Ellopták a külföldi adományozók által felszerelt gyimesi kórház teljes berendezését. Újabban megtiltották a himnuszunk éneklését és zászlónk használatát is. Ha Cozmin Gusa őszintén kívánja, hogy a magyarok énekeljék a román himnuszt, tegyen meg mindent azért, hogy otthon érezhessék magunkat a szülőföldünkön. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Ne csak mondja, tegyen is érte! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2002. január 11.
Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.
2002. január 11.
A Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat novemberi számában Kányádi Sándor költővel Oláh János beszélgetett a Halottak napja Bécsben című verse keletkezésének körülményeiről, megjelenéséről és egykori fogadtatásáról. A Bolyai-év kapcsán Máthé Éva dr. Kiss Elemér marosvásárhelyi matematikus-professzorral, Bolyai-kutatóval beszélgetett a világhírű matematikus hagyatékának feldolgozásáról, a kutatások jelenlegi állapotáról. Dr. Veress Albert és dr. Vadas Gyula a Hargita megyei öngyilkosság 6 éves (1991–1996) epidemiológiai felmérésének néhány vonatkozását mutatta be. /Székelyföld/november. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
