Máj. 13-án tanácskoztak a Hunyad Megyei Magyar Pedagógusszövetség képviselői Déván, a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban. Zörgő Éva kolozsvári pszichológus előadása után Bőjthe Csaba szerzetes, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke ismertette az Apáczai Csere János Közalapítvány beiskolázási- és szórványprogram-pályázatára kidolgozott tervet. Hasonló programot készülnek kidolgozni a Zsil-völgyi magyar oktatás fejlesztésére is. A találkozón Kofity Magda megyei RMPSZ-elnök visszatekintett az elmúlt tíz évre. /Az anyanyelvű oktatás fennmaradásáért. A Hunyad megyei RMPSZ szilárd talajra épít. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./
2001. május 23.
Máj. 21-én elhunyt Tellmann József 78 esztendős lupényi festőművész, grafikus, a világszerte ismert Zsil-völgyi Művésztelep egyik alapítója. Tellmann József Brassóban született és a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti iskola elvégzése után került a Zsil völgyébe, ahol több mint húsz esztendeig a lupényi és petrozsényi Művészeti Ház irányítója volt. Ő volt az egyetlen a Zsil-völgyi Festőiskola alapítói közül, aki itt élte végig az életét. Áldozatos munkájával számos nemzedéket nevelt föl az alkotás szellemében. Alkotásait közel negyedszáz tárlaton tekinthették meg a művészetkedvelők. /Meghalt Tellman József képzőművész. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./ Tellmann József /Brassó, 1923. júl. 24. - Lupény, 2001. máj. 21./
2001. május 23.
Máj. 21-én elhunyt Tellmann József 78 esztendős lupényi festőművész, grafikus, a világszerte ismert Zsil-völgyi Művésztelep egyik alapítója. Tellmann József Brassóban született és a kolozsvári Ion Andreescu képzőművészeti iskola elvégzése után került a Zsil völgyébe, ahol több mint húsz esztendeig a lupényi és petrozsényi Művészeti Ház irányítója volt. Ő volt az egyetlen a Zsil-völgyi Festőiskola alapítói közül, aki itt élte végig az életét. Áldozatos munkájával számos nemzedéket nevelt föl az alkotás szellemében. Alkotásait közel negyedszáz tárlaton tekinthették meg a művészetkedvelők. /Meghalt Tellman József képzőművész. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./ Tellmann József /Brassó, 1923. júl. 24. - Lupény, 2001. máj. 21./
2001. május 29.
Lupényban az 1-es számú I-VIII. osztályos iskolában magyar tagozatra 83-an járnak, közülük 43-an a felső tagozatba, ismertette helyzetüket Csavlovics Teodóra matematikatanár, az iskola aligazgatója. A Zsil völgyében náluk, Lupényban van a legnépesebb magyar nyelvű tagozat. Amióta Fekete Zsolt matematikatanár elköltözött Petrozsényból, megszűnt a helybeli líceum magyar tagozata. Azóta az egész Zsil völgyében válságba került, leépült a magyar nyelvű oktatás, ami a petrozsényi magyar felső tagozat összesen 7 diákjával érzékeltethető. A Zsil-völgyi magyar gyerekek Böjte Csaba atya jóvoltából Déván tanulhatnak tovább. Problémát jelent, hogy ide nem jönnek a tanárok. 12 év óta egyetlen tanár sem érkezett a Zsil völgyébe. Itt ugyanis nincs szolgálati lakás, a melegvíz-szolgáltatás évek óta nem működik, az ivóvízhálózat tönkrement, nincs művelődési élet. A rendszerváltás óta egyetlen magyar színtársulat sem lépett itt fel. A tömbházakban nem lehet házirendet tartani. Az ország minden részéből jöttek emberek, akiknek nagy része itt rekedt, többségük munkanélküli. Lupénynak nagy hátránya, hogy a főutcája 4 kilométer hosszú, ezért a magyar szülők egy része inkább beíratja gyermekét a közeli román nyelvűbe. /Pillantás a Zsil-völgyi magyar nyelvű oktatásba. Mindennapos küzdelem a túlélésért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./
2001. május 29.
Lupényban az 1-es számú I-VIII. osztályos iskolában magyar tagozatra 83-an járnak, közülük 43-an a felső tagozatba, ismertette helyzetüket Csavlovics Teodóra matematikatanár, az iskola aligazgatója. A Zsil völgyében náluk, Lupényban van a legnépesebb magyar nyelvű tagozat. Amióta Fekete Zsolt matematikatanár elköltözött Petrozsényból, megszűnt a helybeli líceum magyar tagozata. Azóta az egész Zsil völgyében válságba került, leépült a magyar nyelvű oktatás, ami a petrozsényi magyar felső tagozat összesen 7 diákjával érzékeltethető. A Zsil-völgyi magyar gyerekek Böjte Csaba atya jóvoltából Déván tanulhatnak tovább. Problémát jelent, hogy ide nem jönnek a tanárok. 12 év óta egyetlen tanár sem érkezett a Zsil völgyébe. Itt ugyanis nincs szolgálati lakás, a melegvíz-szolgáltatás évek óta nem működik, az ivóvízhálózat tönkrement, nincs művelődési élet. A rendszerváltás óta egyetlen magyar színtársulat sem lépett itt fel. A tömbházakban nem lehet házirendet tartani. Az ország minden részéből jöttek emberek, akiknek nagy része itt rekedt, többségük munkanélküli. Lupénynak nagy hátránya, hogy a főutcája 4 kilométer hosszú, ezért a magyar szülők egy része inkább beíratja gyermekét a közeli román nyelvűbe. /Pillantás a Zsil-völgyi magyar nyelvű oktatásba. Mindennapos küzdelem a túlélésért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./
2001. június 8.
