Ferencz Imre büszke arra, hogy a napokban megjelent, Madár a fényben című könyvében ez áll: A könyv megjelenését Csíki Közbirtokosságok támogatták. A könyv a szerzőnek az utóbbi három évben a Hargita Népében megjelent jegyzeteit tartalmazza. A közbirtokosságok történelmi múlttal, hagyományokkal rendelkeznek, és az elkövetkező időszakban remélhetőleg Székelyföld gazdasági és szellemi gyarapodásának meghatározó tényezői lehetnek. Már eddig is művelődési otthonokat, templomot és iskolát újítottak fel. /Ferencz Imre: Könyv és birtokosság. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./
2006. március 6.
A március 15-i ünnepségek tiszteletére megjelent Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (Fordította: Zágoni Zsolt) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Bibliotheca Transsylvanica, 49./ Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc irodalma újabb magyar nyelvű kötettel gazdagodott. Olyan könyvvel, amely Gál Sándor ezredesről szól, akinek meghatározó szerepe volt a székelyföldi események alakításában egészen a szabadságharc eltiprásáig. Zágoni Zsolt fiatal, kezdő kutatóként felismerte az emlékirat értékét, s olasz eredetiből magyarra fordította. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./
2006. március 7.
Március 6-án Traian Basescu elnök találkozott a pártok vezetőivel. Az RMDSZ felkéri Traian Basescu államfőt, hogy határozottan foglaljon állást a nemzetgyűlöletre buzdítók ellen – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélést után. Markó szerint a találkozók akkor válnak igazán hatékonyakká, ha reformról, integrációról, stratégiai kérdésekről tárgyalnak a pártok képviselői. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Markó Béla elmondta, a koalícióban sincs konszenzus, nemhogy az ellenzék körében. A konzultáción megegyeztek abban, hogy a koalícióban sürgősen megoldást kell találni a kialakult helyzetre, annál is inkább, mert a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt nem emelt kifogást a kisebbségi törvény ellen. A Demokrata Párt azonban továbbra is elutasítja a kormányprogram részét képező, a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő törvényt. Markó Béla határozottan elítélte Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének a március 15-i ünnepség kapcsán megfogalmazott fenyegetőzését. Traian Basescu elnök kéréssel fordult a Székely Nemzeti Tanácshoz és az NRP-hez, egyiktől azt kérve, hogy ne fogadjanak el Székelyföld autonómiájáról szóló „alkotmányellenes” kiáltványt, a másiktól pedig, hogy ne szervezzenek ellentüntetést Székelyudvarhelyen. /Nincs előrelépés a kisebbségi törvénytervezet esetében. Traian Basescu a pártok vezetőivel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Traian Basescu államfő haszontalan kampánynak és sportszerűtlen politikai játéknak nevezte a megbeszélésen a hat jogszabályból álló nemzetbiztonsági törvénycsomag kapcsán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közötti nyilatkozatháborút a pártok képviselőivel folytatott egyeztetéseket követően. Traian Basescu azt is bejelentette, továbbra is kiáll eredeti javaslata mellett, hogy a törvénycsomagot először a parlament szakbizottságai és a politikai pártok vezetői vitassák meg, és csupán ezt követően kerüljön újra a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé. Basescu a megbeszélésen minden politikai párt elnökének átadta a törvénycsomagot tartalmazó, „titkos” felirattal ellátott CD-t. A liberálisok /PNL/ kezdettől tiltakoztak a nemzetbiztonsági törvénycsomag titkosítása ellen, és az RMDSZ-szel egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a jogszabályokat közvitára kell bocsátani, a titkosszolgálatok esetleges túlkapásainak megelőzése érdekében. A Demokrata Párt az egyetlen, amely az államfő által továbbított – vélhetőleg a titkosszolgálatok által kidolgozott tervezeteket – támogatja. „Ha a törvénycsomagot a parlament elfogadja, az rendkívül nagy csapás lenne a hazai demokráciára” – nyilatkozta Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság (Apador-CH) vezetője. A tervezetek lehetővé tennék többek között, hogy a hírszerzők a bűnvádi perekben felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek; házkutatást tartsanak, és elkobozzanak bármilyen iratot vagy tárgyat, amely bizonyítékként szolgálhat; mi több, bizonyítéknak minősülnének a hírszerző tiszt személyes tapasztalatai is. