A Román Akadémia Szociológiai Intézete és az etnikai problémákkal foglalkozó európai központ közleményben mondott véleményt a „magyar referendumról”, tudósított a marosvásárhelyi Cuvantul Liber, amely szívesen ad helyet mindennek, ami a magyar közösség jogait kérdőjelezi meg. A tudóstársaság „alkotmányossági, törvényességi, hitelességi” szempontból veszik sorra a székelyföldi referendumot. Már a bevezetőben „úgynevezett” Székely Nemzeti Tanácsról és idézőjeles referendumról beszélnek, s kijelentik, a referendum speciális törvények által szabályozott „állami intézmény”. „Ha valaki, az állam akaratán kívül használja a referendum intézményét, maga az állam integritása ellen követ el merényletet”. Törvényességi szempontból megállapították: „az etnikai alapú területi autonómiának a gondolata (ideea) is alkotmányellenes”. Kijelentették: a Székelyföldön szervezett aláírásgyűjtés, „sem adminisztratív, sem tudományos szempontból, nem hiteles, a kizárólag a régió autonómiáját tematizáló kvázi- politikai kampány során, a megkérdezettekre gyakorolt erkölcsi nyomás miatt”. A referendum „ellentmond a valóságnak”, mivel a székelyföldi magyarság az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Kiáltványban foglaltak szerinti „teljes körű nemzeti szabadságnak” örvend. „Saját nyelvén tanulhat, pereskedhet, beszélhet a közigazgatásban”, „képviselete van a törvényhozásban és részt vesz az ország kormányában”. Ugyanakkor „a helyi közigazgatásban (a székelyföldi megyékben) kizárólag magyarok vannak, még ott is, ahol a törvény értelmében a kisebbségi románoknak is járna képviselet”. Ezeket a románokat megfosztják a jogoktól. Továbbá a referendum kezdeményezői „nem ismerik el az állam nemzeti, egységes és oszthatatlan jellegét”. A tudományos igényűnek álcázott munka mutatja, hogy 2007-ben, az Európai Unió tagjaként, milyen színvonalon kezelik a kisebbségi kérdést. Gondolkodásukban az elrománosítás és a homogenizálás legagresszívebb időszakainak szelleme köszön vissza. /Mózes Edith: Akadémiai állásfoglalás a területi autonómia ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./
2007. március 24.
Orosz lapok szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök gazdasági támogatásért folyamodott Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz, és Moszkva sikerként könyvelheti el, hogy a kormányfő nem tette le a garast egyik konkurens gázvezetékterv mellett sem. Az elmúlt közel húsz évben ez az első példa arra, hogy egy kelet-európai ország Moszkva támogatására épít, írta az egyik orosz üzleti lap. A magyar ellenzék az EU érdekeinek elárulásával vádolja Gyurcsányt, amiért egy múlt heti nyilatkozatában támogatta az Oroszországot Törökországgal összekötő Kék Áramlat gázvezeték meghosszabbítását Magyarországig, szemben a Nyugat által pártolt Nabucco tervezettel. /Gyurcsány gazdasági támogatást kért Putyintól? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2007. március 24.
Március 23-án lapzártáig Szitabodzán tíz családot telepítettek ki az áradások miatt, de több százat fenyegetett a veszély. Évek óta ismétlődő jelenség, egy-egy nagyobb eső megárasztja a Bodza vizét, mely kisebb-nagyobb mértékben pusztít a községhez tartozó Babócsa és Zabrató falvakban. A babócsai, zabratói és bodzakrasznai iskolában a veszély miatt szünetelt az oktatás is. Az elmúlt tíz esztendőben minden nagyobb esőzésnél aggódniuk kellett a szitabodzaiaknak, de a gátépítés folytatását nem sikerült kiharcolniuk a megyei hatóságoknak. György Ervin prefektus elismételte, több ízben kértek pénzt erre, de eredménytelenül. Bodzafordulón, amióta elkészült a gát, nem volt gond a folyó áradásai miatt. A prefektus elmondta, a szitabodzainál is súlyosabb a helyzet Dobollón, megkezdték a központi házak kiürítését, 18 lakásból költöztették ki az embereket, elrendelték a kultúrház és az iskola áramtalanítását. Országosan számos helyen okozott kárt a víz és a szél. /(-kas): Árvíz Szitabodzán (Víz és szél pusztított országszerte). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 24.
