Daniela Buruiana, a Nagy-Románia Párt képviselője, a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/ felügyelő parlamenti bizottság alelnöke szerint megcáfolhatatlan dokumentumokkal rendelkeznek a jelentésben foglaltak bizonyítására. A helyi titkosszolgálati alkalmazottak vallomásaiból egyértelműen az derül ki, hogy az RMDSZ közvetlenül is részese a Székelyföld destabilizálására törekvő akcióknak. Elmondása szerint Ioan Stan, a parlamenti bizottság elnöke enyhén fogalmazott jelentésében, nem nevezve nevén az RMDSZ-t, a valóságban azonban másképp állnak a dolgok. A képviselő asszony felszólította Radu Timoftét, a hírszerző szolgálat vezetőjét, hogy tájékoztassa az állami intézményeket a Hargita és Kovászna megyei helyzetről. Amennyiben a kormány részéről nem kap megfelelő választ aggodalmaira, az NRP az Európa Tanácshoz, az FBI romániai kirendeltségéhez, vagy akár az EBESZ-hez fordul. Adrian Nastase miniszterelnök elhatárolódott a szenátortól, hangoztatva, hogy Stan nagyon rossz szolgálatot tett a kormánynak kijelentéseivel. /Buruiana tovább húzza a vészharangot Harkov-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./
2001. december 7.
Két éve, hogy dr. Cseh Áron, a neves kolozsvári képzőművész, néhai Cseh Gusztáv fia kolozsvári magyar konzul diplomataként tért vissza szülővárosába. Az eltelt közel két év során sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni mind a magyar, mind a román civil és politikai szervezetekkel, a magyar történelmi egyházakkal és az erdélyi értelmiség jeles képviselőivel, tekintett vissza az eltelt időre. Vidéki látogatásai során nagyon sok polgármestert, alpolgármestert, helyi magyar közösségi vezetőt ismerhetett meg. A magyar államalapítás ezredik évfordulóját együtt ünnepelhette az erdélyi magyarsággal. A legkisebb szórványtelepüléstől a legnagyobb székelyföldi városig méltóképpen megünnepelték ezt a jeles eseményt, ez jelzi, hogy az erdélyi magyarban él a magyarságtudat, és őrzi a hagyományait. A kolozsvári főkonzulátust évente körülbelül tizenhat-tizenhétezer román állampolgár keresi fel a magyarországi tartózkodáshoz szükséges vízum beszerzése céljából. Cseh Áron feladatkörébe a politikai, kulturális-gazdasági és sajtófigyelő munka tartozik. /Máté Erzsébet: "Az erdélyi magyarságban él a magyarságtudat" Interjú Cseh Áron kolozsvári magyar konzullal. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./
2001. december 8.
A Reform Tömörülés sepsiszentgyörgyi kongresszusán elfogadott alapszabályzat értelmében megalakult regionális szerv, a Székelyföldi Választmány (mely a platform marosszéki, gyergyói, udvarhelyszéki, csíki, háromszéki, felsőháromszéki, brassói és csángóföldi szervezeteit képviseli). A Székelyföldi Választmány állásfoglalásában kiállt a december elsejét megelőző csíkszeredai felhívás mellett. Az ugyanis nem csupán néhány személy különvéleménye, hanem a be nem tartott gyulafehérvári ígéretek, az azóta is hiányzó autonómia, illetve az utóbbi hetekben felerősödött Székelyföld- és magyarellenes megnyilvánulások következménye. A felhívás nem uszító jellegű. Ezért a választmány elutasítja az RMDSZ ügyvezető elnöke által közzétett, a csíkszeredai felhívást elítélő nyilatkozatot. A Székelyföldi Választmány nyilatkozatának aláírói között vannak: Pethő István elnök, Kiss István, dr. Weil Gyula, Rus Sándor, Bencze Tibor, Török Sándor, Simon Sándor és Bartha András testületi tagok. /(Éltes Enikő): A Székelyföldi Választmány is megszólal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ Előzmény: Felhívás Csíkszereda polgáraihoz, Romániai Magyar Szó, nov. 30.
2001. december 10.
Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében Székelyudvarhelyen dec. 8-án előadásokat tartottak Kiáltó és hívó szók Erdélyben címmel. Az előadók - Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Kántor Lajos, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt - előadásaikban összehasonlították a Kós Károly által a két világháború közt fogalmazott Kiáltó szó és az 1989 után megjelent Hívó szóban megfogalmazottakat. A megfogalmazott gondok ma is időszerűek és hasonlóak. Balázs Imre, Markó Béla és Pomogáts Imre értekezett A régiók - Székelyföld az egyetemes magyar irodalomban címmel. Markó Béla az erdélyiségről és ezen belül is a partikularitásról beszélt. Az erdélyi irodalom a magyar nemzeti irodalom része, nem ettől függetlenül, hanem ebben élő, létező. Pomogáts Béla hangsúlyozta, hogy minden régiónak meg kell őriznie sajátosságait, mint regionalizmust, ezt nem szabad külön jelenségként kezelni, és főleg nem különutasként minősíteni. /Bágyi Bencze Jakab: Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány székelyudvarhelyi rendezvényei. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./
2001. december 11.
A bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácáinak a Csereháti Kisegítő Iskolába karhatalmi erőkkel történő beköltöztetése elleni tiltakozásul Csereháti Napokat szervezett december 9-én a Székelyudvarhely-szombatfalvi református gyülekezet lelkésze, Hegyi Sándor. Mint ismeretes, a csereháti ingatlan svájci adományokból épült iskolás korú udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára, de az adományozó alapítvány akkori vezetője, Cyrill Bürger a bukaresti székhelyű francia-román építtető cégnek, az Aris Industrie-nek ajándékozta - máig tisztázatlan indíttatásból -, amely aztán a félkész épületet a székelyudvarhelyi önkormányzat vehemens tiltakozása ellenére továbbadományozta a Bukarestben frissiben bejegyzett görög katolikus apácarendnek. Az apácák idővel 60 román ajkú gyermeket telepítettek be az épületbe, mialatt több politikai szó- és nyilatkozatváltás, parlamenti interpelláció és tucatnyi per tárgyát képezte az eset. Legutóbbi székelyudvarhelyi látogatásán maga Ion Iliescu államfő kereste fel az iskolát, ahol a város polgármesterével folytatott zárt tárgyaláson - a kiszivárgott információk szerint - egyoldalú ajánlatokat tett a csereháti ügy lezárására. A mostani rendezvényre több székelyföldi településről érkeztek az udvarhelyiek tiltakozását felvállaló küldöttségek. Így jelen volt és beszédet mondott: Borsos Géza Hargita megyei tanácsos Gyergyócsomafalváról, Krizbai Imre református tiszteletes Barótról, Kincses Előd ügyvéd és Kolcsár Sándor unitárius esperes Marosvásárhelyről, Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnök, a Maros Megyei Tanács tagja. A nyilatkozatban, amelyet a jelen lévő tiltakozók egyöntetűen elfogadtak, Hegyi Sándor tiszteletes felhívást intézett az RMDSZ-politikusokhoz, hogy számoljanak be arról, mit tettek Cserehátért, a magyar nemzeti közösség figyelmét felhívta az RMDSZ-en belüli visszás folyamatokra. /Z. Nagy István: Csereháti Napok - negyedszer. A betelepítés immáron tény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./
2001. december 13.
A kisebbségi egyházak nov. 28-29-i kolozsvári értekezlete után, amelyen az erdélyi magyar történelmi egyházak, a görög katolikusok, illetve a szász evangélikusok közös nyilatkozatban kérték számon a román kormánytól javaik visszaadásának elodázását, az Európa Parlamentet, és az Európa Tanácsot is megkeresték ügyük érdekében. Meghallgatást kértek, így december elején a királyhágómelléki református egyházkerület két küldötte, Tolnay István tanügyi és Antal János külügyi előadó Strasbourgban tárgyalt, ahol felvázolhatták az egyházi ingatlanok restituciójának 1989 óta húzódó ügyét és még számos, a kisebbségeket érintő problémát, például a székelyföldi tankönyvháborút vagy a csángók magyarul tanulásának betiltását. Az egyeztetések nyomán 2002 elején erdélyi püspökök küldöttségét fogadják Strasbourgban. /(Balla Tünde: Strasbourgba vitték az egyházak ügyét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./
2001. december 17.
