|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 711 találat | lapozás: 1-30 ... 661-690 | 691-711 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. február 29.Székelyföld BukarestbenA húsvéti ajánlatok, szabadidős tevékenységek, lovasprogramok, wellness, gyógyturizmus, román vonatkozású látványosságok, városlátogatások iránt érdeklődtek leginkább a Székelyföld-standhoz látogatók a hétvégén Bukarestben megszervezett Országos Turisztikai Vásáron – adta hírül közleményében a Hargita és Kovászna megyei tanács. Tájékoztatásuk szerint az eseményen a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás, Kovászna város, a Csík Info, az Udvarhelyi Turinfo, a hargitafürdői Balu Park, a Gyimesvölgyi Turisztikai Egyesület és a csíkszeredai Hunguest Fenyő Hotel is népszerűsítette a térség látványosságait, programajánlatait. A Kovászna és Hargita megyei turisztikai szakemberek szerint a február 25–28. között megszervezett idegenforgalmi vásáron azért is volt kiemelten fontos a részvétel, mert a Lonely Planet 2015-ben Erdélyt a top 10 úti cél közé sorolta, így minden alkalmat meg kell ragadni a közös népszerűsítés érdekében. A bukaresti vásáron több tízezren fordulnak meg. Az idősebb korosztályt leginkább Kovászna és Tusnád gyógykezelési lehetőségei, a fiatalabb korosztályt a szabadidő aktív eltöltése, szabadidős programok érdekelték. A román utazási irodák szállodákkal való együttműködési kapcsolatok kialakítását szorgalmazták. Az érdeklődők pozitívan fogadták a székelyföldi részvételt a kiállításon, hiszen lehetőséget nyújt a belföldi, a székelyföldi ajánlatok megismerésére is, amelyek mostanában – a divatos külföldi úti célok miatt – hátrányba szorultak. Egy hét múlva, március 3–6. között Budapestre „utazik” Székelyföld, ahol az Utazás 2016 kiállítás szintén kiváló lehetőséget biztosít a térség népszerűsítésére és a turisták vonzására. Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. február 29.Studiumos sikertörténetKözel hatvanezer euró oktatói kutatásra Kutatómunkára fordítható több ezer eurós támogatásban részesült a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) hét oktatói csoportja. Az egyetem magyar tagozatának oktatói számára a Studium-Prospero Alapítvány és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) írt ki közös kutatási pályázatot a Bethlen Gábor Alap és a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatásával. A felhívásra 15 pályázat érkezett, ezekből választották ki a támogatásra érdemesnek talált hetet – összesen 30 oktató, doktorandusz, illetve diák munkáját – az MTA akadémikusai. A nyertes csoportok vezetői péntek délután a Studium-Prospero Alapítvány Központi Hivatalában írták alá a 18 hónapig tartó kutatómunka finanszírozására vonatkozó szerződést. A pályázat részleteiről dr. Vass Levente, az alapítvány kuratóriumának alelnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit. A Studium-Prospero Alapítvány 2015 júliusában kötött három évre szóló együttműködési szerződést a Magyar Tudományos Akadémiával. Az ezen belül kiírt első pályázat összértéke eredetileg 50 ezer euró volt, ezt az összeget végül 59.333 euróra növelték. Vass Levente kiemelte, hogy a kutatócsoportok az igényelt támogatás egészét megkapták, ez az összeg csoportonként öt- és tízezer euró között mozog. A hét nyertesből ketten a gyógyszerészet, négyen az általános orvostudomány területén indítanak kutatást, egy csoport pedig a gyógyszerészet és az általános orvostudomány közötti köztes területen fog munkálkodni. – Az akadémikusok nemcsak a beküldött pályázatokat, hanem összességében a MOGYE tudományos tevékenységét is nagyon pozitívan értékelték. Ami a pályázatokat illeti, az öttagú bizottság 75 értékelésből csak négy esetben találta nem támogathatónak a pályázatot. A nyerteseket pedig mind az öt elbíráló pozitívan értékelte – mondta a kuratóriumi alelnök, majd arra kérte az érintetteket, hogy vegyék nagyon komolyan az előttük álló munkát, ugyanis annak sikerességétől függhet a következő pályázat kiírása. Vass Levente arra is emlékeztette a jelenlevőket, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával kötött együttműködési szerződés három évre szól, így a MOGYE 150 magyar oktatójának háromnegyede lehetőséget kaphat a kutatásra. Erre az is biztosíték, hogy pályázni legfeljebb kétszer lehet, és a kutatócsoportok tagjai közül egyesek máris két projektben szerepelnek. Miután a csoportvezetők aláírták a szerződést, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság orvosi tagozatának elnökeként dr. Szilágyi Tibor, a MOGYE volt rektorhelyettese szólt a jelenlevőkhöz. Reményét fejezte ki, hogy az elindított program precedens értékű lesz, és a jövőben fejlődni fog. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a kutatásban való részvétel nem jár szakmai előrelépéssel az egyetemen. Ennek kapcsán dr. Szilágyi Tibor az alábbiakat nyilatkozta a Népújságnak: – Felcsillant a remény, hogy ezeket a kutatásokat az egyetemen is hivatalosítani lehet. A rektor úr szerette volna, hogy mind pénzügyi, mind kutatói szempontból bevigyük mindezt az egyetemre. A tárgyalások előrehaladtával azonban kiderült, hogy a pályázók számára teljesíthetetlenek a feltételek, így nem került sor szerződéskötésre. Ettől eltekintve ez mindenképpen egy sikertörténet. A kutatásokból cikkek születnek, amelyek mindenképpen az oktatók szakmai előmenetelét szolgálják. A csoportok vezetői közül Varga Erzsébetet, a MOGYE Gyógyszerészeti Kara farmakológiai tanszékének tanárát kérdeztük a tervezett kutatásról. A gyógyszerész tanár elmondta, hogy az elkövetkező hónapokban az erdei gyümölcsök antioxidáns-hatását szeretnék meghatározni. A nyersanyag már megvan, a legnagyobb költséget az etalonok beszerzése jelenti. A kutatást, amelyben négy oktató, egy doktorandusz és egy diák vesz részt, itthon végzik, az eredményeket azonban külföldi fórumokon is közzéteszik majd – tudtuk meg az oktatótól. A kutatócsoportok ma (hétfőn) a megnyert összeg 95 százalékát kapják meg, a hiányzó 5 százalék két hónapon belül lesz átutalva. A kutatás 18 hónapját március elsejétől számítják a pályáztatók. Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely) 2016. február 29.Marosvásárhelyen ülésezett az SZKTVállalni kell a felelősséget! – Az elmúlt tíz napban sokan megkérdezték, van-e még értelme ilyen körülmények között, mindazok után is, ami Sepsiszentgyörgyön történt, választott tisztségért hajtani, jelölést vállalni, indulni a választásokon? Tudom, ma nem könnyű meggyőző igent mondani. Tudom, hogy nem egyszerű meghozni a döntést. De meg kell hozni. Vállalni kell a felelősséget, és ami ezzel jár: a harcot. Vállalni kell a képviseletet, a közösség ügyét. Annak minden személyes kockázatával. Mert azt vállaltuk, hogy szolgálatot végzünk, a közösség szolgálatában állunk – adta meg a szombati Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésének alaphangját Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. – Hosszú érdekképviseleti harcunk, majd közösségünk, településeink fejlődéséért kifejtett munkánk után ma ismét ott tartunk, hogy az RMDSZ legfőbb teendője a közösség védelme, a magyar emberek biztonságának megteremtése – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az RMDSZ számára továbbra is a magyar érdek és a közösség biztonsága a legfontosabb. A szövetség határozottan kiáll igaza mellett, és világosan, erős hangon állást foglal az igazságtalanság ellen a nehéz időkben is, amikor újabb és újabb eszközöket vetnek be a magyar közösség ellen. Mint mondta, az utóbbi idők gyakran meglepő közéleti vagy társadalmi történései ellenére is vállalniuk kell azt a közösségi munkát, amelyre a szervezet huszonhat évvel ezelőtt is vállalkozott, és amelyet kitartóan végez mindmáig. Bírósági eszközök a magyarság jogainak csorbítására Kelemen Hunor szerint az RMDSZ valamennyi felelős politikusának eszközként kell tekintenie a szervezetre, nem úgy, mint egy önmagáért való célra. – A mi szövetségünk a romániai magyarok szövetsége, erős eszköze a politikai és érdekképviseletnek. Olyan értékes eszköz, amit nem szabad elengedni. Azt kell megmutatnunk, hogy a mostoha körülmények között is tudunk olyan jelölteket állítani, akikben megbízik a közösség, akik hiteles emberek, és a közösség problémáira jó, eredményre vezető választ tudnak adni. Akik a politikát, a közösség képviseletét szolgálatnak tekintik, akiknek van elképzelésük a jövőről. Felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, elfogadhatatlan helyzetekre, amelyekkel a magyar közösségnek szembesülnie kellett az utóbbi időben, és arra, hogy "ami ellenünk történik, az nem véletlen, hanem tervszerű és folyamatos. Hivatásos feljelentők, buzgón intézkedő hatóságok munkálkodnak azon, hogy megszerzett jogainkból visszavegyenek". Példaként az anyanyelvhasználat korlátozására, a kétnyelvű vagy magyar nyelvű feliratok eltüntetésére vonatkozó bírósági döntéseket, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását, a Katolikus Státus tulajdona körüli vizsgálódást, a leállított restitúciót említette, illetve azt, hogy Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, legutóbb pedig Sepsiszentgyörgyön "lefejezték" a város vezetését. – A korrupcióellenes harc ürügyén olyan embereket próbálnak eltávolítani a közösségek éléről, akik igazolták, hogy képesek építkezni, jövőt teremteni. Ha jobban belenézünk a vádiratba, korrupció sehol sem merül fel, de nem tesznek különbséget a közigazgatás során felmerülő tévedés és a korrupció között. Hangsúlyozta: Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét annak ellenére eltiltották a munkájától, hogy a vizsgálatnak már ebben a stádiumában is bizonyította ártatlanságát. Az elnök szerint bírósági eszközöket használnak a közösség szimbólumainak, nyelvhasználati jogainak visszavonására, és bár van törvény erre, akadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen nem alkalmazzák az oktatási törvényt. Ezzel szemben viszont olyan törvénytervezeteket nyújtanak be egymás után, amelyek egyértelműen magyarellenesek: az anyanyelvhasználatot, a himnuszéneklést vagy az RMDSZ-t tiltanák be, a polgármestereket pedig a román zászló őreivé tennék. – Ezek a próbálkozások lassan olyan helyzetet teremtenek, amelyek miatt a magyar emberek még megmaradt, cseppnyi bizalma is elpárolog az olyan állami intézmények iránt, mint a bíróság vagy ügyészség – jelentette ki, és felhívta a figyelmet, hogy az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentése és az Európai Emberjogi Bíróságon megnyert perek, a több százezer eurós kártérítés kifizetésének kötelezettsége között hatalmas ellentmondás van. Ugyanebben az európai országban pedig megtörténhet az is, hogy az egészségügyben megalázzák a magyar betegeket. – Az olaszteleki és a nagyváradi kislány esete is azt mutatja, hogy a diszkrimináció, a magyarellenes indulat már nincs tekintettel sem arra, hogy valaki beteg, sem arra, hogy hány éves. Az olaszteleki kislánnyal történteket mindenki ismeri, de kevesebb figyelmet kapott az, amikor Nagyváradon alig egy éve hasonló eset történt – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki szerint ilyen körülmények között igaza van annak, aki mindennek kapcsán azt kérdezi: mi folyik itt? Kiállni, képviselni, kiharcolni Kiállni, képviselni, kiharcolni – Kelemen Hunor szerint ez a hármas jelszó kell vezérelje a továbbiakban az RMDSZ munkáját. – Kiállni a magyarok mellett, nyilvánosságra hozni minden támadást, minden jogsértést. Képviselni ügyeiket minden fórumon a törvényhozástól a nemzetközi szervezetekig. Kiharcolni az igazunkat és visszakapni azt, amit egyszer már megszereztünk, megszerezni azt, amit már régóta meg kellett volna kapnunk – jelentette ki a szövetségi elnök. A szombati ülésen az SZKT megválasztotta az Állandó Bizottságot, a Szövetségi Szabályzatfelügyelő Bizottságot, a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságot, illetve a Szövetségi Ellenőrző Bizottság tagjait. A szövetségi elnök Kovács Péter ügyvezető elnököt kampánykoordinátori, Nagy Zoltán Leventét kampánykoordinátor-helyettesi tisztségbe javasolta, javaslatát a Szövetségi Képviselők Tanácsa elfogadta. A testület határozatot fogadott el a romániai magyar közösség szociális helyzetének javítását célzó intézkedésekről, elfogadta a szövetség szórványra vonatkozó cselekvési tervét, amelynek gyakorlatba ültetése az ügyvezető elnökség feladatkörébe tartozik. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2016. február 29.Böjte Csaba: veszedelmes a bürokratikus rendszerArra kérem, valahogy hassanak oda, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek nem a keveseknek a luxusát, hanem mindenkinek a normális életét szolgálják. A túlburjánzott bürokrácia nemcsak a gyermekvédelmet bénítja meg, hanem az egész társadalmat – hangsúlyozta a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője. Elmondta, hogy 1998-ban meghívtak minden egyházi vezetőt egy szociális kérdésekről szóló kerekasztal-beszélgetésre, amelyen ő is részt vett, és amelyen az államelnök személyesen számolt be arról, hogy "nagy bajok vannak a szociális szolgáltatások területén". Mint mondta, ő maga komolyan vette a felkérést, szívügyének tekintette az iskolaelhagyás problémáját a gyermekvédelem területén. Azonban azt tapasztalja, hogy a mai helyzet egyáltalán nem jobb az akkorinál: "amennyiben hozzám fordul egy éhes gyermek, paszulylevest kér, a különböző törvények okán nem engedhetem be a konyhámba. Ha kitartó vagyok, elkezdek gondolkodni, hogyan is segíthetek neki. Kell egy ház, ahová befogadhatom, kellenek engedélyek, sok ajtón be kell kopogtatni, fel kell szerelnem, élhetővé kell tennem az otthont. És sorolhatnám: kamerákat kell beszerelnem, félévente a tűzoltóságnak kell ezerötszáz lejt kifizetnem az antenna földelésének költségére. Ha ez mind megvan, akkor sem kínálhatom meg a gyermeket, mert valamelyik európai szabvány szerint változásokat kell eszközölnöm: szükségem lesz egy kifejezetten olyan szakácsnőre, aki »jól« fel van készítve". Hozzátette: ekkor már lehet, a gyermek nem is éhes, de befogadható, ám az is megtörténhet, hogy "elkéstünk, meghalt". Kijelentette: "Romániában a bürokrácia, a törvények ölnek. Nemcsak elmenekülésre késztetnek rengeteg fiatalt, nemcsak analfabétává tesznek gyermekeket, hanem ölnek is". Nemcsak RMDSZ-probléma ez, jelentette ki, hanem olyan általános probléma, amelyet bárhol, bármikor szívesen elmondana. "Ez mindannyiunk problémája. Úgy tűnik, hogy jelenleg a román gyermekvédelem néhány gyerek aranykorát akarja kialakítani, luxusban tobzódást, és a többiről nem vesz tudomást". Holott rengeteg gyerek van a városaink szélén. Mint mondta, hatalmas problémák vannak, és ez nemcsak etnikai vagy cigánykérdés. "Azt hiszem, hogy ha a kedves szavazótársakhoz elmennének, akkor rengeteg dolgot tudnának elmondani: nem mernek kimenni a falu szélére, nem mernek vetni, nem merik az állataikat kicsapni, mert ellopják, és hasonlók. Ezeket az embereket segíteni kell. Kodály Zoltán mondta, hogy a kultúra egy olyan érték, amit nem lehet végrendeletben örökül hagyni valakinek. Minden ember, minden generáció verejtékes munkával meg kell szerezze. Apám hiába tudott hegedülni, attól én még nem tudok. S lehetett édesanyám templomba járó, ha én ezt a lelkületet nem tudom megélni, akkor az nekem francia, idegen nyelv lesz". Kijelentette: "Nagyon sokszor feltettem a kérdést, hol csúszott el minden, és beláttam: mindez az utolsó tíz év eredménye. Az utóbbi időben sokkal veszedelmesebbé vált a bürokratikus rendszer. Ez nem etnikai kérdés, ez egy, az össztársadalmat érintő hatalmas probléma". Arra kérte az RMDSZ tisztségviselőit, tegyenek azért, hogy ezentúl olyan törvények szülessenek, amelyek mindenkinek biztosítják a normális élethez való jogot. Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely) 2016. február 29.Lezárhatják a román–magyar zöldhatárt isEmelkedik a szerb–magyar határon illegálisan bejutni szándékozó migránsok száma: januárban 500-an, február 15-ig 650-en, az elmúlt tíz napban pedig 110-en próbálkoztak – mondta Bakondi György, a magyar miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója szombaton Budapesten. Véleménye szerint a magyar kormány felkészült arra, hogy a menedékkérők új útvonalakon próbálnak majd bejutni Európába. Ha ez előfordulna, megvannak a technikai feltételei annak, hogy rövid időn belül lezárják a román–magyar zöldhatárt is. Elmondta: az utóbbi hetekben megjelentek kisebb-nagyobb migránscsoportok a szerb–magyar–román hármashatáron, de a román határőrök megfelelő technikai eszközökkel és létszámmal látják el feladatukat, és a magyar szakembereket is tájékoztatják az elfogásokról. Görögországba naponta átlagosan 1500-2000 ember érkezik. Szabadság (Kolozsvár) 2016. február 29.Magyar különdíjas a zágrábi dokumentumfilm-fesztiválonA ZagrabDox nemzetközi dokumentumfilm-fesztiválon különdíjat kapott a magyar Reményvasút című egész estés dokumentumfilm. Nemzetközi kategóriában Nagy pecsét-díjat nyert a kínai Költő üzleti úton című alkotás, regionális kategóriában pedig ugyanezt a díjat a „4.7” című horvát dokumentumfilm kapta meg – olvasható a fesztivál honlapján. Szabadság (Kolozsvár) 2016. február 29.Gyerekvetélkedő a XXIV. Kolozsvári Mátyás NapokonSok ügyes és bátor gyermek vállalkozott arra, hogy részt vegyen a XXIV. Kolozsvári Mátyás Napok vetélkedőjén, amelyre szombat délelőtt került sor a Karolina téren. Az Amaryllis Társaság rendezvényén Lupescu Radu történész, a Sapientia EMTE oktatójának Kolozsvárral kapcsolatos kérdéseire kellett felelni. A gyerekek versengő kedvét a szép, napos koratavaszi idő is serkentette. A válaszokat a maszkos kikiáltó fülébe kellett volna súgni, de a lelkes, és Kolozsvár történetéből alaposan felkészült résztvevők sokszor egyszerre kiáltották a jó választ. Miután jutalmul kiosztották Lupescu Radu, a Mátyás király szülőházáról szóló könyvét, a verseny résztvevőit a maszkos kikiáltó Mátyás király szülőházába vezette, ahol izgalmas bábelőadást tekinthettek meg. Szombat este Lupescu Radu az idén 700 éves Kolozsvár címeréről tartott előadást, majd ének- és lantelőadás következett. Szabadság (Kolozsvár) 2016. február 29.Ráduly-ügy: folytatás MarosvásárhelyenA Maros megyei törvényszéken folytatódik a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen indult büntetőper tárgyalása, miután a marosvásárhelyi ítélőtábla elfogadta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) peráthelyezésre vonatkozó kérését. Az ítélőtábla pénteken tárgyalta a vádhatóság által egy hónappal ezelőtt benyújtott áthelyezési kérést, amelyet megalapozottnak talált, és a kérelmező javára döntött. Az erről megjelent rövid ismertető szerint a Hargita megyei törvényszéken eddig lefolytatott bírósági eljárást fenntartják. Csíkszereda volt polgármestere és tisztségének gyakorlásától bírói döntéssel eltiltott alpolgármestere perében így a Maros megyei törvényszék illetékes folytatni a büntetőeljárást, mivel csak ez a két törvényszék tartozik az ítélőtábla alárendeltségébe. Szász Ferenc, Szőke Domokos ügyvédje kérdésünkre azt mondta, nincs különösebb jelentősége annak, hogy a továbbiakban hol tárgyalják a pert. „Várható volt egy ilyen jellegű kérelem megfogalmazása az ügyészség részéről, ha ezt a marosvásárhelyi ítélőtábla jóváhagyta, véleményem szerint sem pozitívan, sem negatívan nem befolyásolja az ügy előrehaladását” – vélekedett az ügyvéd. A volt polgármestert háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, az alpolgármestert pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a DNA. Mindketten hatósági felügyelet alatt állnak. Kovács Attila. Krónika (Kolozsvár) 2016. február 29.Orbán: politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben RomániábanKemény hangon bírálta a bukaresti hatóságokat hétfőn Orbán Viktor miniszterelnök. A kormányfő szerint Romániában politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben, háttérbe akarják szorítani a magyar kisebbség politikai vezetőit, amit szerinte megfelelő súllyal szóvá kell majd tenni. A miniszterelnök a nagyköveti értekezleten értékelte Magyarország és a szomszédos államok viszonyát. Mint ismeretes, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a hétvégén arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban megrendült az erdélyi magyar közösség biztonságérzete. A politikus a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati marosvásárhelyi ülésén úgy vélekedett: a korábban ismert, de kezelhetőnek gondolt magyarellenesség új köntösben jelent meg, és felerősödött. „Mára az igazságszolgáltatást használják jogaink és javaink visszavonására, megcsonkítására, megkarcsúsítására" – jelentette ki az elnök. Úgy vélte, hogy hivatásos feljelentők keresetei alapján tervszerűen és folyamatosan születnek a jogcsorbító bírósági ítéletek. Kelemen közölte azt is, hogy Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön a korrupcióellenes harc jegyében „úgy fejezték le a közösséget" (függesztették fel tisztségükből a magyar polgármestereket) hogy sehol sem merült fel a korrupció gyanúja. Egyébként a hétfői nagyköveti értekezleten Orbán Viktor az MTI tájékoztatása szerint a magyar-szlovák kapcsolatot rendezettnek, a magyar-szerbet kiegyensúlyozottnak nevezte, Horvátországról pedig úgy fogalmazott: „most próbáljuk rendezni a kapcsolatokat", ami szerinte nem egyszerű feladat, mert „a kapcsolat szövete roncsolt". Szlovéniáról szólva Orbán Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy ez egy elhanyagolt relációja a magyar külpolitikának, de komoly remények fűzhetők az együttműködéshez. A kormányfő beszélt Ukrajnáról is, jelezve: nem látni, hogy az országból mikor lesz egy nyugatos gazdasági szerkezettel rendelkező jogállam. Azt azonban megerősítette: Magyarország érdeke az, hogy Oroszország és Magyarország között mindig legyen „valami", vagyis ne legyen közös határa Oroszországgal. Krónika (Kolozsvár) 2016. február 29.Amerika hangjaErdélyi magyar politikusok számára régóta talány, hogy az Egyesült Államok miért nem hallatja a hangját a romániai nemzeti kisebbségek, ezen belül elsősorban a magyar közösséget ért jogtiprásokkal kapcsolatban. A hiányérzet annál is nagyobb, hogy tudjuk, Amerika folyamatosan a demokrácia és az emberi jogok „házőrzőjeként" lép fel a világ minden táján, legyen szó Észak-Koreáról, a Közel-Kelet háború sújtotta államairól vagy az afrikai országokról. Románia esetében az elmúlt időszakban többnyire a korrupcióellenes harc érte el Washington ingerküszöbét, kisebbségi vagy kifejezetten magyar kérdésekben viszont a hallgatás a jellemző. Még Markó Béla volt elnök is megállapította az RMDSZ miniparlamentjének hétvégi ülésén, hogy ha az Egyesült Államok befolyást akar gyakorolni a térség fölött, akkor bele kell szólnia az etnikai kérdésekbe is. Szó mi szó, Amerika beleszól a térség országainak belügyeibe, csakhogy ebben időnként egyáltalán nincs köszönet. Nemrég például a magán hírszerző és elemző cégként működő amerikai Stratfor egyik munkatársa olyan meredek eszmefuttatást fejtett ki az egyik bukaresti lapnak adott interjúban, amitől égnek áll a józan gondolkodású emberek haja. Robert D. Kaplan azt találta mondani, hogy Magyarország még mindig vágyik elvesztett területei visszaszerzésére, és bár ezt senki nem mondja ki nyíltan, a budapesti külpolitika szerinte többek között ebben gyökerezik. A tengerentúli kormány által támogatott agytröszt elemzője nem zárja ki, hogy Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin együttműködésének Nagy-Magyarország visszaállítása is célja. Tudjuk, van az a pénz, amiért egy „szakértő" olyan spekulációtól sem riad vissza, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. Az azonban mégis magáért beszél, hogy Kaplan úgy vizionál magyar revíziós törekvéseket, hogy semmivel sem tudja alátámasztani fantazmagóriáját, közben viszont mélyen hallgat azoknak a bukaresti politikusoknak és aktivistáknak a megnyilvánulásairól, akik nyíltan síkra szállnak Románia és Moldova egyesüléséért. Persze ha Budapest is ugyanolyan csatlósa lenne Washingtonnak, mint Bukarest, valószínűleg Nagy-Magyarország sem jelentene akkora veszélyt, mint Nagy-Románia. Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár) 2016. február 29.Falurombolás után tájrombolás?!Amilyen támadássorozat folyik ma Romániában – a törvényesség nevében! – bizonyos magyar kifejezések, földrajzi nevek és nemzeti szimbólumok használata ellen, feltételezhető, hogy nincs minden rendben a törvényhozás és igazságszolgáltatás körül, következésképpen nem lehet kizárni a politikai maffia működését. Mert például ahol jogszabályokra vagy akár az alaptörvényre hivatkozva kimondhatja megyei törvényszék, sőt: ítélőtábla is (!), hogy a Székelyföld nem létezik, vagy hogy a román zászló mellől el kell távolítani a mi zászlóinkat, ott a demokrácia álruhában jár. Üdvözlendő a reformokra és a korrupció felszámolására való törekvés (kormányváltás, prefektuscserék, jogerős ítéletek adócsalás, kenőpénz-elfogadás és hasonló ügyekben), csakhogy a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére alkalmas jogszabályokat jobbára az a baloldal hozta, amelyből még ma is sokan vannak a törvényhozásban. Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy a rossz törvények meghozatalában érdekképviseletünk parlamenti frakciójának is van némi felelőssége. A korrupciós ügyek – amint az közismert – a politikusokon kívül kiterjedtek például ügyészekre, bírákra, vezérigazgatókra. Ezért kérdőjelezi meg a közbeszéd a Székelyföld történelmi-földrajzi tájegységről hozott bírósági döntés igazság- és valóságtartalmát. A már sokszor hallott kijelentés, mely szerint hivatalosan Székelyföld nem létezik, a kommunista diktatúra gyakorlatát juttatja eszünkbe: egy az egyben hasonlít a diktátor falurombolási tervéhez. Akkor is kijelentették: ez és ez a falu nem létezik többé. Úgy tűnik, most erdélyi ősi magyar tájegységet akar lerombolni, eltüntetni a sajátos romániai demokráciára nyomást gyakorló magyarellenes politika. Azt állítani a való igazról, a reálisról, hogy nem létező – a ’89-es fordulat előtti pártpolitikai gondolkodásmódot tükrözi. Ismeretes, hogy a román hivatali bürokráciának nem tetszik a Székelyföld mint kifejezés, de attól még létező valóság. Még akkor is így van ez, ha „a hatályos törvények értelmében ilyen területi szervezeti egység nincs, közigazgatási szempontból Romániát községek, városok és megyék alkotják”. Szánalmas, sovány mellébeszélés ez, hisz román, német, angol nyelvű történelmi, földrajzi, nyelvészeti, turisztikai munkákban is előfordul a Székelyföld földrajzi név, történelmi régió megfelelője az említett nyelveken. De nincs az sehol előírva – és ha lenne, egetverő szamárságnak számítana –, hogy például egy turisztikai (magán)vállakozás (kft.) csak akkor jegyezhető be, ha valamelyik romániai megye vagy település nevét viseli... Közben kibújt a szeg a zsákból: fellebezés alkalmával jogászok méltóztattak kibökni, hogy a Székelyföldnek még a latin nevével is – Terra Siculorum – az a baj, hogy etnikai színezetű, ezért nem lehet bejegyezni! Ebben az országban, saját szülőföldünkön, a Székelyföldön, már szemünkbe nyíltan ki merik mondani: amit szabad a románoknak, nem szabad a magyaroknak. Hogy igazán látványos legyen a diszkrimináció! Persze az etnikai színezet történelmi-földrajzi-nyelvészeti-néprajzi értelmezésben hamis, mert a tájegység a Székelyföld nevet – sok száz évvel ezelőtt – magyar–magyar viszonylatban kapta, amikor mai formájában Románia még nem létezett. Így tudja ezt számos román nyelvű tudományos munka is. A Székelyföld román megfelelője a Ţinutul Secuiesc vagy a Secuimea, ţinut locuit de secui = székelyek lakta tájegység. A -föld utótag számos tájegység, régió nevében előfordul: Szászföld, Királyföld, Palócföld, Matyóföld, Mátyusföld, Havasalföld. Szóval nem az „ősi román föld” ellenében találták ki Trianon után, amint azt bizonyos politikai körök vélik. Tudományos munka írja: „A székely történelem része a magyar és azon belül az erdélyi történelemnek, mint ahogyan az emberemlékezet óta magyarul beszélő székelység is szerves alkotó része a magyar népnek. (...) A Székelyföld földrajzi név azt a területet jelöli, amelyet évszázadok óta, és jelenleg is döntő többségben székelyek (azaz magyarok – K. Gy.) népesítenek be.” (A székelység története, tankönyv és kézikönyv diákoknak és felnőtteknek, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont Kiadó, 2015). Tájegység jelentése lehet az -ország utótagnak is: Murokország, Somogyország, Székelyország (régebb használták = Székelyföld), Tótország. Lássuk, mit ír az Oxfordban 1997-ben kiadott Cambridge lexikon a székelyekről: „Magyar nyelvű népcsoport a Székelyföldön (DK-Erdély, 1918 óta Románia). Összefüggő tömbben élnek és abszolút többséget alkotnak a mai Hargita és Kovászna megyében...” Nyugodtan kiegészíthetjük: és Maros megye egy – tekintélyes – részében. Írják az újságok, hogy a Székelyföld elnevezés és a tájegység területi autonómiája között magyar veszélyt, nemzetbiztonsági kockázatot sejtetnek szélsőséges, magyarellenes figurák. Főként olyanok, akik önkormányzati és parlamenti választási évben még mindig el tudják adni a témát elég széles tömegeknek. Ugyan Bukarest és néhány nagyváros kikényszerítette a baloldali kormány menesztését, de a parlament nem változott. S még ráadásul van bátorsága hangadóinak a mostani szakértői kormány megbuktatásával fenyegetőzni. Nagyon indokolt és időszerű a Bukarestben kinyilvánított népakarat: a politikai osztály teljes megújulása. Különös tekintettel arra, hogy 25 éves késésben van. Komoróczy György A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró. Krónika (Kolozsvár) 2016. február 29.Lélekenciklopédia nemcsak a szakmánakBudapesten mutatták be szerdán este a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent Lélekenciklopédia I. – A világvallások lélekképzetei című könyvet, melynek főszerkesztője a marosvásárhelyi Simon-Székely Attila pszichológus, filozófus, nyelvész, tudományos kutató és egyetemi oktató. A kiadó Erdélyben is be szeretné mutatni és forgalmazni a négykötetesre tervezett munkát. A Lélekenciklopédia egyedülálló munkának tekinthető a magyar és nemzetközi tudományos és kultúrtörténetben, valamint az enciklopédikus szakirodalomban – hangzott el a budapesti Párbeszéd Házában szervezett ünnepi eseményen. A Lélekenciklopédia egyszerre tudományos referenciaanyag, monográfia, tanulmánykötet, tankönyv és ismeretterjesztő munka is. Célközönsége nemcsak a szakma, a közember is vígan megérti, ahogy Simon-Székely Attila fogalmazott. A vaskos munka betekintést nyújt a világ nagy mítoszaiban, vallásaiban, a filozófiában és a tudományos gondolkodásban jelen lévő, a lélekről alkotott felfogásokba. Sajátos tartalma miatt egyedülállónak tekinthető a magyar és nemzetközi tudományos és kultúrtörténetben, valamint az enciklopédikus szakirodalomban is. Az enciklopédia szócikkei az adott terület lélekábrázolásait, -értelmezéseit bemutató, több oldalt kitevő, érdekes, olvasmányos, a laikus olvasó számára is érthető tanulmányok. Nem vallási vagy mitológiai lexikon – erre mutat rá A lélek szerepe az emberiség szellemi fejlődésében alcíme is –, hanem olyan tudástár, amely a lélekre vonatkozó összes képzetet ismerteti interdiszciplináris, sőt multidiszciplináris, azaz