Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere nem csak a Bolyai Farkas Líceum, hanem az Unirea és a Művészeti Líceum visszaszolgáltatását is megfellebbezte. Míg a két első esetében nyert, a Művészeti Líceum visszaszolgáltatását jogosnak találta a bíróság. Komáromi Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség jogtanácsosa elmondta, hogy a Restitúciós Bizottság tavaly szeptember 20-i határozatában juttatta vissza az Unirea Líceumot a püspökségnek, ezt a határozatot is megtámadta Florea. A Táblabíróság február 18-án döntött úgy, hogy a Restitúciós Bizottság határozata jogtalan volt. A Restitúciós Bizottság megfellebbezte a marosvásárhelyi táblabíróság döntését – tájékoztatott Markó Attila kisebbségügyi államtitkár, ugyanúgy a püspökség is. /(antalfi): Vajon még mi minden fog kiderülni? Az Unirea Líceumot is visszapereli a polgármester. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3./
2005. március 3.
Az A Hétben folytatódtak Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán a hozzászólások: a/ Lövétei Lázár László megjegyzéseket fűzött Sipos Géza Az önfelmentő című vezércikkéhez /A Hét, febr. 24./. mondván, nem akarja Sütő Andrást védeni, de Sipos összehordott tücsköt-bogarat, a végén a cikk mondanivalója eltűnt „a sok marhaság között”. Pontatlan, hogy Sipos elhallgatta: Sütő az ötvenes évek után is kapott díjakat, ezzel Sipos azt sugallta, hogy a szorítás lazulásával – amikor irodalmi/esztétikai szempontok is érvényesültek az elbírálásban – Sütő már nem volt/nem lehetett jó író. Lövétei Lázár László szerint Sipos írásában „a legelképesztőbb baromság”, hogy Sütő életműve „csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”. Lövétei azt sem fogadta el, hogy Sütő drámái megjelenésükkor a „szelep funkcióját” töltötték be. Sipos lekismesterezte Sütő Andrást. /Lövétei Lázár László: Levél Sipos Géza szerkesztő úrhoz. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ c/ Kántor Lajos kifejtette, a Parászka Boróka vezércikkében emlegetett „fegyelmezett csend” nem most, az olasz Stefano Bottoni tanulmány részletének közlésével szakadt meg, mert már a kilencvenes évek legelején elkezdődött az 1989 decembere előtti erdélyi, romániai magyar irodalom egyes ismert-elismert szerzőinek és műveinek számonkérése. Kántor hangsúlyozta: a „diktatúra életben lévő tanúi, kiszolgálói, áldozatai, akik közül egyesek nem egyszerűen „átnyergelők”, hanem szembefordulók is voltak”. /Kántor Lajos: A megszakított csendről. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./ d/ Kuszálik Péter cáfolta Sipos Gézát, aki szerint Sütő Andrásnak 57 könyve jelent meg. Kuszálik Péter kijelentette, hogy az ötvenes években „pártunk és kormányunk előszeretettel szórta a román és magyar dolgozók elé Sütő szakmányban gyártott brosúráit és könyvecskéit, ui. azok igen alkalmas propagandaanyagai voltak a kollektivizálásért folytatott harcnak.” Kuszálik Péter felsorolta, mennyi díjat kapott Sütő András. Kuszálinak erről a felsorolásról Nagy Pál korábban megállapította: „adatgyűjtő szorgoskodása valójában lejárató célzatú kötekedés”. (Látó, 2003. 10. sz.) Kuszálik szerint ez nem lejáratás, de előzőleg megjegyezte: sok adatot kellett összehordania, hogy megerősítse Sipos Géza következtetését („ez csak egy hatalom-közeli alkotó munkássága lehet”). A vitában Kuszálik vállalja az ördög ügyvédjének szerepét. /Kuszálik Péter: Advocatus diaboli. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 3./
2005. március 3.
