|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 459 találat | lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 451-459 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. május 8.Markó: az USL választási törvénye elfogadhatatlan az RMDSZ számáraAz RMDSZ ellenzi az egyéni körzetes egyfordulós választási rendszer bevezetését, mivel ez véget vet annak, ami Romániában több mint két évtizeden át működött, az arányos képviseleti elvnek – jelentette ki Markó Béla kedden a szenátusban. A parlament felsőháza megszavazta a Szociálliberális Unió (USL) pártszövetség választási törvénymódosítását, amely az egyfordulós, tiszta egyéni körzetes választási rendszer bevezetését irányozza elő. A tervezet értelmében az első forduló után az a jelölt nyer mandátumot az egyéni választókerületben, aki a legtöbb szavazatot kapja, függetlenül a voksok arányától. Az RMDSZ álláspontját ismertetve Markó Béla arra emlékeztetett: a Szövetség volt az egyedüli politikai szervezet, amely kezdetektől fogva ragaszkodott a 2004-ig érvényben lévő, arányos képviseletre épülő választási rendszerhez. Leszögezte: a magyarság számára azért elfogadhatatlan ez az új tervezet, mivel kiszorítja a parlamentből a kisebbségben lévőket. - Egy olyan nagy ország esetében, mint Románia, amelyben számos hagyományos régió és helyi közösség van, egy arányos választási rendszerre van szükség: ez biztosítaná a különböző régiók, érdekek képviseletét, még ha ezek kisebbségben is vannak – mondta a politikus. Szerinte az lenne a legjobb, ha visszatérnének a korábbi megyei listás rendszerhez, de ha ez nem lehet, akkor is olyan – akár vegyes – rendszert kellene kialakítani, amely biztosítja ezt az arányosságot. Az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV) adott nyilatkozatában Markó Béla azt is elmondta, az egyéni körzetes választási rendszer erőltetése nem írható kizárólag az USL számlájára, hiszen annak idején Traian Basescu államfő kezdeményezett népszavazást ennek érdekében, és utána is ő szorgalmazta ennek bevezetését. - Ezt a Demokrata Liberális Párt is támogatta, legalábbis úgy tett, mintha egyetértene, és most ez üt vissza. Rajtunk kívül mindenki agitált egy ilyen választási rendszer érdekében, de nem azért, mert azt hitték, hogy ez jó lesz, hanem mert demagóg módon próbáltak népszerűségre szert tenni – tette hozzá. „Az, ami most történt, hogy az új kormány egy nacionalista retorikával került hatalomra, amelyet minden bizonnyal folytatni fog, figyelmeztetés a magyar közösség számára: szó sincs arról, hogy elmúlt volna az egység, az összefogás szükségessége. Ha nem vagyunk politikailag erősek, akkor minden eredményt fel lehet számolni, amit eddig elértünk. Ez talán kijózanítóan hat majd egyesekre, hogy itt össze kell fogni, mert ha nem, akkor baj lesz – jelentette ki az ETV-nek adott nyilatkozatában Markó Béla. Transindex.ro 2012. május 9.Szellemi cipó a rászoruló gyerekeknekBerde Mózsa Kör néven indít programot a sepsiszentgyörgyi Turul Iroda a nehéz körülmények között élő családok, gyerekek megsegítésére. A tervek szerint heti egy alkalommal várják különböző foglalkozásokra a gyerekeket, így kapcsolják be őket a közösségi életbe. A Turul Iroda legújabb programja a gyerekeknek szól, célja a csonka családok, árvák, nehéz körülmények között élő gyerekek lelki örökbefogadása, készségeik fejlesztése családias környezetben – mondta Furus Levente, az iroda vezetője. Véleménye szerint mai rohanó világunkban gyakran a legfontosabb értékről feledkezünk meg: a gyerekekről, akik a jövő társadalmának alapjai. A foglalkozásokra elsősorban I–IV. osztályos gyerekek jelentkezését várják. A tevékenység legfontosabb témái: általános műveltség, viselkedésformák, kultúra, népszokások, ünnepek, testi és lelki higiénia, családiasság. Ugyanakkor a programban részt vevő gyerekek kirándulásokon, táborokban, élő történelemórán és más külső tevékenységeken is részt vesznek. A kör segíti a gyerekeket a tanulásban, fejleszti készségeiket, bekapcsolja őket a közösségi életbe, pozitív élményeket és hasznos elfoglaltságot nyújt számukra. A tevékenységekre heti egy alkalommal, péntek délutánonként kerül sor – tájékoztattak a szervezők. Az újonnan indított program a Berde Mózsa Kör nevet viseli, névadója a háromszéki Berde Mózes jogász, 1848-as kormánybiztos, parlamenti képviselő. Életét az unitárius egyház közösségének szentelte, vagyona nagy részét is rájuk hagyta, azzal a feltétellel, hogy iskolákat alapítanak belőle. Darkó Béla unitárius lelkész-esperes így ír Berde Mózsáról: „Legszeretőbb szava, vonzalom legbensőbb hangja mégis tanuló ifjúságnak szólott. Róluk gondoskodik legelsősorban: szellemi és anyagi szükségleteikről egyaránt. Ezért gondoskodik mintegy 200 tanulónak mindennapi kenyeréről a Berde-cipóval.” Bús Ildikó. Székelyhon.ro 2012. május 9.Mátyás-szobor: Kolozsvár másképp számol mint BudapestBár 55 ezer eurót igényel vissza a magyar kulturális kormányzat a Mátyás-szoborcsoport fele-fele arányban finanszírozott restaurálása nyomán megmaradt összegből, a kolozsvári önkormányzat tegnapi ülésén mindössze 18 ezer euró átutalásáról döntött – a vonatkozó tanácshatározatot a testület egyhangúlag elfogadta. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos, a kulturális bizottság elnöke a tanácsülést követően a Krónika kérdésére elmondta: a határozattervezetben az önkormányzat birtokában levő bankszámlakivonatok alapján rögzítették azt az összeget, amelyet átutalt a magyar fél, a visszajárót ez alapján számolták ki. „Nem értelmezés kérdése, hiába mondja Szőcs Géza (a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára – szerk. megj.), hogy tíz lejt küldtek, ha ide csak nyolc lej érkezett meg” – nyilatkozta lapunknak Molnos Lajos. Mint arról beszámoltunk, Radu Moisin ideiglenes polgármester korábban kijelentette: noha a magyar kormány 400 ezer euróból kéri a visszajárót, a kincses város számlájára négy évvel ezelőtt csak 363 151 euró folyt be. Ezzel szemben Mihályfi László, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főosztályvezetője a múlt héten a Krónikának úgy nyilatkozott, a magyar kormány 2008-ban akkori árfolyamon számolva 400 ezer eurónak megfelelő forintot utalt át a kincses városi önkormányzatnak. Mihályfi a Krónikának elmondta: a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) kultúráért felelős államtitkársága elfogadta a restaurálásról, annak költségeiről szóló beszámolókat, a számlák alapján azonban úgy ítéli meg, hogy a kolozsvári városháza által közölt összeg kevesebb, mint az összköltség fele – 344 ezer euró – és a Budapest által átutalt 400 ezer euró közötti különbség. „A visszajáró összeget mi éppen a nekünk elküldött számlák, bizonylatok alapján számoltuk ki, amelyekben a kolozsvári fél történetesen a szerződéskötés időpontjában rögzített lej-euró árfolyam alapján jelölte meg a költségeket. Nem zárom ki az árfolyamkülönbséget, hiszen mi forintban, a román fél lejben számol, viszont a Nefmi éppen a kolozsvári önkormányzat által megadott számadatokat vette alapul” – jelentette ki lapunknak Mihályfi. Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 9.Jön a tiszta egyéni kerületes választási rendszerElfogadta a szenátus a frissen kormányra került Szociálliberális Unió (USL) pártszövetség választásitörvény-módosítását, amely egyfordulós, tiszta egyéni választókerületes választási rendszer bevezetését irányozza elő. A tervezet értelmében az első forduló után az a jelölt nyer mandátumot az egyéni választókerületben, aki a legtöbb szavazatot kapja, függetlenül a voksok arányától. Második fordulóra csak akkor kerülne sor, ha szavazategyenlőség alakul ki az élen. A módosítást mind az RMDSZ, mind a vele együtt ellenzékbe került Demokrata-Liberális Párt (PDL) ellenezte, mivel az nem biztosítja az arányos képviseletet, azonban a felsőház mégis megszavazta 77-9 arányban, mivel az USL már két héttel ezelőtt többségbe került ott. Tizenhét szenátor tartózkodott. USL: több felelősség, nagyobb legitimitás A vitán Victor Ponta frissen kinevezett kormányfő is részt vett, mint az indítvány társszerzője. A másik kezdeményező az USL másik tagpártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, Crin Antonescu. Ponta indoklása szerint a négy évvel ezelőtt alkalmazott választási rendszert számos kritika érte, és az új rendszert szerint egyrészt letisztulna a politikai élet, másrészt megerősödne a kötelék a mandátum nyertese és a választók között. Crin Antonescu is úgy vélte, hogy a kettejük által javasolt rendszer több hatalmat és felelősséget ruház a választókra, a politikai szférának pedig nagyobb legitimitást biztosít. Ponta azt is elmondta, hogy később a képviselők számának csökkentéséről és a politikai migráció visszaszorításáról is indítványt nyújtanak be. Mint arról beszámoltunk, a négy évvel ezelőtti választások előtt sajátos hibriddé alakították át az addig listás választási rendszert. Kialakították ugyan az egyéni választókerületeket, de csupán az a jelölt nyert automatikusan, aki 50 százaléknyi plusz egy szavazatot kapott. A többi mandátumról a listás választásokon alkalmazott módszer alapján, sorsolásszerűen döntöttek, így előfordult, hogy egy jelölt több mint tízezer szavazattal sem kapott mandátumot, míg egy másik már néhány tucatnyi vokssal is képviselő lett. RMDSZ, PDL: arányos képviselet kell A tervezetet a PDL nevében Cristian Rădulescu szenátor elvetette, bár korábban a demokrata-liberálisok is a tiszta egyéni választókerületes rendszer hívei voltak, már csak azért is, mert annak bevezetését a párt mentora, Traian Băsescu államfő volt. Most azonban Rădulescu arról beszélt: az USL tervezete megvalósíthatatlan, és súlyos alkotmányossági problémákat is fölvet. „A tervezet kiiktatja azon kitételt, amelynek értelmében a pártok jelöltjei által kapott töredékszavazatokat is mandátummá lehet alakítani. Más szóval az arányosság minden elemét kiiktatják, ami minden demokratikus választási rendszer alapja. Alkotmányossági problémák merülnek föl, mivel így megtörténhet, hogy egy olyan párt, amely a választásokon 30-35 százalékot szerez, a parlamentben a mandátumok akár 90 százalékát is megkapja, ami teljesen antidemokratikus. Megvalósíthatatlan és jelentős alkotmányossági problémákat felvető kezdeményezésről van szó” – szögezte le a PDL-s szenátor. Az RMDSZ nevében Markó Béla szögezte le: bár elismeri, hogy a jelenlegi rendszer nem jó, a tiszta egyéni választókerületes voksolással sem ért egyet, mivel az arányos képviselet mellett tör lándzsát. Elismerte a rendszer azon előnyét, hogy így a legnagyobb párt vagy pártkoalíció stabil többségre tehet szert, azonban ez az ellenőrzés lehetőségét is kiiktatja. „Emellett egy olyan, relatíve nagy területű országban, mint Románia, amelynek számos hagyományos régiója van, számos helyi közösséggel, arányos rendszer szükséges, olyan szűrővel, mint az 5 százalékos küszöb. Ez biztosítaná a különböző vidékek, érdekek, doktrínák képviseletét, még ha azok kisebbségiek is” – indokolta Markó, miért tartja az RMDSZ hibának az arányos képviselet kiiktatását. Markó szerint az lenne a legjobb, ha visszatérnének a korábbi megyei listás rendszerhez, de ha ez nem lehet, akkor is olyan – akár vegyes – rendszert kéne kialakítani, amely biztosítja az arányosságot. Mint arról beszámoltunk, három héttel ezelőtt a választási törvény módosításával megbízott parlamenti bizottság olyan tervezetet dolgozott ki, amely német mintára vegyes rendszert vezetne be, oly módon, hogy a szenátorok és a képviselők mintegy felét egyéni választókerületben, a másik felét pedig listáról választanák meg. E tervezet – mint ahogy azt Márton Árpád, a bizottság RMDSZ-es tagja korábban a Krónikának elmondta – az RMDSZ támogatását is élvezte, mivel képes lett volna biztosítani az arányosságot. A szenátus által tegnap elfogadott tervezet még nem léphet hatályba, mivel arról döntő kamaraként még az alsóháznak is szavaznia kell, ott pedig még kérdéses, megszavaznák-e, bár a nemzeti kisebbségek és az UNPR támogatásáról biztosította az új kormányt. Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 9.Kedvezőtlenül módosították a választási törvénytEgyfordulós, egyéni választókerületes többségi választási rendszer bevezetését szavazta meg kedden a szenátus, amely a hatályban lévő arányos voksolási rendszert helyettesítené. Az RMDSZ a módosítás elutasítását kérte, ez a rendszer ugyanis jelentősen csökkentheti a romániai magyarság politikai súlyát. A választási törvény módosítását Victor Ponta miniszterelnök és Crin Antonescu, a hatalomra került Szociálliberális Szövetség (USL) társelnökei kezdeményezték. Az indítványt 77 szenátor támogatta, kilencen ellene szavaztak, és 17-en tartózkodtak. A most megszavazott új rendszert már a novemberi parlamenti választásokon alkalmazhatják, így az a jelölt juthat mandátumhoz, aki a legtöbb szavazatot gyűjti össze, és megszűnik a töredékszavazatok visszaosztása. A jelölteknek nem kell már megszerezniük a leadott szavazatok 50 százalékát plusz egy voksot, így a törvényhozókat is ugyanúgy választanák meg, mint a polgármestereket és a megyei tanácselnököket, vagyis egy fordulóban. Az RMDSZ a törvénymódosítás elutasítását kérte, hiszen az arányos rendszer megszüntetésével csökkenhet a romániai magyarság parlamenti képviselete. A jogszabályról a képviselőháznak is szavaznia kell még. Markó Béla RMDSZ-szenátor a szenátusi vitában kifejtette: egy olyan sokszínű és kiterjedt országnak, mint Románia arányos választási rendszerre van szüksége, hogy valamennyi helyi közösség képviselve legyen a parlamentben. Cristian Rădulescu, az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) szenátusi frakcióvezetője a voksolást megelőzően bejelentette, hogy pártja törvényhozói tartózkodni fognak, hiszen a kormánypártok által javasolt törvénytervezet komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. Szerinte a módosított választási rendszer alapján a szavazatok 45 százalékát begyűjtő párt a mandátumoknak akár a 80 százalékát is megszerezheti, és ez alaptörvénybe ütközik. Márton Árpád RMDSZ-es képviselő szerint is alkotmányellenes a jogszabály, egyrészt a Rădulescu által említett ok miatt, másrészt azért, mert az Alkotmánybíróság korábban hozott egy olyan döntést, miszerint tizenkét hónappal a választások előtt nem lehet lényegesen módosítani a választási rendszert. Rámutatott: az új rendszer még akkor sem szavatol arányos képviseletet a magyarságnak, ha a magyar pártok között létrejön őszig az összefogás. Hozzátette: abban reménykedik, hogy sikerül meggyőzni a PDL törvényhozóit, hogy együtt forduljanak keresettel az alkotmánybírósághoz abban az esetben, ha az alsóház is megszavazza majd a törvényt. A képviselő szerint olyan abszurd helyzet is előállhat az USL által javasolt választási rendszer nyomán, hogy egy párt megszerzi országosan a szavaztok 25 százalékát, de egyetlen egyéni választókerületben sem végez első helyen a jelöltje, így ez a párt nem kerülhet be a parlamentbe. A törvénytervezet ugyanis nem módosította a korábbi választási törvény parlamenti küszöbre vonatkozó részét, így továbbra is hatályban van az 5 százalékos normális küszöb, valamint az alternatív küszöb, amely lehetővé teszi egy pártnak a parlamentbe jutását akkor is, ha nem érte el országosan az 5 százalékot, de megszerzett hat képviselői és három szenátori mandátumot. Victor Ponta a parlamenti vitában azzal érvelt a jogszabály módosítása mellett, hogy az új voksolási rendszer megakadályozhatja a szélsőséges pártok parlamentbe való jutását, ami - mint mondta – egész Európában komoly veszélyt jelent. Szabadság (Kolozsvár) 2012. május 9.„Megnyugtató...”írja Kolozsvár népesedéséről szólva Kovács Hont Imre (Szabadság, 2012. május 4). Próbálok megnyugodni, hiszen súlyos lelki tehertől szabadulnék, ha sikerülne. Véget érne agóniánk, szünet nélküli sorvadásunk, rémítő zsugorodásunk, képviselőink számának és számarányának csökkenése az intézményekben, önkormányzatokban, gyermekseregleteink gyérülése, osztályaink összevonása, bezárása, stb. ... Karácsony Benőre gondolok, indulnék én is a Megnyugvás ösvényein, de nekem nem megy. Vajon neki hogyan sikerült? „Megnyugtató – olvasom tovább az említett írásban –, hogy a mintegy ötezer elvándorlónak hozzávetőleg a fele a Kolozsvárt övező települések valamelyikében él...” Enyhítene aggodalmamon, ha nem tudnám, hogy az utóbbi tíz évben több, mint tízezer emberünk tűnt el városunk demográfiai térképéről. Ötezerrel tehát nem tudunk elszámolni! Azazhogy: feltehetően kisebb részük külföldre költözött, nagyobb részük viszont a Házsongárd, Kismező vagy a Monostor földjébe. Ennyi tragédia mellett az már csak megdöbbentő, hogy 1200 személy nem vallott nemzeti hovatartozásáról. Talán kiábrándult saját nációjából, annyi csalódás érte az övéi részéről is. – Mert egyébként ma már senkinek sem kell félnie kimondani azt, hogy “Magyar vagyok!” Nem lehet megnyugodni, amíg „csak” ilyen-olyan viszonyszámokkal fogyatkozunk és ezekkel vigasztaljuk magunkat. Ne bugyoláljuk vergődő lelkünket andalító elégiákba. Maholnap „qantité neglijable” leszünk. Kezdenek nem figyelni ránk! Nem kellünk mérlegnyelvnek a Parlamentben sem. A most közzétett kormányprogramban például már beszédtéma se vagyunk, politikai ellenségeink pedig Szibériába történő telepítésünkről regélnek. Választások előtt alig egy hónappal megkérdezem: hány érv kellene még, hogy ne legyen senki nyugodt, de keressük egymás kezét, hogy polémia helyett pólyákon, bölcsőkön és bölcsődéken gondolkozzunk? Csép Sándor. Szabadság (Kolozsvár) 2012. május 9.Borbély Lászlót megválasztották a képviselőház külügyi bizottságának elnökévéBorbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét választották ma, május 8-án a Képviselőház Külügyi Bizottságának elnökévé. A politikus Korodi Attilát váltja a tisztségben, és ellenszavazat nélkül választották meg. Transindex 2012. május 9.OGY - Megtartotta alakuló ülését a Nemzeti összetartozás bizottság autonómia albizottságaMegtartotta alakuló ülését az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának autonómia albizottsága kedden; a testület a jövőben a tervek szerint áttekinti a különböző autonómia törekvéseket, beleértve az európai modelleket is. Szili Katalin az albizottság független elnöke az ülés után az MTI-nek elmondta: a testület létrehozásának apropóját a székelyföldi autonómiatörekvések adták. Utalva a különböző autonómia formákra kiemelte: egy nemzet akkor jár el helyesen, ha minden ilyen törekvést felvállal. Ebben szeretnének közös hangot találni - fejtette ki, hozzátéve: akkor lehetnek sikeresek, ha a törekvések megfogalmazása nem pártpolitikai érdekek mentén történik, illetve ha nincsenek töréspontok. Szili Katalin azt mondta: a Kárpát-medencei Autonómia Tanácstól kezdődően valamennyi a téma iránt elkötelezett szervezetet szeretnének meghívni, és áttekinteni az egyes autonómiatörekvéseket, beleértve az európai modelleket is. Úgy fogalmazott: az autonómia kérdéséről nem lehet szemlesütve beszélni, tudni kell azt, hogy milyen törekvések mentén lehet közös eredőben megállapodni, és fellépni. Csóti György (Fidesz) alelnök - aki szövetségesek márpedig kellenek mottóval fogalmazta meg a bizottság küldetését - hozzátette: elvileg egyedül is megvívhatnák a harcot, de sokkal kisebb az esélye, hogy sikeresek legyenek. Nincs túl nagy fogadókészség Európában a kérdés iránt - állapította meg. Kiemelte: az elmúlt 92 év egyértelműen bizonyította, hogy a magyarság hihetetlen mértékű asszimilációnak indult. Az az illúzió, hogy az európai, illetve euroatlanti integráció ezt a kérdést megoldja, szertefoszlott mára - mondta, hozzátéve: 1991 és 2001 között háromszázezerrel csökkent "a magyarság száma az elcsatolt területeken", csak Erdélyben 190 ezerrel. Autonómia nélkül a jelenlegi feltételek mellett a magyarság el fog tűnni a szomszédos országokból - mondta a kormánypárti politikus, aki kiemelte: a szomszédos területeken az autonómiára nagyfokú politikai akarat mutatkozik. A testület paritásos bizottság, és nyolc tagból áll, rendszeresen beszámol majd a főbizottságnak és a remények szerint az Országgyűlés elé is terjeszt javaslatokat. MTI 2012. május 9.Menni vagy maradni?Nehéz a fiatalokat megmozgatni... Menni vagy maradni? A haza fogalma címmel szerveztek vitafórumot a XVIII. Bánsági Magyar Napok keretében a Temesváron élő, illetve itt tanuló magyar fiatalok részére hétfőn este a Kafka kávézóban. Az esemény szervezője-moderátora, Dukász Magor arra a következtetésre jutott, hogy nehéz a fiatalokat megmozgatni, mert a Temesváron működő diákszervezetek és ifjúsági civilszervezetek képviselői különböző ürügyekkel az utolsó pillanatban lemondták a vitafórumon való részvételt. A vitafórumból végül kötetlen beszélgetés lett, fiatal és kevésbé fiatal résztvevőkkel, közöttük volt Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök is. A címben feltett kérdésre végül minden sajátos esetben az élet adja meg a választ, de a beszélgetés során kiderült: a magyar fiatalok számára nem az ígéret földje Temesvár/Románia. A temesvári helyzetet a magyar jelenlét szempontjából elemezve többen kifogásolták egy erős magyar közösség és főleg az utánpótlás hiányát. A magyar fiatalok úgy látják, hogy kortársaik nem szerveződnek nemzeti alapon, kevés a fiatalokat is érdeklő magyar esemény/élmény, nem kielégítő a magyarság kulturális jelenléte és a helyzet folyamatosan romlik. A temesvári gazdasági lehetőségek nem jelentenek elég erős érvet ahhoz, hogy a magyar fiatalok nagy számban Temesvárra költözzenek, vagy legalább az itt élők helyben maradjanak. A beszélgetés során arról is szó esett, hogy a magyar kultúrához való tartozás, a magyar nyelv ismerete sok fiatal számára már nem jelent értéket, ezért könnyen feladják magyarságukat. A döntő érv azonban a kivándorláshoz/elvándorláshoz az, hogy a magyar fiatalok nem érzik jól magukat Temesváron/Romániában. Nyugati Jelen (Arad) 2012. május 9.