|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 316 találat | lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 301-316 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. február 15.Válaszolt a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) volt vezetőinek korábbi közleményére: „Az AMMOA kuratóriumát mélységesen elszomorítja és felháborítja, hogy az MCSMSZ volt vezetői a felelősségvállalás helyett ismét valótlan állításokkal próbálják félrevezetni a közvéleményt. A tényszerűnek mondott tételes válaszaikra az alábbiakban reagálunk. A Romániában bejegyzett könyvvizsgálók és pénzügyi ellenőrök által lefolytatott átvilágításról készített átfogó Jelentésben foglaltakat nem kívánjuk megismételni, azok magukért beszélnek. A Jelentés és mellékleteinek, kiegészítéseinek teljes szövege megtalálható az MCSMSZ, és az AMMO honlapjain is… Az MCSMSZ korábbi vezetése által készített elszámolásokban luxus és magán célú élelmiszerszámlák sokasága, nyilvánvaló számlahamisítás, nyilvántartásban nem szereplő nagy összegű kölcsön visszafizetés és más elszámolási ellentmondások is találhatók. Az MCSMSZ korábbi vezetői a felelősség elől menekülve lemondtak tisztségükről, és az elmúlt hetekben csúsztatásokat, valótlanságokat tartalmazó nyilatkozatokkal és közleményekkel próbálták félrevezetni a közvéleményt. Rágalmaikkal, és valótlan állításaikkal nem csak saját maguknak, az oktatási programot támogató keresztszülőknek és a magyar kormánynak ártanak, hanem a egész csángó ügyet sodorják veszélybe. Hasonlóan az MCSMSZ-hez, mi sem kívánunk további nyilatkozatháborút folytatni. Sajnálatunkat fejezzük ki azért, hogy az elmúlt két hétben az MCSMSZ volt vezetői a sajtón keresztül próbálták „megbeszélni” közös dolgainkat. Jelen közleményünkkel lezártnak tekintjük az MCSMSZ múltjának elemzését, és a továbbiakban a moldvai magyar oktatás új rendszerének megteremtésére összpontosítunk…”Krónika (Kolozsvár) 2012. február 15.Az első erdélyi autós hírlapA kocsi.ro célja, hogy a romániai magyarok sajátos szemszögből értesüljenek az autósvilág híreiről, a szalonokat elözönlő újdonságokról, az autóipar gazdasági szerepéről. A kocsi.ro hasznos tanácsaival megkönnyíti az autóvezetők életét, közlekedési információival pedig elősegíti a gyorsabb és biztonságosabb megérkezést. A romániai hírek, tudósítások, gazdasági elemzések mellett a kocsi.ro széles kaput nyit a magyarországi autós információk előtt is. Küldetésünket a száraz tények mellett könnyed tartalmakkal (nap képe, nap videója, zenés videók) és látványos galériákkal tesszük élvezhetőbbé, de oldalunkon számos egyedi megoldást is talál: közöljük minden autó műszaki adatlapját és folyamatosan frissítjük kalkulátoraink sorát is (jelenleg szennyezési adókalkulátor és gyorshajtási büntetés-kalkulátor található oldalunkon). A kocsi.ro jelen van a nagyobb közösségi és kommunikációs felületeken, így követhető a Twitteren és a Facebookon is, amelyen már folyamatosan bővülő rajongótáborral büszkélkedik. A kocsi.ro hamarosan mobil eszközökön is megjelenik. Népújság (Marosvásárhely) 2012. február 15.Magyar fejkvótás gimnázium indítását tervezi egy vállalkozó CsíkszeredábanMagyar állami normatív támogatással működtetne Csíkszeredában levelezői tagozatos ingyenes gimnáziumi oktatást egy magyarországi vállalkozó. A Székelyhon portálnak elmondta, az újdonsült magyar állampolgárokat készítené fel magyarországi érettségire. A helyi sajtóban közölt felhívással próbál levelezői tagozatos gimnáziumi oktatásra diákokat toborozni Csíkszeredában egy magyarországi vállalkozó. Szilasi György, az oktatási lehetőséget meghirdető SZILTOP Oktatási Nonprofit Kft. ügyvezetője a Székelyhon portálnak elmagyarázta, oktatási közhasznú társaságként működnek, és magyar állami normatív finanszírozással magániskola- hálózatot tartanak fenn. Az ügyvezető szerint régóta tervezik már az erdélyi terjeszkedést, most az itt élő magyar állampolgárok számának a megnövekedésével megnyílt erre a lehetőség. “A magyar állampolgá-rok számára az oktatás ingyenes lenne, hisz a cég magyar állami normatív finanszírozásból tervezi megszervezni az oktatást” – magyarázta Szilasi György. Hozzátette, Csíkszeredában levelezői tagozaton indítanák el a gimnáziumi oktatást. A négyéves levelezői rendszerben azonban lehetőség van arra, hogy egy év alatt több év anyagából is levizsgázzanak a diákok, és a megadott szabályok szerint a romániai tanulmányok is elismertethetők. Szilasi György szerint még nem világos, hogy az érettségi vizsgára Csíkszeredába is kiszállhat-e egy magyarországi vizsgáztató bizottság, vagy a diákoknak kell Magyarországra utazniuk. Az ügyvezető szerint főként olyanok érdeklődnek a lehetőség iránt, akik már dolgoznak, esetleg családjuk is van, és a román nyelv gyenge ismerete miatt nem iratkoztak be eddig helyi esti tagozatos képzésbe. A cégvezető elmondta, szorgalmazni fogják, hogy a csíkszeredai diákok idegen nyelvként a román nyelvet válasszák. Ferencz S. Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője a Székelyhon kérdésére kijelentette: “Garancia kell arra, hogy a román állam el fogja ismerni ezt az érettségit.” Közölte, találkozott a magyarországi cég képviselőjével, és kapcsolatot teremtett számára a minisztériumi illetékesekkel, hogy a cég tisztázhassa, lesz-e akadály az érettségi oklevelek elismertetése terén. Népújság (Marosvásárhely) 2012. február 15.Egy műalkotás értelmezése, meghatározása attól függ, mennyire tudjuk megközelíteni a társadalmi valóságot, amely létrehozhatta”Elképesztő ütemben fogy a műemlékállományunk – figyelmeztet Kovács András művészettörténész Kovács András művészettörténész, művelődéstörténész, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) professzora 1946-ban született Marosvásárhelyen. 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Székfoglaló előadását 2011. október 20-án tartotta meg, Erdély fejedelmeinek a gyulafehérvári palotája címmel, amelyben négy évtizedes kutatása eredményeit foglalta össze. Publikációi elsősorban az erdélyi késő reneszánsz építészethez, e korszak művészetének meghatározó jelenségeihez kötődnek, de középkori és barokk emlékekkel kapcsolatos témákat is tárgyal. Alapvető monografikus kötete a késő reneszánsz erdélyi építészetről írt összefoglalója, amely Balogh Jolánnak az 1541-nél abbahagyott nagy munkáját folytatja az építészetre összpontosítva, jóval árnyaltabb folyamatokat vázolva. Mindemellett nevéhez egy sor olyan mérvadó tanulmány is kötődik, amelyek Erdély jelentős építészeti emlékeit tárgyalják. Az építészeti kérdések mellett a történelmi segédtudományokkal, címerfestéssel, pecsétekkel kapcsolatos témákkal is foglalkozik publikációiban. Az 1990-es évektől szerepe kulcsfontosságúvá vált a fiatal generációk képzésében, a tudományos élet újjáélesztésében, a műemlékek helyreállításának folyamatában. Kovács András köré immár művészettörténeti iskola szerveződött, amelynek első generációja a közelmúltban saját tanulmányaiból összeállított kötettel köszöntötte tanárát, mesterét. Szemléletmódját, módszertanát az összetett látásmód, a műalkotások részletes, pontos, stíluskritikai és az írott forrásokra alapozó vizsgálata, az emlék történelmi, művelődéstörténeti, társadalmi összefüggései felderítésének igénye határozza meg. - Akadémiai székfoglaló előadásában négy évtizeden át végzett kutatómunka eredményeit foglalta össze: az erdélyi fejedelmek gyulafehérvári palotájának építéstörténetét, történelmi, társadalmi kontextusát tárgyalva rekonstruálta az egykor három belső udvar köré szerveződő impozáns épületegyüttest. Hogyan kezdődött ez a kutatás, mi keltette fel a téma iránti érdeklődését? – 1966-ban kerültem először Gyulafehérvárra, amikor államvizsga dolgozatomat előkészítendő, a Gyulafehérvári Káptalan birtoklevéltárában kutattam az alvinci kastély és uradalom történetét. Talán egy hónapig laktam az akkori prépostnál, néhai dr. Faragó Ferencnél, és a Római Katolikus Hittudományi Főiskola menzáján étkeztem. Furcsa, szokatlan volt a környezet, de a munka is, amit végeztem: először szembesültem nagymennyiségű latin nyelvű forrással, amelyeket nagyon csekély latin nyelvismerettel próbáltam lemásolni és megérteni. Pihenésként a várban sétálgattam. Akkor figyeltem fel arra, hogy a 18. században szétválasztott két kaszárnyának és püspöki palotának feltétlenül korábbról, a 17. századból kell származniuk, hiszen azonosak az ablakaik, s nemigen szokott előfordulni, hogy két szomszéd egy időben ugyanabban a stílusban építkezzék. Ezek az élmények meghatározóak voltak számomra, és amikor a nyolcvanas évek elején a Bethlen Gábor fejedelem építkezéseiről szóló doktori disszertációmat készítettem, Gyulafehérvár, és az ottani fejedelmi építkezések mindjárt a dolgozat első fejezetébe kívánkoztak. Az egykori fejedelmi palota a középkori vár délnyugati sarkában közel 200 x 42 méteres téglalapba írható, eredetileg három belső udvar köré szerveződött emeletes együttes volt, amelynek nyugati felét a 18. században leválasztották, ebből a római katolikus püspöki, a jelenlegi érseki kúria lett, keleti része pedig 1687-től Románia NATO-csatlakozásáig kaszárnyaként szolgált. A kutatás során kilátástalan nehézséget jelentett, hogy katonai létesítményben nem lehetett vizsgálódni: rájöttem például arra, hogy a Kendervárt, a fejedelmek 16. századtól működő ágyúöntő házát – amelyet az előttem járók a székesegyház és a palota környékén kerestek – a délkeleti sarokbástya foglalta magába, de a szigorúan őrzött építményt akkor még kívülről sem lehetett fényképezni. Valamikor a nyolcvanas évek végén egyszer le is akartak tartóztatni, mert kémnek hittek. Közben persze gyűjtöttem a forrásokat Gyulafehérvár és a palotaegyüttes történetével kapcsolatban. Sikerült összeszednem néhány alapvető felmérést, s segítségükkel a jelenből visszaindulva lépésről lépésre próbáltam azonosítani az épületegyüttesnek azokat az elemeit, amelyek a 17. században, esetleg korábban is létezhettek. Voltak olyan részei a palotaegyüttesnek, amelyek a kommunizmus idején megsemmisültek? – Jóformán fel sem mérhetjük mindazt, ami elpusztult. És nem a kommunizmus volt ebben a legnagyobb bűnös: tulajdonképpen hálásak kell lennünk a sorsnak, hogy egyáltalán fennmaradhatott ez az együttes. A katonák, bár nagyon titkolózó természetűek, szerencsére vigyáznak az épületekre, amelyekben laknak. A 17. századtól egyfolytában kaszárnya volt az épületegyüttes kétharmad része, amelyet nyilvánvaló, hogy a katonák nagyon alaposan és sokszor javítottak, alakítottak. Ez jó is, rossz is egyszerre: vannak például olyan reneszánsz ajtókeretek, amelyeknél nem tudni, mi bennük az igazi, és mi a kiegészítés, de legalább léteznek. Az érseki palotában a nyolcvanas évektől elkezdődött helyreállítások során bukkantak elő a nagyon jelentős reneszánsz elemek, ablakkeretek töredékei. A legutóbbi időben pedig, azt is mondhatnánk, el is kényeztettek bennünket a mindenfelé előkerülő részletek. Mindamellett alig várom, hogy elkezdjék a restaurálását a két kaszárnya épületének. Oda akarják ugyanis átköltöztetni a városházát, de lehet, hogy a megyei adminisztrációt is. Immár csak az a kérdés, hogy ott lehetünk-e és beleszólhatunk-e a felújítási munkálatokba. Abban reménykedem, hogy eddigi vizsgálataim megalapozhatnak egy újabb falkutatást és helyreállítást. – Mi a legfontosabb eredménye művészettörténeti szempontból ennek a kutatásnak? – Kétszáz métert átfogó, ma már nem egészen összefüggő, de egységes, emeletes reneszánsz palotahomlokzatot lehetett rekonstruálni a székesegyház felőli oldalon, és alig valamivel rövidebbet a másik, a várfalak felőli oldalon is. Erdélynek tulajdonképpen nincs ehhez fogható méretű reneszánsz emléke (a szamosújvári vár Martinuzzi-palotája, a nagyváradi vár fejedelmi palotája és a fogarasi vár agyonrestaurált lakóépülete is kisebb nála). Restaurálva valószínűleg nyugodtan beilleszthető lenne a közép-európai reneszánsz építészet legjelentősebb emlékeinek sorában. Hogyan vált kedvenc kutatási korszakává a reneszánsz, illetve a késő reneszánsz? És nemcsak, hiszen a középkor, illetve a barokk emlékeit is kutatta? – A késő reneszánsz korszak emlékeivel ismerkedtem meg először: az alvinci kastélyról a szakma és a köztudat is úgy vélte, hogy Fráter György építtette. Én bizonyítottam be, hogy valójában nem ő, hanem Bethlen Gábor építtette, és a Fráter György-féle kastély a föld alatt van. Adrian Rusu régész kollégámmal azonosítottuk az első nyomait ennek a régészeti együttesnek. A doktori disszertációm ugyanakkor Bethlen Gábor építkezéseiről, tehát ismét késő reneszánsz témáról szólt. Rómában akkor, a 17. század első harmadában már javában tevékenykedett Bernini, és létrejöttek az olasz barokk jelentős emlékei, miközben nálunk még a késő reneszánsz formák uralkodtak. Tulajdonképpen egész pályám folyamán Bethlen Gábor korának emlékeit nyomoztam, azt hiszem, meglehetős sikerrel, mert Nagyvárad, Marosillye és Déva, vagy Gyergyószárhegy és Fogaras között elég sok mindent sikerült azonosítanom. Időnként azért elémkerültek olyan dolgok is, amelyek nem a késő reneszánsz korszakhoz tartoztak: így például a gyulafehérvári Batthyaneum a városhoz és alapítójának személyéhez való vonzódásom eredményeként lett kutatásaimnak időben korunkhoz legközelebb eső témája. A középkori témák egyfajta nosztalgikus vonzódást képviselnek: nagyon szerettem volna egyre közelebb kerülni a középkor történetének és művészetének vizsgálatához, de nem úgy alakult az életem, hogy azokkal érdemben is foglalkozhassam, hiszen volt elég dolgom a 16–17. században is. E korszakhoz kötődően leginkább a történeti segédtudományok művelésével kapcsolatos, azaz felirattani, címertani problémákról írtam, újabban a középkori zarándoklatokról is, esetleg Gyulafehérvár középkori épületeiről és művészetéről, de ezek inkább pihentető kirándulások, tartósan nem tudtam elszakadni kedvenc témámtól. – A kilencvenes évek elején a műemlék-helyreállításban is nagy