Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 4021 találat lapozás: 1-30 ... 1381-1410 | 1411-1440 | 1441-1470 ... 4021-4021
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. április 12.

Ion Iliescu elnök ápr. 11-én Csíkszeredában tett látogatást. Sajtóértekezletén a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban kialakult helyzet kapcsán kijelentette, nem érti, miért kell etnikai tisztogatáshoz folyamodni. Az államfő szerint az iskola diákjai "helyesebben fogják fel a valóságot". Hozzátette: az Oktatásügyi Minisztériumnak és a helyi önkormányzatnak "elfogadható megoldást" kell találnia. - "A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium kizárólag magyar tannyelvű intézménnyé való átalakítása érzékeny kérdés, ezért a helyi hatóságok feladata azt megoldani" ? nyilatkozta ápr. 11-én Ecaterina Andronescu tanügyminiszter. A demokraták után a Nemzeti Liberális Párt (NLP) is tiltakozott az ellen, hogy a Bolyai Farkas Gimnáziumot magyar tannyelvű, az Alexandru Papiu Ilarian Középiskolát pedig román tannyelvű oktatási intézményekké alakítsák. Markó Béla szövetségi elnök a Szabadság kérdésére a következőképpen reagált az államfő kijelentésére: Jó lett volna, ha az államelnök tájékozódik, mielőtt nyilatkozik erről a kérdésről ? mondotta. Marosvásárhelyen egy magyar tannyelvű középiskola sem létezik, ellentétben Kolozsvárral, Zilahhal, Szatmárnémetivel, Nagyváraddal, Araddal, Nagybányával, Székelyföldről nem is beszélve. /Iliescu: Érthetetlen "etnikai tisztogatás" Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

2002. április 12.

A romániai magyar református egyházban vita folyik arról, hogy a jelenlegi két egyházkerület mellett jöjjön létre egy harmadik is, amely a székelyföldi egyházmegyék fennhatóságát vállalná. Az átszervezés kezdeményezője, Kató Béla háromszéki lelkész, egyházkerületi főjegyző rámutatott arra, hogy a romániai magyar református egyház mai formájában Trianon után jött létre, azt követően, hogy a Partiumot leszakították a Tiszántúli Református Egyházkerületről. A zsinat a református egyház legfontosabb testülete, azonban az erdélyi zsinat nehézkesen működött. A királyhágómelléki egyházkerület a kisebb, az erdélyi a nagyobb, így 6:4 arányos képviselet van a zsinatban, a kolozsváriak javára. A kisebb gyakran érezte azt, hogy a többség elutasította akaratát. Székelyföld és környéke képezné a harmadik egyházkerületet. A Székelyföld mind a romániai magyarság, mind a reformátusság, mind a hazai gazdasági, geopolitkikai helyzetben egyre fontosabb szerepet tölt be. Ez utóbbit az is bizonyítja, hogy az ortodox egyház, amelynek itt soha nem volt püspöksége, létrehozott egy püspöki hivatalt. - Ezzel párhuzamosan Kolozsváron létrehoznánk egy állandó zsinati irodát ? ez lenne a romániai magyar református egyház "kormánya", a zsinat pedig a törvényhozói feladatokat látná el. A tervezetet a székelyföldi egyházmegyék már beadták a zsinathoz. Az elképzelést a két egyházkerület vezetősége támogatja. /Makkay József: Átszervezés előtt a református egyház? Kolozsváron püspökségek fölötti zsinati iroda működne. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

2002. április 13.

A magyar nemzet egészének sorsáért felelősséget érző háromszékiekhez intézett felhívást több háromszéki értelmiségi. Ápr. 21-én, a múlt század békediktátumai után tízmilliós lakosságúra zsugorodott Magyarország, amely az új évezred egyik legnagyobb próbatétele előtt áll: otthon tartózkodó állampogárainak dönteniük kell, hogy az országgyűlési választások második fordulójában az otthonteremtés és a társadalomépítés, az egyéni és közösségi boldogulás milyen útját jelöljék ki maguknak. De nem csak ezt kell eldönteniük. A nyolcmilliónyi, szavazati joggal rendelkező magyar állampolgárnak határoznia kell arról is, hogy a Kárpát-medencében, a mai Magyarország határain kívül élő, és a nagyvilágban szétszóródott nemzetrészeket és csoportokat milyen gazdasági, kulturális és érzelmi szálak, az együvé tartozás és az azonosságtudat milyen kötelékei kapcsolhatják majd az anyaország szerepkörének a betöltésére hivatott Magyar Köztársasághoz. A most lezáruló négyéves választási ciklusban a magyar nép belső erőfeszítései, gazdasági, kulturális teljesítménye, polgári többségű országgyűlése és nemzeti elkötelezettségű kormánya révén az európai országokhoz viszonyítva kiemelkedő, önnön korábbi állapotához képest kiváló teljesítményt mutathat föl, a volt kommunista országok közül állampolgárainak anyagiakban és szellemiekben a legtöbbet tudta nyújtani, s a határokon kívül élő nemzettársak gondjai egy részének felvállalásával mindannyiunk által érzékelhető, az összmagyarság Trianon utáni történetében előzmények nélküli nemzeti összefogást eredményezett. Önmagunkat áltatnók, ha nem érzékelnők, és nem adnók egymás tudtára: a magyar ország- és nemzetépítés eddigi útja és esélyei veszélybe kerültek. A választóknak voksukkal kell eldönteniük, hogy tízmilliomod-magukkal összezárkózva kívánnak-e a nemzetfogyás aláhajló útján tévelyegni, vagy virtuálisan és a gyakorlatban is a nemzeti erők egészét egybefogva óhajtanak maguknak az új Európában, nemzeti önazonosságukat is megőrizve, helyet teremteni. Ápr. 21-én dől el, hogy a szomszédos vagy velünk együtt élő népekhez hasonlóan, és ezekkel békességben élve, a határokat átjárhatóvá téve lélekben egységes nemzetként próbálnak/próbálunk-e évezredünk új kihívásai között is helytállni, vagy mint oldott kéve hullunk szét. Történelmi determináltság és a múlt századi kataklizmák következménye, hogy a mai Magyar Köztársaság állampolgárai között alig van olyan, akinek ne lennének a határokon átívelő családi, rokoni, baráti kötődései. Írjanak, üzenjenek magyarországi nemzettársaiknak, vegyenek részt az ápr. 21-i választásokon, és vigyenek magukkal ismeretségi körükből legalább egy olyan személyt, aki felelősséget érez a polgári Magyarország sorsának alakulásáért. A nemzet egészének sorsáért mi is felelősek vagyunk. A mai Magyarországhoz ne csak támogatásért folyamodjunk, hanem segítsük is bizakodóvá tenni a bizonytalankodókat. A mai kommunikációs feltételek lehetőséget nyújtanak, hogy a hátralévő bő hét alatt kapcsolatot teremtsünk rokonainkkal és barátainkkal, és figyelmeztessük egymást legelemibb, de legszentebb kötelességünkről, amelyet egyik történelmi imánk így fogalmaz meg: (...) ,,Magyarországról, édes hazánkról, / ne feledkezzél meg, szegény magyarokról".Balogh Attila, a Mikes Kelemen Líceum igazgatóhelyettese, Beder Tibor tanár, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke, Bíró Béla, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselő, Benkő Levente újságíró, Czimbalmos Kozma Csaba, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Farkas Árpád, a Háromszék napilap főszerkesztője, Gazda Zoltán színész, önkormányzati képviselő, a Sepsi Reform Egyesület elnöke, Incze Sándor lelkész, a Sepsi Református Egyházmegye esperese, Kónya Ádám szakíró, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója, Kovács István, a Romániai Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke, Krizsovánszky Szidónia színművész, Márkó Imre közíró, szakorvos, Nagy Gábor tanár, a Szent György Alapítvány kuratórium tagja, Nemes Levente, a serpsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója, Pál Ferenc, a Mikes Kelemen Líceum igazgatója, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, Pethő István, Sepsiszentgyörgy polgármester-helyettese, Simó Erzsébet újságíró, Sylvester Lajos, újságíró, a Háromszéki Mikes Kelemen Egyesület elnöke, dr. Szőts Dániel nyugalmazott igazgató-főorvos, a Sepsi Református Egyházmegye főgondnoka, Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének elnöke, dr. Tamás Sándor parlamenti képviselő, Tulit Attila, a T3 Könyvkiadó igazgatója, városi önkormányzati képviselő, Váry O. Péter újságíró. /Felhívás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./