Dec. 15-én tartották Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak (SZET) együttes ülését. A testület napirendjén a Markó Béla elnök tájékoztatója, az RMDSZ költségvetése és a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos kérdések megvitatása szerepelt. Borbély Zsolt Attila azt javasolta, hogy az SZKT vitassa meg, az RMDSZ milyen feltételek mellett hosszabbítsa meg jövő januárjában a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Az SZKT elnöke, Frunda György szenátor ezt elvetette, mondván, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szakembereiből bizottság alakult a megállapodás kiértékelésére. A testület végül 37 nem, 17 igen szavazattal és 1 tartózkodás mellett elvetette Borbély javaslatát. Markó Béla szövetségi elnök ismertette politikai helyzetelemzését. Elmondta: az RMDSZ alapvető tényezője volt annak a politikai stabilitásnak, amelyet idén sikerült érvényesíteni Romániában. Úgy véli, ennek a stabilitásnak eredménye a vízummentesség bevezetése 2002. január 1-jétől, amely szerinte nagyrészt az RMDSZ-nek a kormánypárttal való együttműködésének a következménye is. Markó reméli, hogy a többség elégtétellel fogadja a Hivatalos Közlönyben megjelent 1002 magyar helységnevet, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) engedélyezését, a Székelyföldön visszajuttatott mintegy százezer hektárnyi erdőt, a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar rádióadások bővítését. Markó a kormánypárttal való együttműködés híve, de nem minden áron, illetve nem minden feltétel nélkül. A székelyföldi megyék elleni támadásokról szólva Markó rámutatott: a konfliktus nem oldódott meg, s egy új megállapodás aláírásához garanciák kellenek, hogy ilyen helyzetek többé nem ismétlődnek meg. A szövetségi elnök kudarcnak nevezte az egyházi ingatlanok helyzetének teljes megoldatlanságát, illetve a nemzeti szimbólumok használatának korlátozását. Van egy konfrontációs stratégia, amely a megegyezést-kiegyezést tévútnak tekinti, mondotta Markó, ennek oka az agresszív román nacionalizmus, a szociális elégedetlenség, a biztos jövőkép hiánya. A státustörvényről szólva elmondta: "a jogszabályt jónak tartjuk, alkalmazásának előkészítését vállaltuk és vállalni fogjuk. " A vita során Borbély Zsolt Attila leszögezte: Markó Béla helyzetelemzése fordulópont az RMDSZ-retorikában, az "ökölrázós stratégiát" azonban Borbély költői túlzásnak tartotta. Kifejtette: az együttműködési politikával egyetlen aduját játssza el az erdélyi magyarság, ugyanakkor pedig a román politikát hitelesíti Európa felé. Szilágyi Zsolt sokkal több konkrétumot várt el az elnök beszámolójától. Úgy vélte, a szövetségen belül nem igazán működik a sokszínűség elve és azt javasolta, hogy az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, a tanügyi kérdések, valamint a csángóügy rendezése az RMDSZ és a kormánypárt közti együttműködés alapfeltétele legyen. Erre reagálva Frunda György emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ törvénytervezetet terjesztett elő az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, a kormány azonban erre nem reagált. Birtalan Ákos képviselő hangsúlyozta: fel kellene már vállalni az erdélyi magyar közösség építkezését. Kónya-Hamar Sándor szerinte az RMDSZ eddigi történetében mindig az értelmezéssel, a végrehajtással volt a gond. A státustörvényről szólva kifejtette: sikerült újra nemzetünket jogi és politikai szinten elfogadtatni Európában. Eckstein-Kovács Péter szenátor emlékeztetett arra, hogy mára sikerült gyakorlatba ültetni az RMDSZ egyik jelszavát: Vízum nélkül Európában. A kolozsvári magyar színház kapcsán kirobbant vitára utalva, a szenátor kifejtette, veszélyesnek látja a provinciális mentalitást és a múlthoz tapadó megoldáskeresést. Vekov Károly képviselő szerint nem lehet újabb protokollumot aláírni, mivel ezáltal magunkat tesszük nevetségessé, majd javasolta, hogy a testület foglaljon állást a nemzeti szimbólumokat tiltó jogszabállyal kapcsolatban. Toró T. Tibor képviselő úgy vélte, elsősorban a stratégiai elképzeléseket kellene közös nevezőre hozni. Szerinte létezik egy "konfrontációs" és egy "kollaborációs" gyakorlat. Egy nemzeti kerekasztal összehívását javasolta, hogy "nézzük meg milyen nemzeti stratégiáink vannak, próbáljuk meg azokat egyeztetni, és ne egymást kiszorítani". Ráduly Róbert képviselő kezdeményezte: amennyiben aláírják a kormánypárttal az új együttműködési megállapodást, azt az SZKT tűzze napirendre és ratifikálja. Kelemen Attila képviselő kijelentette: a protokollumot meg kell újítani a kormánypárttal. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform elnöke, Katona Ádám rámutatott: a jelenlegi körülmények között semmilyen optimizmusra nincs okunk. Szerinte jelenleg az RMDSZ rossz irányba halad, és az egykori kommunista párthoz hasonló pártként működik. Meg kell tartani a belső választásokat, mert ezáltal az olyan személyek, mint például Verestóy, nem jutnak majd be a RMDSZ "miniparlamentjébe". Verestóy Attila egyetértett azzal a javaslattal, hogy az új protokollumot az SZKT vitassa meg és ratifikálja. Frunda György szenátor úgy vélte, nem igaz az az állítás, hogy az erdélyi magyarság körében nagyfokú elégedetlenség uralkodik. Markó Béla kifejtette: annak legékesebb bizonyítéka, hogy az RMDSZ nem az egykori kommunista párt gyakorlatát követi, épp az, hogy Katona Ádám egyáltalán elmondhatja bírálatát. Szerinte tagadhatatlan, hogy a magyart közösség elégedetlen. Az SZKT-SZET zárt ülésen tárgyalta meg az RMDSZ költségvetését. Takács Csaba a köztudatban státustörvényként meghonosodott jogszabály jelentőségét hangsúlyozta. Szerinte helyesen járt el, amikor felszólította a magyar és a román kormányt a folyamatosan konzultációra a státustörvénnyel kapcsolatban. Az ügyvezető elnökség előterjesztett egy, a jogszabályt üdvözlő nyilatkozatot, amelyet az SZTK egyöntetűen megszavazott. Toró T. Tibor is üdvözölte azt a konszenzust, amely Erdélyben és Magyarországon is a státustörvényt övezte, illetve azt, hogy az SZKT-SZET, ha megkésve is, de végre napirendre tűzte a státustörvény kérdését úgy, ahogy azt a Reform Tömörülés korábban javasolta. A platform nevében azt indítványozta: a státustörvény erdélyi végrehajtását felügyelő, hármas paritású országos testületbe delegált RMDSZ-tagokat az SZKT jelölje ki. Markó Béla úgy ítélte meg, a lehető legobjektívebben járt el akkor, amikor a testület RMDSZ-képviseletét felkérte a feladatra. (Mint ismeretes, a szövetség részéről a SZET, az SZKT, az Országos Önkormányzati Tanács, a szenátusi és képviselőházi frakcióvezetők, az ügyvezető elnök és két alelnök, illetve a Területi elnökök Konzultatív Tanácsa által kijelölt személy vesz részt az országos felügyelő tanácsban.) Az SZKT végül nem kérte a bizottság RMDSZ-delegációja összetételének a módosítását. Nyilatkozatban erősítették meg az RMDSZ-nek a moldvai csángók jogai melletti kiállását, és elítélték a Román Hírszerző Szolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság Harkov-jelentését. A marosvásárhelyi tanácskozáson elítélték a román nemzeti jelképek használatáról szóló törvényt, amely pénzbírsággal bünteti más államok himnuszainak éneklését, nemzeti szimbólumainak használatát. A tiltakozás jeleként Takács Csaba javaslatára az ülés végén a szövetségi képviselők elénekelték a Himnuszt. /Papp Annamária, Székely Kriszta: Tisztázni kell a politikai véleménykülönbségeket. Együttes ülésen az SZKT és a SZET. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./ Bakk Miklós feltette a kérdést, miért csak most fogalmazta meg Markó Béla a stratégiával kapcsolatos dilemmákat az SZKT ülésén, hogy olykor választani is kell a két centrum, Bukarest és Budapest között? Velük szemben ki kell jelölni, hol van az autentikus erdélyi érdek igazi centruma. Szükség van egy Erdély-stratégiára, amely nem a klientúrák alkuján keresztül vet számot a Budapestről jövő modernizációs minták és a Bukarestből megszerezhető állami támogatások helyes arányával. /Bakk Miklós: Bukarest is, Budapest is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./
2001. december 17.