szerepet játszottak kutatásai... – A kilencvenes évek sok tekintetben újat jelentettek a pályámon: először is akkortól kezdve publikálhattam a kutatásaim eredményeit. Az 1989 előtti időkben ugyanis sem templomokról, sem pedig erdélyi fejedelmek kastélyairól nem lehetett írni. Ha akkor meghaltam volna, soha ki nem derül, hogy én a késő reneszánsszal foglalkozom. Voltak olyan kényszerképzeteim, hogy kutatok, de nincs kinek, hiszen eredményeimre itthon senki nem volt kíváncsi, külföldön pedig a hetvenes évek végétől nem volt szabad közölni, csak beszerezhetetlen bukaresti engedélyekkel vagy álnéven. Annak ellenére, hogy a Román Akadémia Történeti Intézetének a művészettörténeti közösségében – akkor úgy hívták a munkahelyemet – egy egész Erdélyt átfogó műemlék-repertóriumon dolgoztunk, abból semmilyen publikáció nem született. Kétévente kellett befejeznünk egy-egy megye műemlékeinek összeírását. Eleinte egészen jól ment a munka, 1974–1976 között Kolozs megyét mértük fel. 1976-ban viszont elvették a terepjáró autónkat, és megszűntették a kutatások anyagi támogatását, így terepre vonattal, autóbusszal még elmehetett az ember, de filmek vásárlását (akkoriban, ha volt mire, úgy napi hat tekercs filmet használtam el) és a fényképek kidolgozását már nem fizették. Az is előfordult, hogy Szentágotán például a nyolcvanas években nem tudtam kenyeret vásárolni, mert akkor már jegyre adták, és az üzletben egyszerűen azt mondták, ha nincs jegyem, akkor kenyeret sem kapok. A sógorom autóján bonyolítottam Szeben megye falvainak a bejárását, de a kutatás közben nem mindig sikerült ebédelnünk. Kilencven után viszont kinyílt a világ, elkezdődtek és megsokasodtak a műemlék-épületek helyreállítási munkálatai. Körülbelül negyven műemlék-együttesnek vagy műemlék épületnek a kutatásában működtem közre azóta valamilyen szinten: levéltári adatokat gyűjtöttem a történetéhez, művészettörténeti tanulmányt írtam róla vagy pedig falat kutattam/kutattunk. Ezek a kutatások lettek a kiindulópontjai tudományos közleményeim egy részének is. – 1997-től oktatja művészettörténetre a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar anyanyelvű hallgatóit. Hogyan alakultak azóta a művészettörténet-tanítás lehetőségei? – Az egyetemen 1995–1996 táján indult be a magyar nyelvű művészettörténet-oktatás. Kiderült, hogy ha én nem vállalom, akkor nem lesz kinek tanítania a magyar hallgatókat, így, bármennyire is menekültem a tanítástól, kénytelen voltam mégis belevágni. A szomorú az volt, hogy a barlangok művészetétől Marc Chagallig majdnem mindent nekem kellett tanítanom. 2000 táján végzett Kovács Zsolt tanítványom, ő vezette attól kezdve a szemináriumokat, illetve ő volt az első, akire rábízhattam a 19–20. századi művészet nagyon nehezemre eső oktatását is. Saját kutatási témáimról tulajdonképpen csak a mesteri kurzusok elindítása után beszélhettem. Nehéz volt egyetemes művészettörténetet oktatni, emlékekről beszélni úgy, hogy jóformán semmit nem láttam belőlük. A nyolcvanas évek végéig Leningrádban, azaz Szentpéterváron, Moszkvában és Kijevben, továbbá Magyarországon és Csehszlovákia szlovákiai részén jártam. Csak a kilencvenes évektől kezdődően jutottam el Olaszországba, Németországba, Ausztriába meg Angliába, és kezdtem megnyugodni, hogy olyan nagy butaságokat azért nem tanítottam. A legelső évfolyamnak még bélyegméretű képecskéket, reprodukciókat mutogattam, mert más nem volt. A tanszék abban az időben egy olyan ormányos, epidiaszkóppal kombinált vetítővel rendelkezett, amelyben a régi, 9x9-es, vagy 9x12-es méretű, törékeny, olvadékony emulziójú üveg diapozitíveket lehetett vetíteni. Az első, vagy a második tanítási évet követő vakációban ellopták ennek a hatalmas gépnek minden optikai alkatrészét, így aztán nem volt mivel vetíteni sem. Lehet, hogy a tanítástól való ódzkodásom is főleg annak tudható be, hogy nagyon nehéz úgy tanítani a művészettörténetet, hogy a hallgatók, ha akarják, elképzelhették az épületet, festményt vagy szobrot, annak alapján, amit én mondtam nekik. 1999–2000-ben létrehoztuk az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítványt néhai Tonk Sándor professzorral, valamint Sipos Gábor tanár úrral, hogy könyvtárat, és a digitális illusztrálás lehetőségét biztosíthassuk magyar anyanyelvű hallgatóink számára. Minthogy számítógéppel nem lehetett cipekedni, az EGA könyvtára évekig a magyar nyelvű előadások, szemináriumok és vizsgák színhelye is volt. Az EGA létrehozása kapcsolatos azzal a törekvésünkkel is, hogy hallgatóink gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek a terepmunkában. Velük indult a magyarországi Teleki László Alapítvány és a Kulturális Örökség Hivatalának a támogatásával az Erdély magyar vonatkozású épített örökségét dokumentáló programunk is az egykori székely székek területén. – Mennyire fontos a helyszíni szemle egy művészettörténet-hallgatónak? – Ezt a mesterséget nem lehet távolról művelni. És ez minden tudományra érvényes. Nem lehet úgy kutatni, hogy nem láttuk kutatásunk tárgyát. A biológus a metszetet mikroszkóp alatt vizsgálja, a növénytanosok herbáriumba gyűjthetik a növényeket, de nekünk úgy kell felmérnünk, körbefényképeznünk egy-egy emléket, templomot, várat, kastélyt, hogy bármikor, bármelyik részletét fel tudjuk idézni. A fényképezés hőskorában a kutatót rajzai, feljegyzései és vizuális memóriája segítették. Balogh Jolán például még olyan (box)gépet használt, amellyel 6x6-os negatívokra fényképezett, két rekeszidőt lehetett rajta beállítani, így épületbelsőkben nem is remélhette, hogy rendes fotót készíthet. Az előhívás és másolás, a nagyításról nem is beszélve, viszonylag drága volt, s megtörténhetett, hogy az ember párszáz kilométeres utazás után rájött, hogy a filmje beleszakadt a gépbe, útja pedig menthetetlenül értelmetlen volt. Mindemellett az én ifjúkoromban nyolc lejért árultak egy 12 kockás szélesfilmet, a Leica-filmet pedig 14 lejért. Ez akkoriban nagyon nagy összeg volt, és hozzá kellett még számolni az előhívás és a szükségszerű nagyítás költségeit is. Negyedik elemista koromtól kezdtem fényképezni, a szüleim gyógyszerészek voltak, így a patikában, ahol felnőttem, sok mindent megtanultam, és többnyire onnan szereztem a vegyszereket is az előhíváshoz. Egész ifjúkorom úgy telt el, hogy próbáltam valahogyan filmre pénzt szerezni. 1999 után ajándékoztam oda a nagyítógépemet és a laborfelszerelésemet az EGA-nak, mert nekem már nem volt rá szükségem. Végül aztán múzeumi darab lett, mert a digitalizáció forradalmasította a képalkotási eljárást. Vannak olyan fényképeim is a gyulafehérvári palota részleteiről, amelyeket még öt dines érzékenységű kelet-német filmre készítettem. Ezt mikrofilmekhez használták, s műtermen kívül ezekből különleges előhívással lehetett valami nagyon rossz, kemény fényképet készíteni. Az elődeink és az én korosztályom által készített fehér-fekete filmanyag számtalan, többé meg nem ismételhető képet tartalmaz. Minthogy ma már nem létező részleteket örökítenek meg, ezeket kellene sürgősen megmenteni, hogy később is használhatók legyenek. – Min alapul művészettörténeti kutatási módszertana? – Pályám kezdetén meghatározó volt, hogy Balogh Jolán 1541-ig nagyjából összefoglalta az erdélyi reneszánsz művészet történetét. Egy máig úttörő munkában gyűjtötte össze és tette közzé azokat az adatokat, amelyeket terepbejárásai, levéltári, könyvtári kutatásai során talált. Az ő kutatásaiból indultak ki az enyémek is, nagy hatással volt rám néhai tanárom, Jakó Zsigmond professzor, aki az alvinci kastély levéltári anyagára meg a kolozsvári sáfárpolgárok számadáskönyveire irányította a figyelmem még egyetemi hallgató koromban. Ugyanakkor az Akadémia kolozsvári intézetében munkatársa lehettem B. Nagy Margitnak, aki szintén reneszánsz és barokk témákat kutatott és Kelemen Lajos példáját is követve levéltári kutatásokkal próbálta pótolni azt, amit az emlékekről állapotuk, és a különböző utólagos alakítások miatt már nem lehetett megtudni. B. Nagy Margitnak nagyon sokat köszönhetek, és nagyon tiszteltem azért a pontosságért és fegyelemért, ahogyan körüljárta és leírta az általa vizsgált emlékeket. Történészek vagyunk: akár statisztikával, akár műemlékekkel, akár földből előkerült régészeti lelettel, akár levéltári anyaggal foglalkozunk. A forrásunkat mindig úgy próbáljuk értelmezni, hogy beillesztjük abba a környezetbe, ahonnan származik, ahol létrejött. És ez mindig társadalmi környezet, hiszen ember nélkül nem lehet épületet emelni, vagy műalkotást létrehozni. Nagyon sok esetben egy műalkotás értelmezése, meghatározása attól függ, hogy mennyire tudjuk megközelíteni azt a társadalmi valóságot, amely létrehozhatta. – Milyen érvényesülési lehetőségei vannak ma a fiatal művészettörténészeknek? – Azt szeretném, hogy az ifjú művészettörténészek, akik nálunk végeznek, mindannyian állást kapjanak a szakmában, és ne kelljen nekik mással foglalkozni. Meg vagyok győződve róla, hogy szükség van rájuk, de azt is tudom, hogy az elmúlt évtizedek során ilyenfajta kutatásokra, vizsgálódásokra nagyon keveset áldozott a társadalom. Siránkozunk, hogy nem ismerjük a saját múltunkat, de amikor meg kellene ismernünk, kiderül, nincs pénz arra, hogy megbízzunk egy fiatal embert azzal, hogy a legfontosabb műemlékekkel, vagy éppen lakóhelyünk történetével foglalkozzék. Sokszor, noha csak rajtunk múlik, még több pénzt olyanra költünk, aki valamilyen mutatós, délibábos, a valósággal köszönő viszonyban sem álló „mélymagyar” dajkamesével traktál bennünket. Ezek a dolgok elhivatott embert kívánnak, a hivatástudat viszont hamar kialszik, ha az embernek családja van, és passzióját úgy kell kiélnie, hogy nincs állása hozzá. Tele vannak a kulturális intézményeink olyanokkal, akiknek semmi közük nincs a diszciplínához, amit állítólag kutatnak, védenek, őriznek, hivatástudatuk ennek megfelelően a nullával egyenlő, és akik elfoglalják a helyét azoknak a fiataloknak, akik tudnának tenni valamit, mert erre készültek fel. Normálisan működő polgári társadalommá kellene válnunk, hogy megbecsüljük saját, meglévő értékeinket. Az erdélyi művészettörténet kutatásában az előttem járók munkája s az én munkám is csupán a legfontosabb mozzanatokat emelte ki, rengeteg részletkutatásra lenne még szükség, amelyeket a következő nemzedékeknek kellene majd elvégezni. Reméljük, hogy lesz is majd mit kutassanak, mert az a baj, hogy időközben elképesztő ütemben fogy a műemlékállományunk, jó- és rosszakaratú emberek révén egyaránt, s a műemlék nem várja meg, hogy kilábaljunk éppen soros válságunkból. – Tehetség, képesség vonatkozásában mi mondható el napjaink diákjairól? – A képességekkel nincs gond, soha nem is volt: ezek szerintem adottak és állandóak egy társadalomban. Jó képességű, tehetséges embernek bizonyos százalékban mindig kell születnie. A mi szakunkra jelentkezők között – elsősorban hiányos műveltségük miatt – vannak olyanok is, akik más területen valószínűleg jobban magukra találtak volna. Karunk első tanácsülésén, amelyen évekkel ezelőtt részt vettem, akkori dékánunk kijelentette, hogy oktatókként felejtsük el, hogy az egyetemen mi kutatókat nevelünk. Lehet azért, mert nem egyetemi oktatóként futottam be a pályám nagy részét, de ezt én nem tudom elfogadni. Továbbra is úgy vélem, hogy az egyetemnek elsősorban ez lenne a célja. Hogy az a kutató azután elmegy tanítani, vagy bármi mással foglalkozni, az más kérdés. De az egyetem által kiállított oklevele kötelezi, hogy azokra a kérdésekre, amelyeket a hivatása felvet, tudományosan megalapozott, világos és hiteles válaszokat adjon, s hogy rendelkezzék azokkal az eszközökkel, amelyek őt szakemberré, tudományos kutatásra alkalmassá teszik. Szabadság (Kolozsvár) 2012. február 15.Csak román nyelvűek a helységnévtáblák MaroshévízenMég mindig nem pótolták a magyar nyelvű helységnévtáblát a Hargita megyei Maroshévízen. A település tábláját tavaly távolították el, amikor az utat újították fel. A kétnyelvű táblák használatát törvények írják elő. A város lakosságának 23 százaléka magyar, így kötelező a kétnyelvű tábla, de az Országos Útügyi Hatóság még mindig nem pótolta. A hatóság egyelőre nem kívánt nyilatkozni az ügyben. Maroshévíz bejáratainál tavaly még magyar és román feliratú táblák álltak, de az útfelújítási munkálatok után az Országos Útügy eltávolította ezeket. Most csak román nyelvű helységnévjelző táblák vannak, néhány állítólag törvénytelenül. Úgy tudjuk, hogy Maroshévízen a magyar nyelvű helységnévjelző táblák leszerelésére senki sem adott utasítást. A helyiek szerint az Útügy munkásai önkényesen jártak el. A román törvények szerint azokon a településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a lakosság 20 százalékát kötelezően kétnyelvű feliratokat kell használni, jelen esetben a román mellett magyarul is ki kell írni a település nevét. „Szükség van egyéb újabb intézkedésekre, tehát akár büntetőjogi feljelentést is hajlandóak vagyunk tenni azért, hogy ezek a táblák kerüljenek vissza. Persze az érintett települések polgármesterei is részt vehetnek és segíthetnek” – mondta a Duna Híradóban Borboly Csaba, a Hargita Megye Tanácsának elnöke. Néhány hónappal ezelőtt a maroshévízi RMDSZ levélben kérte a helyi tanácstesületet, hogy intézkedjenek a helységnévtáblákat illetően, de a település román polgármestere szerint a táblacsere meghaladja a hatáskörét. A Duna Híradó kereste az Útügyi Hatóságot is, de az adásig nem nyilatkoztak. hirado.hu/Duna Tv, Híradó Erdély.ma 2012. február 15.Aggódnak Budapesten a romániai magyarok miattA romániai népszámlálás adatai is terítékre kerültek tegnap a magyar Országgyűlésben: napirend előtti felszólalásában Varga István, a Fidesz képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a cenzus nyilvánosságra került adatai szerint jelentősen csökkent a magyarok száma Romániában a 2002-es népszámlásához képest. Csurka István írót, volt miépes politikust idézve azt mondta, az öt világrészen szétszórt magyarság olyan