2002. április 15.

Ápr. 15-én a Polgári Összefogás Budapesten, a Kossuth téren tartott nagygyűlésével egy időben Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház is megtelt érdeklődőkkel, akik két óriáskivetítőn követték nyomon a budapesti eseményeket. A Fidesz MPP-vel szolidaritást vállaló székelyudvarhelyi és más székelyföldi polgárok üzenetét Szász Jenő, a város polgármestere tolmácsolta. A szónok többek között hangsúlyozta: ?Együtt vagyunk a nemzettel ezekben a lélekpróbáló időkben, itt állunk, mert másként nem tehetünk. A polgári szolidaritás napján mi, a keleti végek emberei sem maradhattunk némák. Valljuk, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Nem csak a magyar kormány a határon túli magyarokért, hanem mi is felelősek vagyunk a nemzetért. Mivel az ország és a nemzet határai nem esnek egybe, ezért mi nem szavazhatunk. De a választás rólunk is szól ? megmaradásunk, felemelkedésünk, az anyaországgal való kapcsolatunk függ tőle. (...) A jövő vasárnapi választás ezért a mi sorsunkról is szól. Megerősödni vagy beolvadni! Felemelkedni vagy visszasüllyedni! Gyarapodni vagy kivándorolni! Mi, határon túli magyarok folytonosságot akarunk! (...) Arra kérjük a velünk azonos módon gondolkodó polgárokat, Magyarország valamennyi választópolgárát, hogy értünk is szavazzanak, és ne ellenünk!" ? hangzott befejezésül az üzenet. /Szolidarizáló Székelyföld. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 15./

2002. április 15.

Februárban megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Erdélyi Élőnyelvi Központja, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet Kolozsváron. A központ szakmai-intézményi hátterét a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke biztosítja neves nyelvésztanárai révén, a régió peremvidékeinek - így Székelyföldnek is - nyelvi kérdéseivel a Sepsiszentgyörgyön működő iroda foglalkozik. Az intézet a következő funkciót kívánja betölteni: demográfiai, jogi, szociológiai és oktatási adatbázis kialakítása, folyamatos pótlása; élőnyelvi kutatás és nyelvi tervezés; szolgáltatás a magyar intézmények és magánszemélyek számára. A szolgáltatás: nyelvi tanácsadás a kisebbségi intézmények (sajtó, iskola, egyház, könyvkiadók, alapítványok stb.) valamint az önkormányzati intézmények részére, közérdekű fordítási szövegek lektorálása. Az Intézet kínálta lehetőségek a magyar közigazgatási nyelv erdélyi térhódításához járulnak hozzá. /Nyelvi Intézet Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

2002. április 21.

Csupán az egyik elmélet képviselőit hívták meg a szervezők arra a nemzetközi szemináriumra, melyet egy hét múlva a román parlament Balcescu termében tartanak a moldvai római katolikusok kulturális identitásáról. A Tájékoztatási Minisztérium által kiadott közleményből kiderül: "a szeminárium célja, hogy a hazai és külföldi tudományos, politikai és civil társadalmi szféra figyelmét ráirányítsa a vallási kisebbség valódi identitására." A rendezvényen bemutatják a Bukaresti Tudományegyetem és az Urbánus és Regionális Szociológiai Központ 32 moldvai településen végzett vizsgálatának eredményeit. A vitában a bukaresti, Iasi-i, bákói, sepsiszentgyörgyi és kolozsvári szakemberek mellett részt vesznek az Európa Tanács és a bukaresti nagykövetségek képviselői is. A szemináriumot meghirdető sajtóközlemény második felében a Vasile Dancu vezette tárca rövid tájékoztatást adott a csángók vélt történetéről, felsorolván a Martinas-elmélet főbb elemeit. A moldvai katolikusokat olyan - többségében román eredetű - csoportként mutatja be, mely a 18?19. században vándorolt ki Erdélyből. A Tájékoztatási Minisztérium szerint azért tértek át a római katolikus hitre, mert Székelyföldön ez volt a legjobban megszervezett egyház. A csángó megnevezést pejoratív tartalmú székely szóként mutatja be, mely a "korcs" szóval rokon értelmű. Ezzel magyarázza, hogy a csángókat a székelyek elmagyarosították ugyan, de nem tekintették igazán magukhoz tartozónak. A román Tájékoztatási Minisztérium közleményében helyet kap Petru P. Maties 75 éves pusztinai férfi tájszólásban leírt vallomása arról, hogy a moldvai katolikusok románok, de az utóbbi időben egyre többen próbálják meggyőzni őket arról, hogy más az eredetük. A csángókérdésnek a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanító magyar szakértőit nem hívták meg a szemináriumra. Markó Attila, a Tájékoztatási Minisztériumnak alárendelt Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője furcsának találta, hogy e – nyilvánvalóan etnikai tárgyú – konferencia kapcsán az általa vezetett hivatalt senki nem kereste meg, és azt úgy szervezték meg, hogy csak az egyik vélemény képviselői vegyenek rajta részt. A csángók eredetét vizsgáló konferencia megszervezését Gheorghi Prisacaru szenátor, az Európa tanácsi román delegáció vezetője helyezte kilátásba, miután novemberben az Európa Tanács miniszteri bizottsága módosította a parlamenti közgyűlés csángóajánlásait. A miniszteri bizottság úgyszintén kérte az anyanyelvi oktatás és az anyanyelvi misézés bevezetését a csángók számára, de leszögezte, a tudomány dolga tisztázni a csángó népcsoport és a csángó nyelv eredetét. /Gazda Árpád: Átírt történelem? Szeminárium a csángók románságáról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 22./

