|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 316 találat | lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-316 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. február 27.Egyre népszerűbbek a határon túli magyar egyetemek –A felsőoktatási keretszámok átrendeződésével, az államilag finanszírozott helyek csökkenésével mind népszerűbbé válnak a határon túli magyar, vagy magyar nyelven is oktató egyetemek. Erdélyben különösen a marosvásárhelyi és a kolozsvári egyetem a népszerű, a színművészet, a közgazdaságtan és a biológia a slágerszakok. Magyari Tivadar rektorhelyettes a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában elmondta, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatán közel hétezer diák tanul magyar nyelven teljes képzésben, 72 szakon és 28 mesterszakon. A tanulók közül körülbelül kétszáz a külföldi, nagy részük magyarországi. Mivel az oktatás teljes egészében magyar nyelven történik, egy magyar állampolgárnak nem nehéz beilleszkednie, tette hozzá Magyari Tivadar. Mostanáig csak költségtérítéses helyre iratkozhattak be a külföldi diákok, de az egyetem tervei szerint az ingyenes, az állam által finanszírozott helyeket is megnyitják a külföldi diákok előtt. A felvidéki egyetemek közül a révkomáromi Selye János Egyetem a legvonzóbb célpont, ahol szlovák nyelvismeret nélkül tanulhatnak a diákok. Szlovákiában az egyetemek nappali tagozatán nincs tandíj, a hazaiak mellett a külföldi hallgatóknak sem kell a képzésért fizetni. Levelező tagozaton azonban van tandíj, de nem egységes, mértékét a felsőoktatási intézmény maga határozza meg. Csiba Péter oktatási rektorhelyettes elmondta, a Selye János Egyetemen három kar van. A gazdaságtudományi karra vállalati, gazdaságtan-ismereti és menedzsment szakon alap- és mesterképzésre iratkozhatnak be a tanulók. Van továbbá alkalmazott informatikaképzés, valamint teológia kar, melyen a református teológia mellett diakónia-missziológia-szociális munka szakot lehet elvégezni. A tanárképző karon tanári, óvópedagógiai és tanítói szakon kívül jelenleg szociológia szak is van, a tanári szakon belül pedig több szakpárosítás tanulható. A Selye János Egyetemre több mint 2200 diák jár, ebből jelenleg mintegy ötven a magyar. A tandíjmentesség és a magyar nyelvű oktatás mellett előnyt jelent, hogy Révkomárom közel van a határhoz, a kollégiumi szállás havi 40-50 euró körüli összegből kijön, és az intézmény minden hallgató számára nemzetközi diákigazolványt biztosít. Komzsik Attila, a nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanumányok Karának dékánja hangsúlyozta Nyitra ideális hely a diákok számára:, olcsó, közel van a határhoz, de a szlovák nyelv ismeretének hiánya korlátozza a tanulók lehetőségeit, ezért is sokkal kevesebb a magyarországi hallgató, mint Révkomáromban. Szlovák nyelvtudás nélkül finnugor tanulmányokat, hungarológiát lehet tanulni, a tanítóképzésnél a szlovák nyelv és irodalom tárgyakon kívül mindent, a tanár szakos képzésnél pedig a matematika és biológia szakokat 85-90 százalékban lehet magyarul hallgatni. hirado.hu/Kossuth Rádió Erdély.ma 2012. február 27.Németh Zsolt: megérett az idő a román-magyar stratégiai szövetségreAz Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai országos közgyűlésén részt vevő Németh Zsolt egy rögtönzött sajtótájékoztatón kijelentette, megérett az idő a román-magyar stratégiai szövetségre. A magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Tőkés Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, új helyzet alakult ki a térségben. „Úgy értékeljük: megérett az idő arra, hogy stratégiai szövetségként értelmezzük a magyar-román kapcsolatokat” – jelentette ki. Hozzátette, nem csupán taktikai, átmeneti egymásrautaltság mutatkozik a két ország között. Szerinte mind a közép-európai építkezés szempontjából, mind a közös Európa-politika szempontjából fontos, hogy sikerül-e megvalósítani a stratégiai szövetséget. Az államtitkár úgy értékelte, a két kormányban megvan az erre irányuló politikai akarat. Azt is hozzátette, az őszre esedékes romániai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy megmarad-e a választások után is a politikai akarat a román oldalon. Németh Zsolt utalt arra, hogy Mihai Răzvan Ungureanu román miniszterelnök a napokban levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek, és ő is ugyanebben a szellemben látja a román-magyar együttműködést. Újságírói kérdésre azt is megemlítette, a két ország kapcsolataiban megkerülhetetlen a romániai magyarság kérdése, de ebben a vonatkozásban is biztatóak a bukaresti jelzések. Hozzátette, Cristian Diaconescu román külügyminiszter meghívására március 8-án Bukarestbe utazik Martonyi János külügyminiszter. Újságírói kérdésre Németh Zsolt úgy vélekedett, az EMNP hozzájárulhat ahhoz, hogy megújuljon az erdélyi magyar politika. Hangsúlyozta, az erdélyi magyar politikát az összefogás kell hogy jellemezze. „Úgy érzékelem, az új RMDSZ-elnök (Kelemen Hunor) megválasztása óta az együttműködési hajlandóság erősödött” – jelentette ki Németh Zsolt. Tőkés László az erdélyi magyarság aggasztó fogyására figyelmeztetett. Megemlítette: 25 év alatt félmillióval apadt a romániai magyar közösség. Tőkés buta propagandának tartotta annak a hangoztatását, hogy a románok fogyásával arányos volt a magyar közösség fogyása. „Nem vigasztal, hogy a románok is rosszul állnak” – jelentette ki az EMNP védnöke. MTI Krónika (Kolozsvár) 2012. február 27.Tőkés sajnálja, hogy még nem jelöltek ki emléknapot a kommunizmus áldozatainak„Már kezdettől fogva hamis játékot űzött a román posztkommunista hatalom a forradalmárokkal” – jelentette ki a hétvégén Marosvásárhelyen Tőkés László. A ’89-es eseményeket kirobbantó egykori temesvári lelkész szerint a rendszer kezdetben mintegy lefizetésképpen semlegesíteni próbálván a forradalmárokat, megbecsülést színlelt, és honorálta az érdemeiket. Később ezt felhígította a kakukkfiókáknak számító szekusokkal, erkölcsileg teljesen devalválva a forradalmi értékeket. „Áldozat és tettes ugyanazt a státust kapta, most pedig a túl sok álforradalmárra hivatkozva megvonják az igazi forradalmárok jogait. Így lepleződik le a rendszer” – állapította meg Tőkés. Szerinte mielőbb fel kell tárni az igazságot, meg kell akadályozni a történelemhamisítást, el kell ismerni az áldozatok és a harcosok érdemeit, igazságtételre van szükség történelmi és társadalmi viszonylatban, mert történelmi igazságtétel nélkül nem létezik társadalmi igazságosság. Megítélésében ez azért is rendkívül fontos, mert Romániában fennáll a kommunizmuspártiak visszatérésének a veszélye. „Ha ez így történik, akkor a volt kommunista országok között abszolút kivétel és rekorder lesz Románia. Sajnos még mindig aktuális az igazságtétel követelése” – hangsúlyozta Tőkés László. Az Európai Parlament leköszönt alelnöke úgy vélte, harcolnunk kell a rendszerváltás folytatásáért és az erkölcsi válság leküzdéséért. Victor Pontát és az általa vezetett Szociáldemokrata Pártot (PSD) mint a kommunista hatalom jogutódjait emlegette, azt vetette a pártvezér szemére, hogy fasisztát, antiszemitát kiált mindazokra, akik elítélik a kommunizmust. „Valójában ők azok, akik eladták a zsidókat és a németeket, most pedig a multikulturalitás és a tolerancia élharcosainak tartják magukat” – vélekedett a közvélemény-kutatásokban ismét a legnépszerűbbnek bizonyuló hazai pártról Tőkés László. A jobboldali politikus szerint lenne mit tanulni az anyaország nemrég elfogadott alkotmányából, hisz az kimondja, a nemzetiszocialista és a kommunista bűnök nem évülnek el. Míg Magyarországon 2000 óta február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja, Romániában még nem jelöltek ki megemlékezésre alkalmas dátumot. Mi több, tavaly néhány kormánypárti politikus azt szerette volna elérni, hogy törvény szögezze le, hogy a ’89-es forradalmat nem Temesváron, hanem a moldvai Jászvásáron robbantották ki, tette hozzá Tőkés. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. február 27.SZKT Marosvásárhelyen: elfogadták a választások előkészítéséről szóló határozatotElfogadta a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot az RMDSZ döntéshozó testülete szombaton, Marosvásárhelyen. A dokumentum a szövetség jelöltállítási módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölési feltételeket rögzíti. A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ugyanakkor megszavazta Kovács Péter főtitikár kampányfőnökké való kinevezését is. Kelemen: nem mi akadékoskodunk Kelemen Hunor elnöki beszédében úgy értékelte, az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség, az önkormányzati választások eredményeitől függ az őszi parlamenti választás kimenetele is. „Először fordul elő 22 esztendő után, hogy olyan megméretkezés lesz a Székelyföldön, a Partiumban és a szórványban is, amelyen három magyar szervezet versenyzik majd a szavazatokért. A Magyar Polgári Párt (MPP) indult 2008-ban is, idén indul Tőkés László pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is. Utóbbi élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek láthattuk már az első jeleit az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében. Tehát egy ilyen versenyből kell nekünk győztesként kikerülnünk. Mi mindig is a párbeszéd, az együttműködés hívei voltunk, ezért mondtuk már hónapokkal ezelőtt, hogy az RMDSZ ajtaja nyitva áll, a kulcsot eldobtuk. Ez volt a mi üzenetünk. Tőkés László pedig ezelőtt néhány nappal leszögezte, nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel. Tehát nagyon határozottan el kell mondani: az összefogást, az együttműködés lehetőségét nem az RMDSZ utasította el” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. Kovács: Tőkés lépjen ki az RMDSZ-ből Kovács Péter főtitkár felszólalásában arra utalt, hogy korábban Tőkés László az RMDSZ-t egy rozoga autóval hasonlította össze, amely letért az útról. Ha ennyire rozoga ez az autó, és ha valóban rossz irányba halad, miért nem száll ki belőle? – vetette fel a kérdést Kovács Péter az SZKT ülésén. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a szövetség színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot nyert Tőkés hetente kiadott sajtóközleményeiben kizárólag posztkommunistáknak, neptunistáknak, korruptoknak, tájba simulóknak, bársonyszékhez ragaszkodóknak, az autonómia eszményét feladóknak címkézi az RMDSZ képviselőit. „Hogy bírja Tőkés László egy ilyen társaságban, miért nem veszi a kalapját, adja vissza az RMDSZ-listán nyert európai parlamenti mandátumát, és megy a megújulást hirdető társaságba?” – fogalmazott Kovács. Véleménye szerint a távozásnak semmilyen akadálya nincs, hiszen, mint mondta, már elküldték a vadonatúj versenyautót. A polgári pártra utalva megjegyezte: igaz ugyan, hogy ez az új autó már a második küldemény, az első hamar bedöglött, de függetlenül ettől Tőkés Lászlónak minden feltétel adott ahhoz, hogy megváljon az általa tehernek elkönyvelt RMDSZ-től, beüljön az igen tetszetős importverdába, és elinduljon azon az úton, amit ő jónak, igaznak és egyenesnek tart. A főtitkár úgy gondolja, becsületes lenne az, ha véget érne a pártok fölötti lebegés, és 22 év után először Tőkés László a kormánykerékhez ülne, nemcsak az anyósülésről osztogatná az utasításokat. Oda viszont nem ülhet, vélte Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, mert nincs is jogosítványa. Az SZKT-tagok vita nélkül fogadták el a júniusi önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot. Ennek értelmében a polgármester- és helyi tanácsosjelöltek kiválasztásának módozatairól és az annak megfelelő teljes eljárási rendről minden egyes esetben, a helyi szervezet javaslata alapján, a megyei vagy a területi állandó tanács hoz döntést, erről pedig legkésőbb március 5-éig írásban értesíti az országos kampánystábot. A jelölteket előválasztások alapján vagy küldöttgyűlések keretében fogják megnevezni. Az SZKT arról is döntött, hogy a szövetség azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 15 százalékot, kötelező módon indítson saját polgármesterjelöltet. A határozat azt sem zárja ki, hogy azokon a településeken, ahol az arány ennél kedvezőtlenebb, az RMDSZ-nek ne legyen saját jelöltje. „Mindezt a helyi szervezetekre bízzuk. A más pártokkal való egyezségkötésekre viszont csakis a szövetségi elnökség előzetes jóváhagyásával kerülhet sor” – nyomatékosította Kelemen Hunor. Vass Levente magyar koalíciót akar Prioritásként kezeli a „különleges helyzetben lévő Marosvásárhely” visszaszerzését az RMDSZ – derült ki Kelemen Hunor szavaiból, aki azonban a vereség változatát sem zárta ki. Belátta, az is előfordulhat, hogy a szövetség nemcsak a polgármesteri széket nem szerzi vissza, de megtörténhet, hogy kevesebb tanácsost juttat be a 23-as testületbe. Az elnök szerint egy esetleges kudarc esetén Marosvásárhely elvesztése nem a 2012-es, hanem a 2000-es évhez kötődik. Kelemen károsnak tartotta a két kisebb magyar párt konok álláspontját, miszerint a vásárhelyi magyarság érdekében sem hajlandók felsorakozni az RMDSZ jelöltje mögé. „Sok minden lehetséges, de az nem, hogy Vass Levente ne az RMDSZ színeiben induljon” – üzente a szövetségi elnök azok számára, akik csak függetlenként vagy egy magyar–magyar koalíció jelöltjeként tudnák támogatni a fiatal orvos-politikust. Kelemen Hunor kitért az újabb ellenjelöltre is, az MPP-támogatta Benedek Imrére, a Maros megyei RMDSZ egyik volt alapemberére, akit egy sértődött embernek nevezett. Mintegy ellentmondva a szövetségi elnöknek, Vass Levente arra próbálta ösztönözni a szövetség vezetőit, hogy kössenek választási szövetséget a másik két magyar alakulattal. Hangsúlyozta, a magyar–magyar koalíciót nemcsak Marosvásárhely visszaszerzéséért, hanem a Maros megyei önkormányzat megőrzéséért is létre kell hozni. Utalva a néppártra, Vass kijelentette: neki kötelessége egyeztetni azzal a párttal, amely az utóbbi nyolc hónapban kiállt mellette. Az egészségügyi miniszter tanácsosa az esetleges előválasztásokon való részvételét sem tartotta kizártnak. „Nem tartom túl jó ötletnek, de állok a kihívás elé. Nem engem, hanem az RMDSZ vezetőit kell meggyőzni” – nyilatkozta lapunknak Vass Levente. MOGYE mint kormányzási sarokkő Sem