A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést követel meg mindazoktól a magyarországi és kisebbségi magyar politikai, gazdasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intézményektől és szervezetektől, amelyeknek a diaszpórapolitikában (ilyen még nincs, de lennie kellene!) szerepe lehet. Az erdélyi szórványsors legjobb ismerője, Vetési László református lelkész az elmúlt öt év alatt legalább egyszer megfordult ezerháromszáz faluban, több tucat tanulmány mellett két önálló kötetben (Juhaimnak maradéka és Ne csüggedj el, kicsiny sereg) tette közkinccsé a terepen tapasztaltakat. A szórványkutatást gyakran emlegetik pusztuláskutatásként, állapította meg a vele készült beszélgetésben Ez magyar jellegzetesség, betegség. Hányféle erdélyi magyar szórvány van? Az egyik a maradékszórvány, erről szól a pusztulásirodalom. Ez a Mezőség jellegzetes emblémája, gyászeleme. Van migrációs szórvány, ennek jellegzetes gyűjtőhelyei a nagyvárosok. Ezek nem csak megélhetését, hanem temetőjét is jelentették a magyar népességnek. Ilyen még a teljes bányavidék Hunyad megyével, Temesvár és a Küküllő mente. Kezdetben elkezdődött az oda betelepedett népességnek az önszerveződése. Brassóban például a székely emigráció megduplázódott a húszas-harmincas évektől a hatvanas évekig, és erős közösségeket alkottak, az ezer lelkes gyülekezetekből lettek nyolc-tízezer lelkes gyülekezetek, felerősödött az oktatás, a művelődési élet, talpra álltak a lapok, olvasóközönségük volt. Az első, második, harmadik generációval nem volt probléma, de később ez az emigráció beintegrálódott a többségi környezetbe. Bukarestben, a második nemzedék kezdett többségiként viselkedni. Kezdett sodródni a többséggel. Az ott maradt közösséget általában szociális szórványnak nevezik, tehát leépülő közösség, amelyben felszámolódik a megélhetés minimális tartalékkészlete. A másik pedig egy demográfiai identitásszórvány, amely egy másik többség környezetébe kerülve megváltozik az oktatáspreferencia, az úgynevezett jobb érvényesülés érdekében a többségi iskolát választja, többségi intézményfogyasztó lesz. Az identitásszórványban tapasztalható a legtöbb vegyes házasság. Először megkezdődik az identitászavar, majd végül az identitásvesztés. Az is előfordul, hogy egy bizonyos népesség adott rétege bizonyos intézmények védelmében identitásvédetté válik, és ezeket nem nevezhetjük szórványnak. Ettől nem szórvány a gyulafehérvári római katolikus székesegyházhoz és a teológiához tartozó papi társadalom, amelynek teljes napi tevékenysége, kommunikációja a kisebbséghez kötődik. Kolozsváron hatalmas intézményrendszer árnyékában, etnikai burokban élnek a kisebbséghez tartozók, azonban sokaknak ez semmit sem jelent. A szórványban az egyház próbálja megszólítani a fiatalokat, időseket, gyermekeket, délutáni oktatást szerveznek. Rengeteg találékonyság kell ahhoz, hogy a közösségek visszanyerjék funkcionális identitásukat. Ilyenek a család, megélhetés, a szabad idő megtervezése, művelődés, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó események. Ilyen kísérletek a falunapot rendezése, amikor egy adott településről elszármazottak találkoznak. Vannak falvak, ahol ötven évvel ezelőtt harminc vagy száz magyar élt, nyolcvan évvel ezelőtt három-négyszáz, és ennek a közösségnek kultúrája volt, tanítója, papja, építészete s temetője volt. Jelenleg folyik a leépülés, eltűnnek az utolsó emlékezők. Megpróbálják megmenteni az ott maradt utolsó fiatalok gyermekeit, ilyen a például a Kallós Zoltán-féle iskola. Minden egyes kis faluból, ahol van húsz magyar, és abból egyetlen gyermek a Válaszúton tanul. Erdélyben háromszáz olyan település van, amelynek tíz-tizenöt éve van még hátra az értékmentés szempontjából. Utána nem marad semmi. Nincsenek embereink a megfelelő helyeken, hangsúlyozta Vetési. Szükség lenne arra, hogy minden tömbmagyar önkormányzatnak legyen szórványoknak szóló cselekvési programja. A csángókérdésben még mindig nincs konszenzus ebben a kérdésben, folyik egy magyarországi csángó lobbi, egy elitista csángó lobbi, Erdélyben folyik a rendezvény-csángópolitika, van egy etnobiznisz is, az ellenben nem kap elég támogatást, ami a csángó falvakban folyik. A támogatás súlypontjának haza kell mennie Csángóföldre. /Fekete Réka: Minden magyar felelős minden magyarért (Szórványsors). Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 24.
Szamosújváron a szórványkollégium szemet gyönyörködtető épület, ahol mindent megtesznek azért, hogy gyermeket megőrizzék a magyarságnak. Most azonban nagyon kevés támogatást kapnak. Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke arról tájékoztatott, hogy tavaly ősz óta Téka Művelődési és Oktatási Központként működnek a Téka Alapítvány keretén belül. A nyár folyamán sikerült felújítani az épületet: konferenciatermet és előadói termet rendeztek be, felújították a könyvtárt, berendezték az internet-termet. Állandó programjaik hetente mintegy 5–600 személyt mozgatnak meg. Egykor a néptánccal kezdték, ez meghatározó irányvonalunk maradt: hetente 300 gyerek jár ide táncolni, emellett most már közművelődési intézménnyé alakultak. Négy éve van felnőtt képzési programjuk, idén elérték, hogy az Európai Unióban is elismert oklevelet kapjanak a résztvevők. Az idei képzéseket nagyobbrészt az udvarhelyi Humán Reform Alapítvánnyal közösen szervezik. A szórványoktatást szolgálja a tavaly ősszel felavatott új kollégium, ahol összesen 92 helyet tudnak biztosítani. Most a legnagyobb gond a fenntartás. A kollégiumot valamikor a református egyház is támogatta, de 2004-ben, amikor a gyerekek száma ugrásszerűen megnövekedett, úgy döntöttek: kiszállnak a programból. Gyakran rendeznek gyűjtést a kollégium számára a falvakban, amelyek után tele autók érkeznek élelmiszerrel, ami nagy segítség, de az anyagi gondokat nem oldja meg. A gyerekek többsége szociálisan hátrányos helyzetű családból érkezik, anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy fizessenek. A román állam nem támogatja az intézményt, a helyi önkormányzatnak nincs pénze. A megyei tanács sem foglalkozik az üggyel. Hiányzik a normatív intézmény támogatás. Az lehetne a megoldás, ha a román vagy a magyar állam bizonyos normát biztosítana. Szamosújváron kell felépíteni a Mezőségi Magyar Iskolaközpontot. A tervek szerint ez a szórvány oktatási központ begyűjtené az adott régió gyermekeit. /Sándor Boglárka Ágnes: Közel száz gyermeket tart el a szamosújvári szórványközpont. Több támogatásra lenne szükség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2007. március 24.