Jún. 6-án Déván a Petőfi Sándor Iskola magyar tagozatán huszonöt nyolcadikos diák ballagott. Az ünnepségre a Magyarok Nagyasszonya Kollégium udvarán került sor. A Déván, Petrozsényban, Lupényban és Vajdahunyadon végző nyolcadikosokat idén három magyar tannyelvű kilencedik osztály várja Déván. Egy számítástechnika és egy filológia osztály a dévai Traian Elméleti Líceumban, illetve egy automechanikus képzést nyújtó szakosztály a Transilvania iskolacsoportban. A Zsil völgyéből érkező diákok számára, akik a dévai magyar tannyelvű középiskolai osztályokban kívánnak továbbtanulni, a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban teljes ellátást biztosítanak. - A most záruló tanévben összesen 12 XII. osztályos diák ballagott a megye egyetlen magyar tannyelvű végzős osztályából. /Ősztől három magyar tannyelvű kilencedik osztály Déván. Elballagtak a dévai nyolcadikosok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8./
2001. július 20.
A Hunyad megyei RMPSZ dévai fiókszervezete és a Szent Ferenc Alapítvány pályázatot nyújtott be az Apáczai Csere János Közalapítványhoz, melyben támogatást kért a megye magyar iskolahálózatának fejlesztéséhez. A pályázatot elfogadták. Orbán Mária, Hunyad megyei kisebbségi tanfelügyelő ismertette a pályázatot: a megye magyar tannyelvű osztályaiban tanuló diákok ingázásának anyagi fedezése, az ifjú tanárok egyszeri konkrét pénzbeli támogatása, a továbbtanuló pedagógusok támogatása, anyanyelvőrző táborok megszervezése, tanfelszerelés az idei tanévre minden magyarul tanuló diáknak és még jó néhány olyan elképzelés. Hosszú távú terveik között szerepel a zsil-völgyi szórványkollégium létrehozása és a dévai szórványkollégium további fejlesztése. /Gáspár-Barra Réka: Támogatás a Hunyad megyei magyar oktatásnak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./
2001. augusztus 14.
Súlyos szerencsétlenség történt aug. 7-én zsilvajdejvulkáni bányában: tizennégy bányász vesztette életét. A családok megsegítését a kormány és az ipari tárca egyaránt felvállalta: külön-külön 80 millió lejes állami támogatásban részesültek, az elhunytak feleségeit a petrozsényi társaság alkalmazta, míg az árván maradt 21 bányászgyerek állami ösztöndíjat kapott. A munkabaleset körülményeinek kivizsgálása érdekében Adrian Nastase miniszterelnök kormánybizottságot küldött a Zsil völgyébe. Nyilvánosságra hozták a jelentést, ebből a robbanás lehetséges okaira következtetni lehet. Amennyiben a fejtésben dolgozók maradéktalanul betartják a munkavédelmi előírásokat, a tragédia nem történik meg. Más szakértők, illetve a Zsil völgyében dolgozó bányászok többsége ellenben úgy véli, a szerencsétlenség miatt nem annyira a vájárokat, sokkal inkább a hazai bányászati ágazatot terheli a felelősség. A zsilvajdejvulkáni vállalatnál nem ez az első bányaszerencsétlenség. Legutóbb három évvel ezelőtt, 1998. július 15-én következett be munkabaleset a vulkáni táróban, amikor a leszakadt mennyezet egy bányászt temetett maga alá; egy évvel korábban nyolc, 1994-ben pedig három vájár lelte halálát a fejtésben. A legtöbb halálos áldozatot követelő Zsil völgyi tragédia 1986-ban történt, amikor 27 bányász pusztult el a múlt hetinél is súlyosabb robbanás során. /Rostás Szabolcs: Hunyad megye. Bányaszerencsétlenség a Zsil völgyében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14./
2001. december 11.
Nov. 10-én Petrillán felavatták Hunyad megyében az első RMDSZ-tulajdonban levő székházat. Az avatóünnepségen részt vett Winkler Gyula parlamenti képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke is. Magyar ház a magyar szempontból erősen szórványnak számító Hunyad megyében csak a megyeközpontban, Déván van. Petrillán közel kétezer lelkes közösség él, működik egy magyar óvoda meg egy elemi iskola. A Zsil-völgyeként ismert szénmedence négy városában élnek nagy számban magyarok, Petrozsényban, Petrillán, Zsilvajdejvulkánban és Lupényban, de találhatunk magyarokat Lónyán és Hobicaurikányban is. A szénbányászat recessziója sújtja az itt élőket, nagy a munkanélküliség. A magyar oktatás szétzilálódott, a petrozsényi középiskola megszűnt, s a továbbtanulni akaró magyar kisdiákok Déván járhatnak felsőbb osztályokba, ahol bentlakásban helyezik el őket. De a nyolcosztályos oktatással is gond van, mert a magyarok szétszórtan élnek, és az említett szegénység meg a közállapotok miatt az ingázás lehetetlen vagy kockázatos. A Zsil-völgyében a magyar értelmiség eltávolodott a közösségtől. Ehhez többek között az vezetett, hogy az állások, az elért tisztségek megtartását más politikai irányzattól várják, s nem az RMDSZ-hez közelednek, mert ez nem tudja nekik biztosítani a bányaigazgatói vagy egyetemi előadói státust. /Román Győző: Hegyek között, völgyek között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./
2002. július 17.
Gál Sándor református lelkész két évig Kolozsváron, két évig Szebenben volt segédlelkész, áprilisban került Lupényba. A gyülekezetben 980 lélek van nyilvántartva, de legalább 200-250 református nincs a nyilvántartásban, vagy nem vallják meg vallásukat. Az utóbbi nyolc esztendőben évente 18-20 temetés és 3-4 keresztelés volt. Sokféle elképzelés született: ifjúsági, katekétikai központ a Zsil völgyének, Magyar ház, Teleház stb. A lelkész szeptemberben megszervezi az 1990 óta konfirmáltak találkozóját. /Farkas Éva: Fontos a kisközösségek együttműködése. Beszélgetés Gál Sándor lupényi református lelkésszel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./
2002. augusztus 1.