néprajzi, filozófiai, pszichológiai, pszichiátriai, teológiai, antropológiai, természettudományos és sok más szemszögből is – hangzott el a budapesti bemutatón, melyen a marosvásárhelyi főszerkesztő csupán videoüzenetben köszönthette az érdeklődőket. Jelen volt viszont Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza vezetője, az esemény moderátora, Vassányi Miklós egyetemi docens, vallástudós, filozófus, filológus, a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos dékánhelyettese, Bagdy Emőke professzor emerita, klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, Voigt Vilmos professzor emeritus, néprajztudós, folklórkutató, szimbólumkutató, az ELTE tanára. „Általános pedagógiai, népművelő jellege kiemelkedően fontos, mivel érdekes, olvasmányos, leíró volta miatt minden olvasó figyelmét leköti, ugyanakkor megragadó, szórakoztató stílusban oktat, közvetít új ismereteket, információt a szakember és a nem szakértő számára. Így az enciklopédia az egyetemek, kutatóintézetek, vallási felekezetek és közösségek, az emberiség egész kultúrája iránt érdeklődő, laikus olvasó érdeklődését is felkelti” – mondta el a szokatlanul népes szerzői csoportot irányító szerkesztő, dr. Simon-Székely Attila. Az MTA Természettudományi Központja Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének vendégkutatója azt is kifejtette, hogy a Lélekenciklopédia-projekt közvetlen célja volt a lélek – melynek lényege a tudat – különböző leírásainak, megjelenítéseinek felkutatása, felleltározása és bemutatása az emberiség mítoszaiban, vallásaiban, a filozófiában és a tudományban, egyszóval az emberiség teljes kultúrtörténetében. A végső cél pedig enciklopédikus monográfia megjelentetése magyar, majd angol nyelven, nyomtatásban, E-könyv formában és CD-n. A héten bemutatott első kötet a világ összes nagy vallásának a tára (5 világvallás, 5 nagy fejezet: kereszténység, judaizmus, iszlám, hinduizmus, buddhizmus), a második kötet 3 nagy fejezete az európai filozófiákat, a különböző természettudományokat és a paratudományokat tartalmazza. A harmadik rész 8 nagy fejezete a világ összes jelentős mítoszát (őskor, az összes ókori európai civilizáció, a magyar ősvallás, eurázsiai, északi, egyiptomi, mezopotámiai, ókori perzsiai), míg a negyedik kötet 4 nagy fejezete – Ázsia, Amerika, Afrika és az újvallások lélekvilága – a népvallások, keleti filozófiák és hitvilág irányzatainak lélekfelfogásait mutatja be. A tervezett négy kötet mintegy háromezer oldal, és hétmillió leütést tartalmaz, amelyen tíz éven keresztül csaknem százhatvan szerző és lektor dolgozott egy ötvenkét tagú szerkesztőbizottság irányítása mellett. A sorozat második kötetének kiadása már folyamatban van. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2016. február 29.Búcsú Wass AlberttőlDobolyi Aladárról nevezhetnek el utcát Visszavonta a 2015/103-as számú határozatát a kézdivásárhelyi tanács, nem lesz Wass Albertről utca elnevezve a városban. Egyetlen tanácsos tartózkodása mellett fogadta el a kézdivásárhelyi testület azt a tervezetet, amely az utcanévadásra vonatkozott. A határozattervezetet előterjesztő Hegedüs Ferenc tanácsos leszögezte: nem szívesen tesz eleget ennek a feladatnak, de nincs mit tenni, ugyanis az érvényben levő törvény szerint – amíg Wass Albert háborús bűnösként van nyilvántartva, és amíg nem rehabilitálják – nem lehet róla semmiféle közterületet elnevezni. A tanácsos mondandóját azzal egészítette ki, hogy addig is lehetne sok nagynevű, Kézdivásárhelyen született emberről utcát elnevezni, az Incze László Céhtörténeti Múzeum munkatársai legalább tíz személyiség nevét ajánlották. Ennek kapcsán Ilyés Botond városatyától (aki a Wass Albert névadást lehetővé tevő tervezetet is előterjesztette) született olyan javaslat, hogy a Torjai út végén levő földutat elkeresztelhetnék a nemrég elhunyt Dobolyi Aladár asztalitenisz-edzőről, hiszen ő is rengeteget tett azért, hogy Kézdivásárhely nevét ismertté tegye. Bartos Lóránt. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. február 29.Megszólalás és elhallgatásElsőéves egyetemi hallgatóként 1973-ban jelen voltam azon a kolozsvári szabadegyetemi előadáson, amelyen a jeles költő és nagy tekintélyű irodalmi szerkesztő, Székely János beszélt a költészet haláláról. Élő szóban előadott esszéjét a következő szavakkal fejezte be: „Ars poeticám a hallgatás. Versem – hallgassák meg, kérem –, versem: a csend.” A hallottak mondhatni váratlanul érték, valósággal megdöbbentették a nagyszámú közönséget, majd élénk vita következett, emlékezetem szerint elsőként Bajor Andor kért szót... Belátom, Székely János nem az egyedüli volt, aki költőként az elhallgatás mellett érvelt adott helyzetben. A 125 évvel ezelőtt született Olosz Lajost ugyancsak olyan költőként tartja számon az irodalomtörténet, aki az elhallgatás kísértésével küzdött folyamatosan. Nem könnyű ennek teljes magyarázatát adni, annyi bizonyos, hogy verseiben például a végzet motívuma mondhatni kezdettől jelen van, de ez nem közvetlenül az első világháború és az azt követő összeomlás, valamint a magyarságot súlyosan érintő békediktátum okozta traumával magyarázható, sem a költő elszigeteltségével, a periféria, a kultúrközpontoktól távoli Kisjenő visszahúzó erejével. Ennek a tragikus világlátásnak a gyökerei bizonyára mélyebben keresendők, éspedig Olosz Lajos személyiségében és az eszmei fejlődését meghatározó metafizikai nézetekben. A fiatalkorában radikális elveket valló lázadó költő harmincéves korára már olyan életérzéseknek adott hangot verseiben, amelyek a 19–20. századi modern európai gondolkodás és költészet – koztük a modern magyar líra – ismertetőjegyei voltak. Olosz Lajos verseiből nem valamilyen meghatározott dologtól vagy eseménytől való félelem gondolatát lehet kiolvasni, hanem a szorongásét, az ő sorai az ismeretlen, illetve a meghatározhatatlan veszélytől való félelemnek a megszólaltatói. A költő magányérzete sem valamiféle kiközösítésnek vagy a kietlen környezetnek tudható be egyértelműen. Amit ő megél, az tulajdonképpen egy egzisztenciális magány, minthogy azt kell tapasztalnia, hogy „beleég az iszonyú való, / hogy hiába ölelne, minden hiába, / mind-mind egyedül van, / amíg él, magában.” (Egyedül, 1920) Ebből a versbeszédből még a személyesség is hiányzik, távolságtartóan, egyes szám harmadik személyben esik szó a lírai alanyról: „Egyedül érzi magát, aki megy”; „Körültekint”; „Hívna valakit, / aki segítne talán csak neki.” Az Éjjel című versben (1921) ugyan közvetlenül, egyes szám első személyben nyilatkozik meg a lírai én, de a sivár és az elmúlást idéző külső környezet, valamint a kiúttalanság és a reménytelen várakozás ugyancsak szorongást szül benne. Létköltészet tehát, amit Olosz Lajos művelt a huszadik század harmadik évtizedében, amelynek tárgya az emberi egzisztencia, s ilyen tekintetben különbözik az ő lírája a korabeli erdélyi magyar lírának a Reményik vagy Tompa által képviselt változataitól. Egyik emblematikus versét, a Gladiátorarcot 1921-ben írta Olosz Lajos. Visszautal ebben egy előző korra, amelyben még távlatok nyíltak az ember előtt, s ugyanakkor számot vet azzal, hogy saját jelenében minden bezárult, csak egy kegyetlenségig szigorú, zord arccal, a marcona Életével találja szemben magát a lírai hős, mi több, még fel is veszi vele a harcot. Később viszont az efféle heroikus, eleve kudarcra ítélt küzdelmet is feladja a költő, eluralkodik rajta a reményvesztettség. Erről tanúskodik az ugyancsak 1921-ben írt Végzet. A címül választott fogalmat, a végzetet megszemélyesítve, merev arcúnak festi a költő, s kimondja, hogy ennek megjelenése egyetemes fenyegetettséggel jár. Mély pesszimizmusát és végzettudatát nem sikerült leküzdenie Olosz Lajosnak, ami azzal járt, hogy egy jó évtizednyi költői jelenlét múltán már az elhallgatást mérlegelte, kijelentvén másik jelképes versében, a Barlanghomályban (1930), hogy „maholnap már semmit sem mondok.” Azt is tudjuk azonban, hogy egy álombeli, végveszélyt vizionáló költeményének, a Beomló tárna címűnek (1931) a záró szavai szerint élt benne a vágy egy szabad és emberi élet után. Úgy érezhette viszont, hogy ennek valóra váltásához nem a költészet viszi közelebb. Elhallgatott tehát. A költői megszólalást ezután már ritkán vállalta. Borcsa János. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. február 29.Czegő Zoltán szerzői estjeVisszatekintés az elmúlt ötven évre Első verse közlésének (1966. február) ötvenedik évfordulója alkalmából a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében családtagjai, barátai, ismerősei és olvasói Czegő Zoltán költő, író, publicista személye és életműve előtt tisztelegtek az elmúlt hétvégén. Az alkotóval Albert Ernő nyugalmazott tanár, népköltészet-kutató, valamint Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató beszélgetett. A bensőséges, mondhatni családias hangulatú, ugyanakkor Czegő sajátos humorával fűszerezett, de megható pillanatoktól sem mentes összejövetel Szabó Mihály zenetanár csodálatos fuvolajátékával kezdődött, majd Szonda Szabolcs intézményvezető köszöntötte az ünnepeltet, a meghívottakat és a szép számban megjelent közönséget. A másodikként szóra emelkedő szerző a múltra emlékező, de a jelent is szemlélő és jövőt fürkésző beszédében nem csak a számára kedves emlékeket idézte fel, hanem a kellemetlen pillanatokat is. Költővé válásának folyamatáról így vallott: „Én annál jobban tiszteltem a költészetet, Janus Pannoniustól egészen a kortársakig, mintsem arra gondoljak, hogy én is belevághatnék annak művelésébe. Éppen ezért teljesen váratlanul tört rám az íráskényszer, melyet egy kettős tragédia: egy NATO-tábornok és egy erdővidéki református lelkész ugyanazon a napon elkövetett öngyilkosságának döbbenete váltott ki belőlem.” Így született meg 26 éves korában az Emlékezz az életre című első verse, melyet Székely János főszerkesztő a következő hónapban le is közölt az Igaz Szó nevet viselő, akkoriban egyetlen magyar nyelvű irodalmi folyóiratban. „A kő lehull, ám lent is kő marad –/ Te hulltodban megtagadtad magad” idézte az utolsó két sort azok megírója. Ez a költemény belefoglaltatott az 1970-ben Pogány liturgia cím alatt megjelent első kötetébe is. A továbbiakban pedig elárulta, hogy az első, Medrében él című regénye megírásának 1992-ben fogott neki Budapesten, s mivel azóta az önkifejezés eme formáját is gyakorolja, eddig megjelent 21 kötetének mintegy fele próza. A Székely Mikó Kollégium igazgatói tisztségét egykor betöltő Albert Ernő konok, elszánt és egyenes tartású gyerekként emlékezett vissza az ötvenes évek elején ott diákoskodó Czegő Zoltánra. A tanár úr véleménye szerint Czegő íróként nem csak rendkívül termékeny – csak 2004 és 2014 között öt regénye jelent meg – hanem újszerű nyelvezetet használó, valamint mélyenszántó gondolatait olvasmányosan és gyönyörű nyelvezeten megfogalmazó szerző is egyúttal. Ennek alátámasztására a Néma lovagból idézte a következő sorokat: „Olyan szép volt a leány, mint búcsújáráskor az oltár, amelyet teleraktak virágokkal, s olyan illatos.” Egy másik helyen pedig így fogalmaz: „Akkorácska volt az a falu, hogy a védőszentje markában is elfért volna.” Ha Czegő Zoltán életében, mint ahogy az est folyamán utaltak rá, voltak is törések, költői pályáján ez nem érzékelhető, versfaragóként egyenletesen és folyamatosan fejlődött, s az idő múlásával egyre árnyaltabban, szebben és veretesebben fejezte ki magát. És ez jellemző a beszédstílusára is, amiért az író-olvasó találkozók kedvence – állapította meg végezetül rövidre fogott, de tartalmas felszólalásában Kiss Jenő. Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. február 29.Pótolták a hiányzó résztHelyére került Szacsvay Imre szobrának letört, bal alsó sarkának a kiegészítése, melyet Gere István kalotaszentkirályi szobrászművésznek, kőfaragó mesternek sikerült pótolnia – tájékoztatott Ritli László Csongor, az RMDSZ váradi frakcióvezetője. Megjegyezte: az RMDSZ Bihar megyei szervezetének felhívására még tavaly a váradiak olyan képeket, képeslapokat továbbítottak nekik, amelyek alapján, nagyítás után sikerült beazonosítani a hiányzó részeket, illetve elkészíteni a pótlást. A szobor ünnepélyes újraavatására amúgy március 11-én, péntek délután kerül sor, majd a március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmával megtörténik ennek tulajdonképpeni birtokbavétele is. erdon.ro 2016. február 29.Fiatal művészek operagálájaA Thurzó Zoltán által szervezett Múzeumi Hangversenyek sorozat keretében fiatal váradi művészek operagálája zajlott le vasárnap este a váradi Lorántffy-központban. Ha nem is akkora mint legutóbb, de ismét igen nagy érdeklődés mellett zajlott le vasárnap este a nagyváradi Lorántffy-központban a Thurzó Zoltán zongoraművész által szervezett Múzeum hangversenyek sorozat újabab komolyzenei koncertje. Felvezetőként maga a szervező mondott el néhány érdekességet az opera történetéből, majd az általa meghívott fiatal, tehetséges énekesek adtak elő ismert operaáriákat zongorakíséret mellett. Antal Zsuzsanna, Cora Jecu Georgiana, Puşcaş Valentina (szopránok) és Florin Mircea Ganea (basszus) énekesek Mozart, Rossini, Puccini, Handel, Verdi, Mercadante, Paisiello operáiból vett részleteket tolmácsoltak a zenebarát hallgatóságnak. Az énekszámokat helyenként érdekes, hol sikerült, hol kevésbé sikerült közjátékokkal társították – szöktetés, rövid csevely a facebookról – ezzel a műsor játékos show jellegét erősítve. A művészek előadása egyenletesen jó minőségű volt, és a Thurzó Zoltán biztosította zongorakíséret is az énekeskre odafigyelően rugalmas egyben pontos volt. A nagysikerű koncert végén az előadók közösen adták elő a közismert Verdi áriát, a Brindisit hangos sikert aratva a produkciót mindvégig élvezettel hallgató közönség körében. Pap István. erdon.ro 2016. február 29.Találkozás a régi, kedves barátokkalA nagyváradi Lilliput Társulat mutatta be pénteken délután Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő című klasszikus meséjét Szabó Attila színpadra alkalmazásában. Sokak gyermekkorának meghatározó élménye volt a Négyszögletű Kerek Erdő című Lázár Ervin mese, amelyből a Magyar Televízió készített tévéfilmsorozatot, és amit a határ közelségének köszönhetően a legszerencsétlenebb barakkban, vagyis a kommunista Romániában is lehetett látni. Péntek délután a nagyváradi Szigligeti Stúdióban a felnőtt nézők számára tehát régi, kedves ismerősökként köszöntek vissza a mese szereplői: Mikkamakka, Vacskamati, Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid, Aromo, Ló Szerafin, Nagy Zoárd és persze Dömdödöm is. Annál is nagyobb lehett az ezekkel a figurákkal való találkozás öröme, hiszen az elnyomás idején a mesének, a tisztaságnak, az értéknek sokkal nagyobb becse és súlya volt, mint manapság, amikor bár sokkal könnyebben hozzáférhetőek az értékes alkotások, csak éppen a sok vacak közül kell kikotorászni azokat. A másság érték A Lázár Ervin alteregójaként megjelenő Erzár király a szomorúság elől a Négyszögletű Kerek Erdőbe jutva elhatározza, hogy megírja az ott lakók történetét. A Lilliput Társulat előadása lényegében ez: e furcsa, elvarázsolt hely lakói egyenként elmesélik élettörténetüket az írónak. A gyerekek és felnőttek által egyaránt élvezhető előadás minden korosztály számára nem pusztán szórakozást, de elmélkedésre ösztönző üzeneteket is kínál, amelyek a szereplők élettörténeteiből bonthatók ki. Mindannyian valamilyen formában az abból fakadó problémával kell megküzdjenek, hogy az a közösség, amelybe tartoztak, vagy amelybe beleszülettek, nem fogadja el a másságukat. Hogy a végén kezdjük, a szeretet szó két-, vagy annál is többértelműsége