Az Aradi Alma Mater Alapítvány közvetítésével az Arad megyei szórványtelepüléseken működő magyar nyelvű fakultatív oktatást a budapesti Márton Áron Szakközépiskola, továbbá a németországi magánszemélyek részesítik anyagi támogatásban. Ujj Ágnes magyartanár, a megyében levő fakultatív oktatás koordinátora eljött Sofronyára, a tanszercsomag átadására. Sofronyán 9 elemis korú tanulóval, az anyanyelvéhez meghatóan ragaszkodó lelkes csapattal Nagy Anikó, idén végzett magyar-néprajz szakos tanár foglalkozik. Sok szabadidejét feláldozza azért, hogy az elemis kisdiákokat is bevezesse az anyanyelv szépségeibe. Tanszercsomagot eddig Simándra, Pankotára, Lippára, Németszentpéterre és Dezsőházára vittek, hátra van még Borosjenő, ahol 36 diák vesz részt az anyanyelvű fakultatív oktatásban. /(balta): Megható vallomások az anyanyelvről. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2007. március 24.
Temesváron ünnepélyes keretek között felavatták a Pentru Voi (Értetek) Alapítvány új napközi otthonát, amely néhai Tácsi László pedagógus, volt tanfelügyelő, a fogyatékosok megyei felügyelőségének egykori igazgatója nevét viseli. Az ingatlan a temesvári önkormányzat, a holland kormány, PHARE-támogatás és a temesvári lakosok közadakozásának eredménye, előnyeit pedig az alapítvány gondozásában lévő értelmi sérült felnőttek élvezhetik. Tácsi László az alapítvány vezetőtanácsának tagja volt, és a kezdetektől segítette munkájukat, 1995-ben, a fogyatékosok felügyelőségének igazgatójaként együttműködési szerződést kötött az alapítvánnyal, s ekként az állami szervek és a civilszervezetek közötti partnerkapcsolatok úttörőjének is nevezhető. Tácsi László özvegye, Tácsi Erika ny. tanár megköszönte, hogy az ő nevét viseli ez a ház. Szövérdfi-Szép Zoltán projektmenedzser elmondta, egyénre szabott fejlődési program szerint foglalkoznak a sérültekkel. /Pataky Lehel Zsolt: Hivatalosan is megnyitották a Tácsi László Napközi Otthont. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2007. március 24.
Tíz háromszéki középiskolás énekkar vett részt március 23-án Sepsiszentgyörgyön az evangélikus templomban tartott megyei kórusolimpián, amelyet idén a Kodály-év jegyében szervezett a tanfelügyelőség. A három kategóriában megfelelő pontszámot kapott együttesek részt vehetnek az egy hét múlva Brassóban sorra kerülő megyeközi megmérettetésen. /Ferencz Csaba: Kórusolimpia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 24.
Az Európai Unió egyik alapítója, Jean Monnet (1888-1979) francia politikus, közgazdász nevét vette fel március 23-án ünnepélyes keretek között a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskola uniós konferenciaterme. Az Európai Gazdasági Közösség létrehozását célzó római szerződés aláírásának ötvenedik évfordulója (március 25.) tiszteletére az ország ötven tanintézete kapott európai iskola megnevezést azáltal, hogy egy-egy EU-alapítóról nevezték el egy termét. A kormány stratégiai bizottsága azért választotta a Ravasz Erzsébet igazgatása alatt működő Puskás-iskolát Háromszékről, mert ez írta és nyerte a legtöbb pályázatot a megyéből, ami a műhelyektől az étkezdéig, a számítógépteremtől a különböző szaktermekig mindenütt meglátszik. /Fekete Réka: Háromszék első európai iskolája (Puskás Tivadar Szakközépiskola). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 24.
Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke április 22-én, a déli szentmise után figyelemfelkeltő kerékpáros zarándoklatra indul Budapestről, a Szent István Bazilika elől. „A Kárpátoktól Keletre élő mélyen hívő, római katolikus csángómagyar testvéreink nem hallgathatnak magyar anyanyelvükön misét és nem vehetnek részt anyanyelvükön egyházi szertartásokon, csak románul. Ezért ha záros határidőn belül nem sikerül a csángó testvéreink életvitelét alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább részben magyarra váltani, a jelenleg 16 faluban működő oktatási program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező teljes nyelvváltást” – olvasható felhívásában. A kerékpáros zarándoklat útvonala Magyarországon érinti a fő észak-dunántúli római katolikus egyházi központokat, Bécsen és Velencén keresztül eléri a Vatikánt, majd visszafelé Déva érintésével Gyulafehérvárra, az erdélyi római katolikus egyház központjába érkezik. Ezután Kolozsváron át pünkösd szombatján Csíksomlyóra ér, majd a Békási-szorosnál átlépi az ezeréves országhatárt. A következő fontos állomás Iasi, a római katolikus egyház moldvai központja. Az útvonal ezt követően fordul Bákó, a moldvai csángóság közigazgatási központja felé, majd továbbmegy minden olyan faluba, ahol magyar oktatás zajlik, és ahol az utcán magyar szó hallatszik. /Kerékpárral a moldvai magyarságért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2007. március 24.
