|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 496 találat | lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 ... 481-496 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. november 9.Könyv Kovászna megye születéséről45 évvel ezelőtt született Kovászna megye jelenlegi formája. Ebből az alkalomból a „vajúdás", a születés és az első négy év körülményeit bemutató könyvet jelentettek meg Háromszéken. Az Újjászületés. Háromszékből Kovászna – Kovászna megye megszervezése és intézményesülése, 1968–1972 címet viselő, Erdélyben az egyetlen ilyen típusú, tudományos kutatás alapján készült hiánypótló kiadvány. A könyvet több mint száz fős közönség előtt mutatták be Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Az eseményre eljött és üdvözölte a kezdeményezést Király Károly, aki 1968-1972 között Kovászna megye első titkára volt. Duna Tv Novák, Csaba Zoltán és Tóth-Bartos András, Kelemen Kálmán Lóránt: ÚJJÁSZÜLETÉS, HÁROMSZÉKBŐL KOVÁSZNA. Kovászna megye megszervezése és intézményesülése 1968–1972./Háromszék Vármegye Kiadó - Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2013/ Erdély.ma 2013. november 9.A régi székely székek árnyékaHúsz évvel a kommunizmus bukása után a bukaresti kormány ma közigazgatási átszervezésre készül, mely eltörölné a régi székely székeknek még az emlékét is. A magyarok tiltakoznak. Az október 27-i székely menetelés a magyarok eddigi legnagyobb méretű tiltakozása 1990 óta. Mindemellett a vasárnapi menetelést egy kisméretű tüntetés békés törékenysége jellemezte, hiszen a több tízezer személy (a szervezők százezernél több embert jelentettek) egy pillanatra sem gyűlt egybe, fenyegető embertömeget alkotva, felsorakoztak Kököstől Bereckig a Székelyföldet szimbolikusan átszelő út hosszán. A szervezők szerint 14 találkozási pontot adtak meg, és 26 menetoszlopot szerveztek 53 kilométeres távon. A tüntetés egyik vezetője, Tamás Sándor, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke azt nyilatkozta: „A Székelyföld azoké, akik hisznek benne. Soha nem fogjuk elhagyni a Székelyföld területi autonómiájának megszerzésébe vetett hitünket.” Az RMDSZ elnöke pedig megerősítette ezt az üzenetet: „Autonómiatörekvéseink-kel, céljainkkal nem akarunk elvenni senkitől semmit, sem a románoktól, sem a magyaroktól, nem akarunk elvenni sem javakat, sem vagyonokat, sem döntéseket, sem jogokat. De azt követeljük, hogy mi, erdélyi és székelyföldi székelyek és magyarok magunk dönthessünk a bennünket érintő kérdésekről”. A menetelésen feltűnt egyik felirat úgyszintén azt hirdette: Autonómiát, nem függetlenséget akarunk. Mindemellett nem beszélhetünk a magyar kisebbség hirtelen radikalizálódásáról. Hogy a vasárnapi tüntetés üzenetét kellőképpen megértsük, a tényeket szélesebb politikai kontextusba kell helyeznünk. Az SZLSZ-kormány idén egész esztendőben az ország régiókra osztásának tervével foglalatoskodott, mely olybá tűnik, minden változatában mellőzi a magyar kisebbség óhajait. Liviu Dragnea miniszter nem tette közzé a közigazgatási átszervezés egyetlen új változatát sem, de a sajtóba kiszüremkedtek mindenféle hírek, melyek szerint Hargita és Kovászna megyét egy nagyobb, román többségű régióba fogják olvasztani. Egyébként a mostani, még 1999-es felosztás szerint a székely térségek egy nagyobb, Brassó, Szeben és Fehér megyét is magában foglaló régióhoz tartoznak. Amennyiben e régiók valós közigazgatási autonómiára tennének szert, a magyarok teljes mértékben elveszítenék hagyományos többségi státusukat, mellyel még rendelkeznek a mostani megyékben. A magyarok úgy szeretnék a Székelyföldet feléleszteni, ahogyan azt a XIV. században körvonalazták. Hét székely szék létezett a XVI. században: Udvarhely a Nagy-Küküllő felső szakaszán, Maros a Maros és a Nyárád mentén, Sepsi az Olt és a Feketeügy közötti lapályon, Orbai a Feketeügy bal partján, Kézdi a Kárpátok kanyarulata alatt, a Feketeügy felső folyásán, Csík a Maros és az Olt felső folyása mentén elterülő völgyekben, Aranyos az Aranyos völgyében. A XVII. század első felében Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék Háromszék néven egyesült (Liviu Moldovan és Pál-Antal Sándor: A székelyek területi-közigazgatási szerveződése, RSZK Akadémiai Kiadó, 1978). 1867-től, az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatóságának kezdetétől a régi székeket beolvasztják az új vármegyékbe. Furcsamód a kommunizmus ismét felfedezte a régi székeket, és újracsoportosította őket a Magyar Autonóm Tartományban. Sok magyart vonzott a maga oldalára az új rendszer azzal az ígérettel, hogy eleget tesz nemzeti követeléseiknek. A romániai kommunista diktatúra elemzésével foglalkozó elnöki bizottság jelentésében fellelhető az RKP által 1945 után felkarolt politika rövid, de velős leírása: „E kezdeti időszakra elsődlegesen jellemző a populista és kétszínű politika, melynek célja a hatalom eszközeinek megszerzése a magyar népesség támogatásával.” A jelentésben hozzáteszik később, hogy „a sztálinista kisebbségpolitikát fokozatosan vették át a Magyar Autonóm Tartomány 1952-es létrehozásával”. E politika következményei sokáig érezhetőek voltak, hiszen a románok a magyar autonómiát mint a sztálini rendszer megtorlásaihoz kapcsolódó tényt fogták fel, a magyarok pedig maguk is viselték e negatív felfogás következményeit. 1990 után például a magyar kisebbség képviselői szóba sem hozhatták az újabb közigazgatási felosztás kérdését, mivelhogy azt a kommunista vezetők korábbi etnikai megosztó politikája teljes mértékben kompromittálta. Később, miután az RKP eltávolodott az eredeti sztálinizmustól, ismét előtérbe került a román etnikai revansizmus. 1967-ben Ceauşescu felszámolja a Magyar Autonóm Tartományt, és a belső migráció irányításával fokozatosan bevezeti a magyar régiók elrománosításának politikáját. Mindemellett a kommunista rezsim megtartotta azt a közigazgatási felosztást, amelyben – a nagy városok (Kolozsvár vagy Marosvásárhely) kivételével – megmaradt a magyar többség a hagyományos térségekben. A kommunista rendszer utolsó évtizedében nagyon rossz idők jártak a magyar kisebbségre, így annak minden oka megvolt, hogy elfeledje az 50-es évekbeli kedvezményeket. Ám manapság, húsz évvel a kommunizmus bukása után úgy tűnik fel, a bukaresti politikai elit újabb közigazgatási felosztást tervez, mely teljes mértékben törölné a régi székely székek emlékét. A Boc-kormány és Băsescu elnök hasonló reformot fontolgatott. De a magyarok számára ez a mostaninál rosszabb helyzetet jelentene. A magyar kisebbség pedig éppen most, amikor Románia EU-tag lett, veszíthetné el hagyományos térségét, melyet minden vita ellenére eddig sikerült megőriznie. A magyarok körében valós aggodalmat keltett ez a paradoxon, hogy most, az EU-ban veszítsék el azt, amit a nemzeti-kommunizmus teljében sikerült megtartaniuk. Aggodalmuk fokozódott, amikor az Európai Bizottság nemrég elutasította a történelmi kisebbségekkel kapcsolatos nemzeti politikák részleges átvételét, meghagyva azokat továbbra is az egyes kormányok hatáskörében. Az október 27-i menetelés tehát – mely jól átgondoltan a lehető legszelídebb formában zajlott – valójában nem kimondottan a követelésekről szól (területi autonómiát most és azonnal), hanem csupán annak a régiósítási tervnek a megállításáról, mely veszélybe sodorná egy történelmi gyökerekkel és kétségtelen nyelvi és kulturális identitással rendelkező közösség megmaradását. A román politikumnak meg kellene értenie a vasárnapi tüntetés valós jelentését, és óvakodnia kellene a pánikkeltéstől meg az eltúlzott reagálásoktól, s kezdeményezzen párbeszédet a magyar közösséggel. Igen tág tere maradt még a kölcsönösen előnyös kompromisszumoknak. Szerző: Horaţiu Pepine, Deutsche Welle Fordította: Forró Eszter, Háromszék Erdély.ma 2013. november 9.Székely Istvánt választották a Kulturális Autonómia Tanács elnökévé„A kulturális autonómiát egy három elemből álló csomagként képzeljük el, amelyben a parlament asztalán levő kulturális autonómia törvénytervezete mellett szerepelnek a közép- és hosszú távú szakpolitikai stratégiákat, valamint az azonnali lépések lis- táját az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén”‒ hangzott el Székely István, az RMDSZ társadalomszerve- zésért felelős főtitkárhelyettesének felszólalásában. A főtitkár- helyettes a Kulturális Autonómia Tanács tevékenységét ismertetve elmondta: a KAT elsődleges szerepe, hogy egy kooperációs felület legyen, amely a 90-es évek struktúráját próbálja visszahozni. A KAT ideiglenes elnöke elmondta: „a mai ülés célja, hogy a civil társadalom és az egyházak széleskörű bevonásával beindítsuk azt a programalkotó folyamatot, amely 2014 nyaráig kidolgozza, és társadalmi vitára bocsájtja az egyes ágazatok részletes szakpolitikai programjait.” Székely István kifejtette: a jövőben nagyobb mértékben kell az önkormányzatokra támaszkodni. Hegedüs Csilla kultúráért felelős főtitkárhelyettes egy erdélyi kulturális stratégia létrehozását sürgette, ezen belül pedig az együttgondolkodás szükségességét hangsúlyozta. „Stratégiára azért van szükség, mert a kultúrát hatások érik, befolyásolják, hol virágzik, vagy hanyatlik. A kultúrához értő közösség kell, amely nem csak fogyasztja, hanem meg is rendeli azt.”‒ hangsúlyozta Hegedüs Csilla, majd hozzátette: „Egy szervezet nem fog tavaszt hozni, ezért szükséges a stratégia, amelyet csak a közösségi akarat tud létrehozni.” A főtitkárhelyettes négy célt fogalmazott meg: a kultúrához való hozzáférés minden erdélyi magyar számára, a kulturális örökség megőrzése, helyreállítása és hasznosítása, a kortárs alkotók számára megfelelő alkotási körülmények létrehozása, valamint a magyar közösség figyelmének felhívása a kultúrának, mint terméknek a fogyasztására. „Egy széleskörű konzultációt kell szervezni, hogy mindenki bele tudjon szólni abba, milyen kultúrát szeretne” ‒ hangsúlyozta Hegedüs Csilla. Magyari Tivadar oktatásért felelős főtitkárhelyettes szerint az oktatás egy új szakaszba érkezett. „Lezárult egy jogalkotási folyamat az új oktatási törvénnyel. Nagyon pontos önismereti, tudományos alapra helyezett, információkat rendszerező munkára van szükség, hogy a mostani helyzetet tisztán lássuk, ugyanakkor rövid és hosszú távú stratégiákat kell alkotni, és ezeket regionálisan, megyei szinten kell megalkotni” – hangsúlyozta Magyari Tivadar. A főtitkárhelyettes kifejtette, hogy a stratégia kidolgozásának módszertanát a helyiekre akarják bízni, annyit kérve tőlük, hogy legyen benne olyan cselekvés, amelyet az RMDSZ országos szinten tud képviselni, amelyet Bukarest felé, a minisztériumok felé is továbbít majd. Az ülés megválasztotta a KAT új elnökségét, e szerint az új vezetőség tagjai: Székely István elnök, alelnökök: Antal Attila, Bandi Katalin, Földes Adalbert; titkár: Szonda Szabolcs, Kereskényi Sándor. A KAT végén a jelenlévők elfogadták a működési szabályzatot, valamint az Össztársadalmi együttműködéssel a kulturális autonómia programjáért határozatot. Össztársadalmi együttműködéssel a kulturális autonómia programjáért A Kulturális Autonómia Tanács megállapítja, hogy az RMDSZ XI., csíkszeredai kongresszusának döntései a társadalomszervezés és intézményépítés kereteként a közösségi autonómiákat határozta meg, elősegítve ezáltal a kulturális autonómia kiépítését. A kulturális autonómia kérdését egy hármas programcsomagként kívánjuk meghatározni. Ennek meghatározó eleme a parlamentbe benyújtott kisebbségi törvénytervezet, amely tartalmazz a kulturális autonómia intézményét, amelyet továbbra is fenntartunk. Az autonómia-csomag további elemeként ki kívánjuk dolgozni azokat a közép- és hosszú távú szakpolitikai stratégiákat és megvalósítási terveket, amelyek az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén biztosítják nemzeti identitásunk megőrzését és továbbadását, kultúránk ápolását és fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy kisebbségi társadalmunk jövőképe, a közösségi integrációnk módozata a kulturális autonómia tervezetével, és a hozzá rendelt szakpolitikai koncepciókkal határozható meg. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgoznunk azokat a konkrét, ágazati cselekvési terveket, amelyeket a jelenlegi hatáskörök birtokában – elsősorban az önkormányzatokra alapozva – gyakorlatba tudunk ültetni. A programalkotás folyamatában – mint ahogyan a Kulturális Autonómia Tanács egészének tevékenységében – kiemelten fontosnak tartjuk a civil szervezetek, az egyházak és az érdekképviselet együttműködését, valamint a minél teljesebb társadalmi konzultációt. Hangsúlyt kell ugyanakkor fektetni a partnerek keresésére a többségi társadalom sorában, és a román közvélemény korrekt tájékoztatására. A szakpolitikai koncepciók kidolgozásánál, valamint az azonnali teendők meghatározásánál az erdélyi magyarok eltérő élethelyzetéből, az ebből adódó lehetőségekből kell kiindulnunk. A székelyföldi önkormányzati intézményeket tudjuk magyar intézményekként működtetni, ezekre kell alapoznunk. Az interetnikus környezet önkormányzati és állami fenntartású kulturális és tudományos intézményeiben etnikai arányunknak megfelelően kell jelen lennünk. Ez egyszerre vonatkozik az adott intézmény programstruktúrájára, költségvetésére, valamint főállású munkatársi körére. Ennek érdekében fel kell mérnünk, hogy az említett intézményekben jelenleg milyen ez az arány, és ott, ahol szükséges, kiemelt célként kell kezelnünk a megfelelő struktúra kialakítását. Ennek elérése kiemelt feladata kell legyen az önkormányzati képviselet és a politika számára. Interetnikus környezetben, valamint az önkormányzati háttér nélküli szórványban tovább kell erősítenünk a kulturális feladatokat vállaló civil szervezeteket. Olyan értékek hordozói ők, akik az eddigiekhez képest nagyobb odafigyelést, együttgondolkodást, támogatást érdemelnek. A kulturális autonómia irányába történő előrelépést – a jelen feltételei között – e három elem, a székelyföldi, magyarként működtetett kulturális intézmények, az interetnikus környezet többségi intézményeinek magyar programjai, valamint a civil szervezetek szerződéses viszonyán alapuló, programszintű együttműködése jelenthet. Az együttműködés kialakításának koordinálását a Kulturális Autonómia Tanácsában képzeljük el. Tovább kívánjuk vinni a Kulturális Autonómia Tanácsban eddig elkezdett programokat, valamint továbbiakat kívánunk beindítani a Transsylvania Semper – Erdélyi Magyar Értéktár létrehozásával, a közgyűjtemények gyűjtési területeinek összehangolásával, valamint elkezdjük a szükséges konzultációt az Erdélyi kalauz véglegesítése érdekében. RMDSZ közlemény Erdély.ma 2013. november 9.Baráti est a csángó magyarokért BudapestenBaráti estet szervez a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) és a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület (KEMCSE) jövő szerdán a budapesti Barabás Villában. A rendezvény célja, hogy a Magyarországon élő csángó művészek produkcióin keresztül tolmácsolják programjaik támogatóinak a csángók köszönetét. A szervezők tájékoztatása szerint a fellépők között lesz a Prima díjas Petrás Mária népdalénekes és keramikus, az AMMOA alapítója, valamint Iancu Laura csángó költő és néprajzkutató, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja. A "köszönet estjén" mutatkozik be az AMMOA új elnöke, Legeza László és az alapítvány szóvivői szerepét elvállaló Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató, aki az esten a világ első csángó társasjátéka, a Naputánjáró mesevilágát jeleníti meg. Az esemény fővédnöke Pokorni Zoltán (Fidesz-KDNP), a XII. kerület polgármestere. Antal Gábor, az AMMOA leköszönő elnöke az MTI-hez eljuttatott háttéranyagban kiemelte: az elmúlt években az alapítvány célja a moldvai magyar oktatási program fenntartása és lehetőség szerinti fejlesztése volt. A következő nagy feladat a jelenlegi támogatói kör bizalmának megőrzése és a támogatói bázis szélesítése. Bíznak abban, hogy a szakmailag már erős lábakon álló oktatási program anyagi téren is megkapja azt a figyelmet és elköteleződést, amely szükséges ahhoz, hogy a magyar nyelvű oktatási tevékenység új moldvai helyszíneken, vagy a már létező helyszíneken nagyobb óraszámban, változatosabb programmal is megjelenhessen - hangsúlyozta az elnök. Pákozdi Judit, a Csángó Baráti Est főszervezője és a KEMCSE elnöke szerint az egyesület tagjai nagy odaadással és önkéntesen dolgoznak a moldvai gyerekek magyar taníttatásáért. Kiemelte: azok lehetnek keresztszülők, akik jelképesen keresztgyereküknek fogadnak egy-egy csángó gyermeket, és vállalják magyar nyelvi oktatásának költségeit. A keresztszülők az anyagi támogatáson túl személyes kapcsolatot tartanak a gyerekekkel és családjukkal, segítik és látogatják őket, megemlékeznek ünnepeikről, valamint többek között nyári táborozásokat szerveznek számukra. A moldvai magyar oktatási programnak köszönhetően jelenleg 26 csángó faluban - iskolában és iskolán kívül - közel 2 ezer gyermek tanulhatja ősei nyelvét. A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) az oktatási program magyarországi és erdélyi támogatásait gyűjti össze és juttatja el a programot koordináló szervezet, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége részére. MTI - alfahir.hu 2013. november 9.Amit az RMDSZ sem hagyhat ki (Autonómiatervezet)Sajtónyilatkozatban közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy álláspontja szerint mi nem hiányozhat semmiképpen abból a törvénytervezetből, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a parlamentben. A szervezet elnöke által jegyzett nyilatkozatban Izsák Balázs üdvözli az RMDSZ szándékát, hogy saját törvénytervezetet készít Székelyföld autonómiájára vonatkozóan, ugyanakkor bízik abban, hogy a készülő törvénytervezet az SZNT által vallott, vita tárgyát nem képező alapelvekre épül. Izsák Balázs szerint nem képezhetik vita tárgyát Székelyföld határai. Figyelmeztet: a történelmi Székelyföld nem a jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megye határával egyező, az autonóm terület határait a hozzá tartozó városokban és községekben, illetve a szomszédos magyar többségű településeken megtartott népszavazásnak kell véglegesítenie. Az így meghatározott Székelyföldnek egyben önálló fejlesztési régiónak kell lennie. Az SZNT szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy Székelyföldön a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kell minősíteni, a román nyelvvel azonos jogállást kell annak biztosítani. Az SZNT a székely székek (Csíkszék, Gyergyószék, Kézdiszék, Marosszék, Bardoc-Miklósvárszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Udvarhelyszék) megőrzését, egyenrangú közigazgatási alegységekként való kezelését is sérthetetlen alapelvnek tekinti. Álláspontja szerint a Székelyföld régiónak a művelődésen és az oktatáson túl megannyi területen kell jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kapnia. E területek közé sorolta többek között a közigazgatást, a közrend fenntartását, a regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelését, a műemlékvédelmet, a helyi adók és illetékek ügyét, a környezetvédelem, a területrendezés, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és a tömegtájékoztatás kérdését is. Elengedhetetlennek tekinti, hogy Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. Az SZNT ugyanakkor közölte: kész részt venni „egy javító szándékú vitában, a tervezet népszerűsítésében és társadalmi elfogadtatásában, de akár az elkészítésében is”. Ezt Izsák Balázs arra utalva jelentette ki, hogy korábban az RMDSZ több vezetője biztosította arról: az SZNT szakértőit is bevonják a törvénytervezet megalkotási folyamatába, egyelőre azonban nem keresték ez ügyben őket. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 9.A magyar film- és fotóművészet hírvivői (Akadémikusok Sepsiszentgyörgyön)Érdekes tanácskozás zajlott/zajlik a helyi egyetem földszinti Shakespeare Termében. Nagy Attila, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának főigazgatója közösségünket érintő témákat feszegető kétnapos vitakonferenciát hívott össze, sikerrel. A tanácskozáson tizennégy akadémikus vesz részt, nagyrészt az anyaországból, a vajdasági Magyarkanizsáról, valamint Erdélyből. Ők a 2011. november 2-án Budapesten autonóm köztestületként megalakult Magyar Művészeti Akadémia tagjai, melynek célja többek között, hogy őrködjön a magyar művészeti élet szabadsága és a művészeti közélet tisztasága fölött. A Magyar Művészeti Akadémia gondoskodik a magyar művészi élet szereplőinek személyes megbecsüléséről ösztöndíjak és pályázatok kiírásával, együttműködik a határon túli magyar kulturális és művészeti szervezetekkel és intézményekkel. Szentgyörgyi akadémiai tagok: Farkas Árpád költő, Bogdán László író, Vargha Mihály szobrász, Vinczeffy László festő, Zakariás Attila műépítész és a mostani rendezvény házigazdája, Nagy Attila. Péntek délelőtt elsőként Dárday István Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező szólalt fel, előadásában a művészet befogadásának minőségét, a lokalitás erősségének feltérképezését hangsúlyozta. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a helyi közösségek csak akkor tudnak fejlődni, ha feltérképezik azokat a helyi erőforrásokat, amelyekkel rendelkeznek, majd olyan stratégiai megoldásokat dolgoznak ki, amelyekkel meg lehet keresni a központi, döntő pozícióban levő illetékeseket. Akik ezen munkálkodnak, azokat hírvivőknek nevezte. Ugyanakkor fontos a globalizáció és a lokalizáció közötti egyensúly megtalálása. Bicskei Zoltán vajdasági magyar filmrendező és grafikus a képi megjelenítés válságára hívta fel a figyelmet. A moziban tapasztalható igényes, művészi képi megjelenítés ma már, úgy tűnik, a múlté, századunkban már mindenféle technikai eszközök jelentek meg, előbb a tévé, majd a különböző számítástechnikai kütyük – számítógép, táblagép –, ahol az igényes képi ábrázolás elsilányul, a mozik eltűnése egyfajta közösségi élmény eltűnéséhez is vezetett. Ugyanakkor az előadó reményének adott hangot, hogy a technika fejlődése segíti majd a mozi talpra állását is. Xantus Gábor előadásában a hazai filmművészeti gondokat ecsetelte; szerinte a kolozsvári filmművészeti egyetemről kikerülők alig tudnak a szakmában elhelyezkedni. Nagy Attila elismert Shakespeare-kutató szellemes előadása szórakoztató és ugyanakkor elgondolkodtató volt. Shakespeare hitt a személyen túlmutató szellemvilágban, és remekül ábrázolta a szellemeket, például a Hamletben és Julius Caesar című drámájában. Ezt filmbejátszásokkal is illusztrálta. A péntek délelőtti programot Tulit Éva és Dósa Attila egyéni, az alkalomhoz méltó Shakespeare-produkciói zárták. Érdemes tehát benézni ma is a Shakespeare Alapítvány és a Magyar Művészeti Akadémia által szervezett – filmvetítéssel egybekötött – ingyenes programokra. Matekovics János Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 9.Ünneplés a tereken (45 éves a Művészeti Népiskola)Az 1968-as megyésítéssel egy időben létrejött sepsiszentgyörgyi Művészeti Népiskola tanárai, tanítványai az intézmény negyvenötödik születésnapján kilépnek az iskola falai közül, ma és holnap a város különböző terein, valamint a parkban tartanak zenés előadásokat, jövő héten pedig szakmai konferencián tanácskoznak a szabadidős művészeti oktatás vetületeiről. „A tegnapi nyílt nappal és a hétvégi szabadtéri rendezvényekkel célunk minél szélesebb körben bemutatni tevékenységeinket, amelyek révén sok gyermek és fiatal jut művészeti képzéshez, ismerheti meg a különböző népi mesterségeket, és a televízió, valamint a számítógép rabsága helyett alkotással tölti szabad idejét” – tudtuk meg Gáj Nándortól, a Művészeti Népiskola igazgatójától. Az intézmény vezetője közölte, a negyvenötödik évfordulót a nyitás, a széles körű tájékoztatás jegyében szervezték, a visszapillantást, az elmúlt évtizedek történéseinek összegzését az ötvenedik születésnapra tervezik. Az iskola jelenleg Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton, Rétyen, Barátoson, Zágonban, Sepsibükszádon és Nagyajtán működtet csoportokat, több mint ötszáz diák és felnőtt vesz részt a zenei képzésben, balettórákon, mesterségeket oktató tanfolyamokon, és míg tanév közben a gyakorlásé a főszerep, ünnepek alkalmával különböző rendezvényeken, műsorokban mutatkoznak be a Művészeti Népiskola tanítványai. Ebből az oktatói műhelyből némelyek a művészeti pálya felé indulnak, legtöbben ellenben csupán a bennük lappangó alkotói készség fejlesztésére, kibontakoztatására törekszenek, vagy egyszerűen jól érzik magukat a művészetek közelében. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 9.Megjelent A titokzatos kovásznai asszonyAzt gyanították róla valamikor: szovjet kém, kit a francia fővárosba küldtek, hogy betegápoló nővérként államférfiak, magas rangú katonatisztek, üzletemberek titkaiba férkőzzék. Párizsban – kezdetben – gyanakodva fogadták. Titokban figyelték őt a franciák. De attól is tartania kellett, hogy a sötét lelkű Securitate teszi el láb alól, mint ahogyan azt szökésének idején meg is próbálta a trieszti menekülttáborban. Elvira nem rejtegette, hogy katonai kiképzést kapott a korabeli Szovjetunióban. Megtanult ejtőernyővel célba ugrani, repülőgépet, terepjáró autót, motorbiciklit vezetni, fegyverrel bánni, úszni és víz alá rejtőzni visszatartott lélegzettel, sebet fertőtleníteni, törött végtagot rögzíteni. Életet menteni. Önként választotta a háborús nővéri pályát. De ilyen előzmények után ki/mi kényszeríthette őt, hogy nyugatra meneküljön, ráadásul alig hároméves kisfiát is magával cipelve az életveszélyes kalandba!? És végül ki ez a titokzatos nő (francia irataiban Elvire Gozin), akit Marylin Monroe hasonmásaként emlegetnek? Aki énekesként kapásból lett első helyezett egy tehetségkutató fesztiválon Monte-Carlóban, és világhírű személyiségek őt választották betegápoló nővérként, testük-lelkük gyógyító mesterévé? Megrendelhető a Háromszék szerkesztősége címén: Sepsiszentgyörgy, Mihai Viteazul tér 2. szám, telefon: 0267 351 504, e-mail: [email protected], megvásárolható a H–Press elárusítóhelyein Gyila Sándor: A titokzatos kovásznai asszony. Gócz Elvíra mesél /Háromszék Kiadó, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy/ Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 9.„Tiszta” Romániát! (16.)A magyarellenesség nem szűnik A korábbiakban nem mutattam be a román hadsereg, a csendőrség, a voluntárok atrocitásainak teljes leltárát, nem írtam a dél-erdélyi magyarságot ért atrocitásokról sem. Csak példaként említem, hogy a 3. román hegyivadász-alakulat és a vele együtt érkező Someşul batalion fix katonai egységei Gyantán, Kishalmágyon és Magyarremetén, a Fekete-Körös völgyében mintegy 88 magyart gyilkoltak le. A szárazajtai vérengzésről és a Maniu-gárdáról azért szóltam bővebben, hogy érzékeltessem, milyen szörnyűségekhez vezethet a hazugságra épített történelmi tudat alapján gerjesztett idegengyűlölet. A szovjet katonai parancsnokság 1944. november 14-én a front hátországának nyugalmáért és politikai megfontolásból utasítja ki Észak-Erdélyből az agresszív román közigazgatást. Az új helyzetben sokan reménykednek, hogy a régióban kialakul egy olyan demokratikus önkormányzat, amely biztosítja az itt élő 62 százalékarányú magyar többség és a 34 százaléknyi román kisebbség egyenjogúságát. A szovjet ellenőrzés alatt álló területeken valóban mérséklődnek az etnikai jellegű atrocitások, de nem érnek véget. Észak-Erdély több, vegyes lakosságú településén a román csendőrség civil ruhába öltözve helyben marad, és tovább terrorizálja a magyar lakosságot. Ahol nincs szovjet helyőrség, ott a rekvirálás, a közmunka elsősorban a magyarokat érinti, a nyílt gyűlölködés is tetten érhető. Így például Maroshévízen a korábban elhelyezett Vorbiţi romăneşte! táblákat nem veszik le. Besztercén, ahol négyezer román mellett 1200 magyar is él, még december közepén is kizárják a magyarokat a népőrségből, a város vezetéséből. Mindezek ellenére – mivel a tömeges terrorizálás megszűnt – a magyarság örömmel fogadja a változásokat, de szenvedései nem érnek véget. 1945 januárjában a szovjet–román fegyverszüneti egyezmény értelmében Románia 70 ezer ember küldését vállalja málenkij robotra. A román kormányzat e kötelezettségét etnikai tisztogatásra használja fel. Az egyezség előírása szerint német nemzetiségűeket kell Oroszországba deportálnia, mondván, annak újjáépítésében nekik kell nagyobb részt vállalniuk, mert a legnagyobb rombolást a hitleri német hadsereg okozta. Románia a dél-erdélyi szászoktól, a bánsági németektől és a szatmári sváboktól szeretne szabadulni, ez utóbbiak közt ötezer magyar identitású lakostól is. Boros Ernőt a szatmári svábok kálváriájának monográfusát idézem: „a szatmári svábok nagy része nem németül, hanem magyarul beszélt, és nem németnek, hanem magyarnak tartotta magát”. A kutatások bizonyítják, hogy a szatmári magyarság Szovjetunióba deportálásának hátterében olyan sovén-nacionalista románok álltak, akik elhitették a szovjetekkel, hogy aki katolikus, az egyúttal sváb nemzetiségű is. Illúziók és csalódások kora Az 1944. őszi román adminisztráció magyarellenessége, az észak-erdélyi vérengzések, a haláltáborok fenntartása, és a szovjet katonai érdek találkozása tette lehetővé, hogy Észak-Erdélyben szovjet katonai ellenőrzés mellett kialakuljon egy olyan adminisztráció, amely (többnyire) kétnyelvű. Észak-Erdély jogállását az 1945. február 13-i jelentés alapján határozhatjuk meg. Ekkor az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Konferenciáján a jogügyi bizottság megállapítja, hogy e régió státusának jogi forrása az 1944. szeptember 12-i szovjet–román fegyverszüneti egyezmény. Eszerint a főhatalmat a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság (a Szovjetunó, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Románia) megbízásából a szovjet katonai vezetés gyakorolja. Beindul egy olyan önszerveződés, amely a területi autonómia kiépítése irányába mutat. Ekkor ereszt gyökeret az a remény, hogy a nagyhatalmak lehetővé teszik Észak-Erdély területi autonómiájának elnyerését, a csodavárók pedig Észak-Erdélyi Köztársaságról álmodoznak. Azonban, ahogy Vincze Gábor történész írja, e korszak az illúziók és csalódások kora volt. A négy hónap folyamán kialakuló önszerveződés valóban arra mutat, hogy ha Sztálint a méltányosság érdekelte volna, akkor e tartományban valóban léteztek feltételek egy olyan autonóm igazgatás kialakulására, amely az itt élő népek érdekeit szolgálja. 1944. december elsején Észak-Erdély irányítására szerveződik a kolozsvári székhelyű Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testület, amelynek tagjai a különböző politikai szervezeteket képviselik. Bár a 46 fős testületben a magyarság alulképviselt, és e szervezet hatásköre is bizonytalan, mégis örömmel fogadják, mert abban az önkormányzat megteremtésének lehetőségét látják. Észak-Erdély parlamentjének összehívására – 1945. február 12–15. között – Kolozsváron kerül sor. A tizenegy közigazgatási egységből kilenc megye képviselteti magát. Hiányzik Máramaros megye, amelyet a szovjet–ukrán katonai egységek tartanak megszállva. Szilágy megye mint mánista-fészek a Román Demokrata Szövetség irányítása alatt áll, ezért távol tartja magát minden olyan megnyilvánulástól, amely a területi autonómia irányába mutat. A tanácskozáson létrehozzák az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Központi Végrehajtó Bizottságát, amelynek regionális kormányszerepet szánnak. Vezetőinek választják ifj. Teolfil Vescant elnöki és Jordáky Lajost társelnöki minőségben. Megszervezik a minisztériumok szerepét betöltő tizenegy szakosztályt. Azonban ezek működésére már nem kerül sor, ugyanis mire a tényleges munka március 12-én megkezdődne, a történelem kereke elsodorja Észak-Erdély önállóságának, az itt élők egyenlőségének lehetőségét, mert az ismét Románia uralma alá kerül. Kolozsvár már az orosz bevonulás pillanatától kezdve Bukaresttől függetlenül intézi ügyeit, és Észak-Erdély fővárosaként tölt be jelentős szerepet. November 8-án – a teljes román közigazgatás kiutasítása előtt egy héttel – id. Teolfil Vescan, az oroszok által kinevezett Kolozs megyei főispán falragaszokon teszi közzé, hogy Kolozsvár és Kolozs megye Észak-Erdéllyel együtt szovjet ellenőrzés alá kerül. Elrendeli a munka felvételét, megtiltja az árucikkek Észak-Erdélyből való kivitelét. November derekán a tartomány egészében új adminisztráció alakul ki. A magyar településeken a Magyar Népi Szövetség, a románokban a Frontul Plugarilor által szervezett gyűléseken jelölik ki a települések vezetőit. Dr. Csillag András bihari alispán nyilatkozata szerint – megyéjében a nemzeti ellentétek semlegesítésére – a jegyzők és a főszolgabírók azt az utasítást kapták, hogy „a vegyes lakosságú falvakban a községi elöljáróságot a nemzetiségek számaránya szerint kell összeállítani”. Az említett pár hónap alatt szovjet katonai ellenőrzés mellett megkezdik a közigazgatás újjászervezését. Magyar főispán (megyefőnök) intézkedik Háromszéken (Kerekes Béla), Udvarhelyen (Szilágyi Ignác), Csíkban (Rancz Károly). Bár román főispánok állnak az olyan magyar többségű vármegyék élén is, mint Bihar (64 százalék), Maros-Torda (61,5 százalék), Szatmár (55 százalék) és Kolozs (55 százalék), de az adott helyzetben ez részben érthető. Ne feledjük, hogy ekkor a szovjet és a román hadsereg még Magyarország ellen harcol. Az egyenlőség irányába előrelépést jelent azonban, hogy Észak-Erdély legtöbb megyéjében szabadon használhatók a magyarság szimbólumai és a magyar nyelv. A feliratok kétnyelvűek, magyar pengővel és román lejjel is lehet fizetni. A kétnyelvűséget néhány megyében törvényesítik. 1945. január 22-én Victor Groza Maros-Torda és február 10-én Vasile Pogăceanu Kolozs vármegye főispánja ezt nyelvrendelettel szabályozza. Pogăceanu úgy rendelkezik, hogy minden „állami, megyei és városi hivatalban mindennemű felirat magyar és román, illetve román és magyar nyelven függesztendő ki aszerint, amint az illető város vagy község lakossága magyar vagy román többségű. Minden hivatalos rendeletet két nyelven kell kiadni a fenti elvek szellemében”. Mindkét nyelv használata érvényes az utca- és településnevekre is. A marosvásárhelyi szabályozás szerint a tisztviselőket a nemzetiségek arányszáma alapján olyan erdélyiek közül kell kinevezni, akik ismerik a magyar és a román nyelvet. Gyárfás Albert, Háromszék alispánja az 1944. november 18-i gyűlésen kijelenti, hogy e vármegye, bár Románia része, de magyarlakta terület, ezért „hivatalos nyelve a magyar és a román egyenlő érvénnyel”. 