A 2003-as sikertelen kísérlet után Ótelek ismét megpróbálja visszaszerezni közigazgatási rangját. Temes megye legmagyarabb településének mondható, a Bega-csatorna mentén, a szerb határ közelében fekvő Ótelek a mára teljesen elrománosodott Jánosföldével alkotna önálló községet; a jelenlegi központhoz, Újvárhoz Öregfalu, Aurélháza és Magyarszentmárton tartozna. Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus bátorítja az önállósulási törekvést, a szavazás április 3-án lesz. /P. L. Zs.: Ótelek önállósulása. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./
2005. március 3.
Az EMKE és a Nyugati Jelen szerkesztőségének közös szervezésében működő dévai helytörténeti kör, a valamikori Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseit követve hangsúlyt helyez arra, hogy tudatosítsa a helyi magyarságban, hogy Hunyad ősi földjén nem idegenek, a magyarságnak itt van múltunk, jelene és jövője is lesz. Februárban Deák Piroska tanárnő előadása révén a Hunyadiak dicsőségére emlékeztek. Kóka Rozália magyarországi előadóművész “Mátyás király rózsát nyitó ostornyele” című, gyermekeknek szóló mesés délutánjai sikeresek voltak. /Schreiber István: Mátyás király születése kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./
2005. március 3.
A februári mérések során kiderült, hogy a baróti tisztítóállomásból kifolyó víz szennyezettebb, mint a befolyó szennyvíz, ugyanis az ülepítő, amely az elhasznált víz tisztítására hivatott, még jobban beszennyezi azt. A fertőzött víz a Barót patakból a Feketeügybe, majd az Oltba folyik. A vizek szennyezettsége még nem haladja meg a megengedett mértéket, de a befagyott folyókban nem oldódik megfelelően a bekerült szerves anyag. /Bíró Blanka: Ökológiai bomba Baróton. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./
2005. március 3.
Tamás Sándor képviselő Antal Árpád András képviselőtársával felhívást tett közzé a civil szféra támogatására, javasolva, hogy a jövedelemadó egy százaléka valamely civil szervezethez jusson. /Béres Katalin: Egyperces Tamás Sándor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 3.
Szászváros kis város Dél Erdélyben, a történelmi Hunyad megyében, a város magyarsága rendre apadt s jelenleg már a szórványok szórványának tartjuk számon magunkat, írta a városról hírt adó olvasói levél. 1989 után sikerült újra indítani a magyar óvodát és iskolát, ezeknek benépesítésében az oroszlánrészt Böjte Csaba ferences atya vállalta. A templomokban emlékünnepségeket rendeztek gróf Kún Kocsárdra és gróf Kuun Gézára emlékezve, az egyháznak és a nemzetnek szentelt munkásságuk ismertetésével. Bíró Antal ferences szerzetes előadását hallgatták meg az egyetemes imahét alkalmával, aki verseiből is felolvasott. /Bíró J. Antal: Szászvárosi hírek. Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 3.
Erdőszentgyörgyön a Dokumentációs Központ tavaly februárjában nyitotta meg kapuit, idén januártól Székely Ferenc vette át az irányítását. Egy nagyobb teremből – ahol a könyvek, televízió, számítógép, CD-lejátszó található, és egy kisebb szobából áll, melyben a diákok társasjátékokkal tölthetik idejüket. Jelenleg tizenötezer kötetes a könyvtár, de ezt a közeljövőben húszezerre szeretnék bővíteni. Sok köztük a ronggyá olvasott, kötelező klasszikus mű. Ez mind a magyar, mind a román könyvállományra érvényes. Sokan szívesen átadják nekik kiolvasott vagy fölösleges könyveiket. Hiányoznak az oktató-nevelő játékok, a CD-romok és videofilmek. /Mészely Réka: Lyukasóra a Tudás Fája mellett. Élet az erdőszentgyörgyi dokumentációs központban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3./
2005. március 3.