A 2006 decemberében megalapított Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT) nemrég új elnökséget választott a 2007-es évre. Az előző elnökség beszámolt eddigi tevékenységéről: az MKH (Megyei Képzés Hétvége) megszervezéséről és a magyar nyelvű tantárgyversenyen résztvevő diákok érdekvédelmi mozgalmának létrehozásáról. A választás eredménye: Talpas Botond elnök, Szabó Dalma ügyvezető alelnök. Legközelebb KMDT bulit szeretnének összehozni, majd az Országos Képzés Hétvégét (OKH) megszervezni. /Albert Emese: KMDT küldöttgyűlés Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2007. március 24.
A Fehér megyében, Felvincen működő Mészáros–Bornemissza Alapítvány 2006-ban megnyerte a Progress Alapítvány “e-magyar pontok” pályázatát. A januárban megérkezett két korszerű számítógépet, képolvasót és nyomtatót a református parókia lelkészi irodájában helyezték el. Az “e-magyar pontok” két számítógépen ingyenes internet-hozzáférhetőséget biztosítanak a felvinci magyar közösség számára. /Takács I. : Ingyenes internet-hozzáférés Felvincen. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2007. március 24.
Dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul ismerkedni, tájékozódni érkezett Marosvásárhelyre. Úgy érzi, vissza kell még jönnie Vásárhelyre, folytatni a műterem-látogatásokat. Most Kákonyi Csillát, Kiss Leventét, Haller Józsefet, Gyarmathy Jánost és a Hunyadi házaspárt, Lászlót és Máriát sikerült fölkeresnie, festőművészeket, szobrászokat és textilművészeket. Kíséretében könyves ember volt, Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vezetője, az ő Műterem-sorozatukban jelent meg a meglátogatottak zöméről kötet. /Nagy Miklós Kund: Képnézegetőben műteremről műteremre. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./
2007. március 24.
A községi napok alkalmával a faluközösség minden évben megemlékezett egy-egy dálnoki születésű, avagy Dálnokhoz kötődő jeles személyiségről, így Darkó Jenő bizantinológus-akadémikusról, Kicsi Sándor író-szerkesztőről. Utóbbiról kiadványok is megjelentek. Ebben az évben a neves dálnoki Veress családra, Veress Dániel író-irodalomkritikusra és fiára, a költő Veress Gerzsonra emlékeznek, s tervek szerint emlékkiállítást is szerveznek. /(kgy. z.): Dálnok újra emlékezik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 24.
Csutak Levente grafikusművész arcképcsarnoka látható Gyergyószentmiklóson, a Művelődési Központban. A kiállítás súlypontja az 1848–49-es „örökmécseseken” van, de nem feledkezik meg a Székelyföldön talán legjobban tisztelt Szent László király megrajzolásáról sem. /Bajna György: Rajzokban is élők. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 24./
2007. március 24.
A kommandói Horn Dávid Néprajzi, Természet- és Műemlékvédelmi Egyesület a Kiskastélyként emlegetett épületben több mint százéves, a településen használt orvosi műszerekből állandó kiállítást készül összeállítani – közölte Szabó Mária, az egyesület elnöke. /(L.): Orvosiműszer-kiállítás Kommandón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 24.
Világhírű Magyar Fotográfusok címmel nyílik kiállítás március 27-én Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban, a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának szervezésében. Öt világhírű fotós alkotásairól van szó, nevezetesen Brassai (ifj. Halász Gyula), Robert Capa (Friedmann Endre Ernő), André Kertész (Kertész Andor), Moholy-Nagy László és Munkácsi Márton fotóiról. /Világhírű Magyar Fotográfusok Sepsiszentgyörgyön. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2007. március 24.
Kurta Kázmér resicabányai festőművész több magyarországi, olaszországi, szerbiai s számos hazai város után most németországi meghívást kapott egy kiállításra. A festőművész Resicabányán a Magyar Háznak ajándékozta Vihar előtt a Hortobágyon című nagyméretű festményét. /Makay Botond: Kurta Kázmér festőművészt meghívták Németországba. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2007. március 24.
Harminc éve nem jelent meg magyar nyelvű sebészeti szakkönyv Erdélyben – hangzott el az elmúlt héten Marosvásárhelyen, a Stúdium Alapítvány könyvtárában tartott bemutatón, amelyen dr. Bara Tivadar egyetemi előadótanár Az általános sebészet alapjai című könyvét ismertették. A kiadvány az alapítvány által elindított sorozat része. Dr. Bara Tivadar sebészfőorvos a szakirodalomból leszűrt következtetések mellett hosszú évek tapasztalatát, gyakorlati ismereteit is megpróbálja átadni az olvasónak. /Hézagpótló szakkönyv. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./
2007. március 24.