Kelemen Hunor, sem elődje, Markó Béla nem hagyta szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) áldatlan helyzetét. Mindketten az új oktatási törvény maradéktalan betartását kérték, arra figyelmeztetve a nagyobbik kormánypártot, hogy a rendelkezés nem születhetett volna meg az RMDSZ hathatós támogatása nélkül. „Minket az erdélyi magyarság nem azzal bízott meg, hogy az egyetem rektorától vagy szenátusától kérjünk számon bármit, mi a parlamentben, a kormányban, a törvény révén kell hogy érvényesítsük jogainkat” – reagált azon román álláspontra Kelemen, mely szerint káros az egyetem ügyének túlpolitizálása. Markó Béla a kormányzati szerepvállalás sarokkövének nevezte a MOGYE-t. „Ha nem sikerül érvényesíteni a törvényt és létrehozni az önálló magyar intézeteket az egyetemen, akkor nagyon komoly kérdés, hogy tudunk-e továbbmenni ezzel a kormánnyal és ezzel a koalícióval. Szerintem nem” – szögezte le. Markó szerint elfogadhatatlan, hogy Romániában az oktatási törvényt szelektíven alkalmazzák. „Ha elfogadjuk ezt, és nehéz reformkérdéseket átgyúrunk ezen az egyébként is nehéz helyzetben lévő társadalmon, és azért, mert egyesek román nemzeti, etnikai elképzeléseit, nacionalizmusát sérti, akkor ez azt jelenti: elfogadtuk, hogy Romániában nincsen törvény, nincsen alkotmány. Megkérdőjeleződik az is, hogy van-e parlamenti demokrácia és vannak-e politikai eszközök számunkra” – szögezte le az RMDSZ volt vezetője. (Zöld tiltakozók Verespatak megmentéséért: Akárcsak novemberben, szombaton is tüntetők várták a marosvásárhelyi Kultúrpalotában ülésező RMDSZ-politikusokat. A csendőrök ezúttal nem a szakszervezeti aktivistáktól, hanem a verespataki bányaberuházást ellenző, egyébként békés és csendes zöldektől óvták a kormánypárt képviselőit. Borbély László környezetvédelmi miniszter nem kívánt az „RMDSZ – ne áruld el Verespatakot, elveszíted a sok szavazót” vagy „Az ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó” feliratokkal ellátott transzparenseket emelgető tüntetők követeléseire reagálni. „Nincs mit tárgyalnom, ezt már megtettem akkor, amikor egy hónappal korábban behatoltak a minisztériumba, és valóságos nyílt kapuk napját tartottam számukra. Én nem adtam áldásom a beruházásra, hisz jelenleg a technikai részletek megtárgyalásánál tartunk. A tanácskozáson szakemberekből álló bizottság vesz részt, én személyesen nem. A döntést sem én hozom meg, hanem a kormány” – szögezte le Borbély László. A ciánalapú bányaberuházás ellenzői magyar nyelvű levelet nyújtottak át a miniszternek. A magyar feliratokat lobogtató, de egymás között románul beszélő aktivisták kifejtették: nem tiltakozni jöttek Marosvásárhelyre, mindössze tudatni szeretnék az RMDSZ politikusaival, hogy a verespataki ügyben milyen felelősség terheli Borbély László környezetvédelmi és Kelemen Hunor művelődési minisztert.) Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2012. február 27.Az elmúlt 22 év legnehezebb választása elé néz az RMDSZÜlésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa Az elmúlt 22 év választásai sem voltak könnyűek, viszont az idei választás azért lesz a legnehezebb, mert először fordul elő, hogy olyan megméretkezés lesz Székelyföldön, a Partiumban és a szórványban is, amelyen három magyar szervezet versenyez majd a szavazatokért. A Magyar Polgári Párt indult 2008-ban is, idén indul Tőkés László pártja is. Az RMDSZ ezekkel a politikai erőkkel készül megméretkezni – nyilatkozta Kelemen Hunor szövetségi elnök az SZKT szombati marosvásárhelyi ülésén. A területi szervezetek teljes körű autonómiát élveznek Kelemen Hunor úgy értékelte, az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az erdélyi magyar közösség, az önkormányzati választások eredményeitől függ az őszi parlamenti választás kimenetele is. Figyelmeztetett, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek az első jelei az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében mutatkoztak meg. Mint mondta, az RMDSZ mindig is a párbeszéd, az együttműködés híve volt, “ezért mondtuk már hónapokkal ezelőtt, hogy az RMDSZ ajtaja nyitva áll, a kulcsot eldobtuk. Ez volt a mi üzenetünk. Tőkés László pedig ezelőtt néhány nappal leszögezte, nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel. Tehát nagyon határozottan el kell mondani: az összefogást, az együttműködés lehetőségét nem az RMDSZ utasította el”. Kelemen arra kérte a testületet, hogy a választási kampányban ne a politikai ellenfelek rágalmaival, hamis állításaival foglalkozzanak, hanem az elért eredményekre, az elvégzett munkára fektessék a hangsúlyt. Az RMDSZ elnöke szerint “az RMDSZ-nek nem a zsebpártok kampányolásával kell foglalkoznia, hanem a magyar közösség gondjaira, az elvégzendő feladatokra kell koncentrálnia”. Ami a jelöltállítást illeti, a szövetségi elnök elmondta, a területi szervezetek teljes körű autonómiát élveznek ilyen téren. A különböző választási szövetségek megkötését azonban az országos vezetés hatáskörébe rendelik. A folytonosság és az építkezés éve volt Az elnök szerint egy évvel ezelőtt az RMDSZ-kongresszuson arra kapott felhatalmazást, hogy a szövetséget továbbvigye és “tovább végezzük azt a munkát, amit az erdélyi magyarok ránk bíztak. A folytonosság és az építkezés éve volt ez, önkormányzati, parlamenti és kormányzati téren is számos eredményt értünk el” – jelentette ki. “A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az elmúlt egy évben célul tűzte ki, hogy megkérdezi az erdélyi magyarokat, mit várnak el a szövetségtől, milyen igényeik, milyen kéréseik vannak. Az Erdélyi konzultáció során megkérdeztünk 100.000 embert Erdély minden szegletéből, így a válaszok alapján tudjuk meghatározni a szövetség politikai cselekvését. Nagy kihívás volt számunkra az elmúlt ősz folyamán a népszámlálási kampányunk, amelynek szlogenje, a Minden magyar számít által arra biztattuk az embereket, hogy bátran vállalják identitásukat. És mivel nem csak szlogenek szintjén cselekszünk, elkezdtük a beiskolázási kampányunkat, hiszen minden magyar gyerek számít” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.Ugyanakkor emlékeztetett a választások összevonásának, majd előrehozásának terveiről. “2011-ben az az elképzelés körvonalazódott a kormánykoalícióban, hogy az önkormányzati és parlamenti választásokat vonjuk össze. Az RMDSZ hosszas és széles körű konzultáció után úgy döntött, támogatja ezt a tervet. Az Alkotmánybíróság döntése és indoklása után kiderült, ez a terv nem megvalósítható, ekkor merült fel az előrehozott választások megtartása, ami a parlament feloszlatását jelentette volna. A PDL először támogatta ezt, aztán meggondolták magukat. A koalíciós tárgyalásokon végül leszögeztük, hogy az önkormányzati választások június 10-én lesznek” – összegzett. Az RMDSZ miniszterei nem ragaszkodtak tárcáikhoz A kormányátalakításról szólva kijelentette: “nem titok, hogy az RMDSZ miniszterei nem ragaszkodtak tárcáikhoz, sőt, vissza kívántak lépni. A Szövetségi Állandó Tanács ülésén lezajlott egyeztetés során viszont a kollégáink azon az állásponton voltak, hogy az RMDSZ őrizze meg a tárcáit, ne legyenek személycserék sem. Mi ezt elfogadtuk. Viszont az új kormányprogramot már úgy állítottuk össze, hogy az RMDSZ feltételei ebben szerepelnek. Így az első negyedév gazdasági mutatóinak függvényében kerüljön sor a bérek és a nyugdíjak emelésére, folytatódjanak a kisebb és nagyobb infrastrukturális beruházások, a kisebbségi és közösségi jogok területén pedig történjenek újabb előrelépések. Határozottan kérjük az oktatási törvény betartását, hiszen éppen itt, Marosvásárhelyen az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében dúl a legnagyobb harc. Minket az erdélyi magyarság nem azzal bízott meg, hogy az egyetem rektorától vagy szenátusától kérjünk számon bármit, mi a parlamentben, a kormányban a törvény által kell érvényesítsük jogainkat. Ezen feltételeknek egy része bekerült az új kormányprogramba, más része pedig a koalíciós megállapodásban kap helyet” – mondta az RMDSZ elnöke. Az SZKT az elnök politikai tájékoztatójának megvitatását követően elfogadta a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot. A dokumentum a jelöltállítás módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölés feltételeit rögzíti. A testület megszavazta Kovács Péter főtitkár kampányfőnökké való kinevezését, illetve szavazott a Kereszténydemokrata Platform megerősítéséről. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2012. február 27.Nem hivatalos kampányrajt az erdélyi magyar politikábanEMNP: alakuló kongresszus; RMDSZ: választásokra készülve Szombat óta teljes gőzzel beindult az erdélyi magyar pártok választási kampánya azt követően, hogy megtartotta Csíkszeredában alakuló kongresszusát az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Az új magyar alakulatnak most már hivatalos elnöke is van Toró T. Tibor személyében. Ezzel párhuzamosan az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) is Marosvásárhelyen „melegített” a júniusi önkormányzati választásokra. A szövetség elfogadta a jelöltállítási szabályzatát és ütemtervét, amely szerint április 15-ig kell megnevezniük az RMDSZ területi szervezeteinek a jelölteket. A szórványban és az interetnikus környezetben így másfél hónap van még arra, hogy tárgyaljanak egymással a magyar pártok az esetleges közös jelöltekről. A tömbmagyar vidékeken viszont egyértelmű, hogy magyar–magyar verseny lesz a június 10-i önkormányzati választásokon. A nem hivatalos kampánynyitón, hétvégén a kölcsönös vádaskodás volt jellemző. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) első csíkszeredai országos küldöttgyűlésén száz helyi szervezet küldötte és nyolcvan hazai és anyaországi meghívott vett részt. A 315 küldött 309 szavazattal országos elnökként az egyetlen jelöltet, a párt korábbi ideiglenes elnökét, Toró T. Tibort tüntette ki bizalmával. A vezetőség tagjává választották Szilágyi Zsoltot elnökhelyettesként, Gergely Balázst a közép-erdélyi, Papp Elődöt a székelyföldi és Zatykó Gyulát a partiumi régióért felelős alelnökként. A magyar kormány megbízottjaként Németh Zsolt külügyminisztériumi parlamenti államtitkár és Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai ügyekkel megbízott helyettes államtitkár vett részt az eseményen. A küldöttgyűlés megszavazta a párt jelképének a zöld-piros csillagot, elfogadta az alapszabályt, a párt szervezeti és működési szabályzatát, az Európai Néppárthoz való csatlakozási szándéknyilatkozatot, jóváhagyta a Megtalált út – Esélyt és szabadságot Erdélynek címet viselő keretprogramot. A zárónyilatkozat a szülőföld és a közösségszervezés fontosságát hirdeti, és sürgeti a magyar civil szféra, az egyházak, a tudományos és művészeti élet szereplőinek összefogását. Az EMNP keretprogramja a megoldandó gondok között említi az elmélyült romániai demokráciadeficitet és a magas szintű korrupciót. A párt Erdély-központú politikai irányvonalát az európai jobbközép pártok családján belül alakítja, elődjének a két világháború közötti Országos Magyar Pártot tekinti. Legfontosabb értékei kulcsszavakban: a szabadság, a család, az erdélyiség, a nemzet és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia. Az EMNP a túlsúlyos bürokrácia leépítését és a legmélyebb szintű regionalizációt is hangsúlyozza. Elképzelése szerint a központi kormányzatra csupán a hadügy, a külügy, a pénzügy és a nemzetbiztonság igazgatása hárulna. A választásokon bevezetné az etnikai arányosság elvét. A Székelyföldet sajátos jogállású önkormányzati jogkörökkel ruházná fel, a régióban helyi kisebbséget alkotó románság számára biztosítaná a kulturális autonómiát. A dokumentum Kolozsvárt Erdély fővárosának tekinti, ahol olyan magyar nyelvű felsőoktatást kell megvalósítani, amely az erdélyi magyar kultúrát az európai szellemi és tudományos értékek keringésében tartja. A dokumentum a Partiumot a nyugati integráció elősegítőjének, a román–magyar határ mindkét oldalát átfogó kulturális és gazdasági tér megteremtőjének nevezi. A keretprogram egységes magyar nemzeti külpolitikáról tesz említést, melynek elsődleges feladata, hogy kedvező környezetet alakítson ki a nemzetközi közvéleményben az autonómiaprogram számára. A verseny és az együttműködés viszonyára vonatkozó, hosszabb távot szolgáló „erdélyi stabilitási egyezmény” megalkotását szorgalmazza. Csak szigorúan betartott koalíciós programok alapján tartja elképzelhetőnek a kormányzati szerepvállalást, de a parlamenti képviseletet és az önkormányzati politikát fontosabbnak tekinti a hatalomban való öncélú részvételnél. Megválasztása utáni első sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor elmondta: Bukarestben valamennyi parlamenti párttal tárgyalnának, Budapesten pedig csak a Magyar Szocialista Párttal (MSZP) nem látják az együttműködés lehetőségét. Beszámolt arról, hogy az EMNT-vel együtt elindítják az Erdélyi Magyar Közszolgálati Szabadegyetemet, amely a párt önkormányzati képviselőjelöltjeit készíti fel a választásokra és az önkormányzati munkára. Kezdeményezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum tevékenységének újraélesztését. Az EMNP-nek hitvallása az értékek egyensúlyát kifejező verseny és az érdekérvényesítő együttműködés helyes arányának a megtalálása – hangsúlyozta. Mint említette, Székelyudvarhelyen jelölteket állítanak, Marosvásárhelyen a megegyezést keresik a többi magyar politikai szervezettel. A küldöttgyűlést köszöntő Németh Zsolt beszédében hangsúlyozta: „ma az látszik, hogy az EMNP nélkül nincsen megállás a lejtőn”. Úgy vélekedett, a párt hozzájárulhat az erdélyi magyar politika megújulásához, amelyet az összefogásnak kell jellemeznie. „Úgy érzékelem, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megválasztása óta az együttműködési hajlandóság erősödött” – jelentette ki. Tőkés Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján a politikus kijelentette: megérett az idő a román–magyar stratégiai szövetségre. Úgy vélte, a két kormányban megvan az erre irányuló politikai akarat, és az ősszel esedékes romániai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy ez román oldalon megmarad-e. Tőkés László, az EMNP védnöke, az EMNT elnöke Márton Árontól és Kós Károlytól vett