Négy megyéből – Beszterce-Naszód, Fehér, Kolozs és Szilágy – összesen 150 fiatal vett részt a Nagyiklódon első alkalommal megrendezett vallásos zenei fesztiválon. A hétvégi kórusfesztivál házigazdája a helybeli baptista egyházközség. A besztercei, dési, tordai, széplaki, szamosújvári, tövisi, zsibói és nagyiklódi énekkarok vallásos énekekből összeállított műsort mutattak be, de vallásos versek is elhangzottak, bibliai jeleneteket is megelevenítettek. A fesztivál második részében a résztvevő csoportok egy-egy rövid színdarabot mutattak be. Hasonló egyházi jellegű zenei vetélkedőre került sor nemrég a szamosújvári baptista imaházban is, ahol szintén nagy sikert aratott a nyolc résztvevő énekkar. /Erkedi Csaba: Nagyiklód. Egyházi kórustalálkozó tortákkal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2005. március 3.
Városi táncházakról, falusi táncalkalmakról szóló írásokat, népzenéről és néptáncról szóló tanulmányokat tartalmaz az a könyv, amelyet a kolozsvári Bogáncs néptáncegyüttes születésnapi rendezvénysorozata keretében március 2-án mutattak be. Könczei Ádám írásait fia, Könczei Csongor néprajzkutató saját tanulmányaival kiegészítve adta közre Írások az erdélyi táncház vonzásköréből címmel, a Kriza János Néprajzi Társaság gondozásában. Könczei Ádám „működése egyfajta egyszemélyes háttérintézményt jelentett az intézményrombolás korszakában: termet intézett, beadványokat és újsághirdetéseket írt, műsorfüzeteket, plakátokat szerkesztett, amelyeket, ha szükség volt, saját maga szórt és ragasztott, miközben bátorította és lelkesítette a táncházas fiatalokat, útbaigazította a zenészeket, táncoktatókat.” – írta róla a bevezetőben Könczei Csongor. Kéziratban cikkeivel, tanulmányaival kapcsolatban a csíkszeredai Barozda „frontembere”, Pávai István elmondta, már élőszóban is hallotta ezeket. /(Rostás-Péter Emese): Írások az erdélyi táncházról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 4.
Romániába látogatott Cyril Svoboda cseh külügyminiszter, aki az európai uniós integráció követendő példájaként ajánlotta Traian Basescu államfő figyelmébe Írországot. A március 3-án tartott bukaresti találkozón Svoboda Csehország teljes körű támogatásáról biztosította Románia integrációs törekvéseit. /Bukarestben a cseh külügyminiszter: Írország a minta. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 4.
A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) év végéig megkapja a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI) az összes birtokukban levő szekus iratot, nem csupán azok kétharmadát, amelyről a Legfelsőbb Védelmi Tanács döntött – fejtette ki Gheorghe Onisoru, a CNSAS vezetője. Onisoru azok után nyilatkozott, hogy tárgyalt ez ügyben Radu Timofte SRI-igazgatóval. Az elkövetkező hetekben, március 10-étől kezdődően az átvilágítóbizottság birtokába kerül az a 12 kilométernyi dokumentum, amelyről korábban is szó esett. Év végéig megkapják a visszamaradó hat kilométernyi dossziét is, miután egy CNSAS–SRI vegyes bizottság ellenőrzi a nemzetbiztonsági dokumentumokat. /B. B. E.: A CNSAS megkapja az összes szekus dossziét. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 4.
Négyszemközti beszélgetésen osztotta meg egymással Székelyföld autonómiájáról alkotott nézeteit Constantin Strujan Hargita megyei prefektus és Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke. Árus beszámolt arról, hogy a prefektus jelezte: ő voltaképpen csupán belecsöppent az elődje által elindított népszavazás-határozatok megtámadásának folyamatába, és nem állíthatja meg, nem vonhatja vissza a rendeleteket. Jogászai ugyanis fenntartják a határozatok törvénytelenségének érveit. A tavasz folyamán három gyergyószéki település – Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró – helyi önkormányzata védi a marosvásárhelyi táblabíróságon a Hargita megyei prefektúra által megtámadott, az autonómia-népszavazásról kiírt tanácsi határozatok ügyét. /Gergely Edit: Négyszemközt az autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 4.