Tibori Szabó Zoltán terjedelmes interjút készített Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. Nem túl szerencsés, hogy a román állam területi kiteljesedésének ünnepét egyes román szervezetek, pártok, személyek rendszerint a kisebbségbe került magyar közösség fölött aratott győzelem ünnepévé kívánják nyilvánítani, jelentette ki, azonban meggondolatlan volt a gyászszalag viselésére buzdító felhívás. Az RMDSZ a kormányt támogatja, mégis egymást követték a magyarság elleni támadások. A kormány különböző tagjai periodikusan támadták a magyarságot, az RMDSZ-t, a székelyföldi iskolákat, a csángók anyanyelvi oktatását, jegyezte meg az újságíró. Miképpen értékeli mindezt az RMDSZ? Takács emlékeztetett arra, hogy vitáik voltak a volt államfővel is, akire több mint egymillió magyar adta szavazatát. Iliescu nem tudta elfogadni, hogy a Székelyföldön több százezer hektárnyi erdő kerüljön vissza a volt közbirtokosságok és egyének tulajdonába. Romániában a magyarellenes akciók hagyományosak a trianoni békeszerződés aláírása óta. Takács szerint viszont sem a passzív ellenállás, sem a román politikai pártokba való elvtelen betagolódás sem vezetett Romániában annyi eredményre, mint az elmúlt öt évben megvalósult RMDSZ-politika. Most például a kedvezménytörvény alkalmazása is tét. A román kormány nagyon könnyen hozhat olyan intézkedéseket, hogy a törvény nyújtotta kedvezményekhez az itteni magyarok hozzáférhetőségét megnehezítse. Az RMDSZ-nek rendkívül fontos, még ilyen nacionalista hangulatkeltés mellett is, hogy a román parlamentben nehezen kiharcolt törvények ne legyenek visszafordíthatók. Az RMDSZ túlnyomó többsége ezt politikai eszközökkel próbálja elérni. - A román lakosok azt fogják most látni, hogy 1200 településen két vagy többnyelvű feliratok jelennek meg, hogy Trianon óta először, ott ahol a lakosság egyharmada magyar, a tanácsülés magyarul is folyhat, s ahol a magyarok többségben vannak, az ülés hivatalos nyelve az anyanyelv. Ezeket a törvényeket a mostani kormánnyal léptetik életbe. Nagyon sok romániai magyar mostanság kapja vissza elkobzott ingatlanját, s közel egymillió hektár termőföld, kaszáló, erdő és magyar többségű önkormányzati tulajdon jut vissza a magyar közösséghez. Takács szerint a problémák nyílt felvetése az együttműködés stabilitását szolgálja. Akik magyar részről kritizálják a szerződéses politikát azok Takács szerint a súlyos konfliktusos helyzetet kiváltó politikában és a helyzet kezelésére vonatkozó elvárások teljesítésében látják a megoldást úgy, hogy ehhez biztosítva érzik a nemzetközi támogatást. - A Hargita és Kovászna megyei "állapotokról" szóló titkosszolgálati jelentés a hitelességét nem a megszokott módon fogadta a román sajtó egésze. Az elemzések egy része a súlyos társadalmi és gazdasági problémákról való figyelemelterelő akciónak minősítette. A titkosszolgálati jelentés gyakorlatilag minden olyan intézkedés ellen szót emelt, amely a szubszidiaritás elvéből kiindulva, a romániai törvényekre építve, s az önkormányzatiság jegyében történt. - Az RMDSZ érdekelt egy pozitív jövőkép kialakításában. Az RMDSZ által felvázolt jövőképnek nemcsak pozitívnak, hanem reálisnak is kell lennie. Az RMDSZ-nek van ereje ahhoz, hogy újra és újra megfogalmazza a magyar közösség követeléseit. Az RMDSZ a kormánypárttal olyan megállapodást kötött, hogy mindaddig együtt tud vele haladni, amíg az alapvető politikai döntések az országot az európai integráció irányába viszik. Takács szerint soha nem mondtak le az RMDSZ programjában szerepelő célkitűzésekről. Programjának módosítására, szűkítésére az RMDSZ semmilyen nyomásgyakorlást nem fogadhat el. - Az RMDSZ-SZDP együttműködésben még nagyon nagy a tét, többek között a már megszületett törvények alkalmazása. Ehhez az együttműködéshez óriási bátorságra van szükség. Az újságíró idézte a marosvásárhelyi Pro Európa Liga képviselőit: a magyar kormány túlságosan arrogánsan, a román pedig nem kellő visszafogottsággal kezelte a kedvezménytörvény kérdését. Takács szerint a státusztörvény "előkészítését az elfogadás időpontjáig a struccpolitika csendje, a második szakaszt a törvény elfogadása után kirobbant polémiák, az alkalmazás előtti vita jellemezte." /Tibori Szabó Zoltán: Az együttműködéshez bátorságra van szükség. Interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15., folyt.: dec. 17./
2001. december 27.
Jövő év márciusban Romániában népszámlálást rendeznek. Egyesek - köztük Gheorghe Funar, - máris az erdélyi magyarság látványos csökkenését jósolják. Tibori Szabó Zoltán az adatok tükrében a romániai magyarság kivándorlását vizsgálta. A Népszabadság kolozsvári tudósítója megfogalmazta következtetését: az erdélyi magyarság soraiban a kivándorlási szándék annak ellenére növekvőben van, hogy a magyar kormány a státustörvénytől éppen a fordított hatást várta. A magyar nyilvántartások azt mutatják, hogy Erdélyből évről évre többen vándorolnak ki Magyarországra. Az 1990-2000 időszakban csaknem 60 ezer román állampolgár kért végleges letelepedési engedélyt Magyarországon, ez összesen 59 708 személyt tett ki. Mintegy tízezerre tehető azon (esetleg már magyar állampolgársággal is rendelkező) állandó magyarországi lakhellyel rendelkező román állampolgárok száma, akik a román hatóságoktól hivatalosan soha nem kérték kitelepedésüket, s így mindkét országban állandó lakhellyel, személyigazolvánnyal és szavazati joggal rendelkeznek. Az utóbbi években növekvő tendenciát mutat, még mindig nem magas azoknak a romániai magyaroknak a száma, akik Magyarországra települnek át. Alföldi főkonzul elismerte: a világ összes magyar külképviselete közül a kolozsvári főkonzulátus vízumforgalma a második legnagyobb. 2000-ben egyedül Isztambul előzte meg, vélhetően a törökökkel szemben alkalmazott vízumkényszer okán: ott 18 ezer vízumot bocsátottak ki a kolozsvári 15 ezerrel szemben. A kolozsvári főkonzulátus körzete nem foglalja magába a Székelyföldet, ehhez a számhoz hozzá kell adni a bukaresti főkonzulátuson kibocsátott vízumok számát is. A kettő együtt mintegy 30 ezerre emelheti az idén kiadott vízumok számát. A húszezres kolozsvári szám Alföldi László szerint azt jelenti, hogy megközelítőleg ennyien mennek Magyarországra hivatalosan munkát vállalni: ez a családtagokkal együtt legalább százezres tömeg egzisztenciáját érinti. Végh Zsuzsanna, a belügyminisztérium főigazgatója szerint Magyarországon jelenleg több mint 80 ezer bevándorló él, s ezek közül 37 750 román állampolgár. Az idei első félévben 2568 román állampolgár kért magyar állampolgárságot, ennél nyilván nagyobb azok száma, akik tartózkodási és munkavállalási engedélyért folyamodtak a magyar hatóságokhoz. A különböző országokban ösztöndíjjal tanuló magyar fiatalok oroszlánrésze tanulmányai befejeztével nem tér vissza szülőföldjére. - A kitelepülés gondolata a falun élő ifjúságot is egyre jobban foglalkoztatja. A kivándorlási kedv a Bánságban a legmagasabb, de egy év leforgása alatt a Partiumban és Közép-Erdélyben is jelentősen növekedett. /Tibori Szabó Zoltán: "A kínlódásba keseredtünk bele" Az erdélyi magyarság és a kivándorlás gondolata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./
2002. július 1.