1944. decemberben beindítják a magyar tannyelvű iskolákat. Kiépülőben a kulturális autonómia, mert a magyar iskolák igazgatására megalakul a kolozsvári központú Magyar Tankerületi Főigazgatóság. A Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvári Magyar Egyetem néven indítja az 1944/45-ös tanévet. Jellemző azonban az is, hogy ugyanebben az időben, 1944. végén a magyar többségű Szatmár megyében Ştefan Anderco főispán csak román nyelvű kiadványokra hajlandó választ adni, a tisztviselők pedig parancsba kapják, hogy a vármegyeházban „magyar szónak többé elhangzania nem szabad”. Megállapítható, hogy az Észak-Erdélyben kialakuló autonómia inkább rövid illúzió, rövid álom, olyan történelmi esély, melynek megvalósulása nem az itt élőkön múlt. 1945 márciusa A szovjet külügyi népbiztoshelyettes, Visinszkij, 1945. február 27-én, amikor Bukarestben véres utcai tüntetésekbe torkolló kormányválság uralkodik, a fronton harcoló Vörös Hadsereg biztonságára hivatkozva követeli a Rădescu-kormány menesztését és dr. Petru Groza kinevezését miniszterelnökké. Mivel a király vonakodik ezt megtenni, március 5-én fenyegetve jelenti ki, hogy Románia nemcsak Észak-Erdélyt veszítheti el, de nem garantált független állami léte sem. Így kerül sor március 6-án a Groza-kormány kinevezésére. Ellenszolgáltatásként Sztálin március 8-án táviratban közli, hogy engedélyezi a román adminisztráció bevezetését Észak-Erdélyben. Egyértelmű, hogy e terület hovatartozásának kérdése hatalmi játszma része. Sztálin zsarolással szorítja Romániát arra, hogy baloldali kormányt fogadjon el. Amikor 1945. március 13-án Kolozsváron nagygyűlés keretében megünneplik Észak-Erdély Romániához csatolását, Demeter János a Magyar Népi Szövetség Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Grozának memorandumot nyújt át. Ebben a két nép egyenjogúságát, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását kérik egész Erdély területén, kiterjesztve azt a vasútra, a postára, a hadseregre is. Azokban a régiókban, ahol a népesség fele magyar, a közigazgatás vezetője legyen magyar. Kérik a nemzeti szimbólumok használatát, a magyar nyelvű katonai kiképzést és az internálótáborok felszámolását. Ifj. Teolfil Vescan – az Országos Demokrata Aracvonal (ODA) Észak-erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében – szintén memorandumot ad át. Legfőbb követelésük: az ODA VB nélkül a román kormány Erdély kérdésében ne hozzon lényegesebb döntéseket, ezért javasolják, hogy kolozsvári központtal – egy minisztérium mellett működő – államtitkárságot állítsanak fel. Javasolják, hogy a székely megyék magyar irányítás alá kerüljenek, más erdélyi régiókban biztosítsák a nemzetiségek arányos részvételét a vezetésben. A demokráciában reménykedő észak-erdélyi magyar és román politikusok hamar rádöbbennek arra, hogy a bukaresti baloldali kormányzat a korábbi reakciós politika folytatója, az „Erdély az erdélyieké” elv nem működik, „visszatért Bukarest mindenhatósága”. Kádár Gyula Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 9.Az RMDSZ párbeszédet sürget a román és a magyar kormány közöttMint tegnapi lapunkban olvashatták, a nemzetpolitikai stratégia megújítása, az egyszerű honosítás és a jövő évi választások voltak a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) budapesti ülésének napirendjén. A tanácskozás után Borbély Lászlóval, az RMDSZ politikai alelnökével beszélgettünk. A politikai alelnök szerint meglepően feszültségmentes volt a Máért-találkozó, annak ellenére, hogy jelen voltak a magyarországi ellenzéki pártok, illetve a határon túli magyar képviseletek is. Egyetértettek abban, hogy a kettős állampolgárság intézménye létezik, a határokon túli magyaroknak is élniük kell szavazati jogukkal. – Az RMDSZ mindig azt mondta, hogy éljen mindenki szavazati jogával anélkül, hogy beleszólnánk a magyarországi belpolitikai csatározásokba. Ez egyértelműen elfogadott álláspont volt a tegnapi Máért-on is. A határon túli szervezetek hozzászólásait Kelemen Hunor kezdte, hiszen nemcsak a legnagyobb szervezete vagyunk a magyarságnak a határon túl, de nagyon odafigyelnek ránk a többi szervezetek. Kimondtuk, hogy be kell tartani a választási törvényt, itt számunkra nincs kérdőjel. Az alelnök tájékoztatott, hogy Martonyi János külügyminiszterrel, Németh Zsolt külügyi államtitkárral, vagy akár Áder János köztársasági elnökkel folytatott egyéni beszélgetései során elmondta, hogy az RMDSZ igényelné, hogy – betartva nyilván a játékszabályokat – a két ország, Románia és Magyarország, amely stratégiai partnerként nevezi meg magát, miniszterelnöki szinten, a külügyminiszterek szintjén vagy akár államelnöki szinten gyakrabban találkozzék, beszéljék meg az érzékeny kérdéseket, amelyekről szemtől szemben sokkal hatékonyabban lehet tárgyalni. Függetlenül attól, hogy vannak vitatott kérdések, a párbeszéd nagyon fontos. – Hogyan fogadták a javaslatot? – Elvben mindenki egyetértett ezzel, ugyanakkor, ahogy gyakran lenni szokott, mindenki a másik féltől várja, hogy megtegye az első lépést. November 26-án Bukarestben lesz a kínai miniszterelnök, aki közép-kelet- európai államfőkkel és kormányfőkkel találkozik. Úgy tudom, hogy itt lesz Orbán Viktor miniszterelnök is. Ez jó alkalom lenne, hogy leüljenek Románia miniszterelnökével, és tárgyaljanak a román–magyar kapcsolatokról. Mi ebben tudunk közvetíteni, ezt tettük az elmúlt időszakban is, és hál’istennek normális kapcsolatunk van a magyar kormány képviselőivel. Dialógust folytatunk nyilván a román kormány tagjaival is, mert mi nem párt vagyunk, egy közösséget képviselünk, ennek megfelelően kell kapcsolatot tartanunk a mindenkori kormányokkal. (mózes) Népújság (Marosvásárhely) 2013. november 9.Istennel kezdeniSzerdán este a marosvásárhelyi Ama Deus keresztény kávézóban mutatták be Lőrincz István marosvásárhelyi lelkipásztor Istennel kezdeni című kötetét. Az igei szolgálatot Jakab István galambodi lelkipásztor, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperese végezte. A szerzővel Veress László beszélgetett. A könyvet Demeter Erdei Zoltán és Béres Loránd, a marosvásárhelyi RMDSZ-szervezet vallásügyekkel foglalkozó képviselője méltatta. "A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolatmilliomos" – hangzott el bevezetőként a Kosztolányi-idézet, amely ráhangolta a hallgatóságot a könyv szellemiségére. Jakab István esperes a Zsoltárok könyvéből származó igeverset: "Kész az én szívem, Istenem, kész a szívem, hogy énekeljek és zengedezzek!" olvasta fel, s ezzel mintegy párhuzamot vont a szerző, Dávid király és e friss kötet szerzője között, hiszen az Urat alkalmas és alkalmatlan időben is szolgálni kell. A könyv elkészült, az olvasók kézhez kapják. A bizonyságtétel az lesz, ha az olvasók szíve is készen áll majd az Úrnak zengedezni. Ha ez így lesz, akkor éri el e könyv a célját – fogalmazott az esperes. Veress László marosszentkirályi lelkész bevallotta, izgatottan beszél szolgatársa, barátja könyvéről, hiszen ahhoz a generációhoz tartozik, amely becsüli a könyvet, amely még áhítattal, átszellemülve lapozott végig egy újonnan megjelent könyvet. Arról nem is beszélve, hogy a friss könyv illata ugyanazzal az érzéssel tölti el, mint a friss kenyéré. E vallomások után a szerzőt, Lőrincz Istvánt mutatta be, aki 23 éve közöl az Erdélyi Református Egyházkerület Üzenet című lapjában, s ezzel ismert szerzőként tette le első kötetét az olvasók asztalára. Egyike azon lelkipásztoroknak, akik a legjobb Szentírás- ismerők, hiszen teológiai hallgató korában már arról volt híres, hogy bármit kérdeztek tőle, megmondta, melyik igevers hol található a Bibliában. Nem csoda, hiszen olyan családból származik, amelyben a Biblia mindennapi olvasmány volt, az édesanya hajnalban kelt, hogy mielőtt a család felébred, olvashasson a Bibliából. A Szentírás volt az olvasókönyv, a történelemkönyv, a földrajzkönyv, a szellemi táplálék. A mi nyomorúságunk az, hogy nem ismerjük és nem olvassuk rendszerességgel a Szentírást. Sokkal jobb és szeretetteljesebb lenne ez a világ, ha komolyan vennénk a tanítását. Ez az új könyv tulajdonképpen azt mutatja be, hogy milyen szép és csodálatos a Szentírás. Azt gondolnánk, hogy papos beszédeket tartalmaz, de nem! A szerző úgy fogalmaz, hogy felébred bennünk a vágy, tovább kell olvasni, sőt a szerzővel is jó lenne elbeszélgetni – hangzott el a bemutatón. A szerző bevallotta, jólesik, hogy elismerik a munkáját, ami megerősíti abban, hogy van akiért és van amiért dolgozni. Valóban, fiatalon rengeteg igét megtanult, most is, amikor a Ludas utcai templomban 600-an vesznek úrvacsorát, mindenkinek "személyre szabott" igeverset mond. Megtudtuk, hogy eddig prédikációkra készülve több mint 20.000 oldalt írt le, ami nem minden lelkész esetében bevett gyakorlat, hiszen számukra beszélni könnyebb, mint írni. Az Istennel kezdeni című kötet az átlagembernek szól, aki útmutatóra áhítozik az istenkeresésben. A könyv borítóján két fotó szerepel. Elöl egy gyerek, hátul egy idős nő szemüveggel és nagyítóval olvassa a megviselt állapotban levő, agyonolvasott Bibliát. Mindkét felvétel Bálint Zsigmond fotóművészé, aki meg is fogalmazta, miért esett a választás e két fotográfiára. Aki írt egy könyvet, bevonult a halhatatlanok sorába! – mondják. Ez egy próba volt, ha az olvasók nekik szóló gondolatokra, válaszokra találnak, akkor megérte írni. Ha lesz igény rá, akkor lesz folytatás is – összegzett a szerző. Mezey Sarolta Népújság (Marosvásárhely) 2013. november 9.Elkezdődtek a Vásárhelyi órák történelem-előadásaiBerecki Sándor Marosvásárhely és környéke az ókorban című előadásával vette kezdetét a 2013–2014-es tanév Vásárhelyi órák elnevezésű, középiskolásokat megszólító, iskolán kívüli foglalkozássorozatának történelem- előadásai. A Marosvásárhelyi Kulturális Központ és a Borsos Tamás Egyesület által szervezett foglalkozások célja, hogy az iskolai tantervet kiegészítve megismertesse a diákokat Marosvásárhely szellemi értékeivel, történetével, neves személyiségeivel. Az interaktív foglalkozássorozat májusban indult, a marosvásárhelyi középiskolások irodalom, zene és történelem témakörökben vehetnek részt a rendhagyó órákon. A november 7-én kezdődött történelem- előadássorozat tíz neves marosvásárhelyi történész közreműködésével valósulhat meg. Ők kalauzolják végig a diákokat Marosvásárhely és környéke történelmén az ókortól egészen napjainkig. A diákok Berecki Sándor előadása mellett még a Györfi Zalán, Spielmann Mihály, Orbán János, László Lóránd, Tamási Zsolt, Oniga Erika, Fodor János, Berekméri Árpád Róbert és Novák Zoltán által tartott foglalkozásokon vehetnek részt. A Vásárhelyi órák történelem- előadásainak szervezője a Marosvásárhelyi Kulturális Központ és a Borsos Tamás Egyesület. A következő előadások: – A középkori Marosvásárhely Előadó: Györfi Zalán régész, Maros Megyei Múzeum Időpont: 2013. november 14., 11.00 óra – Marosvásárhely a fejedelemség korában Előadó: Spielmann Mihály társadalom- /várostörténész, könyvtáros Időpont: 2013. november 19., 11.00 óra – Marosvásárhely a 18. században Előadó: Orbán János művészettörténész, Maros Megyei Múzeum Időpont: 2013. november 28., 11.00 óra – Marosvásárhely a 19. században Előadó: László Lóránt történész, Teleki Téka Időpont: 2013. december 5., 11.00 óra – Az 1848-49-es szabadságharc Marosvásárhelyen Előadó: Tamási Zsolt történész, EMTE Időpont: 2013. december 12., 11.00 óra – A szecessziós Marosvásárhely Előadó: Oniga Erika művészettörténész, Maros Megyei Múzeum Időpont: 2014. január 9., 11.00 óra – Marosvásárhely a 20. század első felében Előadó: Fodor János doktorandusz, BBTE Időpont: 2014. január 16., 11.00 óra – A háborús város Előadó: Berekméri Árpád Róbert, református egyházmegyei levéltáros, hadtörténész Időpont: 2014. január 23., 11.00 óra – A kommunista város Előadó: Novák Zoltán, Román Tudományos Akadémia Időpont: 2014. január 30., 11.00 óra. Népújság (Marosvásárhely) 2013. november 9.Családi kör – Új vezető, régi jó hangulat az Egyszülős Klubban Családi körGyerekekről, újrakezdésről, jogi kérdésekről beszélnek, tájékozódnak, és azonos élethelyzettel szembesülő társaságot találnak az Életfa Családsegítő Egyesület Egyszülős Családok Klubjának tagjai minden második szerdán. Szeptember végén már a hetedik évadot nyitották meg, ezúttal Hroch Petronella gondozásában. – Amikor az ember (jelesül egy anya) magára marad a gyermekével, egyfajta légüres térbe kerül, sajátos problémáival elszigeteltté válik – mondja a klub 2006-os létrehozása kapcsán Sándor Boglárka, az ötletgazda. – Nincs kivel érdemben beszélgetnie gondjairól-örömeiről, mert aki nem él hasonló helyzetben, az jó esetben esetleg részvétet érezhet iránta (rosszabb esetben kárörömöt), de tapasztalatot megosztani nem tud vele. Az Egyszülős Családok Klubja az a hely, amely túl azon, hogy hadat üzen az erősen pejoratív „csonka család” szakkifejezésnek, összehozza a hasonló problémákkal küszködőket, biztosítja az eszme- és tapasztalatcsere lehetőségét, ugyanakkor szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújt. Így élt ez a szerveződés kezdetben csak a képzeletemben, utána pedig hat év tapasztalata igazolta mindezt, hála a nyitott és elfogadó tagságnak, valamint az Életfa Családsegítő Egyesület vezetősége állandó támogatásának – mondja Boglárka, akit magánélete nyár óta külföldre vitt, ezért váltotta őt a klub igazgatásában Hroch Petronella. Nelli fia egyéves sem volt, amikor a szülők elváltak. Azt mondja, nagyon elkelt volna az Egyszülős Klubéhoz hasonló támogatás, de akkoriban ez nem létezett. Sajátos helyzetben találja magát a gyermekét egyedül nevelő szülő, hiszen párjával együtt az addig közös társaság tagjai közül is elveszít néhányat. Ráadásul a családos kirándulásokra, bulikra sem hívják meg, úgy okoskodva: az egyedülállónak fájdalmat okozna a teljes családok társasága. Az Egyszülős Klubban azonos problémákkal szembesülők oszthatják meg egymással tapasztalataikat, segítenek egymásnak, bizonyos témákban szakemberrel beszélgethetnek, gyerekeikkel együtt közös rendezvényeken vehetnek részt – kirándulásokon, karácsonyi batyus mulatságban – így a gyermek is látja, hogy helyzetével nincs egyedül, nem számít tehát valamiféle csodabogárnak. Mert hiába végződik lassan a házasságok többsége válással, mindenféle statisztikán túl a legérintettebbek – a gyermekek – saját egyéni kálváriájukként szembesülnek e helyzettel. A kolozsvári klubnak mintegy húsz visszajáró, többé-kevésbé állandónak számító tagja van, akik úgy gondolják, olyan többletet nyújt nekik a klub, hogy kéthetente pár órára vállalják a csonka családban még nehezebben megoldható gyermekfelügyelet megoldásának gondját is. A klubba ugyanis gyerekek nélkül érkeznek a szülők, bár volt már példa arra is, hogy szinte gyerekzsúrrá vált a találkozó, és ez is építő jellegű. Kizárólag nők, anyák járnak el a klubba, bár volt már egy apuka is a vendégük. – A férfiak valószínűleg másként rendezik le a válással kapcsolatos válságukat, nem klubtársaságot keresve. Közösségünk tulajdonképpen minden egyedülállónak szól: annak, aki soha nem élt házasságban, valamint az özvegyeknek is. Mégis, nehéz ezeket a kategóriákat közösséggé formálni, hiszen az özvegy teljesen más lelki folyamatot él meg, mint az, aki elvált. Az özvegy esetében a házastárs iránti viszonyulás pozitív, akár még az egykori gondok is megszépülnek, ezzel szemben válás esetében sokkal több az egykori társsal kapcsolatos negatív érzelem, ezt táplálja az is, hogy a másik fél sokszor nem vesz részt a gyermek életében – mondja Nelli, aki úgy érzi, bár válása után több mint tíz esztendővel alakult ez a klub, nagyon sokat kapott ettől a közösségtől. Esetében a segítség sokszor már későn érkezett, hiszen például a gyermekneveléssel kapcsolatos jó gyakorlatokat nem alkalmazhatta időközben felnőtté cseperedett fián. Most szeretné továbbadni azt, amit a klubtól kapott, talán másokhoz még időben érkezik a támasz, jó tanács, biztatás, megerősítés. Sok személyes barátság kötődött a klubban, számontartják egymást, és aki időközben új élettársi-házastársi kapcsolatba lépett, visszajár – részben a társaság kedvéért, másrészt meg amiatt is, mert akármilyen sikerrel tölti is be az apa/anya szerepét az új társ, a korábbi válás ténye adott. Romániában ilyen klub még románul is alig van, Erdélyben ez az egyetlen, Magyarországon is csak néhány működik igazán, közülük a budapesti Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvánnyal a kolozsváriak testvérkapcsolatban is állnak. Az új évad első találkozóin még ötletelés folyt, lassan körvonalazódnak a konkrét témák. Vidám napot szerveznének, játékestet, beszélgetéssel egybekötött filmvetítést adott témában, jogászt, pszichológust hívnának meg klubjukba. Legközelebb november 13-án, szerdán találkoznak, az Életfa Családsegítő Egyesület Berde Mózes (F. J. Curie) utca 1. szám alatti székhelyén, ahova minden új tagot is szeretettel várnak. Szabadság (Kolozsvár) 2013. november 9.Sanyarú a romániai szellemi fogyatékosok sorsaSanyarú a romániai intézetekbe került szellemi fogyatékosok vagy pszichiátriai problémákkal küszködők sorsa. Nem kormányzati szervezetek kimutatása szerint a betegeket valóságos kínzásnak vetik alá a szakosított intézményekben, a beutaltak legalább 65 százaléka életét veszíti. 51 ellenőrzés – súlyos problémák Szociális felügyelők idén június 20-a és július 5-e között 51 alkalommal látogattak el pszichiátriai központokba. Megállapításuk szerint a Munkaügyi Minisztérium alárendeltségébe tartozó ilyen jellegű intézetekben a gondozottakkal való bánásmód rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Az 51 látogatás alkalmával tapasztaltak szerint a gondozottak igen rosszul tápláltak, gyógyszerezésükben is sok a hiányosság, a személyzet pedig nem megfelelően felkészült és szakképzettségük sem üti meg a kívánatos szintet. Vannak intézetek, ahol a szükséges személyzet alig kétharmada dolgozik, másutt viszont 110 százalékkal is túllépik a keretet. Az ellenőrzések során három intézetet is találtak, amelyek egészségügyi engedély nélkül tevékenykedtek. Egyik közülük Ilfov megyében működött – az ellenőrök teljesen érthetetlennek találták, hogy az egymillió eurós támogatásban részesült kórház miként működhet egészségügyi jóváhagyás nélkül –, kettőt pedig Bukarestben fedeztek fel. A három intézet egyikében sem vezettek pontos nyilvántartást a betegekről, nem léteztek betegekre kiszabott, egyéni gyógymódok Sanyarú a romániai intézetekbe került szellemi fogyatékosok vagy pszichiátriai problémákkal küszködők sorsa. Nem kormányzati szervezetek kimutatása szerint a betegeket valóságos kínzásnak vetik alá a szakosított intézményekben, a beutaltak legalább 65 százaléka életét veszíti. Egyébként mind az 51 meglátogatott intézetben súlyos problémákat találtak. A pszichiátriai központokban kezelt gyermekek esetében súlyos gondot jelent az, hogy a 18 éven felüli gyermekekkel már nem törődik jóformán senki. Az intézeti gyermekek törvényes képviselői a megyei tanácsok, akik egyben hitelutalványozók is, így tehát ilyen vonatkozásban érdekellentétet is fennáll. 35 ezer személy Jelenleg Romániában több mint 35 ezer személyt ápolnak a pszichiátriai intézetekben. Civil szervezetek szerint az államnak haladéktalanul fel kell lépnie az ellenük alkalmazott bánásmóddal szemben. Mindennek alapján a Jogi Erőforrásügyi Központ máris azt szeretné, ha az állami illetékesek mellett a civil társadalomi szervek is rendszeresen és szúrópróbaszerűen ellenőrizhetnék ezeket az intézeteket. A kérés jogos, hiszen Románia már régebben ratifikálta az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fogyatékos személyek jogait védelmező konvencióját, amelynek romániai alkalmazása tulajdonképpen még várat magára. Tíz esztendő alatt ugyanis mindössze 200 szúrópróba látogatásra került sor a Jogi Erőforrásügyi Központ illetékeseinek részéről. A központ megállapításai szerint a beutaltak az 1970-es évek bánásmódjában részesülnek, amikor a betegek csupán gyógyszeres ellátást kaptak. Jelenleg viszont feltétlenül el kell ismerni és be kell tartani a beutaltak emberi jogait – jelentette ki a Jogi Erőforrásügyi Központ ügyvezető igazgatója, Georgiana Iorgulescu. Véleménye szerint mielőbb meg kell állapítani azt is, hogy milyen állami hatóság vagy szerv felelős az ENSZ-konvenció romániai tiszteletben tartásáért, kinek a hatáskörébe tartozik az intézetekben zajló tevékenység monitorizálása, a nem kormányzati szervezetek számára pedig rendszeresíteni kell az ellenőrzés lehetőségét, ezeknek az intézeteknek ugyanis komoly tapasztalataik vannak ezen a területen. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak is, hogy személyeket akaratuk ellenére helyeznek el pszichiátriai intézetekben, ennek ugyanis drámai hatásai lehetnek az érintettekre. Minisztériumi vélemény A kérdésben megszólalt a munkaügyi minisztérium államtitkára, Codrin Scutaru, aki maga is sürgette, hogy a civilek minél nagyobb mértékben vegyék ki részüket az ellenőrzésből, az intézetek tevékenységének irányításából. Az államnak ugyanis nincsenek megfelelő forrásai a mozgássérülteket, illetve pszichiátriai betegségekben szenvedőket ápoló intézetek tevékenységének fenntartására, megfelelően képzett személyzete sincs. Codrin Scutaru nem tartja kizártnak, hogy jövő évtől a munkaügyi minisztérium és a nem kormányzati szervezetek szakemberei közösen hajtsanak végre szúrópróbaszerű ellenőrzéseket, mindenekelőtt a pszichiátriai intézetekben. Központok helyett gondoskodó személyek A munkaügyi tárca egyébként a jövőben arra törekszik, hogy az általánossá váló európai gyakorlatnak megfelelően a pszichiátriai betegségben szenvedő gyermekeket és felnőtteket ne központokban ápolják, hanem olyan személyek környezetébe helyezzék el, akiktől megfelelő segítséget és egyben gondoskodást is kaphatnak. Egyébként mind az 51 meglátogatott intézetben súlyos problémákat találtak. A pszichiátriai központokban kezelt gyermekek esetében súlyos gondot jelent az, hogy a 18 éven felüli gyermekekkel már nem törődik jóformán senki. Az intézeti gyermekek törvényes képviselői a megyei tanácsok, akik egyben hitelutalványozók is, így tehát ilyen vonatkozásban érdekellentétet is fennáll. Bogdán Tibor Maszol.ro 2013. november 9.Olosz LeventeA ZSIDÓK KIÁRUSÍTÁSA "Olaj, zsidók és németek a mi legfontosabb export árucikkeink" Bár a romániai zsidók kiárusítása már az ötvenes években elkezdődött, Ceaușescu volt a fő haszonélvező: 1968 és 1989 között 40 577 zsidót adott el Izraelnek 112.498.800 dollárért. Miután a kelet-közép-európai országokban a kommunista rendszerek teljesen megvetették a lábukat, az addig a hatalomátvételben nagy szerepet játszott zsidóság jelentősége megszűnt. A szocialista országokban a Szovjetunió vezetésével és iránymutatásával hatalmas antiszemita hullám vette kezdetét, amely 1953-ban érte el a csúcspontját. Romániában is végigsöpört a tisztogatási hullám, hosszabb ideig szabaddá tették a kivándorlást. Annak ellenére, hogy szerettek volna a teherré vált zsidóságtól megszabadulni, nem tudták szakértelmüket nélkülözni az ország gazdasági ágazataiban. 1953-tól teljesen beszüntették a zsidók kivándorlását. 1958-ban a Szovjetunió kivonta csapatait Romániából, így mindinkább lazult a szovjet nyomás az országon. A csapatkivonás után Románia kifejezte hajlandóságát a kereskedelmi kapcsolatok újjáélesztésére a nyugati országokkal. Mivel a nyugati országok szkeptikusak voltak, Románia jó szándéka jeléül ismét megkönnyítette a zsidók kivándorlását. A kivándorlás lehetősége izgalomba hozta a romániai zsidóságot. Az ország elhagyásához szükséges iratokat kiadó intézmények előtt több kilométeres sorok alakultak ki. Azokat, akik a kiutazási dokumentumokat kérték, elbocsátották munkahelyükről, a diákokat pedig kizárták az egyetemről. A kiutazási kérelmek elérték a 100 ezres számot. A román diplomácia azonban nem várt nehézségekbe ütközött. Az arab országok heves tiltakozásba kezdtek amiatt, hogy Románia katonákat küld Izraelnek. Románia, engedve az arab nyomásnak, 1959-ben visszavonta a kivándorlás engedélyezését, a kiadott engedélyeket semmisnek nyilvánította, és újbóli letartóztatásokat hajtott végre a cionista vezetés soraiban. A román külügyminiszter, Ion Gheorghe Maurer azzal a kéréssel fordult az izraeli kormányhoz, hogy tiltsa meg az izraeli sajtónak, hogy tudósítson a romániai bevándorlókról, és ne szivárogtasson ki információkat az arab országoknak. Az izraeli kormány beleegyezett a feltételekbe, és megtette a szükséges intézkedéseket. Ettől kezdve a romániai emigránsok kérdése tabutémának számított az izraeli sajtóban. A Kneszet egy speciális törvényt fogadott el, amely bűncselekménynek minősítette az Alijára való vonatkoztatást. Az új emigrációs törvény neve „sha-sha alyah” „Csit-csit alija” volt. Az amerikai diplomácia kikötötte, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat a két ország között csak akkor újítják fel, ha Romániai szabaddá teszi a kivándorlást a zsidók számára. Románia és Izrael olyan megoldást keresett, amivel feltűnés nélkül le tudták bonyolítani a zsidók kivándorlását. Végül Henry Jacober személyében megtalálták a megfelelő embert az ügylet lebonyolítására. Jacober 1961-ben kezdte el tevékenységét, amely során zsidókat váltott ki Romániából az Izraelben élő rokonaik kérésére. A személyek ára 4000 és 6000 dollár között változott. Az izraeli titkosszolgálat is felfigyelt Jacober működésére. Először nagyon zavarta őket a ténykedése, de Shaike Dan (az izraeli titkosszolgálat Romániába kihelyezett főnöke) találkozott Jacoberrel, és meglátta a benne rejlő lehetőséget. Miután Ben Gurion 1961-ben megadta a felhatalmazást, Dan nekikezdhetett a munkának. Jacobert utasította, hogy találkozzon Gheorghe Marcuval, a DGIE (Direcţia Generală de Informaţii Externe) vezetőjével. Jacober elmondta, hogy az izraeli titkosszolgálat az ő közvetítésével szeretne egy általuk megegyezett összeget fizetni minden egyes zsidóért, akit a román hatóságok emigrálni engednek. Románia először visszautasította az ajánlatot, mivel provokációt sejtett a háttérben. Jacober ekkor arra tett javaslatot, hogy 500 zsidó emigrálásáért cserébe egy csirkefarmot épít Romániában. Dej jóváhagyta, mint egyedi alkalmi üzletet. A farm elnyerte Dej tetszését, és még továbbiakat rendelt ugyanezért az „árért.” 1960 közepére a Belügyminisztérium rendelkezett a legnagyobb csirke-, malac- és más típusú farmmal az országban. A farmok által termelt javakat diplomáciai fedezet alatt, Jacober segítségével nyugatra exportálták. Az ezekből származó jövedelem elérte az évi 8-10 millió dollárt. A farmok létrejöttében játszott izraeli szerepről csak pár ember tudott. 1958 és 1965 között Romániából 107 540 zsidó emigrált Izraelbe. Évente átlagosan 13 000. Ekkor azonban két fontos eseményre került sor. 1965 márciusában hatalomra került Nicolae Ceaușescu, 1967-ben pedig sor került a hatnapos háborúra, amely után Románia egyedüliként a kelet-európai szocialista államok között, nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Miután Ceaușescu tudomást szerzett a Jacober ügyről, leállította a további kivándorlást, a titkos üzlet miatt kirúgta Marcut, és a belügyminisztert is kommunista-ellenes tevékenységgel vádolta meg. Két évvel később Ceaușescu már maga vetette fel az ötletet, hogy tovább kell folytatni a „kereskedést”. Visszahelyezték hivatalába Marcut, aki újból felvette a kapcsolatot Jacoberrel. Ekkor szorosabbá vált a kapcsolat a DGIE és a Moszad között. Marcu és Dan között több találkozásra is sor került, ahol már a zsidókért fizetendő összegről tárgyaltak. Ceaușescu kifejtette, hogy le kell állni az őskori cserekereskedelemmel, és új kereskedelmi formában kell az ügyet lebonyolítani. A zsidókért cserébe amerikai dollárt akart kapni. Kikötötte, hogy Izrael minden egyes zsidóért meghatározott összeget kellett fizessen. Az összeg nagysága a zsidók korától, iskolai végzettségétől, mesterségétől és családi státuszától függött. Fenntartotta a tárgyalások titkosságát, az új meggyezésből eltávolította a DGIE-t, és a Világkereskedelmi Intézet álcája alatt futtatta az üzletet. 1969-ben létrejött az egyezmény Dan és Marcu között, amely 3 évre szólt. A megállapodás szerint 1971-ig összesen 40 000 zsidó emigrációját hagyják jóvá. Ezek között 10% egyetemi diplomával rendelkező, 10% képzett technikus és munkás, és 2% egyetemi hallgató. A tárgyalások sarkalatos pontját a zsidók szállítása jelentette, mivel a románok saját légitársaságukkal akarták, teljes áron szállíttatni őket. Végül lecsökkentették az árat, de a jegyért még mindig az izraeliek kellett fizessenek. Az első 3 éves szerződést Románia nem tartotta be, a megígért szám felét sem engedte kivándorolni. Ennek ellenére tovább folytatták az tárgyalásokat, az egyezményeket ezután minden 5 évben megújították. Románia a kivándorolni készülők között kémeket toborzott, Izraelbe érkezésük után ezek Bukarestnek jelentettek. 1969-1970 között 250 ilyen informátorral rendelkezett a romániai titkosszolgálat. Az egyiket, Francisc (Efraim) Samuel volt szekus ezredest elfogták az izraeliek, de miután Ceaușescu azzal fenyegetőzött, hogy leállítja a zsidók kivándorlását, a foglyot elengedték. Romániának lavíroznia kellett Izrael és az arab államok között. Annak ellenére, hogy Románia Izraellel fejlesztette a diplomáciai kapcsolatait, Ceaușescu több arab országgal is jó kapcsolatot tartott fent. Az 1970-es évek végére az izraeli-román kapcsolatok megromlottak, de ez nem volt kihatással a gazdasági, „kereskedelmi” kapcsolatokra. Az izraeli kormány nemcsak pénzben fejezte ki háláját a romániai zsidókért. Sokkal több árut importált Romániából, mint amennyire szüksége lett volna. Többször utasítottak izraeli cégeket arra, hogy a speciális kapcsolatok fenntartása érdekében Romániából szerezzék be áruikat, még akkor is, ha az üzlet nem termelt profitot a cégnek. Ezen felül több kölcsönszerződést is kötött a két ország. 1970-ben Izrael 7 milliós, kamat nélküli kölcsönt nyújtott Romániának. A legérdekesebb a történetben a zsidókért fizetett pénz mennyisége, amely nem nagy meglepetésre Ceaușescu magánszámláján landolt. 1978-ban az egy főre kifizetett összeg 2000 és 50 000 dollár között változott. A kifizetések üzleti találkozóként zajlottak le, általában valamelyik nyugati ország fővárosában. Marcu vitte a listát, amelyen azok a zsidók szerepeltek, akik megkapták az engedélyt a kivándorlásra, Dan és az izraeli titkosszolgálat emberei pedig pénzzel teli bőröndökkel érkeztek a megbeszélt helyre, és bonyolították le a cserét. Annak ellenére, hogy általában Izrael személyenként 2000 dollárt fizetett, egyes különleges esetekben a román hatóságok csillagászati összegeket követeltek. Így volt ez Lazar Derera esetében, akit a román hatóságok szabotázs vádjával ítéltek el. Jacobernek 1972-ben sikerült negyed millió dollárért kivásárolnia őt. 1983-ban az ár körüli tárgyalások elmérgesedtek. Ceaușescu kijelentette, hogy Izraelnek meg kell fizetnie a zsidók oktatási költségét is. A DIE (Direcția de Informații Externe, a volt DGIE) a tárgyalások folyamán 9 500 dollárt követelt minden egyes zsidóért, és 15 500-at azokért, akik egyetemi diplomával rendelkeztek. A román vezetést nagyon bosszantotta az, hogy Izrael visszautasította a fizetést a kisgyerekekért és az öregekért. A DGIE/DIE nagyban hozzájárult a román gazdaság fenntartásához. Amellett, hogy parancsot kapott a zsidók kiárusítására, anyagi érdekek is közrejátszottak az üzletben, mivel a szerzett pénz 80%-át kellett csak átadja a kincstárnak, a többit megtarthatta. 1970-ben Ceaușescu és Ion Stănescu (a Szekuritáté vezetője) utasította a DIE-t, hogy kezdje el a Peregrinii akciót. A program célja az volt, hogy bármely román állampolgár, aki el akarja hagyni az országot, megválthatja az engedélyt. Az összeg 826 lejtől 10 000 lejig váltakozott. 1973-ban bezárták a programot, mivel nagyon sok szekus tiszt tett szert kisebb vagyonra, elvonva a párttitkár elől a piszkos bevételt. Egy durva becslés szerint 1968 és 1989 között Ceaușescu 40 577 zsidót adott el Izraelnek 112.498.800 dollárért, kezdetben 2000, később 3300 dollárért per személy. A zsidók eladása következtében a romániai zsidók létszáma 1988-ra 23 000-re csökkent. 1989-ben Ceaușescu jóváhagyta, hogy vegyes házasságban élő egyéneket is el lehessen engedni, csak hogy teljesíteni tudják a megígért kvótákat. Egy másik fontos eseményben is közrejátszott a Románia és Izrael közötti emberkereskedelem. Az 1960-as évektől Románia kezdett eltávolodni a Szovjetuniótól, és egyre jobb kapcsolat alakított ki az Amerikai Egyesült Államokkal. Nixon 1969-ben Bukarestbe látogatott. Ez volt az első látogatás, amelyet egy amerikai elnök kommunista országba tett. Romániai azért kardoskodott, hogy elnyerje a „Most Favored Nation” címet (Legnagyobb Kereskedelmi Kedvezményt), amit 1972-ben meg is szerzett. Romániának lavíroznia kellett Izrael és az arab államok között. Annak ellenére, hogy Románia Izraellel fejlesztette a diplomáciai kapcsolatait, Ceaușescu több arab országgal is jó kapcsolatot tartott fent. Az 1970-es évek végére az izraeli-román kapcsolatok megromlottak, de ez nem volt kihatással a gazdasági, „kereskedelmi” kapcsolatokra. A státusz fenntartása érdekében Romániai utasította a romániai zsidó szervezetek vezetőit és Izraelt, hogy vesse be befolyását a cél érdekében. Izrael először visszautasította a „felkérést,” de miután Ceaușescu azzal fenyegetődzött, hogy teljesen megszünteti az kivándorlást, végül is vonakodva beleegyezett. Az Amerikai Egyesült Államok 1988-ban visszavonta a státuszt Romániától, amihez az is hozzájárult, hogy tudomást szerzett az Izrael és Románia közti „kereskedelemről.” A leírtak alapján mindenki eldöntheti, hogy ezt a XX. században mindenképpen egyedi üzletet – amely két ország kormányának tudtával és a titkosszolgálatainak részvételével történt – Románia erkölcsi és morális süllyedéseként vagy pedig ellenkezőleg, külpolitikai és titkosszolgálati bravúrként kell/lehet értékelni. Transindex.ro 2013. november 10.Szórvány Napjára készülve: a szórvány, a Székelyföld és a Partium együtt tudja elérni céljaitAz RMDSZ tizedik, nagyváradi kongresszusán hozott határozata értelmében, idén harmadik alkalommal ünnepeljük Erdélyben, november 15-én a Magyar Szórvány Napját. A központi rendezvénynek ebben az évben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ad otthont, szimbolikus a helyszínválasztás, hiszen erdélyi fejedelmünk megválasztásának 400. évfordulójára emlékezünk az idén – tájékoztatta Winkler Gyula EP-képviselő az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei elnökségét és önkormányzati képviselőit, akikkel szombaton Besztercén találkozott. Három kiemelt témája lesz a Kelemen Hunor szövetségi elnök védnöksége alatt zajló rendezvénysorozatnak, mondta el Winkler Gyula, ezek közül a szórványoktatás az, amely Beszterce-Naszód megyében is kulcsfontosságú kérdés. Továbbá elemzik az Összetartozunk székely-szórvány együttműködést és bemutatják az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket program eredményeit. A székely-szórvány partnerség szerepét méltatva, az EP-képviselő politikai tájékoztatójában kitért arra is, hogy az RMDSZ számára fontos kezdeményezés körvonala- zódik a következő hetekben, ez a román kormány által felvállalt decentralizációs törvénytervezet, amelyet felelősségvállalással készül a parlament elé terjeszteni a kabinet. „Az RMDSZ 11. kongresszusa idén világosan megfogalmazta azokat a feladatokat, amelyek a romániai magyar közösség előtt állnak a következő időszakban. Ezek a feladatok csak akkor valósíthatóak meg, ha a szórványközösségek a székelyföldi tömbben és a Partiumban élő magyar közösségekkel együtt szolidárisan lépnek fel a romániai, a kárpát-medencei és az európai politikai porondon. Együtt lehetünk csak sikeresek, a szórvány, a Székelyföld és a Partium szolidaritás hiányában külön-külön nem tudja elérni céljait" – fogalmazott Winkler Gyula. A decentralizáció megvalósítása és a centralizált nemzetállam lebontása, olyan célkitűzés, amely vezérfonalként köszön vissza az RMDSZ két évtizedes tevékenységében – emlékeztetett az EP-képviselő. „Most várhatóan támogatni tudjuk a jelenlegi kormány decentralizációs törvénycsomagját, hogyha a kormányzati koalíció elfogadja javaslatainkat, amelyek a feladatok decentralizálása mellett a pénzügyi decentralizációt is szorgalmazzák. Ebben az esetben a decentralizációs törvénycsomag életbe lépése a valós önkormányzatiságot erősíti és hozzájárul a helyi közösségek önrendelkezésének biztosításához a Székelyföldön és a Partium jelentős részében. A szórványközösségek számára azonban a decentralizáció nem jelent előnyt, ezért fontos, hogy a 2005-ben, az akkori kormány által elfogadott kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitája véglegesítődjön és életbe lépjen a jogszabály. Ezáltal érvényesülhetnek a különböző körülmények között élő erdélyi magyar közösségek érdekei, így megtestesül az a közösségi akarat, amely az elmúlt időszakban a Székelyek nagy menetelésén vagy a régióátszervezés kapcsán tervezett helyi népszavazásokért gyűjtött aláírások révén nyilvánult meg" – mondta Winkler Gyula. A megbeszélésen napirendre kerültek a jövő évi politikai kihívások, ennek kapcsán Winkler Gyula kiemelte, hogy az RMDSZ számára a legnagyobb kihívás az európai parlamenti választás. „Be kell bizonyítani, hogy az Európai Unióban élő, egyik legjelentősebb kisebbség nemzeti közösségként meg akarja őrizni erős európai parlamenti képviseletét" – hangsúlyozta. Az EP-választásokkal kapcsolatos kérdésekre válaszolva, megerősítette, hogy az európai szabályozások és a választási törvény értelmében minden uniós állampolgár csak egyszer élhet szavazati jogával, választhat, hogy az állandó vagy az ideiglenes lakhely szerinti országban adja voksát az európai parlamenti jelöltek listájára. „Az erdélyi magyar közösség érdeke, hogy az EP-választáson az állandó lakhelyükből származó jogosultság szerint gyakorolják szavazati jogukat, az RMDSZ jelöltjeire szavazzanak, hiszen csak így lehet biztosítani azt, hogy az erdélyi magyar közösséget erdélyi magyarok képviseljék az Európai Parlamentben" – hívta fel a figyelmet Winkler Gyula, aki szerint közösségünk államalkotó jellegét azáltal is bizonyíthatjuk, hogy Romániát nemcsak román politikusok, hanem erdélyi magyarok is képviselik Brüsszelben. A romániai gazdasági helyzetről és a jövő évi költségvetésről beszélt szombaton délután a besztercei média képviselőinek Winkler Gyula, aki Décsei Attila megyei RMDSZ elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatót. Az EP-képviselő többek között annak veszélyére hívta fel az újságírók figyelmét, hogy a jövő évi állami költségvetést a választási év követelményeinek vetik alá, amelyek elsősorban szociális követelmények, és mellőzik a gazdaságélénkítő intézkedéseket, az infrastrukturális beruházások finanszírozását. „A következő évben a kormány olyan új adók és illetékek bevezetését tervezi, amelyek elsősorban a családokat és a kis- és közepes vállalkozókat sújtják. Ez egyértelműen téves út, az RMDSZ véleménye szerint a költségvetés jövedelmét nem a polgárokat és a vállalkozókat sújtó adóteherrel kell növelni, hanem az adócsalás visszaszorításával és a feketegazdaság csökkentésével" – hangsúlyozta Winkler Gyula. Az EP-képviselő szerint a költségvetési tervezetnek biztosítania kell a közigazgatási decentralizáció zavartalan megvalósítását, ezért növelni kell a helyi és a megyei önkormányzatok jövedelmét. „Az elemi logikának ellentmond az, ahogy a jelenlegi kormánykoalíció értelmezi az adórendszer hatékonyságát. Egy kirívó példa a mezőgazdasági adó, amely jelenleg a központi költségvetést gazdagítja annak ellenére, hogy begyűjtésével a helyi intézmények foglalkoznak. Az RMDSZ véleménye szerint a mezőgazdasági adóból származó bevételnek helyben kell maradnia és a helyi, illetve a megyei önkormányzat jövedelemforrását kell képeznie, nem pedig a Bukarestben központosított állami költségvetését" – mondta Winkler Gyula a besztercei sajtótájékoztatón. RMDSZ közlemny Erdély.ma 2013. november 10.Kudarcba fulladt az RMDSZ referendumterveMeghiúsulni látszanak azok a december nyolcadikára tervezett megyei népszavazások, amelyek által az RMDSZ a székelyföldi és a partiumi gazdasági fejlesztési régió kialakítása melletti közakaratot szerette volna felmutatni három székelyföldi és három partiumi megyében – ismerte el a hétvégén Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Kolozsváron, a Kulturális Autonómiatanács (KAT) szombati ülését követően. A szövetség nem tudta tartani a korábban bejelentett ütemtervét. Kelemen Hunor hozzátette, Hargita és Kovászna megyében a megyei önkormányzatok jövő héten határoznak a népszavazás kiírásáról, de tudomásuk szerint ezeket a határozatokat megtámadják a prefektusok. Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar megye önkormányzatában nincs többsége az RMDSZ-nek. Az eddigi tárgyalások alapján pedig az körvonalazódik, hogy a román pártok képviselői nem fogják megszavazni a decemberi népszavazás kiírását. Kelemen Hunor elmondta, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében arról folytatnak párbeszédet a román pártok helyi képviselőivel, hogy elvi határozatot hozzanak a népszavazás kiírásáról, és csak akkor rögzítsék a népszavazás dátumát, amikor az országos politika szintjén is aktuálissá válik a régióátszervezés. „Ezzel azokon a helyi román politikai vezetőkön is segítenénk, akik a négyszemközti beszélgetéseken támogatják a törekvéseinket, de nem mernek szembemenni pártjaik központi vezetésével” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az RMDSZ szeptember 26-án kezdte gyűjteni az aláírásokat a december 8-ára tervezett megyei népszavazások kiírására, a szövetségi elnök elmondása szerint ez idő alatt 170 ezren támogatták a kezdeményezést. Autonómia-törvénytervezet februárban Az RMDSZ egyébként december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt február elején nyújtja be a román parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. „December végéig befejezzük a műhelymunkát és közvitára bocsátjuk a dokumentumot. A közvitában más politikai szervezetek, civil szervezetek, egyházak, bárki kifejtheti az álláspontját. Szándékaink szerint a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején terjesztjük be a tervezetet a parlamentben” – mondta Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke a KAT előtt tartott politikai beszámolójában is kitért a törvényalkotás kérdésére. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem. „Sem Brüsszel, sem Moszkva, sem Washington sem Budapest nem fogja elhozni nekünk az autonómiát” – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években a román társadalom a nyelvi jogokat is hasonló határozottsággal utasította el, mint most az autonómiát, ám „bölcs és kiegyensúlyozott párbeszéddel” sikerült törvénybe iktattatni a nyelvi jogokat. Kelemen Hunor azt is megemlítette, hogy az RMDSZ ma azért is küzd, hogy ne vegye elő a parlament a hét évvel ezelőtt – még a Tăriceanu-kormány által beterjesztett – kisebbségi törvénytervezetet, melynek a kisebbségek kulturális autonómiáját kellene intézményesítenie. Félő ugyanis, hogy a parlamentben elakadt törvényt csak a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet nélkül lehetne elfogadtatni a törvényhozással. Kelemen: lehet, hogy kormányra kerülünk Az RMDSZ elnöke elmondta, elképzelhetőnek tartja hogy 2014 tavaszán szétesik a román kormánykoalíció, és a magyar szövetség kormányra lépésének a kérdése is felmerül. Kelemen Hunor szerint valamennyi lehetséges forgatókönyvvel számolni kell. Az is megtörténhet, hogy az RMDSZ az új helyzetben is ellenzékben marad, de az is, hogy kormányra lép, vagy a parlamentben támogat egy kisebbségi kormányzást. Székelyt választották a KAT élére A szombati ülésen egyébként Székely Istvánt, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkár-helyettesét választották meg a szövetség keretében működő Kulturális Autonómia Tanács elnökévé. Székely István eddig ideiglenes elnökként vezette a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek 2012 áprilisában létrejött döntéshozó fórumát. Egyedüli jelölt volt a tisztségre. A testület elfogadta működési szabályzatát, és határozott arról, hogy kidolgozza azokat a közép és hosszú távú szakpolitikai stratégiákat és megvalósítási terveket, amelyek az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén biztosítják a nemzeti identitás megőrzését és továbbadását, a magyar kultúra ápolását és fejlesztését. Székely István az ülés végén elmondta, e szakpolitikai stratégiáknak 2014 közepéig kell elkészülniük. „Úgy értékeltük, hogy a kulturális autonómia nemcsak azt a törvénytervezet jelenti, ami évek óta elakadt a parlamentben, hanem annak az átgondolását is, hogy ha sikerül elérnünk a magyar közösség kulturális autonómiáját, mit teszünk az oktatásban, a kultúrában, a tájékoztatásban” – mondta a KAT elnöke nyilatkozatában. Megjegyezte, a 25 éves szakpolitikai stratégiáknak tulajdonképpen arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy milyen feltételek között akar élni a magyar közösség Romániában. Székely István úgy vélte, a kulturális autonómia törvénytervezetének és a szakpolitikai stratégiáknak együttesen kell kirajzolniuk az erdélyi magyarság jövőképét. A KAT elnöke szerint a jövőkép felvázolása mellett az autonómiatanácsnak arra a kérdésre is keresnie kell a választ, hogy a magyar közösség a jelenlegi - elsősorban önkormányzati - közigazgatási hatásköreivel milyen azonnali lépéseket tehet. Megállapította, hogy mind a szakpolitikák kidolgozásánál, mind az azonnali teendők meghatározásánál az erdélyi magyarság különböző rétegeinek az élethelyzetéből kell kiindulni. „Székelyföldön az önkormányzatok magyar intézményként tudják működtetni a nekik alárendelt intézményeket. A vegyesen lakott környezetben – ahol a magyarok beszámítható befolyással rendelkeznek az önkormányzatokban – a magyar közösség az etnikai arányának megfelelő személyzetet, programokat, és költségvetést kérhet. A szórványvidékeken, ahol az önkormányzatokban sincsen jelen a magyarság, a civil szervezetekre kell támaszkodni” – taglalta a különböző élethelyzetben lévő közösségeknek megfelelő célokat. A KAT elnöke szerint olyan programokat kell kidolgozni, amelyek a magyar közösség mindhárom élethelyzetben levő rétegére kiterjednek, és amelyek a magyar többségű önkormányzatok által finanszírozhatók. SZNT-javaslatok az RMDSZ-tervezet kapcsán Sajtónyilatkozatban közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy álláspontja szerint mi nem hiányozhat semmiképpen abból a törvénytervezetből, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a törvényhozásba. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett nyilatkozat szerint nem képezhetik vita tárgyát a Székelyföld határai. „A majdani autonóm régiónak a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből kell állnia” – nyomatékosította az autonómiáért küzdő tanács. Álláspontja szerint a Székelyföld határait a hozzá tartozó városokban és községekben megtartott népszavazásnak kell véglegesítenie. Az így meghatározott Székelyföldnek egyben önálló fejlesztési régiónak kell lennie. Az SZNT szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy a Székelyföldön a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kell minősíteni, a román nyelvvel azonos jogállást kell annak biztosítani. Az SZNT a székely székek megőrzését is sérthetetlen alapelvnek tekinti. Álláspontja szerint a Székelyföld régiónak a művelődésen és az oktatáson túl megannyi területen kell jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kapnia. E területek közé sorolta többek között a közigazgatást, a közrend fenntartását, a regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelését, a műemlékvédelmet, a helyi adók és illetékek ügyét, a környezetvédelem, a területrendezés, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és a tömegtájékoztatás kérdését is. Elengedhetetlennek tekinti ugyanakkor, hogy a Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. Az SZNT-elnök hozzátette, korábban az RMDSZ több vezetője biztosította arról, hogy a Székely Nemzeti Tanács szakértőit is bevonják a törvénytervezet megalkotási folyamatába, egyelőre azonban nem keresték ez ügyben velük a kapcsolatot. Székelyhon.ro 2013. november 11.A kormányba lépés feltétele csak az autonómia lehetA nagy menetelés és ennek megszervezése kapcsán kialakult laza összefogás után arra gondolhatott az erdélyi magyar közösség, hogy az RMDSZ tanult valamit az elmúlt több mint húsz esztendő nem teljesen hozadék nélküli, de mégsem megnyugtató eredményeket felmutatható munkájából, s most végre ismét ellenzékben levonta a következtetést, hogy az autonómiáért való sikeres küzdelem érdekében, egy ideig legalábbis, le kell mondania a kormányban való részvételről vagy annak parlamenti támogatásáról, és egyfajta magyar–magyar összefogást és tárgya- lási platformot teremtve a civilekkel, egyházakkal, az SZNT-vel, az MPP-vel és az EMNP-vel az 1992 óta programjába foglalt háromlépcsős autonómia megvalósítására kell fordítania szervezőképességét, erejét és megmaradt tekintélyét. A Kulturális Autonómia Tanács szombati ülése ellenben mintha ezt az illúziót akarta volna szétzilálni. Miközben elhatározták, hogy december végéig az RMDSZ közvitára bocsátja Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét (modellnek a dél-tiroli autonómiát tekintve), az ülés után megjelent közleményekből kitetszik: futó homokra épül az RMDSZ eddig eltökéltnek tűnő nekiveselkedése. Kelemen Hunor autonómiastatútum-készítő nekirugaszkodása után azonnal azt is kielemezte, 2014-ben minden esély megvan arra, hogy a jelenlegi kétharmados koalíció felbomoljon, s az RMDSZ belépjen a kormányba, vagy a parlamentből támogassa Pontáékat. Szívük szerint tehát ott loholnának a szocdemek oldalán, akik, lehet, jószolgálataiért oda-odadobnának egy-egy koncot, de annak a küzdelemnek, melyet az erdélyi magyarság szórványban és tömbben egyaránt elvár, nem kívánnak részesei maradni. Vagy elvárnák, hogy majdan kormányellenes tüntetéseket szervezzenek őellenük? Mikor nemzeti közösségünk vészesen fogy, mikor az ország gazdasági teljesítménye inkább stagnálást mutat, mint fejlődést, mikor egy olyan kormány vezeti az országot, mely Székelyföldet, az Ér-melléket, s főként a szórványt a régiósítással fel akarja zabálni, lehangoló, hogy az a szövetség, mely jószerével egyedül maradt az erdélyi magyar politikai palettán, nem venné észre, hogy a magyar közösség az autonómiák megvalósítását tekinti legfontosabb céljának. S azt sem, ha fél vagy egy év múlva lecsatlakoznak csicskásként a szocdemek mellé, kik még létünket is megkérdőjelezik, olyan válsághelyzetbe sodorhatják az erdélyi magyarságot, mely nemcsak az ő sorsukat pecsételi meg az elkövetkező választáson, hanem valamennyiünkét. Így az autonómiastatútum belterjes kidolgozása korábbi látványpolitizálásuk mai ékes példájává válik. Egyébként egyetérthetünk a szövetség kormányba igyekvésével – de csak, ha annak az autonómia a feltétele. Simó Erzsébet Háromszék Erdély.ma 2013. november 11.Verespatak – Kovács Csongor szerint nem lehet megnyugodni –Elutasította a román parlament verespataki különbizottsága azt a törvénytervezetet, amely elősegítette volna az aranybánya-beruházást. A Verespatak-törvénytervezet elutasítását javasolta a bányaprojekt közvitáját lefolytató parlamenti különbizottság. Augusztusban a román kormány terjesztett a parlament elé a ciántechnológiás beruházást támogató törvénytervezetet, amely ellen azóta is folyamatosan tüntetnek a környezetvédők. A tervezet a koalíciós pártok között is feszültséget szült, miután a liberálisok kihátráltak a szociáldemokraták által támogatott tervezet mögül. Baranyi László tudósító a Duna Közbeszéd című műsorában arról számolt be, hogy a bizottsági véleményezés önmagában semmire sem kötelezi a parlamentet, amely annak rendje és módja szerint mindkét kamarában szavaz majd a törvénytervezetről. A mai koalíciós megállapodás alapján valószínűnek tűnik, hogy ezt a törvénytervezetet most már a kormánytöbbség is elutasítja. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem is valósulhat meg a bányaberuházás: legfeljebb nem úgy, ahogy Victor Ponta szerette volna. Ő ugyanis a döntés felelősségét próbálta a parlamentre hárítani azzal, hogy nem kormányhatározattal, hanem törvénytervezettel próbált utat nyitni a beruházás előtt. A mai sajtóértekezleten Victor Ponta azt is bejelentette, hogy a szociálliberális kormánykoalíció módosítani fogja a bányászati kerettörvényt, és ha annak megfelel majd a kanadai beruházó terve, akkor a kormány kiadja az engedélyt a verespataki bányanyitásra. Példátlan tüntetéshullám A tudósító beszámolt arról, hogy a ciános bányatechnológia ellen példátlan tüntetéshullám kezdődött Romániában: immár több mint két hónapja folyamatosan demonstrálnak a környezetvédők nemcsak, Bukarestben, hanem az egész országban. Bizonyára ez a közhangulat is közrejátszott abban, hogy Crin Antonescu liberális pártelnök kihátrált a törvény mögül. A kétharmaddal kormányzó szociálliberális szövetség egyébként nem egy párt, hanem a szociáldemokraták és a liberálisok koalíciója, amelyben egyre növekszik a feszültség. Romániában most már a legtöbb elemző arra számít, hogy ez a koalíció felbomlik, a kérdés legfeljebb az, hogy mikor. Végleges döntés? Arra a kérdésre, hogy mikor várható végleges döntés Verespatak-ügyében Baranyi László elmondta, hogy ezt nehéz megjósolni, hiszen a bányalicenc kibocsátása óta 15 év telt el és azóta a romániai parlamenti pártok mindegyike volt már kormányon, de egyikük sem merte elutasítani vagy engedélyezni ezt a beruházást. Nem tudni mit szól a befektető ahhoz az ötlethez, hogy egy újabb bányatörvény kidolgozását kell megvárnia. Victor Ponta már korábban is azt emlegette, hogy a kanadai beruházó előbb-utóbb pert indít a román állam ellen és több milliárd eurós kártérítést követel majd Romániától. Tény az, hogy a beruházó mintegy félmilliárd dollárt költött eddig a verespataki bányaprojektre és nehezen hihető, hogy veszni hagyja ezt a pénzt. Kovács Csongor: „kint leszek és tüntetni fogok” Kovács Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke a Közbeszédben elmondta: pozitív eredmény, hogy elutasító javaslat született a parlamenti bizottságban, de ez csak egy javaslat, a végső döntés a parlamentben dől el. Az elnök szerint 15 éve egy illegális bányaprojektet akarnak ráerőszakolni Romániára. Kovács Csongor szerint a bányaberuházás ellen civilizált és példaértékű tüntetés zajlott, véleménye szerint semmi ok nincs arra, hogy az emberek megnyugodjanak és otthon maradjanak. „Én személy szerint továbbra is kint leszek és tüntetni fogok” – mondta. hirado.hu / Duna Tv, Közbeszéd Erdély.ma 2013. november 11.Hazudott a román miniszterelnök-helyettes a ET KözgyűlésénHiába szerveztek százötvenezres tüntetést a székely autonómia mellett, a román régióátalakítási tervek ellen, Bukarest szemérmetlenül állítja a nemzetközi fórumokon, hogy az erdélyi magyarok elégedettek területátszervezési elképzeléseikkel. Komlóssy József, a Közép-Kelet-Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Tanács alelnöke számolt be arról Gecse Gézának, hogy ezt hogyan teszik. Komlóssy – aki svájci-magyar kettős állampolgár, a magyaror- szági parlament ET delegációjának a szakértője már 22 éve – elmondta, hogy a román miniszterelnök-helyettes kérdés-felelet alapján tartott előadást az Európa Tanács Közgyűlésében. Arról beszélt miként tervezik Románia regionális felosztását, és mi lesz a decentralizációval. A miniszterelnök-helyettes azt állította, hogy a magyarok népközösségével is konzultált, és a magyarok teljesen elégedettek az új megoldási javaslattal – mondta Komlóssy József. Hozzátette: a román miniszterelnök-helyettesnek a kérdéseket egy nappal azelőtt fel kellett tenni, a román delegáció magyar tagjának pedig megmondták, hogy jobb, ha nem tesz fel kérdést. Komlóssy azt is elmesélte, hogy a román miniszterelnök-helyettest egy orosz képviselő megkérdezte: tudomása szerint Romániában több mint 1 millió magyar él, ők is elégedettek az új regionális felosztási tervvel? Mire a miniszterelnök-helyettes szemrebbenés nélkül válaszolt: igen, a magyarok is elégedettek. Kossuth Rádió Erdély.ma 2013. november 11.Nincs itt az utolsó óra (XXV. Népzene- és néptánctalálkozó)Sem korán, sem későn nem lehet úgy belenőni a néptáncba, a muzsikába, hogy az olyan legyen, mintha az anyatejjel szívtuk volna magunkba, de meg lehet tanulni mindazt, amit eleink tudtak, és ami szervesen hozzátartozott a hétköznapjaikhoz. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes eme gondolat mentén szervezte meg a hét végén a XXV. Népzene- és néptánctalálkozót, amelynek rendkívüliségét az adta, hogy jelen volt az elmúlt huszonnégy találkozón részt vett hagyományőrzők reprezentatív csoportja, akiknek élete, tánca, muzsikája kíséretével évtizedek múlva is egyenes úton lehet járni. Az 1991-ben kezdeményezett népzene- és néptánctalálkozók elsődleges célja mindvégig a gyűjtés volt, de a szervező Háromszék Táncegyüttes azt is fontosnak tartotta (és tartja a mai napig is), hogy a különböző tájegységekről érkezett adatközlőknek lehetőséget biztosítson a bemutatkozásra a gálaműsorokon. A rendezvénysorozat szombaton Pávai István népzenekutató két szakmai előadásával folytatódott, amelyen többek között az ötven éve elhunyt Lajtha László népzenetudósra, zeneszerzőre emlékeztek. Este az ünnepi gálaműsorban felléptek a meghívott adatközlők, zenekarok, együttesek és a házigazdák. Több nemzedék lépett színpadra, hol felváltva, hol együtt, akik a különböző tájegységek viseletének valóságos parádéját vonultatták fel, táncukkal pedig Erdély majd minden szegletéből hoztak magukkal otthoni hangulatot. Berecz András budapesti Kossuth-díjas énekes, mesemondó humoros történetekkel gazdagította a műsort, amelynek az eredetiségen túl legnagyobb értéke az, hogy együtt léptek színpadra a különböző tájegységekről érkezett adatközlők, a házigazda Háromszék- és a Százlábú Táncegyüttes, a budapesti Bem Táncegyüttes, a Zerkula és a Heveder zenekar, a magyarpalatkai muzsikusok, a Szilak legénytánckar. A tegnapi gyermekgála azt bizonyította, ha vannak olyan oktatók, akik úgy ráncolják össze a csizmát, ahogy azt kell, akkor a mögéjük álló gyermekhad táncával nem kell szégyenkezniük. A nagybaconi, vargyasi, sepsiszentgyörgyi és kézdiszentkereszti gyermek táncegyüttesek produkciói arra utalnak, nincs itt az utolsó óra, bár letűnőben van, de nem hal ki népzene- és néptánchagyományunk, nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, visszatanítható, és miként az anyanyelv, érthető, énekelhető, táncolható. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. november 11.Politikai leszámolás vagy átszervezés?"Megszüntetését kezdeményezték az általam vezetett urológia- és kőtörőosztálynak" – olvashattuk pénteken dr. Vass Leventének, a Maros Megyei Klinikai Kórházhoz tartozó urológia és kőtörőosztály vezetőjének nyilvános Facebook-oldalán. Az osztályvezető főorvos lapunk megkeresésére nyilatkozva kijelentette: információi szerint a megyei tanács adminisztrálásában levő kórház osztályának megszüntetését a megyei közgyűlés RMDSZ-frakciója akarja, illetve a kórház menedzsmentje kezdeményezte. Kelemen Márton frakcióvezető cáfolta a fentieket, míg dr. Szász János kórházigazgató azt nyilatkozta, hogy szakmailag indokoltnak tartja a kőtörőosztály összevonását az Urológiai Klinikával. Augusztusban, amikor már felröppentek a fenti információk, miszerint a megyei kórház akkori vezetése elindította a kőtörőosztálynak mint önálló egységnek a megszüntetését és az urológiai osztályhoz való csatolását eredményező eljárást, a MOGYE orvosprofesszorainak nagy része kiállt a dr. Vass Levente által vezetett osztály önállóságának megtartása mellett, álláspontjukat nyílt levélben tették közzé. A dolgok a jelek szerint nem maradtak annyiban, mivel dr. Vass Levente pénteken Facebook-oldalán jelezte, hogy osztálya megszüntetését kezdeményezték, és a döntést több okból is "abszurdnak" nevezte. "Az urológia-kőtörő részleg költséghatékony. Tavaly 20 ezer euró többletbevételt »realizáltunk«, ennyivel járultunk hozzá a kórház veszteséges osztályainak támogatásához. A nehézségeink ellenére idén is gondos gazdaként javítottunk szolgáltatásainkon, fektettünk a betegek kényelmébe, támogatásokat szereztünk stb. Nem akarom a laikusokat számadatokkal terhelni, hiszen mutatói jók, betegei elégedettek és a Maros Megyei Klinikai Kórház legszebb és legtisztább osztályai közé tartozik. A helyzet értelmetlenségét érzékelve a MOGYE szenátusának és kari tanácsának magyar frakciója nyilvánosan állást foglalt az osztály megszüntetése ellen. Mert összekacsintós illegalitások is történnek az osztály megszüntetéséért" – olvasható az osztályvezető főorvos közösségi oldalán. A Népújság érdeklődésére dr. Vass Levente kijelentette: a részleg megszüntetését a megyei tanács RMDSZ- frakciója politikai leszámoló kezdeményezésének tartja, "az összekacsingatások a politikusokéi, akik megpróbálják ezt a dolgot kierőltetni a kórházi menedzsmenttől illetve a szaktárcától". "A fejleményt természetesen nagyon sajnálom, és két tanulsága van számomra. Az első és legfontosabb, hogy sokat kell még tenni azért, hogy a teljesítmény számítson, és ez felülírja az ötletszerű, tegyük hozzá, irracionális személyes érdekeket. A másik: vajon a magyar politikai elit meg tudja-e, és egyáltalán meg akarja-e védeni a betegek érdekeit és bármelyik marosvásárhelyi magyar osztályvezető főorvost maguktól a politikusoktól? Mert nem mellékes, hogy 19 éves múlttal rendelkező, konszolidált osztállyal akarnak leszámolni" – zárja bejegyzését Vass Levente. Megkeresésünkre Kelemen Márton, a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetője igencsak meglepettnek tűnt érdeklődésünkre, és kijelentette: nem kezdeményezték és nem is kezdeményezhetik a megyei kórház struktúrájának módosítását, hiszen ez a kórházi menedzsment, az igazgatótanács és a szaktárca hatásköre. Kelemen Márton szerint egy ilyen döntést szakmai alapon kell és lehet meghozni, ebben a kórházvezetés illetékes. "Természetesen, ha van egy ilyen határozat, annak a szakmai indoklását kérni fogjuk" – tette hozzá a frakcióvezető. Kelemen Márton nyilatkozatai enyhén szólva furcsán hangzanak, hiszen frakcióvezetői minőségében tudnia illene a megyei önkormányzat által adminisztrált kórház korábbi menedzsmentjének kezdeményezéséről, annak "szakmai" indokait pedig az elmúlt 3 hónap alatt a frakciónak lett volna ideje kérni az egészségügyi intézmény főigazgatójától. Dr. Szász János, a Maros Megyei Klinikai Kórház múlt hónapban kinevezett főigazgatója a Népújság kérdésére első reakcióként "hárított", mondván, tudomása szerint még Konrád Judit volt igazgató idejében kezdeményezték a kőtörőrészleg megszüntetését. Kérdésünkre, hogy szakmailag indokoltnak, időszerűnek látja-e ezt a lépést, ingerülten közölte, hogy "szakmai szempontból ez így helyes, nem lehet minden vizsgálati módszerre egy osztályt létrehozni. A kőtörés is egy módszer a sok közül, és ha a kőtörőrészleg eddig gazdaságos volt, ezután is az marad". Dr. Szász János nyilatkozatában vizsgálati módszerré minősíti le a 19 éve kifogástalanul működő kőtörőrészleget, ahol urológiai műtétek mellett külső kötőrési műtéteket végeznek, miközben a megyei kórház keretében nefrológiai, endokrinológiai, égett betegek kezelését végző részlegek is működnek. Kérdésünkre, hogy ez-e az egyetlen ok egy ilyen horderejű strukturális változtatásra, kijelentette, nem lehet mindenki kiskirály, és a rendszer nem működik normálisan, majd csúsztatásnak nevezte azt, hogy dr. Vass Levente különálló részleg helyett osztályt emlegetett. Lapunk megkereste a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetőit is. Dr. Csíky Zsuzsanna aligazgatónak nem volt tudomása a szóban forgó kórházi részleg megszüntetésére tett kezdeményezésről, dr. Adrian Muresan igazgató pedig közölte, semmilyen átiratot nem kaptak és nem írt alá, ami erre vonatkozna, és nem ért egyet egy ilyen lépéssel. A közvéleménynek mindenképpen arra kell választ kapnia, hogy a kezdeményezők politikai vagy egyéb okok miatt szorgalmaznak egy ilyen lépést, és hogyan lehet megkerülni a közegészségügyi igazgatóságot, avagy a megyei közgyűlési testületet akkor, amikor a kórházi struktúra módosításán ügyködnek. Antalfi Imola Népújság (Marosvásárhely) 2013. november 11.Mi(ért) vagy, te város?Marosvásárhelyi színek, illatok... Lecsúszott vagy feltörekvő város lett-e a hajdani Novum Forum Siculorumból? Létezik-e egy "megrögzött" Marosvásárhely? Miért volt szükség a városalapításra, minek köszönheti kiváltságait az egykori "székely sziget" , rászolgált-e az évszázadok során a "mártírváros" megnevezésre, minek tulajdonítható kultúrához érto polgárainak jelenlegi rétegződése, illetve mi helyettesíti a hajdani társadalmi érintkezés tereit? – ezekre a kérdésekre kaphattak várostörténeti mozzanatokban gazdag, anekdotákkal színesített válaszokat az Ariel Napok keretében az Élokönyv Színpad rendezvényeként megszervezett eszmecsere résztvevői. Spielmann Mihály művelődéstörténész, író és Király István rendező kérdezz-felelek játékából két nemzedék izgalmas párbeszéde bontakozott ki, amely Marosvásárhely múltjának és jelenének nagy pillanatait előhíva vitát is generált. Spielmann Mihály a legrégebbi időkig, a városalapításig pergette vissza a történetet – amely nagy valószínűséggel a honfoglaló magyarok utáni első nemzedékkel kezdődik –, majd évszázados léptekkel közelítette meg az egykori Székelyvásárhelyből lett Marosvásárhely közelmúltját. A szász városokhoz viszonyítva Marosvásárhely nem volt jelentős város. A Maros folyó partján elhelyezkedő településként az átmenő kereskedelem helyszínéül szolgált. Területét a környező falvak megvásárlásával növelte. Polgárai kézművesek, ugyanakkor parasztok voltak, délelőtt csizmát varrtak, délután földet műveltek – hangzott el a történelmi áttekintő során, majd az is megfogalmazódott, hogy a város elsősorban gazdasági érdemeinek köszönhette kiváltságait. A Dorin Floreától származó "mártírváros" megnevezés kapcsán négy pestisjárványról, illetve négy tűzvészről és a két, ’70-es évekbeli árvízről tettek említést a beszélgetők. – Sok erdélyi várost értek hasonló csapások, csak nálunk több dokumentum maradt róluk – jegyezte meg a történész, aki még jól emlékszik az 1970-es áradatra – amely "úgy jött, mint a lórúgás," a lakosságot ugyanis nem készítette fel rá a hatóság, csak akkor szóltak, amikor Régen felől vonult az ár –, és az 1975-ös árvízre is, amelyre az emberek még kevésbé számítottak. – Nagyon bízott magában a város – mondta Spielmann, majd a faluról betelepülőket magához idomító Marosvásárhely lassú, de biztos növekedését részletezte. – Az 1950-es évekig kialakult a két város fogalma. Létezett egy hivatalos város, a Dandea városa, illetve volt a polgárság városa, amely az 1920-as kivándorlások miatt gyengült, de mégis elég erős maradt ahhoz, hogy a székelység vezető városa legyen. Vásárhely mindig Kolozsvárhoz mérte magát, nem Udvarhelyhez vagy Sepsiszentgyörgyhöz. Lefejezett virágkor A továbbiakban az 1945 előtti és utáni városkép körvonalazódott. A kultúra intézményes keretei ’45 után teremtődtek meg, azelőtt a városnak nem volt színháza – különféle "vándortruppok" érkeztek kétes értékű produkciókkal, olyan is volt, hogy egy színigazgatónak pénzt gyűjtött a lakosság, hogy távozzon –, mindössze két mozi és egy irodalmi kör – a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság – működött, illetve egyetem és múzeum sem létezett. A kultúrvárossá fejlődés fontos mozzanatának számít a Székely Színház megalakulása, illetve az orvosi egyetem Marosvásárhelyre költöztetése, melynek következtében a művészet támogatását lelki szükségletnek érző tanárok és diákok kerültek a városba. 1945 után alakult meg a művészeti líceum, amelyben a mai festőnemzedék kinevelődött, illetve a pedagógiai, tanárképző főiskola, amely a művészet újabb pártfogóit hozta a városba. Fontos várostörténeti pillanat következett be 1954-ben is, amikor a kolozsvári Színművészeti és Zene- Konzervatórium Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet néven Marosvásárhelyre költözött. – Míg Bernády korában a civilizációra, 1945-től a kultúrára tevődött a hangsúly, Marosvásárhely komoly kultúrvárossá lett. A diktatúra évtizedeiben a politikum átvette a szerepet, és elkezdődött a kultúra leépítése. Novák Zoltán kutatása szerint ez 1974-től következett be. Ebben az időszakban nemcsak leépült a kultúra, de a kultúra támogatóinak rétege elhagyta a várost. 1989 decembere a fordulópont. Huszonnégy évvel a rendszerváltás után hiszem, hogy akkor sikerült egy hosszú folyamatot, egy romboló tendenciát megállítani – összegzett a történész. Mínuszok és pluszok A beszélgetés legizgalmasabb része természetesen a mai Marosvásárhelyről szólt, a "mi nincs ma?" kérdést járta körbe. – Korábban működtek irodalmi körök a városban, ezek a diktatúra idején kitörési pontot, menekülési lehetőséget jelentettek. Ma ki irányítja a kezdő tollforgatókat, ki hajol le újra? Létezik ugyan számos civil szerveződés, de ezeket gyakran a politikum dominálja, mintha a politikum fejéből pattanna ki az ötlet az egyes szervezetek létrehozására – jegyezte meg Spielmann, majd a Látó irodalmi csapata kapcsán azt nehezményezte, hogy nem tudni, mekkora közönsége van a folyóiratnak, erre vonatkozó felmérés ugyanis nem készült. A kultúrakedvelő vásárhelyiek rétegződése, az egyes írók, illetve rendezvények körül kialakuló kis törzsközönségek kapcsán Spielmann így fogalmazott: – Az emberek már nem mindenevők. De ez jó, ez a nagyváros jellemzője, arra utal, hogy van miből választani. Egymásra tevődnek a rendezvények, a könyvbemutatókon elfogynak a könyvek, a színház épülete nem elég a könyvvásár áradatának befogadásához. Nem szabad előítéletekkel lenni a kultúrjelenségekkel szemben. Marosvásárhelyen van kultúrélet, létezik, csak fel kell fedezni – vonta le a következtetést a történész, majd kétértelműen utalt vissza az előadás címére (Marosvásárhely: flekkenkultúra – kultúrtörténet): – Marosvásárhelyen jól lehet lakni, kitűnő a kínálat. – Mi helyettesíti a régi korzózást, a teret, amely kiveszett? – kérdezte Király István. – A főtér megszűnt sétatér lenni. Az embereknek van lakásuk, illetve vannak "korcsomák", kávéházak, egyeseket felkap a divat, másokat leejt. A társadalmi lét régi, jó formája megszűnt, ma már nem "üthetem be" magam valakihez bejelentés nélkül. De vannak kis helyi főterek, agorák, és ezek körül kis közösségek alakultak. A társadalmi élet másik formáját a nagy rendezvények jelentik, azokon valósul meg a nagy társas magány. Az elkövetkező percekben a közönség bekapcsolódásával a fiatal generációk kulturális létformájáról, illetve nemlétéről fogalmazódtak meg vád-, illetve védőbeszédek. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh igazgatója az ’50-es, ’60-as évek kultúraigényéről, majd a ’90-es évek eufóriáját követő elsivatagosodásról szólt, ugyanakkor viszont azt is hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi polgárok 19 éve eltartanak egy könyvvásárt, ehhez fogható teljesítménnyel egyetlen város sem büszkélkedhet. Kiss Éva irodalmi titkár a középiskolások gólyabáljaira, illetve a Református Kollégium négyévente átalakuló, színvonalában mégis állandó kórusára hívta fel a figyelmet, és azt üzente a mai nemzedékek bírálóinak, hogy a fiatalokon nem érdemes számon kérni a 30-40-50 évvel ezelőtti struktúrákat, ők ugyanis újrateremtik a kulturális megmutatkozás lehetőségeit. Spielmann Mihály igazi polgári derűvel válaszolta meg a beszélgetés alapkérdését: – Igen, Marosvásárhely kultúrváros. Amíg én jól érzem magam a város kultúrájában, és nyugdíjasként is fontosnak érezhetem magam, ezt szubjektíven eldönthetem. Nagy Székely Ildikó Népújság (Marosvásárhely) 2013. november 11.Templomot szenteltek GerendkeresztúronKopjafa a II. világháború áldozatainak A település csupán pár kilométerre van Marosludastól, de mivel nem a főút mentén található, kiesik a figyelem látószögéből. Pedig érdemes lenne több szempontból is odafigyelni rá. S ha a közvélemény érdeklődése elkerülte az utóbbi időben, akkor saját maga hívta fel a figyelmet: itt vagyunk, templomot, parókiát újítunk fel, kopjafát avatunk, s a valamivel kevesebb mint kétszázan magyarként, reformátusként próbálunk megmaradni a számunkra kijelölt göröngyös úton! A település a XIII. század végén, 1289-ben szerepel először írásos dokumentumban, Keresztur néven, ekkor azonban lakatlan településként említik, valószínű, hogy a tatárjárás idején pusztult el. Az időközben benépesült falu 1361-ben kőtemplomot építtet. 