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, a védelmi bizottság tagja szerint a hírszerzés legalizálni akarja a fedett ügynökök intézményét, illetve az ilyen személyeket foglalkoztató magánjogi szerveződések létrehozását. „Erre vonatkozóan nem létezik ellenőrző mechanizmus, mint ahogyan a hírszerzés egészére sem sikerült 15 év alatt megfelelő megoldásokat találni” – mutatott rá a képviselő. /Béres Katalin, Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Rendőrállam készülőben? A nemzetbiztonság procedurális kérdéseit tisztázták, a jogsértés marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 7.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetősége „megfélemlítésnek és provokációnak” minősíti Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt felhívását arra, hogy március 15-én százezer „hazafi” gyűljön össze Székelyudvarhelyen. Mircea Dusa, Hargita megyei SZDP-s képviselő szerint rendkívüli esetekben szélsőséges megoldások is alkalmazhatók, mint például a szükségállapot bevezetése. – Nem mondunk le a rendezvényünkről, mindenkinek meg kell értenie, hogy a Székely Nagygyűlés békés rendezvény. Az SZNT pedig nem akar egyebet, mint demokratikus eszközökkel harcolni a Székelyföld területi autonómiájáért – mondta Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke. Hozzátette: számítanak a rendőrség közbelépésére, ha valakik konfliktust próbálnak kirobbantani. /SZNT: megfélemlítés és provokáció. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
A székely nagygyűlés fordulópontot jelent a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelemben. A székelység akaratából közképviseletet teljesítő Székely Nemzeti Tanács a megalakulásától eltelt több mint két évben a közvetlen és a közvetett demokrácia eszközeit használva, minden illetékes romániai hatóságot megkeresett. Az államelnök, a kormány, az igazságügyi miniszter, tehát minden illetékes romániai hatalom visszautasítja Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítését, annak ellenére, hogy az Európai Parlament kimondta: az erdélyi magyarság védelmére a szubszidiaritás és az önkormányzás elveit figyelembe vevő, kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani! Az ENSZ Biztonsági Tanácsához és Főtitkárához fordultak: gyakoroljon nemzetközi felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett – nyilatkozta Csapó I. József, az SZNT elnöke. Az udvarhelyi Székely Nagygyűlés a kezdet, a következő tömeg-megnyilvánulás júniusban lesz. Az SZNT kérte Magyarország kormányát, gyakoroljon Székelyföld felett védőhatalmi státust, amiképpen Ausztria 60 éve gyakorolja azt Dél-Tirol felett. Az SZNT figyelmeztette az Európai Bizottságot arra, hogy Székelyföld autonóm státusát Románia Európai Unióba való bejutása előtt kell megoldani, ellenkező esetben számottevő feszültségforrást vihetnek be a közösségbe. Az SZNT és az EMNT között nincs feszültség, az SZNT Székelyföld autonómiatörekvéseinek hiteles képviseletére hivatott, az EMNT a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának elnyerésére kinyilvánított közakaratot képviseli. Olli Rehn bővítési biztos az SZNT-nek küldött válaszában jelezte, hogy Székelyföld helyzete a társulás folyamatára vonatkozó felügyelet tárgya. /Makkay József: Autonómiatörekvéseinkben nem szabad megalkudni. Beszélgetés Csapó I. Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