Nemzetközi autonómiaügyi értekezletet hívott össze az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – jelentette be március 3-án Nagyváradon Tőkés László püspök, az EMNT elnöke. A konferenciát valószínűleg májusban szervezik meg. „Csak ilyen rendezvényekkel nyílik esély azon fal áttörésére, amely az erdélyi magyar nemzeti önrendelkezés útjában áll” – vélte a püspök. A meghívottak között ott lesznek az erdélyi magyarság számára mintaként szolgáló, működő európai autonómiák képviselői. Rajtuk kívül európai parlamenti képviselőket, az erdélyi magyar autonómia ügyét támogató magyarországi politikusokat, valamint hazai magyar és román politikusokat várnak. Hozzátette: az EMNT-nek meggyőződése, hogy az autonómiának nincs alternatívája, és ebben még „az RMDSZ-ellenesség is harmadrangú kérdés”. „Ne támadjuk úgy az RMDSZ-t, hogy nem törekszünk az összefogásra” – fűzte hozzá. Tőkés László bejelentette: áprilisban az ingatlan-restitúció ügyében is konferenciát rendeznek. Ennek a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lesz a szervezője, a meghívottak között pedig neves amerikai és európai szakértők is vannak. „Ami jelenleg az ingatlan-visszaszolgáltatás ügyében történik Romániában, az világbotrány”– jelentette ki. Példaként az egyházkerület egyik nagyváradi, belvárosi ingatlanjának ügyét hozta fel. A Kossuth (Függetlenség) utcai emeletes bérházat tavaly visszakapta az egyház, de az önkormányzat megtámadta a döntést. Miután a Nagyváradi Táblabíróság a reformátusoknak adott igazat, az önkormányzat fellebbezett. /Balogh Levente: Tőkés: világbotrány a hazai restitúció. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 4.
Élesen bírálta az Amnesty International a romániai elmegyógyintézetek állapotát. Nicola Duckworth programigazgató a brailai Szent Pantelimon kórház példáját említette, ahol a betegeket embertelen körülmények között tartják. A nemzetközi szervezet képviselői pozitív esetekkel is találkoztak. Ez a javulás azonban csak azután történt, hogy tavaly novemberben a nemzetközi szervezet szintén elmarasztaló jelentést tett közzé az elmegyógyintézetek helyzetéről. /Újból bírál az Amnesty International. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 4.
Március 2-án Bukarestben, a parlament épületében rendhagyó RMDSZ összejövetelre került sor. Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes meghívására a magyar sajtó munkatársai megismerkedhettek a kormányzati tisztségviselőkkel és az újonnan megválasztott honatyákkal. Markó Béla hangoztatta, fontosnak látja, hogy az RMDSZ kapcsolatot tartson a médiával. Elmondta, hogy a szenátorok, képviselők és a végrehajtás különböző szintjein működő tisztségviselők kéthetente találkoznak megtárgyalni az időszerű kormányzati és törvényhozási kérdéseket. Markó bemutatta sajtómunkatársait: Stanik István, kommunikációs kérdésekkel foglalkozó munkatársát, Márton Adél Evelin tanácsost, Lengyel Erikát, a miniszterelnök-helyettesi kabinet sajtófőnökét. /(Béres Katalin): Az RMDSZ rendhagyó seregszemléje. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2005. március 4.
Szabó Vilmos külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős politikai államtitkár sajtóközleményében ismertette, hogy március 1-jén a Határon Túli Magyarok Hivatalában került sor a Nemzeti felelősség ötpontos programjának megvalósítását célzó szakértői egyeztetés második fordulójára, melyen a határon túli magyar szervezetek és az illetékes kormányzati szervek képviselői vettek részt. Sor került a határon túli magyar szervezetek részéről a Szülőföld Alapról szóló törvényhez tett észrevételek és javaslatok alapján az Országgyűléshez benyújtott módosító indítvány, valamint a magyar állampolgárságról, illetve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények tekintetében indokolt módosítások megvitatására. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja képviselői kezdeményezték, hogy a Szülőföld Alappal és a magyar közösségek autonómiatörekvéseinek áttekintésével kapcsolatos pontok kerüljenek le a tanácskozás napirendjéből. Álláspontjuk szerint ezeket a kérdéseket a Magyar Állandó Értekezlet soron következő ülésén politikai szinten kellene tisztázni. A részt vevő határon túli magyar szervezetek képviselői a Magyar Koalíció Pártja javaslatát nem támogatták, a tanácskozás eredeti napirenddel való megtartása mellett foglaltak állást. /Sajtóközlemény a Nemzeti Felelősség programról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2005. március 4.