nép, hogy ha „végveszélyben tisztségviselői felmutatják a véres kardot”, akkor páratlan hőstettekre, csodákra volt képes. Hozzátette: a véres kardot most szimbolikusan felmutatja. Rétvári Bence, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium államtitkára hangsúlyozta, hogy a magyar kormány számára fontos az erdélyi, külhoni magyarság demográfiai helyzete, ugyanakkor szerinte egy közösség erejét nemcsak a lélekszáma adja. Elismerte, hogy 2002-höz képest 196 ezer fővel csökkent a romániai magyarság, viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarok aránya csupán egy ezrelékkel csökkent Románia összlakosságán belül, 6,6 százalékról, 6,5 százalékra. Hangsúlyozta, hogy a magyar kormány közvetlenül nem tud hatni a demográfiai helyzet alakulására, de a magyar intézményeken keresztül eredményesen befolyásolhatja a magyarság megmaradását. Krónika (Kolozsvár) 2012. február 15.RMDSZ: magyarellenes a 2-es számú marosvásárhelyi iskola vezetője, leváltását kérikEgyre nyilvánvalóbb, hogy a magyarul írott adománylevél miatt tessékelték ki az iskola épületéből, és bírságolták meg azt a marosvásárhelyi szülőt, aki hétfőn délelőtt a helyi 2-es iskola titkárságán szerette volna iktatni az okiratot. Megtudtuk: a konfliktus nem megfelelő kezelése miatt a 2-es iskola igazgatónőjének az eltávolítását kéri az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete, valamint Csegzi Sándor alpolgármester. Mossa kezeit. Codruţa Băciu intézményvezető úgy véli, nem követett el törvénytelenséget Amint tegnapi lapszámunkban beszámoltunk róla, mivel Horváth Kovács Ádám semmiképpen nem volt hajlandó román nyelvre fordítani az adománylevelet, Codruţa Băciuţ igazgatónő kihívta a rendőrséget, amely közintézménybe való illetéktelen behatolás miatt 500 lejre büntette meg a pedagógusi végzettséggel rendelkező férfit. Az anyanyelvű okirat arról a mintegy ezer lej értékű adományról tanúskodott, amelyet a magyar gyerekek szülei gyűjtöttek össze. A pénzből elkészítették a termek kétnyelvű feliratozását, majd a hétvégén fel is szerelték a táblácskákat. Az oktatási intézmény vezetője tegnap elismerte, hogy az általa jól ismert szülő nem sértegette, nem hangoskodott, csak épp nem akarta lefordítani a szöveget. „Mivel én nem értek magyarul, annyit kértem, két-három mondatot írjon románul, és akkor iktatjuk az okiratát. A szülő, aki egyébként kifogástalanul beszél románul azt mondta, hogy amíg nem fogadjuk el a magyarul írt levelet, nem távozik. Ekkor döntöttem úgy, hogy hívom a rendőrséget” – elevenítette fel a történteket Codruţa Băciuţ. Az igazgatónő hozzátette: az illető személy nem jelentkezett be a folyósón lévő szolgálatos tanulónál, így illetéktelen behatolónak számít. Codruţa Băciuţ több ízben is megismételte: ő nincs a kétnyelvű feliratok ellen, sőt el is fogadja azokat. Az igazgatónő szerint azonban iktatott adománylevél híján a táblácskák törvénytelenül kerültek az ajtók fölé. Ugyanakkor azt is sérelmezi, hogy egy olyan hétvégén kerültek az ajtók fölé, amikor ő nem tartózkodott az iskolában. Márton Imre igazgató-helyettes viszont elmondta: az intézményvezető hiányában, a munkaköri leírása alapján, ő átveheti az intézményvezető hatáskörét. Ennek tudatában engedélyezte a hétvégi táblaszerelési akciót. Kérdésünkre, hogy ezek után kezdeményezi azok eltávolítását, Băciuţ azt válaszolta, hogy az ügyet az iskola vezető tanácsa elé terjeszti, majd az dönt a feliratok megőrzéséről vagy eltávolításáról. Bretfelean a rendőreit dícséri A helyi rendőrség vezetője, Valentin Bretfelean parancsnok elmondta, azért küldött ki hat rendőrt az iskolába, mivel sem neki, sem a szolgálatos tisztnek nem volt honnan tudnia, miről van szó. A parancsnok szerint a tanárok vagy a gyerekek esetleges bántalmazása sem lett volna kizárható. „Minket a sürgősségi diszpécserközpontból, a 112-es számról értesítettek, hogy gond van a 2-es iskolában. Munkatársaim a törvénynek megfelelően jártak el, amiért dicséret illeti őket. Az 500 lejes, minimális összegű bírság is teljesen jogos. Egy közintézménybe, az 1991/61-es törvény értelmében, csak azt követően szabad bemenni, hogy a kapus vagy a szolgálatos igazol” – fejtette ki Bretfelean. Felvetésünkre, miszerint a törvényes rendelkezések alapján az irodájában tartózkodó újságírót is 500 lejes pénzbírsággal sújthatja, mivel ő sem mutatta fel személyazonosságiját a rendőrség portásánál, Bretfelean mosolyogva vágta ki magát: „Önt ismerem és rendelkezem az adataival.” Amint megírtuk, Horváth Kovács Ádám nem hajlandó kifizetni a büntetést, és a bírósághoz fordul annak eltörlése érdekében. Az RMDSZ Băciuţ menesztését kéri Megtudtuk: a konfliktus nem megfelelő kezelése miatt a 2-es iskola igazgatónőjének az eltávolítását kéri az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete, valamint Csegzi Sándor alpolgármester. „A városházára naponta érkeznek magyar nyelven írott dokumentumok, senki nem kérdőjelezi meg azok jogosultságát, annál is inkább, mivel a közigazgatási törvény lehetővé teszi az anyanyelv használatát. A kétnyelvű feliratok elhelyezése ellen sem emelt senki szót. Az önkormányzatban is teljes egyetértés van az iskola Bernády Györgyről való elnevezéséről. Mindezek fényében még zavaróbb az igazgatónő magatartása, aki egyáltalán nem objektív, konfliktust gerjeszt, vagy legalább is nem hajlandó azt kezelni” – adott hangot elégedetlenségének Csegzi Sándor, aki szerint a hétfőn történtek után Codruţa Băciuţnak távoznia kellene az intézmény éléről. Az igazgatónő magatartása annál is súlyosabb, vélekedett Benedek István RMDSZ-elnök, mivel ezelőtt egy évvel éppen az intézményen belüli multikulturalitás és kétnyelvűség hiánya miatt büntette meg az iskolát az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD). Azóta a folyosók ajtaira és falaira több kétnyelvű felirat és pannó került ki, viszont a történelmi jellegű összeállítások továbbra is a román dominanciát hivatottak fitogtatni. „Nem tolerálhatjuk, hogy valaki így viselkedjék a magyarokkal. Úgy érzem, Codruţa Băciuţ elég rosszat tett az etnikumközi kapcsolatoknak, hogy a főtanfelügyelő leváltsa tisztségéből” – szögezte le Benedek. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. február 15.Tőkés tulipános tőkéjeTőkés László és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad, ezért nehéz az Erdélyi Magyar Néppártnak az EP-képviselő támogatottságát szavazatokká konvertálnia – kommentálta KISS TAMÁS szociológus egy múlt év végi közvélemény-kutatás eredményét. A kisebbségkutató intézet munkatársát Cseke Péter Tamás kérte fel a felmérés politikai tanulságainak összegzésére az Erdélyi Riport 2012/4. számában. Nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia a tavaly szeptemberben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) Tőkés László ismertségéből és népszerűségéből – derül ki az erdélyi magyarok körében végzett legfrissebb felmérésből. A kolozsvári kisebbségkutató intézet közvélemény-kutatása szerint az Európai Parlament volt alelnöke által „védnökölt” EMNP a biztos pártválasztók szavazatainak mindössze 5,1 százalékát kapná meg a választásokon; az erdélyi magyarok 72,6 százaléka az RMDSZ-re, 3,2 százaléka az MPP-re, 3,5 százaléka pedig román pártokra szavazna. Az új magyar politikai szervezetnek annak ellenére gyenge a vonzereje, hogy a 2007-es európai parlamenti választásokon Tőkés László független jelöltként, egymaga az erdélyi magyar szavazatok közel negyven százalékát gyűjtötte be. Tőkés az RMDSZ tőkéjének „részvényese” A közvélemény-kutatás vezetője, Kiss Tamás szociológus nem lát ellentmondást az EMNP alacsony támogatottsága és Tőkés öt évvel ezelőtti kimagasló választási teljesítménye között. „A parlamenti választásokon nem egyetlen személyre kell szavazni. Akármennyire is kötődik az új magyar párt Tőkés László nevéhez, támogatottsága nem konvertálható az EMNP-re adott szavazatokra. Ez az RMDSZ ellenzékének egy régi problémája” – mondta az Erdélyi Riportnak. A felmérésvezető a jelenség nyitját abban látja, hogy – mint fogalmazott – Tőkés és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad. Emlékeztetett arra, hogy a magyar érdekvédelmi szervezetnek a kilencvenes évek elején „hihetetlenül erős” politikai brandje jött létre. „A tulipánra a mai napig azért ütik a pecsétet a választók, mert ennek a brandnek az emblémája. Tőkés László – a temesvári hős és az egykori tiszteletbeli elnök – ugyanebből a brandből részesül, képletesen szólva részvényesként” – magyarázta. A szociológus ezért úgy véli: szavazói számának növeléséhez az EMNP-t egy új politikai brandként kellene felépíteni az RMDSZ ellenében. „Kérdés, lesz-e az ebben érdekelteknek elég erejük ehhez” – tette hozzá. A felmérés szerint a megkérdezettek 57 százaléka állította, hogy elmenne szavazni. A bizonytalanok száma eléri a 15 százalékot. Az országos átlaghoz képest magas részvételi szándék még a kutatók számára is meglepetést jelentett. „Ennek fő oka valószínűleg az, hogy a felmérést a népszámlálási kampányt követően végeztük. Ez a kampány mozgósította a magyar közösséget, úgy, hogy román oldalon nem volt megfelelője. Természetesen az is kérdés, hogy sikerül-e ezt a mozgósítottságot idén fenntartani” – véli Kiss Tamás. Kelemenben jobban bíznak Az új magyar párt dolgát nehezíti, hogy a felmérés – korábbi adatokhoz viszonyítva – a Tőkés László iránti bizalom csökkenését mutatja. Az EP volt alelnöke továbbra is a legismertebb erdélyi magyar politikus, a megkérdezettek 98,4 százaléka hallott róla, ám csak 49,5 százalékuk bízik is benne. Ezzel szemben Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét ugyan valamivel kevesebben ismerik (91 százalék), de népszerűbb Tőkésnél, ugyanis a válaszadók 59 százaléka bízik benne. Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke és Szász Jenő, az MPP elnöke ismertségben és népszerűségben is elmarad az előbbiektől, a megkérdezettek 22, illetve 23 százaléka bízik bennük. Az sem jó hír az EMNP számára, hogy a felmérés szerint az erdélyi magyarok 69 százaléka azt szeretné, ha egyetlen politikai szervezet képviselné az érdekeit, és 19 százalék szeretne választani több magyar párt közül. Ez az eredmény még a kutatásvezetőt is meglepte. „Nem hittem volna, hogy csökkent azoknak az aránya, akik a politikai pluralizmust részesítik előnyben az egységes képviselettel szemben. Az EMNP bejegyzését követően én inkább ellenkező trendre számítottam volna” – jegyezte meg Kiss Tamás. Inkább Băsescu, mint Ponta Nem meglepetés, hogy a román politikusok bizalmi indexe a magyarokénál lényegesen alacsonyabb az erdélyi magyarok körében. Ám az talán igen, hogy az országos átlagtól eltérően a megkérdezettek körében a hatalmon lévő politikusok népszerűbbek az ellenzékieknél. Traian Băsescu államfőben az erdélyi magyarok 19,8, Emil Boc kormányfőben 17,2 százaléka bízik, míg az ellenzéki szövetség két társelnökének, Victor Pontának és Crin Antonescunak a bizalmi indexe 7,7, illetve 13,7 százalék. Kiss Tamás szerint a jelenségnek két oka is van. Az egyik az, hogy a hatalmon lévő politikusok az RMDSZ szövetségesei a kormányban. „Tendenciaszerű, hogy az RMDSZ politikai szövetségeseit a magyarok valamivel kedvezőbben ítélik meg, mint az ellenzéki oldalt” – magyarázta. Másfelől a szociológus szerint a magyar választók ellenszenvvel viszonyulnak a Szociáldemokrata Párthoz (PSD). Ez Kiss szerint részben a kilencvenes évekből ered, amikor a baloldal mint kommunista utódpárt jelent meg az erdélyi magyar sajtóban. „Másrészt az elmúlt években is volt a PSD-nek több olyan megnyilvánulása, ami erre ráerősített; 2009-ben úgy csapódott le, hogy az RMDSZ a PSD miatt került ellenzékbe, és ezt követően távolították el például a magyar hivatalnokokat a székelyföldi dekoncentrált intézmények éléről. Az ezt követő politikai kampány és mozgósítás miatt ez viszonylag megragadt a magyarok emlékezetében. Ponta ráadásul személyesen jelentette ki, hogy »a Székelyföld nem létezik«. Nem csodálom, hogy ebben a régióban nem ő a legnépszerűbb politikus” – mondta a szociológus. Az EMNP sem kérdőjelezi meg Egyébként a közvélemény-kutatás eredményeinek hitelességét az EMNP politikusai sem kérdőjelezték meg. A párt közép-erdélyi régióelnöke, Gergely Balázs azonban kifogásolta, hogy a politikai preferenciák mérésekor „tendenciózusan” említették a parlamenti választásokat a kérdésben az önkormányzati megmérettetés helyett. A politikus szerint helyi szinten az EMNP-nek jóval nagyobb a támogatottsága. Kiss Tamás erre úgy reagált: országos mintán relevánsabb kérdés a parlamenti választás, hisz az egyes településekre vagy megyékre nem, csupán a teljes magyar közösségre reprezentatív egy ilyen mérés. „Így a helyi ügyek vizsgálatára kevésbé alkalmas, bár egy összkép kétségkívül így is kibontakozhat” – magyarázta a kisebbségkutató intézet munkatársa. A Közélet és közérzet című felmérés adatait 2011. november 25. és december 13. között vették fel Erdély 16 megyéjében összesen 1190 fő megkérdezésével, a reprezentatív mintán alapuló felmérés eredményeinek hibahatára plusz-mínusz 2,9 százalék. Tarolna a Fidesz, de gyenge a Jobbik Erdélyben A kisebbségkutató intézet két munkatársa, Kiss Tamás és Barna Gergő nevéhez fűződik az a HVG hetilap megbízásából készített decemberi közvélemény-kutatás is, amely a magyarországi pártok népszerűségét mérte az erdélyi magyarok körében. A kolozsvári Kvantum Research által végzett felmérés szerint a magyarországi választásokon biztosan szavazni kívánó romániai magyarok 55,5 százaléka a Fidesz–KDNP-re adná a voksát, az MSZP támogatottsága 4,1, a Jobbiké 2,9 százalékos. A közvélemény-kutatás legváratlanabb eredménye, hogy már a Gyurcsány Ferenc fémjelezte, tavaly alakult Demokratikus Koalíciónak is mérhető az erdélyi támogatottsága (1,8 százalék). Az LMP az erdélyi szavazatok 0,2 százalékára számíthat, más pártokra 0,4 százalék szavazna. Kiss Tamás az Erdélyi Riportnak Gyurcsány Ferenc ismertségével magyarázta a DK mérhető támogatottságát. „Mindig volt egy 3-5 százaléka az erdélyi magyaroknak, aki kedvelte Gyurcsányt, amellett a 95-97 százalék mellett, aki nemzetárulóként tekintett a volt miniszterelnökre. Ez a néhány százalék szavazna a DK-ra, amivel azonban nagyjából ki is merült a párt növekedési potenciálja” – magyarázta a szociológus. Kiss Tamás számára nem meglepetés a Jobbik alacsony erdélyi beágyazottsága. „Azért is örvendtünk a HVG felmérésének, mert talán elkezdenek oszlani az ezzel kapcsolatos magyarországi tévképzetek” – mondta Kiss. Szerinte a tévképzetekhez azok a sajtótudósítások, írások is hozzájárulhattak, amelyek például összemossák az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezetet a magyar szélsőjobboldallal. Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2012. február 15.Jogszerűnek tekinti a magyar nyelvű iratot iktatni kívánó férfi megbírságolását a marosvásárhelyi rendőrfőnökMind a marosvásárhelyi 2. számú általános iskola igazgatója, mind a helyi rendőrség főnöke úgy véli, jogszerűen járt el Horváth-Kovács Ádám ügyében. A marosvásárhelyi férfi gyermeke iskolájában szeretett volna magyar nyelvű iratot iktattatni, mire bekísérték a rendőrségre, és megbírságolták. Példásan intézkedtek és dicséretben részesültek azok a marosvásárhelyi rendőrök, akik kedden Horváth-Kovács Ádám ügyében jártak el – jelentette ki az MTI-nek Valentin Bertfelean, a rendőrség főnöke. Mint elmondta, az 112-es sürgősségi hívószámra érkezett kedden riasztás arról, hogy egy férfi illetéktelenül behatolt az iskolába. A riasztást a rendőrség valamennyi egysége megkapta, ezért történt az, hogy hat rendőr is egyszerre érkezett a helyszínre. Bertfelean utalt arra: Romániában is volt már rá példa, hogy idegen behatolók veszélyeztették egy-egy iskola tanulóinak a testi épségét. Kijelentette, a legkisebb kiszabható bírságot rótták ki Horváth-Kovácsra, aki maga is elismerte vétkességét. A rendőrfőnök szerint csak a törvényt alkalmazták. Visszautasította, hogy egyesek etnikai színezetet próbálnak adni a történetnek. Codruta Baciut, az iskola igazgatója az MTI-nek elmondta, ő kérte a rendőrség sürgős beavatkozását. Mint mondta, ezt azért tette, mert Horváth-Kovács nem tartotta be az iskolába való belépésre vonatkozó szabályokat: sem az ügyeletes diáknál, sem az iskola titkárságán nem igazolta magát. Az igazgatónő ugyanakkor elismerte, hogy ismeri Horváth-Kovács Ádámot, aki az iskola szülői bizottságának is tagja. Azt is megerősítette, hogy beszélgetett a férfival, akit arról próbált meggyőzni: fordítsa le románra az iktatandó dokumentumot. Az igazgatónő szerint az intézmény felelős vezetőjeként nem járulhatott hozzá egy olyan irat iktatásához, amelynek a tartalmát nem ismeri. Baciut nem kívánta kommentálni azt a tényt, hogy az iskola épületében az iktatandó dokumentumról vitatkozott Horváth-Kováccsal, és a rendőrséget azt követően riasztotta, hogy nem sikerült megegyezniük. Az igazgatónő hangsúlyozta, szó sincs bosszúállásról, ő mindig is az iskola érdekeinek rendelte alá cselekedeteit. Horváth-Kovács Ádám kedden délelőtt egy magyar nyelvű adománylevelet próbált iktattatni, amely azt rögzítette, hogy a magyar szülők egy csoportja szülői adományként készíttette el és tűzte ki az iskola folyosóin a kétnyelvű táblákat. Korábban az Országos Diszkriminációellenes Tanács megbírságolta az intézményt a kétnyelvű feliratozás elmulasztása miatt. erdon.ro 2012. február 15.Támogatások: kit húztak ki a listárólTöbb mint egyéves csúszással közzétette tegnap a magyar kormány a nemzeti jelentőségű intézmények és programok új listáját. Ezen azok a Kárpát-medencei magyar intézmények és szervezetek szerepelnek, amelyek nem évről évre, pályázatok útján, hanem egy kormányzati ciklusban előre megállapított összegű támogatásban részesülnek. A Bajnai-kormány idején, 2010-ben 14 erdélyi intézmény kapott normatív támogatást, összesen 366 millió forintot. Finanszírozásukat a Fidesz-kormány tavaly leállította arra hivatkozva, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények listája módosításra szorul. A tegnap közzétett lajstrom már tizenhét erdélyi intézmény és program nevét tartalmazza. A 2010-ben még kiemelt támogatásban részesülő intézmények közül nem került fel az új listára három kulturális folyóirat (Látó, Korunk, Helikon), a Studium-Prospero Alapítvány és az Eurotrans Alapítvány. Újdonságként normatív támogatást kap viszont idéntől a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, egy Beszterce, illetve két Kolozs megyei szórványkollégium. Az új lista szerint az erdélyi színházak nem az Eurotrans Alapítványtól, hanem a „Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja” keretében jutnak támogatáshoz, és csak gyanítani lehet, hogy a Látó, a Korunk, a Helikon a „Kulturális és tudományos médiatámogatási programtól” jut pénzhez. Azt, hogy mennyihez, még nem tudni, ugyanis Semjén Zsolt kormányfő-helyettes tegnapi tájékoztatása szerint „a pontos összeg a szükségletektől és az intézménytípustól függően eltérő”, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül. A Korunk főszerkesztője lapunktól tudta meg, hogy a folyóirat már nem szerepel külön intézményként a nyilvánosságra hozott listán. Balázs Imre József így azt sem tudta megmondani, valóban kaphatnak-e támogatást a médiatámogatási programtól. „Annyit tudok, hogy tavaly egyetlen forintot sem kaptunk” – mondta lapunknak. Az RMDSZ még tavaly elküldte a magyar kormánynak azoknak az erdélyi intézményeknek listáját, amelyet normatív támogatásra javasolt. Kovács Péter főtitkár a tegnap közzétett listát úgy kommentálta: „továbbra is köd fedi a nemzeti jelentőségű intézmények körét”. Szerinte az egyedüli pozitívum, hogy az idén lesz normatív támogatás. A főtitkár elmondta, továbbra is kevés a konkrétum: nem lehet tudni, hogy a nevesített 11 szervezeten kívül, kik részesülnek a meghívásos pályázat által nyújtott lehetőségben, köd fedi a teljes pályázati keretet, nem hozták nyilvánosságra, hogy a döntések Magyarországon vagy Erdélyben születnek, és kik lesznek az elbírálók. Megjegyezte, a nevesített nemzeti jelentőségű intézmények esetén is vannak érdekességek. „A Beszterce-Naszód megyei Vicén két szórványkollégium működik, akkor miért csak az egyik részesül kiemelt támogatásban? Csak remélni tudom, hogy ennek nem az az oka, hogy az egyik kollégium partnere az EMNT szórványtanácsának, a másik pedig nem” – mondta a politikus. A nemzeti jelentőségű erdélyi intézmények és programok listája Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (működés); Protestáns Teológiai Intézet (működés); Mezőségi Szórványkollégium, Válaszút (szórv. kollégium); Mezőségi Téka Szórványkollégium, Szamosújvár (szórv. kollégium); Bástya Kollégium, Vice (szórv. kollégium); Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) (működés+ program); Házsongárd Alapítvány (működés+ program); Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (működés+program); Szent Ferenc Alapítvány (működés+program); Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület + Fiókok (működés+ program); Kincses Kolozsvár, Kolozsvári Magyar Napok (program); Jelentős szakmai és kulturális intézmények működésének támogatási programja (működés+program); Szórványkollégiumi programok – kollégium+iskolabusz (működés+program); Felsőoktatási háttérintézmények támogatási programja – BBTE, MOGYE, MME (működés+program); Kulturális és tudományos médiatámogatási program (működés+program); Színházak, bábszínházak, néptáncegyüttesek támogatási programja (működés+program). Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 15.Elkészült a nemzeti jelentőségű intézmények listája – Az illetékesek módosításokat dolgoztak ki azon határon túli magyar diákokra vonatkozóan, akik eygetemi tanulmányaikat Magyaroszágon szeretnék folytatniElkészült a nemzeti jelentőségű intézmények listája az egész Kárpát-medencére vonatkozóan – jelentette be Semjén Zsolt, a magyar miniszterelnök nemzetpolitikáért felelős helyettese kedden Budapesten. Ennek lényege, hogy ezek az intézmények nem évről évre, pályázatok útján, hanem kiszámítható módon részesülnek majd támogatásban – mondta a kormányfő-helyettes a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság ülése után. Semjén Zsolt kifejtette, akik kiszámítható partnerek a nemzetstratégia tekintetében, azok kiszámítható, speciális finanszírozást fognak kapni. Az érintett intézmények listáját a Bethlen Gábor Alap honlapján teszik közzé. Répás Zsuzsanna , a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai helyettes államtitkára elmondta: a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) kérték fel, hogy határozza meg azt a kritériumrendszert, ami alapján ebbe a körbe be lehet kerülni, a Máért alapszervezetektől pedig azt kérték, javasoljanak intézményeket. Az elvárt kritériumok között említette, hogy egy adott intézmény mennyire szolgálja a közösség megmaradását, a magyar nyelv terjesztését, az autonómiát, a helyi közösségek gyarapodását. Feltétel volt még, hogy mennyire stabil, kiszámítható a működése, vagy tud-e pluszforrásokat bevonni. Az érintett intézmények normatív alapon kapnak támogatást egy-egy költségvetési évben, és nem a nyílt pályázati rendszereken kell eseti jellegű forrásokat kérniük. Olyan intézményekről van szó, amelyek régóta működnek, és a remények szerint még sokáig működni fognak – ismertette a helyettes államtitkár. Az intézmények listáját minden évben áttekintik, kerülhetnek fel rá újak, és kerülhetnek le is listáról. A támogatásokat már az idei évben eszerint folyósítják, a pontos összeg a szükségletektől, és az intézménytípustól függően eltérő, a döntést a Bethlen Gábor Alap bizottsága hozza meg, várhatóan heteken belül. Semjén Zsolt beszámolt arról is, hogy az ülésen arra biztatták a tárcákat, minden egyes szakterület készítse el saját szakpolitikáját, és kössön megállapodást a határon túli szervezetekkel. Fontos, hogy gazdasági konkrétumokkal is kitöltsék azt a szellemi keretet, amelyet létrehoztak, fogalmazott. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára emlékeztetett arra, hogy a közeljövőben tartják a szlovákiai választásokat, és bíznak abban, hogy azokon egyértelműen pozitív megoldást sikerül találni a hosszú ideje függőben lévő állampolgársági kérdésre. Ezt a reményt nem adják fel, fogalmazott, hozzátéve: a felvidéki magyarok addig is számíthatnak a magyar kormány és diplomácia egyértelmű támogatására. Feladatként említette annak áttekintését, hogy az állampolgársági folyamatot hogyan lehet még gördülékenyebbé tenni. Úgy látják, hogy a nyugati magyar diaszpórában komoly tartalékok vannak, ezért a külügyi tárca az év folyamán a tervek szerint újra tudja majd nyitni az előző kormány által bezárt konzulátusokat. Szólt arról is, hogy a külhoni magyarok szavazati jogának technikai részleteiről is rendelkező választási eljárásról szóló törvény szakértői munkái elkezdődtek. Répás Zsuzsanna az ülés egy másik témáját ismertetve elmondta: módosítást dolgoztak ki azon határon túli magyar diákokra vonatkozóan, akik egyetemi tanulmányaikat Magyarországon szeretnék folytatni. Ennek értelmében az, aki magyar nyelvű középiskolában végzett, és az adott ország nyelvén leteszi az érettségit, azt elismerik középfokú nyelvvizsgának. Arra is figyelmet fordítanak, hogy a felvételi pontoknál se kerüljenek hátrányba az ilyen diákok, jelezte. Az eddigi gyakorlat szerint azoknak a nyelvtudását azonnal elismerték nyelvvizsgának Magyarországon, akik otthon többségi nyelvű iskolába jártak. Azoknak viszont, akik magyar nyelvű középiskolába jártak, és letették az adott állam nyelvén az érettségit, ezt semmilyen módon nem ismerték el. Szeretnék ezt orvosolni, nem szeretnék, ha ez a határon túli magyar diákok arra ösztönözné, hogy ne magyar nyelvű középiskolában végezzék tanulmányaikat, mutatott rá a helyettes államtitkár. MTI 2012. február 16.Nagymoha magyar sziget román és hajdani szász falvak gyűrűjébenA Brassó megyei Nagymoha Szászföld magyar szigete. A román és hajdani szász falvak gyűrűjében fekvő település lélekszáma folyamatosan csökken, de a magyarság mindmáig megőrizte többségi számarányát. A nehezen megközelíthető zsákfaluból sokan a közeli Fogarasba illetve Kőhalomba ingáznak. Nagymohán óvoda és általános iskola is működik, ahol a többség még mindig a magyar nyelvű oktatást választja, viszont az első négy elemi elvégzése után a gyerekek csak úgy tudják magyarul folytatni tanulmányaikat, ha más településre ingáznak, vagy kollégiumban laknak. A nagymohai magyar oktatás jövőjét a népességi mutatók is meghatározzák. Ennek alapján van esély arra, hogy az elszigetelt faluban még hosszú ideig fennmarad a magyar közösség. Magyar Televízió Erdély.ma 2012. február 16.Normatív támogatás a magyar civil szervezeteknekAz RMDSZ 2005 óta normatív támogatásban részesíti azon országos magyar civil és szakmai szervezeteket, amelyek tevékenysége létfontosságú a romániai magyar nemzetközösség életében, ugyanis hosszú évek óta az itt élő magyarok megmaradását, gyarapodását szolgálják. Az erdélyi magyar nemzetstratégia szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró szervezetek az idén sem pályázatok útján, hanem kiszámítható módon jutnak hozzá a 4,5 milliárd régi lejes támogatáshoz – közölte tegnap a párt főtitkára, ami azt jelenti, hogy közvetlenül a kiválasztottak „zsebébe” megy az adófizetők pénze. Míg 2005-ben csupán két szervezet részesült támogatásban, 2011-ben már 19-re nőtt azon intézmények száma, amelyek működését jelentős mértékben elősegítette, ugyanakkor nyilván kontrollálta is a kisebbik román kormánypárt. Ezek a következők: Barabás Miklós Céh, Erdélyi Kárpát-Egyesület, Erdélyi Magyar Írók Ligája, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Romániai Magyar Néptánc Egyesület, Kolozsvár Társaság, Bolyai Társaság, Országos Magyar Diákszövetség, Kriza János Néprajzi Társaság, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Magyar Ifjúsági Értekezlet, Kommunikáció és Médiakutató Intézet, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Romániai Doktoranduszok Országos Szövetsége, Magyar Középiskolások Országos Szövetsége. A szervezetek legtöbbjének székhelye Kolozsváron és Marosvásárhelyen található. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2012. február 16.A csángóbizniszAz elmúlt hetekben egymást érték a közlemények, nyilatkozatok, állásfoglalások és magyarázkodások annak kapcsán, hogy a magyarországi támogatók elzárták a pénzes csapokat a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) volt vezetői előtt, akik emiatt sértődötten lemondtak és vádaskodni kezdtek. Időközben kiderült: a volt vezetők nyakig sárosak, mert a moldvai csángók anyanyelvű oktatására szánt forintmilliók egy részét magukra költötték. Vagyongyarapodásuk feltűnő volt az elmúlt néhány évben, a budapesti balliberális kormányok nem ellenőrizték a magyar adófizetők pénzének Moldvába történő áramlását, s amikor ezt végre az Orbán-kormány által megbízott szakértők megtették, döbbenetes tények kerültek nyilvánosságra. Könyvelési, elszámolási és nyilvántartási problémák tucatjai között apró, de igen beszédes adalék, hogy az adományba kapott személygépkocsik alkalmankénti mosását 500-600 lejért végeztették a csángószervezet vezetői, ennyit akartak elszámoltatni a magyarországi támogatóknál. A szervezet több éve tartó hanyag és pazarló gazdálkodását átvizsgáló A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) vitazáró közleményében számos példával illusztrálta a feltárt hiányosságokat, leszögezve: „Sajnos ez csak néhány példa, a jéghegy csúcsa. Az MCSMSZ korábbi vezetése által készített elszámolásokban luxus és magáncélú élelmiszerszámlák sokasága, nyilvánvaló számlahamisítás, nyilvántartásban nem szereplő nagy összegű kölcsön visszafizetés és más elszámolási ellentmondások is találhatók. Az MCSMSZ korábbi vezetői a felelősség elől menekülve lemondtak tisztségükről, és az elmúlt hetekben csúsztatásokat, valótlanságokat tartalmazó nyilatkozatokkal és közleményekkel próbálták félrevezetni a közvéleményt. Rágalmaikkal, és valótlan állításaikkal nem csak saját maguknak, az oktatási programot támogató keresztszülőknek és a magyar kormánynak ártanak, hanem az egész csángó ügyet sodorják veszélybe.” Az eset ugyanakkor azt látszik igazolni, hogy a Budapesten regnáló balliberális kormányok 2002-2010 között számolatlanul és elszámolatlanul tömték a magyar adófizetők pénzét a romániai magyar (főként tulipán-védjegyű) szervezetekbe, közületekbe, majd amikor az új nemzeti kormány megpróbált rendet tenni ezen a téren is, politikai tartalmú, alattomos támadások célpontjává vált. Az MCSMSZ lemondott vezetői is szövetségesüknél, az RMDSZ-nél kerestek pártfogást, amit az óvatlanul és mintegy zsigerből meg is adott, nyilván attól való félelmében, hogy ténylegesen is elkezdődik az elmúlt húsz esztendő támogatási gyakorlatának átvilágítása, illetve az elsíbolt pénzek számonkérése, sőt visszakérése. A Magyarországról érkező segítség nagy része ugyanis a pártkasszában landolt vagy az RMDSZ embereit tette boldoggá. Az MCSMSZ csupán egyik szereplője annak az etnobiznisznek, amelynek keretében ma ezrek élnek meg jól – határon innen és túl – a határon túli magyarok „pátyolgatásából”, miközben a támogatásra szorulók egyáltalán nem is érzékelik a velük való törődést. Az eset kapcsán szinte minden megszólaló sietett leszögezni, hogy a moldvai csángók „megmentése” fontos közügy, amitől semmilyen malőr nem tántoríthatja el a nemzetpolitikusokat. Holott éppen a nemrég lezajlott népszámlálás mutatta ki, hogy a moldvai magyarság jószerével ma már csak történelmi, néprajzi fogalom. A negyedmilliósra becsült népcsoport tagjainak nagy része még katolikusnak vallotta magát, de egynegyedük sem beszéli már ősei nyelvét. Akik beszélik is, azok is egy elrománosodott, romlott magyar nyelvet beszélnek, de még ennek is kerülik a nyilvános használatát. A cenzuson pedig csak pár száz fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek a Csángóföldön. (Az 1968-as megyésítéskor Hargitától Bákóhoz csatolt gyimesieket ma sem szabad moldvaiaknak tekinteni.) Ennek függvényében megkérdőjeleződik a sok pénzzel támogatott moldvai magyar oktatási program „szülőföldön magyarként megtartó” ereje. Pláne akkor, ha a pásztorok magukra költik az apanázst, nem pedig a nyájra. Csángót igazából úgy lehet megtartani a magyar nemzet számára, ha sikerül magyar nyelvi és kulturális közegbe vonzani, „plántálni”. És még ez sem garancia semmire… Reggeli Újság (Nagyvárad) 2012. február 16.Máramarossziget: ortodox kézen a magyar palotaMarad az ortodox egyházé a máramarosszigeti kultúrpalota. A Máramaros és Szatmár Megyei Ortodox Püspökség 2006-ban visszaigényelte, arra alapozva, hogy 1938–1940 között a román királysági rendelet által neki adományozta. 2009 májusában a visszaszolgáltatásokkal foglalkozó bizottság odaítélte az épületet az ortodox egyháznak. Ezek után pár helyi közéleti személyiség megtámadta ezt a határozatot, azonban a pert az elmúlt napokban elveszítették. A legfelsőbb bíróság ítélete jogerős. A felperesek az Emberjogi Bíróság elé vinnék az ügyet. A város nem harcolt „Nagyobb összefogásra lett volna szükség a szigeti lakosság részéről, hogy érződjön a tömegeknek az ereje, hiszen csak mi négyen nem tudtuk megakadályozni ezt az igazságtalanságot. Mi négyen voltunk az ortodox egyház hatalmas nyomásával szemben, és ez a hatalmas erőkülönbség úgy tűnik, hatott a bíróságra” – vélekedett Béres István RMDSZ-es parlementi képviselő, aki az egyik felperes volt a perben. A politikus elmondta, Románia legfőbb ügyésze még kérheti a per újrafelvételét, azonban erre nem sok esélyt lát. „A máramarosszigeti helyi önkormányzat nem tett semmit annak érdekében, hogy megakadályozza, vagy semmissé tegye ezt a határozatot, holott erkölcsi kötelessége lett volna megvédeni saját vagyonát. Igaz ugyan, hogy nem tőlük függött ez a bizonyos visszaszolgáltatás, de nekik kellett volna per útján megakadályozni, hogy egy ilyen fontos kulturális központ ne kerüljön más kezébe” – fogalmazott a képviselő. A visszaszolgáltatást megelőzően a polgármesteri hivatalnak egyébként tervében volt felújítani az épületet, el is készült egy előhatástanulmány. A pályázatot azonban elveszítették, mert időközben tulajdonost váltott az épület – tudtuk meg Béres Istvántól. „A polgármesteri hivatal már bérleti díjat is fizet az ortodox egyháznak, sőt a felekezet nevére is íratták az ingatlant, holott az épület per alatt volt, így a bérleti díj fizetését és a telekkönyvbe való beíratást is fel kellett volna függeszteni egy jogerős bírósági döntésig. A bérleti díj fizetése tehát nem jogos” – magyarázta a képviselő. Lapunk értesülései szerint a város 6000 lejt fizet havonta az ortodox egyháznak az épületért. Mélyebbre kellene ásni Az ügyben megkerestük Markó Attila államtitkárt, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának szakértőjét. Ő ugyan nem ismeri a máramarosszigeti kultúrpalota helyzetét, azonban elmondta, amennyiben az ortodox egyháztól az államosítás útján vették el az épületet, úgy azt az állam köteles neki visszaadni. „Ha az ortodox egyház dokumentumokat mutatott fel, miszerint tőle elkobozta a román állam az épületet, az állam visszaadja neki. Így érthető, hogy miért döntött így a bíróság. Hiába kerestek jogorvoslatot a restitúciós bizottság határozata ellen. Vita tárgyát képezheti azonban az a tény, hogy milyen módon jutott 1938-ban az egyház kezébe az ingatlan, így egy másik per útján azt kellene megvizsgálni, hogy ez a vagyonszerzés mennyire volt jogos. Mert például ha adománylevél útján került az ortodoxokhoz az épület, ha be lehet bizonyítani, hogy valamilyen megszorítások súlya alatt vagy erőszak, kényszer által vették el a várostól, akkor azt az adományt meg lehet szüntetni, erre pedig joggyakorlat is van Romániában. Tehát ezen az úton még el lehet indulni” – fejtette ki Markó Attila, aki mivelhogy nem ismeri az eset részleteit, nem tud esélyeket latolgatni. Szerinte várhatóan az Emberjogi Bíróság sem fogja felülbírálni a most hozott romániai ítéletet. Szecessziós palota közadakozásból A kultúrpalotát 1912–1913 között közadakozásból építették. Az épület báró Perényi Zsigmond nevéhez köthető, aki Máramaros vármegye főispánjaként a megyében működő kulturális egyesületeket egy helyen akarta összpontosítani. A kultúrpalotát végül Sándy Gyula budapesti építész tervei alapján építették szecessziós stílusban. Ebben kapott helyet a városi könyvtár, a Széchenyi úri kaszinó, egy díszterem, valamint a Máramaros Közművelődési Egylet székháza. Ide került Hollósy Simon Huszti vár című képe is. „Gyönyörű volt a belseje, 350 ezer arany koronába került az épület, és külön 105 ezer koronába a berendezése, amely pazar volt annak idején, az összes falat selyem- és bársony-tapéta borította. Említésre méltó, hogy a közadakozásból emelt palota előcsarnokának falán megörökítették a legalább 200 koronát adományozók nevét” – részletezte lapunknak Zolopcsuk Pál Róbert helytörténész. A II. világháború vége felé hadikórházzá alakították, majd 1920-tól a román állam az Astra román egyesületnek adta használatba. „Az egyesület az Astra-palotában 1938-ig működött, amikor is egy úgynevezett ideiglenes bizottság, a Máramarosszigetre költözött ortodox vallású vasutasok, tisztviselők, tiszti kar, rendőrség saját maguknak ajándékozták a palotát, és így mint ortodox püspöki palota működött 1940-ig, amikor is szeptember 5-e után, miután Máramarosszigetet Magyarországhoz csatolták, a palota a magyar kincstár tulajdonába lett bekebeleztetve. 1945 után pedig a román állam tulajdonát képezte az épület” – mesélte a helytörténész. Jelenleg itt működik a városi könyvtár, művészeti iskola, tánciskola és egy egyetemi részleg is. Zahoránszki Brigitta Krónika (Kolozsvár) 2012. február 16.Mensura Transylvanica: erdélyi mérték és tekintélyLapunk hasábjain is olvashattak már a Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport által készített elemző anyagokat, ám mindeddig adósak maradtunk kedves Olvasóink felé annak feltárásával, hogy mit és kiket is fed voltaképpen a latinosan patinás név, milyen irányelveket és célokat követ az erdélyi „think tank”, vagyis elemzőcsoport. A Mensura Transylvanica bemutatására a legilletékesebbet, a csoport elemző-koordinátorát, Bakk Miklós politológust, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatóját kértük fel. – Hogyan és miért lett Mensura Transylvanica az elemzőcsoport neve? – Még egy korábbi kezdeményezés ötletbörzéjén született ez a névötlet, akkor többféle szempontot is figyelembe vettünk. A latinos név a művelt erdélyiség hagyományára tekint vissza – ennek vállalása fontos volt –, másrészt a latin 'mensura' szó mellett jómagam azért kardoskodtam, mert kettős jelentéssel bír: egyszerre jelent mértéket és tekintélyt. Vagyis egy igényességi mércét is állít elénk. – Milyen rendszerességgel, vagy elképzelés szerint fognak anyagok a nyilvánosság elé kerülni az elemzőcsoport műhelyéből? – Létezik erre vonatkozóan egy elképzelésünk, de a gyakorlat mutatja meg, hogy mennyire lesz majd működőképes ez a csapat, hiszen a tagok különböző helyeken dolgoznak, más-más elfoglaltságúak. Mindenesetre szeretnénk egy olyan munkarendet kialakítani, hogy havi 8-10 elemzés elkészülhessen. A puding próbája mindenképpen az evés, úgyhogy a következő időszak igazolja majd, sikerül-e ezt a célkitűzést, ezt a ritmust tartani. – A Mensura Transylvanicának – amellett, hogy a különböző sajtóorgánumokhoz eljuttatja anyagait – saját honlapja működik, a mensura.ro. Ide kerülnek fel a különböző kategóriába sorolható elemzések. A honlapon is olvasható bemutatkozó szerint az elemzőcsoport célja, hogy „az átalakuló erdélyi politikai térben végbemenő folyamatok elemzésével pártpolitikán túlmutató, de nem értéksemleges javaslatokat fogalmazzon meg”. Kifejtené ezt bővebben? – Bármilyen elemzési módszerben, megközelítésben, szemléletben rejtetten vagy nyilvánvalóan, de ott vannak az értékek, azt lehetne mondani, hogy politikai filozófiai értelemben értéksemleges elemzés nem létezik. E csoportnak alapvetően két szemléleti kiindulópontja van. Az egyik az, hogy természetesnek tekintjük az erdélyi politikában és közéletben a pluralizmust, amely az erdélyi magyarok társadalmának modernizálódásából ered. Ez olyan szemlélet, amely bizonyos mértékig szakít azzal az egységfelfogással, amely az RMDSZ eddigi történeti szerepe nyomán vált legitimmé a közfelfogásban. A másik fontos értékválasztás a tematika tekintetében a nemzetpolitika mint kiemelt terület. Ha nem kliséken át tekintünk erre a kérdéskörre, akkor sok olyan részkérdésre bukkanunk, amelyet érdemes gyakorlati, közpolitikai kérdésként megvizsgálni. Az attitűdértékeket tekintve a kiegyensúlyozottságot, szakszerűséget és a mértékletességet tekintjük fontosnak. Lényegesnek tartom kiemelni, hogy az általunk készített elemzések semmiképp sem kombattáns kritikák jelenítenek meg valamelyik politikai szereplővel szemben, hanem alternatívákat elemeznek. – A Mensura Transylvanica céljai közé tartozik ugyanakkor, hogy „az erdélyi közélet és politikai intézményrendszer reformját, az egyeztetés kultúráját kívánja elemzéseivel előmozdítani”. Hogyan tud hatni Ön szerint mindaz, amit a műhelymunka eredményez? – Az elmúlt időszak napi politikai vitáiban számtalan formában fölmerült, hogy a kialakuló plurális politikai mezőnyben már nem egységre, hanem valamiféle együttműködésre, közös stratégiákra volna szükség, és ez konkrétan a választási együttműködések lehetséges formáinak a kérdésében jelent meg. Nyilvánvaló, hogy egy konfliktusos folyamatban, ahol politikai szereplők pillanatnyi érdekeiket, előnyeik pillanatnyi maximalizálását tartják szem előtt, ez nehezen megvalósítható. Egy elemzőcsoport tulajdonképpen csak annyit tehet, hogy megmutatja a különböző alternatívákat, lehetséges kimeneteleket elemez, és ezen keresztül próbálja befolyásolni a közös stratégiák kialakítása érdekében