2002. április 23.

Az Udvarhelyért Polgári Egyesület versus RMDSZ botrányról írt Kelemen Endre Dénes. Elsősorban legitimációs vagy bizalmi válság van. A Székelyföldi Fórum kiáltványa és petíciója (2001. nov. 22., www.transindex.ro) szerint: "A demokrácia védelmében hívjuk fel minden erdélyi magyar figyelmét, hogy a most kialakult udvarhelyi helyzet egy város és közösség akaratának lábbal tiprása, hiszen néhány önjelölt RMDSZ-politikus eljutott oda, hogy saját érdekeit a közösség érdekei fölé helyezi, és kormánypárti politikai szövetségeseit arra használja, hogy egy magyar közösség vezetését erőszakosan kisajátítsa". A szembenálló fél ugyanígy beszélt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a következőképpen fogalmaz egy interjúban: "Ön hogyan határozná meg erkölcsileg azokat, akik azért, hogy tanácsosok lehessenek, az egységbontást is vállalják, ellenszervezetet hoznak létre Székelyudvarhelyen, és közben az UPE fő-fő alapítója azzal tetszeleg, hogy ő továbbra is RMDSZ-tag?" (www.transindex.ro). Ugyanilyen szellemű cikkeket közöl az RMDSZ-t támogató helyi sajtó is: "?arról van szó, hogy az UPE létrehozta a hatalom megragadásának eszközét, önmagát. Az UPE mindenáron politikai elit akart lenni, és saját hatalmi érdekeinek védelmét programszerűen közösségi érdekvédelemnek álcázta" (Udvarhelyi Híradó, 2001. aug. 21.). A következmény: a lakosságnak megrendül a vezetőibe vetett hite. A feszültség feloldását segítené, ha a politikacsinálók a rájuk szavazó polgárok érdekeit próbálnák előmozdítani, és nem csak saját jólétük maximalizálására törekednének. Együttműködésen alapuló hosszú távú stratégiát kell kidolgozni. /Kelemen Endre Dénes: Még egyszer az UPE?RMDSZ-botrányról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 23./ Helyi referendum kiírását kéri a Székelyudvarhelyért Biztosan Érdemes Egyesület Szász Jenő polgármester leváltása érdekében. A szervezet közleménye szerint az elöljáró menesztésére az egyre több lakossági panasz miatt van szükség. Az aláírásgyűjtés elkezdése utáni napokban a városban található összes postaládába Ha Orbán megbukik, Szász Jenőnek is vége? címet viselő ívet dobtak be a polgármester szimpatizánsai ennek tudta nélkül. Az ív kérdéseket sorol, melyek révén a magukat udvarhelyi polgárokként azonosító kezdeményezők szembesíteni próbálják a népszavazás kiírását esetleg aláírásukkal támogató udvarhelyieket Szász megvalósításaival. "Milyen politikai és gazdasági szereplőknek lehet érdeke Szász Jenő polgármester leváltása?", "(...) kinek volt érdeke az Udvarhelyért Polgári Egyesület tanácsosainak meghurcolása és kizárása a helyi és megyei tanácsból?" - tették fel a kérdést a szórólap szerzői. /Zilahi Imre: Leváltanák a polgármestert. Népszavazás kiírása érdekében gyűjt aláírásokat egy egyesület. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

2002. április 26.

A Ditróban tanuló 17 óradnai középiskolást és óradnai mentorukat, Bauerné Madarász Ilona tanárnőt felszólította a Puskás Tivadar Középiskola igazgatósága, hogy május 1-jéig fizessék ki a bentlakási és ellátási költségeket, különben kénytelenek felmondani a tanulóknak. Az eddig alapítványi ösztöndíjjal anyanyelven tanuló diákok kénytelenek lesznek átköltözni más iskolába, vagy egyszerűen visszamenni Óradnára, mert a megígért támogatás ? még ki nem derített okokból ? nem érkezett meg. Óradnán 1965-ben szűnt meg minden szinten az anyanyelvi oktatás. A rendszerváltás után a római katolikus egyház, valamint néhány lelkes önkéntes, élen a Bauer családdal, újraindította a magyar oktatást és civil szervezetek működését. Elkezdték a fakultatív magyar nyelvű oktatást az I?VIII. osztályosoknak, ami jelenleg is folytatódik. Mindez Bauerné Madarász Ilona tanárnő magánkezdeményezésének és önkéntes munkájának eredménye. 1999-ben megalakították 1999-ben a Reményik Sándor Művelődési és Nevelési Központot. Az épületet ugyanaz év májusában avatták fel. Az intézményes magyar nyelvű oktatás a 2000?2001-es tanévben indult be óvodai szinten, a római katolikus plébánia épületében. Az anyanyelvű fakultatív oktatás eredménye, hogy 1994-től az óradnai magyar családokból származó gyermekeket a tömbmagyarság oktatási központjaiba sikerült küldeni, ahol anyanyelven tanulhattak, az ellátásukhoz szükséges ösztöndíjakat alapítványok vagy külföldi magántámogatók jóvoltából biztosították. Jelenleg 48 óradnai diák tanul magyar tagozaton Gyulafehérváron, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Gyergyóditróban, Borszéken és Szászrégenben. - Közvetítve Bauerné Madarász Ilona kérését, felhívást intéztek az összes magyar civil szervezetekhez, találjanak minél előbb megoldást az ösztöndíjak folyósítására. ?Több mint tíz éve önkéntesen dolgozok a szórványmagyarság ügyéért. Nagy felelősséget vállaltam, amikor olyan magyar gyerekeket küldtem a Székelyföldre magyarul tanulni, akik alig tudtak anyanyelvükön beszélni. Ezek közül kettő már egyetemen tanul; a lányok közül többen a Székelyföldön mentek férjhez; az ott tanulók nagy része nem is akar hallani arról, hogy visszajöjjön, ezekből biztosan magyarok lesznek. Ne szakítsuk meg ezt a folyamatot bizonyos kuratóriumi elgondolások miatt. Vagy akkor mondják meg nyíltan, hogy nem érdekel a szórvány. Mi akkor sem állunk le, de kell tudnunk, hogy milyen felelősséget vállalunk" ? mondta Bauerné Madarász Ilona tanárnő. /Kresz Béla: Veszélyben a Ditróban magyarul tanuló 17 óradnai középiskolás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

2002. április 29.