Nehezen értelmezhető a magyar kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikája a kettős állampolgárság kérdését vizsgáló magyarországi népszavazás óta – olvasható a Pozsonyban megjelenő Új Szó március 2-i számában. „A durva népszavazási ellenkampány, a referendumot követő kétségbeeséssel vegyes össznépi felháborodás, a szabadkai csonka Máért kemény hangvételű zárónyilatkozata után Gyurcsány Ferenc kormánya kapkodni kezdett, látszatmegoldásokat kínálva a csalódott határon túli magyar közösségeknek. A Magyarok Világszövetsége által generált csapdahelyzetből pedig csak felelős nemzetpolitika felmutatásával tudnának elegánsan kihátrálni. Ilyenjük azonban (egyelőre) nincs.” A lap szerint köszönőviszonyban sincs egymással az, amit a magyar kormánybiztos, Avarkeszi Dezső és egyik szlovákiai tárgyalópartnere, Duray Miklós nyilatkozott a felek március 1-jén történt budapesti egyeztetéséről. Avarkeszi szerint a határon túliak örömmel fogadták a lassú honosítási eljárás felgyorsítását célzó magyar kormányjavaslatot, Duray, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető elnöke pedig az egyeztetést zsákutcának nevezte. /Mélyponton a magyar-magyar viszony? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
2005. március 4.
Reiner Antal neve, sorsa az Agache-per kapcsán vált közismertté. Egyike azoknak a kézivásárhelyi embereknek, akiket egy hírhedt, koncepciós perben ítéltek el, s aki a rá kiszabott börtönbüntetést le is töltötte. 1989. december 22-i napon Kézdivásárhelyen a tömeg közvetlen kínzójára támadt, egy pénzéhes, vad és örökös bosszúvágytól lihegő milicistára, Agache Aurelre. Sok embernek okozott bajt, bánatot, többeket megvert, kifosztott, volt, akit megerőszakolt. Agachével végzett a népharag. Teljesen ötletszerűen öt embert választottak ki és megvádoltak gyilkossággal. Az elítélés nem volt jogilag tiszta eljárás (2001. március 26-án a Legfelsőbb Bíróság megfellebbezhetetlen döntése értelmében Filip Orbán Gabriella Kamillát hét évre, Paizs Ottót és Héjja Dezsőt négy-négy évre, Reiner Antalt és az időközben elhunyt Konrád Jánost három-három év börtönbüntetésre ítélték). Börtönben valójában csak Reiner ült, mert a beteg Héjját néhány hét után kiengedték, Paizs és Filip Kamilla Magyarországra menekült, Konrád meghalt. A román állam a forradalom hősévé avatta a néhai milicistát, szobrot és díszsírhelyet állítottak neki, és egyik gyermeke, Agache Aurel Dionisie megfogadta, hogy bosszút áll apja úgynevezett gyilkosain, perelt és perelt, s a román bíróság mindig neki adott igazat. Így történhet meg, hogy az egyetlen emberen, akinek volt még valamije – Esztelneken egy kis házrésze –, Reiner Antalon fogja behajtani az apján esett sérelmet. Az elfogult és igazságtalan ítéletet Frunda György ügyvéd a strasbourgi emberjogi bírósághoz továbbította. 2005. március 15-én Agache egyik gyermeke elárverezteti Reiner Antal házát. Addig kellene Háromszék polgárainak az eddig gyűjtött 47 millióhoz még 47,6-ot összegyűjtenie. /Simó Erzsébet: Negyvenhétmillió lejen múlik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./
2005. március 4.