15. kötetét jelentette meg minap a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem könyvkiadója. A dr. Béres András főszerkesztésével működő kiadó első kötete 2003-ban látott napvilágot, azóta évente több-kevesebb új mű, doktori disszertáció jelenik meg. Színházművészeti, színházelméleti, drámatörténeti, irodalmi, zeneelméleti és egyéb kiadványok. Ezek mellett az egyetem tudományos ülésszakainak anyagát is rendszeresen közzé teszik könyv alakban, és kiadják a Symbolon című folyóiratot is. A legfrissebb kiadvány Csíky Csaba Kolonics című könyve, alcíme: Orgonaépítészet a 19. sz. Erdélyben. A könyv jóval túllép egy hangszerépítő munkájának keretein. Átfogó képet ad a hangszer karrierjéről, a vallási szertartáshoz kapcsolódó szerepéről. A könyvből kitűnik, hogy az európai orgonaépítészet egyik bölcsője Erdélyben volt. /Csíky Boldizsár: Színházi könyvek sorozatban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./
2007. március 25.
Vincze Gábor kitűnő magyar történész; munkái, jó néhány év késéssel, csak mostanában kezdenek eljutni az erdélyi magyar olvasók szélesebb rétegeihez, írta Szőcs István. Vincze Gábor a következőket nyilatkozta: „A történelemi tárgyú könyveket megjelentető kiadók nagy többsége székelyföldi... a kötetek Kolozsvárra vagy a Partiumba alig-alig jutnak el... meglehetősen szűk az a kör, amelyet érdekel az erdélyi magyarság 1944 és 1989 közti története... Sokszor kiderül, hogy hivatásos politikusok vagy a közvéleményt formáló »közírók« mennyire nem ismerik az 1945 utáni időszakot... ” Nemcsak a szaktörténészek művei nem jutnak el az olvasóhoz; tette hozzá Szőcs István, „nemcsak a Kolozsvár és a Székelyföld közötti szellemi (és lelki) csatornák iszaposodtak el”. „Kolozsvári kiadványokat sok erdélyi városban, ahol volna némi közönség, nem is terjesztenek. Ebben már egy hol elfojtott, hol ki-kitörő Kolozsvár-ellenesség manifesztálódik”, állapította meg Szőcs István. Sikerre jutott az a tendencia, hogy Kolozsvár ne legyen többé magyar szellemi központ. „Amikor a Babes–Bolyai egyetem elsőéves magyar s történelem szakos diákjait vizsgáztattuk, rengeteg keserű tapasztalatot szereztünk... De ez már világjelenség, nem erdélyi vagy Kárpát-medencei különlegesség. ” – nyilatkozta Vincze Gábor. /Szőcs István: Egy s más szellemi közállapotainkról. = Helikon (Kolozsvár), márc. 25./
2007. március 26.
A titkosszolgálatok világát homály lengte körül a rendszerváltás óta, nem lehetett pontosan tudni, kik, hányan dolgoznak ott. Idővel kiderült, jó ideig az egykori Szekuritáté emberei vezették valamennyi, információszerzéssel foglalkozó intézményt, kilenc van belőlük. Újabban már magáncégek is foglalkoznak személyek megfigyelésével, követésével, lehallgatásával. Iliescu a régi struktúrák megőrzését támogatta, ráadásul a szolgálatok működési törvényei szerint gazdasági tevékenységet is folytathatnak, munkájuk, pénzeik tehát ellenőrizhetetlenek. A Külügyi Titkosszolgálat /SIE/, azaz a román kémszervezet esetében még zavarosabb a helyzet, az ő kötelékeikbe tartoznak a fedett tisztek, akik beépültek a mindennapi életbe, a politikai pártokba, a parlamentbe, szakszervezetekbe, szerkesztőségekbe. Szemmel tartják a politikai és civil szféra minden mozdulatát. A parlamenti ellenőrzés felületes, csak bizonyos pontig nézhetnek be dolgaikba. Amíg Claudiu Saftoiu, a SIE volt igazgatója kimondta, hogy az általa irányított kémszervezet ügyészségi engedéllyel (!) lehallgatásokat végez, nem ellenőrizték őket. Traian Basescu államfőnek köszönhetően a titkosszolgálatok ismét elszemtelenedtek, működési törvényeiket az államfő a szolgálatokkal dolgoztatta ki, s rossz néven vette, hogy a kormány, érzékelve a veszélyt, teljesen új törvénycsomagot terjesztett a parlament elé. /Simó Erzsébet: Titkosszolgálatok világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./
2007. március 26.