Birta József édesapját kuláknak nevezték. Emiatt ő már a VII. osztályt nem járhatta régi barátaival. Gimnáziumi tanulmányait is csak Brassóban végezhette. Szerette volna továbbtanulni. Kolozsváron a mezőgazdasági főiskolára kétszer próbálta bejutni, de mire az írásbeli vizsgáról kijött, a kulák származási igazolványt már eljuttatták az illetékes helyre. Emiatt nem vették fel. Utolsó reménységnek maradt Székelyudvarhelyen a könyvelési technikum. Pontosan a félévi vizsga előtt egy nappal hozták a katonai behívóját. A Zsil-völgyében, a szénbányában lett munkaszolgálatos katona. 350 méterre a föld mélyén térdig, néha még derékig is vízben és iszapban dolgozott. Ez a hely a politikai foglyok és a kulákfiókák számára volt fenntartva. Munka után sorba kellett állniuk a fürdőnek és öltözőnek nevezett épület előtt. Téli időben az iszapos, sáros ruha megfagyott rajtuk, mire odakerültek. A hálónak nevezett deszkabarakkban majdnem ujjnyi nyílás volt a deszkák között, a hó a takarón is ujjnyi vastag volt. Két hetet töltött a bányában, amikor két csille az ujját összetörte. Bár meg lehetett volna menteni, egy munkaszolgálatos nem számított, így levágták két ujját. Ezután a betegszabadság csak annyi volt, hogy beosztották könnyebb munkára. Az ilyen bányászélet miatt munkaképessége felére csökkent. /Birta József, Csíkszereda: Munkaszolgálatosok emlékei. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./
2002. október 30.
A Nyugati Jelen munkatársa találkoztunk a Vulkánon élő olvasókkal. Bakó Ferenc római katolikus plébános tudatosabb rovatosítást, sajátos és még közvetlenebb hangvételt kért a laptól. A Nyugati Jelen így is óriási szolgálatot tesz a régióban, különösképpen a Zsil völgyében, és ezen belül Vulkánban, tette hozzá. Vulkánban a magyar tagozaton tanuló diákok megindították a Csillagszem nevet viselő diáklapjukat. /(Gáspár): Találkoztunk vulkáni olvasóinkkal. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./
2002. november 15.
Ion Iliescu államfő nov. 14-én elnöki üzenetben idézte fel a brassói munkások 1987. nov. 15-i lázadásának emlékét. A Zsil-völgyi bányászok 1977. évi sztrájkja mellett a brassói munkások tizenöt évvel ezelőtti lázadása előkészítette az 1989. decemberét, a Ceausescu-féle totalitarizmus és a román kommunizmus megdöntését- mutatott rá az elnöki üzenet. 1987-ben a sok tízezer tiltakozó elözönlötte a város főterét és megrohamozta a megyei pártszékházat, ahonnét kidobálták és elégették a diktátor képeit, szétverték az önkényuralmat jelképező épület berendezéseit. "Ugyanolyan szegények, kisemmizettek és félrevezetettek vagyunk, mint akkor voltunk. Az elmúlt 15 évben csak arra voltunk jók, hogy csúfot űzzenek belőlünk azok, akik akkor meghurcoltak, kínoztak és elítéltek bennünket, mert ők időközben még a parlamentbe is beültek" - idézte Florin Postolachinak, az 1987. november 15. Egyesület elnökének szavait a legjelentősebb politikai napilap, az Adevarul nov. 14-i száma. A román lapok megírták: a brassói lázadás megtorlásában annak idején számos mai román közméltóság, politikus és rendőrtiszt is részt vett. A sajtójelentések szerint Ristea Priboi, Adrian Nastase kormányfő egykori tanácsosa, a külföldi hírszerzést felügyelő parlamenti bizottság volt elnöke, a jelenlegi kormánypárt (PSD) egyik képviselőházi tagja, valamint Alexandru Ionas, mai rendőrtábornok, nemrég még a szervezett bűnözés elleni harcra bukaresti székhellyel létrehozott délkelet-európai SECI-központ egyik volt vezetője annak idején személyesen is részt vett a brassói tüntetők meghurcolásában és bántalmazásában. /A brassói lázadás évfordulója. Ion Iliescu üzenete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 15./
1997. szeptember 4.
Nádudvary György, a Kovászna megyei munkaügyi szakigazgatóság vezetője Sepsiszentgyörgyön, egy lakossági fórumon fölvetette: a zsil-völgyi székely bányászok a végkielégítés lehetőségeivel élve sokan visszatérnek szülőföldjükre. Készülni kell arra, hogy a hazatérőket segítsék, elsősorban a mezőgazdaságba való beilleszkedésre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./
1997. szeptember 29.
Ion Iliescu volt államfő, a legnagyobb ellenzéki párt jelenlegi vezetője az 1990-es és 1991-es bányászjárások igazi szervezője - jelentette ki Miron Cozma volt zsil-völgyi bányászvezér perének szept. 29-i tárgyalásán. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./
2003. január 22.
Albert István lelkipásztort 30 évi szolgálat után esperesévé választotta a Hunyadi Református Egyházmegye. Albert Istvánt - 1973-ban, a teológia elvégzését követően kinevezték a Hunyad megyei Lozsádra. Megszerette a környezetet, az embereket. Később Piskire került, azóta is itt működik. Próbálkoztak a magyar oktatás újraindításával, de nem sikerült. A szülők már nem igazán értékelik az anyanyelvű oktatás előnyeit. 1990 után szeretett volna hittant tanítani a helyi iskolában a maroknyi református gyermeknek. Alacsony létszámuk miatt azonban az igazgatónő ezt nem engedélyezhette. A parókiára kevesen jönnek el vallásórára. A piski gyülekezet 138 lelket számlál. Tavaly júniustól a piski anyaegyház, a kéméndi és rápolti leányegyházakkal együtt, missziós egyházzá vált, ami azt jelenti, hogy együtt gazdálkodnak, de így is nehezen tengődnek. A lelkészek fizetése két forrásból tevődik össze. Egyrészt van az állami fizetés, ami rendkívül alacsony, és a helyi alapból kellene hozzápótolni, de azt Albert István már egy éve nem kapja. Jelenleg minden zsil-völgyi parókián van lelkész. Az elmúlt hetekben még Petrozsénybe is került lelkipásztor. Egész Erdélyre jellemző a lelkészhiány. Mindenki menekül a szegény Zsil völgyétől, annak ellenére, hogy valamennyi itteni település összetartó, nagy lélekszámú, templomba járó gyülekezettel rendelkezik. /Gáspár-Barra Réka: Harminc év a szórvány szolgálatában. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./
2003. január 22.