A Magyar Polgári Szövetség vezetői sajnálják, hogy az RMDSZ nem fogadta el felajánlásukat, és nem lehetnek a március 15-ei ünnepségek társszervezői – hangsúlyozta Gazda Zoltán Háromszék megyei elnök. Kifejtette, fontosnak tartják, hogy az autonómiatörekvés kinyilvánítása helyet kapjon az ünnepségen, ezért kérik: a háromszéki helyszíneken olvassák fel az SZNT február 12-i ülésén elfogadott, Mit kíván a székely nép? című dokumentumot. A rendezvény sepsiszentgyörgyi szervezőjével, a Mikes Kelemen Művelődési Egyesülettel felvették a kapcsolatot, ajánlatukat elfogadták, és megígérték, hogy előterjesztik jóváhagyásra az RMDSZ-hez. Gazda kifejtette: a díszvendég, Jeszenszky meghívásában az MPSZ-nek is szerepe van. /(-kas): Legyen szó az autonómiáról (Március 15.). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./
2005. március 4.
Az aradi Szabadság-szoborcsoport nincs még bekerítve, mint volt eredetileg. A hajdani oszlopok és a kovácsoltvas-kerítés eltűntek. A szoborcsoport talapzatának egy darabja is hiányzott, amit a restaurátorok a csíkszeredai Dóczy András szobrász-kőfaragótól rendeltek meg. Ugyancsak Dóczy vállalta a kerítés oszlopainak elkészítését is. /Ferencz Imre: Kiegészül az aradi vértanúk szobra. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./
2005. március 4.
Az elmúlt években voltak Csíkban (is) a kisebb-nagyobb határtologatások. Kezdődött a földtörvényekkel, a közbirtokosságok kapcsán a közösségek is bekapcsolódtak, sor került a falvak szétválására. Ezeket a magyar–magyar ügyeket felvállalta az RMDSZ is. Vajon emlékszik ma már valaki arra, hogy 1990-ben Gyimesbükkön több mint ezer tagja volt az RMDSZ-nek, s a község lakosságának zöme biztosnak vette, hogy a közösség visszatér Hargita megyéhez. Gyimesbükk visszakerülése Csíkhoz, Hargita megyéhez. A visszakerüléshez aláírások gyűltek, mintegy 1500 személy látta el kézjegyével a listát. A gyimesbükki aláírásokat felküldték Bukarestbe. Mindez még az 1990 májusi választások előtt történt. Akkor a Nemzeti Egység Tanácsa élén Iliescu állt, egyik helyettese Király Károly volt. Deáky András bevitte Király Károlyhoz a dokumentációt a parlamentbe, és ígéretet kapott, hogy hamarosan meglesz a megyék rendezése, s Gyimesbükköt nem feledik el. Nem így történt. Elfeledték. Gyimesbükköt ugyanis 1950-ben Bákó megyéhez csatolták, ennek megszüntetéséért, Hargita megyéhez való visszatérésért küzdöttek a település lakói. 1950-ben Nagy Szilveszter volt Gyimesbükk polgármestere. A most 85 éves Nagy Szilveszter, elmesélte a lap munkatársának, Szondy Zoltának, mi is történt akkor: Bákóból jöttek hozzá, hogy át kell csatolni a községet. Akkoriban 75 százalék volt a magyarság aránya, Nagy Szilveszter kijelentette, legyen népszavazás a kérdésről. Ezt nem fogadták el. Becsületére váljék Nagy Szilveszternek, hogy nem írt alá semmit, sőt figyelmeztetett Csíkban egy gyűlésen, hogy mi készül. Végül a gyimesbükki alelnök, Görbe Miklós, aki román ember volt, ellopta a bélyegzőt, s leírta, hogy a gyimesbükki nép oda akar tartozni. Ennek alapján a községet leválasztották Csíktól. – A mai adatok szerint Gyimesbükk 52 százaléka magyar. Deáky András adatai szerint 700 iskolaköteles gyerekből alig 250 jár magyar iskolába, nem minden magyar szülő kockáztatja meg az anyanyelvű oktatást. /Szondy Zoltán: Ezeréves határ, ötvenéves határ... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./
2005. március 4.