Március 24-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Megnyitó beszédében Egyed Ákos elnök emlékeztetett: tavaly a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) arról határozott, hogy az EME keretében kolozsvári területi bizottságot alakít. Az egyesület évek óta jelentős anyaországi támogatásoktól esik el, olyannyira, hogy az idei második félévben már a működőképessége is veszélybe kerülhet. A hazai és anyaországi pályáztatási politika inkább az évfordulós eseményeket támogatja, mint a működést. Az EME folytatja harcát elkobzott javainak visszaszerzéséért, és az európai integrációs folyamattal párhuzamban nem adhatja fel az erdélyi hagyományokat. Vezetősége társadalmi munkában dolgozik, ezen a jövőben változtatni szeretnének. Hasonlóképpen foglalt állást Bitay Enikő főtitkári jelentése is a 2006-os esztendőről: az újraalakulása óta tartó rendkívül nehéz anyagi feltételek ellenére az EME igyekszik hű maradni küldetéséhez – átmenteni, gyűjteni, megőrizni, kutatni és a legmodernebb eszközökkel feldolgozni, nemzetközileg hozzáférhetővé tenni a magyar nemzeti örökséghez tartozó tudományos és kulturális értékeket. A közgyűlésen köszöntőt mondott Lipták András, az MTA debreceni területi bizottságának elnöke, valamint Görömbei András, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság vezetője: mindketten az összefogást, a VI. Magyar Területi Akadémiai Egyesület létrehozását szorgalmazták. Tarnóczy Mariann bizottsági titkár közölte, májusban véglegesítik a köztestület felépítését. Elhangzott a gazdasági tanácsosi jelentés a 2006-os évről és az előterjesztés a 2007-es költségvetésről (Farkas Mária bejelentette, hogy lemond erről a tisztségéről), az ellenőri bizottság (új összetétele: Somai József, Pásztor Csaba, Imecs Veronka) és Bányai József jogtanácsosi jelentése, bemutatták az idei munkatervet. Módosították az alapszabályokat: a legfontosabb változások az egyesület jogutódlásának és meghatározatlan időre való működésének rögzítése. Vekov Károly kijelentette: amennyiben nem következik be változás az anyagi támogatások terén, az EME a felszámolás felé tart. Állami támogatásokra szorul, mert a tudományosság mindkét ország érdeke. A működési szabályok értelmében a közgyűlésen megújították a választmány egyharmadát. Az új tagok: Pozsony Ferenc (1. szakosztály), Uray Zoltán, Markó Bálint, Kékedy-Nagy László (2. szakosztály), Kerekes László, Jodál Endre (5. szakosztály). Balázs Lajos és Csávossy György személyében tiszteleti tagokat választottak. Kiemelkedő munkásságuk elismeréseként Gróf Mikó Imre emléklappal és plakettel tüntették ki a következőket: Bódizs György osztályvezető főorvos, Kozma Dezső irodalomtörténész, Széman Péter tüdőgyógyász főorvos, Tarnóczy Mariann (osztályvezető, MTA Határon Túli Magyarok Titkársága), Uray Zoltán biológus főkutató. Az újonnan alapított Apáthy István-díjban Egyed Imre részesült. Az elnöki zárszó tükrözte a megalapításának 150. évfordulójához közeledő EME-ben uralkodó hangulatot: 2006-ban a választmányi tagok igyekeztek a maximumot nyújtani, a jövőben pedig mindenki az MTA-val való közös munkát és jubileumi ünneplést tartja követendőnek. „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” – összegezte Egyed Ákos. /Ördög I. Béla: „Helyzetünk nehéz, de nem reménytelen” Közgyűlést tartott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./ „Nem hallgathatjuk el az aggasztó jeleket. Ha a támogatási rendszerben nem történnek pozitív változások, és ha a Communitas Alapítvány révén nem tudjuk pótolni a hiányt, az EME tevékenységét radikálisan kell csökkentenünk, sőt a munkánk meg is bénulhat” – vázolta az EME pénzügyi helyzetét Egyed Ákos akadémikus, az egyesület elnöke. Az EME pénzügyeit bemutató Farkas Mária gazdasági tanácsadó közölte, a hét szakosztályt, fiókszervezeteket és kutatóintézetet működtető egyesület pillanatnyilag alig több mint 300 ezer lejjel rendelkezik. /Benkő Levente: Kiürült az EME kasszája. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) saját vagyon nélkül csak nehezen tudja előteremteni a tevékenységhez szükséges pénzt. „Az egyesületi vagyonunk, ingatlanaink és gyűjteményeink tulajdonjogát illetően továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk”- hangzott el az EME közgyűlésén. Bitay Enikő főtitkári jelentésében emlékeztetett az államosított vagyonra: természettudományi anyagok (450 ezer darabos gyűjtemény), könyv és levéltári gyűjtés (350 ezer példány), valamint régiségek és régi levelezések. A főtitkár a tavalyi év legjelentősebb megvalósításának az EME kiadójának akkreditációját jelölte meg, még akkor is, ha csak D kategóriába kaptak besorolást. Ez azért sajnálatos, mert hivatalosan a D szintű kiadványokban megjelent tanulmányok nem számítanak publikációnak. Bitay jelezte, folyamatban van a B kategória megszerzése. Az EME eltulajdonított vagyona: Ingatlan: Kolozsváron, a Főtér 11. szám alatti ház, gr. Wass Ottilia adománya. Telek a Majális utca 1., 3. és Jókai utca 25. szám alatt, amelyet kisajátítottak és beépítettek. Természettudományi anyagok: 65 ezer darabos állattani tár, 73 ezer adarbosásványi, földtani gyűjtemény, 350 ezer darabos botanikai gyűjtemény, herbárium. Könyv- és levéltári anyag: 350 ezer kötet könyvtári anyag, régi magyar könyv, 1850-1930 közötti hírlapirodalom, térkép- és metszetgyűjtemény. Régiségtár: 30 ezer feletti római kori, népvándorlás-, honfoglalás- és középkori anyag, több mint 20 ezer darabból álló éremtár (benne az Esterházy-gyűjtemény). Levéltári anyag: középkori és újkori levelezés. Kemény József 350 kötetes kézirat-gyűjteménye, több mint 5000 csomag családi és intézményi anyag, a XVII. századtól arcképcsarnok és képtár. /Stanik Bence: Banikból ügyeskedik az EME. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./
2007. március 26.