Albert István lelkipásztort 30 évi szolgálat után esperesévé választotta a Hunyadi Református Egyházmegye. Albert Istvánt - 1973-ban, a teológia elvégzését követően kinevezték a Hunyad megyei Lozsádra. Megszerette a környezetet, az embereket. Később Piskire került, azóta is itt működik. Próbálkoztak a magyar oktatás újraindításával, de nem sikerült. A szülők már nem igazán értékelik az anyanyelvű oktatás előnyeit. 1990 után szeretett volna hittant tanítani a helyi iskolában a maroknyi református gyermeknek. Alacsony létszámuk miatt azonban az igazgatónő ezt nem engedélyezhette. A parókiára kevesen jönnek el vallásórára. A piski gyülekezet 138 lelket számlál. Tavaly júniustól a piski anyaegyház, a kéméndi és rápolti leányegyházakkal együtt, missziós egyházzá vált, ami azt jelenti, hogy együtt gazdálkodnak, de így is nehezen tengődnek. A lelkészek fizetése két forrásból tevődik össze. Egyrészt van az állami fizetés, ami rendkívül alacsony, és a helyi alapból kellene hozzápótolni, de azt Albert István már egy éve nem kapja. Jelenleg minden zsil-völgyi parókián van lelkész. Az elmúlt hetekben még Petrozsénybe is került lelkipásztor. Egész Erdélyre jellemző a lelkészhiány. Mindenki menekül a szegény Zsil völgyétől, annak ellenére, hogy valamennyi itteni település összetartó, nagy lélekszámú, templomba járó gyülekezettel rendelkezik. /Gáspár-Barra Réka: Harminc év a szórvány szolgálatában. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./
2003. január 29.
Az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének Állandó Bizottsága kongresszus-előkészítő ülést tartott. A 2002-es év tevékenységét értékelték. A kedvezménytörvény alkalmazása zökkenőmentesen folyik. Az RMDSZ-SZDP protokollum hasznos volt a szövetség megyei és helyi szervezetei számára is. Ezért az RMDSZ Hunyad megyei szervezete támogatja egy újabb országos protokollum megkötését és ennek megyei szintre való lebontását. Az idei tervben kiemelt helyet foglal el a megyei magyar oktatás fenntartása, fejlesztése. A protokollumban el kell érni azt, hogy a magyar tagozatokat, osztályokat érintő döntések meghozatala előtt az illetékes szervek konzultáljanak az RMDSZ szakembereivel. Ezzel párhuzamosan, támogatni kell a magánoktatás megerősödését. Meg kell tenni az első lépéseket az önálló magyar oktatási központ beindítására Déván, illetve a zsil-völgyi oktatási stratégia kiépítésére. A Hunyad megyei szervezet szerint az RMDSZ-nek az egység jegyében kell folytatnia tevékenységét. A tiszteletbeli elnöki tisztséggel kacsolatban vita volt a megyei szervezetben, végül a többségi a tiszteletbeli elnöki tisztség megszüntetése mellett tette le a garast. /Gáspár-Barra Réka: Mérleg, tervek kongresszus előtt. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./
2003. február 8.
Szent István király 1009-ben alapította az Erdélyi Püspökséget, amelynek nevét román nyomásra 1932-ben Gyulafehérvári Püspökségre változtatták. A 9 megyét magába foglaló egyházmegye 1991-ben érsekségi rangot kapott, ami egyben azt is jelenti: nincs alárendelve Bukarestnek. Az egyházmegyei hitéletről dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek nyilatkozott. Az érsekség területén Maros, Hargita és Kovászna megye alkotja a klasszikus Székelyföldet, míg Beszterce-Naszód, Kolozs, Alsó-Fehér, Hunyad, Szeben és Brassó megyék képezik a szórványvidéket. Az 1992-es népszámlálás 491 ezer, a legutóbbi 441 ezer római katolikust talált az egyházmegyében. Természetesen Székelyföld alkotja a katolikus tömböt, ahol közel 350 ezer katolikus hívő él. Az egyházmegye székhelye, Gyulafehérvár is erősen szórványnak számít, a 70 ezer lakosból csupán 2300 magyar, s a fele katolikus. A gyulafehérvári székesegyház egyedüli a Szent István által alapított 10 egyházmegye székesegyházai közül, mert megmaradt a XI. század végi román stílusában, a tatárjárás utáni restaurálással, valamint a reneszánsz, illetve gótikus-reneszánsz bővítéssel. A magyar kormány felvállalta székesegyház restaurálásának a finanszírozását. A kommunista időkben az erdélyi katolikus templomokban tilos volt románul prédikálni, nehogy a hivatalosan ortodoxokká nyilvánított görög katolikusok továbbra is katolikus templomba járjanak. Moldvában fordítva volt, ott nemcsak az állam, hanem az egyház is tiltotta a magyar nyelvű prédikációt. Jelenleg négy katolikus és két református püspökség őrködik a magyar hívek fölött, de figyelembe kell venni a 90 ezer lelket számláló unitárius, valamint a 33 ezer fős magyar zsinatpresbiteri evangélikus egyházat is. Amikor Ceausescu rájött, mennyivel hatékonyabb lehetne az asszimiláció, ha román nyelvű liturgia folyna a katolikus templomokban, tömegesen kezdték a Zsil völgyébe telepíteni a moldvai katolikus csángókat, akik egymás között magyarul beszéltek, de amint papot látnak, románra fordítják a szót. A moldvai magyar csángók követelték ki mindenhol a román nyelvű szentmisét, ahova 1973 után a görög katolikusok is eljártak. Jelenleg részükre 22 plébánián tartanak román nyelvű szentmisét. Noha 50 évvel ezelőtt Erdélyben még ismeretlen fogalom volt a román római katolikus, csakhogy Trianon óta Dél-Erdélyben a vegyes házasságban született gyermekek közös nyelve a román lett, de megtartják a vallásukat. Ugyanakkor jelentős azoknak a görög katolikusoknak is a száma, akik a múlt rezsimben a magyar templomokba jártak, most nem hajlandók visszatérni az egyházukba, mert nem ismerik a rítust, elszoktak a bizánci szertartástól. Romániában van két román római katolikus püspökség, a bukaresti és a jászvásári, amelyek területén magyar nyelvű szentmise egyedül Bukarestben van a Varatia templomban, ahol a német nyelvű szentmisét is tartják. Az olaszok és franciák Bukarestben saját plébániával rendelkeznek, ellentétben a magyarokkal. Moldvában egyébként van német nyelvű mise a bukovinai osztrákok leszármazottai számára, illetve lengyel nyelvű is a cacicai templomban az osztrák érsek által lengyel bányászok számára létrehozott templomban, ahol a feliratok eredetiek ugyan, csakhogy lengyelül már csupán néhány idős ember ért. /Balta János: Ezer év Isten szolgálatában (I.) A Gyulafehérvári Érsekség jelene. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./
2003. február 19.