a közvéleményt, akár a politikai elitet. Azt is célul tűztük ki, hogy – idézem bemutatkozónkat a honlapról – a más országokban bevált, de Erdélyben is hasznosítható politikai és intézményi megoldásokat állítjuk az előtérbe, mivel a politikai tudás egyik legfontosabb forrásának a tapasztalatokban rögzülő tudás mérlegelő alkalmazását tekintjük. És van példa arra, hogy pártok valamiképp kiegyeztek a verseny és együttműködés egyfajta összehangolásában. – Mit lehet tudni a csoport tagjairól, elemzőiről? – Egy ilyen elemzőműhely létrehozásának az ötlete itt, Erdélyben elég régi. Nem sorolom fel az elmúlt bő egy évtized kezdeményezőit és ötletgazdáit, mert tartok attól, kifelejtek valakit. Amikor a Bálványos Intézet felkért a mostani műhelyünk megszervezésére – rangidősként és politológiát oktató tanárként –, elsősorban volt tanítványokat, a szakmában már ismert fiatalokat hívtam, de nem kizárólag politológusok vannak ebben a csoportban, mások is kaptak meghívást, akik reményeim szerint jelentkezni fognak majd elemzésekkel. Vagyis a csoport összetétele még alakul, a csapat összetétele még változik, kiegészül. – A megjelent anyagok nagy egy része név nélkül, Mensura Transylvanica aláírással jelenik meg. Hogy működik a szerzői rendszer? – Az elemzések egy része az elemzőcsoport közös neve, a Mensura Transylvanica név alatt jelenik meg; ezek a csoport közös alkotásai. Ez gyakorlatilag úgy valósul meg, hogy egy szerző készíti el az elemzés alapszövegét, amihez mindenki hozzászólhat – bírálhat és kiegészíthet –, így alakul ki a végső szöveg, ami tehát a csoport közös produktuma. Ezenkívül van lehetőség egyes elemzések, írások szerzői megjelenítésére is. – Milyen témakörökre koncentrálnak a Mensura Transylvanica anyagai? – Mivel a politikai elemzőcsoport az EMNP háttérintézményeként működő Bálványos Intézet égisze alatt működik, nyilván részt vállal az intézet stratégiai és napirend-tervező projektjeiben. Ugyanakkor a csoport tagjaink érdeklődési köre, valamint a közvélemény napirendje is alakítja a tematikát: maguk a csoport tagjai is javasolhatnak politikai-közéleti, gazdasági vagy például médiaelemzéssel kapcsolatos témákat, amelyeknek mindenképpen helyük van egy ilyen elemzőfelületen és hasznosak a közvélemény informálása és alakítása szempontjából. A Mensura Transylvanica jelenlegi munkatársai: Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató / Pozsony János Csaba politológus / Sólyom István politológus, újságíró / Szász Alpár Zoltán politológus, egyetemi oktató / Székely István Gergő politológus, kutató / Toró Tibor szociológus-politológus, egyetemi tanársegéd / Zsigmond Csilla szociológus, politikai szakértő, egyetemi tanársegéd. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. február 16.Ki a miniszterelnök?A posztkapitalista globalizmus rendszere recseg-ropog. A fedezet nélküli, nem létező, de mégis létezőként kezelt pénztömegek léggömbje hol itt, hol ott lyukad ki, s bármikor kipukkadhat, azt pedig nem tudni, hogy a bankvilág planetáris szintű kísérleti játékának összeomlása milyen következményekkel jár majd. A globális főhatalom orákulumai a lyukak foldozgatásán dolgoznak, ahelyett, hogy megpróbálnák kikötni a földre a légballont. Görögország és Olaszország élén már az ő embereik állnak, s az új román miniszterelnök életrajzát elnézve, tekintettel nyilatkozataira, illetve gazdaságpolitikai beállítottságára, minden jel szerint ő is engedelmes marionettje lesz a nemzetközi pénzvilágnak. Hiteltelen kommunikációs kísérlet lenne román fennhatóság alá kényszerült magyarként a román szuverenitásért aggódni. Sőt a kormányfőcsere rövidtávon akár még jót is hozhat az erdélyi magyarságnak. S az is meglehet, hogy egy kis országnak a makrogazdaság vonatkozásában nincs is más választása, mint úszni az árral. Ráadásul van egy nagy különbség a magyar és a román helyzet között azon túl is, hogy Magyarország – épp önálló útkeresése miatt – nemzetközi politikai offenzíva alatt áll. Romániában elképzelhetetlen egy olyan kormány, mely kultúr- és oktatáspolitikában azt tenné, amit az SZDSZ-MSZP koalíció, mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy a nemzetközi fronton a román ellenzék hátba támadja a román nemzetpolitikai törekvéseket. S ez értelemszerűen tudati tényezőkre vezethető vissza. Ez az, amivel a társadalmi jelenségeket az osztály- vagy az egyéni érdekre, azon belül pedig jellemzően az anyagi érdekre visszavezethető világképek, a szocializmus, kommunizmus és a liberalizmus (illetve ez utóbbi eszmekör egyik legmarkánsabb leágazása, az utilitarizmus) képtelen számolni. A kultúra legalább annyira meghatározza a gazdaságot, mint a gazdaság a kultúrát, ennyit a „gazdasági alrendszernek” rendszerváltás után is imamalomként ismételgetett túlsúlyáról. Romániában a nemzeti öntudatot nemhogy nem építették le a kommunizmus idejében, mint Magyarországon, hanem éppen ellenkezőleg, felhasználták azt a rendszer önlegitimációjára, mégpedig úgy, hogy közben a nemzeti gondolkodás presztízse ne sérüljön. S még ha a tömegek szintjén az aktuális felmérések mást is mutatnak, az elitnek soha nem kellett és nem kell ma sem megmagyarázni, hogy mi a nemzeti érdek. A román történelmet nemhogy nem fogják abban a szellemben átírni, mint ahogy tette azt Kádár-rendszer, amikor hősökből démonokat (Horthy, Teleki, Imrédy, Bárdossy), a hazaárulókból pedig (Károlyi Mihály) hősöket csinált, hanem még azt sem igen fogjuk megérni, hogy reális alapokra helyezzék az ország történelmét, valamint, hogy a mélyen ideologizált, teljesen valószerűtlen, régészetileg alá nem támasztott dákoromán kontinuitás eredetmondája mellett a valóságot legalább megközelítő elméletek is polgárjogot nyerjenek. Visszatérve a főkérdésre, egyelőre még egyik európai kormány sem mert szembenézni azzal, hogy milyen világ jöhet létre a jelenlegi romjain. Az Uniótól hiába várjuk a megoldást, s ha „beüt a krach”, az Unió kártyavárként omolhat össze. Nem tudhatjuk, hogy mennyire lesz gyors az összeomlás, azonban mindenképpen indokolt lenne egy teljes paradigmaváltás, mely mind országos, mind lokális szinten az önellátás, a fenntartható fejlődés kulcsszavai köré építene túlélési stratégiát. Egy felelősségteljes kormánypolitika a mezőgazdaságra, azon belül pedig a kis- és középbirtokokra alapozna, s mindent annak rendelne alá, hogy életképes kisrégiókat hozzon létre tömegesen. A jelenlegi politikai elit kisded játékaival van elfoglalva s szajkózza a hivatalos propagandát a gazdaságélénkítésről, a fejlődés fenntartásáról, nem véve tudomást arról, hogy e gyakorlat folytatása kizsigereli a környezetet, feléli nemcsak unokáink, de, könnyen lehet, gyermekeink tartalékait is, miközben a struccpolitika iskolapéldájaként tudomást sem vesz azokról a változásokról, melyek küszöbön állnak. Ezen kellene változtatni elsősorban. S annyi hamis szólam után ebben tényleg elképzelhető lenne bizonyos román és magyar racionális, érdekek mentén megalapozott együttműködés, „közös dolgaink” legalább egy részének kölcsönösen előnyös rendezése. Borbély Zsolt Attila Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2012. február 16.Feljelentik az iskolaigazgatónőtA marosvásárhelyi RMDSZ a város egyik iskolaigazgatójának leváltását kérte a megyei tanfelügyelőségtől, amiért az kihívta a rendőrséget, amikor az egyik szülő egy magyarul írt adománylevelet mutatott be az iskola nevét tartalmazó kétnyelvű táblával kapcsolatosan. Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke szerdán egy sajtótájékoztatón mondta el, hogy a 2-es számú általános iskola igazgatója, Codruţa Băciuţ kihívta a helyi rendőrséget, amikor az egyik szülő egy magyarul írt adománylevelet mutatott be az iskola nevét tartalmazó kétnyelvű táblával kapcsolatosan. Benedek elmondta, az incidens kedden történt és a szervezet kérte a Maros megyei tanfelügyelőségtől az igazgató leváltását, elégedetlenek azzal, ahogyan a helyzetet kezelte. Elmondta, az igazgatónak semmi kifogása nem volt akkor, amikor a gyermekek szülei pénzt gyűjtöttek a kétnyelvű táblákra, ám amikor megkapta a magyar nyelvű adománylevelet, hívta a helyi rendőrséget és azt mondta a szülőnek, hogy „Romániában élünk”. A Bernády akciócsoport – amely Bernády Györgyről, Marosvásárhely egykori híres polgármesteréről neveztetné el az intézményt – közölte, feljelentik az igazgatónőt hatásköre túllépése miatt, és Codruţa Băciuţ mellett Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes lemondását is kérik. (paprikaradio.ro) erdon.ro 2012. február 16.Dicséret a diszkriminációértMegdicsérte tegnap Valentin Bretfelean, Marosvásárhely helyi rendőrségének főnöke azokat a beosztottjait, akik előző nap bekísérték és 500 lejes büntetést róttak ki a 2. számú általános iskola titkárságán magyar nyelvű beadványt iktatni óhajtó szülőre. Horváth-Kovács Ádám, a vegyes tannyelvű iskola szülői bizottságának tagja anyanyelvén írt adománylevelet akart leadni Codruţa Băciuţ igazgatónőnek, aki előbb megpróbálta meggyőzni, hogy fordítsa le románra, aztán a rendfenntartók segítségét kérte, és elvezettette a „behatolót”. Valentin Bretfelean rendőrfőnök az MTI kérdésére elmondta, a 112-es sürgősségi hívószámra érkezett riasztás arról, hogy egy férfi illetéktelenül behatolt az iskolába. A riasztást a rendőrség valamennyi egysége megkapta, ezért történt az, hogy hat rendőr is egyszerre érkezett a helyszínre. Kijelentette, a legkisebb kiszabható bírságot rótták ki Horváth-Kovácsra, aki maga is elismerte vétkességét. A rendőrfőnök szerint csak a törvényt alkalmazták. Visszautasította, hogy egyesek etnikai színezetet próbálnak adni a történetnek. Horváth-Kovács Ádám adománylevéllel akarta hivatalosítani a magyar szülők anyagi hozzájárulásával elkészített és saját kezűleg felszerelt magyar nyelvű táblácskákat, amelyekről az iskolaigazgató úgy vélekedett, hogy törvénytelenek. Codruţa Băciuţ a sajtó érdeklődésére kifejtette, nincs kifogása a kétnyelvű feliratok ellen, csak a törvényesség betartásához ragaszkodik. Elmondása szerint a magyar nyelvű táblákat nem az ő távollétében kellett volna felszerelni. Az igazgatónő azt is kifogásolta, hogy adománylevél nélkül szerelték fel a feliratokat, valamint hogy a szülő, bár jól beszél románul, nem volt hajlandó néhány mondatban lefordítani az adománylevelet, hogy ő is megérthesse azt, hiszen nem ismeri a magyar nyelvet. A magyar aligazgató viszont úgy vélekedett, az ő feladata átvenni az igazgató hatáskörét, amennyiben az nem tartózkodik az intézményben. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének vezetősége tegnap az üggyel kapcsolatos sajtótájékoztatón kijelentette, kérni fogják az igazgatónő eltávolítását a tanintézmény éléről. Csegzi Sándor alpolgármester felhívta az újságírók figyelmét arra, hogy a városházán naponta több magyar nyelvű iratot iktatnak, mivel a törvény szerint erre lehetőség van, és ez soha nem okoz nézeteltérést, ahogy a kétnyelvű feliratok elhelyezése sem képezte vita témáját. A 2-es számú általános iskola Bernády Györgyről való elnevezése kapcsán is teljes volt az egyetértés a tanácsban, ezért is érthetetlen az igazgatónő viselkedése, aki nemhogy nem kezeli kellően a konfliktusokat, de magatartásával tovább gerjeszti azokat. „Nem tolerálhatjuk, hogy valaki így viselkedjen a magyarokkal. Úgy érzem, Codruţa Băciuţ elég rosszat tett az etnikumközi kapcsolatoknak, hogy a főtanfelügyelő leváltsa tisztségéből” – jelentette ki Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes szerint a szülő helyesen járt el, amikor magyarul akarta az adománylevelet iktatni, hiszen erre törvényes lehetősége volt. A Bernády György-névadással kapcsolatosan Kolozsváry Zoltán, az önkormányzat RMDSZ-es frakcióvezetője úgy véli, a tanév végéig megtörténik az, most csupán a törvény alkalmazásáról folyik a vita, vagyis arról, hogy az oktatásügyi minisztériumnak kell jóváhagynia a névváltoztatást, vagy elég az önkormányzat határozata is. Antal Erika Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 16.Romániai küldöttség BudapestenTöbb magyar közméltósággal is tárgyalt Korodi Attila parlamenti képviselő, a Képviselőház Külügyi Bizottságának elnöke tegnap kezdődött kétnapos budapesti látogatása alkalmával. A bukaresti parlament külügyi bizottsága delegációjának utazásával kapcsolatban a meghívó fél nevében Balla Mihály (Fidesz), a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke azt mondta: a romániai képviselőkkel várhatóan az uniós ügyekről, a két ország kapcsolatairól tárgyalnak majd. „Természetesen érdeklődni fogunk a román belpolitikai helyzetről is” – jelentette ki a bukaresti kormány múlt heti lemondására utalva, hozzátéve: a romániai képviselők pedig valószínűleg „a különböző európai uniós folyamatokról” fognak kérdezni. Azzal kapcsolatban, hogy a román külügyminisztérium hétfői közleményében úgy fogalmazott, a magyarországi román kisebbségnek nem lesz „megfelelő” parlamenti képviselete a tavaly elfogadott új magyar választójogi törvény szerint, és szorgalmazta, hogy a románok képviselője is rendelkezzék szavazati joggal, Balla Mihály annyit mondott: „ha felmerül, akkor beszélünk róla”. A romániai delegáció tegnap találkozott Hörcsik Richárddal (Fidesz), az európai ügyek magyar bizottságának elnökével, megbeszélést folytatott a budapesti Országgyűlés magyar–román baráti tagozatával, majd Jakab István parlamenti alelnökkel. Balla Mihály és Németh Zsolt külügyi államtitkár ma fogadja a vendégeket. MTI Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 16.Huszonnégy órás magyar adás?A nemzeti kisebbségek nyelvén sugárzott közszolgálati tévé- és rádióadások műsoridejének kiterjesztése is szerepel majd abban a koalíciós protokollumban, amelyet jövő héten írnak alá a kormánypártok – erősítette meg lapunknak tegnap Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Korábban Moldován József távközlési államtitkár nyilatkozta, hogy az egyezmény a közszolgálati rádió és televízió magyar nyelvű műsoridejének növelését is