Az RMDSZ Reform Tömörülés (RT) platformja ápr. 28-án Kolozsváron tartotta partiumi és székelyföldi választmányának együttes ülését, az RT Kolozs megyei képviselőinek és koordinációs tanácsának jelenlétében. A sajtótájékoztatón Toró T. Tibor, az RT elnöke elmondta: az RT választmányai nemrég alakultak, ez az ülés pedig jó alkalom volt a felgyűlt tapasztalatok kicserélésére. A találkozó célja a magyarországi választások után kialakuló helyzet értékelése volt. Jogos az a félelem, hogy abban a nemzetpolitikában, amelyet a polgári kormány fogalmazott meg, törés fog bekövetkezni, hangsúlyozta Toró T. Tibor. Megnövekszik az érdekvédelmi szervezet, ezen belül a tömörülés felelőssége is, mint olyan alternatívát megfogalmazó és felmutató csoportosulás, amely rokon azokkal a törekvésekkel, amelyeket a jelenlegi magyar kormány képviselt. Az RT megrökönyödve vette tudomásul, hogy az RMDSZ csúcsvezetésében többségben vannak azok, akik nem a közösség által elfogadott értékrendet vallják magukénak, hanem a baloldali alternatívát érzik közelebb magukhoz, és ezt meg is fogalmazták. A tanácskozáson az RT eldöntötte, hogy az RMDSZ Polgári Szárnya által megfogalmazott programját kívánja kiszélesíteni. /Köllő Katalin: Reform Tömörülés: kiállni a polgári értékek mellett. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

2002. április 30.

Ápr. 27-én nyolcadik alkalommal rendezték meg Székelyudvarhelyen Éneklő ifjúság címmel a magyar gyermek- és ifjúsági kórusok seregszemléjét. A székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Alapítvány által szervezett Bárdos Lajos- Palló Imre Éneklő Ifjúság Kórusfesztivál az évek során egyre gazdagabbá vált. A hangversenyen elsősorban székelyföldi kórusok léptek fel, mellettük az anyaországot négy együttes képviselte. A fesztivál hangversenye az emlékplakettek, emléklapok átadásával zárult. /Kovács András zenetanár: Éneklő ifjúság. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./

2002. május 3.

Harmadszor szervezik meg a Székelyföld Konferenciát Csíkszeredában, amely méltó módon emlékezik a 100 évvel ezelőtti, tusnádfürdői Székely Kongresszusra is. Az októberre tervezetett konferenciát megelőzően máj. 3-án, a színházi alszekció ülésezik, témájuk: "Székelyföld önkormányzati színházainak helye és szerepe a régiófejlesztésben. Lehetséges jövőkép(ek)." A színházi tanácskozásra meghívták a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházat, a csíkszeredai Csíki Játékszínt, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházat, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatot, valamint a Színművészeti Egyetem képviselőit. /(Daczó Dénes): Színházak szerepéről a székelységben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

2002. május 4.

Magyar fiatalok a Kárpát-medencében - ezt a címet viseli az a felmérés, amit a határon túli magyar fiatalok helyzetéről készítettek a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetben. A felmérés a 15-19 éves korosztályról készült 4450 fiatal megkérdezése alapján. A kutatók Felvidéket, Kárpátalját és a Vajdaságot egy-egy önálló régiónak tekintették, Erdélyt két régióra osztották - Székelyföldre és Belső Erdélyre. Az oktatási helyzetre négy régióban általánosan jellemző, hogy az alap- és általános iskolák magyar nyelvűek: a Felvidéken a megkérdezettek 85 százaléka, Ukrajnában és Erdély két régiójában a fiatalok háromnegyede járt magyar nyelvű iskolába. A Vajdaságban pedig párhuzamos tannyelvű az általános iskolai képzés, tehát a magyart és a többségi nemzet nyelvét is tanulják a fiatalok. A továbbtanulási szándékról: a vajdasági fiatalok kétötöde szeretne első iskolában továbbtanulni - egyötödük Magyarországon. A kárpátaljai fiatalok fele akar továbbtanulni, a szlovákiai fiatalok háromtizede. A székelyföldiek többsége nem kíván tovább tanulni, akik viszont igen, azok 37 százalékban egyetemre, főiskolára törekszenek, egyhetedük Magyarországon képzeli el továbbtanulását. A belső erdélyieknek csaknem a fele tanulna tovább. A "célintézmények" itt is magyarországiak, vagy otthoni magyar nyelvűek. Az életmódbeli szokások körében elgondolkoztató a vajdasági fiatalok állítása, miszerint 40 százalékuk kipróbált valamilyen drogot és 93 százalékuk már italozott - fiúk-lányok vegyesen. A székelyföldieknek 72 százaléka fogyasztott alkoholt, de a leányok aránya itt jóval kevesebb és közülük is a székelyföldiek ítélik meg legszigorúbban a családon belüli alkoholizmust. Mindössze 1 százalékuk tűrne meg a családban alkoholistát. A fiatalok csaknem minden régióban diszkóban múlatják az időt, ha szórakozni vágynak, csupán a belső erdélyiek járnak nagyobb arányban könyvesboltba, - 41 százalékban - és 27 százalékuk könyvtárba, viszont alig egyötödük volt filmszínházban a vizsgálatot megelőző egy hónapon belül. A belső erdélyi magyar fiatalok átlagosan 11 könyvet olvastak el - a kötelező irodalmon kívül - a felmérést megelőző esztendőben, a partiumiak két kötetet, de egynegyedük 2001-ben egyetlen könyvet sem olvasott el. A kárpátaljai fiatalok egynegyede egyáltalán nem olvas könyvet — egyet sem olvasott el az elmúlt évben. A székelyföldi magyarok pedig - állításuk szerint - csak magyar nyelvű könyveket hajlandók olvasni. A fontossági skálán, - melyen a család, a pénz, a kultúra, a vallás és a barátság is szerepelt, - a vallás és a politika csaknem mindenütt az utolsó helyek egyikén szerepelt, a két legfontosabb értéknek a családot és a saját jövőt jelölték meg a fiatalok. A maguk módján vallásosnak vallotta magát Erdélyben és Kárpátalján a fiatalok egynegyede, a Vajdaságban 10 százaléka. Érdekesség, hogy a többségi nemzetet megillető tolerancia csaknem mindenütt szerepel a fiatalok állásfoglalásában. Általában optimisták a jövőjüket illetően, legkevésbé a felvidékiek. A többségi nemzethez való viszony javulásában nem nagyon bíznak a Székelyföldön és a Szlovákiában élő magyar fiatalok. /(Leopold Györgyi): Magyar fiatalok a Kárpát- medencében. Egy generáció tükörképe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