A Székelyudvarhelyre készülő Corneliu Vadim Tudor szenátor az Új Magyar Szónak úgy fogalmazott: „aki autonómiát akar, menjen Magyarországra”. Az udvarhelyi polgármesteri hivataltól a Nagy-Románia Párt nem kért engedélyt március tizenötödikei rendezvény szervezésére, tájékoztatott Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester. A polgármester arra reagált, hogy Corneliu Vadim Tudor szenátor felhívta a „hazafiakat”, vegyenek részt a március tizenötödikei székely nagygyűlés ellenrendezvényén, és „akadályozzák meg a magyar soviniszta erőket a Székelyföld területi autonómiájának kikiáltásában”, valamint az „ország feldarabolását.” A Corneliu Vadim Tudor által meghirdetett „román hazafias” tüntetéssel kapcsolatban Szász Jenő elmondta, hogy van egy jó oldala is, megmutatja Európának és a román közvéleménynek is, hogy mért van szükség autonómiára a Székelyföldön. Az ellen-tüntetésre a Nagy-Románia Párt százezer résztvevőt vár. A pártelnök az ÚMSZ-nek elmondta, „békés, de határozott” megnyilvánulást akarnak. Kifejtette: a határozott kifejezésen azt érti, hogy „egyszer és mindenkorra határozottan meg akarják értetni azokkal, akik Romániában területi autonómiát akarnak, hogy ez lehetetlen.” „Semmi bajom a magyarokkal. Romániában alig 299 székely él. Nem 299 ezer. Ez mind csalás, és a csalás mögött az RMDSZ áll. A magyarok, azaz a székelyek területi autonómiát akarnak. Azok, akik ezt akarják, menjenek Magyarországra”. Arra a kérdésre, hogy lehet-e számítani március 15-én összecsapásokra, Vadim elmondta, hogy nem szeretné, ha a tüntetés idáig fajulna és Romániában a koszovóihoz hasonló helyzet alakulna ki. Az államfő is megszólalt az ügyben, és arra figyelmeztette a „székelyek vezéreit”, hogy hiba elfogadni egy alkotmányellenes dokumentumot. „Elemezni fogjuk a helyzetet és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a román állam meg tudja védeni az ország területi egységét, a rendelkezésre álló alkotmányos és törvényes eszközökkel.” Markó Béla RMDSZ-elnök szerint március 15-e megünneplése a romániai magyarok elnyert joga, ám, mint mondta, ezt a napot nem szabad politikai célokra használni. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vadim: kisasszony, maga magyar? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 7.
Az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének elnöksége dr. Verestóy Attila elnök aláírásával közleményt adott ki, eszerint békességben és méltósággal kívánnak megemlékezni március 15-éről. Aggodalommal szereztek tudomást arról, hogy a SZNT és MPSZ Székelyudvarhelyen népgyűlést szervez és politikai kiáltványt akar kihirdetni, ezt elítélik. Az RMDSZ programjában a különböző autonómiaformák kiépítése kiemelt fontosságú célként szerepel, ezt nem az utcán, hanem politikai párbeszéddel, parlamentáris úton lehet elérni. /Közlemény. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./
2006. március 7.
Néhány éve az erdélyi magyarság radikalizálódott „belső ellenzéke” számára az RMDSZ szervezte „hivatalos” március 15-i megemlékezések már nem számítanak szalonképes helyeknek, írta Bálint Zsombor, ők párbeszéd helyett a konfrontációt választják. Hozzátette, a tervezett székelyudvarhelyi gyűlés jelentőségének eltúlzása az a híresztelés, mely szerint a román hadsereg tankokat vont volna össze a székely városban. /Bálint Zsombor: Bolhából elefántot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 7./
2006. március 7.
Autonómiát a Székelyföldnek! – tűzte ki zászlajára a jelszót két évvel ezelőtt az RMDSZ, a választási kampány idején, amikor megjelent a Székely Nemzeti Tanácsa színen. Azóta az RMDSZ a legalapvetőbb lépéseket sem tette meg, egy terv, egy stratégia sem született. Az RMDSZ tizenhat éve szórványpolitikát folytat, de ennek sincs eredménye, sem a beolvadást, sem a fogyást nem sikerült leállítaniuk vagy lassítaniuk. A napokban egy háromszéki képviselő igyekezett megnyugtatni a román újságírókat: a kisebbségi törvény semmit nem hoz a székelyföldi magyarságnak, nincs köze a területi önrendelkezéshez. Az RMDSZ becsmérli az SZNT autonómia-statútumát, de saját elképzelése nincs, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. /Farkas Réka: A területi autonómia nem téma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./
2006. március 7.