1848 októberében román felkelők a magyar lakosságot lemészárolták és a falu templomát felégették. Ezt 1856-ban újjáépítették. Ennek a templomnak a felújítását most fejezte be a gyülekezet. Tegnap főtiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke igehirdetésével, meghívottak jelenlétében felszentelték a felújított templomot. Ugyancsak tegnap avatták fel a II. világháborúban Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állított emlékművet. Új köntösben a templom Rátoni Csaba fiatal lelkipásztor, amikor a gyülekezethez került, nagyon rossz állagú épületeket talált. A parókia ajtaját csak berúgni lehetett, a nyílászárók annyira tönkrementek, a templom dohos volt, mállott róla a vakolat. A presbitériummal közösen úgy döntöttek, felújítják mindkét épületet. A parókiára új nyílászárók kerültek, a falakat újravakolták, úgyhogy ma összkomfortos papi lak lett belőle. A templomon 2011 augusztus elsején kezdték el a munkát, közmunkával kívül-belül leverték a nedves, salétromos vakolatot. A komplex munkálatot, amely nemcsak újravakolásból állt, hanem szigetelésből, aláalapozásból, vízelvezetésből, belső-külső drénezésből, szellőző vakolat felviteléből is, amit Keszeg Jenő ludastelepi vállalkozó és csoportja kivitelezett. A drénezést speciális technológiával oldották meg, amelyhez a gógánváraljai gyülekezet biztosította a szükséges, falba ékelt – drága – anyagot. A templom belsejében, körülbelül embermagasságig gipszkartont helyeztek el úgy, hogy a fal szellőzhessen. Ezt a megoldást a gyulafehérvári református templomban látták. Mivel a torony tetőzete is megkopott, idén azt is újrafestették. A templomba új bútorzat került, amit két asztalos, Csegöldi István és Csegöldi Vilmos önkéntes munka gyanánt végzett el. – Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők… de minket az Úristen és a támogatók is segítettek – mondta a lelkipásztor. Lelkes támogatók Mindezt a gyülekezeti tagok lelkes közmunkájával sikerült megvalósítani, akik nem a pusztulás fölött siránkoztak, hanem a megmaradás vágyának lelkületével álltak fiatal lelkészük és Csegöldi István főgondnok mellé. A munka mellett anyagilag is hozzájárultak templomuk széppé és otthonossá tételéhez. Az egyházfenntartói járulék mellett további legkevesebb 100 lejt adtak, de volt olyan is, aki sokkal többel járult hozzá a munkálatokhoz. Mivel a gyülekezet lélekszáma 200 alá csökkent, a kis gyülekezetet támogatni kellett, mert magára nem tudta volna előteremteni a szükséges pénzösszeget. Hála istennek, támogatókra találtak, s nem is kevésre. Ezek sorában: a marosludasi, az andrássytelepi, a kolozsvári Bulgária-telepi, a kövesdombi, a marosvásárhelyi Ludas utcai, a cserealji, a somosdi, a gógánváraljai református gyülekezet, a Kecei Polgármesteri Hivatal, a püspökség, de magánszemélyek is, Deé Gyula, Domokos János, Bartha Károly, Simon István szentpáli polgármester, Ciotlaus Cristian, Bartók Károly Magyarországról és sokan mások. A munkálatok több mint 50.000 lejbe kerültek. A templomszentelési ünnepségre meghívták a támogatókat, az évek során itt szolgáló lelkészeket – Kántor Csaba főjegyzőt, Czirmay Levente marosludasi lelkészt és Sógor Gézát – is. A parókián folyik a magyar oktatás A gyülekezet új reménnyel, megújult hittel lép be az adventbe, a várakozás időszakába. – Mi, a gyülekezet nem is hittük volna, hogy ilyen szép templomunk lesz! Nagyon boldogok vagyunk! Ha több fiatal lenne, még boldogabbak lennénk! – mondta a harangozó. A gyülekezet életkor szerinti összetételéről kérdezve, Rátoni Csaba lelkipásztor elmondta, hogy a kevesebb mint 200 tagból 30 a gyerek, akik román iskolába járnak, mert a faluban megszűnt a magyar iskola és az ingáztatásukat nem oldották meg. Hogy miért, arra most nem térünk ki. Ezért a parókián szombatonként magyar nyelvoktatás is folyik, 15 óvodásnak és kisiskolásnak, öt általános iskolásnak és 16 nyolc osztályt elvégzett fiatalnak. Az órákat egy helybeli nyugdíjas magyartanár tartja. Kopjafa a honvédek és a helyi hősi halottak emlékére A templomszentelés mellett egy másik fontos esemény is volt tegnap: a templomkertben felavatták a II. világháborús emlékművet. Ezt egyrészt – amit a kopjafa talapzatán található első tábla jelöl – a Gerendkeresztúr határában elesett és eltemetett honvédek emlékére állították a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság jóvoltából. E nemes gesztus Pataky Józsefnek, a bizottság elnökének köszönhető, aki felvállalta az elesett honvédek nyughelyeinek "megjelölését". A faluban 22 honvéd esett el, többségük gyulai volt. Másrészt – amit a második tábla jelöl – a gerendkeresztúri hősi halottaknak állítanak emléket. A református egyházközség szép ünnepét közös ebéd zárta, amely hálaadási együttlétként koronázta meg a befejezett munkát. Mezey Sarolta Népújság (Marosvásárhely) 2013. november 11.14 éves a HajdinaMarosludas Személyazonossági címmel szervezett ünnepi előadást szombaton a Hajdina Kulturális Egyesület, melyen a helybeli néptáncegyüttes megalakulásának 14. évfordulóját ünnepelték. Az együttest Tóth Sándor hitoktató a helyi művelődési élet felpezsdítéséért, zenei anyanyelvünk és tánckultúránk elsajátíttatásáért hozta létre. Jelenleg ötvenen táncolnak a Hajdina, a Pohánka és a Tatárka együttesekben. Előbbiben 28-an, a középcsoportban 16-an, míg a Tatárkában hatan. Az együttes első táncoktatója Iszlai Camill Zsolt volt, akit meghívtak az ünnepi alkalomra. Jelenleg Kásler Magdi és Farkas Sándor Csaba oktatja a csoportokat. A zenészek, a Halicska együttes Sinkó András tanítványai, ők húzzák a talpalávalót. Lapunk hasábjain nagyon sokszor jelent már meg elismerés a Hajdina néptánc-együttesről, Tóth Sándort arról kérdeztük, hogy az együttes életéből milyen kiemelkedő eseményt említene. – 2010-ben 41 fellépésünk volt, több mint 5000 kilométert tettünk meg, ez rekordszámba megy. Idén a Vajdaságban, Korfu szigetén, Kárpátalján Tégláson léptünk fel. Mindenütt sikerünk volt. A gyerekek, fiatalok többnyire ludasiak, de vannak a környező falvakból is. Heti egy alkalommal tartunk próbát, fellépések előtt többször is találkozunk. Szombat este mezőségi, felcsíki, vajda-szentiványi és kalotaszegi táncot mutattunk be. A Tatárka a szürettel kapcsolatos összeállítással jelentkezett. Ez ünnepi alkalommal nem hagyhattuk ki A bor dicséretét sem, amelynek olyan nagy sikere volt az évek során – mondta az együttes szellemi atyja. Amíg folyt az előadás, a gulyás is főtt, amit műsor után szolgáltak fel. Ez is jó alkalom volt a közösségépítésre, szórakozásra és az együvé tartozás megélésének örömére. Népújság (Marosvásárhely) 2013. november 11.Unitárius zarándoklat magas Déva várábanIstentől való szándék Ismét élettel, fiatalos zsivajjal és magyar szóval telt meg szombaton magas Déva vára, az éves unitárius zarándoklat alkalmával. Közel hétszáz, zömében fiatal unitárius zarándokolt el leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító várbéli sírjánál. Isteni szándék által vezetve. A várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek a Kolozsvárról, Torockóról, Medgyesről, Brassóból és nyilván Székelyföldről érkezett zarándokoknak. A belső várudvarban ugyan nem volt különösebb gond, a felvezető út viszont igencsak megviselte a zarándokokat, hiszen a folyamatban lévő felújítási munkálatok miatt csupa sár volt, a fából készült ideiglenes lépcsőkön pedig csak kisebb csoportokat engedtek fel egyszerre – az évek óta lezárt várat külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára. Dávid Ferenc egyházalapító szellemisége azonban oltalmába vette a zarándokokat. A természet is felmosolygott: szombaton kellemes őszi napsütésben hajtottak fejet meg a nagy reformátor előtt. Isteni szándék vezette a zarándoklatot, mert ami embertől való, az úgy is semmibe vész, ami Istentől való, azt meg úgy sem lehet megsemmisíteni, hangsúlyozták ünnepi igehirdetésükben Demeter Sándor Lóránd székelyderzsi és felesége, Újvári Katalin székelymuzsnai lelkészek. A mai világban egyre kevesebben vállalnak elkötelezettséget, a társadalom alapsejtje, a család is válságba sodródott a számos válás révén. Holott magas Déva vára eleve az elkötelezettségért vállalt áldozatról szól, Dávid Ferenc vértanúsága és Kőműves Kelemen legendája révén. A magyarság – anyaországban és Erdélyben egyaránt – továbbra is azokat a történelmi személyiségeket tiszteli (Mátyás király, Széchenyi, Kossuth), akik az igazság és a fejlődés elkötelezettjei voltak. Unitárius vonalon, vajon kik lennének a legjelentősebb személyiségek, vetette föl a kérdést a lelkészházaspár? Az első helyre nyilván Dávid Ferenc vértanú egyházalapítót jelölték, hiszen folyamatosan az igazságot kereste, erre buzdította híveit is, a másság tisztelete mellett. Második helyre maga az ember került, harmadikra pedig az erdélyi magyar nagy unitáriusok, akiknek arcképeit – és rövid életrajzukat – a Dávid Ferenc-emlékmű mellett felállított állványokon lehetett megtekinteni. Mire büszkék a dévai várba elzarándokoló mai unitáriusok? Ki(k)nek tartoznak hálával, kérdezték a lelkészek? Dávid Ferencnek, szüleiknek, tanáraiknak válaszolták a zarándokok, akik hitükre, összetartásukra és vallási toleranciájukra büszkék leginkább. Az összetartás erőt ad, szellemi-lelki feltöltődést, éppen ezért Istentől való szándék. Az ünnepi szabadtéri istentisztelet után Bálint-Benczédi Ferenc, az unitárius egyház püspöke, Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, Petru Mărginean, Déva polgármestere, valamint Pogocsán Ferdinánd helyi tanácsos, a dévai RMDSZ elnöke köszöntötte a zarándokokat, büszkeségüket és tiszteletüket fejezve ki előttük. Az egybegyűltek körében azonban leginkább Koppándi-Benczédi Zoltán házigazda dévai lelkész szavai arattak sikert, a fiatal lelkipásztor ugyanis az erőt adó összefogáson kívül azt üzente, hogy cselekedet nélkül, elveink felvállalása nélkül a hit puszta hangoztatása nem sokat ér. Egy ilyen konkrét eset, ahol cselekvésre lenne szükség a Verespataki ciánalapú aranybányászat ügye, amelyet az unitárius egyház határozottan ellenez, s a várfalra helyezett nagyméretű magyar–román kétnyelvű felirattal a külvilág tudatára ad. Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc vértanúságát méltató rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc ifjúsági egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél. Ezután a zarándokok kettéváltak. A felnőttek a városba, a pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2003-as zarándoklat alkalmával felavatott templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitáriusok házigazdaként meleg teával és aprósüteményekkel fogadták a vendégeket, a lelkipásztor pedig a dévai imaház történetét ismertette. A fiatalok a vár tövében lévő híres dévai sportiskolába mentek, ahol a rajzverseny nyerteseit díjazták. Az idei zarándoklat nemcsak szebb és felemelőbb volt, mint máskor, de sajtóvisszhangja is jóval nagyobb volt. Az eseményről máskor mit sem tudó helyi román média is nagyszámban tudósított, a Duna Televízió pedig már másnap sugározta a várban forgatott anyagot. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2013. november 11.Könyvbemutató és ismeretterjesztő előadás a Szent Koronáról a Jelen HázbanNincs még egy nép, amely olyannyira tisztelné nemzeti jelképeit, mint a magyar a Szent Koronát. Birtoklásáért trónviszályok dúltak, sokszor árulások és összeesküvések össztüzébe került. Volt, amikor titkon őrizték, vagy csak egyszerűen ellopták. Egy alkalommal hazaszállítása közben vesztették el, de megkerült. Többször hurcolták ki az országból, elásva rejtegették, és megtörtént, hogy zálog tárgyát képezte, visszavásárolták, sőt egyszer szinte el is árverezték. A Magyar Szent Korona a Belső-Ázsiában használatos, beavató koronák egyetlen európai képviselője. Ezt az uralkodó csak egyszer, koronázásakor viselheti. Koronázások között koronaőrök vigyáznak rá, rajtuk kívül csak a nádorispán és a koronázó érsek érintheti. A Szent Korona a magyar történelem legbecsesebb emléktárgya, és a legrégebben használt épségben megmaradt királyi fejék Európában. Csaknem ezer esztendeje elszakíthatatlan, szerves része az egész Kárpát-medence történelmének. Ezer év alatt 55 magyar királyt koronáztak meg vele. A koronázás eredeti, csak tisztán egyházi jellegű szertartása 1205-től fontos alkotmányjogi intézménnyé válik, amikor III. András koronázásakor esküt tesz, hogy „országa jogait és a korona méltóságát" sértetlenül fenn fogja tartani. Csak két magyar király fejére nem került a Szent Korona: II. János Zsigmondéra, az „ellenkirályéra”, aki csak névleg uralkodott, valamint II. József fejére, a „kalapos királyéra”, aki elutasította a megkoronázást, mivel jogilag nem akarta alávetni magát a Szent Korona szellemiségének. Egyesek a korona származási idejét a IX–XIII. század közé, helyét pedig Bizánctól, Észak Európáig és más egyéb helyre tették. Akadtak, akik nem ismerve a Szent Korona analógiáit, külön kezelték a felső és alsó részét, mintha azt úgy külön készítgették volna, és majd valamikor, a késő-középkorban összebarkácsolták volna. Miután 1978 januárjában a korona végre hazakerült az USA-ból, egy mérnökökből és aranyművesekből álló kutatócsoport bebizonyította, hogy egységesen tervezett és kivitelezett ötvösmű. Ékszerkészlete belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai eredetű, kaukázusi technikák felhasználásával, feltehetően egy kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett. Két szerkezeti egység alkotja a koronát: az abroncs és a pántok. A Szent Korona két részének összetartozó eszmei tartalma van: a felső rész Isten mennyei birodalmának a szimbóluma, az alsó rész pedig földi országát jelképezi. A pántok csúcsán az Ég és a makrokozmosz uraként trónol a Teremtő Atyaisten. Az alsó részen, az abroncson, Isten földi birodalmának ura, Krisztus székel Mihály és Gábriel arkangyalok társaságában. A Szent Korona élete maga a magyar történelem. A tárgy és a hozzáfűződő eszme nem azonos, de nem is válik el sorsuk, s mi több: nem érthető egyik, a másik nélkül. A Szent Korona nemcsak királyi ékszer, hanem a magyar államhatalom jelképe is. Szent István Intelmei szerint a Magyar Szent Korona jelképezi az országot, mint területet, az országot, mint egy uralom alá tartozó népességet, a közigazgatási intézményrendszert, az apostoli keresztény hitet, az uralkodó személyét, az igazságos ítélkezést és a jogi intézményrendszert, a társadalmi türelmet. Az ország és az országban lakó, és a vendégként befogadott idegen népek igaz védelmezője. Magyarország királyai méltóságuk teljét, dicsőségüket a Szent Koronától kérték, és kapták, neki tulajdonították az “üdvös és hasznos törvények” kibocsátását. A Koronát a “törvények, törvényének” tekintették, neki fizettek adót és váltságdíjat, neki tettek ünnepélyes esküt, neki hagytak és ígértek egyházi és világi örökségeket, neki adták vissza minden vagyonukat, mint valami forrásnak, melyből minden ered. A Szent Koronának misztériuma van. 1526. dec. 16-án, I. Ferdinánd koronázásakor, a németek feljegyzik, hogy: „A magyarok azt hiszik (a Szent Koronáról), hogy az égből szállt alá Szent Istvánra”. Csete István jezsuita prédikátor írja 1701-ben: „A Magyar Korona elsőben Apostoli, másodszor Angyali ajándék, harmadszor Szűz Mária kezében és szabados hatalmában áll annak adni, akinek tetszik…Szent István is, mikor fia meghal, Máriának ajánlja fel az országot és koronát, megakarván mutatni, hogy ahhoz a mennyei ajándékhoz nem volna testnek és vérnek állandó jussa, sem erőszakkal ahhoz nem juthatni, hanem aki mennyei hivatalnak erejével választtatik és akinek adatik Boldogságos Szűz kezéből”. A korona tisztelete nemcsak ésszerű megfontolásokat tükröz. Tisztelete egyfelől vallási, másfelől világi, a magas műveltségbe is beépülő népmesék, népi vallásosság körébe tartozó elemekből tevődik össze, és akkora ereje van, hogy aki megsérteni szándékozik, nemcsak felségsértésben bűnös, hanem az istenség ellen is vétkezik. A Szent Korona misztériumának legalább két vetülete van. Az egyik maga a Szent Korona, mint tárgy, a másik pedig a Regnum Marianum eszme és jogrendszer. A XVII. századra tehető Regnum Marianum eszmerendszer szerint a magyar királyok és az ország az Istenanya (Patrona Hungariae) különös védelmét élvezik. Tehát a magyarok koronája az államiság jelképe, ebből alakult ki a világon egyedülálló szemlélet, a Szentkorona Tan A határokon kívüli magyarság tudatában az anyaországiakénál sokkal erősebben él az a tudat, mely szerint a Kárpát-medence egész területe hozzátartozik a Szent Koronához. A Kárpát-medence a Szent Korona tulajdona, tehát a Kárpát-medence minden polgára, aki a Szent Korona uralma alatt került be a Kárpát-medencébe, egyúttal a Szent Korona polgára is. Ez a jogi helyzet azért áll fenn, mert 1038. Nagyboldogasszony napján Szent István az országot a Szent Korona képében Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez az Ég és a Föld között kötött szerződés a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette. István király ezzel a koronát önmaga és az ország fölé helyezte, jogi biztosítékot adva ezzel a kiváltságok megtartására és a király leválthatóságára. A Regnum Marianum jogi alapelvei szerint a magyar király csak katolikus lehet, a főurak tanácsa segítségével uralkodik, köteles az ország szabadságát megőrizni, hosszú időre nem hagyhatja el az országot, és esküt kell tennie az alkotmányra. Magyarország új alkotmánya, az Alaptörvény preambulumában – a Nemzeti Hitvallásban – kimondja: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” *** Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete 2013. november 19-én 17 órakor a Jelen Ház nagytermében mutatja be Kocsis István: Magyarország Szent Koronája című könyvét, amelyet a Szent Korona misztériuma és tana című videovetítéses előadás követ. Meghívott előadó: Kocsis István író, történész, az est moderátora Szekernyés János műkritikus, temesvári helytörténész. Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk. Összeállította Murvai Miklós Nyugati Jelen (Arad) 2013. november 11.Hadisírgondozás ErdélybenAz első világháború előtt Magyarországon nem létezett államilag szabályozott hadisírgondozás. Az ilyen jellegű szabályozást a modernkori gépi háborúk tömeges embervesztesége tette szükségessé. A Magyar Országgyűlés 1917-ben hozott rendeletet arról, hogy minden település anyagi lehetőségeihez mérten emlékművet állítson, amin megörökíti hősi hallottainak a nevét. Az 1920. június 4-én és 1947. február 10-én aláírt diktátumok is tartalmaznak rendelkezéseket arról, hogy az eltemetett katonák sírhelyeit tartsák tiszteletben és ápolják. A kommunista hatalomátvétel után azonban nem lehetett szó a magyar katonasírok gondozásáról, és egyáltalán a hősi halottak tiszteletéről. Szisztematikusan számolták fel a magyar hadisírokat, vagy hagyták, hogy elenyésszenek. Ezt tették mind Magyarország, mind Erdély területén. A helyzet némi javulása észlelhető a rendszerváltást követően. A Magyar Honvédelmi Minisztérium keretén belül megalakult a Hadisírgondozó Iroda, amely céljául tűzte ki a magyar hadisírok, katonatemetők felkutatását, nyilvántartásba vételét, rendben tételét, ápolását. Berekméri Árpád-Róbert hadtörténészt arról kérdeztük, miként történik napjainkban a magyar hadisírgondozás szűkebb hazánkban Erdélyben, a Székelyföldön, Maros megyében: – Beszélhetünk-e intézményesített, szabályozott hadisírgondozásról térségünkben? – Nem beszélhetünk, hiszen Erdély területén erre eddig nem volt lehetőség. Az ország területén a hadisírgondozás az ONCE (Hősök Kultuszának Nemzeti Hivatala) felügyelete alá tartozik, de a magyar hadisírok feltérképezését, nyilvántartását, gondozását ez a szervezet sajnálatos módon nem végzi, sőt azt sem akadályozza meg, hogy ezeket a sírokat ismeretlen személyek tönkretegyék, meghamisítsák. Ilyen például a sósmezői temető esete, ahol a magyar és német katonák neveit kitörölték, és román nevekkel helyettesítették. – Vannak-e nyilvántartott, gondozott magyar haditemetők, hadisírok Erdélyben? – Vannak, hiszen az egykori magyar Hadisírgondozó Iroda munkatársai a 2000-es évek elején bejárták az erdélyi területeket, s az akkori lehetőségekhez mérten feltérképezték a levéltári forrásokból ismert temetőket, sírokat, vagy feltételezett sírhelyeket. Ugyanakkor a helyi magyar lakosság is gondoskodott, gondoskodik egy adott településen, vagy annak közelében fennmaradt hadisírokról, temetőkről, sőt sok esetben az egykori (azóta eltűnt) sírok helyét is felújították. A térség több száz magyar katona nyughelye – Marosvásárhelyen, Maros megyében vannak-e ilyenek? – A mostani Maros megye (az egykori Maros-Torda vármegye) az I. és a II. világháborúban egyaránt heves harcok helyszíne volt. Ennek megfelelően a térség máig is több száz magyar és ellenséges katona nyughelye. A megye területén nagy számban találhatók azonosított vagy eddig ismeretlen egyéni és tömegsírok, de sajnos igen kevés azoknak a száma, amelyeket megfelelőképpen gondoznak. A hadisírok gondozását a helyi önkormányzatok, egyesületek, egyházak és a hősök emlékét ápoló magánszemélyek végzik – Kik gondozzák Erdélyben, a Székelyföldön a hadisírokat? – Intézményesített keretek hiányában ezeknek a síroknak a gondozását a helyi önkormányzatok, egyesületek, egyházak és nem utolsó sorban a hősök emlékét tisztelő és ápoló magánszemélyek végzik. Itt meg kell említenünk a csíkszentmártoni haditemetőt, amelyet a helyi önkormányzat tett rendbe és azóta is ápol, az Úz-völgyében lévő haditemetőt, amelyet az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület lelkes tagjai saját költségükön állítottak helyre (a helyreállítási munkálatok még folyamatban vannak), a tordai haditemetőt, amelyet a Pataky József vezette Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság hozott rendbe. De a fent említetteken kívül számos más követendő példát is említhetnénk. – Magyarország részéről van-e segítség arra, hogy az Erdély területén lévő magyar hadisírokat felkutassák, rendbe tegyék, nyilvántartsák, gondozzák? – Tevékenysége alatt a Hadisírgondozó Irodának nem volt lehetősége arra, hogy az erdélyi hadisírgondozást megfelelőképpen támogassa. Ezt egyfelől egy államközi egyezmény hiánya akadályozta, másfelől pedig az, hogy az irodának ebben az időszakban más célkitűzései voltak. Figyelme elsősorban az egykori doni hadszíntéren elesett honvédek számára kialakított központi temetők kialakítására összpontosult. 2010-től ez a helyzet gyökeresen megváltozott, hiszen a Honvédelmi Minisztérium keretében megkezdte működését a Társadalmi Kapcsolatok és Háború Kegyeleti Főosztály, amely egyre nagyobb figyelmet szentel, többek között a Románia területén lévő hadisírok és haditemetők feltérképezésére, rendbetételére, gondozására. Ezt a tevékenységet a 2008-ban, a hadisírok jogi helyzetéről szóló román-magyar államközi megállapodás is jelentősen elősegítette. A megszabott célkitűzések eredményei valójában a közeljövőben lesznek érzékelhetők. – A román, szovjet katonák haditemetői, hadisírjai gondozottabbak, mint a magyar katonáké? – Igen, így van, de ne felejtsük el, hogy Magyarország a vesztesek oldalán fejezte be mind a két világháborút, s ebből adódóan a hősi halottaink iránti kegyelet gyakorlati kifejezése az adott politikai konjunktúra miatt hosszú ideig nem volt kivitelezhető. Természetesen ez nem volt érvényes sem az egykori vörös hadsereg sem pedig a román haderő hősi halottjaira. A fasizmus leverése érdekében hozott áldozatuk – sokszor a propaganda által felnagyítva – különleges, hősi státuszt biztosított számukra, így emléküket is más módon és más keretek között őrizték, s őrzik a mai napig. A sírok felkutatása után kezdődhet meg a benne nyugvó katona beazonosítása – Hogyan lehetne Erdélyben felkutatni, rendbe tenni, folyamatosan gondozni a magyar hadisírokat? Kiknek a feladata, kötelessége lenne ez? – Az erdélyi területeken szétszórva létező hadisírok felkutatása, és a hősi halottak beazonosítása nagyon összetett feladat, amely a levéltári forrásokból kiindulva, a terepbejáráson keresztül a helyi kollektív emlékezetig terjedhet. A sírok felkutatása és lokalizálása után kezdődhet meg a benne nyugvó katona beazonosítása. Ehhez a holttestet, ha nem rendelkezünk levéltári forrásokkal, exhumálni kell, majd a maradványok, illetve a sírban található tárgyak alapján azonosítani. Ez egy olyan eljárás, amihez hatósági hozzájárulás és anyagi fedezet szükséges. Ez az út egyelőre nem járható. A beazonosított hadisírok, temetők rendbetétele, gondozása az erre a feladatra kijelölt szakemberek, a helyi önkormányzatok, illetve lakosság hozzájárulásával viszont könnyen kivitelezhetők, ha a feladatnak megfelelő figyelmet szentelünk. – Lehetnek olyan hadisírok, amelyekről egyelőre nincs tudomása a kutatóknak? – Természetesen számos olyan sír van Erdély területén, amelyről nincs tudomásunk, hiszen a harcok hevében eltemetett katonák sírját nem minden esetben tudták a bajtársak megfelelően megjelölni, vagy a harcok elülte után hátramaradt halottakat a helyi lakosság is jelöletlen sírokba temette el. Ezek beazonosítása szinte lehetetlen. kozpont.ro 2013. november 11.Dávid Ferenc, unitáriusok Mekkája, Verespatak és az aranyTömegek lepték el a felújítás alatt álló dévai várat szombaton: az erdélyi és magyarországi unitáriusok vallásalapító Dávid Ferencükre emlékeztek mártírhalálának 434. évfordulóján. A dévai emlékezés ezúttal fokozottan zarándoklatnak bizonyult: a munkálatok miatt a várhoz haladó út járhatatlan, a sikló pedig túl szűknek bizonyult a többszáz zarándok szállításához, így idős és fiatal emberpróbáló útvonalon, keskeny-meredek ösvényen, helyenként bokrok és cserjék közt tört utat magának. Fenyőkút, Kolozsvár, Korond, Magyarsáros, Mészkő, Torda, Vargyas és még nagyon sok más település unitáriusai sereglettek egybe Déván, az egyetlen magyar alapítású vallás talán legnagyobb ünnepén. Istentisztelet és velős várjáték után virágokat és gyertyákat helyeztek el Dávid Ferenc egykori cellájában, majd a városban gyerekfoglalkozás és felnőttprogram zajlott. A dévai vár aljában alig jutott parkolóhely a sok zarándokbusz miatt: becslések szerint a részvevők száma idén ezerhez közeledett. Csak Kolozsvárról több társasbuszt indított Dévára szombat reggel az unitárius egyház. Gyulafehérváron sikerült rövid, de a társasággal utazó Rusu Róbert idegenvezetőnek köszönhetően annál tartalmasabb-érdekesebb látogatást tenni a várban és a római katolikus székesegyházban. Magas kerítések határolta kertek végében, néhol szétesőben lévő kockakő-ösvényen lépegetve, később faállványokon, sárban haladva érkeztek a várbeli ünnepségre Erdély minden szegletéből az unitáriusok. Népviseletet öltött fiatalok zászlókkal és szülőhelyük nevét hirdető feliratokkal jöttek, apró gyerekek szüleiket kézenfogva, idősek egymást buzdítva mászták meg a zarándoklat keskeny ösvényét. A várban gitárjáték és valóságos tévéstúdió fogadta a népet: a levegőben hosszú karon mozgó kamera, és még mintegy féltucatnyi a helyszín stratégiai pontjain – sokan voltak kíváncsiak a dévai Dávid Ferenc emlékzarándoklatra az idén. A szervezők a hitalapító raboskodásának helyszínéül szolgáló cella közelében húzódó faállványok látványát megszelídítették: kiváló ötlettől vezérelve híres amerikai és angol unitáriusok képeit függesztették rá, valamint a pályázatra érkezett több mint 170 gyermekrajzot. A cellában egymást követték az emlékkő előtt pillanatokra elcsendesedve fejet hajtó tisztelgők, gyertyák lobbantak lángra, virágok gyűltek. Demeter Sándor Loránd székelyderzsi és Újvárosi Katalin székelymuzsnai lelkészek nem szokványos istentiszteletet tartottak: az igehirdetést és igemagyarázatot együtt, felváltva végezték. Kötelezettségvállalásról, annak válságáról esett szó, majd a mai magyar vezetők körében végzett tanulmányt említették, amely azt vizsgálta, a megkérdezettek kit tartanak hiteles vezetőnek. Az Erdélyben és Magyarországon egyaránt Mátyás, Széchenyi és Kossuth „nyerő” hármasán és a bennük eszmévé magasztosuló értékeken túl érkeztek a kérdéshez: kit tart hiteles vezetőnek az unitárius, kit/mit köszönhet egyházának, Dávid Ferencnek? Személyes vallomásokban köszönte meg a két lelkész szüleit, nagymamáját, a hivatásuk útján őket elindító papokat, tanárokat. A nyílt kérdésre a hívek is válaszoltak. A fiatalok jelszószerűen kiáltották, mit köszönnek Dávid Ferencnek, mire büszkék az unitárius hitben, vallásban, értéktudatban: vallás, igaz hit, türelem, tolerancia, összetartás – egy bácsi székelyderzsi kántor édesapját köszönte meg. A szertartás végkicsengése szerint: „unitáriusként mindannyian példaképek lehettek”, Dávid Ferenc biztatásával „szárnyad van, lelkem, meg ne tagadd magad”. Az eseményen részt vett Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja és Pogocsán Ferdinánd, a Dévai Helyi Tanács RMDSZ-es képviselője. Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke Déva üzenete kapcsán arról beszélt, hogy haladás, fennmaradás csak áldozatvállalással lehetséges, majd román nyelven is szólt az ünnepségen részt vevő dévai polgármester tiszteletére, aki később magyar köszöntéssel – Isten hozta – kezdte ünnepi beszédét. Petru Mărginean arról beszélt, megtiszteltetésnek érzi, hogy évről évre egyre többen érkeznek a zarándokünnepre és egyre többen látogatják meg a várat, majd toleranciára szólított. Koppándi-Benczédi Zoltán dévai unitárius lelkész, házigazda az unitáriusok Mekkájához tett zarándoklat jelentőségéről szólt: vegyünk jó mély lélegzetet, és vigyük magunkkal a hétköznapokba. A várnak a szószék és színpad szerepét betöltő részével szemben lévő falára függesztett feliratra figyelmeztetett: a Magyar Unitárius Egyház ellenzi a ciántechnológiával történő verespataki aranykitermelést. A dévai lelkész végül kelta áldást parafrazálva búcsúzott: Legyen előtted mindig út, fújjon mindig hátad mögül a szél, az eső puhán essen földjeidre, a nap melegen süsse arcodat, s amíg újra találkozunk, hordozzon téged tenyerén a gondviselés! A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának diákjai rövid, de annál sokatmondóbb várjátékkal készültek. A színen láncra vert rabot hordoznak végig fekete öltönyös-nyakkendős, fekete szemüveges férfiak, majd sorra ráolvassák vélt-koholt vádjaikat, a rab: Dávid Ferenc. Vagy nemcsak...? Védelmére senki sem kel, tehát „hallgatásotok arany”, mondja a vádló, és felkattintja kis fémbőröndje tetejét: benne csillog a sok arany. Kapunk belőle többen is, markából szórja a részvevők tenyerébe – Dávid Ferencért, Verespatakért – hallgatásunk árát: aranyló papírfecniket, csillogó semmit... A fiatalok fáklyát gyújtva sorakoznak a cella előtt, itt vesznek lángot saját gyertyájukra a cellába igyekvők. A zarándoklat várbeli része véget ért, később a város sportkollégiumában egy kis tea és keksz mellett megtörtént a rajzpályázat díjkiosztója, és játszottak a gyerekekkel, míg a felnőttek a 2008-ra felújított unitárius imaházban Koppándi-Benczédi Zoltán lelkészt hallgatták, aki bemutatta a dévai unitárius szórványgyülekezetet A dévai vár felújítására évek óta készülnek: az első állványok hat évvel ezelőtt, 2007 végén jelentek meg, ám a pénzhiány miatt idő előtt megbicsaklott a kezdeményezés. Az igazi lendület tavaly érkezett, amikor saját forrásai mellé az önkormányzat vissza nem térítendő uniós támogatást nyert, amelyhez a központi költségvetés is társult, így mintegy 38 millió lej állt rendelkezésre. A befektetés csak a külső várrészek – várfalak, kapuk, utak – felújítására terjed ki. A munkálatok 2013 tavaszán elkezdődtek, a tervek szerint 2014 márciusára véget érnek. Szabadság (Kolozsvár) 2013. november 11.Orbán: sikeres lesz az anyaországA Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll a háta mögött a következő években - közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésén, a Parlamentben. A Kárpát-medencében élő magyarság számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll a háta mögött a következő években - közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök csütörtökön a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) XII. ülésén, a Parlamentben. Kijelentette: bármi is lesz a következő magyarországi parlamenti választás eredménye, az elég valószínűnek tűnik, hogy az ebben a ciklusban lefektetett alkotmányos alapok "nem lesznek fölszedhetők", ezzel számolhatnak a határon túli magyarok is. A következő évek munkájának tehát az alaptörvényben most olvasható tételek lesznek a szilárd elvi és történeti alapjai - nyomatékosította. A fokozatosan javuló gazdasági teljesítményt prognosztizáló, kedden közzétett európai bizottsági előrejelzésre utalva azt is mondta: a Kárpát-medence magyarsága számíthat arra, hogy egy sikeres anyaország áll majd a háta mögött a következő években. Mint fogalmazott, már nem az a vita, hogy amit Magyarország csinál, az sikeres-e, hanem hogy mennyire, ugyanis a három és fél évvel ezelőtt elindított gazdaságpolitika és társadalomszervezés meghozta a nemzetközi elismertséget. Szavai szerint Magyarország a jövőben a mindennapi megélhetés szempontjából is új lehetőségeket nyitó ország lesz. Mindezek miatt arra számít - folytatta a határon túli magyar szervezetek, a kormánytagok és a meghívott vendégek előtt -, hogy az az ellenszél, amelyben kormánya az elmúlt három és fél évben végezte a munkáját, a következő parlamenti választás után jelentősen enyhülni fog. A választást követően, különösen ha ismét egy stabil kabinet jön létre, az ellenszél helyett a hátszél jelensége rajzolódik ki Magyarország és a vele szövetséges európai uniós országok kapcsolatában - mondta a kormányfő. Presztízsnövekedés jöhet Összegzése szerint az elmúlt három év munkája nemcsak számokban kifejezhető eredményeket, hanem jelentős presztízsnövekedést is hozhat Magyarországnak. Márpedig ha az anyaország erős, elismert, akkor nagyobb támaszt tud nyújtani a Kárpát-medence magyar közösségeinek is - fűzte hozzá. Orbán Viktor egyúttal köszönetet mondott azért - hiszen erőt adott a magyar kormánynak -, hogy amikor a nemzetközi viták idején kiállásra, szolidaritásra volt szükség, akkor a határon túli magyarokra mindig lehetett számítani. Könnyen lehet, hogy ha nem lett volna ilyen széles, a nyugati magyarságot is magába foglaló kiállás Magyarország mellett, akkor a kormány nem is tudta volna keresztülvinni elképzeléseit - tette hozzá. A magyarországi ellenzéknek is újra köszönetet mondott a jelentős nemzetpolitikai kérdésekben kialakult egyetértésért. Orbán Viktor véleménye szerint a következő években folyamatosan kormányzati intézkedésekre lesz szükség ahhoz, hogy a makrogazdasági helyzet javulása megjelenjen a mindennapi élet viszonyaiban is, hogy "a szabad élet feltételeit is megteremthessük". Megerősítette, kormánya törekszik arra, hogy a makrogazdasági helyzet anyaországi javulása megjelenjen a határon túli területeken is. Ennek már vannak, igaz szerény, jelei, de még nem lehet kijelenteni, hogy az államhatárokon kívüli, magyarlakta területek gazdasági fejlődése összhangban van az anyaország gazdasági fejlődésének ritmusával, tartalmával és minőségével - mondta, majd közölte: a következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb kérdése vélhetően éppen az lesz, hogy "a szellemileg már megalkotott Kárpát-medencei gazdasági stratégia" a valóságban is működővé váljon. A miniszterelnöki beszéd után a tanácskozás zárt körben folytatódott. A napirenden a nemzetpolitikai stratégia megújítása, az egyszerűsített honosítás és a jövő évi választásra való felkészülés szerepelt. Erdélyi magyar együttműködést szorgalmaz Toró A jövő évi magyarországi országgyűlési választás nagyon fontos, mivel a külhoni magyar állampolgárok először szavazhatnak, visszaigazolhatják az elmúlt évek nemzetpolitikáját, ezért a mozgósításban együttműködésre van szükség az erdélyi magyar pártok között – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke az ülésen. „A magyarországi választásoknak számunkra, határon túli magyaroknak az a tétje, hogy vissza tudjuk-e igazolni az elmúlt négy év nemzetpolitikai fejleményeit, mint például az új alaptörvény és a nemzeti összetartozás törvényének a elfogadása, a felelősség vállalása a nemzet leszakított részeiért, a könnyített honosítás lehetősége, a szavazati jog kiterjesztése a külhoni magyarokra. Minden magyar kormánynak ezen az úton kellene haladnia, ez számunkra kiemelt fontosságú” – mondta a Néppárt elnöke. Toró T. Tibor szerint ezért rendkívül fontos, hogy a külhoni magyar állampolgárok minél nagyobb számban vegyenek részt a választáson, az erdélyi magyar pártoknak pedig nem egymással vetélkedve, hanem együttműködve kell segíteniük a szavazójoggal rendelkező erdélyiek regisztrációját és együtt dolgozva kell mozgósítaniuk is. Az október 27-i Székelyek Nagy Menetelésének az egyik legfontosabb tapasztalata az, hogy a fontos stratégiai kérdésekben csak együtt lehetünk sikeresek, ezért a következő időszakot arra kellene felhasználni, hogy kidolgozzunk egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi az együtt dolgozást és a közös álláspontok kialakítását – mondta Toró. Hangsúlyozta: a Romániában esedékes régiósítás, illetve az erdélyi magyar autonómiatörekvések kapcsán elvi egységet és akcióegységet kell kialakítani. „Az Erdélyi Magyar Néppárt jelzi, hogy konstruktívan részt venne az együttműködés fórumain. Az erdélyi magyar közösség részvétele az európai parlamenti választásokon például egy olyan terep, amelyen gyakorolni lehetne az együttműködést. Az elmúlt időszak fejleményei azt mutatják, hogy az Európai Unió nem biztosít túlságosan biztató keretet autonómiatörekvéseinknek, ezért erős képviseletre van szükségünk Brüsszelben” – fogalmazott a Néppárt elnöke. Toró T. Tibor hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar pártok egymással versengve nehezen érhetik el külön-külön az EP-be jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, viszont egy magyar többpárti koalíciónak jelentősen megnőnek az esélyei. Az ülésen egyébként Erdélyből az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) vett részt. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