2002. május 7.

Székelyföldi Önkormányzati Színházak Szövetsége elnevezéssel szervezetbe tömörülnek a marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi és sepsiszentgyörgyi színházak. Erről döntöttek a Székelyföld Munkacsoport színházi alszakosztálya által szervezett tanácskozáson. A Székelyföld Munkacsoport októberben szervezi meg a harmadik Székelyföld Konferenciát. Ennek előkészítéseként a munkacsoport tanácskozást szervezett máj. 3-án Székelyföld önkormányzati színházainak helye és szerepe a régió fejlesztésében. Lehetséges jövőképek címmel, amelyen a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat és a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának képviselői vettek részt. Az elmúlt 12 évben ez az első olyan találkozó, ahol mindhárom fél, a színházak fenntartói, a munkaadók és a munkavállalók, így az önkormányzatok, a színházak vezetősége és a színészek is jelen voltak. Középtávú célkitűzéseik között szerepel a bérletcsere-rendszer koordinációja, a vidéki bérletszervezési rendszer kidolgozása, tanácsadás és koordináció a színházak műsorpolitikájának a kidolgozásában, egységes pályázási rendszer felállítása, pályázatfigyelés, színész-szakszervezet létrehozása és működtetése, nyári előadások létrehozása, fesztiválok szervezése, színházi szaklap működtetése, a színházi menedzser-képzés szorgalmazása. /Kiss Edit: Szövetségbe tömörülnek a színházak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

2002. május 7.

A magyarországi Somogy megye és Lengyelország volt a díszvendége a Szabad idő - Utazás 2002 címmel Székelyudvarhelyen rendezett nemzetközi idegenforgalmi szakvásárnak. A máj. 5-én befejeződött vásáron valamivel több mint 30 magyarországi illetve székelyföldi magyar idegenforgalmi cég, képviselet illetve utazási iroda vett részt. /Nemzetközi idegenforgalmi vásár Székelyudvarhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./

2002. május 10.

Henning László, a Kovászna Megyei Tanfelügyelőség osztályvezetője közölte: évente 200-300 gyermekkel csappan a beiskolázási szám, a tanfelügyelőség is kénytelen lépéseket tenni. Elkerülhetetlen, hogy az igen kis beiskolázási létszámmal működő tanintézményeket előbb-utóbb fel kell számolódni. A líceumokban 25-ről 28-ra emelték az osztálylétszámot, az ipari iskolákban pedig 30-ra. Az utóbbiban gond, hogy nincs meg az anyagi háttér, Kézdivásárhely kivételt képez, mivel a Gábor Áron Szakközépiskolára ez biztosított. Ösztönözni próbálják a diákokat, hogy továbbtanuljanak (Székelyföldön 2001-ben a diákok 5 százaléka (!) vizsgázott sikeresen felsőoktatási intézetbe), ezért a beiskolázási tervben az induló osztályok majdnem fele líceumi oktatásban van. Az összevonások miatt a megyében 140 pedagógust kell leépíteni szept. 1-jéig, ez a tanfelügyelőség reményei szerint nem érinti majd a szakképzett tanerőket, mivel elsősorban a megszűnő, összevont elemi iskolákban tanítókat megpróbálják más tanintézményekbe irányítani. - Ősztől 16-tal kevesebb kilencediket kezdő osztály indul a háromszéki közép- és szakiskolákban, mint tavaly. A beiskolázási terv szerint a háromszéki középiskolák nappali tagozatán 66 kilencedik osztályt indítnak, összesen 1848 diáknak biztosítva helyet. Az esti tagozaton csupán két kezdő osztályt engedélyezett a tanügyminisztérium, ami 56 helyet jelent. A szakiskolák első évfolyamán 42 osztályban összesen 1260 helyre várják a jelentkezőket. Rossz hír az "estisek" számára, hogy az ősztől nem indítanak XI. és XII. osztályokat. /Gazda – Némethi: 140 tanügyi állást kell megszüntetni. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 10./

2002. május 10.

Kézdivásárhelyen a tanítóképző immár 10 éve viseli Bod Péter református lelkész és polihisztor nevét. Az idei Bod Péter napok /máj. 10-11/ gazdag műsort kínáltak: rendhagyó órák, előadások, kiállítások, tolmács- és szónokverseny, játszóház, sportrendezvények, s táncház. A Pro Hungaris Alapítvány, valamint a városi tanács jóvoltából könyvjutalmakkal és oklevelekkel tüntették ki a tantárgyversenyek díjazottjait. Két nagyobb kiállítás volt Ady és a világ, valamint Múlt, jelen és jövő Székelyföldön címmel. Ezzel egyidőben zajlott le a Kossuth-szónokverseny és az immár negyedik alkalommal megrendezett tolmácsverseny. Megkoszorúzták a Haszmann Pál Tájmúzeum udvarán lévő Bod Péter-szobrot, majd a nevezetes református lelkész szülőhelyén elhelyezett kopjafát. /(dimény): Kétnapos rendezvény a Tanítóképzőben. Bod Péter Napok – 2002. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 10./

2002. május 17.