A kovásznai rendőrség érdeklődött a székelyudvarhelyi nagygyűlés előkészületeiről. Egyik helyi rendőrbiztos arról érdeklődött Ferencz Botondtól, az Orbaiszéki Székely Tanács elnökétől, hogy hány, a rendezvényt népszerűsítő plakátot tűztek ki Kovásznán. A rendőr megkérdezte, hogy a szervezőknek szükségük lenne-e a rendőrég segítségére, ugyanis az autóbuszokat rendőri felvezetéssel elkísérnék a helyszínre. Ferencz Botond a rendőrség érdeklődését nem tekinti megfélemlítésnek. /(bodor): A rendőrség érdeklődött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./
2006. március 7.
Amikor feszült a helyzet, Tudor százezres román tüntető tömeggel fenyeget, az ÚMSZ munkatársa, Székedi Ferenc a tiszteletbeli székely cím elnyeréséről írt ironikus hangnemben. /Székedi Ferenc: Íme, a Székely! = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 7.
Tőkés László püspök ámulva látja, hogyan támadják az RMDSZ-t a koalíciós partnerei. Valamennyi ilyen eset után Markó Béla kijelenti, hogy nem lép ki az RMDSZ a kormányból. Elég arra gondolni, hogyan viszonyult a Babes–Bolyai Tudományegyetem román többsége a magyar karok ügyéhez, és ez után Markó Béla enyhe megrovásban részesítette a Bolyai Kezdeményező Bizottságot, mondván, a polgári engedetlenségnek nincs helye, hanem tovább kell folytatni az egyeztetéseket és a párbeszédet. Itt már sajnos behódolt politikáról van szó, hangsúlyozta a püspök. Tőkés László ezt az évet vízválasztónak tartja a romániai magyar politikában. A most következő rendezvények az érdekérvényesítés fontos alkalmai lesznek. A nemzeti oldalon álló erdélyi magyar szervezetek (EMNT, SZNT, MPSZ) között a tartós fegyverszüneti állapotot sikerült bevezetniük. Tőkés László az EMNT elnökeként erőfeszítéseket tesz a Székely Nemzeti Tanáccsal való közeledés, valamint a Magyar Polgári Szövetség szembenálló szárnyai közötti párbeszéd előmozdítására. A püspök szerint fontos lépések történtek az autonómia körüli minimum kialakítása érdekében. /Makkay József: 2006 vízválasztó az erdélyi magyarság számára. Beszélgetés Tőkés László püspökkel, az EMNT elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
Több mint két éve nem tartottak közgyűlést a BBTE magyar oktatói, sok minden felgyűlt az egyetemen oktatókban, azért is nyúlt olyan hosszúra a találkozó. Nagyjából három csoport alakult ki a közgyűlésen. Az egyik a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) volt és a mögéje felsorakozók, a második a szembennállók, a Magyari Nándor László, Magyari Vincze Enikő, Cs. Gyimesi Éva, Selyem Zsuzsa nevével fémjelzett csoport, a fennmaradók inkább a hallgatást választották. A megosztottságnak több oka van: vannak, akik a pozíciójukat féltik, vannak, akiket megfélemlítettek. Ez a második csoport már többször „bizonyított”. Az első talán Cs. Gyimesi Éva valamikori RMDSZ-es oktatási tevékenysége volt, ennek következménye az önálló egyetem akkori elodázása lett. A mostani vitához erről az oldalról Magyari-Vincze Enikő szólt hozzá internetes naplójában: gyakorlatilag a román vezetés 1998 óta sokszor ismételt szólamait fordította magyarra. A közgyűlésen Magyari Nándor László ragadta magához a legtöbbször a szót, leginkább hangulatkeltés céljából. /B. Zs.: „Csoportterápia volt, nem közgyűlés” Villáminterjú Kovács Lehel BKB-alelnökkel az oktatók közgyűléséről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