Az állami és önkormányzati intézmények mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatását megnehezítsék, évtizede tartanak a perek a bíróságokon, újabb és újabb adminisztratív akadályokat gördítenek a visszajuttatás útjába, mi több, menet közben, törvényellenes módon, új szabályokat léptetnek életbe vagy pedig a létezőket úgy módosítják, hogy az ingatlant ne adják vissza. A legtöbb volt tulajdonos már elveszítette a reményt, hogy valaha is visszakapja elkobzott javát, az emberek, akiknek jelentős része idős, teljes mértékben kiszolgáltatott a csöppet sem olcsó ügyvédeknek és önkényeskedő bíróknak. A hatalom pedig vak, mindezeket nem akarja látni. Mert az államfő, a kormány és a parlament, a bírói és a végrehajtói testületek, valamennyien haszonélvezői a rendszernek. Az utóbbi években a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) több olyan ügyben is döntött, amelyek romániai restitúciós törvények lényegét érintik. A CEDO azt kérte Romániától, hogy záros határidőn belül módosítsa restitúciós törvényeit. Azonban semmi nem történt. /Tibori Szabó Zoltán: Jogállam – úri kedvük szerint. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./
2007. március 26.
Mezőségi Szórványkollégiumot és Oktatási Központot avattak március 24-én Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány, az Apáczai és Illyés Közalapítvány, illetve a magyar Oktatási Minisztérium támogatásának köszönhetően. Az alapítvány a válaszúti magyar oktatás újraindulása óta próbál szállást és ellátást biztosítani a környékbeli óvodásoknak és iskolásoknak. A gyerekek létszáma 1999 óta négyről hatvannyolcra emelkedett, ezért 2001-ben új szórványkollégium építését kezdeményezték, emlékeztetett Balázs-Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke. Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány elnöke leszögezte: „egy megszűnőben lévő alapítvány kuratóriumának elnökeként azt mondom, a magyar támogatásrendszerben meg kellene találni a módját, hogy ezek a szellemi végvárak megmaradhassanak”. Stark Kallós Zoltánnak mondott köszönetet: „Mentetted a magyar múltat, és mented ezzel a tetteddel a magyar jövőt. ” Az Apáczai Közalapítvány 2000-ben tíz ezüstérem kibocsátását hagyta jóvá, amelyeket a legjobb projektvezetőknek és azoknak a munkatársaknak ítéltek oda, akik a legtöbbet tettek az alapítványért. Az évek során hetet már átadtak, ez alkalommal adták át az utolsó hármat Válaszúton. A három érmet most Stark Ferenc, Vián Andrea és Csete Örs, az alapítvány igazgatója vehette át. Kötő József volt oktatási államtitkár kifejtette: ma is, itt, a végeken kell védeni a magyar nemzetet, persze ezúttal nem fegyverekkel, hanem tudással. – Itt ma egy rendkívül fontos végvárat avatunk – mondta. Ide gyűjtik be a „hadat”, amely a nemzeti megmaradásért küzd majd. Főt kell hajtanunk azok előtt, akik ezt létrehozták, mert országépítők és országmentők voltak – fejezte be. Kettős ünnep volt, nemcsak egy új „végvárat” avathattak, hanem Kallós Zoltán születésnapi köszöntője is elhangzott. Kallós Zoltán saját földjét adományozta a kollégium létrehozására. /Dézsi Ildikó: Újabb „szellemi végvárat” adtak át Kolozs megyében. Közel hetven diáknak biztosít otthont a válaszúti szórványkollégium. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./
2007. március 26.
Gazdaságokat árasztott el, földcsuszamlásokat okozott, településeket hagyott ivóvíz nélkül és háztetőket tépett le, az ország tíz megyéjében okozott károkat a hétvégi vihar. Az árvíz 38 települést érintett, mintegy százötven ház és 800 hektár termőföld került víz alá; 28 személyt kilakoltattak. Gyergyószentmiklóson beljebb ültették az ablak melletti padsorból a gyermekeket, mert félő volt, hogy az épület előtti fenyők kitöri az ablaküveget, mondta el Lakatos Mihály, a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója. Ilyen körülmények között nem lehetett folytatni a tanítást, az iskola biztonságosabb, hátsó kijáratán vezették ki a diákokat az utcára. A városban húsz fát döntött ki a szél, a Csíky-kertben 300 köbméternyi 80–90 éves fenyő dőlt ki, a temetőben többtucatnyi síremlék szenvedett kárt a rájuk dőlő fák miatt, villanyvezetékek szakadtak le. A háromszéki Bodza-vidéken és Márkosréten mintegy 150 háztartás került víz alá, három iskolában szüntették be a tanítást. A háztartások nagy része Szitabodzán került víz alá. A Krassó-Szörény megyei Herkulesfürdőn tizenöt gazdaság került víz alá, a Cserna völgyén további öt lakást rongált meg az ár. Máramaros megyében háztetőket tépett le, Beszterce-Naszód megyében több tízezer köbméter fát döntött ki a viharos szél. /Emberáldozatot követelt a tomboló vihar. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./
2007. március 26.