Mirk László Az ember ott a legfájóbb magyar című csángó-antológiáját mutatták be Budapesten. A szerző elmondta, hogy évekig kutatott e versek után székelyföldi és anyaországi könyvtárakban. A bemutatón jelen volt a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület számos tagja, ott volt Domokos Pál Péter lánya, jelen volt Demse Márton somoskai születésű népi költő, valamint a lábnyiki születésű dr. Laczkó Mihály nyugalmazott ezredes, a Zrínyi Katonai Akadémia volt tanára. Demse Márton olvasott fel verseiből, szólt keserűségeiről, Laczkó Mihály pedig moldvai csángó balladákat adott elő. Rá egy napra Győrben mutatták be a könyvet. Jáki Teodóz bencés szerzetes, gimnáziumi énektanár csángó népdalokat és balladákat adott elő, a jelenleg Magyarországon orvostanhallgató Timpu Tatiana is fellépett a rendezvényen. Tatiana ma már több, csángó népzenét játszó együttes elismert szólistája, sikeres fellépéseket tudhat maga mögött Európa-szerte. Pünkösd vasárnapja hajnalán olyan csodálattal nézik a moldvai csángómagyarokat, akik Csíksomlyóban, a Kissomlyó hegyén áhítattal várják a napfelkeltét. /Sarány István: Csángókról, csángók közt Magyarországon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./

2002. május 20.

Farcádi Sándor Levente /sz. Farcád, 1967. dec. 9./ jelenleg is Farcádon él és alkot. Húsz egyéni és nyolc csoportos kiállítása volt Székelyudvarhelyen, Szovátán, és gyakran jelentkezik tárlattal Budapesten is. Több műve svájci gyűjtők tulajdonában van. Állandó tárlata Székelyudvarhelyen a Gondűző étteremben tekinthető meg. Szinte megszállottan keresi fel festőállványával Székelyföld legszebb tájait. /Fekete B. Zoltán: "A farcádi remete". Az alkotás megszállottja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 20./

2002. május 24.

Csíkszeredában is bemutatják György Attila regényét /Harminchárom nemzedék/, ez a különös családtörténetet. A könyv első "csodálatos embere" Lucius Caius Regulus, ködbe vesző etruszk család leszármazottja, aki nem tér vissza a Római Birodalomba, hanem megalapítja a nagy családot, amelyiknek késői leszármazottja Székelyföldön írja a család történet. A történet át- meg átszövi Ázsiát és Európát, hol Alexandriában, hol Bizáncban, hol a bolgár kán udvarában érik a család tagjait, vérvonalában megjelenik az összes valaha itt élt nép. György Attila úgy gondolta, hogy meg kellene írni egy könyvet, ami az eltelt ezer évről szólna. Könyve a valódi nagyapáról, a valódi dédapáról szól. /Szatmári László: Harminchárom nemzedék. Beszélgetés György Attilával. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

2002. május 30.

A székelyudvarhelyi Areopolis Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport előadás-sorozatot indított a Teleki László Intézettel közösen. A második előadástól kezdve szabadegyetemnek neveztük a rendezvénysort – mondta dr. Hermann Gusztáv Mihály, a csoport vezetője, hozzáfűzve, hogy máj. 30-án tartja a harmadik előadást Vincze Gábor szegedi történész A székelyföld 1944– 46-ban címmel. Az első előadást Balogh Béni tartotta. Ebben bemutatta, hogyan tükröződött a második bécsi döntés a román és a magyar történetírásban. A második előadó Kordé Zoltán szegedi egyetemi oktató volt, ő a középkori székely társadalomról értekezett. A következő előadó Bárdi Nándor lesz, aki a magyar kormányok által a határon túlra juttatott támogatások rendszeréről beszél majd. Az Areopolis csoport immár jogi személyiséget nyert, egyesületként jegyezték be a helyi bíróságon. /Sarány István: Areopolis szabadegyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./

2002. június 1.

Két évvel ezelőtt hunyt el dr. Ferenczi István történész, egyetemi tanár /Kolozsvár, 1921. ápr. 15.- Kolozsvár, 2000. máj. 8./, a Posta Béla által alapított neves régészeti iskola hagyományainak, Roska Márton, Kovács István, László Gyula munkásságának folytatója, az erdélyi magyar régészet kiemelkedő képviselője. Ferenczi István a történelmi múlt kutatásának szeretetét, szenvedélyét édesapjától, Ferenczi Sándor régésztől örökölte. 1949-ben László Gyula Kolozsvárról való kényszerű távozása után Ferenczi átvette neves professzorától a régészeti előadásokat és azokat ő tartotta mindaddig, amíg ezt a diszciplínát magyar nyelven lehetett előadni. 1959-ben a Bolyai Tudományegyetem lejáratási kampánya keretében Ferenczi István Bevezetés a régészetbe című kurzusát románellenesnek minősítették és nyilvánosan megbélyegezték. Később megfosztották egyetemi katedrájától, és az Erdélyi Történelmi Múzeumba helyezték át, ahol 1982. évi nyugdíjazásáig osztályvezető volt. Nemzetközi elismertséget az erdélyi római limes kutatásával szerzett. Átfogó régészeti terepbejárásai, kiegészítő ásatásai Erdély legkorábbi keleti védelmi rendszerének alaposabb megismeréséhez vezettek (ezeket a kutatásokat többnyire testvérével, Ferenczi Géza régésszel közösen végezte). Feltárta, hogy ez a védelmi rendszer a Keleti-Kárpátok vonalát belső oldalról követte, és az ún. "égett cserépfalú várak" sorából állt Krasznától Kozárváron (Dés), Besztercén, Dobokán, Küküllőváron át Fogarasig, illetve Brassóig. Megállapítása szerint ezek a földvárak a X. század második felében és a XI. század elején épültek, mélységben tagoltak voltak, és a folyóvölgyeket, kora középkori utakat védték. Legjelentősebb kora középkori kutatása a Szent László király (1077–1095) által megkezdett erdélyi védelmi rendszer fölfedezésével és igazolásával végződött. (Székelyföldi gyepük. Korunk, 1972. 2.) Ferenczi István e várrendszer létezését a Rapsonné (Parajd), Tartód- (Székelyvarság), Firtos- (Korond), Budvár (Székelyudvarhely), Kustaly (Homoródoklánd) stb. várakban folytatott ásatásaival igazolta. Egyik kedvenc kutatási területe Kalotaszeg volt, az itt végzett régészeti megfigyeléseinek, ásatásainak eredményeit Régészethelyrajzi kutatások Kolozsvárott és környékén című tanulmányában közölte (Studia Universitatis Babes–Bolyai, 1962. 2.). Ferenczi István fontosnak tartotta a századok folyamán eltűnt erdélyi falvak régészeti vizsgálatát, ebből a célból 1977-ben a kalotaszegi Kőrösfő határában az elpusztult Ordományos középkori település feltárásába kezdett. László Gyula "kettős honfoglalás" elmélete tekintetében Ferenczi egykori professzora véleményét osztotta. Meggyőződése szerint a 670–680-as években a Kárpát-medencébe ősmagyar népcsoport települt, amelyet onogur–bolgár uralkodó réteg vezetett. A több mint két évszázados együttélés során az ősmagyar tömeg beolvasztotta a türk nyelvű uralkodó réteget. Árpád népének beköltözésekor tehát az onogur ősmagyar ötvözésű népesség már jelen volt a Kárpát-medencében. /Sebestyén Kálmán: In memoriam dr. Ferenczi István. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

2002. június 3.