A múlt században még a Hunyad vármegyei magyarok zöme a Cserna völgyében lakott, kisebb része pedig a Zsil völgyében. Az akkori Cserna-völgyi magyarlakta települések sora Szántóhalommal kezdődött, Csernakeresztúrral, Nagy és Kis Barcsával, Alpestessel folytatódott, majd Vajdahunyaddal, Hosdáttal és Rákosddal ért véget. Ehhez magyarlakta falvak kapaszkodtak, többek között Szentandrás, ahonnan - akárcsak Szántóhalomról - teljesen eltűnt a magyar nyelv. Alpestes falu lassan utcájává vált Vajdahunyadnak. A magyarlakta falvak gyöngysorát megváltoztatta a vajdahunyadi kombinát. Jelenleg egyedül Csernakeresztúron található olyan erős magyar közösség /800- 900-an beszélik a magyar nyelvet/, amely még iskolát is működtethet. A többi település a nyelvromlás különböző szakaszaiban van. Kis- és Nagybarcsán mintegy 30-an, Alpestesen kb. 200-an, Hosdáton úgy 130-an vallják magyarnak magukat. Persze a magukat magyarnak vallók nem mindig beszélik is a nyelvet. A kétnyelvű táblák viszont hiánytalanul megvannak az országút szélén. Egymás után szűntek meg az iskolák, annak ellenére, hogy lennének magyar gyermekek. /Szabó Csaba: Bölcső polipkarokban. Magyarok a Cserna völgyében. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2003. február 28.
Hunyad megye magyarsága két vidéken található, a Maros völgyében levő településeken. Ide tartoznak azok a helységek, ahol magyar nyelvű tanítás folyik: Déva, Vajdahunyad, Szászváros, Csernakeresztúr, Pusztakalán, Marosnémeti és Rákosd. A másik részt a Zsil völgyi települések magyar lakossága alkotja: Lupény, Vulkán, Petrozsény, Petrilla és Urikány. A megye magyarsága szegénységben él, elsősorban a munkanélküliség miatt. A gazdasági válság hatása a Zsil völgyében erősebb. A magyar oktatás szempontjából a két vidék között eltérő tendenciák figyelhetők meg. A Zsil völgyében leépülés történt. Megszűnt a petrozsényi líceum magyar tagozata, s ezzel a Zsil völgyi magyar nyelvű középiskolai oktatás. Erdélyszerte a szórványban megszűnnek a magyar tagozatok. Ezzel szemben Déván növekszik a magyarul tanuló diákok száma. Ez a növekedés a Déván működő Szent Ferenc Alapítvány keretén belül, a Böjte Csaba ferences szerzetes által működtetett Magyarok Nagyasszonya Kollégium és a szórványkollégium. A dévai magyar nyelvű oktatásban fontos szerepet játszik a Traian Elméleti Líceum /itt van Hunyad megye egyetlen magyar tagozata/. Az 1996/97-es tanévben 56 diákja volt a magyar tagozatnak, jelenleg pedig 154. Célszerű lenne önálló magyar középiskolát létrehozni Déván. Ezt a célt tűzte ki a helyi Geszthy Ferenc Társaság. /Kásler Izabella tanárnő: A magyar nyelvű oktatás helyzete Déván és Hunyad megyében. = Heti Új Szó (Temesvár), febr. 28./
2003. március 10.
Márc. 8-9-én Petrozsényban Bálint Róbert petrozsényi és Koppándi Zoltán lupényi fiatal unitárius lelkészek szerveztek programot, melyet ,,magyarság-kúrának" lehetne nevezni. Arra gondoltak, hogy a Homoródszentmártonban nyaranta megrendezett szórványtábor résztvevőivel évközben is foglakozni kell. Ezután a Zsilvölgyi Ifjúsági Konferencia gyűlésén az éves tevékenységi programról volt szó, az ökumenikus istentisztelet után pedig a kolozsvári Fűszál együttes zenés műsorára került sor. /Ch. A.: Magyarság-kúra. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./
2003. március 11.
A dévai Szent Ferenc Alapítvány második alkalommal nyerte el az Apáczai Közalapítvány pályázatát a szórványvidéki anyanyelvű oktatás fenntartására, fejlesztésére. A Hunyad megyei magyar iskolahálózat ötmillió forintos támogatásban részesül e pályázat nyomán - számolt be Nagy Kata, a Szent Ferenc Alapítvány titkára. A Szent Ferenc Alapítvány támogatásával és közösségi összefogással Déván az óvodától a középiskoláig sikerült megerősíteni az anyanyelvű oktatást. Az Apáczai Közalapítvány két részletben utalja át a pályázat nyertesének. Az első részletet pedagógustámogatásra és a diákok ingázási költségeinek fedezésére fordították. A támogatás második részletét a napokban osztják ki. Böjte Csaba ferences atya, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke az elmúlt héten nyújtotta át a Zsil völgyében a helyi tagozatoknak a támogatást, tanfelszereléssel, játékokkal kiegészítve. /Gáspár-Barra Réka: Ötmillió forint a szórványoktatásnak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 11./
2003. április 15.