Selyem Zsuzsa, az egyetem oktatója a magyar egyetemért való küzdelmet ironikusan így jellemezte: „2005 októberétől a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem a hősképzés alibije. Kezdődött egy tüntetéssel az önálló Bolyai Egyetemért…” Hősökhöz ellenség kell, folytatta Selyem Zsuzsa. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) szerint a szenátus „megalázta a magyar oktatókat“. Selyem Zsuzsa szerint a BBTE az 1990-es fordulatot követően olyan egyetempolitikát dolgozott ki, mely a legkorszerűbb egyetemi trendekkel próbál lépést tartani. A BBTE-n egyszerre jelen vannak a diktatúra emberi relikviái, az intézményvezetés diktatórikus beidegződései és a korszerű kutatás, világszerte elismert tudósok előadásait lehet meghallgatni időnként, angolul, franciául, németül stb. Selyem azt állította, hogy a magyar nyelvű oktatásnak nagyjából ugyanazok a gondjai, mint a román nyelvűnek Szerinte a BBTE reális problémája nem a tanítás nyelvének a kérdése, annak semmiféle külső akadálya nincsen, hogy egy megfelelő képzettségű tanár magyar nyelven tanítson. /!/ A BKB elterelte a figyelmet a valóságos problémákról. Erdélyben nem foglalkoznak a kulturális intézményeknek a hatalomhoz fűződő viszonyával. Az erdélyi magyar közélet szerencsétlen módon a mai napig a román társadalomtól izoláltan működik. /Selyem Zsuzsa: Hősképzés. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./Selyem állításával szemben sok éven át nem engedélyezték a magyar nyelvű jogi és közgazdászképzést, gátolják a magyar egyetemi oktatók előmenetelét stb.
2006. március 7.
Az egyetemen oktató Magyari Nándor László már az 1997-es egyetem-vitában is a Bolyai Tudományegyetemet újraindítani akarókkal szemben állt. Most újból kifejtette hasonló nézetét. A cikkíró az etnopolitiakai/identitáspolitikai keretben megfogalmazott egyetem-projekteket, követeléseket a különálló magyar egyetem visszaállítását célzó törekvésekkel azonosítja. A másik alternatíva, melyet multikulturális politikai elképzelésnek lehet felfogni, nyelvpolitikai problémaként kezeli a kisebbségi felsőoktatás kérdéskörét, nem támogatja az etnopolitikai törekvések autonómia-igényeit. Végső célkitűzés az, hogy mindenki anyanyelvén tanulhasson, függetlenül a felsőoktatási intézmények szervezési formájától. Vannak olyan magyar oktatók, diákok, szülők, akik számára csak a tisztán etnopolitikai értelmezés az elfogadható: külön “magyar” egyetem. Más egyének és csoportosulások elégségesnek gondolják a nyelvpolitikai megoldásokat, nem is szólva azokról, akiket egyáltalán nem foglalkoztat a kérdés. Magyarit az érdekli, hogy hogyan lesz az erdélyi magyar politikai sikersztori, avagy hogyan értelmezhetők a sorozatos kudarcok sikerként? Szerinte átpolitizálódik az egyetem világa /ezt kifejtette az Erdélyi Riport hetilap február 2-i számában/, mert előzőleg elmaradtak a viták, majd felszínre törtek a politikai feszültségek. Magyari kritizálta a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB), ellenségesen akciócsoportnak, politikai pressziócsoportnak, mozgalmároknak nevezve őket, hozzátéve, tevékenységük sérelmi politizálás, harcba szállnak régi, elévült tervekért. Gúnyosan megkérdezte, „melyik célkitűzésük járt sikerrel az elmúlt néhány hónapban?” Még azt is a BKB számlájára írta, hogy nem történt meg az egyetemen belül kezdeményezett magyar “tagozati önállósulás”. /Magyari Nándor László: Sikersztori erdélyi módra avagy Demage Controll. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./
2006. március 7.