idézetekkel támasztotta alá, hogy a célok megvalósítása érdekében mindenki munkájára szükség van. Úgy vélte, a románok és a magyarok egymás stratégiai partnerei lehetnek a régióban. Arra is kitért, hogy élni kell az Európai Unióban a polgári kezdeményezés lehetőségével, és el kell érni, hogy az Unió lépjen fel a tagállamaiban élő kisebbségek védelmében. Orbán Viktor miniszterelnök videoüzenetben köszöntötte a küldöttgyűlést a FIDESZ, a KDNP és a magyar kormány nevében. Azt kívánta az EMNP küldötteinek, állják meg helyüket a gyorsan változó Kárpát-medencei politikai életben, hogy maradhassanak egymásnak jó bajtársai, és a közös álmokat – olyanokat, mint az autonómia, az egész Kárpát-medencére kiteljesedő magyar állampolgárság és a végrehajtás előtt álló Mikó Imre-terv – együtt vihessék sikerre. A délelőtti ülésszakon felszólaló Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: örömmel jött el az eseményre. Megerősítette: a magyar kormány továbbra is támogatja a külhoni magyar közösségeket, az intézményépítést. Az EMNT nevében Sándor Krisztina ügyvezető elnök kiemelte: történelminek is nevezhető a küldöttgyűlés napja, amelynek fontosságát a jövőben láthatják csak meg igazán. Szabadság (Kolozsvár) 2012. február 27.Kolozsvári Táncház: 1977 februárjában indultAz első erdélyi táncház megalapítását ünnepelték a hét végén a kolozsvári Tranzit Házban. A Bogáncs–Zurboló Egyesület által szervezett kétnapos rendezvénysorozat központjában a 35 évvel ezelőtt Kolozsváron útjára indult, történelmet író táncház volt, az eseményre minden, egykori és jelenlegi kolozsvári és erdélyi táncházast meghívtak, és szívesen láttak. Természetesen ugyanolyan szeretettel várták azokat az érdeklődőket is, akik „csupán” kedvelői a néptáncnak, népzenének, és szívesen hallgattak bele az ez alkalommal szervezett tudományos ülésszak előadásaiba, a táncház múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló kerekasztal-beszélgetés vitájába, örömüket lelték a szombat délutáni népzenekoncertben, vagy csak egyszerűen fordulni akartak egyet-kettőt az ezt követő táncházi mulatságban. Az első erdélyi táncházat tehát 35 évvel ezelőtt, pontosabban „1977 februárjának egyik csütörtökén” alapították meg a kolozsvári bábszínház klubtermében, a helyszín aztán változott az idők során, a táncház „otthonaként” szolgált később a Monostori úti művelődési otthon, a hajdani Vasas Klub, a diákház, 1990 után a Német Fórum, majd ezt követően a Tranzit Ház, a Heltai Alapítvány, illetve a Bulgakov kávéház. A kétnapos rendezvénysorozatra a szervezők a táncházasok mellett szívesen látták együtt ünneplésre mindazokat, akik valaha muzsikáltak, táncot tanítottak vagy szervezték, aktívan támogatták a „mindenkori” kolozsvári táncházat. Az események helyszínéül a Tranzit Ház szolgált mindkét napon. A pénteki tudományos ülésszakon – Táncalkalom, hagyományőrzés, közösségi szórakozás, társadalmi jelenség címmel neves szakemberek – Pávai István (Lajtha László Folklórdokumentációs Központ, Budapest); Simonffy Katalin (Babeş–Bolyai Tudományegyetem); Zakariás Erzsébet (Folklór Intézet); Könczei Csilla (BBTE); Pozsony Ferenc (BBTE); Fülöp Hajnalka (Néprajzi Múzeum, Budapest); Könczei Csongor (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet) – tartottak előadást. Szombaton délelőtt fényképkiállítás megnyitására került sor, ezt követően pedig Táncház vagy folkshow címmel, kerekasztal-beszélgetés zajlott, Pávai István moderálásával. A beszélgetést megelőzően Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke mondott beszédet, amelyben kiemelte: igaz ugyan, hogy leginkább a történelem nagy személyiségei előtt szoktunk fejet hajtani, de a 35 éves Kolozsvári Táncház előtt ma ugyanúgy megtehetjük ezt a gesztust, hiszen az elmúlt negyedfél évtized alatt ez a mozgalom nagyon sokat tett gerincegyenesítésben, identitásápolásban, lélek- és értékmentésben az egykori és a mai falurombolás közepette. – Az akkori táncházmozgalom több volt, mint egy egyszerű kulturális, hagyományőrző mozgalom. Bár elcsépelt ez a kifejezés, mert a letűnt rendszer devalválta, de egy »ellenállási mozgalom« is volt. Egy belső, lelki ellenállás, egy érzés, amit úgy is megfogalmazhatnék: amitől megfosztottak természetben, elvettek tőlünk fizikailag, azt szerezzük vissza lélekben. Amíg még lehet és nem késő. Miközben maradjon egyenes a gerinc, s ha lehet, töretlen a lélek. Ezért érzem jogosnak ma a főhajtást az egykori táncházmozgalom előtt – mondta az EMKE elnöke. A délelőtti kerekasztal-beszélgetés alatt különböző – olykor egymásnak ellentmondó – vélemények hangzottak el arról, hogy mi jobb: megőrizni a maga autentikus, archaikus formájában a népzenét, néptáncot, és azt a táncház keretein belül művelni és továbbadni a fiatal generációknak, vagy ebbe az értékmentő tevékenységbe beleférnek, beleilleszkednek a különböző feldolgozások, a népzenének-néptáncnak más műfajokkal való keveredése is, illetve, ha igen, akkor mi a határ, és milyen szakmai elvárások fogalmazódhatnak meg ennek margóján. A rendezvényen hosszabb-rövidebb filmbejátszásokat, archív felvételeket is megtekinthettek a résztvevők. Délután öt órától népzenekoncertre került sor, majd táncházzal zárult a kétnapos ünnepségsorozat. KÖLLŐ KATALIN Szabadság (Kolozsvár) 2012. február 27.Emlékezzünk a kommunizmus bűneire és áldozatairaA XX. század fantasztikus tudományos és technikai felfedezései egy új, boldog és reményteljes jövőt ígértek, de két véres háború és két szörnyű ideológia az öldöklések és téboly korszakát zúdították a világra. Magyarországon minden év február 25-én tartják a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapját. Eggyel több a szomorú emléknapok száma, hiszen január 27-e (Auschwitz felszabadítása) Holokauszt Emléknap, de a szomorú emléknapokhoz sorolnám a mi október 6-ánkat is, és ez folytatódhatna tovább, hiszen történelmünk világviszonylatban is telve gyásznapokkal. Ezek az emléknapok valójában emlékeztető napok, hiszen tulajdonképpeni céljuk, hogy a szomorú események soha ne ismétlődjenek meg. Próbálkozunk, igyekszünk, de sajnos ezek a megemlékezések sem segítenek eléggé, a történelem egyelőre ismétli magát, a gonoszkodás tovább folyik. A nácik által elindított borzalmas háború, és az „alacsonyrendűek” ritkítása, 12 év alatt legalább 50 millió áldozatot követelt, de a szám valószínű nem reális, ennél többen pusztultak el. A 73 évig tartó kommunista diktatúra áldozatainak számát száz millióra becsülik, de a statisztika itt is valószínűleg pontatlan. Már abba is szörnyű belegondolni, hogy ahogy ma – a tőke birodalmában – milliárdokkal dobálózunk, úgy labdázunk a sötét múlt emberáldozatainak statisztikai adataival is, hiszen újabb és újabb adatok feltárása után, még ezer, még millió áldozat kerül a listára. A Szovjet birodalom felbomlása után „felszabadult” kelet-európai országok különböző módon viszonyultak múltjukhoz. Sokan még a rendszerváltás tényét is megkérdőjelezik, hiszen a szovjet hegemóniától megszabadult legtöbb országban, bár az egypártrendszert átalakították, a volt kommunista nómenklatúrát megtartották, akik különböző „pártszínekben” még most, húsz év után is jelen vannak ezen országok vezetésében. A régi kommunista bűnök feltárása, a bűnösök felelősségre vonása, az elszámoltatás a legtöbb országban elmaradt, de ezt sokan még ma is megtennék, még ha kissé késve is. Ne felejtsük el azonban, hogy ma már tettesek és áldozatok gyermekei, unokái egymás mellett dolgoznak, és együtt néznek szembe a jelen és a jövő nehéz kérdéseivel. A magyarok a konzervatív kormány idejében, 2000 júniusában jelölték meg február 25-ét emléknapnak, Kovács Béla kisgazdapárti politikus letartóztatásának és Szovjetunióba hurcolásának emlékére. Igen, bőven van mire emlékezni!! A hírhedt recski kényszermunkatábor, a váci börtön, Kistarcsa, Márianosztra sok ezer ártatlan magyarnak volt meghurcoltatási és kínzási helye. Az Andrássy út 60. szám alatti neoreneszánsz palota, egykor a nyilasok Hűség Háza, majd ÁVO és ÁVH székház, 1944 és 1956 között az állami terror központja volt. Tíz éve, 2002 februárja óta Terror Háza Múzeum, minden, már érett magyar fiatalnak legalább egyszer meg kellene látogatnia. A szomorú magyar múltnál talán még tragikusabb a kommunisták romániai terrorja. „A kommunizmus fekete könyve” francia kiadásban jelent meg 1997-ben, de csakhamar minden európai nyelvre lefordították, Bukarestben 1998-ban már kapható volt. A könyv harmadik része foglalkozik Kelet-Európával, de eléggé hiányos, egy román kiegészítést már készítettek, de további kutatói munkára még nagy szükség volna. 1945. március 6-án lépett a Gróza-kormány hivatalba, és innen lehet számítani a román kommunisták terrorjának kezdetét, ami megszakítás nélkül 1989 decemberéig tartott. Már a sokak által „felmagasztalt”, „magyar barát”, Gróza alatt elkezdődtek a tisztogatások, 1945 augusztusáig sok ezer letartóztatást hajtottak végre, elsősorban a történelmi pártok soraiból. Mihály király távozása után felgyorsult a hajtóvadászat a kommunista rendszer ellenségei után, Georghiu–Dej felállította a hírhedt szekuritáte hálózatát, és politikai foglyokkal elkezdte építtetni a Duna–Fekete-tenger csatornát, amelyet a román polgárság temetőjének szánták. („Un mormant al burgheziei româneşti”.) Jelen publicisztika nem teszi lehetővé a román kommunisták gaztetteinek a felsorolását, megnyugtató, hogy erről már sokat írtak, és remélhetőleg még sok, eddig elhallgatott anyag is a nyilvánosság elé kerül. Mert a mai fiatal román nemzedéknek meg kell ismernie múltját, annak szépségeivel, dicsőségével, de sötétségével és gyalázatos tetteivel is. Románia, a többi szomszédos állammal, ma nagyon nehéz gazdasági helyzetben van, de legalább megadatott, hogy mindenki megmondhatja véleményét anélkül, hogy az államvédelem lakatot tegyen a szájára: oda utazhat ahova akar, tiltakozhat a kormány intézkedései ellen, és nem vetik börtönbe politikai hovatartozása miatt. Ezt ma meg kell becsülni, de igazán értékelni csak akkor tudjuk, ha nem felejtjük a közelmúltat. Ha nem feledjük a Duna-csatorna rabszolgáit, Jilava földbe vágott celláit, Nagyenyedet, Szamosújvárt, ahol ártatlan rabok töltöttek hosszú-hosszú éveket, évtizedeket; a piteşti „átnevelési” programot, ahol fiatal értelmiségi rabok ördögi kegyetlenséggel igyekeztek fogolytársaikat „jobb belátásra” bírni, és meggyőzni őket a kommunizmus felsőbbrendűségéről. És még sorolhatnám! A kommunista ideológia a megvalósulás érdekében ölt, pusztított, a cél érdekében milliók szenvedtek, egész népcsoportok tűntek el, társadalmi osztályokat megsemmisítettek. Hála a Mindenhatónak, ez a hamis ideológia nem győzedelmeskedett. Ha egy ember valahol meghal, sírnak a hozzátartozók, barátok; ha egy ember valahol gyilkol, hosszú hónapok pereskedése következik, aztán az ítélet súlyos, vagy néha elnéző. A téves eszmék, ideológiák milliós áldozatait még igazán megsiratni sem tudjuk – annyi könny nem is létezik –, pereskedésre is csak részlegesen került sor, a bosszú nem hoz megoldást. Maradnak az emléknapok és az állandó figyelmeztetés: soha többet! Végezetül csak annyit, hogy Romániában még élnek a terror áldozatai. Nincsenek már sokan, és a legtöbbjük nagyon idős. Egy 2009/221-es törvény előírja a volt politikai foglyok kárpótlását, ezt más – volt szocialista – országokban már végrehajtották, a románok itt is késlekednek. Az idő telik, sokan még reménykednek! Hollai Hehs Ottó Németország Szabadság (Kolozsvár) 2012. február 27.Román, magyar, két jó barátTöbbszörös üzenete lehet annak, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt első országos küldöttgyűlésén hangsúlyosan felmerült a románsággal való viszony: Tőkés László magyar–román kerekasztalt szorgalmazott, Németh Zsolt a két ország közti stratégiai szövetségről beszélt, de a párt keretprogramjába is fontosnak tartották beiktatni, hogy a sajátos státusú székelyföldi régió létrejötte esetén kulturális autonómiát biztosítanak az itt élő román közösség számára. A román közösséggel való szót értés, az Erdélyben gondolkodni merészelő román politikai, civil elittel való kapcsolatfelvétel kinyilvánított szándéka pragmatizmusról, őszinteségről és realitásérzékről tanúskodik. Autonómiatörekvéseink sikeréhez elengedhetetlenül szükség van a többségi nemzettel való szót értésre – és erre csak nyílt, őszinte párbeszéd útján lehet esélyünk. Az RMDSZ egyik legfőbb bűne és legnehezebben korrigálható tévedése éppen az, hogy az évek során eljátszotta ezt a lehetőséget. Kettős diskurzust folytatott: a magyar közösség felé minduntalan az autonómia fölöttébb szükséges voltáról áradozott, a román pártokkal folytatott tárgyalások, a különféle alkuk során azonban fel sem vetette ezt az igényt. Apró eredményeket próbált kicsikarni, miközben néhány miniszteri székkel gyakorlatilag befogták száját a román pártok. Persze, az RMDSZ tétova magatartása a bukaresti politikusoknak is kapóra jött: ők az ország területi épségének elvesztésével való riogatás révén gyűjtötték be a voksokat, valahányszor a magyarság önrendelkezésének igénye mégiscsak felmerült – rendszerint választási kampányok idején. Így aztán az RMDSZ és a román pártok egyaránt hasznot húztak a jogos autonómiaigény köré mesterségesen gerjesztett etnikai viszálykodásból – s hogy mindez milyen kárt okozott a magyar közösség számára, azt hűen tükrözik a népszámlálás adatai is. A magyar–román dialógus e törekvésben hozhatna tehát valamilyen áttörést. Persze, ne tápláljunk illúziókat: egyelőre nagyítóval kell keresni, hol vannak azok a román értelmiségiek, akik hajlandóak régiókban gondolkodni, és hol rejtőzködhetnek azok a politikusok, akik ezt fel is vállalnák. De talán reményt keltő lehet, hogy a bálványosi folyamat elindítói jutnak egyre fontosabb szerephez a közéletben – Magyarországon, Romániában és Erdélyben egyaránt. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. február 27.Az új pártRomániában új magyar párt van kialakulóban. Ez a Romániai Magyar Nemszavazók Polgári Pártja, vagyis az RMNPP. Mint nevéből is látszik, ez egy pártszövetség, amelyet a régi három magyar párt (RMDSZ, EMNP, MPP) egyesült erőkkel hoz létre. Az ehhez a párthoz húzók óriási előnye a más pártokat szimpatizálókhoz képest, hogy ők úgy szavaznak majd, hogy nem szavaznak. A közelgő helyhatósági választásokon szerzett tapasztalatokat felhasználva aztán tovább növekedhet az RMNPP-kedvelők száma, és így a parlamenti választásokon az új párt még nagyobb sikerrel vehet részt, és még több támogatója lesz, akik nem mennek el választani. A párt megalakítása érdekében egyelőre a létező pártok teljes erővel és széthúzással munkálkodnak. Most éppen a piszkos anyagiakat tisztálják, és ha ez nem sikerül, akkor úgy teregetik ki a szennyest, ahogy van. Az RMDSZ és az EMNP egymás szemére hányja a különféle forrásokból érkezett támogatásokat, és egymást szeretné elszámoltatni a Bukarestből vagy Budapestről kapott pénzekről. Sajnos, a pénzosztásból az MPP kimaradt, és így ők úgy szereztek pénzt, ahogy tudtak, mint például Kézdivásárhelyen. Ezek után az útirányok kijelölésén vitatkoznak, azon, hogy kivel, mivel és merre is kell indulniuk és haladniuk a pártoknak. Az RMDSZ leginkább Bukarest felé irányult, viszont a Tőkés László-féle EMNP az ellenkező irányt, a Sepsiszentgyörgy–Nagyvárad útvonalon Budapestet célozná meg, miután lemondott a távolabbi úti célról: Brüsszelről. Még járműgondok is vannak, mert Tőkés szerint az RMDSZ régi, rozoga, irányt vesztett autóját le kellene cserélni egy újabbra. Ezt könnyedén leszorítja az útról az EMNP vadonatúj járműve, amelyhez az üzemanyagot Budapestről pótolják, és simán megelőzi az MPP döcögő szekerét is. Az új autóra felvehetnék – esetleg – a polgári pártosokat is, és akkor a kormányos Toró és a navigátor Tőkés mellett lenne egy fékező is Szász Jenő személyében. Megvalósulna a munkamegosztás. Nálunk megosztás és megosztottság, az van! A széthúzás szép példáját látjuk például Marosvásárhelyen is, ahol a magyarok az istennek sem tudnak megegyezni a polgármesterjelölt személyét illetően. Pedig a megegyezés tulajdonképpen már megszületett. Itt úgy néz ki, hogy közös nem megegyezéssel Dorin Florea régi polgármestert jelölik újra polgármesternek. Most csak el kell menni hozzá, és azt mondani, hogy ha támogatja a magyarok néhány javaslatát, ők továbbra sem hajlandók egyezséget kötni egymással, és így teljes mellszélességgel támogatják Dorin Floreát. Olyan apróságokat kellene kérni tőle, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar fakultás létrehozása és néhány magyar személyiségről elnevezett utca visszakeresztelése. Saját biztos sikere érdekében bizonyosan teljesítené ezeket a kéréseket. Egyetlen baj az, hogy a meg (nem) egyezési csatározások mindenki szeme láttára történnek, és így, ha a jelenlegi polgármester tudomást szerez ezekről, semmit nem fog ígérni, mert úgyis simán megnyeri a választásokat. Kuti János Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. február 27.A prefektus újabb pert indított Nyárádszereda ellenMarius Pascan Maros megyei prefektus újabb pert indított a nyárádszeredai ortodox telekvita ügyében: ezúttal nem az önkormányzat képviselőit, hanem a nyárádszeredai polgármesteri hivatal zöldövezeti nyilvántartását támadta meg, azzal az egyértelmű céllal, hogy vonják vissza a város központi terének részét képező, az ortodox egyház által birtokolt telek zöldövezetté nyilvánítását – értesült az Erdélyi Magyar Televízió (ETV). Tóth Sándor alpolgármester törvénytelennek és erkölcstelennek nevezte az újabb nyomásgyakorlást, de – mint mondta – a törvény a város oldalán áll, és felkészültek a küzdelemre. A bíróság első olvasatban február 29-én tárgyalja az ügyet. Mint ismeretes, az ortodox egyház templomot építene a telken, de az önkormányzat és a helyi lakosság is elutasítja ezt. A prefektus korábban beperelte az önkormányzati képviselőket, mert a jelzett egyházi telket közvagyonként tartották nyilván. A testület később, eleget téve a felszólításnak, kivette a területet a közvagyoni leltárból, melynek nyomán a prefektus visszavonta keresetét. A Polgármesteri Hivatal továbbra is úgy tartja, az említett, mintegy 1ooo négyzetméteres telekre így sem épülhet templom, ugyanis ez a zöldövezetekre vonatkozó törvény alapján továbbra is zöldövezetnek minősül, tehát attól függetlenül, hogy az kinek a tulajdona, nem beépíthető. Tóth Sándor az előzőhöz hasonló politikai erőfitogtatásnak, a helyi közigazgatás ügyeibe való újabb durva beavatkozásnak tartja a pert, ugyanakkor úgy látja, minden erre vonatkozó törvényes előírás az önkormányzatnak ad igazat. „Elkészítettük a védekezésünket, és a tárgyalás előtt öt nappal beiktattuk a törvényszéken. Emellett hivatalos átiratban kértük a prefektustól, hogy lépjen vissza a pertől, ezt a kérésünket több törvenycikkellyel is alátámasztottuk, sőt, csatoltuk a Környezetvédelmi Minisztérium véleményét a zöldövezetes nyilvántartásunkról, amelyben határozottan az áll, hogy a hivatal teljesen jogosan és törvenyesen járt el a nyilvántartás elkészítésénél. A prefektus azonban ezt szóra sem méltatva, továbbra is ragaszkodik a perhez. Felteszem a kérdést, milyen kormánybiztos az, aki a törvényeket figyelmen kívül hagyva, az ortodox egyház ügyvédjének gondolja magát – hangsúlyozta az alpolgármester. A marosvásárhelyi közigazgatási bíróság február 29-ére tűzte ki a tárgyalást: az önkormányzat képviselői szerint már a dátum is gyanús, ugyanis a testület a törvény által előírt utolsó napon, február 14-én kapta kézhez az idézést és a perrel kapcsolatos dokumentációt, mindez a városvezetők szerint arról tanúskodik, hogy a törvényszék a lehető legrövidebb időt kívánta biztosítani számukra a felkészülésre. Ez pedig a prefektúra és az igazságszolgáltatás képviselőinek jól kigondolt, összehangolt támadására utal. A nyárádszeredaiak azonban felkészültek a perre és továbbra is kiállnak az igazukért – mondta Tóth Sándor alpolgármester az ETV-nek. Erdély.ma 2012. február 27.Emlékezés a kommunizmus áldozatairaAktuálpolitikai utalásoktól sem volt mentes a kommunizmus áldozataira emlékező vasárnapi rendezvény a Partiumi Keresztény Egyetem nagyváradi székhelyén. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett rendezvény este hat órakor Forró László református lelkész igei köszöntőjével kezdődött, majd Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően Tőkés László, az EMNT elnöke, az esemény fővédnöke szólalt fel. Elöljáróban kijelentette, hogy Csíkszeredában megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), mely az 1989-es rendszerváltás jegyében kívánja a magyar MSZP típusú pártnak alternatívát nyújtani. „Joggal vetődik fel bennünk a kérdés, hogy mikor tudjuk már végre tűzre vetni ezt a bűnös kommunista korszakot” – fogalmazott, majd elárulta, hogy pénteken Marosvásárhelyen találkozott a „December 21.” forradalmár egyesület vezetőségével. Velük arról beszélt, hogy anyagi előnyökkel, forradalmár igazolvánnyal lekenyerezték a forradalmárokat, de amikor a posztkommunista rendszernek már nincs szüksége arra, hogy semlegesítse őket, akkor nagyot rúg beléjük. Ezt követően felidézte Orbán Viktornak Tusnádfürdőn 2009-ben tartott beszédéből azt a gondolatot, hogy a kommunisták a huszadik században időről időre rárontottak saját népükre. 2006-ban ugyanez ismétlődött meg: a szó szoros értelmében megint rárontottak a posztkommunisták a békés megemlékezőkre, és ugyanez történt 1956-ban, amelynek évfordulójára emlékeztek 2006-ban. Elmondta, hogy 1956-ban szovjet csapatokat hívtak be, manapság pedig olyan időket élünk, amikor a szovjet tankok helyét baráti bankokat szabadítanak Magyarországra. „Tehát más értelemben megint rárontottak Magyarországra, és most az eszményített unió részéről érik békés, de annál súlyosabb támadások drága hazánkat, nemzetünket, nemzeti kormányunkat” – fogalmazott Tőkés László. A továbbiakban kifejtette, hogy a kommunista rendszer diskurzusát hazugságbeszédnek lehet minősíteni, mint ahogy hazugságbeszéd volt a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett politikai diskurzus is, de lényegében az EP felszólalásai is hazugságbeszédek a maguk módján. „Az fáj ugyanakkor, hogy ez a fajta beszéd a romániai MSZP-re, az RMDSZ-re is átterjed. A legutóbb éppen tegnapelőtt folyamodott hazugságbeszédhez az RMDSZ elnöke, megpróbálván a magyarságban bizalmatlanságot kelteni irántunk, akik az EMNT-vel és az EMNP-vel következetesen harcolunk együtt a kommunizmus utáni demokratikus rendszerváltás folytatására és betetőzésére.” Végezetül örömét fejezte ki, hogy Magyarországon végre törvénybe iktatták, hogy a nemzeti szocializmus és a kommunizmus bűnei nem évülnek el. „Sajnos csak 22 év késéssel, de mégis kimondatott ez a fontos elv, és ennek köszönhetően készülhetett el a Balsai jelentés, és ennek köszönhetően nyert hivatalos legitimitást is a Civil Jogász Bizottság” – fogalmazott. Megdöbbentő adatok Tőkés László felszólalása után dr. Horváth Attila a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogtudományi Karának docense tartott előadást A szovjet diktatúra emberiesség elleni bűnei Magyarországon címmel. Elmondta: 1945-ben a Független Kisgazdapárt a szavazatok 57 százalékát nyerte el. Ezt követően hirdette meg Rákosi Mátyás a korrekció elvét, aminek célja a Kisgazda Párt szétverése volt. 1945 és 1956 között mintegy ötszáz embert végeztek ki koncepciós perek alapján, az 1956-os forradalom után kétszázezer ember emigrált Magyarországról, négyszáz embert kivégeztek, de azt nem lehet tudni, hogy hány embert lőttek le mindenféle peres eljárás nélkül, hány embert hurcoltak meg, kínoztak meg, huszonegyezer embert vetettek börtönbe, tizenhatezer embert internáltak. A közhiedelemmel ellentétben a hatvanas években folytatódtak Magyarországon a koncepciós perek, még 1989-ben is ítéltek el egy nyugdíjast koncepciós perben, szerencsére a másodfokú ítéletet már a rendszerváltás után mondták ki, és felmentették a polgárt. 1950-53 között összesen kétmillió ember ellen folyt valamilyen eljárás, volt időszak Magyarországon, amikor egyszerre hetvenezer ember ült börtönben, miközben manapság, amikor a bűnözés sokkal nagyobb méreteket öltött a magyar társadalomban, összesen 17 ezer ember van börtönben egyszerre. Kijelentette továbbá, hogy Magyarországon burkolt falurombolás zajlott, mely kezdődött a téeszesítéssel, majd következett a körzetesítés. 1989-ig több ezer falusi iskolát zártak be, felszámolták a vidéki értelmiséget, hiszen városokba zavarták a tanítókat, a papokat, a történelmi magyar egyházak klérusának egy negyede börtönbüntetést szenvedett. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma is sokan mentegetik a kommunizmust azzal, hogy az tulajdonképpen egy jószándékú ideológia. „Én elolvastam Marx, műveit, és elmondhatom, hogy olyan gyűlölködő szófordulatai vannak, amilyenek aztán Hitler beszédeiben köszönnek vissza. Ne dőljünk be azoknak, akik próbálják menteni a menthetetlent” – zárta előadását Horváth Attila. Ne idealizáljunk Felelősségre vonás a pártállamban elkövetett emberiesség elleni bűntettekért címmel dr. Juhász Imre az ELTE jogtudományi Karának adjunktusa, a Civil jogász bizottság alapító tagja tartott előadást. Elmondta, hogy a magyarországi rendszerváltás felemásra sikeredett, mert az MSZMP élére állt a folyamatnak, de az új Alkotmánnyal talán sikerül lezárni a posztkommunista korszakot. Megtudtuk, hogy Magyarország 1968-ban csatlakozott egy nemzetközi egyezményhez, mely kimondja, hogy az emberiség elleni bűncselekmények nem évülnek el, csakhogy a magyar kormányok nem emelték be ezt az egyezményt a magyar jogrendbe, ahogy azt az eljárásrend megkívánta volna. Ezt most az Orbán kormány megtette, sőt az egyezményt fogalommagyarázattal is ellátta, ezek között az első helyen szerepel a kommunista bűnök meghatározása, így most már nem lehet jogi kiskapukat találni azoknak, akik a kommunizmusban bűnöket követtek el. Az előadó véleménye szerint 1956 után megtört a magyar nemzet gerince és a kommunizmus szelleme nem múlt el, bizonyítja ezt az is, hogy az állampárt jogutódja ma is gondolkodás nélkül nyúl a fegyveres erőszak eszközéhez. Végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy ne idealizáljuk az Európai Unió intézményeit; példaként említette a Strasbourgi európai emberi jogi bíróság egyik döntését, amely felmentett egy Magyarországon önkényuralmi jelkép viseléséért elítélt embert. A strasbourgi bíróság azzal az indoklással mentette fel a vörös csillagot hordó személyt, hogy jogában van a vörös csillagot hordani, mert az egy igazságos társadalomért küzdő eszmerendszer jelképe. E mondat elhangzása után döbbent moraj hangzott fel a díszteremben. Megkomponált akció Az eseményen levetítették a Becsapott ország című filmet, mely a 2006-os magyarországi utcai megmozdulásokat dolgozza fel, majd dr. Völgyesi Miklós a Civil Jogász Bizottság alapító társelnöke beszélt a rendszerváltás utáni állami erőszakról. Kiemelte, hogy a 2006-os brutális rendőri fellépés azt bizonyítja, hogy a kommunizmus szelleme még mindig Magyarországon van. Leszögezte, hogy a rendőrség bevetett alakulatai bűncselekményeket követtek el. Majd Gyurcsány Ferenc politikai életútját ismertette, leszögezve, hogy első alkalommal alkotmányellenesen lett miniszterelnök, hiszen úgy jelölték erre a tisztségre, hogy nem volt parlamenti képviselő. Völgyesi Miklós elmondta, hogy a 2006-os tiltakozó megmozdulások brutális leverése egy megkomponált akció volt, melynek az volt a célja, hogy megfélemlítse az embereket. A mai napig nem tisztázott, hogy ki és mire adott felhatalmazást Gergényi Péternek, Budapest főkapitányának a budapesti tüntetések brutális leverésekor, mondta Völgyesi, de leszögezte, hogy bűn volt az, amit a politikai és a rendőri intézmények akkor műveltek, amiért a fő felelősséget az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc kell vállalja. Az előadó fontosnak nevezte a felelősségre vonást, mert mint mondta, „ha nincs jogkövetkezmény, akkor nincs visszatartó erő.” Elrománosítás A díszteremben megtartott előadások között a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok léptek fel rövid műsorral. A díszteremben lezajlott eseményt követően a megjelentek levonultak a székház belső udvarára, ahol koszorúkat helyeztek el a kommunizmus áldozatainak emléktáblájánál. Itt Tőkés László elmondta: „kegyelettel hajtsunk fejet a katolikus és református súlypontú két