Ápr. 11-én ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. A találkozón jelen volt Szép Gyula a szaktestület elnöke, Dáné Tibor Kálmán, Márton Árpád, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla szaktestületi tagok. Az ülésen a Szaktestület elbírálta a beérkezett 697 pályázatot, ebből 236 kulturális programnak, rendezvénynek ítélték meg pozitívan a kérelmét. A nyertes pályázók listája: "Agape" Koltó-Katalini falusi szociális Alapítvány; "Amicitia" Román-Magyar Baráti Társaság; "Hit és Fény" Alapítvány - Nagyváradi fiókszervezet; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Kós Károly" Kulturális Egyesület; "Megmaradás háza" Belényes/Ref. Egyház; "Pro Juventutis" Alapítvány; A "Varságért" Egyesület; A Romániai Magyar Dalosszövetség Fúvóstagozata Pro Musica Zenei Alapítvány; A.N.O Kulturális Alapítvány; Ady Endre Kulturális Egyesület; Általános Műveltség Alapítvány; Amaryllis Társaság; András Alapítvány; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége; Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület; Apáthy István Egyesület; Appendix Művelődési egyesület; Aradi Magyar Színház Alapítvány; Arany János Művelődési Egyesület; Arató Andor Alapítvány; Archívum Kulturális Alapítvány; ARTeast Alapítvány; Artera Alapítvány; Asociatia Horváth János Társaság;B.E.Z. Humanitas Ifjúsági és Kulturális Egyesület; Bándi Mária Kulturális Alapítvány; Barabás Miklós Céh; Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány; Bartók Béla Művelődési Ház Érmihályfalva-Bihar; Báthory István Alapítvány; Berde Mózes Alapítvány; Berekenye Ifjúsági Társaság; Besztercei MADISZ; Bethlen Egyesület; Bihar Megyei Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség; Bihardiószeg Község Polgármesteri Hivatala; Bincisz; Bod Péter Alapítvány; Bogáncs - Zurboló Táncegyüttes; Borosjenői EMKE fiókszervezete; Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány; Botorka Művelődési Egyesület; Brassai Sámuel Elméleti Líceum Diáktanácsa; Brassói Magyar Diákszövetség; Brassói Magyar Diákszövetség - Erdészeti-vadászati Szakosztály; Búzavirág Egyesület; Buziásfürdői Református Egyházközösség;Csángó Ifjak Középloki Közössége; Cserey Farkas Társaság; Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület; Csernátoni Népfőiskola; Csíkdánfalvi Ifjúsági Szervezet; Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület; Csíkszereda Polgármesteri Hivatala; Csiporkázó Játszóház Egyesület; Csorgó Fiatalok Szervezete; Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány;EMKE - Szilágysomlyói Magyar Ház; EMKE Aradi Szervezete; EMKE Besztercei Szervezete; EMKE Maros megyei szervezete; EMKE Partiumi Alelnöksége; EMT Marosvásárhelyi fiókszervezete; Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány; Erdélyi Disputa Egyesület; Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány; Erdélyi Magyar Írók Ligája; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetsége; Erdélyi Múzeum - Egyesület ; Erdélyi Múzeum - Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya; Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyószentmiklósi fiókszervezete; Erdővidék Egyesület; Érmellék Non Profit Egyesület; Érmihályfalva Városi Tanácsa; Ethnika Kulturális Alapítvány; Eufónia Kulturális Egyesület;Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány; Figura Társaság; Folk Koncert Alapítvány; Fotóművészetet Pártoló "Gyulai Ferenc" Egyesület; G. Egyesület; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület; Genézius Társaság; Gericon Alapítvány Györgyfalva; Geszthy Ferenc Társaság; Guzsalyas Alapítvány; Gyermekfilharmónia Alapítvány; Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal;Hargita Megyei Alkotóközpont; Hargita Megyei Kulturális Központ; Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ; Hargita Visual Art; Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület; Háromszéki Táncegyüttes; Hébe Alapítvány; Helikon-Kemény János Alapítvány; Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány; Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság; Hollósy Simon Művelődési Egylet; Homo Ludens Alapítvány; Horváth István Alapítvány; Human Reform Alapítvány - Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete;Identitás Alapítvány; Ipp Art Társaság; Irkater Alapítvány; Kallós Zoltán Alapítvány; Kaplonyi Crescendo Egyesület; Kékiringó Alapítvány; Kis Küküllő Alapítvány; Kisperegi Református Egyházközség; Kolozsvári Unitárius Kollégium; Kós Károly Kulturális Egyesület; Kőhalmi Református Egyházközösség; Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület; Kriza János Néprajzi Társaság;Lajtha László Alapítvány; Lupényi Katolikus Egyházközösség - Lupényi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; MADISZ Bethlen; Magardici Bodurian Alapítvány; Magyarörmények Romániai Szövetsége; Makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet; Manóház Egyesület; Maros - Mezőségi Református Egyházmegye; Maros Megyei Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség; Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség; Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem; Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközösség; Medgyesi Unitárius Egyházközösség; Mérai Hagyományőrzők Egyesülete; Mikes Kelemen Líceum Alapítvány; Millenium Alapítvány; Minimum Party Társaság; Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete; Moebius Egyesület; Monográfia Alapítvány; Mustármag Kairosz Egyesület; Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület; Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület; Nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány; Nagyváradi Ady Társaság; Nagyváradi Magyar Diákszövetség; Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal,Pentaton Művelődési Alapítvány; Percseni Általános Iskola; Petőfi Sándor Művelődési Egyesület; Pipacsok