Magyari Vincze Enikő egyetemi oktató emlékeztetett, 1998-ban írt utoljára a kolozsvári egyetem kérdéséről, a poszt-szocialista romániai magyar identitáspolitika kulcsfontosságú jelenségeként kezelve azt. Szerinte a magyar egyetemet követelő hang az etno-nemzeti beszédmód, „románná“ és „magyarrá“ gyúrják a sokféleségükben létező egyéneket, „szentesítik a „magyarnak“ avagy „románnak“ lenni állapotát”, elhitetik, hogy az egyén semmit sem ér etnikumán kívül. A Babes-Bolyain 1996 és 1998 között a multikulturalizmus meghatározása feletti küzdelem újratermelte a hagyományos felállásokat (hiszen létrejött ennek „magyar” és „román” értelmezése). Azonban sokak számára legitimálta a „közös egyetemről” való gondolkodást is. Magyari Vincze Enikő szerint „igen sok pozitívum történt”, a Bolyai Kezdeményező Bizottság szerint viszont működésképtelenség van, ezzel legitimálják akció-sorozatukat. A cikkíró sorolta a pozitív változásokat, több új szakon is elindult a magyar nyelven való tanulás, mára több mint hatezer diák tanul magyarul a Babes-Bolyain. A magyar vonalak, vezető pozíciókat is kaptak, megtanulhatták mit jelent az oktatás-szervezés napi munkáját végezni, együttműködni a „román” vezetőséggel. Magyari Vincze Enikő feltette a kérdést, ha magyar az egyetem, jobban működne? „Etnikai felsőbbrendűségi tudatunkat nem kellene ezen a téren gyakorolnunk.” Határozottan kiállt a Babes-Bolyai egysége mellett, azzal érvelve, hogy különben „veszítenénk az etnikai határok átjárhatóságában szerzett bizalmunkból és gyakorlatunkból”. /Magyari Vincze Enikő: Emberek és emberek avagy Babes és Bolyai, a mindennapi tapasztalatok és normatív ideológiák között. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./
2006. március 7.
Elérte célját a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozása kapcsán indított nacionalista hisztériakeltés: március 6-án a román külügyminisztérium sajtóközleményben közölte, hogy visszavonja a parlamentből az alapítvány létrehozására vonatkozó tervezetet. Niculescu Toni külügyminisztériumi államtitkár reméli, hogy a magyar fél megérti a Romániában kialakult helyzetet, ami azzal magyarázható, hogy a román pártok választási kampányban vannak. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke korábban kifejtette: a kormányközi egyezmény bukaresti elutasítása precedens értékű volna, és rendkívül negatívan befolyásolná a jól működő magyar–román kapcsolatokat. /Borbély Tamás: Meghiúsult a Gozsdu Közalapítvány. A nacionalista hisztériakeltés újabb sikere. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) megalakulása óta először nevezett ki dékánt a kolozsvári kar élére, így a kincses városban működő Természettudományi és Művészeti Kart ezentúl Tonk Márton docens irányítja. A dékán megválasztásával együtt megalakult a kari tanács is. Kolozsváron mindez később történt a marosvásárhelyi és a csíkszeredai karokhoz képest, hiszen a Természettudomány és Művészeti Kar a legfiatalabb. A modern filozófiában szakosodott Tonk Márton 1996 óta tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem filozófia tanszékén, kinevezése után azonban távozik az állami egyetemről, és kizárólag a magán felsőoktatási intézményben lévő teendőire koncentrál. A dékán elmondta: azért vált szükségessé egy dékán kinevezése, mert a kolozsvári kar ősztől újabb szakkal bővíti kínálatát. Így a következő tanévben 40 diákot vehetnek fel az európai tanulmányok és nemzetközi kapcsolatok szakra. A három éves képzés során a diákok egy évig a tantárgyak 60–70 százalékát angolul tanulhatják, hiszen a cél az, hogy EU-s köztisztviselőket képezzenek. A képzést a BBTE politológia, és a szociológia szakán oktató tanárainak segítségével tervezik beindítani. /B. T.: Dékánt neveztek ki az EMTE-n. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
Rosszindulatú ítélkezés, ezt érezte Jakab Gábor Parászka Boróka Ájtatos süketelés című írása olvastán. A cikk támadó jellege és bántó hangneme megdöbbentő: igazságtalanul elmarasztal, könyörtelenül általánosít. Parászka Boróka a ma már százezres tömegek számára évről-évre felejthetetlen lelki és közösségi élményt jelentő csíksomlyói búcsút is lepocskondiázta, „hatalmas karikatúrának” titulálta, mélyen megbántva az imádkozó zarándokokat. A Parászka-cikk néhány egyértelműen bántó kitétele: „Mondjuk el, hogy nálunk a legnagyobb intrikusok maguk a hívők”. „De nagy mókamesterek a papok is… úgy a katolikus, mint a református papok felkészültsége elképesztően romlott… Vallási műveltségük már hiányos, állampolgári öntudatuk pedig még nem létezik. Mi pedig hallgatjuk az ájtatos süketelést”. Parászka írása lekezelő, aligha tagadhatóan rosszindulatú. /Jakab Gábor: Rosszindulatú ítélkezés. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 7./ Előzmény: Parászka Boróka: Ájtatos süketelés. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 7./
2006. március 7.