döbbenti rá Dömdödömöt a nyelv hiábavalóságára, és arra, hogy a szavak csak üres hangzatok, ha nem őszinte, tiszta szívvel mondjuk ki azokat, ezért ő nem is ejt ki más szót a száján, mint azt, hogy „dömdödöm”. Így azok, akiknek fülük van, de szívük nincs meghallani Dömdödöm szavát, nem is értik meg azt, amit mondani akar. Bruckner Szigrfriendnek, az oroszlánnak nem bocsátják meg azt, hogy megöregedett, és már nem tud senkit megijeszteni, Ló Szerafinnak, a kék lónak az a bűne, hogy kék, márpedgig a lónak legyen rendes színe, Aromot, a nyulat meg akarják tanítani rendesen szaladni, vagyis mássá akarják tenni, mint amilyen ő maga a legtermészetesebb valójában, Vacskamati mindent szinte azonnal elfelejt, amiből természetesen sok gondja adódik, Nagy Zoárdnak, a fenyőnek pedig az a hihetetlen gondolata támad, hogy nem maradna egyhelyben a földbe gyökerezve, hanem szívesen elmenne világot látni. Ezek a kitaszított különcök otthonra lelnek a Négyszögletű Kerek erdőben, ahol senkit nem érhet bántódás, és ahol nem csak az elvárások felől érzékelt másságuk kovácsolja összetartó közösséggé őket, hanem vágyaik, érzelmeik őszintesége és tisztasága is. Olyan lények ők, akikkel a gyerekek könnyen azonosulni tudnak, de persze nem csak ők, hanem azok a felnőttek is, akik megőriztek valamit saját gyeremkkoruk világából. Szép előadás Szabó Attila rendező és Györfi Csaba koreográfus nagyon kedves darabot készített a klasszikus mese-alapanyagból, a bábszínészek pedig ezúttal is azt bizonyították, hogy mára már teljesen eltűnt a határvonal színészet és bábszínészet között, hiszen a darabot bábok nélkül adták elő, a mese alakjait az előadók színészként elevenítették meg. A jelmezek cirkuszi tarkasága lekötötte a gyermekek figyelmét, és a Csernák Zoltán Samu alkotta zene is hozzájárult a történet bájos hangulatának megteremtéséhez és fenntartásához. Külön ki kell emelni Varga Imre muzsikus teljesítményét, aki a zenélés mellett sok humoros pillanatot szerzett azzal, ahogyan az előadás különböző hangeffektusait – légyzümmögést, puffanást, reccsenést stb. – élőben előadta. Klasszikus mese, kedves darab, érdemes akár többször is megnézni. Pap István. erdon.ro 2016. február 29.Előzetes felmérés: nem a magyarok miatt költöznek el a románok SzékelyföldrőlKormánytámogatással kutatnák Hargita megyében a magyarok és románok együttélési gondjait. Az eredmények segítségével a megyei tanács véglegesíti a három éve előkészítés alatt lévő román-magyar együttélési kódexet. Az erről szóló tanácshatározatot előbb a megyei önkormányzatnak is el kell fogadnia, a leendő kutatás hipotéziseit Borboly Csaba megyeelnök már hétfő reggel bemutatta a sajtónak. Nem a magyarok feszélyezik a Hargita megyei románokat, és nem a magyar közösség miatt vándorol el kétszer annyi román fiatal a megyéből, mint magyar, hanem azért, mert itthon nincs jövőképük. Borboly Csaba megyei tanácselnök szerint várhatóan ez derül majd ki abból az egy évi tartó, szakszerű és hivatalos kutatásból, melyet Hargita Megye Tanácsa végeztetne el – ha az erre vonatkozó tanácshatározatot megszavazza hétfői ülésén a testület. Felmérés: nincs etnikumok közötti viszály Borboly Csaba egy nem reprezentatív mintára támaszkodó – kis mintájú – felmérés eredményeire alapozza hipotézisét. A közvélemény-kutatásban a megye 92 településének 207 román anyanyelvű lakosát kérdezték meg a román-magyar viszonyról. A januári telefonos lekérdezés eredménye – akárcsak a 2013-ban a magyarok körében végzett hasonló kérdőívezés – merőben ellentmond annak a képnek, amit a politikum, illetve a központi sajtó tükröz vissza a „románfaló székelyekről” – fogalmazott Borboly az egyébként román nyelven megtartott hétfői sajtótájékoztatóján. A megkérdezettek 48 százaléka szerint nagyon jó a kapcsolat a két etnikum között, a válaszadók alig fél százaléka véli úgy, hogy feszültség tapasztalható. Arra a kérdésre, hogy ki generálja a feszültséget a román-magyar kapcsolatban, a megkérdezettek döntő többsége a bukaresti politikusokat jelölte meg. A felmérésből kiderül, hogy a román lakosság felét nem zavarja a székely szimbólumok használata, a válaszadók 49 százaléka szerint nem lesz hatással az életére a székely zászló megyezászlóként való elfogadása, 22 százalék válaszolta azt, hogy ez a kérdés jelentősen befolyásolja az életét. A válaszadók 90 százalékát nem zavarják a kétnyelvű, román, magyar feliratok a közintézményeken. Arra hivatkozott, hogy az előzetes kutatás eredményei szerint a véletlenszerűen kiválasztott 207 főből alig néhányan okolták a magyarokat az etnikumok közötti feszültségek miatt. A megyei tanácsnak még az e havi ülésén kell fogadnia azt a határozattervezetet, amely alapján elindítják a hivatalos, kormányalapokból támogatott kutatást. Ebben az etnikumközi kapcsolatok hivatala és a kolozsvári kisebbségkutató intézet is partner lesz. Az elképzelés szerint az egy évig tartó, kérdőívezéssel és fókuszcsoportokkal végzett kutatás végén a Hargita megyében élő románok, illetve magyarok olyan valós problémáira derül fény, amelyeket nem szabad ismét a „magyar kártyával” söpörni a szőnyeg alá – mondta a politikus. Borboly: megelőzni a manipulációt Borboly jelezte: ha zöld utat ad a testület a programnak, várhatóan bebizonyosodik a teljes, szakszerű mintára is az a részeredmény, amit a 2013-as román és magyar-, illetve a mostani, románok körében végzett kutatás kimutat. Mint mondta, ez az egész közbeszédet alakítja majd, mivel gyakorlatilag kioltja a román-magyar ellenségképet a megyében. Az elképzelések szerint a kutatás alapján kidolgozandó együttélési kódexet beépítenék a Hargita megyei települések statútumába, a felmerülő gondokra pedig ez alapján, a nemzetiségi érzékenységeket is figyelembe véve keresnekk megoldásokat. A cél: a megye magyar és román lakossága jól érezze magát otthon, és ne váljanak manipulálhatóvá az etnikai feszültségek hangoztatásával. Tănasă és Izsák "senkin sem segít" Borboly Csaba egyébként úgy látja: a kormány semmit nem tesz a Hargita megyei románokért. Nincsenek programok, vállalkozás-fejlesztő képzések, se beruházások. Ami van, azokat mind a megyei önkormányzat indította – mondta. Mint jelezte, az előzetes kutatásaik szerint nincs jelképháború sem, a Hargita megyei románságot a trikolór mellett nem zavarja a székely zászló. Szerinte Izsák Balázs vagy Dan Tănasă tevékenysége „senkin se segít”, mivel a mesterségesen keltett zászlóháború-érzettel fedik el a valós megélhetési gondokat. A leendő együttélési kódex segítségével megoldásokat lehet ezen gondokra keresni, amibe szerinte akár az is beletartózhat, hogy például a Székelység története nagysikerű tankönyvbe a román történészek – akár ellentétes – véleménye is belekerüljön – közölte a megyei elnök. Gellért Edit. maszol.ro 2016. február 29.Növekszik a háromszéki kórházakban hagyott csecsemők számaTavaly 45 újszülöttet hagytak a kórházakban, kielenccel többet, mint amennyit 2014-ben jegyeztek – közölte hétfőn Vass Mária, a Kovászna megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. A háromszéki gyermekvédelmi igazgatóság vezetője szerint a tavaly kórházak újszülött osztályain „felejtett” csecsemők közül 22-en a gyermekvédelmi rendszerben nevelkednek, 17 csecsemőt sikerült hatósági közbejárásra a természetes családjuk körében elhelyezni, azaz visszafogadták őket szüleik vagy befogadták rokonaik. További 4 kórházban hagyott újszülöttről pedig kiderült, hogy fogyatékkal él, ezért őket a baróti fogyatékkal élők központjában helyezték el, illetve két elhagyott csecsemő sorsa még rendezetlen. Vass Mária ugyanakkor rámutatott, hogy tavaly ugyan megugrott a kórházban hagyott újszülöttek száma Háromszéken, de a sokéves statisztikák azt mutatják, hogy csökken a szüleik által elhagyott gyerekek száma. A gyermekvédelmi szakember rámutatott: Kovászna megyében ugyan