tartalmazza. „Olyan helyi vagy regionális adókról van szó, amelyek esetében huszonnégy órás programot szeretnénk létrehozni. Ilyen például a Marosvásárhelyi Rádió is” – pontosított az államtitkár. Az Ungureanu-kormány új programja is előrevetíti ezt a lehetőséget, anélkül azonban, hogy konkrétumokat is tartalmazna: a kormányprogram vonatkozó fejezetében az szerepel, hogy a kormányzat „fontosnak tartja a tévés és rádiós frekvenciák hatékonyabb kihasználását azon állami tulajdonú kereskedelmi társaságok intézményes összehangolása révén, amelyek a kommunikációs folyamatban érintettek”. Lapunk megkereste az ügyben Szász Attilát, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) nemrég lemondott tagját, aki jelenleg a Marosvásárhelyi Rádió megbízott főszerkesztő-helyettesi teendőit látja el. A médiaszakember az Új Magyar Szónak elmondta: a Marosvásárhelyi Rádió hallgatóinak régi vágya, hogy huszonnégy órás adást élvezhessenek, ebben az ügyben azonban politikai megerősítésre van szükség. Ehhez ugyanis a Országos Hírközlési Hatóságnak (ANCOM) kell jóváhagynia a szabad frekvenciákat, mivel a marosvásárhelyi, illetve a kolozsvári rádió magyar nyelvű műsorai természetszerűen külön frekvenciára költöznének. Turos Lóránd, a Román Rádiótársaság (SRR) műsorainak sugárzásáért felelős Országos Rádiókommunikációs Társaság (Radiocom) kereskedelmi igazgatója lapunknak elmondta: a technikai feltételek adottak, csupán az ANCOM-nak kell jóváhagynia a dolgot. „Ha tehát a SRR hétfőn bejelenti nekünk, hogy ezeken a frekvenciákon kell sugározni, mi rövid idő alatt végre tudjuk hajtani a kérést” – magyarázta Turos. Mint hangsúlyozta, technikai szempontból viszonylag egyszerű műveletről van szó. Sebesi Karen Attila, a Román Televíziótársaság (SRTV) igazgatótanácsának tagja, a közszolgálati tévé kolozsvári területi stúdiójának szerkesztője megkeresésünkre elmondta, üdvözlendő egy, a műsoridők kiszélesítésére vonatkozó döntés, de megfontolandó lenne a meglévő műsoridők átcsoportosításának, illetve alkalmasabb időzónába költöztetésének lehetősége is. Felvetésünkre, hogy a kiszélesített műsoridő több embert igényel majd, Sebesi úgy fogalmazott: „a döntés mindenképp érzékenyen érinti majd azokat, akik azon munkálkodnak, hogy drasztikusan csökkentsék a SRTV emberállományát”, de bízik abban, hogy az igazgatótanács megtalálja a jó megoldást erre a helyzetre. Farkas István Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 17.Jegelik a magyar emlékművek ügyét az erdélyi önkormányzatokJegelik a magyar személyiségeknek állítandó szobrok ügyét az erdélyi önkormányzatok. Kolozsváron válaszra sem méltatták a Sissi-szobor újraállításának kezdeményezőit, Nagyváradon a magyar honvédemlékmű, Marosvásárhelyen a Sütő-szobor ügye akadozik. Bécsi Sissi csokoládéval lepte meg csütörtökön Radu Moisin ideiglenes kolozsvári polgármestert, László Attila alpolgármesternek pedig nagykárolyi Sissi sonkát nyújtott át Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közép-erdélyi régióelnöke az önkormányzat által csütörtökön a Fellegvár és a Farkas utca felújítása kapcsán szervezett közvitán. A politikus ezzel akarta emlékeztetni a kincses város előjáróit a tavaly ősszel átadott nyílt levelükre, amelyben arra kérték az önkormányzatot, hogy az Erzsébet híd restaurálása mellett a közeli Erzsébet sétautat is újítsa fel, és ezek hivatalosan is kapják vissza eredeti nevüket. Utóbbin ugyanis az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ismét felállítaná az osztrák–magyar császárné mellszobrát, amiről tájékoztatta is az önkormányzatot. Gergely Balázs elmondta: erre a gesztusra azért kerítettek sort, mert azóta sem kaptak érdemi választ az önkormányzattól. „Ezért találtuk ki ezt a kedves tréfát, amellyel fel akartuk hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy létezik egy ilyen ügy. Moisin úr nagyon sokszor hivatkozik a bécsi példára, többek közt a főtéri karácsonyi vásár esetében, reméljük ezzel sikerül a szívébe lopni az ötletet” – nyilatkozta Gergely Balázs. Mint arról beszámoltunk, az EMNT tavaly augusztusban jelentette be, hogy visszaállítaná Erzsébet királyné mellszobrát a Fellegvárra vezető Erzsébet sétaúton. A tervek szerint az ehhez szükséges anyagi forrásokat a Magyar Ifjúsági Tanács, illetve két magyarországi ifjúsági szervezet adományokból gyűjti össze. Stróbl Alajos szobrászművész – az Európa-szerte népszerű Sissit ábrázoló – alkotását Haller Károly, Kolozsvár egykori polgármestere javaslatára 1901-ben helyezték el az Erzsébet sétaúton, azonban a büsztnek a kommunista diktatúra évei alatt nyoma veszett. Az azóta a Kolozsvári Szépművészeti Múzeumban megtalált szobornak most készül a másolata, a tervek szerint ez kerülne ki a fellegvári sétaútra. Új helyszín a váradi honvédemlékműnek Nagyváradon hasonlóképpen a Románia területén elesett magyar katonák emlékművének felállítását akadályozza az önkormányzat, amely korábbi határozatának ellentmondva, új helyszínt javasol a kegyhely számára. A Sárközi Zoltán, Delorean Gyula és Pásztor Sándor nagyváradi önkormányzati képviselők által létrehozott Pro Liberta Partium Egyesület azt követően döntött az emlékmű felállításáról, hogy Románia és Magyarország között kormányközi egyezmény született arról, hogy emlékhelyet hoznak létre a másik ország katonái számára. Sárközi Zoltán, az egyesület elnöke a Krónikának elmondta, azt szerették volna, ha a váradi emlékmű méltó utódja lenne a magyar hősök emlékére korábban állított obeliszknek. A Rulikowski sírkertben 1914-ben létrehozták a hősök temetőjét az első, majd a második világháborúban elesett magyar honvédek számára, de ezek tetemeit a 90-es évek elején exhumálta, a sírhelyeket pedig román veteránoknak adta az akkori önkormányzat – tájékoztatott az RMDSZ-es tanácsos. Elmondta, az emlékművet a korábbi helyén, a román katonai sírok közelében szerették volna felállítani, a temető főbejáratánál, a helyszínt a magyar és román hadisírgondozó szervek is megfelelőnek ítélték. Bár tavaly nyár elején a tanács is rábólintott a kezdeményezésre, és a tervek is elkészültek, az emlékmű ügye nem haladt előre, holott mind Budapestről, mind Bukarestből sürgették azt, a polgármester ugyanis nem írta alá az építkezési engedélyt. Ilie Bolojan végül nem hivatalos formában arról értesítette a kezdeményezőket, hogy meg kell változtatni a helyszínt, mert az emlékhely akadályozná a temetőbeli forgalmat. Sárközi Zoltán a Krónikának úgy értékelte, hogy az elöljáró igénye „kínosan” érinti őket, főleg, hogy a magyar és román hatóságok is érdekeltek az ügyben. Az RMDSZ-frakció ennek ellenére mintegy 50 méterre a korábbi helyszíntől kiválasztotta az emlékmű új helyét, és abban reménykednek, hogy ezt még a februári soros ülésen megszavazza a helyi tanács. Ezt Petri Csilla, a városháza szóvivője is megerősítette lapunknak. A szóvivő szerint azért kellett megváltoztatni a helyszínt, mivel a szobor és a köré épített kerítés akadályozta volna a gyalogosforgalmat a sírkertben. Sárközi Zoltán lapunknak arról is beszámolt, hogy a Pro Liberta Partium Egyesület a doberdói harctéren elesett Bihar és Temes megyei magyar katonák emlékére emelt négy emlékmű egyikét is felújítaná. A gúla alakú építményre Szlovéniában, darabokban akadtak rá, és székesfehérvári partnereikkel ennek helyreállítását is vállalták. Sárközi Zoltán sajnálattal állapította meg, hogy miközben a szlovéniai hatóságokban partnerre találtak, az ottani emlékmű ügye jól halad, Váradon akadályozzák terveiket. Idén sem lesz Sütő-szobor? Marosvásárhelyen sem tudni még, hogy sikerül-e a második betervezett időpontra felállítani Sütő András író szobrát. A Kiss Levente helyi képzőművész által megálmodott egész alakos szobrot eredetileg tavaly szerették volna fölavatni. Utólag Sütő születésének 85. évfordulójára, ez év július 17-ére ütemezték át az eseményt. Nagy Pál, az író egykori kollégája és barátja, a szoborállító bizottság tagja csütörtökön a Krónikának elmondta, hogy még mindig nem sikerült valamennyi szükséges jóváhagyást beszerezni. „Egyre inkább úgy tűnik, hogy a nyári határidő nem tartható. Pontosabb adatokkal viszont egy hét múlva szolgálhatnék” – fejtette ki lapunknak a közíró. Csegzi Sándor alpolgármester viszont azt állítja: a papírok körül minden rendben van, vagy legalábbis lesz hamarosan, most már csak az anyagi forrásokat kell előteremteni. „Szokás szerint az önkormányzat elkészíti a talapzatot, és kialakítja a terecskét, a szoborállítási költségeket viszont a kezdeményezőknek kell felvállalniuk. Több ígéret is van, és remélem, hogy Sütő András szobra nem fog az anyagiakon elbukni” – bizakodik Csegzi, aki egyben a szoborállító bizottság elnöke is. A szoborállítást Markó Béla közbelépése is késleltette, ugyanis miután a héttagú bizottság kiszemelt Sütő lakhelyétől mintegy kétszáz méterre egy parkocskát, majd az önkormányzat el is fogadta a helyszínt, az RMDSZ volt országos elnöke nemtetszésének adott hangot. Markó az író és politikus hírnevéhez méltóbb helyre szerette volna helyeztetni az alkotást. A szoborállító bizottság tagjai azonban úgy vélik, a Mărăşti téri postapalota épülete előtti kis zöldövezet a legmegfelelőbb a szóba került helyszínek közül. Csegzi Sándor szerint a parkrészt a Herder- és Kossuth-díjas íróról lehetne elnevezni. A huzavona közepette Sopron megelőzte Marosvásárhelyt, a szovátai Bocskay Vince alkotását tavaly ősszel, Sütő András halálának ötödik évfordulóján avatták a hűség városában. Marosvásárhelyen idénre egy másik köztéri alkotás avatását is tervezik. A vár északi fala mellé – ahol hajdanán Mihai Eminescu mellszobra állt – Vályi Gyula matematikus, a lég- és hajócsavar felfedezőjének szobrát képzelték el. Az önkormányzat pozitívan bírálta el a kezdeményezők kérését, a városháza ki is bocsátotta az építkezési engedélyt. Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda, Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. február 17.Répás: 2012 a külhoni magyar óvodák éveA külhoni magyar óvodák vonzóvá tétele a fő célja annak a programsorozatnak, amelyet „2012 a külhoni magyar óvodák éve” mottóval hirdetett meg a nemzetpolitikai államtitkárság csütörtökön Budapesten. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: e célra 100 millió forintot különítenek el a Bethlen Gábor Alapból. Cselekvési terveket dolgoznak ki, és olyan programokat szeretnének megvalósítani, amelyek segítik a külhoni magyar óvodák fejlődését. Azt mondta: szeretnék a magyar óvodapedagógiai módszereket átadni, amelyek segítik a nemzeti hagyományok megismertetését a gyermekekkel. Olyan programok indítása is szerepel a tervek között, amelyek vonzóvá teszik a szülőknek a magyar óvodákat. Ellátogatnak majd minden külhoni régióba, ahol bemutatják a magyar óvodapedagógiai módszereket Fábián Éva népzenész, pedagógus, Szabó Zoltán néprajzkutató, népzenész közreműködésével; Tímár Böske, a Csillagszemű Táncegyüttes vezetője és tanítványai pedig a külhoni óvodásokat a néptánccal szólítják meg. Répás Zsuzsanna felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet tavaly novemberi ülésén fogadták el a nemzetpolitikai stratégiát, amelyben arra keresik a választ, milyen módon tudná a magyar kormány és nemzetpolitika a külhoni magyar közösségek megmaradását szolgálni. Mint kiemelte: az oktatás és az oktatási intézmények segítik hozzá legjobban a felnövekvő generációt, hogy a magyar közösségek aktív részévé váljék. Ennek szellemében első lépésként az óvodára és óvodai beiratkozásra kívánnak fókuszálni, mivel a gyermekek ebben a korban a legfogékonyabbak. Ha kisgyermekkorban nem magyar nyelvű intézménybe kerülnek, nő a veszélye, hogy a későbbiekben sem ilyen iskolákban folytatják tanulmányaikat, vagy nem illeszkednek be úgy a magyar közösségbe, mint szüleik. Ezáltal megszakad a magyar nyelv továbbadásának lehetősége, ez ellen szeretnének fellépni – mondta a helyettes államtitkár. MTI Krónika (Kolozsvár) 2012. február 17.Nem kifogásolja a CNA a „Románia a románoké” reklámklipeketNem foganatosít intézkedést az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) a Realitatea Tv „Románia a románoké” szlogenű kampánya ellen Boros Zoltán beadványával kapcsolatban – közölte a Krónika megkeresésére Răsvan Popescu, a CNA elnöke. Az ügyet csütörtöki ülésén vizsgálta meg a bukaresti médiahatóság, amely úgy döntött: a kampány szövegében a románokat állampolgársági, nem pedig nemzetiségi alapon különítik el más csoportoktól, így a bejátszások nem minősülnek diszkriminatívnak a kisebbségekre nézve. Răsvan Popescu ugyanakkor hozzátette: a Realitatea Tv már korábban beszüntette a reklámfilmek sugárzását, a probléma így tulajdonképpen már nem áll fenn. Amint arról beszámoltunk, Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács művelődési alelnöke beadványban kérte a CNA-tól a csatorna kampányának kivizsgálását, mivel szerinte a naponta többször is elhangzó jelszó diszkriminatív, „és kizárja az ország becsületes lakói közül mindazokat, akik román állampolgárok, azonban nem tagjai a román nemzetnek”. Szász Attila, a CNA időközben lemondott vezetőtanácsi tagja korábban úgy nyilatkozott: az audiovizuális tanács minden bizonnyal konzultálni fog az Országos Diszkriminációellenes Tanáccsal (CNCD). Răsvan Popescu ezzel szemben csütörtökön úgy nyilatkozott: nem tekintették szükségesnek a konzultációt, mivel a kampányban nem volt szó nemzetiségi alapon történő megkülönböztetésről. A CNA elnöke hozzátette: ha a jövőben a csatorna ismételten elindítja a bejátszások sugárzását, vagy új kampányt indít, előfordulhat, hogy újratárgyalják az esetet, egyelőre azonban nincs szükség további lépésekre. Ezzel egy időben az EMNT csütörtöki közleményében az áll, hogy „az audiovizuális tanács elfogadta az EMNT beadványában tartalmazottakat, és felszólította a televízió vezetőségét, hogy vegyék ki a műsorból a sérelmezett anyagokat”. Boros Zoltán a Krónika megkeresésére elmondta: a csütörtöki ülésen a CNA tagjai egyetértettek a bejátszások diszkriminatív