Néptáncegyüttes; Pro Juventute Szocio-Kulturális Egyesület; Pro Musica Zenei Alapítvány; Pro Régio Egyesület; Pro Sal Parajdi Soegyes-let; Pro Urbe Szék Alapítvány; Pro Zilah Egyesület, TERBETE néptánccsoport; Pro-Kisbács Egyesület;Rekettye Kulturális Egyesület; Reményik Sándor Kulturális Egyesület Felsővisó; Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány; Rika Kistérségi Egyesület; RMPSz Beszterce-Naszód megyei szervezete;Római Katolikus Plébánia ; Római Katolikus Plébánia Türkös; Romániai Magyar Dalosszövetség; Romániai Magyar Könyves Céh; Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete; Romániai Magyar Népművészeti Szövetség; Romániai Magyar Zenetársaság; Sapientia Varadiensis Alapítvány; Segesvári Miklós Pál Egylet; Spectator Alapítvány; Studium Academicum Alapítvány; Szászrégeni Református Egyház; Szászvárosi Református Egyházközség;Szatmárnémeti Kölcsei Kör; Szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet; Székelyudvarhelyi Művelődési Ház; Szent-Györgyi Albert Társaság; Szigligeti Jótékonysági és Kulturális Alapítvány; Szilágy Társaság - Zilah; Szilágyerkedi Református Egyházközösség; Szovátai városi múzeum; Szucsági Református Egyházközösség; Tacsi Református Egyházközösség; Tamási Áron Színház; Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Szervezet; Téka Művelődési Alapítvány; Temesvári Állami Csiky Gergely Színház; Temesvári Magyar Diákszervezet; Temesvári Magyar Nőszövetség; Tilos Alapítvány; Tonic Média Alapítvány; Tordaszentlászlói Református Egyházközség; Tövishát Kulturális Társaság; Tranzit Alapítvány; Udvarhelyi Fiatal Fórum; Udvarhelyszék Jövőéért Egyesület; Varadinum Kulturális Alapítvány; Végvárért Alapítvány; Venczel József Vallásszociológiai Intézet; Zichy-Horváth Egyesület, Vajdaszentivány; Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia; Zurboló Táncegyüttes;A Communitas Alapítvány Titkársága a pályázókat levélben értesíti a Szaktestület döntéséről és az elszámolási kritériumokról./Ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. = RMDSZ Tájékoztató. 2003. ápr. 15., 2439. sz./A lista ízelítőt nyújt a 2003-ban élő és működő alapítványok és egyesületek címjegyzékéből.
2003. április 16.
Szép Gyula, az RMDSZ művelődési és egyházügyi alelnöke az elmúlt hét végén Kövessi Botonddal, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének ügyvezető elnökével végiglátogatta Hunyad megyét. Petrozsényban a magyar közösség vezetőivel megtekintette a leendő magyar oktatási központ épületét. A zárdaiskola néven ismert ingatlant a hajdani tulajdonos, a Mallersdorfi Nővérek Rendje az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyének ajánlotta használatra. Az RMDSZ saját forrásaiból támogatni fogja e terv megvalósítását, mert ez az egyetlen lehetőség a zsil-völgyi magyar oktatás, és egyben a közösség megmentésére. Szép Gyula ápr. 12-én Déván találkozott a helyi magyar közösség művelődésszervezőivel. /Alakulóban a petrozsényi oktatási központ. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./
2003. április 16.
49 milliót sikerült elnyernie pályázat útján Arad megye magyar közösségének a Communitas Alapítvány művelődési szaktestületétől. A 15 beküldött pályázat közül hetet bírált el pozitívan a kuratórium. A csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet 10 millió lejt kapott az idei bukovinai székely találkozókon való részvételre, hasonló összeget nyert el az EMKE vajdahunyadi szervezete a Hunyadi Kultúrnapok megrendezésére. A Geszthy Ferenc Társaságnak 6 millió lejt ítéltek oda, a Segesvári Miklós Pál Egyletnek pedig 7 millió lejt a Dévai Magyar Napok megrendezésére. A szászvárosi magyar közösség nevében a helyi református egyházközség nyújtott be pályázatot a gróf Kun Kocsárd születésének 200. évfordulója alkalmából rendezendő szoboravatásra és emlékünnepségre. A kuratórium 5 millió lejt ítélt e rendezvény lebonyolítására. A lupényi római katolikus egyházközség szintén 5 millió lejt nyert el egy vetélkedő megszervezésére, a Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia pedig 6 millió lejt kap táncház beindítására./49 millió lej elnyerése a magyar művelődésre. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./
2003. május 15.
A gyermekvédelmi igazgatóság nemrég felszólította a dévai Szent Ferenc Alapítványt, hogy jún. 30-tól küldje haza a több mint kétszáz gyereket, akik az alapítvány dévai szórványkollégiumában laknak. Az indok: felekezeti és etnikai alapon nem lehet kollégiumot fenntartani. Böjte Csaba ferences szerzetes elmondta, hogy az 1993-ban törvényszék által jóváhagyott statútum szerint az alapítványnak jogában áll kollégiumot működtetni. A kollégium az egyetlen lehetőséget jelenti nagyon sok Hunyad megyei, Zsil-völgyi gyerek számára, hogy anyanyelvén tanulhasson. 300 km-es körzetben ugyanis csak Déván van magyar nyelvű középiskola. A Szent Ferenc Alapítvány Déván és Szászvároson működtet még egy 1-8. osztályos magániskolát, amely komoly tanfelügyelőségi ellenőrzések nyomán kapott nagyon jó minősítést, valamint egy gyermekotthont, amely jelenleg 131 árvának jelenti a biztonságot, a szeretetet. /Törvényesíteni kell az egyházi oktatást. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./
2003. május 17.
Mivel a kedvezménytörvény által ígért oktatási támogatásoknak csupán elenyésző hányadát fizette ki a magyar kormány, Böjte Csaba dévai ferences szerzetes magánadományokból gyűjtött össze a Zsil-völgyiek számára gyermekenként tízezer forintot. Az összegyűlt hárommillió forintot a jövő héten szándékozik kiosztani. Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ igazgatója elmondta, a sajtóban folyó kampány ellenére egyelőre semmiféle előremozdulás nem tapasztalható a támogatások folyósítása terén. /Lukács János, Rédai Attila: Csaba atya a kormány helyében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./
2003. május 21.