A Kolozs megyei prefektúra és az RMDSZ megyei szervezetének kérésére kivizsgálás indult a Kiss László tordai unitárius lelkész halálához vezető konfliktus ügyében. A vizsgálat első lépése a tordai tanács üléséről március 6-ára elkészült jegyzőkönyv elemzése és összevetése az ülésről készült videofelvétellel. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint még nem tudni, hogy beperelik-e vagy sem a két nagy-romániás tanácsost. /D. H.: Vizsgálat indult a tordai ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 7.
Közös nyilatkozatban ítélték el az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a 34 éves Kiss László tordai lelkész halálához közvetlenül hozzájáruló, etnikai alapú személyeskedést és a Nagy-Románia Párt tordai tanácsosainak viselkedését. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke, Dr. Jakubinyi György, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Pap Géza, valamint az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke, dr. Szabó Árpád az általuk képviselt magyar történelmi egyházak nevében mélységes felháborodásukat fejezték ki a február 28-i tordai tanácsülésen történtekkel kapcsolatban. A történelmi egyházak vezetői a tordai önkormányzati ülésen történteket annál súlyosabbnak tartják, hogy 1568-ban a világon elsőként éppen Tordán foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. A nyilatkozat alulírói felkérik az országos és helyi politikai erőket és a román polgárokat, hogy tegyenek meg mindent a gyűlölet felszámolásáért, a tordai közigazgatást pedig felkérik, hogy támogassák a tordai magyarság közösségi jogainak érvényesülését, beleértve az önálló magyar iskola létrehozását és működtetését. Hivatalos állásfoglalásban fejezte ki felháborodását a tordai RMDSZ is, elítélve egyben, hogy az NRP-s Ioan Gaina tanácsos az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkre vonatkozóan a „díszpéldány” jelzőt használta. /Megengedhetetlen az etnikai alapú politizálás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
Nem jelentek meg a március 6-ra összehívott rendkívüli székelyudvarhelyi tanácsülésen a Népi Akció Párt (AP) színeiben megválasztott tanácsosok, emiatt nem született döntés a helyi költségvetés, illetve az udvarhelyi pedagógusok fizetésének ügyében. A rendkívüli ülést a tanács RMDSZ-es frakciója hívta össze. Mint ismeretes a székelyudvarhelyi városi tanács több mint két hónapja nem hozott semmiféle hivatalos döntést, így 2006-os költségvetése sincs a városnak, a pedagógusok pedig attól tartanak, nem kapják meg időben fizetésüket. Vajna Imre, az AP-frakció vezetője szerint nem volt értelme részt venni ezen az ülésen, mert Szász Jenő polgármester március 8-ra hívta össze a tanács rendes, márciusi ülését. Amennyiben a rendes ülésen sem születik hivatalos döntés, akkor a székelyudvarhelyi tanácsot a prefektúra korábbi figyelmeztetése szerint hivatalból felszámolják. /Tóth Adél: Udvarhelyen nincs döntés. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 7.
Az Új Magyar Szó főmunkatársa, Simon Judit kiállt az MSZP mellett, elítélve a Fideszt, mondván, a Fidesznek nem fontos a jogállam, inkább a „nagy magyar kultúra, meg szőlő is lesz, meg lágykenyér, meg olcsó áram, meg családi autó, meg minden…” A Fidesz lopkodja a kopogtatócédulákat és hiába támadja Gyurcsány miniszterelnököt, a kormányfő csak mosolyog. /Simon Judit: Cédulák és cédulások. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
2006. március 7.