nagyszámú leányanyát jegyeztek, azaz olyan kiskorú lányokat, akik csecsemőnek adnak életet, de mégsem közülük kerülnek ki az újszülöttjeiket elhagyók. Vass Mária magyarázata szerint többnyire a szegény sorban, rendezetlen körülmények között élő, sokgyerekes szülők hagyják újszülöttjeiket a kórházakban. A sepsiszentgyörgyi megyei sürgősségi kórház igazgatója, András Nagy Róbert szerint azt tapasztalják, hogy egyes anyák szülés után szó szerint elszaladnak a kórházból, maguk után hagyva csecsemőiket. A kórházigazgató szerint a helyi hatóságok és állami intézmények összehangolt tevékenységére lenne szükség, hogy a terhességmegelőzés módszereiről tájékoztassák azt a társadalmi csoportot, amelynek körében leginkább előfordulnak a nem-kívánt terhességek. maszol.ro 2016. február 29.Közelmúltunk kacagtató tragikumaKacagásaink címmel adja közre emlékiratait Gálfalvi György író, szerkesztő. A Holnap Kulturális Egyesület és a Noran Libro közös gondozásában megjelent kötet bemutatója Marosvásárhelyen lesz, március 4-én, pénteken 17 órától a Bernády házban. A kötetet szerkesztő Szűcs László könyvajánlója. Gálfalvi György több mint négyszáz oldalas műve tíz, különböző időben keletkezett, s különböző műfajú részben foglalkozik a szerző életének és több évtizedes szerkesztői pályájának legfontosabb mozzanataival. Társszerzőként akár a Szekuritáté egykori munkatársai közül is jónéhányan szerepelhetnének, hiszen a könyv végigköveti a hatvanas évektől 1989 decemberéig azokat az ügyeket, amelyeket a szerző megfigyelési dossziájának több ezer oldaláról sikerült rekonstruálni. Ismét szembesülhetünk azzal, hogy a diktatúra milyen erőfeszítéseket tett az ellenségesnek tekintett személyek megfigyelésére, olykor milyen kacagtatóan tragikus okok miatt folytattak alapos nyomozást. Ugyanakkor arról is képet kap az olvasó, hogyan működött egyféle belső szolidaritás, hogyan juthattak ki hírek, hogyan lehetett segíteni, néha az orránál fogva vezetni a titkosszolgálatot. Részben klasszikus memoár, részben különböző kérdezőknek adott nagyinterjúk, életút beszélgetések alkotják a Kacagásainkat, olykor elkerülhetetlen átfedésekkel, ismétlődésekkel, amelyek viszont éppen az elmondottak, illetve az akkor történtek felidézésének a hitelességét erősítik. „Nekünk nem szabad elkövetni azt, hogy méltánytalanok legyünk, éppen azért, mert annyi méltánytalanság ért minket.” A hetvenes-nyolcvanas években az Igaz Szó szerkesztőségében megélt idők tanúsága mellett két, visszatérő, fontos epizódot jelent az 198.9 december 22-ét megelőző és követő napok történéseinek minden részletre kiterjedő tárgyalása, illetve az alig három hónap múltán bekövetkező vásárhelyi fekete napok fontos mozzanatainak, kiváltó okainak az összefoglalása. Rendkívül érdekes, akár a mai időkben is tanulsággal szolgál az a folyamat, ahogy a negyedszázada a politizálás mindennapjaiba csöppenő szerző egy idő múltán tudatosan eltávolodik, visszatér a politikum, számára idegen világától a dolgozószoba, az íróasztal, a lapszerkesztés otthonos közegébe. Szemléletes az adott korszakok helyi fontos szereplői portréjának megkapó őszinteségű megrajzolása is, legyen szó Hajdu Győzőről, Sütő Andrásról, Király Károlyról, Kincses Elődről, Markó Béláról, de akár Nagy Istvánról vagy Balogh Edgárról. A kor megítélése szempontjából fontos volt az a maga idejében vitatott jóslata, miszerint 1989 után nem lesz igazán más a világ. Persze, ahogy a kötet borítólapján ajánló soraiban a barát, az egykori szerkesztőtárs, Markó Béla fogalmaz, talán lehetett volna, és még mindig lehetne. Az alábbiakban egy, a hatvanas évekbe visszavezető epizód részleteit olvashatják, az egyetlen olyan esetet, amikor a Szekuritáté és Gálfalvi György találkozása – Kolozsvárott – tettlegességig fajult. „Amikor 1964 novemberében a kolozsvári Szekuritátén a köpcös fenéken rúgott, nem a visszaütés bátorsága, hanem ösztöne indította el a kezem. Értek már ilyen alattomos támadások a grundon, amikor az utcák közötti focimeccseken kakaskodtunk, s én nem figyeltem a hátam mögé. Most sem figyeltem az ártalmatlannak tűnő köpcösre. Az adott pillanatban egyetlen célszerű riposztot választottam: könyökkel hátraütöttem, telibe találtam a köpcös orrát. Hallottam, hogy felnyögött, de csak a sasorrút láttam, aki két hosszú lépéssel megkerülte az asztalt és villámgyorsan az arcomba vágott. Ugyancsak reflexből visszaütöttem, de második ütésre már nem volt lehetőségem. A szembenálló férfi baromi erős, rutinos verő és verekedő volt, annyi esélyem sem volt vele szemben, mint hópehelynek a lerben. Engem az életben így nem vertek meg. Azt írják, a szakmabeliek értenek ahhoz, ne maradjon nyoma a veréseknek. Rajtam nyoma maradt, bár a sasorrú kétségtelenül vérprofi volt. Az egész jelenet egyébként inkább egy kocsmai verekedésre emlékeztetett. (Kocsmában kétszer verekedtem életemben: egyszer Szőcs Kálmán helyett, egyszer Majtényi Erik védelmében.) Két percig sem tartott az egész, kábán, kiütött bokszolóként roskadtam le, sajgott a szemem környéke, vastagodni kezdett a szám, mintha foghúzás előtt kaptam volna érzéstelenítőt. Amikor valamelyest magamhoz tértem, ketten voltunk a szobában a zömökkel, aki a kanapén ülve zsebkendőjével nyomogatta az orrát. Eszembe sem jutott, hogy számonkérjek tőle valamit; nem jutott eszembe semmi. Visszatért a sasorrú, ismét kifogástalanul elegáns volt. Leült velem szemben a székre, hosszú ideig figyelmesen nézett, mint aki munkája eredményét veszi számba. Egy idő után megszólalt, hibátlan, sőt választékos magyarsággal: – Idefigyeljen, Gyuri! (Gyuri! Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a Szekuritátén keresztnevemen szólítottak. Amikor tíz év múlva kézhez vettek, a kihallgatásokon Gálfalvi elvtársnak, nagyritkán Gálfalvi úrnak neveztek, a lehallgatási jegyzőkönyvekben az általuk adott fedőneveken – Kelemen, Gál, Gherasim, Gheorghe – olykor vezetéknevemen emlegettek. Megfigyeltem: a jegyzőkönyvekben Hajdut, Jánosházyt, Nemess Lászlót fedőnevükön kívül sokszor keresztnevükön becézték, Székely Jánost, Markó Bélát és engem soha.) Tehát: – Idefigyeljen, Gyuri! Ami az előbb történt, köztünk marad, de nem felejtjük el. Nem érdekel, hogyan fogja megmagyarázni, mi történt az ábrázatával. Mondja, hogy legurult a Fellegváron vagy a Metró (szépemlékű pincekocsma) lépcsőin, mondja, hogy verekedett a Fásoknál (Karolina-téri táncterem), mondjon akármit. De ha csak egyszer – értsünk szót, csak egyszer – eljár a szája, nem ússza meg ennyivel. Kábán és bambán hallgattam. Annyi azért átjött a kábaságon, hogy kihallgatóm összefogott beszédet tart és szabadulni akar tőlem. Nem készült nyilatkozat, nem készült jegyzőkönyv, nem kellett semmit aláírnom. Csak a kihallgatás kezdetén felvett személyi adataim tanúskodtak arról az asztalon, hogy ott jártam. És nagy valószínűséggel – későbbi tapasztalataim alapján – a magnóra vett beszélgetés, majd a dulakodás zajai. Bejött egy férfi – azt sem vettem észre, mikor hívták be – a sasorrú néhány szót mondott neki az ajtóban, az intett, hogy menjek vele. Kikísért a mosdóba, ott románul rám szólt, szedjem rendbe magam. Belenéztem a tükörbe: a szemfogam fölött felhasadt a szájam, a szemöldököm vérzett, szemem alja megduzzadt (délutánra sötétkék, másnapra fekete lett). Ittam néhány korty vizet a tenyeremből, megmostam az arcomat – ennyit tehettem a rend érdekében. Kísérőm karonfogva átvezetett egy néptelen folyosón, onnan az udvarra értünk, az autóbejárón léptem ki az egykori Új, akkori Karl Marx, mostani Decebal utcába. Nem akartam ezt az arcomat mutogatni, mellékutcákon lopóztam az állomásig. Sötétedés után érkeztem Marosvásárhelyre.” (...) * Gálfalvi György könyvét március 17-én Nagyváradon, majd 18-án a budapesti Örkény István könyvesboltban mutatják be. maszol.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