Közbirtokossági tanácskozást tartottak Markó Béla részvételével a hétvégén Csíkszeredában. Dr. Garda Dezső A közbirtokosságok helye és szerepe a megye fejlődésében címmel a hétvégén Csíkszeredában megtartott konferencián, bemutatta legújabb A székely közbirtokosság című könyvét. Garda elítélte azokat, akik akadályozzák az erdők visszaadását és a magánerdészetek működését, majd kijelentette, egyes esetekben ezek az emberek éppen RMDSZ-es tisztségviselők. Garda kijelentette, egy kitartó csapatnak köszönhetően Hargita megyében a 107 ezer hektár erdőből 80 ezret óriási erőfeszítéssel ugyan, de sikerült visszaadni a közbirtokosságoknak. A tanácskozást vezető Rafain Zoltán megyei tanácsos szerint jó lenne létrehozni a Hargita, Kovászna és Maros megyei közbirtokosságok szövetségét. Markó szerint az ellenállás egy részét sikerült legyőzni, de nem hárult el minden akadály. /Kiss Edit: Erőt jelent a Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./
2002. július 1.
Jún. 28-án érkezett Tordaszentlászlóra a Lármafa mozgalom zarándokcsoportja. A mozgalom Csíkszeredában született, három évvel ezelőtt. Célja: minden évben átzarándokolni azokon a helységeken, amelyek valamiféleképpen Szent László király nevéhez fűződnek, és föllármázni, figyelmeztetni az embereket: vigyázzanak közösségükre, hagyományaikra. A mozgalom elindítója Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke. Tordaszentlászlóról a Beszterce megyei Cegőtelkére mentek, a cserhalmi csata színhelyére. Ugyancsak jún. 28-án érkezett Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, volt igazságügyminiszter. A politikusasszony Az anyaország és a kisebbségek viszonyának múltjáról, jelenéről és jövőjéről címmel tartott előadást. Jún. 29-ét az immár tizenharmadik alkalommal megszervezett kórustalálkozónak szentelték. A kórustalálkozóra harminckét csoport érkezett, nagyrészt Erdélyből. Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke Tordaszentlászló történetét ismertette. /Valkai Krisztina: Hármas ünnepség Tordaszentlászlón. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./
2002. július 5.
Egyenruhás tiszt kereste fel nemrég a csíkszeredai József Attila Általános Iskolát, ahol az évek folyamán beiskolázott csángómagyar diákokról szóló dokumentumokat vette szemügyre. A megyében nem ez az első hasonló eset, ám a megyei rendőrparancsnoknak egyetlen ilyen akcióról sincs tudomása. Veress Emőke igazgató elmondta, az udvariasan, de határozottan fellépő férfi dokumentumok tömkelegét kérte ki az iskola archívumából, majd ezeket megvizsgálva továbbállt, közölve, hogy minden rendben van. A tiszt fénymásolatokat kért a megvizsgált dokumentumokról, amelyekért aztán utólag nem jött el. Az akciónak köze lehet a Bákó megyei Desteptarea című megyei napilap által elindított sajtókampányhoz: azzal vádolják a csángómagyar szövetséget, hogy tanulmányaikat be nem fejezett oktatókat foglalkoztat. Néhány, Moldvából Csíkszeredába átiratkozott diák esetében ugyanis szülőfalujuk iskolájának anyakönyvi kivonatába "iskolai cserbenhagyást" jegyeztek be. A bákói napilap azt állítja, legkevesebb húsz hasonló "cserbenhagyásról" tud, akik mind a diószéni iskola volt tanulói. Az iskola igazgatója, Eugenia Baciu a napilap egyik, ez év eleji cikkében közölte, hogy a gyerekek "valószínűleg egy Hargita megyei iskolában fejezték be a nyolc általánost". Említést sem tesz azonban arról a számtalan hivatalos átiratról, amelyek a József Attila Iskolából, mindegyik tanuló esetében külön, névre szólóan érkezett Diószénre, kérve az anyakönyvi kivonatok átküldését. Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai iskola egykori igazgatója kifejtette, hogy vezetése idején 171 csángómagyar gyerek fordult meg az iskolában. Közülük 164-en tudták folytatni tanulmányaikat a székelyföldi középiskolákban, huszonhatan pedig valamely felsőfokú oktatási intézményben. Borbáth Erzsébet hangsúlyozta, egyedül a diószéni iskola nem reagált átirataikra, hiszen Pusztinából és Rekecsinből végül megérkeztek az anyakönyvi kivonatok. Ezért két diószéni diáklány, Füstös Gabriella és Farkas Mónika anyakönyvét, akik a tanítóképzőbe felvételiztek, hiányosan küldték át a középiskolába. A dokumentumok csak a hatodik, illetve a hetedik osztálytól, a József Attilába való átigazolásuktól volt kitöltve, hiszen az I-V., valamint az I-VI. osztályra vonatkozó adatok, a többszöri felkérés ellenére, nem érkeztek meg. Az iskolába látogató rendőrtiszt Borbáth Erzsébet véleménye szerint arra volt kíváncsi, hogy Csíkszeredában kitöltötték-e a hiányzó rubrikákat az anyakönyvben a diószéni adatok hiányában, mert amennyiben ezt megtették volna, okirat-hamisítást követtek volna el. Látván azonban, hogy erről szó sincs, távozott, és ezért nem tért vissza a fénymásolatokért sem. Ioan Negrusa dandártábornok, Hargita megye rendőrparancsnoka közölte: "a rendőrségnek nincs joga semmiféle etnikai érintettségű vizsgálatot végezni. Gazdasági ellenőrzéseket tarthatunk, de jelen esetben nem tudok ilyesmiről, amely a József Attila Iskolában zajlott volna". Bartha Csaba, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke nem tartja kizártnak, hogy valójában a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ folytat nyomozást az ügyben. /Rédai Attila: Bartha a SRI-re is gyanakszik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./
2002. július 5.
Júl. 4-én Csíksomlyón, a kegytemplomban koncertezett Ruha István érdemes művész. A székelyudvarhelyi dr. Palló Imre Alapítvány és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola által szervezett székelyföldi koncertsorozat júl. 7-én, vasárnap Székelyudvarhelyen, a Szent Miklós-plébániatemplomban tartandó hangversennyel ér véget. /Ruha István Csíksomlyón koncertezett. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./
2002. július 9.
Júl. 5-én a Kárpát-medencei Ifjúsági Fesztiválzenekar Marosvásárhelyen, a Vártemplomban koncertezett. Fellépnek még Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen. A fiatal hangszeresek turnéját, nyári táborát a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Alapítvány és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola szervezte. Székelyföldön - Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön - jó nevű művészeti iskolák működnek, tehetséges fiatalokból állt össze zömében a zenekar, anyaországi diákok is tagjai a zenekarnak. Bodurian János, a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola tanára elmondta, távlati tervük: létrehozni egy székelyföldi szimfonikus zenekart (nem egész státussal), hogy a székelyföldi városokban is havonta, kéthavonta egyszer hangversenyt adjanak. A Kárpát-medencei Ifjúsági Fesztiválzenekar székelyföldi turnéját az Illyés Közalapítvány, az NKÖM, Hargita megye művelődési-, egyházügyi Igazgatósága, valamint a Harmopan Rt. támogatta. /(lokodi): Diákhangszeresek Vásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./
2002. július 10.