kirakatper áldozatairól az egyik a Szoboszlai per néven híresült el, a másik a Sas Kálmán nevéről ismeretes. Sas Kálmán ügyében még nem sikerült perújrafelvételt elérnünk, a másik ügyben viszont sikerült perújrafelvételt elérni, és jogilag rehabilitálni az áldozatokat. (…)Várjuk a Tismaneanu jelentés folytatását, mert Trianon óta első ízben ismeri el román hivatalos dokumentum azt, hogy a magyar településeinket erőltetettet betelepítéssel románosították el a kommunizmus idején. Többek között így románosodott el Kolozsvár, Vásárhely, Nagyvárad, de különösképpen Zilah és Szilágysomlyó is “- fogalmazott Tőkés László. Pap István erdon.ro 2012. február 27.Nyílt levél a nagyváradi EMNT-EMNP vezetőségéhez az „Igen, tessék! – Da, poftiti!” mozgalommal kapcsolatos kifogásaik margójáraMég nem tudom minősíteni a tényállást: a jó ügy érdekében megnyilvánuló szent együgyűség vagy félműveltségből táplálkozó agresszív politikai szűklátókörűség? Két partiumi illetékességű EMNP-EMNT-s helyi vezetői duó február 22-én „elkövetett” egy sajtótájékoztatót, amelynek keretén belül kifogásolták, és durva jelzőkkel leminősítették az Igen, tessék! civil kezdeményezésű, magyar nyelvi revitalizációs mozgalmat. Érintettként (az „Igen, tessék!” egyfajta ötletgazdájaként) a hírek olvasatán megakadt a torkomon a reggeli kávé. A mozgalom félévvel ezelőtti, kolozsvári elindítása óta az összmagyar sajtó határozottan pozitív és támogató viszonyulásán túl, a román sajtóban sem volt egyetlen negatív visszhang, egyre több településen, egyre több üzletben és hivatalban tűnik fel a lassan ismertté váló jelvénye. Nos, ilyen előzmények után nem csoda, hogy a felcím, miszerint Kifogásolja az Igen, tessék! programot a nagyváradi EMNT–EMNP szerény személyem esetében spontán pupillatágulást eredményezett, hiszen a sajtótájékoztató úriemberek nyilvánvalóan vagy nem értették meg az Igen, tessék! mozgalom lényegét, vagy szűk látókörű politikai vagdalkozásban öncélúan felhasználva próbálják több hónap munkáját hitelteleníteni. Az Igen, tessék! mozgalom mindenekelőtt, de nem kizárólag a magán ellátói kereskedelmi és szolgáltatói szférában (üzleteken, piacokon, biztosítóknál, kávézókban, benzinkutaknál, mozi jegypénztáránál stb.) szeretné megerősíteni, bátorítani a magyar nyelv használatát. Nyilvánvaló, hogy ezeken a színtereken a történelmi hivatkozások, a törvényes keretre, illetve a tételes nyelvi jogokra vonatkozó szabályozások nem bizonyultak hatékony megközelítésnek, annál is inkább, mivel a magánszféra által működtetett nyilvánosság esetében alig vannak tételesen a kisebbségi nyelvek használatát előíró, támogató érvényes jogi normák. Ám ezeken a színtereken a kisebbségi nyelvek használatát hathatósan lehet marketing jellegű érvekkel és stratégiákkal elősegíteni: az anyanyelvű kiszolgálás, szolgáltatás tényleges kereskedelmi előnnyel járhat. Nem kell tudományoson bizonyított érveket felhozni, elég a mindennapi tapasztalat: két közelítő árú és minőségű termék közül azt vásároljuk meg, amely esetében a kiszolgálásnak van egy hozzáadott értéke, például anyanyelven történő tájékoztatás (jobban értjük, amit mondanak, nagyobb a komfortérzésünk stb.). Nagyváradon és általában Partiumban ezt az érvelést kétségtelenül kiegészíti a jelentős, marketing szempontból egyáltalán nem elhanyagolható magyarországi turistaforgalom. A módszer egyszerű, a mozgalomhoz csatlakozó egyének, cégek használják az Igen, tessék! – Da poftiţi! feliratozású matricát, jelvényt vagy kis plakátot, ezáltal jelezve, hogy ismerik a magyar nyelvet, és hajlandók arra, hogy magyarul társalogjanak az ügyféllel. Az ok kézenfekvő, a távlati cél pedig a mozgalom számára megnyerni, például, nem csak a magyar helyként nyilvántartott lokálok tulajdonosait, hanem a nemzetközi áruházláncok menedzsereit vagy a román érdekeltségű vállalkozói szférát is. Rávezetni arra őket, hogy az alkalmazottak magyar nyelvismerete bármely cég számára gazdasági erőforrás, használatának van marketing értéke (és haszna). Meglátásunk szerint ennek a piciny jelnek a használata szükséges és hasznos, mivel felmérések szerint a települési arányuk szerint kisebbségben élő magyarok több, mint egyharmadával fordult elő havonta legalább egyszer, hogy magyar elárusítóval, kiszolgálóval románul beszélt. Vagyis őshonosság ide, nagy politikai retorika oda, ezek az adatok tények, melyek kétségen felül azt jelzik, hogy számos erdélyi nagyvárosban beszűkülőben van a magyar nyelv nyilvános használata. Márpedig (hogy Wolland mestert idézzem a Mester és Margarétából) a tény pedig a legmakacsabb dolog ezen a világon. Nos, ilyen előzmények jegyében nyilvánult meg a sajtó előtt a két politikával foglalkozó EMNT-EMNP-s polgártárs, többek között azt kifogásolva, hogy az Igen, tessék! mozgalom nagyváradi kibontakozása során a kezdeményezők Magyarországról jövő turistákra és nem az őshonosságra hivatkoznak. Egy dolog biztos: az Igen, tessék! fentebb vázolt filozófiája nem annyira vitézkötésesen, díszmagyarosan hangzatos, mint az őshonosság fél téglája, de minden jel arra mutat, hogy hatékony. Ennek a hatékonyságnak a mutatója a mozgalomhoz eleddig csatlakozott kereskedelemben, szolgáltatásokban dolgozó magánszemélyek, cégek és közintézmények növekvő száma. A közintézmények esetében elsődleges az intézményvezetők elkötelezettsége a közszolgáltatások minőségének a javítása irányába, arra buzdítva a magyar nyelvet ismerő tisztviselőt, hogy a magyar anyanyelvű ügyfeleknek udvariasan kínálja fel a választás, a magyar nyelvű párbeszéd lehetőségét. Ez a forma, tehát, nem mentesíti a közintézményt azon törvény által előírt kötelezettsége alól, hogy megszervezze a többnyelvű szó- és írásbeli kommunikációt, viszont gördülékenyebbé teheti ezt a folyamatot. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy azok a közintézmények is éljenek ezzel a lehetőséggel, melyeket a törvény nem kötelez a magyar nyelv használatára. Összegzésképpen: az Igen, tessék! mozgalom célja megerősíteni a magyar nyelv nyilvános használatát, úgy, hogy felvállaltan érdekalapú retorikában közelíti meg ezt a kérdéskört. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az Igen, tessék! mozgalom nem jogérvényesítési eszköz, hanem a magyar nyelv szélesebb körű, a törvényes korlátokon is túlmutató használatát hivatott ösztönözni. Bármennyire igyekszem az elmarasztalóan nyilatkozó EMNP-EMNT színekben politizáló polgártársak hozzáállásában nem feltételezni a rossz szándékot (hisz nem kötelező egyetérteni a megközelítés alapfilozófiájának helyességével vagy kritikátlanul bízni annak a hatékony kivitelezésében), az a tény, hogy a magyarság közügyeit politikailag felvállalni szándékozó, alternatívát kínálni akaró személyek azt nyilatkozzák, hogy az Igen, tessék! mozgalom káros és veszélyes volna, nos, ezt én sem magánemberként, sem a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülését kutató szakemberként, de még a közügyek irányába valamelyest elkötelezett polgárként sem tudom elnézően értelmezni. A magam részéről nem az Igen, tessék! mozgalmat tartom károsnak és veszélyesnek, hanem azt, hogy a politikai versengés hevében egy civil kezdeményezés is áldozatul eshet, hogy egy, magát magyar érdekvédelmiként feltüntető szervezet képviselői, flottul „káros”, „felelőtlen”, „szégyenletes” (a sajtó által idézett/parafrazált címkék) ténykedésnek minősítsenek egy olyan törekvést, amelyre közügyek iránt elkötelezett személyek pénzt, időt és energiát fordítanak. Dr. Horváth István egyetemi docens Kolozsvár, 2012. február 27. erdon.ro 2012. február 27.Feltuningolt” RMDSZ„Ne a politikai ellenfelek rágalmaival foglalkozzunk!” – intette Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati, marosvásárhelyi ülésének küldötteit. A felszólalások jelentős része mégis az Erdélyi Magyar Néppártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egyidőben, Csíkszeredában zajló rendezvényére „üzent” – oda, ahol Toró T. Tibort választották az EMNP elnökévé. Kelemen kerek egy éve megválasztott szövetségi elnökként a tavaly februári nagyváradi kongresszus óta eltelt időszakot „a folytonosság és az építkezés évének” nevezte, mely idő alatt „önkormányzati, parlamenti és kormányzati téren is számos eredményt értünk el”. Mint emlékeztetett: 2011-ben az RMDSZ Erdélyi Konzultációja során megkérdeztek „százezer embert Erdély minden szegletéből”. Ugyanakkor tavaly ősszel zajlott le a szövetség „Minden magyar számít!” szlogenű népszámlálási kampánya, illetve „Minden magyar gyermek számít!” elnevezésű beiskolázási kampánya. A szövetségi elnök úgy értékelte: az elmúlt 22 év legnehezebb önkormányzati választása elé néz idén az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség, éspedig azért, mert „először fordul elő 22 esztendő után, hogy olyan megméretkezés lesz, amelyen három magyar szervezet versenyez a szavazatokért”: az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP), illetve idéntől Tőkés László Erdélyi Magyar Néppártja (EMNP) is. „Az EMNP élvezi a magyar kormány teljes támogatását, ennek láthattuk már az első jeleit az RMDSZ-ellenes matricák megjelenésében. Mi mindig a párbeszéd hívei voltunk, Tőkés László azonban leszögezte: nem akarnak együttműködni az RMDSZ-szel” – mondta el az RMDSZ elnöke, aki szerint „az RMDSZ-nek nem a zsebpártok kampányolásával kell foglalkoznia, hanem az elvégzendő feladatokra kell koncentrálnia”. A szövetségi elnöki intés ellenére az SZKT-ülésen elhangzott felszólalások jelentős része utalt az egyik ellenpártnak az „RMDSZ-miniparlament” ülésével egy időben, Csíkszeredában zajló rendezvényére. A legélesebben Kovács Péter főtitkár fogalmazott, aki Tőkés László EMNP-„védnök” egyik, nemrégiben tett kijelentésére reagált. „Tőkés László az RMDSZ-t egy rozoga autóval hasonlította össze, amely letért az útról. Ha ennyire rozoga ez az autó, és ha valóban rossz irányba halad, miért nem száll ki belőle? – vetette fel a kérdést Kovács. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy a szövetség színeiben európai parlamenti képviselői mandátumot nyert Tőkés sajtóközleményeiben posztkommunistáknak, neptunistáknak, korruptaknak, tájba simulóknak, bársonyszékhez ragaszkodóknak, az autonómia eszményét feladóknak címkézi az RMDSZ képviselőit. „Hogy bírja Tőkés László egy ilyen társaságban, miért nem veszi a kalapját, adja vissza az RMDSZ-listán nyert európai parlamenti mandátumát, és megy a megújulást hirdető társaságba? – fogalmazott Kovács, aki „évről évre tuningolt, megbízható, kiszámítható gépkocsinak” nevezte az RMDSZ-t, amely „reggeltől estig rója a köröket, hónapokon, éveken keresztül, nem vállal be őrült előzéseket, nem kockáztat egy végzetes balesetet”. Markó Béla miniszterelnök-helyettes az összefogás lehetőségéről és értelméről beszélt. „Összefogni csak azokkal lehet, akiknek az a fontos, hogy ott leszünk-e a parlamentben, a kormányban, hogy lesznek-e erős önkormányzataink. Akiknek viszont arról szól minden, hogy ki tetszik a magyar kormánynak, ki fog ebből a hiúság vásárából nyertesként kikerülni, akik gyengíteni akarják a romániai politikai jelenlétünket és akik egy magyarországi politikai jelenlétet akarnak felerősíteni, azokkal nem hiszem, hogy össze lehetne fogni” – szögezte le Markó. A miniszterelnök-helyettes egyértelművé tette: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kérdése sarokköve az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának, és ha nem sikerül rövid időn belül létrehozni az önálló magyar intézeteket, akkor “nagyon komoly kérdés, hogy tudunk-e továbbmenni” ezzel a koalícióval. „Szerintem nem” – adott választ saját kérdésére a miniszterelnök-helyettes. Borbély László politikai alelnök hangsúlyozta, az RMDSZ felkészült a választásokra. Kitért arra is, hogy az újonnan alakult párt védnöke, Tőkés László jelenleg a szövetség színeiben európai parlamenti képviselő. „Furcsának találom, hogy Tőkés László úgy akar új autót vezetni, hogy közben nincs is jogosítványa” – folytatta az előtte szólók gondolatmenetét a politikai alelnök. Kampányfőnökké „kenték fel” Kovács Pétert Az SZKT-n elfogadták a 2012-es önkormányzati választások előkészítéséről szóló határozatot is, amely az RMDSZ jelöltállítási módozatait, eljárási rendjét és ütemtervét, illetve a jelölési feltételeket rögzíti. A dokumentum leszögezi: a polgármester- és helyi tanácsos-jelöltek kiválasztásának módozatairól és az annak megfelelő teljes eljárási rendről a helyi szervezet javaslata alapján a Megyei/Területi Állandó Tanács hoz döntést. Az RMDSZ helyi és megyei szervezetei tanácsos-jelölteket indítanak minden olyan közigazgatási egységben, ahol esély van a magyar képviselet biztosítására. Ahol a magyar lakosság számaránya meghaladja a 15 százalékot kötelező, illetve azokban a közigazgatási egységekben, ahol a magyarság számaránya nem éri el a 15 százalékot, javallott a polgármester-, illetve megyei tanácselnökjelölt indítása. Az önkormányzati jelöltlisták véglegesítésének határideje 2012. április 15. Az SZKT ugyanakkor megszavazta Kovács Péter főtitikár kampányfőnökké való kinevezését is. Antal Erika Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 27.Macovei támadja MártonékatRománia schengeni csatlakozásának veszélyeztetésével vádolta a hét végén blogján Monica Macovei volt igazságügyi miniszter az RMDSZ-t. A Demokrata Liberális Párt alelnöke és európai parlamenti képviselő bírálatait Máté András Levente és Márton Árpád képviselők legújabb törvénymódosítási indítványai váltották ki. A két RMDSZ-es politikus az új Büntető Törvénykönyv múlt heti jogi bizottsági vitáján két módosító javaslatot terjesztett elő. Az egyik szerint a köztisztségviselők – köztük a parlamenti képviselők és szenátorok –, valamint a közhasznú társaságok – például a civil szervezetek – alkalmazottai nem tekinthetők köztisztviselőknek. E szerint nem vonhatók felelősségre, ha esetükben érdekkonfliktus áll fenn többek között amiatt, hogy rokonaikat alkalmazzák képviselői vagy szenátori irodáikban. Egy másik javaslat értelmezési kiskaput visz be a törvény szövegébe: „Az a köztisztviselő, aki szolgálati hatáskörének gyakorlása közben közvetlenül vagy közvetve indokolatlan haszonra tesz szert önmaga, házastársa vagy másodfokú rokona számára, egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel és a köztisztség betöltésétől való eltiltással büntetendő.” A Mediafax hírügynökség jogi szakvéleményekre hivatkozva arra figyelmeztet, hogy az „indokolatlan” szó bevitele a törvény szövegébe többféle értelmezési lehetőséget nyit meg, amelyek alapján az érintett tisztségviselő elkerülheti a felelősségre vonást. Monica Macovei szerint az RMDSZ javaslatait a korrupcióellenes fellépés gyengüléseként értelmezi majd a romániai igazságszolgáltatásról szóló júliusi jelentésében az Európai Bizottság, és ez közvetve befolyásolja Románia schengeni csatlakozását is. Márton Árpád szűkszavúan reagált az EP-képviselő vádjaira. „Macovei mindenkit támad, mert ilyen ő. A kommunista időszakban ügyész volt, innen eredeztethető a hozzáállása. Született vádaskodó” – jelentette ki a Mediafaxnak az RMDSZ-es képviselő. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a múlt héten a manipuláció iskolapéldájának nevezte azt, ahogyan az ellenzék és a bukaresti sajtó beállítja a két képviselő módosító javaslatait. Mint mondta, Márton és Máté indítványa arról szól, hogy különbséget kell tenni a törvényben a választott köztisztségviselők és a más közalkalmazottak között. „Ezt a jelenlegi törvény összemossa, de a módosítást után is mindkét kategória egyformán büntethető maradna” – mondta Kelemen. Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 27.EMNP: rendőrségről az urnák eléA tavaly szeptemberben hivatalosan bejegyzett, alakuló kongresszusát a hétvégén megszervező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláírásgyűjtői ellen jelenleg is rendőrségi vizsgálat folyik. A büntetőjogi eljárás a bejegyzéssel kapcsolatos jogi procedúrával párhuzamosan indult be, miután a sajtóban bizonyítékok jelentek meg arról, hogy a támogatók névsorát tartalmazó aláírási listák hamisak. A tavaly szeptemberben hivatalosan bejegyzett, alakuló kongresszusát a hétvégén megszervező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláírásgyűjtői ellen jelenleg is rendőrségi vizsgálat folyik: az illető személyeket azzal gyanúsítják, hogy szignókat hamisítottak rá a gyűjtőívekre a párt bejegyeztetése érdekében. Mint arról a sajtó tavaly decemberben beszámolt, az egyik ilyen vizsgálatot a Hunyad megyei rendőrség folytatja, három kolozsvári és három dévai személy – az EMNP aláírásgyűjtő önkéntesei – ellen. A „Tőkés-pártként” emlegetett politikai alakulat illetékesei szerint a rendőrségi eljárás „politikai színjáték”, amely „az aláírásgyűjtők megfélemlítését és az aláírók elbizonytalanítását” szolgálja. Szász Péter, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja – az egyik gyanúsított – akkor elmondta: tudomása szerint a rendőrség mind a 812 aláírót felkeresi és kikérdezi az aláírás körülményeiről. A grafológusi verdiktum A büntetőjogi eljárás egyébként a bejegyzéssel kapcsolatos jogi procedúrával párhuzamosan indult be, miután a sajtóban bizonyítékok jelentek meg arról, hogy az EMNP támogatóinak névsorát tartalmazó aláírási listák hitelessége megkérdőjelezhető. A dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirat-hamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. Az okirat-hamisítás gyanúját az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional tényfeltáró cikksorozata támasztja alá. A két központi napilap által felkért írásszakértők megállapították: az EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat. A vâlceai román rendőraltiszt esete a „Tőkés-párttal” Emellett beigazolódott az ankétot lefolytató két újságíró másik gyanúja is, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáin szereplő nevek is légből kapottak. Erre az a bukaresti terepszemle engedett következtetni, amelynek során az újságírók kiszálltak szúrópróba-szerűen kiválasztott lakcímekre, és melynek nyomán a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált. Ezenfelül ismertettük Mircea Vasile Ion Râmnicu Vâlcea-i rendőraltiszt esetét, akinek neve tudta és beleegyezése nélkül került fel az Erdélyi Magyar Néppárt Vâlcea megyei támogatólistáira. Az ő esetében a nevével való visszaélés, személyi adatainak illetéktelen felhasználása és aláírásának meghamisítása egyéb jogi problémákat is felvet, ugyanis a rendőrök jogállását szabályozó törvény számukra nem teszi lehetővé politikai párt támogatását, annak soraiba való belépést. Az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos bűnvádi dossziét a bukaresti törvényszéki ügyészség továbbította a 3. kerületi ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a Bukaresti Törvényszék a főváros 3. kerületi bűnüldözési szerveinek kompetenciájába tartozik. A harmadik kerületi ügyészség a rendőrségnek továbbította az ügyet. Érvényteleníthető a bejegyzés Mint jogi szakértők lapunknak korábban megerősítették: amennyiben az ügyészségi vizsgálat vádemeléssel zárul, és végleges bírósági határozat mondja ki az aláíráshamisítás és hamis aláírásokkal való visszaélés tényét, a polgári perrendtartás törvénykönyve 322. cikkelyének 4. pontja szerint a párt bejegyzéséről szóló táblabírósági határozat érvényteleníthető, lévén, hogy hamisnak nyilvánított okiratok alapján született meg. S. M. L. Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 27.Tőkés, az álguruTőkés László személyiségének egyik alapvető ellentmondása az, hogy miközben vegytiszta pártpolitikus, folyamatosan menekülni igyekszik a politikusi bélyegtől. Minden eszközzel azt sugallja híveinek, hogy ő amolyan erkölcsi ítélőszék, nemzeti orákulum és Isten ostora. Nála a bölcsek köve, mindig megmondja a tutit, és aki ebben kételkedik, az legalábbis hülye, ha nem egyenesen nemzetáruló. Az EP-képviselő önértékeléséről egyebek mellett nyelvhasználata is árulkodik. A tőkési kommunikáció a volt püspököt mindig kenetteljesen, olykor tudatosan archaizáló stílusban írja le. Ő nem eszik, hanem „elkölti ebédjét”, nem természetes módon van jelen választókerületében, hanem „háromnapos székelyföldi körútra indul” (nem minden ok és él nélkül jegyezte meg erről Szőcs Levente kollégám az egyik közösségi oldalon, hogy mindez úgy szól, mintha csak az angol királynő vizitelne a Hargita alján). Tőkés nem képvisel, vagy dolgozik. Ő a „helyszínen tájékozódik”, „első kézből kap információkat” és a végén „képet alkot”. Mintha a szférák magasságából ereszkedne alá alattvalóihoz, akiknek kötelezően kiváló szerencséjüknek kell tartaniuk, hogy ezúttal feléjük veti tekintetét és glóriájának fényéből így rájuk is visszahull egy kevés. Ebben az esetben azonban nemcsak az ex-püspöknek a személyi kultusz iránti vonzalma mutatkozik meg. Tőkés egy olcsó kommunikációs trükkel szószéket, erkölcsi piedesztált igyekszik emelni politikai tézisei mögé, így próbálván kivonni azokat a racionális politikai vita mezejéről és a megfellebbezhetetlen nemzeti posztulátumok közé emelni. Erre szüksége is van, mert érvekkel nehezen tudná alátámasztani zavaros és gyakran ellentmondásos kijelentéseit. Itt van például néhány gyöngyszem a már hivatkozott székelyföldi körútról. Illyefalván egy lakossági fórumon Tőkés kijelentette, hogy nem lesz EMNP-RMDSZ közös lista, mert az RMDSZ Bukarest és nem Budapest irányába indult, eltérítette utasait, járműve pedig erkölcsi kopást szenvedett, ezért le kell cserélni egy újra, vagyis az EMNP-re. Kérdésre válaszolva a politikus tételesen is azt mondta, hogy „...többet nem indulnak közös listán a szövetséggel.” Egy nappal később Marosvásárhelyen már meggondolta magát, azt állítva: „a tavalyi népszámlálás után egyértelmű, hogy a magyarok nem tudják érvényesíteni az alapjogaikat egység nélkül.” Ezért Tőkés szerint az EMNP-nek párbeszédet kell folytatnia az RMDSZ-el és az MPP-vel. További egy nap múltán Tőkés ki akarta magyarázni ellentmondásos nyilatkozatait és elmondta, hogy miképpen kell azokat érteni. A helyhatósági választásokon, ott, ahol a magyarság képviselete veszélybe kerülne, ha a magyar szervezetek egymás vetélytársaiként indulnának, össze kell fogni. Az országos választásokon viszont külön listákon kell indulni. Nos, egyrészt a hivatkozott nyilatkozatokból nem ez derül ki, másrészt pedig a logika erősen sántít, hiszen, ha valahol, akkor épp az országos választásokon kerül veszélybe a magyarság képviselete, ha nincs egységes magyar jelöltlista. Másrészt az EMNP-nek – feltételezem – vannak saját politikai döntéshozó testületei (a kongresszus például). Miként kötelezhet el egy – vélelmezhetően – demokratikus pártot valaki, aki még csak nem is tagja a fent említett szervezetnek? Van azonban egy mindezeknél fontosabb észrevételem is, ami lerántja a leplet a bevezetőben említett moralizáló politizálásról. Egy politikusnak úgymond benne van szolgálati kötelezettségei leírásában az, hogy esküdt ellenségével is szövetségre lépjen, ha érdekei azt kívánják. No de egy erkölcsi nagyság, hogy tehet ilyet? Ha az RMDSZ elárulta a magyarságot, mert Bukarestbe és nem Budapestre indult, ráadásul az erkölcsi kopás megette rozoga járművét, akkor egy magára valamit is adó nemzeti guru akkor sem lép vele szövetségre, ha emiatt elveszít néhány rongyos polgármesteri vagy tanácsosi széket. Vagy pedig nem is annyira büdös az RMDSZ, csak a szövetkezés árát akarja feljebb srófolni az EMNP Kongresszusa előtt levizitelő EP-képviselő? Székely Ervin Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 28.Király András: fölösleges volt a MOGYE-szavazásAz oktatási tárca nem ismeri el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) megszervezett választások eredményét, mivel a kiírást egy olyan egyetemi charta alapján szervezték meg, amelyet a tárca nem fogadott el – jelentette ki a Krónikának Király András oktatási államtitkár. Mint mondta, a következő lépésben a minisztérium értesíti a marosvásárhelyi intézmény szentátusát, hogy amennyiben nem tartja be az oktatási törvény által előírtakat, és nem alakítja meg a magyar intézeteket, ezek létrehozását kormányhatározattal fogadják el. Hasonlóan nyilatkozott az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülését követően Markó Béla miniszterelnök-helyettes is, aki bejelentette, ha nem sikerül érvényesíteni a törvényt és létrehozni az önálló magyar intézeteket a MOGYE keretében, akkor az RMDSZ komolyan átgondolja, hogy szerepet vállal-e a jelenlegi kormánykoalícióban. Markó szerint elfogadhatatlan, hogy Romániában az oktatási törvényt szelektíven alkalmazzák. A múlt csütörtöki választáson, amint arról beszámoltunk, Leonard Azamfirei korábbi dékánt választották a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektorává. Annak ellenére, hogy a megmérettetésben két vetélytársa is volt, az új intézményvezető már az első fordulóban begyűjtötte a szavazatok 53,68 százalékát. A magyar oktatók több mint kilencven százaléka bojkottálta a választásokat. A tárca két ízben is „visszadobta” a vásárhelyi egyetem törvénytelennek vélt alapokmányát, a MOGYE szenátusa – melyet szintén az érvénytelen charta alapján és a magyar professzorok bojkottja mellett választottak meg – perbe hívta a szaktárcát. A moldvai származású Azamfirei volt egyébként egyike azon román nemzetiségű oktatóknak, akik kirobbantották az újabb etnikai konfliktust. Az idei tanév kezdete előtt a magyar tanárok a gyógyszerészeti és fogorvosi karon egy-egy önálló tanszéket szerettek volna alapítani, az általános orvosi karon pedig belementek román kollégáik javaslatába, miszerint öt román és három magyar főtanszéket hozzanak létre. Az eredeti egyezséget Leonard Azamfirei, az általános orvosi kar dékánja azonban felrúgta, és az öt vegyes tanszék megalakítását szavaztatta meg. Krónika (Kolozsvár) 2012. február 28.Soós Anna matematikust választották a BBTE magyar tagozata vezetőjénekSoós Anna egyetemi docenst választották meg hétfőn az oktatók és diákok a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata új vezetőjének. A matematikus a szavazatok 64,7 százalékát szerezte meg, tehát ő követi Magyari Tivadart, aki öt éven át volt e tisztségben. Mindkét jelölt viszont rektorhelyettes lesz, a magyar tagozatnak ugyanis két hely jár az egyetem vezetőségéből. Soós Anna 1959-ben született, 1997-től a BBTE oktatója, korábban Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön volt iskolai tanár. Szakterülete a matematikai statisztika és valószínűségszámítás. A BBTE magyar tagozatának közleménye azt írja: a BBTE hagyományai szerint a magyar tagozat vezetőjeként Soós Anna az egyetem tanulmányi rektorhelyettesi tisztségét is betölti. Az egyetem magyar tagozatának képviseletét ellátó rektorhelyettesi tisztségre Nagy László fizikus professzort, Soós Anna matematikus professzort és Pozsony Ferenc néprajzkutató professzort jelölték, utóbbi azonban közvetlenül a jelölés után bejelentette, nem vállalja a jelöltséget. A versenyben maradt két jelölt február 21-én nyilvános beszélgetésen ismertette főbb célkitűzéseit és válaszolt a magyar oktatók, diákok kérdéseire. Mindketten a magyar tagozat önállósága megerősítését tartották legfontosabb céljuknak. Nagy László aktívabb részvételre buzdította a magyar nyelven oktató tanárokat ahhoz, hogy az egyetemi charta által megszabott keretet tartalommal töltsék meg. „Nem lehetünk önállóak, ha nem vállalunk tisztségeket, többletmunkát” – jelentette ki a jelölt. Fontosnak tartotta, hogy valamennyi területen legyen magyar doktori témavezető. Soós Anna azt hangsúlyozta: Romániában elsősorban a BBTE feladata, hogy tanárokat képezzen a magyar nyelvű közoktatáshoz. Meglátása szerint a tanárképzésnek a magyar közösség érdekeit kell szolgálnia. Krónika (Kolozsvár) 2012. február 28.Nőtt a magyar lakosság aránya NagyszalontánAz országos szinten elszomorító népszámlálási eredmények ellenére vannak olyan települések Erdélyben, ahol nőtt a magyar lakosság aránya. Pozitív példa a Bihar megyei Nagyszalonta, ahol a 2002-es számlálás szerint a lakosságnak 57 százaléka volt magyar, 2011-re azonban ez az arány 58 százalékra nőtt. Bihar megye második legnagyobb városának összlakossága 17 042 fő. Török László polgármester azt mondja, az arány javulása valószínűleg annak köszönhető, hogy az elmúlt esztendőkben sikerült meggyőzni a hajdúvárosi magyarokat arról, hogy gyermekeiknek érdemes szülővárosukban maradni. „Meg tudtuk mutatni a szalontaiaknak, hogy itthon is elképzelhetik az életüket” – nyilatkozta a Krónika megkeresésére az elöljáró. Ugyanakkor fontosnak tartja a cenzust megelőző RMDSZ-es kampányt is, amelynek során arra hívták fel a lakosság figyelmét, hogy a kérdőíveken is vallják magukat magyarnak. Mint mondja, ebben nagy szerepet játszott az a tény is, hogy tavaly kétszer annyi magyar számlálóbiztost sikerült toborozni, mint tíz évvel azelőtt, nekik ugyanis bátrabban vallják meg nemzetiségi hovatartozásukat a megszámlált magyarok. A Nagyszalontán tavaly elindított magyar iskolát az önkormányzati autonómia jó példájának nevezte Török László. Mint arról mi is beszámoltunk, a város korábbi vegyes tannyelvű iskolája tavaly hivatalosan kettévált, így Nagyszalontán létrejött egy színmagyar tanintézet. Azokat a fiatalokat azonban, akik később a felsőoktatásban is részt vesznek, nehéz „hazacsábítani”, hiszen a kisváros kulturális vagy szórakoztatási kínálatban nem veheti fel a versenyt a nagy egyetemi központokkal, mindemellett erre is van jó példa – véli Török László. A nemzeti identitás felvállalása és az oktatás megoldása mellett azonban fő prioritás a gazdasági fejlődés segítése, ha már etnikai arányokról beszélünk, hiszen ahhoz, hogy a magyarok itthon maradjanak, jövőképre van szükségük, amit egyelőre sem Románia, sem Erdély nem képes megadni nekik – mondja a polgármester. Török László szerint a város gazdaságának több lábon kell állnia, a fejlesztésben tehát a helyi tőkéjű kis- és középvállalkozásoknak kell első helyen szerepelniük. Mint mondja, a fejlődésben közvetlenül sokat nem segíthet az önkormányzat, de lobbizhat a nagybefektetőknél azért, hogy helyi cégeket szerződtessenek különböző munkálatokra – ilyen például az az osztrák cég, amely a város határában bölényfarmot hoz létre hamarosan, és mind a közműhálózatok bevezetéséhez, mind a farmot körülvevő kerítés megépítéséhez helyi cégekre van szüksége. Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2012. február 28.Kelemen Hunor: nem kell előválasztás MarosvásárhelyenVass Levente az RMDSZ jelöltje és nincs szükség előválasztásokra, mondta az RMDSZ elnöke a szombati Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén. Hamar kiderült, azonban, hogy nézetkülönbség van a jelölt és az RMDSZ vezetése között. Marosvásárhelyt nem 2012-ben fogjuk elveszíteni, hanem azt már 2000-ben elveszítettük, jelentette ki Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke a polgármester jelölt állítással kapcsolatban. Elmondta, Vass Levente az RMDSZ színeiben indul. A jelölt azonban nem teljesen értett egyet. Vass Levente marosvásárhelyi polgármesterjelölt „Értsék meg kérem, muszáj egyeztessek a történelmi egyházak vezetőivel, muszáj egyeztessek az egyetemek vezetőségével, muszáj egyeztessek a saját pártomnak a vezetőségével, és igenis azzal a szövetségessel, aki az elmúlt 8 hónapban, a mi pártunkhoz hasonlóan mindent megtett azért, hogy Vass Levente ne 1%-on, hanem sokkal többön legyen, nem magáért, hanem a magyarságért.” A szövetség elnöke válaszában figyelmeztetett, hogy Smaranda Enache és Benedek Imre indulásával Dorin Florea jelenlegi polgármester kétszeresen nyert a kampányban. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy kivel akar előválasztáson megmérkőzni Vass Levente. Azzal, akinek egyetlen célja az RMDSZ szétverése, vagy azzal a jelölttel, aki 2000-ben felajánlotta Szász Jenőnek, hogy induljanak az Alianta Civica színeiben? Kelemen Hunor szövetségi elnök, RMDSZ „Nem kell Marosvásárhelyen azért előválasztást szervezni, hogy kiderüljön, hogy kit szeretnek jobban. Marosvásárhelyen egyetlenegy szövetséget kell kötni, a marosvásárhelyi magyar emberekkel, a marosvásárhelyi polgárokkal kell szövetséget kötni.” Az RMDSZ elnöke hozzátette, mivel Tőkés László megüzente, hogy nem lesz összefogás, ezért Vass Levente az RMDSZ jelöltje és nincs szükség előválasztásra. Szép Zoltán Erdély Tv Erdély.ma 2012. február 28.Soós Anna a tagozatvezetőSoós Annát választották meg a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata új vezetőjének. Ellenjelöltje Nagy László fizikus volt. Dr. Soós Anna matematikus, egyetemi docens 1959-ben született, 1997-től a BBTE oktatója, korábban Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön volt középiskolai tanár, szakterülete a matematikai statisztika és valószínűség-számítás Tegnap reggeltől délután hat óráig járulhattak a Farkas utcai főépületben felállított szavazóurnához a BBTE magyar oktatói és a diákok képviselői, hogy leadják voksukat a két magyar rektorhelyettes–jelölt valamelyikére. Dr. Soós Anna a szavazatok 64,7 százalékát szerezte meg 69,3 százalékos részvételi arány mellett, tehát ő követi a tisztséget öt éven át betöltő Magyari Tivadart a tagozatvezetői székben. Mivel az egyetem vezetőségében a magyar tagozatnak két hely jár, az új tagozatvezető mellett a szavazásban alulmaradt Nagy László fizikus is rektorhelyettes lesz. Soós Anna, a BBTE-n immáron bevett szokás szerint, elődjéhez hasonlóan, a tanulmányi ügyekért felel majd. „Örülök, hogy nagy részvételi arány volt a szavazáson. A következő napokban a rektorváltásig hivatalban vagyok; a folyó ügyeket megoldjuk, kezeljük, de hosszabb távon ható döntéseket már nem hozunk, az utódomat pedig minden részletről tájékoztatom.” – fogalmazott tegnapi, voksolást követő sajtónyilatkozatában Magyari Tivadar leköszönő tagozatvezető. Sipos M. Zoltán Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 28.Ismét kivesézték a beszélő sajtótA romániai magyar audiovizuális sajtó nyelvhasználati sajátosságait vizsgáló jelentést mutattak be a marosvásárhelyi Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatói és diákjai, akik második alkalommal elemezték a rádiós és televíziós műsorokat. „Ezúttal is ugyanaz volt a kutatók célja, mint egy évvel ezelőtt: a nyelvi tudatosság ébrentartása, nem pedig büntetések kicsikarása” – jelentette ki a jelentést megelőző sajtótájékoztatón Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács nemrégiben leköszönt tagja. A Marosvásárhelyi Rádió megbízott főszerkesztő-helyetteseként tevékenykedő médiaszakember szerint nagy szükség van az „ilyen és ehhez hasonló munkákra, amelyeknek eredményei remélhetőleg pozitív hatással lesznek a médiára”. Az elemzett sajtóorgánumok között szerepelt a közszolgálati rádió bukaresti, marosvásárhelyi, kolozsvári és temesvári stúdiói, a Gaga Rádió, Paprika Rádió, Sepsi Rádió, City Rádió és Erdély FM, illetve a közszolgálati televízió magyar nyelvű stúdiói és az Erdélyi Magyar Televízió. Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke dicséretes kezdeményezésnek nevezte a sajtónyelv monitorizálását, aki szerint az oktatási tevékenység mellett nagyon fontos az olyan kutatás, amely a szakma mindennapjaival foglalkozik. Pletl Rita, a kutatást koordináló egyetemi tanár a sajtótájékoztatón elmondta, a kutatás során a tendenciák feltérképezésére helyezték a hangsúlyt, nemcsak az egyes hibatípusok rögzítésére. Hangsúlyozta: vannak olyan területek, ahol jóval kevesebb hibát rögzítettek, mint egy évvel ezelőtt, de vannak „visszatérő” hibatípusok is. Ilyenek például a nyelvbotlások, amelyeken szerinte „egy kis odafigyeléssel lehetne javítani”, az igekötők helytelen használata, illetve a román fordításból eredő hibák. A médiajelentés ismertetése után az erdélyi magyar rádiózásról szerveztek kerekasztal-beszélgetést, ahol többek között Gáspár Sándor, valamint Kommer Alois a romániai magyar, illetve német rádiózásról beszéltek. Antal Erika Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. február 28.Szikra éri, lángra lobbanEz a könyv történelmi barangolás: visszatekintés a múltba, elidőzés a jelenben és kitekintés a jövőbe. Ezeréves magyar kereszténységünk megidézése a történelem és a hit tükrében. Reflexió, amely a jeles ünnepet a tovatűnő időben szemléli. Az Olvasó a felvázolt gondolatkörben a régmúlt, múlt, közelmúlt, jelen eseményeiben barangolhat, hogy a jövőbe tekintsen. A jövő legalább annyira fontos, mint a múlt! Nehéz, szinte reménytelen kísérlet könyvet csempészni mások asztalára. A hölgyeknek talán megbocsátható, hogy hamarabb nyúlnak a virág, mint a könyv után, de ők is tudják, hogy csak könyvből olvasható ki a virág szépsége. A tisztelt Olvasót és keveseket leszámítva a tömeg manapság nem olvas. Az irodalom iránti érdeklődés látványosan megfogyatkozott. Soha ennyi könyv nem jelent meg, de még soha nem volt ilyen kevés olvasó. A néhai olvasók televíziónézővé váltak. Gutenberg kiütötte a krónikaírók kezéből a tollat, és az internet manapság áll bosszút Gutenbergen. Örkény István epés megjegyzése ide illik: a világ legnagyobb kalóriafogyasztói a kanadai favágók, utánuk az írók következnek. Náluk nincs vasárnap, nincsenek piros betűs ünnepek, nincs karácsony, húsvét, pünkösd, a tollat munkavégzés közben nem lehet letenni. Az író, ha egy gondolatot megszült, sóhajtásnyi szünet után már a másikon emészti magát. Fáradhatatlanok, de a pusztába kiáltó szó őket is próbára teszi. Lassan eltűnik az érdeklődő, értő, irodalomból esztétikai élményt merítő olvasó. A tömeg életéből kimarad mindaz, ami létünket jellemzi, meghatározza; kimarad az is, amitől szenvedünk, aminek örülünk, ami után vágyakozunk. S főként kimarad a távlat, ami tartalmat, értelmet, kitartást kölcsönöz az életnek. Lassan feledésbe merül, hogy a nemzeti lét közös azonosságtudat, közös emlék a múltról. Közös helytállás a jelenben és közös kitekintés a jövőbe. Nem lenne szabad feledni: nem elég egymás szemébe nézni, közösen egy irányba is kell nézni! Ez a könyv gondolatforgács-gyűjteménynek is tekinthető. A forgácsnak alig van értéke, sokan szemétnek tekintik, de a tűzgyújtásnál fontos kellék, ha szikra éri, lángra lobban. Az Olvasó lelkéből kipattanó szikrától függ, érdemes volt-e a szerzőnek a forgács összegyűjtésén fáradoznia. (Czirják Árpád: Pogány és keresztény örökség. Esszék. Kolozsvár, 2012 – részlet a Prológusból) b.d. Népújság (Marosvásárhely) 2012. február 28.NürnbergMég nem jött el az ideje, de szükség lenne a kommunizmus Nürnbergi perére, nyilatkozta a hét végén Tőkés László. 2009-ben az Európai Parlament elítélt mindenféle totalitarizmust, egyenlőséget téve a fasizmus és a kommunizmus között. Az utóbbi években – főleg lengyel, cseh és balti kezdeményezésre – Európa már elfogadja, hogy a két rossz, a fasizmus és a kommunizmus ugyanannak az éremnek a két oldala. Jóllehet nyugati baloldali körökben ez még felháborodást kelt, a kommunizmus és a fasizmus közötti egyenlőség egyre inkább elfogadott, noha korábban Nyugaton egyszerűen nem fogták fel, mit is jelentett a kommunista szörnyeteg, hiszen nem tapasztalták saját bőrükön – vetette fel többször az évek folyamán Tőkés László, Vaclav Havel, Lech Walesa, Vitautas Landsbergis, vagy számos más közismert személyiség. Elvi síkon Európa elítélte a kommunizmust, gyakorlatilag azonban nem szabadult meg a kommunistáktól, azokat nem vonták felelősségre gaztetteikért, tevékenységük, szellemiségük tovább fertőz. Cseh-, Lengyel- és Németország (volt NDK) eltávolította a kommunizmus kiszolgálóit a politikából, a volt szekusok és pártaktivisták nyugdíját az országos minimumra csökkentette, bíróság elé azonban nem állították őket. Nálunk még annyira sem jutottak. Traian Băsescu államelnök (volt kommunistaként) elítélte a kommunizmust, s felszólította a parlamentet további intézkedések meghozatalára. Azóta eltelt 5 év, s a parlament ujját sem mozdította. Hogy is tenné, mikor sok honatyáról kiderült a szekus múlt, továbbiakról kiderülhet, s a szekusok és elvtársak meghatározó szerepet szereztek a gazdaságban, a sajtóban (főleg az elektronikusban) és a közéletben?! Magyarországon az új alaptörvény a kommunista bűnök elévülhetetlenségét írja elő, ami megnyitja a kaput a bűnösök felelősségre vonásához. Kapott is érte Orbán Viktor a szocialista utódpárttól (önjelölt „demokrácia védelmezőtől”), lásd a Budapestre zúdított rágalomhadjáratot. Bárcsak példává válna Magyarország, s mások is megszabadulnának a kommunista befolyás fertőző hatásától. Ahogy Németország megszabadult a fasisztáktól 1945 után. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2012. február 28.Megszavazták a külföldi hírszerzés új vezetőjének a kinevezésétA román parlament megszavazta kedden, hogy Teodor Melescanu ellenzéki politikus legyen a román külföldi hírszerzés új igazgatója. Melescanut egy nappal korábban kérte fel Traian Basescu román államfő a tisztség betöltésére, miután február elején a jelenlegi miniszterelnök Mihai Razvan Ungureanu lemondott a titkosszolgálat éléről azt követően, hogy a kormányalakítás feladatával bízta meg őt az államfő. A parlamenti szavazáson az ellenzék nem vett részt, mivel egy hónapja bojkottálja a törvényhozás munkáját. Ők elégedetlenek amiatt, hogy az államfő nem írt ki előre hozott parlamenti választásokat. A kormánykoalíciót alkotó erők azonban így is biztosítani tudták a parlament döntőképességét, és Melescanu 238 támogató voksot kapott, valamint egy ellenszavazatot. Melescanu az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora volt, de bejelentette, hogy felfüggeszti párttagságát. Korábban védelmi és külügyminiszter is volt. erdon.ro 2012. február 28.OGY – Nemzeti összetartozás bizottság – Répás: a normatív alapú támogatásokat szeretné előtérbe helyezniA határon túli magyar közösségek intézményeinek és programjainak normatív alapú támogatását szeretné előtérbe helyezni a magyar kormány a pályázati, eseti segítségnyújtással szemben – hangsúlyozta Répás Zsuzsanna az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága keddi ülésén a nemzeti jelentőségű intézményekről tartott beszámolójában. A listát több ellenzéki képviselő élesen kritizálta. A nemzetpolitikai helyettes államtitkár – utalva a nemzetpolitikai stratégiára – kiemelte: a magyar kormány legfőbb célja, hogy a külhoni magyar nemzeti közösségek gyarapodó közösségek legyenek, és intézményeik stabil anyagi háttérre támaszkodjanak a kabinet támogatásával. Felidézte, hogy a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) a nemzeti jelentőségű intézmények kritériumrendszerét teljes konszenzussal fogadták el, és mint mondta a Máért tagszervezetek ajánlásai alapján végül 56 intézmény és program került e körbe. Répás Zsuzsanna hangsúlyozta az identitás megőrzését célzó programok, valamint az oktatás és kultúra támogatását, és megjegyezte: az unió határain kívül eső régióknak – így például Kárpátaljának – külön figyelmet szentelnek. A helyettes államtitkár beszámolója után ellenzéki képviselők közül többen éles kritikával illeték a lista összeállítását. Szávay István (Jobbik) arról beszélt, hogy az alapelvet jónak tartják, és támogatják, hogy ezek az intézmények ne napról-napra éljenek. Ugyanakkor majd minden régióból vannak elégedetlen hangok. Szerinte következetlenség jellemzi a lista összeállítását, és példaként említette egyebek között, hogy azon a Délvidékről semmilyen színház sem szerepel. Úgy látta, sokkal nagyobb konszenzussal kellett volna a támogatotti kört összeállítani. Szabó Vilmos (MSZP) szintén meglehetősen kritikus volt a lista kapcsán, és azt mondta: “erősen” a mai kormánynak tetsző szervezetek javaslatait tartalmazza. Úgy fogalmazott: elszomorítja a lista, ez a nemzetpolitika Budapestről centralizált nemzetpolitika, és nem törődik azzal, hogy a helyi szervezetek mit mondanak. Kifogásolta, hogy nem tudni egyes intézmények mekkora támogatásra számíthatnak. Dorosz Dávid (LMP) kiemelte: a lista elkészítésének szándékával egyetértenek, ugyanakkor szerinte a kormánynak nem az ellenzéki pártokkal, hanem a határon túli magyar szervezetekkel van vitája. A lista “a Budapestről osztjuk az észt” típusú mentalitást tükrözi, és mostani formájában “bizonyos célokat és irányokat szolgál” – vélekedett. Hozzátette: ez a határon túli magyarság számára káros. Szili Katalin (független) a bizottság alelnöke kiemelte: örül, hogy készült egy ilyen lista, és az elvi alapvetésekkel egyetért, de azokat szeretné kibővíteni a minőséggel, és fontos az is, hogy egy-egy program, intézmény mekkora közösségre van hatással. Hiányérzetének adott hangot a határon túli magyar színházak és az irodalmi folyóiratok kapcsán. Répás Zsuzsanna válaszában kiemelte: a Máért szakbizottságai több hónapig dolgoztak a kritériumrendszeren. Azt szerették volna, ha kifejezetten a határon túli magyar szervezetek javasolnak intézményeket, és nem Budapesten születik döntés. Ugyanakkor bizonyos döntések meghozatala a kormány felelőssége – szögezte le. A helyettes államtitkár azt a kijelentést, hogy “a kormányhoz közel álló szervezetek” nem tudta értékelni, és mint mondta: a támogatások összege nem lett nagyobb, mint tavaly volt, így az intézmények körülbelül akkora keretre számíthatnak mint előző évben. Reméli azonban – folytatta, – ha javul az ország gazdasági helyzete, növelni tudják ezeket az összegeket. További kérdésre jelezte: minden színháznak, néptáncegyüttesnek lesz támogatása, és a folyóiratok is szerepelnek a kulturális és médiatámogatások között. Délvidékről pedig kifejezetten színházra nem érkezett javaslat – mondta. Hozzátette: a Máért keretében minden évben áttekintik majd a listát, és megkérdezik a szervezeteket. Hangsúlyozta: nem csak a nemzeti jelentőségű intézmények kapnak támogatást, pályázati úton egyedi támogatás is kérhető lesz. MTI 2012. február 28.Nyár elejéig felállhat a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat – Konkrét jogi segítség a határon túli magyaroknakA magyar nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint tavasz végére, nyár elejére felállhat a Kárpát-medencei jogsegély szolgálat, az ügyben a szükséges egyeztetések már megkezdődtek. Répás Zsuzsanna az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának keddi ülésén felidézte: e célra Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő javaslatára ötven millió forintot különítettek el. Mint elmondta: a jogsegély szolgálat felállításáról a szükséges egyeztetések már megkezdődtek. A konkrét jogi segítségnyújtás mellett a tervek között szerepel nyári egyetemek indítása, amelyeken a határon túli jogi szakemberek ismereteit bővítenék. Szeretnék felvenni a kapcsolatot azokkal a civil szervezetekkel is, amelyek ezt a munkát már régóta végzik a szomszédos országokban. A helyettes államtitkár kiemelte: számos esetben éri jogsérelem a külhoni magyarságot, és ezek a sérelmek nagyon sokrétűek. Útjelző táblák nem szerepelnek két nyelven, sérülnek az oktatási-kulturális jogok, sok helyen a kollektív bűnösség elvének bevezetése is felmerül, és a magyarverések sem szűntek meg például a Vajdaságban – sorolta, majd megemlítette a diszkriminatív szlovák állampolgársági törvényt. Répás Zsuzsanna szerint nem pusztán a magyar nemzetiséget érő sérelmekről van szó, hanem egyetemes emberi jogi sérelmekről, hiszen a nemzeti önazonosság az egyetemes emberi jogok része. Ugyanakkor kitért arra is, hogy a szomszédos országokban sokkal több jog adott, mint amennyivel valójában élnek. Ennek sok oka van – mondta, és példaként említette a megszokást, a konfliktusok fel nem vállalását, de sokszor nem is tudnak az érintettek arról milyen jogaik vannak, azaz meglehetősen alacsony a külhoni magyarság jogtudata. Ezért nagyon fontos, hogy a különböző jogsegélyszervezetek ne csak a jogkiterjesztésre figyeljenek, hanem felvilágosítsák az embereket arról, hogyan tudnak élni a meglévő jogokkal – hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Hozzátette: arra törekednek, hogy a szomszédos államok biztosítsák a magyar kisebbségeknek az egyéni és kollektív jogokat. Bumm.sk 2012. február 28.Erdélyben üdvözölték a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásátA Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora is üdvözölte az egyetem parlamenti akkreditálását. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közleményében emlékeztetett arra, hogy a szövetség több éves politikai küzdelme vezetett el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálásához. “Az erdélyi magyar közösség számára egy olyan intézményt sikerült ma hivatalosan elfogadottá tennünk, amely hosszú évtizedekre meghatározza sorsunk és jövőnk alakulását. Az elért eredményért köszönettel tartozom az RMDSZ minden tisztségviselőjének, aki ezzel a nemzeti jelentőségű üggyel foglalkozott éveken keresztül” – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Dávid László, a Sapientia rektora közleményében hangsúlyozta: az egyetem az akkreditálás által válik teljes jogú felsőoktatási intézménnyé. Ezt követően szervezhet államvizsgát, adhat ki oklevelet, működtethet mesteri, majd távlatilag doktori képzést és távoktatási programokat. Az akkreditálás teszi azt is lehetővé, hogy az egyetem részt vegyen európai együttműködésekben, pályázatokban, és ez által lehet jogosult román állami támogatásra is. “E jogszabály elfogadása meghatározó lépést jelent az erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer önállósodásában és megerősödésében” – fogalmazott a rektor. Dávid László az egyetem nevében köszönetét fejezte ki mindazon intézményeknek, szervezeteknek, magánszemélyeknek és közéleti szereplőknek, akik hozzájárultak az egyetem akkreditálásához. MTI 2012. február 28.“A vlachok nem románok””A vlach közösség tagjaitól senki sem várhatja el, hogy románoknak vallják magukat”, jelentette ki ma Radiša Dragojević a Vlach Nemzeti Tanács elnöke. Dragojević szerint Románia nem állíthatja ultimátum elé Szerbiát, ha a vlach kisebbségről van szó, mégpedig két okból sem: egyfelől azért, mert a vlachok nem érzik magukat jogfosztottaknak, másfelől pedig azért, mert a vlach kisebbség mellett létezik legitim román kisebbség is. Emlékeztetett arra, hogy a 2002-es szerbiai népszámlálás adatai szerint Szerbiában megközelítőleg 31 ezer román és mintegy 40 ezer, magát vlachnak valló polgár van, s a vlachok többsége Kelet-Szerbia 19 községében él, míg a románok java része Bánátban. “Minden hasonlóság mellett ez két autochton nemzeti kisebbség. A románok anyaországuknak Romániát nevezik meg, a vlachok pedig anyaországuknak Szerbiát tekintik. Nekünk semmi okunk, semmi alapunk Romániához fordulni, de neki sincs oka és joga, hogy a nevünkben bármit is követeljen”, hangsúlyozta Dragojević. Szavai szerint, a vlach közösségen belül létezik az elégedetlenek egy csoportja, akik úgy vélik, a román nyelv az anyanyelvük, s ők – mondta – csináltak ebből problémát, a román hatóságokhoz fordulva segítségért. Románia, magyarázta Dragojević, a legutóbbi népszámlálás előtt azt kérte, töröljék a vlach kategóriát, illetve, hogy a vlach kisebbség minden képviselőjét románokként vagy vlacho-románokként jegyezzék, amire a vlachok semmi szín alatt nem hajlandók ráállni. “A kelet-szerbiai mintegy 40 ezer vlachra, az előző népszámlálás adatai szerint kb. 1500 román jut. A Petrovac na Mlavi melletti Melniciben, ahol én dolgozom, az 1072 helybeliből 770 a vlach és 13 a román. Ez az arány van Petrovac na Mlavi község szintjén is, ahol 2002-ben 3500, manapság pedig kb. 7000 polgár vallja magát vlachnak. Egy részük szerbnek vallotta magát, ami a szívük joga. Egy részük nem nyilatkozott a nemzeti hovatartozásáról, viszont anyanyelveként a vlachot jelölte meg”, mondta Radiša Dragojević, aki úgy pontosított, hogy a tavalyi szerbiai népszámlálás nem hivatalos adatai szerint Szerbiában mintegy 64 ezer vlach él, vagyis az előző népszámláláshoz képest jelentősen nőtt a magukat vlachoknak vallók száma. Azt, hogy milyen kis számban vannak a vlach közösségben azok, akik megpróbálják “romanosítani” ezt a közösséget, Dragojević szavai szerint ékesen beszél az a tény is, hogy a Vlach Nemzeti Tanács 23 tagja közül mindössze négyen képviselik a “proromán opciót”. ”Nemzeti tanácsuk választási ülésén, a proromán opciót képviselő listán hét jelölt szerepelt, közülük hárman azonnal csatlakoztak hozzánk, s onnantól a mai napig, úgy szavaznak, mint mi. Magában a nemzeti tanácsban, a Romániával kacérkodó politikai opció képviselőinek csoportja mindössze négy személyre korlátozódott”, magyarázta Radiša Dragojević, a Vlach Nemzeti Tanács elnöke. (Tanjug) *** A vlachok (ejtsd: vlah) a Balkán-félsziget különböző országaiban élő népcsoportok, akik a latin nyelvből származó nyelveket beszélnek. A következő országokban élnek: Görögország, Románia, Albánia, Macedónia, Bulgária, Szerbia és Horvátország. Jelentősebb etnikai kisebbséget alkotnak Romániában (Dobrudzsa tartományban). Saját magukat Görögországban, Romániában, Macedóniában és Albániában arománoknak nevezik, és csak a többi országban használják önmagukra a vlach nevet. A többi nép azonban mindenhol vlachoknak hívja őket. A horvátországi csoportjukat horvát elnevezéssel csiribirinek is nevezik. Magyarországon és Szerbiában az aromán népcsoport tagjai régen cincár néven voltak ismertek. A dél-romániai románokat a 19. századig szintén vlachoknak hívták. Havasalföld román fejedelemség román neve Valachia, azaz Vlachföld volt. A vlach szó régi magyar változata az „oláh” volt, amellyel a románokat jelölték a régi Magyarországon. A vlachok egymáshoz igen közel álló, a román nyelvhez hasonló, kölcsönösen érthető nyelveken beszélnek. A nyelvészek ezeket a következő nyelvjárási csoportokra osztják: dákoromán vagy román, aromán, meglenoromán és isztroromán. Mindezek a nyelvek vagy nyelvjárások együtt az újlatin nyelvek keleti ágát alkotják. A vlachok ma ortodox vallásúak. Régen a kisebbik részük – főleg Horvátországban – katolikus volt, de az idők folyamán ők asszimilálódtak. A vlachok hivatalosan becsült lélekszáma a balkáni országokban együttvéve 200 000 körüli lehet, bár egyes román források egy-kétmilliós létszámról is beszélnek. A korábbi évszázadokban még valóban milliós volt a vlach népesség, a 20. században azonban rendkívül felgyorsult az asszimiláció, így ez a magas szám ma már inkább csak a vlach származásúakra igaz. A legnagyobb lélekszámú vlach közösségek Görögország északi felén, a romániai Dobrudzsában és Albániában élnek. A vlachok népcsoportjai lakóhely és becsült létszám szerint: Arománok • Görögország, főként a Pindosz-hegységben – 65 000 fő • Románia – 50 000 fő, elsősorban Dobrudzsában • Albánia – 40 000 fő • Macedónia – 10 000 fő • Szerbiai vlachok: az ország keleti megyéiben (román nyelvűek) – 40 000 fő. Moglenai vlachok: hat falu Észak-Görögország Pella és Kilkisz megyéiben (Moglena völgy) – 20 000 fő • Bulgáriai vlachok (román nyelvűek) – kb. 10 000 fő • Isztriai vlachok: Horvátország, az Isztriai-félsziget néhány falvában – 1 200 fő A vlachoknak egyik balkáni országban sem biztosítják a nemzetiségi jogokat, így az anyanyelvi oktatást és médiát sem. Egymástól elszigetelt, szórványos elhelyezkedésük és kis létszámuk miatt eddig nem tudtak eredményesen küzdeni a jogaikért. A második világháború előtt Görögországban román állami támogatással saját iskoláik voltak, melyeket mára teljesen felszámoltak a Pindoszi Fejedelemség idején létesített intézményekkel együtt. A vlachok nyelve, néprajza, település- és néptörténete alapvető fontosságú a románok eredete szempontjából. A balkáni vlach népcsoportok nyelvi elkülönülése a románságtól viszonylag későn, a 10–11. század körül bontakozott ki. Bár a bizánci típusú feudalizáció a vlachokat korán érintette, nemzeti államuk, szervezetük nem alakult ki. Az aromán népcsoport azonban jelentős szerepet játszott a Balkán-félsziget városainak életében. Pásztorkodással foglalkozó falusi közösségeik mellett sokfelé keresettek voltak építőmestereik, ötvöseik, kereskedőik. Sokan foglalkoztak fuvarozással is. Híresek voltak szőtteseik. A Déli-Kárpátok vidékén megjelenő vlach pásztoroktól származnak a terület mai román lakói. Az Északi-Kárpátok vidékén a vlachok a 14. században tűntek fel. Hatásuk hamar megfigyelhető az itt élő népek, a magyarok, ruszinok, szlovákok, lengyelek és morvák juhtartásában, elsősorban a havasi és a transzhumáló pásztorkodásban, valamint a juhtej feldolgozásában. A 13-16. század között Erdélytől Galíciáig és Morvaországig úgynevezett vlach jogú juhtartó falvak jöttek létre. Ezek népeit nem terhelték a jobbágyok királyi és földesúri szolgáltatásai, kedvezőbben adóztak és saját kenézeik irányítása mellett élhettek. A vlach jogú juhászok között a táj minden népe – románok, magyarok, ruszinok, lengyelek, szlovákok, morvák stb. – megtalálható volt. (Wikipédia) Vajdaság.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