„Jól jönne most Magyarország támogatása”Interjú - Markó Béla szerint a szlovákiaihoz hasonló visszarendeződés indulhat el Romániában Hosszú időre végzetesen elronthatja a román–magyar viszonyt, ha az új kormány beváltja fenyegetését, és érvényteleníti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karát létrehozó kormányhatározatot – mondja Markó Béla leköszönő miniszterelnök-helyettes. A kérdésben jól jönne Magyarország támogatása, viszont Markó úgy látja, ebben a pillanatban Budapest nem elég befolyásos, hogy segíteni tudjon. Megbukott a kormány, amelynek az RMDSZ is tagja volt és ön is személyesen miniszterelnök-helyettesként. Meglepte az, ami történt? Olyan értelemben lepett meg, hogy bár mindannyian láttuk, hogy elkezdődött a kormánytöbbségből az átvándorlás az ellenzékbe, arra számítottam, a többség csak az önkormányzati választások után fogy el. Eddig a kisebbségi jogok terén csakis előre lehetett lépni, ha tehát Victor Ponta kormánya visszavonja a MOGYE-határozatot, az határkő lehet. Tart attól, hogy további kisebbségi jogokat érvénytelenítenek? Valóban először történne meg az, hogy visszavonnak egy kivívott jogot, ami nagyon könnyen arra a pályára helyezhetné a magyar–román viszonyt, mint ami az utóbbi években Szlovákiára volt jellemző. Mit tehet az RMDSZ? Tárgyalnunk kell a kormányra kerülő vezetőkkel, és meggyőzni őket, hogy nagyon könnyen beindulhat az elmúlt több mint egy évtized eredményeinek a felszámolása, és az hoszszú időre elronthatja a román–magyar viszonyt. Nem is önmagában a MOGYE-ról van szó, hanem egy egész etnikumközi viszonyrendszerről. Számítanak Magyarország segítségére? Magyarország segítségére mi mindig számítottunk, viszont úgy látom, hogy ebben a pillanatban Magyarország befelé fordult, saját gondjaival van elfoglalva. És minden bizonnyal a befolyása sem elegendő ahhoz, hogy egy ilyen kérdés megoldásában hathatósan segíthetne. Az RMDSZ hosszú ideig megkerülhetetlen volt, amikor a kormányzásról volt szó. Hogy látja, lehet-e a szövetség ismét a mérleg nyelve? Ebben a pillanatban nem látom annak a feltételeit, hogy az RMDSZ az új hatalommal valamiféle koalíciót alkosson. A választási törvényt ráadásul úgy akarják módosítani, hogy a legerősebb alakulat abszolút többséget élvezhessen. Ezt nagyon rossznak tartanám, mert egyrészt nem érvényesülne az arányos képviseleti elv, másrészt nem lenne szükség arra, hogy a győztes párt az RMDSZ-szel vagy másokkal koalícióról tárgyaljon. De a magyarokra az elmúlt évtizedekben nem csak a matematika okán volt szükség: fontos volt, hogy a románok és a magyarok között ne állandó konfliktus legyen, hanem együttműködés. Az RMDSZ tulajdonképpen ezt az együttműködési készségét kínálta föl, amikor kormányra lépett különböző román pártokkal. Lesz-e elég erő a közösségben, vagy jön a megosztottság? Az RMDSZ nyitott lesz. Nyitott volt most is, az önkormányzati választások előtt, de vajmi kevés eredménnyel, mert a két további kis párt (Erdélyi Magyar Néppárt, Magyar Polgári Párt – A szerk.) meg akarja bontani a politikai egységet. Egyelőre nem látok különösebb megosztottságot, úgy gondolom, az RMDSZ a következő választásokon is fel tudja mutatni ugyanazt az eredményt, amit négy évvel ezelőtt. De azért távlatilag a román politikusok is érzik, hogy a romániai magyar közösségen belül bizonyos csoportosulások elég nagy munkát fejtenek annak érdekében, hogy ez a megosztottság ténnyé váljék. A tavalyi kongresszus előtt, amikor bejelentette, hogy nem indul újabb RMDSZ-elnöki mandátumért, azt is előrevetítette, nem áll szándékában kivonulni a közéletből. Melyek lesznek ön szerint a romániai magyar közélet színterei a következő években? Az RMDSZ-ben váltásra volt szükség, és azt hiszem, utólag is bebizonyosodott, hogy helyesen döntöttem. Most, hogy megszűnik a kormánytisztségem, számomra ez a korszak is lezárult. Kormánytisztséget nem vállalok már akkor sem, ha – remélhetőleg minél hamarabb – az RMDSZ ismét kormányzati pozícióba kerül. Amit az elkövetkezőkben szorgalmazni szeretnék, és ami szerintem hiányzik, azok az értelmiségi közéleti fórumok Erdélyben. Nem vagyok naiv, tudom, hogy az értelmiségi megszólalás a napi politikára nem hat abban a pillanatban, de azt szeretném, ha ezeknek a fórumoknak a működéséhez hozzájárulhatnék. Továbbra sem akarok elhallgatni, amikor közéleti-politikai kérdésekben véleményem van – ennek írásban, szóban ezután is hangot fogok adni. Nem lesz magyar orvosi kar A hétfő este beiktatott új román kormány miniszterelnöke, Victor Ponta közölte, hogy a politikai döntés megszületett, érvénytelenítik azt a határozatot, amellyel az előző kabinet önálló magyar kart hozott létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). A marosvásárhelyi táblabíróság időközben felfüggesztette a szóban forgó jogszabályt. Ám mihelyt a bírósági procedúra véget ér, a kormány érvényteleníti a MOGYE-határozatot. Markó Béla, a hétfőn leköszönt kormány miniszterelnök-helyettese szerint az önálló magyar tannyelvű orvosképzés továbbra is jogszabályi követelmény, s az új kormány dolga kitalálni, miként tesz eleget ennek az elvárásnak. (Bukaresti tudósítónktól) Szőcs Levente, BUKAREST. Népszabadság 2012. május 9.Gyökeres változás a nemzetpolitikábanGyökeres fordulat történt az elmúlt két évben a nemzetpolitikában, a külhoni magyarság érdekeinek figyelembevétele áthatja az egész kormányzati munkát – mondta Répás Zsuzsanna a magyar kormány kétéves tevékenységét értékelve. A helyettes államtitkár beszélt arról is, hogy a közeljövőben elindul a nemzeti jogsegélyszolgálat. Reményének adott hangot, hogy az őszi romániai választásokra sikerül a magyar erők összefogását megteremteni, a felvidéki magyarság esetében ugyanakkor a status quo megőrzését nem tartják kielégítőnek. Répás Zsuzsanna szerint nagyon fontos, hogy az állampolgársági törvényt szinte minden szomszédos állam teljes természetességgel fogadta, problémát csak Szlovákia támasztott. Ennek az előző Fico-kabinet idejére visszanyúló politikai okai vannak, amikor egy szélsőséges soviniszta párt is tagja volt a szlovák koalíciónak, ezért megromlott a viszony a két ország között. Azóta több előrelépés történt, és egyértelműek a jelek arra, hogy az új kabinet nem ott akarja folytatni, ahol első hivatali idejében abbahagyta – fejtette ki. A szlovák kormányfő azon kijelentéséről, hogy a status quo megtartása a cél a kisebbségpolitikában, azt mondta: Magyarországnak ez nem megnyugtató és nem kielégítő. A közelgő romániai választásokról azt mondta: az önkormányzati választásokon kipróbálhatja minden párt az erejét, de azt sajnálják, hogy a magyarság szempontjából fontos helyeken nem jött létre az összefogás (például Marosvásárhelyen). Szórványban több helyen látható az összefogás, és mint mondta, az őszi parlamenti választásokra az más területeken is kialakulhat. Az a cél, hogy minél erősebb magyar képviselet legyen a bukaresti törvényhozásban – hangsúlyozta. A csángó oktatási programot mindenképpen meg kell őrizni, az elmúlt három hónap megnyugvást hozott az elszámolások körüli anomáliák után, s úgy döntöttek, meghosszabbítják a szerződést a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel augusztus végéig, biztosítva a működtetéshez szükséges további 30 millió forintot. Az elmúlt két évet összegezve kiemelte: a nemzetpolitika a kormányváltás előtt gyakorlatilag nem volt látható, "egy eldugott kis főosztály" foglalkozott a területtel. Mára az államigazgatás szervezetén belül nagyon fontos helyet foglal el, és valóban áthatja a kormányzati gondolkodást, figyelembe véve a külhoni magyarság érdekeit. Felidézte, hogy elfogadták az állampolgársági törvény módosítását. Az új alaptörvény is sokkal határozottabban rögzíti a felelősségviselést a külhoni magyarságért. Hat év után ismét összehívták a Magyar Állandó Értekezletet, zökkenőmentes az egyszerűsített honosítás, több mint 250 ezer kérelem érkezett, és mintegy 157 ezren már letették az állampolgársági esküt is – sorolta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. május 9.Ha másként nem megy, önálló magyar orvosit!Döbbenetes, ami jelenleg az orvosi egyetemmel történik, hiszen egy olyan dologról van szó, amely tulajdonképpen Romániában már működik. Egy kormánynak, amikor az ország gazdasági helyzete siralmas, amikor hatalmas a munkanélküliség, nagy a szegénység, az a legnagyobb problémája, hogy az előző kormány határozatát, amely tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a törvényességet be kell tartani, visszavonja – jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón dr. Benedek István professzor, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke. A politikus szerint ez az eljárás ijesztő, és magát a demokrácia működését kérdőjelezi meg Romániában. Ugyanakkor reményének adott hangot, hogy Andrei Marga külügyminiszter, aki valóban szakértő ebben a kérdésben, s ugyanazt megcsinálta Kolozsváron, amit mi szeretnénk Marosvásárhelyen, a mai látogatása során nem fog kettős mércét alkalmazni. Rámutatott: Kolozsváron megoldották a különálló magyar tagozat ügyét, benne van a chartában, „senki nem hőzöng”. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy hosszas tárgyalások után sikerült megoldást találnia a nemrég leváltott kormánynak, amely kénytelen volt kormányrendeletet hozni a különálló magyar tagozat létrehozására, mivel az egyetem vezetése nem volt hajlandó a törvényt alkalmazni. Döbbenetesnek nevezte, hogy az alig pár napja beiktatott kormány legsürgősebb problémája, első ténykedése az volt, hogy a Marosvásárhelyen még meg sem alakult, csupán papíron létező magyar fakultást egy tollvonással megszüntesse. Véleménye szerint ez „figyelmeztetés kell legyen a politikusok számára is”. Ha az a megoldás, hogy egy felsőfokú tanintézményt román, magyar, angol tagozattal működtessünk Marosvásárhelyen, másként nem megy, akkor különálló állami magyar orvosi egyetemet kell létrehozni. Az ’50–60-as években ez volt Vásárhelyen, és ha egy határozatot, ami máshol elfogadható volt, Vásárhelyen nem tudunk megoldani, akkor nem marad más, csak ez, mondta végül dr. Benedek István. Mózes Edith e-nepujsag.ro. Erdély.ma 2012. május 9.Nem fizeti az RMDSZ a gyerekek nevelési támogatását. Marad a Bethlen Gábor Alap.RMDSZ-közeli források szerint a Szövetség nem hajlandó fizetni a magyar iskolákban és óvodákban tanuló gyerekeknek a nevelési támogatást, így a szülők ebben az évben is csak abban a támogatásban részesülnek, amelyet az Erdélyi Magyar Néppárt révén a Bethlen Gábor Alap folyósít számukra az Erdélyi Magyar Pedagógus Szövetségen keresztül. Nem ismeretes az ok, amely miatt a 18 millió lejes bukaresti támogatásból, amelyet az erdélyi magyar közösség évente kap, s amelyet az RMDSZ kezel, miért nem futja legalább gyerekenként húszezer forintnak megfelelő támogatásra, azaz akkora támogatásra, mint amennyit a Bethlen Gábor Alap folyósít évi rendszerességgel az erdélyi szülőknek, akik magyar iskolába iratják a gyerekeiket. Az RMDSZ-hez közeli források szerint ezt a pénzt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ebben az évben a választási kampányra kívánja fordítani. Nem ez az első eset, hogy az RMDSZ a bukaresti kormány által az erdélyi magyar közösségnek juttatandó éves támogatást nem az eredeti célnak megfelelően használ fel, hanem saját embereinek kistafírozására használja fel azt. Szatmári Monitor. Erdély.ma 2012. május 9.Borbély Lászlót megválasztották a képviselőház külügyi bizottságának elnökévéBorbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét választották ma, május 8-án a Képviselőház Külügyi Bizottságának elnökévé. A politikus Korodi Attilát váltja a tisztségben, és ellenszavazat nélkül választották meg. Borbély László 2009-ben már egyszer betöltötte ezt a tisztséget, mielőtt átvette volna a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium irányítását. Az újonnan kinevezett elnök elmondta, megtisztelőnek tartja a megbízatást, és arra fog törekedni, hogy erősítse Románia külügyi kapcsolatait és felhívja a külföld figyelmét az erdélyi magyarság sajátos problémáira. (rmdsz tájékoztató) Transindex.ro 2012. május 9.Ülésezett a Máért gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottsága – napirenden a Kárpát régió üzleti hálózat létrehozásaA Kárpát régió üzleti hálózat létrehozása szerepelt többek között a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) gazdaságfejlesztési és önkormányzati szakbizottságának szerdai budapesti ülésén. A nemzetpolitikai államtitkárság MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a testület Magyarság Házában tartott ülésén Szatmáry Kristóf, a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságszabályozásért felelős államtitkára, a szakbizottság elnöke beszámolt a Kárpát régió üzleti hálózat létrehozásáról, amelynek keretén belül Kolozsvárott május 4-én meg is nyílt az első iroda. A hálózat létrehozása rendkívül fontos az egységes Kárpát-medencei gazdasági térség megvalósítása szempontjából; működésében integráltan jelenik meg a kamaráknál fellelhető szakmai tudás, valamint a Nemzeti Külgazdasági Hivatal által képviselt kormányzati szándék és eszközrendszer - olvasható a kommünikében. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a közlés szerint ismertette a Határtalanul! program kibővítését, amelynek értelmében immár a gimnazisták is részt vehetnek az osztálykirándulásokon. A helyettes államtitkár az ülésen bejelentette, hogy a külhoni magyar óvodák éve program részeként szerdán, a horvátországi Kopácson elindult az a Kárpát-medencei körút, amelyen külhoni magyar településeken a magyarországi jó óvodapedagógiai gyakorlatokat mutatják be. A helyettes államtitkár tájékoztatta a Máért szakbizottsági tagokat a Kárpát-medencei jogsegélyszolgálat közeljövőben történő elindulásáról, amelynek létrehozására az Országgyűlés tavaly decemberben 50 millió forintot szavazott meg. 2012. május 9.Jegyzetek Bukarestről és a bukaresti magyarság fáradhatatlan krónikásáról Bántó István: Magyar közművelődés a román fővárosban. (Polis, 2012.) „Bukarestben megfújják a trombitát. Minden anya hazavárja a fiát. De hibába várja haza az édes fiát. Bukarestben lesz az örökös hazád.” (Nem tudom, hányan ismerik ezt az Erdély-szerte hajdan nagy bánattal énekelt katonanótát. Hadd induljunk el ennek dallamával, kesergésének emlékével Bukarest felé.) Bukarest – félúton és örökös félkészen Bécs és Isztambul között, szinte félúton, van egy város. Amúgy főváros, világváros lenne, de valami mintha nem lenne rendben vele. Európából nézve balkáni, a Balkánból nézve európai, de sehol sincs otthon igazán. Ha ránézünk egy mai országtérképre, valahogy ott sincs a helyén. Vagy nem oda tervezték, vagy az utána hozzákanyarított egyesültfejedelem Kifliország, majd ennek a „nagy-rombuszhal” alakú nagyországnak, szaknevén „psetta maxima”-nak, Nagyromániának is szélére sikerült. Folyója nincs − a kicsinyke, fárad és szennyes Dâmboviţa aligha nevezhető annak. Európa valamennyi jelentős fővárosa szomjasan kereste az éltető vízpartokat: Bukaresttől a Duna is hetven km-re van, de ő nem szomjúhozik, Bukarest ebben is más. Manele illatú, fáradt, hangos-zajos, poros, szomorú dojnásan kesergő, románcosan nosztalgiázó, de mégis életvidám. Ügyeskedően, smekeresen sikeres. Barna, fekete szemű, kis termetű, hadari-gyorsbeszédű, felkapott mondatvégű, már-már visítósan beszélő nép lakja. Asszonyaik terebélyes, nagyszájú, bagóhangú kukoánák, mintha valamennyien sikeres utcai kofák lennének; magabiztosak és kapitányok, mint akiknek van mire: itt ezen a tájon mindenkit ők szültek, mindent ők vezetnek, ők teremtettek. Mintha-mintha nem is földi lények lennének, hanem Európát megviccelni az űrből pottyantotta volna le ide őket a Fennvaló. Bukarest. A város neve amúgy örömet, boldogságot, talán „boldogasszony”-falvát jelentene. Vagy egy Bukur nevű, víg kedélyű pásztor nevét sejteti, aki itt, a nagy alföldi pusztaságban szúrta le botját, kijelölve családja, nemzetsége eljövendő szálláshelyét. Hogy neki ez mennyire sikerült azt nem tudjuk, az utódoknak, a több mint kétmilliónak mára egészen eredményesen. Bukarestnek a naggyá álmodott országban sincs névrokona, illetve Erdélyben Brád mellett egy kis román havasi falu viseli a Bukuresd nevet. Azt is először Bokorfalvának említik 1445-ben az oklevelek. Neve is vidámkodóan bolondos tehát, mintegy jelezve, hogy semmit nem érdemes túlságosan komolyan-tragikusan venni: a dolgok egy kis ügyeskedéssel úgyis megoldódnak maguktól. Bukarest építészetileg is zűrzavaros, hatalmas szétfolyó egyveleg. A régi alföldi román házsoros városképet, utcaképeket, meg - meg törik a bizáncias ottomán-fanarióta, beugrós szerkezetű házak kígyóvonalai, a bojári épületek formás alakzatai, a francia építészet nagy sugárútjai, a máhálá-ként emlegetett peremkörzetek, a szocialista építészet kockatervezésű lakótelepei, a Diktátor grandomán felvonulási tereinek és római félisteneknek tervezett szörnyei és végül a modern üzletházak és az újgazdag építészet elszabadult pokla. Ez Bukarest, a soha be nem fejezhető, a sokszorosan darabokra szaggatatott ezernyi arcú város. Bukarest, az ország szélén a közepe Bukarest ennek az összefércelt országnak egészen a szélén lett az ország közepe. Mesterségesen, mint ahogyan mesterséges maga az egész ország. Talán a bukaresti abszurditások nagy része is innen ered: önemelgető, lábujjhegyes akarnokságból. Ez a város egy kicsit az ország szedett-vedett egészének paródiája, gnómja is. Egy már-már megapolisz az ország szélén, a legalacsonyabb pontján elhiszi, elhiteti magával, elhitették vele a politikusok, hogy övéi a hegyek, hogy beleláthat, onnan belakhat és igazságokat osztogathat a hegyek mögött, a hegyek tetején is. Sőt, az országnak, a hatalomnak és dicsőségnek is egyedüli legfőbb birtokosa ő. Bukarest a világunk mesterséges közepe. Ahonnan alig látszanak a szélek, a másfajta, a magasabbra fekvő, a hegyeken túli megörökölt ország. Bizony, az alföldről, alacsonyról nagyon nehéz a hegyek közé, a hegyek mögé belátni. Pedig be nagyon szeretnének! Nem lát át a hegyeken, és ezért marad számára az örökös kétely, gyanúskodás. Inkább azt hiszi, azt gondolja, („poate că”), hogy mi ezt gondoljuk, azt akarjuk („aşa se zice…)!” Még Dobrudzsa, a Delta környéke sokarcú nemzetiségei beleférnek a tengerre utazó úti élményeibe: az átutazó szemébe ötlenek a minaretek, a másfajta arc, hang, antropológia. De Uram bocsá'! Ki láthatja innen a Székelyföldet, a máramarosi ruszinokat, ruténeket, ki emlékszik a máramarosi falusi zsidóságra, vagy a szatmári, bánsági svábokra?! A regáti már-már babonásan sem érti Erdélyt! Valami nem lehet rendben („ceva nu-i curat”), ezzel az Erdéllyel, ha az Úristen is mindig diszkriminálja! A Kárpátokon kívüli jámbor lelkével el-el gondolkodik azon: mi baja van vele s a Regáttal a Fennvalónak. Talán csak nem Erdély miatt van a Kárpátok kiflijén túl annyi Istenverése a románságon?: a széllel mindig őt vereti, több méteres nagy hótakaróval őt borítja, égszakadásos esővel őt áztatja, árvízzel őket megsodorja. Nem szép dolog, hogy az Úr még a földrengéseknél sem veszi elő a térképet, hogy a megrázkódtatásokkal tiszteletbe tartsa az egységes nemzetállamot. „Illik” lenézni Bukarestet? De Erdély felől nézve Bukarest fele is más a világ… Ne feledjük azt sem, hogy a hegyek közül könnyű, majdnem „kötelező lett” az alföldet lenézni. Divat megszólni, leszólni Bukarestet, az onnan haza-, a Kárpátokon átszolgáló, olykor már botló nyelvű magyarságot. Illik fintorogni nevük hallatán, képeket vágni: az igazi magyar és magyar intézmény nem lehet regáti! Szokás nem túl szalonképes jelzőkkel illetni, pofákat vágni, háta megett összesugdosódni. Illik, illene is szégyellnie magát minden bukarestinek, szabadkoznia vagy bűnösen hallgatnia, mentegetőznie: ő ugyan bukaresti magyar, de azért rendes ember lenne. Vagy hallgatnia a fanyalgást, látnia a legyintést: „jaa, ti vagytok azok a….” Tallózó a Bántó István kötetének írásai között Ebbe a kontinenskapuban álló rendhagyó világvárosba − félmilliónyi jövő-menő-maradó vándorszékely, vándorszilágysági munkás, egyetemi tanár, művész, orvos, szerkesztő, párt és kormányfunkcionárius kitaposott útján − érkezett 61 évvel ezelőtt, egyenesen az egyetem padjaiból, szilágysági útravalóval Bántó István. Kultúrmunkásnak, művelődésszervezőnek, majd a Tanügyi Újsághoz szerkesztőségi főtitkárnak, majd főszerkesztőnek, többször előre és visszafokozott kultúr-napszámosnak. Hogy az ő sorsa, a romániai magyar tanügy sorsa, a pedagógusok egyetlen magyar lapjának hányatott sorsa semmivel se legyen jobb. Vajon tudta akkor Bántó István, hogy hová érkezik? Itt vált − üllő és kalapács közt − közösségi munkássá, a közösségi élet fontos szereplőjévé és írásaival bukaresti magyar dolgaink szorgos feljegyzőjévé, tudósítójává. Ezekből a bukaresti írásokból született ez a kötet is.: „Magyar művelődés a román fővárosban”. A kötet ajánlását már a címzett pálya- és sorstárs, Lőrinczi László nemrég bekövetkezett halála is fájdalmasan időszerűvé teszi. Lehet-e nehezebb szórványsors, mint az övé: Bukarestet jó félévszázad után a szardiniai Cagliarival, Settimo San Pietroval felcserélni. A kötet leghosszabb és legjobban dokumentált részét a nagyobb tanulmányok, a bukaresti magyar közművelődés másfélszáz évének szemlézése teszi ki. A magyar katolikus öntudatot ébresztő Szent István Király Egyesület történetének felidézését a református egyház szellemi műhelyeinek, a Koós Ferenc Kör múltjának idézése követi. Ezek után a 20. század első harmadának regáti egyesületi életét szemlézi. Meglepő, hogy ilyen gazdag és színes volt hajdanán Bukarest önszerveződő intézményeinek, szervezeteinek, egyesületeinek kínálata és hogy milyen fontos szerepet töltöttek be ezek a bukaresti magyarság fennmaradásában, túlélésében. Itt is bebizonyosodik, hogy a nagy kihívások, válsághelyzetek között a bukaresti magyarság legjelentősebb megtartó erői a cselekvő értelmiség és az önszerveződő intézményrendszerek voltak. A múltba merítkezve, Bántó közművelődési visszaidézéseiből előtűnik, hogy bizony Bukarest is cipelte hátán a magyar-magyar belső vitákat, nézeteltéréseket, a kisközösségek pánikküzdelmeit, az egymásra újjal mutogatást. Ide is sikeresen kitelepítettük a nagy magyar konfliktusainkat. Minden küzdelmemben benne volt az elsőbbségért folytatott másfajta harc és arc, a könyöklő feljebb emelkedés lehetősége. A kor akkor is tele volt a ma is ismerős, két évszázados ujjal mutogatással: ki a román barát, ki a török, osztrák kollaboráns? Elragadott sokakat a Hatalom közelsége, az independentizmus, a rang, a cím, de a rendetlenség, pénzügyi és erkölcsi fegyelmezetlenség is. Nézzük csak meg Bántó István leltárkészítésében is a sok − joggal vagy jogtalanul − megvádolt egyletvezetőt, az elbocsátott lelkészeket, felmondással elküldött tanítókat. És ezzel el is érkezett a Petőfi ház 1989 utáni új birtokbavételig, a reményteljes újrakezdés nem mindig vidámító felidézéséhez. A következőkben hosszasan és alaposan elidőz a bukaresti magyar oktatás születésénél, hányatott sorsú történelménél, majd ez az út elvezet a jelenig. Bántó István könyvének legterjedelmesebb részét az általa bejárt időszak, Bukarest-történelem talán legjelentősebb dokumentumának, az Egyházi Újság „egyháztársadalmi lap” újraolvasásának, szemlézésének szenteli. Nem győzhetjük eléggé csodálni ezt a kétheti lapot, és személyesen Nagy Sándor lelkész majdnem egyszemélyes munkáját, és kis csapata küzdelmének 13 éves történetét. Nagy Sándor e korszaknak, a bukaresti magyarság soraiban nem csak a legjelentősebb szervező, lelkigondozó személyiség, de olyan kiváló tollú közíró, publicista, szerkesztő is, akinek írásai messze kiemelkednek a kortárs magyar és protestáns közírás nagyjai közül. Nem csak veretesen, pontosan, világosan, tényszerűen fogalmaz, de hiányzik belőle a helyzethez, alkalomhoz nem illő pátosz, és soha nem téveszti össze a tényszerű rögzítést, hírközlést, az igehirdetéssel, jegyzettel vagy hírrel. Nem véletlen tehát, hogy 1940 – a bukaresti magyarság majdnem teljes elvándorlása – után Ravasz László zsinati püspök a nyugati emigráció megszervezésével bízza meg, amit regáti tapasztalatainak birtokában is a legnagyobb szakszerűséggel végez, haláláig. A Nagy Sándor elemzéssorozatának mai olvasata azt is mutatja, hogy milyen hosszú az örök tények, igazságok sora, de milyen semmivé lesz egy sor évszázados jelenség, érték a történelem változásaiban. Ma már értetlenül olvashatjuk a cselédkérdést, a magyarság típusait. Egyetlen tollvonással törölte el az egészet a Bécsi-döntés, és a világháború után egy egészen más típusú magyarság születik itt: az ipari menekültek, a szocialista, a téeszemigráció, a bukaresti magyar szakmai, politikai elit. Bántó Istvánnak a bukaresti nagyok emlékezete közötti tallózása ma is érdekes, izgalmas olvasmány. A „Vigyázók” fejezetben sorra idézi fel a regáti magyarság jeles személyiségeit. Hosszú a sor a „népoktatás szolgálatában álló” Koós Ferenc, „a szórványlelkekre gondot viselő” Nagy Sándor, a „regáti magyar balsorsot” megélő, a havaselvei magyarokat összegyűjtő pitești lelkész, Udvari András. Az emlékezésben tovább a „népművelés istápolója”, dr. Bakk Elek, később székelyudvarhelyi főorvos; az „igaz igék, talmi igazságok” költője, Szemlér Ferenc; „az irodalom napszámosa” Lőrinczi László kerülnek a figyelem reflektorfényébe. Az „Olvasás közben” fejezetben fontos, Bukaresttel, a Regáttal kapcsolatos könyveket, írásokat tart a kezében és lapoz fel olvasói számára. Hencz Hilda román nyelven írta meg a „magyar Bukarest”-et. Rendhagyó mű ez is, és úgy tűnik, ennyire szabadon és nyíltan ezt csak neki lehetett megírnia. Nagyon ideje volna ennek magyarul is megjelennie. Bántó annyira figyelmes számvető, hogy nem felejti el felhívni a figyelmet egy fiatal bukaresti segédlelkész, Lázár Balázs lelkészképesítő dolgozatára sem, melyben egyházközsége jegyzőkönyveit feldolgozva, onnan adatolva, írja meg új tények figyelembe vételével egyháza történetét. Lőrinczi László versfordításainak ismertetése után Murvai László: „Körkép. A romániai magyar oktatásról 1990-2007” című könyve is Bukarestben született szomorú kép az oktatás sorvadásáról. Két, szívéhez közel álló témával, kérdéssel zárul a kötet. Az egyikben meghatódással tartja a kezében Kaszta István: Hadad a hadak útján című kötetét. Sok-sok ismerős emléket idéz, hisz szülőfaluja monográfiájáról van szó. Az írások gyűjteménye utolsó írásával is hazavezeti az olvasót szeretett munkahelyére, a hányatott sorsú Tanügyi Újság szerkesztőségébe. Itt már teljesen emlékeire alapozhatva írja meg ennek az üldözött, támadott, megcsonkított, többször a megszűnés határán álló lapnak a krónikáját, ahol Bántó István életéből 35 esztendőt töltött. Záró gondolatok, adósságlista Nyugtalansággal teli örömmel teszi le az olvasó Bántó István hosszú korokat átölelő szellemi, művelődéstörténeti utazását. Ahogy letesszük a könyvet, ezernyi kérdés tódul elénk. A Regát is, mint annyiszor bevándorolt, belakott európai tájunk, otthonunk, hosszabb-rövidebb ideig szálláshelyünk, nagy adósságainknak is otthona. Hadd kezdjem a sort azokkal, akik legárvábbak: a múltban és jelenleg is ott élőkkel. Egyszer talán a bukaresti magyarság, különösen az itt küzdelmet, szórványsorsot vállaló csúcsértelmiség is megkapja méltó helyét az egyetemes magyar helytállás becsületrendjében. Egyszer talán nekik is kijár majd a Magyar Örökség Díj. Együtt közösen, valamennyiüknek. Egyszer talán megköszöni nekik is valaki, hogy kemény kétkezi munkásként, szellemi napszámosként helytálltak a Hatalom torkában, a „Sátán királyi széke” előtt. Megköszöni tán valaki a soktízezernyi műfordítást, amellyel íróink baráti kezet tudtak nyújtani a románság felé, és hogy évszázadokon át hídként álltak a két nép között. Megköszönni, csak már késő ne legyen! Mert Bukarest, a bukaresti magyarság, valljuk be töredelmesen, soha nem volt a magyar szellemi élet erdélyi és anyaországi nagy ütőereinek, az egymást követő magyar kormányoknak kedvence. Sokkal többször érte őket vád, mint bátorító szó, kitüntető figyelem vagy épp állami kitüntetések. Adósságlistát lehet készíteni, feladatokat is ki lehet jelölni a mai fiatal bukaresti-erdélyi magyar értelmiség számára. Ez már az ő lelkiismeretükre van, lesz letéve. Egyszer talán lesz Regáti Magyar Lexikonunk, lesz Ki kicsoda a Regátban is, ha erre lenne igény. Jó lenne, ha egyetlen lexikonban láthatnánk, találhatnánk meg együtt minden regáti közösségépítő magyart! Egyszer talán lesz teljes bukaresti magyar folyóirat repertórium és Regát bibliográfia is. Bukaresti, regáti magyarjainknak még nagyon sok mindennel tartozunk. Ők maguknak elsősorban, de mi, erdélyiek is. Legfőképpen sorsuk, a mindennapi magyar Bukarest emlékezetének begyűjtésével is. Ezernyi sors szóbeliségének, emlékének rögzítésével, nyelvi hőemelkedéssel dacoló vagy az olvadó jégtábla szomorkás képével. Többen is küszködnek ezzel évtizedek óta (Rostás Zoltán például), de vesztes versenyben vannak a múló idővel. Talán nem kellene több, mint néhány bekapcsolt magnó és néhány azt tartó kéz, és hagyni, hogy folyjék, buzogjon fel az ott élők között az emlékezet lávája. Mennyi magára maradt, elárvult idős férfi és nő, utolsó tanú idézhetné fel személyes történelmét, melyet senki nem hallgat már meg: a nyelvcserében beáll az amnézia, megszakad a fonala az emlékezetnek. Nekünk és a jövendőnek csak annyi volna most fontos, hogy rögzülhessen, csak hogy megmaradjon. (Ahogyan ezt Kolozsváron Tatár Zoltán teszi.) Az igazi Bukarest könyv is még várat magára. Meg kell írni magyarul, magyarnak is a magyar Bukarestet. Talán egy magyar múzeumot a bukaresti magyar emlékezet múzeumát is megérdemelne itteni életünk emlékezete: tárgyi, szellemi értékeink begyűjtését. Tárgyakat, emlékeket, leveleket, magukkal hozott eszközöket, az élet, a túlélés, az asszimiláció dokumentumait. Ha már nem késő. Adósságunk pedig Havaselve egésze fele is van elég. Lássuk be, Erdélyben mostohán bánunk regáti legnagyobbjaink emlékeivel is. Nagy mulasztásuk az is, hogy Erdélyből indult regáti nagyjainkat nem tudtuk eléggé hazahozni, visszaadni a szülőföldnek. Sükei Imre templomépítő lelkészünket Szőkefalván senki sem tartja számon. Czelder Mártont Nagybányán és Felsőbányán is lényegében elfelejtették, pedig ott van a sírja a nagybányai temetőben. A Koós Ferenc kultusz Magyarrégenre korlátozódik, de alig hallhatunk róla Fogarason, Brassóban, ahol egyébként nyugszik. Pedig Erdély és a Regát lelki egysége akkor teljes, ha oda és hazaérkeznek nagyjaink. Egyszer talán minden jelentős erdélyi magyar tájegység szervez egy Regát-napot elszóródott vagy soha haza nem tért testvérei emlékére. Talán egyszer lesz valahol a Székelyföldön is – a népes város-falunapok között – egy Regát nap is. Talán valamelyik alapítványnak lesz annyi pénze és politikai akarat is hozzá, hogy a regáti magyarok − esetenként magyarul nem tudó házastársaikkal, gyermekeikkel, unokáikkal − megjárhatják magukat, másfajta levegőt szívhatnak és fellélegezhetnek Budapesten. Talán egyszer a Székelyföldön szobra is lesz a bukaresti cselédleánynak és székely szolgalegénynek. Az erdélyi emléktáblák, szobrok is régóta váratnak magukra, pl. az egyházalapító, templomépítő Sükei Imrének a Kis-Küküllő menti Szőkefalván, a Koósoknak együtt lehetne közös emlékjelet hagyni egy falunapon a Szászrégen melletti kicsinyke Unokában. A nagybányai temetőben nyugvó Czelder Márton, „moldva-oláhországi misszionárius” is több megemlékezést érdemelne szülővárosától, Vásárosnaménytól és a kései utókortól. És hadd ne hagyjam ki a sorból végül a „legnagyobb székely kommunistát”, de a sztálinizmusban a székelyek legnagyobb túlélni segítőjét, fajtájának támogatóját, Fazekas Jánost, a „miniszter urat”. Ha szobra vitatható is lenne, de hamvai ott nyugodhatnának Székelykeresztúr mellett a magyarandrásfalvi unitárius temetőben. Adósságok – határokon, Kárpátokon innen és túl. A régi Bukarest a mienk is! A régi Havaselvéhez majd ezer év alatt mi is hozzáadtuk a magyar államiság Kárpátokon átívelő, keletre és délre kiterjeszkedő történelmi kereteit, akárcsak munkáserőnk verejtékét, életáldozatát. Ennek számtalan bizonyítéka között ott van, volt a hajdani Secuieni megye, a régi Ungro-Vlahia, Szörényvár és a 20 db. Ungureni (= magyar földről való) nevű település és a Berceni negyed. Ezzel persze itteni jövőnk nem lesz gazdagabb, de a mellünket talán kihúzhatjuk, fejünket talán egy kicsit magasabbra emelhetjük. Segít büszkébbnek lenni egy kicsit a kisebbségi önbizalomban oly gyakran sérült magyarnak. És ez is nagy dolog. (Ezt éreztem magam is, amikor a teológus fiatalokkal Mehedinți megyében magyarokat keresve eljutottunk a Madaras Lázár főispán szörényvári irodájába is. Olvastuk előtte innen -onnan történelmünk magyar és közös gyökereit, hogy a megyének nevet adó szó a Méhed megye szótöve a méh, de majd hanyatt estünk valamennyien, amikor a prefektus irodájában megláttuk a mai Mehedinți megye zászlóját, és rajta ott sárgállani a méhet. Igen: ilyen messziről lehet átörökölni egymástól értékeket, az értékeinket.) (Én magam abban a különös helyzetben vagyok, hogy tíz napnál többet nem éltem folyamatosan Bukarestben, de a Regát szinte valamennyi jelentős városát végigjárhattam kolozsvári egyetemista fiatalokkal, telefonkönyvvel a kezükben, lépcsőházról lépcsőházra magyarokat keresni. Több-kevesebb sikerrel beleláttunk a mélybe.) Ha elkészül egy nagy, 20. századi regáti lexikon, benne ott van a helye a regáti missziónak, a Nagy Sándor köré szerveződött teológusi-misszionáriusi munkának. Köztük olyan elfelejtett neveknek, mint Gudor Lajos aranyosgerendi lelkész, Hegyi István IKE utazótitkár, majd székelyudvarhelyi lelkész és Bántó Bálint regáti misszióra kiküldött teológus, később mikolai lelkészek, vagy a Regátból Amerikába távozó Szigethy Béla. Kovács Pál csíkszeredai református lelkészt sem szabad elfelejtenünk, akihez évtizedekre − a szó legszorosabb értelmében − hozzácsatolták a teljes moldvai magyar protestantizmust. Akkor készült, ma még kéziratokban lappangó naplók, jegyzetek, feljegyzések több száz oldalai ennek a helytállásnak, munkának a tanúi. Most meg egy egészen friss könyvet is tarthatok a kezemben: Gudor Lajos aranyosgerendi lelkész emlékezéseinek, írásainak, leveleinek dokumentumkötetét. Egy tanulmányi év megszakítással Gudor Lajos 1936 és 1940 között volt bukaresti segédlelkész, vallásoktatásra beosztott tanár, diákotthon felügyelő, gyermeklapszerkesztő mindenes. Így és ezért lett a hírhedt román állambiztonság, a Siguranţa folyamatos megfigyeltje, majd annak dokumentumai alapján megrendelésre megírt, 1983-ban megjelent hírhedt Fapte în umbră IV. kötetének egyik „bukaresti nacionalista-soviniszta szervezkedést” végző hőse. Számolni a nyelvi magvaszakadással… Bukarest egy nagy lomha, loncsos, zajos falusi világváros, melyet szeretni meglehet, megszokni talán soha. De Bukarest így is egy kicsit a mienk, bennünk él és benne is marad minden erdélyi faluban: elvittük, hazahoztuk emlékeinkben, még akkor is, ha nem vesszük mindennap észre. Bukarest, a Balkán kapuja, a magyarság végvára. Tudnunk kell azt is, hogy aki ide belépett − legyen akár egyszerű székely ácsmester, barcasági cseléd vagy szilágysági kőműves, de akár szerkesztőségi munkás vagy magasan elhelyezkedő csúcsértelmiségi, művész, egyetemi tanár, pártfunkcionárius − annak számolnia kellett nemcsak a lehetséges sikerrel, de a többségi lét kényelmes kísértéseivel, a nagy magánéleti kudarcélményekkel, önfeladással is. Ennek az élettérnek és életformának felvállalásával nagyobb részüknek szembe kellett, kell ma is nézni az asszimilációval, vegyes házassággal, a család, a gyermekek, unokák nyelvcseréjével, nyelvi magvaszakadással is. Szinte mindeniküknek– így vagy úgy – meg kell hoznia választott balkáni városáért élete nagy áldozatát: személyes történelme átírását, önazonossági jövőképe átrajzolását. Hogyan is jellemezte Ravasz László Amerikában az ott élő magyarokat a negyvenes években? Illik egy kicsit Bukarestre is: „Virágoskert vagytok, olvadó jégtáblán.” Bukarest ebben az örökös nagy mobilitásban, többezres munkás rétegével, százegynéhányas létszámú magyar csúcsértelmiségével az utolsó magyar végvár maradt. Az eredményes küzdelem és az elveszített harc közös szimbóluma is. Ők azok, akik hűségüket nem adták fel, belekapaszkodnak az elmúlt évszázad gyökereibe, munkájuk beépül a lelki Bukarest falába, a „magyar Bukarestbe”. Ez a város általuk is lett és marad nem csak az egyik jelentős „erdélyi”, romániai magyar szellemi főváros, de a világmagyarság egyik fővárosa is. Bukarest, a Regát az erdélyi magyarság egyik sajátos arca: tele van emlékeinkkel, értékeinkkel. Bukarest és annak emlékezete nélkül lehet magyarnak lenni, de nem érdemes. Nem lehet igazi erdélyi és anyaországi magyar, aki felejti – Amerika után – a magyarság egyik legnagyobb élet- és küzdőterét, szétszóratási területét és egyben temetőjét. Ha ránk igen, akkor a Regátra ezerszer is érvényes, hogy a felejtés – halál! Bukaresttel tartozunk magunknak, egyetemes önmagunknak is és főként önismeretünknek és lelkiismeretünknek. És tartozunk főként tanulságaival, mely nélkül nem lehet tovább látni és lépni sem. Bukarest, a „magyar Bukarest” tulajdonképpen örök. Felmutat egy örök, változó, de mindig visszatérő emberi-etnikai arcot, amelyben magyarként is lehet, túl kell, kellene élni mindent mindenkor. Bántó István igazi tanúként megélt hatvan éve és megírt százötven éve minden kiemelkedő Bukarest-eseményt, személyt figyelemmel követ, számon tart. A közművelős gondos krónikásaként szinte a két évszázados múltra is visszalapoz, felidéz, hogy az elődök fele fordulva a mával és holnappal való szembenézésre emlékeztessen. Egyetlen írása, emlékkockája sem öncélú, hanem minden a magunk- és közös dolgainkra, feladataikra tekint. Mindent szemrevételez, ami Bukaresthez kötődik, legyen az történelem, egyleti, köri élet, egyháztörténet, iskola, művelődés vagy épp a város magyar nagyjainak felidézése. Bukaresti magyarság! − mit hoz a jövő? Van-e értelme ezen töprengeni? A maga helyén mindenkinek − munkahelyén, a családban − teljesíteni kell nemzete iránti kötelességét. Ahogyan ezt az emlékezet messzeségébe elvesző regáti hőseink, múltbéli nagy eleink, a maiak, ahogyan ezt nyolc évtizeddel maguk mögött a Bántó Istvánok is teszik. Nagyon fontos, hogy távoli, sok nehéz időt látott, sokat szenvedett városainknak, szálláshelyeinknek mindig legyenek tanúságtevői. Bántó István is ilyen következetes és hű tanúja választott otthonának. Ezért és ezzel köszönjük meg a szerzőnek írásait, könyvét, és köszönjük a szorgos krónikás munkában eltöltött regáti, több mint hat évtizedet. Vetési László (Elhangzott 2012. május 9-én a kolozsvári Gaudeamus Könyvesboltban tartott könyvbemutatón.) diaszporalapitvany/ro 2012. május 10.Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - nemzetközi konferencia a moldvai csángókrólVeszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák címmel nemzetközi konferenciát rendeznek a moldvai csángókról pénteken és szombaton Budapesten. A nemzetpolitikai államtitkárság tájékoztatása szerint a tanácskozást Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár nyitja meg. Az első napon előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján. Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok áttelepüléséről Magyarországra az 1940-es években, és a csángók irányított letelepedéséről Erdélyben. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal zárja. Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalokkal rendeznek kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja. A háttéranyag szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, amely ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI 2012. május 10.Az új kormány programja ellen emeltek szót BrüsszelbenA nemrégiben megalakult kormány első lépései és programja miatt, valamint a tokaji bor ügyében emeltek szót magyar képviselők az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén, napirenden kívül felszólalva. A Fideszes Gál Kinga kijelentette: nem fogadható el, hogy a szocialista-liberális új román kormány első lépése a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogok visszavonása legyen. Felháborítónak nevezte, hogy a kabinet azonnal elvonja a másfél milliós magyar kisebbség évek óta szorgalmazott és végre biztosított jogát a törvényesen megalakított önálló magyar karhoz a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. Elfogadhatatlannak nevezte azt is, hogy a kormány programjában a rendszerváltás óta először egyetlen szót sem ejtenek a nemzeti kisebbségekről, és hogy a kormány liberális párti vezetője a kisebbségi jogokat túlzott előjogoknak nyilvánítja. Erdély.ma 2012. május 10.RMDSZ-es népvándorlás a hatalombólRMDSZ-es tisztviselők „népvándorlása” vette kezdetét Bukarestből Erdélybe annak nyomán, hogy a parlamentben megbukott Ungureanu-kormányt váltó balliberális hatalom nekilátott a kádercserének az állami és a kormányapparátusban. A kisebb megszakítással 1996 óta folyamatosan hatalmon lévő magyar alakulat számára jelentős érvágást jelent, hogy ellenzékbe került, hiszen miniszterelnök-helyettesi, három miniszteri és több mint tíz államtitkári poszttal rendelkezett a menesztett kormányban, ezenkívül politikusai több mint 40 kormányzati intézményben és számos prefektúrán töltöttek be vezető tisztségeket, és tanácsosok, irodavezetők, szakértők százainak adtak munkát. Mennek. Ungureanuval együtt az RMDSZ is távozik a Victoria palotából (fotó: www.gov.ro)A jelenlegihez hasonló leváltási hullámban legutóbb 2009-ben, a Tăriceanu-kormány bukásakor volt része az RMDSZ-nek, amikor szintén ellenzékbe került a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták alkotta nagykoalíció nyomán. Akkoriban tüntetésekre is sor került az állami intézmények területi kirendeltségei élén álló magyar tisztviselők eltávolítása miatt. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára tegnap lapunknak elmondta, mintegy 200 magyar tisztségviselőt érint közvetlenül a mostani kormányváltás, ennyien dolgoztak többek között tárcavezetőként, államtitkárként, helyettes államtitkárként vagy más beosztásban a leköszönő Ungureanu-kormány hivatalaiban. Kovács kérdésünkre hozzátette, erdélyi viszonylatban ugyanakkor több ezer közalkalmazottról van szó, az érintettek többsége esetében a leváltás kérdése a hatályos törvények miatt nem egyszerű. „A miniszterek, államtitkárok és azok helyetteseinek, illetve a különböző kabinetek szakértőinek kinevezése miniszterelnöki aláírástól függ, vagyis politikai vonalon tisztségbe kerülő vezetőkről van szó. Léteznek viszont – Erdély mellett a fővárosban is – hivatalukat versenyvizsgával elnyert tisztségviselők, akiknek a helyzete törvényileg nem egyszerű. A Victor Ponta kormányfő által nemrég kifejtett, véleményem szerint meglehetősen populista kijelentés szerint a decentralizált megyei intézmények vezetőinek leváltása szakmai alapon történik majd. Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy reményeink szerint nem fog végbemenni etnikai tisztogatás az állami hivatalokban” – fogalmazott a szövetség főtitkára, aki a három évvel ezelőtti személyzeti cserének maga is „szenvedő alanya” volt, hiszen elvesztette az Országos Ifjúsági Hatóság elnöki posztját. Az alprefektusokat is leváltják Kovács Péter főtitkár közölte, a prefektusokon kívül a magyar alprefektusokat is leváltják, az érintetteket a kormány várhatóan kormányfelügyelői tisztségekbe nevezi ki. „A prefektusok és helyetteseik nem lehetnek tagjai egyetlen pártnak sem, ők úgynevezett főköztisztviselők, ebből a testületből pedig nem lehet őket letávolítani. Az új kormány minden bizonynyal kinevezi majd a leváltott magyar prefektusokat és alprefektusokat valamilyen tisztségbe, ez azonban semmilyen valós hatáskörrel nem jár majd, nem lesz semmiféle súlya a magyarság érdekeinek képviselete terén” – magyarázta a főtitkár. A prefektusok leváltásáról szóló elvi döntés egyébként a Victor Ponta vezette kormány első, keddi ülésén megszületett. Az ország 41 megyéje közül Arad, Brassó, Hargita, Hunyad, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy, Temes és Vaslui megyék élén áll az RMDSZ által javasolt prefektus vagy alprefektus. Ladányi László-Zsolt Hargita megyei prefektus az MTI-nek tegnap szintén úgy nyilatkozott, a leváltott hivatalnokokat minden bizonnyal kormányellenőri tisztségbe nevezik ki. „Azt, hogy ki milyen megyébe kerül majd, nem lehet tudni, a kormányellenőrök ugyanis már nem a belügyminisztériumhoz, hanem a kormányfőtitkársághoz tartoznak, ott döntik el, hogy ki milyen feladatkört kap majd” – magyarázta Ladányi. Több száz leváltott közalkalmazott A kormányváltás miatt a tárcavezetők, államtitkárok és államtitkár-helyettesek mellett minden bizonnyal a különböző államtanácsosokat, kabinetvezetőket is meneszti majd az új balliberális kormány. A kulturális minisztériumban például Kelemen Hunor volt tárcavezető, az RMDSZ elnöke mellett négy magyar tanácsos, két sajtótanácsos és egy kabinetigazgató dolgozott, míg a környezetvédelmi tárcánál Korodi Attila exminiszter mellett hét magyar tanácsos, egy jogtanácsos, egy kabinetigazgató és egy főtitkár-helyettes tevékenykedett. Az egészségügyi minisztériumban négy tanácsos és egy főtitkár segítette Ritli László volt tárcavezető munkáját, Markó Béla leköszönő miniszterelnök-helyettest pedig öt tanácsos, három államtanácsos, illetve egy államtitkár. Markó munkatársai közül egyébként tegnap Nagy Zoltánt, Tudor Veronkát, Pásztor Gabriellát és Péter Zsuzsannát menesztették, ugyanakkor leváltották Dézsi Attila kormányfőtitkárt is, akit egyúttal a Hunyad megyei közigazgatásért felelős kormányellenőrnek neveztek ki. Mindemellett meneszthetik a több tucat kormányzati intézménynél vezető beosztást betöltő RMDSZ-es tisztségviselőt is, például az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság alelnökét, az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság alelnökét, illetve kabinetigazgatóját, az Országos Környezetvédelmi Ügynökség elnökét és további három alkalmazottját, vagy az Országos Építkezési Felügyelőség főfelügyelőjét. Ugyanakkor leválthatják az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság alelnökét, az Országos Statisztikai Intézet alelnökét, a Közbeszerzéseket Szabályozó és Felügyelő Országos Hatóság alelnökét, illetve a Kórházak Akkreditációjáért Felelős Országos Tanács elnökét, az említettek személyek ugyanis kivétel nélkül az RMDSZ javaslatára tölthetik be funkciójukat. Különben a Bukarestben dolgozó magyar kormányzati tisztségviselők várható menesztése kapcsán Kelemen Hunor a napokban úgy nyilatkozott: ez a politikában így szokott történni, egyik nap kormányon vagy, másik nap nem, erre föl kell készülni minden politikai szervezetnek. „A kormányon kívül is van élet, politikai munkánk ezzel nem ért véget. Rengeteg kormányzati tisztségviselőt fog ez érinteni, rengeteg szakpolitikusunk dolgozott a minisztériumokban, a különböző kormányzati intézményekben, és gondolom, egy új kormány, amennyiben az RMDSZ nincs kormányon, ezeket az embereket váltani fogja” – mondta az MTI-nek a szövetségi elnök. Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 10.Nemet mondanak a székelyek PontáéknakNem fizeti vissza a kormány tartalékalapjából kapott pénzösszegeket Hargita és Kovászna megye önkormányzata. A Hargita megyei tanács 6 millió lejt kapott az Ungureanu-kabinettől, míg Kovászna megye önkormányzatának 4,8 millió lejt utaltak Bukarestből. Közös fellépés. Nem adnák vissza a pénzt a székelyföldi megyei elöljárók Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette: nem adják vissza a kormánypénzt, hiszen törvényesen kapták, és ha kell, perre mennek érte. Elmondása szerint az összeget az európai uniós beruházások önrészeként akarják felhasználni. „2009-ben is, amikor az RMDSZ ellenzékben volt, csak uniós pénzekből gazdálkodtunk, nem kaptunk kormánytámogatást, és mégis sikerült megkétszerezni a megye költségvetését” – emlékeztetett Borboly. Tamás Sándor, a Kovászna megyei közgyűlés elnöke szintén leszögezte, hogy a pénzt törvényesen kapták, kormányhatározat rendelkezik róla, és tanácsi határozattal belefoglalták már a megyei költségvetésbe, nem adják vissza. A tanácselnök szerint pimaszság a Ponta-kormány részéről visszavenni a kormánytámogatást. Úgy vélte, lehet, hogy a Bukarestből kapott pénzt más megyékben rendezvényekre már „elpallták”, viszont a két székely megye megspórolta a támogatást, hogy azt rendeltetésszerűen, uniós beruházásokra fordíthassák. Mint arról beszámoltunk, az új kormány rendeletet fogadott el, mely szerint az önkormányzatoknak – amennyiben még nem költötték el – vissza kell fizetniük azt a pénzt, amit április elején az Ungureanu-kabinet utalt ki számukra a tartalékalapból. A rendelet a Hivatalos Közlönyben is megjelent. A két székelyföldi politikus tegnapi sajtótájékoztatóján élesen bírálta a Ponta-kabinetet, mint hangsúlyozták, a területi autonómia jelenthet megoldást arra, hogy a magyar közösség ne legyen kiszolgáltatva a bukaresti kormányváltásoknak. „Nem jó gyűlöletből szabályt alkotni, az erőszakos intézkedések, a bukaresti magyarellenes politizálás visszavetheti a helyi szinten folytatott román–magyar párbeszédet, és ennek következményeit a székelyföldi románok is megérzik” – vélte Borboly Csaba. Tamás Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániában huszonkét év után is bármi visszafordítható, a megszerzett jogokat és a kapott pénzeket is elvehetik. Egy új miniszter átrendezheti a költségvetési tételeket, egy tollvonással megváltoztatja a kormányzati programokat, és bár nem tudja megakadályozni, késleltetni tudja az EU-s pályázatokat, összegzett a Kovászna megyei közgyűlés elnöke. Erősítenék a székely térségi identitást A sikeres Székelyföld fórumsorozatot tartották tegnap Sepsiszentgyörgyön. A rendezvényen Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a térség identitása összekapcsolódik az etnikai identitással, ezért sokáig hallgatni kellett róla. Mint mondta, az ünnepek, a kiadványok, a jelképek, a szimbolikus térhasználat, az arculatépítés gyakorlati megoldások a térségi identitás előtérbe helyezésére. Ezeket a fejlesztéspolitikai eszközöket a versenyképesség és a megélhetés szolgálatába kell állítani, szögezte le a szakember. Mint elhangzott, a fórum célja, hogy a székelyföldi térség fejlesztésének fő irányvonalait meghatározó cselekvési tervek készüljenek. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök hangsúlyozta, az európai példa is azt mutatja, hogy ahol erős az identitás, ott gazdasági fellendülés is tetten érhető. Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy saját erőből kell megtalálni a helyes utat, gazdálkodni és felmutatni az értékeinket. Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 10.A magyarellenes Munteanu a háromszéki prefektusIsmét a szociáldemokrata Codrin Munteanu lesz Kovászna megye prefektusa, ő váltja a Ponta-kabinet által leváltott György Ervint. Munteanu kinevezését már keddi ülésén eldöntötte a kormány, ám akkor iktatják be, amikor a határozat megjelenik a Hivatalos Közlönyben. A liberális párt Kovászna megyei politikusai Milik Ottót, a Bevándorlási hivatal Otopeni-i központjának vezetőjét javasolták a kormányhivatal élére, ő valószínűleg megkapja az alprefektusi posztot. A 35 éves Codrin Munteanu 2009-ben már volt Kovászna megye prefektusa, akkor is György Ervint váltotta, majd ugyancsak neki adta vissza a tisztséget. Munteanu közigazgatási jogból doktorált, kilenc évig vezette a Kovászna megyei prefektúra jogi osztályát, 2008-ban Bukarest alprefektusi tisztségét töltötte be, 2011-től kormányfelügyelő. Kovászna megyei prefektusként az volt a vezérelve, hogy véget vet annak a gyakorlatnak, miszerint ami nem tilos, az megengedett, és hadat üzent a székely jelképeknek, a magyar feliratoknak. Horia Grama, a PSD Kovászna megyei elnöke a sajtónak elmondta, „szakmai szempontok” alapján jelöltek prefektust. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács és a háromszéki RMDSZ elnöke hangsúlyozta, a többségében magyarok lakta Háromszéken a kormány képviselője kellene ismerje a magyar kultúrát, beszélje a magyar nyelvet, és fontos az etnikai arányosság betartása is. „A magyar közösség számára Milik Ottó lenne elfogadhatóbb, hiszen ő a románokkal és a magyarokkal is szót tud érteni, míg Codrin Munteanu csak a román nacionalistákkal” – szögezte le Tamás Sándor. Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 10.Külső személy lesz Kövesdy utódjaEgyelőre nem tudni, ki veszi át Kövesdy István társulatvezető helyét a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatán. Lapunk kérdésére Gáspárik Attila vezérigazgató csak annyit árult el, hogy egy külső személyre lehet számítani, akivel ő már tárgyalásokat folytat. A tisztség elnyeréséért nem szerveznek versenyvizsgát, Gáspárik lesz az, aki kinevezi az új társulatvezetőt. Kövesdy öt évvel ezelőtt a művelődési szaktárca által kiírt pályázaton nyerte el a funkciót. Mint lapunknak mondta, az ő mandátuma lejárt, és a továbbiakban szabadúszóként fog tevékenykedni. „Én rendező vagyok, és rendezni szeretnék. Az elmúlt öt esztendő alatt sokkal kevesebbet dolgozhattam rendezőként, mint amennyit szerettem volna” – nyilatkozta. Krónika (Kolozsvár) 2012. május 10.Bárczi Győző: A magas rangú köztisztviselőket nem meneszthetikA hétfőn mandátumot nyert szociálliberális kormány egyik prioritása a demokrata és RMDSZ-es prefektusok, illetve alprefektusok menesztése – jelentette be a keddi kormányülést követően Victor Ponta miniszterelnök. Bárczi Győző, Maros megye alprefektusa a Népújság kérdésére kijelentette: – Várható volt, hiszen hasonló tisztogatás történt 2008-ban is. Hivatalosan nem értesített senki, én is a sajtóból értesültem a hírről. Vannak prefektusok és alprefektusok, akiket nem véglegesítettek a tisztségükben. Azokat tényleg leválthatják egy tollvonással. Engem azonban a törvény értelmében csak áthelyezni tudnak, mert magas rangú köztisztviselő vagyok. Egyszer már keresztülmentem ezen, a kormány főtitkárságán dolgoztam. Gondolom, kapok majd feladatot. A magas rangú köztisztviselőket törvényellenes lenne egyszerűen kirúgni politikai alapon… Voltam én már kormánybiztos, úgy hogy ez van – nyilatkozta Bárczi Győző. Az RMDSZ-nek az ország 11 megyéjében öt prefektusa és hat alprefektusa van: Arad: Horváth Levente (alprefektus), Brassó: Ambrus Károly (alprefektus), Hargita: Ladányi László (prefektus), Hunyad: Dezméri István (prefektus), Kovászna: György Ervin (prefektus), Máramaros: Böndi Gyöngyike (alprefektus), Maros: Bárczi Győző (alprefektus), Szatmár: Pataki Csaba (alprefektus), Szilágy: Végh Sándor (prefektus), Temes: Marossy Zoltán (alprefektus), Vaslui: Székely Levente (prefektus). (mózes) Népújság (Marosvásárhely) 2012. május 10.Végh Sándorra emlékeznek szülővárosábanÜnnepi hangversennyel, emlékkiállítással és szoboravatással emlékeznek a száz évvel ezelőtt született Végh Sándorra (1912–1997) május 17-én, csütörtökön este fél 7-től a Kolozsvári Magyar Operában. Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész, kvartettprimárius és karmester a 20. század egyik legismertebb magyar zeneművésze. Kolozsváron született, 1925-től a budapesti Zeneakadémián Hubay Jenő osztályában tanult, majd megalapította a Végh Vonósnégyest és a Magyar Triót. A háború után külföldön folytatta pályáját. 1946-ban kvartettjével megnyerte a genfi nemzetközi versenyt, és csakhamar a világ leghíresebb muzsikusaival – szoros szakmai-baráti kacsolatokat ápolt többek között Pablo Casalsszal – a legjelentősebb zenei fesztiválokon játszott együtt. Bázel és Düsseldorf után, az 1970-es évektől a salzburgi Mozarteum egyik legnagyobb hatású hegedűtanáraként és a Camerata Salzburg kamarazenekar karmestereként vonult be a szakma és a zenekedvelők tudatába. A Kolozsvári Magyar Operában jövő csütörtökön sorra kerülő esemény első mozzanataként leleplezik a Makkai István marosvásárhelyi szobrász által készített Végh Sándor-mellszobrot, és a résztvevők megismerhetik a centenáriumra megjelentetett Végh Sándor monográfiát (Löwenberg Dániel: Végh Sándor emlékére, Rózsavölgyi és Társa, Budapest), a szoborpályázat terveiből összeválogatott különleges fotóalbumot (Végh Sándor 28 arca, Concord Media Jelen, Arad), valamint a Végh Sándor Magyarországon címmel kiadott, a mester eddig kiadatlan koncertfelvételeit tartalmazó CD-ket. Az ünnepi hangversenyen fellép a Kolozsvári Magyar Opera zenekara Jankó Zsolt vezényletével. Szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész, a Végh-család által fiatal erdélyi muzsikusok számára létrehozott Végh Sándor Díj korábbi kitüntetettje. A műsorban Mozart, Bartók, Szabó Csaba és Schubert művei hangzanak el, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak Végh Sándor személyéhez és pályájához. Szabadság (Kolozsvár) 2012. május 10.Az identitásépítés eszközei (Sikeres Székelyföld-konferencia)Meggyőződésünk, hogy a helyi identitás egy térség versenyképességének fontos eleme, s ezért igyekszünk úgy tekinteni az ünnepekre, jelképekre, kiadványokra, mint olyan eszközökre, melyek ennek erősítését szolgálják – Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai Sapientia EMTE Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja ezzel a gondolattal indította moderátorként a Sikeres Székelyföld fórumsorozat tegnapi konferenciáját a megyeházán. Az új tanévben már kézbe vehetik, tanulmányozhatják a hatodik-hetedik osztályos diákok a székelységtörténeti tankönyvet, melyet a konferencián Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője ismertetett részletesen. Figyelmeztetett: a nemzeti történelem elsajátításának hiánya magában hordozza a veszélyt, hogy az egyén önmagát rekeszti ki nemzetéből. Hozzáfűzte: az iskolai oktatás nagy feladata a honismeret és az anyanyelvápolás tudatos felvállalása és feltételeinek megteremtése. Az ünnepek identitásépítő szerepéről, a regionális és lokális identitásépítés eszközeiről, a szimbolikus térhasználatról a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetem oktatója, Bodó Julianna beszélt. Rámutatott: az 1989 előtti időszakban a társadalom rejtett szféráiban folyt identitásunk építése, a változások pedig teret biztosítottak a gyakran közösségi események köré szerveződő, hasonló törekvéseknek. A Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ regionális identitásépítés és versenyképesség témában indított, múlt évi kutatásának céljairól, eredményeiről Olosz Szabolcs intézményvezető számolt be. Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. május 10.A beolvasztó nyomás súlyaNem vált be a demográfusok jóslata, a romániai magyarság lélekszáma nemcsak hogy nem csökkent kisebb mértékben, mint a többségé, hanem amannál is rosszabb mutatókat eredményezett. Kiderült: hiába reménykedtek abban, hogy a magyarok gyermekvállalási kedve nagyobb, kivándorlási arányuk kisebb lenne stb., a kegyetlen tény az: míg a többség 10,7 százalékkal fogyott Erdélyben, mi szinte 13,5-tel, s egy kisebbség esetében ez mindig hatványozottan érvényesül, fokozottabb mértékben esik latba. A tíz év alatti kétszázezres veszteség sajnos történelmi jelentőségű lehet, Erdély valamikori kétmilliós magyar népe vészesen közelít az egymillióhoz. No de nem temetni jöttünk, hanem elemezni – mondanók a kutatókkal, akik a kérdésben nyilatkoztak, s valóban leszögezendő: az egy és egynegyed millió lélek a maga intézményhálózatával, gazdasági és kulturális erejével, településrendszerével stb. ma sem lebecsülendő demográfiai erőt képvisel a régióban, olyan komponense Erdély társadalmának, melynek életképessége minden, remélhetőleg átmeneti, hanyatlás ellenére sem vonható kétségbe. No de milyen okokra vetett fényt a kutatás? Négyet taglaltak a demográfusok: "Kiss Tamás, a kötet társszerzője ...kifejtette ...a születések és elhalálozások aránya tekintetében nincsen számottevő különbség a román és a magyar lakosság között. Az intergenerációs asszimiláció fogalmát úgy magyarázta, hogy vannak olyanok, akiket a – sok esetben vegyes házasságban élő – szüleik még magyarként írattak be a korábbi népszámlálásokon, ők maguk azonban felnőttkorba érvén már románnak vallják magukat". A szerző "úgy vélte: noha az erdélyi magyarok migrációs vesztesége kisebb volt, mint a románoké, a magyarok kivándorlása nem állt meg. A magyarság utóbbi évtizedben elkönyvelt migrációs veszteségét 111 ezresre becsülte a demográfus, aki szerint a távozók 60–75 százaléka Magyarországra telepedett". Tanulságként a szerző kijelentette, hogy a szórvány demográfiai eróziója végletesen felgyorsult, ami az ottani magyar intézményrendszer fenntarthatóságát is kétségessé teszi. Világosan kitűnik a fentiekből, hogy számbeli apadásunk egyik fő oka azonos a rendszerváltás előtti időkével: arról a rendkívüli beolvasztó nyomásról van szó, mellyel a román nemzetállami stratégia százötven éve eltüntetni iparkodik a kisebbségeket, s amely milliószám gyarapította eddig a lélekszámát. Az asszimiláció nem pusztán a vegyes házasságok révén tör utat magának, hanem ama durva intézményi nyomáson keresztül is, mely az államapparátus közintézményeit használja fel az erőszakos beolvasztásra. Az állandó nyomásnak és a sorozatos kudarcoknak engedve, ennek következtében, nemegyszer a második-harmadik nemzedék soraiban, olyan törés következik be, mely nemzetiségváltásra bírja rá az áldozatokat. Ezért mintaszerű és ezért lenne Erdélyre is szabott a dél-tiroli megoldás, mely a totális kétnyelvűség keresztülvitelével pontosan e kérdést orvosolja. Ha a polgárt mindenütt anyanyelvén szolgálják ki, ha anyanyelvén oktatják, bíráskodnak fölötte, ha minden rendű és rangú hivatal vele anyanyelvén tárgyal és levelezik – és nem megengedőleg, hanem kötelező módon –, a közhivatal elveszíti beolvasztó agresszivitását, és azzá válik, amit neve is meghatároz: valamennyi polgár ügyeinek intézőjévé és esélyegyenlőségének letéteményesévé. Aztán, hogy az aktuálpolitika – lásd kormányváltás – ma ettől hol áll, az egy másik kérdés. B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. május 10.Az egyetlen, még lehetséges esélyMarosvásárhelynek hovatovább már csak a múltja magyar, a jelene és a jövője egyrészt a lassú, de feltartóztathatatlan felszívódásban, a beolvadásban mutatkozik, másrészt a "békességkereső" megalkuvásban. A jelenlegi 44–45 százaléknyi magyarság nem ezt a még jelentős súlyarányt jeleníti meg, hanem sokkal kevesebbet, az első mondatban említettek miatt. A "három mostohatestvér" civakodása az irreális polgármesteri szék ürügyén látványos ugyan, de inkább szomorú. Magyar polgármesterjelölt nem nyerhet Marosvásárhelyen – összefogással sem –, és nem a nemzetiségi összetétel hátrányos aránya miatt: Florea doktor tevékenységét igen sok magyar szavazó is hasznosnak látja (van is igazuk) az egykori székely főváros életében és jövőjére nézve. Amikor újságíróink már-már belenyugvóan megállapítják, hogy "Marosvásárhely elveszett", igazat szólnak. Azt is megírják, hogy miért veszett el, átkozva a magyar széthúzást, ki-ki pártállása szerint bűnösnek hirdetve ezt vagy azt a magyar pártot, illetve annak vezetőjét. És ez is igaz. Jómagam, aki változatlanul és nyíltan – immár többedszerre – az RMDSZ szavazójának vallom magam (Szász Jenő és Tőkés László örökösen használt megbélyegzése a "posztkommunista, baloldali" RMDSZ-ről nem minősíti a tagságot), ennek ellenére megállapítom, hogy mérhetetlen önhittségében és gőgösségében, de politikai tapasztalatából eredő érettsége okán is az első számú okozója a széthúzásnak az RMDSZ csúcsvezetése, újabban keménykedő főtitkára. Ha pedig a vándorlások-átigazolások "légypapírját" nézem, akkor a néppárt sem marad el messze. A többnyire csak a kivagyiságát gáncsoskodással igazolni próbáló polgári párt szorosan az említettek nyomában jár a szertefutásban. Ha még van egyetlen esélye annak a valamikori székely fővárosnak arra, hogy e két együtt élő nemzetrészt a tisztesség és egyenlő mérték elve alapján kormányozni tudja valaki a veszélyes sziklaszirteket rejtő – kikötő felé vezető – hullámok hátán, az a magyar–román házasságban élő, a magyart anyanyelvi szinten beszélő, jogos elvárásainkért eddig is kiálló nagyasszony, Smaranda Enache lehetne. Javasolta is egy időben Tőkés László, nem tudom, miért állt el tőle. Az pedig egyenesen nevetséges, hogy a módfelett gőgös és a pórnépet fölényesen megvető Frunda György a civil támogatottságú, független jelöltasszonyt maga irányába fordítsa. Egyenesen megalázó, de egyben elismerése Enache asszony népszerűségének. Még van idő, a marosvásárhelyiek egy emberként fordulhatnak Enache asszony felé, hagyják a nevetséges hárompárti viaskodást-vádaskodást, és szavazzanak a számunkra legjobbra, Smaranda Enache asszonyra! Ha pedig, mint ez ma tudomásomra jutott, a néppárt újabban Enache asszony támogatására hívja fel a másik két magyar politikai alakulatot, ez csak engem igazol. Azonnal vissza kell vonni a két polgármesterjelöltet, hogy teljes erőbedobással kiállhassanak az immár közös jelöltjük, Smaranda Enache mellett. Puskás Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. május 10.Régiósítás Ponta-módraMegyék fölötti közigazgatási régiók kialakítását tervezi az új kormány, Victor Ponta miniszterelnök közölte: nem támogatja Traian Băsescu államfő tavalyi kezdeményezését, mely szerint nyolc óriásmegyébe olvasztanák be a jelenlegi 41 megyét. „Mi közzétettük saját tervünket, és azt fogjuk életbe ültetni. A megyék megmaradnak, mert megvan a maguk szerepe a helyi közigazgatásban. 2014-ben létrehozzuk a régiókat, és az európai parlamenti választások alkalmával megválasztjuk a régiótanácsokat és régióelnököket is" – magyarázta Victor Ponta. Hírügynökségi értesülések szerint egyébként a kormánypártok elosztották már egymás közt a prefektusi tisztségeket is, huszonhárom erdélyi és bánsági megye élére a Szociáldemokrata Párt, a többi tizennyolc megyében pedig a Nemzeti Liberális Párt, illetve a Konzervatív Párt jelöl kormánybiztosokat. 3szek.ro. Erdély.ma 2012. május 10.Németh Zsolt: aggodalomra adnak okot az elmúlt napok romániai eseményeiAggasztónak találta Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az elmúlt napok romániai eseményeit; az MTI-nek adott csütörtöki kolozsvári nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye, továbbá a választójogi törvényre és a kisebbségi törvényre vonatkozó bukaresti kormányzati megnyilvánulások aggodalomra adnak okot. Németh Zsolt a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor beharangozó sajtótájékoztatója után az MTI-nek azt mondta, hogy az elmúlt időszakban afféle „mézes évekké" alakította a román-magyar kapcsolatokat a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdekek felismerése. Kifejtette, ez állt a hátterében annak, hogy a legkülönfélébb kérdésekben – így a mezőgazdasági és a kohéziós politikában, az energetikában, a határtérség fejlesztésében, valamint a Duna stratégiában – sikeres projekteket bonyolított le a két fél. „A kölcsönös tiszteletnek fontos része volt az erdélyi magyarság alapvető emberi jogainak, szerzett jogainak a tiszteletben tartása is" – tette hozzá az államtitkár. „Az elmúlt napok megnyilvánulásai aggodalommal töltenek el bennünket. Ha a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) gondolunk, vagy a választójogi törvénnyel, a kisebbségi törvénnyel kapcsolatos kormányzati megnyilvánulásokra, azok sajnos aggodalomra adnak okot" – fogalmazott Németh Zsolt. Az államtitkár elmondta, „nincs Magyarország és Románia feltétlenül sikerre ítélve". Utalt rá, hogy a kilencvenes években egyfajta „hidegbéke" jellemezte Magyarország és Románia kapcsolatait. Azt mondta, Budapest elhibázottnak tartaná, „ha a biztatóan alakuló magyar-román kapcsolatrendszernek vége szakadna, ez nem csupán a két ország szempontjából, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne; ennek Közép-Európa stabilitása, a közép-európai fejlődés, a jólét is kárát látná". Hozzátette, van lehetőség e veszély elkerülésére. „Ehhez politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott" – jelentette ki a külügyi államtitkár. A hétfőn beiktatott baloldali román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a MOGYE magyar karának a létrehozását. Az új hatalom képviselői kijelentették, szakítanak az arányos képviselet elvével, és tisztán egyéni választókerületes parlamenti választási rendszert alakítanak ki. Nyilvánvalóvá tették ugyanakkor, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánják elfogadtatni. MTI. Erdély.ma 2012. május 10.Nincs szükség magyar karra a MOGYE-n az új oktatási miniszter szerintMarosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormánynak Ioan Mang román oktatási miniszter, aki csütörtökön felkereste a tanintézményt. Mang a román és magyar oktatókkal folytatott konzultáció után újságírók előtt azt állította: a különálló karhoz „azok sem ragaszkodnak, akik magyar tagozatot szeretnének", ezt a megoldást szerinte csak a leváltott Ungureanu-kormány erőltette. A miniszter szerint a kormánynak egy újabb határozatot kellene elfogadnia az ügyben, amely érvénytelenítené a különálló magyar kar létrehozásáról szóló márciusi kormányhatározatot. „Mindenki elismerte, hogy nem kell külön kar, mert nem ezt akartuk: mi tagozatot, esetleg főtanszékeket akartunk. Néhány hét múlva visszatérek Marosvásárhelyre, hogy tárgyaljak az egyetem szenátusával. Kényes kérdés, mert vállaltuk, hogy betartjuk az egyetemi autonómiát és nekem eltökélt szándékom, hogy be is tartom" – fejtegette Mang a MOGYE-n tett látogatás után. A magyar tagozat képviseletével megbízott Szabó Béla professzor az MTI-nek azt mondta: el tudnák fogadni, hogy különálló kar helyett önálló magyar főtanszékek alakuljanak, ahogy azt a törvény is előírja, de erre sem kaptak garanciát a minisztertől. „Mi azt mondtuk, jó, de ha nincs önálló kar, akkor mi a garancia arra, hogy az egyetemünkön mégis betartják a tanügyi törvényt? Ezt taglaltuk körülbelül két és fél órán át, de semmi érdemi döntés nem született és túl gyakran ismétlődött az egyetemi autonómia fogalma" – számolt be a találkozóról a magyar oktatók által megválasztott tagozatvezető. A tavaly óta hatályos törvény előírásaival éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva dacolt a MOGYE román többségű szenátusa: erre hivatkozva tagadta meg azt, hogy önálló főtanszékekbe szervezze az intézményben a magyar oktatást, ahogyan azt a törvény előírja. „Majd még beszélni fogunk a szenátussal, majd meggyőzzük őket" – idézte Szabó Béla a miniszter szavait. „Hát ezekben semmi garanciát nem látunk, éppen azért mondtuk, hogy garanciaként minimálisan az önálló magyar főtanszékeket meg kell alakítani, mert az biztosítja a túléléshez való jogot" – mondta a magyar professzor. Eredetileg Marosvásárhelyre várták Andrei Marga külügyminisztert is, aki korábban hosszú ideig a multikulturális oktatás modelljének tartott kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora volt, ám a román diplomácia vezetője bukaresti elfoglaltsága miatt nem vett részt a konzultáción. Marosvásárhelyre érkezésekor a BBTE-t Ioan Mang oktatási miniszter is modellként említette a magyar tannyelvű oktatás megszervezése tekintetében: szerinte a MOGYE-n is a „kolozsvári megoldást" kellene alkalmazni, de ezt az egyetemnek kell kezdeményeznie. A BBTE-n a román többség nem akadályozta meg, hogy az oktatási törvénynek megfelelően megalakuljanak az önálló magyar főtanszékek. MTI. Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