jellegével, vélhetően utólag, zárt ajtók mögött módosítottak álláspontjukon. A művelődési alelnök egyébként a megbeszélésen azzal érvelt, hogy a kampány negatív emlékeket elevenít fel, mivel Milosevics „Szerbia a szerbeké” jelszavát idézi. „A legfontosabb tulajdonképpen az, hogy a Realitatea Tv már nem játssza az illető videókat, ez volt az elsődleges célunk” – összegzett Boros Zoltán. Kőrössy Andrea Krónika (Kolozsvár) 2012. február 17.Egyesül a CSIT és az Erdélyi Madrid, ezer résztvevőt várnak augusztusbanIdén első alkalommal közös ifjúsági nagytábort szerveznek a Gyulafehérvári Főegyházmegyében, a múlt heti találkozón ugyanis sikerült megegyezniük a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót (CSIT) és az Erdélyi Madridot rendező szervezeteknek a munka együttes folytatásával kapcsolatban – közölte a Keresztalja hetilappal Tamás Barna ifjúsági főlelkész. Közös asztalnál. Az Erdélyi Madrid rendezvényt tavaly szervezték meg először a madridi világtalálkozó mintájára A közös munka ötletét már tavaly is többen támogatták, végül azonban mégis két külön rendezvény zajlott augusztus folyamán – a több évtizedes múlttal rendelkező CSIT, illetve a madridi Ifjúsági Világtalálkozó mintájára létrejött Erdélyi Madrid. A megállapodást sikerként értékelő Tamás Barna a Keresztaljának elmondta: az idei CSIT programját a csíksomlyói plébánia felkérésére az ifjúsági főlelkészség állítja össze, a munka során ugyanakkor a korábbi partnerek – a Keresztirány Ifjúsági Szolgálat, valamint a Katolikus Fiatalok Találkozója – is segítségükre lesznek. A szervezők mintegy ezer résztvevőt várnak az augusztus 13-án kezdődő rendezvényre, amely az elképzelések szerint az eddigi három nap helyett egy hétig tart majd. A zarándokcsoportokra osztott résztvevők a Mária-úton szervezendő kétnapos gyalogzarándoklattal kezdik majd a tábort, a fiatalok kedden, augusztus 14-én este, az ünnepi szentmisére érnek a helyszínre, ahol egy részük sátorban, többségük pedig a dévai Szent Ferenc Alapítvány csíksomlyói épületében szállnak meg. A Nagyboldogasszony ünnepén, szerdán esedékes szentmisét Székely János esztergom-budapesti segédpüspök celebrálja, aki a szervezők reményei szerint szintén részt vesz majd a zarándoklaton. Amint Tamás Barna rámutatott, a találkozó komoly lelki programokkal folytatódik augusztus 18-áig. „A tábor témája kapcsolódni fog a főegyházmegye pasztorális tervéhez, az előadásokat a misszió jegyében tartják, a programok jelentős része pedig természetesen a fiataloknak fog szólni. Nagy hangsúlyt fektetünk majd a résztvevők megfelelő kiválogatására és képzésére” – nyilatkozta az ifjúsági főlelkész. Kőrössy Andrea Krónika (Kolozsvár) 2012. február 17.Boszorkányüldözés?Bérlevágással és erkölcsi ítélkezéssel fenyegetik az orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar tanárait, pontosabban azokat, akiket az erdélyi magyar egyetemi oktatás terén tett erőfeszítéseikért január 25-én Budapesten Schmitt Pál állami kitüntetésben részesített. Az egyetem vezetősége szerint ugyanis a kitüntetett professzorok, kevés kivétellel, állítólag ugyanaznap itthon is aláírták a jelenléti naplót. Érdekes módon, az egyetem rektorának állítása szerint a “lógós” professzorok ugyanazok, akik a MOGYE magyar nyelvű vonalának létrehozását szorgalmazzák. Nem kell csodálkoznunk tehát, hogy az egyetem vezetése azonnal és kellő vehemenciával reagált a dologra, és saját hatáskörében indított belső eljárást a magyar professzorok által elkövetett “törvénytelenség” ügyében, amelyben a szenátus bürója hoz döntést. “Találkoznunk kell a szenátus bürójával, de most vakáció van, mindenki elutazott. Az ügyet az etikai és a jogi bizottság elé tárjuk, hogy kivizsgálja, a professzoroknak vissza kell fizetniük az aznapi bérüket, és szankciót is kapnak” – jelentette ki a rektor. Nem tudni, valóban úgy történt-e a dolog, ahogy a hírben felröppentették, de annyi bizonyos, az egyetem többségi nemzethez tartozó vezetői régen “fenik a fogukat” a renitenskedő magyarokra, akik szerintük szégyentelen módon ragaszkodnak ahhoz, hogy a valamikor tiszta magyar egyetemen a 21. század elején létre lehessen hozni egy tiszta magyar vonalat. Égbekiáltó bűn! Hogy mennyire annak számít egyesek szemében, mi sem bizonyítja jobban, hogy a konzervatívok egyik helyi korifeusa, aki az orvosi egyetem szenátusának is tagja, nemrég az egyik európai parlamenti képviselőjüket hozta el városunkba, hogy a helyszínen győződjön meg az “igazságról”. Aki “természetesen” kizárólag a román “vonallal” tárgyalt, és azt a véleményt viszi a brüsszeli parlament elé. Egyébként, ahogy mondták, az akcióval ellensúlyozni óhajtják a magyar politikusok és professzorok offenzíváját, akik “felháborító” módon az Európai Parlamentben a MOGYE ügyében tett előterjesztésükkel rombolták az ország imázsát. Bárhogyan nézzük, elszomorító a dolog, hogy a XXI. század Európájában, egy uniós tagországban ugyanaz a mentalitás kísért, mint a ’90-es évek elején. S hogy nem számít természeti csapás, nyomor, szegénység, az egyetem vezetését csak az foglalkoztatja, hogy még véletlenül se legyen magyar tagozat Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2012. február 17.Kilencéves az Agnus RádióSzületésnapi ünnepség hétvégén Fennállásának 9. évfordulóját ünnepli az Agnus Rádió: ma, február 17-én, pénteken délután 6 órára a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen termébe várják az érdeklődőket, ahol Misztótfalusitól a digitális egyházi sajtóig címmel zajlik kerekasztal-beszélgetés. Misztótfalusi Kis Miklós halálának 310. évfordulója kapcsán arra a kérdésre keresik a választ, hogy miként használhatjuk fel jobban az írott és elektronikus sajtó lehetőségeit az örömhír továbbadására. Bevezető előadást tart Tibori Szabó Zoltán, lapunk munkatársa, meghívottak: Dávid Zoltán, a Misztótfalusi Kis Miklós Református Sajtóközpont igazgatója, Somogyi Botond, az Üzenet című egyházi lap főszerkesztője és Adorjáni László, az Agnus Rádió igazgatója. Február 19-én, vasárnap délután 4 órától játékos együttlét következik az Apáczai-líceum dísztermében, ahol Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója alkalmából – a néhai fonóhoz hasonlóan – mesemondás, népi muzsika, népi tánc és játék várja az ünneplőket, ugyanakkor a tombola és torta sem marad el. Fellép a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (vezényel Bedő Ágnes), mesél Vincze László, muzsikál a Tokos zenekar, a Zurboló együttes tagjai pedig táncra tanítják a résztvevőket. Szabadság (Kolozsvár) 2012. február 17.Megpróbálják kozmetikázni a népszámlálási adatokatAz Országos Statisztikai Intézet (INS) megpróbálja a közigazgatási forrásokból kapott információkból megszerezni annak a kb. egymillió polgárnak az adatait, akiket a becslések szerint nem írtak össze a népszámláláskor – nyilatkozta csütörtökön Silvia Pisică, az INS demográfiai és társadalmi statisztikai osztályának igazgatója. „Miután a kérdőívekből a rendszerbe kerülnek az adatok, megpróbáljuk megszerezni azok adatait is, akiket nem írtak össze a népszámláláskor. Mindenekelőtt összevetjük a számba nem vettek adatait az Adó- és Pénzügyi Hivatalhoz letett 112-es nyilatkozatok adataival, mert az alapos bizonyíték arra, hogy akik 2011 októberében hozzájárulást fizettek, az országban vannak. Ha mindkét szülő szerepel adófizetőként, akkor logikus, hogy a lakossági nyilvántartásban szereplő gyermekük is az országban van” – mondta Silvia Pisică. Más ellenőrzési forrás az egyetemi központok, katonai egységek, börtönök nyilvántartása, és megtörténhet, hogy lakosságtöbblet jön ki, de az is, hogy kisebb lesz a szám, mert kiderül, egyesek kétszer kerültek a jegyzékbe. Az INS február 2-i első népszámlálási becslésének adatai alapján tavaly a háztartások 2,8 százalékát nem sikerült számba venniük, és ez kb. egymillió személyt jelent, ha az átlagos romániai család 2,7-2,8 főjével számolnak. Az INS előzetes adati szerint Románia állandó lakossága 19 042 936 személy, 910 264-en tartósan távol tartózkodnak, és 301 666-an ideiglenesen vannak Romániában. Így a nyilvántartásba vett lakosok száma 20 254 866. A jelenlegi statisztikák szerint 2011 júliusában Romániának 21 354 396 lakosa volt, míg a 2002-es népszámlálás adatai szerint Románia lakossága 21 680 974 volt. Az INS szerint a feldolgozási idő és munkamennyiség nagyobb lesz az eredetileg becsültnél, mert a várakozásnál kisebb volt a begyűjtött adatmennyiség. Az intézet kénytelen volt növelni az adatfeldolgozók számát és a kiutalt pénzügyi alapokat. Az INS kérte, hogy kb. 5 millió lejjel növeljék költségvetését, ezt az összeírás során megtakarított pénzekből utalhatja ki a Közigazgatási és Belügyminisztérium. Arra a kérdésre, hogy miként magyarázza az össze nem írtak nagy számát, az INS igazgatója csak annyit mondott, hogy a számlálóbiztosok alkalmazása és irányítása a Közigazgatási és Belügyminisztérium, a prefektúrák és polgármesterek feladata volt, a statisztika csak a kiválasztásuk módszertanát határozta meg. Pisică azt is elmondta, hogy a legtöbb gond a nagy városokban és a rezidensi központokban volt, példaként a Francia negyedet említette, ahová az őrzővédő cég nem engedte be a számlálóbiztosokat, arra hivatkozva, hogy magánterület. Hasonló helyzet más ilyen negyedekben is előfordult. „Elemezzük majd, mekkora volt a kivándorlás ezekbe a nagy városok környéki negyedekbe. Mégis ez nem magyarázhatja a nagy hiányt a nagy városokban, hiszen az elmúlt években ezek vonzották a lakosságot, mivel kisebb volt a munkanélküliségi mutatójuk. (…) A kis városokban, falvakban nagy volt a polgármesterek szerepe, megértették, mindenkinek érdeke, hogy minél teljesebb legyen az összeírás” – magyarázta az INS igazgatója. Pisică azt is elmondta, hogy eddig minden népszámlálásnál nagyobbak voltak a végleges adatok az előzetes adatoknál, ám egyelőre nem kívánja megbecsülni ezt a különbséget. Az Eurostat 27 hónapban határozta meg a 2011-es népszámlálás végső adatainak beszolgáltatási határidejét, azaz 2014 elejéig kell véglegesíteni a számokat. (Mediafax) Nyugati Jelen (Arad) 2012. február 17.Zavartak Victor Ponta Tőkéssel kapcsolatos kijelentései”Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint „civilizációs kérdés”, hogy Victor Ponta PSD-s vezetőnek kérnie kellett volna egy találkozót vele, bár neki „nem hiányzott” ez, és megjegyezte, zavarták Victor Ponta Tőkéssel kapcsolatos kijelentései. „Előrebocsátom, hogy jól aludtam azután is, hogy Victor Ponta Sepsiszentgyörgyre jött, és nem kért találkozót velem vagy a megyei tanács elnökével. Nekem nem hiányzott egy találkozó Victor Pontával, de úgy gondolom, úgy helyes és civilizált, hogyha eljössz egy városba, amelyet egy polgármester vezet, egy megyébe, amelynek van tanácselnöke, akkor találkozót kérsz tőlük, Ez egy civilizációs kérdés, de ne értsenek félre, nekem nem hiányoztak ezek a találkozók. Azonban fontos dolgokat mondhattam volna neki, ha valóban valós dolgokat szeretett volna megtudni a városról, erről a vidékről, a magyar közösségről, a román–magyar kapcsolatokról” – fejtette ki csütörtökön egy sajtótájékoztatón Antal árpád. Victor Ponta magyar közösségről tett kijelentései kapcsán Antal Árpád elmondta, hogy jó hallania, hogy egy jelentős román politikus azt mondja magáról, hogy nem soviniszta és nem magyarellenes, nincs semmi baja a magyar közösséggel. Ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi polgármester elmondta, zavarták Victor Ponta Tőkéssel kapcsolatos kijelentései. „Természetesen zavartak azok a kijelentések, amelyeket Tőkés Lászlóval kapcsolatosan mondott. Legalább arra tekintettel kellene lennie, hogy Victor Ponta is, én is, mindannyian, akik ma demokratikusan választott közszereplők vagyunk ebben az országban, legalább egy százalékban Tőkés Lászlónak köszönhetjük ezt, aki 1989-ben azt tette, amit tett. Tehát a történelem és Tőkés László iránti tiszteletből nem kellene ilyen vádakat megfogalmazni. Nem gondolom, hogy helyesen járt el, mert lehet bármilyen verseny az RMDSZ és Tőkés László között, vagy az RMDSZ és Tőkés pártja között, ha Tőkés Lászlót támadják, én mindig a védelmére kelek” – hangsúlyozta Antal Árpád. Victor Ponta, a PSD elnöke szombaton, egy Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatón az állította, hogy nem volt és nem lesz soha „ellenséges” a magyar közösséggel szemben, „sem sovén, sem szélsőséges”, úgy értékeli, a magyar nemzetiségű állampolgároknak ugyanolyan jogai vannak, mint másoknak. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy azt szeretné, „ha az RMDSZ és nem Tőkés pártja jutna be a parlamentbe”, mert az USL szerint Tőkés a „szélsőséges, majdnem fasiszta politizálást képviseli”, de hozzáfűzte, azt szeretné, ha az RMDSZ ellenzékbe lenne. (Mediafax) Nyugati Jelen (Arad), 2012. február 17.Sikeres volt a temesvári magyar színház anyaországi turnéjaA nyíregyházi Táncfarsang nyitóelőadásaként játszott Mellékhatásokkal a napokban ért véget a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagyszabású magyarországi turnéja. Az intézmény a szűkebb és tágabb értelemben vett régióban több éve szervez kisebb vagy nagyobb horderejű turnékat, ezek közé tartozik a hagyományosan minden évben megszervezendő magyarországi turné is, mely iránt minden alkalommal nagyfokú az érdeklődés. A január és február hónapban kisebb megszakításokkal zajló esemény összegzése alapján kiderül, hogy a vendégjátékok során a színház hat produkcióját, kilenc településen, köztük Budapesten három színházban hozzávetőlegesen háromezer néző láthatta, így a húsz előadásból álló vendégjáték sorozatot sikeresnek könyvelheti el a színház. Az intézmény ezúton is köszöni a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának a támogatást, a befogadó intézményeknek, médiapartnereknek az együttműködést, a társulat áldozatos munkáját, a nézőknek pedig az érdeklődést. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad), (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