Rendszeressé kívánja tenni az Areopolis Történelmi és Társadalmi Kutatócsoport /Székelyudvarhely /a történelmi témájú előadásokat. Néhány hete Balogh Béni történész a második bécsi döntés különböző hatásait vizsgálta előadása során, majd Kordé Zoltán a középkori székely társadalomról tartott előadást. Vincze Gábor fő szakterülete a romániai magyarságnak a második világháborútól napjainkig tartó korszakának kutatása. Tervei közt szerepel ennek a korszaknak a teljes, dátumokra bontott feldolgozása, de ez a megkezdett munka még többévi kutatást igényel. A Székelyföld 1944-46-ban című előadása az 1944. augusztus 23-i, román kiugrásként is emlegetett "királypuccs" és az 1946 februári párizsi békekötések közt eltelt időszak eseményeit elemezte. Ebben a korszakban történt Székelyföld és a romániai magyarság egyik legnagyobb huszadik századi tragédiája, a Gavril Olteanu vezette román szabadcsapatok (Maniu-gárdák) szárazajtai és csíkszentdomokosi vérengzései, valamint ezreknek a földvári haláltáborba való hurcolása. Az oroszok az Országos Demokrata Arcvonal vezetőit, a kommunistákat juttatták hatalomra. /Katona Zoltán: Egy előadás a sorozatból. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 3./

2002. június 4.

Máj. 19-én Sajtóklub a Tilosban címmel új típusú rendezvényt tartottak Csíkszeredában. Négy jobboldali publicista volt a meghívott: a Magyar ATV-n sugárzott Péntek esti sajtóklubból ismert Bayer Zsolt, a Fidesz alapító tagja, a parajdi származású Lukács Csaba, a Magyar Nemzet munkatársa, Szondy Zoltán, a Hargita Népe, valamint György Attila, a Székelyföld szerkesztője. A felvetett témák többnyire a magyarországi kormányváltást érintették. Bayer Zsolt kifejtette, hogy a határon túli magyarokat a szocialisták unják, púpnak érzik őket a hátukon, kipipálandó költségvetési tételnek. A problémákat majd "lepicsipacsizzák" az erdélyi magyarság vezetőivel, ahogyan mindig is tették, mert Markó elnök és Verestóy szenátor egy alomból valóak az MSZP-vel – mondta Bayer. Verestóy Attila szenátorról Bayer Zsolt közölte: "Úgy tudom, hogy nem más szeretne beülni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektori székébe, mint a bukaresti-székelyudvarhelyi nagyvállalkozó. És amit ő akar... Ez azért van, mert az ilyen fazonok, mint a szenátor elvtárs, az emberek félelmére játszanak. A megoldás pedig az marad, hogy a félelmeket félretéve, oda kell mennie a Sapientia bejáratához százezer embernek, és azt mondani, hogy Verestóy Attila oda akkor teszi be a lábát, ha négyen viszik, deszkán". /K. L.: Sajtóklub a Tilosban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 4./

2002. június 4.

Közel negyven cég mutatta be termékeit a kilencedik csíkszeredai Csíkexpón. A július elsejéig tartó székelyföldi nemzetközi vásáron a kiállító cégek a fele Magyarországról érkezett. A csíkszeredai nemzetközi vásár szervezője a szegedi Mac-Line Hungary vállalat, valamint a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, támogatója az ITDH magyar befektetési és kereskedelemfejlesztési közhasznú társaság. /Csíkexpo — kilencedik alkalommal. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

2002. június 5.

A kormány rendeletben hosszabbította meg a 2000/1-es földtörvény alkalmazását. A kormány legújabb döntése azonban azt sejteti, hogy továbbra sincs politikai akarat a törvény gyors alkalmazásához. Az Erdőtulajdonosok Egyesületének elnöke, Mihai Ionescu bejelentette, hogy országos tüntetésekre készülődnek. Mihai Ionescu szerint 2001 végéig a visszaigényelt mezőgazdasági területek 20%-át és az erdők 13%-át mérték ki a tulajdonosoknak. A tulajdonba helyezés üteme 2002 elején sem változott lényegesen. Garda Dezső RMDSZ-képviselő, a mezőgazdasági szakbizottság tagja elmondta: az erdők tulajdonba helyezésének listáján Hargita megye vezet, elsősorban azért, mert Verestóy Attilával közösen hosszú hónapok óta hetente kétszer keresték meg a mezőgazdasági minisztert, amíg meg nem bizonyosodtak arról, hogy az erdők tulajdonba helyezése valóban felgyorsult. Garda szerint az erdők visszajuttatásának legnagyobb ellenségei az erdészeti igazgatóságok, akik jelenleg az általános szabad rablást felügyelik. Az RMDSZ-képviselő többször interpellált a nagyméretű erdőlopások ügyében. Székelyföldön az erdők visszaadásának számos magyar ellensége is van, akik esetenként RMDSZ-polgármesterek vagy tanácsosok, és haszonélvezői a mai állapotoknak. Úgy tűnik, a kormány nem akar határozottan fellépni az erdőmaffia ellen. Garda szerint csak a Gyergyói-medencében idén tavaszig 75 milliárd lejre adtak el jogtalanul fát a tulajdonosok erdeiből, és egyes becslések szerint ennek kétszeresét lopták el erdészeti és rendőrségi "felügyelet" mellett. /(m. j.): Felelőtlen erdőirtások országszerte. A földtörvény alkalmazásához továbbra sincs politikai akarat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

2002. június 5.

Napvilágot látott Gazda Árpád Mikor kicsi voltam, magyar voltam /Kriterion Könyvkiadó/ című riportkötete. A szerző válogatott írásai az 1989-es fordulat után jelentek meg különböző lapokban, és olyan, a romániai magyarságot érintő fontos eseményeket rögzítenek. Ezek között van a temesvári Magyar Ház visszaszerzéséért folytatott jogi harc, továbbá a hadsereg székelyföldi "honfoglalása". /Ö. I. B.: Mikor kicsi voltam, magyar voltam. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

2002. június 10.