Fejes Rudolf premontrei apátkanonok harcol a szerzetesrend hajdani, Bihar megyei ingatlanjainak visszaadásáért. A szentmártoni kolostort az állam kétszer is elvette tőlük. Nagyváradi épületük jelenleg a régió egyik legnívósabb állami főgimnáziumának ad helyet. Nagyváradon a legutóbbi tanácsülésen többen felhördültek, mert a premontreiek megnyerték azt a pert, amelyet az ingatlan visszaszerzéséért indítottak. /Gurzó K. Enikő: Egy szent élet szent terei. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 7./
2006. március 7.
Február 23-án Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Ifjak rendhagyó történelemórát rendezett, melyen Osváth Anna meghívott helytörténész tartott előadást. Elmondta, Sepsiszentgyörgyön a 19. század második felében és a 20. század elején alakultak a jelentősebb tanintézetek: az államilag támogatott Óvónőképző Intézet (1892–1900), a Magyar Királyi Állami Elemi Tanítónőképző Intézet (1900–1919), a Református Székely Mikó Kollégium Tanító- és Tanítónőképzője (1919–1923), a Református Tanítónőképző Intézet és Líceum (1941–1945), a Szent Margit Római Katolikus Óvónőképző (1944–1948). Osváth Anna hatalmas anyagot gyűjtött össze a sepsiszentgyörgyi tanintézményekről, remélhetőleg könyv formájában hamarosan megjelenik az iratanyag. /Nemes Előd: A sepsiszentgyörgyi óvónő- és tanítóképzők. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
Tasi József István képzőművész készít ugyan festményeket, kiállításokat is rendez belőlük, de az igazi műfaja, melyben legvisszhangosabb sikereit aratta eddig, az installáció. Legújabb ötletét, amelynek a Táplálék címet adta, Ionela Mihuleac iasi-i képzőművésszel valósította meg, a munka Temesváron a Héliosz Galériában látható. /Szekernyés Irén: A műalkotás szellemi táplálék. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./
2006. március 7.
A csíkszentdomokosi Cseraljai Elemi Iskola és a Kurutty Oktatási és Művelődési Társaság a Hargita Megyei Tanfelügyelőség támogatásával idén nyolcadik alkalommal szervezte meg I–IV. osztályos tanulók számára a Kurutty elnevezésű általános műveltségi vetélkedőt. Arad megye ebben az évben kapcsolódott bele először a versenybe. Március 4-én a Csiky Gergely Iskolacsoportban tartott körzeti szakasz témája a víz volt. A országos szakaszt májusban rendezik. /(Kiss): Általános műveltségi vetélkedő. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./
2006. március 7.
Két füzetet adott ki Arad Művelődési Háza, az egyik az egész idei évre szóló kulturális műsorkínálat, a másik a március havi műsorelőzetes. Ezúttal is szinte nagyítóval kell keresni a magyar rendezvényeket – szerepel a farsangi megabál, lesz Kölcsey-rendezvény és Aradi Magyar Sajtónap, lesznek Aradi Magyar Napok. /Kiss Károly: Évi műsorajánlat és havi műsorelőzetes. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./
2006. március 7.
Manipuláció az egyházban címmel tartottak előadást február 28-án Kolozsváron, az evangélikus püspökség tanácstermében. Az est előadója, Visky András, író, dramaturg, a manipuláció és korrupció fogalmán túl a média szerepét és az egyházi világban való megjelenését tárgyalta. Ha az üzenet és az üzenethordozó nem válik el egymástól, nem beszélhetünk manipulációról. Ezért az igehirdetőt totális felelősség terheli. /Boldizsár Beáta: Evangélikus Akadémiai Estek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2006. március 7.
Kisgyerektől tizenévesig terjedő korcsoportú gyerekeket gondoznak a Szent Ferenc Alapítvány torockói nevelőotthonában, melyet adományokból tartanak fenn. A torockói iskolában az alacsony gyereklétszám miatt évek óta összevont osztályok működnek. A Szent Ferenc Alapítvány gondozásában levő 20 gyerek közül 15 iskolás korú, ha ez nem így lenne, a falubeli iskolába csak maroknyi gyerek járna. Angliaiak finanszírozták a nevelőotthon építési munkálatait. /Tamás András: Kápolna az alagsorban Torockón. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./