Pozsony Ferenc néprajzkutató a hét végén Jászvásáron megrendezett, a csángók eredetét, nyelvét vizsgáló nemzetközi konferenciának egyik résztvevője volt. Pozsony Ferenc nemrég kiadta a csángókról szóló román nyelvű kötetét. Ahogy a dr. Kós Károly, Szentimrei Judit és Nagy Jenő szerzőhármas által 1981-ben megjelentetett A moldvai csángók népművészete című kötet elhagyta a nyomdát, csakhamar átírták és 1985-ben nagy példányszámban kiadták Dumitru Martinas csángókról szóló munkáját. A dilettáns szerző művében azt próbálta bizonygatni, hogy a moldvai csángók ősei voltaképp Délkelet-Erdélyben félig-meddig elmagyarosított románok. A római katolikus egyház közreműködésével forgalmazott kötet tételeit a hivatalos propaganda csakhamar dogmává merevítette, majd 1990 után angol és olasz nyelven is megjelentette. A Benda Kálmán történészprofesszor által vezetett munkacsoport kutatásaiból megszületett Moldvai Csángó-Magyar Okmánytár című munka vitathatatlanul alátámasztja az erdélyi magyarság folyamatos kitelepedését a Kárpátok és a Szeret folyó közötti területre. A csángók anyanyelve tükrözi a moldvai magyar közösségek folyamatosságát is, hiszen közöttük találunk középkori nyelvjárásban beszélőket, mások pedig éppen a 18-19. századi Székelyföld nyelvállapotát őrizték meg. A hatalmas mennyiségben összegyűjtött magyar nyelvű folklóralkotásaik szintén magyar eredetüket és kultúrájukat támasztják alá. A kutatók csupán Klézsén az utóbbi másfél száz év alatt több ezer magyar népköltészeti alkotást gyűjtöttek össze, ami egész Európában páratlanná és híressé teszi ezt a moldvai falut. A konferencia légkörét tükrözi, hogy Tánczos csak háromperces felszólalási lehetőséget kapott, ő a moldvai csángóság nyelvi asszimilációjának a tényét igyekezett nyomtatott szöveggel dokumentálni. Felolvasta az 1880-ban, Szamosújváron megjelent Amicul Familiei-ből egy szövegrészt, amelyben Ioan Polescu helybéli író a kéthetes moldvai útján tapasztaltakról számolt be. Az erdélyi román értelmiségi megrökönyödve tapasztalta, hogy Moldvában az erdélyinél is rosszabb a helyzet, mivel kéthetes utazása alatt román nyelven még vizet sem tudott kérni a helybéliektől. Sokatmondó, hogy a 19. század végén a csángó gyerekek még jó napotot sem tudtak köszönni románul. Az író levélben tájékoztatta az akkor bukaresti román kultuszminisztert, akit felszólított a román nemzeti érdek által megkövetelt gyors románosítás végrehajtására. A szamosújvári író a leghatékonyabb asszimilációs eszközként a román nyelvű iskolai tanítás és liturgia bevezetését jelölte meg. - Az 1992-es népszámlálás szerint Moldvában összesen 239 938 római katolikus élt. Tánczos Vilmos terepkutatásai szerint a kilencvenes évek közepén a moldvai katolikusok 25,8 százaléka beszélte még ősei anyanyelvét, a magyart. A néprajzkutató a magyarul beszélők számát, különböző terepmódszerek segítségével 62 ezerre becsülte. A tizenkilencedik század végén a moldvai csángóknak több mint 70 százaléka magyar anyanyelvű volt. Bő száz év alatt a csángóság háromnegyede veszítette el anyanyelvét. - Az idei népszámlálás torz, mert számos megfélemlítési és manipulálási technika érte a moldvai csángókat. Például a jászvásári püspök körlevélben igyekezett befolyásolni a csángók identitásválasztását, amit a papok minden templomban tovább magyaráztak. Többek között azzal is győzködték híveiket, hogy ők azért románok, mert "sunteti romano-catolici", tehát a felekezet megnevezésében római szó voltaképpen a román eredetükre utal. Ezt csak betetőzték a számlálóbiztosok által elkövetett csalások is, amit akkor részletesen tálalt a magyar nyelvű sajtó. /Borbély Tamás: Az anyanyelvű mise esélye a csángóknál. Beszélgetés Pozsony Ferenccel, a Kriza János Néprajzi Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2002. július 10.
Megállíthatatlannak tűnik az Orbán László és Biró György által elindított "buszos lavina", amely számos marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi, korondi és farkaslaki személyszállító céget érint. Orbán és Biró, a Transilvania Szállítási Egyesület elnöke és alelnöke súlyos vádakkal illetett néhány konkurens vállalatot. Megneveztek néhány korondi, farkaslaki és székelyudvarhelyi céget, mely kalózkodásával rontja a csíkszeredaiak és a marosvásárhelyiek piacát. A vásárhelyi Intertours, Ballótrans, Transervice, Royal, Transexpres és Lavinia vezetői közös nyilatkozatot írtak alá, melyben tiltakoztak a Biróék által felhozott vádak ellen. Biró kijelentéseire reagáltak az érintett székelyföldi szállítási vállalkozások is, amelyek tulajdonosai felkérték Orbán Lászlót, az egyesület nevében sajtótájékoztatón vonja vissza az alelnök által felsorolt vádakat. Orbán kijelentette, tudomása van róla, hogy egyes cégek valóban indítanak törvénytelen járatokat, azonban rámutatott, Biró részben a maga nevében beszélt, és az Transilvania Szállítási Egyesületet nem terhelik az alelnök állításai. Orbán László elmondta, nincs arról tudomása, hogy Biró milyen bizonyítékokra támaszkodva vádolta meg a székelyföldi cégeket. /Szucher Ervin, Zilahi Imre: Orbán László visszakozik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./
2002. július 10.
A napokban tértek haza székelyföldi turnéjukról a szatmárnémeti Északi Színház színészei - meghívást kaptak a Csíkszeredai Nyár című kulturális rendezvénysorozatra. A társulat tagjaira most egy rövid pihenő vár, augusztus 20-án kezdődik az újabb évad. /C. L.: Visszaérkezett székelyföldi turnéjáról a Harag György Társulat. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./
2002. július 11.
Tíz éve halt meg Szatmárnémeti festőművésze, Szejke Vilmos. Székelyföldről érkezett és a partiumi tájakon vert tanyát. Szejke Vilmos képeinek az erdélyi táj volt az ihletője. Szejke Vilmos festészete a magyar tájképfestészet hagyományaira épült, tudatosan vallotta, hogy a nagybányai iskola tájképfestészetünk legkiemelkedőbb korszaka. /Nagy Gyula: Egy tájképfestő barangolásai. Emlékezés Szejke Vilmosra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 11./
2002. július 15.