Vass István Nevelésszociológiai vizsgálatok egy székelyföldi kistérségben című könyve a Magister Kiadó, Apáczai Csere János Pedagógusok Háza kiadásában jelent meg. A székelykeresztúri szerzőnek két évvel ezelőtt kiadott munkája (Idők fogságában) elsősorban az oktatásnak az 1989-es fordulat előtti történetéhez kapcsolódik. Új könyve az utóbbi tizenkét év változásait, eseményeit vette számba. Vass István a magyar iskolák számára készített tankönyvekről leszögezte: "a legjobb indulat mellett sem lehet azt mondani, hogy a gyakorlati, hatékony nyelvtanulást szolgálnák". Vass István vizsgálta Székelykeresztúr vidékének sajátos oktatási gondjait. /P. Buzogány Árpád: Nevelésszociológiai vizsgálatok egy székelyföldi kistérségben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 10./

2002. június 11.

Ötödik éve járja a szórványt, írta Szabó Csaba. Tudja, hogy miért menthetetlen Hátszeg, tudja, hogy Zsibó soha nem támad fel, hogy Pusztakalán napjai meg vannak számlálva, tudja, hogy Kőhalom és Bethlen végleg elesett... Azt is tudja, hogy ezt nem szabad így kimondani, mert a felmentő seregben bízó végvárak még reménykednek. A harmadik évezred Erdélye már árnyéka sem önmagának. A temesvári magyar líceum hirdetések útján próbál Kolozsvárról, vagy a Székelyföldről tanárokat szerezni. Nagyváradon, Ady városának magánkézbe került a magyar napilapja. Az egyetlen magyarlakta erdélyi nagyváros, ahol még fungál valamelyest a magyar közösségi élet, az Kolozsvár, írta. A Babes-Bolyai Tudományegyetem nemsokára megjelenő, 20 oldalas diáklapjának, az UBB-Reportnak egyetlen oldala lesz "magyar". Más szóval: kisvárosiasodik a nagy Kolozsvár. /Szabó Csaba: Előttünk az özönvíz. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ Az egyetlen magyarlakta erdélyi nagyváros, ahol még fungál valamelyest a magyar közösségi élet, az Kolozsvár – ebben nincs igaza az újságírónak.

2002. június 12.

Dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karának dékánja közölte, az Akkreditációs Bizottság jún. 10-én két újabb szak, a kertészmérnöki mellett a társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok szak indítására is engedélyt adott. /A meglevő szakok: informatika, mechatronika, számítástechnika, automatizálás, valamint a szociálpedagógia/. A kertészmérnöki szakra a tervek szerint 50 hallgatót vesznek fel, ebből 25 tandíjmentesen végezheti tanulmányait. A kertészeti szakon a felsőbb éveken választhatnak az agroinformatika, biotechnológia, dísznövénytermesztés és dendrológia, genetika és növénynemesítés, gyógynövénytermesztés, környezetgazdálkodás, menedzsment és marketing, növényvédelem, szőlőtermesztés, talajtan és agrokémia, zöldségtermesztés szakirányok között. A társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok szakra 40 hallgatót (20 tandíjmentes, 20 tandíjköteles helyre) vennének fel. A képzés célja sajtóreferensek, sajtószóvivők, reklámasszisztensek, médiamendzserek, kommunikációs szakreferensek, műsorvezetők, közösségi mediátorok, újságírók, hírszerkesztők képzése lenne. /(bodolai): Két új szakot engedélyeztek a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./ Megkapta a működési engedélyt az EMTE csíkszeredai karának élelmiszeripari mérnöki, környezetmérnöki és általános közgazdaságtani, valamint a marosvásárhelyi kar kommunikációs képesítése. Tonk Sándor, az egyetem rektora megerősítette, hozzáfűzve ugyanakkor, hogy a marosvásárhelyi kommunikációs képesítés két szakirányából csupán egy, a közkapcsolatok-kommunikáció kapott jóváhagyást. Ugyanakkor neheztelnek a bizottságra azért, mert a Kolozsvárra tervezett környezettudományi szak ügycsomója, a kapott magyarázat szerint feledékenységből, nem került az ülés napirendjére. Tonk kifejtette, az eredeti tervektől eltérően szerepelt az engedélyeztetések között a csíkszeredai általános közgazdaságtani szak, mert korábbi elképzeléseiket az új hivatalos szakjegyzékhez kellett igazítani, és szükségesnek érezték, hogy megerősítsék Székelyföldön a közgazdaságtani oktatást. Egyetlen gond, hogy a kuratórium döntése értelmében ősztől csak akkor lehet beindítani ezt a szakot, ha lesz rá elegendő anyagi fedezet, de Tonk reményét fejezte ki, hogy ezt sikerül előteremteni. A Krónika információi szerint az EMTE oktatási helyszínei között néha feszültséget okoz, hogy a különböző karokon néha hasonló profilú szakok beindítását tervezik, mintegy versenyhelyzetbe állítva a városokat. Tonk Sándor azonban úgy véli, nincs ok a nézeteltérésre, hiszen megpróbálták jól behatárolni és megkülönböztetni a szakokat, és mindegyik oktatási helyszínnek meglesz a maga sajátos jellege. /Rédai Attila: Erősödő közgazdasági képzés. Négy új szakot hagytak jóvá az EMTE-n. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

2002. június 14.

Úgy tűnik – immár minden akadály elhárult a moldvai csángók iskolai magyartanítása útjából. Aki ismeri a csángók többéves harcát, csak akkor hiheti el a sikert, amikor a pusztinai, a klézsei iskolában az első magyar szavakat írják a táblára. Amikor majd a moldvai csángó családok azt látják, nem kell már a tanár, az igazgató, a polgármester, a rendőr haragjától tartani, bátrabban vállalják identitásukat. Az öröm mégsem lehet teljes, mert politikai szinten kellett megegyezni a csángók anyanyelvoktatásáról. Nincs kétsége afelől, hogy az RMDSZ-nek fizetnie kell ezért az eredményért, szögezte le Gazda Árpád. Lehet, hogy székelyföldi kolostortelkekkel, esetleg igen szavazatokkal akkor is, amikor a lelkiismeret nemet mondana. /Gazda Árpád: Balkáni adok-kapok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./


lapozás: 1-30 ... 1381-1410 | 1411-1440 | 1441-1470 ... 4021-4021




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998