Petrozsény magyarsága szórványban él, tájékoztatott Versánszky Eduárd, a helyi RMDSZ elnöke. Az 1992-es népszámlálás során 5737-en nyilvánították magukat magyarnak, az akkori város összlakosságának 9,8-10 százaléka, azonban a tavalyi számláláskor 1400-zal kevesebben mondták magukat magyarnak. Ez nagy visszaesésnek számít. A rendszerváltás előtt néha ellátogatott ide egy-egy színház. A rendszerváltás után az RMDSZ próbálta a magyarokat összegyűjteni. 1991-ben létrejött a Petrozsényi Ifjúsági Szövetség. Később megszűnt ez az ifjúsági szervezet, de ezelőtt egy évvel újraalakult. Már nincs önálló magyar iskola, az elemiben összevont osztályok működnek 14 diákkal, míg az V-VIII. osztályban 24-en tanulnak. A szülők egyre kevesebb gyereket írattak magyar iskolába. A magyar iskolát kijárt gyermek nem folytathatja magyarul a tanulmányait, a középiskolát Déván kell járnia a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban vagy a Petőfi-Eminescu iskolában. Éveken át nem volt magyar művelődési élet. 1998-ban Versánszky Eduárd kezdeményezésére megalakult a Karborégium Humanitárius Egyesület, hogy művelődési programokat indítsanak. Sikerült a marosvásárhelyi, a temesvári színházat meghívni, a megyében levő táncegyütteseket elhozni. Szüreti bálokat, teadélutánokat rendeztek. A petrozsényi egyetemen régebb több magyar tanult, mára nagyon megcsappant a számuk. Van egy nagyon jó fiatal szervezőjük, Szél Lőrinc, aki a lupényi és petrozsényi MADISZ mindenese. A katolikus káplán és az unitárius lelkész is nagyon fiatal, ők is sikerrel vesznek részt az ifjak szervezésében. Nemrég alakult meg a Zsil-völgyi ifjúsági képviselők szervezete, a ZSIK, amelynek célja a fiatalokat itthon maradásra késztetni. Petrozsény "dupla szórvány", mivel Hunyad megye is szórványvidék, de a magyarság többsége Déva és Vajdahunyad környékén lakik. Van egy száz kilométeres térség, ahol szinte nincs magyar, s aztán következik a Zsil völgye. Eléggé elszigetelten élnek. Ez a maroknyi magyarság három városi tanácsost juttatott a tanácsba. A leányiskolát az egyház vissza fogja kapni. Szerződéseket kötöttek, pályázatokat írtak, májusban megkezdődik az építkezés. Ősztől itt akarják beindítani az V-VIII. osztályt, a petrozsényi és petrillai iskolák összevonásából fog létrejönni, körülbelül 40 gyermekkel. Varga Rezső petrozsényi római katolikus plébános elmondta, hogy mintegy háromezer híve van. A Zsil völgyében két plébánián működik, az egyik a petrozsényi, a másik a hozzácsatolt aninószai. Évente hetven temetésük van és 30-35 keresztelő. Mózes István református lelkész közölte, 1054 lélek tartozik hozzá. /Szász Tibor, Stracula Attila: Az Isten háta mögött. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 21./
2003. május 21.
Petrozsény magyarsága szórványban él, tájékoztatott Versánszky Eduárd, a helyi RMDSZ elnöke. Az 1992-es népszámlálás során 5737-en nyilvánították magukat magyarnak, az akkori város összlakosságának 9,8-10 százaléka, azonban a tavalyi számláláskor 1400-zal kevesebben mondták magukat magyarnak. Ez nagy visszaesésnek számít. A rendszerváltás előtt néha ellátogatott ide egy-egy színház. A rendszerváltás után az RMDSZ próbálta a magyarokat összegyűjteni. 1991-ben létrejött a Petrozsényi Ifjúsági Szövetség. Később megszűnt ez az ifjúsági szervezet, de ezelőtt egy évvel újraalakult. Már nincs önálló magyar iskola, az elemiben összevont osztályok működnek 14 diákkal, míg az V-VIII. osztályban 24-en tanulnak. A szülők egyre kevesebb gyereket írattak magyar iskolába. A magyar iskolát kijárt gyermek nem folytathatja magyarul a tanulmányait, a középiskolát Déván kell járnia a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumban vagy a Petőfi-Eminescu iskolában. Éveken át nem volt magyar művelődési élet. 1998-ban Versánszky Eduárd kezdeményezésére megalakult a Karborégium Humanitárius Egyesület, hogy művelődési programokat indítsanak. Sikerült a marosvásárhelyi, a temesvári színházat meghívni, a megyében levő táncegyütteseket elhozni. Szüreti bálokat, teadélutánokat rendeztek. A petrozsényi egyetemen régebb több magyar tanult, mára nagyon megcsappant a számuk. Van egy nagyon jó fiatal szervezőjük, Szél Lőrinc, aki a lupényi és petrozsényi MADISZ mindenese. A katolikus káplán és az unitárius lelkész is nagyon fiatal, ők is sikerrel vesznek részt az ifjak szervezésében. Nemrég alakult meg a Zsil-völgyi ifjúsági képviselők szervezete, a ZSIK, amelynek célja a fiatalokat itthon maradásra késztetni. Petrozsény "dupla szórvány", mivel Hunyad megye is szórványvidék, de a magyarság többsége Déva és Vajdahunyad környékén lakik. Van egy száz kilométeres térség, ahol szinte nincs magyar, s aztán következik a Zsil völgye. Eléggé elszigetelten élnek. Ez a maroknyi magyarság három városi tanácsost juttatott a tanácsba. A leányiskolát az egyház vissza fogja kapni. Szerződéseket kötöttek, pályázatokat írtak, májusban megkezdődik az építkezés. Ősztől itt akarják beindítani az V-VIII. osztályt, a petrozsényi és petrillai iskolák összevonásából fog létrejönni, körülbelül 40 gyermekkel. Varga Rezső petrozsényi római katolikus plébános elmondta, hogy mintegy háromezer híve van. A Zsil völgyében két plébánián működik, az egyik a petrozsényi, a másik a hozzácsatolt aninószai. Évente hetven temetésük van és 30-35 keresztelő. Mózes István református lelkész közölte, 1054 lélek tartozik hozzá. /Szász Tibor, Stracula Attila: Az Isten háta mögött. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 21./