A múlt emlékei a jelenben még kísértenek a kelet-európai országokban az elmúlt hetekben kirobbant újabb ügynökügyek tanúsága szerint – írta a La Libre Belgique című belga napilap. Az újság emlékeztetett arra, hogy év eleje óta Lengyelországban, Litvániában, Romániában, Magyarországon és Szlovákiában is listák kerültek az internetre és a sajtóba az előző rendszer feltételezett vagy tényleges ügynökeiről. /Még kísért a múlt Kelet-Európában. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
2005. március 4.
Dr. Kelemen Atillát az RMDSZ Maros megyei elnökét négyéves megbízásának lejártával újabb megyei elnöki mandátumra jelölte a tagság. Az RMDSZ-es polgármesterek és alpolgármesterek száma nagyobb, mint volt korábban, sikerült magyar tanácselnököt választani a Maros megyei önkormányzat élére. Nem sikerült azonban magyar polgármestert választani Marosvásárhely élére. Kelemen szerint sokkal kevesebb a magyar választópolgár Marosvásárhelyen, mint amennyivel az RMDSZ számolt. /Farczádi Attila: Az RMDSZ felelősségéről az EU- csatlakozást megelőző években – interjú dr. Kelemen Atillával. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
2005. március 4.
Március 3-án volt ünnepélyes az E-melo állásbörze megnyitója Marosvásárhelyen a Deus Providebit Tanulmányi Házban /Előzőleg Kolozsváron is megrendezték./ A kétnapos állásbörzére harminckilenc cég jelentkezett több mint százötven munkaajánlattal, a vállalatok és ajánlataik jegyzéke a www.e-melo.ro nevű honlapján szerepelt. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi Sapientia dékánja reményét fejezte ki, hogy az állásbörze gyümölcsöző lesz. Az E-melo Erdélyi Munkaközvetítő Hálózatot tavaly májusban az RMDSZ kezdeményezte, a marosvásárhelyi állásbörzét az Impulzus XXI. Kezdeményezési Csoporttal és a Bolyai-Gauss Információs Központtal közösen szervezte. /Mészely Réka: E-melo állásbörze Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
2005. március 4.
A temesvári Szórvány Alapítvány az Apáczai Közalapítvány támogatásával a munkavállalók munkába állását elősegítő csoportos képzéseket szervezett Arad és Temes megyei pályakezdő fiatalok, illetve középkorú munkanélküliek számára. Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke a négy hétvége során lebonyolított programról elmondta: eredményes munkát végeztek a 18-20 fős csoportokkal. /(Pataki Zoltán): Ego-marketing és karrierépítés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2005. március 4.
Rodica Stanoiu szenátor, volt igazságügy-miniszter levelet intézett a szenátus Állandó Bürójához, amelyben azt kérte, hogy a jogi szakbizottság követelje Frunda György szenátortól, nyújtsa be bizonyítékait bizonyos vele kapcsolatban tett kijelentéseire nézve, amelyek egy tévéadásban hangzottak el. A kérelmező mellékelte az adásról rögzített kazettát, valamint az elhangzottak írásos változatát. Frunda György szenátor erről kifejtette: mindazt, amit állított, most is vállalja Rodica Stanoiu volt igazságügy-miniszter sok hibát követett el. Minden fellebbezési pert felrendelt Bukarestbe, ezzel lehetetlen helyzetbe hozta a szűkös anyagi lehetőséggel rendelkező polgárokat, sokba kerültek az utazási költségek, a fővárosi tartózkodás meg az illetékek. Frunda nem értett egyet azzal, ahogyan összeállította a Bírók Legfelső Tanácsát, mert szubjektív kritériumok kerültek előtérbe. Azzal sem értett egyet, ahogyan a minisztérium belső hírszerzési szolgálatát (SIPA, most DGA) működtette, ugyanis leküldött embereket a börtönökbe és irodákba, hogy az elítéltektől „bizonyítékokat” szerezzenek az ügyészek és bírók ellen. Ezzel súlyosan megsértette a bírók függetlenségét. /Béres Katalin: Rodica Stanoiu bizonyítékokat követel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2005. március 4.