Sokkolóak voltak az idei népszámlálás nyilvánosságra hozott előzetes eredményei. Erről beszélgetett a lap munkatársa Bíró A. Zoltánnak, a csíkszeredai székhelyű KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának intézetvezetőjével. Az elmúlt években folytatott kutatások nagyjából hasonló irányzatokat jeleztek. A fogyatkozás mértéke nagyobb volt, mint amit vártak, de a székelyföldi gazdasági, szociális állapotokat figyelve nem meglepetés ez az eredmény. Hová "tűnt el" több mint 190 ezer erdélyi magyar? Sokan áttelepedtek Magyarországra vagy más külföldi országba, továbbá nem magyarnak vallották magukat, hanem feltehetően románnak, végül csökkent a születések száma. Biztosabbat a sokkal részletesebb adatközlés után lehet majd mondani. Négy-öt évvel kitolódott a fiatalok körében a házasságkötés és a gyerekvállalás közötti időszak. Ennek részint munkaerőpiaci okai vannak, állást és pénzt kell keresni, másrészt egyre többen vesznek részt felsőfokú vagy még magasabb szintű képzésben. Most a versenyképesebb csoport egy jelentős része az, amelyik elmegy. Lehet, hogy másutt kap állást, ezért elköltözik más városba, Magyarországra vagy még tovább. Az 1990 utáni kivándorlási hullám mérséklődött valamelyest, a gyerekvállalás is több lesz talán, megnő a családalapítások száma, de mindenekelőtt arra kell gondolni, hogy vajon a fiatalok rendelkeznek-e olyan tudással, amellyel itthon versenyképessé válhatnak. Az a felsőfokú képzés, amelyben a fiatalok többsége részesül, nem egyezik a hazai munkaerőpiaci kínálattal, mert vagy túl magas, vagy túl gyakorlatias. Ezen kellene javítani. /Pataky Lehel Zsolt: Hová tűnt el közel 200 ezer magyar? Interjú Bíró A. Zoltán társadalomkutatóval a népszámlálás előzetes eredményeiről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 15./
2002. július 19.
A román parlament külügyi bizottsági küldöttsége júl. 18-án Budapesten találkozott Harrach Péterrel, az Országgyűlés alelnökével, majd Keleti Györggyel (MSZP), a honvédelmi bizottság elnökével. A kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése mellett a NATO- és az EU-csatlakozás kérdése állt a megbeszélések középpontjában. Kónya Hamar Sándor RMDSZ-es képviselő szerint a kisebbségekkel összefüggő kérdések megoldása elképzelhetetlen a társadalmi, politikai és gazdasági reformok nélkül a régióban. /Román parlamenti küldöttség Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./ A magyar felet Németh Zsolt (Fidesz) bizottsági elnök, Rockenbauer Zoltán (Fidesz) alelnök és Tabajdi Csaba (MSZP) képviselte. A találkozón Németh Zsolt felvetette a csíkszeredai főkonzulátus évek óta tervezett megnyitásának ügyét. Mint mondta, Székelyföldön évi félmillió magyar turista fordul meg, és ügyeik intézésében nagy segítséget jelentene a csíkszeredai misszió megnyitása. Radu Podgorean, a román bizottsági elnök szerint Kolozsváron már működik egy magyar főkonzulátus. "Részletesen elemezni kell azokat az érveket, amelyek a csíkszeredai nyitás szükségességét alátámasztják. Az EU-csatlakozás után csökkenni fog a főkonzulátusok jelentősége" - közölte. A felek megállapodtak abban, hogy a két bizottság az ősz folyamán részletes tárgyalásokat folytat Budapesten. /Román küldöttség Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./
2002. július 19.
Nyárádszentmártonban júl. 17-én nyílt meg az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) az I. Nyári Akadémiája. Kovács Péter, a MIÉRT elnöke kijelentette, hogy "senki sem foglalkozott olyan behatóan az ifjúság gondjaival, mint ahogyan ebben a táborban szeretnénk azt megtenni". Felbukkant a tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem ellen kitalált I. Nyári Akadémia "Ellentusványosként" megfogalmazott gondolata, s erről Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kijelentette: "örömmel nyugtázom, hogy újabb és újabb ifjúsági mozgalmak jelennek meg, ezek valamiért szervezett valamik, és nem valami ellen vannak." Varga Attila képviselő szerint a jobb és bal kétpólusos ideológiarendszert nem szabad kivetíteni az erdélyi ifjúságra. Az erdélyi ifjúság gazdasági társadalmi problémái című előadáson Veres Valér szociológus beszámolt a Belső-Erdélyben és a Partiumban élő magyarság gazdasági és szociális helyzetéről. Az itt elvégzett kutatásból kiderült, hogy a fiatalok nagy része városon él, és 80%-uk fogalmazta meg kivándorlási szándékát. Veres Valér szerint legalább 20%-uk el fogja hagyni az országot a közeljövőben. A nagyméretű kivándorlásnak nem etnikai vonzata van elsősorban, hanem gazdasági okai. Bíró Zoltán, a kulturális antropológiai munkacsoport vezetője a székelyföldi fiatalság helyzetéről számolt be. Székelyföld periférikus régiónak számít, versenyképtelen, és a kárpátaljai gazdasághoz hasonlítható. A kutatók tradicionális-rituális világot látnak Székelyföld esetében, ahol a fiatalok a családot, a nemzetet, a vallást nevezik meg értékként. Bíró szerint azonban tapasztalható egy belső modernizációs folyamat is, amely a fiataloknak a szülőkkel szembeni életformaváltásaként jelenik meg. Medgyes Péter, a magyar Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára kijelentette, a Medgyessy-kormány feladatának tekinti megakadályozni a kivándorlást, ugyanakkor a szociál-liberális koalíció továbbra is szeretné bővíteni az itteni magyar oktatás lehetőségeit. Az előadáson nem jelent meg Ecaterina Andronescu oktatási miniszter. /Borbély Tamás: Megnyílt a MIÉRT I. Nyári Akadémiája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./
2002. július 19.
Kádár Gyula Sepsiszentgyörgyön élő történész, a Történelmünk szerkesztője kifejtette véleményét a népszámlás eredményéről. A kilencvenes évek elején - amikor a hivatalos román statisztikai adatok mintegy 1,7 millió erdélyi magyarról beszéltek -, Kádár Gyula makacsul kitartott azon álláspontja mellett, hogy létszámunk több mint 2,5 millió. A Regio kisebbségi szemle 1992/3-as számában szembeszállt azzal az érveléssel, miszerint nincs különösebb jelentősége a lélekszám pontos ismeretének, mert úgymond mi akkor is létezni fogunk, ha a román statisztikák megszokott módszereivel százezrekkel kevesebbet fognak nyilvántartani. Kádár Gyula tíz évvel ezelőtt az 1910-es népszámlálási adatokat véve alapul jutott arra a következtetésre, hogy a romániai magyarság összlétszáma 2 millió 530 ezer fő. A román külügyminisztérium tíz évvel ezelőtti nyilatkozata is ezt támasztotta alá: "a romániai magyar kisebbség számszerűleg állandóan gyarapodott, az ország lakosságának demográfiai rátájával megegyező ütemben". A valóságban azonban nagyobb lehetett az asszimiláció. Van ugyanis etnikai beolvasztási kísérlet a többségi nemzet részéről. A nemzetiségek eltüntetése nyugat-kelet irányú. A határ menti magyar vármegyéket elrománosították, mondhatni a Partium elveszett, a magyar többségű megyéket felszámolták néhány évtized leforgása alatt. Egyedül a 800 ezres tömb, a Székelyföld maradt meg. És ennek felszámolása a következő cél. Ijesztő, hogy 2002-ben a székely főváros, Marosvásárhely magyar ajkú lakosságának aránya 50% alá esett... Szomorú, hogy a Maros megyei, magyar anyanyelvű iskolások 70%-a nem magyarul tanul! Háromszéken a rendőrség létszámát növelik, Sepsiszentgyörgyön csendőrkaszárnya épül. A vezető funkciók 70%-a román kézbe került: rendőrség, titkosszolgálat, vasút, törvényszék, a volt állami vállalatok élén ma már román nemzetiségűek állnak. Félelmet gerjeszt az ún. "jó munkahelyek" román kézbe kerülése. Az erdélyi magyarság létszáma Kádár szerint jelenleg is megközelíti a két milliót, de 1992-höz viszonyítva nagy számú, egyébként magyar anyanyelvű cigány vallja magát romának. "Ugyanakkor a Magyarországról érkező nemzetellenes gondolkodásmód Erdély-szerte negatívan befolyásolja a fiatal nemzedéket." A kétmilliós tömegből több százezren lehetnek azok, akik az asszimiláció útján vannak, nem vállalják magyarságukat. Tény és való, hogy a kilencvenes évek elején számolt népesség egyötöde elhagyta az országot, illetve feladta nemzetiségét. Egyetlen megoldás lehet: a megmaradt, 800 ezres tömb területi autonómiájának, átmenetileg pedig kulturális autonómia biztosítása. Magyar főtanfelügyelőségeket, teljesen önálló magyar iskolarendszert kell teremteni. Ha ez tíz-tizenöt éven belül nem valósul meg, akkor az erdélyi magyarság kiüríti egykori életterét, és belátható időn belül elvándorol - vallotta Kádár Gyula. /Kocsis Cecília: Az elnemzettelenítés következő célpontja: a Székelyföld - interjú Kádár Gyula volt történelem szakos tanfelügyelővel. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 19./
2002. július 20.