A Communitas Alapítvány honlapját két hét alatt másodszor feltörték a hackerek. László Árpád, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének rendszergazdája egyelőre még nem tudta megmondani, mekkora kárt okozott a behatoló. Az előző alkalommal néhány indexfájlt töröltek, és megsérült a biztonsági másolat, a backup is. A magyar közösségnek szánt román költségvetési támogatásokat elosztó Communitas Alapítványt az RMDSZ kezeli. /Mihály László: Feltörték a Communitas honlapját. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./
2007. március 26.
„A politikai elítéltek rehabilitálásának kérdése foglalkoztatja az igazságügyi tárcát. Egy ezzel kapcsolatos törvénytervezet meg is jelent a minisztérium honlapján. Ennek a törvénytervezetnek semmi köze Frunda György kéréséhez, amelyben az RMDSZ- szenátor felkérte a minisztériumot, azonosítsa az összes, 1956 után született ítéletet, a helyet, ahová a kivégzett személyeket temették, és adja meg a kivégzettek hozzátartozóinak a lehetőséget, hogy keresztény módra újratemethessék kivégzett rokonaik maradványait” – jelentette ki Monica Macovei igazság-ügyminiszter március 24-én Marosvásárhelyen, miután részt vett a Pro Európa Liga által a Tolerancia hete rendezvénysorozat roma kérdésekkel foglalkozó szemináriumán. „Feltételezem, hogy Frunda úr vagy másvalaki a magyar kisebbség képviselői közül 1990 óta már több hasonló kérést is benyújtott. Én is szeretném, ha minél hamarabb megoldódna ez a probléma” – mondta Macovei. Sietett hangsúlyozni, hogy a megoldás nem az Igazságügyi Minisztériumra tartozik, ezért az RMDSZ-szenátor levelét a Belügyminisztériumhoz továbbította. „Abban az időben azok a börtönök, ahol feltételezhetően kivégezték azokat a személyeket, a belügyminisztériumhoz tartoztak, jelentette ki, majd hozzátette: levélben fordultam ugyanakkor a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Tanácshoz (CNSAS), illetve a Nemzetvédelmi Minisztériumhoz is „ – tette hozzá. Frunda felhívta a miniszter figyelmét, hogy „üldözési és kivizsgálási hónapok után több mint 1. 000 egyetemistát kizártak az egyetemekről, ítéleteket hoztak, amelyek összesítve 14. 000 év fogházra rúgnak, 30 személyt halálra ítéltek, közülük 24 személyt lőfegyverrel kivégeztek, háttal a kivégzőosztagnak”. A szenátor javasolta, hogy a kivégzettekről parkokat, utcákat nevezzenek el, mert a kommunizmus elleni harc hősei. Az 1956-os halálraítéltek között volt Frunda édesapja is, akinek az ítéletét később életfogytiglani börtönre változtatták. /Mózes Edith: Törvénytervezet a politikai elítéltek rehabilitációjára. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./
2007. március 26.
Az Európai Unió strukturális alapjaiból újíthatják fel Székelyudvarhely történelmi központját, a város részt vehet az Urbact II elnevezésű programban, és város-korszerűsítésre pályázhat 2007 és 2013 között. Székelyudvarhelyen a város főtere, a Kossuth, a Bethlen Gábor és a Szent Imre utca, valamint a Székely támadt vár és környéke teljes felújítására készül integrált fejlesztési terv. „A történelmi városközpont épületeiben fél évszázad alatt alig történt infrastrukturális fejlesztés, a legtöbbjét államosították, és olcsó bérlakásként használták” – magyarázta Puskás Emese, a polgármesteri hivatal fejlesztési osztályának munkatársa. A központi épületek helyreállítása igen költséges, nem beszélve a műemléknek nyilvánított Székely támadt várról, amelynek helyreállításával évtizedek óta birkózik a város. Székelyudvarhely költségvetéséből ilyen nagyságrendű beruházásra nem jutna pénz. A pályázatot az Urbact programra várhatóan szeptemberben írja ki az integrációs minisztérium. Székelyudvarhely egyetlen nem egyházi műemlékének, a központtól kétszáz méterre található Székely támadt várnak és környékének felújítási terve már tíz évvel ezelőtt elkészült. Tavaly januárban több köbméternyi kő omlott le az északi falból. A Székely támadt várat 1562-ben, János Zsigmond parancsára kezdték építeni Udvarhelyen, ikerpárját, a Székely bánja várat pedig a háromszéki Lécfalva határában a Várhegyen. Az erődítmények a születő erdélyi államiság, a fejedelmi hatalom erejének megerősítését szolgálták a szabadságjogaikért fegyverrel is harcoló székelyekkel szemben. A várakat a 16. század végi székely lázadások alkalmával lerombolták. /Kovács Csaba: Várjavítás uniós pénzből. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./
2007. március 26.
Hetedik alkalommal szervezték meg a hét végén a családorvosok szakmai konferenciáját Székelyudvarhelyen. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi és Gyógyszertudományi Szakosztálya, a Hargita Megyei Orvosi Kollégium, valamint a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány szervezte továbbképzőn négy megye – Hargita, Maros, Kovászna és Fehér – mintegy 250 családorvosa vett részt. A rendezvényen erdélyi és magyarországi orvosok tartottak előadást. A konferencia a családorvosok kötelező, folyamatos továbbképzésének része. /Szász Emese: Családorvosi konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26./