A magyar oktatásban alkalmatlannak és károsnak minősített négy, román nyelvből fordított, az idei tanévben későn érkezett tankönyvet az Erdélyi Tankönyvtanács, erről tanácskozása után nyilatkozatot adott ki a testület. Péntek János professzor, az Erdélyi Tankönyvtanács elnöke elmondta, hogy erre a minisztériumtól nem kaptak választ. A bírált tankönyvek esetében nemcsak nyelvi kérdésről van szó, hanem magáról a szemléletről. A történelem tankönyvben a klasszikus – görög, római – szövegekből nem a már lefordított magyar nyelvű szöveget idézték, hanem lefordították kapásból. Ebből szörnyűségek születtek, továbbá tartalmi félreértések is. A biológia-tankönyvet olyan nyomdára bízták, amely egyáltalán nem használ hosszú ű és ő betűt. Már a fedőlapon az áll: Biólogia. /Rostás-Péter Emese: Tankönyvek mérlegen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./
2005. március 4.
A nagyváradi Körösvidéki Múzeumban, a hajdani katolikus püspöki palotában a mai napig az egyház számít az első számú közellenségnek. A nagyváradi katolikus püspökség minden szinten megnyerte a palota restitúciójáért folytatott pert, s Tempfli József megyés püspök hét szobát már birtokba is vehetett. A többi száz – egyelőre – másé. Az épület udvarán panteonszerűen állnak egymás mellett a román történelem nagy alakjai, a Krisztus előtti IV. században élt Dromichaitész géta-dák királytól Avram Iancu negyvennyolcas móc vezérig. Furcsák a feliratok. „Hunyadi János nem annyira a magyarok, mint inkább a románok hírnevét öregbítette, mivel közülük származott” – áll a tábla az erdélyi vajda büsztjének talapzatán. Ugyanez a felirat szerepel a múzeum történelmi részlegén a megfelelő helyen, s itt már az is kiderül, hogy az idézet 1501-ből, II. Piusz pápától származik. Igaz, hogy II. Piusz 1464-ben meghalt… A Körösvidéki Múzeum ma is a módszeres történelemhamisítások, magyarság- és egyházellenes indulatok gerjesztésének melegágya. Az 1437-es bábolnai parasztfelkelés például azért robbant ki – állítják –, mert túl nagyok voltak az egyházi dézsmák. A századforduló „elmagyarosító akcióinak” illusztrálására a tanárok járandóságát megállapító, magyar nyelvű törvénycikkely másolatát helyezték az üveg mögé; a román és magyar szövegek közti nyilvánvaló különbséget viszont csak a magyarul is tudók észlelhetik. Az épületből 1948-ban kellett kiköltöznie az egyháznak. A beköltöző görög menekült tönkretették az épületet. Eltüzelték az intarziás parkettát, a stílbútorok lábához kecskéket és juhokat kötöttek. Most az eltűnt tárgyak pótlására nincs esély, és kárpótlásban nem reménykedek. /Lukács János: Lépésenként veszik birtokba a palotát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2005. március 4.
Unoka 51 magyar református által lakott, már az 1200-as években is létező település, Marosvásárhelytől 35 kilométerre van. A XV. századból származó református templomot 1938-ban építették újra. A kis domb, amelyen áll az épület, megcsúszott, s vele együtt a templom két sarka is. Ahhoz, hogy a templom kettészakadását megakadályozzák meg kell erősíteni az alapot. Év közben háromhetente szolgál itt a lelkész. Az évek során Unokáról a fiatalok nagy része Szászrégenbe vagy Marosvásárhelyre költözött. A közigazgatásilag Faragóhoz tartozó településen nincs munkalehetőség, nincs iskola, nincs üzlet sem. Magyar nyelvű iskola csak Pókában van, román nyelvű a közeli Körtekapun vagy Faragón. A földek nagy része puszta. /Simon Virág: Unoka – ahonnan elköltöztek az unokák. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