A meghirdetett helyek alig több, mint felét töltötték be a júliusi felvételin a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karain. Habár a jelentkezők száma önmagában elég lett volna a helyek betöltésére, sok felvételiző nem érte el a bejutáshoz szükséges érdemjegyet. Lányi Szabolcs, az EMTE csíkszeredai karainak dékánja közölte: 385-en felvételiztek a meghirdetett 325 helyre, 105 hely mégis betöltetlen maradt, mert a felvételizők közel felét a vizsgák után elégtelen teljesítményük miatt elutasították. A három gazdasági szak, a könyvelés és gazdasági informatika, az általános közgazdaság és az élelmiszeripari gazdaság 150 helyéből 55 üresen maradt, a román-angol szak 50 helyéből 9, a két mérnöki képesítés, az élelmiszer-, valamint a környezetmérnökin a 100-ból 41 hely maradt betöltetlen. Az egyetlen szak, ahová már nem lehet felvételizni a szeptemberben most már biztosan megtartandó pótfelvételin, az a vidékfejlesztési szakirányú szociológia, ahol mind a 25 hely megtelt. Lányi emlékeztetett: hosszú hónapokon keresztül bizonytalanság volt az egyetem körül, késett a román kormánynak az intézmény működését, illetve a szakok indítását engedélyező rendelete. A diákok képzettségének visszaesését eredményezi a romániai középiskolás oktatási rendszer alulfinanszírozása és motiválatlansága. A dékán hangsúlyozta, a Sapientián nem elitképzés folyik, hanem jó szakemberek formálása abból a humán erőforrásból, ami rendelkezésre áll. Jövőre azt tervezik, hogy a székelyföldi középiskolákkal és pedagógusaikkal közösen éves felkészítősorozatot indítanak. /Rédai Attila: Középszerű jegyek. A helyek fele betöltetlen az EMTE-n. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./
2002. július 20.
Toró T. Tibor temesvári RMDSZ-es képviselő, a Reform Tömörülés platform elnöke beszámolt arról, hogy a Pro Europa Liga illyefalvi nyári szabadegyetemén egy inkább hipotetikus megközelítésről volt szó: igazából akkor lenne esélye a regionalizmusnak Romániában, amikor a helyi akarat és a központi politikai akarat találkozna. Ez jelenleg akkor történne meg, ha a Gherman-féle Liga-KDN Parasztpárt-RMDSZ Reform Tömörülés koalíció kerülne az ország élére. Ennek az esélye igen csekély. Tény, hogy ellenzékben eddig minden párt regionalista volt, de kormányra kerülvén centralista politikát folytatott. Nem kivétel a Parasztpárt sem. Toró T. Tibor óvatosságra intett, mert távol állnak attól, hogy bármilyen koalícióról beszéljenek. A Sabin Gherman-féle Liga még be nem jegyzett politikai párt, a KDN Parasztpárt néhány vezetőjének nyilatkozatán kívül semmilyen pártdokumentum nem jelent meg, amely a regionalizmust részletesen taglalná, a Reform Tömörülés pedig az RMDSZ belső platformja, nem önálló jogi személy. Molnár Gusztáv stratégiai regionalizmusnak nevezte a Sabin Gherman képviselte politikát, amelynek lényege Erdély adminisztratív, pénzügyi decentralizációja és különböző jogkörökkel való ellátása. A jelenlegi kormánypártot viszont a taktikai regionalizmus jellemzi, azt csupán az erdélyi szavazatok megszerzésére használja fel, retorikai fogásként. Taktikai regionalizmusnak lehet nevezni az RMDSZ jelenlegi fősodra által képviselt politikát is: a parlamentben megszavazza a centralista típusú törvényeket, azzal a hátsó gondolattal, hogy a kormánypárttal kötött paktumba bevisznek olyan elemeket, hogy a magyarlakta vidékeken, elsősorban a Székelyföldön fejleszteni lehessen az infrastruktúrát. - Belátható időn belül a centralista Bukarest önszántából nem fogja átadni a jogosítványait a provinciáknak, a régióknak, de ez külső és belső nyomásra mégis meg fog történni. /Pataki Zoltán: Kós Károlytól a "népi transzszilvanizmusig" és a regionalista koalícióig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./
2002. július 22.
Székelyudvarhelyen a Székely Támadt vár udvarán megrendezett III. Míves Emberek Sokadalmán (MES) Horváth Károly zeneszerző, a sokadalom művészeti vezetője a júl. 18. és 21. között lezajlott rendezvényt sikerként könyvelhette el. Erdélyben és a Székelyföldön útjukat, helyüket kereső szellemi energiák léteznek, jegyezte meg Horváth Károly, ezt mutatja a MES nagy sikere. Szeretnék elérni, hogy a kézművesek előbb megélhetési forrásként, majd életformaként fogják fel a mesterséget. Ugyancsak jelentősége volt a MESter című alkalmi napilapnak is. Az írás megmarad, és kordokumentumként évek múltán is elővehetjük. /Zilahi Imre: Erdély szellemi energiái. Beszélgetés Horváth Károly művészeti vezetővel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./
2002. július 23.
Trianon óta minden népszámlálás harangkongatás az erdélyi magyarság feje fölött, az elmúlt tíz év alatt csaknem kétszázezerrel csökkent a lélekszáma. Alig van visszhangja e rendkívül szomorú ténynek. A szászok - történelmi léptékkel mérve - pillanatok alatt tűntek el Erdélyből. Az 1910-es népszámlálás szerint, leszámítva a székelyföldi kisvárosokat, a "legmagyarabb" város Szatmárnémeti volt 94,9 százalék magyar és 2,8 százalék román nemzetiségű lakossal. Nagyvárad lakosságának 91,04 százaléka volt magyar, 5,6 pedig román nemzetiségű. Marosvásárhely: 89,3 százalék magyar, 6,7 román; Kolozsvár: 83,4 százalék magyar, 13,4 román. A két nagy szász városban a lakosság százalékos megoszlása a következő volt: Brassó: 34,7 magyar, 27,6 román, 26,2 német. Nagyszeben: 50,2 százalék német, 26,3 román, 21,6 magyar. A fogyás az első világháború után kezdődött, amikor (1924-ig) az összezsugorodott anyaország 197.035 menekültet fogadott be Erdélyből, 106.841-et a Felvidékről és 44.903-at a jugoszláv területekről. Összesen tehát 348.779 főt. Hiába jelent meg 1921-ben a szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó, a folyamatos kivándorlás tart napjainkban is. A két világháború között az erdélyi magyarság még tartotta magát, mivel fontos létfenntartó eszközök álltak rendelkezésére (magán- és közösségi tulajdonban). Kitartását bizonyítják az 1941-es népszámlálás adatai, amelyek a magyarság szempontjából a már említett városokban az 1910-es arányoknál is jobbak. Szatmárnémeti: 92,2 százalék magyar, 4,6 román; Nagyvárad: 92 százalék magyar, 5,2 román; Marosvásárhely: 94,5 százalék magyar, 3,9 román; Kolozsvár: 88,1 százalék magyar, 9,1 román. Az 1941-es népszámlálás Észak-Erdély összlakossága vonatkozásában a következő nemzetiségi összetételt állapította meg: 53,6 százalék magyar, 39,9 román, 3 százalék zsidó, 1,8 német. Tény, hogy az arányok alakulásába bizonyos mértékben beleszólt az 1940-ben elkezdődött magyar bevándorlás és román kivándorlás. A második világháború lezárása, a trianoni határok visszaállítása ismét fordított a migráció irányán. 1948 után az erdélyi magyarság anyagi bázisától megfosztva fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe került. Jött számos régió etnikai arányainak megváltoztatása. Jelenleg Erdélyben 1.434.377 magyar él, 190.592 fővel kevesebben, mint 1992-ben. A legnagyobb székely városban, Marosvásárhelyen - először a történelem folyamán - kisebbségbe került a magyarság. Ez a kivándorlás nem jelzi az RMDSZ általános érdekvédelmi politikájának sikerét. Az erdélyi magyarság autonómiáját már nem is emlegeti az RMDSZ felső vezetése, pedig anélkül nem lesz szervezett, stabil magyar élet Erdélyben. Az erdélyi népességcsökkenés egyúttal a magyar(országi) nemzetpolitika csődjét is jelenti. A Határon Túli Magyarok Hivatala, a különböző szervezetek, alapítványok erőfeszítései ellenére a szülőföldön való megmaradás hangoztatása üres frázis maradt, mert annak feltételeit senki sem teremtette meg. /Németh János: Aki(k)ért a harang szól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./
2002. július 24.
A XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem második napján, júl. 23-án a délelőtti vita során az EU-integráció és vidékfejlesztés kérdéskört járták körül az előadók: Font Sándor, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, helyettes frakcióvezető, Glattfelder Béla, a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselője, Ráduly Róbert RMDSZ-es parlamenti képviselő, illetve Cristian Boureanu közgazdász, a Nemzeti Liberális Párt ifjúsági szervezetének elnöke. A magyarországi meghívottak saját országuk tapasztalatait osztották meg a résztvevőkkel. Glattfelder Béla az Orbán-kormány által bevezetett Széchenyi-terv folytatásának fontosságát emelte ki. "A Széchenyi-tervet nem szabad szétverni Magyarországon, sőt hasonló nagyívű projekteket más, csatlakozni akaró államokban is el kellene indítani" - jelentette ki. Cristian Boureanu beszélt a közismert hiányosságokról, mint az ágazaton belüli alacsony privatizációs szint, a termőföldek kusza tulajdonviszonya, a törvényes keretek hiányossága, az EU-alapok felhasználását lehetővé tévő országos rendszer hiánya: a SAPARD-program révén elvben 2000-től hozzáférhetővé vált pénzeket tavaly és tavalyelőtt nem lehetett lehívni, így a folyamatot 2003 végéig át kellett ütemezni. Ráduly Róbert a székelyföldi viszonyokat ismertette. A földvisszaszolgáltatás terén az RMDSZ-es polgármesterek nem "teljesítettek" jobban, mint Romániában általában. Ebben a régióban elsősorban az ásványvizek kerülhetnének szóba, mint potenciálisan igen jövedelmező altalajkincsek, de érvényesül a központosító tendencia, miszerint mindent Bukarest tart továbbra is ellenőrzése alatt. /EU-integráció és vidékfejlesztés. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2002. július 25.
A XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen júl. 24-én Önkormányzat-regionalizmus, jogok és eszközök címen hangzottak el előadások. Előadást tartott T. Mészáros András, a Pest Megyei Közgyűlés fideszes elnöke, Lázár Mózes, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés szintén fideszes elnöke, Viorel Coifan, a Nemzeti Liberális Párt parlamenti képviselője, Cristian Anghel, Nagybánya liberális párti polgármestere, Nagy István, Pécska nagyközség RMDSZ-es alpolgármestere. A legnagyobb érdeklődés Szász Jenő, Székelyudvarhely független polgármestere, a Reform Tömörülés alelnöke előadását övezte. Szerinte fel kell térképezni a Székelyföld, Erdély gazdaságát, sajnálkozott afölött, hogy a székeket már nem tekintik valóságos kisrégióknak, és felvetette, hogy vissza kellene térni ehhez a viszonyuláshoz. Szász Jenő szerint a kisebbségi politizálást nem a szórványmagyarságból kellene irányítani, hanem a Székelyföldről. "Ha pedig Brüsszelben régiónak nevezik, mi mondhatjuk területi autonómiának" - tette hozzá. Előrevetítette annak lehetőségét, hogy 2004-ben önkormányzati szinten a székelyföldi tömbmagyarságban az Erdélyi Polgári Egyesület megméretkezik az RMDSZ-szel, és megnyeri a voksolást. Ezen az alapon esetleg népszavazással lehetne aztán dönteni arról, hogy a Székelyföld, mint természetes régió megalakuljon. "Mi fogalmazzuk meg végre, hogy mit akarunk, s ne az legyen a szempont, hogy ehhez mit szól Bukarest, az anyaország, az EU" - jelentette ki. Kifejtette, hogy az egész romániai magyarság megmaradásához a három szintű autonómia megvalósítása lenne szükséges, azonban csak a Székelyföld rendelkezik olyan paraméterekkel, amelyek a területi autonómiát lehetővé tennék; a többi, magyarok által is lakott vidékeken a közösségi autonómia lenne a megfelelő keret. "Székelyföldön keresztül kell megfogalmazni az erdélyi magyarság jövőképét, mert itt a legnagyobbak a lehetőségek" - zárta mondandóját Szász Jenő udvarhelyi polgármester. /"Székelyföldön keresztül kell megfogalmazni az erdélyi magyarság jövőképét". = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./
2002. július 25.
Júl. 24-én kezdődik el az oktatási-nevelési támogatások, illetve tankönyv-taneszköz támogatások folyósítása annak az 55 erdélyi család a számára, amelyeknek pályázatát a napokban pozitívan bírálta el az Illyés Közalapítvány. Egyelőre kísérleti jelleggel működik a rendszer; az első 55 családot a folyamat beindításának első lépcsőjeként kezelték. Márton szerint a legtöbben a Székelyföldről pályáztak, és az első ötvenöt család többsége szintén székelyföldi. Az Illyés Közalapítvány húszmillió forintot utalt át a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) számlájára erre a célra. A procedúrát az lassítja, hogy a magyar Belügyminisztériumnak minden esetben le kell ellenőriznie az igénylők magyar igazolványának számát. Az oktatási-nevelési támogatás legalább két, saját háztartásban nevelt, kiskorú, magyar nyelven tanuló gyermek után jár. A támogatási lehetőséget kiterjesztetik a nem intézményesített iskolákra is (vasárnapi iskolák, hittanoktatás, fakultatív magyar nyelvoktatás). A kérelmezőknek az iskolától kapott igazolást kell bemutatniuk, illetve a pályázatot kell elküldeniük a Teleki Oktatási Központhoz. A támogatás egy tanévre szóló összege gyermekenként húszezer forint, a tankönyv-, taneszköztámogatás - szintén egy évre - 2390 forint. /Salamon Márton László: Az első ötvenöt. Mától folyósítják az oktatási támogatást. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./
2002. július 29.
Júl. 27-én tartották az aradi magyar sajtó napját. Immár második alkalommal emlékeztek meg a város közel másfél évszázados magyar sajtóhagyományairól. Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen főszerkesztője kiemelte, hogy a szerkesztőség új épületének létrejöttében nagy szerepe volt Böszörményi Zoltán támogatásának. A sajtónapon jelen volt a Románia Magyar Újságíró Szervezet (MÚRE) igazgató tanácsa. Puskel Péter, a művelődési rovat vezetője szólt az aradi sajtó hagyományairól. Kiosztották a Simándi Böszörményi Zoltán országos riportverseny díjait. Csép Sándor, a MÚRE elnöke elmondta, hogy idén a különdíjakat az aradi szellemi élet egykori jeles személyiségeihez (Ficzay Dénes, Franyó Zoltán, Jávor Pál, Spectator, Kuncz Aladár, Szántó György, Tóth Árpád, Znorovszky Attila), illetve a Nyugati Jelen nevéhez kötötték. Délután a magyar riportírás két kimagasló személyisége, a székelyföldi származású Beke György és a kisiratosi gyökerű Sarusi Mihály mutatta be legújabb kötetét. /Puskel Péter: Szép ünnepe az újságírásnak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./
